Fogyasztásunk a nemzetközi tapasztalatok tükrében

STATlSZTIKAl ELEMZÉSEK

FOGYASZTÁSUNK

A NEMZETKÖZI TAPASZTALATOK TUKRÉBEW

DR. ZAFIR MIHÁLY

Az életszínvonal-pol'iti'ka távlati tervei keretében a fogyasztási célkitűzések kidolgozásának napirenden levő munkálatai a tapasztalatok több irányú feldolgo- zását igénylik. Amikor arról kell dönteni. hogy 15 éves távlatban (mint ismeretes, a távlati tervek elsősorban az 1970—1985-ös periódusra vonatkoznak) amilyen cél—

kitűzéseket állíthatunk magunk elé, akkor a nemzetközi tapasztalatok elemzése is egyik alapját képezi a koncepció kialakítás—ának.

E tanulmányban célom a lakossági fogyasztás színvonalának, fejlődési üte—

mének, strukturális alakulásának nemzetközi feltérképezése. Ennek alapján arra kivánok választ kapni, hogy a magyar fogyasztást jellemző tendenciák mennyiben hasonlítanak a nemzetközileg tapasztal—hatókhoz. illetve mennyiben van sajátos ka ra 'kte rü'k.

Az összehasonlítás általában az 1955—1970-es időtartam adatait öleli fel, tehát hosszú távú hasonlításra törekedtem, mint ahogyan a levonható következte- téseknek is hosszú távra kell vonatkozniok. Mindenesetre nem téveszthető szem elől, hogy az utóbbi egy-két évtized a tudományos—technikai forradalom gyors kibontakozásának időszaka. Ezért az időbeni tendenciák csak fenntartással extra- polálhotó'k, hfiszen rohamosan érnek meg az új, az eddigiekből nem leszármaz—

tatható feltételek. Csupán e korláttal számolva hasznosíthatók a nemzetközi ta—

pasztalatok.

A hosszú távra visszatekintő elemzés mellett lényegesnek tartom az utóbbi évek tendenciáinak vizsgálatát (két okból: egyrészt azért, mert az utóbbi években - mivel a fogyasztás hazai szintje az elemi szükségletet többé-kevésbé már kie- légíti — új tendenciák lehetnek (kialakulóban, másrészt azért, mert az utóbbi évek- ben a fogyasztás növekedésének olyan ütemét értük el. amelyhez hasonlót terve—

zünk a következő 15 éves távra is.

Az elemzést az alábbi kérdések köré csopartosítom:

l. a fogyasztás színvonalának, fejlődési ütemének alakulásáról levonható tapasztalatok.

ll. a fogyasztási struktúra. a fogyasztás főbb csoportjai alakulásának jellemzői, III. a hazai fogyasztás egyes problematikus jelenségeinek megítélése a nemzetközi ta—

pasztalatok tükrében.

lV. végül pedig mindezek alapján néhány távlati következtetés a fogyasztás fejlődési ütemét és struktúráját illetően.

' Készült dr. Zafir Mihály és Láng Györgyné ..A lakossági fogyasztás nemzetközi összehasonlítása"

c. tanulmányának felhasználásával. A tanulmányt a szerzők (: Munkaerő és Életszínvonal Távlati Tervezési Bizottság Nemzetközi Összehasonlító Tervezési Munkacsoportja keretében állították össze (1971. novemberében).

1—

1204 DR. ZAFIR MIHALY Az összehasonlításokban 4 szocialista és 14 tőkés ország (12 európai ország,

továbbá az Egyesült Államok és Kanada) adatait használtam fel.

A tőkés országokat az összehasonlítás kiinduló évében, tehát 1955-ben elért gazdasági fejlettségük alapján három csoportba soroltam:

— legmagasabb fogyasztási szinvonal (Egyesült Államok, Kanada, Egyesült Királyság.

Svédország),

—— magas fogyasztási színvonal (Svájc. Belgium. Dánia. Norvégia. Hollandia. Német Szövetségi Köztársaság),

-— közepes fogyasztási szinvonal (Ausztria. Olaszország, Spanyolország. Görögország).

Az áttekintés javítása érdekében e három csoportra a csoportba tartozó or- szágok adataiból átlagdkat — egyszerű számtani átlagokat —- számítottam. lly mó- don nagyon könnyen kezelhető és illusztratív imutatókhoz jutunk, amivel termé- szetesen nem helyettesíthető-k teljes egészében az országainikénti egyedi értékek.

A szocialista országok esetében hasonló megkülönböztetésre nem volt szükség,

fejlettségi szintjülkben — történelmi okoikból -— nincsenek a tőkés arszágokét elérő

nagyságrendű különbségek. Hazánk és a szocialista országok reálisan a közepes fogyasztási színvonalú országokkal vethető'k egybe, a Német Demokratikus Köz—

társaság ennél valamivel magasabb szinten helyezkedik el.

