Nemzetközi tendenciák a személyes fogyasztás alakulásában

NEMZETKÖZI TENDENClÁK ,

A SZEMÉLYES FOGYASZTÁS ALAKULÁSABAN

KOVÁCS ILONA

A gazdaság. ezen belül is az életszínvonal hosszú távú tervezésében egyre ke—

vésbé hagyhatók figyelmen kívül azok a kedvező vagy akár kedvezőtlen, de szó-_

munkra mindenképpen fontos tapasztalatok, amelyek a mind szélesebb körben fo- lyó nemzetközi összehasonlító elemzésekből adódhatnak. Ebben a tanulmányban nemzetközi tendenciákat vizsgálunk két nagyobb. egymással összefonódó kérdés

elemzése alapján.

1. Az egy főre jutó GDP és személyes fogyasztás országonkénti növekedése, valamint a személyes fogyasztás GDP-n belüli hányada hogyan függ a gazdasági fejlettségtől?

2. A gazdasági fejlettségben meglevő, országok közötti különbségek mennyiben tük—

röződnek a személyes fogyasztásban meglevő különbségekben?

A személyes fogyasztás GDP-n belüli hányada és a gazdasági fejlettség közötti oksági viszony vizsgálata kétirányú elemzést igényel: megválaszolható ez részben a vizsgált országoknak egy adott évben vagy netán egymástól távolabbi, több időpont- ban kialakult fejlettségi rangsora (mós szóval keresztmetszeti elemzés) alapján vagy pedig sok ország viszonylag hosszabb idősoroi (tehát idősoros elemzés) alapján. A kétirányú elemzésből levonható tapasztalatok egybevetésével árnyaltabb választ ad-

hatunk az 1. kérdésre.

Az életszínvonal 15 éves hosszú távú tervét előkészítő munkában már felvetőd—

tek az l—höz hasonló kérdések: a gazdasági fejlettség és a személyes fogyasztás kü- lönböző szempontok szerinti összefüggéseit korábban már Ehrlich Éva is vizsgálta

(3). a fogyasztás növekedésének nemzetközi összehosonlításával Zafír Mihály is fog-

lalkozott (14). Ehrlich Éva a gazdasági fejlettség és a személyes fogyasztás hánya—

da közötti összefüggést 1965. évi adatok alapján elemezte, Zafír Mihály tanulmá- nyában a vizsgált időszak utolsó éve 1970. Egy hosszabb időszakra — a hetvenes évtizedre is — kiterjedő elemzés alapján úgy vélem. hogy a nemzetközi tendenci—

ákra vonatkozó, korábban általános érvényűnek vélt néhány megállapítás átértéke- lésre, kiegészítésre szorul.

Az elemzésbe bevont országok: Ausztria, Belgium, Dánia, az Egyesült Államok,

az Egyesült Királyság, Finnország, Franciaország, Görögország. Hollandia, Japán,

Kanada, a Német Szövetségi Köztársaság. Norvégia, Olaszország, Portugália. Spa- nyolország, Svájc, Svédország, Törökország. Ezekre az országokra az SNA (System of National Accounts) alapján összeállított OECD statisztikai kiadványokban vi—

szonylag hosszabb idősorok állnak rendelkezésünkre. Az SNA statisztikai adatbá-

zison alapuló elemzésekbe a szocialista országok - Magyarország kivételével ——

KOVÁCS: A SZEMÉLYES FOGYASZTÁS 703

nem vonhatók be. mivel nemzeti jövedelmüket az MP5 (Material Product System) koncepciója alapján számítják. A magyar gazdaság összteljesítményének számba- vételéről azonban rendelkezésre állnak az SNA rendszerében összeállított adatok is. s így módunk van megvizsgálni, hogy a kirajzolódó nemzetközi tendenciákba mennyire illik bele, illetőleg mennyiben ..magyar sajátosság",a hazánkat jellemző tendencia. Úgy véljük. hogy a vázolt kérdések nemzetközi összehasonlításban való vizsgálata során Magyarország személyes fogyasztására nézve is adódhatnak figye-

lemre méltó következtetések, amelyeket a cikk összefoglalójában mutatunk be.

A részletes elemzés előtt szólni kell az alkalmazott módszerről és azokról a for- rásmunkákról. amelyekre a cikk támaszkodik.

