TANULMÁNYOK
SZŐCS TIBOR
E G Y „LEGENDÁS" HŐS: D U G O V I C S T I T U S Z TÖRTÉNETE
B i z o n y á r a senki előtt nem ismeretlen Dugovics Titusz s z e m é l y e , aki N á n d o r f e h é r v á r 1456-os ostromakor a j ú l i u s 21-i t ö r ö k betörés a l k a l m á v a l birokra kelt egy zászlót kitűz
ni k é s z ü l ő t ö r ö k k e l , é s m i u t á n nem bírt vele, m a g á v a l rántotta a katonát a m é l y s é g b e , ahol mindketten halálukat lelték.1 Dugovics Titusz a z ó t a az ö n f e l á l d o z á s és h ő s i e s s é g egyik ikonjává n e m e s ü l t a magyar történeti e m l é k e z e t b e n , de mit tudhatunk meg róla akkor, ha a forráskritika s z e m ü v e g é n keresztül vizsgáljuk meg az e s e m é n y e k e t ?
A magyar t ö r t é n e t t u d o m á n y berkein belül ugyan m á r n é h á n y é v t i z e d e elterjedt, hogy csak egy l e g e n d á r ó l lenne s z ó , á m a t ö r t é n e l e m iránt é r d e k l ő d ő n a g y k ö z ö n s é g csak mos
t a n á b a n s z e m b e s ü l h e t e t t ezzel. N e m r é g jelent meg ugyanis E. K o v á c s P é t e r n é p s z e r ű s í t ő n e k szánt, á m a „ s z a k m a b e l i e k " s z á m á r a is hasznos é s remek stílusban m e g í r t k ö n y v e , a Hétköznapi élet Mátyás király korában, amelyben kimondta az ítéletet, hogy Dugovics Titusz nem létezett: „ H i á b a az 1859-ben festett k é p [ t i . : Wagner S á n d o r : Dugovics T i tusz ö n f e l á l d o z á s a ] , Dugovics Titusz nem létezett. A z o k az oklevelek, amelyek h ő s i e s ségéről b e s z é l n e k , mind h a m i s í t v á n y o k . (...) Semmi k é t s é g e m sincs arra n é z v e , hogy a k ö n y v olvasója nem nekem, hanem a s z e m é n e k (Wagner S á n d o r ) fog hinni, ezért feles
leges is fejtegetnem, hogy a X I X . század eleji történetírásnak miért is volt s z ü k s é g e ilyen l e g e n d á k m e s t e r s é g e s g y á r t á s á r a . "2 Ú g y é r e z z ü k , a nemzeti múltról alkotott k é p formá
l ó d á s a s z e m p o n t j á b ó l nem teljesen felesleges „fejtegetni" egy t ö r t é n e l m i legenda kelet
kezését é s elterjedését, és é r d e m e s részleteiben is nyomon k ö v e t n i Dugovics Titusz
„ m e g s z ü l e t é s é n e k " k ö r ü l m é n y e i t és okait.
Dugovics ezen tettét számtalan helyen tárgyalja a szak- és népszerűsítő irodalom, teljes körű összegyűjté
sük szinte lehetetlen (felesleges is) volna. Példaképpen egy kisebb válogatás az elmúlt 150 év terméséből: Te
leki József: Hunyadiak kora Magyarországon I I . Pest, 1852. 428. o.; A magyar nemzet története 4. Szerk.: Szi
lágyi Sándor. A Hunyadiak és a Jagellók kora (1440-1526) c. fejezet. Budapest, 1896. 154. o. (A vonatkozó rész Fruknói Vilmos munkája.); Balanyi György: Nándorfejérvár ostroma és felmentése 1456-ban. Hadtörténelmi Közlemények, 12. (1911.) 167-196., 192-193. o.; Bölcskey Ödön: Capistranói Szent János és kora I—III. Szé
kesfehérvár, 1923-1924. I I . 319. o.; Elekes Lajos: Hunyadi. Budapest, 1952. 455., 467. o.; Teke Zsuzsa: Hu
nyadi János és kora. (Magyar história sorozat.) Budapest, 1980. 215. o.; Barta Gábor: Nándorfehérvár 1456.
Bratislava, 1985. 276-277. о.; Dünunerth Dezső: A két Hunyadi. Budapest, 1985. 119-120. o.; Nagy képes millenniumi hadtörténet. Szerk.: Rácz. Árpád. Debrecen, 2000. 70. o. (A vonatkozó rész E. Kovács Péter mun
kája.); A Millenniumi magyar történet: Magyarország története a honfoglalástól napjainkig. Szerk.: Tóth István György. Budapest, 2001. 131. o. (A vonatkozó rész E. Kovács Péter munkája.); Bertényi Iván - Gyapai Gábor:
Magyarország rövid története. Budapest, 2001. 152. o. (A vonatkozó rész Bertényi Iván munkája.); Monostori László: Nándorfehérvár emlékezete 1456-2006. Szeged, 2006. 48. o.; Hősök. Akik a nemzetért éltek, haltak.
Szerk.: Simon István. Budapest, 2008. 142. o., ill. a borító belső előzékén.
-»
" E. Kovács Péter: Hétköznapi élet Mátyás király korában. (Mindennapi történelem sorozat.) [Budapest,]
2008. (a továbbiakban: E. Kovács 2008.) 147. o.
A Dugovics-történet kialakulása
N á n d o r f e h é r v á r 1456-i o s t r o m á n a k forrásait szinte teljes e g é s z é b e n kiadták, é s az ost
rom lefolyását m á r t ö b b e n is igen részletesen feldolgozták, k i m e r í t ő e n f e l h a s z n á l v a az ismert primer k ú t f ő a n y a g szinte teljes h á n y a d á t .3 Á m ha m e g v i z s g á l j u k az o s t r o m r ó l szóló k ö z é p k o r i leírásokat, akkor kiderül, hogy csak egyetlen helyen található utalás a nevezetes hőstettre, A n t o n i o B o n f i n i igen terjedelmes, A magyar történelem tizedei c í met viselő történeti m ü v é b e n . A z a l á b b i k a t a t írja a j ú l i u s 21-i h a r c o k r ó l : „ E g y n é h á n y t ö rök a piacra viszi a zászlót, n é m e l y i k a tornyok tetejéről igyekszik letépni a király j e l v é nyét, mely eladdig érintetlenül fennmaradt a falakon. E m l é k e z n e k egy z á s z l ó v a l oda
l o p a k o d ó t ö r ö k r e , aki gyorsan kúszott fölfelé, a legmagasabb toronyra, hogy k i r á l y á n a k j e l v é n y é t annak a c s ú c s á r a kitűzze, és ezzel b á t o r s á g o t öntsön a t ö b b i e k b e , akik m é g
nem nyomultak be, hogy ők is j ö j j e n e k a v á r o s b a , a magyart pedig le akarta hajítani, hogy a k e r e s z t é n y e k e t e l c s ü g g e s s z e . Nyomban u t á n a e r e d egy magyar, és mielőtt amaz a nemzeti zászlót l e d o b n á , a torony tetején verekedni kezdenek. É s mert a magyar m á s k é p p nem tudja m e g a k a d á l y o z n i , megragadja a törököt, és a legmagasabb csúcsról azzal e g y ü t t a m é l y b e veti m a g á t . Corvinus látva, hogy a v á r o s v é g v e s z e d e l e m b e került, ma
g á h o z hívja a nagybátyját, Szilágyi M i h á l y t , Kanizsai L á s z l ó t meg Rozgonyi S e b e s t y é n t és a többi h ő s magyar f ő n e m e s t , a várból a piacra rohan, é s a t ö r ö k ö k e t hátraszorítja.
Roppant d ü h v e l csapnak rájuk, tereken é s u t c á k o n sokat l e v á g n a k , és mihamar a falon kívülre szorítják azokat."4
B o n f i n i tehát a k ö v e t k e z ő k é p p e n írja le az e s e m é n y e k e t : a t ö r ö k a torony c s ú c s a felé igyekszik, egy magyar vitéz, akit sem ekkor, sem k é s ő b b nem nevez meg, alulról u t á n a m á s z i k (tehát nem egy fal tetején fogadja ellenfelét), mindennek forrásaként egy szóbeli h a g y o m á n y t j e l ö l v e meg ( „ m e m o r a n t " , e m l é k e z n e k ) . B o n f i n i a török várból való k i v e r é s e é s a meg nem nevezett vitéz tette k ö z ö t t nem von semmilyen ö s s z e f ü g g é s t , az e l l e n s é g kiűzését Hunyadi és a többi f ő n e m e s v i t é z s é g é n e k tudja be.
A z itáliai születésű történetíró k é s ő b b már nem tér vissza a nándorfehérvári vitézre, á m ha t o v á b b o l v a s s u k művét, akkor m é g egyszer találkozhatunk a m a g a s b ó l m a g á t a törökkel levető magyar katona m o t í v u m á v a l , m é g p e d i g Jajca 1464-es török ostroma k a p c s á n . M i -
3 A kövelkezö feldolgozások nemcsak az eseménytörténeti lefolyást ismertetik, de pontosan közlik a k i adott források bibliográfiáját is: Bölcskey: i . m. I—III. ; Elekes: i . m. A legújabb munkákra ld. összefoglalóan Kubinyi András tanulmányát és az ott idézett anyagot: Kubinyi András: A nándorfehérvári diadal. Kérdések és következmények. Hadtörténelmi Közlemények, 119. (2006.) 923-942. o. (a továbbiakban: Kubinyi 2006.).
Megjelent még: Kubinyi András: Nándorfehérvártól Mohácsig. A Mátyás- és a Jagelló-kor hadtörténete. (A Had
történeti Intézet és Múzeum Könyvtára sorozat.) Budapest, 2007. 11-29. o.
