Nevaril, T.: A gazdasági hatékonyság mérése és az árak

(1)

216 STATISZTIKA! IRODALMl FiGYELÓ

lajdonformák szerint: városi és falusi népes—

ség szerint: a lakosság tevékenységének jel—

lege (mezőgazdasági és nem mezőgazdasági népesség) szerint.

A társadalmi fogyasztási alap vizsgálatá—

hoz a legfőbb és legmegbízhatóbb forrás a családok költségvetése.

(Ism.: Tóth Edit)

NEVARiL. T.:

A GAZDASÁGI HATÉKONYSÁG MERÉSE ÉS AZ ÁRAK

(Mereni ekonomické efektivnosti a ceny.) — Poli- tická Ekonomie. 1971. 1. sz. 29—38. p.

A fejlődés során minden gazdaság eljut arra a színvonalra, amikor a további növeke- dés extenzív forrásai már kimerültek. Ekkor kerül előtérbe a termelési tényezők hatékony- ságának kérdése, mivel a további fejlődés csak a hatékonyság növelésével lehetséges.

A politikai gazdaságtanban általánosan el- fogadott az a tétel, hogy a népgazdaság hatékonyságának színvonalát az egy adott időszakban rendelkezésre álló termelési té—

nyezők és a velük előállított végső fogyasz- tásra szánt javak közötti arány mutatja. Mi- vel mind a termelési eszközök, mind pedig a segítségükkel előállított fogyasztási javak a társadalmilag szükséges munkaidőre vezet—

hetők vissza, helyénvaló az a megállapítás, hogy végső soron az idővel való gazdálkodás törvényéről van itt szó.

A gyakorlat számára azonban nem elég—

séges ennek az összefüggésnek a megállapí- tása. A gazdasági tervezésnél és döntések- nél arra van szükség, hogy viszonylag ponto- san meg lehessen állapítani a konkrét gaz- dasági ténykedések hatékonyságát is, és ki lehessen választani az optimális variánst. A gyakorlati megoldás szempontjából azonban még távolról sem alakult ki általánosan elfo- gadott vélemény, és ennek tulajdonítható, hogy a hatékonyság mérésére több, eltérő módszert is alkalmaznak.

A hatékonyság mérésénél mindig szem előtt kell tartani, hogy csak relatív adatok megállapítására van meg a lehetőség, ami—

kor két vagy több variáns összehasonlítáááról van szó. Ugyanekkor azonban a különböző variánsokkal elérhető munkamegtakarítás ab- szolút nagyságát is meg tudják állapítani.

ilyen vizsgálat azonban csak akkor végezhető el. ha a különböző variánsok kiszámítása ösz—

szehasonlító módszerrel történt. A gyakorlat-

ban rendszerint az optimális beruházási va- riáns, az élő munkának új technikával való helyettesítése. a nyersanyagok helyettesítése képezi az ilyen vizsgálatok tárgyát.

A tanulmány nem foglalkozik az egyes va—

riánsok tárgyi szempontból vett összehason-

lításónak kérdéseivel, hanem csupán az ér—

tékeléssel kapcsolatos problémákat vizsgálja.

Nem kétséges ugyanis. hogy a termelési fo- lyamat keretében ráfordított és az eredmény—

ként kibocsátott társadalmi munka helyes ér—

tékelése minden ilyen vizsgálat legfontosabb része. Az e téren elkövetett minden hiba alapvetően módosítja a számítások eredmé- nyét és téves következtetésekhez vezethet.

A hatékonyság mérésére a termelési szfé- rában vannak meg a legkedvezőbb feltételek, éppen ezért az itt érvényesülő árakat kell ilyen célra felhasználni. Ilyenek elsősorban a nagykereskedelmi árak, de ilyennek tekinthe- tők a mezőgazdasági felvásárlási árak és a külkereskedelmi forgalom árai is. Ugyanekkor az is előfeltétel, hogy az árak a számítások időszakára vonatkozzanak.

