122. ÉVFOLYAM 2009. MÁRCIUS 1. SZÁM
A HADTÖRTÉNETI INTÉZET ÉS MÚZEUM FOLYÓIRATA
A R G U M E N T U M K I A D Ó N Y O M D A Ü Z E M E , B U D A P E S T
W HADTÖRTÉNELMI ^
KÖZLEMÉNYEK
ÉVNEGYEDES FOLYÓIRAT A M A G Y A R H A D I TÖRTÉNETÍRÁS
FEJLESZTÉSÉRE
Szőcs Tibor
Egy „legendás" hős: Dugovics Titusz története
Veszprémy László Szabács ostroma (1475-1476)
E. Kovács Péter Magyarország „törökképe"
a XV. század elején Ságvári György A honvédegyenruha születése
Q U A R T E R L Y O F M I L I T A R Y H I S T O R Y
Journal of the Institute and Museum pf Military History
Established 1888
Director Robert Hermann Editor in Chief Ferenc Csákváry Managing Editor Gábor Hausner
Editor Katalin Mária Kineses
Editorial Board
Gábor Ágoston, Tibor Ballá, Gábor Bona, Attila Bonhardt, István Czigány, Tamás Csikány, Lóránd Dombrády, Tibor Hajdú, Róbert Hermann (President), József Holló, Miklós Horváth, Ferenc Lenkefi, József Lugosi, György Markó, Imre Okváth, Géza Pálffy, Ferenc Pollmann, Erwin A. Schmidl, Vladimír Seges, Sándor Szakály, György Székely, Ferenc Tóth, Aladár Urbán, János Varga J., László Veszprémy, József Zachar
Published by the Institute and Museum of Military History of the
Ministry of Defence
2-4 Kapisztrán tér Budapest 1014 Hungary Postal address: PO Box 7, Budapest H-1250 Phone (36 1 )-325-16-00, Fax: (36-1 )-325-16-04
Editorial and Publishing Office 2-4 Kapisztrán tér Budapest 1014 Hungary Postal address: PO Box 7, Budapest H-1250 Phone (36-1) -325-16-44, Fax (36-1 )-325-16-46
E-mail: hkszerk@gmail.com Electronic version: www.epa.oszk.hu/hk
Subscription fee
2400 HUF annually, 600 HUF quarterly Distribution
Magyar Posta Rt.
Business and Logistics Centre Subscription abroad Központi Hírlap Centrum 1 Orczy tér Budapest 1089 Hungary
Postal address: Budapest H-1900 E-mail: hirlapcIofizetes@posta.hu
R E V U E D ' H I S T O I R E M I L I T A I R E
Publication trimestrielle de l'Institut et du Musée d'Histoire Militaire
Fondee en 1888
Directeur Róbert Hermann Rédacteur en chef: Ferenc Csákváry Responsable editorial: Gábor Hausner
Rédactrice Katalin Mária Kincses
Comité editorial:
Gábor Ágoston, Tibor Ballá, Gábor Bona, Attila Bonhardt, István Czigány, Tamás Csikány, Lóránd Dombrády, Tibor Hajdú, Róbert Hermann (President), József Holló, Miklós Horváth, Ferenc Lenkefi, József Lugosi, György Markó, Imre Okváth, Géza Pálffy, Ferenc Pollmann, Erwin A. Schmidl, Vladimír Seges, Sándor Szakály, György Székely, Ferenc Tóth, Aladár Urbán, János Varga J., László Veszprémy, József Zachar
Editée par l'Institut et le Musée d'Histoire Militaire (Ministere de la Defense) 2-4 Kapisztrán tér Budapest 1014 Hongrie Adresse postaié: PO Box 7, Budapest H-1250 Tél.: (36-1 )-325-16-00, Télécopie: (36-1 j-325-16-04
Redaction et Maison d'Edition 2-4 Kapisztrán tér Budapest 1014 Hongrie Adresse postaié: PO Box 7, Budapest H-1250 Tel: (36-0-325-1644, Télécopie: (36-1) -325-1646
E-mail: hkszerk@gmail.com Version électronique: www.epa.oszk.hu/hk
Tarif d' abonnement:
2400 HUF (annuel), 600 HUF (trimestriel) Diffusée par
Magyar Posta Rt.
Centre d'Affaires et Logistique Abonnement ä l'étranger:
Központi Hírlap Centrum 1 Orczy tér Budapest 1089 Hongrie Adresse postaié: Budapest H-1900 E-mail: hirlapelofizetes@posta.hu
A HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK 2008. ÉVI 121. ÉVFOLYAMÁNAK
TARTALOMJEGYZÉKE
T A N U L M Á N Y O K
Ballá Tibor. A Magyar Királyi H o n v é d s é g és Bosznia-Hercegovina 1878. évi o k k u p á c i ó j a
Czigány István: Egy „universalis ember" T ü n d é r o r s z á g b a n . F o r g á c h Si
mon gróf f ö p a r a n c s n o k i m ű k ö d é s e E r d é l y b e n
Hausner Gábor: A magyarországi h a d t u d o m á n y i irodalom a X V I I . szá
zadban
Hermann Róbert: B e v e z e t é s a történeti delfinológiába, avagy M é s z á r o s L á z á r e m l é k i r a t a i n a k k i a d á s a
Krámli Mihály: A z o s z t r á k - m a g y a r dunai kereskedelmi hajózás katonai i g é n y b e vétele az első v i l á g h á b o r ú b a n . A K ö z p o n t i Szállítás
v e z e t ő s é g Hajózási C s o p o r t j á n a k m e g s z e r v e z é s e , 1914-1916...
Papp Sándor: Stefan eel Mare, M á t y á s király és az O s z m á n B i r o d a l o m . Sallay Gergely Pál: A Magyar Királyi H o n v é d s é g és a leventemozga
l o m j e l v é n y e i n e k rendszere, 1938-1945 Veszprémy László: Zsigmond G a l a m b ó c n á l 1428-ban
K Ö Z L E M É N Y E K
Bagi Zoltán Péter: A császári hadseregben s z o l g á l ó nyugati zsoldos lo
vasság szervezete és változásai a tizenöt é v e s h á b o r ú i d ő s z a
kában 11/355 Bánsági Andor: A z O s z t r á k - M a g y a r Monarchia tengeralattjáró-beszer
zései, 1906-1918 III—IV/660 Bíró Teofil: A 92. (Gordon Highlanders) brit gyalogezred története a
koalíciós h á b o r ú k k o r á b a n I I I - I V / 6 6 0 Germitska Pál: A totális m o z g ó s í t á s t ó l a stratégiai t e r v e z é s i g . A z Or
s z á g o s Tervhivatal Á l t a l á n o s S z e r v e z é s i F ő o s z t á l y á n a k törté
nete, 1948-1971 1/69 Szabó Mária: Antonello Guzzoni ezredes b e s z á m o l ó j a az 1922. évi
R o m a n e l l i - ü n n e p s é g e k r ö l I I I - I V / 7 0 3 Szirtes Zsófia: A császári hadseregben s z o l g á l ó nyugati zsoldos lovas
ság szervezete és változásai a tizenöt é v e s h á b o r ú i d ő s z a k á b a n . . . . 11/403 1/3 11/326 I I I - I V / 5 0 3 I I I - I V / 5 3 7
I I I - I V / 5 7 3 11/303
1/39 11/283
M Ű H E L Y
В. Szabó János: Lehet-e helye r a b l ó k n a k a nemzeti m i t o l ó g i á b a n ? M e g
j e g y z é s e k az egykori h u s z á r - v i t a m a r g ó j á r a 11/455 Bennett, Matthew: Egy keresztes harci alakzat, a „ m o z g ó e r ő d , " új meg
világításban III—IV/732 Csíki Gergely: Evgeny Ivanovic Susenkov: Russzko-mongolszkaja vojna
(1237-1241 gg) I I I - I V / 7 4 7 Halmágyi Miklós: M i h á l y p ü s p ö k füle. Egy k e v é s s é ismert hadi ese
m é n y a k a l a n d o z á s o k k o r á b ó l 11/448 Kovács László: G y ó n i G é z a földi m a r a d v á n y a i n a k sorsa. Egy újabb
m e g v a l ó s í t h a t a t l a n , p r o v o k a t í v e x h u m á l á s i ötlet háttere 1/107 Merényi-Metzger Gábor: P ö l t e n b e r g E r n ő keresztelési a n y a k ö n y v i be
j e g y z é s e , avagy egy 200 éve született aradi vértanú III—IV/765 Oláh Gergely: Észrevételek D o m b r á d y L ó r á n d : Szombathelyi Ferenc a
n é p b í r ó s á g előtt c í m ű k ö n y v é r ő l 1/96 Sárközy Péter: A z új olasz történész g e n e r á c i ó m u n k á i a m á s o d i k v i
l á g h á b o r ú alatti magyar területi r e v í z i ó k r ó l és a h á b o r ú utáni
„ v ö r ö s E r d é l y r ő l " 1/100 Torma Béla Gyula: Csata a Brenta folyónál, 899 11/425
