Gazdasági fejlődés, hatékonyság és tartalékok a kivitelező építőiparban

(1)

STATISZTIKAI ELEMZÉSEK

GAZDASÁGI FEJLÖDÉS, HATÉKONYSÁG ES TARTALEKOK A KIVITELEZÓ ÉPITÓIPARBAN*

DUDÁS JÁNOS

A gazdaságépítés növekvő feladatai az utóbbi évtizedekben fokozódó mérték- ben állítják reflektorfénybe az építőipart, és tették a népgazdaság ugyancsak fon—

tos területévé. A gazdaságpolitika ezért kiemelt figyelmet fordít az építőipar fejlesz- tésére, valamint legfontosabb feladatainak kijelölésére. Napjainkban a gazdaság más területei mellett az építőiparra! szemben is különösen fontos követelmény: a népgazdaság dinamikus növekedését szolgáló arányos fejlődés, a hatékonyság szín- vonalának emelése, illetve a korábbinál erőteljesebb növelése.

A népgazdaság anyagi—technikai bázisának fejlesztésére, a tudományos—technikai forradalom vívmányainak következetesebb alkalmazására. a termelési szerkezet további korszerűsítésére irányuló gazdaságpolitikai célok az építőipart kettős feladat elé állítják. Egyrészt ezek megvalósítása az építőipar fokozódó közreműködé- sét igényli. Másrészt közvetlenül az építőiparral szemben is jelentkeznek ezek a követelmények, így az építési—szerelési munka fejlesztését igénylik az építőipari szer—

vezetektől. Ez azt jelenti. hogy az építőiparnak ezekre a követelményekre kell fel- készülnie, ezeknek kell eleget tennie. végeredményben a népgazdaság előtt álló fel—

adatokhoz igazodva kell bővítenie tevékenységét, fokoznia hatékonyságát.

Az építőiparban a termelés növelésének ugyancsak számos lehetősége van.

Közismert, hogy az extenzív fejlesztés forrásai kimerülőben vannak, illetve beszűkül- tek. Éppen ezért — összhangban a gazdaságpolitikai célokkal -- a termelés növelé- sének döntő forrásait e területen is az intenzív fejlesztés lehetőségei képezik. Ezzel számolt a negyedik ötéves népgazdasági terv. de még inkább ezzel számolnak az ötödik ötéves terv és ezen belül az utóbbi évek népgazdasági tervei. E tervek a haté- konyság növelésének kiemelt és általános követelménye mellett megjelölik a köve- tendő főbb irányokat is.

A hatékonyság1 növelésére irányuló gazdaságpolitikai célok megvalósításának sok útja van az építőiparban is. Tekintettel azonban az építőipar sajátosságaira, a hatékonyságnövelés módszerei esetenként még bonyolultabbak, mint a népgazda- ság más területein. Nem lenne helyes azonban ennek alapján olyan következtetést levonni, hogy e sajátosságok miatt az építőipar hatékonyságának növelése, illetve erőteljesebb növelése útjában elháríthatatlan akadályok állnak, illetve sok esetben

' A hatékonyságnövelés lehetőségeinek feltárásával és alkalmazásával kapcsolatosan felvetődő számos erI és gyakorlati kérdés közül csak néhány fcntosabbal és makroszintű közelítésben foglalkozik a tanulmány, az Ide tartozó szerteágazó módszertani. mérési problémák taglalása nélkül. (A tanulmány az MKT Statisz—

tlkai Szakosztály Iparstatisztikai és üzemgazdasági Szekciója IX. Vándorülésén — Szombathely, 1978. április 24—26. - elhangzott és megvitatott előadás bővített változata.)

1 A hatékonyság fogalmát tágabb értelemben használom.

(2)

9 50 DUDÁS JÁNOS

nem járhatók ugyanazok az utak. amelyek a népgazdaság más területein - például az iparban — már eredményesnek bizonyultak, vagy éppen jelentős eredményeket hoztak. Ha a feltételek olykor nehezebbek is. a hatékonyság növelését szolgáló kü—

lönböző tényezők feltárása és megfelelő hasznosítása esetén az eredmények minden bizonnyal nem maradhatnak el.

A tapasztalatok arra mutatnak, hogy egyaránt fontos a hatékonyságnövelés ,,je—

lentéktelennek látszó kis" és ,,jelentősebb" eszközeinek egyidejű hasznosítása.

Gyakran lehet hallani olyan véleményeket, hogy csak jelentősebb fejlesztés, beru- házás ad lehetőséget a hatékonyság növelésére. Kétségtelen, hogy valamely jól

átgondolt, előkészített és megvalósított beruházásnak fontos szerepe lehet (: hatéP

konyság színvonalának emelésében. Ugyanakkor könnyen felismerhető, hogy az em-

lített megítélésben háttérbe szorulnak, vagy egyáltalán nem kapnak helyet azok a

tényezők, amelyek beruházás nélkül is eredményt hozhatnak. Például a munkaidő jobb kihasználása, az állásidők csökkentése, a gépi kapacitások jobb kihasználása, az anyaggal és általában az eszközökkel való takarékosabb gazdálkodás, a szerve—

zettség fokozása.

A nagyobb hatékonyság elérésének az építőipar területén is a lehetséges for- rások komplex hasznosítása, a különböző tényezők optimális összeegyeztetése a fő feltétele. Jó példa erre. amikor az anyagtakarékosság együtt jár a minőség javulá—

sával; a munkaidő jobb kihasználása összekapcsolódik más tényezők (például az erők koncentrálásának) kedvező alakulásával; vagy az erők koncentrálása egyide—

jűleg eredményezi az eszközökkel való takarékosabb gazdálkodást és a kivitelezési idő csökkenését stb.

A népgazdaság fejlődése szempontjából — társadalmi—gazdasági összefüggé- sei miatt —— ugyancsak alapvető kérdés. hogy az építőipar mennyiben tesz eleget a vele szemben támasztott követelményeknek: milyen hatékonyan dolgozik. és mek—

kora ütemben emeli annak szinvonalát; hogyan él (: hatékonyságnövelés különböző lehetőségeivel; melyek azok a legfontosabb tartalékok, amelyek feltárásával és hasz- nosításával fokozható az építőipari tevékenység eredményessége. részvétele a gaz- daságépítő feladatok megoldásában.

E kérdések teljes körű és egzakt megválaszolására ez idő szerint nem lenne reális vállalkozni. A célnak megfelelő és kielégítő megoldást jelenthet, ha a körvo- nalazott kérdésekre közelítő, de reálisés értelmezhető — természetesen makroszintű

— választ igyekszünk keresni. A mikroszféra gazdag tapasztalatai mellett talán segít—

heti a tájékozódást az építőipar egészére vonatkozó néhány tapasztalat, megálla—

pítás és összefüggés bemutatása. különös tekintettel a hatékonysági összefüggé- sekre.

AZ ÉPlTÖIPAR GAZDASÁGl ÉS TÁRSADALMI JELENTÖSÉGE

Az építőipar népgazdasági jelentőségét egyrészt a nemzeti jövedelem előállítá- sában való részvétele, másrészt a gazdaságfejlesztésben elfoglalt kiemelt helye, valamint az életkörülmények alakításában betöltött különösen fontos szerepe határoz-

za meg. *

A nemzeti jövedelem termelését tekintve az építőipar -— az ipart, a mezőgazda- ságot és a kereskedelmet követve —- a népgazdaság egyik igen fontos ágazata. Az építőipar már hosszabb ideje a nemzeti jövedelem 12—13 százalékát adja.

Az építőipar gazdasági jelentőségének és szerepének növekedéséhez hozzájá- rult tevékenységének kiszélesedése. Az 1971. évi mintegy 85 milliárd forinttal szemben az országos építőipar teljesítménye 1977-ben már meghaladta a 143 milliárd forin- '

(3)

KIVITELEZÖ ÉPITÓIPAR 951

tot. A negyedik ötéves terv időszakában és az ötödik ötéves terv első két évében összesen 758 milliárd forint (folyó áron) építési—szerelési munkát vehettünk számba.