A vizsgálatok szempontjából azonban kü- lönbséget kell tenni a társadalmilag szüksé- ges. ún. ..kritériális" árak és a tényleges fo—

lyó árak, az ún. ,.realizálási" árak között. A törekvés mindig az, hogy a realizálási árak minél jobban megközelítsék a kritériális ára- kat, amelyeket .,hosszú távú egyensúlyi áraknak" is szoktak nevezni. A hatékonyság mérésénél kritériális nagykereskedelmi árakat kell figyelembe venni.

Ismeretes azonban, hogy a társadalmilag szükséges ráfordítások gyakorlati meghatáro- zásánál egy sor nehéz kérdés merül fel, amelyek miatt sokan nem is tartják lehetséges- nek az ilyen ráfordítások meghatározását.

A társadalmilag szükséges ráfordítások kö- rüli viták az utóbbi időben mind a Szovjet- unióban. mind pedig egyes szocialista orszá- gokban megélénkültek. Egyes közgazdászok az érték és az úr között a szocialista gazda- ságban megállapítható kapcsolatok elemzé—

séből indulnak ki, mások pedig a probléma matematikai megfogalmazásával keresik a megoldást. Vannak olyan vélemények is, amelyek a racionális árat a termékek használati értékéhez, kívánják kötni. Ez az álláspont gyakran oda vezet, hogy a társadalmilag szükséges ráfordítások arányait azonosnak ve- szik a termékek használati értéke közötti ará- nyokkal. Ez nyilván nem tekinthető marxista felfogásnak.

A társadalmilag szükséges költségek meg- határozásánál az elvi alapokból, az érték mar—

xista tagolásából kell kiindulni. Ebben az esetben a c és a v elemek a vállalati költsé—

geket reprezentálják, az m elem pedig az össztársadalmi költségeket. amelyeket vagy a gazdasági szervezetek nyereségéből vagy pedig az állami költségvetésből fedeznek. Az m elemnél, annak nagyságát illetőleg azonban felmerülnek azok az ismert problémák, amelyeket általában az ártípus megválasztá—

sának kérdése körül csoportosítanak.

A társadalmilag szükséges költségek össze- gének konkrét számszerű megállapítása ese-

(2)

STATiSZTiKAl IRODALMI FIGYELÓ

217

tén vitatott, hogy az alábbiak közül melyik számítási módszert kell elfogadni:

1. az átlagos költségek vagy Cl határköltségek, 2. a belföldi költségek vagy a világpiaci kölségek, 3. egy adott időszak tényleges költségei, egy terv—

időszak költségei vagy pedig különleges (például op—

timális) szempontok szerint megállapított költségek.

Az ilyen vizsgálatokkal kapcsolatban hatá- rozottan felmerül az optimum fogalmának és gyakorlati meghatározásának a kérdése. Az optimumnak a gyakorlatban szokásos jelen—

legi megfogalmazása nem jelent sem elmé—

leti, sem pedig gyakorlati megoldást. Általá—

ban úgy szoktak fogalmazni, hogy ,,a legjobb megoldás kiválasztására törekszünk".

A gyakorlati vizsgálatok azt mutatják, hogy a kritériálís nagykereskedelmi árak segitsé—

gével lehetőség van a legelőnyösebb haté- konysági variáns kiválasztására, ami a haté- konyság gyakorlati mérése szempontjából nem lebecsülendő eredmény. Nem kétséges azonban, hogy egy ilyen eljárás nem vezethet a népgazdasági optimum olyan értelmű meg—

határozásához, ahogyan azt az optimális ter—

vezés elméletének hívei szeretnék.

Az optimum kritériumának egyes szerzők szerint az optimális árak segitségével lehetne eleget tenni. Az optimális ár meghatározá- sánál minden esetben szem előtt kell tartani azt. hogy a termelési erőforrások az össztár- sadalmi szükségletekhez képest minden idő- szakban korlátozott mértékben állnak rendel- kezésre. Ha azonban világgazdasági mére—

tekben gondolkozunk, ennek folytán nem au—

tark, hanem nyílt gazdaságról van szó, s így a szűkösség és a bőség fogalmai másként értelmezendők.