Hangsúlyozzuk, hogy a közösségi fogyasztás tartalmilag nem tartozik a szemé- lyes fogyasztásba. s ezt ebben a cikkben nem vizsgáljuk. Bizonyára másképpen ala—

kulnának a következtetések, ha a közösségi fogyasztással kibővített fogyasztást vizs- gálnánk. hiszen a közösségi fogyasztásnak a GDP-hez viszonyított aránya országon-

ként. országcsoportonként elég nagy eltéréseket mutat.

Az egy főre jutó GDP és az egy főre jutó személyes fogyasztás országonkénti növekedését. valamint a személyes fogyasztás hányadának alakulását a vizsgálatba

bevont országok nemzeti valutájában közölt változatlan áras adatok alapján ele- mezzük. s ezeket az OECD kiadványaiból1 merítettük.

Nehéz helyzetben van azonban a kutató akkor, ha arra a közgazdaságilag ké—

zenfekvő s látszólag egyszerű feladatra szánja el magát, hogy kiválasztott ténye- zőit a gazdasági fejlettséggel összefüggésben vizsgálja. Általános gyakorlattá vált

— s a továbbiakban ezt követjük —. hogy a gazdasági fejlettséget az egy főre jutó GDP-vel azonosítják.2 A nehézséget az okozza, hogy a vizsgált országok gazdasá- gi fejlettségét. vagyis a különböző nemzeti valutákban megadott egy főre jutó GDP—

ket hogyan lehet egymással összehasonlíthatóvá tenni. E téren természetesen már régóta folynak kutatások: a különböző módszerű nemzetközi összehasonlítások vól- tozatos sokaságáról dr. Drechsler László (2) és dr. Szilágyi György (12) ad részle—

tes áttekintést a hazai szakirodalomban. A nemzetközi színvonal—összehasonlítások azonban többnyire adott évre vonatkoznak. tehát nem követhető nyomon hosszabb távon a feljettségi szintek arányainak változása. Ezt kiküszöbölendő, sokan az adott évre kapott eredmények extrapolációjához folyamodnak. Erre a kérdésre a későb—

biekben még vissza kell térnünk.

A cikkben az ENSZ égisze alatt folyó, már közismertté vált lCP (International

Comparison Project) nemzetközi összehasonlítás második és harmadik fázisának eredményeire (9), (10), illetve az ezekből további feldolgozás során nyert eredmé—

nyekre támaszkodunk. Ez a nemzetközi összehasonlítás néhány éves eltolódással megismétlődő s az országok egyre bővülő körére kiterjedő vizsgálat, amelynek so- rán az országok egy főre jutó bruttó hazai termékét (GDP) és annak összetevőit:

a fogyasztást. a bruttó beruházásokat és a kormányzati kiadásokat hasonlítják ösz—

sze. Amíg az lCP második fázisa 1970—re és 1973-ra vonatkozóan 16 országra. ad- dig a harmadik fázis az l975-ös évre és 34 országra készült. s már publikálás alatt van az 1980-ra és 70—80 országra kiterjedő összehasonlítás.

A különböző fázisok során nyert eredmények legfeljebb a minden összehason—

lításban szereplő országok esetében vethetők össze. Az lCP vezető közreműködői, I. B. Kravís, A. Heston és R. Summers az lCP második fázisának eredményeiből ki—

1 National accounts statistics 1951—1980. Vol. 1. Aggregates. OECD. Paris. 1982. 97 old.; National accounts 1952—1981. Vol. 1. Main aggregates. OECD. Paris. 1983. 101 old.

? Ebben a cikkben még csak érinteni sem tudom azt a vitát. amely akörül folyik, hogy a gazdaságok egyik legátfogóbb, szintetikus mutatója, az egy főre jutó GDP mennyire jó megközelítését adja a gazda- sági fejlettségnek.

