STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
219 tő ki. Az egyik a ,.potenciális továbbélési idő
modellje". Ennél iényegébenabiometriai és a megbízhatósági számítások területén al- kalmazott statisztikai módszereket alkalmaz—
zák. Ez az eljárás -— egyes vélemények sze- rint — túl mechanikus, nem ad reális képet, ezért nem alkalmazható. A másik módszer a Markov-lánc felhasználásával történő meg- közelítés. Ez bonyolultabb eljárás, de kompli—
káltsága a biológiai kérdések összetettségé—
vel indokolható. Az alapvető nehézség azon- ban mindkét eljárásnál abban rejlik, hogy a különféle környezetszennyező anyagoknak a kísérleti állatokra gyakorolt hatása nem ext—
rapolálható egyszerűen az emberre.
A potenciális továbbélési idő vizsgálatára legmegfelelőbbnek látszó Markov-lánc mo- dell lényege a következő. Adva van egy sok tagból álló technológiai sor, melynek k szá—
mú kritikus tagia van. Ha e tagok bármelyi—
ke nem működik (például elkopik), az egész sor leáll. Ezek egymástól távol fekvő, külön- böző módon működő tagok, amelyeknek el—
használódását (esetünkben potenciális to- vábbélési ideiét) egymástól eltérő és függet- len tényezők befolyásoliák. Az egyes tagok minimális elhasználódási idői: 71, T2, ..., Tk.
Esetünkben a potenciális továbbélési időre vonatkozó valószínűségi változók statisztikai módszerekkel megállapíthatók, és az egész rendszer megbízhatóságának kiszámításánál figyelembe vehetők. A sor egyes taaiait az e'c'íyes kisérleti alanyok (például egér) képe- z: .
A kiindulási, eavségesnek feltételezett ál—
lapotot So-val jelöljük. Ez egy meghatározott idő múlva vagy 50 marad, vagy pedig az ál- lat a k számú betegség valamelyikét meg- kapva 51 állapotba kerül. Az ezt követő pe- riódusban az egér vagy meggyógyui (ismét So állapotba kerül), vagy egy másik beteasé- get kap, vagv elpusztul. Ennek valószínűsé—
gét a kiindulási állapot is befolyásolja.
Az alapprobléma az, hogy az emberi szer—
vezet (vagy legalábbis a kísérleti állatok szervezete) hogyan reagál a k számú kór- okozó valamelyikére. illetve milven ennek be- folyására a halálozási arány. Ez lényegében a Markov—lánc kiindulása. Az eliárás fő prob- lémája a figyelembe vehető állapotok (5) nagy száma.
FeIVetődik a kérdés, hogy ha nem a Mar- kov-lánc elvén számolunk, hanem — az el- lenvélemények ellenére — az alapproblémát leegyszerűsítve. ennél mechanikusabb sta- tisztikai módszereket alkalmazunk, nem kap- hatunk—e mégis reális eredményt?
Erre vonatkozóan is folytak kutatások. Egy kutatócsoport olyan eljárást dolgozott ki, a—
mely a Kaplan—M'eier-mádszer felhasználásá- val a ,,nettó valószínűséget" egy korlátozott területre számította. Itt a számított és a tény—
leges érték - a bemutatott ábrák alapján
— közel állt egymáshoz. Ennél (: módszernél a fő probléma az egyes időpontokban _je—
lentkező károsodás (például halálozás) és a különböző szennyező anyagok rákkeltő ha- tása közötti függvényszerű kapcsolat meg- állapítása. Ugyanis igen sokféle szennyező anyag különböző mennyiségével kell számol- ni. és csak ezen összefüggések ismeretében lehetne kiszámítani a létesítendő erőművek egészséget károsító hatását.
Az alapprobléma tehát nincs megoldva. A választ csak az olyan komplex interdíszcip- linárís egészségügyi vizsgálat adhatná meg, amely többféle szennyező anyag és az igen eltérő helyi sajátosságok figyelembevételé—
vel készülne. A fentiekről, valamint a külön- féle egészségügyi paraméterekről számot adó megfigyelés megszervezése és egybevethető adatok beszerzése továbbra is igen nehéz feladat.
