STATlSZTIKAl ELEMZÉSEK
MUNKATERMELÉKENYSÉG ÉS HATÉKONYSÁG AZ IPAR ÁGAZATAlBAN
DR. ROMÁN ZOLTÁN
Az ipari munka termelékenységének alakulását szokásos indexeinxk oly módon mérik, hogy a termelés volumenének alakulását a munikaráfordítások alakulásához viszonyítják. A termelés volumenét a Központi Statisztikai Hivatal a terméksoros inclexszel. a minisztériumok (és a vállalatok) általában még ma is a teljes ter—
melés indexével mérik. A terméksoros indexet megbízhatóbbnak tekinthetjük, de a kétfajta indexben egyébként közös, hogy az átvitt munlkaráfordítások változását egyik sem tükrözi. A 'terméksoros index bevezetésével a Központi Statisztikai Hiva—
tal az 1950—es évek elején az ipari termelés és termelékenység mérésének alapjait lényegesen gazdagította, de ezzel természetesen nem oldotta meg a termelékeny- ségmérés valamennyi problémáját.
Az átvitt munkaráfordítások közül különösen az állóeszköz-ráforclítások válto—
zásának figyelmen kívül hagyása problematikus. A munkaráforditások csökkentésé—
nek egyik fő útja ugyanis helyettesítésük állóeszköz-ráfordításokkal. Ennek a helyette- sítésnek elvileg az összráfordito'sban is megtakarítást kell eredményeznie. de gya—
korlatilag ez nincs feltétlenül így. és az összmegt—alkarítás mértéke, a helyettesítés hatékonysága természetszerűleg igen különböző lehet.
Szokásos termelékenységi indexeink a munkaráfordítások hatékonyabb fel- használását és ál—lóeszközzel való helyettesítésüket tehát együttesen tükrözik, e helyettesítés hatékonyságáról semmit sem mondva. Célszerűnek látsz—ixk ezért olyan index felhasználása is, amely a munka— és állóeszlköz-ráfordításovk együttes haté—
konyságát jellemzi. A tőkés országokban Kendrick alapmunkáján-ak (1) és Denison ezt továbbfejlesztő újabb művének (2) megjelenése óta mind jobban terjed az ilyen típusú (ún. többtényezős vagy teljes) termelékenységi indexek felhasználása (3). bár ez elé a megfelelő állóeszrköz-statiszti'loai adatok hiánya eléggé erős kor—
látokat állít. Ugyanakkor a szocialista országokban a bruttó termelés/létszám, az- az a szűkebben értelmezett munkatermelékenységi indexek mellett egyre sűrűb- ben vizsgálják az állóeszközök lkihasználását, hozamát, (; termelés/állóeszköz há- nyados különböző típusait (4). A kétféle hányados természetesen többnyire elté—
rően alakul, és együttes értékelésükhöz indexeik val—amilyen összevonására, átla—
gos. súlyozott értékének meghatározására van szükség. Ez nyilvánvalóan szintén különböző "többtényezős" indexek számításához vezet.
Magyarországon — a "hagyományos" termelékenységi indexek korlátainak feloldására törekedve —— mintegy tíz éve láttak napvilágot az első ilyen javaslatok
(5), (6). Később a Központi Statisztikai Hivatal az iparra vonatkozóan a javasolt
módszerrel részletes számításokat végzett és tett közzé (7). Ismertette ezek mód-szerét a termelékenység mérésével foglalkozó módszertani kiadványa is (8). Né—
hány esetben az iparróvl a Központi Statisztikai Hivatal azóta is közölt ilyen -— így neveztük el — ráfordításhatékonysági indexet, de csak kiegészítő adatként; ezt az indextípust eddig nem sikerült elfogadtatni. Mindenesetre az ez iránt mutatkozó érdeklődés növekedését mutatja. hogy a legutóbbi időben több kitűnő szerző is hasonló indexek felhasználására építette elemző tanulmányát (9), (10). (11).
A közelmúltban egy nagyobb vizsgálat keretében. amely az egész magyar népgazdaság termelékenységének alakulását elemezte 1950—1970 között, úiabb részletes számításokat végeztünk ráfordításhaték—onysági, teljes termelékenységi in- dexekkel. és újabb vizsgálat tárgyává tettük alkalmazásuk problémáit is (12).
(Minthogy eddig sem a többtényezős index, sem a ráfordításhatékonysági index
elnevezés nem honosodott meg —- anélkül, hogy e terminológiai problémában állást kívánnánk foglalni —, a külföldön elterjedt teljes termelékenységi index el- nevezést fogjuk használni. ,,Teljesnek" ezek az indexek valójában csak akkor te- kinthetők — ha egyáltalán tekinthető index ,,teljesnek" _, ha a fajlagos anyagfel- használás alakulását is figyelembe veszik, azaz a termelési eredményt az anyag- mentes termelési értékkel vagy a nemzeti jövedelemmel mérik. Meg kell még je- gyezni. hogy a hazai szakirodalomban és gyakorlatban a ,,teljes termelékenységi index" fogalmát gyakran az ágazati kapcsola-ti mérlegekből számított teljes ráfor- dítási együtthatókkal kapcsolják össze; azokkal az együtthatókkal. amelyek az át—vittmunka-ráforditásokat is munkaidőben fejezik ki. és a ,,népgazdasá-gi szintű ter-
melékenységet" mérik. Ilyen értelemben használja ezt a fogalmat a Központi Sta—tisztikai Hivatal az ágazati kapcsolatok mérlegéről készült kiadványaiban.) A TELJES TERMELÉKENYSÉGI lNDEXEK SZÁMlTÁSl MÓDSZERE
Valószínűnek látszik, hogy a különböző típusú termelékenységi mutatókról és indexekről folyó vita sohasem vezet olyan eredményekhez, hogy a vitapartnerek megegyezzenek valamelyik mutató, illetve index abszolút fölényében. Bizonyára újra és újra arra a következtetésre fogunk jutni. hogy különböző célra különböző indexeket célszerű alkalmazni. Abban azonban valószínűleg megegyezésre lehet jutni. hogy amennyiben a termelékenységi indexeket a gazdálkodás hatékonyságá—
nak megítéléséhez kívánjuk felhasználni. az állóeszköz-ráfordítások alakulását és helyettesítő szerepüket nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ha ezt elfogadjuk, két módon járhatunk el. és bármelyik út járhatónak tűnik. Vagy megtartjuk a munka—
termelékenységi indexeket, de kimutatjuk, hogy alakulásukban milyen szerepe volt az állóeszközökkel való helyettesítésnek, vagy áttérünk teljes termelékenységi in- dexek alkalmazására. A következőkben olyan módszert fogunk javasolni, amely a kétféle index összekapcsolását és párhuzamos alkalmazását teszi lehetővé.
Míg szokásos termelékenységi indexeinknél a terméksoros vagy a teljes ter—
melési indexet (Ti/TO) osztjuk a munkaráfordítások *indexével (Mg,/M.)), a teljes ter- melékenységi indexek számításánál a termelési indexet a mun—karáfordítások és az
állóeszköz-ráfordítások együttes indexével osztjuk (jelölje azt M1 —l— A1//M()"l— Ág).l
Mellőzve most a számítási problémák-at, ezt bizonyára hasznos és indokolt kiegé- szítésnek fogadhatjuk el.2 Minthogy iparcsoportok és iparágak szerint csak a jel—zett (terméksoros és teljes) termelési indexeink vannak, ezek termelékenységala—
kulásának értékeléséhez igen nagy e kiegészítés jelentősége.
1 Súlyozott számtani átlag számítása esetén: (MUMUS —l— (Ar/Ao) (1—5).
? Indokolt lenne a forgóeszközök figyelembevétele is, de ehhez egyelőre nem rendelkezünk a meg- keltető ldősorokkal.