Tóth Hajnalka: A K a n i z s á v a l szembeni v é g v i d é k 1686-ban G y ö n g y ö s i
Nagy Ferenc v i c e g e n e r á l i s j e l e n t é s e i alapján I I I - I V / 7 5 7 (Veszprémy László): Sandhurst és a k ö z é p k o r i h a d t ö r t é n e l e m . Bemutat
j u k Matthew Bennett hadtörténészt, a Royal M i l i t a r y Academy
professzorát I I I - I V / 7 2 7 V I T A
Gyáni Gábor: A z önreflexió h i á n y á n a k bája és n y o m o r ú s á g a 1/143 Hermann Róbert: A z önbáj hiánya és a reflexíj h o m o r ú s á g a 1/153
C S A T A - É S H A D S Z Í N T É R K U T A T Á S
Négyesi Lajos: H a d i r é g é s z e t 1/160
V I S S Z A E M L É K E Z É S E K
Martin Kornél: F i n á l é . A f o g s á g b a eséstől a leszerelésig III—IV/767
S Z E M L E
A H a d t ö r t é n e t i M ú z e u m Értesítője 9. Acta Musei M i l i t a r i s I n H u n g á r i a
(Mándi Hajnalka) III—IV/813 B. Kalavszky Györgyi - Illésfalvi Péter: Horthy M i k l ó s élete k é p e k b e n
(Szakály Sándor) 1/200 B. Szabó János: A tatárjárás. A mongol h ó d í t á s és M a g y a r o r s z á g
(Veszprémy László) 11/470 Bene János - Szabó Péter (szerk.): Lázár Károly testőr altábornagy visz-
s z a e m l é k e z é s e i (Szakály Sándor) 1/186 Bene János - Szabó Péter: A magyar királyi h o n v é d h u s z á r tisztikar,
1938-1945. M á s o d i k , bővített kiadás (Ballá Tibor) 1/187 Cs. Lengyel Beatrix - Stemlerné Balog Ilona (szerk.): V á l o g a t á s a Történeti
F é n y k é p t á r g y ű j t e m é n y é b ő l . Uj s z e r z e m é n y e k a Magyar N e m
zeti M ú z e u m b a n , I I I . (Szoleczky Emese) III—IV/809 Depeyre, Michel: Tactiques et strategies navales de la France et du
Royaume-Uni de 1690 ä 1815 (Tóth Ferenc) I I I - I V / 8 0 2 Dombrády Lóránd: Szombathelyi Ferenc a n é p b í r ó s á g előtt (Szakály
Sándor) 1/191 Fenyvesi, Charles: H á r o m ö s s z e e s k ü v é s (Györkéi Jenő) I/189
France, John - DeVries, Kelly (ed.): Warfare in the Dark Ages {Veszp
rémy László) 11/463 G. Etényi Nóra - Horn Ildikó - Szabó Péter: K o r o n á s fejedelem. Bocs
kai István és kora (Bagi Zoltán Péter) III—I V/797 Halpern, Paul G.: The Battle o f the Otranto Straits. Controlling the
Gateway to the Adriatic in W W I (Bánsági Andor) 1/183 Hermann Róbert - Zakar Péter (szerk.): A források b ű v ö l e t é b e n . Ü n
nepi t a n u l m á n y o k Katona T a m á s 75. s z ü l e t é s n a p j á r a (Solymosi III—IV/816 József)
Illésfalvi Péter: Egy tartalékos h o n v é d t i s z t háborúja. Dr. W o y n a r o v i c h Elek l é g v é d e l m i tüzér hadnagy amatőrfotói E r d é l y t ő l D á n i á i g ,
1940-1945 (Szakály Sándor) I I I - I V / 8 0 8 Jones, Clive: Britain and the Yemen C i v i l War, 1962-1965. Ministers,
Mercenaries, and Mandarins: Foreign Policy and the L i m i t s o f
Covert A c t i o n (Prantner Zoltán) 1/193 Le General Boissau, Raymond Ladislas: B e r c h é n y Magnat de Hongrie,
M a r é c h a l de France (Tóth Ferenc) П / 4 7 3 М. Szabó Miklós: A Zrínyi M i k l ó s Katonai A k a d é m i a története, 1955-
1960 (Ács Tibor) 1/205 Mórocz Lajos: K i s k a t o n á t ó l a v e z é r e z r e d e s i g (Háber Péter) 1/212
Plassmann, Alheydis: O r i g ó gentis. I d e n t i t ä t s - und Legitimitätsstiftung 11/466 in früh- und hochmittelalterlichen Herkunftserzählungen (Veszp
rémy László)
Poppe, Andrzej: Christian Russia in the M a k i n g (Font Márta) 11/468 Reinhard Nachtigal: Die Murmanbahn 1915 bis 1919. Kriegsnotwen
digkeit und Wirtschaftsinteressen (Ballá Tibor) I I I - I V / 8 0 6 Seres István: T h ö k ö l y Imre é s T ö r ö k o r s z á g - Imre T h ö k ö l y ve T ü r k i y e
(Bánkúti Imre) III—IV/799 Szabó János (szerk.): „ A hadi történet kútfeje minden h a d t u d o m á n y
nak." T a n u l m á n y o k Á c s T i b o r tiszteletére (Markó György) 1/210 Szakály Sándor: K a t o n á k , c s e n d ö r ö k , e l l e n á l l ó k (Okváth Imre) 1/202 T. Mérey Klára: A D é l - D u n á n t ú l földrajza katonaszemmel a 19. s z á z a d
elején (Jankó Annamária) III—ÍV/804 Tóth Péter: Szent Demeter, M a g y a r o r s z á g elfeledett védőszentje (Veszp
rémy László) Ш 4 7 8 Veszprémy László: L o v a g v i l á g M a g y a r o r s z á g o n . Lovagok, keresztesek,
h a d m é r n ö k ö k a k ö z é p k o r i M a g y a r o r s z á g o n . V á l o g a t o t t tanul
m á n y o k (Haustier Gábor) 11/475 Vigaiid, Marino: Architetti e ingegneri m i l i t a r i all'estero dal X V al
X V I I I secolo (Labancz Csaba) 11/481 KRÓNIKA
Igaz Levente - Sándor Anita: „Schicksalsjahr 907 - Die Schlacht bei Press
burg und das F r ü h m i t t e l a l t e r l i c h e N i e d e r ö s t e r r e i c h . " Hainburg,
2007 j ú l i u s - o k t ó b e r 11/485 Uhel Péter: A N e m z e t k ö z i H a d t ö r t é n e t i B i z o t t s á g 34. konferenciája.
Trieszt, O l a s z o r s z á g , 2008. augusztus 31 - szeptember 5 I I I - I V / 8 2 1 Uhel Péter: R é g i ó k , területi szervezetek és katonai hatalom. A Nemzet
közi H a d t ö r t é n e t i B i z o t t s á g X X X I I I . konferenciája, F o k v á r o s ,
2007. augusztus 13-17 11/492
BIBLIOGRÁFIA
Bolyósné Ujfalusi Éva (szerk.), Szabó Jánosné: A 2005. évi magyar
h a d t ö r t é n e l m i irodalom v á l o g a t o t t bibliográfiája 1/215 Bolyósné Ujfalusi Éva (szerk.): A 2006. évi magyar h a d t ö r t é n e l m i iro
dalom válogatott bibliográfiája I I I - I V / 8 2 5 Rákóczy Rozália: 1956-os r ö p l a p o k annotált bibliográfiája III—IV/868
A HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK 2008. ÉVI 121. ÉVFOLYAMÁNAK SZERZŐI
Ács Tibor: M . S z a b ó M i k l ó s : A Zrínyi M i k l ó s Katonai A k a d é m i a törté
nete, 1955-1960 1/205 B. Szabó János: Lehet-e helye r a b l ó k n a k a nemzeti m i t o l ó g i á b a n ? M e g
j e g y z é s e k az egykori h u s z á r - v i t a m a r g ó j á r a 11/455 Bagi Zoltán Péter: A c s á s z á r i hadseregben s z o l g á l ó nyugati zsoldos
l o v a s s á g szervezete é s v á l t o z á s a i a t i z e n ö t é v e s h á b o r ú i d ő
s z a k á b a n 11/355 Bagi Zoltán Péter: G. Etényi N ó r a - Horn I l d i k ó - S z a b ó Péter: K o r o
nás fejedelem. Bocskai István és kora I I I - I V / 7 9 7 Ballá Tibor. A Magyar Királyi H o n v é d s é g és Bosznia-Hercegovina
1878. évi o k k u p á c i ó j a 1/3 Ballá Tibor: Reinhard Nachtigal: Die Murmanbahn 1915 bis 1919.
Kriegsnotwen-digkeit und Wirtschaftsinteressen III—IV/806 Bánkúti Imre: Seres István: T h ö k ö l y Imre és T ö r ö k o r s z á g - Imre T h ö
köly ve T ü r k i y e I I I - I V / 7 9 9 Bánsági Andor: A z O s z t r á k - M a g y a r Monarchia tengeralattjáró-beszer
zései, 1906-1918 I I I - I V / 6 6 0 Bánsági Andor: Halpern, Paul G.: The Battle o f the Otranto Straits.
