Juhász Krisztina 104 tiszatáj

Mint korábbi kötetében, Benedek most is felidéz olyan költő-elődöket, mint József Attila, Kosztolányi Dezső, Weö- res Sándor vagy épp Domonkos István. A Mintha

jongó, majd azt kallódni hagyó elbeszélő, aki, mint fogalmaz, a vonalak és számok rendjében akart emlékezni, ám végső soron ráébredt, hogy ez már nem lehetséges.

egzisztencialitásukról (!!) is mi minden van már ismereteim „tárában”, ebben az… igen, akár… egzisztencialitásban.. De egyáltalán nem bírok így írni

„A létnek végét nem jelenti E röggel takart sír gödör, Az élet álma elszakadt bár Ott túlnan van az ébredés!”. K ACZIÁNY Ö DÖN : V ÁRAKOZÓ

Már az is megkapó, hogy a vészjósló, drámai és ironikus külképek után itt egy talányosabb, bensőségesebb és szépségesebb világ bomlik ki előttünk.. S nem egyszer egészen

Hiszen nem részese annak a beavatottságnak, hagyomány-képzet- nek, nyelvi elgondolásnak, amely (nem egyszer eleve) kijelöli a rálátás, a nézőpont jel- legét, és amely szoros,

A Lúdas Matyi a korszak kivételes alkotása, mivel ebben az id®szakban kevés olyan irodalmi m¶ jött létre, ahol a szerz® nem értékmentes, poétikai formák újradolgo- zásával

Harmadrészt pedig az a tudás vált számunkra nyilvánvalóvá, hogy egy irodalmi szöveg poétikai rétegzettségének közelébe eljuthatunk annak valóságanyagán