A fogyasztás színvonaláról. fejlődési üteméről — a fogyasztás 1955—1970 kö-

zötti másfél évtizedes alakulását vizsgálva — az alábbi következtetések vonhatók

le.'1

a) A fejlődés mutatói azt a tapasztalatot igazolják, hogy a fejlődési ütem —— a nemzeti jövedelmet és a lakosság fogyasztását tekintve egyaránt -— szorosan ösz- szefügg a fejlettség szintjével: alacsonyabb fejlettségi szinten viszonylag gyorsabb, magasabb szinten pedig lassúbb a fejlődés.

A fogyasztás 1970—ben a legmagasabb fogyasztási színvonalú tőkés orszá—

gokban (egy lakosra számítva) valamivel több mint 1.4-szerese volt az 1955. évi szintnek. Egyidejűleg magas fogyasztási színvonal esetén 1,6-szeresre, közepes színvonal esetében pedig (kereken 2.0-szeresre nőtt a fogyasztás. Ez évi átlagban 2.4, 3.4. illetve 4.7 százalékos növekedési ütemnek felel meg. A vizsgált tőkés or—

szágok a 15 év során elért évi átlagos növekedési ütem alapján a következő sá—

vokban helyezkednek el:

2,0—2,5 százalék -— Egyesült Államok, Kanada. Egyesült Királyság 2.5—3,0 százalék — Svédország. Svájc. Belgium, Norvégia

3,0——3.5 százalék - —- —

3,5—4.0 százalék — Dánia, Hollandia

4,0—4,5 százalék —— Ausztria, Német Szövetségi Köztársaság 4,5—5,0 százalék -— Spanyolország. Olaszország

5.0—5.5 százalék — Görögország.

Magyarországon -— a *közepes fejlettségi színvonalú országokkal azonosan —

az elmúlt másfél évtizedben 2.0-szeresre nőtt a fogyasztás, és ennek megfelelően

4.7 százalékos évi ütem volt jellemző.

1 A fogyasztási szint megítélésének alapjául az országok személyes fogyasztási adatai (1960-es vá- sárlóerejű dollárban kimutatva) szolgálnak. Ezeket a Munkaerő és Eletszínvonal Távlati Ten/ezési Bizottság Nemzetközi Összehasonlító Munkacsoportja állította össze Ehrlich Éva kutatásai alapján. Lásd még Ehrlich Éva ..A gazdasági fejlettség és a személyes fogyasztás színvonala nemzetközi összehasonlitásban" (Köz- gazdasági Szemle. 1970. évi 10. sz. 1166—1181. old.) c. cikkét. Az adatokat 1970—ig a nemzeti, illetve OECD- publikáciők alapján vezettem tovább.

FOGYASZTÁSUNK NEMZETKÖZI USSZEHASONLlTÁSA 1205

A szint és az ütem fordított összefüggésének törvényszerűsége a szocialista országokban is felismerhető. Hosszú távú fogyasztási adatok híján ezt a nemzeti jövedelem alakulásának adataival illusztrálhatjuk. (A nemzeti jövedelem növeke- dése egyébként gyorsabb volt, mint a fogyasztásé.) Eszerint 1955 és 1970 között az egy főre jutó nemzeti jövedelem a Német Demokratikus Köztársaságban 2.3- szeresére, Csehszlovákiában 2.0—szeresére, Lengyelországban és Magyarországon 2.1—2,2—szeresére. Romániában 2.6-szeresére, Bulgáriában mintegy háromszorosára nőtt. Ez a növekedési sorrend a Német Demokratikus Köztársaságtól eltekintve.

nagyjából fordítottja a fogyasztási színvonal nagysága alapján megállapított sor- rendnek.

b) A magyar fogyasztási szint a legmagasabb és magas fogyasztási színvonalú országokénál gyorsabb növekedési ütem révén azokhoz közelebb került, ugyanakkor viszont az is világos, hogy az utolérésre csak távoli perspektívában lehet számítani.

15 év alatt a javunkra szóló erőteljes ütemkülönbséggel 10 százalékkal közelítettük meg szintjüket, és jelenlegi fogyasztásunk 38 százaléka a legmagasabb, '49 szá—

zaléka a magas fogyasztási színvonalú tőkés országokéna'k. A különbség abszolút összege 15 év alatt növekedett.

A közepes fejlettségű országokkal lényegében megegyező ütemből az követ-

kezik, hogy ezekhez képest arányaink a vizsgált másfél évtized alatt lényegében nem

változtak.

