Linke, H.: Az ésszerű statisztikai információs folyamat megszervezésének értékelési kritériumai

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

477

időszakra esik például az 1958. évi népszám—

lálás lebonyolítása, az adatok feldolgozása és publikálása. A mintaszerűen megszervezett népszámlálás feldolgozása 10 évvel ezelőtt még —— népszámlálási munkákra alkalmassá tett —— lyukkártyagépeken történt, az e célra készített elektronikus gépet csak kísérleti jelleggel működtették. Az adatokat mégis sikerült viszonylag rövid időn belül közzé- tenni. A fő eredmények első részét az össze- írást követően már egy hónap múlva — február elején — , a második részét 1960 decemberében publikálták. Az 1970. évi népszámlálás anya- gának feldolgozása elektronikus számítás—

technika igénybevételével történik, ami e népszámlálásnak az előzőnél bővebb programja ellenére is hasonlóan gyors feldolgozást és publikációt tesz lehetővé.

Az utóbbi tíz évben került sor —- csupán néhány nagyobb szabású munkálatot említve

— az állóalapok leltározására és újraértékelé-

sére, a háztartásstatisztika továbbfejlesztésére,

a 250 000 családra kiterjedő, ötévenkénti jövedelemvizsgálatok bevezetésére, az 1966.

évi ágazati kapcsolati mérlegek összeállítására (a sikeres munkáért DI . R. Ejdel'mnt 1968—ban a Szovjetunió Állami Díjával tüntették ki), a Statisztikai Tudományos Kutató Intézet felál- lítására stb.

A szovjet társadalmi-gazdasági élet alaku- lása, a népgazdaság gyors és eredményes fejlődése szempontjából döntő jelentőségük volt a Szovjetunió Kommunista Pártja nevezetes 1964. és 1965. évi plénumain, vala- mint a párt XXIII. Kongresszusán hozott határozatoknak. A határozatok, mint ismere-

tes, többek között feladatul tűzték a gazdaság—

irányítás, a tervezés és a gazdasági információ tudományos módszereinek továbbfejlesztését valamennyi tervező és gazdasági szerv elé.

E határozatok szellemében indult meg a statisztikai információfeldolgozás erőteljes gé- pesítése, az országos számítóközpont—hálózat tervszerű kiépítése, s került sor a beszámolási rendszer 1957—ben és 1958-ban megkezdett központosításának olyan továbbfejlesztésére, melynek értelmében a minisztériumok az összes alapbeszámolót a Központi Statisztikai Hivatal szerveitől kapják. A minisztériumok csak kivételes esetben és ideiglenes jelleggel kötelezhetik az alárendelt vállalatokat, szer-

vezeteket, intézményeket operatív statisztikai beszámoló jelentések beterjesztésére. Ezek min- táit és a begyűjtés módszereit a Központi Statisztikai Hivatal, illetve helyi szervei hagyják jóvá. Az operatív beszámolójelentése- ken kivül a statisztikai szervekben összponto- sították jelentős részben az éves beszámolók

feldolgozását is. '

E határozatok a Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatalát a módszertani és elemző

munka elmélyítésére, a modern módszerek,

köztük a reprezentatív felvételek kiterjedtebb

alkalmazására, bonyolult gazdasági—matema- tikai problémák kidolgozására, a számítás-

technika fejlesztésére indították.

Az SZKP Központi Bizottságának a társa—

dalomtudományok továbbfejlesztéséről 1967- ben hozott határozata megbízta a Központi

Statisztikai Hivatalt, hogy — a Tervhivatal-

lal és a Tudományos Akadémiával együtt — dolgozza ki a közgazdasági, szociológiai, demográfiai és más tudományos kutatásokhoz szükséges statisztikai adatok tudományosan megalapozott rendszerét; gyakrabban végez' zen reprezentatív felvételeket, egybekapcsolva a statisztikai adatfeldolgozás legkorszerűbb

módszereivel; bővítse és szakosítsa a statisz—

tikai adatok publikációit. A Központi Statisz—

tikai Hivatal az 1968—1970. évben végrehaj- tandó speoiális adatfelvételek tervét ennek megfelelően állította össze.

A példák felsorolását, az elmúlt 10 év statisztikai eseményeinek ismertetését hosszan lehetne folytatni, de talán ennyi is elég annak érzékeltetésére, milyen jelentős feladatokat oldott meg a szovjet statisztika a korábbi évtizedekhez hasonlóan ebben az újabb dekádban is.

