MISKOLCA MAGYAR VÁROSOK ELŐRETÖRÉSÉBEN

MISKOLCI JOGÁSZÉLET KÖNYVTÁRA

64. SZÁM

MISKOLC

A MAGYAR VÁROSOK ELŐRETÖRÉSÉBEN

I R T A :

M IK S Z Á T H K Á L M Á N dr.

M is k o lc th jf. v á r o s fő is p á n ja

1930

I fj. L Ú D V ÍG É S J A N O V IT S K Ö N Y V N Y O M D Á J A M IS K O L C T E L E F O N : 8-82

A Miskolci Jogászélet Könyvtárában megjelent:

1. Vámjogi, vezérfonál. Irta: W ittieh Andor. Miskolc, 1925. 32. I.

2. A z 1843. évi magyar ..büntetőjogi javaslat szerepe a magyar borion ügyben. Irta: Kéthe-ly Sándor dr. Miskolc, 1925. 24. 1.

3. A felsőházi javaslat. Irta : Zsedényi Béla dr. Miskolc, 1925.12.1.

4. Magánjog és papyrologia. Irta : Sztehlo Zoltán dr. Miskolc, 1925. 22.1.

5. A választói jog. Irta : Puky Endre dr. Miskolc, 1925. 16. 1.

6. A csehszlovák köztársaság alkotmánya. Irta : Zsedényi Béla dr., Miskolc, 1925. 48. 1.

7. A z állam magángazdasága. Irta : Mikulcez Antal, Miskolc, 1925. 20. 1.

8. Kriminalitás fis bevándorlás. Irta : Ilacker Ervin dr., Miskolc, 1925. 14. 1.

9. Társadalmi védekezés és büntetőjog. Irta : Finkey Ferenc dr., Miskolc, 1925. 8. 1.

10. Nápoly börtönei. Irta: Hacker Ervin dr., Miskolc, 1926. 10. 1.

. l l . A z erkölcs, mint a jog forrása. Irta : Steiger Imre dr., Mis­

kolc, 1920. 25. 1.

12. A cigányfaj: kriminalitása hazánkban az 1904— 1917. években.

Irta :^_Molnár Emil, Miskolc, 1926. 9. 1.

13. A magyar jogtörfénetirás folklore-isztikus hiányai. Irta:

Bruckner Győző dr., Miskolc, 1926. 14. 1.

14. Az egészségügy tanítása a jogászképzésben. Irta: Henszelmann Aladár dr., Miskolc, 1926. 9. 1.

15. Kriminalitásunk a háború után. Irta: Schnéllcr Károly dr., Miskolc, 1926. 9. 1.

16. A demokrácia válsága.. Irta: Zsedényi Béla dr., Miskolc, 1926. 16. 1.

17. A választott bíróságokról s a kereskedelmi és iparkamarák szerepéről a választott bíróságok alakítása körül. Irta: Ju- low Jenő dr., Miskolc, 1926. 34. 1.

18. A termelési költségek és a vámprobléma. Irta: Surányi-Unger Tivadar dr., Miskolc, 1926. 16. 1.

19. A csődmegtámadási keresetek vázlatos ismertetés^. Irta : Szíves Barna dr., Miskolc,. 1926. 74. 1.

20. Borsodvármegyo bűnügyi statisztikája 1909— 1913. Irta: Be- rfinyi László, Miskolc, 1926. 25. Í.

21. A.képviselőjelölés. írta : Zsedényi Béla dr., Miskolc,.1927. 24,1.

22. Becsület-védelmi irányok a büntetőjogban. Irta: Putnoki Béla dr., Miskolc, 1927. 80. 1.

MISKOLC

A M AG YA R V ÁR O SO K ELŐRETÖRÉSÉBEN

I R T A :

M IK S Z Á T H K Á L M Á N dr.

M is k o lc th jf. v á r o s fő is p á n ja

1930

Ifj. L U D V IG É S J A N O V IT S K Ö N Y V N Y O M D Á J A M IS K O L C T E L E F O N : 8-82

Miskolc a magyar városok előretörésében*)

A m ikor a Szabad Egyetem megtisztelt azzal a fe l­

szólítással, hogy a most folyó tanfolyam ünnepélyes be­

zárására egy előadás keretében vállalkozzam, sokáig ha­

boztam, hogy ehhez az előadáshoz m ilyen témához nyúljak.

A Szabad Egyetem Miskolc kultúráját szolgálja.

Célja azokat a kérdéseket népszerű formában idehozni, amelyek a város lakosságát a legközelebbről érdeklik, mert a város szellemi, erkölcsi, gazdasági és szociális életét érintik.

V ég re is ú gy döntöttem, hogy ahhoz a kérdéshez nyúlok, amelynek a Szabad Egyetem en elhangzott min­

den előadás — merítse bár tém áját a város életének bármely m ezejéről — egyform án a keretébe tartozik:

ahhoz a kérdéshez, amely az A va s alján élő, több mint kilencvenezer ember gondolkodásának, cselekvésének, napi életének többé-kevésbbé tudatos va g y tudatalatti irányzója, ahhoz a kérdéshez, amellyel minden más kér­

dés összefügg: Miskolc fejlődésének jövő perspektívái­

hoz. A rró l akarok beszélni, hogy mit hozhat a város szá­

mára a legközelebbi idők fejlődése, m it várhat ettől a polgárság és milyen feladatok elé á llítja az a polgár-

*) A miskolci Szabad Egyetem évzáró ünnepén, 1930. április 5-én tartott beszéd.

4

ságot. Miskolc jövő (fejlődéséről akarok beszélni én, aki mint idegen jöttem ide, megismertem a város értékeit, felismerni vélem a most bontakozó genius loci vonásait, s ú gy érzem, kapcsolatba kerültem a város lelkületének ama megnyilvánulásaival, amelyek hivatásának irányait is megszabják.