4 „E Turcis plerique in forum signa inferunt, altis nonnulli turribus vexilla regis deponere conantur, que adhuc in menibus integre superfuerant. Subeuntem cum vexillo Turcum memorant, qui, ut signa sui regis ad irritandos in urbem sociorum animos, qui nondum intro penetrarant, pinnaculo turns imponeret et ad exani- mandos Chrisiianos Ungarica deturbaret, turrim altissimam repente subit. Hunc Ungarus repente subsequitur ac, antequam patria signa deponeret, cum hoste in turns fastigio colluctatur. Cum alio modo id prohibere non posset, sc cum Turco, quern apprehensaret, ex altissimo vertice precipitem dedit. Corvinus in summum peri- culum adductam urbem conspicatus accito Michaele Zylago avunculo suo et Ladislao Canisa, item Sebastiano Rosgonio ceterisque fortissimis proceribus Ungarorum ab arce ruens in forum Turcos inclinat. Hi tanto furore congrediuntur, ut multis in platea vicisque cesis extra menia extemplo reiecerint." Antonius de Bonfinis: Rerum Ungaricarum decades. (Ed.: /. Fógel, В. hányi, L . Juhász.) I—IV. Lipsiae-Budapest, 1936-1941. (a továbbiak
ban: Bonfinis: Decades) I I I . 186-187. о. (3.8.83-87.). A magyar szöveg Kulcsár Péter fordítása: Antonio Bonfini: A magyar történelem tizedei. Ford.: Kulcsár Péter. Budapest, 1995. (a továbbiakban: Kulcsár:
Bonfini). 676. o.
után ugyanis M á t y á s 1463 k a r á c s o n y á r a visszafoglalta a töröktől a boszniai Jajca várát, a k ö v e t k e z ő é v nyarán I I . Mehmed szultán m e g p r ó b á l k o z o t t a vár v i s s z a v é t e l é v e l . 1464.
július 2 1 . és augusztus 22. között lövette a falakat, majd rohammal próbálkozott, á m minden kísérlete kudarcba fulladt.5 A z utolsó nagy török roham k a p c s á n írja B o n f i n i a k ö v e t k e zőket: „ A törökök akkora lendülettel m á s z n a k fölfelé a falakon, hogy sokan felhágnak az oromzatra és a párkányra, úgy látszik, hogy több falszakaszon kitűzik a zászlójukat, de az
tán a városbeliek visszavetik őket. M e g e m l é k e z n e k egy magyar r a g y o g ó hőstettéről, aki észrevette, hogy egy török k i akarja tűzni a császári j e l v é n y t az egyik toronyra, mire a ma
gasból a támadóval együtt levetette magát a mélybe, hogy t o v á b b r a is Corvinus zászlaját lássa mindenki. E napon akkora volt a mészárlás, hogy az árkot eltömítette az e l l e n s é g . "6
A p á r h u z a m első látásra is s z e m b e t ű n ő , a török itt is egy toronyra akarja kitűzni z á s z laját, a meg nem nevezett, de szintén magyarnak titulált vitéz pedig h a s o n l ó m ó d o n b á nik el vele, é s ennek is egy szóbeli h a g y o m á n y t j e l ö l meg forrásául ( „ c o m m e m o r a t u r " , m e g e m l é k e z n e k ) . A jajcai p á r h u z a m t ö b b mint é r d e k e s annak a fényében, hogy egy m á sik k ö z é p k o r i forrásban is feltűnik ugyanez a m o t í v u m , ugyanezen jajcai ostrom kap
csán, egy t ö r ö k k é lett, majd újra megkeresztelkedett katona v i s s z a e m l é k e z é s e i b e n . M á t y á s 1463. évi ostroma alatt a k ö z e l b e n lévő Zvecaj v á r á n a k kapitánya egy szerb születésű, de török f o g s á g b a jutott és j a n i c s á r r á lett vitéz volt, Michalovic Konstantin, akit osztrovicai születése révén Osztrovicai Konstantinnak is neveznek. Jajca eleste után ma
gától átadta a várat M á t y á s n a k , é s feledvén török katonai karrierjét, ismét a k e r e s z t é n y e k s z o l g á l a t á b a állt. N e m s o k á i g élt M a g y a r o r s z á g o n , e l ő s z ö r Cseh- é s M o r v a o r s z á g b a n , v é gül L e n g y e l o r s z á g b a n telepedett le, itt is halt meg ismeretlen i d ő p o n t b a n , valamikor a X V - X V I . századforduló k ö z e l é b e n .7 L e n g y e l o r s z á g b a n írta meg v i s s z a e m l é k e z é s e i t is, délszláv elemekkel kevert középkori lengyel nyelven, A janicsár emlékei c í m m e l , amely 1565-ben jelent meg e l ő s z ö r n y o m t a t á s b a n , é s 1828-ban az eredeti kéziratát is felfedez
ték.* Konstantin a k ö v e t k e z ő k é p p e n e m l é k e z i k vissza Jajca 1464-es, török általi o s t r o m á ra: „ M o h a m m e d szultán értesülvén a B o s z n i á b a n történtekről, a k ö v e t k e z ő é v b e n vissza
tért s azokat az ágyúkat is maga után küldette, a melyekkel Jajcza falait szétdúlta. M á r m e g k e z d t é k az ostromot s a császári zászló megjelent a város falán, a mikor az egyik vé
d ő birokra kelt a zászlótűző j a n i c s á r r a l , s mindketten l e z u h a n v á n , szörnyet haltak. M i k o r a c s á s z á r ezt a vitézséget maga előtt látta, s m e g g y ő z ő d ö t t a v á r b e v e h e t e t l e n s é g é r ő l , ágyúit a V e r b á s z folyóba vetette egy vízesés alatt közel a v á r o s h o z , hogy senki k i ne von
tathassa é s visszavonult. Visszavonulása alkalmával egy bosnyák fejedelemséget elfoglalt."9
5 Thallóczy Lajos: Jajcza (bánság, vár és város) története 1450-1527. Az oklevéltárat szerkesztette: Hor
váth Sándor. (Magyar történelmi emlékek. Első osztály: okmánytárak, 40.) Budapest, 1915. (önálló kötetként is megjelent; a továbbiakban: Thallóczy: Jajcza). Jajca Mátyás általi elfoglalása 96-106. o. A vár 1464-es si
kertelen török ostroma: 110-114. o.
„Turci tanto impetu menia subeunt, ut multi pinnas vei muros conscenderint, plerisque signa menibus im- posuisse visi moxque ab oppidanis reiecti sunt. Clarissimum Ungari facinus commemoratur, qui, cum Turcum imperatoria signa turri imponere eontendentem suspiceret, correpto simul hoste se precipitem ex alto dedit, ut Corvina adhuc signa stare viderentur. Tanta cedes eo die facta est, ut fossas hoste complerint." Bonfinis:
Decades, III. 246-247. o. (3.10.341-343.) A magyar fordítás: Kulcsár: Bonfini, 736. o.
7 Életére Id.: Drakulics Pál: Konsztantin Mihály török krónikája a X V - i k századból. Századok, 10. (1876.) 416-425. o. (a továbbiakban: Drakulics 1876.). 416-417. o.
* Drakulics 1876.417.0.
) Thallóczy: Jajcza, 322. o. A függelékben csak a magyar szöveget idézik, nem jelölve meg sem a kiadást, sem a fordítót. (A forrásra Halmágyi Miklós hívta fel a figyelmemet.)
A r ö v i d tudósítás e g y é r t e l m ű e n a v é d ő v e l l e z u h a n ó vitéznek szánja a főszerepet, ugyanis Konstantin logikai összefüggést is sejtet a török c s á s z á r v i s s z a v o n u l á s a é s a hősi tett között. A m ü m e g í r á s i időpontja ismeretlen, a X V . század v é g é r e , legfeljebb a X V I . s z á z a d elejére t e h e t ő .1 0 A s z e r z ő tehát elvileg nem ismerhette, é s nem is h a s z n á l h a t t a B o n f i n i m ű v é t , amelynek ekkor m é g csak m a g y a r o r s z á g i kéziratos másolatai léteztek, a m ű n y o m t a t á s b a n e l ő s z ö r 1543-ban jelent m e g , " é s ekkor Konstantin m á r biztosan nem élt. Ha pedig a két szöveget összevetjük, akkor is azt tapasztaljuk, hogy a gyakorlatban sincs semmilyen összefüggés, Konstantin tudósítása ezen elem kivételével teljesen eltér Bonfini - e g y é b k é n t nem túl b ő - beszámolójától. Ráadásul m e g e m l é k e z i k a folyóba vetett ágyúkról is, ami viszont ott nem található meg. B á r Konstantin életrajzi adatai 1463 után már erősen hiányosak, így nem tudjuk, hogy a fél évvel későbbi török visszafoglalási kísér
let során hol t a r t ó z k o d o t t ,1 2 mégis autentikusabb forrásnak kell tekinteni, mint Bonfinit, bár ez természetesen nem igazolja automatikusan minden közlésének valódiságát.
