Krasinsky, Zdzislaw: Az Engel-görbe alakulása a háztartás- és a piaci statisztika adatai szerint

(1)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

Mindkét formulánál:

(Joás 91 —— az egy főre jutó fogyasztás, X0 és X1 ——- az egy főre jutó jövedelem (fogyasztási kiadások) vagy a bázis— és beszámolási idő—

szak árai, *

1) —- a kereslet átlagos elasztici—

tása a jövedelemhez vagy az árakhoz viszonyítva.

Hasonló módon történt a kiadások vár—

ható alakulásának becslése is, a fogyasz—

tás mennyiségi adatai (9) helyett azonban itt az élelmezési kiadásokat (Y) vették figyelembe.

(Ism: Nádas Péterné)

KRASINSKI, ZDZISLAW:

Az ENGEL-GÖRBE ALAKULÁSA A HÁZTARTÁS— És A PIAC! STATISZTIKA

ADATA! SZERINT

(Ksztaltowanie sie krzywei Engla na podsta—

Wie budzetów rodzinnycn ! statystyki rynko—

wej.) -- Ruch Prawniczy, Ekonomiczny i Socio- logiczny, 1962. 3. sz. 181—189. p.

Az évszázad első évtizedeiben az élelmi- szerek iránti kereslet jövedelmi elaszticitá—

sát a családi költségvetések segítségével elemezték. Amikor azonban elkezdték a megtakarítási és a fogyasztási hajlandósá- got vizsgálni, igen nagy különbségek mu- tatkoztak a statikus és dinamikus meg—

figyelések eredménye között. így például

az élelmiszer-keresletnek idősorok alapján számított jövedelmi elaszticitási együttha—

tója 1950 és 1957 között általában tízegy—

néhány, sőt egyes esetekben többtiz szá-

zalékkal volt nagyobb a háztartásstatisz—

tika alapján számított együtthatónál a

megfelelő statisztikai anyaggal rendelkező országokban. Lengyelországban az alkal-

mazott számitási módszertől függően 21——

35 százalékkal nagyobb az idősorok alap—

ján számított együttható. Ez a körülmény

felveti a kérdést, hogy az áruforgalom ter-

vezésekor felhasználhatók—e a háztartás- statisztika adatai.

Szerző először ismerteti az összehason- lító elemzéssel kapcsolatos módszertani problémákat. Nem állnak rendelkezésre

kellő pontosságú adatok a lakosság pénz—

jövedelmeiről, valamint az élelmiszerekre fordított piaci kiadásokról. Ezért egyes ré—

gebbi vizsgálatok más jövedelmeket, pél- dául a nemzeti jövedelmet vagy annak el—

fogyasztott részét, az átlagos névleges bé- reket vagy a reálbéreket vették alapul.

Ezek azonban nem fejezik ki kellőképpen

a lakosság ténylegesen rendelkezésre álló pénzjövedelmeit. Ezek a jövedelmek vagy kisebbek (például a személyi béralap kö—

439 rülbelül a fele), vagy nagyobbak (például

a nemzeti jövedelem becsült elfogyasztott része kb. 30 százalékkal) a lakosság köz—

vetlen pénzjövedelmeinél és ami még fon-

tosabb, különbözőképpen növekednek (a közvetlen pénzjövedelmek sokkal gyorsab—

ban nőttek, mint akár a nemzeti jövede- lem, akár az átlagbér). Ezen kívül külön—

külön kell megvizsgálni a városi és a falusi lakosság jövedelmének alakulását.

Az első feladat tehát, lehetőleg pontos adatok szerzése a lakosság nettó pénzjö—

vedelmeiről. Figyelembe veendő, hogy a lakosság vásárlási alapja eltérhet a pénz—

jövedelmétől az előző és az adott időszak megtakarításai következtében. Hasonló szerepet játszanak a fogyasztási hitelek is, ha gyorsabban növekednek, mint a jöve—

delmek. A vizsgált időszakban (1953—1959) a szerző szerint Lengyelországban a meg- takarítások gyorsabban növekedtek, mint a jövedelmek, vagyis nőtt a megtakarítási

hajlandóság.

