7. szám
——-676——— 1937
M
Bene Lajos dr.: A magyar városok ház- tartása.
Dr Louis Bene: La situation financiére des vil- les hongroises.
Statisztikai közlemények. (Szerkeszti Illyefalvi I. Lajos dr.) 76. kötet, 4. szám. Kiadja Budapest székesfő—
város Statisztikai Hivatala.
Publications Stalísligues. (Rédige'es par le Dr Louis I.
I 1 l y e f a tv t'.) 76e volume, numéro 4. Publication du Bureau de Statístígue de la Ville de Budapest.
Budapest, 1935. 96 l. —— 17.
Magyar városok statisztikai évkönyve. Első rész. A magyar városok háztartási viszonyai az 1934. évben.
Annuaire statistigue des villes hong'rot'ses. 1"
partie. La situation financiére des villes hongroises en 1934.
Szerkesztő Illyefalvi I. Lajos dr. Kiadja Budapest szó—
kesfőváros Statisztikai Hivatala.
Rédigée par le Dr Louis I. Il ly efa l v i. Publication du Bureau de Statístitlue de la Ville de Budapest.
Budapest., 1935. 183 l. —— p.
A közületek háztartásának statisztikai meg- figyelése a fontos államigazgatási feladatok közé tartozott már a háború előtt is, amikor a M. kir.
Központi Statisztikai Hivatal nyilvánosságra hozta a községek, a vármegyék, majd a városok ház—
tartásának statisztikai adatait. A háború utáni re—
konstrukciós tev-ékenység során a pénzügyminisz- térium foglalkozott statisztikai szempontból az ön- kormányzatok pénzügyeivel, de az önkormányza- tok gazdasági helyzetében főképp a válság követ- keztében beállott nagyfokú változások, valamint a városok és községek megnövekedett feladatköre mindinkább sürgették a részletekre is kiterjedő, a szakkörök igényeit is kielégítő megfigyelését és fel- dolgozását az önkormányzati háztartásoknak. A községek 1934. évi háztartási eredményeit 1935 júniusában tette közzé a Központi Statisztikai Hi—
vatal, mig a városokra vonatkozó anyag feldolgo—
zását ugyanezen év végén hozta nyilvánosságra a Székesfővárosi Statisztikai Hivatal, 5 így ez a két adatgyüjtés egymást kiegészítve a magyar községi szervezet háztartásának teljes számszerű képét al- kotja.
A városi háztartások statisztikai eredményeit a ,,Magyar városok statisztikai évkönyve" című kiadvány első része, a ,,Magyar városok háztartási viszonyai az 1934. évben" című kötet tartalmazza, alapul véve a városok 1934. évi költségvetését és az 1933. évi vagyonleltárát. A táblázatos alakban közzétett statisztikai eredmények szöveges ismer- tetését a Bene Lajos dr. által szakszerű alaposság—
gal megírt, s a ,,Magyar városok háztartása" cí- men kiadott munka adja, amelynek általános ré- ismerteti a szerző a városok háború utáni életviszonyait, kiindulva abból a
megállapításból, hogy a trianoni országcsonkítás után a nemzet életében a városok súlya, jelentősége Nagymagyarország népességének városi kötelékben, mig szve'ben vázlatosan
megnövekedett.
csak mintegy 20%-a él
A1930—ban a csonkaország lakosságának csaknem pontosan % része volt városi elem. Ennek meg—
felelően a megnövekedett szükségletek a városi háztartás kereteinek nagyfokú kibővítését eredmé' nyezték, s ezt az emelkedő tendenciát csak az 1931, évben bekövetkezett általános gazdasági válság akasztotta meg, amit különösen a következő adatok bizonyítanak: míg 1930—ban Budapest költségvetése
194'9 millió, a tj. városoké 56'0 millió volt, a me—
gyei városoké pedig 55'3 millió P—t tett ki, addig
az 1934. évi költségvetések 163'111, 41—3, illetőleg 405
millió pengős eredményeket, tehát 16'3, 26'2, ille—
tőleg 26'7%-os visszaesést mutatnak fel.
