Franciaország gyarmatainak összes területe a háború kitörése előtt 12,465.000 km? volt, amiből Afrikára 11,393.000 km'l, Ázsiáta 943000 kmi',
Óceániára 34.000 .kmi, Amerikára pedig 94.000 kin-'
jutott. Ebből a szövetséges hatalmak birtokukba vették Mad-agaszkz'irt, a francia északal'rikai birto- kok egy részét és néhány kisebb és jelentéktelen sziget kivételével az ausztráliai szigeteken lévő birtokokat is. Jelenleg Franciaország afrikai birto- kai közül a legjelentősebbekkel, Algirral, Tunisz—
szal és Marokkóval fogunk részletesen foglalkozni.
Franciaország északafrikai birtokainak fonto- sabb adatai 1936—ban:
§ Területi Összes ím—ÉEPL—
! km' ] népesség; francia 13332,
§
Marokkó . . .! 398627 6,296.000 177049, 59.553 Algir . . . . . 2,204.86417,235.000 853209134043 Tunisz 155330; 2,608.000 (108068 105.137
Francia Észak— ;
afrika összesen í2,759.321316.139.000,1,138.326 29873
Geopolitikai és jogi helyzet.
Ha Algir, Tunisz és Marokkó földrajzi helyzetét vizsgáljuk, Látnunk kell, hogy mindhárom ország szárazföld felé eső határai rendkívül élesek. Afrika belső területét a Szahara felé meredek falu magas hegységek (Szahara-Atlasz, Magas-Atlasz, Dsebel—
Bani, Nagy—Atlasz) zárják el, amelyek a tenger felé, kivéve Tunisz északi partvidékét, lapos fenn—
síkokká koptak. Minthogy pedig a geopolitika tanítása szerint, a magas hegyek sokkal inkább záró és tartós határok, mint a tengerpart, sőt a tenger sokszor a földrészek közötti érintkezés egye—
dül adott útvonala, ezért szoros értelemben vett határnak nem is tekinthető. Joggal mondhatjuk tehát, hogy Észak-Alfrika kérdéses területe, mint mediterrán jellegü vidék, szervesebben függ össze az európai l'öldrésszel, mint Afrikával. Ezt igazolja az is, hogy az északafrikai partvidék már az ókor—
ban is az európai népek terjeszkedésének színtere
volt. Marokkó Mauretánia néven, Algir Numidia
néven római provincia volt és Tunisz területén állt Karthagó, amelyről Vergilius énekelt, A Krisztus utáni 7. századtól a 11. századig tartó arab hódítás korában is állandó kapcsolatban állott az európai kultúrával. A kereszténységnek pedig oly nagy lel—
,ket adott, mint Szent Ágoston, a bölcselő. Ezen a
*;földön találkozott és hatott egymásra — Spengler szavaival élve —— az izlám mágikus kultúrája és
2 európai vagy fauszti kultúra.
2—3. szám — 113 —— 1943
Marokkó, Algir, Tunisz.
Le Mar-ac, l'Algérie et la Tunisia
Az északafrikai gyarmatok mediterrán jellegét igazolja az is, hogy az őslakosság, a többnyire földközi típushoz tartozó bevándorlókkal és hódí—
tókkal kevert berber, azonos típushoz tartozik, mint a l'öldközi tenger európai partjainak lakos- sága. Középnagyságú, feketehajú és hosszúfejű ú.n.
homo mediterraneus. A rómaiak is a mai Algir,
Marokkó és Tunisz területét közös névvel Africa—
nak nevezték. Ebben a korban még nem volt olyan éles az ellentét a hódító rómaiak és a szintén földközi típushoz tartozó meghódított északaírikai népek között. Ekkor csupán a különböző nyelv jelentett könnyen áthidalható kultúrális különbsé- get a két nép között. Róma rövid idő alatt meg- hódította egész Észak-Afrika területét, nagyszerü gyors munkát végzett a kultúrális és gazdasági fejlődés érdekében. Az ezen a területen, a római hódítás korában, kifejlődött virágzó gazdasági életről tanuskodnak az azóta elpusztult városok romjai. A római birodalom bukása után a van—
dálok szállták meg az országot. A mohamedán, arab hódítás a Kr. u. 7. sz.—ban kezdődött, de a jelen- tős arab bevándorlás csak a 11. sz.-ban vette kez- detét, ami egészen a spanyol uralom kezdetéig, a 16. sz.-ig tartott, mélyen rányomva bélyegét és minden előző hódítás nyomát eltüntetSve, egész Északafrika területére. Az izlám minden eszközzel való terjesztésének következménye volt, hogy az arab hódítás alatt a korábbi keresztény lakosság teljesen kipusztult, vagy mohamedánná lett. Ma is, a fokozott, erős ellentét a bennszülött lakosság és az európai lakosság között, a klét kultúra, a két annyira különböző vallás —— mint a kereszténység és az izlám -— ellentétében keresendő.
Franciaország északafrikai birtokai közül elő- ször Algirt szerezte meg 1830—60 között, hosszú és nehéz harcok árán. Franciországot Algir meg—
hódításának gondolatára az vezette, hogy Málta és a görög tengeri szigetek elfoglalásával előállott angol fölüözi tengeri túlsúlyt kiegyensúlyozni, másrészt pedig, minthogy a 18. sz. folya-mán el- vesztette igen értékes északamerikai gyarmatait, kénytelen volt Afrikában kárpótolni magát. Algir teljes megszállásával a római idők óta először került ez a terület teljes egészében egy hatalom uralma alá. Algir teljes meghódítása (1871) óta, a francia állam területének integráns része volt és mint ilyen, önkormányzattal nem bírt, hanem egy.
a francia belügyminiszter ellenőrzésének alávetett főkormányzó képviselte a főhatalmat, aki a déli területekre vonatkozóan. benszülött ügyekben jog- alkotó hatáskörrel is bírt.
Gyarmatbirodalmának további kiterjesztésével az 1870—71. évi német-francia háborúban legyő- zött Franciaország csak a frankfurti békeszerződés
80
2—3. szám
—114——— 1943
után foglalkozhatott. A lázadó délalgiri törzsek leverésével először délalgiri birtokait biztosította, majd 1881-ben megszerezte a Tunisz fölötti protek- torátust, belátva, hogy értékes algíri gyarmatát csak így tudja huzamosabban hatalmában tartani.
Tunisz egyébként az északatfrikai országok közül az, amelyik leginkább kapcsolatban állt az európai kultúrával. Ezen a területen állt a rómaiak által legelőször meghódított Karthágó, majd a ke- let-római császárság fennhatósága alatt volt. A középkorban a francia történelemmel is kapcsolatba került; itt halt meg ugyanis az arabok,-elleni harc-
ban Szent Lajos, a ,,legkeresztényebb" francia ki-
rály. Később független állam, majd a 19. sz. elején török hűbénállam lett. Tunisz francia megszállása az európai egyensúly megbomlásához vezetett, ugyanis Olaszország, amely már régen igényt tar- tott Tuniszra, a francia megszállás után — ettől a lépéstől várva reményei teljesedését — csatlako- zott a német-osztrák—magyar szövetséghez. Tunisz protektorátusként állott kapcsolatban Franciaor- szággal. Autonómiával bírt. A bey gyakorolta a
főhatalmat, a francia förezidens tanácsait szem
előtt tartva. A francia kormányzat az egész benn- szülött belső igazgatási rendszert átvette.
Marokkó a 19. sz.-ig többé-kevésbbé független törzsek birodalma volt. A 19—20. sz. folyamán azonban Spanyolország és Franciaország, sőt Por- tugália is ki akarta terjeszteni uralmát erre a te—
rületre. Miután pedig a geológusok Marokkó terü- letén nagyértékű nyersanyag—lelőhelyekre akadtak, Anglia és Németország is feljogosítva érezte magát, hogy beleszóljon a Marokkó feletti fennhatóság ügyébe. Ezért a marokkói kérdés rendezésére 1906- ban összehívták az algecirasi konferenciát, amely a Marokkó feletti protektorátus jogát —— meg- hagyva a császárság függetlenségét —— Francíor- szágnak juttatta.