Az építési—szerelési munkák túlnyomó többsége (1977-ben 79 százalé—

ka) beruházások megvalósítását jelenti. Az építőipar így jelentős tényezője a fej- lesztési célkitűzések megvalósításának. A beruházások sikere nagymértékben múlik azon is. hogyan teljesíti az építőipar vállalásait. időben kezd—e hozzá és időben fe- jezi—e be az építési—szerelési munkákat. amelyek teljes elvégzése fontos feltétele az üzembe helyezésnek, egy-egy létesítmény. beruházás rendeltetésszerű hasznosítá—

sának. Hasonlóan igen fontos, hogy a kivitelező munka megfelelő minőségű legyen.

Ebből következik, hogy az építőipar, illetve az építési—szerelési munkák szere—

pe a gazdaságfejlesztésben lényegesen jelentősebb és kiterjedtebb, mint a beru—

házási tevékenységen belüli aránya.

Az 1977. évi beruházási jellegű építési—szerelési tevékenység fontos része. illet—

ve feltétele volt a több mint 201 milliárd forintnyi beruházási teljesítésnek, illetve a 167 miliiárd forintnyi beruházás üzembe helyezésének. Úgy vélem, csak elhanyagol—

ható túlzást jelent annak állítása, hogy az építési—szerelési tevékenység elmúlt évek- ben bekövetkezett növekedése és kialakult színvonala, vagyis az építőipar teljesítő—

képessége meghatározó jelentőségű a fejlesztési, beruházási tevékenység alaku—

lásában. lgy van ez annak ellenére, hogy a fejlesztések, a beruházások keretében törekszünk az építési hányad mérséklésére.

Az építőipar tevékenységének további része társadalompolitikailag olyan frek- ventált területre irányul, mint az épületfenntartási, felújítási, karbantartási igények kielégítése. Az építőipar az 1971. évi 15,4 milliárd forintról, 1977—ben 30.33 milliárd forintra növelte fenntartási munkájának összegét. A dinamikus növekedés eredmé—

nyeként az össztevékenységen belül nőtt a fenntartási munkák aránya is. Ugyan- akkor az e munkák iránti igények volumene is növekvő. Az igények kielégítésének helyzete és színvonala — a tevékenység növekedése ellenére — bizonyos feszültsé- gekre utal. Ez a társadalmi közérzetet, hangulatot is befolyásoló tényező, és a gaz- dasági mellett az építőipari tevékenység társadalmi összefüggéseit is kiemeli.

Gazdaságilag és társadalmilag egyaránt nagy jelentőségű az építőipar lakás—

építő tevékenysége. Az 1971—1977. évek folyamán 625 439 lakás épült az országban.

A dinamikus lakásépítési tevékenység volt az egyik legfontosabb feltétele annak, hogy az 1971. évi 75 302 lakással szemben 1977-ben 93 396 lakás épült az ország- ban. Ezzel az ezer lakosra jutó lakásépítés 7.3—ről 8.8—re emelkedett. A lakásépítés üteme tekintetében Magyarország az európai szocialista országok élvonalába ke—

rült, és meghaladja több nálunk gazdaságilag erősebb kapitalista ország ütemét.

Nagymértékben az építőipar munkáján múlik a bölcsődék. óvodák, iskolák, kór- házak. szolgáltatóházak, a közutak hálózatának fejlesztése, a városfejlesztés stb.

vagyis az életkörülmények javítását, a társadalmi—gazdasági környezetet számotte- vően befolyásoló sok más tényező kedvező alakulása is.

Az építőipart, az építési—szerelési tevékenységet gazdasági és társadalompoli- tikai aspektusai, a jelennel és a jövővel szoros összekapcsolódása helyezi napjainkban különösen reflektorfénybe. Ez egyben azt is jelenti, hogy az egyes építőipari szervezetekre és az építési tevékenység konkrét területeire is ráirányul a közvéle- mény figyelme. Ugyanazok a követelmények állnak a megvalósítás területén dolgo- zó szervezetekkel szemben is, mint az építőipar, az építési—szerelési tevékenység egészével szemben. Ebből következik. hogy az építőipar minden szintjén — makro—

és mikroszinten egyaránt — mindenkor számításba kell venni az építési—szerelési tevékenység társadalmi—gazdasági szerepét és jelentőségét. a vele szemben tá- masztott hatékonysági követelményeket. és a napi munka szerves részévé kell tenni

(4)

952 DUDÁS JÁNOS

azok megvalósítását. Ez is fontos feltétele annak, hogy az építőipar megfelelően részt

tudjon vállalni a munka népgazdasági szintű hatékonysági szinvonalának általános emelésében.

AZ ÉPlTÖl PAR TERVSZERÚSÉGE

A gazdasági fejlődésnek, a hatékonysági követelmények érvényesítésének fontos feltétele az építőiparban is a munka tervszerűsége. A tervszerűség ugyanakkor nem egyszerűen csak a feladatok megoldását hozza magával. Ez egyik lényeges feltétele

a népgazdaság egyensúlyi helyzete tervszerű alakításának, továbbá a népgazdaság különböző területein a hatékonyság növeléséhez szükséges feltételek tervszerű meg-

teremtésének, vagyis a fejlesztési tevékenység tervszerűségének is.

Ez a népgazdaság minden területére vonatkozik. így az építőipar egészére, az építési—szerelési tevékenységet végző valamennyi szervezetre is egyaránt. Tekintet—

tel azonban arra, hogy az építőipar döntően a gazdaságfejlesztés ,,frontvonalán"

fejti ki tevékenységét, így a tervszerűség követelménye vele szemben valamivel éle—

sebben jelentkezik. Jól érzékelhető például. hogy mit jelent adott esetben egy ága—

zat hatékonysági színvonalát lényegesen befolyásoló beruházás kivitelezési mun- káinak elhúzódása (a tervtől való ,,eltérés"), kései átadása: vagy egy—egy vállalat, szervezet munkája szempontjából fontos beruházás nem a tervezettnek megfelelő megvalósítása. egy-egy létesítmény lassú kivitelezése és olykor más minőségi kri- tériumok nem megfelelő figyelembevétele a megvalósítás során. Hasonló körülmé—

nyek nem kis gondot jelentenek a nem termelő jellegű (kommunális) beruházások esetében.

Az építőipari tevékenység tervszerűségének vizsgálatához most csak viszonylag rövid időszak, nevezetesen az 1971—1977. évek elemzéséből indulunk ki. A negyedik

ötéves terv időszaka, valamint az ötödik ötéves tervidőszak első két éve ugyanakkor

megfelelő alapnak tekinthető ahhoz. hogy következtetéseket vonjunk le az építő—

ipar tekintetében a tervszerűség követelményeinek érvényesüléséről, a hatékonyság—

alakulással kapcsolatos összefüggéseiről.

A népgazdaság negyedik ötéves terve az építési—szerelési tevékenység 41—43 százalékos. évi átlagban 7—8 százalékos növekedését írta elő. (Az éves tervek öt évre

együttesen 25.4 százalékos termelésnövekedéssel számoltak.) Az ötödik ötéves terv

az országos épitési—szerelési tevékenység 30—33 százalékos. évi átlagban 5.5—6 százalékos növekedésével számol. Ennek alapján a terv az országos építési—szere—

lési tevékenységre mind 197ó-ra. mind 1977—re'5.4 százalékos növekedési ütemet irányzott elő.

A negyedik ötéves terv időszakában Magyarországon 490 milliárd forint érték- ben (1975. évi árszinten) végeztek építési—szerelési munkákat. s ez az előző öt év együttes teljesítményénél 40 százalékkal volt több. Az építési—szerelési tevékenység növekedése öt év alatt összehasonlítható árakon 302 százalék (évi átlagban 5.4 szá- zalék) volt. 1976—ban az építési—szerelési tevékenység tovább bővült, az 1975. évi 116 milliárd forinttal szemben 127.9 milliárd forintra nőtt, a növekedés üteme 4.6 száza- lék volt. 1977— ben az országos építés— szerelés meghaladta a 143 milliárd forintot,

és ezzel a növekedési ütem elérte a 6, 4 százalékot.

Ezek a tények arra mutatnak, hogy az építési—szerelési tevékenység 1971 és 1977 között kis mértékben elmaradt a nemzeti jövedelem növekedésétől (az épités—szere- lés 7 évi átlagos növekedése 5.5 százalék, a nemzeti jövedelemé 6 százalék2 volt). Az

31977. évi előzetes adat.