Controlling the Gateway to the Adriatic in W W I 1/183 Bene János - Szabó Péter: A magyar királyi h o n v é d h u s z á r tisztikar,
1938-1945. M á s o d i k , bővített kiadás (Ballá Tibor) 1/187 Bennett, Matthew: Egy keresztes harci alakzat, a „ m o z g ó e r ő d , " új meg
világításban I I I - I V / 7 3 2 Bíró Teofil: A 92. (Gordon Highlanders) brit gyalogezred története a
koalíciós h á b o r ú k k o r á b a n III—IV/660 Bolyósné Ujfalusi Éva (szerk.), Szabó Jánosné: A 2005. évi magyar
h a d t ö r t é n e l m i irodalom v á l o g a t o t t bibliográfiája 1/215 Bolyósné Ujfalusi Éva (szerk.): A 2006. évi magyar h a d t ö r t é n e l m i iro
dalom válogatott bibliográfiája III—IV/825 Czigány István: Egy „universalis ember" T ü n d é r o r s z á g b a n . F o r g á c h Si
mon gróf f ő p a r a n c s n o k i m ű k ö d é s e E r d é l y b e n 11/326 Csíki Gergely: Evgeny Ivanovic Susenkov: Russzko-mongolszkaja v o j -
na ( 1 2 3 7 - 1 2 4 1 gg) I I I - I V / 7 4 7 Font Márta: Poppe, Andrzej: Christian Russia in the M a k i n g 11/468
Germuska Pál: A totális m o z g ó s í t á s t ó l a stratégiai t e r v e z é s i g . A z Or
s z á g o s Tervhivatal Á l t a l á n o s Szervezési F ő o s z t á l y á n a k t ö r t é
nete, 1948-1971 1/69 Gyáni Gábor: A z önreflexió h i á n y á n a k bája és n y o m o r ú s á g a 1/143
Györkéi Jenő: Fenyvesi, Charles: H á r o m ö s s z e e s k ü v é s F I 89
Háber Péter: M ó r o c z Lajos: K i s k a t o n á t ó l a v e z é r e z r e d e s i g У212 Halmágyi Miklós: M i h á l y p ü s p ö k füle. Egy k e v é s s é ismert hadi ese
m é n y a k a l a n d o z á s o k k o r á b ó l 11/448 Hausner Gábor: V e s z p r é m y L á s z l ó : L o v a g v i l á g M a g y a r o r s z á g o n . L o
vagok, keresztesek, h a d m é r n ö k ö k a k ö z é p k o r i M a g y a r o r s z á
gon. V á l o g a t o t t t a n u l m á n y o k 11/475 Hausner Gábor: A m a g y a r o r s z á g i h a d t u d o m á n y i irodalom a X V I I . szá
zadban I I I - I V / 5 0 3 Hermann Róbert: A z önbáj h i á n y a és a reflexíj h o m o r ú s á g a 1/153
Hermann Róbert: B e v e z e t é s a történeti delfinológiába, avagy M é s z á r o s III—IV/537 L á z á r e m l é k i r a t a i n a k k i a d á s a
Igaz Levente - Sándor Anita: „Schicksalsjahr 907 - Die Schlacht bei Press
burg und das F r ü h m i t t e l a l t e r l i c h e N i e d e r ö s t e r r e i c h . " Hainburg,
2007 j ú l i u s - o k t ó b e r И / 4 8 5 Jankó Annamária: Т. M é r e y Klára: A D é l - D u n á n t ú l földrajza katona
szemmel a 19. s z á z a d elején I I I - I V / 8 0 4 Kovács László: G y ó n i G é z a földi m a r a d v á n y a i n a k sorsa. Egy újabb
m e g v a l ó s í t h a t a t l a n , p r o v o k a t í v e x h u m á l á s i ötlet háttere 1/107 Krámli Mihály: A z o s z t r á k - m a g y a r dunai kereskedelmi hajózás katonai
i g é n y b e v é t e l e az e l s ő v i l á g h á b o r ú b a n . A K ö z p o n t i Szállításve
z e t ő s é g Hajózási C s o p o r t j á n a k m e g s z e r v e z é s e , 1914-1916 III—IV/573 Labancz Csaba: V i g a n ö , M a r i n o : Architetti e ingegneri m i l i t a r i all'es-
tero dal X V al X V I I I secolo И/481 Mándi Hajnalka: A H a d t ö r t é n e t i M ú z e u m Értesítője 9. Acta Musei M i
litari s In H u n g á r i a III—IV/813 Markó György: S z a b ó J á n o s (szerk.): „A hadi történet kútfeje minden
h a d t u d o m á n y n a k . " T a n u l m á n y o k Á c s T i b o r tiszteletére 1/210 Martin Kornél: F i n á l é . A f o g s á g b a eséstől a leszerelésig III—IV/767 Merényi-Metzger Gábor: P ö l t e n b e r g E r n ő keresztelési a n y a k ö n y v i be
j e g y z é s e , avagy egy 200 é v e született aradi vértanú III—IV/765 Okváth Imre: S z a k á l y S á n d o r : K a t o n á k , c s e n d ő r ö k , ellenállók 1/202 Oláh Gergely: É s z r e v é t e l e k D o m b r á d y L ó r á n d : Szombathelyi Ferenc a
n é p b í r ó s á g előtt c í m ű k ö n y v é r ő l 1/96 Papp Sándor: Stefan eel Mare, M á t y á s király és az O s z m á n Birodalom 11/303
Prantner Zoltán: Jones, G i v e : Britain and the Yemen C i v i l War, 1962—
1965. Ministers, Mercenaries, and Mandarins: Foreign Policy
and the L i m i t s o f Covert A c t i o n F l 93
Rákóczy Rozália: 1956-os r ö p l a p o k annotált bibliográfiája III—IV/868 Sallay Gergely Pál: A Magyar Királyi H o n v é d s é g és a leventemozga
lom j e l v é n y e i n e k rendszere, 1938-1945 1/39 Sárközy Péter: A z új olasz történész g e n e r á c i ó m u n k á i a m á s o d i k v i
l á g h á b o r ú alatti magyar területi r e v í z i ó k r ó l é s a h á b o r ú utáni
„ v ö r ö s E r d é l y r ő l " 1/100 Solymosi József: Hermann R ó b e r t - Zakar P é t e r (szerk.): A források
b ű v ö l e t é b e n . Ü n n e p i t a n u l m á n y o k Katona T a m á s 75. születés
napjára I I I - I V / 8 1 6 Szabó Mária: Antonello Guzzoni ezredes b e s z á m o l ó j a az 1922. évi
R o m a n e l l i - ü n n e p s é g e k r ő l 1 I I - I V / 7 0 3 Szakály Sándor: B . Kalavszky G y ö r g y i - Illésfalvi Péter: Horthy M i k
lós élete k é p e k b e n 1/200 Szakály Sándor: Bene J á n o s - S z a b ó Péter (szerk.): L á z á r K á r o l y testőr
a l t á b o r n a g y v i s s z a e m l é k e z é s e i 1/186 Szakály Sándor: D o m b r á d y L ó r á n d : Szombathelyi Ferenc a n é p b í r ó s á g
előtt 1/191 Szakály Sándor: Illésfalvi Péter: Egy tartalékos h o n v é d t i s z t háborúja.
Dr. Woynarovich Elek l é g v é d e l m i t ü z é r hadnagy amatőrfotói
E r d é l y t ő l D á n i á i g , 1940-1945 I I I - I V / 8 0 8 Szirtes Zsófia: A császári hadseregben s z o l g á l ó nyugati zsoldos lovas
ság szervezete és változásai a tizenöt é v e s h á b o r ú i d ő s z a k á b a n 11/403 Szoleczky Emese: Cs. Lengyel Beatrix - S t e m l e r n é Balog Ilona (szerk.):
V á l o g a t á s a T ö r t é n e t i F é n y k é p t á r g y ű j t e m é n y é b ő l . Üj szerze
m é n y e k a Magyar Nemzeti M ú z e u m b a n , I I I I I I - I V / 8 0 9
Torma Béla Gyula: Csata a Brenta folyónál, 899 11/425 Tóth Ferenc: Depeyre, M i c h e l : Tactiques et strategies navales de la
France et du Royaume-Uni de 1690 ä 1815 III—IV/802 Tóth Ferenc: Le General Boissau, Raymond Ladislas: B e r c h é n y M a -
gnat de Hongrie, M a r é c h a l de France 11/473 Tóth Hajnalka: A K a n i z s á v a l szembeni v é g v i d é k 1686-ban G y ö n g y ö s i
Nagy Ferenc v i c e g e n e r á l i s j e l e n t é s e i alapján III—IV/757 Uhel Péter: A N e m z e t k ö z i H a d t ö r t é n e t i B i z o t t s á g 34. konferenciája. III—IV/821
Trieszt, O l a s z o r s z á g , 2008. augusztus 31 - szeptember 5 Uhel Péter: R é g i ó k , területi szervezetek és katonai hatalom. A Nemzet
közi H a d t ö r t é n e t i B i z o t t s á g X X X I I I . konferenciája, F o k v á r o s ,
2007. augusztus 13-17 11/492
Veszprémy László: В . S z a b ó J á n o s : A tatárjárás. A mongol h ó d í t á s és
M a g y a r o r s z á g 11/470 Veszprémy László: France, John - DeVries, K e l l y (Ed.): Warfare in the
Dark Ages 11/463 Veszprémy László: Plassmann, Alheydis: Origo gentis. Identitäts- und
Legitimitätsstiftung in früh- und hochmittelalterlichen Her
k u n f t s e r z ä h l u n g e n Ш 4 6 6 Veszprémy László: T ó t h Péter: Szent Demeter, M a g y a r o r s z á g elfeledett
védőszentje 11/478 Veszprémy László: Zsigmond G a l a m b ó c n á l 1428-ban ПУ283
(Veszprémy László): Sandhurst és a k ö z é p k o r i h a d t ö r t é n e l e m . Bemutat
j u k Matthew Bennett h a d t ö r t é n é s z t , a Royal M i l i t a r y Academy
professzorát I I I - I V / 7 2 7
HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK
Az alapítás éve 1888
122. ÉVFOLYAM • BUDAPEST • 2009. 1. SZÁM A H A D T Ö R T É N E T I I N T É Z E T ÉS M Ú Z E U M F O L Y Ó I R A T A
E SZÁMUNK MUNKATÁRSAI
Ballá Tibor PhD, alezredes, a bécsi Kriegsarchiv Mellett Működő Állandó Magyar Levéltári K i rendeltség vezetője; Bíró Teofil PhD ösztöndíjas, Pécsi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar; E. Kovács Péter, a történelemtudomány kandidátusa, a Római Magyar Akadémia igazgatója;
Kincses Katalin Mária, a történelemtudomány kandidátusa, a Hadtörténelmi Közlemények szer
kesztője; Krámli Mihály PhD, a Közlekedési Múzeum osztályvezető-helyettese; Merényi-Metzger Gábor tudományos kutató; Ságvári György, a történelemtudomány kandidátusa, főmuzeológus, Hadtörténeti Múzeum; Sebők Ferenc PhD, egyetemi adjunktus, Szegedi Tudományegyetem, Böl
csészettudományi Kar, Történeti Intézet; Süli Attila muzeológus, Hadtörténeti Múzeum; Szőcs Ti
bor PhD hallgató, Szegedi Tudományegyetem, Bölcsészettudományi Kar; Veszprémy László, a történelemtudomány kandidátusa, alezredes, a Hadtörténeti Intézet igazgatója
A rezüméket és a tartalomjegyzékeket Sallay Gergely Pál (angol), Márkus Andrea (francia), Zachar Viktor Kristóf(német) és Cinkóczki Botondné (orosz) fordította.
A Szerkesztőség kéziratot nem őriz meg és nem küld vissza!