A következőkben a városi pénzügyi statisztika
történetét ismerteti a szerző, hangsúlyozva, hogy a Központi Statisztikai Hivatal ilyen irányú mun—
kássága mellett a főváros már '1912—ben foglalko- zott a városi háztartásokkal, amikor is nyilvános—
ságra hozta az integer Magyarország 138 városának az 1908. évre vonatkozó háztartási adatait, de ugyancsak a főváros gyűjtötte be az 1927. évre vonatkozó háztartási adatokat is, bár ennek az értékes anyagnak a közzétételét a súlyos gazda—
sági viszonyok nem tették lehetővé.
Ugyancsak az általános részben foglalkozik Bene a városi háztartási statisztika módszertani kérdéseivel is. A bruttó és nettó költségvetési rend—
szereket bírálva, a bruttó rendszer helyessége mel—
lett foglal állást a szerző. Bár az összehasonlításra a módszeres csoportosítással összeállított adatok inkább látszottak alkalmasnak, a fővárOS az eredeti csoportosításban kimutatott költségvetési tételeket is feldolgozta,
A munka második részében veszi bonckése alá a szerző az 1934. évi városi háztartási adatokat, amelyeknek összesítéséből megállapítható, hogy az 56 magyar város 244'8 millió P költségvetési ke—
rettel rendelkezik, amely összegnek körülbelül 2la
részét Budapest foglalja le 162'9 milliós összeggel, mig a többi 55 magyar városra együttvéve csak 81'9 millió P esik. A fejenkínti szükségletre vonat—
kozó adatok arra mutatnak, hogy a nagyobb lélek—
számú, illetőleg magasabb fokú városok fejenkinti szükséglete magasabb színvonalon mozog; ha pe—
dig a népesség foglalkozása szerint osztályozzuk a városokat, úgy megállapíthatjuk, hogy az ipar- forgalmi jellegű városoknál nagyobb a fejenkintii szükséglet, mint a mezőgazdasági jellegűeknél.
A szükséglet és fedezet egybevetése 44'6 millió pengő hiányt mutat az 56 magyar város 1934. évi költségvetésénél; ebből az összegből 301) millió ? Budapestre jut, ahol azonban a pótadó csak kerek 20 milliót fedez, mig a hátralévő összeg fedezet——
len hiányt képez. Figyelembevéve a városok fog—
lalkozási jelleg szerint való csoportosítását, ki- mutatja a szerző, hogy a pótadó által fedezendő
7. szám
——677-— 1937
rész a mezőgazdasági jellegű városoknál mutat ki- emelkedő arányszámot (például Hódmezővásár- helyt 136%—os pótadó az összes kiadások közel
(%%-át fedezi), míg az iparforgalmi népességű városoknál a pótadónak kisebb jelentősége van.
Az 1934. évi költségvetések szerint a pótadókulcs ,35%-tól 136%-ig terjed; 1-00%-ot meghaladó pót- adókulcsot Hódmezővásárhelyen kívül még 6 város
költségvetése mutat fel.
Az eredeti költségvetési csoportosítás alapján vizsgálva a kiadásokat, a legjelentősebb tételt az általános igazgatás adja, amely az összes kiadások 28-6%-át foglalja le; Budapesten ez az arányszám 248, a tj. városokban 328, a megyei városokban 39'4%, vagyis a kisebb fejlettségű városoknál az összes kiadásoknak aránylag nagyobb hányadát emészti fel a szorosan vett Városi adminisztráció költsége. Budapestet kivéve, ahol az általános igazgatás után sorrendben a közoktatásügy ki- :adásai következnek, a városokban a második he- lyen a hitelügy kiadásai szerepelnek, amelyek egyes városokban (Szolnok, Hajduszoboszló) az 1934. évi költségvetésnek több mint 4(l%-át tet- ték ki.
A bevételek legnagyobb tételét, az összes bc- vételek 41'31%-át, ugyancsak az általános igazgatás szolgáltatja főleg az abban szereplő adóbevételek következtében. Ezután sorrend szerint a vagyon- igazgatás következik, amely az összes bevételek—
nek 22'9%-át teszi ki.
A következő fejezetben a módszeres csoporto- sítás alapján kapott eredményeket ismerteti a szerző. A magyar városok 2395 millió pengős költségvetési főösszegéből 955 millió P jut a sze- mélyi, 1440 millió P a dologi kiadásokra, általá- ban tehát a kiadások 2/5 része személyi természetű, A személyi kiadások túlnyomó része, éspedig Bu—
dapesten 48%, a tj. városokban 67%, a megyei városokban pedig 74%, az általános igazgatás cso—
portjára esik, ami azt mutatja, hogy a kisebb vá- rosok személyi kiadásaiból aránylag sokkal na—
gyobb rész jut a szorosan vett adminisztrációra.