(5)

KIVITELEZÖ ÉPITÖIPAR 953

építési—szerelési tevékenység a vizsgált időszakban összességében közelítette, illetve 1977-ben meghaladta az ötéves tervekben előirányzott (tervezett) növekedési üte- met. Az építőipar az éves tervek előirányzatait -— az 1972, 1973. és 1976. év kivéte—

lével — teljesítette.

Figyelembe véve az építési igények jelentős volumenét. a kivitelezők által visz- szautasított beruházói igények ugrásszerű növekedését. megállapítható. hogy az épífési—szerelési tevékenység nem tudott minden évben egyrészt a tervezettnek.

másrészt az igényeknek megfelelő mértékben bővülni és részt venni a hatékonyság növelésére irányuló szándékok megvalósításában. A teljesítmények tervezett növe- kedésének esetenkénti elmaradása, illetve ennek hiányosságai feltehetően végered—

ményben mérséklőleg hatottak mind az építés—szerelés, mind a népgazdaság más területeinek hatékonysági színvonalára.

Az építési tevékenység alacsonyabb ütemű növekedése jobbára a beruházási tevékenység visszafogását szolgáló intézkedéseket követő években jelentkezett. Ez rávilágít arra. hogy adott esetben a népgazdaság egyensúlyi helyzete miatt szük- ségessé váló korlátozó, fékező intézkedések másik oldalról befolyásolják az építési munkák tervszerű alakulását, ütemes növekedését. A teljesítmények tervezett növe- kedésének elmaradása visszahat e tevékenység tervszerűségében rejlő hatékonyság- ra. Célszerű ezért fokozott figyelmet fordítani a tervszerű. kiegyensúlyozott fejlődés-

ben rejlő hatékonysági tartalékok feltárására és hasznosítására.

Indokolt ezzel számolni népgazdasági, ágazati, vállalati stb. szinten. Ezt tá- masztja alá az a sokszínű, differenciált kép, amely a kisebb aggregátumok elemzése során elénk tárul.

Egyaránt erőteljesen differenciált a kép a negyedik ötéves tervidőszak éveiben és az ötödik ötéves terv első két évében.

Mind az idő, mind az építőipari szervezetek dimenziójában egyformán találha—

tók szélsőségek, a növekedés mértékében és éves ütemében is. Egy-egy szervezeti csoport átlagos teljesítménynövekedése mögött pedig még jóval differenciáltabb.

,.színesebb" kép áll össze az egyes kivitelező szervezetek termelésnövekedése alap—

ján.

Megfelelően támasztja ezt alá az építőipari vállalatok számának az 1977. évi ter- melési érték növekedése alapján számított megoszlása. A termelési érték 1977-ben az építőipari vállalatok 3 százalékánál nem érte el az előző évi szintet, egyharmadá—

nál — 33 százaléknál — az index 100.1—110,0 százalék közötti, felénél 110.1-—120,0 százalék, 11 százalékánál 120.1—130.0 százalék és a fennmaradó 3 százaléknál 130

százalék fölötti. .

Az adatok arra mutatnak, hogy a munka tervszerűbbé, kiegyensúlyozottabbá té—

telének és az abban rejlő hatékonysági tartalékok feltárásának még nagy lehető- ségei vannak. Különösen fontos etre nagy figyelmet fordítaniuk azoknak a szerve- zeteknek, amelyek rendszeresen nem érik el a tervezett növekedést, vagy rendszeresen elmaradnak a kivitelezők átlagos növekedési ütemétől. Eltekintve kivételes helyzetektől (átmeneti esetektől) a hatékonysági követelmények érvényesítését leg-

inkább a dinamikus'termelési politika segítheti.

Ennek kapcsán felvetődik. ha az átlagos szint alatt teljesítők, illetve az ala—

csony növekedési ütemet elért kivitelezők ütemelmaradásukat legalább annyira felszá- molnák, hogy jól megközelítsék. vagy elérjék a ,,bűvös" átlagos növekedési ütemét.

máris rendre dinamikus fejlődési ütemet lehetne elérni az építőipar területén. Ab—

ban az esetben pedig, ha az átlagon felüli növekedési ütemet elérő szervezeteket tekintenék követendő példának — és ezt helyes tenni —. minden érdekelt szervezet ennek megfelelően szervezné, végezné munkáját. minden bizonnyal alaposan meg-

(6)

954 DUDÁS JÁNOS,

csappanhatna az elutasított építési igények volumene. Természetesen ennek ,,ára" is van. vagyis az átlagos vagy azon felüli növekedési ütem elérése érdekében számos,

igen bonyolult feladatot kell megoldani. '

AZ ÉPlTÖlPAR SZERKEZETE, STRUKTÚRAFEJLESZTÉS

A hatékonysági színvonal emelésének fontos eszköze a gazdaság struktúrájának fejlesztése. Ennek keretében kiemelt jelentőségű a termelési szerkezet átalakítása szelektív és intenzív fejlesztés útján. A gazdaságpolitika e célkitűzésének az érvé—

nyesítése eddig is hozzájárult gazdasági eredményeinkhez. Napjainkban — tekin-

tettel az extenzív fejlesztés tartalékainak erőteljes csökkenésére — különösen idő- szerű a termelési szerkezet fejlesztésében rejlő nagy hatékonysági tartalékok fel—

tárása, illetve kiaknázása. __

A struktúra fejlesztésére irányuló gazdaságpolitikai cél az építőipar — mint a fejlesztési feladatok megoldásának igen fontos résztvevője —— tekintetében minde- nekelőtt azt jelenti. hogy tevékenységével a gazdaságfejlesztés igényeinek megfe—

lelő, azzal összhangban álló helyet foglaljon el a gazdaságban. A jelenlegi körül- mények az építőipar teljesítőképessége és az igények közötti összhang hiányára utalnak. Az építőipar tevékenységének lényegében dinamikus növekedése ellenére egyre nagyobb az elutasított építési igények volumene. (Az építőipari vállalatok által elutasított építési igények összege az 1971. évi 11 milliárd forinttal szemben 1976—

ban 29 milliárd, 1977-ben pedig kb. 34 milliárd forint volt az utóbbi évben a terme—

lés mintegy 45 százaléka?)

A népgazdaság egyensúlyi helyzetének javításához és az említett összhanghiány felszámolásához fűződő érdek is egyaránt alátámasztja az MSZMP Központi Bizott- sága 1977. október 20-i, a hosszú távú külgazdasági politikára és a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveire vonotkozó határozatában foglaltak és ebben az

építőiparra előírtak indokoltságát. Ennek megfelelően a népgazdaság struktúrájának

a fejlesztésénél ..az építési tevékenységet komplex fejlesztéssel alkalmassá kell ten-

ni arra. hogy a beruházási feladatokat gyorsabban, nagyobb termelékenységgel old—

ja meg". Lényegét tekintve ezzel egybeeső az ötödik ötéves népgazdasági terv ide vonatkozó előírása is, mely egyebek mellett fontos feladatként jelöli meg. hogy az építőipar rugalmasabban igazodjon a változó építési igényekhez. Ugyanezeket a kő—

vetelményeket támasztja az építőiparra! szemben az MSZMP Központi Bizottsága 1978. április 19—20—i ülésének határozata is. valamivel azonban hangsúlyozottab- ban.

Az építési—szerelési tevékenység megfelelő '— a dinamikus gazdasági növekedés által indokolt — népgazdasági arányainak közelítése. kialakulásának elősegítése mellett. követelmény napjainkban az építőipar belső struktúrájának. termelési szer—

kezetének (: hatékonyság növelését szolgáló fejlesztése is.

Érdemes e szempontból az építőipar szervezeti és tevékenységi struktúrájának néhány kérdését áttekinteni.