A k ö z é p k o r b ó l tehát e két s z e r z ő h á r o m e m l í t é s e áll r e n d e l k e z é s ü n k r e , amely valami
lyen f o r m á b a n kapcsolatba h o z h a t ó a m a g y a r o r s z á g i D u g o v i c s - m o t í v u m m a l . A két for
rás közül e g y é r t e l m ű e n Bonfinié volt a h í r e s e b b . M á r említettük, hogy 1543-ban, B á z e l ban kiadták n y o m a t a t á s b a n az első h á r o m „tizedet", amely mind a n á n d o r f e h é r v á r i , mind a jajcai e s e m é n y e k leírását m a g á b a foglalta. A m ü iránti é r d e k l ő d é s t bizonyítja, hogy két évvel k é s ő b b , 1545-ben, szintén B á z e l b e n n é m e t ü l is megjelent az első h á r o m decad, majd 1581-ben, Frankfurtban a teljes n é m e t fordítás. A z addig h i á n y z ó negyedik tized egy részét Heltai G á s p á r tette k ö z z é 1565-ben, é s h á r o m évvel k é s ő b b , 1568-ban Z s á m b o k i J á n o s az e g é s z m ü v e t megjelentette latinul, megint csak B á z e l b a n .1 3 A n y o m tatott mű hamar elterjedt E u r ó p a - s z e r t e , é s m á s történetírók is felhasználták a m u n k á j u k során. Ez lett a sorsa az ö n f e l á l d o z ó h ő s alakjának is, amely m o t í v u m e l s z a k a d v á n B o n f i n i s z ö v e g é t ő l , a X V I - X V I I . századi történetírásban szinte ö n á l l ó életet kezdett élni.
Egy cseh k r ó n i k á s , Johannes Dubravius e l ő s z ö r 1552-ben jelentette meg C s e h o r s z á g történetét t á r g y a l ó m u n k á j á t .1 4 A s z e r z ő a cseh t ö r t é n e l m e t a k o r á b b i h a g y o m á n y o k alap
j á n e l é g g é tágan é r t e l m e z t e , így alkalmat kerített az 1456-os b e l g r á d i ostrom leírására is, hiszen akkoriban M a g y a r o r s z á g n a k is „ c s e h " királya volt, V . L á s z l ó s z e m é l y é b e n . A kér
déses tettről a k ö v e t k e z ő k é p p e n írt: „ A z élenjárók között pedig át kell nyújtani a d i c s ő s é g m é l t ó c í m é t egy cseh vitéznek is, aki mikor látta, hogy egy t ö r ö k a török hadijelvénnyel és z á s z l ó v a l m á r feljutott a falra, é s hogy ez a k a t o n á k közül t ö b b e k e t f é l e l e m m e l töltött el, b i r k ó z v a átkarolván a c s ú c s r a feljutni k é s z ü l ő törököt, m e g k é r d e z t e a lentebb álló Kapisztránt. Ha - mondta - a saját a k a r a t o m b ó l a falról ezzel a k u t y á v a l levetem magam,
Drakulics 1876. 417. o.
" Bonfinis: Decades I . , X I V - X V . , X X X I I I - X X X 1 V . ; Kulcsár: Bonfini, 1016. o. Ez egyébként csak egy részleges kiadás volt, de a jajcai részt még éppen magába foglalta.
" Drakulics Pál (az általa felhasznált munkák nyomán) feltételezte, hogy Mátyás fogságába esve Budára vitték, így nem lehetett személyesen jelen a Délvidéken 1464 nyarán. Ld.: Drakulics 1876. 416-417. o.
1 3 Bonfini müvének kéziratait, részleges és teljes kiadásait, fordításait részletesen számba veszi és taglalja a kritikai kiadás első kötetének előszava: Bonfinis: Decades I . , X X X I I I - L I V .
1 4 Dubravius, Joannes: Históriáé regni Bohemiae, de rebus memoria dignis, in illa gestis, ab inito Boie- morum, qui ex lllyria venientes, eandem Boiemiam, in medio propemodum superioris Germaniae sitam, occupaverunt. Libri ХХХШ, ex fide tandem nanationeque historica scripti, abcet cito, si sat bene. H . п., 1552.
(a továbbiakban: Dubravius: Históriáé Bohemiae).
ott e g y ü t t m e g h a l v á n , mit gondolsz, mi lesz a lelkemmel? Ő azt felelte: k é t s é g kívül üd
vözülni fog. M i n d j á r t lerántotta m a g á t é s a törököt, és az e l l e n s é g é s az ő halála r é v é n az e g é s z életét feláldozta a társaiért úgy, hogy azok felbátorodtak, hogy ü l d ö z z é k a mene
külő t ö r ö k ö k e t is, é s őket a dolgaiktól, amelyek é p e n maradtak a tűztől, m e g f o s s z á k . M e r t a történtek után Mohamed lelkét oly nagy k é t s é g b e e s é s szállta meg, hogy t á b o r á r a , amelyet k ö n n y e n megtarthatott volna, i n k á b b tüzet vetett é s e l m e n e k ü l t . "1 5
Dubravius t o l m á c s o l á s á b a n sem változott a történet l é n y e g e , á m t ö b b részlet is m á s lett. T a l á n a legfontosabb k ü l ö n b s é g , hogy ö m á r cseh n e m z e t i s é g ű n e k mondja a vitézt Bonfinival ellentétben, aki m é g magyarnak tartotta az illetőt. Emellett a cseh k r ó n i k á s sokkal direktebb összefüggést látott a hőstett és a t ö r ö k ö k e l ű z é s e között, szerinte társai é p p e n miatta b á t o r o d t a k fel, a császár pedig ezután döntött úgy, hogy táborát h á t r a h a g y v a e l m e n e k ü l . A szerző l e g s z e m b e t ű n ő b b b e t o l d á s a m é g i s egy p á r b e s z é d a cseh vitéz é s K a p i s z t r á n J á n o s k ö z ö t t a l e l k é n e k sorsáról. A teológiai d o k t o r á t u s t s z e r z ő é s o l m ü t z i p ü s p ö k i c í m e t is viselő D u b r a v i u s1 6 itt nyilván az e g y h á z által elítélt ö n g y i l k o s s á g m é regfogat akarta kihúzni azzal, hogy jelezte: a tett nem is igazi ö n g y i l k o s s á g , és a vitéz m i n d e n k é p p e n ü d v ö z ü l n i fog.
A legfontosabb k é r d é s m é g i s az, hogy Dubravius honnan vehette az i n f o r m á c i ó t ? Előtte m á r t ö b b e n is írtak speciálisan cseh t ö r t é n e l m e t ; a l a p m ű n e k e b b ő l a s z e m p o n t b ó l a későbbi I I . Pius p á p a , Aeneas Sylvius P i c c o l o m i n i m ű v e számított, amelyet 1458-ban írt meg História Bohemica c í m m e l .1 7 A k i v á l ó humanista s z e r z ő m á r sort kerített a friss n á n d o r f e h é r v á r i ostrom részletes taglalására (ezzel á l l a n d ó mintául s z o l g á l v a k é s ő b b i cseh k ö v e t ő i n e k ) , á m ebben a leírásban a vitézre utaló rész hiányzik, bár nagyon d r á m a i hangnemben ecseteli a részleteket é s főként K a p i s z t r á n szerepét, l e g i n k á b b neki tulajdo
nítva a g y ő z e l m e t .1 8 Ezt a tematikát követte és bővítette tovább Vaclav Hajek, aki 1541-ben írta meg a n y a n y e l v é n a Cseh Krónikáját (Kronyka Czeská). Hajek m ü v e sok kiadást é s t ö b b fordítást is megélt, é s ö m é g P i c c o l o m i n i n é l és D u b r a v i u s n á l is hosszabban é r t e k e zett N á n d o r f e h é r v á r 1456-os ostromáról, á m ez a m o t í v u m nála is h i á n y z i k .1 9 E l v i szinten
„Inter autem duces, reddendus est militi quoque Boiemo debitus gloriae titulus, qui cum vidisset Turcam cum signo vexilloque Turcico murum iam conscendisse, eoque metu plerosque militum perculsos, fugám in arcem parasse, complexus lucta Turcam. rogat Capistranum inferius stantem. Si, inquit, sponte mea, cum cane isto, me de muro praecipitavero, illi commoriturus, quid de anima mea censes futurum? Illo respondente, sal- vam sine dubio fore. Deiecit se protinus et Turcam, morteque hostis, et sua, vitam sociis incolumem reliquit, ita ut perscqui quoque Turcas, fugientes, rebusque illos suis, spoliare, auderent, quae ab igne manserunt in- tegrae. Tanta namque post rem male gestam, Mamohetis animum desperatio invasit, ut castris, que facile tueri poterat, ignem subijcere, indeque fugere maluerit." Dubravius: Históriáé Bohemiae, 182v ( X X I X . könyv.)
1 6 Encyklopedia Slovenska 1. ( A - D ) Bratislava, 1977. 597. o.
1 7 Általunk használt kiadása: Piccolorninei [!], Aeneas Sylvius: História Bohemica. Hermestadii, 1699. (a to
vábbiakban: Piccolominei: História Bohemica).
18 Piccolominei: História Bohemica, 117-118. o.
IJ Hajek z Libocan, Vaclav: Kronyka Czeská. [ H . n.,] 1541. Német fordítása: Hagec, Vvenecesla [!]: Böh
mische Chronica. Aus Böhmischer in die Deutsche Sprache mit besondern fleiß tranßferiret durch Johannen Sandel. Prag, 1596. (A német fordításnak is több későbbi kiadása volt.) M i ezt használtuk, itt az ostrom a I 6 2r _ v- 163r lapokon található. Hasonlóképpen tárgyalja az ostromot, de az önfeláldozó Névtelen nélkül: Beuther, Michael: Ephemeris historica. Eiusdem, de annorum mundi concinna dispositione libellus. Parisiis, 1551. 213. o.;
Bucholzer, Abraham: Isagoge chronologica, id est opusculum, ad annorum seriem in Sacris Biblis con- texendam, compendio viam monstrans ac fundamenta indicans. Accessit index chronologicus a mundo condito ad annum Christi 1580. [H. п.], 1580. A kronológiánál nincsenek oldalszámok, a leírást az 1456-os évnél kell keresni.