HADTÖRTÉNELMI KÖZLEMÉNYEK A Hadtörténeti Intézet és Múzeum folyóirata
Igazgató: Hermann Róbert Főszerkesztő: Csákváry Ferenc Felelős szerkesztő: Hausner Gábor Szerkesztő: Kincses Katalin Mária
Szerkesztő bizottság:
Ágoston Gábor, Ballá Tibor, Bona Gábor, Bonhardt Attila, Czigány István, Csikány Tamás, Dombrády Lóránd, Hajdú Tibor, Hermann Róbert (a szerkesztő bizottság elnöke), Holló József, Hor
váth Miklós, Lenkefi Ferenc, Lugosi József, Markó György, Okváth Imre, Pálffy Géza, Poll mann Fe
renc, Erwin A. Schmidl, Vladimír Seges, Szakály Sándor, Székely György, Tóth Ferenc, Urbán Ala
dár, Varga J. János, Veszprémy László, Zachar József Szerkesztőség és kiadóhivatal:
1014 Budapest I . , Kapisztrán tér 2-4. Postacím: Budapest, Pf. 7., 1250 Telefon: 325-16-44, 325-16-45, Fax: 325-16-46, E-mail:hkszerk@gmail.com
Elektronikus változat: www.epa.oszk.hu/hk Kiadja:
a H M Hadtörténeti Intézet és Múzeum, 1014 Budapest I . , Kapisztrán tér 2-4.
Postacím: Budapest, Pf. 7., 1250. Telefon: 325-16-00, Fax: 325-16-04 A kiadásért felel a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum főigazgatója.
Megjelenik negyedévenként. Előfizetési díj: 1 évre 2400,- Ft, negyedévre 600,- Ft Előfizetésben terjeszti:
a Magyar Posta Rt. Hírlap Üzletág. Előfizethető közvetlenül a postai kézbesítőknél, az ország bármely postáján, Budapesten a Hírlap Ügyfélszolgálati Irodákban és a
Központi Hírlap Centrumnál (1089 Budapest V I I I . , Orczy tér 1., postacím: 1900 Budapest, tel.: 06-1-477-63-00).
További információ: 06-80-44-44-44; hirlapelofizetes@posta.hu
Egyes példányok megvásárolhatók a nagyobb budapesti és vidéki hírlapüzletekben, valamint a Hadtörténeti Múzeum könyv- és ajándékboltjában.
Index: 25 371 HU ISSN 0017-6540 Argumentum Kiadó Nyomdaüzeme, Budapest.
TANULMÁNYOK
SZŐCS TIBOR
E G Y „LEGENDÁS" HŐS: D U G O V I C S T I T U S Z TÖRTÉNETE
B i z o n y á r a senki előtt nem ismeretlen Dugovics Titusz s z e m é l y e , aki N á n d o r f e h é r v á r 1456-os ostromakor a j ú l i u s 21-i t ö r ö k betörés a l k a l m á v a l birokra kelt egy zászlót kitűz
ni k é s z ü l ő t ö r ö k k e l , é s m i u t á n nem bírt vele, m a g á v a l rántotta a katonát a m é l y s é g b e , ahol mindketten halálukat lelték.1 Dugovics Titusz a z ó t a az ö n f e l á l d o z á s és h ő s i e s s é g egyik ikonjává n e m e s ü l t a magyar történeti e m l é k e z e t b e n , de mit tudhatunk meg róla akkor, ha a forráskritika s z e m ü v e g é n keresztül vizsgáljuk meg az e s e m é n y e k e t ?
A magyar t ö r t é n e t t u d o m á n y berkein belül ugyan m á r n é h á n y é v t i z e d e elterjedt, hogy csak egy l e g e n d á r ó l lenne s z ó , á m a t ö r t é n e l e m iránt é r d e k l ő d ő n a g y k ö z ö n s é g csak mos
t a n á b a n s z e m b e s ü l h e t e t t ezzel. N e m r é g jelent meg ugyanis E. K o v á c s P é t e r n é p s z e r ű s í t ő n e k szánt, á m a „ s z a k m a b e l i e k " s z á m á r a is hasznos é s remek stílusban m e g í r t k ö n y v e , a Hétköznapi élet Mátyás király korában, amelyben kimondta az ítéletet, hogy Dugovics Titusz nem létezett: „ H i á b a az 1859-ben festett k é p [ t i . : Wagner S á n d o r : Dugovics T i tusz ö n f e l á l d o z á s a ] , Dugovics Titusz nem létezett. A z o k az oklevelek, amelyek h ő s i e s ségéről b e s z é l n e k , mind h a m i s í t v á n y o k . (...) Semmi k é t s é g e m sincs arra n é z v e , hogy a k ö n y v olvasója nem nekem, hanem a s z e m é n e k (Wagner S á n d o r ) fog hinni, ezért feles
leges is fejtegetnem, hogy a X I X . század eleji történetírásnak miért is volt s z ü k s é g e ilyen l e g e n d á k m e s t e r s é g e s g y á r t á s á r a . "2 Ú g y é r e z z ü k , a nemzeti múltról alkotott k é p formá
l ó d á s a s z e m p o n t j á b ó l nem teljesen felesleges „fejtegetni" egy t ö r t é n e l m i legenda kelet
kezését é s elterjedését, és é r d e m e s részleteiben is nyomon k ö v e t n i Dugovics Titusz
„ m e g s z ü l e t é s é n e k " k ö r ü l m é n y e i t és okait.
Dugovics ezen tettét számtalan helyen tárgyalja a szak- és népszerűsítő irodalom, teljes körű összegyűjté
sük szinte lehetetlen (felesleges is) volna. Példaképpen egy kisebb válogatás az elmúlt 150 év terméséből: Te
leki József: Hunyadiak kora Magyarországon I I . Pest, 1852. 428. o.; A magyar nemzet története 4. Szerk.: Szi
lágyi Sándor. A Hunyadiak és a Jagellók kora (1440-1526) c. fejezet. Budapest, 1896. 154. o. (A vonatkozó rész Fruknói Vilmos munkája.); Balanyi György: Nándorfejérvár ostroma és felmentése 1456-ban. Hadtörténelmi Közlemények, 12. (1911.) 167-196., 192-193. o.; Bölcskey Ödön: Capistranói Szent János és kora I—III. Szé
kesfehérvár, 1923-1924. I I . 319. o.; Elekes Lajos: Hunyadi. Budapest, 1952. 455., 467. o.; Teke Zsuzsa: Hu
nyadi János és kora. (Magyar história sorozat.) Budapest, 1980. 215. o.; Barta Gábor: Nándorfehérvár 1456.
Bratislava, 1985. 276-277. о.; Dünunerth Dezső: A két Hunyadi. Budapest, 1985. 119-120. o.; Nagy képes millenniumi hadtörténet. Szerk.: Rácz. Árpád. Debrecen, 2000. 70. o. (A vonatkozó rész E. Kovács Péter mun
kája.); A Millenniumi magyar történet: Magyarország története a honfoglalástól napjainkig. Szerk.: Tóth István György. Budapest, 2001. 131. o. (A vonatkozó rész E. Kovács Péter munkája.); Bertényi Iván - Gyapai Gábor:
Magyarország rövid története. Budapest, 2001. 152. o. (A vonatkozó rész Bertényi Iván munkája.); Monostori László: Nándorfehérvár emlékezete 1456-2006. Szeged, 2006. 48. o.; Hősök. Akik a nemzetért éltek, haltak.
Szerk.: Simon István. Budapest, 2008. 142. o., ill. a borító belső előzékén.
-»
" E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás király korában. (Mindennapi történelem sorozat.) [Budapest,]
2008. (a továbbiakban: E. Kovács 2008.) 147. o.
A Dugovics-történet kialakulása
N á n d o r f e h é r v á r 1456-i o s t r o m á n a k forrásait szinte teljes e g é s z é b e n kiadták, é s az ost
rom lefolyását m á r t ö b b e n is igen részletesen feldolgozták, k i m e r í t ő e n f e l h a s z n á l v a az ismert primer k ú t f ő a n y a g szinte teljes h á n y a d á t .3 Á m ha m e g v i z s g á l j u k az o s t r o m r ó l szóló k ö z é p k o r i leírásokat, akkor kiderül, hogy csak egyetlen helyen található utalás a nevezetes hőstettre, A n t o n i o B o n f i n i igen terjedelmes, A magyar történelem tizedei c í met viselő történeti m ü v é b e n . A z a l á b b i k a t a t írja a j ú l i u s 21-i h a r c o k r ó l : „ E g y n é h á n y t ö rök a piacra viszi a zászlót, n é m e l y i k a tornyok tetejéről igyekszik letépni a király j e l v é nyét, mely eladdig érintetlenül fennmaradt a falakon. E m l é k e z n e k egy z á s z l ó v a l oda
l o p a k o d ó t ö r ö k r e , aki gyorsan kúszott fölfelé, a legmagasabb toronyra, hogy k i r á l y á n a k j e l v é n y é t annak a c s ú c s á r a kitűzze, és ezzel b á t o r s á g o t öntsön a t ö b b i e k b e , akik m é g
nem nyomultak be, hogy ők is j ö j j e n e k a v á r o s b a , a magyart pedig le akarta hajítani, hogy a k e r e s z t é n y e k e t e l c s ü g g e s s z e . Nyomban u t á n a e r e d egy magyar, és mielőtt amaz a nemzeti zászlót l e d o b n á , a torony tetején verekedni kezdenek. É s mert a magyar m á s k é p p nem tudja m e g a k a d á l y o z n i , megragadja a törököt, és a legmagasabb csúcsról azzal e g y ü t t a m é l y b e veti m a g á t . Corvinus látva, hogy a v á r o s v é g v e s z e d e l e m b e került, ma
g á h o z hívja a nagybátyját, Szilágyi M i h á l y t , Kanizsai L á s z l ó t meg Rozgonyi S e b e s t y é n t és a többi h ő s magyar f ő n e m e s t , a várból a piacra rohan, é s a t ö r ö k ö k e t hátraszorítja.