1. tábla

Magyarország és a vizsgált tőkés országok fogyasztási színvonala*

(196055 dollárban számítva)

Egy főre jutó A magyarországi szint Többlet Magyar- fogyasztós az egyes országcsopor- országhoz képest

Megnevezés (dollár) tok százalékában (dollár)

1955 1970 1955 1970 1955 1970

Tőkés országok

Legmagasabb fogyasz—

tási színvonal . . . 954 1360 28 38 691 840

Magas fogyasztási

színvonal . . . . . 647 1060 41 49 384 540

Közepes fogyasztási

színvonal . . . . . 295 590 89 88 32 70

Magyarország . . . . . 263 520 — — — —

' Lásd az 1. lábjegyzetet.

c) A következő kérdés. amelyet a statisztikának fel lehet tenni az, hogy mi—

lyen tapasztalatok vannak az egyes országaik fogyasztásának dinamizmu'sáról olyan időpontot követően, amikor a fogyasztási szint a mi jelenlegi szintünkkel azonos volt. (Nálunk 1970—ben kb. 520 dollár — 1960-as vásárlóerejű dollárban

számítva —- volt az egy főre jutó fogyasztás.)

E nagyon egyszerű kérdésre nagyon nehéz válaszolni. A vizsgált 18 ország közül ugyanis ilyen szempontból 5 azért esik ki. mert fogyasztásuk szintje jelenleg

akkona (nagyságrendileg), mint a mienk. 6 másik országban pedig mára második

világháború előtt elérték a mi 1970. évi szintünket (ezeknél a közbejött háborús és helyreállítási idősz—ak miatt az adatokat — amelyek egyébként kivétel nélkül

igen lassú fejlődésre utalnak — nem célszerű felhasználni).

1206 DR. ZAHR MlHALY

A fennmaradt 7 ország közül

Belgiumban, Hollandiában és Norvégiában az 1950. évi, a Német Szövetségi Köztársaságban az 1955. évi.

a Német Demokratikus Köztársaságban és Ausztriában az 1960. évi, Csehszlovákiában az 1965. évi

fogyasztási szint állt legközelebb a magyarországi 1970. évi szinthez (adatok az

1950., az 1955., az 1960. és az 1965. évről állnak rendelkezésre, a közbeeső évekről nem).

Belgiumban, Hollandiában és Norvégiában az azóta eltelt 20 év alatt 3; szó—

zalék körüli, tehát a mi távlati tervünkben előirányzottnál (5—5.5%) sokkal lassúbb volt a fejlődés üteme.

A Német Szövetségi Köztársaság fejlődési üteme a tőkés országok között na-

gyon dinamikus. Ezzel együtt is azonban az 1955 óta eltelt 15 év alatt csak 4.3

százalékos évi átlagos növekedést ért el, mégpedig egyre csökkenő ütembenz1955

és 1960 között 5,.2 1960 és 1965 között 4,2,1965 és 1970 között 3,7 száZalékos volt az évi átlagos ütem.

A Német Demokratikus Köztársaságban és Ausztriában mindössze 10 év telt

el azóta, hogy elérték a jelenlegi magyarországi fogyasztási szintet. Az ütem az—

óta egyik országban sem haladta meg az évi 4 százalékos átlagot.

Végül pedig Csehszlovákiában alig öt évvel ezelőtt volt jellemző a mi mos-

tani szintün'k. öt év tapasztalatai (egyébként szintén lassúbb ütemű növekedésre

vonatkozó tapasztalatai) nem tekinthetők hosszú távon jellemzőnek.

Mindebből megállapítható, hogy a jelenlegi hazai fogyasztási szinvonal—ból

kiindulva, hosszú távon évi 5 százalék körüli növekedési ütemre az eddigi nem—

zetközi tapasztalatokban nincsen példa. Ami nem szükségszerűen egyerteimű azzal. hogy ilyen növekedési ütem elérhetetlen, de mindenesetre minősíti a gyors fejlödési ütemre irányuló törekvésünket. (Ez a probléma nem sajátosan magyar specialitás. hanem a hasonló, .közepesentejlett országoké is.)

d) A további fejlődés megítélésénél számításba kell venni még azt is. hogy a vizsgált országok között nincsen egyetlen egy sem, amelyben a fogyasztás növeke-

dése teljesen egyenletesen alakult volna.

2. tábla

Az egy főre számított fogyasztás évi átlagos növekedési üteme

(százalék)

1955—1960. 1 1960—1965. ! 1965—1970. ! 1955—1970.