Tehát míg Algir gyarmatként, addig Tunisz és Marokkó gyarmati protektorátusként állanak kap—
csolatban a francia birodalommah Nem az állam- terület tengerentúli integráns részei, de nem is olyan külön államok, amelynek csak képviseletét vagy irányítását látja el a protektor állam teljesen vagy csak részben (pl. Szíria), hanem olyan állami autonómiával bíró területek, ahol bizonyos vonat—
kozásolnban a protektori jogokat élvező állam joga is érvényesül. Az utóbbi kapcsolat azonban
nem szokott állandóan azonos jellegű lenni, hanem
a világpolitikai helyzettel erősen változik. Igy pl.
Tunisz, Marokkó és Franciaország között fennálló
szerződés az első világháború után a felállam ha- talmának megerősítése irányában erősen módosult.
Viszont a francia összeomlás és a legutóbbi hadi- események után előállott helyzet ezen az állapoton, most éppen ellenkezőleg. az alávetett államok javára változtatott sokat.
Földrajzi és éghajlati viszonyok.
Marokkó Afrika északnyugati sarkán terül el., Déli részén a Djebel-Bani kietlen sivatagos, az—
Anti— és Magas-Atlasz (ez utóbbi védi az Atlanti szelektől) szintén kopár vidéke terül el. Kulturális, és gazdasági szempontból a legértékesebb a Magas- Atlasz és a Riff—hegység előtt szélesen elterülő marokkói Mezetta, az Atlasz nyugati elővidéke, amely gazdag oázisokban bővelkedik. Éghajlatán a magas atlanti légnyomás uralkodik, ezért meleg és száraz.
Algir az Atlasz környéki országok között a középső helyzetet foglalja el. Afrika belső részeitől magas hegyvidékek választják el: a Parti- vagy Tell-Atlasz a Riff—hcgység és a marokkói Közép- Atlasz, partjain pedig termékeny síkságok sora—
koznak. A hegyes vidékekenanagyolbb kiemelkedé—
sek alacsonyabb fennsíkokkal váltakoznak. Délről a Szahara-Atlasz határolja. A partvonalon erős a francia és spanyol település, a hegyvidékeket pedig berber és kabil törzsek lakják. Éghajlata mediterrán jellegű, az évi legalacsonyabb! hőmérséklet 11'3 C., a legmagasabb 26'3 C.
Tunisz tengerpartja északon sziklás és mere—
dek, keleten homokos síkság. Északi része a Med—
serától északra fekvő hegyes vidéket kivéve nagyob- bára fennsík, amelyet az Atlasznak helyenként 2.000 méter magasságot is elérő kiágazása borít.
Déli része füves pusztaság, amely részben a föld—
közi tenger szintjénél is alacsonyabban fekvő sós mocsarakból áll. Területe földrajz-gazdasági szem- pontból 5 egymástól különböző területre osztható.
Az északi területet hosszú és termékeny völgyekkel váltakozó hegyes vid-ék jellemzi, pl. a Meudjerdah völgye és a Morszag, Mateur, Beja vidékei. Ezek keleti része a Bon—i félszigettel a narancs- és cit- romtermelés hazája, míg a Gabel vidéke olajfák—
ban bővelkedik. Középen a magas, táblás vidékek és legelők helyezkednek el, délen pedig az oázisok—
ban és kertgazdaságokban bőségesen terem a da—
tolya. Hőmérsékleti viszonyai Algiréhoz hasonlóak, az évi legalacsonyabb középhőmérséklet 9'4 C., a legmagasabb 26'4.
Terület és népesség.
Francia Észak-Afrika területe 2,759.32.1 kmi',
amiből Algir területe 2,204.864 km2, Tuniszé 155830
kmz, Marokkóé pedig 398.027 km".
Marokkó magában foglalja a Gibraltárral szemben fekvő tengerparton elterülő Spanyol- Marokkón kívül csaknem az egész Marokkót az Atlanti Óceántól az Algir határokig. Népessége az 1936. évi népszámlálás idején 6'29 millió volt.
Az összes n-épességből 1936-ban 5'90 millió
volt mohamedán, 161 ezer zsidó, 177.000 francia
és 59.000 egyéb európai nemzetiségű (23.000 Spa nyol és 16.000 olasz). A bennszülött lakósság nagy—
2—3. szám —— 115 —— 1943
6 Nem—marokkóínépesség Marokkói néPeSSég lakosság legnagyobb részét ma az arab-berber
sszes francia - ' '
v, népesség állam- alm— lidegen Moha- ) Zsidó keveréknépesség teszi, azonban gyakori a benn- polgár ! vam ; medan I szulottek kozott a torök, spanyol sőt néger vér—
___/___, beütés is. Nyelvi, kulturális és vallási tekintetben
1921 3,530.255 77.953 3,368.000 84.302 az arab elem az uralkodó. A bennszülött lakosság 1931 5,364.809 115.628 12.549 44.304 5,067.743 124585
1936 6,296.136 154.242 22.807 59.553 5,898.222 161312
része mohamedán vallású berber és arab, akik a középkori nagy arab invázió idején nyomultak Marokkó területére. Ezek a tiszta berber és arab törzsek azonban az idők folyamán néger törzsek- kel is keveredtek. Marokkóban a berber lakosság az'állandó erős izlamositó törekvés ellenére jobban megőrizte eredeti népi jellegét, mint Algírban. A bennszülött lakosság kb. 40%-a berber anyanyelvű még ma is. A berber törzsek leginkább az ország hegyes vidékeit lakják. Különösen a városokban igen nagy a zsidók száma is (161000). A lakosság 83%-a a tengerpart és az Atlaszok között elterülő 190.000 km2 területen él.- Egy négyzetkilométer-re tehát 27 lélek jut, míg a hegyes keleti országrésze- ken 210.000 km2 területen mindössze 1'1 millió lakos él (kmz—kint átlag 5 lélek). Legsűrűbb a népesség Casablanca, Rabat, Port-Lyautey és Safi vidékén. Nagyobb városai: Casablanca 251430, Rabat 83.379 (26.256 európai), Fez 144424 (9.628 európai), Oujfda 34.523 (15.277 európai), Meknes 74.702 (12.310 európai) lakossal.
Algir területén az 1936. évi március 8-i nép—
számlálás adatai szerint a katonai helyőrséggel együtt 7,2134.684r lélek élt, mégpedig 987252 európai
és 6,247.432 bennszülött.
Közigazgatásilag Algir területe két tartományra oszlik. Észak-Algir 209.636 km' területén Algír, Constantine és Oran tartományokban él a 7'2 mil- liónyi össznépességböl 6'6 millió. A népsűrűség ezen a területen eléri a 31'4 főt km2—kint, amely- nél egész Afrikában csak a Délafrikai-Unió és Egyiptom kultúrterületeinek népsűrűsége nagyobb.
A lakosság 304 bennszülött és 78 vegyes lakosú községben tömörül. Dél-Algir katonai közigazgatás alatt áll és az 1906 augusztus 14-i rendelet értel- mében négy körzetre oszlik: Ain-Gefra, Ghardára, Touggourt és Szahara-Oázis. A 650000 lelket szám—
láló népesség többnyire az oázisokban levő .13 köz- ségben él, amelyekből 7 vegyes és 6 bennszülött lakosságú.
Algir őslakói a berberek voltak, akik azonban a hosszú ideig tartó arab hódítás korában erősen elarabosodtak. Egyik törzsük azonban, a kabil, még ma is —— az Észak-Algir középső részén elte- rülő Kabyl hegységben és az északkelet-marokkói Hifi—hegységben —- híven őrzi nemzeti sxaj—átságait.
A kabilok földmíyeléssel foglalkoznak, az izlám csak külsőségekben terjedt el közöttük és inkább
beszélnek,
franciául mint arabul. A bennszülött
70%-a az arab nyelvet beszéli és majdnem kizáró- lag mohamedán vallású. A 72 millió össznépesség- ből 6'2 millió bennszülött, akik nem teljesjogú francia állampolgárok, hanem ü. n. ,,sujets fran- cais", francia alattvalók. A zsidók azonban francia állampolgárok. A 987252 európai lakos közül 853209 francia és 134043 egyéb európai nemzeti- ségű (92.000 spanyol, 21.000 olasz).