704 KOVÁCS ILONA

indulva becslő egyenletekkel meghatározták a 16 részt vevő országon kívül még 103 ország egy főre jutó GDP-jét és annak összetevőit az 1970-es évre. 1970—es vásárló-

erejű dollárban kifejezve. A szerzők a változatlan áras nemzeti adatokból számított

növekedési ütemek alapján extrapolálták az 1970-es eredményeket 1950-re, valamint az 1960 és 1977 közötti évekre, s minden ország mutatóját az Egyesült Államok meg—

felelő mutatója százalékában fejezték ki (11). Hasonló módon járnak el a szerzők

az ICP harmadik fázisában: az 1975—ös kulcsévre 30 ország3 (köztük az Egyesült Ál—

lamok, Japán és tizenegy európai tőkés ország, valamint tizenhét fejlődő ország) egy főre jutó GDP—jét az országok változatlan áras belső növekedési indexei alap- ján extrapolálták 1950-től 1980-ig minden évre, 5 az Egyesült Államok GDP-jének

százalékában fejezték azt ki (10).

A jelen cikkben vizsgált országok közül nyolc nem szerepel az lCP legfrissebb, harmadik fázisában, következésképpen ezen országok fejlettségi rangsorára és ará- nyaira vonatkozóan csupán a második fázis 1970-es kulcsévi összehasonlításának to—

vábbi 103 országra továbbvezetett eredményeire támaszkodhatunk: köztük van mind

a 19 általunk is vizsgált ország. Felhasználjuk az lCP harmadik fázisának eredmé-

nyeit is a cikk második felében levont következtetések igazolásaképpen.

Felvetődik azonban a kérdés, hogy milyen veszélyeket rejthet magában az ext—

rapoláció? Kétségtelen, hogy az extrapoláció során nyert számítások megbízható—

sága annál inkább csökken. minél hosszabb időszakra végezzük azt. Annak. hogy mégis ezekre az extrapolált adatokra támaszkodunk, elsősorban az a már említett tény az oka, hogy a vizsgálatba bevont országok teljes körére fejlettségi adatok más forrásban nincsenek. Másodsorban nem tekintjük őket a fejlettségi arányok pontos.

torzításmentes tükrözőjének, ,cle megítélésünk szerint arra alkalmasak, hogy egy vi- szonylagos fejlettségi rangsort felállíthassunk, s ennek függvényében vizsgáljuk az egy főre jutó GDP és a személyes fogyasztás növekedését. Az extrapoláció okozta esetleges torzításokkal azonban. bármilyen forrást is használjunk. a hosszabb távú elemzésekben mindenképpen szembe kell néznünk mindaddig, amíg a nemzetközi színvonal-összehasonlítások egy—egy kiragadott évre és változó összetételű orszá- gok csoportjára készülnek.

A GDP ÉS A SZEMÉLYES FOGYASZTÁS N'O'VEKEDÉSE

A reál-GDP és a személyes fogyasztás növekedési ütemét az 1950—1981. évekre kiterjedően elemezzük. Az elemzés során nem hagyható figyelmen kívül néhány tény: a vizsgált időszak kezdete és maga az ötvenes évtized még jócskán a második világháború utáni helyreállítási periódusnak tekinthető: a vizsgált országok egy ré—

szét nem sújtotta a háború, míg más részük súlyos háborús károkat szenvedett. Te—

hát még a közel azonos fejlettségű országok is eltérő helyzetbe kerültek a külön—

böző mértékű háborús veszteségek révén. A helyreállítás párosulhatott az európai tőkés országokban a világháború után kibontakozó tudományos—technikai forrada—

lom modern vívmányainak felhasználásával. megerősödtek a tőkés országok közötti gazdasági kapcsolatok, jelentős tőke áramlott az Egyesült Államokból Európába működőtőke, kölcsöntőke és segélyek formájában egyaránt. Az európai tőkés or- szágok gazdasági összefonódásának egyik fontos mozdító erejét jelentette a Közös Piac. E tényezőkön kívül még a munkaerő—tartalékok kihasználása. a termelékeny—

ség növekedése stb. a növekedés felgyorsulását segítették elő, természetesen nem minden országban egyformán.

3 Az extrapa—lócióból kihagyták a négy szocialista országot: Jugoszláviát, Lengyelországot. Magyarorszá—

got és Romániát.

3 Statisziikai Szemle

Országcsoportokareál-GDPnövekedésiütemealapján

1.tábla Növekedési ütem (százalék)

1951—1960.]1961—1970.]1971-1975.1976—1981. években 6.0—.. 4.1—6.0, ISA—4.0. 2.0—3.0.