MUNKATERMELÉKENYSEG AZ lPARBAN l51
Az egész iparra vonatkozóan a nemzeti jövedelem alapján számított termelé—
kenységi indexszel is rendelkezünk. Ez az index a fenti egyszerűsített módon így jellemezhető (T* az anyagmentes termelési értéket, A* az értékcsökkenési leírást jelöli):
'l'í" — ÁT M,
Pk .
"'n " Ar) Mo
s ezzel emlékeztetni szeretnén—k arra. hogy az állóeszköz-ráfordítások alakulását ebben az indexben a számláló tükrözi. Újabb számításaink (8) egyik érdekes ta- nulsága viszont az, hogy a nemzeti jövedelem és az ebből számitott termelékeny- ségi index meglehetősen ,,érzéketlen" az állóeszköz—ráfordítások változására.
Az ipar 1960 és 1969 közötti fejlődésére jellemző átlagos növekedési ütemek*
Mutatószám Százalék
Anyagmentes termelési érték . . . ó,ó Értékcsökkenési leirás . . . . . . . . . . . . . . 7,0 Nemzeti jövedelem . . . 6.6 Munkaráfordítások (létszám) . . . . . . . . . . . 2.8 Állóeszköz— ráfordítások . . . 7.2
Munka —l— állóeszköz ráfordítások** . . . . , . . . . 4.1
Az adatok forrását lásd (13).
Munkabér—értékcsökkenési leírás aránnyal súlyozva.
v;
A fenti adatokból számítható termelékenységi indexek világosan jelzik, hogy ha az állóeszköz—ráfordítások-at a számlálóban vesszük figyelembe, ez alig vagy egyáltalán nem okoz az index értékébe—n változást, a nevezőben való szerepelte- tésük viszont lényegesen eltérő eredményt ad:
anyagmentes termelesi ertek 'munkarafordítások . . 3.7 százalék, nemzeti jövedelem/munkaráfordítások . . . 3.7 százalék, anyagmentes termelési erték/ munkaráfordítások
és állóeszköz- ráfordítások . . . 2.4 százalék, nemzeti jövedelem/munkaráfordítások
és állóeszköz ráfordítások . . . . . . . . 2,4 százalék.
E tipikusnak tekinthető összefüggések magyarázata az, hogy a termelés/álló—
eszköz hányados általában kevéssé változik, az értékcsökkenési leírás változása az anyagmentes termelési érték változásától is kevéssé tér el, figyelembevétele (le—
vonása) tehát — amellyel a nemzeti jövedelem indexéhez jutunk — ritkán és csekély változást okoz. Ezzel szemben a munka technikai felszereltsége rendszeresen nö- vekszik, az állóeszköz-ráfordítások határozottan jobban növekednek, mint (: mun—
karáforditások. A kétféle ráfordítás együtt a súlyoktól függő mértékben, de mindig jobban nő, mint csupán a munkaráforditásoik. Ha tehát azt kívánjuk, hogy ter- melékenységi indexeinkben az állóeszköz—ráfordítások alakulása súlyt kapjon.
nemzeti jövedelem indexek felhasználása esetén is indokolt a nevezőben a munka—
ráforditásoik —i— állóeszköz-rá'forditások indexével számolni. (Kétségtelen viszont, hogy az így kapott termelékenységi mutatókban és indexekben az állóeszköz—rá- fordításokat ,,halmozott—an". mind a számlálóban, mind a nevezőben figyelembe vesszük. és ez okoz bizonyos értelmezési nehézséget. Jelenleg azonban —— mint említettük —- az iparcsoportokra és iparágakra vonatkozóan nem rendelkezünk nemzeti jövedelem indexekkel, az állóeszköz-ráfordítások figyelembevételé'nek ez az alternatívája tehát csak az egész ipar vizsgálatánál merülhet fel.)
A teljes termelékenységi indexek számításának legkritikusabb módszertani kérdése a súlyozás — közelebbről a munkaráfordításo-k és az állóeszköz—ráfordítá- sok ,,összsúlyozásánaik" problémája. A tőkés országokban ezt általában a ráfor- dításovk marginális hozamának aránya alapján végzik. Ez a lehetőség számunkra
— nem fogadva el a marginális termel—ékenység elméleti feltételezéseit — elesik, és
abból a koncepcióból indulunk ki, hogy összegezzük a kétféle ráfordítást, vala— — milyen :közös mértékegységben. Erre természetesen sokféle lehetőség kínálkozik:ezek egyike, amelyet a Központi Statisztikai Hivatal 1966. évi számításánál is atl—
kolmaztun'k, az a megoldás, hogy a mu—nkaráfordításokat és az állóeszközöknek az
ágazati kapcsolati mérlegből meghatározott mun'karáfordítás-tartalmát összegez- züfk. (Az állóeszköz-ráfordítások—rnak ez az eljárás — mint látni fogjuk — igenkis súlyt ad.) Új számításaink keretében az állami iparra vonatkozóan —— próbaképpen— 12—féle súlyozást készítettünk.
1968. évi adatok alapján a következő hatféle súlyt képeztük:
A — munkabérek -- értékcsökkenési leírás,
B — munkabérek és közterheik —- értékcsökkenési leírás és állóeszköz—lekötési járulék, C -— munkabérek, közterheik. egyéb személyi jövedelmek —— értékcsökkenési leírás és
állóeszköz-lekötési járulék.
D -— munkabérek és közterheik —- értékcsökkenési leírás, állóeszköz- és forgóeszköz- Iekötési járulék.
E — foglalkoztatott létszám —— az értékcsökkenési leírás létszámtartalmaf;
F — foglalkoztatott létszám -— az értékcsökkenési leírás és az állóeszköz—lekötési já- rulék létszámtartalmafl
A súlyozás alapjául szolgáló eredeti indexértékeket az 1. tábla, a hatféle súlyt és a teljes termelékenység ezekkel számított átlagos növekedési ütemét az 1950—1958., az 1958—1967. és az 1950—1970. évekre a 2. tábla mutatja be.
1. tábla
A termelés és a ráfordítások átlagos növekedési üteme az állami iparban
(Siómlék),_,, , __ _
1950—1958. l 1958—1967. 1950—1970.
Megnevezés m— ,, W,..,,_,_,s — ———f—————————
évek
Termelés* ... 9.3 ; 8.0 8,0
Létszám ... 5,4 l 3,3 4,0
Allóeszközök ... 8.2 7.8 7.6 Termelés/létszám ... l 3,7 4,5 * 4.0
Termelés/állószközök ... I 1.1 0.2 L 0.4
* Terméksoros index alapján.
A teljes termelékenység növekedési üteme természetesen mindig a terme- lés/létszám és a termelés/állóeszköz hányados növekedési üteme közötti sávban van, éspedig mindig közelebb a termelés/létszám hányados, azaz a mun—katerme- lékenység növekedési ütem—éhez. A munlkaráfordítások súlya ugyanis általában ——
és számításunk mindegyik variánsában (86 és 61 százalék között) — nagyobb, mint
az állóeszköz-ráfordításoké.3 Azonosnak véve az egységnyi állóeszközérték újraelőállításának létszámigényével, az ágazati kap—
csolati mé leg segítségével határoztuk meg.
4 Egyszerűség kedvéért az állóeszköz-lekötési jóruléknál ugyanazt az átszámítási együtthatót alkal- maztuk, mint az értékcsökkenési leírásnál.