Befejezésül hangsúlyozni kívánjuk, hogy a szerzők és a szerkesztő bizottság sikerrel oldotta meg kitűzött feladatát, hogy a szovjet statisztika történetét az ország félévszázados fejlődésével, az egyes fejlődési szakaszok sajátosságaival összekapcsolva mutassa be.

A dolgozatok besorolása is nyilvánvalóan ezzel van összhangban. Mégis úgy tűnik, hogy például az anyagi-műszaki ellátás, valamint az ipari munkatermelékenység statisztikája történetének tárgyalása az iparstatisztika történetével együtt vagy az után célszerűbb lett volna. Egy ilyen átrendezés a gazdasági és társadalmi statisztikai ágazatok egyenletesebb csoportosítását is elősegítette volna. Ez a rendkívül tanulságos munka értékét természe- tesen nem befolyásolja és azt nagy haszonnal forgathatják a magyar statisztikusok is.

(Ism.: Gyulay Ferenc)

*

LINKE, H.:

Az Ésszsaű STATISZTIKAI INFORMÁCIÓS FOLYAMAT MEGSZERVEZÉSÉNEK

ÉRTÉKELÉS! KRITÉRIUMAI

(Bewertungskriterien für die Organisation eines ratio- nellen statistischen Informationsflusses.) —— Statistische Praxis. 1969. 8. sz. 443—446. p.

A tanulmány összefoglaló áttekintést nyújt az ésszerű statisztikai információs folyamat kí- alakításának fontosabb szempontjairól: mód—

szertani alapelveket és útmutatást ad ennek mintája és megvalósítása számára.

Az ésszerűsítés kritériumait az információ útja, tömege, ideje, minősége és hasznossága,

478

egységesítése, gépesítése és automatizálása, va- lamint az előkészítése szempontjából vizs—

gálja.

A szerző hangsúlyozza, hogy a számviteli és a statisztikai rendszer tökéletesítésének, továbbfejlesztésének fontos szempontja az optimális statisztikai információs folyamat fo- kozatos megvalósítása a népgazdaság minden területén.

A statisztikai információs folyamat éssze- rűségét mindenekelőtt a magas kifejező érték- kel rendelkező feladat- és döntésjellegű infor—

mációk időben és komplexen történő rendelke—

zésre bocsátásában látja, és azt az esetet Vizs-

gálja, amelynél az információ nyeréséhez szük- séges munkaidő- és költségfelhasználás egyide—

jűleg minimális.

Kiemeli, hogy a statisztikai információk mí-

nősége, aktualitása és hasznossága, valamint

az információnyerés technikai színvonala és gazdaságossága jelenti a statisztikai informá- ciós folyamat ésszerűségének legfőbb kritériu- mait.

Az út, mint az ésszerűsítés kritériuma az információ kiinduló és végpontja közötti távol- ságot, valamint az információ irányát jelenti.

Hangsúlyozza, hogy a modern híradástechni- kai eszközök alkalmazásával, különösen az elektronikus adatközléssel csökkenra távolság jelentősége. Ezért a jövőben elsősorban az információs folyamat irányának kérdését kell elemezni mind az ugyanazon vezetési területen (horizontálisan),'mind a vezetési területek kö—

zött (vertikálisan), valamint a különböző rész- információk csatolásának vonatkozásában.

Az optimális vezetési struktúra kialakulása fontos előfeltétel az információ útjának alaku—

lásában. A modern adatfeldolgozási technika bevezetésével a feldolgozási munka központo—

sítása is jelentőséget nyer. A teljes vagy rész- leges központosítás az információs út jelentős változásához vezet.

Amennyiség szempontjából történő éssze- rűsítésen az objektíven szükséges információ—

ígény teljes fedezése mellett az információ mennyiségének a minimalizálását érti. Az eb—

jektíven szükséges információigény azon infor- mációk összessége, amelyek a felelős vezetőt idejében, rendszeresen (vagy szükség szerint esetenként is) avezetés és a tervezés objektív követelményeinek megfelelően a legnagyobb hatékonysággal tájékoztatják. Ezért a kiin—

dulópont a vezetési területek és fokozatok funkciójának meghatározása. Emellett a ter- vező- és vezetőtevékenység szakképzettségét is figyelembe kell venni. Itt mindenekelőtt olyan funkciókról van szó, amelyek az összefüggések elemzéséhez, az újratermelés vizsgálatához, a gazdasági-matematikai modellek optimalizálá—

sához, statisztikai előreszámításokhoz, dönté- sek előkészítéséhez nyújtanak segítséget.