Roppant d ü h v e l csapnak rájuk, tereken é s u t c á k o n sokat l e v á g n a k , és mihamar a falon kívülre szorítják azokat."4
B o n f i n i tehát a k ö v e t k e z ő k é p p e n írja le az e s e m é n y e k e t : a t ö r ö k a torony c s ú c s a felé igyekszik, egy magyar vitéz, akit sem ekkor, sem k é s ő b b nem nevez meg, alulról u t á n a m á s z i k (tehát nem egy fal tetején fogadja ellenfelét), mindennek forrásaként egy szóbeli h a g y o m á n y t j e l ö l v e meg ( „ m e m o r a n t " , e m l é k e z n e k ) . B o n f i n i a török várból való k i v e r é s e é s a meg nem nevezett vitéz tette k ö z ö t t nem von semmilyen ö s s z e f ü g g é s t , az e l l e n s é g kiűzését Hunyadi és a többi f ő n e m e s v i t é z s é g é n e k tudja be.
A z itáliai születésű történetíró k é s ő b b már nem tér vissza a nándorfehérvári vitézre, á m ha t o v á b b o l v a s s u k művét, akkor m é g egyszer találkozhatunk a m a g a s b ó l m a g á t a törökkel levető magyar katona m o t í v u m á v a l , m é g p e d i g Jajca 1464-es török ostroma k a p c s á n . M i -
3 A kövelkezö feldolgozások nemcsak az eseménytörténeti lefolyást ismertetik, de pontosan közlik a k i adott források bibliográfiáját is: Bölcskey: i . m. I—III. ; Elekes: i . m. A legújabb munkákra ld. összefoglalóan Kubinyi András tanulmányát és az ott idézett anyagot: Kubinyi András: A nándorfehérvári diadal. Kérdések és következmények. Hadtörténelmi Közlemények, 119. (2006.) 923-942. o. (a továbbiakban: Kubinyi 2006.).
Megjelent még: Kubinyi András: Nándorfehérvártól Mohácsig. A Mátyás- és a Jagelló-kor hadtörténete. (A Had
történeti Intézet és Múzeum Könyvtára sorozat.) Budapest, 2007. 11-29. o.
4 „E Turcis plerique in forum signa inferunt, altis nonnulli turribus vexilla regis deponere conantur, que adhuc in menibus integre superfuerant. Subeuntem cum vexillo Turcum memorant, qui, ut signa sui regis ad irritandos in urbem sociorum animos, qui nondum intro penetrarant, pinnaculo turns imponeret et ad exani- mandos Chrisiianos Ungarica deturbaret, turrim altissimam repente subit. Hunc Ungarus repente subsequitur ac, antequam patria signa deponeret, cum hoste in turns fastigio colluctatur. Cum alio modo id prohibere non posset, sc cum Turco, quern apprehensaret, ex altissimo vertice precipitem dedit. Corvinus in summum peri- culum adductam urbem conspicatus accito Michaele Zylago avunculo suo et Ladislao Canisa, item Sebastiano Rosgonio ceterisque fortissimis proceribus Ungarorum ab arce ruens in forum Turcos inclinat. Hi tanto furore congrediuntur, ut multis in platea vicisque cesis extra menia extemplo reiecerint." Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum decades. (Ed.: /. Fógel, В. hányi, L . Juhász.) I—IV. Lipsiae-Budapest, 1936-1941. (a továbbiak
ban: Bonfinis: Decades) I I I . 186-187. о. (3.8.83-87.). A magyar szöveg Kulcsár Péter fordítása: Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Ford.: Kulcsár Péter. Budapest, 1995. (a továbbiakban: Kulcsár:
Bonfini). 676. o.
után ugyanis M á t y á s 1463 k a r á c s o n y á r a visszafoglalta a töröktől a boszniai Jajca várát, a k ö v e t k e z ő é v nyarán I I . Mehmed szultán m e g p r ó b á l k o z o t t a vár v i s s z a v é t e l é v e l . 1464.
július 2 1 . és augusztus 22. között lövette a falakat, majd rohammal próbálkozott, á m minden kísérlete kudarcba fulladt.5 A z utolsó nagy török roham k a p c s á n írja B o n f i n i a k ö v e t k e zőket: „ A törökök akkora lendülettel m á s z n a k fölfelé a falakon, hogy sokan felhágnak az oromzatra és a párkányra, úgy látszik, hogy több falszakaszon kitűzik a zászlójukat, de az
tán a városbeliek visszavetik őket. M e g e m l é k e z n e k egy magyar r a g y o g ó hőstettéről, aki észrevette, hogy egy török k i akarja tűzni a császári j e l v é n y t az egyik toronyra, mire a ma
gasból a támadóval együtt levetette magát a mélybe, hogy t o v á b b r a is Corvinus zászlaját lássa mindenki. E napon akkora volt a mészárlás, hogy az árkot eltömítette az e l l e n s é g . "6
A p á r h u z a m első látásra is s z e m b e t ű n ő , a török itt is egy toronyra akarja kitűzni z á s z laját, a meg nem nevezett, de szintén magyarnak titulált vitéz pedig h a s o n l ó m ó d o n b á nik el vele, é s ennek is egy szóbeli h a g y o m á n y t j e l ö l meg forrásául ( „ c o m m e m o r a t u r " , m e g e m l é k e z n e k ) . A jajcai p á r h u z a m t ö b b mint é r d e k e s annak a fényében, hogy egy m á sik k ö z é p k o r i forrásban is feltűnik ugyanez a m o t í v u m , ugyanezen jajcai ostrom kap
csán, egy t ö r ö k k é lett, majd újra megkeresztelkedett katona v i s s z a e m l é k e z é s e i b e n . M á t y á s 1463. évi ostroma alatt a k ö z e l b e n lévő Zvecaj v á r á n a k kapitánya egy szerb születésű, de török f o g s á g b a jutott és j a n i c s á r r á lett vitéz volt, Michalovic Konstantin, akit osztrovicai születése révén Osztrovicai Konstantinnak is neveznek. Jajca eleste után ma
gától átadta a várat M á t y á s n a k , é s feledvén török katonai karrierjét, ismét a k e r e s z t é n y e k s z o l g á l a t á b a állt. N e m s o k á i g élt M a g y a r o r s z á g o n , e l ő s z ö r Cseh- é s M o r v a o r s z á g b a n , v é gül L e n g y e l o r s z á g b a n telepedett le, itt is halt meg ismeretlen i d ő p o n t b a n , valamikor a X V - X V I . századforduló k ö z e l é b e n .7 L e n g y e l o r s z á g b a n írta meg v i s s z a e m l é k e z é s e i t is, délszláv elemekkel kevert középkori lengyel nyelven, A janicsár emlékei c í m m e l , amely 1565-ben jelent meg e l ő s z ö r n y o m t a t á s b a n , é s 1828-ban az eredeti kéziratát is felfedez
ték.* Konstantin a k ö v e t k e z ő k é p p e n e m l é k e z i k vissza Jajca 1464-es, török általi o s t r o m á ra: „ M o h a m m e d szultán értesülvén a B o s z n i á b a n történtekről, a k ö v e t k e z ő é v b e n vissza
tért s azokat az ágyúkat is maga után küldette, a melyekkel Jajcza falait szétdúlta. M á r m e g k e z d t é k az ostromot s a császári zászló megjelent a város falán, a mikor az egyik vé
d ő birokra kelt a zászlótűző j a n i c s á r r a l , s mindketten l e z u h a n v á n , szörnyet haltak. M i k o r a c s á s z á r ezt a vitézséget maga előtt látta, s m e g g y ő z ő d ö t t a v á r b e v e h e t e t l e n s é g é r ő l , ágyúit a V e r b á s z folyóba vetette egy vízesés alatt közel a v á r o s h o z , hogy senki k i ne von
tathassa é s visszavonult. Visszavonulása alkalmával egy bosnyák fejedelemséget elfoglalt."9
5 Thallóczy Lajos: Jajcza (bánság, vár és város) története 1450-1527. Az oklevéltárat szerkesztette: Hor
váth Sándor. (Magyar történelmi emlékek. Első osztály: okmánytárak, 40.) Budapest, 1915. (önálló kötetként is megjelent; a továbbiakban: Thallóczy: Jajcza). Jajca Mátyás általi elfoglalása 96-106. o. A vár 1464-es si
kertelen török ostroma: 110-114. o.
„Turci tanto impetu menia subeunt, ut multi pinnas vei muros conscenderint, plerisque signa menibus im- posuisse visi moxque ab oppidanis reiecti sunt. Clarissimum Ungari facinus commemoratur, qui, cum Turcum imperatoria signa turri imponere eontendentem suspiceret, correpto simul hoste se precipitem ex alto dedit, ut Corvina adhuc signa stare viderentur. Tanta cedes eo die facta est, ut fossas hoste complerint." Bonfinis:
Decades, III. 246-247. o. (3.10.341-343.) A magyar fordítás: Kulcsár: Bonfini, 736. o.
7 Életére Id.: Drakulics Pál: Konsztantin Mihály török krónikája a X V - i k századból. Századok, 10. (1876.) 416-425. o. (a továbbiakban: Drakulics 1876.). 416-417. o.
* Drakulics 1876.417.0.
) Thallóczy: Jajcza, 322. o. A függelékben csak a magyar szöveget idézik, nem jelölve meg sem a kiadást, sem a fordítót. (A forrásra Halmágyi Miklós hívta fel a figyelmemet.)