:
MUNKATERMELÉKENYSÉG AZ IPARBAN 153
2. tábla
A teljes termelékenység átlagos évi növekedési üteme az állami iparban különböző 1968. évi súlyok alkalmazása esetén
(százalék) W
Megnevezés ; A l E É C l D J E ÉN [:
l
A munkaráfordítások 1968. évi súlya ... 72 66 l 67 61 86 79 Az állóeszköz-ráfordítások 1968. évi súlya ... 28 34 33 39 14 21 A teljes termelékenység átlagos évi növeke-
dési üteme
1950—1958 ... 29 2.7 1 2,8 2,6 3,3 3,1 1958—1967 ... 2.9 2.6 l 2,6 2,4 3.7 3.3 1950—1970 ... 2.6 2.4 l 2.4 2.2 3,2 3.0
A teljes időszakot nézve a munkatermelékenység 4.0, az állóeszközök egysé- gére jutó termelés 0.4 százalékkal nőtt. A munkaráfordításokra —l— állóeszköz—ráfor—
dításokra jutó termelés növekedésére a legalacsonyabb érték, amit kaptunk, 2.2, a legmagasabb 32 százalék. Ha a két részidőszakot hasonlítjuk össze, a munka- termelé—kenység a második, az állóeszköz-hatékonyság az első időszakban alakult kedvezőbben. Az ,,eredő" teljes termelékenység kisebb különbséget mutat, éspedig a kétféle ráfordításnak adott súly arányától függően vagy az egyik (B, C, D), vagy a másik (E, F) időszak javára.
Az A, B és D típusú súlyokat nemcsak az 1968. év. hanem az 1950. és az 1958.
év adatai alapján ismeghatároztuk. Az ezekkel végzett számítások csak néhány 'ti- zedszázalékkal térnek el az 1968. évi súlyokkal kapott eredményektől. Az indexszámí- tásoknál a választott eljárásoktól függően (Laspeyres vagy P—aasche formula, for- galmi adó vagy forgalmi adó nélküli árak alkalmazása stb.) kisebb—nagyobb lkü- lönbségek rendszeresen adódnak, és ez nem kerülhető el. A lényeg az, hogy a vá-
lasztott eljárást következetesen alkalmazzuk. _
További elemzéseinket az 1958. évi B típusú súlyokkal kapott eredményekre építjük: a középső időszakot és az állóeszközök olyan súlyát vesszük alapul, amely variáns—aink között nem a legnagyobb, de az állóeszköz—kihasználás alakulását az összegező indexben határozottan kifejezésre juttatja.
A MUNKATERMELÉKENYSÉGI ÉS A TELJES TERMELÉKENYSÉG!
INDEXEK ÖSSZEKAPCSOLÁSA
Elemzési módszerünket az egész állami iparra vonatkozó adatok segítségével mutatjuk be. A termelést a terméksoros indexszel, a munkaráfordításokat az összes foglalkoztatott teljesített óráiv—al, az állóeszköz-ráfordításokat az állóeszköz—állo- mány változatlan áras bruttó értékével mérjük. Az 1950—1970 közötti teljes húsz- éves időszakot két tízéves időszakra bontjuk, és ezeket fogjuk összehasonlítani. A teljesitett órákkal való mérésre azért tértünk át, mert a második tízéves időszak végén, 1968-ban jelentős intézményes munkaidő—csökkentésre került sor. Az ebből eredő munkaidő-kiesés egy része ugyan a teljesített munkaórákra számitott ter- melékenység gyorsabb növekedésével megtérül, a két időszak összehasonlítása mégis reálisabb a teljesített órákra számított termelékenységi mutatók alapján.5
5 A Központi Statisztikai Hivatal csak az ipar munkásaira vonatkozóan veszi számba a teljesített órá- kat. Az összes foglalkoztatott létszámra ilyen indexeket úgy nyertünk, hogy a foglalkoztatott létszám index—
sorát korrigáltuk az egy munkás által teljesített órák indexévei (azaz feltételeztük, hogy ez az utóbbi index jellemzi az egy alkalmazott által teljesített órák alakulását is.)
Célszerű lenne a mrunkarófordítások szakképzettségi összetételének változását is
figyelembe venni, de ehhez sajnos megbízható adatokkal nem rendelkezünk.A teljes és a két tízéves időszakra indexeink a 3. táblában bemutatott átlagos
évi növekedési ütemet mutatják (itt és a továbbiakban a számítások áttekinthető—
ségének megkönnyítése érdekében kis különbségek esetében a növekedési üte—
meket iadditívna'k tekintjük).
3. tábla
Az állami ipar termelékenységének alaku/ásót jellemző átlagos növekedési ütemek a két tízéves időszakra
_ _ (százalé k) _, ,_—__w_____
1950—1960. ) 1960—1970. ] wan—1970.
Megnevezés ' __—________
évek
1. Termelés ... 9.8 6.2 8.0 2. Munkaráfordítások (munkaórák) ... 5.3 1.5 3.4 3. Állóeszköz—ráfordítások ... , ... 8.0 7.2 7,6 4. Termelés,állóeszköz—ráfordítások (1:3) ... 1,7 _0,9 0.4 5. Munkatermelékenység (1 :2) ... 4.3 4,7 4,5
Ebből:
6. Helyettesítés (8-2) ... 0.9 2.0 1.4 7. Hatékonysa'g/teljes termelékenység (5-6) 3.4 2.7 3.1 8. Munkarófordítások —l— állóeszköz—ráfordítá-
sok (2—l—3 súlyozott átlaga) ... 6.2 3.4 4.8 9. Teljes termelékenység (1-8) ... 3.4 2,7 3,1
Ebből:
10. Nagysógrendi megtakarítások (a terme-
lés 15 százaléka) ... 1,5 O,9 1.2 11. Reziduólis hatékonyság (9—10) ... 1,9 1,8 1,9
A második időszakban az állóesz'köz-ráfordí'tások valamivel, a munkaráfordí—
tások lényegesen kevésbé nőttek, mint az első időszakban. A termelés növekedési üteme kétharmadára csökkent. A munikatermelé—keinység növekedési üteme kevéssel magasabb lett. az eszközhatéikonyság viszont csökkent a második időszakban. E
két ellentétes tendencia értékelésének nehézségét hidalja át, ha a munikarófor-
dítások és az óllóesziköz-rófordításoik együttes alakulását viszonyítjuk a termelés változásához, az így nyert teljes termelékenységi index a második idősz-ak kedve—zőtlenebb fejlődését jelzi. (A reziduális hatékonyságban viszont — magyarázatára rövidesen rátérünk —— nem mutatkozik lényeges különbség.)
A munkatermelékenység növekedését — ,,hagyományos" módszerrel —- két ösz—
szetevőre szoktuk felbontani: a technikai felszereltség és az állóeszköz—hatékony-
ság változására. Alapja az ismert azonosság:(Á/M) "(T/Á) ; T/M
A vizsgált időszakról ily módon a 4. tábla szeriniti iképet kapjuk.
Az állóeszköz—hatékonyság romlása, a technikai telszereltségnek a munka—
termelékenységnél nagyobb növekedése utal arra, hogy a második időszak na-
gyobb *termelékenységnövekedéSi üteme mögött negatív jelenségek is vannak, de
ennek kvantitatív értékelésére e módszer nem ad lehetőséget. Ez az adatsor a munwkaráforditások és az állóeszköz—rófordításoik közötti kapcsolatot sem jellemzi kielégítően, többek között azért nem, mert teljesen ,,érzéketlen" az iránt, hogy e rótordításoknak milyen súlyuk van. Ez a hiányosság különösen szembetűniik azMUNKATERMELÉKENYSEG AZ IPARBAN ' 155
egyes ágazatok összehasonlításánál: az állóeszköz—hatékonyság egyszázalékos vál—
tozása nyilvánvaló—an egész mást jelent a tőkeigényes villamosenergia-iparban vagy a kohászatban, mint a ruházati iparban vagy akár a gépiparban. Emellett a technikai felszereltség növekedése nemcsak oka a magasabb termelékenység- nek, hanem következménye is: nemcsak a beruházások, hanem a jobb szervezés-
sel elért munkaerő-megtakarítás folytán is magasabb lesz a technikai felszereltség
mutatója.