Megnevezés * '

években átlagosan

Tőkés országok

Legmagasabb fogyasztási

színvonal . . . . . 1,7 3.2 2.4 2.4

Magas fogyasztási

színvonal . . . . . 2.8 3.9 3,6 3,4

Közepes fogyasztási

színvonal . . . . . 3,7 5.8 4.9 4.7

Magyarország . . . 5.7 3,0 5,3 4.7

Különös figyelmet érdemel, hogy a fejlődési egyenlőtlenségek országcso—portok

szintjén 'is nagyon jellegzetesek. A tőkés országok mindhárom (legmagasabb, met-

FOGYASZTASUNK NEMZETKÖZI ÓSSZEHASONLITASA 1207

gas és közepes fejlettségi szinvonalú) csoportjában egyaránt jellemző, hogy 1955 és 1960 között lassú volt, 1960 és 1965 között ehhez képest felgyorsult, majd 1965 és 1970 között ismét lelassult a fogyasztás fejlődési üteme.

Magyarországon a fejlődés ugyancsak egyenlőtlen volt, de az előbbinek élp—

pen tükörképe: az 1955—1960. években igen gyors volt, ezután 1960 és 1965 kö—

zött lelassult, majd 1965 után felgyorsult.

Az 1960—1965. években valamennyi szocialista ország nemzeti jövedelme mér—

sékeltebb ütemben nőtt. mint az előző öt évben, ezután pedig felgyorsult (a tőkés országoknál - mint láttuk — éppen fordított volt a helyzet). Figyelemre méltó az is, hogy az ütem mérséklődése a gazdaságilag legfejlettebb Német Demokratikus Köztársaságban és Csehszlóvá—k'iában volt a legerősebb.

3. tábla

A nemzeti jövedelem indexei a szocialista országokban

1960—ban 1965-ben 1970-ben

Ország az 1955. az 1960. az 1965.

évi százalékában

Bulgária . . . . . . . . . . ] 158 H138 l 152

Csehszlovákia . . . 140 110 142

Magyarország . ._ . . . _. 134 124 139

Lengyelország . . 138 135 133

Német Demokratikus Köztársaság . 141 ! 119 : 125

Mindezek arra mutatnak. hogy a fejlődési ütem egyenetlenségétől a szocia- lista országok (sem voltak mentesek, de ütemvóltozásukna'k nincsen közvetlen kap—

csolata a tőkés országokban tapasztalt'hasonló jelenséggel. _

A fejlődés ütemét igen fontos kérdésnek kell tartanunk, de hiba lenne annak abszolutizálása. Ha a fejlődési ütemet reálisan akarjuk értékelni, bizonyos meg- szorításokkal kell élnünk:

— a fejlődési ütem számszerűsége mellett (vagy azzal szemben) nagyon lényeges kérdés, hogyan érzékeli a növekedést a közvélemény;

—- a közvélemény értékelésében a fogyasztás növekedésével egyenértékű a fogyasztói infrastruktúra alakulása, vagyis a lakáshelyzet. az üzlethálózat, a szolgáltatóhálózat ka- pacitása, minősége. amelyek nem szerepelnek a folyó fogyasztás mutatóiban. és amelyek—

nek hiányosságai leronthatják a fogyasztás egyébként kedvező alakulásóból adódó ked- vező értékelést;2

-—— a fogyasztás növekedését csak akkor tekinti egyértelműen kedvezőnek a közvéle- mény. ha a fogyasztás szerkezete is megfelelően alakul, ha az is megerősíti a fejlődés érzetét.

II.

A fogyasztás szerkezetét illetően a nemzetközi adatok azt az ismert törvény- szerűséget tükrözik, 'hogy minél magasabb az összfogyaszttáls színvonala. annál alacsonyabb az élelmiszerekre és a ruházkodás-ra forditott kiadások aránya, és annál magasabb a fogyasztás egyéb elemeinek a súlya. A magyar fogyasztás szerkezete hasonlít a közepes fogyasztási szinvonalú tőkés országéhoz.

2 A fogyasztói infrastruktúrát illetően -— a lakásadatckan kivül — nemzetközi összehasonlitásra alkalmas statisztikai adatok csak nagyon szórványosan találhatók. A hazai adatok mindenesetre arról tanúskodnak, hogy a fogyasztói infrastruktúra nagyon hiányos, a lakáshelyzet, az üzleti és (: szolgáltatóhálózat kapa- citása és minősége nem tart lépést a szükségletekkel.