M a új szellem tölti be a város régi fa la it : új szel­

lem, mert alkalmazkodni tud a mostani idők feladatai­

hoz. De nem olyan szellem, amely máról holnapra szüle­

tett. E z a szellem közel ezer éves múlttal bír ezen a te­

rületen, ahol ma, a sóik század előtt alapított és sok száza­

don át sóik viszontagságon keresztül fenntartott Miskolc a nagyvárossá vajúdás állapotában van. A z új Miskolc, mely a régi helyére lép, nem folytatása a réginek, de az új Miskolc szelleme ugyanannak a szorgalomnak, szívós­

ságnak, kötelességtudásnak és polgári tettvágynak a tövéről fakadt, amely pusztításokat, csapásokat, a bal­

sors viszontagságait legyűrve, újra meg újra építette ezt a várost, mindig erősebbre és erősebbre, mert ha bár­

minő sorscsapás érte, abból soha sem a kétségbeesés megadását, hanem az új alkotásokra erőt m erített és ki­

tartást, míglen a csizmadiák egykori városából egy gaz­

dasági és szellemi központ védbástyáit emelte fe l itten.

Miskolc nem új város, mely parvenü módra helyet követel ma a magyar városok sorában, habár országos vonatkozásokban, csak most indult is meg fejlődése ha­

talmas lendülettel. Van történelme, mely csaknem egy­

idős a magyar történelemmel. I t t állt már az Árpádok idején: N a g y Lajos alatt már civitas volt. Ezóta együtt éli történelmét a nemzettel: együtt osztozik derűjében, verőfényében, de szerencsétlenségében is. Nem kimélik az országra szakadó csapások. Megtanult együtt örülni a nemzettel és megtanult együtt sírni és gyászolni vele.

Csak egyet nem tanult m e g : nem tudta megtalálni önmagát. Nem tudta elfoglalni helyét a nemzet maga­

sabb gazdasági és szellemi munkájában. E lzárva marad­

tak előle az igazi városi élet magasságai.

Sok százéves múlttal a háta mögött, mint város nem tudott élni. Csak vegetált.

De ugyanez a sors jutott ; osztályrészül a többi ma­

gyar városnak is. Sok tényező játszott össze, hogy M a­

gyarországon a városi élet ne lendülhessen fel, hogy a m agyar közélet különben életerős fá ja ezen az ágán táp­

láló gyümölcsöt ne hozhasson.

Ezek közt a tényezők közt szerepelt az is — talán éppen legelső sorban — , hogy városaink polgársága ide­

gen ajkú volt. H a érzésben h ajlott is magyarsághoz, ha a történelem nehéz küzdelmeiben együtt volt is a városok polgársága a vidék lakosságával, a teljes össze­

olvadás elmaradt. Pedig csak ez szolgálhatott volna ala­

pul arra, hogy a magasabb szellemi- és gazdasági életet élő polgárság a nemzet egyéniségének kifejlődésére reá­

süthesse markáns jellegét s ezzel a nemzeti küzdelmek sokszor tragikus erőfeszítéseiben új értékes erőforráso­

kat nyisson meg^ A polgári rend, a nemzet nagy kárára, erőtlen maradt.

A polgári rend erőtlensége a nemzeti organizmus­

ban századokon át pótolhatatlan hézagot hagyott, s egyik okozója vo lt annak, hogy a nemzet erőfeszítései állami szabadságának kivivására, csak a passiv resis- tenciában és soha sem az aktiv cselekvés terén tudtak jelentős és döntő történelmi sikereket elérni.

Am ikor a nemzet ezeket a harcokat vívta, Olasz-, Francia-, Spanyol-, Német-, Angolország már tele volt erős városokkal, amelyek falaikon belül nagy anyagi és szellemi kincseket halmoztak fel. Am ikor a varosokon kívü l még mindig a fejetlenség és ököljog uralkodott, a városokban a polgárság nagyobb biztonságban, szúkebb helyen egymásra utalva és egymáshoz csiszolódva, erő­

sebben megszervezve, szellemileg magasabb életet élt. Ez a szellemi élet nagyobb horderejű kérdéseket vetett fel, a vidék életénél. Bonyolultabb életviszonyokat terem­

tett, urbánusabb form ákat fejlesztett ki, több ^ fe g y e l­

mezettséget kívánt, jo g i intézm ényeket hívott életre, és m egvetette alapjait a közigazgatásnak, amely később az

6

állami berendezkedések mintájául is szolgált. De k ife j­

lesztette a polgári önérzetet is, melynek kíséretében já rt az a közszellem, amely szabadságot követelt, s ha jogo­

kat adott, egyben melléje kimérte a kötelességeket is, holott akkor még a városok falain kívül jogbizonytalan­

ság, elnyomatás s az erkölcsök teljes elvadultsága ural­

kodott.

Ip a r és kereskedelem volt a városi foglalkozás.

Mind a kettő szélesebb látókört ád és messzenyúló össze­

köttetéseket teremt, s nagy vagyonokat halmoz fel.

A város építkezik, szépít, szobrokat emel, iskolákat ala­

p ít: m egveti a tudás és művészet alapjait. Irodalm at kíván és teremt. A z életviszonyokat jo g i formába önti, közigazgat, intézményeket alapít és ehhez új gondolato­

kat keres. Reformál. Halad. Emelkedik. E g y szóval:

kultúrát jelent.

Sőt, csak a város jelent kultúrát. A vidéknek még az arisztokráciája sem jelent a kultúra, terén legfeljebb Mecénást, előkelő dilettánst v a g y amatőrt. A vidék a kultúra szempontjából fogyasztó és nem termelő. A fő ­ úri amatőrök, akiknek éppen hazánkban nagy vo lt a számuk, nem változtatnak a lényegen, mert a kultúra soha nem lehet egyesek müve, az mindig a nemzetek nagy osztályainak hivatásszerű, nemzedékeken át fo ly ­ tatott állandó munkájának eredménye. A városi kultúra a nemzetek kincse és bizonyos pontig fokm érője is a nemzetek képességeinek. Gondoljunk Athénre a helle­

nizmus négyezer éves elfakulni nem tudó dicsőségére.

De ha városokról van szó, gondolhatunk másra is.