Dubravius m á r h a s z n á l h a t t a B o n f i n i kiadott s z ö v e g é t is, bár ezt ő nem jelezte m ü v é b e n . A s z ö v e g - ö s s z e h a s o n l í t á s o k során ú g y tűnik, hogy Dubravius egyik k o m o l y v e z é r f o n a l a m é g i s Piccolomini m ű v e volt, b á r B o n f i n i s z ö v e g é b e n is akadnak h a s o n l ó m o t í v u m o k .2 0 É r d e k e s p á r h u z a m , amely V . L á s z l ó király B u d á r ó l való m e n e k ü l é s é n e k o k á t tárja fel, Piccolomini szerint v a d á s z a t n a k álcázta a bécsi m e n e k ü l é s t , ez az i n d o k l á s az erről rész
letesebben s z ó l ó T h u r ó c z y n á l hiányzik, Bonfini m á r hozza, u g y a n ú g y Dubravius i s .2 1 A z időbeli e l s ő s é g m i n d e n k é p p e n P i c c o l o m i n i é , és B o n f i n i itt biztosan az ő információját a k n á z t a k i (mint ahogyan ez t ö b b helyütt is k i m u t a t h a t ó ) ,2 2 á m feltűnő, hogy m í g a k é s ő b b i p á p a csak Ausztriáról beszél a s z ö v e g é b e n , addig Bonfini m á r B é c s v á r o s á t említi.
U g y a n í g y tesz Dubravius is. B á r a X V I . századi cseh s z e r z ő biztosan ismerte Piccolo- minit, amely m á r csak a témájánál fogva is k ö z e l e b b állt az ö v é j é h e z , de úgy tűnik, hogy B o n f i n i magyar történetét szintén h a s z n á l t a . Erre kisebb (igaz, ö n m a g u k b a n nem túl m e g g y ő z ő ) s z ö v e g p á r h u z a m o k is utalhatnak.2 3 T a l á n nem t é v e d ü n k nagyot, ha ezek után feltételezzük, hogy a z á s z l ó kitűzését m e g a k a d á l y o z ó vitéz alakját innen vehette át Dubravius, minden k ü l ö n b s é g ellenére, m á r csak azért is, mert m á s k o r á b b i s z e r z ő n é l ez a történet nem m u t a t h a t ó k i . Cseh volta j ó l m a g y a r á z z a , hogy miért alakult át az ismeret
len h ő s is cseh n e m z e t i s é g ű v é a kezei alatt, aki az e s e m é n y e k kulcsfigurájává nőtte k i ma
gát: Belgrád azért m e n e k ü l t meg, é s Mohamed azért menekült el, mert a védők felbátorod
tak, a t ö r ö k ö k pedig meginogtak a tett láttán.
E u r ó p á b a n , és főként a saját hazájában Dubravius m ű v e szintén hamar elterjedt, a cseh történettel f o g l a l k o z ó k ezek után nagyon gyakran h a s z n á l t á k fel őt is. í g y a b e l g r á d i hős alakja is t o v á b b g y ű r ű z ö t t , m a g á v a l h o z v á n az ott leírt többletet é s változtatásokat.
M a r t i n Boregk n é m e t nyelven írta meg a cseh t ö r t é n e l m e t 1587-ben, a k o r á b b i m u n k á k a t felhasználva. B á r Dubravius nevét k ü l ö n nem említi m ü v é b e n , de a b e l g r á d i ostromra v o n a t k o z ó részeket szinte teljes e g é s z é b e n onnan emelte át. í g y m á r n é m e t ü l is o l v a s h a t ó volt a „ c s e h zsoldos" („Behmischer Landtsknecht") története, aki k i k é r d e z t e K a p i s z t r á n t a lelke sorsa felől, mielőtt b á t o r tettét végrehajtotta volna, ezzel Mohamedet is k é t s é g b e kergetve. A z általa leírt rész l é n y e g é b e n Dubravius n é m e t f o r d í t á s a .2 4
Az eseményeket mindhárom szerző azonos tematikával hozza. PL: Mohamed Konstantinápoly elfoglalása után felettébb gőgös lett, a pápa segítségként elküldte Magyarországra Kapisztránt, a király elmenekült az ország
ból, Mohamed közben körülvette Nándorfehérvárt és hadigépekkel töretni kezdi a falakat. Mindezekre ld.:
Piccolominei: História Bohemica, 116-118. o.; Bonfinis: Decades, III. 182-184. о.; Dubravius: Históriáé Bohe- miae, 182r-182v
Piccolominei: História Bohemica, 116. o.: „Rex ubi advenisse Turcas cognovit... sub specie venationem urbem egressus, in Austriam propere se recepit."; Bonfini: Decades I I I . 183. о. (3.8.37.): „Ladislaus et Celie comes audito Turcorum adventu usque adeo consternati sunt, ut simulata venatione Buda egressi Viennam continuo se receperint."; Dubravius: Históriáé Bohemiae, 182r (Lib. X X I X . ) : „Idem [ t i : rex] paulo post suasu Comitis, per speciem venationis Buda elapsus, Viennam, ad locum tutiorem se contulit."
22
Kulcsár Péter: Bonfini magyar történetének forrásai és keletkezése. (Humanizmus és reformáció, 1.) Budapest, 1973. (a továbbiakban: Kulcsár: Bonfini forrásai). 97. o.
23
Ilyen például Bonfini egy jelzője, amelyet közösen alkalmaz Hunyadira és Kapisztránra: „Corvinus et Capistranus forti anime... properarunt". Bonfinis: Decades, III. 183. о. (3.8.35); Corvinus és Capistran bátor lé
lekkel elindultak (ti. a török ellen), amely jelző ugyanannál a gondolatsornál megjelenik Dubravius müvében is, hasonló módon: „fortissimo animo Huniades et Capistranus... decreverunt." (Hunyadi és Capistran igen bá
tor lélekkel elhatározták, t i . hogy a török ellen indulnak.) Dubravius: Históriáé Bohemiae, 182r (Lib. X X I X . )
4 „Es war auch unter dem Kriegesheer der Christen, ein Behmischer Landtsknecht, und als derselbe sähe, das ein Türcke mit einem Türckischen Fähnlin, schon auff die Stadtmawren gesteigen war, und dadurch vielen Kriegsleuten eine grosse furcht eingejaget ward, und dieselben die flucht in das Schloss geben wolten,
A X V I . század m á s o d i k felében a prágai egyetemen is tanító híres cseh n y o m d á s z , D á n i e l A d a m z Veleslavina összeállította Történeti Kalendáriumát (Kalendár historicky) cseh nyelven, amely 1578-ban és 1590-ben is megjelent n y o m a t á s b a n .2 5 A Történeti Ka
lendárium felépítése ú g y nézett k i , hogy j a n u á r elsejétől minden napnak szentelt n é h á n y oldalt, és leírta, hogy azon a napon milyen fontos e s e m é n y e k történtek, é v e k szerinti e m e l k e d ő sorrendben. A m ü 1590-es kiadásában szerepel az ismeretlen cseh vitéz is, aki augusztus 6-án (!) az ostrom során egy zászlós török katonával verekedni kezdett, végül magával rántotta őt a m é l y s é g b e , a törökök pedig a b b a h a g y t á k az ostromot.2 6 Veleslavina szövege m á r nem Dubravius szolgai fordítása, hanem i n k á b b egy tartalmi összefoglaló, a Kapisztránnal folytatott párbeszéd elmaradt, viszont a két k u l c s m o t í v u m nála is jelen van:
a Névtelen cseh nemzetiségű, é s tette az ostrom menetét d ö n t ő e n befolyásolta.
A Ferences rendi Lucas Waddingnak a rendjebéli szerzetesek történetét t á r g y a l ó m ű ve 1637-ben jelent meg, amelyben f i g y e l e m r e m é l t ó r é s z l e t e s s é g g e l taglalta egyes Feren
cesek életét é s tetteit.2 7 K a p i s z t r á n J á n o s k a p c s á n hosszan kitért a n á n d o r f e h é r v á r i ost
romra, s z á m t a l a n szerzőt pontosan i d é z v e . B o n f i n i o s t r o m l e í r á s á t is s z ó szerint és teljes terjedelemben emelte át a k ö n y v é b e , benne a magyar N é v t e l e n n e l .2 8 Semmi j e l é t nem ad
ta annak, hogy felfigyelt volna erre a r é s z r e , ellenben p á r oldallal o d é b b m é g i s kitért az esetre, m i u t á n ismertette a k e r e s z t é n y e k g y ő z e l m é t : „ M e g e l ő z t e ezt a g y ő z e l m e t egy cseh vitéz jeles tette, akit v a l ó b a n nagy d i c s ő s é g illet meg a v á r v é d ő i k ö z ü l . E l ő is adom ezt, Dubravius n y o m á n " .2 9 E z u t á n s z ó szerint idézte Dubraviusnak m á r általunk is k ö z ö l t s z ö v e g é t . W a d d i n g fantáziáját nem a c s e l e k m é n y katonai h o z a d é k a i , hanem annak teo
lógiai v o n a t k o z á s a fogta meg, mert ezek után egy h o s s z ú fejtegetésbe kezdett arról, hogy
umbegreiff er den Türcken, und rang mit im, und fragete Capistranum so drunden stundt, da er sich freywillig mit diesen Hunde, dann also nennete er den Türcken, von der Mawren stürzete und mit ime, zugleich stürbe, was er wol vermeinete, das es für einen zustandt mit seiner Seelen haben würde. Als aber Capistranus ant
wortet, das dieselbe sonder zweifei würde selig werden, stürzete er sich alßbald sampt dem Türcken hinab, und erhielt mit seinem und seines Feindes Tode, seinen rottgesellen das leben, also, das sie auch den fluchtigen Türcken nachsezen, und sie ihrer sachen, welche noch von dem Feuer waren übrig blieben, zu berauben sich unterstunden. Dann nach dem Mahometh die sachen nicht gereiten, lies er so gar das Herze fallen, das er das Lager, welches er leichtlich erhalten mögen, anzündete, und von dannen die flucht gab." Boregk, Martin:
Behmische Chronica. Wittenberg, 1587. 523. o.
