Kluszon', Vaclav: Az új iparvállalatok optimális nagysága és területi elhelyezése

102

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

százalékát előzetesen ki kellett számítani mind a népgazdasági tanácsokra, mind az

egyes iparágakra. Magától értetődik, hogy ezeket a számításokat előbb el kellett vé—

gezni a vállalatokra a következő módon:

;_31f1*xafs*x3f3txlfrtwsfs'ixsfs

fi afa % a-fi Jrfg *fa ,

ahol ne,, ma..., 35 a megfelelő osztályköz

közepe, fi, fa, ..., fö a munkások száma a megfelelő osztályközben, :E —— pedig a

teljesítménynormák teljesítésének átlagos százaléka. Ily módon ebben az egyenlőség—

ben csak egy ismeretlen van, az xs, amely

már meghatározható.

Kiszámítva a korrelációs hányadosokat a teljeskörű adatok alapjánrminden nép—

gazdasági tanácsra, arra az eredményre

jutottak, hogy az ágazatközi ingadozás a teljesítménynormák teljesítésében nem játszik lényeges szerepet, az összes eset- ben az 1- nem haladta meg a 30 száza—

lékot.

Különböző nagyságú minták tanulmá-

nyozása alapján megállapították, hogy

elegendő a munkások 10 százalékát kivá—

lasztani ahhoz, hogy kielégítő adatokat kapjanak a teljesítménynormák teljesí—

tésének átlagos százalékáról, mind a nép-—

gazdasági tanács egésze, mind vállalatai tekintetében.

A teljesítménynormák teljesítésére vo—

natkozó adatokat nem az egyes munká-

sok, hanem vállalatok szerint kapják és

összesítik. A szerzők véleménye szerint ezeket az adatokat a vállalatoknál is meg lehet állapítani. Ha abból indulunk ki, hogy minden vállalattól az egész válla—

latra vonatkozó adatokat kapunk, akkor az összesítő adatok megállapitása érde—

kében a mintavétel egysége nem az egyes darabbéres munkás, hanem a vállalat

lesz.

A beszámolójelentésben szereplő 30

iparági csoportot, mivel ilyen részletes

adatfeldolgozás nem szükséges a teljesit- ménynormák teljesítésének felméréséhez és egyébként is fáradságos és költséges

lenne, 5 alapvető iparág—csoportra csök—

kentették, amelyek a következők: nehéz—

ipar (gépgyártás nélkül), gépgyártás,

könnyűipar, élelmiszeripar és egyéb ipar—

ágak.

Ezeknek a nagyobb iparági csoportok—

nak képzése megkönnyítette a teljesit—

ménynormák teljesítésére vonatkozó mu—

tatók elemzését. A reprezentativ adatfel—

vétel céljai szempontjából is ez a csopor—

tosítás előnyösebb, mert egyrészt lehető—

séget nyújt a hiányosságok könnyebb fel—

ismerésére, másrészt a vállalatok nagyobb

számára tekintettel megfelelőbb tájékoz—

tatást nyújt, ami igen fontos a különböző véletlen tényezők hatásának kiküszöbö—

lése szempontjából. _

A szóban forgó beszámolójelentés tar-

talmazza a munkásoknak a teljesítmény—-

norma teljesitésének foka szerinti meg—A oszlását nemcsak az egész vállalat, hanem

az alap— és kisegítő műhelyek tekinteté—

ben is.

A reprezentatív módszer alkalmazási lehetőségének vizsgálata során a kutató-

kat mindenekelőtt az érdekelte, how a

népgazdasági tanács vállalatainak alap- és segédműhelyeiben dolgozó munkások a

teljesítménynorma teljesítési foka szerinti megoszlásának kiszámításához milyen ria—*

gyok a műhelyek közötti eltérések a nor—

mák teljesítése terén. A korrelációs hánya—

dosok, amelyeket 10 népgazdasági tanácsra számítottak ki, 5—12 százalék között vol—

tak. Ez azt jelenti, hogy a teljesítmény-

normák teljesítése terén az alap— és ki—

segítő műhelyekben dolgozó darabbéres

munkások között a különbségek annyira

lényegtelenek, hogy bátran elhanyagol- hatók.

A kutatók véleménye szerint a beszá—

molójelentésben csak a teljesitménynor—

mák átlagos teljesítési százalékára vonat—

kozó adatokat kell alap- és kisegítőmű—

helyek szerint megadni, a darabbéres munkásoknak a teljesítménynormák tel-

jesítési százaléka szerinti megoszlása meg—

adható az egész vállalatra vonatkozóan. A reprezentatív vizsgálat eredményei ala—

pot adnak annak feltételezésére, hogy az iparági csoportok kiszélesítésével, azaz minden népgazdasági tanácsnál 5—8 ilyen alcsoportot képezve, a reprezentatív meg—

figyelést sikerrel lehet felhasználni a darabbéres munkások normateljesítési _ adatainak kiszámításához.

(Ism.: Kiss Ferenc)

KLUSZON', VACLAV:

Az U.: IPARVÁLLALATOK OPTIMÁLIS NAGYSÁGA És TERULETI ELHELYEZÉSE

(Optimal'nüj razmer i razmescsenie novüh promüslennüh predprijatij.) —— Voproszü Eko- nomiki, 1962. 7. sz. 109—125. p.

Szerző cikkében azt vizsgálja, hogyan állapíthatjuk meg az új iparválallat opti—

mális nagyságát és legjobb területi elhe—

lyezését a beruházási és üzemeltetési költ—

ségek csökkentése mellett.