íg y Velence és Genua világhatalmára. A politikai súlyt is a szellemi és gazdasági erők adják. A nagy városiok szövetségesei nagy fejedelm eknek, hitelezői és financi- rozói nagy világtörténelm i vállalkozásoknak. ,

De más vonatkozásban is támaszai az uralkodók­

nak. Segítik őket a feudális arisztokrácia megdöntésé­

ben. Ezzel megalapozói annak az új világrendnek, ame­

ly et a polgárság terem tett meg, amikor a nemzeti moz­

galmak és reformgondolatok szolgálatába állott. H o g y e

7

tekintetben ereje mekkora volt, gondoljunk a francia forradalom eredményeire, a mai világrend kialakulása szempontjából.

E zt a hatalmas tényezőt kellett nélkülöznünk a m agyar történelem alakulásának abban a korszakában, amely a nemzeti függetlenségi küzdelmek és reformgon­

dolat jegyében nyilt meg.

A városok kulturális erejét és gazdasági erőforrá­

sait nélkülöznünk kellett éppen akkor, amikor a nemzet gazdasági és szellemi erőtartalékjainak megmozdítása és harcba vitele a nemzet fennmaradása szempontjából döntő jelentőségű lehetett volna. A török hódoltság idején, még később Ausztria elnyomó és 'beolvasztó tö­

rekvéseivel szemben a m agyar nemzeti életösztön a pas- siv ellenállásban élte ki magát, amelybe a Oorpus Juris holt betűinek erkölcsi erején és fajtájának dacosságán kívül egyebet alig vihetett Jiarcba, holott Angliában valam ivel előbb a Korona elnyomó törekvéseivel szem­

ben a polgárság gazdasági és szellemi ereje, a városok politikai és erkölcsi súlya, szervezettsége és m ilíciája az aktív ellenállás terén a maga egészében állott a szabad- ságküzdelmekf szolgálatában.

Ezt a veszteséget könyvelhetjük el az egyetemes nemzeti küzdelmek számlájára. De veszteséget jelent a polgárság gyengesége a városi közélet kialakulása szem­

pontjából is. A nemzeti egyéniség ennek híjján nem fe j­

lődhetett olyan szilárdra, hogy ellentállni tudjon az ide­

gen hatásoknak. A nemesség elnémetesedett. A polgár­

ság kezdett szlávosodni. A parasztság magára hagyatva ugyancsak* idegen befolyás alá került és elvesztette nem­

zeti jellegét. Ha a F elvid ék városai bekapcsolódhattak volna a nemzeti géniusz lelkületébe s erőtartalékjaik­

kal azt erősíthették volna, soha sem következhetett vo l­

na be az, hogy óriási területeken, ahol még kétszáz év előtt is színmagyarok laktak, (bevándorlás va g y telepítés nélkül a puszta érintkezés folytán a szlávság egyre, na­

gyobb összefüggő területeket hódított el.

8

A z alföldi mezőgazdasági városok e tekintetben nem változtattak a helyzeten, mert soha sem tudtak az igazi városi élet magasságaira felemelkedni. H a népességük szaporodott és megerősödött is, Smegmaradtak annak, amiből k ifejlőd tek : nagy elterülő falvaknak, amelyek a nemzeti kultúra szempontjából se nem osztottak, se nem szoroztak.

De az iparos városok is elhanyatlottak. Ausztria el­

árasztotta iparcikkeivel az országot. A m agyar iparos csak a közvetlen környék igényeit elégíthette! ki, ugyan­

íg y a m agyar kereskedő nem keresett messzebbi össze­

köttetéseket : a helyi szükséghez képest közvetített. A z iparos íg y lett mesterember, a kereskedőből szatócs, A gazdasági hanyatlással já rt a szellemi és politikai súly csökkenése. E zt követte a művészeti képesség elsat- nyúlása. A városi élet összezsugorodott. A céhekbe ve­

rődött iparosság nem akart haladni, nem törte magát az újítások után, hanem a verseny kizárásával monopó­

liumaira és előjogaira hivatkozva akart megélni. És ezekre ép oly féltékeny volt, m int a nemesség.

A polgári önérzet is veszít. A városokban nincs többé olyan közélet, amely e szóra méltó. M int országos rend is súlytalan: az összes városok egy szavazatot kép­

viselnek a diétán. K öveteik legtöbbször nem is kerülnek ki a polgárok közül: a Rotten borough-k szerepére sü- lyednek. Nem országos kiválóságoknak, de helyi össze­

köttetéseknek nyitnak utat a közéletbe, akik ott nem kapcsolódnak a nagy újító áramlatok szolgálatába, leg-

fellebb helyi sérelmek szószólói.

A m ikor Európaszerte a polgárság vette kezébe a reform ok zászlaját, akkor a mi polgárságunkból hiány­

zott az erő a nagy eszmék felvetésére és feldolgozására.

Teljesen elmerült a helyi érdekek és kiscélúság fertő­

jében. A városok vezetését hivatottság nélkül, egyes csa­

ládok kisajátították, életét elliliputiasították. Vezeté­

sükre bízott polgárságot elfiliszeresítették.

A z a nagy átalakulás, amely nálunk a X I X . század első felében már bontogatta szárnyait, itt a polgári rend

9

nélkül indult meg, s az idő óramutatója nélkülük, sőt ellenük érkezett meg az 1848-hoz. A szabadságharcban és az azt követő időkben az elsatnyult polgárság a sta­

tiszta szerepénél feljebb nem juthatott.

N a g y átalakulások után a társadalom új í'étegező- dése rendesen olyan súlyegységek szerint helyezkedik el,

aminőben a küzdelmek idején leméretett.

E z történt a polgársággal is a Kiegyezés után.

Részvétlensége az alkotmányos reformok kivívásában politikai súlytalanságát jelentette azzal a közép nemes­

séggel szemben, amely a történelemben páratlan önfel­

áldozással élére állott annak a mozgalomnak, amely a nemesi előjogoknak és rendi alkotmánynak megdöntésé­

hez vezetett.

A városok magyarosodása most már rohamosan ha­

ladt előre, de a polgárság súlygyarapodása ezzel nem tartott lépést. Abban az osztályban, amely a müveit középosztály néven a politikai vezetést kezébe vette, a polgárságnak csak alárendelt szerep jutott.