"5 Életéről és müveiről: Kopeczky, Milan: Daniel Adam z Veleslavina. Praha, 1963.
2 6 „Leta M.CCCC.XLVI. Pisse se; ze pfi dobywanii Belehradu kdyz Turek sylné lid swüg к Sstrmu hnat, as Praporcem Tureckym giz na zdech hyt; neyaki Czech chytit se s tim Turkem, kteryz praporec wnest na zed, wpűty; a nepustil se ho, az gey у s tim Praporcem, у s sebau dotu do Pfikopu swrht; a oba tu zahynuli; Turcy Ssturm ztratili." Daniel Adam z Weleslawina: Kalendar hystoryczky. Praha, 1590. 419. o. A szöveg hibás átírá
sát és hevenyészett (inkább csak tartalmi) magyar fordítását közli Rumy Károly György: Igazítás Dugovics Titus felöl. Tudományos Gyűjtemény, 9. (1825.) IV. sz. 124. o. Egyébként az általunk használt Veleslavina- példány (Országos Széchényi Könyvtár, Régi Nyomtatványok Tára, jelzete: Ant. 1652[ 1 ].) idézett részét valaki tintával aláhúzta. Úgy tűnik, hogy korábban mások is felfigyeltek erre a tudósításra, és ezt elég drasztikus mó
donjelezték is a példányba való belefirkálással. A tinta eléggé réginek tünt - talán éppen Rumy volt „tettes."
27
Wadding, Lucas: Annales Minorum in quibus res trium ordinum a Sancto Francisco institutorum pon- derosi et ex fide asseruntur, et praeclara quaecunque monumenta ab oblivione vendicantur. Lugduni, 1637. M i a Rómában megjelent második kiadását használtuk, a további idézetek és oldalszámok is innen valók:
Wadding, Lucas: Annales Minorum seu trium ordinum a Sancto Francisco institutorum. Editio secunda. Ro
máé, 1735. (a továbbiakban: Wadding: Annales Minorum).
2 8 Wadding: Annales Minorum, X I I . , 335-340. o. (A tett a 338. oldalon olvasható.)
29 . . . . . . . . . . .
„Praecessit victoriam hanc nobile Boemi militis tacinus, cui profecto servatae arcis gloria magna ex par
te debetur. Illud refero ex Dubravio." Wadding: Annales Minorum, X I I . , 375. o.
a vitéz ö n g y i l k o s s á g a a k a d á l y a lehet-e ü d v ö z ü l é s é n e k : „ O k o z o t t - e talán b á r k i b e n is csak egy e g é s z e n kicsi [kétséget] akár K a p i s z t r á n ígérete, a k á r a cseh tette, aki s z á m á r a ez egyszer v a l ó b a n isteni engedelem hagyta j ó v á , hogy ö n k é n t a halált v á l a s s z a ? "3 0 - tette fel a kérdést, és r ö g t ö n bele is kezdett az esetleges e l l e n v e t é s e k c á f o l a t á b a . I d é z t e Szent Á g o s t o n t , a B i b l i a v o n a t k o z ó részeit, arra h í v v a fel a figyelmet, hogy ez az e s e m é n y nem m i n ő s ü l „ k l a s s z i k u s " ö n g y i l k o s s á g n a k . U t o l s ó é r v k é n t Szent Ambrus egyik s z ö v e g h e lyét citálta, amelyben a k é s ő - ó k o r i e g y h á z a t y a a Makkabeusok első k ö n y v é b e n s z e r e p l ő E l e a z á r esetét taglata, aki egy csatában ö n f e l á l d o z ó m ó d o n p r ó b á l t az ellenfél v e z é r é v e l v é g e z n i . Ott, a B i b l i á b a n is elhangzik a kulcsmondat: „ [ E l e a z á r ] feláldozta hát m a g á t , hogy megmentse népét, m a g á n a k pedig ö r ö k hírnevet szerezzen."3 1 Ezek után m á r sem
m i teológiai n e h é z s é g nem terhelte a hőstettet, így W a d d i n g e l é g e d e t t e n zárhatta le hosz- szú g o n d o l a t m e n e t é t : „ U g y a n i l y e n ez a k i v á l ó cseh harcos, aki a felemelt török z á s z l ó miatt m e g f é l e m l í t e t t lelkű és m e n e k ü l n i k é s z ü l ő k a t o n á k b a j o b b r e m é n y t öntött, é s az el
l e n s é g és az ő halála révén az e g é s z életét feláldozta társaiért, úgy, hogy felbátorodtak, hogy a futásnak e r e d ő t ö r ö k ö k e t ü l d ö z z é k , majd nagy g y ő z e l m e t arassanak felettük.
E l e a z á r a h ő s i e s s é g é v e l ö r ö k ö s b é k é t szerzett, ez fényes g y ő z e l m e t . "3 2 Hogy a m ű v é b e átemelt (tehát biztosan olvasott) Bonfini-részlet magyarja felkeltette volna a figyelmét, nem mutatta.
40 évvel k é s ő b b , 1677-ben jelent meg Thomas Joannes Pessina s z e r z e m é n y e , amely
ben M o r v a o r s z á g h a d t ö r t é n e t é t vázolta fel, n é m i l e g a r c h a i z á l ó m ó d o n a régi M o r a via történetével kezdve, amely m é r t é k e n túli t á g h a t á r o k a t foglalt m a g á b a n , így az e g é s z K á r p á t - m e d e n c é t i s .3 3 A samandriai p ü s p ö k i c í m e t viselő s z e r z ő a világi r a n g l é t r á n is magasra t o r n á z t a fel m a g á t , császári és királyi t a n á c s o s volt „ c o m e s p a l a t í n u s " ranggal, á m szláv orientációja m ü v é b e n is é r z ő d i k . M o r á v i a h a d t ö r t é n e l m e k a p c s á n ő is t á r g y a l t a B e l g r á d 1456-os o s t r o m á t , é s kitért a k é r d é s e s e s e m é n y r e is: „ D e e l s ő s o r b a n e m l í t é s r e m é l t ó az, amit egy cseh k a t o n á r ó l mondanak el a n a g y s á g o s szerzők, akik akkor éltek, k ö z ü l ü k is Dubravius, o l m ü t z i p ü s p ö k . " Ezek után ö is s z ó szerint idézi Dubraviust, c s a k ú g y mint W a d d i n g , majd így folytatja: „ N a g y tett, é s a hajdaniakkal, amelyeket a g ö r ö g ö k és r ó m a i a k k a p c s á n emlegetnek, méltán egy szintre h o z h a t ó . A híres h ő s neve nem maradt ránk, a m i é r t is az ő e g é s z d i c s ő s é g e h a z á j á n a k é s n e m z e t é n e k vált é k e s s é g é re. B o n f i n i magyarnak nevezi: de h e l y t e l e n ü l , é s m á s történetírók t a n ú s á g a e l l e n é b e n . "3 4
„Injicient fortasse aliquibus scrupulum et factum Boemi, et sponsio Capistrani; cui enim aliquando divina licuit permissione ultro sibi mortem intene?" Wadding: Annales Minorum, X I I . , 376. o.
3 1 1 Makk 6:44. Az idézet a Vulgata alapján latinul: „...et dedit se ut liberaret populum suum et adquireret sibi nomen aeternum." (A magyar fordítást a Szent István Társulat bibliafordítása alapján közöljük.)
„Non dissimiliter illustris hie athleta Boemus consternates militum animos, fugamque parentes, sublato Turcico vexillo, in spem meliorem erexit, et morte hostis ac sua vitám sociis incolumen reliquit, ita. ut Turcas in fugám conversos persequi auderant, et mox gloriosam victoriam sint consecuti. Eleazarus haeredem suae virtutis pacem reliquit, hic illustrem victoriam." Wadding: Annales Minorum, X I I . , 377. o.
зз
Pessina de Czechorod,Thomas Johannes: Mars Moravicus sive bella horrida et cruenta, seditiones, tu
multus, praelia, turbae... et alia id genus mala, quae Moravica hactenus passa fuit. Pragae, 1677. (a továbbiak
ban: Pessina: Mars Moravicus).
3 4 „Sed illud imprimis memorabile, quod de milite Bohemo referunt MS. Authores, qui tunc vivebant, et ex iis Dubravius Episcopus 01om[uzensis]." „Magnam facinus, et priscis, quae apud veteres Graecos atque Roma
nos celebrantur, merito comparandum. Nomen herois inclyti baud proditum; unde tota ipsius gloria in patriae Nationisque decus cessit. Bonfinis Hungarum fuisse nominat: sed minus recte, et contra aliorum Scriptorum testimonia." Pessina: Mars Moravicus, 676-677. o.
Pessina volt az e l s ő , aki külön kiemelve j e l é t adta annak, hogy kétféle változat létezik a vitéz n e m z e t i s é g é r ő l , á m gond nélkül a cseh verziót fogadta el hitelesnek. A miértre ő maga adott valódi választ: „az ő e g é s z d i c s ő s é g e h a z á j á n a k é s n e m z e t é n e k vált é k e s s é g é re." Ugyanaz a nemzeti b ü s z k e s é g mozgatta öt is, mint k i nem mondottan a k o r á b b i szláv szerzőket. Pessina tett először hangsúlyos megjegyzést a hős névtelen voltára. A k é s ő b b i e k f o l y a m á n , a X V I I I . s z á z a d végi, X I X . század eleji magyar irodalomban is egy gyakori elem lesz majd a n é v t e l e n s é g e m l e g e t é s e , c s a k ú g y , mint a hőstett g ö r ö g é s r ó m a i p á r h u zamokkal való ö s s z e h a s o n l í t á s a .