4. tábla
Munkatermele'kenység, technikai felszereltség, állóeszköz-hatékonyság az állami iparban
_(átlagos_e'viwn_övekedésí ütem, százalék)
.
1950—1960. j 1960—1970. ! 1950—1970.
Megnevezés 7777" " "" "' ' ' "
l évek
Munkatermelékenység ... ] 4,3 4,7 4.5 Technikai felszereltség ... 2.6 5.6 4.1 Allóeszköz-hatékonyság ... 1.7 — 0.9 0.4
Javasolt elemzési módszerünk azon alapszik, hogy a munkaráfordítások és az állóeszköz-ráfordítások között helyettesítő kapcsolatot tételezünk fel. Nincs he- lyettesítés, ha azonos arányban növekednek; az eltérő növekedés (általában: az állóesz—köz—ráfordítások nagyobb növekedése) viszont helyettesítésnek tulajdonít- ható. Minthogy a helyettesítés folytán az egyik fajta (az állóeszköz—) ráfordítás jobban, a másik (a munka—) ráfordítás kevésbé növekedik. mint enélkül, a helyette—
sítés mértékét nyilvánvalóan nem e két növekedési ütem teljes különbsége adja, hanem az együttes növekedésüktől való eltérés. Együttes növekedésüket súlyozott átlag számítását/al már meghatároztuk. Erre építve feltételezzük, és úgy számo- lunk. hogy az állóeszköz-ráfordítások ennél nagyobb növekedése azta munkáró—
fordítást helyettesítette, amennyivel a munkaráfordítósok tényleges növekedése
a kétféle ráfordítás együttes növekedésénél kisebb volt. A munkatermelékenység
növekedéséből tehát különválasztjuk azt. ami az állóeszközökkel való helyettesí- tésnek és azt. ami a hatékonyságnövekedésnek tulajdonítható. Ez az utóbbi elem
pontosan megfelel a teljes termelékenység fogalmának, és ezen a módon a munkatermelékenység és a teljes termelékenység alakulását közvetlen kapcsolatba tudjuk hozni egymással. A munkatermelé—kenység változása módszerünk szerint a teljes termelékenység változásából és az állóeszközökkel való helyettesítés ha- tásából tevődik össze. (Az 1950—1970 közötti időszak adatai szerint például 4,5 2 3.1 —l— 1.4 százalék.)
Adataink alapján a termelés növekedésének forrásait a 3. tábla (és a száza- lékos megoszlást feltüntető 5. tábla) szerint kétféle megközelítésben vizsgálhat- juk.
A munkatermelékenység az első időszakban 45, a másodikban 76 százalék—
kal járult hozzá a termelés növekedéséhez. de ebből az első időszakban 9, a má- sodikban 32 százalék állóeszközökikel való helyettesítés eredménye volt. A nagyobb termelékenységnövekedési ütem a második időszakban teljes egészében e nagyobb
(évi 0.9 helyett 2,0 százalékos) helyettesítésnek tulajdonítható. A "termelékenység-
növekedéssel fedezett hányad" egyszerű egybevetése nem alkalmas tehát két idő- szak teljesítményének összehasonlítására! A teljes termelékenység indexe világc-san jelzi a második időszak alacsonyabb hatékonyságát: átlagos évi növeked'ésif
üteme 3.4 százalékkal szemben csak 2.7 százalék volt. A "fedezeti hányadok"összevetése ismét félrevezető lehet: a termelés növekedéséből a teljes term—elé—
kenység a második időszakban 44. az elsőben 36 százalékot fedezett, de lényege—
sen alxacsonyabb termelésnövekedés mellett!
5.tábla
Az állami ipar termelésnövekedésének forrásai a két tízéves időszakban
(százalék)
1950-1960. ] 1960—1970. l 1950—1970.
Megnevezés MifA'"""""""""""""""""""""_—
evek
Termelés ... 100 100 100
Munkaróforditósok (munkaórák) 55 24 43
Munkatermelékenység ... 45 76 57 Ebből:
Helyettesítés ... 9 32 18 Hatékonyság (teljes termelé-
kenység) ... 36 44 39 Munkaróforditások és állóesz—
köz-ráfordítások ... 64 56 61 Teljes termelékenység ... 36 44 39 Ebből:
Nagysógrendi megtakarítások 15 15 15
Rezíduális hatékonyság ... 21 29 24
1. ábra. Az átlagos évi növekedési ütem az állami iparban
(százalék)
_ A __ 10——
T/R H T/M T/Á 9
? ___, -, _ ,, WS. , :
M
le. ,.-A _A , A ", A, _
h ; 7 4 _
** ***"í'ű Vk
/
( F/
R M A r ,-
,.
/' f"
!.
J'
.! re
_/ ,
7950 —7960 7960 — 7970
T— ferme/és R—Mr/í krí/jam;) T/M—mwkafynme/ékenység
M ' mynK/ar'áfa/Wífás l'l " frafékarryság T/Á ' ferme/és/á/űw'zká'z áányadus Al ' á//U'ESZ/(z7"Z-wáfU/'1/ífá5 h—fre/ye/fesűás T/PW/e/jes fanrnE/ékenység
A termelés nagyobb méretei, gyorsabb növekedése ugyanakkor — sokféle vizs- gálat szerint — maga is megtakarításokat eredményez. Nagyobb—termelésnöve—ke-, dés esetén tehát nagyobb termelrékenységnörve'kedést is várhatunk. E nagyságrendi
MUNKATERMELÉKENYSÉG AZ IPARBAN 157
megtakarítások mérté—kére hazai adatokkal nem rendelkezünk. A külföldi szakiro- dalom alapján tételezzük fel, hogy egyszázalékos termelésnöve'kedésnek az ipar- ban 0.15 százalékos termelékenységnövekedést kell magával hozniaÁí Ennek segít- ségével meghatározhatju'k, hogy a vizsgált időszakokban a termelés adott növeke—
dése mellett hány százalék hatékonyságinövekedésnek kellett volna bekövetkeznie.
Ha a teljes termelékenység növekedési üteméből kivonjuk a nagyságrendi megta- karítások hatását, azt a ,,reziduális hatékonyságot" kapjuk meg, amely minden, az eddigiekben figyelembe nem vett egyéb tényezőnek tulajdonítható (műszaki hala- dás, o'ktatás, vezetés, szervezés stb.). A reziduális hatékonyság a vizsgált két idő—
szakban :közel egyforma volt. dea második időszak kisebb termelésnövekedéséhez nagyobb mértékben járult hozzá.