Igaz, hogy ez a korszak összeesett egy másik fo lya ­ mattal, amely a francia júliusi forradalom és a 48-as évek átalakulása következtében a nyugati államokban is a polgárság politikai és társadalmi súlyának és hatal­

mának hanyatlását jelentette. A z általános szavazatjog következtében új tömegek kerültek felszínre s a politi­

kai súly és hatalom ezek felé tolódott el. Ezekkel a ré­

tegekkel szemben a polgárság képviselte a megfontolt, a nemzeti érdekekkel számolni tudó haladást. Ezért, ha vesztett is hatalmából, kulturális és gazdasági erejénél fo gv a ebben a szerepben is is kedvezően befolyásolta a nemzeti egyéniség kifejlődését.

Nálunk ebben a szerepben sem tudott a polgárság érvényesülni. És újból sok körülmény jö tt össze, hogy ez íg y történt, A m agyar politikai élet alakulásai nem nyújtottak módot a polgárság mérséklő befolyásának kialakulására. A kiegyezési korszak olyan problémákat vetett fel, amelyek a figyelm et a közjogi kérdésekre te ­ relték. A kiegyezés népszerűtlensége a nép széles rété-

10

geiben olyan korm ánypolitikát kezdeményezett, amely a nemzetiségek túlhajtott kedvezése következtében a természet megszabta keretek felborításával a perifériák kulturális és gazdasági megerősítését eredményezte a m agyar vidékeken fekvő nagy emporiumok háttérbe szorításával.

Ennek a politikának szomorú hagyatéka az alföldi kérdés, amely első sorban kulturális és gazdasági kér­

dés, s egy felkényszerített politika mulasztásainak elké­

sett pótlásában áll.

E g y másik probléma a reprezentatív főváros meg­

teremtése. Szükségesnek mutatkozott egy nagy metropo­

lis kifejlesztése, amely kifejezője annak a legmagasabb kulturéletnek, amelyet a nemzet kifejleszteni tud. Ez is károsan befolyásolta a magyar középvárosok k ife jlő ­ dését, mert elszívta életerejüket s a túlzott centralizáció

és minden kultúrintézménynek egy városban való kon­

centrálása, ha alkalmas volt is a magyar presztízs eme­

lésére, megbosszulta m agát a vidéki városok elmara­

dottságában és ellankadásában.

Kedvezőtlenül befolyásolta a m agyar városok fe jlő ­ dését ebben a korszakban az is, hogy az ipar és keres­

kedelem a városok fejlődésének és súlygyarapodásának legtermészetesebb forrása a kiegyezési politika követ­

keztében az ország gazdasági tényezői közt csak aláren­

delt szerephez juthatott s nem szolgálhatott ugródesz­

kául a városok polgársága számára, hogy ahhoz a jelen­

tőséghez és szerephez jusson, amely a helyesen kiegyen­

súlyozott nemzeti élet szempontjából m egillette volna.

A X I X . század végén a kapitalizmus, amely nagy egységekbe koncentrálta az ipart és kereskedelmet, a milliós metropolisok keletkezéséhez vezetett. A nagy mammut-városok már nem juttatták tisztán kifejezésre a polgárság erejét. A mammut-várossal kifejlődik a vá­

rosi proletariátus, m ely a. kultúra iránt kevésbbé fo ­ gékony, harcias érdekeinek védelmében kíméletlen, forradalmi és telítve van osztálygyűlölettel a polgárság

11

iránt. A mammut-városok kifejlődése a polgári gondo­

latnak ezzel új ellenségeit állította harevonalba.

H a a metropolisok sok vonatkozásban megkönnyitik az életet, mert annak feltételeiről gondoskodni nem az egyeseknek, hanem a testületeknek vagy magának a város igazgatásnak a feladata; ha lehetővé teszik a nagyobb higiéna, a népgondozás, az élet- és egészségvédelem szem­

pontjainak az érvényesülését; ha a kultúrának egy ma­

gasabb fokát közelebb hozzák a tömegekhez: ugyanakkor a nyomor, a szenvedés, a ibűnök oly mélységeit rejtik el, felismerhetetlenül, házsoraik és sikátoraik sötétségében, hogy kérdés marad, vájjon a metropolisok a kultúra ha­

ladását, az életviszonyok javulását, a. polgáriasodás terje­

dését, az erkölcsi elvek általánosítását szolgálják-e, vagy éppen ennek ellenkezőjét mozdítják elő ?

Satumus a saját gyermekeit emésztette el, a mam­

mut-városok megfordítva, elnyelik azokat az értékeket, amelyek életre hívták. Kultúrájuk csak kevesek osztály­

része. Ez a kultúra országosan nem általánosulhat, mert a nemzet közkincsét csak akkor alkothatná, ha minden vidék és réteg kultúráját magához tudná kapcsolni. A mammut-város kultúrája elválik a nemzeti kultúrától, külön utakon j á r : nem része annak, legfeljebb függeléke.

Hasonlóan alakul a mammut-városok jóléte is. Ennek a jólétnek az árnyékában ott kísért a nyomor és züllés.

Gondoljunk most Lohetechapell-re, Shadwigre, a Mont- parnasse-ra, New-York, Chicago és Sanfranci-sko szegény negyedeire s nyomortanyáira. A mammut-város sem a kultúra, sem a gazdasági jólét általánosítására és közve­

títésére nem alkalmas, már csak azért sem, mert a vidék elmaradottsága vele szemben mindig kirívóbb és bizal­

matlan. A metropolis rendesen nem a kultúráját, hanem az erkölcstelenségét; nem a jólét áldásait, hanem nyomo­

rúságának és bűneinek salakját dobja ki a vidékre. Pol- gáriasodása. sem szolgálja a békét, mert mindig forra­

dalmi vonásokat visel arculat ján, miután karakterét nem a polgárságtól, hanem a nyugtalanabb proletariátustól nyeri.