1977—ben 115 építőipari vállalat, 178 építőipari szövetkezet és 62 közös vállal—

kozás, összesen tehát 355 kivitelező szervezet végzett építési—szerelési tevékenysé—

get, a nem építőipari szervezeteken és a magánépítkezőkön kívül. A kivitelező szervezeti egységek száma - főleg szövetkezetek és közös vállalkozások összevonása, illetve megszűnése miatt — csökkenő. Elsősorban a szövetkezeti szektorban tapasz-

3 Az adatok megítélésénél figyelembe kell venni, hogy azokban bizonyos mértékű halmozódás is tehet.

séges. Egy-egy konkrét igénnyel a megrendelő több vállalatot is megkereshet. Előfordulhat továbbá. hogy az igényt a beruházók nem jelentik be írásban a kivitelezőnél. Természetesen mindez az alapvető összefüggés

és tendencia megítélését nem zárja ki.

(7)

KIVITELEZÖ EPITÖIPAR 955

talható bizonyos fokú centralizációs folyamat mellett ugyanakkor a kivitelező építő- ipar valamennyi szektorában egyaránt megfigyelhető a koncentráció fokozódása.

Más tényezők mellett a koncentrációs folyamat és a szervezeti egységek szá—

mának a csökkenése is közrejátszott az egyes kivitelező csoportok termelési volume- nének az alakulásában. Az 1971—1977. években a koncentráció fokozódása az ál—

lami építőiparban a termelés volumenének dinamikus — évi átlagban 7.3 százalé- kos — növekedésével kapcsolódott össze. az építőipari szövetkezeteknél viszont csak mérsékelt -—— átlagosan évenként 2.3 százalékos — növekedéssel járt együtt, az építő- ipari közös vállalkozásoknál pedig minimális —- átlagosan évenként 0.7 százalékos — emelkedést hozott, főleg az ide tartozó életképtelen építőipari szervezetek felszá—

molása miatt.

A hatékonysági összefüggések oldaláról is szükséges a kivitelező szervezetek koncentrációs folyamatának a figyelemmel kísérése. Abból célszerű kiindulni. hogy a nem teljesen életképes kis szervezetek az ágazat hatékonysági szintjének fokozá—

sában hasonlóan nem vagy nem megfelelő arányban tudnak részt venni, minta ,,túl- koncentrált", és ugyanakkor nem megfelelően szervezett és nem kielégítő hatékony- sággal működő kivitelezők. A nagy kivitelező szervezetek szerepe természetesen -—

arányuknak megfelelően —— adott esetben meghatározó jelentőségű. ezért ez utóbbi szintre -— éppen a koncentrációban rejlő hatékonysági tartalékok feltárása végett —

ugyancsak ..koncentrált" figyelmet indokolt fordítani.

Az építőipari szervezetek struktúrája és koncentráltsága tükröződik az építőipari termelés szervezetek szerinti struktúrájában és dinamikájában is. amit az 1. táblá—

ban bemutatott adatok is szemléltetnek.

1. tábla

Az országos építőipari termelés értékének, volumenének alakulása és megoszlása

Építőipari

—'—'"Mw"—————_——'W'"" Kivitelező Nem Magán- Országos Év, időszak , szövex_ közös építőipar építőipari építkezések építőipar vallalatok keze'ek vallal osszesen szervezetek osszesen

kozások

l

Termelési érték folyó árakon (millió forint)

1971 . 40 971 4 839 3 586 49 396 . 26 344 8 800 84 540

1975 . 60 750 6 343 3 256 70 349 32 382 13 100 115 831

1976 . 67 087 6 599 3 327 77 013 , 36 073 I 14 800 127 886

1977 . 75 224 7 067 3 834 86 125 39 998 17 200 143 323

A termelési érték megoszlása (százalék)

1971 . 48,5 5.7 4.2 58.4 312 10,4 100,0

1975 . 52,4 5.5 2.8 60,7 28,0 11,3 100,0

1976 . 52,4 5.2 2.6 602 282 11,6 100,0

1977 . . . . . 52,5 4.9 2.7 60.1 27.9 12.0 100,0

1971—1977. évek

átlaga 51.6 5.4 3.1 60.1 28,5 11.4 100,0

A termelés volumenének alakulása

(Index: 1970. év : 100.0)

1975 . 145.7 118.3 99,4 1402 114.1 119,0 1302

1977 . 164.4 117,3 1049 156.0 127,9 131.4 144,9

_ Évi átlagos növekedés (százalék)

1971—1975 7.9 3.4 —0.1 l 7.0 2.7 l 3.5 l 5.4

1976—1977 6.2 —o,4 2.7 ) 5.5 5.8 ] 5.1 j 5.5

1971—1977 7.3

2,3 0.7 ; 6.6 3,6 ! 3.9 * 5,5

(8)

956 DUDÁS JÁNOS

Az építőipari termelés szervezetek szerinti megoszlása és viszonylag lassa—n vál—

tozó struktúrája alapján felvetődik az a kérdés. hogyan kell és helyes megítélni a különböző szervezetek termelésben elfoglalt helyét? A hosszabb idő óta kialakult szervezeti struktúra megfelelően vagy kielégítően szolgálja-e az építőipar termelési feladatainak megoldását. hatékonyságnövelési kötelezettségeinek hiánytalan meg—

valósítását?

Az építőipar szervezetei közül közismerten a kivitelező építőipar. ezen belül is

főleg az állami építőipari vállalatok készültek fel leginkább a korszerű technika. a

műszaki—tudományos haladás vívmányainak az alkalmazására és ezúton a terme- lés dinamikus növelésére. hatékonysági szintjének emelésére. A nem építőipari szer-—

vezetek ún. házilagos építési tevékenysége és a magánépítkezések még alig teszik lehetővé a korszerű építési módok. technológiák, hatékony munkaszervezési formák

alkalmazását és térhódítását. '

Ugyanakkor jelenleg az építőipari tevékenységnek mintegy egyharmada (sőt a nem építőipari szervezetek, a magánépítkezések és az építőipari közös vállalkozá—

sok teljesítményét együttvéve mintegy 43 százaléka) túlnyomórészt viszonylag alacsonyabb műszaki szinten. hagyományosnak és sok esetben ma már korszerűtlennek tekinthető feltételek mellett, a korszerű nagyüzemi előnyök nélkül realizálódik. így jelentős arányuknál fogva e szervezetek — bár fontos tevékenységet végeznek. és részt vesznek az építési igények kielégítésében — végeredményben fékezik az építő—

ipari tevékenység egésze műszaki—technológiai színvonalának fejlődését. a gyor—

sabb növekedést, a hatékonysági követelmények szélesebb körű és nagyobb arányú realizálását. Tekintettel ezeknek az építőipari kapacitásoknak a szükségességére is (tényleges igényeket elégítenek ki, mobilizálják az egyébként rejtve maradó kapaci—

tásokat), ezek felzárkóztatása, műszaki színvonalának emelése. teljesítőképességé- nek növelése kínálkozik az előbb említett gondok egyik fő vagy lehetséges megoldási módjául. amely egyaránt kedvező hatást gyakorolhatna a termelés növekedésére és a hatékonyság alakulására is. E megoldás elősegíthetné az építési piac feszültségei-

nek csökkentését is.

Az építőipar struktúrájának megítélésénél, fejlesztési irányainak kialakításánál feltétlenül számolni kell azzal, hogy távlatilag is a kivitelező építőipari szervezetek.

ezen belül is az állami építőipari vállalatok szerepe a meghatározó. Jelentős tarta- lékot képez. és a feltárás, hasznosíthatóság oldaláról (a korszerű üzemek színvona- lának további emelésénél) talán kevésbé bonyolult feladatot jelent az átlagos fej—

lettségi szinttől elmaradott építőipari szervezetek felzárkóztatása. (Ennek az építési piacra, a népgazdaság egyensúlyi helyzetére, a gazdaságfejlesztésre, a népgaz—

daság hatékonysági szintjére gyakorolt hatása. illetve társadalmi—gazdasági"jelen-

tősége — úgy vélem — nem kíván indoklást.)

Az építőipar struktúrájával kapcsolatos kérdések megfelelő megítélésének fon- tosságát húzzák alá az egyes kivitelezői szervezetcsoportok termelésének és az épí- tési—szerelési munkákon foglalkoztatottak számának az együttes vizsgálatával fel- tárható összefüggések.

