A Begyűjtési Minisztérium statisztikai munkájának néhány kérdése

(1)

'170

^SZEMLE

A Begyűitési MinisztériUm

statisztikai munkájának néhány kérdése

A 2092/13/1954. sz. MT határozat szerint ,,A beszámolási rendszer (program) kiala- kitásának jelenlegi rendszerét úgy kell továbbfejleszieni, hogy az 1952. évx VI.

törvényben meghatározott alapelvnek megfelelően egy-egy minisztériumon be- lül az illetékes miniszter legyen felelős az egész területén folyó statisztikai munka

megszervezéséért, tehát a beszámolási rendszer kialakításáért, a bizonylatok

megteremtéséért, a rendszeres ellenőrzé—

sért, a statisztikai fegyelem biztosítá- sáért".

A mezőgazdasági termékek szervezett begyűjtéséért, a begyűjtési tervek teljesí- téséért elsősorban a Begyűjtési Miniszté—

rium felelös. Ennek alapján a begyűjtési

statisztika megszervezése is a Miniszté-

rium feladata lenne. A Minisztérium azonban csak a begyűjtés elvi irányitásá—

val és megszervezésével foglalkozik, a

mezőgazdasági termékek átvételét —— a

termények kivételével —— más miniszté—

riumok, illetve szervek irányítása alá tar- tozó vállalatok (az élő állatok, tej és bor átvételét az Élelmiszeripari Minisztérium vállalatai, a tojás, baromfi, zöldség és gyümölcs átvételét a földművesszövetke—

zetek) végzik.

A begyűjtés elvi irányítását és szerve-

zését a Minisztérium —— a kb. másfél év—

vel ezelótt létrehozott —— begyűjtési híva—

tali szervezete útján biztosítja. E szerve—

zet (a begyűjtési megbízottak széles háló—

zata, a járási és megyei begyűjtési hiva—

talok) elsösorban a kötelező beadással kapcsolatos feladatokat látja el, a szerző—

déses és szabadfelvásárlást csak ellen—

őrzi. "

A fentiekben ismertetett szervezeti fel—

építés következtében a Begyűjtési Minisz—

térium, bár felelős az egész begyűjtési siatisztikáért, nem feladata —— a termény- forgalmi vállalatok kivételével —, hogy az átvevő vállalatok statisztikai munká—

ját is megszervezze és ellenőrizze. A Be—

gyűjtési Minisztérium irányelveket ad az érdekelt minisztériumoknak a vállalatok adatszolgáltatásának megszervezéséhez, annak érdekében, hogy a munkájához szükséges adatok rendelkezésére álljanak.

A következőkben vizsgáljuk meg, hogy a Begyűjtési Minisztérium hogyan tett eleget az emlitett minisztertanácsi hatá—

rozatban megjelölt követelményeknek,

hogyan alakította ki a begyűjtési hivata—

lok beszámolási rendszerét, az adatok bi—

zonylati alátámasztását, továbbá hogyan

szervezte meg a rendszeres ellenőrzést és szilárditotta meg a statisztikai fegyelmet.

A Begyűjtési Minisztérium a begyűjtési hivatalok beszámolási rendszerének ki- alakítása terén kétségtelenül ért el ered—

ményeket. 1955. folyamán egységesen sza—

bályozta a községi begyűjtési megbízot- tak, a járási és megyei begyűjtési hivata—

lok adatszolgáltatási kötelezettségét. Ez- zel megszűntette azt a helytelen gyakor—

latot, hogy az egyes járási, vagy megyei hivatalok ötletszerűen, többször szaksze- rűtlen adatigényekkel terhelik az alá—

juk rendelt szerveket, sőt több esetben a

vállalatokat is. Úgyszintén a múlt év fo-

lyamán rendezte a Minisztérium a be- gyűjtést lebonyolító vállalatoknak a be—

gyűjtési hivatalokkal szemben fennálló adatszolgáltatási kötelezettségét. Megszer—

vezte az egységes nyilvántartási rendszert a vételi jegyek alapján, biztosította a sta—

tisztikai adatok nagy részének bizonyla—

tát.

A begyűjtési hivatalok beszámolási rendszerének azonban több hibája van:

1. A begyűjtési szervezet beszámolási rendszere túlságosan bonyolult és túlmé—

retezett.

Az egyes jelentéseket a begyűjtési meg—

bizottaknak, illetve járási és megyei hi—

vataloknak különböző időközökben kell

elkésziteniök, például a termény és bor

begyűjtéséről heti, az állatok és állati ter—

mekek be;—gyűjtéséről dekád és havi jelen—

tést rendszeresítettek. A gabonabegyűj—

tés időszakában két napos jelentést és 'ne—

tenként kétszer cséplési jelentést is kér a minisztérium. A mezőgazdasági terme—

lc'iszövetkezetek beadásáról a beadást kö—

vető napon kell jelentést késziteni. Min—

den hó 20-án ,,Sertés fedezeti kimutatás"

(2)

SZEMLE

c. jelentés, 28-án ,,Sertés begyűjtési ha- táridő napló" c. jelentés készül stb., stb.