12

A metropoliskultúra csak a közép- és kisvárosokon keresztül, amelyek mindegyike a saját vidékének szellemi és anyagi energia-centruma, juthat el a nemzet kultúr- életének minden rétegéhez. Csak ezeken keresztül válhat a nemzeti egyéniség értékes s éltető alkotójává. A gazda­

sági erők elosztása, a vidéki gazdasági centrumok elseny- veszt ésével, soha sem juthat abba az egészséges egyen­

súlyba, amelyre valamely nemzet jóléte felépíthető. A z általános polgáriasodás feladatait, amelyeket a vidék szükségletei és természete szabnak eléje, csak azok a vá­

rosok oldhatják meg, amelyek a vidék leikéből táplálkoz­

nak, vele, érte és általa élnek.

A fejlődés iránya mind ezt összevéve, a ma.mmut- városcktól a középvárosok megerősítése felé tolódik el.

Nálunk azonban a középvárosok fejlődése a sok vo­

natkozásban haladást és virágzást mutató kiegyezési kor­

szakban a most felhozott okokból elmaradt.

A z összeomlás után ez a helyzet is megváltozott.

Ma újból egy nemzeti megújhodás korszakát éljük.

Talán még nehezebb körülmények közt, mint a török hó­

doltság és ia nemzeti elnyomatás korszakaiban, de minden esetre nehezebb körülmények közt, mint a kiegyezés után.

De ma már itt vannak a magyar városok, amelyek egy évtized alatt egy századot haladtak; itt vannak gaz­

dasági, erkölcsi és szellemi erőtartalékjaikkal készen arra, hogy ezeket az erőket az ország társadalmának és kormá­

nyának rendelkezésre bocsássák.

És megint sok körülménynek kellett összejönnie, hogy ez a helyzet íg y megváltozzék. Ezek közt szerepelt, hogy a nagy összeomlás után a magyar városok voltak azok, amelyek először találtak önmagukra. Meglátták a közfeladatokat, amelyeket sem a legázolt ország kormá­

nya, sem az élet-halál harcát vívó, megroppant társada­

lom nem tudott többé ellátni. A városok a forradalmak árvize után, önként nyúltak a kötelességek után, amelyek a magyar középosztály elmerülését követőleg, mint elha­

gyott poggyászok szétszóródtak a forradalmi vizek felett.

13

- A kötelességekkel jogok járnak. A városok ugyan csak áldozatot vettek magukra. De megszerezték ezzel a jogot a régi középosztály örökségére, akkorra, amikor ez a jog majd érvényesíthető lesz. A városok polgársága elő­

ször lépett a magyar történelem porondjára: leméretett és súlyosnak találtatott. Tudott áldozatot hozni, hogy megindítsa a m unkát; áldozatot hozott, hogy meg­

vesse a szociális gondozás alapjait ; de a legnagyobb áldozatot mégis akkor hozta, amikor letépte magá­

ról a régi polgári feszesség tógáját, hogy bekötözze vele a társadalom felszaggatott sebeit. Nem ismert szükkeblü- séget: tétlenséget, rövidlátó önzést, lehetetlent, céljai ki­

tűzésében, mert öntudatára ébredt hivatásának a nemzet jövő történetében.

A magyar városok előretörése az utolsó évtized lég nagyobb ténye és egy erőteljesebb nemzeti élet legértéke­

sebb záloga és biztosítéka.

Am ikor a magyar városok előretörésében Miskolc he­

lyét keressük s végig nézünk a város utolsó évtizedének fejlődésén, öntudatlanul felmerül az a gondolat, hogy Miskolc szimbolizálja azt a fiatalos erőt, amellyel a régi magyar városok az országra szakadt szerencsétlenségből

Phoenixként új életre keltek.

E zt a rohamos fejlődést sokszor hozzák kapcsolatba Kassa elvesztésével, s ezzel Miskolc fejlődésében, bizonyos konjunkturális erők véletlen hatásaira következtetnek. Ez a megállapítás azonban felületes és elhamarkodott.

Igaz, hogy Kassa közelsége és kultúrájának százados vonatkozásai a múltban bénítólag hatottak Miskolc fe jlő ­ désére. A z is igaz, hogy a Kassától elvágott felvidéknek a Csonkaországnál maradt részei mutatnak bizonyos gra­

vitációs törekvéseket Miskolc felé. De az is igaz, hogy Miskolc fejlődésének megindulása a század első és máso­

dik decenniumára, tehát oly időpontra esik, amikor még Kassa meg volt és virágzott. És az sem vitatható, hogy Miskolc is elvesztette hinterlandjának jelentős részét s az ország megcsonkításával éppen azok a tényezők, amelyek Miskolc fejlődését megindították, lényeges csorbulást

14

szenvedtek. A nemzeti katasztrófában Miskolc végered­

ményben csak veszteséget könyvelhet el, mint bármely más magyar város és csak a. rövidlátás mondathatja, hogy az a nemzeti szerencsétlenség, amely az egész országban a szellemi és gazdasági élet összezsugorodását, a városi élet legtermészetesebb forrásainak eldugulását eredmé­

nyezte, az ország bármely városa számára előnyt szerez­

hetett volna.

Miskolc előretörésének az ád jelentőséget, hogy nem a véletlen, nem mesterséges eszközök, nem a politika ked­

vezései, nem konjunktúra, hanem a város-képződés leg­

természetesebb erőforrásai indították útra,

Borsod gazdag természeti kincseinek központjában, a nagy szén- és ipartelepek közelében, a iBükk ma még eléggé nem ismert kincses kamrájának tövében, minden természeti szépségben és gyógytényezőben bővelkedő vi­

déktől koszorúzva, történelmi- és kultúremlékektől körül­

véve, egy kitűnő gazdaság-stratégiai helyzetben, az A lfö ld és a Felvidék találkozásánál, egy sajátos kultúrterületen, amelynek jellege elüt az alföldi kultúra és a régi felvidéki kultúra vonásaitól, erős, városias karakterében rejlő fe l­

szívóképességével: Miskolc rendelkezik mindazokkal a feltételekkel, amelyek egy nagy város alapjait mindenkor megvetették.