-

A termelés és a foglalkoztatott létszám arányának az összevetése azt mutatja, hogy az 1971—1977. évek folyamán a kivitelező építőipar az összlétszám 43—45 szá—

zalékával állította elő az országos építőipari termelés 58—61 százalékát. Az építőipari vállalatok a foglalkoztatott létszám 33—35 százalékával a termelés 49—53 száza- lékát adták. Ez pedig a termelékenység erősen differenciált szintjét tükrözi. A kivi- telező építőipar termelékenysége 1977—ben — az egy építőipari fizikai foglalkozására jutó termelési érték alapján -— 106,3 százalékkal haladta meg a házilagos és a ma—

gánkivitelezésű építkezésekét. és 41.6 százalékkal volt magasabb az építőipar egé—

(9)

KIVITELEZÖ ÉPITÓIPAR 957

szének termelékenységénél is. Az állami építőipari vállalatok termelékenysége az összes kivitelezők közül a legmagasabb szintet érte el.

A termelékenység szintjének jelentős különbségei mellett nagyok az eltérések

az egyes szektorok között a termelékenység dinamikájában is. A termelékenység

1970 és 1977 között a leggyorsabban — 55,6 százalékkal — a kivitelező építőiparban növekedett, ezen belül is az állami vállalatoknál (57,8 százalékkal). Hét év alatt a szövetkezetek termelékenysége 282 százalékkal, a közös vállalkozásoké 30,5 száza-

lékkal emelkedett.

Levonható az a következtetés —— és az elmondottak ehhez megfelelő alapot jelentenek —. hogy a különböző kivitelező csoportok másként járulnak hozzá az építő- ipar hatékonysági szinvonalának a növeléséhez. a termelés dinamikus emelésében.

a szervezeti koncentrációban, a termelékenység emelésében rejlő hatékonysági tar- talékok feltárásával, illetve kiaknázásával.

A hatékonysági követelmények érvényesítése az előbbiek mellett az építőipar területén is felveti a tevékenység struktúrájának a fejlesztését. Mi jellemzi az építő—

ipari tevékenység struktúráját?

A tevékenység jellege szerinti struktúrát tekintve is eltérő a helyzet a kivitelezők egyes csoportjainál. A beruházási építkezések aránya 1977-ben az állami építőipari vállalatoknál a legmagasabb (86.40/0), magas az építőipari közös vállalkozásoknál (ó9,40/o). és a tevékenységnek valamivel több mint a fele (52.20/0) az építőipari szövetkezeteknél. Az építőipari szövetkezetek és a közös vállalkozások fenntartási munkáinak lényegesen magasabb aránya ellenére is 1977—ben a kivitelező épitő- ipar 172 milliárd forintnyi összes fenntartási munkáinak nagyobb hányadát (mintegy 13,6 milliárd forintot) az állami építőipari vállalatok adták.

A termelési szerkezetben tükröződik egyrészt a kivitelezők felkészültsége, más—

részt termelési politikája. Jól kirajzolódik az állami vállalatok beruházási, a szövet- kezetek és a közös vállalkozások egyidejűleg kettős irányba, beruházási és fenntar—

tási munkákra való orientálódása.

A termelés szerkezetének, valamint fejlődési ütemének összevetése alapján le- vonható az a következtetés is, hogy a beruházási tevékenység tendenciájában na—

gyobb. illetve dinamikus növekedési ütemet tesz lehetővé.

Nem következett be jelentős változás a kivitelező szervezetek termelésének épít—

ményfőcsoportok szerinti összetételében. A kivitelező szervezetek által az 1971—1977.

évek folyamán végzett beruházási jellegű munkák építményfőcsoportok szerinti.

évenkénti összetétele nagy hasonlóságot mutat.

A kivitelezők tevékenységi struktúrájának egy másik összefüggésére utal annak közületi és magánmegrendelők szerinti megoszlása. Valamennyi kivitelezőnél a kö- zületi megrendelések előnyben részesítése figyelhető meg. E tekintetben figyelmet érdemel, hogy a lakossági munkára jobban specializált szövetkezeti kivitelezők ma—

gánmegrendelők részére végzett építési—szerelési munkája mind volumenét. mind arányait tekintve egyaránt jelentősen csökken. (A szövetkezetek az 1971. évi 28.3 százalékkal szemben 1977-ben tevékenységük 13,5 százalékában végeztek építési—

szerelési munkát magánmegrendelők részére.)

Az építőipar termelésének növekedése a kivitelező építőiparban együtt járt ipari termelésének — amely 1977—ben közel 20 milliárd forint volt -— gyors növekedésével.

Az építőipari szervezetek ipari termelésének az építés—szerelésnél gyorsabb ütemű és gyakorlatilag folyamatos növekedése magával hozta a kivitelezők termelési struk- túrájának az ipari tevékenység irányába való eltolódását. Az 1971—1977. évi adatok szerint az ipari termelés aránya a kivitelező építőiparban 15.1 százalékról 20,7 szá—

zalékra, az építőipari vállalatoknál 15,ó százalékról 20.8 százalékra növekedett.

(10)

958

DUDÁS JÁNOS

A kivitelező szervezetek ipari tevékenységének gyors növekedése fontos szere-

pet játszott építési—szerelési tevékenységük dinamikus emelkedésében. Természe- tes velejárója ez a technológiai fejlesztésnek. az építés iparosításának és a fokozódó specializációnak. Az építőipar tevékenységének növekvő részét végzi iparszerűen, és ezzel összhangban bővül a helyszíni szerelő jellegű tevékenysége is. amely a haté-

konyabb termelés fontos feltétele.

Az ipari tevékenység gyors növekedése mögött azonban más, végeredményben

a hatékonyságot csak igen—igen közvetetten segítő körülmények is meghúzódnak.

lgy gyakori, hogy az építőipari kivitelező szervezetek ipari termelése, illetve annak gyors növekedése egyes építőanyag—ipari, vas- és fémipari stb. termékek gyártásának.

illetve ezekből az önellátásra való berendezkedésnek a következménye.

Az ellátási gondok enyhítése (a hiányanyagok, szerelvények pótlása) az építési-—

szerelési tevékenység folyamatosabbá tételén keresztül az építőiparban hatékony- ságnövelő tényező lehet. Ezeknek a gyakran kis ..szériáknak" a gyártására való be—

rendezkedés ugyanakkor népgazdaságilag nem tekinthető minden esetben kedve—

zőnek. A kis sorozat ugyanis sok esetben nem teszi lehetővé a hatékonyság meg-

felelő szintjének elérését. _

Gazdaságilag és társadalompolitikailag egyaránt fontos területe az építőipari tevékenységnek a lakásépítés. '

A lakásépítéssel. lakóházépítéssel kapcsolatos építési—szerelési tevékenység már hosszabb ideje a kivitelező építőipar beruházási jellegű munkáinak a legna—

gyobb volumenű tétele (1971-ben valamivel több mint 10 milliárd forint értékű volt.

és aránya 24,4 százalék. 1977-ben pedig már közel 19 milliárd forintot tett ki. és aránya 26,0 százalékra növekedett). A lakásépítési tevékenység — volumenének meg—

felelően — az építőipari termelési struktúra alakításának is egyik legjelentősebb ele- me. ezért nagy figyelmet kíván a hatékonysági követelmények érvényesítése is e te- rületen. A lakásépítési tevékenység hatékonysága. illetve annak növekedése köz- vetlenül is számottevően befolyásolja az építőipar. ezen belül a kivitelező építőipar és különösen a lakásépítéssel foglalkozó kivitelező szervezetek munkájának eredmé—

nyességét.

A gazdasági hatékonyság szempontjából —- bár megítélése nem egyszerű -—

figyelmet kíván a házilagos és a magánkivitelezés nagy súlya a lakásépítésben. Az 1971—1977. évek folyamán a kivitelező szervezetek a felépített lakásoknak átlagosan 50.6 százalékát adták, vagyis a lakások fele a nem építőipari szervezetek és a ma—

gánkivitelezés keretében épült fel. Az ún. házilagos és magánkivitelezésben folyó lakásépítés területén ugyanakkor alacsony a korszerű lakásépítési módok, technoló- giai formák szerepe, lassú ezek térhódítása, és így csak igen mérsékelten érvénye—

sülhet hatékonyságnövelő hatásuk is.

A kivitelező szervezetek közül legjelentősebb az állami vállalatok részvétele a lakásépítésben. Az 1971. évi 31347-tel szemben 1977-ben már 40 692 lakást épí—

tettek fel, ami egyben részvételük arányának a fokozódását is jelentette. (Az 1971.