A MUNKATERMELÉKENYSÉG ÉS A TELJES TERMELÉKENYS'ÉG NÖVEKEDÉSE AZ ÁLLAMI IPAR ÁGAZATAlBAN 1950—1970 K'O'ZÖTT
Számításaink alapadatait: a termelés, valamint a munka—(munkaóra-) ráfor-
dítások wés az állóeszköz-ráfordítások átlagos növekedési ütemét az állami ipar 18
iparcsoportjában a 6. táblában idézzük.6. tábla
A termelés és a ráfordítások átlagos évi növekedési üteme az állami iparban, 1950—1970
(százalék)
Terme— Munka— Munka- A mun— Terme—
lés (ter- rúfordi— [Egerfai és álló— kará- lés/álló-
Ágazat mékso— tások forditá- eszköz: fordítá- eszköz
ros m- (munka— sok rafordl— sok hanya-
dex) orok) tasok sulya dos
Bányászat ... ,... 4.2 2.1 11.5 5.1 74 -6.5
Villamosenergia-ipar ... 8.6 3.1 8.0 6.6 33 0.5 Kohászat ... 6.6 2,5 7.0 4.5 57 .o,4
Gépek és gépi berendezések gyártása ______ 9.5 3.7 6.7 4,4 79 2,6 Közlekedési eszközök gyártása _______________ 8,6 1,8 ó,9 3,D 77 1.6 Villamosipari gépek és készülékek gyártása 9.6 3.8 12,0 5.2 81 2.2 Híradás— és vákuumtechnikai ipar ____________ 153 8.5 12,5 92 84 2,4
Műszerípor ... 17.4 7.5 16,0 8.7 87 1.2
Fémtömegcikk-ipar 9.5 3,1 5.4 3.6 80 3.8
Építőanyag-ipar ,, 69 2.0 8,1 3.9 72 -1,1
Vegyipar ... 13.7 5.4 14.1 9.1 56 -0.3
Nehézipar ... 8,4 3,3 8,9 5,2 68 -O,4 FOieldOlgOZÓ ipar ... 9.0 5.1 8.4 5.8 87 0.6
Popírípcr ... 7.1 3.1 ó,6 4.7 57 0.5
Nyomddipdr ... 7.5 0.6 5,4 1.5 82 39Textilipar ... 42 1-5 4v4 215 73 "012
Bőr-, szőrme- és cipőipar _____________________ 7.1 5.5 6.8 6.0 66 0.3 Textilruházati ipar ... . 8.5 7.6 7,2 w_7,8w 95 a_ligú
Könnyűipar ... 6.6 3.7 5.3 3.9 83 1.3
Élelmiszeripar ... 7,9 3,1 3,9 3.4 ! 65 3.8 Állami ipar 8,0
3.4 7,6 4,8
70 0.4 A 6. tábla tartalmazza (: munkaráfordítások és az állóeszköz—ráfordítások együttes alakulását jellemző átlagos növekedési ütemeket, valamint az ezek
6 Egy másik tanulmányunkban (8) az egész népgazdasógra vonatkozóan 0.10 százalékot tételeztünk fel.
számításánál alapul szolgáló súlyok—at is.7 A villamosenergia-ipart kivéve minde- nütt a munkará'fordítások súlya nagyobb, az együttes növekedési ütem tehát a munkaráfordítások növekedési ütemé'hez lesz majd közelebb. Az állóeszköz-ráfor—
dítások súlya még további négy iparcsoportban haladja meg az egyharmadot.
ezek: a kohászat. a vegyipar. a bőr-, szőrme- és cipőipwar, valamint az élelmiszer- ipar. A munkaráfordításak növekedése — ismét egy iparcsoport, a texti'lru—házati
ipar kivételével — minden ágazatban kisebb volt, mint az álló—eszköz—ráfo—rdítása—ké
(11 ágazatban felét sem érte el annak). a teljes termelékenység növekedésére te—hát álltalában határozottan kisebb indexeket kapunk. mint a munka—termelékeny—
ségére. Végül idézzük a termelés/állóeszköz hányados változási üteme-irt. *
A munkatermeléukenység és a teljes termelékenység növekedési ütemét a 7.
tábla mutatja be. A kétféle termelékenységnövekedési ütem között ott lesz nagy különbség, ahol 1. az állóeszköz-ráfordítások súlya nagy, 2. a munkará'forditások
és az állóeszköz—ráfordítások növekedési üteme között lényeges eltérés van. Az
említett 5 ipwarcsoport közül, amelyekben az állóesziköz—ráfordítások súlya az egy—harmadot meghaladja. az első háromban a 2. feltétel is fennáll. s valóban: ezek—
ben az ágazatokban a kétféle termelékenységi index között lényeges eltérést lá- tunrk. Az élelmiszeriparban (: termelés/állóeszköz hányados igen kedvezően ala- kult, hasonlóan növekedett, mint a mun'ka'termelékenység; következésképpen 1kö—
zel azonos a teljes termelékenység növekedési üteme is.
7. tábla
A munkatermele'kenység és a teljes termelékenység átlagos évi növekedési üteme az állami ipar ágazataiban, 1950—1970
(százalék)
A Munka; Teljes Helyette— NÉZKZSS- Rezidu'ális
gazat termele- termele— sítés megtaka- hote—
kenyseg kenyseg ritások konyság
Bányászat ... 2.1 —O,9 3.0 (0.6) (4.5)
Villamosenergia-ipar 5,3 1,8 3.5 1,3 [),5
Kohászat ... 4.0 2.1 1,9 1.0 1.1
Gépek és gépi berendezések gyártása 5.5 4.9 0.6 1.4 3.5
Közlekedési eszközök gyártása ... ó,7 5.4 1,3 1,3 4,1 Villamosipari gépek és készülékek
gyártása ... 5,6 4.2 1,4 1,4 2.8
Híradás- és vákuumtechnikai ipar ... 6.2 5.7 0.5 2,3 3.4
Műszeripar ... 9.2 8,3 09 2,6 5,7
Fémtömegcikk—ipar ... 6.2 5,7 0.5 1.4 4.3
Építőanyag-ipar ... 4.7 2.9 1.8 1,0 1,9
Vegyipar ... 7.9 4,2 ,_ 3.2", _ 2.0 ,_ " 2,2 Nehézipar ... 5.0 3.1 1.9 1.2 1.9
Fafeldolgozó ipar ... 3.6 3.2 0.4 1.4 1.8
Papíripar ... 3.8 2.3 1.5 1.1 1.2
Nyomdaipar 6.9 6.0 O,9 1.1 4.9
Textilipar ... 2.6 1.8 0.8 0.6 1.2
Bőr-, szőrme- és cipőipar ... 1.5 1.1 0.4 1,1 0
Textilruházati ipar ... 09 0.9 O _____ 1.3 -O,4 7 Könnyűipar ... . 2.9 2.6 0,3 1.0 1,6
Élelmiszeripar _ 4.7 4.3 0.4 1.2 3.1 ,
Állami ipar 4.5 3,1 _ 1,4 1,2 1,9
l
7 Mint említettük. elemzésünkben az 1958. évi 8 típusú súlyokkal végzett számítások eredményeit használjuk fel.
MUNKATERMELÉKENVSEG AZ IPARBAN
159
Az élelmiszeripar fejlődése azonban kivételesnek számít.8 a legtöbb ógvazat- ban — egyébként ez a tipikus — a termelés/állóeszköz hányados lényegesen ki- sebb mértékben növekedett, mint a munkatermelékenység (a termelés/létszám hó—
nyados), sőt 7 ipwarcsoport'bwan csökkent is. Ahol tehát csak viszonylag is nagy az állóeszköz—ráfordítások súlya, a kétféle termelékenységi index között elég nagy eltérés várható.
2. ábra. A termelés növekedésének forrásai az állami ipar ágazataiban
(százalék)
Áf/Jyos f'w' nál/ekedési 17/5477 /%/
—Z—7072345578970
Bányászaf ... : ... ;.;
MY/a/nw'enery/á jüan Kol/ával
őejzszásgáp/ Mmm/ezések -:v:-:-:—:-:-:- :4;-:.:-:-:—:—:4.1-:.
gyár/ása
fák/ekedési eszközű)? I' s .- : : ; .
gyánfása
l/JY/amasx'pa/V' yeiapk és késni/ékek yyá/%ása f/ímz/ás— és VÉÉUUm/E'C/lfl/'-
['a/(aaa
Mmm/m—
' fám/éweyaikk—wan ; ... ; ... ; .-
fk/Yá'anyag apa/v —;.;.;.;.;.;. .... ;.