Az európai népesség majdnem kizárólag a ten- gerparti városokban tömörűl és ezekben a lakos—
ság felét, háromnegyedét teszi. Vannak azonban ősi bennszülött lakosú városok is. Jelentősebb vá—
rosai: Algir 252321, Oran 194.746, Constantine 106830, Bona 83.275, Philippeville 64.857, Tlemcen 51.540, Sid-dibel-Abbes 51.094, Tiri-Ouzon 40.526, Blida 40.149, Mostaganem 36.9611, Setif 36.041, Mascara 31.842, Bougie 30.669 lakossal.
A népesség szaporodása erős mértékű. 1901- től 1936-ig 47 millióról 72 millióra nőtt, ami évi átlagos 12%o-os szaporodásnak felel meg. 192646]
1'936—ig a bennszülött népesség 18%okel, az európai népesség 2.1%o-kel szaporodott.
Tunisz. 155830 kmz-nyi területén 1936-ban 2'6 millió lélek élt. A népsűrűség kmz-kint 211 lélek, ami magasabb, mint a marokkói, de az algíri mö- gött áll. A népesség, legnagyobb része Tunisz város környékén, a Medjerda völgyben és Sathel kör- nyékén tömörül. A fő gazdasági zónát Bizerta, Tunisz és Le Kef között elterülő terület alkotja.
Itt él a népesség csaknem 50%-a, bár az ország területének ez csak alig 1la-od része. A tuniszi legnagyobb a népsűrűség, több mint 50 fő king-kint, a Parti-Atlasz vidékén 25 és 50 között mozog, a déli országrészeken pedig csak 5 és 25 között. Az ország belső részét alkotó steppie területen csak Kai-man környékén és a foszfátlelő területeken, Gafsa és 'Ilhala vidékén, végül a na—
gyobb oázisokban találunk sűrűbb népességet. A katonai zónában, amely a Nagy—Sóstótól délre kez- dődik és az ország csaknem felét alkotja, az össz—
népess—ég csupán 7%-a lakik.
síkságon
1936-ban a 2'6 milliónyi össznépességből 2'4 millió volt bennszülött mohamedán és 213.000, 8'2% európai, míg az európai népesség aránya Marokkóban csupán 3'2, Algirban pedig 13'2%.
Ezenkívül kb 59.000 zsidó is él Tuniszban, akiket,
az algíri helyzettel ellentétben, nem tekintenek francia állampolgároknak. Az európai népesség, mint Marokkóban és Algirban is, főleg a tenger- parti területeken és a nagyobb városokban tömö—
riü. 1936-ban Tunisz városban és környékén 134000, Bizerta területén 26.000, Susa területén
2—3. szám
——116—-——
11.000 és Sfax környékén 9.000 európai élt. A bennszülött lakosság legősibb elemeit Tuniszban is a berberek alkotják. Az ország déli részében, kis községekben még mintegy 20.000 berberül be- szélő, de nyelvileg lassan elarabosodó lakos él.
A bennszülöttek társadalmi, vallási szokásaikat az európai befolyás ellenére jobban megőrizhelték, mint Algírban.
, E' ró* ( r: b b 6 1
Összes pai
népesség össze- ; sen ihanem] olasz
moha-
máltai medán zsidó
1911; 1939087 148476 46.04; 88.082 HBOO 1921 209393?) 36.115 54 476 84.799 13.520 193! 2,4IO.692 195.293 91.427 91.178 8.643 1936 2,t508.313 213205108068 94.289 7.279
.
1,740.l44 50.467 1,889.388 48.436 2,159.151 56.248 2,335.623 59.485
Tuniszban sajátságos népességpolitikai problé- mát képez — a nagyszámú olasz népcsoport miatt
——— a francia népcsoport viszonya a többi európai népességhez. A' probléma abból adódik, hogy míg Algírban és Marokkóban a francia népesség arány—
száma messze felülmúlja a többi európai népesség arányát és így a gazdasági és társadalmi vezetést a maga számára biztosítani tudja, addig Tuniszban sem számbelileg, sem gazdasági szempontokból nem múlja felül a többi európai népesség arányát, sőt elmarad a többi, különösen pedig az olasz nép- csoport mögött. Ezért a francia gyarmati politiká—
nak már 1881-től, a protektorátus megszerzése óta.
széleskörű telepítő és lhonosító akciókat kellett folytatnia. Ebből a szempontból érde-mes részletes vírzsgálat alá venni a tuniszi népesedési viszonyok kialakulását. Az olasz telepesek száma 1881-ben a francia uralom kezdetén csupán 11.200 volt. A bevándorlás azonban állandóan fokozódott, főleg földmivesek, halászok, kisiparosok és munkások
özönlöttek nagy számban Tunisz területére, úgy—
hogy 1911-ben az olaszok száma már elérte a 88.000-et, míg a franciák 46.000 lélekszámukkal ugyanebben az időben az európai népességnek csupán alig %—át alkották. Ezen az állapoton *akart
segíteni az 1923. évi honosító törvény, amelynek értelmében minden Tuniszban született európai francia állampolgárként honosíttatlhatott. Ez a tör- vény néhány év mulva erősen megváltoztatta a né- pesség összetételének képét. Az 1931. évi népszám—
lálás adatai szerint a franciák száma már 91.427, míg az olaszoke' csupán 91.178. Ez azzal magya—
rázható, hogy a honosítási törvény értelmében 1931—ig már 21.000 külföldit honosítottak, amiből kb 13.000 volt olasz, 1938—ig pedig a honosítottak száma 31.400-ra nött, amiből kb 18.151 volt olasz.
Az 1936. évi népszámlálás adatai szerint a franciák száma 108000 volt, míg az olaszoké 94.000, amit szembeállítva az eredeti népi hovatartozási statisz-
tika adataival, látjuk, hogy 1938-ban az olaszok száma a máltaiak hozzáadásával 127.000-re rúg i' míg a franciák száma mindössze 73.000.
Mezőgazdaság, bányászat, ipar.
Marokkó gazdasági felépítése, akárcsak Algiré, tisztán agrár jellegű. A népesség legnagyobb részei földmívelésből és állattenyésztésből él. 1937—ben a szántóföld 71 millió ha—nyí területéből —— ami az;
ország összterülete—nek 18"o—a —— gabonával 6'8 millió ha, azaz 96% volt bevetve. A többi terüle- ten egyéb élelmiszereket, ipari és takarmánynövé- nyeket termeltek. A legértékesebb gazdasági terü- let a csapadékban gazdag partvidék, Casablanca, Rabat, Port Lyautey, Mazagan, Safi és Mogador vidéke. Ez a terület az egész művelés alatt álló terület nagyrészét, kb (%%-át teszi. A kormányzat mesterséges öntözéssel és talajjavítással igyekszik a még meg nem művelt területeket is termelésre alkalmassá tenni. Marokkóban is, mint Algírban különbség van a bennszülött lakosság és az europai telepesek termelési módja között. Az európai tele- pesek száma azonban jóval kisebb, mint Algírban.
1939-ben kb. 850.000 ha volt európai gyarmato- sok kezén. Itt is, mint Algírban, az európai gyar—
matosok elsösorban a kivitelre termelnek, még pedig főleg zabot, rozsot, lent, hüvelyeseket, gyü- mölcsöt és takarm—ánynövényeket. A bennszülött lakosság pedig minden gazdasági újítástól elzár—
kózva, prímitíw eszközökkel, csak a saját háztarv
teás ellátására babot .és árpát termel. A termés- átlag a primitív gazdálkodási rendszernek megfele- lően sehol nem haladja meg a keskeny tenger—
parti sáv kivételével, a hektáronkénti 6—7 g-át.