1208 . _ DR. ZAFIR MlHALY

4. tábla

A fogyasztás szerkezete a folyó áras, nemzeti valutában mért adatok alapján

(százalék)

, Elelml-- Elveze'd Ruház- Egyéb

Megnevezes ÉV szerek cikkek kodás fogyasztás

Tőkés országok *

Legmagasabb fogyasztási színvonal . 1955 26.6 9.0 11,1 53,3

1967 22.1 8.7 9.4 59.8

Magas fogyasztási színvonal. . . . 1955 30.0 8.7 12,8 48,5

1967 252 8.6 10.7 55.5

Közepes fogyasztási színvonal . . . 1955, 44.5 * 9.4 12.5 33.6

1967 369 8.6 12.5 42.0

Magyarország . . . . . . . . . . 1955 46,3 9,8 15,2 28,7

1967 36,6 13,3 1 1.9 38.2

A fogyasztás szerkezetét illető előbb említett törvényszerűség dinami? 'a'i vetü- lete úgy jut kifejezésre, hogy

— az élelmiszerek fogyasztásának növekedése lassúbb. mint az összfogyasztásé.

— az elemi szükségleteken felüli egyéb igényeket kielégítő cikkek és szolgáltatások fogyasztása az összfogyasztásnál sokkal dinamikusabb.

—- az élvezeti cikkek. valamint a ruházkodási cikkek fogyasztásának alakulása a két szélső pólus között helyezkedik el.

5. tábla

A fogyasztás főbb csoportjainak évi átlagos növekedési üteme

(százalék)

M , Elelmi- Elvezelí Ruház— Egyéb Összes

egnevezes szerek cikkek kodás fogyasztás fogyasztás

Tőkés országok (1955—1967)

Legmagasabb fogyasztási színvonal . 0.9 1.6 1.8 3.2 2.4

Magas fogyasztásiszínvonal . . . . 1.9 2.9 2.8 4,0 3.2

Közepes fogyasztási színvonal . . . 2.7 4.2 4.9 7,4 4.7

Magyarország

1955—1970 . . . . . . . . . . 2.6 5,7 4,0 6,8 4.7

1965—1970 . . . . . . . . . . 32 7.7 4.7 ó,7 5,3

A hazai fogyasztás strukturális alakulása lényegében azonos a hasonló fej-

lettségű tőkés országolkéval. Ugyanakkor bizonyos sajátos vonások is felfedezhetők, különösen ha a legutóbbi évekre koncentráljuk az összehasonlítást:

—- az élelmiszer-fogyasztás a közepes országokhoz hasonló ütemben növekszik; el- gondolkoztató az, hogy az élelmiszer-fogyasztás gyors növekedési üteme igen mokacsnak bizonyul. hiszen a legutóbbi években. az összfogyasztás felgyorsuló üteme mellett is jel- lemző maradt;

-— az élvezeti cikkek fogyasztásának növekedése gyorsabb, mint a tőkés országok bár—

mely csoportjánál;

— az .,egyéb fogyasztás" -— összefüggésben az előzőkkel is -— lassabban nő az álta—

lónosnál.

Ezek -a jellegzetességek a fogyasztás fő csoportjainak relatív növekedési mu-

tatóiban is jól felismerhetők. (Lásd a 6, táiblát.)

FOGYASZTÁSUNK NEMZETKÖZI ÖSSZEHASONLlTÁSA 1209

6. tábla

A fogyasztási iőcsoportok relatív növekedési ütemének évi átlaga

(százalék)

Éll '— Él et'- Ruház- -

A , síel?) ifik-! l kodási Egyeb

, fogyasztas

Megnevezes növekedési fogyasztás növekedésének üteme üteme az összfogyasztóshoz képest

__(Edex: összfggyasztás növekedési ütemez1,0)

Tőkés országok (1955—1967)

Legmagasabb fogyasztási színvonal . 2.4 0.4 0.7 O,7 1.3

Magas fogyasztási színvonal . . . 3.2 0.6 0.9 0.9 1.2

Közepes fogyasztási színvonal . . . 4.7 0.6 0,9 1,0 1,ó

Magyarország

1955—1970 . . . . . . . . . . 4,7 0.5 1,3 0.9 1,4

1965—1970 . . . . . . . . . . 5,3 0,6 1,5 O,? 1,3

Részletes vizsgálatokat megkövetelő jelenségek tapasztalhatók az élelmiszerek, az élvezeti cikkek fogyasztásánál és az egyéb fogyasztás területén egyaránt.

1. Az élelmiszer-fogyasztás alakulásának két összetevője van. Egyik az elfo—

gyasztott élelmiszer—mennyiségek változása, másik pedig az az értékrárakódá's, amely a továbbfeldolgozás arányának növekedéséből, a választékosabb csoma- golasból, az egyes élelm'iszercsoportokon belül a választékok közötti eltolódásból, továbbá a fűszerek, ételízesítők és hasonló (tehát nem tápanyagjellegű) termékek fogyasztásának növekedéséből jön létre.