Japán NémetSzövetségi Köztársaság Olaszország Ausztria Görögország Portugália Spanyolország Törökország Finnország Franciaország Svájc Hollandia Svédország Dánia Norvégia Belgium EgyesültKirályság EgyesültÁllamok Kanada

(7.2) (6.7) (52) (50) (42) (42) (4.1) (4.0) (3.9) (3.6) (33) (31) (2.8) (2.7) (25) (23) (22) (1.5) (1.3)

Japán Görögország Portugália Spanyolország Olaszország Dánia Franciaország Finnország Belgium Svédonszág Hollandia Ausztria NémetSzövetségi Köztársaság Kanada Norvégia Svájc Törökország EgyesültÁllamok EgyesültKirályság

(9.6) (7.1) (6.4) (1.8)

Torokország Görögország Spanyolország Ausztria Kanada Portugália Norvégia Finnország Franciaország Belgium Japán Svédország Hollandia EgyesültKirályság NémetSzövetségi Köztársaság Olaszország EgyesültÁllamok Dánia Svájc

(4.8) (4.5) (4.4) (3.7) (3.6) (3.5) (3.5) (3.4) (3.2) (3.2) (31) (2-3) (22) (2.0) (1.7) (1.6) (1.5) (1.4) (0.4)

Japán Norvégia Portuga-ld NémetSzövetségi Köztársaság Ausztria Olaszország Finnország Franciaország Kanada Görögország EgyesültÁllamok Belgium Dánia Svájc Hollandia EgyesültKirályság Törökország Svédország Spanyolország

(38) (37) (36) (3.0) (2.9) (25) (2.6) (2.4) (2-2) (2-2) (2.1) (2.1) (20) (18) (13) (1.0) (0.9) (0.7) (0.7)

A SZEMÉLYES FOGYASZTAS

705

706

2.tábla Országcsoportokazegyfőrejutószemélyesfogyasztásnövekedésiütemealapján 1951—1960.11961—1970.11971—1975.11976—1981. Növekedési ütem, (szálalék)evekben 6.0—....,Japú-n(6.3).lapón(8.4)Portugália(6.5) Spanyolország(6.2) Görögország(6.1) 4.1-6,0....NémetSzövetségiOlaszország(5.7)Kanada(5.2) Köztársaság(5.6)Portugália(5.6)Spanyolország(4,6) Olaszország(4.4)Hollandia(4.9)Görögország(46) Ausztria(4.3)Finnország(4,5)Ausztria(4.6. Franciaország(4.3)Törökország(4.5) Dánia(4.3)Franciaország(4.2) NémetSzövetségi Köztársaság(4.1) 3.1—4,0....Portugália,(3.9)Ausztria(4.0)Japán(4.0) Spanyolország(3,7)Belgium(3.2)Belgium(4.0) Törökország(3.6)Svájc(3.1)Finnország(3.6) Görögország(3.3)Norvégia(3.2) Finnország(3.2) Franciaország(3.1) 2.0—3,0....Svédország(3.0)NémetSzövetségiFranciaország(3.0) Norvégia(2.9)Köztársaság(2,6)Norvégia(2.6) EgyesültÁllamok(2.8)Hollandia(2.3)Ausztria(2.5) Kanada(2.6)Svédország(2.3)NémetSzövetségi Törökország(2.2)Egyesültlrályság(2.1)Köztársaság(2.5) EgyesüliÁllamok(2.0)Olaszország(2.5) Japán(2.3) Belgium(2.3) EgyesültÁllamok(2.2) —-2.0....Svájc(1.9)EgyesültKirályság(1.8)Olaszország(1.8)Görögország(1.9) Svédország(1.9)(1.4)Kanada(LB) Dánia(1.9)(1.0)Svájc(1.3) Norvégia(1.9)Finnország(l,7) Hollad'cl(l,6)EgyesültKirályság(1,7) EgyestKirályság(1.6)Hollandia(1.6) EgyesültÁllamok(1.4)Dánia(1.0) Kanada(1.3)Spanyolország(0.6) Belgium(1,2)Portugália(0.5) Svédország(0.5) Törökország(4.2)