A francia protektorátus elismerése óta a ma—
rokkói mezőgazdaság is a kivitelre rendezkedett be. Jó termésű években nagy mennyiségben expor—
tál búzát és árpát. A búzakívitel még messze el—
marad ugyan az algíri kiviteli kontingens mögött, az árpakivitel azonban már felülmúlja az algirit;
A legutolsó tíz évben, a háború kitörése óta pedig kíilönösképen előmozdította a kormányzat a főze- lékfélék termelését is. 1938-ban búzából 1'17 millió ha-on 582000 t-t, árpából 1'72 millió ha—on 1 millió t-t termeltek. Erősen fejlödött a kukorica- termelés. 1928—ban csak 242000 ha-on, 1938-ban pedig már 432000 ha—on tenneltek kukoricát,
Gyors fejlődésnek indult a nemrég meghono- sított szőlőművelés is. Szőlőtermeléssel csaknem.
kizárólag az európaiak foglalkoznak. 1928—ban még alig 4.000 ha—on. 1938-ban pedig már 24.000 ha-on termeltek szőlőt. A kivitelre kerülő bor- mennyiség is állandóan nőtt. 1938—ban már, ami jelentős fejlődésre vall, 127000 hl bort vitték ki, bár ez a mennyiség az algíri borkivitelnekcsak csekély töredékét képezi. Jelentős mennyisé—gben termelnek még növényiolajat, déligyümölcsöt és
2—3. szam
mandulát. A gyíimölcsfaállomány 1938-ban 79 millió olaj-, 1'5 millió narancs— és citrom— és 4'6 millió mandulafából állott.
Nagykiterjedésű és értékes a marokkói erdő- terület, területe 2'6 millió ha, amelynek 2/3 része mezőgazdasági művelés céljára is szolgál. Az ősz—
szes erdőterületből 550000 ha keményfa és olajfa, 300000 ha paratölgy 200000 ha. cédrus, 650000 ha egyéb tölgy és 650000 ha tujafa erdő.
Az állattenyésztés elterjedésére nézve és kiviteli vonatkozásban is jelentősebb gazdasági ag, mint Algírban. A mezetta steppés vidékén a bennszülött lakosság nomád állattenyésztéssel foglalkozik. A nem nomád állattenyésztés kifejlődését lehetet- lenné teszi a takarmánynövények hiánya. A fél—
nomád tenyésztési módnak megfelelő természete—
sen az állati termékek: gyapjú, bőr minősége is.
így bár a jubállományban szám—ban messze meg- haladja az algírit, a gyapjú kiviteli mennyisége az algíri alatt marad. Észak-Afrikában egyedül álló a marokkói baromfiteny—észtés. Az évi tojáskivitel kb 10.000 t.
Marokkóban a bányászati kincsek felkutatása és kitermelése már közvetlenül a francia meg—
szállás után megkezdődött. A nagyarányú terme—
lés azonban csak az első világháborút megelőző években indult meg. Az a feltevés, hogy Marokkó—
ban valószínűleg nagy mennyiségben értékes ás-
ványi kincsek fekszenek kiaknázatlanul, külpoli—
tikai bonyodalmakíhoz is vezetett. Ez volt közvetett oka az 1904-től 1911-íg tart—ó marokkói vitának, és a német—francia konfliktusnak is, ami a német flotta eredménytelen marokkói felavonnlásával vég- ződött. A bányászati kincsek feltárása az utolsó húsz évben nagy lépésekben haladt előre. 1938-ban pedig már a marokkói 427 millió frank értéknyi bányatermelés túlszárnyalta az algírit és ezzel a francia birtokok között bányatermelés szempont- jából első .helyen áll. Marokkó kivitelében a bánya- termékek 27%-kal, mig az algíri kivitelben mind- össze 8%—kal szerepelnek.
A természeti kincsek között legjelentősebb a foszfát. A marokkói foszfát-termelés úgy mennyi—
ség, mint minöség tekintetében messze felülmúlja a többi északafrikai francia birtokok termelését.
3938-ban a bányatermelés értékének 70% esett a foszfátra és a kitermeléssel 1939-ben kb 1.000 európai és 6.000 benszülött munkas foglalkozott.
A leggazdagabb lelőhelyeket 1919—ben fedezték fel ulad-Abdoun vidékén, Casablancától délkeletre, z Oulad-Abdoun-i telep termelése az őssztermelés integy 80%-át teszi. Találnak még jelentéktele- ebb mennyiségben foszfátot Safi kikötőváros kö- zelében is, azonban az itt termelt kőzet trikacium- oszfát tartalma sokkal csekélyebb, 68—7070, míg Oulad-Abdoun környékén termelt kőzeté átlago- n 75%. Az összes foszfát termelés 1939-ben
_ 117 _- 1943
1,492.000 t volt. A kitermelt foszfát egyrészét a belső szükséglet ellátására Casablanca feldolgozó üzemeiben superfoszfáttá dolgozzák fel, nagyobb része azonban kivitelre kerül, főleg Olaszország, Hollandia és Dánia veszi át. A foszfát kitermelés állami monopólium.
Vasércet számos helyen találnak Marokkóban, azonban a csekély fémtartalom és a szállítási ne—
hézségek miatt a termelés nem rentábilis. Nagyobb arányú termelés csak 1937 után indulhatott meg, amikor a KJheniffra—i autóút megépítése lehetővé tette a Djebel—Bouzel környéki vasérclelöhelyek megközelítését. Djebel-Bouzel vidékén a geológu- sok megállapítása szerint mintegy 60 millió tonna vasérc (kb 48%-os fémtartalommal) kitermelése válik majd lehetővé. Az 1938—ban kitermelt vasérc—
mennyiség azonban még csak 266000 t volt. A háború előtti utolsó években is jelentős volt, de a Bone—Afra-i vasútvonal megépítése óta méginkább megnövekedett jelentősége a marokkói mangánérc termelésnek (mangán tartalma 32%)_ 1938—ban a kitermelt mennyiség 84.000 t volt. Molibdenércet Marakesohtől délre találnak, a kitermelt 167 t érc- mennyiség nagyrészét Francia— és Németországba szállítják.
A marokkói kobalt a vitágtermelés szempont- jából nagy szerepet játszik. Gazdag lelőhelyek van- nak az Anti—Atlaszban, Bou-Azzer vidékén, ahol a kobalt az arzénnel együtt található. A termelés a háború előtti években gyorsan emelkedett, úgy, hogy 1938-ban a kitermelt tiszta kobaltmennyiség már elérte a 889 t-át, ami a világtermelés 22%—a.
így Marok—kó, Dél-Rhode'zia és a Belga-Kongó után, a világ harmadik legtöbb kobaltot termelő állama.
Az algíri határ közelében antracitot is bányász- nak, a gyorsan emelkedő termelés 1938-ban már
túlhaladta a 123000 hát. Az össztermelés 1941-ben
pedig már elérte a 145000 t-át. A marokkói szén, szemben az algíriéval, ipari célokra rendkívül jól felhasználható. Köolajat igen kis mennyiségben Meknes-től északra Petitjean környékén és az Atlanti—Óceán partjain találnak. A kitermelt kőolaj mennyisége 1939-ben mindössze 4.280 t volt. Kisebb mennyiségben találnak még az Atlasz-hegységben
ólmot, cinket, Casablanca környékén antimont,
Rabat vidékén cinket, Marakeshnél pedig grafitot.
A marokkói ipar a most dúló háború előtt már sokkal magasabb színvonalon állott és sokol- dalúbb fejlődést mutatott mint az algíri. Ez első—
sorban a kedvezőbb természeti feltételeknek és az anyaországtól való nagyobb függetlenségnek tulaj—
donítható. Marokkó és Franciaország között nem gyarmati, lazább protek- torátusi kapcsolat állott fenn, ami lehetővé tette a
ugyanis hanem
vámunió létesítésének elkerülését is rokkói
és így a ma- gazdasági élet önállóbban fejlődhetett. A
2—3. szám
legjelentősebb iparágak azok, amelyek az ország területén talál-ható nyersanyagokat dolgozzák fel ipari célokra. Nagyszámban vannak élelmi és élve- zeti cikkeket előállító ipartelepek, amelyek első- sorban a kivitel céljaira hal, főzelék és gyümölcs—
konzerveket gyártanak. Van húsfagyasztó, olaj—
ütő, szappan, gyertya, serfőző és szeszipara. A belső szükséglet nagyrészét fedezi a fa, kréta, cement, tégla, fémöntő, fémfeldolgozó (§ szuper—
foszfát-előállító ipar. Kiviteli célokra parafa, pamut, pálmarost és halfafűrost feldolgozással is foglal- koznak. A marokkói ipar jelentőségére jellemző, hogy 19394ben 3.500 európai és mintegy 26.000 bennszülött munkást foglalkoztatott.