A r ö v i d tudósítás e g y é r t e l m ű e n a v é d ő v e l l e z u h a n ó vitéznek szánja a főszerepet, ugyanis Konstantin logikai összefüggést is sejtet a török c s á s z á r v i s s z a v o n u l á s a é s a hősi tett között. A m ü m e g í r á s i időpontja ismeretlen, a X V . század v é g é r e , legfeljebb a X V I . s z á z a d elejére t e h e t ő .1 0 A s z e r z ő tehát elvileg nem ismerhette, é s nem is h a s z n á l h a t t a B o n f i n i m ű v é t , amelynek ekkor m é g csak m a g y a r o r s z á g i kéziratos másolatai léteztek, a m ű n y o m t a t á s b a n e l ő s z ö r 1543-ban jelent m e g , " é s ekkor Konstantin m á r biztosan nem élt. Ha pedig a két szöveget összevetjük, akkor is azt tapasztaljuk, hogy a gyakorlatban sincs semmilyen összefüggés, Konstantin tudósítása ezen elem kivételével teljesen eltér Bonfini - e g y é b k é n t nem túl b ő - beszámolójától. Ráadásul m e g e m l é k e z i k a folyóba vetett ágyúkról is, ami viszont ott nem található meg. B á r Konstantin életrajzi adatai 1463 után már erősen hiányosak, így nem tudjuk, hogy a fél évvel későbbi török visszafoglalási kísér
let során hol t a r t ó z k o d o t t ,1 2 mégis autentikusabb forrásnak kell tekinteni, mint Bonfinit, bár ez természetesen nem igazolja automatikusan minden közlésének valódiságát.
A k ö z é p k o r b ó l tehát e két s z e r z ő h á r o m e m l í t é s e áll r e n d e l k e z é s ü n k r e , amely valami
lyen f o r m á b a n kapcsolatba h o z h a t ó a m a g y a r o r s z á g i D u g o v i c s - m o t í v u m m a l . A két for
rás közül e g y é r t e l m ű e n Bonfinié volt a h í r e s e b b . M á r említettük, hogy 1543-ban, B á z e l ban kiadták n y o m a t a t á s b a n az első h á r o m „tizedet", amely mind a n á n d o r f e h é r v á r i , mind a jajcai e s e m é n y e k leírását m a g á b a foglalta. A m ü iránti é r d e k l ő d é s t bizonyítja, hogy két évvel k é s ő b b , 1545-ben, szintén B á z e l b e n n é m e t ü l is megjelent az első h á r o m decad, majd 1581-ben, Frankfurtban a teljes n é m e t fordítás. A z addig h i á n y z ó negyedik tized egy részét Heltai G á s p á r tette k ö z z é 1565-ben, é s h á r o m évvel k é s ő b b , 1568-ban Z s á m b o k i J á n o s az e g é s z m ü v e t megjelentette latinul, megint csak B á z e l b a n .1 3 A n y o m tatott mű hamar elterjedt E u r ó p a - s z e r t e , é s m á s történetírók is felhasználták a m u n k á j u k során. Ez lett a sorsa az ö n f e l á l d o z ó h ő s alakjának is, amely m o t í v u m e l s z a k a d v á n B o n f i n i s z ö v e g é t ő l , a X V I - X V I I . századi történetírásban szinte ö n á l l ó életet kezdett élni.
Egy cseh k r ó n i k á s , Johannes Dubravius e l ő s z ö r 1552-ben jelentette meg C s e h o r s z á g történetét t á r g y a l ó m u n k á j á t .1 4 A s z e r z ő a cseh t ö r t é n e l m e t a k o r á b b i h a g y o m á n y o k alap
j á n e l é g g é tágan é r t e l m e z t e , így alkalmat kerített az 1456-os b e l g r á d i ostrom leírására is, hiszen akkoriban M a g y a r o r s z á g n a k is „ c s e h " királya volt, V . L á s z l ó s z e m é l y é b e n . A kér
déses tettről a k ö v e t k e z ő k é p p e n írt: „ A z élenjárók között pedig át kell nyújtani a d i c s ő s é g m é l t ó c í m é t egy cseh vitéznek is, aki mikor látta, hogy egy t ö r ö k a török hadijelvénnyel és z á s z l ó v a l m á r feljutott a falra, é s hogy ez a k a t o n á k közül t ö b b e k e t f é l e l e m m e l töltött el, b i r k ó z v a átkarolván a c s ú c s r a feljutni k é s z ü l ő törököt, m e g k é r d e z t e a lentebb álló Kapisztránt. Ha - mondta - a saját a k a r a t o m b ó l a falról ezzel a k u t y á v a l levetem magam,
Drakulics 1876. 417. o.
" Bonfinis: Decades I . , X I V - X V . , X X X I I I - X X X 1 V . ; Kulcsár: Bonfini, 1016. o. Ez egyébként csak egy részleges kiadás volt, de a jajcai részt még éppen magába foglalta.
" Drakulics Pál (az általa felhasznált munkák nyomán) feltételezte, hogy Mátyás fogságába esve Budára vitték, így nem lehetett személyesen jelen a Délvidéken 1464 nyarán. Ld.: Drakulics 1876. 416-417. o.
1 3 Bonfini müvének kéziratait, részleges és teljes kiadásait, fordításait részletesen számba veszi és taglalja a kritikai kiadás első kötetének előszava: Bonfinis: Decades I . , X X X I I I - L I V .
1 4 Dubravius, Joannes: Históriáé regni Bohemiae, de rebus memoria dignis, in illa gestis, ab inito Boie- morum, qui ex lllyria venientes, eandem Boiemiam, in medio propemodum superioris Germaniae sitam, occupaverunt. Libri ХХХШ, ex fide tandem nanationeque historica scripti, abcet cito, si sat bene. H . п., 1552.
(a továbbiakban: Dubravius: Históriáé Bohemiae).
ott e g y ü t t m e g h a l v á n , mit gondolsz, mi lesz a lelkemmel? Ő azt felelte: k é t s é g kívül üd
vözülni fog. M i n d j á r t lerántotta m a g á t é s a törököt, és az e l l e n s é g é s az ő halála r é v é n az e g é s z életét feláldozta a társaiért úgy, hogy azok felbátorodtak, hogy ü l d ö z z é k a mene
külő t ö r ö k ö k e t is, é s őket a dolgaiktól, amelyek é p e n maradtak a tűztől, m e g f o s s z á k . M e r t a történtek után Mohamed lelkét oly nagy k é t s é g b e e s é s szállta meg, hogy t á b o r á r a , amelyet k ö n n y e n megtarthatott volna, i n k á b b tüzet vetett é s e l m e n e k ü l t . "1 5
Dubravius t o l m á c s o l á s á b a n sem változott a történet l é n y e g e , á m t ö b b részlet is m á s lett. T a l á n a legfontosabb k ü l ö n b s é g , hogy ö m á r cseh n e m z e t i s é g ű n e k mondja a vitézt Bonfinival ellentétben, aki m é g magyarnak tartotta az illetőt. Emellett a cseh k r ó n i k á s sokkal direktebb összefüggést látott a hőstett és a t ö r ö k ö k e l ű z é s e között, szerinte társai é p p e n miatta b á t o r o d t a k fel, a császár pedig ezután döntött úgy, hogy táborát h á t r a h a g y v a e l m e n e k ü l . A szerző l e g s z e m b e t ű n ő b b b e t o l d á s a m é g i s egy p á r b e s z é d a cseh vitéz é s K a p i s z t r á n J á n o s k ö z ö t t a l e l k é n e k sorsáról. A teológiai d o k t o r á t u s t s z e r z ő é s o l m ü t z i p ü s p ö k i c í m e t is viselő D u b r a v i u s1 6 itt nyilván az e g y h á z által elítélt ö n g y i l k o s s á g m é regfogat akarta kihúzni azzal, hogy jelezte: a tett nem is igazi ö n g y i l k o s s á g , és a vitéz m i n d e n k é p p e n ü d v ö z ü l n i fog.
A legfontosabb k é r d é s m é g i s az, hogy Dubravius honnan vehette az i n f o r m á c i ó t ? Előtte m á r t ö b b e n is írtak speciálisan cseh t ö r t é n e l m e t ; a l a p m ű n e k e b b ő l a s z e m p o n t b ó l a későbbi I I . Pius p á p a , Aeneas Sylvius P i c c o l o m i n i m ű v e számított, amelyet 1458-ban írt meg História Bohemica c í m m e l .1 7 A k i v á l ó humanista s z e r z ő m á r sort kerített a friss n á n d o r f e h é r v á r i ostrom részletes taglalására (ezzel á l l a n d ó mintául s z o l g á l v a k é s ő b b i cseh k ö v e t ő i n e k ) , á m ebben a leírásban a vitézre utaló rész hiányzik, bár nagyon d r á m a i hangnemben ecseteli a részleteket é s főként K a p i s z t r á n szerepét, l e g i n k á b b neki tulajdo
nítva a g y ő z e l m e t .1 8 Ezt a tematikát követte és bővítette tovább Vaclav Hajek, aki 1541-ben írta meg a n y a n y e l v é n a Cseh Krónikáját (Kronyka Czeská). Hajek m ü v e sok kiadást é s t ö b b fordítást is megélt, é s ö m é g P i c c o l o m i n i n é l és D u b r a v i u s n á l is hosszabban é r t e k e zett N á n d o r f e h é r v á r 1456-os ostromáról, á m ez a m o t í v u m nála is h i á n y z i k .1 9 E l v i szinten
„Inter autem duces, reddendus est militi quoque Boiemo debitus gloriae titulus, qui cum vidisset Turcam cum signo vexilloque Turcico murum iam conscendisse, eoque metu plerosque militum perculsos, fugám in arcem parasse, complexus lucta Turcam. rogat Capistranum inferius stantem. Si, inquit, sponte mea, cum cane isto, me de muro praecipitavero, illi commoriturus, quid de anima mea censes futurum? Illo respondente, sal- vam sine dubio fore. Deiecit se protinus et Turcam, morteque hostis, et sua, vitam sociis incolumem reliquit, ita ut perscqui quoque Turcas, fugientes, rebusque illos suis, spoliare, auderent, quae ab igne manserunt in- tegrae. Tanta namque post rem male gestam, Mamohetis animum desperatio invasit, ut castris, que facile tueri poterat, ignem subijcere, indeque fugere maluerit." Dubravius: Históriáé Bohemiae, 182v ( X X I X . könyv.)
1 6 Encyklopedia Slovenska 1. ( A - D ) Bratislava, 1977. 597. o.