Megkíséreljü'k e két komponenst elkülönítve kimutatni. Erre a célra két magas, illetve legmagasabb fejlettségi színvonalba tartozó ország és három közepesen fejlett színvonalba tartozó ország adatait tudtuk felhasználni. Az 1955—1967-es periódusban ezekben az országcsoportokban az élelmiszer—fogyasztás évi átlagos növekedési üteme 1.6, illetve 2.9 százalék volt. E növekedésből a mennyiségi nö—

vekedés 0.7, illetve 2.3 százalékot, az értékrárakódás növekedése pedig 0.9, illetve 0.6 százalékot eredményezett.

A számítási módszer lényege az volt, hogy a hét. illetve három ország egy főre jutó fogyasztásának mennyiségi adataiból iátlagokat képeztünk, ezeket hozzá- vetőleges dolláránakkal értékeltük. Ennek alapján megállapítottuk. hogy mekkora növekedés származott a mennyiségek változásából, és ismervén a globális növe- kedést, a különbséget tekintettük a fogyasztás második összetevőjének.

Valószínűnek látszik. hogy az élelmiszer-fogyasztás az értékrárakódási össze- tevő miatt — a fejlettségi szinttől és az élelmiszer-fogyasztás globális növekedési ütemétől szinte függetlenül -— évenként 0.6—O,9 százalékkal növekszik. az érték rárakodás tehát lényegében konstans tényező. A magyarországi tapasztalatok ugyanezt mutatják. 1960 óta rendszeresen végzünk számításokat a két összetevő szerepéről. és azok szerint az azóta eltelt 10 év alatt az élelmiszer—fogyasztás az érté'kösszetevő hatására évi átlagban 0.6 százalékkal emelkedett.

Ami a mennyiségeket illeti, egyrészt arra igyekeztem választ kapni, hogy mi- lyennek is tekinthető a nemzetközi tapasztalatok tükrében a jelenlegi színvonal, másrészt pedig arra. hogy milyen fejlődési alternatívákat mutatnak e tapasztalatok.

a) A jelenlegi színvonal értékeléséhez segítséget nyújt a 7. tábla. A táblát

úgy állítottuk össze, hogy az egyes országoknál megállapítottuk azt az évet, ami—

kor az ország fejlettsége — a nemzeti összteljesítmény anyagmentes értéke (Gross

Azegyfőrejutóéviélelmiszer-fogyasztásmennyiségenéhányeurópaiországban* Azegyfőrejutó .GDP EV(1960—es dollárban) 11?1)

Hús-éshal—)

2 l

214266738 159354719 155958627 7 3

Orszóg

,.

1937 1937 1950 1937 1950

913 839 928 856 916

Svédország.. Svájc.... Norvégia... Dánia.... Belgium... NémetSzövet- ségiKöztár- saság...1955 Hollandia...1953 Franciaorszag.1955' Ausztria...1960 NémetDemok- ratikusKöz- társaság.. Csehszlovákia. Olaszország.. Magyarország.

15419083 150854741 932 880 840 920

147654'7610 135242638 1260848911 1'l41567011 1960 1960 1968 1970

850 840 820 880

1105687711 947626810 820454510 880606014 'Az1.oszlopbanannakazévnekaszámaésadataszerepel, GDP—vel.

Toja's—

? l

12 11 10 12 14 15 11 11 14 12 13 10 14

!Tej-(fehérje-)( 10 11 10 thm 'LDlnü'

Zsíradék-!'_! (zsírérték)Cerea'IG- fogyasztás

2 l 1 l

(kilogramm)

2 ] 1 l

18219564 152210984 232311675 27289473 2130106'80

OwOsOáOih

25279771 25279371 122411586 182011397

hmmh

2728 1920 1818 2727

10399 123120 131131 128128

' omv

Cukor— 44 38 25 50 29 26 37 24 34 30 36 26 34

44 46 44 51 39 33 49 33 37 32 37 26 34

7.tábla 'Burgonya— 122 90 128 120 148 158 110 135 88 174 100 44 75

91 60 95 95 119 111 90 101 75 156 107 44 75 amelyévbenazegyeskülföldiországokbanaGDPazonosvoltaz1970.évimagyarországi A2.oszlopbanazegyesországok1966—1967.éviGDP-adatai,illetve1967—1968.évifogyasztásiadataitalálhatók. Amagyaradatokvalamennyioszlopban1970-revonatkoznak.

1210 DR. ,,ZAFIR MlHÁLV

FOGYASZTÁSUNK NEMZETKÖZI ÓSSZEHASONLITÁSA 1211

Domestic Product — GDP) alapján mérve — nagyságrendileg a jelenlegi hazai fejlettségi színvonallal volt azonos. és az egyes élelmiszereknél ennek az évnek a fogyasztását tüntettük fel.