Algir területe a tengerparton elterülő arány—
lag keskeny tengerparti sáv kivételével, ahol az európai telepes lakosság belterjes mezőgazdaság- gal foglalkozik, legnagyobb részben terméketlen, vagy mezőgazdasági mívele'sre még igénybe nem vett terület. Az északi hegyes vidék is inkább a legelő és erdőgazdálkodás számára rendelkezik
kedvező feltételekkel, mint a földmívelés számára.
Ennek ellenére agrár országnak mondhat—ó, nem csak azért, mert a bennszülött lakosság nagyrészé- nek főfoglalkozása a földmívelés. hanem, mert az ország kivitelének csaknem %%-a a mezőgazdasági termékekre esik. 1937/38-ban a mezőgazdaságilag megművelt terület (erdő nélkül) 6'4 millió ha volt, amiből a gabonával bevetett területre kb 3'0 millió ha esett. Egyéb élelmiszereket 97.000 ha-on, ipari növényeket pedig 26.000 .ha-on termeltek. A Tell- Atlasz vidékén az éghajlati viszonyok miatt csak- nem minden mezőgazdasági termelés lehetetlen.
A francia telepesek mind nagyobb számban való bevándorlása mélyreható változást idézett elő a födbirtokviszonyokban. Először a tengerpart mentén húzódó főtermelési zónáról szorították ki a nomád állattenyésztést és ígyabennszülőtt lakos- ság állattenyésztéssel foglalkozó számottevő rétege kénytelen volt az ország déli részeibe visszavo—
nulni. Hogy a francia telepeseknek megfelelő terü- leteket biztosítsanak, vétel és kisajátítás útján elvették a bennszülött birtokosoktól a legjobban termő tengerparti területeket. A birtokviszonyok- nak ily erőszakos eszközökkel végrehajtott eltoló—
dása a bennszülöttek politikai za'vargásainak állandó oka lett. A földmivel—és módjai egészen különbözők az európai telepesek és a bennszülöttek birtokain.
Az európaiak elsősorban kivitelre, különösen pedig a francia anyaország szükségleteinek kielégítésére termelnek, míg a bennszülöttek sokkal alacsonyabb színvonalon álló termelési módja csupán a saját belső szükségletet biztositja. Az extenzív mezőgaz- dasági művelési módnak megfelelően a bennszü- löttek többnyire családi kisgazdaságokvkal rendel- keznek. Az 550000 bennszülött gazdaság 60%-a 10 lta-nál kisebb területű, mig a kb 26.000 európai
——118—-— 1943
kezében lévő gazdasági üzem átlagosan 90 ha. terü- lettel rendelkezik.
A szántóföldek területe 1937/38-ban 5'8 millió ha volt, amiből kb 5'6 millió ha gabonaneműek termelésére szolgál. A megművelt 303 millió ha területből 1938-ban 1'64 millió ha területen búzát, 1'15 ha—on árpát, 0'18 milió ha—on pedig zabot termeltek. Az egyéb gabonaneműek termelése jelen- téktelen. Kisebb területen foglalkoznak még ten- geri, burgonya, articsóka, bab és paradicsom ter- meléssel is. Gabonából kivitelre nagyobb mennyi- ségben az európai nagygazdaságok termelnek.
1938-ban az algíri búzakivitel az anyaország szük- ségletének 22%-át fedezte. A terméseredmény 1941—ben búzából 871000 1, árpából 697000 1, zabból 117.000 t volt. A dohánytermelés rendkívül jövedelmező, 1938—ban 23.000 ha-on 19.400 t do—
hányt termeltek.
Az algíri mezőgazdaság leginkább fejlett ter- melési ága, a termékeny tengerpartmenti területe- ken a szőlőtermelés. Jelentőségét mutatja, hogy a borkivitel az összkivitel 40—50%—át teszi. A szőlő- terület az 1920. évi 170.000 lla-ról 1935-ben 400.000 ha-ra nőtt. A szőlőtermelés ily nagyarányú fejlő—
dését elősegítette a Franciaországgal kötött vám—
unió is. Algir Francia- és Olaszország után a bar- madik legnagyobb szőlőtermelő ország a világon.
A bortermelés 1938—ban 21 millió hl volt, ami azon- ban 1941-ben — a .háború miatt erősen megcsap—
pant kereslet és a kiviteli nehézségek következté—
ben —— 10 millió hl-re csökkent.
Jelentős kiviteli cikk még a datolya, banán, narancs, mandula, füge és egyéb déligyümölcs. Az olívaolaj termelése 1937-ben 1'6 millió gallon volt.
Az ipari növénytermelés jelentéktelen. Említést csupán a magas fennsíkon nagy mennyiségben termő ,,halfafű" érdemel, amit papír és fonal készítés céljaira exportálnak.
A füves fennsíkokon a bennszülött nomád állattenyésztéssel foglalkozik, legjelentősebb ága a juhtenyésztés.
Az állami erdőterület kiterjedése 2'2 millió ha, amelynek nagyrésze cserjés és bokros erdő, azon- ban nagy területeket borítanak a paratölgy, alpesi ,
fenyő, örökzöldtölgy és cédrus erdők is. A Tell- Atlasz vidékén vannak a legjelentősebb erdőterü- letek. A kitermelt fát épületfának, tüzelőfának, továbbá ipari célokra, vasúttalpfának, telefónpóz—
nának, a kérget pedig tanin készítésre használják fel. Az erdők jövedelme 1936—ban 2'1'9 millió frank volt. Újabban megkezdték az erdőterületek nagy részének a földmivelés és az állattenyésztés céljaira
való kisajátítását. , _
Bár a bányászati termékek az algíri kivitelben csupán csekély értékben (5—8%-kal) szerepelnek, mégis az afrikai bányászati össztermelést tekintve, , Algir jelentős bányászati kincsekkel rendelkezik.
lakosság amelynek
; , melt
2——3.szüm
—119— 1943
Nagyobb mennyiségben foszfátot és vasércet ter- melnek. Foszfátot elsősorban a tuniszi határ kö—
zelélben lévő Tebessa vidékén bányásznak, innen ered a termelés mintegy 90%-a, kisebb lelőhelyek vannak még M*Zaita környékén is. Az algíri fosz- fát trikálcium tartalma, mintegy 55—66%, nem olyan magas, mint a marokkói lelőhelyeken ter-
foszfáté. A csúcstermelés 1926-ban 929000
! volt, amit azóta sem sikerült elérni, sőt a háború
kitörése óta erősen csökkent a termelés (1940-ben csak kb 405.000 t volt). Míg foszfát termelésben Algir messze elmarad Marokkó és Tunisz mögött, addig vasérctermelésben az északafrikai francia bir—
tokok között első helyen áll. Nagy vasérclelőhelyek vannak Ouenza és Bone kikötő közelében. 1938—ban a vastermelés 3'1 millió tonna volt. Minthogy az ország ércfeldolgozó telepekkel nem rendelkezik, az egész kitermelt mennyiség kivitelre kerül. Szén- ben és kőolajban, mint az északafrikai államok általában, Algir is szegény. Szenet kisebb mennyi—
ségben Oran környékén találnak. 1941-ben a kiter—
melt szénmennyiség mindössze 88.000 t volt. Ki—
sebb m-ennyiségben bányásznak még ólmot, cinket
kaolint, sót és antimont.
Az algíri ipar teljesen jelentéktelen. Jelenték- telenségének főoka a fűtőanyaghiányban keresendő.