H a ma a gazdasági pangás, egy a nemzetek közötti gyűlölködést stabilizáló békekötés folyományakép egész Európát végigpusztító gazdasági válság hatásai megbé­

n ítják is ezeknek a természetes erőforrásoknak hatékony­

ságát s a város fejlődésében zavarokat idéznek elő, M is­

kolc jövője bennök oly biztos alapokra van fektetve, amely alkalmassá teszi, bizton előreviszi a nagy városi tömörülésre, hogy egy kiterjedt vidék népfeleslegeit fe l­

szívva, az anyagi és szellemi kultúra áldásait sugározza vissza arra a vidékre.

Ezeknek a várostfejlesztő tényezőknek gazdagsága mellett tanúskodik az is, hogy Miskolc ma már sokkal nagyobb város, mint a mekkorának a köztudatban él. Nem rég jelent meg Schneller K ároly jogakadémiai professzor­

15

nak egy brosúrája: „Nágy-Miskolcz népességéről." A z il­

lusztris szerző joggal mutat, rá, hogy Miskolc gazdasági-, szellemi- és kultúrvonatkozásokban együtt él a vele össze­

épített Diósgyőrrel és Hejőcsabával s mint ilyen, ma több mint 90.000 lelket teljes zárt, lelki-, gazdasági-, társa­

dalmi és kultúregységbe foglal egybe, amelynek legna­

gyobb része (70 százalék) városias jellegű foglalkozást és életet folytat. Eszerint Miskolc, ha még adminisztrative nem is, de a rendelkezésre álló városi emberanyag szem­

pontjából már is az ország második vagy harmadik vidéki nagy városa annál is inkább, mert Szegeden a lakosság­

nak mindössze 46 százaléka, Debrecenben 58 százaléka, Hódmezővásárhelyen pedig csak 29 százaléka az, amely a városi népesség szempontjából figyelembe jöhet.

A z ilyen erőteljes városi tömörüléseknek szükségsze­

rűen nagy a vonzó ereje is. Miskolc vonzóerejét a m agyar városok közül csak Győré haladja felül, Pécsé Imegköze- liti, Szegedé és Debrecené messze elmarad mögötte. E z a vonzóerő, Miskolc fejlődési lehetőségeit nemcsak a. termé­

szetes szaporodással, hanem egy fokozódó bevándorlással is biztosítja, amelynek jelentősége a népfeleslegek meg­

őrzése szempontjából az ország megerősödése szempontjá­

ból is fontos.

Ebből a szempontból viszont döntő a város szellemi egyéniségének kialakulása. E ttől függ, m ily mértékben válnak a csatlakozó új elemek a város lelki életének, kul­

turális és gazdasági célkitűzésének részeseivé. A város képződés szempontjából erre a fontos tényezőre nem fek­

tetnek kellő súlyt, holott a városok virágzása és hanyat­

lása mindig összefüggést mutat azzal a szellemmel, amely falaik közül kiáradt. H a Ruskin köteteket ír t Velence- Köveiről a kultúrhistorikusok számára, a történetírókat nem kevésbbé érdeklik annak a városi szellemnek a meg­

nyilvánulásai, amely Velence uralmának és gazdagságá­

nak alapjait megvetették. De nem kisebb mértékben fon ­ tos a német Hansa városok szellemének vagy az angol városok szellemének megismerése, mert ez a városi szel­

lem, különleges irányokat adott a nemzeti géniusz röpté­

16

nek, s ezzel a nemzeti egyéniség keménységének és sok­

oldalúságának kialakulásában hatékony tényezőjévé tu­

dott válni. A városok jelentőségének megállapításánál pe­

dig nem lehet közömbös annak megismerése, hogy mek­

kora értéket képvisel éppen a nemzeti egyéniség kiformá­

lódása szempontjából. E ttől fü gg helye, hivatása és sú­

lya a nemzeti élet dinamikájában.

H a azt a szellemet keressük, amely Miskolcon a genius loci kialakulásához vezetett, szembe kell állítani az alföldi magyar szellemet a felvid ék i szellemmel. M is­

kolc kialakuló szellemében mind a kettőből van valami.

Miskolc mindig színtiszta m agyar város volt, falai közt nem tűrte az idegen szellemet, amely a legtöbb felvid ék i város fejlődésére reányomta vonásait. De még sem esett olyan messze a F elvidék küzdelmes életétől, hogy ennek szelei ne hoztak volna ide egyetmást abból a lé­

lekből, amely a Felvidéket mozgatta,

Miskolc az A lfö ld peremén keletkezett : sok van szellemében az A lfö ld acélos magyarságából. Foglalk o­

zása azonban inkább ipari és kereskedelmi volt s íg y élete városiasabban alakult, mint az alföldi emporiu- moké. Ezzel préselődött vonásai közé a nagyobb kultur- fogékonyság. H a nem is tudott sokáig a magasabb vá­

rosi élet színvonalára felemlekedni, mert városi jellegé­

nek teljes kifejlesztését elnyomta Kassa közelsége, kul- turéletének kivirágzását elfakította Sárospatak és Eger, előbbi a református, utóbbi a katholikus kultúra sok százados tra d itió iva l; Miskolc mégis tudott magának, ezektől függetlenül is városi életet és kultúrát terem­

teni. E z a kultúra azonban elütött az alföldi legköze­

lebbi nagy város Debrecen ku ltúrájától: kevesebb volt benne a felekezeti vonás, több az egyetemes emberi vo­

natkozás. M ind a két város színmagyar volt. És mégis a m agyar léleknek két különböző oldalát juttatta k ife ­ jezésre. Máskép alakult a magyar lélek Debrecenben és máskép Miskolcon. Debrecenben ezer éve a Hortobágyon kelt fe l a nap és nyugodott le. A debreceni magyar lélek megelégedettebb, rátartóbb és nem sietős. Miskolc az A l ­ földnek a Felvidék felé nyíló kapujában megérezte a rajta

17

keresztül vágódó történelmi szeleket és viharokat: ed­

zettebb lett, szívósabb és körültekintőbb. Erősebben kapcsolódott a F elvid ék életébe, ahol a magyar lélek mozgékonyabb volt, tevékenyebb és. defenzívebb. Töb­

bet kellett küzdenie, megszokta az áldozatot és a kitar­

tást. Ez is új vonásokat vágott Miskolc lelki arculatára.