Vagy/pan :-1-:—:v:—:-;-:—:—:
Wa/iézwaf?
fafe/da/gazá ipar/1 Pap/hwan
Wamo'áwan
falú/Wan -:— :-:-:-:- .-
Bó'py száma-ás tóvá/pan Tex/lYf'U/láza/iwap
Káhnyő/pap
É/f/M/kzep/pan ...
Állam/' lyan
fen/77 e/e's
Mmia/a/ime/ál'wxyséy Mimi/adnák IE/jfs/er'm/éif/zjséy Head/mü?
Wwúa *á/lieszká'z—Fáfűm'r'fás
5 Az alapadatokat mindenütt helyesnek fogadjuk el. bár az ezekre épülő egyes következtetéseink az ágazati szakértőkben esetleg kétséget válthatnak ki.
A kétféle termelékenységi index különbségét elemzési módszerünkben az álló—
eszközökkel való helyettesítésnek tulajdonítjuik. Ennek mértéke a 7. tábla adatai
szerint 0 (textilruházati ipar) és évi 3.5 százalék (vegyipar és villamosenergia—
ipar) között volt. A 18 iparcsoport között 7 olyan volt, amelyben a munkaterme-—
lékenység növekedése legalább egyharmad vagy nagyobb részben helyettesítés- ből származott: a bányászat. a villamosenergia—ipar. a kohászat, az építőanyag;
ipar, a vegyipar, a papíripar és a textilipar.
A termelés növekedésének forrás—ait nálunk többnyire (két összetevőre bont—
jók: a létszám és a munxkatermelékenyse'g növekedésére. Módszerünkikel ki tud-
juk mutatni azt is, mi származik a létszám állóeszközökkel való helyettesítéséből.
és mi a valódi hatékonyság, azaz a teljes termelékenység növekedéséből. A 8.
tábla ezeket az adatokat tartalmazza. Módszerünik szerint, ha 100—ból levonjuk a teljes termelékenység hozzájárulását, megkapjuk azt a hányadot, amellyel a munrkaráfordítások és állóeszköz-ráfordítások együttesen járultak hozzá a termelés növekedéséhez. (Eszerint például az állami ipar esetében a ráfordítások együttes
hatása: 100—39 :: 61 százalék.) '
6. tábla
A termelés 1950—1970 közötti növekedésének forrásai az állami ipar ágazataiban
(százalék)
A munkaterme- A teljes terme- lékenységből lékenységből
Munka- ,, ., ,,,,_,,, _,.,,-,__,,,_
A (óra—) Munka,— Ter-
gazat ráfor— termele- melés , "997' rezidu—
dítások kem/seg helyéb rate' sogd', ális
tesítés ggg" "Sigl; hatá—,
( karitás konysag
!
Bónyá szot ... 50 50 100 71 —21 (15) (-36) Villamosenergia-ipar ... 36 64 100 43 21 15 6 Kohászat ... 38 62 100 30 32 15 17
Gépek és gépi berendezések gyártása 39 61 100 9 52 15 37
Közlekedési eszközök gyártása ... 21 79 100 16 63 15 48 Villamosipari gépek és készülékek
gyártása ... 39 61 100 17 44 15 29
Híradás- és vákuumtechnikai ipar ... 55 45 100 8 37 15 22
Műszeripar ... 43 57 100 9 48 15 33 lfémtömegcikk-ipar ... 33 67 100 7 60 15 45
Epítőanyag—ipar ... 29 71 100 29 42 15 27
Vegyipar ... 39 61 100 30 31 15 iów Nehézipar ... 39 61 100 24 37 15 22 Fafeldolgozó ipar ... 57 43 100 7 36 15 21 Papíripar ... 44 56 100 24 32 15 17 Nyomdaipar ... 80 92 100 12 80 15 65 Textilipar ... 36 64 100 21 43 15 28 Bőr—, szőrme— és cipőipar ... 77 23 100 7 16 15 1
Textilruházati ipar ... 89 10 100 0 10 15 -5
Könnyűipar ... 56 44 100 5 39 15 24 Élelmiszeripar ... 39 61 100 6 55 15 40
Állami ipar 43 57 100 18 39 15 24
A helyettesítés eltérő szerepe folytán az ágazatoknak a munkatermelékeny- ség és a teljes termelékenység növekedési üteme szerinti rangsorolása néhány ponton lényegesen eltérő.
MUNKATERMELÉKENYSÉG AZ IPARBAN
161
9. tábla
Az állami ipar ágazatainak rangsora az 1950—1970 közötti termelékenységnövekedésük évi átlagos üteme szerint
Átlagos évi
növekedési Munkaterme- Teljes Reziduális
ütem lékenység termelékenység hatékonyság
(százalék)
8 -— 1. Műszeripar 1. Műszeripar
ó - 7.9 2. Vegyipar 2. Nyomdaipar
3. Nyomdaipar
4. Közlekedési eszközök gyártása
5—6. Hiradás- és , vákuumtechnikai
ipar
5—6. Fémtömegcikk- ipar
4 -— 5,9 7. Villamosipari gépek 3—4. Híradás- és vá- 1. Műszeripar és készülékek kuumtechnikai ipar 2. Nyomdaipar
gyártása 3—4. Fémtömegcikk- 3. Fémtömegcikk-ipar
8. Gépek és gépi be- ipar 4. Közlekedési eszközök
rendezések gyártása 5. Közlekedési eszközök gyártása 9. Villamosenergia-ipar gyártása
10—11. Epitőanyag-ipar ó. Gépek és gépi 10—11. Élelmiszeripar berendezések
12. Kohászat yártása
7. Élelmiszeripar 8—9. Villamosipari
gépek és készülé—
kek gyártása 8—9. Vegyipar
2 —- 3.9 13. Papirípar 10. fafeldolgozó ipar 5. Gépek és gépi 14. Fafeldolgozó ipar 11. Epitőanyag-ipar berendezések
15. Textilipar 12. Papiripar gyártása
16. Bányászat 13. Kohászat 6. Híradás- és vákuum-
technikai ipar 7. Élelmiszeripar
8. Villamosipari gépek és készülékek
gyártása 9. Vegyipar
10. Epítőanyag-ipar O -— 1.9 17. Bőr—, szőrme— és 14—15. Villamosenergio- 11. Fafeldoigozó ipar
cipőipar ipar 12. Papíripar
18. Textilruházati ipar 14—15. Textilipar 13. Textilipar 16. Bőr-, szőrme- és 14. Kohászat
cipőipar 15. Villamosenergia-ipar
17. Textilruházati ipar 16. Bőr-. szőrme- és cipőipar
Csökkenés 18. Bányászat 17. Textilruházati ipar
18. Bányászat
A 9. tábla szerint az ágazatok közül elsősorban a bányászat. (: vegyipar és a villamosenergia—ipar kerül hátrább, a gépek és a gépi berendezések gyár- tása, a hiradós- és vákuumtechnikai ipar, a iémtömegcikk-ipar. a fafeldolgozó ipar'és az élelmiszeripar előbbre a rangsorban. Az ágazatokat minden bizony-
nyal helyesebb a teljes termelékeny-ség. mint a mu'n'katermelékenyse'g növekedési üteme alapján rangsorolni, tevékenységük megítéléséhez azonban nyilvánvalóan
4 Statisztikai Szemle
sok más tényezőt is figyelembe kell venni. lgy többek között két olyan tényezőt is.
amelyek közül az első —-— a termékek minősége és korszerűsége —- csak kevés-sé,
(: második — a fajlagos anyagfelbasználás alakulása - egyáltalán nem tükröző- dik termelékenységi indexünkben. Nem vettük továbbá figyelembe —— a megfelelő alapadatok hiánya miatt —- a munkaerő szakképzettségi összetétel—ének ágaza- tonként eltérő változását. amely szintén lényegesen befolyásolhatja az ágazatókrangsorolását.