Fogyasztásunk jelenlegi szintjére vonatkozóan az adatokból több egyértelmű megállapítás következik:

— tejfogyasztásunk csak mintegy fele az általánosnak;

—- cereália-fogyasztásunk lényegesen nagyobb, ugyanakkor cukorfogyasztásunk vala- mivel kisebb, mint a többi vizsgált országban (hozzá kell azonban tenni. hogy a cukorfa- gyasztás. amely lényegében ekvivalens a cereália-fogyasztással, közelről sem olyan mérték- ben kisebb az általánosnál, mint amilyen mértékben a cereália—fogyasztás nagyobb annál);

—- a zsíradékfogyasztásban az országok között nagy a szóródás, mindenesetre az meg- állapítható. hogy a magyarországihoz hasonló nagyságú fogyasztás csak néhány országnál

figyelhető meg, s általában lényegesen-kisebb a fogyasztás. mint hazánkban;

—- hús— és halfogyasztásunk szintje nem ennyire egyértelmű: 1. azokban az országok- ban. amelyekben a magyarországi 1970. évi általános fejlettségi szintet már a második vi- lágháború előtt elérték, nagyobb volt akkor a hús- és halfogyasztás, mint jelenleg nálunk (Svájc kivételével); 2. azokban az országokban. amelyek az 1950—es évek elején tartottak a je—

lenlegi hazai általános fejlettségi szintnél, általában kisebb volt a húsfogyasztás, mint jelen- leg nálunk, amiben azonban kétségtelenül szerepe volt annak is, hogy az 1950—es évek ele—

jén még nagyon érezhető volt Európában a második világháború pusztításának hatása; 3.

azokban az országokban, amelyekhez fejlettségben most állunk legközelebb (Ausztriában, Olaszországban, de ugyanúgy a táblában nem szereplő Spanyolországban, Görögország- ban is) a húsfogyasztás kisebb, mint nálunk (tulajdonképpen ezeket lehetne az összehason- lítás elsődleges alapjának tekinteni, jóllehet - legalábbis ami Olaszországot, Spanyolor- szágot, Görögországot illeti - ezeknél a klimatikus viszonyok és a Magyarországtól lénye- gesen különböző életrend hatása is kétségtelen); 4. végül pedig a húsfogyasztás értékelé- sénél gondolni kell a nálunk nagyon alacsony tejfogyasztásra is. és tulajdonképpen helyesen csak valamennyi állati fehérje fogyasztása alapján lehet véleményt mondani;

-— a zöldség— és gyümölcsfogyasztásnál azzal kell számolni, hogy színvonalát az ég- hajlati adottságok még jelenleg is nagymértékben meghatározzák: az általános fejlettségi szinthez képest zöldség— és gyümölcsfogyasztásunk színvonala nagyjából megfelelő, éghaj- lati adottságainkhoz képest azonban alacsonynak tekinthető.

b)'A fejlődési alternatívákat tekintve abból az ismert tendenciából lehet ki—

indulni, hogy a fogyasztás mennyisége a kielégí'tettségi szint közelítése irányába tart. Ez az élelmiszerek összfogyasztását tekintve a fejlettségi szint és a mennyiségi növekedés ütemének nagysága (közötti nagyon érzékletes negatív korrelációban mutatkozik meg. Eredményeként a magas és a legmagasabb fejlettségi szinten a mennyiségi növekedés napjainkban nem vagy alig haladja meg az évi fél száza-

lékot.

Ami külön-külön az egyes élelmiszereket illeti, természetesen nagyfokú le—

egyszerűsítés lenne a .,gyomorfal korlátait" mindegyikre külön-külön egzaktnak tartani, hiszen egyes élelmiszerek meglehetősen rugalmasan helyettesíthetik egy- mást. Mégis az egyes élelmiszereknél a nemzetközi tapasztalatok alapján külön—

külön *is megállapíthatjuk a kielégítettségi szintet, hozzátéve azonban. hogy a fogyasztói szokások. az árarányok. a jövedelmi színvonal és mindezek változása.

továbbá kölcsönhatása egy-egy országban az általánostól nagyon eltérő szintet produkálnak.

Az állati eredetű fehérjék fogyasztásában mintha a napi 55 gramm körüli mennyiség lenne a kielégítettség'i színt. Erre mutat az, hogy ezt a szintet Svéd—

országban, Svájcban, Norvégiában 20—30 évvel ezelőtt elérték. és a fogyasztás mennyisége azóta sem változott. Hollandiában. az Egyesült Királyságban. Bel-

'giumban. a Német Szövetségi Köztársaságban az 1950-es években vagy 19óO-ra érték el, illetve közelítették meg ezt a mennyiséget, és az adatokból az látszik,

hogy 0 növekedés e szintet közelítve lelassul.