KOVÁCS ILONA

A SZEMÉLYES FOGYASZTAS

707

Az ötvenes évtizedben Japán, a Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria és a dél-európai országok fejlődtek a leggyorsabban. Viszonylag lassú növekedést ta- pasztaltunk az akkor fejlett európai országokban, mint például Svédország, az Egye—

sült Királyság. Dánia, Belgium, valamint Kanada és az Egyesült Államok.,1

Az általános gazdasági fejlettségnek minden országra nézve jóval alacsonyabb fokán a GDP növekedése egyértelműen gyorsabb. mint a fogyasztásé. A két ütem közötti eltérés mértékét illetően csak annyi a szabályszerűség, hogy a leggyorsabb növekedéssel jellemezhető országokban — mint Japán, Olaszország — a két növe—

kedési ütem közötti eltérés nagyobb, mint a legkisebb növekedésű országokban:

az Egyesült Államokban és Kanadában. ahol az eltérés elenyésző. Ez egyben azt is jelenti, hogy a legfejlettebb országokban kevésbé változik a fogyasztás és a GDP hányada, míg a létra alacsonyabb fokain állá, de gyors iramban felfelé törő orszá- gokban a fogyasztás gyors növekedése mellett csökken a fogyasztási hányad. 5 nő a bruttó beruházások és a kormányzati kiadások hányada.

Az országok többségét tekintve a hatvanas évtized volt a gyors és harmonikus növekedés időszaka. Dél—Európában, Japánban az ötvenes évtizedben viszonylag már amúgy is gyorsnak tekinthető fejlődés a hatvanas évtizedben még nagyobb lendületet vett. Felgyorsult a növekedés a közepesen fejlett és fejlett országokban is. (Például Finnország, Franciaország. Belgium, Norvégia. Kanada és az Egyesült Államok.) Megemlíthetünk azonban néhány kivételt is, mint például a Német Szö- vetségi Köztársaságot és Ausztriát. ahol a növekedés az ötvenesről a hatvanas év—

tizedre csökkent ugyan, de viszonylag még mindig magas. Ezzel együtt is túlzás nél- kül állíthatjuk, hogy a vizsgálatba bevont országokban a hatvanas évtized a fejlődés .,aranykorónak" számított. A GDP növekedési üteme kilenc, a fogyasztásé pedig ti—

zenegy országban magasabb, mint 4 százalék, s ezen belül is a többségüké több mint 5—6 százalék.

Kevésbé egységes a kép a hatvanas évtizedben az ötveneshez képest a tekin—

tetben, hogy a GDP növekedési üteme mennyiben és főként milyen irányban tér el a fogyasztásétól. Ebben a korábbihoz képest jóval gyorsabb fejlődési periódusban a két mutató növekedési ütemének eltérésében új vonást figyelhetünk meg: nyolc országban a fogyasztás növekedési üteme meghaladja a GDP növekedési ütemét, vagy gyakorlatilag azonos vele. Ezek a következők: Spanyolország, Olaszország, Finnország, Hollandia. a Német Szövetségi Köztársaság. Svájc. az Egyesült Államok.

Minthogy általában véve sem a növekedési ütem nagysága, sem a gazdasági fej—

lettség szintje nem tűnik jellemzőnek, mint amelyek e jelenséget magyarázhatnák.

egyedileg. országonként kellene megvizsgálni, hogy mi is ennek az oka.

Nem elhanyagolható e tekintetben az, hogy a tízéves periódusra vonatkozó átlagszámok elmossák az évenkénti változásokat. Az éves adatok szerint ezekben a speciális években a GDP növekedési üteme jelentős mértékben csökkent, olykor a GDP abszolút mértékben is. Tehát bizonyos fokú recesszióval állunk szemben.

A GDP-nek ezt a fajta mozgását azonban nem követte a fogyasztásé. Elképzelhető ugyanis -— mint ahogy az országok többsége ezt mutatja —. hogy egy vagy esetleg két évben a fogyasztas növekedési üteme olyan mértékben meghaladta a GDP-ét, hogy az egész évtizedre számszerűen ez a jelenség vált jellemzővé. holott az évek döntő többségében fordított volt a helyzet. Csak Olaszország. Hollandia és a Né- met Szövetségi Köztársaság példáját említhetjük, ahol tartósan — nem egy-egy év—

ben — érvényesül az évtizedben ez a tendencia. Olaszország és a Német Szövetségi

Köztársaság kivétel abból a szempontból. hogy amig a többi országban általában

5 A nyugat-európai tőkés országokban és Japánban a második viióghóború után meginduló gazda—

sági növekedés tényezőit átfogóan elemzi dr. Erdős Tibor (5).