Az optimális ár körüli, újabban megélénkült viták azonban még számos kérdést nem tisz—

tóztak, így tehát a különböző álláspontok között jelentős eltérések vannak. A fő nehéz—

ség végső soron itt is a társadalmilag szük—

séges költségek konkrét meghatározásában rejlik. A kérdés tisztázására M. P. Fedorenko és V. V. Novozsilov szovjet közgazdászok tet—

tek nagy erőfeszítéseket. A gyakorlatban azonban minden megoldásnak megvannak a maga hátrányai, ami főleg abban mutatko- zik, hogy állami kiegyenlítő dotációk alkal—

mazását tennék szükségessé.

A fentiekből következik, hogy a kritériális nagykereskedelmi árak nem képezhetik az optimalitás közvetlen meghatározóját, ilyen követelmény felállítása irreális lenne. Ennek ellenére a gyakorlatban felhasználhatók az

érték pénzbeni kifejezésére, illetve a társa-

dalmilag szükséges költségek megállapí- tására. Nélkülük a hatékonyság mérése a gyakorlatban nem lenne lehetséges.

Vannak olyan vélemények is, amelyek sze—

rint az optimalitás mérésére a belföldi gaz- dasági körülmények között is a világpiaci árakat kell alkalmazni. Ebből következik, hogy

a belföldi nagykereskedelmi árak megállapí—

tásánál is a világpiaci árakat kellene figyelembe venni, vagy esetleg a világpiaci és a belföldi nagykereskedelmi árak közötti kü- lönbségeket kellene felhasználni a belföldi termelés hatékonyságának a vizsgálatánál.

Nem kétséges, hogy a világpiaci árak fi- gyelembevételével a belgazdaságnak a ha- tékonysággal kapcsolatos számos kérdése hasznosan elemezhető. Szem előtt kell tartani azonban legalább a következőket.

A világpiaci árak egyáltalán nem egysége—

sek, így tehát nem könnyű feladat annak az eldöntése, hogy melyik piac órát kell figyelembe venni. Az árakat meg kellene tisztítani a konjunkturális hatásoktól, és a minőség—

ben, valamint a szállítási feltételekben levő különbségeket is figyelembe kellene venni. Az árak érvényességét igen hátrányosan befolyá- solja az egyes piacokon meglevő, különböző mértékű infláció is.

A figyelembe vett —— kiviteli vagy behozatali

— árak gyakorlati felhasználása esetén még számos tényező hatásával is számolni kell, mint például a konkrét árengedmények, vá- mok, a különféle kereskedelmi költségek stb.

Nem könnyű feladat a különböző valuták hazai pénznemre való átszámítása sem. egyes vélemények szerint ez teljesen megoldhatat- lan feladat. Az idegen valutában történő szá—

mítás eredményei viszont gyakorlatilag csak korlátozott mértékben használhatók fel.

Mindezek mellett a világpiaci árak segít—

ségével történő számításoknál még a problé—

mák egész sora merül fel. Egyeztetni kellene a költségszerkezetet és a tiszta jövedelem tartalmát, mert ezeken a területeken alapvető különbségek vannak a szocialista és a kapi- talista országok között.

A fenti tényezők mellett meg kell még em- líteni, hogy a világpiaci feltételek gyakran nem is vethetők egybe a belföldi adottságok—

kal. Ez a helyzet elsősorban az olyan termé—

keknél, amelyek nem képezik vagy nem is képezhetik a világpiaci forgalom tárgyát.

Ezeknek költségeit tehát csak a belföldi fel- tételek alapján indokolt megállapítani.

Nem kétséges, hogy a gyakorlati gazda—

ságpolitika számára a termékek túlnyomó ré—

szénél a belföldi adottságok szabják meg a költségek színvonalát. A világpiaci árak se- gítségével végzett számítások eredményei csak a különleges célokra szánt gazdasági elemzéseknél használhatók fel. Ezek segítsé—

gével indokolt gyakran elvégezni például a nagyberuházások létesítése esetén szükséges gazdasági számításokat. A belföldi nagykereskedelmi árrendszer továbbfejlesztésénél azonban csak olyan esetekben használhatók fel, amikor a kirívóan magas vagy alacsony árak helyesbítése a feladat.

(Ism.: Haipál Gyula)