A bevételek módszeres csoportosítása a követ- kező főbb adatokat eredményezi: a szoros érte—
lemben vett magángazdasági bevételekre (ház, föld és egyéb ingatlan) az összes városoknál a bevéte—
lek ll'6%-a jut; az üzemi bevételekre! hasonló arányszám f(ll%) esik, míg a jogok és javadalmak 1 millió pengős bevétele csekély tételt (az Összes bevételeknek O'5%—át) alkot a városi háztartások- ban. E magángazdaságiaknak tekinthető bevételek mellett igen jelentős a közjogi bevételek csoport—
jába foglalt igazgatási és adóbevételek arányszáma:
az előbbiek 16'5%—át, az utóbbiak 35'6%-át jelentik az összes bevételeknek.
Külön fejezetben ismerteti Bene az alapok és
az önálló vagyonkezelési intézmények 1934. évi háztartási eredményeit, amelyekből megtudjuk, hogy az 1934. évben mindössze 206 alapról készült költségvetés összesen 12 millió pengős kerettel, mig a 147 önálló vagyonkezelésü intézmény költs-ég- vetésének főösszege ugyanezen évben 136 millió pengőt tett ki. Ez utóbbi összegnek több mint "ha része a tizenkét fővárosi üzemre jut.
A munka befejező része a városi vagyonnal foglalkozik. Megállapítja Bene, hogy a városi va- gyonkimutatások, tekintettel a vagyonbecslések szempontjából az egyes városoknál fennálló el—
térésekre, csak általános tájékoztatást nyujtanak.
A magyar városok tiszta vagyona e kimutatások
szerint az 1934. évben 18 milliárd P volt, amely—
ből kereken 1 milliárd a fővárosra, 05 milliárd a tj. városokra, 0?) milliárd pedig a megyei váro- sokra jutott. Ennek megfelelően a fejenkinti tiszta vagyon tétele a fővárosnál volt a legmagasabb, és pedig 1.023 P, míg a tj. városok e tekintetben 692, a megyei városok 222 pengő-s összeggel szerepel- nek.
Bár a háborúelőtti adatokkal való összehason—
lítást a költségvetések megváltozott rendszere nem tette lehetővé, mégis az évkönyv adatai alkalma- sak lesznek arra, hogy a közigazgatás érdekeit szolgálva a városok egymásközötti összehasonlitá—
sát lehetővé tegyék, s az anyagi és szellemi műve- lődésben elfoglalt kitűnő helyzetükre, de esetleg a hibák és bajok forrásaira, az újjárendezés lehe- tőségeire is felhívják a figyelmet.
Ladomérszky Lajos dr.
A tanyai közigazgatás rendezése.
La réorganísatz'on de l'administration des ha—
meauw.
,,A korszerű közszolgálat útja" című kiadványsorozat 3.
kötete. Közzétette vitéz Kozma Miklós m. kir. bel- ügyminiszter. Szerkeszt-ették Alsó László, Bmísch Artur és Mártoujfy Karoly.
.?e volume d'une sérz'e d:: publications porlaut pour titre : La voíe de l'admíuistration mo derne.
Publié par Nicolas K o e m a, ministre de I'!"- téríeur; rédígé par Ladislas Als ó, Arthur B 5—
uzsch et Charles Mártonij.
Budapest, 1937. 125 1. —-p. 14 térképmelléklet. — cartes
A tanyavilág kérdésére részben már a század elején, főkép azonban a háború után terelődött a figyelem. Több évtizedes multra tekinthet tehát
vissza az a kutató munka, amely a feladatok he—
lyes megoldását keresi. A fenti címen a közelmult- ban megjelent kiadvány gondos tanulmányok gyüj- teménye, amely tanulmányok részletesen ismertetik a tanyakérde's rendezendő bajait, az orvoslás mó- dozatait és annak akadályait, valamint az érdekelt népesség összetételét.
A tanyai közigazgatás rendezésének alapelvei- ről Alsó László értekezik. Ismertet'i a helyzet fel—
tárását célzó 1935. évi adatgyüjtés módszerét és eredményeit. Megállapította az adatgyűjtés,