3.

708 KOVÁCS lLONA

jelentősen emelkedett erre az évtizedre a GDP növekedési üteme. ezekben ez nem következett be. ellenkezőleg, a Német Szövetségi Köztársaságban például jócskán, Olaszországban nagyon enyhén csökkent. Viszont a fogyasztás növekedési üteme a' Német Szövetségi Köztársaságban szintén csökkent, de sokkal kevésbé, mint a GDP-é, —— Olaszországban pedig emelkedett. Hollandia, és ide kell sorolnunk még Svájcot is, esetében szembetűnő, hogy az előző, ötvenes évtizedben a GDP növe—

kedése mögött mennyire elmarad a fogyasztás növekedése, 5 úgy gondoljuk, hogy bizonyos mértékig ez kompenzálódik a hatvanas évtizedben.

Feltételezésünk szerint a GDP és a személyes fogyasztás eltérő ütemű növeke—

désében döntő fontosságú lehet az egyes országok társadalmi—politikai erőviszo- nyainak az adott ország gazdaságpolitikájában játszott szerepe.

Másként fest a gazdasági nehézségekkel terhes hetvenes évtized. Sommás len—

ne ítéletünk — és nem is teljesen igaz —. ha csak annyit mondanánk, hogy a het—

venes évtizedben az ismert világgazdasági változások hatására a fejlődés lelassult.

Az átlagszámok kiszűrik a növekedési ütemek ingadozásait, de az éves adatok alap- ján már felismerhető a hatvanas évtized vége felé megindult csökkenési tendencia a növekedésben. Ezt tetézte meg a hetvenes években az olaj- és nyersanyagár-rob-

banás.

Indokolt azonban az 1971—1981-es időszakot két részre bontani, s így az is nyo- mon követhető, hogy némely ország gazdasági növekedésében az első. az 1973— _ 1974-es, másokéban a második, az 1979—1980-as energia- és nyersanyag—árrobba—

nás éreztette jobban hatását.

Az 1971—1981—es időszak két öt—, illetve hatéves periódusában többféle sajá- tosságot vehetünk észre. Fordítsuk figyelmünket először az 1971—1975-ös időszak-

ban a GDP növekedésére.

A növekedési ütemek áttekintése során szembetűnő, hogy vannak olyan orszá—

gok, amelyeket az 1973—1974—es válság közvetlenül alig érintett: Görögországban, Spanyolországban, Ausztriában, Kanadában az egy főre jutó GDP átlagos évi nö—

vekedése nem vagy alig csökkent. Törökországban és Norvégiában némiképpen nőtt is a hatvanas évtizedhez képest. Norvégia esete azzal magyarázható, hogy itt éppen a többi országra nézve legkritikusabb időszakban olajat találtak, s ennek feltárása, a kapcsolódó infrastruktúra kiépítése révén felpezsdült a gazdaság. A felsorolt or- szágokban viszonylag még magas a GDP növekedési üteme. évi átlagban 3.5 és 5,0 százalék közötti. Ehhez az országcsoporthoz tartozónak kell tekinteni az Egyesült Királyságot. amelynek növekedési üteme néhány tized százalékponttal emelkedett.

jóllehet sokkal alacsonyabb — 2.0 százalék — mint az ebbe a csoportba tartozó többi országban.

Közbülső helyet foglalnak el azok az országok. amelyekben a GDP átlagos évi növekedése 0.9—2,0százalékponttal csökkent: Finnország. az Egyesült Államok, Fran—

ciaország. Belgium, Svédország. Hollandia. Növekedésük 1.5 és 3.2 százalék közötti.

A GDP növekedésének jelentős mértékű csökkenése tapasztalható Japánban

— mintegy 65 százalékpont -—, ahol azonban a többi országhoz képest még igy is

átlagos - 3.5 százalék — színvonalú a növekedés. Továbbá súlyosan érintette a vá!-

ság Olaszországot. Dániát, Svájcot és a Német Szövetségi Köztársaságot.