1 7 Általunk használt kiadása: Piccolorninei [!], Aeneas Sylvius: História Bohemica. Hermestadii, 1699. (a to
vábbiakban: Piccolominei: História Bohemica).
18 Piccolominei: História Bohemica, 117-118. o.
IJ Hajek z Libocan, Vaclav: Kronyka Czeská. [ H . n.,] 1541. Német fordítása: Hagec, Vvenecesla [!]: Böh
mische Chronica. Aus Böhmischer in die Deutsche Sprache mit besondern fleiß tranßferiret durch Johannen Sandel. Prag, 1596. (A német fordításnak is több későbbi kiadása volt.) M i ezt használtuk, itt az ostrom a I 6 2r _ v- 163r lapokon található. Hasonlóképpen tárgyalja az ostromot, de az önfeláldozó Névtelen nélkül: Beuther, Michael: Ephemeris historica. Eiusdem, de annorum mundi concinna dispositione libellus. Parisiis, 1551. 213. o.;
Bucholzer, Abraham: Isagoge chronologica, id est opusculum, ad annorum seriem in Sacris Biblis con- texendam, compendio viam monstrans ac fundamenta indicans. Accessit index chronologicus a mundo condito ad annum Christi 1580. [H. п.], 1580. A kronológiánál nincsenek oldalszámok, a leírást az 1456-os évnél kell keresni.
Dubravius m á r h a s z n á l h a t t a B o n f i n i kiadott s z ö v e g é t is, bár ezt ő nem jelezte m ü v é b e n . A s z ö v e g - ö s s z e h a s o n l í t á s o k során ú g y tűnik, hogy Dubravius egyik k o m o l y v e z é r f o n a l a m é g i s Piccolomini m ű v e volt, b á r B o n f i n i s z ö v e g é b e n is akadnak h a s o n l ó m o t í v u m o k .2 0 É r d e k e s p á r h u z a m , amely V . L á s z l ó király B u d á r ó l való m e n e k ü l é s é n e k o k á t tárja fel, Piccolomini szerint v a d á s z a t n a k álcázta a bécsi m e n e k ü l é s t , ez az i n d o k l á s az erről rész
letesebben s z ó l ó T h u r ó c z y n á l hiányzik, Bonfini m á r hozza, u g y a n ú g y Dubravius i s .2 1 A z időbeli e l s ő s é g m i n d e n k é p p e n P i c c o l o m i n i é , és B o n f i n i itt biztosan az ő információját a k n á z t a k i (mint ahogyan ez t ö b b helyütt is k i m u t a t h a t ó ) ,2 2 á m feltűnő, hogy m í g a k é s ő b b i p á p a csak Ausztriáról beszél a s z ö v e g é b e n , addig Bonfini m á r B é c s v á r o s á t említi.
U g y a n í g y tesz Dubravius is. B á r a X V I . századi cseh s z e r z ő biztosan ismerte Piccolo- minit, amely m á r csak a témájánál fogva is k ö z e l e b b állt az ö v é j é h e z , de úgy tűnik, hogy B o n f i n i magyar történetét szintén h a s z n á l t a . Erre kisebb (igaz, ö n m a g u k b a n nem túl m e g g y ő z ő ) s z ö v e g p á r h u z a m o k is utalhatnak.2 3 T a l á n nem t é v e d ü n k nagyot, ha ezek után feltételezzük, hogy a z á s z l ó kitűzését m e g a k a d á l y o z ó vitéz alakját innen vehette át Dubravius, minden k ü l ö n b s é g ellenére, m á r csak azért is, mert m á s k o r á b b i s z e r z ő n é l ez a történet nem m u t a t h a t ó k i . Cseh volta j ó l m a g y a r á z z a , hogy miért alakult át az ismeret
len h ő s is cseh n e m z e t i s é g ű v é a kezei alatt, aki az e s e m é n y e k kulcsfigurájává nőtte k i ma
gát: Belgrád azért m e n e k ü l t meg, é s Mohamed azért menekült el, mert a védők felbátorod
tak, a t ö r ö k ö k pedig meginogtak a tett láttán.
E u r ó p á b a n , és főként a saját hazájában Dubravius m ű v e szintén hamar elterjedt, a cseh történettel f o g l a l k o z ó k ezek után nagyon gyakran h a s z n á l t á k fel őt is. í g y a b e l g r á d i hős alakja is t o v á b b g y ű r ű z ö t t , m a g á v a l h o z v á n az ott leírt többletet é s változtatásokat.
M a r t i n Boregk n é m e t nyelven írta meg a cseh t ö r t é n e l m e t 1587-ben, a k o r á b b i m u n k á k a t felhasználva. B á r Dubravius nevét k ü l ö n nem említi m ü v é b e n , de a b e l g r á d i ostromra v o n a t k o z ó részeket szinte teljes e g é s z é b e n onnan emelte át. í g y m á r n é m e t ü l is o l v a s h a t ó volt a „ c s e h zsoldos" („Behmischer Landtsknecht") története, aki k i k é r d e z t e K a p i s z t r á n t a lelke sorsa felől, mielőtt b á t o r tettét végrehajtotta volna, ezzel Mohamedet is k é t s é g b e kergetve. A z általa leírt rész l é n y e g é b e n Dubravius n é m e t f o r d í t á s a .2 4
Az eseményeket mindhárom szerző azonos tematikával hozza. PL: Mohamed Konstantinápoly elfoglalása után felettébb gőgös lett, a pápa segítségként elküldte Magyarországra Kapisztránt, a király elmenekült az ország
ból, Mohamed közben körülvette Nándorfehérvárt és hadigépekkel töretni kezdi a falakat. Mindezekre ld.:
Piccolominei: História Bohemica, 116-118. o.; Bonfinis: Decades, III. 182-184. о.; Dubravius: Históriáé Bohe- miae, 182r-182v
Piccolominei: História Bohemica, 116. o.: „Rex ubi advenisse Turcas cognovit... sub specie venationem urbem egressus, in Austriam propere se recepit."; Bonfini: Decades I I I . 183. о. (3.8.37.): „Ladislaus et Celie comes audito Turcorum adventu usque adeo consternati sunt, ut simulata venatione Buda egressi Viennam continuo se receperint."; Dubravius: Históriáé Bohemiae, 182r (Lib. X X I X . ) : „Idem [ t i : rex] paulo post suasu Comitis, per speciem venationis Buda elapsus, Viennam, ad locum tutiorem se contulit."
22
Kulcsár Péter: Bonfini magyar történetének forrásai és keletkezése. (Humanizmus és reformáció, 1.) Budapest, 1973. (a továbbiakban: Kulcsár: Bonfini forrásai). 97. o.
23
Ilyen például Bonfini egy jelzője, amelyet közösen alkalmaz Hunyadira és Kapisztránra: „Corvinus et Capistranus forti anime... properarunt". Bonfinis: Decades, III. 183. о. (3.8.35); Corvinus és Capistran bátor lé
lekkel elindultak (ti. a török ellen), amely jelző ugyanannál a gondolatsornál megjelenik Dubravius müvében is, hasonló módon: „fortissimo animo Huniades et Capistranus... decreverunt." (Hunyadi és Capistran igen bá
tor lélekkel elhatározták, t i . hogy a török ellen indulnak.) Dubravius: Históriáé Bohemiae, 182r (Lib. X X I X . )
4 „Es war auch unter dem Kriegesheer der Christen, ein Behmischer Landtsknecht, und als derselbe sähe, das ein Türcke mit einem Türckischen Fähnlin, schon auff die Stadtmawren gesteigen war, und dadurch vielen Kriegsleuten eine grosse furcht eingejaget ward, und dieselben die flucht in das Schloss geben wolten,
A X V I . század m á s o d i k felében a prágai egyetemen is tanító híres cseh n y o m d á s z , D á n i e l A d a m z Veleslavina összeállította Történeti Kalendáriumát (Kalendár historicky) cseh nyelven, amely 1578-ban és 1590-ben is megjelent n y o m a t á s b a n .2 5 A Történeti Ka
lendárium felépítése ú g y nézett k i , hogy j a n u á r elsejétől minden napnak szentelt n é h á n y oldalt, és leírta, hogy azon a napon milyen fontos e s e m é n y e k történtek, é v e k szerinti e m e l k e d ő sorrendben. A m ü 1590-es kiadásában szerepel az ismeretlen cseh vitéz is, aki augusztus 6-án (!) az ostrom során egy zászlós török katonával verekedni kezdett, végül magával rántotta őt a m é l y s é g b e , a törökök pedig a b b a h a g y t á k az ostromot.2 6 Veleslavina szövege m á r nem Dubravius szolgai fordítása, hanem i n k á b b egy tartalmi összefoglaló, a Kapisztránnal folytatott párbeszéd elmaradt, viszont a két k u l c s m o t í v u m nála is jelen van:
a Névtelen cseh nemzetiségű, é s tette az ostrom menetét d ö n t ő e n befolyásolta.