(ism.: Nádas Péter)
SZOLOV'EV, A. :
A TÁRSADALMI TERMELÉS HATÉKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLAT! MÓDSZERE
(K metodologii izucsenija éffektivnoszti obscseszt- vennogo proizvodsztva.) —- Vesztník Sztalisztíkí. 1976.
4. sz. 19—28. p.
A szerző szerint a hatékonyság elemzésé—
nek és az összehasonlító értékelésnek a mu—
tatószám—rendszer alapián végzett vizsgálat a legracionálisabb módszere. feltéve, hogy e mutatók számszerű összefüggéseit imitációs, nem pedig optimalizációs modellek segítsé- gével rögzítették. Ezt a módszert alkalmazva ugyanis a hatékonyság vizsgálata a bővített szocialista úiratermelés egész folyamatának alapos minőségi és mennyiségi, gazdaságsta- tisztikai elemzését ielenti, a népgazdasági mérleg adatai alapián. E módszerrel történő elemzés lehetőséget nyújt az elmúlt időszak kihasználatlan lehetőséaeiből fakadó tarta—
lékok feltárására, a fejlődésre vonatkozá hi—
potézisek kidolgozására. a hipotetikus vál- tozók elektronikus számítógépen történő fel- dolgozására stb.
A Szovietunió Központi Statisztikai Hiva—
talában kidolgozott, a társadalmi termelés hatékonyságát íellemző mutatószám-rend- szer mennyiségi összefüggéseken (imitációs aazdaságmatematikai modell) alapul. E mu- tatószám—rendszer segítségével a hatékony- ság vizsgálatának három, egymással össze- függő problémáját lehet megoldani:
1. mérni és értékelni lehet a tényleges hatékony- ság szinvonalát,
2. elemezni lehet a hatékonyság növekedésének tényezőit,
3. meg lehet határozni a hatékonyság növekedé- sének jövőbeni tartalékait.
220
A cikk a népgazdaság fejlődésének haté—
konyságára vonatkozó, összehasonlító szin—
vonalelemzést mutat be az 1. táblában. E tábla alapján — Szolov'ev véleménye sze- rint — biztos következtetést lehet levonni a hatékonyság relatív szinvonalát illetően. A mutatószám-rendszert és az imitációs modellt egységes egészként kell felfogni ahhoz, hogy érthetővé váljék, hogyan számították ki az említett tábla mutatószámainak lehetséges értékeit. A mutatószám-rendszer fő elemei változó értékként kerülnek be a modellbe.
Egyes mutatók értékeitahipotézisekkel össz- hangban megadják a számításokhoz, a töb—
bi mutató értékét pedig kiszámítják. Meg—
adott változókként szerepelnek a technikai haladás mutatószámai, a struktúramutatók és a tervszerű elosztási arányok mutatói. A mu- tatószámok rendszerében e mutatók jelentik a társadalmi termelés hatékonysága növe- kedésének tényezőit. Az imitációs modellben e változók rendszerint az ún. instrumentális változók közé tartoznak. Számított változók a hatékonyság mérőszámoi, azaz a társadal- mi munka termelékenységének, az anyag- igényességnek stb. a mutatószámai. A mu- tatószám—rendszert el lehet képzelni gula ala- kú (piramidális) szerkezet formájában is.
ilyen konstrukcióban a legfelső szinten he—
lyezkednek el a hatékonyság mérőszámai.