Úgy tűnik. az 1973—1974-es energia- és olajórrobbanás kevésbé érintette a fo—

gyasztás növekedését, mint a GDP—ét. Jó néhány országban nőtt a fogyasztás nö- vekedési üteme az 1971—1975-ös időszakban az előző évtized átlagához képest:

Portugáliában, Kanadában, Ausztriában. Törökországban, Belgiumban, Norvégiában.

az Egyesült Királyságban. Az Egyesült Királyság kivételével a felsorolt országokban a fogyasztás növekedési üteme 3,2——6.5 százalék közötti.

A SZEMÉLYES FOGYASZTÁS

709

Kisebb (0,7-—2.0 százalékpont közötti) csökkenést figyelhetünk meg Spanyolor- szág. Görögország, Finnország, a Német Szövetségi Köztársaság, Svédország, az Egyesült Államok és Svájc fogyasztásának növekedési ütemében. A legnagyobb mértékű ütemcsökkenés a személyes fogyasztásban Japánban. Olaszországban, Hollandiában és Dániában tapasztalható. Japánban azonban a jelentős ütemcsök—

kenés ellenére is 4 százalékos a fogyasztás évi átlagos növekedése.

Az 1971—1975-ös időszakban három ország — Törökország. Norvégia és Dánia ——

kivételével mindegyik országban magasabb volt a személyes fogyasztás növekedési üteme, mint a GDP-é. Ez a helyzet. amellett, hogy néhány országban nőtt is a fo—

gyasztás növekedése a korábbi évtizedhez képest, úgy állt elő, hogy a válság súj- totta országokban a fogyasztás növekedési üteme jóval kevésbé csökkent. mint a

GDP-é.

A fogyasztás növekedésének a GDP növekedésénél lassúbb csökkenése azzal magyarázható, hogy a fogyasztási kiadások együttesen is. egyes összetevőik pedig különösen kevéssé rugalmasak a gazdaságban bekövetkező változások iránt. más—

részt az egyre emelkedő infláció maga után vonta automatikusan a bérek növeke- dését is.

Az 1976—1981-es időszakban ugyancsak több országcsoportot különböztethe—

tünk meg a GDP és a fogyasztás növekedése szempontjából.

A GDP-t tekintve a következő országokban nőtt a növekedés üteme: Japán.

Norvégia, Portugália, a Német Szövetségi Köztársaság, Olaszország, Egyesült Álla- mok, Svájc, Dánia. Ezek között is azonban még további megkülönböztetést lehet tenni: amig az első öt országban 3.0, illetve 3.0 százalék feletti. addig az utóbbi három országban 20 százalék körüli _az évi átlagos növekedési ütem.

- Azokat az országokat, amelyeket az 1973—1974—es válság közvetlenül nem érin- tett, ebben az 1976—1981-es időszakban érte el sorsuk: Törökország, Spanyolország, Svédország, az Egyesült Királyság, Hollandia, Görögország gazdasági növekedése nemcsak lényegesen lelassult, hanem növekedési ütemük nagyon alacsony szinvo—

nalú is.

A személyes fogyasztásban egy-két ország kivételével (Olaszország, az Egyesült Államok és Svájc) a növekedés erőteljes visszaesése figyelhető meg. s az országok

nagyobbik felében az ütem 2.0 százalék alatti.

Nem jellemző az a tendencia sem, mint ahogy az évtized első felében az volt, hogy a GDP lassabban nő, mint a fogyasztás. Ezt csupán öt országban, Francia—

országban, az Egyesült Államokban, Belgiumban. Hollandiában és az Egyesült Ki—

rályságban tapasztaljuk mindössze néhány tized százalékpont erejéig.

Nem lehet tehát az 1971—1981-es időszakot egységesen kezelni sem a GDP.

sem a fogyasztás tekintetében. Számos országban, amelyben az 1971—1975-ös idő- szakban a fogyasztásban nem volt visszaesés, sőt növekedést észleltünk. ott az 1976—1981—es időszakban a GDP növekedésében bekövetkező visszaesést is megha- ladó csökkenés következett be a fogyasztás növekedési ütemében.

