HOZZÁSZÓLÁS
Ebben a rovatban a Szemle a minisztériumi, üzemi, vállalat statisztikusok, tervgazdasági szakemberek a statisztika és a tervezés gyakorlati kérdéseit érintő hozzászólásainak kíván helyt adni. Ez alka- lommal a befejezetlen termékek állományának a nehéz- és könnyűipar egy—egy ágában való meghatározásáról közlünk hozzászólásokat.
A BEFEJEZETLÉN TERMELÉS STATISZTIKAI NYILVÁNTARTÁSÁNAK NÉHÁNY KÉRDÉSE
A befejezetlen termelés helyes nyilvántartása tervgazdaságunk fejlődő statisztiká—
jának egyik legnehezebb problémája. Az 1950. évi részletterv előírja a befejezetlen ter— * melés állomány—változásának tervezését. Tehát egyre sürgetőbben áll előttünk afeladat,
hogy legalább azokban az iparágakban, melyek termékeinek gyártása hosszabb átfutási időt igényel, ki tudjuk mutatni a befejezetlen termelés állomány—változását.
A Központi Statisztikai Hivatal ugyan már 1949—ben is bekérte a havi kérdő- íveken a félkészárn—termelést, azonban ezeket az adatokat a vállalatok csak nem tel- jesértékű becsléssel tudták megadni.
Mielőtt aöbefejezetlen termelés kimutatásának lehetséges módjaira rátérnénk, tisztáznunk kell, hogy mit jelent tulajdonképpen a befejezetlen termelés fogalma és melyek azok az iparágak, ahol a befejezetlen termelést feltétlenül ki kell mutatnunk.
Valamely vállalat szempontjából megkülönböztetünk: készáruterméket, fél—
készterméket és befejezetlen terméket. *
Készáru termék alatt értjük a vállalat azon termelvényeit, melyek a vállalaton belül továbbfeldolgozásra már nem kerülnek. Fe'lkészterme'knek nevezzük azokat a ter- mékeket, melyek a vállalat egyik üzemét már elhagyták, de "egy másik üzemben még továbbfeldolgozásra kerülnek (pl. nyersacél). Befejezetlen terméknek pedig azokat a ter- mékeket tekintjük, melyeknek termelése a vállalat valamelyik üzemének keretén belül még nem nyert befejezést.
A befejezetlen termékek értékének megállapítása a vállalat teljes termelésének a kimutatásához szükséges, tehát azoknál az iparágaknál, ahol a készárutermelés mérőszáma nem nyujt kielégítő képet a termelési tevékenység helyes értékeléséhez.
Melyek ezek az iparágak ?
D. V. Szavínszkij szbvjet statisztikus könyvel) szerint a befejezetlen termelést, illetve annak állományváltozását elméletileg helyes volna az összes iparágakban kiszámítani, azonban a nyilvántartás nehézsége miatt a szovjet tervgazdálkodási gyakorlatban is csak a hosszú ideig tartó gyártási folyamattal dolgozó iparágakban (hajógyártás, gépgyártás, erdőipar, tőzegipar és bortermelés) számítják be a termelés mérőszámaiba. Ezekben az iparágakban a befejezetlen termelés állománya lényegesen változhat, tehát ennek beszámítása nélkül a termelésről irreális képet kapnánk. Ezek— ' ben az iparágakban a befejezetlen termelés állományának növekedését hozzá kell adnunk a készárntermeléshez, csökkenését pedig le kell vonnunk belőle, ha a teljes termelés értékét akarjuk megkapni.
A befejezetlen termelés terjedelmét direkt és indirekt módszerekkel állapíthat—
juk meg. A számítás rendszerint indirekt módszerrel az üzemi könyvelés alapján törté—
nik. Ez úgy készül, hogy azon számla végösszegéből, melyre az összes termelési költsé—
! geket könyvelik, levonjuk az illető időszak alatt legyártott késztermékek, félkész—
termékek és a teljesített szolgáltatások költségeit. Az így kapott összeg jelenti a be—
fejezetlen termelés terjedelmét a vizsgált időszak alatt önköltségi áron.
Ennek az értékelési módszernek több hiányossága van, melyek gyakran meg- hamisítják az adatokat. Egyik hiba az, hogy a termelési költség—számlára olyan téte—
*) D. V. Szavinszkii: Kursz promüslennoj sztatisztiki. (Az iparstatisztika tankönyve.) Goszplanizdat"
III. kiadása, Moszkva, 1949. —— A munka magyarnyelvű kiadása a közeljövőben jelenik meg.
"78
leket is könyveinek, melyeknek tulajdonképpen nincs termelési vonatkozásuk (pl;
kocsiálláspénz, bánatpénz, kötbér, stb. ), és ezek növelik a kimutatott befejezetlen - termelésre vonatkozó értéket. Ugyancsak növeli a befejezetlen termelés értékét az is, hogy például az anyag abban a pillanatban rá kerül a termelési költség—szánnám, 'mikor kivételezik. Igy olyan anyagok is befejezetlen termelésnek minősülnek, melye—
, ken még semmiféle megmunkálást nem végeztek.