Megakadályozták az ipar kifejlődését a francia- algiri vámunió és az olcsó szállítási költségek, le- hetővé téve a francia készáruk olcsó behozatalát.
Csak a helyszínen található nyersanyagokat feldol- gozó iparágak jelentősebbek, így a textil, szappan, nővényolaj, cement és faipar, valamint a dohány és konzervipar. Statisztikai adatok az ipari terme- lésről nem állanak rendelkezésre, annyi azonban a külkereskedelmi adatok—ból is megállapítható, hogy a hús- és gyümölcskonzerv—ipar, valamint a cukor- ipar állandó fejlődést mutat.
Tunisz gazdasági felépítése nagyon hasonló Algiréhoz. Itt is mint Algírban, nagyarányú kivi—
telre term—elő mezőgazdasági művelést folytat az európai telepes lakosság, amely az ország legter- mékenyebb területeit tartja birtokában. A különb- ség csak az, ,hogy Tuniszban a mezőgazdaságilag megművelhető terület aránya a terméketlenhez vi—
szonyítva kedvezőbb, éppen ezért fejlettebb az erdő- gazdálkodás és a mezőgazdasági termelés is maga- 2 sabb színvonalon áll, mint Algírban.
A szárazföld területe 1938-ban 2'9 millió ha volt, ami az összterület 23%—a. Gabonát kb 1 mil-
; lió ha—on termelnek, amiből a búzával bevetett
" területre 700000 ha, az árpával bevetettre pedig
300.000 ha esik. Mezőgazdasági szempontból leg- jelentősebb terület a tuniszi síkság —— ahol mintegy 15.000 európai és kb 30.000 bennszülött gaz—da fog—
lalkozik földmíveléssel — és a Medjerda völgy. A N*búzatermés jótermésű években megközelíti az 1 millió tonnát, az árpatermés a 5—600000 t—át. A
lm. —
Afelesleges gabonamennyiség kivitelre kerül, főleg Franciaország veszi át. .A kivitelre kerülő gabona- mennyiség -— különösen az árpáé —- átlagosan magasabb, mint Algírban. A megművelhető terület—
nek a búzánál 82%—a, az árpánál 96%-a volt be—
vetve, ezzel szemben Algírban csupán 67, illetve 91%. A bennszülött lakosság jelentős mértékű olajbogyó termeléssel is foglalkozik. A bennszü—
löttek magasabb gazdasági színvonalára az is jel- lemző, hogy a kivitel—ben 'a bennszülött gazdasági üzemek is egész tekintélyes aránnyal részesednek, nem úgy, mint Algírban és Marokkóban, ahol a bennszülött lakosság csak a saját szükségletének kielégítésére törekszik. A búza termésátlaga az or- szág termékeny északi részeiben olyan magas, mint az algiri és csaknem kétszerese a déli és középső részek termésátlagának, ahol a változé- kony időjárás a termelést is erősen befolyásolja.
Az árpa termésátlaga 5—6 (; lta-kint.
Az európai telepesek, a búzán kívül, főzelék—
féléket és szőlőt termelnek elsősorban kiviteli oó-
lokra. Jelentős a szőlőtermelés, amivel az olasz
lakosság foglalkozik előszeretettel. A szőlőterület 1938-ban 42.000 ha volt. A legjobb szőlőterületek a főváros környékén és a Cap-Bon félszigeten vannak. A bortermelés a háború előtti években átlagosan kb 2 millió hl volt, aminek nagy részét szeszgyár—tásra használták fel. Jelentős az északi részeken a gyümölcs, főleg narancs, citrom, man- dula termelés, amelynek nagyrésze kivitelre kerül.
Datolyálből 1938-ban 25.400 tonnát termeltek. A len és dohánytermelés is csekély. Közvetlenül a há—
ború előtti években gyapotcserjék ültetés—ével is kísérleteztek.
Külkereskedelmi szempontból rendkívül fontos a tuniszi növényi-olaj termelés. A tunisz-környéki gazdasági zónában és Saher, Sfax és Susa környé—
kén termelnek főleg növényi-olajat, ahol a ked—
vező talaj és klíma viszonyok következtében az olajfával beültetett területek összefüggő erdőségekké nőtek. A sfaxi olajerdők 1920—ban már 75! km-re nyúltak be az ország belseje felé. Az olajfák száma 1923-ban 153 millió, 1937-ben pedig már 17'8 mil- lió volt. Az olaj termelés mennyisége évemkint erősen ingadozik, 1935-ben volt a legmagasabb 60.000 t. A termelt olaj */5 részét kiviszik, főleg Francia— és Olaszországba.
Az állattenyésztés főága Tuniszban a juhte- nyésztés (3'3 millió drb), amivel a bennszülött nomád lakosság az ország északi steppéin és fél—
sivatagos vidékein foglalkozik. Szarvasmarha te- nyésztés az északi gazdasági zóna jobb minőségű legelőin folyik, A tejtermékek, a bőr és gyapjú termelés a belső szükséglet ellátását szolgálja és a kivitelben alig játszik szerepet. Halászattal mint—
egy 12.000 ember, túlnyomóan olasz foglalkozik, a termelés szintén csak a belső piacot képes ellátni.
2—3. szám
———-120— 1943
Egyedül a szivacs halászat bír külkereskedelmi szempontból jelentösggel, 1937-ben 106.205 kg volt a szivacshalászat eredménye.
Északtunisz gazdag erdőségei az algíri erdő- terület folytatását alkotják. Az erdő terület kb 1 millió ha, amelynek %-—e parabölgyerdő.
A tuniszi bányászati termelés az északi ország- részekben és az algiri határ közelében fekvő terü- leteken jelentős. Az itt lévő lelőhelyek az algiri bányaterületek geológiai folytatásának tekinthetők.
Az értékes természeti kincseket Tuniszban is már régen jelentős mértékben kiaknázzák.
Afrika leggazdagabb foszfát lelőhelyei ugyanis Tuniszban vannak. Az Amerikai Egyesült Államok után Tunisz a második legtöbb foszfátot termelő állam a világon. A termelés 1930—ban 3'3 millió
t nyers foszfát termeléssel, ami a világtermelés
28%—át tette, érte el csúcspontját. Ez a mennyiség azonban 1938-ig 2 millió t—ra csökkent, ami a világtermelés alig 15%—xának felel csak meg. A t'uniszi termelés csökkenésének valószinű oka az, hogy az utóbbi években a marokkói, legutóbb feltárt olcsóbb munkaerővel rendelkező bányák termelése erősen fellendült. Ezenkívül a marokkói foszfát trikalcium tartalma (7570) is magasabb, mint a tuniszéi (63%). A legjelentősebb foszfátlelő-
helyek, Gafsától nyugatra Metlauoun, Redeyf közelében, továbbá Kaala-Djerda környékén Téhala közelében vannak, amelyek geológiailag a legna—
gyobb algíri foszfát telepekhez, a tebessai-thoz csat—
lakoznak. A kitermelt foszfát mennyiségből kb 100000 t—t Tuniszban a belső szükséglet céljaira supent'oszfáttá dolgoznak fel, a többi kivitelre kerül. 1937-ben a foszfát bányászat 5.500 munkást foglalkoztatott. Az összes bányászati termelés 300 millió franknyi értékéből 1938—ban a foszfátterme—
lésre 183 millió frank, azaz 61% esett.
Vasércet csak az északnyugati országr—észeken Djerissa vidékén és Bizerta környékén találnak. A vasércbányászat itt kevésbbé jelentős, mint Algír—
ban, a termelés 1929-ben érte el a csúcspontot 973 ezer t—val. Az 1938. évi termelés (818000 t), azomban már csak alig %-e volt az algíriénak.
Ólmot és cinket Djebel-Hallouf vidékén bányász- nak. A három belföldi kohó, amelyben külföldről behozott ércet is feldolgoznak, ólom termelése 1939-ben 24.000 t volt. Sót csekélyebb mennyiség—
ben találnak, a kivitel 1988-ban 100000 t volt.
Barnaszén'lelőhelyek igen kis számban Cap—Bon félszigeten vannak. A nagyfokú tüzelőanyag hiány miatt Tunisz évente mintegy 200000 t szenet és kb 100000 t kőolajat kénytelen behozni.