P e s s i n á h o z h a s o n l ó a n cselekedett az o b s z e r v á n s ferences, é s cseh n e m z e t i s é g ű Amandus Hermann egy teljes e g é s z é b e n K a p i s z t r á n életének szentelt, 1700-ban kiadott k ö n y v é b e n .3 5 Fejezetről fejezetre elemezte v é g i g K a p i s z t r á n tetteit é s annak hátterét, mindegyik végén n é h á n y verssorban foglalva ö s s z e annak tartalmát. A hőstett is egy ö n á l l ó fejezetet kapott, a k ö v e t k e z ő c í m m e l : „Két katona, egy k e r e s z t é n y és egy t ö r ö k hősi k ü z d e l m e egy k i e m e l k e d ő b b helyen az ostrom i d e j é n . "3 6 A k ö v e t k e z ő k é p p e n írt:
„Egy k e r e s z t é n y katona hősi c s e l e k e d e t é t kétféle m ó d o n is elbeszélték, l é n y e g é b e n ugyanazzal a tartalommal. E l ő s z ö r Bonfininél az szerepel, hogy mikor a t ö r ö k ö k erővel b e t ö r t e k a v á r o s b a , és M a g y a r o r s z á g j e l v é n y e i t l e v e r v é n a k i e m e l k e d ő b b helyekről é s t o r n y o k r ó l , török z á s z l ó k a t igyekeztek kitűzni, a v á r o s b a n egy m e r é s z e b b [ t ö r ö k ] , a m é g be nem h a t o l ó társai lelkének fel b u z d í t á s á r a fölhágott egy torony c s ú c s á r a , hogy ugyan
ott kitűzze a török zászlót, hogy i l y m ó d o n a megmaradt k e r e s z t é n y e k e l c s ü g g e d j e n e k . Ezt látván egy magyar sietve a n y o m á b a eredt és megragadta, és mielőtt az a hazája j e l vényét kihelyezhette volna, az e l l e n s é g g e l viaskodni kezdett a torony tetején, é s mivel m á s m ó d o n m e g a k a d á l y o z n i nem tudta, e g y ü t t a t ö r ö k k e l , akit j ó e r ő s e n megragadott, a hatalmas m a g a s s á g b ó l való z u h a n á s t választotta. Ennyit ezen történetíró saját v é l e m é nyéről. Dubravius e g y r é s z t r é g e b b i s z e r z ő , m á s r é s z t minden téren nagyobb, ugyanis M o r á v i a d e r é k olmützi p ü s p ö k e azt beszéli el, hogy ez egy cseh vitéznek volt a jeles tet
te, akit nagy d i c s ő s é g illet meg a v á r v é d ő i k ö z ü l , így írt t e h á t . . . "3 7 - é s a t o v á b b i a k b a n Hermann is szóról s z ó r a á t e m e l t e Dubravius közlését, e g y é b k o m m e n t á r t nem fűzve s z ö v e g é h e z . A két történetíró ö s s z e h a s o n l í t á s a k o r azért vélhette Dubraviust a k o r á b b i n a k , mert talán egy nálánál k é s ő b b i B o n f i n i - k i a d á s t használhatott, no meg persze s z í v e s e b b e n is hitte el hajdani h o n f i t á r s á n a k egy m á s i k honfitársáról s z ó l ó történetét. A fejezetet szo
kása szerint versbe foglaltan zárta le; a cseh hősről egy disztichont költött: „ C o m p l e x u s
3 5 Hermann, Amandus: Capistranus triumphus, seu história fundamentális de Sancto Joanne Capistrano, Ordinis Minorum insigni reguláris observantiae propagatore. Coloniae, 1700. (a továbbiakban: Hermann:
Capistranus triumphus).
3 6 „De heroica duorum militum in eminentiori [!] loco Christian] et Turcae lucta obsidionis tempore."
Hermann: Capistranus triumphus, 567. o. (Sectio X X V I . Cap. XVI.) 37
„Duobus modis heroicus ausus Christian] cujusdam militis recensetur contigisse, eadem tarnen est substantia; primum habet Bonfinis; cum enim Turcae vi irrumperent in Urbem, et dejectis Regni Hungáriáé insignibus in eminentioribus locis et turribus Turcica apponere tentarent vexilla, audacior quidam ad irritandos in Urbe sociorum animos qui nondum penetrarent pinnaculum turris conscendit vexillum ibidem erecturus Turcicum, ut hac ratione reliqui exanimaretur Christiani, hoc videns Hungarus illum ocyus [!] consequitur, deprehenditque; illum antequam patria deponeret signa cum hoste in turris fastigio colluctatur, et cum alio modo prohibere non possent una cum Tinea quem fortissime apprehenderat ex altissimo vertice praeeipitem dedit. Ast salva hujus Scriptoris authoritate. Dubravius et antiquior Author, et omni exceptione major, utpote magnus Moraviae Olomucensis Episcopus recensét nobile hoc facinus fuisse cujusdam militis Bohemi, cui servatae arcis gloria magna ex parte debetur, ita enim scribit:" Hermann: Capistranus triumphus, 567. o.
Turcam suadente Joanne Bohemus / Ex muro praeceps dum ruit astra petit." N y e r s f o r d í t á s b a n : „ Á t f o g v á n a t ö r ö k ö t J á n o s t a n á c s á r a a cseh / m i k ö z b e n a falról a m é l y s é g b e zu
hant, a csillagokig j u t o t t . "
M í g a c s e h o r s z á g i illetőségű s z e r z ő k tollán új „ n e m z e t i " h ő s született, az ezzel pár
huzamos m a g y a r o r s z á g i történetírás figyelmét l é n y e g é b e n teljesen e l k e r ü l t e a k é r d é s e s e s e m é n y . Pedig nem egy, N á n d o r f e h é r v á r és Jajca o s t r o m á t is m a g á b a n foglaló munka íródott a X V I . század k ö z e p é t ő l kezdve, de úgy tűnik, hogy a vitézi tett m é g azoknak sem keltette fel az é r d e k l ő d é s é t , akik e g é s z e n biztosan o l v a s t á k azt B o n f i n i n é l .
A nemzeti n y e l v ű historiográfia első t e r m é s e S z é k e l y István k ö n y v e . É r d e k e s , hogy az első magyarul írt történet szerzője világkrónikát írt a k ö z é p k o r i műfaji s a j á t o s s á g o k szerint. M i v e l 1559-ben jelentette meg krónikáját, Bonfinit elvileg m á r ismerhette, hasz
nálhatta, á m ú g y tűnik, hogy a v o n a t k o z ó c s e l e k m é n y e k e l b e s z é l é s e k o r T h u r ó c z y volt a vezérfonál, így az ottani e s e m é n y m e n e t került h o z z á át. M e g e m l í t i a piacig b e h a t o l ó t ö r ö k ö k e t , a falakra kitűzött császári zászlót, és a t ö r ö k ö k e t k i v e r ő magyarokat, t ö b b f i gyelmet nem szentel a t é m á n a k .3 8 Ú g y tűnik, hogy S z é k e l y nem tartotta fontosnak, hogy k ü l ö n kitérjen erre a mozzanatra.
H a s o n l ó k é p p e n cselekedett a szász n e m z e t i s é g ű , de magyarul kiválóan m e g t a n u l ó n y o m d á s z , Heltai G á s p á r , akinek eljárása azért feltűnő, mert biztosan ismerte é s az 1575-ben m e g j e l e n ő , m á r csak posztumusz m ü v é b e n alaposan k i is a k n á z t a B o n f i n i T i zedeit. E b b é l i é r d e m e i t ő l függetlenül talán túlzás lenne őt a Decades első magyar fordí
tójának tartani, b á r tény, hogy a X V . század v é g é i g tartó e s e m é n y e k k a p c s á n szinte csak őt h a s z n á l t a v e z é r f o n a l á u l .3 9 M i n d N á n d o r f e h é r v á r , mind Jajca e s e t é b e n majdnem s z ó szerint lefordította a vitéz tettének a Tizedekben m e g j e l e n ő s z ö v e g k ö r n y e z e t é t , á m a k o n k r é t esetet m i n d k é t s z e r átugorta, m é g h o z z á egy h a s o n l ó ö s s z e k ö t ő mondattal.4 0
Bizonyosan h a s z n á l t a B o n f i n i m ü v é t Zrínyi M i k l ó s , a X V I I . század k i v á l ó írója, köl
tője, s nem utolsó sorban politikusa és stratégája. Ez utóbbi h o z z á é r t é s é t kamatoztatta abban a h a d e l m é l e t i m u n k á j á b a n , amelyben M á t y á s király életéről, és főként haditetteiről írt 1655-56 t e l é n .4 1 A m ű b e n számtalan ókori klasszikust idézett, é s ezenfelül Bonfinit is sokszor citálta. Jajca ostroma kapcsán egészen biztos, hogy figyelmesen elolvasta a szerzőt,
„Mely nap mikoron eljött volna Machmut, minden népét az ostromnak indítá, és mind estig nagy kemí- nyen tárta az ostrom viadala, holott nagy sokszor mind a város piacáig bevágták a magyarokot, és a császár zászlóit a küfalon felemelek. Viszhontog esmét a magyarok mind a táborig vágták a törököt." Székely István Magyar Krónikája, 1558. In: Toldy Ferenc: Tizenhatodik századi magyar történetírók. (Újabb Nemzeti Könyvtár.
Harmadik folyam.) Pest, 1854. 1-66. o. A kiadás csak a világkrónika magyar vonatkozású részeit tartalmazza.
Heltai Gáspár: Krónika az magyaroknak dolgairól. Budapest, 1981. (a továbbiakban: Heltai: Krónika).
Bonfini első fordításaként tartja számon kritikai kiadásának előszava. Ld.: Bonfinis: Decades I . , LH., illetve Kulcsár Péternek Heltai müvéhez írott előszavában: Heltai: Krónika, 17. o.