A döntő információk tudatos kiválasztása elejét veszi a nem gazdaságos információ—

áradatnak, és megakadályozza, hogy az infor? , ' mációk túl nagy száma az eljárások áttekinti:

hetőségét megnehezítse. Az igény meghatáro- zásának figyelemmel kell lennie a költségek és az információknak a vezetés számára való hasznossága közti arányra. Előfordulhat, hogy a túl magas költségek miatt a jobb objektív feltételek megteremtéséig ( például elektronikus adatfeldolgozó berendezések széles körű alkal- mazásáig) az információgyűjtést el kell halasz- , tani. Az igényeknek a Vezetési és döntési piramisnak kell megfelelniök és minden veze—

tési területé azt tartalmazza, amely döntési hatáskörének megfelel. Tekintettel kell lenni az információs időszakok meghatározására és arra is, hogy az igényeket milyen _módon:

egyszeri adatfelvételek, esetinformációk útján

stb. lehet fedezni. *" _

Az információigény ábrázolására és ezzel az információs kapcsolatok ésszerű alakulására értékes munkaeszközt nyújtanak az informá- oiójegyzékek és -katalógusok. Ezek tartalmaz—

zák mind az információ-input, mind az infor- máció-output számára a speciális adatokat a

döntési komplexumról, az információküldőt,

az információfogadót és az információvivőt.

Az információs folyamat minimalizálásában nagy lehetőséget nyújtanak a reprezentatív eljárások, valamint a monográfikus vizsgála- tok.

A statisztikai információk számszerű for- mája lehetővé teszi az információk összesítését és fokozatonkénti tömörítését. Ennek lényeges előfeltétele a fogalmak egységes meghatározása, az egységes értékelési előírások és nómenklatú- rák alkalmazása.

Az információk ésszerű tárolása a munka alapja és feltétele. Ez lehetővé teszi az infor- máoiók ismételt felhasználását (a központosí—

tott vagy decentralizált arebívumo kon keresz- tül) a különböző ínformáoióigénylők számára.

Az ésszerűsítés további lehetősége a begyűj—

tött, illetve tárolt adatok újabb feldolgozással történő átalakítása és a modern matematikai- statísztikai eljárások és módszerek segítségével a tudományos becslés számára való rendelke- zésre bocsátása.

Az információs igények kellő időben tör- ténő feltárásával, valamint az igények közpon- ti koordinálásával az esetleges kettős vagy többszörös begyűjtés elkerülhető. Ezzel egy—

idejűleg olyan anyagi, technikai és szervezeti körülményeket kell teremteni, amelyek a be- gyűjtött és feldolgozott információk ésszerű felhasználását valamennyi szóba jöhető infor—

mációfogadó számára megengedi.

Az idő nézőpontjából történő ésszerűsíté- sen a szerző az in formáeíófeldolgozás időtarta—

mának a közvetítés gyorsaságának optimális alakulását, valamint az információ közvetíté—

sének gyakoriságát érti. A feldolgozás időtar—

tamának lerövidítésével az információ idő- szerűsége fokozódik. Az aktualitás növelésé-

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

479

nek további útja a sürgősebb információk kiválasztása és rövidebb határidejű feldolgo—

zasa. Egyes esetekben a határidő meghosszab- bításaval a határidők sűrűsödését el lehet kerülni, vagy a beszámolási időnek megbesz—

szabbításával a feldolgozást a munkacsúcsok közé lehet szorítani.

Az információ minőségének javításaminde—

nekelőtt a hitelesség, a kifejező erő, afelhasz—

nálhatósag, az időszerűség és a teljesség foko- zására irányul.

A gépesítés és az automatizálás a statiszti- kai információs folyamat ésszerűsítésének minden területét érinti. Ez idő szerint az adat—

begyűjtés gépesítésének foka még messze el- marad a modern adatfeldolgozási technika által támasztott követelményektől. Szerző fel- hívja a figyelmet a gép által leolvasható adat—

hordozók, az automata jelfelismerő gépek és

készülékek, valamint a modern adattovábbítő

technika alkalmazására.

(Ism.: Csonka József)

WETZEL, W.:

AZ IDÖSOROK ELEMZÉSÉNEK STATISZTIKAI MÓDSZEREI És GYAKORLATI ALKALMAZÁSUK

LEHETÖSÉGEI

(Statisiische Methoden der Zeitreilienanalyse und ihre praktische Anwendungsmöglichkeiten.) — Allge- meines Smtistisches Archiv. 1969. 1. sz. 3—34. p.