Becslésen alapuló számítással megkísérel—tük viszont itt is a nagyságrendi megtakarítások figyelembevételét. Nyilvánvaló ugyanis, hogy nagyobb termelé—
k'enység— és hatékonyságnövekeclést várhatunk az olyan — például a gépipari - ágazatoktól, amelyeknek termelése évi 8—10—15 százalékkal nőtt. mint például a textilipartól, amelynél ez az ütem alig volt 4 százalék felett. Sajnos, olyan adatok—
kval nem rendelkezünk, amelyekből meg tudnánk becsülni. hogy a termelés nö- vekedésétől ágazatonként milyen arányú nagyságrendi megtakarítás várható.
Ezért itt is egyszázalékos termelésnövekedéstől egységesen 0.15 százalékos terme- lékenység—növekedést ,,vártunk el".
A nagyságrendi megtakarítások hatás—a számításunk szerint a legkisebb (0.6 százalék) a bányászatban. ahol egyébként a termelés növelése a kedvezőtlen
geológiai feltételek mellett a valóságban inkább negatív hatással járt, továbbá a textiliparban. Évi 2 százalék vagy e felett van a vegyiparban és a gépipar néhány ágában. A .,reziduális hatékonyság" növekedési üteme természetesen alacsonyabb, mint a teljes term—elé'kenységé, de az ágazatok rangsorát legalább két hellyel
csak néhány esetben módosította, a textilipar előbbre, a hiradós- és vákuum- technilkai termékek gyártása hátrább került a rangsorban. A 10. táblában bemutat- juk a 18 iparcsoport rangsorolását aszerint, hogy az egyes tényezők milyen arány—ban, hogyan járultak hozzá az iparcsoport termelésének 1950—1970 közötti nö- vekedéséhez. V
10. tábla A 18 iparcsoport megoszlása az egyes tényezőknek
a termelés növekedésében betöltött szerepe szerint
" _ (1950-1970. években) W., , "
lparcsoportok száma, amelyeknél a termelésnövekedéshez az egyes tényezők
Tényező so— [ 61—80 l 41—60 ; 21—40 E —20 negatív Uma
— hatás- , sen
százalékban sal l
! járultak hozzá
Munkarófordítósok ... l 'l 5 10 i —— 18
Munkatermelékenység .. 1 10 5 1 1- —— 18
Helyettesítés ... .. —- 1 1 5 11 _ 18
Teljes termelékenység ... -- 2 7 6 2 'l 18
Rezíduólis hatékonyság ... — 1 2 8 5 2 18
A MUNKATERMELÉKENYSÉG ÉS A TELJES TERMELÉKENYSÉG
NÖVEKEDÉSE AZ ÁLLAMI lPAR ÁGAZATAIBAN A KÉT TlZÉVES lDÖSZAKBAN
Az egész állami ipart nézve az 1950—1960 és az 1960—1970 közötti két tízéves
időszak fő jellemzőit már összefoglalta—k: a második időszakban a munkater-me-
l-ékenység valamivel jobban. a teljes termelékenység kevésbé növekedett. a rezi-MUNKATERMELÉKENYSÉG AZ IPARBAN 163
duális hatékonyság növekedése lényegében azonos volt. Megjegyezzük azonban,
hogy ha a termelést nem a terméksoros indexszel, hanem a nemzeti jövedelem indexével mérjük, a második időszak minden szempontból határozottan kedve- zőbbnek mutatkozik. A nemzeti jövedelem indexe ugyanis az első időszakban 1.2 százalékkal kisebb. a második időszakban 'l,3 százalékkal nagyobb növeke- dést mutat, mint a terméksoros index. Az iparcsoportokra vonatkozóan azonban csak termé—ksoros indexszel rendelkezünk. a két időszak összeh—asonlítását is erre kell építenünk.A 11. táblán összefoglaljuk számításaink fő eredményeit: a termelés, a munvkatermelékenység és a teljes termelékenység, valamint a reziduális haté-
konyság átlagos növekedési ütemére vonatkozó adatokat a két tízéves időszakra.
Ezekből oly-an elemzés készíthető az egyes iparcsoportokról és az 'iparcsopor- tok fejlődésének összehasonlitósárál, mint amilyent az állami ipar összegezett adatai alapján mutattunk be az előzőkben. Ósszehasonlíthatjuk tehát a termelés és a termelékenység növekedésének forrásait, a helyettesítés és a feltételezett nagyságrendi megtakarítások szerepét stb.
11. tábla
A termelés és a termelékenység átlagos évi növekedési üteme az állami ipar ágazataiban
(százalék)
1950—1960. években 1960—1970. években
l , - Rezi- . Rezi—
Ágazat Terme— lgálati;- gli?- duális Terme- Blixa-l tTefíl'llees— duális
lés l lékeny- lékeny- haie— lés lékeny-l lékeny- haté-
ség ség ko'ny- ség , ség kolny-
sag ; 509
l ?
Bányászat ... ó,3 § 0.5 4.6 .2,2 22 3,7 m -0.1 Villamosenergia-ipar ... 10,5 ; 3,8 2,5 1,4 6.6 6,9 1,1 0.4 Kohászat ... 7,5 ; 3,1 1,7 09 5.7 4.9 § 2_4 1.8
Gépek és gépi berendezések ; . l
gyártása ... i3,6 * 7,1 (,,7 5,3 5,5 4,0 32 2.6 Közlekedési eszközök gyártása . 11.13 1 8.2 7.3 6.2 5,9 5,1 3.5 2,9
Villamosipari gépek és készülé— ' ,,
rkek gyártása ... i'l,7 6.6 5.3 4,1 7.5 4,6 3,0 2,2 Híradós— és vákuumtechnikai ipar 18,2 ; 6.3 ó,0 ; 4.2 12,4 6.1 5.4 4.2 Műszeripar ... 23,1 9.8 9,0 6.7 11.9 85 7,5 6.3 Fémtömegcikk-ipar ... 11,1 6,2 6.2 5.1 7.9 6.2 5.1 4.3 Építőanyag-ipar ... 9.4 5.9 4.7 § 5,8 4.4 3.6 1,0 0,6
Vegyipar ... 142 ; 7.4 4.1 i 2.7 13,2 8.3 5 4,3 3.0
Nehézipar ... ,... 10.14 '- 4.9 3.5 2.5 6.5 5.1 2.6 1.9
Fafeldolgozá ipar ... 12.ó [ 3.5 3.6 2.3 5.5 3.8 2,7 2,1
Papíripar ... o,5 § 4.2 3.2 2,5 7,6 3.5 1.3 0.5
Nyomdaipar ... 6.5 [ 7.3 6.6 5,9 8.5 6.4 5.4 4.5 Textilipar ... 5.5 * 3.1 3.0 2,4 2.9 2.2 o,5 0.2
Bőr—, szőrme— és cipőipar ... 9,7 ) 0.9 1.1 0.1 4,7 2.1 1.2 0.7 Textilruházati ipar ... 132 ! —0.3 0.1 -1.2 4.1 2.0 1.7 1,3 Könnyűipar ... 8.7 l 2.8 3.0 2.1 ! 4.6 3.0 I 2.3 l 1.8
Élelmiszeripar 8.4 * 3.9 4.1 3.3 § 7.3 5.4 4.5 3.8
Állami ipa/ 9,8 l 4,3
3.4 1.9 , 62 4.7 2,6 1,8
A két tízéves időszak összehasonlításához a 12. táblában bemutatjuk a növe-
kedési ütem különbségeit, a 13. táblában pedig az iparcsoportok e szerinti meg-
oszlásá't.4:
12. tóbiu ,
Növekedésiütem-különbségek :: két tízéves időszak között
(százalék)
Munka— Teljes . . *
Ágazat Termelés termelé- tevmelé- Rezlduulis '
kenység kenység hatékonyság
Bónyószot ... -— 4.1 3.2 1.7 .2,1 Villamosenergia—ipar ... — 3,9 3,1 .- 1,4 .- 1,0
Kohószot ... — 1.8 1.8 0.7 09
Gépek és gépi berendezések
gyártása ... — 8.1 — 3.1 — 3.5 —— Z,?