évi 41,7 százalékról 43,6 százalékra nőtt részesedésük.) E kedvező tendencia ellenére felvetődik az építőipari vállalatok lakásépítésben való fokozottabb részvételének kérdése, különös tekintettel arra, hogy a legmagasabb színvonalú műszaki—techno- lógiai felkészültséggel éppen az állami kivitelezők rendelkeznek, és ennek megfele—

lően inkább képesek magasabb fokú lakásépítési tevékenységükkel elősegíteni az építőipar hatékonysági szintjének emelését.

Az építőipari szövetkezetek, a közös vállalkozások és a nem építőipari szervezetek lakásépítési tevékenységének együttesen is alacsony (1977—ben 8.8 százalék).

de mindenekelőtt jelentősen csökkenő aránya méginkább kiemeli a szervezett épí-

(11)

KIVITELEZÖ ÉPlTötPAR 959

tőipar legjelentősebb területének, az állami építőipari vállalatoknak a szerepét a lakásépítési célok megvalósításában.

2. tábla

A felépített lakások száma és megoszlása

Építőipari Az ezer

Kivitelező Nem Magán- Országos la:-(3530 Év szövet— közös építőipar építőipari építkezések építőipar épített vállalatok kezetek va'llal— összesen szervezetek összesen lakások

kozások száma

Az épített lakások száma

1971 . . 31 347 6 572 699 1 38 618 4 644 32 040 l 75 302 1 7.3

1975 . . 41 721 5 969 800 l 48 490 3 310 47 788 99 588 9.4

1976 . . 40 679 5 340 440 46 459 2 803 44 643 l 93 905 L 8.9

1977 . . 40 692 5 033 497 46 222 2 685 44 489 93 396 8.8

Az épített lakások megoszlása (százalék)

1971 . . 41,7 ' 8.7 0.9 51,3 62 425 1 100,0

1975 . . 419 1 ao 0,8 48,7 3.3 4s.o , 1oo,o

1976 . . 43,3 5.7 0.5 49,5 3.0 47.5 100,0

1977 . . 43,ó ] 5,4 O,5 49,5 ' 2.9 47,6 100,0

A lakásépítés területén is lényeges tényező a munka minősége. A minőség ja—

vítása állandó követelmény. Kiindulva a tapasztalatokból, a minőség javításának nagy lehetőségei vannak a lakásépítésben is. Ha megfelelő a minőség, csökken a pótmunkák, a hiányok listája. a garanciális kötelezettség keretében újólag elvég- zendő munkák volumene. Abban azesetben viszont. ha nem kell ugyanazt kétszer elvégezni, nem maradhat el a minőség javításában rejlő hatékonyságnövekedés e te-

rületen sem.

Reális feltételezésnek tekinthető, hogy a lakások minőségére —- más tényezők mellett — hatással van a munka tervszerűsége, ütemessége, így a lakásátadások éven belüli ütemessége is. 1977-ben az építőipari vállalatok által felépített lakások 11.4 százalékát adták át az év l. negyedében. 295 százalékát a II. negyedévben, 22.3 százalékát a HL negyedévben és közel 37 százalékát a IV. negyedévben. Bár 1977—

ben valamelyest kedvezőbb a helyzet, mint az 1971—1976. években, amikor is rendre az átadások kb. 40 százaléka jutott a N. negyedévre, még most is aránytalanul ma- gasnak tekinthető a IV. negyedévben átadott lakások aránya. Nem kell különöseb- ben bizonyítani azt, hogy szoros kapcsolat áll fenn a túlkoncentrált év végi átadá- sokhoz kapcsolódó ,,rohammunka" és a minőség, illetve az ezt követő minőségi ki- fogások között. Ennek a hátrányos összefüggésnek a feloldására reális lehetőség- ként a tervszerűbb munkavégzés kínálkozik. amely ily módon a hatékonyságnövelés segítésének is egyik forrása, módja lehet.

MUNKAHELYI KONCENTRÁCIÓ

A hatékonyság alakulásában közrejátszik a termelési koncentráció szintje és annak változása is. A népgazdaság érdekei azt kívánják, hogy egy—egy elkezdett be—

ruházás mielőbb megvalósuljon, és részt vegyen a termelésben, illetve funkciójának megfelelően működjék. Abban. hogy egy beruházás megvalósítása hogyan alakul

— más tényezők mellett — fontos a szerepe a kivitelezési tevékenység gyorsaságának,

(12)

960 DUDÁS JÁNOS

a kivitelezési időnek is. Az építmények gyors felépítése annak függvénye, hogy a ki—

vitelezők mekkora erőket koncentrálnak egy-egy elkezdett, illetve folyamatban levő építmény megvalósítására. Minél több építmény megvalósításához látnak hozzá, egy—egy építményre átlagosan annál kevesebb erő jut. Ebből következik. hogy a ki- vitelezői kapacitások koncentrált kihasználásának egyik feltétele a kezdések szá-

mának helyes megválasztása. _A

Az építőipari vállalatok által megkezdett, átadott. valamint a kivitelezés alatt álló építmények száma azt mutatja, hogy az 1971—1977. években

— folyamatosan és dinamikusan növekedett mind a megkezdett, mind az átadott épít- mények száma (a 100000 forint feletti generálköltségvetési összegű, megkezdett építmények száma az 1971. évi 14730—ról 1977-re 19185-re emelkedett, az átadott építmények száma ugyanebben az időszakban 14 885-ről 18 852-re növekedett);

— a kezdések és az átadások száma országosan nagyságrendileg egybeeső, ezért az egyes évek végére a kivitelezés alatt álló építmények száma — kis ingadozásoktól eltekintve — viszonylag állandó, 8000—9000 körüli;

—— dinamikusan növekszik a kivitelezés alatt álló építmények költségvetési összege (az építőipari vállalatoknál folyamatban levő építkezések állománya folyótáron 1976—ban 76.6 milliárd forint volt, 27.8 milliárd'forinttal több az 1971. évinél: 1977-ben az állomány tovább emelkedett, és már meghaladta a 90 milliárd forintot).

A folyamatban levő munkák értéke az éves termelési értéket alapul véve 1977- ben 14—15 hónapi termelésnek felelt meg. Az évről évre folyamatosan és dinamikusan növekvő, jelentős számú kezdések megosztják a kapacitásokat. A kapacitások

növekedése ellenére előidézői a kapacitások szétforgácsolódásának. illetve akadá-

lyozói a dekoncentráció megszüntetésének/*

A kezdések száma és a folyamatban levő kivitelezések értéke alapján arra lehet következtetni, hogy ezek olyan szintet (viszonylagosan magas szintet) értek el. amely önmagában is, de különösen a további növekedés esetén nem teszi lehetővé az erők összevonásában rejlő hatékonysági lehetőségek kiaknázását. (Az egy munkahelyre jutó építőipari munkáslétszám 1973 végén 36,6 fő, 1977 végén pedig 33,7 fő volt.) Az 1971—1977. évek folyamán az építőipari vállalatok munkahelyeinek száma 4624—4648. az egy munkahelyre jutó építmények száma 1,9——1,9, az egy munkahelyre jutó építőipari munkáslétszám 32,2-—33,7 fő volt. E mutatószámok értékének alaku- lásában, illetve stagnálásában, nemcsak a megfelelő szintű koncentrációban rejlő népgazdasági előnyök elmaradását lehet feltételezni, hanem azt is, hogy e holtpont egyik -— vagy éppen a fő — oka az üzem- és munkaszervezés hiányosságaiban, igen lassú javulásában keresendő.

Természetesen az átlag ez esetben is jelentős szóródást takar, és nem kétsé- ges, hogy e mögött egyaránt megtalálhatók a magas vagy éppen megfelelő szintű termelési koncentrációval rendelkező vállalatok éppúgy, mint a közepes vagy az alacsony szinten állók. Ez egyúttal arra is mutat, hogy a közepes és az alacsony ter—

melési koncentrációval rendelkező kivitelezők könnyen találhatnak, illetve választ- hatnak jó példát, amelynek követésével javíthatják termelési koncentrációjukat, és ezen keresztül is emelhetik a hatékonyság szintjét.