A Ferences rendi Lucas Waddingnak a rendjebéli szerzetesek történetét t á r g y a l ó m ű ve 1637-ben jelent meg, amelyben f i g y e l e m r e m é l t ó r é s z l e t e s s é g g e l taglalta egyes Feren
cesek életét é s tetteit.2 7 K a p i s z t r á n J á n o s k a p c s á n hosszan kitért a n á n d o r f e h é r v á r i ost
romra, s z á m t a l a n szerzőt pontosan i d é z v e . B o n f i n i o s t r o m l e í r á s á t is s z ó szerint és teljes terjedelemben emelte át a k ö n y v é b e , benne a magyar N é v t e l e n n e l .2 8 Semmi j e l é t nem ad
ta annak, hogy felfigyelt volna erre a r é s z r e , ellenben p á r oldallal o d é b b m é g i s kitért az esetre, m i u t á n ismertette a k e r e s z t é n y e k g y ő z e l m é t : „ M e g e l ő z t e ezt a g y ő z e l m e t egy cseh vitéz jeles tette, akit v a l ó b a n nagy d i c s ő s é g illet meg a v á r v é d ő i k ö z ü l . E l ő is adom ezt, Dubravius n y o m á n " .2 9 E z u t á n s z ó szerint idézte Dubraviusnak m á r általunk is k ö z ö l t s z ö v e g é t . W a d d i n g fantáziáját nem a c s e l e k m é n y katonai h o z a d é k a i , hanem annak teo
lógiai v o n a t k o z á s a fogta meg, mert ezek után egy h o s s z ú fejtegetésbe kezdett arról, hogy
umbegreiff er den Türcken, und rang mit im, und fragete Capistranum so drunden stundt, da er sich freywillig mit diesen Hunde, dann also nennete er den Türcken, von der Mawren stürzete und mit ime, zugleich stürbe, was er wol vermeinete, das es für einen zustandt mit seiner Seelen haben würde. Als aber Capistranus ant
wortet, das dieselbe sonder zweifei würde selig werden, stürzete er sich alßbald sampt dem Türcken hinab, und erhielt mit seinem und seines Feindes Tode, seinen rottgesellen das leben, also, das sie auch den fluchtigen Türcken nachsezen, und sie ihrer sachen, welche noch von dem Feuer waren übrig blieben, zu berauben sich unterstunden. Dann nach dem Mahometh die sachen nicht gereiten, lies er so gar das Herze fallen, das er das Lager, welches er leichtlich erhalten mögen, anzündete, und von dannen die flucht gab." Boregk, Martin:
Behmische Chronica. Wittenberg, 1587. 523. o.
"5 Életéről és müveiről: Kopeczky, Milan: Daniel Adam z Veleslavina. Praha, 1963.
2 6 „Leta M.CCCC.XLVI. Pisse se; ze pfi dobywanii Belehradu kdyz Turek sylné lid swüg к Sstrmu hnat, as Praporcem Tureckym giz na zdech hyt; neyaki Czech chytit se s tim Turkem, kteryz praporec wnest na zed, wpűty; a nepustil se ho, az gey у s tim Praporcem, у s sebau dotu do Pfikopu swrht; a oba tu zahynuli; Turcy Ssturm ztratili." Daniel Adam z Weleslawina: Kalendar hystoryczky. Praha, 1590. 419. o. A szöveg hibás átírá
sát és hevenyészett (inkább csak tartalmi) magyar fordítását közli Rumy Károly György: Igazítás Dugovics Titus felöl. Tudományos Gyűjtemény, 9. (1825.) IV. sz. 124. o. Egyébként az általunk használt Veleslavina- példány (Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelzete: Ant. 1652[ 1 ].) idézett részét valaki tintával aláhúzta. Úgy tűnik, hogy korábban mások is felfigyeltek erre a tudósításra, és ezt elég drasztikus mó
donjelezték is a példányba való belefirkálással. A tinta eléggé réginek tünt - talán éppen Rumy volt „tettes."
27
Wadding, Lucas: Annales Minorum in quibus res trium ordinum a Sancto Francisco institutorum pon- derosi et ex fide asseruntur, et praeclara quaecunque monumenta ab oblivione vendicantur. Lugduni, 1637. M i a Rómában megjelent második kiadását használtuk, a további idézetek és oldalszámok is innen valók:
Wadding, Lucas: Annales Minorum seu trium ordinum a Sancto Francisco institutorum. Editio secunda. Ro
máé, 1735. (a továbbiakban: Wadding: Annales Minorum).
2 8 Wadding: Annales Minorum, X I I . , 335-340. o. (A tett a 338. oldalon olvasható.)
29 . . . . . . . . . . .
„Praecessit victoriam hanc nobile Boemi militis tacinus, cui profecto servatae arcis gloria magna ex par
te debetur. Illud refero ex Dubravio." Wadding: Annales Minorum, X I I . , 375. o.
a vitéz ö n g y i l k o s s á g a a k a d á l y a lehet-e ü d v ö z ü l é s é n e k : „ O k o z o t t - e talán b á r k i b e n is csak egy e g é s z e n kicsi [kétséget] akár K a p i s z t r á n ígérete, a k á r a cseh tette, aki s z á m á r a ez egyszer v a l ó b a n isteni engedelem hagyta j ó v á , hogy ö n k é n t a halált v á l a s s z a ? "3 0 - tette fel a kérdést, és r ö g t ö n bele is kezdett az esetleges e l l e n v e t é s e k c á f o l a t á b a . I d é z t e Szent Á g o s t o n t , a B i b l i a v o n a t k o z ó részeit, arra h í v v a fel a figyelmet, hogy ez az e s e m é n y nem m i n ő s ü l „ k l a s s z i k u s " ö n g y i l k o s s á g n a k . U t o l s ó é r v k é n t Szent Ambrus egyik s z ö v e g h e lyét citálta, amelyben a k é s ő - ó k o r i e g y h á z a t y a a Makkabeusok első k ö n y v é b e n s z e r e p l ő E l e a z á r esetét taglata, aki egy csatában ö n f e l á l d o z ó m ó d o n p r ó b á l t az ellenfél v e z é r é v e l v é g e z n i . Ott, a B i b l i á b a n is elhangzik a kulcsmondat: „ [ E l e a z á r ] feláldozta hát m a g á t , hogy megmentse népét, m a g á n a k pedig ö r ö k hírnevet szerezzen."3 1 Ezek után m á r sem
m i teológiai n e h é z s é g nem terhelte a hőstettet, így W a d d i n g e l é g e d e t t e n zárhatta le hosz- szú g o n d o l a t m e n e t é t : „ U g y a n i l y e n ez a k i v á l ó cseh harcos, aki a felemelt török z á s z l ó miatt m e g f é l e m l í t e t t lelkű és m e n e k ü l n i k é s z ü l ő k a t o n á k b a j o b b r e m é n y t öntött, é s az el
l e n s é g és az ő halála révén az e g é s z életét feláldozta társaiért, úgy, hogy felbátorodtak, hogy a futásnak e r e d ő t ö r ö k ö k e t ü l d ö z z é k , majd nagy g y ő z e l m e t arassanak felettük.
E l e a z á r a h ő s i e s s é g é v e l ö r ö k ö s b é k é t szerzett, ez fényes g y ő z e l m e t . "3 2 Hogy a m ű v é b e átemelt (tehát biztosan olvasott) Bonfini-részlet magyarja felkeltette volna a figyelmét, nem mutatta.
40 évvel k é s ő b b , 1677-ben jelent meg Thomas Joannes Pessina s z e r z e m é n y e , amely
ben M o r v a o r s z á g h a d t ö r t é n e t é t vázolta fel, n é m i l e g a r c h a i z á l ó m ó d o n a régi M o r a via történetével kezdve, amely m é r t é k e n túli t á g h a t á r o k a t foglalt m a g á b a n , így az e g é s z K á r p á t - m e d e n c é t i s .3 3 A samandriai p ü s p ö k i c í m e t viselő s z e r z ő a világi r a n g l é t r á n is magasra t o r n á z t a fel m a g á t , császári és királyi t a n á c s o s volt „ c o m e s p a l a t í n u s " ranggal, á m szláv orientációja m ü v é b e n is é r z ő d i k . M o r á v i a h a d t ö r t é n e l m e k a p c s á n ő is t á r g y a l t a B e l g r á d 1456-os o s t r o m á t , é s kitért a k é r d é s e s e s e m é n y r e is: „ D e e l s ő s o r b a n e m l í t é s r e m é l t ó az, amit egy cseh k a t o n á r ó l mondanak el a n a g y s á g o s szerzők, akik akkor éltek, k ö z ü l ü k is Dubravius, o l m ü t z i p ü s p ö k . " Ezek után ö is s z ó szerint idézi Dubraviust, c s a k ú g y mint W a d d i n g , majd így folytatja: „ N a g y tett, é s a hajdaniakkal, amelyeket a g ö r ö g ö k és r ó m a i a k k a p c s á n emlegetnek, méltán egy szintre h o z h a t ó . A híres h ő s neve nem maradt ránk, a m i é r t is az ő e g é s z d i c s ő s é g e h a z á j á n a k é s n e m z e t é n e k vált é k e s s é g é re. B o n f i n i magyarnak nevezi: de h e l y t e l e n ü l , é s m á s történetírók t a n ú s á g a e l l e n é b e n . "3 4
„Injicient fortasse aliquibus scrupulum et factum Boemi, et sponsio Capistrani; cui enim aliquando divina licuit permissione ultro sibi mortem intene?" Wadding: Annales Minorum, X I I . , 376. o.
3 1 1 Makk 6:44. Az idézet a Vulgata alapján latinul: „...et dedit se ut liberaret populum suum et adquireret sibi nomen aeternum." (A magyar fordítást a Szent István Társulat bibliafordítása alapján közöljük.)
„Non dissimiliter illustris hie athleta Boemus consternates militum animos, fugamque parentes, sublato Turcico vexillo, in spem meliorem erexit, et morte hostis ac sua vitám sociis incolumen reliquit, ita. ut Turcas in fugám conversos persequi auderant, et mox gloriosam victoriam sint consecuti. Eleazarus haeredem suae virtutis pacem reliquit, hic illustrem victoriam." Wadding: Annales Minorum, X I I . , 377. o.
зз
Pessina de Czechorod,Thomas Johannes: Mars Moravicus sive bella horrida et cruenta, seditiones, tu
multus, praelia, turbae... et alia id genus mala, quae Moravica hactenus passa fuit. Pragae, 1677. (a továbbiak
ban: Pessina: Mars Moravicus).
3 4 „Sed illud imprimis memorabile, quod de milite Bohemo referunt MS. Authores, qui tunc vivebant, et ex iis Dubravius Episcopus 01om[uzensis]." „Magnam facinus, et priscis, quae apud veteres Graecos atque Roma
nos celebrantur, merito comparandum. Nomen herois inclyti baud proditum; unde tota ipsius gloria in patriae Nationisque decus cessit. Bonfinis Hungarum fuisse nominat: sed minus recte, et contra aliorum Scriptorum testimonia." Pessina: Mars Moravicus, 676-677. o.