A községi megbízott hetijelentése kb.

150, havi jelentése pedig mintegy 200 adatot tartalmaz.

A községi megbízott a heti jelentésében adatokat szolgáltat arról például, hogy a

termelők közül a cséplést (begyűjtést) há—

nyan fejezték be (halmozva), mennyi a határidőn belül teljesitett termelők szá—

ma (halmozva), a jelentés napján a hát—

ralékosok száma ebből mennyi az egy hét—

nél régebbi hátralékos, mennyi a helyszí—

nen elszámoltatottak száma, meg kell ad—

ni a helyettesítésre előjegyzettek, a taná- csi felszólítások számát stb.

A heti jelentés 150 adatából kb. 50 ha—

sonló természetű.

A ,,Sertés begyűjtési határidő napló" e.

havi jelentésben a községi megbízott a já—

rási hivatallal név és cím megjelölésével köteles közölni, hogy a megnevezett ter-

melő a következő hónapban mely napon

adja át a sertést, a ,,Sertés fedezeti kimu- tatás"-ban (ezt a jelentést a Minisztérium is bekéri) azt is megadja, hogy három hó—

nap múlva mennyi lesz a beadandó ser—

tések száma és ezek jelenleg milyen sú-

lyúak. ,

A megyei begyűjtési hivatalok saját

szerveik adatszolgáltatásán kívül az átvé—

tellel foglalkozó vállalatoktól is kapnak adatokat. A vállalatok jelentései, amelye—

ket a megyei hivatalok részére készíte—

nek, igen részletesek és gyakoriak, például a tejbegyűjtésröl a vállalatok napi, to-

vábbá dekádjelentést adnak, ez utóbbi—

ban címenként mutatják ki a begyűjtött tej mennyiségét. Havi jelentésükben köz—

ségenként és járásonként is közlik a kö—

telező beadásra átadott tej mennyiségét.

E lényegében párhuzamos adatszolgál—

tatások azt a célt kívánják szolgálni,

hogy a begyűjtési szervek és vállalatok

adatainak helyességét egyeztetés útján biztosítsák. Az adatok helyességének ilyen módon történő biztosítása elvileg helyes. Jelenleg azonban az egyeztetés csak igen nagy munkával lenne megvaló—

sítható (az adatok közötti eltérések tisz-

tázásához gyakran a vételi jegyekig le—_

menő egyeztetésre lenne szükség), ugyan—

akkor a begyűjtési szervek a rendszeres és gyakran elrendelt rendkívüli jelenté—

sek elkészitése'vel annyira igénybe van-

mi

nak véve, hogy e munkát elvégezni nem tudják. Ezért általában csak megállapít-

ják, hogy az adatok eltérnek, a részletes egyeztetés, a hibák megállapítása és így a felelősségrevonás rendszerint elmarad.

Ilyen körülmények között a párhuza—

mos adatszolgáltatás nem felel meg cél- jának. Súlyosbítja a helyzetet, hogy a

Minisztérium megelégedve az egyeztetés

formális lehetőségével, nem fektet elég

súlyt az adatszolgáltatás megjavításának

legfontosabb eszközére: a helyszíni ellen-

érzésekre.

2. Gyakori a statisztikai jelentések mó- dosítása. 1955. szeptemberében például a

Minisztérium hetijelentést rendszeresített

a kukoricaértékesítési és sertéshizlalási szerződéskötésekről. A jelentést az utasí—

tás kiadása után néhány nappal már ki-

bővítették. A begyűjtési hivatalok 1955.

II. félévi adatszolgáltatását októberben több olyan mutatóval (összes hátraléko—

sok száma, határidőre át nem adott ser—

tések mennyisége stb.) egészítették ki, amelynek szükségességét már a beszámo- lási rendszer júniusi rendezése alkalmá—

val is előre láthatták volna.

A Begyűjtési Minisztérium ellenőrzési munkája egyes területeken fejlődött az utóbbi években. A Minisztérium például az adatok alapos ellenőrzésével biztosítja,

hogy hamis vagy téves adatok alapján egy megye, járás vagy község se részesül—

hessen versenyjutalomban stb. A Mi- nisztérium ellenőrzési munkájának fejlő—

dése azonban korántsem kielégítő.,A be—

gyűjtési szervek adatszolgáltatásának rendszeres ellenőrzését nem szervezték meg. Nem ellenőrzik kellőképpen a me—

gyei hivatalok adatainak helyességét.