AZ ELÖ MUNKA HATEKONYSÁGA

A kivitelező építőipar eredményei jelentős mértékben függnek az ágazat mun—

kaerőhelyzetétől, az élőmunka—termelékenység alakulásától és a munkaidő—kihasz—

nálás fokától.

4 Természetesen e tekintetben közrejátszik a beruházók dekoncentráltan jelentkező igénye, Illetve az általuk megrendelt munkák jellege is.

(13)

KIVITELEZÖ ÉPITÖIPAR

961

A munkaerőhelyzet

Az építőipari termelés növelésének a korábbi években jelentős forrása volt az új dolgozók bevonása a termelésbe. A negyedik ötéves terv időszakában és az 1976—

1977. években az építési—szerelési munkákon foglalkoztatottak számának már csak kis mértékű -— 7 év alatt összesen 3.5 százalékos — növelésére volt lehetőség. 1977- ben az építési—szerelési munkán foglalkoztatottak száma 465 604 fő volt. 19 784—gyel több az 1970. évinél.

Az egyes kivitelező szervezetek létszámhelyzete az 1971—1977. években eltérően

alakult.

Az építőipari vállalatoknál az építési—szerelési munkán foglalkoztatottak száma a negyedik ötéves terv időszakában még 5.4 százalékkal növekedett. az 1976—1977.

években együttesen viszont már csökkent (1,1 százalékkal). Az építőipari szövetkeze- teknél és a közös vállalkozásoknál viszont már az 1971—1975. évek folyamán is stag- nált. illetve csökkent a foglalkoztatottak száma, és a csökkenés folyamata 1976—

1977-ben tovább tartott, sőt erősödött. Az eltérő tendenciák, továbbá az építőipari szövetkezetek és a közös vállalkozások létszámának erőteljesebb csökkenése a lét—

szám építőipari szervezetek szerinti struktúrájában a termelékenyebb terület —— az építőipari vállalatok — arányának a növekedését eredményezte.

Megfigyelhetők a létszámstruktúra más irányú változásai is. Az 1971—1977. évek—

ben csökkent az építési—szerelési tevékenységgel foglalkozók aránya. A kivitelező építőiparban az utóbbi két év alatt bekövetkezett csökkenést mutatja, hogy 1975-ben a fizikai munkavállalók 70,5 százalékát. 1977—ben pedig 69,4 százalékát (197 654 főt) foglalkoztatták építési—szerelési tevékenységen. Az építési—szerelési tevékenységen foglalkoztatottak arányának csökkenésében mutatkozó struktúraváltozás a szövet—

kezeteknél és a közös vállalkozásoknál erőteljesebb. Bár közismert, hogy a nem épí- tési—szerelési tevékenységen foglalkoztatott építőipari dolgozóknak is jelentős a sze- repük a termelés mennyiségi és minőségi tényezőinek kedvező alakulásában, az em—

lített tendencia mindazonáltal figyelmet kíván.

A bonyolultabbnál bonyolultabb kivitelezői feladatok megoldása. a műszaki—

technológiai haladás az építőiparban is a dolgozók szakképzettségi szintjének nö- velését igényli. A kivitelező építőiparban a foglalkoztatottak szakképzettségének e követelménnyel egybeeső irányú kedvező változása tapasztalható. A fizikai dolgozók szakképzettség szerinti megoszlására vonatkozó 1970—1977. évi adatok a szakmun—

kások számának és arányának erőteljes növekedését mutatják (az összes fizikaiakon belül arányuk 1970-ben 45,6, 1977—ben 562 százalék). Nagyfokú átrendeződés (át—

képzés) következett be a betanított és a segédmunkások körében.

A kisebb üzemek, vállalatok magasabb szakmunkaigényére lehet következtetni

abból. hogy a szövetkezeti építőiparban és a közös vállalkozásoknál változatlanul lényegesen magasabb a szakmunkások aránya (1977-ben a szakmunkások aránya az állami építőipari vállalatoknál 54.8. az építőipari szövetkezeteknél 63.4, a közös vál- lalkozásoknál 57.13, a kivitelező építőiparban átlagosan 562 százalék). A munkaerő- vel való racionálisabb gazdálkodás az építőipar területén is azt igényli. hogy a foglalkoztatottak, de különösen a jól képzettek, a szakmunkások elsősorban a nagyobb termelékenységű területeken dolgozzanahA hatékonyságnövelés igénye felveti egy- részt a szakképzettség szerinti struktúra továbbfejlesztését. másrészt a magasan kva- lifikált szakmunkaerőnek a hatékonyság növelését jobban szolgáló szervezetek sze-

rinti elosztásának (struktúrájának) az elősegítését. A foglalkoztatottak szakképzettségi

struktúrájának a fejlesztésével így a hatékonyságnövelés újabb forrása tárható fel és

aknázható ki.

2 Statiszíikai Szemle

(14)

952 DUDÁS JÁNOS

Kiindulva a szakképzettségnek a termelékenység növelésében közreható szere-

péből, kedvezőnek tekinthető. hogy a kivitelező építőipar egészében a fontosabb szakmák többségében a létszám az 1970—1975. évek folyamán jelentősen növeke- dett. 1977-ben viszont már valamennyi fontosabb szakmában csökkenés. illetve erő—

teljesebb csökkenés jelentkezett. Emellett az utóbbi években lényegében stagnált olyan fontos szakmák létszáma, mint a festő—mázoló, a vasbetonszerelő, a kőműves.

a villanyszerelő. Ezek olyan szakmák. amelyekhez a kivitelezői tevékenység ..léte"

kapcsolódik. A tapasztalatok szerint a munkaerőhiány a döntő szakmákban gyakran egyik fékezője a kivitelezési idő csökkenésének, illetve szerepet tölt be annak elhú- zódásában. Hasonlóan gyakran egyik tényezője az elvárt minőségi szint elmaradó- sának is. A szakmastruktúra hozzáigazítása a termelési feladat igényéhez pozitív szerepet tölthet be a hatékonysági követelmények érvényesítésében. és tartalékként

vehető számításba a termelékenység növelésében.

A termelékenység

A termelékenység szintjének állandó emelése a hatékonyságnövelés alapvető for- rása. Az élő munka egységére jutó hozam növelése meghatározó szerepet játszik az építőiparban is. A műszaki—technológiai fejlődéssel, a struktúra fejlesztésével meg—

felelően összehangolt termelékenységnövelés a feltétele annak, hogy az építőipar a mainál jobban meg tudjon felelni a növekvő termelési feladatoknak. Hosszabb idő- szakot alapul véve, az építőipar termelékenységi szintje -— kisebb ingadozásoktól eltekintve — dinamikusan nő. A kivitelező építőiparban már a negyedik ötéves terv- időszak utolsó évében a termelés növekedésének teljes egészét gyakorlatilag a ter- melékenység növekedése fedezte. Ezt a szintet a létszám gyors csökkenése miatt a közös vállalkozások előbb, az építőipari szövetkezetek 1976-ban. az építőipari válla- latok 1977-ben érték el. lgy az ötödik ötéves tervidőszak elején a kivitelező építőipar egészében döntő fordulat következett be. a gazdasági növekedés alapvető forrásává a termelékenység növekedése vált. Az 1971—1977. években együttesen az építőipari termelés növekedésének 99.6 százaléka ebből származott.

3. tábla

A munkatermelékenység alakulása a kivitelező építőiparban

Építőipari [

Kívitelező

Év, időszak közös építőipar

vállalatok szövetkezetek vállalkozások összesen

Index: 1970. év : TOO

1975 . . ' . . . 1383 [ 117,4 120.3 1365

1977 . . . 157,8 1282 1305 1556

Index: 1975. év : 100

1977 . . . 114.1 l 1092 ] 108,5 ! "4.0

A termelékenység évi átla os növekedése (százalék)

1971—1975 . . . , 6.6 3.2 3.7 l 6.4

1976—1977 . . . . 6.7 4.5 4.2 ' 6,7

1971—1977 . . . . 6,8 l 3,6 I 3,8 [ 6,6

Ebben az összefüggésben is szükséges arra utalni, hogy mind a kivitelező épí—

tőipar egészére. mind az egyes kivitelező szervezeti csoportokra vonatkozó kép erő-

(15)

KIVITELEZÖ ÉPlTÓIPAR 963

teljesen differenciált. Míg összességében a kivitelező építőipar az intenzív fejlesztés útján halad, a kivitelező szervezetek egy része még él az új dolgozók bevonása út- ján való termelésnövelés módszerével is. Vagyis az intenzív fejlesztés mellett még megtalálhatók az extenzív fejlesztés elemei is. (1977-ben például az építőipari vál- lalatoknak közel fele — 54 vállalat — növelte összes foglalkoztatottjainak létszámát.) Fontos érdek fűződik ahhoz, hogy a létszámukat még bővítő kivitelezők egyidejűleg megoldják az új dolgozók nagyobb termelékenységű foglalkoztatását is.