A z alföld nyugalmát nem zavarták nagy problémák:

sem nemzetiek, sem szociálisak. A Felvidéken Thököli, Bethlen, Rákóczi zászlói lobogtak s egy darab tra g i­

kus m agyar történelem vetette reá árnyékát. Ebben az‘

árnyékban a magyar lélek nem alakulhatott közömbösen a. világot mozgató nagy eszmék iránt.. Ebből is jutott egy vonás Miskolc számára. A z élet itt nem alakult sem egyszerűen, sem egységesen: aki itt élt, nem várhatott mindent a természettől, meg kellett szoknia a maga lá­

bán já rn i: s ezzel önállóbb lett és kezdeményezőbb;

s tagoltságában megtanulta keresni azokat a gondolato­

kat, amelyek az összetartást biztosítják. Közélete íg y inkább került a vezető eszmények hatása. alá, semmint az összeadott kicsiny érdekek fo jtó nyomása alá. Ez a

genius inkább szárnyalt, semmint lomhán kúszott.

Ezekből a vonásokból alakult az a szellem, amely a várost ért minden csapás után, új tetterővel és szívós­

sággal látott hozzá a romok felépítéséhez; megtanult al­

kalmazkodni a megváltozott időkhöz, hogy megkeresse azokat a feladatokat, amelyek a polgárság részéről áldo­

zatot és kötelességet, a város részére pedig új fejlődési lehetőségeket jelentettek. E z a szellem viszi ma Miskol­

cot előre új útjain.

És ha a város társadalmilag tagozottabb és széthú- zóbb, m int más városok társadalma: ha hiányzik is be­

lőle az a vezető patrícius osztály, amely nemzedékeken át egybeforrva a várossal egy magasabb kultúr és gaz­

dasági élet patinás kialakulásán®, hagyományaival és erkölcseivel jótékony irányzó befolyást gyakorolhatna, ha régi és nagy országos nevekkel tündöklő kultúr élete nem is mondható teljesnek, mert Jogakadémiánk minden kiválósága mellett sem tudja azt az egyetemes átfogó

18

kapcsolatot az ország legmagasabb kultúrájával megte­

remteni, amelyre csak az Egyetem lehet hivatott : Mis- kolenak mégis van egy olyan kialakult szelleme, amely a: társadalmi tagozottság fölé emelkedve, erőteljes, pó­

tolhatatlan és értékes egyéniséget ád a város életének és összekapcsolja azzal a felvidéki szellemmel, amely régi történelmi hagyományokra támaszkodva a mai idők kö­

vetelményeihez tud alkalmazkodni s mint ilyen nem ke- vésbbé értékes és pótolhatatlan alkotórésze 01 magyar közléleknek. Ennek a szellemnek ma Miskolc a gyu- pontja. I t t sűrűsödik össze a szétszaggatott magyar F e l­

vidék gazdasági életének, szellemi életének és közéleté­

nek minden megnyilvánulása: átvárosiasodik s mint vá­

rosi kultúra és jólét árad vissza a Felvidékre. E z ád Miskolc fejlődésének,, emelkedésének, felvirágozásániak nemcsak a város érdekében, hanem az ország szempont­

jából is nagy jelentőséget és fontosságot, úgy a határo­

kon innen mint túl.

Ebből a szempontból kell első sorban is nézni Mis­

kolc problémáit. Ezek a problémák közművelődési, gaz­

dasági, társadalmi, művészeti és szociális téren sok fe l­

adatot állítanak megoldás elé. Ezek a feladatok ia> kor­

mány részéről sok megértést, a polgárok részéről sok ál­

dozatot, a vidék részéről sok körültekintést a célok kitű­

zésében, sok megfontoltságot az eszközök megválasztá­

sában és önmérsékletet a források felhasználásában, mert Miskolc fejlődésének erkölcsi lehetőségei nagyobbak és gazdagabbak semint forrásainak gazdasági ereje.

Ma a gazdasági problémák állanak ugyan előtérben.

E g y súlyos válság felhői homályosítják el Miskolc jövő kilátásait. De ezek a gazdasági problémák múló termé­

szetűek, m íg az erőforrások, amelyekre Miskolc jövője alapozódik állandóak és fokozódó természetűek.

Éppen ezért Miskolc jövő fejlődése, amíg polgárait a. józanság, a szorgalom és mérséklet fogja vezetni, meg­

ingathatatlan alapokon nyugszik. Miskolc ú tja a nagy város felé adva van, csak ne hagyja magát polgársága letéríteni arról. Soha se vezesse nagyzási hóbort, de zárja

19

ki M a i közül a szűikkeblüséget és önzést is: ne engedje soka ellankadni régi kipróbált tettvágyát, de párosítsa az alkotó erőt -takarékossággal és erőkímélettel, védje körömszakadtáig városa fa la it a. hivalkodó napi politika jelszavai ellen, de telítse meg egész közéletét egy olyan várospolitikai szellemmel, amely nem tűz ki messzebb célokat, mint minden erőt ott állítani a város szolgálatá­

ba, ahol az használhat. Törekedjen megmarkolni azt amije van és soha ne nyújtsa- ki kezét azok után a gyü­

mölcsök után, amelyeket nem a számára érleltek. Ekkor hű marad régi polgári hagyományaihoz, hű maradi vá­

rosa jó l felfogott hivatásához és becsületes munkát fog végezni városa boldogulásáért és országa erősödéséért.

Csak íg y ajándékozhatja meg Miskolc a Csonkaországot, amely megújhodásában nem nélkülözheti az előretörő magyar városok erejét és segítségét, egy olyan nagy vá­

rossal aminőre éppen szüksége van itt, ezen a helyen, ahol egy ezer éves jólét és kultúra elmerült a nemzetek gyűlölködésében s ezzel — de csak is ezzel — n yitja meg maga előtt azokat a kapukat is, amelyek felé a local patriotizmus sóvárogva tekint és amelyeken átlépve ön­

ként hull Miskolc ölébe laz országos súly és hatalom, amely a Felvidék erkölcsi és anyagi erőinek birtokában virágzó fővárosát a nemzet életében joggal megilleti.