A második kérdés a lakosság élelmiszer—

vásárlásainak megállapítása. Szerző a tár—

sadalmi tulajdonban levő kereskedelmi szerveknél, a közélelmezési vállalatokban és a piacokon eszközölt élelmiszervásárlá—

sokat veszi figyelembe, elhanyagolta vi—

szont a falusi lakosság egymás közötti

élelmiszervásárlásait. Rámutat arra, hogy kizárólag társadalmi tulajdonban levő ke—

reskedelmi szerveknél eszközölt beruhá—

zások figyelembevétele alapján számított jövedelemelaszticitási együtthatók tévesek, mert azoknak növekedési üteme eltér az összélelmiszerkereskedelem növekedési ütemétől.

A módszertani problémák után a szerző ismerteti a vizsgált eredményeit:

1. 1953 és 1959 közt a lakosság reáljöve- delmei Lengyelországban egy lakosra szá—

mítva 81 százalékkal nőttek (ebből a vá—

rosi lakosságe' 51 százalékkal, a falusi la- kosságé 104 százalékkal), ugyanakkor az élelmiszerekre fordított kiadások aránya 53,1 százalékról 46,4 százalékra csökkent.

Ez a csökkenés kisebb volt, mint ahogy

arra a családi költségvetések vizsgálata alapján következtetni lehetett.

2. A családi költségvetések alapján szá- mított együtthatók meglehetősen állandók

voltak, a ,,piaci" együtthatók viszont nagy—

mértékben ingadoztak.

3. Az élelmiszerkereslet jövedelemelasz- ticitási együtthatói a dinamikus módszer szerint nagyobbak a falusi lakosság kö—

rében, mint a városokban.

4. A vizsgált évek folyamán a falusi la—

kosság elaszticitási együtthatója határo—

zottan csökkent, a városi lakosságé Vi- szont nőtt.

(2)

440

5. Az elaszticitási együtthatókban ta—

pasztalt különbségnél is nagyobbal talál—

kozunk, ha összehasonlítjuk a lakosság jöf vedelméből az élelmiszerre fordított há- nyadot a piaci adatok és a háztartási költ— ; ségvetések szerint. A városi lakosság közel

15 százaléknál nagyobb összeget fordít jö-

vedelméből élelmiszervásárlásra, mint a háztartásstatisztikában felölelt lakosság.

A szerző keresi a statikus és a dinami—

kus vizsgálatok eredményei közötti elté—

rés tényezőit. Ezek: '

1. a falusi lakosság vándorlása a váro- sokba (évente kb. 300 000 személy); az át- költözők körében több mint kétszeresére nő az egy személyre eső jövedelem, de ugyanakkor tízszeresükre nőnek az délel- miszervásárlásra fordított kiadások;

2. gyorsan nő a falusi lakosság piaci élelmiszervásárlása; ennek oka részben a' jobb ellátottság, részben a felvásárlást árak és a kiskereskedelmi árak közötti különbség igen jelentős csökkenése;

3. az élelmiszerárak a többi áraknál kissé gyorsabban nőttek, ennek oka, min- denekelőtt a termékek minőségének, va—

lamint a fogyasztónak nyújtott szolgálta—' tások (csomagolás, házhozszállítás) költsé—

geinek növekedése;

4. az összes jövedelmeken belül gyor- sabban nőtt a városi lakosság jövedelmé- nek aránya, —— amely pénzjövedelmének 60 százalékát fordítja élelmiszerre, -——— mint a falusi lakosság jövedelméé, —- amelynek körében ugyanez az arány 20 százalék;