A termelékenység növekedési ütemében és a termelés növelésében betöltött szerepében tapasztalható differenciáltság másik oldalról a termelékenységi szintek jelentős különbségeivel egészül ki. 1977- ben az egy építési—szerelési munkán fog- lalkoztatottra jutó termelés az építőipari vállalatoknál 480000 forint, az építőipari szövetkezeteknél nem sokkal több, mint fele akkora, 260000 forint, a közös vállal—

kozásoknál 281000 forint. a nem építőipari szervezeteknél 252000 forint volt. 1971 és 1977 között a termelékenység szintjében levő különbségek tovább növekedtek a vállalatok javára.

A termelékenység növelésének természetesen számos előfeltétele van. A mű—

szaki. munkaszervezési feltételek, a munkaerő szakmai felkészültsége, a tevékenység struktúrája (például építményfajták szerinti összetétele) stb. mellett fontos szerep jut a termelékenység növelését segítő ösztönzésnek. Ennek keretében kiemelkedő jelentőségű tényező a bér— és jövedelempolitika (mind makro—, mind vállalati szinten). a tényleges teljesítményt jól kifejező, illetve annak növelésére serkentő bér— és jövedelemszabályozás és az ennek alapján kialakuló bér— és jövedelemszintek, —aró—

nyok, illetve ezek növekedési ütemei.

A kivitelező építőipar egészében a termelés, a termelékenység és az átlagbérek növekedési üteme a negyedik ötéves terv időszakában alapvetően összhangban volt.

Átlagosan évenként a termelés 7 százalékos, a termelékenység 6.4 százalékos nö-

vekedése mellett a havi átlagbér 5.8 százalékkal emelkedett. A bérek azonban csak az építőipari vállalatoknál növekedtek a teljesítményekkel összhangban. (Minden bizonnyal ennek megfelelő szerepe volt a termelés, a termelékenység dinamikus növekedésében.) Az építőipari szövetkezetek és a közös vállalkozások az 1971—1975.

években a termelés és a termelékenység növekedésénél nagyobb mértékben emel—

ték a béreket. Ugyanakkor ennek teljesitménynövelő hatása — a jelek szerint —— a várttól elmaradt.

Az 1976—1977. években a kivitelező építőiparban folytatódott, sőt kis mérték- ben meggyorsult a bérek dinamikus növekedése. (Két év alatt a teljes munkaidőben foglalkoztatottak átlagos havi bére 142 százalékkal emelkedett.) 1977-ben az átlag- bér a kivitelező építőipar egészében a fizikai foglalkozásúaknál 3394 forint, a nem fizikaiaknól 3948 forint volt. A béreknél valamelyest kisebb mértékben emelkedtek a havi keresetek.

Az 1971—1977. években a kivitelező építőiparban elért átlagbérek és keresetek magasabbak voltak, mint a többi népgazdasági ágban.

Az építőiparban foglalkoztatottaknak más területeknél kedvezőbb bér-, illetve kereseti szintje kapcsolódik az építési—szerelési tevékenység jellegéhez. Úgy látszik, hogy a bérek és keresetek oldaláról kialakult szintek egyben megfelelő alapot is jelenthetnek a termelékenység további emeléséhez, különösen az ezt segítő más fel—

tételek kedvező alakulása esetén.

A termelékenység növekedése szempontjából sem közömbös például, hogyan alakul a munkaerő—forgalom. Az utóbbi években a munkaerő-forgalom kedvező vál- tozása tapasztalható. és ez minden bizonnyal pozitívan hatott a termelékenység ala—

kulására is. Az 1970—1977. évek folyamán az építőipari vállalatoknál a belépések

2—

(16)

964 DUDÁS JÁNOS

aránya 52.9-ről 30.4 százalékra, a kilépéseké 51.7-ről 30.1 százalékra csökkent. Az

előnyös tendencia ellenére a munkaerő-forgalom további mérséklése változatlanul nagy figyelmet kíván, hiszen 1977-ben az átlagos állományi létszámnak közel egyharmada kilépett. és hasonló az egy év alattfelvett új dolgozók aránya. A mun—

kaerő—forgalom további, illetve jelentős csökkentése érdemleges forrása lehet a munkatermelékenység javításának, a hatékonysági szint emelésének.

A munkaidő-kihasználás

A termelékenység, a hatékonysági szint emelésének fontos forrása a munka- idő—kihasználás javítása. A munkaidő jobb kihasználásának egyik fő módja a munkarend szerinti időalap teljes ledolgozása. (: kieső napok, munkaórák, a munkaközi .,kényszerszünetek" csökkentése.

A negyedik ötéves tervidőszakban az építőipar munkaidő—kihasználása az oda- tok tanúsága szerint nem javult. Az építőipari vállalatoknál például az 1971—1977.

években a mulasztott napok száma a törvényes munkanapok 12—14 százalékát tette ki. 1977—ben az összes mulasztott napok aránya 13,0 százalék, s ennek nagy részét a fizetett szabadság (5.60/0) és a betegség miatti kiesések (4.80/0) jelentik. Kedvező- nek tekinthető. hogy 1977—ben csökkent az igazolatlan mulasztások miatti kiesések aránya (0.7—ről 0.6 százalékra).*A közelmúltban hozott intézkedések hatására — nagyobb arányban —- a betegség miatti kiesések csökkentek (az 1975. évi 5.6—ről 4,8 százalékra). Általában tekintélyes nagyságrendű a különböző okokra visszavezet- hető munkaközi ,,szünet".

Mind a munkarend szerinti időalap. mind a napi munkaidő jobb kihasználása, a munkaközi időkiesések csökkentése az építőiparban is további — és az előbbinél talán még nagyobb — lehetőséget kínál a termelékenység növelésére. a hatékony- ság fokozására.

A munkaidő—kihasználás javításának rendkívül gazdag lehetőségei vannak.

Számos jó példa bizonyítja. hogy az adott feltételeknek megfelelő, több módszer egyidejű, illetve komplex alkalmazásától várható a legnagyobb eredmény. A mun- kaidő—kihasználás javításában fontos szerep hárul a munkafegyelem erősítésére. A munkafegyelem erősítésével elérhető eredmény jelentősen fokozható. és minden bí—

zonnyal tartósabbá tehető, ha ahhoz kapcsolódik a termelés műszaki—technológiai feltételeinek a fejlesztése, a technológiai fegyelem fokozása. Továbbá szükséges fel—

tétele a munkaidő jobb kihasználásának a folyamatos. zavartalan anyag- és alkat—

rész—ellátás. a munkagépek tervezettnek megfelelő munkavégzése, a folyamatos szállítási tevékenység, valaminta szállítók és az al—. valamint a fővállalkozók jól szervezett és tervszerű tevékenysége. a tervszerű tervellátás stb.

Az említetteken túl nagy mértékben segítheti a munkaidő jobb kihasználását az építési tevékenység iparszerű szervezése. Jó és hatásos eszköze a munkaidő-kihasz—

nálás fokozásának a korszerű építési megoldások. technológiai formák alkalmazása, széles körű elterjesztése, az egyes munkafolyamatok gépesítése. illetve komplex gé-

pesítése is.

A TÁRGYIASULT MUNKA HATÉKONYSÁGA

A munkaidő jobb kihasználásában, a munkatermelékenység kedvező alakulá- sában és ennek eredményeként az élő munka hatékonyságának fokozásában fontos szerepet játszik a műszaki—technológiai fejlesztés. a javuló eszközellátottság és

eszközkihasználás.