A fent említett általános hiányosságokon felül e jelenlegi magyarországi üzem—v könyvelési gyakorlatnak még egy olyan hibája van, amely a befejezetlen termelés.
értékét meghamisítja, éspedig az, hogy a félkésztermék és a befejezetlen termék össze—
keveredik. Ezenkívül lényeges hátránya az indirekt módszernek az is, hogy Magyar- országon a nagy gyárakban az üzemkönyvelési zárlat általában a tárgyhónapot követő 4— 6. héten van, tehát a nem pontos adatokIS csak igen későn állnak rendelkezésünkre _ A fenti hibák ellenére a befejezetlen termelés terjedelmének kiszámítására leg- ' gyakrabban mégis a leírt indirekt módszert alkalmazzák, aminek az az oka, hogy a
direkt módszerek alkalmazása meglehetősen nagy nehézségekbe ütközik.
A már előbb idézett Szavinszkíj-könyv többféle direkt módszert említ. A befev jezetlen termékek leltározása a legjobb, de egyúttal a legnehezebb módszer, mert V igen nagy munkával jár. Ekkora munkát a vállalatok gyakran nem engedhetnek meg
; maguknak, ezért leltározás rendszerint évente egyszer van, tehát gyakorlatban a befejeZetlen termelés ilyen módon való megállapítását rövidebb időszakra vonatkozóan nem igen alkalmazzák. A Szavínszkij által leírt többi direkt módszer közül kissé részle—
tesebben az ú. n. ,,,re'szletes munkameneles módszer"—rel akarunk foglalkozni, mint olyannal, melyet a Központi Statisztikai Hivatal a befejezetlen termelés mérésére leginkább ajánl.
Ennek a módszernek lényege az, hogy számbaveszik az elvégzett és a műszaki (ellenőrzés által átvett munkát, megállapítják a kalkuláció árai alapján annak mérté- két, a felhasznált anyagot pedig teljes értékben adják hozzá. Ez a módszer, miután az összes legyártott termékeket számbaveszi, természetesen nem a befejezetlen, ha- inem a teljes termelés értékét adja meg. Ha az így kapott értékből levonjuk a kész—
árnk, a félkészáruk és a szolgáltatások értékét, akkor kapjuk meg a befejezetlen ter- melést. Ennek a módszernek legnagyobb nehézsége abból adódik, hogy különösen a gépiparban igen sok munkadarab és sok művelet van, tehát a gyártmányok beértéke- lése igen nagy munkát igényel. Ennek a módszernek előfeltétele az, hogy az üzemben megfelelő műszaki tervezés legyen, meglegyenek a munkadarabok kalkulációi és a munkalapokat a munkások idejében leadják.
Jelenleg a Rákosi Mátyás—műveknél lényegében hasonló módon igyekszünk a befejezetlen termelést megállapítani. A fő nehézség nálunk is onnan adódik, hogy a munkadarahok nagy számánál fogva az értékelés igen nagy munkát kíván és az ada—
tok csak a tárgyhónapot követő 4—5. héten állnak rendelkezésünkre. Most kísérlete- zünk olyan értékelési móddal, mellyel a határidőt lényegesen meg tudjuk rövidíteni.
A befejezetlen termelés értékelés-ével kapcsolatban beszélnünk kell arról is, hogy az összes ismert értékelési módszerek a befejezetlen termelés terjedelmét önköltségi áron állapítják meg. Tudjuk, hogy statisztikai gyakorlatunkban a készárutermelés értékét eladási áron számítják, tehát ha a teljes termelés értékére vonatkozóan nem akarunk hamis képet kapni, a befejezetlen termelés értékét is át kell számítanunk eladási árra. Ez az átszámítás is különböző nehézségekbe ütközik. Ezekre a nehézsé—
gekre e cikknek a keretén belül nem akarunk kitérni, csak annyit jegyzünk meg, hogy az átszámítás egy koefficiens segítségével történik, mely az eladási ár és az önköltségi ár viszonyát fejezi ki. Ilyen koefficienst természetesen megállapíthatunk a folyó el—
adási árra és a tervárra is. Tehát a befejezetlen termelés értékét ennek segítségével ugyanúgy megállapíthatjuk terváron és folyóáron, mint a készárutermelés értékét.
Befejezésül leszögezhetjük, hogy tervgazdálkodásunk fejlődésének jelenlegi stádiumában —— legalább is a gépgyártásnál —— feltétlenül szükséges a befejezetlen termelés megállapítása, különösen a termelékenység mérésének a szempontjából.