A vállalat optimális nagyságának kri—

tériumai rendszerint a beruházási és

üzemi költségek minimuma és a munka

STATISZTIKAI IRODALm FIGYELÖ

1031

termelékenységének maximumát Mind—

ezek szem előtt tartása mellett is a terve- zett vállalat nem mindig felel meg a nép—

gazdaság érdekeinek. Sok esetben a nép—

gazdasági szempontok ellentétesek a vál—

lalati szempontokkal. Az újonnan létesí- tendő vállalat az iparág, az ország létező

viszonyai között kezd el működni, ezek

szerves részévé válik, és ezekkel kapcso—

latos fejlődése is. Vegyük például a szál- lítási tényezőt, azaz a termékeknek a fo—

gyasztóhoz való eljuttatását: a vállalat méreteinek növelésével növekszik a vál—

lalat által ellátott terület is. Ez növeli a termékegységre eső szállítási költségeket, a termelési költségek egyidejű csökkentése mellett. Az optimális variáció kiválasztá—

sánál tehát a termelés és a szállítás beru—

házási és üzemeltetési költségeinek mini—

malizálása a feladat.

Mekkora legyen az újonnan létesítendő

vállalat és hova telepitsék? A lépések a következők:

1. A kapacitás megállapítása (maximá—

lis, minimális és közbeeső értékek).

2. A termelés, egyes termékek (termék—

csoportok) termelési költségeinek, illetve önköltségének megállapítása, a tennék—

választék kijelölése.

3 A termelési költségek függvényszerű kifejezése. Az esetek többségében a

o (m) — a xZ—i—bx—l-c vagy a v(x)——axk

ahol k(o függvényeket alkalmazhatjuk, .ahol

x —— az új vállalat termelési ka—

pacitása,

M$) -— a termékegység önköltsége, a, b, c, k — állandók.

Különböző vállalatok költségfüggvénye más és más a helyi viszonyok eltérése

miatt.

Az új vállalatra vonatkozóan megálla- pítható bizonyos nagyságú és formájú fo—

gyasztói körzet. E körzet nagysága azon—

ban nem csak az új, a körzetet ellátó Vál—

lalat termelésétől függ, hanem a már meg—

levő és a többi újonnan épülő vállalat nagysága is befolyást gyakorol rá. A szükséges számításokat a lineáris prog- ramozás segítségével végezhetjük el.

Az új Vállalatok optimális nagyságának megállapítására a legfontosabb módszer az ún. népgazdasági szinten mért költsé—

gek módszere. Az optimális megoldás kri—

tériuma ennél a módszernél a népgazda—

sági szinten mért szállítási és üzemi költ—

ségek minimuma.

Ha a vállalat nemcsak egy nyersanyag—

,forrásból fedezi szükségleteit, a szállítási

probléma kettős: 1. a késztermék szálli—

tásának problémája; 2. a nyersanyag szál- lításának problémája.

Minden lehetséges kombinációra vonat—

kozóan ki kell számítani az üzemi költsé—

geket is: az új vállalatok és a már működő vállalatok együttes költségei adják a nép—

gazdasági szinten mért költségek összegét.

Ezután a szerző bemutatja a probléma megoldására szolgáló matematikai appa—

rátust. Az analitikus geometria segítsé—

gével megállapítja a lehetséges megoldá—

sok körét, majd a matrix—elmélet segítsé—

gével kikeresi a lehetséges megoldások közül a legjobbat.

A módszer hiányossága szerző szerint, hogy nem veszi figyelembe az új vállala—

tok üzembehelyezésének fokozatosságát;

feltételezi, hogy az összes új kapacitás

egyszerre kezd működni. A fokozatos opti—

malizálás módszere ezzel szemben kiterjed az üzembehelyezések fokozatos voltára is.

E módszernél a számítások kiindulópontja

az egyes Vállalatok szállítási és üzemi

költségeinek minimuma. Mivel itt az op—

timalizálás az egyes vállalatok szintjén készül, az új vállalatok kapacitásának ösz—

szege nem egyezik meg az összes terve—

zett teljesítőképesség—növekedésével. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy az eltérés viszonylag nem nagy, mintegy 5 százalékos.

Röviden ismerteti szerző az átlagos szál—

lítási távolság módszerét. A temelési ka—

pacitás növelésének minden fokozatához és minden fogyasztói körzethez kiszámít—

ható a szállítások átlagos távolsága és a

termelés egységére jutó szállítási költség.

A számításokat leegyszerűsíti, ha a fo—

gyasztói körzet kör, ellipszis vagy tégla—

lap alakú. A módszer feltételezi, hogy a fogyasztói körzeten belül a fogyasztás

egyenletesen oszlik el. Úgyszintén feltéte—

lezi, hogy a szállítási útvonalak egyenle—

tesen hálózzák be az említett területet.

A vállalati nagyság optimalizálására és a vállalatok legjobb telepítésére vonat- kozó ismertetett számítási módszert 1961—

ben Csehszlovákiában a kőolajfeldolgozó üzemeknél alkalmazták.

A szükséges számításokat ,,Ural—I."

elektronikus számítógépen végezték el. Az elektronikus számítógép kétműszakos üze- meltetése mellett az eredmény megálla—

pításához mindössze 8,5 napra volt szük- ség. Ugyanezen a munka villanyszámoló—

gépek alkalmazásával 1230 óráig tartott

volna.

(Ism.: Kovács Tamásné)