1 Nándorfehérvár: „És a törökek a zászlókat fel kezdek tönni a piacon, és arra sietének, hogy a tornyokból levetnék a király zászlóit. De a magyarok mindenütt visszaverik vala őket. Látván Hunyadi János az várának nagy veszedelmét, mindjárt melléje vévé Szilágyi Mihályt, az ő felesége báttyát, és Kanizsai Lászlót, Rozgonyi Sebestyént és az urakat, kirohana vélek az várból a törökekre a piacon, és víni kezde vélek, és megindítá őket, és kiüzé őket az várból." Jajca: „Nékimenének ez okáért az törökek az ostromnak, és nagy sokan felhágának a körítéssekre, az zászlókat is feltevék. De a magyarok mindjárt leverek azzokat esmeg. Olly nagy viadalom lön ez napon, hogy az árok mind megtölék törökekkel." Heltai: Krónika, 251., 297. o.
4 1 Zrínyi Miklós: Mátyás király életéről való elmélkedések. In: Zrínyi Miklós Prózai Munkái. S. a. r. és a jegyzeteket írta Kulcsár Péter, (Zrínyi Miklós Összes Müvei.) Budapest, 2004. 168-201. o. A müvet hagyo
mányosan 1656-1657 telére szokás keltezni, az új dátumról ld. uo. 42. o.
mégis, amikor Mohamed visszafoglaló kísérletét részletezte, a névtelen ö n f e l á l d o z ó tettét - a k o r á b b i m a g y a r o r s z á g i s z e r z ő k h ö z h a s o n l ó a n - szó nélkül kihagyta.4 2
N e m törte meg a sort Pethö Gergely sem, aki egy komplett magyar krónikát alkotott, a I V . századtól egészen a X V I I . századig szedvén csokorba a történeti e s e m é n y e k e t .4 3 P e t h ö m ü v e 1660-ban jelent meg, és több, korábbi tartalmát változatlanul m e g h a g y ó kiegészítést is megért. A z 1456-os nándorfehérvári roham kapcsán (amelyet ö is augusztus 6-ra helye
zett) l e g i n k á b b Székely Istvánt követte, az általunk vizsgált e s e m é n y e k e t á t u g o r v a .4 4
Ez az e g y o l d a l ú k é p a X V I I I . s z á z a d i , m á r t u d o m á n y o s n a k tekinthető t ö r t é n e t í r á s é g i sze alatt sem változott. A korszak forráskiadása hatalmas fejlődést mutatott, c s a k ú g y mint az ö s s z e f o g l a l ó m ű v e k m e g j e l e n t e t é s e , á m a m á r l é n y e g e s e n nagyobb f o r r á s b á z i s sal d o l g o z ó é s l é n y e g e s e n r é s z l e t e z ő b b történetíróink é p p e n olyan é r d e k t e l e n s é g e t t a n ú sítottak a két ostrom ezen jelenete iránt, mint a k o r á b b i é v s z á z a d o k történeti e m l é k e z e t e . A jezsuita történetírói iskolába tartozó T i m o n S á m u e l , Palma Károly Ferenc, Pray G y ö r g y és Katona István egyre részletesebb M a g y a r o r s z á g - t ö r t é n e t e k e t írt,4 5 de ez a mozzanat mindnyájuk figyelmét elkerülte - pontosabban szólva inkább nem találták eléggé lénye
gesnek ahhoz, hogy kitérjenek rá. A jezsuita történetírás csúcsát megtestesítő Katona ese
tén talán számíthattunk volna rá, hogy ha mellékesen is, de m e g e m l í t i a vitéz tettét. Á m Katona T h u r ó c z y krónikáját használta vezérfonalul, vegyítve a kortársak leveleivel, ezzel e g y é b k é n t kiváló forráskritikai érzékről téve tanúbizonyságot, hiszen maga Bonfini is T h u r ó c z y r a épített a nándorfehérvári ostrom k a p c s á n ,4 6 így az előbbi számít primer forrás
nak a leírások között. Á m ez azt hozta m a g á v a l , hogy az itáliai történetíró s z ö v e g é b ő l semmit nem idézett - a történet viszont, amint azt láthattuk, csak ott található meg.
M í g a hivatalosnak m o n d h a t ó történetírók figyelme nem terjedt k i az ilyen részletek
re, addig a n é p s z e r ű s í t ő m u n k á k szerzői e g é s z e n m á s k é p p közelítették meg a múltat. A z é b r e d ő nemzeti ö n t u d a t s o d r á b a n e g y m á s után fedezték fel maguknak a magyar h ő s ö k e t , és a X V I I I . s z á z a d végétől az ö n f e l á l d o z ó vitéz sem kerülhette el a sorsát. T ú l z á s nélkül mondhatjuk, hogy a k ü l ö n b ö z ő hősi tetteket k i e m e l ő é s hazafiúi e r k ö l c s r e n e v e l ő g y ű j t e m é n y e k n e k olyan h ő s é v é emelkedett, hogy ezzel b e p ó t o l t á k a m e g e l ő z ő 150 é v m i n den hallgatását.
A z , hogy Pétzeli J ó z s e f a Haszonnal mulattató mesék közt 1788-ban m é g Jajca várá
ba helyezte a tettet, mutatja, hogy a h ő s alakja m é g nem szilárdult meg ekkor, és nem
4~ Zrínyi Miklós: Mátyás király életéről való elmélkedések. In: Zrínyi Miklós Prózai Munkái. S. a. r. és a jegyzeteket írta Kulcsár Péter. (Zrínyi Miklós Összes Müvei.) Budapest, 2004. 174. o.
4 3 Pettő [!] Gergely: Magyar krónika diszessen és rövédeden elő adván Magyar Országnak kezdetét... Ma
gyar Nemzetnek eredetét... Kassa, 1738. (Spangár András és Káinoki Sámuel kiegészítéseivel.)
4 4 „...és mind estig tárta az Ostromnak Viadallya, ugy hogy egynéhány ultal, mind a Váras piaczáig bé vág
ták a Magyarokat a Törökök, és a Császár Zászlóit a Kúfokra [!] fel emelték, Viszontag ismét a Magyarok mind a Táborig ki Vágták a Törököket." Uo. 76. o. A jajcai ostromot, hasonlóan Székelyhez, már nem is rész
letezi, épp csak megemlíti a 81. oldalon.
4 5 Timon Sámuel: Epitome chronologica rerum Hungaricarum et Transilvanicarum. Claudiopoli, 1764. 73. o.;
Pahna, Carola Francisco: Notitia rerum Hungaricarum. (Ed. III.) Pars I I . Pestini, Budae et Cassiviae, 1785.
311-314 o.; Katona, Steplianus: História Critica regum Hungáriáé stiipis mixtae. Ex fide domesticorum exterorum scriptorum concinnata. Tomuli VIOrdine X I I I . Pars I I . H. n. fPest], é. n. [1790-1792.] 1080-1098. o.;
Pray, Georgia: História regum Hungáriáé. Pars I I . Budae, 1801. 367-369. o. A közölt oldalszámok a nándor
fehérvári ostrom leírásának helyét jelzik.
4 6 Kulcsár: Bonfini forrásai, 97. o.
kötötték e l s ő d l e g e s e n N á n d o r f e h é r v á r h o z . R ö v i d s z ö v e g é t é r d e m e s s z ó szerint is idézni, mert a s t í l u s e l e m e k é s a s z ó h a s z n á l a t tipikus lesz a k é s ő b b i e k f o l y a m á n : „ M i k o r M a h o met T ö r ö k T s á s z á r Jaytza V á r o s s á t ostromlotta, s harmintz ezer katonait k ö r ö s körűi az el-erőtlenült k ő f a l a k n a k zuhította, meg j e g y z i k a Historikusok, hogy sok Magyar Asz- szonyok hartzoltak a T ö r ö k k e l a santzokon, és hogy m i k o r egygy J a n t s á r a toronyba fel
m e n v é n a T ö r ö k zászlót az ablakon ki-nyújtotta, egygy vitéz Magyar fel-szaladott után na által-ölelvén m a g á v a l e g y g y ü t t alá rántotta, e k k é p p e n mint egygy m á s o d i k Decius a Ha
za j a v á é r t m a g á t fel-áldozta s a V á r o s t az e l l e n s é g k e z é b ő l m e g - s z a b a d í t o t t a . "4 7
Megjelent a vitéz antik h ő s ö k h ö z való hasonlítása, illetve az, hogy az illető a haza j a váért á l d o z t a föl m a g á t , no és persze tette é s a vár m e g v é d é s e között e g y é r t e l m ű ö s s z e függés t a l á l h a t ó .
H a t v á n y Pál 1796-ban m á r N á n d o r f e h é r v á r r a helyezte az e s e m é n y e k e t , a t ö r ö k lerán
tása é s a vár m e g v é d é s e k ö z ö t t nála is k o n k r é t ö s s z e f ü g g é s volt (mint ahogy mindenki
n é l ) .4 8 1809-ben Kisfaludy S á n d o r pedig m á r a legnagyobbakhoz hasonlította a m a g á t a hazájáért feláldozó katonát, aki levetette m a g á t a „ b i z o n y o s , s z ö r n y ű , de ö r ö k k ö n - ö r ö k k é s z é p és d i c s ő m a r a d a n d ó hazafiúi h a l á l b a . " M a j d így folytatta: „ M ú t i u s , Horatius, é s m á sok t ö b b e t tettek-e R ó m á é r t ? - E Bajnoknak nevét, kinek jeles tette a G ö r ö g ö k n é l Hornért, a R ó m a i a k n á l V i r g y i l t é r d e m e l t volna, nem is említti a Magyar K r ó n i k a : mert e z e r e n k é n t m i v e l v é n illyeket a Magyar V i t é z e k , nem is látszott olly k ü l ö n ö s figyelemre m é l t ó dolognak l e n n i . "4 9 Kisfaludy m é g a n é v t e l e n s é g b ő l is e l ő n y t k o v á c s o l t : a Magyar Krónika azért nem nevezi meg, mert az ilyen hőstett mindennaposnak s z á m í t o t t a ma
gyar vitézek között. Kisfaludy k é s ő b b i historikus d r á m á j á b a n , amely Hunyadi J á n o s r ó l szólt, t e r m é s z e t e s e n ú g y s z i n t é n megjelenik a h ö s alakja, m á r sokkal t ü z e s e b b szavakkal ecsetelve, szinte égi m a g a s s á g o k b a emelve a k a t o n á t .5" B á r felesleges lenne a teljes s z ö veget idézni, á m a m o t í v u m k ö r d a g a d á s á n a k s z e m p o n t j á b ó l k i kell térni n é h á n y elemre.