Eddig a termelékenységet a készárutermelés értéke után számítottuk. Ez a számítás
—— hosszabb időszakot figyelembevéve —— a termelékenység változásának tendenciá—
jára vonatkozóan nagyjából megfelelő képet nyujtott. Ma azonban, mikor a termelé—
kenység változását hónapról—hónapra figyeljük és a számadatok alapján intézkedé- seket akarunk tenni, már nem kielégítő. Ugyanis csak a teljes termelés után számított
termelékenység ad hónapról-hónapra reális képet. Tehát feltétlenül arra kell vennünk az irányt, hogy a befejezetlen termelés mérésére a legrövidebb időn belül kielégítő—
módszert találjunk. Mint már fentebb említettük, a Rákosi Mátyás—műveknél most dolgozunk ki egy értékelési módszert, melynek a gyakorlatban való beválásáról ké—
sőbbi cikk keretében számolhatunk be.
Pusztai Béla
a ,,Rákosi Mátyás Vas— és Fémművek"
Központi Statisztikai Osztályának vezetője
A BEFEJEZETLEN TERMÉKEK ÁLLOMÁNYÁNAK MEGHATÁROZÁSA A TEXTILIPARBAN
Az Árulista szerint halmozott termelési érték egyes összetevői könyvelési rend- szerünk mai fejlettségi fokán egy kivételtől eltekintve rendelkezésr! állanak. Ez a kivétel a befejezetlen termékek állománykülönbözete. Ennek meghatározása okozza mind a terv készítésénél, mind a statisztikában —— a terv ellenőrzésénél —— a legnagyobb nehézséget. A második negyedévtől kezdve a havi gyáripari statisztikai kérdőíveken ismét a teljes termelési értéket kell jelenteni, tehát a készáruk, iélkésztermékek és szolgáltatások mellett jelenteni kell a befejezetlen termékek állománykülönbözetét is.
A befejezetlen termékek állományának felmérésére különböző módszerek isme—
retesek. Ezek közül az egyik a leltározási módszer, ez azonban havonta igen nagy feladatot jelentene. A gyakorlatban a befejezetlen termékek állományának megállapi-
tására két módszer jöhet számításba.
Az első módszer csak olyan üzemeknél alkalmazható, amelyeknél cikkelemenkint megállapítható a tényleges önköltség. Ezeknél meg kell állapítani a havi készáru és félkésztermelés önköltségi értékét és ezt le kell vonni az üzemi elszámolási iven .(u. n.
üzin) kimutatott havi összes ráfordítások értékéből. A havi összes ráfordítások és a tárgyhónapban termelt cikklista szerinti cikkek önköltségi értékének különbsége adja a befejezetlen termékek állományának önköltségi értékét. Ha ehhez hozzászámítjuk az előző negyedév átlaghaszonszázaléka alapján kiszámított hasznot, megkapjuk a befejezetlen termékek állományának értékét folyóáron. Ez a módszer nagy általános—
ságban azért nem alkalmazható, mert az üzemi elszámolási ív legtöbbször később készül el, mint a havi gyáripari statisztikai adatszolgáltatás beküldési határideje.
A másik módszer mennyiségi nyilvántartáson épül fel, tehát ez akármilyen kez—
detleges üzemkönyveléssel ré'ndelkező vállalatnál alkalmazható. Ez a módszer a követ—
kező : meg kell állapítani a nyersanyagraktárból kiadott anyag mennyiségét természe—
tes mértékegységben (méter, kilogramm) és a raktárba érkezett késztermékek mennyi—
ségét ugyanilyen mértékegységben, figyelembe véve a különböző veszteségi tényezőket.
A nyersanyag és a kész— és félkésztermékek mennyiségének különbözete a megfelelő egységárral beszorozva és a haszonnal pótlékolva adja a befejezetlen termékek állomá—
nyának értékét.
A kérdés ezzel a módszerrel oldható meg a legegyszerűbben és aránylag kis hiba—
határok között. Természetesen a félévenkinti leltározáskor az így megállapított ada—
tok helyesbíthetők. A hibahatár szűkítése érdekében néhány szempontra külön fel kell hívni a figyelmet: folyamatos gyártásnál, tehát ott, ahol a nyersanyagból közbeeső raktározás nélkül lesz készáru, elég, ha a kezdőanyag és a késztermék mennyiségi különbözetét veszik figyelembe. Ilyen gyártási típussal dolgoznak megközelítően a fonodák. A fonodáknál az egymás után következő gép—lépcsők keresztmetszetileg pon—
tosan kiegészitik egymást. Minden más gyártástipusnál —'—tehát olyan helyeken, ahol a
;
megmunkálási folyamat alatt elképzelhető, hogy a raktárba kerülatermék, ott—fel kell mérni a kérdéses költséghely szempontjából nyersanyagnak minősülő és a hó folyamán beérkezett termékek mennyiségét, és ebből le kell vonni a hó folyamán a költséghelyet elhagyó kész termékek mennyiségét.
Egy pamütszövődében tehát az ajánlott módszer alapján a következő módon kell megállapítani a befejezetlen termékek állömányát : a pamutszövődében a költSég— ' helyek: láncorsózó, felvető, irelő, befűző, szövőde, árntisztitó, nyersáruraktár. A lánc—
orsózó a tárgyhónap folyamán a fonalraktárból (kézi raktár) kivett bizonyos mennyi-