Közlekedési eszközök gyártása ... —- 5.4 - 3,1 —- 3.8 -— 3,3
Villamosipari gépek és készülékek
gyórtósa ... — 4.2 — 2.0 — 2.3 —- 1,9
Híradós- és vókuumtechnikai ipar . _— 5.8 — 0.2 — 0.6 _0 Műszeripcr ... u ... —11.2 -— 1.3 — 1.5 .— 0.4
Fémtömegcikk-ipar ... — 3.2 0 -— 1.1 - 0.8 Építőanyag—ipar ... , ... ' ... -—- 5,0 -—- 2,3 -— 3.7 —- 5,2 Vegyipar ... -— 1.0 0.9 0.2 0.3
Nehézipor ... - 3.9 02 —- 0.9 -— 0.6 Fapiripar ... —- 7.1 0.3 —— 0.9 —- 0.2 Popíripcr ... , 1.1 — 0.7 —- 1.9 — 2.0 Nyomdaipor ... 2.0 —- 0.9 — 1.2 —— 1.4 Textilipar ... - 2.6 — 0.9 -- 2,5 — 2.2
Bőr—, szőrme— és cipőipor ... — 5.0 1.2 0.1 0.6
Textilruhózoti ipar ... - 9,1 2.3 1.6 2.5
Könnyűipar ... , ... s ... — 4,1 0.2 — 0.7 — 0.3 Élelmiszeripar ... s ... ' ... -— 1.1 1.5 0.4 0.5
Állami ipar - 3.6 0,4 -— 0.8 — 0.4
13. tábla
A 18 iparcsoport megoszlása a növekedési ütem változása szerint
Mssnsvssés Tsrms'ss iíiri'fs'is- (Laza. hüigiixziág
kenység kenység
Az ütem növekedett ... 2 9 5 7
Ebből:
3 százalékkal vagy többel ... -— 2 - —
2,0—-2,9 százalékkal ... 1 * 1 _ 2
1.0—1.9 százalékkal ... 1 3 2 ..
O—O.9 százalékkal ... — 3 3 5
Az ütem csökkent ... 16 9 13 11
Ebből:
O,1—O,9 százalékkal ... ,— 4 3 3
1.0—1,9 százalékkal ... 3 1 5 4
2,0—2.9 százalékkal ... _,1 2 2 2
3.0—3,9 százalékkal ... 2 2 3 1
4,0—5.9 százalékkal ... 6 _ _ 1
6 százalékkal vagy többel ... 4 —- __ _
lparcsoportok összesen 18 18 18 18
A termelés növekedési üteme két iparosopor'tban növekedett: (: popíriparban és a nyomdoiparban. oz siparosoportok nagy részében lényegesen csökkent. A
MUNKATERMELÉKENYSÉG AZ IPARBAN 165
munkatermelékenység növekedése viszont csak az iparcsoportok felében csökkent.
Ebben azonban nagy szerepe volt a munkaráfordításoknak állóeszköz-ráfordítá- sokkal való helyettesítésének. A teljes termelékenység növekedési üteme a 18-ból mindössze 5 iparcsoportban nőtt, ezek: a kohászat, a vegyipar, az élelmiszeripar
és két könnyűipari ágazat (amelyeknél igy is nagyon *kicsi ez a növekedési ütem),
a bőr-, szőrme— és cipőipar. valamint a textilru'házati ipar. A termelés kisebb nö- vekedése folytán a nagyságrendi megtakarítások szerepe mérséklődött, a rezidu- ális hatékonyság növekedési üteme 7 iparcsoportban lett nagyobb, 11 iparcso—partban kisebb.
*
Befejezésül ismét utalni szeretnén-k arra, hogy az ágazatok tevékenységének megítéléséhez ez az elemzés bizonyára több alapot nyújt. mint a szokásos, egy—
szerű munkatermelékenységi indexek, de sok fontos körülményt még mindig nem vesz figyelembe. lgy — nem szólva a term—élksoros termelési árindex már említett korlátairól — elsősorban: az igénybe vett munkaerő szakképzettségét, a külke- reskedelmi összefüggéseket és a más ágazatokban jelentkező .,külső" termelé- kenységi hatásokat. A két összehasonlított tízéves időszak több szempontból meg- lehetősen heterogén. Az első időszak elején még érződnek a háború utáni helyre—
állítás, második felében az ellenforradalom hatásai, a második időszakra esik a gazdaságirányítási reform bevezetése. E két időszak minta gazdasági növekedés alsóbb és magasabb szakasza hasonlítható össze, de a mélyebb elemzés gaz- daságtörténeti period'izálást kíván, például olyat, mint az a három részperiódusra való bontás (1950—1958, 1958—1967, 1967—1970), amellyel egy másik tanulmá-
nyunkban (12) tettünk kísérletet.
Az ismertetett módszer a munlka- és a teljes termelékenység indexeine'k össze- kapcsolásával a helyettesítés problémáját erősen leegyszerűsítve kezeli, különösen ha azokhoz a differenciált eljárásokhoz hasonlítjuk, amelyekkel a termelésifügg- vény-számításoknál próbálkoznak. Ez a módszer bizonyára még több ponton fino- mítható lesz. Éppen egyszerűsége folytán viszont alkalmazásának nincsenek külön- leges feltételei. Ha a termelés és a munkaráfordítások mellett az állóeszköz—ráfor- dításokról is rendelkezünk adatokkal, a termelékenység dinamikáiának akár ága- zati, akár vállalati mérését — de ugyanúgy a termelékenység színvonalának válla- latok vagy országok közötti összehasonlítását is — egyaránt kiegészíthetjü'xk ilyen elemzéssel.
A termelés alapvető forrása mindíg is a munkaerő lesz, a munkatermelékeny—
ség mutatója és a munkatermeléikenység indexe továbbra is megőrzi központi szerepet a közgazdasági elemzésekben. Az állóeszközök növekvő súlya mellett vi—
szont a munka—termelékenység (és különösen egyes ágazatok és vállalatok telje- sítményének) olyan mérésével. amely teljesen figyelmen kívül hagyja a munkának állóeszközökkel való helyettesítését, már aligha elégedhetünk meg.
IRODALOM
(1) Kendrick, John W.: Productivity (rends in the United States. Princeton Univ. Press. Princeton. 1961, Ll! —l— 630 old.
(2) Denisan, Edward F.: Why growth rates differ. Postwar experience in nine Western countries.
Brocking's Institution. Washington. 1967. XXI -l— 494 old.
(3) Berend Iván: KGST-szeminárium az állóeszköz- és beruházás igényességről. Ipargazdaságí Szem- le. 1971. évi 1. sz. 77—80. old.
(4) Román Zoltán: A teljes termelékenység mérésének és elemzésének kérdései. lpargazdasági Szemle.
1971. évi 4. sz. 108—115. old.
(5) Román Zoltán: Termelékenység és állóalap-kihasználás. Közgazdasági Szemle. 1961. évi 8—9.
sz. 960—970. old.