A tuniszi ipar még kisebb jelentőségű, mint az algíri. Kis keretek között folyik az élelmi és élve- zeticikkek, gyapjú, xbőr, fa, és parafa ipari feldol- gozása. 1942—ben az egyetlen textilgyár átlagos havi termelése 16.000 méter szövvet volt. A !háziipar,
különösen a szőnyegszövés, bőnhimzés, nyereg papucsklészítés, bőrcserze's és selyemszövés nagyobb jelentőséggel bír.
Figyelemre érdemes az olasz eredetű lakosság;
élénk részvétele a tuniszi gazdasági életben. Err vonatkozólag a tuniszi olasz kereskedelmi kamar szolgál adatokkal. Az első világháború kitöré előtt az olasz elemek alkották a tuniszi produktw földmivelő és ipari kereső népesség legnagyobb hányadát.
A világháború után a francia kormányzati ugyan gazdasági befolyásukat mindenféle rend-'- szabállyal csökkenteni igyekezett, ennek ellenére azonban vezető szerepüket Tunisz gaz-dasági életé- ben mindmáig megtartották. Mindenekelőtt telepí- tési teljesítményeik voltak kiválóak. Majdnem 20000 olasz földmíves és halász áll szemben kb
9200 franciával. Olasz kézben volt 1939—ben 27.000, ha szőlő, 600 millió frank értékben, kb 100000
ha szántóföld 400 millió frank értékben. A nagy városok gazdasági életében még nagyobb szerepet játszanak az olaszok. Az olasz városi tulajdon értéke leb 800 millió frank értékű és a városok- ban tömörült olasz tőke, kereskedelem és ipar kb 300 millió frank értékkel rendelkezik. Az önálló iparosok és ipari munkások foglalkozási csoport' jában az olaszok 48.000 lélekkel, míg a franciák csupán 21.000 fővel vesznek részt. A bányászat mai kifejlődése az olasz bányamunkásság nélk' L_
nem lett volna keresztül vihető. Az olaszok tuniszi' összbefektetése mindent összegezve kb 3'5 milliárd frank értékkel bír.
Külkereskedelem.
Az anyaország ellátása szempontjából az!
északafrikai francia birtokok igen jelentős szer _
pet játszanak. "
Az egész francia 43 millió frank értékű beh zatalban az összes francia gyarmatok 10'5 milli franktkal részesedtek. Az északafrikai francia gya matoknak (Algir, Tunisz, Marokkó) az anyaorszá felé irányuló kivitele 5'2 millió frank volt 1938 ban, ami az egész gyarmati behozatal 49'5%-át, a egész francia importnak pedig 12%-át tette k A francia kivitel 24 millió frank értékéből 67 millió irányult a gyarmatokba, aminek 67'5%—á az északafrikai gyarmatok vették fel és ezzel a anyaország összkivitelében 18'8%—kal részesedtek Franciaország északafrikai birtokairól főleg élelm szert importál és készárut visz ki oda. Az Észak afrikáxból Franciaországba irányuló forgalomba az élelmiszerek 83'1%—kal szerepeltek, az anya országból behozott árumennyiség értékének. pedi 68'5%-a jutott a készárukra.
Az északafrikai gyarmatok külkereskedelm forgalma az anyaországgal az 1934—38. évekbe
millió frankban: ' *
2—3. szám — 121 — 1943 É ; _ Algif Tunisz Marokkó méltó mennviségben hoznak be tüzelőanyagot.
v mágia! KíVitel hogz-tali KiVítel hágai KiVüel Nagymértékű a gépek és fémáruk behozatala is.
m i 1 1 i (5 f r a n k Franciaország és Marokkó között nem áll 1934 3.576 2.627 1.251 674 1.320 667 fenn oly szoros kereskedelmi kapcsolat, mint ággá gggí iii?) ággá ;? ig? %% Algir és Franciaország között, bár a marokkói 1937
1938
4.083 4.334 1.324 1.141 1.766 1.144 467, 5.651 1.559! 1.353 2.127! 1.502
Marokkó külkereskedelmére jellemző az állan- dóan passzív külkereskedelmi mérleg. A legtöbb évben majdnem kétszeresével haladja túl a behoza—
tal értéke a kivitel értékét. A behozatali többlet az 1928-tól 1938-ig terjedő időszakban 400—1.500 millió frank között ingadozott. Ennek oka az, hogy míg Algírban és Tuniszban az új termelési rendet, amely belterjes gazdálkodási móddal a ki- vitel szempontjait tartotta elsősorban szem előtt
—— fokozatosan fejlesztették ki — itt gyorsan és lökésszerűen akarták bevezetni. Ugyanis a hosszú évekig tartó, a világháború idején sem szünetelő hadműveletek hosszú ideig a nyugodt gazdasági élet kifejlődését megakadályozták. A békekötést követő erős fejlődési időszak pedig, amely az utak, vasutak, kikötők kiépítéséhez, a bányászati kin- csek és egyéb nyersanyagok feltárásához vezetett, továbbá az európai gyarmatosok letelepedése és a mezőgazdasági kiviteli termelés kifejlesztése, egy állandó nagymértékű — a világgazdasági válság idején sem csökkenő — árubehozatalt tett szük- ségessé. Ez volt az oka annak, hogy a behozatal értéke minden esztendőben messze meghaladta a kivitel értékét.
A marokkói külkereskedelem az utolsó tíz békeév alatti fejlődését, a francia értékek ez idő alatt bekövetkezett elértéktelenedésének tekintetbe vételével kell szemlélniink, mert ez kihatott igen erős mértékben a marokkói gazdasági élet fejlő—
désére is. Megállapítható, hogy az anyaországgal fennálló gazdasági kapcsolatok sokkal lazábbak, mint az Algir—Franciaország között fennálló ke- reskedelmi kapcsolatok.
A kivitelben túlnyomóan mezőgazdasági ter—
mékek szerepelnek nagyobb mennyiségben, nincs azonban olyan mezőgazdasági kiviteli csúcster—
méke, mint az algíri bor. Jelentős a foszfátkivitel,
a többi bányászati termékek kivitele azomban el—
enyészően csekély.! A gabona és egyéb őrlemények kivitele főleg Franciaország felé irányul, a tojás, balkonzerv és főzelék, hasonlóképen az egyéb nö—
vényi és állati eredetű élelmiszerek, továbbá a szén Algirban. Nagy—Britanniába foszfát, mandulát
— és növényi nyersanyagokat, Belgiumba foszfátot és
kobaltot, Német- és Olaszországba foszfátot visz ki.
A behozatalban első helyen a textiláruk álla- nak, jelentős azonban az élclmi és élvezeti cikkek.
mindenekelőtt a cukor- és teabehozatal. Említésre
kivitel átlagosan 40—50%-át az anyaország veszi át. Ez a kereskedelmi és gazdasági függetlenség a marokkói behozatal adatainál látható. Marokkó ugyanis a háború előtt behozatalának 2/;, részét nem Francia, hanem egyéb országokból fedezte.
Különösen magas volt a Japánból származó be- hozatali árumennyiség, az összbethozatal 10'2%—a 1938—ban.
Algir külkereskedelmi forgalmára vonatkozó- lag újabb adatok nem állanak rendelkezésünkre.
Az utolsó adatközlés az 1938. évre vonatkozott,
tehát az adatok az algíri külkereskedelem fejlődé—
sét csupán az utolsó békeévig mutatják. Szorosabb kereskedelmi kapcsolat Algir és Franciaország kö- zött a gazdasági válság óta fejlődött ki. Az algíri külkereskedelem 1935—ben érte el mélypontját 2'8 milliárd frank értékű bevitellel és 2'6 miliárd értékű kivitellel. A külkereskedelmi forgalom kiter—
jesztésére irányuló törekvések következménye volt, hogy 1938—ban a behozatal értéke már 50 milliárd frank volt,akivitelé pedig 5'6 milliárd. A kivitel- és behozatal értékemelkedésében természetesen közre- játszott az ebben az időben állandóvá váló francia árszinvonalemelkedés is. A kiviteli érték nagyobb arányú emelkedése pedig a kivitt árumennyisőg emelkedés-ének is következménye volt, a behozatali árumennyiség emelkedése azonban éppen a már említett francia áremelkedés miatt nem állott arányban a behozatali érték emelkedésével. 19135—ig az algíri külkereskedelmi mérleg általában erősen passzív volt, a háború előtti utolsó években azon- ban a kiviteli oldal mutatott erős emelkedést, ami elsősorban a Franciaországgal létesült vámunió javára írható.