5. megváltozott a jövedelmek struktú-

rája olyan értelemben is, hogy nőtt azok-

nak a jövedelmeknek (társadalmi juttatá- sok, nyugdíjak) aránya, amelyeket általá—

ban nagyobb mértékben fordítanak élel—

miszervásárlásra; ellenkező hatást gyako- rolna az állományon kívüli béralapból, a gyári alapból és más, nem rendszeres for—

rásokból kapott jövedelmek növekedése;

6. nőtt a jövedelmek nagyság szerinti el—

oszlásának egyöntetűsége, ez nyilvánva—

lóan szintén növelte az élelmiszervásárlási ,,hajlandóságo ";

7. végül eltérést okoz a vizsgált lakos- ság csoportosítása a családi költségvetések

vizsgálatában; a csoportosítás alapvető kritériuma ugyanis az egy főre jutó

jövedelem; a magasabb jövedelmi osztá- lyokban erősen csökken az egy háztartás-r ra jutó személyek száma; ezzel szemben

a dinamikus vizsgálatokban nem mutat-

kozik ilyen demográfiai jelenség, ti., hogy

a jövedelem növekedésével erősen csökken a háztartás tagjainak száma.

A_ családi költségvetések és az idősorok alapján számított Engel—görbék közötti

különbségek tehát nem elsősorban az előb—

biek nem reprezentatív voltának következ-

STATISW IRODMJMIEIGYELÓ

ményei. A statisztikai vizsgálatok-L'nanké—

peseklfelölelni a demográfiai jelenségek.

az árak és a jövedelemeloszlás területén

végbemenő minden dinamikus változást ,—

—— Viszont a dinamikus Vizsgálatok nemral' kalmasak a társadalmi és gazdaságl'élet mikroszférájában végbemenő— egyes tör- vényszerűségek vizsgálatára,?"ezért az, Err——

gel—görbéket a továbbiakban mind a ház—

tartásstatisztika, mind a piaci statisztikaL adatai alapján vizsgálni kell. '

(Ism.: Andorka Rudolf)

LENKOVA, L.: _

A KOLHOZPARASZTOK !DÖFELHASZNÁLÁSA

(Ob iszpol'zovanii vremeni kolhoznikami.) 1—- Ekonomika szel'szkogo Hozjajsztua. 1962. 1].

sz. 43—48. 9.

A Szovjetunióban Széles körben végzett,

időmérleg—Vizsgálatok kiterjedtek a kol—

hozparasztok időfelhasználásának megfi—

gyelésére is; A kolhozparas'ztok időbeosz-L"

tása számos sajátosságot mutat. Jelentős mértékben befolyásolja a mezőgazdasági

* dolgozók időfelhaszná—lását a; jelenleg még

igen sok időt lekötő háztáji gazdaság. A háztáji gazdaságban a kertek művelésére, állatok gondozására, a takarmány elkészí- tésére stb. fordított munka, nagYmértékben

megterheli a parasztok munkán kívül el—

töltött idejét. '

A kolhozparasztok időalapjának szerke- zetét jelentősen befolyásolja a mezőgaz—

dasági termelés szezonalitása is. 'A mező- gazdasági munka sajátossága miatt ezért elengedhetetlen, hogy az időmérleg-vizse

gálatokat az év több, de legalább két (egy

téli és egy nyári) időpontjára vonatkozóan elvégezzék. Továbbá a tapasztalatok sze- rint maga a munkamegosztás is figye—

lemre méltó hatást gyakorol az időfelhasz—á nálásra, ezért a különböző foglalkozási ágakat (növénytermesztők, állattenyész—

tők, gépészek és adminisztratív alkalma- zottak) a felvételek során külön kell vá-

lasztani egymástól.

Ezeket a szempontokat igyekezett—meg—

valósítani az 1960-ban a voronyezsi körzeti

hat rajonjának és a belgorodi körzet tizen- egy rajonjának kolhozaiban végzett vizs—

gálat. A felvételt június—augusztusban le-

bonyolított ankétokkal végezték el a nyárra

vonatkozóan a kronográf pontosságávaya