A—megyei begyűjtési hivatalok a megye vezetőit a hozzájuk beérkező járási ada—

tokból tájékoztatják. A járási hivataltól

beérkező adatokat azonban érdemben nem mindig vizsgálják felül, előfordul, hogy az ellentmondó vállalati és hivatali adatokat nem tisztázzák. Az alsóbb szer—

veknél kevés ellenőrzést végeznek, így a munka helyes elvégzéséhez sem adhatnak

megfelelő útmutatást. A járási hivatalok

statisztikai ellenőrző munkát jóformán nem végeznek, a végzett ellenőrzések is általában meehanikusak és nem járulnak hozzá a községi adatok megbízhatóságá—

nak megjavításához. így például nem se—

(3)

172 gíthette elő a munka megjavítását a gyo—

mai járási begyűjtési hivatal előadójának

az endrődi begyűjtési hivatal ellenőrzési

könyvében olvasható 1955. március 28-i bejegyzése: ,,Megállapítottam, hogy az

előadó és a megbízottak között szakadék van. nincsen kollektív szellem. Utasítot—

tam a vezető elvtársat, hogy a szakadé—

kot 48 órán belül szüntesse meg, és a kol- lektiv szellemet építse úgy ki, hogy egy az egészért és az egész egyért."

*

A begyűjtési szervezet statisztikai be-

számolórendszerének hibái és az ellenőr-

zés elhanyagolásának következményei—

ként a közölt adatok nem egyszer hibá—

sak. Például a Somogy megyei tabi járási

begyűjtési hivatal 1955. augusztus 13—i

jelentése szerint a termelőszövetkezetek a jelentés időpontjáig 774 mázsa tavaszi

búzát csépeltek, az augusztus 18—i jelen—

tés szerint -— az eddig elcsépelt gaboná- val együtt — csak 316 mázsát.

A Hajdú megyei Báránd község begyűj—

tési előadója a püspökladányi járási be—

gyűjtési hivatalnak telefonon 126 mázsa vágósertés begyűjtését jelentette, irásbeli jelentésében pedig 103 mázsa szerepelt.A

püspökladányi begyűjtési 'hivatal össze-

sítőjében -— ahelyett, hogy megvizsgálta volna, melyik adat helyes ——- a telefonon jelentett mennyiséget szerepeltette, mivel az kedvezőbb volt. (A helyes adat 95 g.) A Békés megyei Endrőd község be—

gyűjtési megbízottja 1955. március 20—i dekádjelentésében 15 mázsa helyett 18 mázsa tojás és 12 mázsa helyett 14 má—

zsa baromfi begyűjtését jelentette. Ver—

senyjelentésében 471 mázsa hús szerepelt a ténylegesen begyűjtött 345 mázsa he—

lyett. V

A szeghalmi járás 1955. I. negyedévi je- lentése szerint a begyűjtési tervet vágó—

marhából 75,8, tejből 79,1 százalékra tel—

jesítették. A tényleges tervteljesítés 37,9,

illetve 77,2 százalék volt.

:;

A Begyűjtési Minisztérium statisztikai munkájában fellelhető hibák forrásait fő—

leg a túlzottan centralizált vezetésben és a statisztikai munka bizonyos mértékű lebecsülésében kell keresnünk.

A túlzott centralizációra mutat az a

nagy számú, részletes és gyakori utasítás,

' szems—

amelyet a Minisztérium a begyűjtési

rátus részére kiad. A nagytömegű utasí—

tás végrehajtásának ellenőrzésére nincs

lehetőség. Ebből adódik, hogy a Miniszté—

rium a kiadott utasítások végrehajtását

statisztikai jelentések rendszeresítésével,

igyekszik ellenőrizni. Ezt a megállapítást támasztja alá az is, hogy az adatszolgál-

appa—

tatással kapcsolatos számos kérdésben a Minisztérium közvetlenül intézkedik. Eh—

hez Viszont igen részletes jelentésekre van szuksege.

A statisztikai munka lebecsülésére en—

geci következtetni, hogy a kiadott utasítá—

sok nem mindig elég körültekintőek, egy-

értelműek. Az 1954. évi hátralékokra vo—

natkozó igen részletes felvételt például

meg kellett ismételni, mert a kiadott uta—

sítás nem volt megfelelő.

A statisztikai munka lebecsiile'séről ta—

núskodik a statisztikai munka ellenőrzé—

sének előzőkben ismertetett elhanyago—

lása is.

Végül ezt a megállapításunkat támaszt—

ja alá azatény, hogy a statisztikai adatok

mélyreható elemzését, az eredmények és

hibák vizsgálatát a Minisztérium vezetői nemcsak az alárendelt szervektől, de még

saját statisztikai osztályuktól sem min——

dig követelik meg.

A Minisztérium statisztikai osztályának rendszeresen, havonta és negyedéven—

ként kiadott tájékoztató jelentései igen jól összeállított számanyagot tartalmaz—

nak, amelyek nemcsak dokumentáció cél—

jára, hanem közgazdasági elemzések ké—

szítésére is alkalmasak. Mégis e kiadvá—

nyokban közölt szöveges értékelés álta—

lában csak a táblázatokból amúgyis kiol—

vasható adatokat ismétli.

Az ilyen jelentések nem segítik elő a Minisztérium vezetőinek munkáját, mert nem tárják fel az összefüggéseket és nem hívják fel a figyelmet az elkövetett hi- bákra és a hibák okaira.

A begyűjtési szervek statisztikai mun-

kája csak úgy javítható meg, ha a Mi-

nisztérium a statisztikai adatszolgáltatás következetes — az eddiginél alaposabb és rendszeresebb —-—— ellenőrzésével, az ellen—