Az algíri kivitelben az őstermele's termékei kh 90%-kal szerepelnek.. A legjelentősebb kiviteli cikk a bor, ami az összkíviteli érték 40——'5()%—át teszi és legnagyobb részben Franciaországba irá- nyul. A búzakivitel (az összkivitel 10%-a) leg- nagyobb részét szintén Franciaország veszi át. Az utóbbi években emelkedést mutat a liszt- és dara- kivitel is. A háborút megelőző évek forgalmában emelkedést mutatott a francia piacok felé inányuló korai karfiol—, főzelék- és gyümölcskivitel, ami a háború kitörése óta az anyaország ellátása szem- pontjából még fokozottabb jelentőségre emelke- dett. Jelentős kiviteli cikkek még az élő juh (évente 8—900.000 drb), gyapjú, növényi olaj, dohány és halkonzerv, mely áruk nagyrészét Franciaország veszi át. Más államok felé irányul nagyobb meny- nyiségíben a parafa—. halfaifű-, foszfát- és vasérc—
kivitel. A háború kitörése óta az élelmiszerek ki-
2—3. szám
vitele valószinűleg még további emelkedést mu- tatott.
Az algíri behozatal túlnyomórészben készárnk- ból, élelmiszerekből és nyersanyagokból tevődik össze. Legnagyobb mennyiségben textilanyagokat és fénnárut hoznak be. Az élelmiszerbehozatal az összbehozatal értékének 14'8%-a volt 1938-ban.
A folyton emelkedő szükségletnek megfelelően egyre jelentősebb mennyiségben hoznak be tüzelő—
anyagokat is. Az 1934—38. évek átlagában Francia- ország *az algíri kivitelben 84%-kal, a behoza- talban 79%-kal szerepel. Hozzászámítva még a francia fennhatóság alatt álló gyarmatokkal és protektorátusokkal fennálló forgalmat, az anya- ország Algir külkereskedelmi forgalmában első he—
lyen áll (a behozatalban az anyaország és gyar- matai 86%-kal, a kivitelben 89%—kal szerepelnek).
A francia összkivitel és behozatalnak az 1936—38.
évek átlagában 14'5, illetve 10'2%-át tette az algíri.
A háború az Algir és Franciaország között -fennálló kereskedelmi kapcsolatot még szorosabbá fűzte, 1941-ben pedig Algir a háborús követelmé- nyeknek megfelelően, a Franciaország felé irányuló kivitelét fokozta és ez az irányzat a szállítási nehézségek fokozó—dása miatt, az 1942. évben csak erősebben kihangsúlyozódott. Franciaországon kí—
viil élénk kereskedelmi kapcsolatot tartott fenn Algír a háború előtt Nagy-Britanniával. Nagy- Britannia az utolsó három békeérv átlagában az algíri behozatalban 1'9, a kivitelben 4'6%—kal sze- repelt. Németország főleg foszfátot és vasércet hoz be Algir'ból és kőszenet, gépeket, vasárut, továbbá elektrotechnikai eszközöket visz ki oda.
Tunisz külkereskedelmi mérlege már évek hosszú sora óta állandóan magas behozatali több- letet mutat. Ez annak a következménye volt, hogy a gazdasági válságig bőven ömlött a francia és olasz tőke Tuniszba, míg a válság után a behoza- tal is csökkenő irányzatot mutat, pl. 1936-tól 1938-ig 200 millió frankkal csökkent a behozatal értéke. A drága készáruk részvéte pedig az össz- behozatalban a jó vásárlóerejű és nagyigényú európai népesség szükséglete következtében szin- tén magas.
A kivitelben a mezőgazdasági termékek resze- sedése, az 1936—1938. évek átlagában, a bányá—
szati termékek 2'4%-os arányával szemben 72%, tehát alacsonyabb, mint Algírban. A legjelentő—
sebb mezőgazdasági kiviteli cikkek a növényi olaj.
a bor és a búza. Az utóbbi három áru kiviteli mennyisége az 1936—1938. évek átlagában az egész kivitelnek majdnem felét tette. A gyümölcs, főzelék, gyapjú, bőr és halászati termékek kivitele csak egyes években bír nagyobb jelentőséggel.
Tunisz világgazdasági szempontból legfontosabb kiviteli cikke a foszfát. 1937-ben a világ foszfát- kivitelének 30%-át tette a tuniszi, bár az utolsó
—— 122 -- 1943
tíz évben alig érte el a foszfátkivitel az 1929. évr 3 millió tonnányi (a világkivitel 4Z%-a) csúc , mennyiséget. A vasérckivitel évente kb. 8—900.00 *
tonna között mozog. '
A behozatali cikkek között jelentősebbek a—
textiláruk, fémáruk, gépek, élelmiszerek, rizs,;
cukor, tea és dióolaj. A szén— és nyersolajbehozt- tal az összbehozatal 10%-át teszi.
Franciaország Tunisz behozatalában kib. 60%—, kal részesedik, a kivitelben valamivel csekélyebb arányban. Olaszországgal is szoros kereskedelmi kapcsolatban áll, ahová főleg foszfátot és növényi olajat visz ki. Behozatalában nagymennyiségű szénbehozatallal Nagy-Britannia áll a második helyen.
Közlekedés.
Marokkó közlekedési viszonyai aránylag ——- minthogy az ország fölötti protektorátus megszer-
zése után a francia kormányzat azonnal hozzá- látott az úthálózat kiépítéséhez — jónak mond- hatók. Először a stratégiai jelentőségű vasút- és közútvonalakat építették ki és csak ezek után ke- rült sor a gazdasági szempontból fontos vasutak és közutak kiépítésére is.
Az algíri vasútvonalak összes hossza 1.728 km.
amiből a rendes nyomtávú vonalakra 1.063 km esik. Főközlekedési vonala az északafrikai vasút marokkói szakasza. Ez az algíri határtól Fez-t és Casablanca-t érintve Marakeshig halad és az or- szág belsejében lévő fontos gazdasági gócokat a tengerparti kikötőkkel köti össze. Jelentősebb vo- nalak még a Safi—Gantaur—í, amely a fosztátlelő- helyeket a tengerparttal köti össze, a Fez—Tanger-i és az Oudja—Nemours vonal külkereskedelmi szempontból fontos. A keskenynyomtávú vonalak közül a legjelentősebb a Tara—Oudja—Aouli, amely az aouli ólom és zinkérc elszállítására szol- gál. A marokkói vasútvonalak teljesítményére jel- lemző, hogy 1938-ban 3'2 millió tonna áru és 3'0 millió személy szállítását bonyolították le az aránylag kevés számú vonalon,
A marokkói úthálózat nem mondható kielé—
gítő sűrűségűnek. 1939-ben az elsőrendű műutak , hossza 2800 km, a másodrendű műutak hossza pedig 2.100 km volt. Az összes utak közül kb 3.600 km volt aszfaltozva. A marokkói gépkocsiállomány évről-évre erősen nő, 1938-ban a személygépkocsik száma 33.000, a tehergépkocsiké 10.000 volt.
Marokkó legmodernebb és külkereskedelmi szempontból elsőrendű fontosságú kikötője Casa- blanca. 1938-ban az összes marokkói kikötőbe be—
futott 3.3-5f2 hajó közül 2.077, azaz 62% (473 millió tonnatartalommal) Casablancaban kötött ki. A, többi Atlanti-óceán menti kikötő, mint Port- Lyautey, Mazagan és Mogador, valamint a leg—
utóbb kiépített Agadir Marokkó mezőgazdasági