A cikk négy főrészből áll. Az első részben az idősorok főkomponenseivel ismerkedhetünk meg. A második rész az ún. szisztematikus komponens becslésével, a harmadik a stacio- nárius idősorok statisztikai elemzésével, a

negyedik pedig a gazdasagi idősorok spektrál—

elemzésével foglalkozik. Az idősorok főkom- ponenseit ismertető első rész előtt a szerző röviden összefoglalja az idősorok statisztikai elemzésének főfeladatait. Eszerint az idősorok statisztikai elemzésének fő feladata kronológi- kus sorrendbe rendezett megfigyelési értékek időbeli alakulásában érvényesülő szabály- szerűségek feltárása, mely célra általában egy változó diszkrét, ekvidisztans 151, t,, . . . , tn idő- pontokban megmért értékei állnak rendelke- zésre.

A cikk első főrészében a szerző részletesen

foglalkozik az idősorok főkomponenseivel, azok összetevődési módjaival, valamint a sztochasztikus folyamatok alapfogalmait is—

merteti. Az idősorok elemzésekor általában azon feltevésből indulunk ki hogy az idősor valamilyen, az idő függvényében szabályosan

,,lefutó" szisztematikus komponenst tartalmaz, s az ettől való szabalytalan eltérések, az ú.n.

,,maradék ingadozások" csak különböző vélet- len _ jellegű befolyásoló tényezők együttes hatását tükrözik. Az idősorok e szisztematikus komponense általában, de nem szükségképpen _ két további részre: az ún. tartós alapirányzatra

(trendre) és a ciklikus (speciális esetben szezo- nális) komponensre bontható fel. Ez utóbbira általában az jellemző, hogy többé-kevésbé szabályos időközönként visszatérve fejti ki hatását. Az idősorok fenti komponensei kétféle—

képpen tevődhetnek össze: vagy összeadódnak (additív összetevődési mód) vagy összeszor- zódnak (multiplikatív összetevődési mód).

Végül e rész befejezéseként a szerző a sztochasz- tikus folyamatok definícióját, azok főbb fajtáit és legfontosabb jellemzőit ismerteti. Ez azért szükséges, mert az idősorok statisztikai elem- zése során a leggyakrabban azzal a feltevéssel élünk, hogy az idősor véletlen komponense (,,maradék ingadozások") egy meghatározott típusú sztochasztikus folyamat realizációja.

A szisztematikus komponens becslésével foglalkozó masodik főrészben a szerző csak az ekvidisztans, ortogonális sztochasztikus folya—

matnak tekinthető véletlen komponenst tar- talmazó idősorokkal foglalkozik. Külön tár- gyalja a véletlen komponensen kívül csak

trendet, csak ciklikus komponenst, és mindkét komponenst együttesen tartalmazó idősorok esetén követendő becslési eljárást. .

Az első esetben — a véletlen komponens mellett csak trendet tartalmazó idősorok esetén —— a trend becslésének analitikus mód- szerei azon feltevésen alapulnak, hogy az adott idősor alapirányzata az idő (G))

k

R(0):a0—4—a18—1-...—§—ock8k: Zaiűl /1/

i:0

racionális egész függvényével írható le. Attól függően, hogy e feltevés az általunk vizsgált időszak egészére vagy csak annak egy részére indokolt, globális vagy lokális trendmodellről beszélünk. Az /1/ trendmodellben szereplő ismeretlen ori paraméterek —— ortogonális véletlen komponenst feltételezve —— a legkisebb négyzetek módszere alapján becsülhetők, s az így kapott becslések torzitatlanok és minimális varianciajuak lesznek.

Lokális trendmodell esetén általában több adott p hosszúságú illeszkedési tartomány jelölhető ki a megfigyelt teljes időszakon belül.

Ilyenkor a trendfüggvény paramétereinek becslését célszerű minden lehetséges ;) hosszú—

ságú illeszkedési tartomány alapján elvégezni.

A trend becslésének e lokalis módszere speciá- lis esetként magába foglalja az ún. p tagú mozgóátlagolást is. E módszer alkalmazása esetén azonban nem rövidül meg a kiegyen—

líteni kívánt idősor.

A második esetben —— a véletlen komponens mellett csak ciklikus komponenst tartalmazó idősorok esetén — a ciklikus komponens a legtöbb esetben jól közelíthető egy

k

z(t) : bojt Z (bjcosmth—cj sin ((a)-m /2/

j:1