A színpadi c s e l e k m é n y b e n nem lehetett megoldani az u g r á s kivitelezését. Kisfaludy ezt úgy hidalta át, hogy m á r az ostrom után Rozgonyi Sebestyén meséli el V . L á s z l ó király
nak és Ciliéi Urliknak a történteket. A vitézt a legpatetikusabb kifejezésekkel illeti ( „ M é l tán csudállya és dicsérje / Valamennyi Nemzet és Királlyá e nagy / Hazafiúi Á l d o z ó t ! - " , k i
„Szörnyű halált halt a H a z á é r t . - " ) . A királyt erre elkapja a hevület, fölpattan, és m e g k é r d e zi: „Ki volt ez a dicső Vitéz? - hadd tudgya / E g é s z V i l á g nevét; Királlyá / S Hazája hadd adgyon jutalmat / Negyed ízre is derék Vitéz fájjanak?" - Rozgonyi elmagyarázza, hogy nem tudják ennek a magyarnak a nevét, sokan fekszenek halva a torony alatt.5 1 Bár Kisfaludy drámája vitathatatlanul szépirodalomi alkotás, hatását m é g s e m szabad lebecsülni, sőt, talán
Pétzeti József: Haszonnal mulattató mesék, mellyeket rész-szerint Esópusból vett rész-szerint maga tsinált, s az olvasásban gyönyörködő ifjaknak kedvekéit könnyen érthető versekbe foglalt Pétzeli Jósef. Győr,
1788. 330-331. o.
48
„Sőt egy Török a toronyba fel-szalad, hogy onnat a Török zászlót ki-függeszsze, hogy ez által jelt adhas
son a kin lévő Törököknek arra, hogy már a Város meg-van véve. Ez után nyomba szaladt-fel egy néki búsult Magyar, és minthogy a Törököt egyébként a toronyból le-nem tudta hajítani; tehát által ölelvén a Törököt, ma
gával együtt le-rántotta, ezek után erőt vettek a Magyarok a Törökökön és azokat meg-szalasztották." Hatvány Pál: Némelly fel-jegyzésre méltó történetek, mellyeket olvasás közbe egykor máskor összve szedegetett, és nemzete kedvéért a Magyar nyelven Világ eleibe ki-botsátott Hatvány Pál. Kassa, 1796. 274. o.
49
Kisfaludy Sándor: Hazafiúi szózat a magyar nemességhez. Pest, 1809. 35-36. o.
5 0 Kisfaludy Sándor: Hunyady János. Históriai Dráma. Buda, 1816.
5 1 Uo. 283-285. o. Általában a tett elmesélése; az idézett helyek; 284-285. o.
éppen ezért nem lehet lebecsülni. A kor hazafiúi gondolkodásában példaként jelent meg a névtelen vitéz, már egyértelműen Nándorfehérvárhoz kötve, és elszakadva a szoros értelem
ben vett történelemtől szépirodalmi figura lett. Vörösmarty Mihály például két költeményt is szentelt a tettének, az 1823-ban írt N á n d o r r ó l c í m ű t , é s az 183l-es A nándori toronyőrt.52 A z e l ő b b i b e n szintén megjelent a sóhaj: „ D e téged nagy n é v , nem nevez a mai kor."
A vitéz tehát n é v t e l e n volt m é g , de az „ i g é n y " m á r megjelent arra, hogy n é v szerint tudják, k i lehetett ő - l e g a l á b b i s s z é p i r o d a l m i szinten. Kisfaludy S á n d o r nem is sejthette, hogy a Hunyadyhan leírt, a király szájába adott s ó h a j , miszerint váljon ismertté a h ő s ne
ve, l e s z á r m a z o t t a i t királyi jutalomban r é s z e s í t e n d ő , hamarosan m e g v a l ó s u l .
A X V I I I - X I X . s z á z a d fordulóján nem csak a magyar ajkúak fedezték fel maguknak a n á n d o r f e h é r v á r i tettet. 1808-ban a s z e p e s s é g i s z á r m a z á s ú , de B é c s b e n é l ő Johann K a r l Unger közzétett egy balladát Hans Körmend, avagy a Haza felszentelése c í m m e l .5 3 A (né
mileg füzfapoéta-jellegü) ballada a nándorfehérvári ostromot dolgozta fel, é s látszólag semmiben sem k ü l ö n b ö z i k a kor h a s o n l ó müveitől, egyet k i v é v e : megnevezi a vitézt.
Unger szerint Hans K ö r m e n d n e k , vagyis K ö r m e n d ( i ) J á n o s n a k hívták. A k ö l t e m é n y nagy részét K ö r m e n d tette foglalja el, aki utánasiet a t ö r ö k n e k , birkózni kezd vele, hogy csak ú g y törött a z á s z l ó r ú d é s kard. A török tigris m ó d j á r a küzdött, és mivel nem bírt ve
le, K ö r m e n d lelkét elfogta a b á t o r s á g és m a g á v a l vitte a sírba ellenfélét, s ezzel lehanyat
lott a t ö r ö k hatalma i s .5 4 A m ü t a r t a l m á n á l sokkal é r d e k e s e b b , hogy írója honnan vehette ezt a nevet? A közölt ballada nem ad erről felvilágosítást, sem a s z e r z ő , sem a s z e r k e s z t ő nem fűzött k o m m e n t á r t a hazafias lírához. A szerzőről tudjuk, hogy beutazta Ausztria é s M a g y a r o r s z á g nagy r é s z é t ,5 5 és útleírásait közzé is tette,5 6 á m ezeket átnézve nem találjuk
Nándorról: „Nagy Mahomet s Hunyadynk harcolt vad Servia síkján / Omlott a bús vár, s vérözön álla tövén. / Már zászlót készült tornyára szegezni török kéz, / Hogy lobogását egy hös magyar észrevéve. / Kezde civódni, s mivel nem használt élete, halni / Ment, megölelte amazt, és leborúla vele. / Nem lobogott már a zászló, s Mohametre veszély dőlt. / De téged nagy név, nem nevez a mai kor. / Nándor is, a csatahely, hol híred szárnya megindult, / Elvesze már, s falain nem magyar ajka dörög." In: Vörösmarty Mihály összes müvei.
Szerk.: Horváth Károly - Tóth Dezső. I . Kisebb költemények. Budapest, 1960. 255-256. o. - A nándori toronyőr:
„Hasztalanul küzdött, nem tudta leverni fokáról / A zászlós törököt Nándoron a magyar őr. / »Vagy te ragadj engem, török, a mélységbe magaddal, / Szóla, vagy én húzlak büszke jeleddel alá.« / S egyszersmind megölelte merőn a holdemelő tart, / S száz öli fenségről szörnyű halálba rohant." In: uo. II. Kisebb költemények, 96. o.
5 3 Unger, Johann Karl: Hans Könnend, oder die Weihe für das Vaterland. Eine Ballade. In: Musen-Almanach von und für Ungarn auf das Jahr 1808. (Hrsg. von: Karl Georg Rumi.) (a továbbiakban: Unger: Hans Könnend).
17-20. o.
5 4 Csak a vonatkozó versszakokat idézve: „Den Thurm erklimmt ein Türk, im Lauf / Pflanzt er die Mondesfahne auf. / Hans Körmend eilt dem Feinde nach / Und packt den Heiden auf dem Dach. / Der brave Kör
mend lebe hoch! / Was lehrt die Sage weiter noch? // »Den Mond hinab«! rief er ergrimmt, / Der Türke flucht, und Körmend nimmt / Die Fahne: doch der Türke ficht, / Dass Fahnenstag und Säbel bricht. / Wie wirds dem Helden noch ergehn? / Das wollen wir doch femer sehn. // Jetzt fielen sie sich wüthend an. / Und rangen auf der engen Bahn. / »Hinab du Heid von Christenthurm«! / So schallt es durch den grausen Stunn. / Wie wirds dem Helden wohl ergehn? / D latz [!] uns bald das Ende sehn! // Der Türke rang mit Tiegerwuth, / Könnendes Seele fasste Muth; / »So, rief er, komm mit mir ins Grab«! / Und stürzte sich und ihn hinab. / Thriuph! die Fahne stürzt hinab / in unsers Siegers Ehrengrab. // M i t ihm sank auch der Türken Macht, / Denn Hunyads Volk hat kühn vollbracht / Den Sieg, den Körmends Geist begann, / Dem Bascha blieb kein einz'ger Mann. / Thriumph! die Ungarn Leben hoch! / Hans Körmend brach das Türkenjoch." Unger: Hans Könnend, 19-20. o.
5 5 Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái X I V . Budapest, 1914. 665. о.
Unger, Johann Karl: Über die bischöfliche Stadt Neutra. In: Bredetzky Samuel: Beyträge zur Topo
graphie des Königreichs Ungarn. Bd. II. Wien, 1803. 171-203. o.; Uö.: Wanderungen durch ungrische Gegen
den. In: Zeitschrift von und für Ungarn zur Beförderung der vaterländischen Geschichte, Erdkunde und