Közülük ki lehet emelni azokat, amelyek nemcsak az újratermelés egész folyamatát, hanem annak egyes fázisait is jellemzik (pél—
dául az egy főre számított nemzeti jövede—
lem). A hatékonyság mérőszámai alatt a ha- tékonyságnövekedés tényezőinek mutatószá- mai találhatók. A rendszer alapját azok az abszolút mutatószámok képezik, amelyeknek segítségével a hatékonyságnövekedés muta- tószámainak és tényezőinek relatív értékeit számítják ki. A hatékonyság mérőszámai szűkebb értelemben mutatószám-rendszert alkotnak. Tágabb értelemben viszdnt vaia- mennyi szintet együttesen nevezhetjük rend—_
szernek. A modell és a mutatószám—rend- szer felépítése szempontjából elvi jelentősé- gű, hogy meghatározzák a hatékonyság nö—
vekedését előidéző tényezőknek a hatékony- ság mérőszámaira gyakorolt hatását és a két
STATlSZTlKAl iRODALMl FIGYELÖ
fogalom értelmét pontosan meghatározzák.
A mutatószám-rendszerben a hatékonyság növekedésének tényezői közül vezető helyen állnak a technikai haladás mutatói.
A gazdasági fejlődés és a hatékonyság növekedésének egyes tényezői nem közvet- lenül hatnak a hatékonyság mérőszámaira (például a társadalmi munka termelékeny- sége). hanem közvetve, az újratermelési mechanizmus jellemzőinek (bruttó társadalmi termék, nemzeti jövedelem, a termelő álló- alapok volumene stb.) változása útján. Ah—
hoz, hogy megfigyelhessék a hatékonyság- növekedés tényezőinek a hatékonyság mérő-' számaira gyakorolt tényleges hatását, ele—
mezni kellett az újratermeiési mechanizmus kölcsönös összefüggéseit. E kölcsönös össze—
függések komplexumát (az imitációs modellt), az álló— és forgóalapok értékeinek önálló és együttes körforgását leírva s azt alapul 'véve dolgozták ki. Tulajdonképpen arról van szó, hogy ilyen jellemzők segítségével kísérletet tettek a technikai haladás intenzív tényezői—
nek meghatározására. Az újratermelés érték—
mechanizmusának imitációs modelljét úgy szerkesztették meg. mint egy számítási sémát, a növekedés éves vagy 5 éves fázisai sze—
rinti dinamikus sorokat alapul véve. A tej—
lődés kiinduló feltételeit két változó értéké- ben rögzitették: a felhasznált nemzeti jö- vedelem értékében és a termelő állóalapok
évi átlagos értékében a t bázisévben.
A 3. táblában azokat a számított válto- zókat mutatja be a szerző. amelyek segítsé- gével a variációs számítások elvégezhetők.
A modellt konkrét statisztikai anyagokon kisérletezték ki. A Szovjetunió egész népgaz—
daságára vonatkozóan, 20 éves időszakra (1950—1970) 5 éves időközöket alkalmazva.
idősorokat szerkesztettek, az Észt Szövetsé—
gi Köztársaságra vonatkozóan pedig (1960 és 1973 között) éves idősorokat határoztak meg.
Ennek alapján tettek kísérletet a népgazda- ság-fejlesztés lehetséges változóinak elem- zésére és a Szovjetunió és az Észt Szövet- ségi Köztársaság gazdaságának várható fej—
lődésére vonatkozó prognózis elkészítésére.
(ism.: Tóth Edit)
TÁRSADALOMSTATISZTl KA
FELDMAN. H. - FELDMAN. M.:
A CSALÁDI ELETCIKLUS:
NÉHÁNY JAVASLAT A FOGALOM TISZTÁZÁSÁRA
(The family life cycle: some suggestions for recycling.) - Journal of Marríage and Family. 1975.
május. 277—284. p.
A Nemzetközi Szociológiai Társaság leg—
utóbbi, 1973 szeptemberében Párizsban tar- tott családszociológiai szemináriumának té-
mája a családi életciklusok koncepciójának problémája volt. E szemináriumon jeles szo- etológusok, R, Hill, ]. Trost és R. Rodgers foglalkoztak a családi életciklus koncepció- jának és empirikus használatának kérdései-
ve. *
A cikk szerzői korábbi. 1961—ben megje—
lent cikkükre és a párizsi szeminárium toe posztalataira építve e tanulmányban adják