23. A csehszlovák állampolgárság és községi illetőség magyar vonatkozásaikban. Irta : Szontagh Vilmos dr., 1927. 56. 1.

24. A tömeglélektan aktuális kriminalaetiologiai tanulságai,. Irta:

Kétholy Sándor dr., Miskolc, 1927. 80. 1.

25. A protestáns egyházak iskolafentartási autonomjogát ért sé­

relem. I r t : Szontagh Vilmos dr., Miskolc, 1927. 18. 1.

26. A miskolci jogakadémia létkérdése. MiskolCj 1927. 44. 1.

27. A z egyházak szerepe a .főiskolai oktatásban. Irta : Hacker Ervia dr., Miskolc, 1927. 6. 1.

28r Kriminalitás és bevándorlás. Ir t a : Hacker Ervin dr., Miskolc, 1927. 8. 1.

29. Visszaemlékezés a Kossuth Lajos sárospataki diákságának százados évfordulóján. Irta : Finkey Ferenc dr., Miskolc, 1928. 20 1.

30. A vaeuum iuris. Irta : Zsedényi Béla dr., Miskolc, 1928. 35. 1.

31. Iltíller Farkas gazdaságtudományi rendszere. Irta: Surányi- Ungcr Tivadar dr., Miskolc, 1928. 15. 1.

32. A z állami és társadalmi rehd hatályosabb védelméről szóló törvényről (1921:111. t.-c.). Irta: Perjéssy Mihály dr., Miskolc, 1928. 193. 1.

33. Beszámoló a miskolci joghallgatók büntetőjogi tanulmányutjá- ról. Irta: Sclnvartz Béla, Miskolc, 1928. 13. 1.

34. A kor kriminalaetiologiai jelentősége a bevándorlás szempont­

jából. Irta : Ilaeker Ervin dr., Miskolc, 10. 1.

35. A római kúria. Irta : Majoros István Zoltán dr., Miskolc, 32. 1.

36. A nemzetiségi jogvédelem, statisztikai jelentősége a kisebbségi jogvédelem számára. Irta : vitéz Nagy Iván dr., Miskolc, 1928. 20. 1.

37. Jegyzőképzés és a jogakadémiák. Irta : vitéz Nagy Iván dr.

Miskolc, 1928. 9. 1.

38. Nemzetgazdaságtan és világgazdaságtan. Irta : Surányi-Unger Tivadar, Miskolc, 1928. 13. 1.

39r Kriminológiai adalékok. Irta : Hacker Ervin dr., Miskolc, 1928.15.1.

40. A teljesítés foglalnának kialakulása a római jogban. Irta:

SzteMo Zoltán dr., Miskolc, 1928. 17. 1.

41. A merxplasi depót de mendicitó. Irta : Hacker Ervin dr., Miskolc, 1928, 15. 1.

42. „Börtöhügyi j o g ” a gyakorlatban. I rta: Hacker Ervin dr._

Miskolc, 1928. 17. 1.'

43. Kamatprobíémák. Ir t a : Varannai István dr., Miskolc, 1928.18.1.

44. A-biintetőjogtndomány jövő feladatai. Irta : Hacker Ervin dr., Miskolc, 192S. 8. 1.

45. A városi polgárok, vcrdija-Worbőczynél és a budai jog. Irta : Váczy Péter dr:, Miskolc, 1929. 10. 1.

46. Kritikai megjegyzések a magánjogi törvénykönyvünk javasla­

tára. Irta : Szilágyi Antal dr., Miskolc, 1929. 34. 1.

47. Amerika társadalmi problémái. Irta : Surányi-Unger Tivadar dr., Miskolc, \ 1929. 16. 1.

48. A parlamenti munkamegosztás. Irta : Zsedényi Béla dr., Mis­

kolc, 1929. 33, 1.

49. A bibomokság egyházkormányzati jelentősége. Irta : Majoros István Zoltán dr., Miskolc, 1929. 29. 1.

50. A tómai jo g i kutatás újabb irányai. Irta : Sztehlo Zoltán dr., 1929. 8. 1.

51. A magyar alkotmányról. Irta : I f j . Paraszkay Gyula dr., Í929. 33. 1.

52. Miskolcz halálozási hányadosának átértékelése. Irta : Sclmeller Károly dr., Miskolc, 1929. 23. 1.

53. A Nemzetközi Jog Akadémiája Hágában. Irta : vitéz Nagy Iván dr,, Miskolc, 1929. 13. 1.

54. A birói gyakorlat mint jogforrás. Irta : I f j . Praszkay Gyula dr., Miskolc, 1929. 17. 1.

55. Egyenes adóink jogorvoslati rendszere. Irta : Szontagh Vilmos dr., Miskolc, 1929, 19. 1.

56. A községek háztartásának rendezése. Irta : Förhéncz Sándor, Miskolc, 1929. 14. 1.

57. Kriminalitásunk az 1921— 1927. években. Irta: Hacker Ervin dr., Miskolc, 1929. 15. 1.

58. A sajtótudomány létjogosultsága és féladatai. Irta : Zsedényi Béla dr. Miskolc, 1929. 21 lap.

59. A városi könyvek jogtörténeti fontossága. Irta: Váczy Péter dr. Miskolc, 1929. 7 lep.

60. A teljesítés jogi tulajdonságai. Irta: Sztehlo Zoltán dr.

Miskolc, 1929. 24 lap.

61. Emlékezés K ö v y Sándor halálának századik évfordulóján.

Irta: Finkey Ferenc dr. Miskolc, 1930. 28. lap.

62. A statisztikai képviseleti módszerek alkalmazása' a bűnügyi ae.tiologiában. Irta: ILackc.r Ervin dr. Miskolc, 1930. 7. lap.

63. Nagy-Mi,skolez népessége. Irta: Seihneller Károly dr. Miskolc, 1930,. 43 L

64. Miskolc a magyar városok előretörésében. Irta : Mikszáth Kálmán dr. Miskolc thjf. város főispánja. 1930. 20. 1,