A hetvenes évtized első felében, az 1973—1974-es árrobbanás közvetlen hatá—

saként a vizsgált országok egy részében kibontakozó gazdasági recessziónak csak—

nem általános kísérő jelensége, hogy a GDP növekedése elmaradt a személyes fogyasztás növekedésétől. Ez a tendencia kevésbé érvényesül az 1976—1981—es idő-

szakban.

A növekedési ütemek áttekintése után nézzük meg, milyen összefüggést talá—

lunk az országok relativ gazdasági fejlettségi színvonala és a bemutatott növekedé- si ütemek között. (A gazdasági fejlettségi szintarányokat (: 4. táblában mutatjuk

be.)

KOVÁCS lLONA

1. ábra. Az egy főre jutó GDP évi növekedése a gazdasági fejlettség iüggvényébeni'

;,lía'wégda's [vizs/ü) Jim—edés ,ú'zázsáfi)

70 _, , .,

1951—1950 II:—ali ." 1561— 1970 k: 4257 l

s—— l a— ;

77 . .75

5 _ 77 s _ l,! § . . 7.7 .

78 15 74 ,3 14 70

4- l, 0?! m :" . '? ".s-" i'

72 ' .; ...; . v 5 a . .;

2 _ 5 § . ; l 79 5 ,;

7 4 7 2 * ' l

3 T * ;

17 ! r , . l 0 v ' : l

a :a _ ag sg aa rad a 20 40 ( 60 50 ma

kami/IPM arg/fans jahí Iz fgynű/I'Mamakew fűneju/d

wa az 00177: : 700 7.950. M Epp-ja : 700

5 . 5

79 " raw—7.975 pu—asz ram-1951 kzűűj l

4 h 75 4 —

'n , , ':7 ",

. . .: '

5 ' "' J"? 7, r:, 3 * o "'

.70 '! . 07

2 * . .a . ; 2 C,; 72 .ra ! *

71 '- .

UM ! o 7 .5 5 2 '

1— 's " : — , . .?

:? . " .

._.,- 75 .i

a r , al , , , , :

a 20 1—0 , sa " _ aa w a za tm _ 50 Ja 100

I: [mau/l ll/amanw forum! !: Egyem/W IM rgy/Érv jufu'

MaiviW-jf aaa fílíín' 50P']! : w

* Az országok - 1950. évi fejlettségi rangsoruk szerinti —- sorszámoi:

1. Egyesült Államok 6. Dánia 11. Német Szövetségi 15. Spanyolország

2. Kanada 7. Belgium Köztársaság 16. Görögország

3. Svédország 8. Norvégia 12. Finnország 17. Japán

4. Egyesült Királyság 9. Hollandia 13. Ausztria 18. Portugália

5. Svájc 10. Franciaország ". Olaszország 19. Törökország

2. ábra. Az egy főre jutó fogyasztás évi növekedése a gazdasági fejlettség lüggvényében'

girl—Ma': [szaka/it) gimi—papír [váza/ik)

1.951— 1950 Ez —0, 74 1567—7970 R2—457

a— u— '!7

a- '17 s— ' ,;

11 .ra 15 ." 9. 5

.

IJ— " 14 za :- o 7? "0' 'v

19, 0.1: . . 73 7. . . 7

75 7? 70 g 5 3 (!

_ a g,; _ . %

2 . o . o , 2 __ 79 o

9 o, 0 í '; . ;;

0 v . . 5 T

a 20 M , 50 Ja w a 20 40 . sa na w

!: ["mi/Illene! egy főfvjvíá !: [pyasWI/bm spy/"im ma'

ma, évi IHP—je - w wan/' év!-j! : ma

70 4

1977— 7975 I? 3—056 7375—7987 P 525

a— J— '"

' 'n; '73 ." f'." :

5 - 18 2.— 0 rá'; 7

v '; 76 '4 'g '?

4_ .19 "75 'v 77 f 1_ .

7! d' ., ';5 6 o

_ o ' ." ' 8 J

2 ." 4 .v !; J a .,?

a v - —1 ; ,

:: za aa 50 w ma a za ao w

I: fgyesúWWzmal— egy/i": jr/M

7.970 510 505 'j! '-' 700

* Az országok sorszámát lásd az 1. úbrónál.

M 50

Aztgyesúyrlí/amvnwm ju/a'

797593? 623072: : 700