1212 DR. ZAFiR MIHÁLY

Ugyanakkor feltünő eltéréseket is látunk. Például Franciaországban nagy mennyiségű és emelkedő ütemű az állati fehérjék fogyasztás—a. igen magas-a dá—

niai fogyasztás (bár 1959-től 60 grammos szinten már megállapodott). túlzottnak

minősíthető az Egyesült Államok lakosságának fogyasztása is. Külön érdemes megjegyezni, hogy az Egyesült Államokban a fehérjelogyasztás nagyarányú (növe—

kedése a második világháború évei alatt következett be. nyilván a háborús gaz- dasági fellendüléssel és azzal összefüggésben, hogy háborús körülmények között a jövedelmek könnyebben terelődnek élelmiszerek vásárlására, illetve fogyasztá- sára, ami később azután fogyasztói szokássá merevedik.

Az állati eredetű fehérjéket tartalmazó élelmiszerek közül a tej és a tojás ese- tében nagyon egyértelműek, a húsfogyasztás esetében elgondolkoztatórk a nem- zetközi tendenciák:

-- a tejfogyasztás esetében 8 kilogramm tejfehérje. tehát kb. 220 kilogramm tej az a mennyiség, amely felé az egyes országok fogyasztása tendál, érdekes módon annyira, hogy azokban az országokban. amelyekben az idők folyamán ennél már többet fogyasztottak,

késobb a fogyasztás többnyire e szint irányába mérséklődött;

— a tojásnál 16—18 kilogrammban valószínűsíthető a kielégitettségi szint; mivel a hús és a tojás között nagyfokú a helyettesíthetőség (erősebb. mint a hús és a tej között), a tojásfogyasztásban nagyobb szélsőségek is előfordulhatnak;

— a hús- és halfogyasztás kielégítettségi szintje 70—80 kilogrammban vélelmezhető.

erre utal a svédországi, a norvégiai (amely e iyébként ennél jóval alacsonyabb is, és ennek ellenére nem mutat emelkedő tendenciát), a'dániai (amely egy már elért nagyon magas szintről. 90 kilogrammról csökkent 84 kilogrammra). a svájci. a hollandiai stb. fogyasztás:

ugyanakkor feltűnően sok hús és hal fogy a Német Szövetségi Köztársaságban, Francia- országban, az Egyesült Államokban, Kanadában; megállapíthatjuk, hogy 70—80 kilogramm- nál nagyobb fogyasztás a nemzetközi tapasztalatok tükrében nem (és egyben táplálkozás- élettanilag sem!) indokolt, a 70—80 kilogrammos hús— és hualfogyasztás olyan célkitűzés.

amely semmiképpen nem vitatható. és maximumnak tekinthető.

A kalorikus élelmiszerek közül:

— a zsiradékiogyasztás a fogyasztási szokásoktól függően 22—28 kilogramm között tetőzik, és ott megállapodik;

— a cereália-fogyasztás mindenhol csökken, és 60—65 kilogramm körüli alsó határér- tékhez tart;

— a cukorfogyasztás valamelyest emelkedő és a 45 kilogramm körüli szint tekinthető általános kielégítettségi szintnek (bár sok példa van 40 kilogramm körül megállapodott fogyasztásra) ;

— a burgonyánál ugyanaz a tendencia látható. mint a cereáliáknál: nincsen egyetlen lejlett ország sem (talán Anglia kivételével), amelyben fogyasztása ne csökkenne; elég el- rogadhatónak tűnik a 65—70 kilogrammos kielégítettségi szint. amelynél azonban két kö- rülménnyel még számolni kell: egyik az, hogy a zöldségfogyasztás emelkedése valamelyest 'még ezt is csökkentheti, másik pedig az. hogy a fogyasztói szokások az éghajlati adott- ságokkal összefüggésben eléggé eltérők; mindenesetre a hazánkra vonatkozó számításoknál a 65—70 kilogrammos szint reálisnak látszik.

A zöldség- és gyümölcsfogyasztásná'l az egyes termékek tekintetében kielé—

gítettségi szintről az éghajlati adottságoktól elvonatkoztatva még hosszú ideig nem lehet beszélni. A magyarországi ki—eléwgitettségi szint becslésének abból kell ki- indulnia, hogy a nyári hónapokban a fogyasztás általában már csak minimálisan növelhető, a téli hónapok nagyobb fogyasztását pedig csupán a jelenlegi fogyasz- tási szokások — valamint nem utolsósorban a konzervipari kínálat — alapvető vál—

tozásra eredményezhetné. Ezért egy-két évtizedes távon nem várható jelentősebb fejlődés, mint ahogy az utóbbi évtizedben sem következett be. Ennek megfelelően:

— a zöldség— és gyümölcsfogyasztósnál az éghajlati és termelési feltételekből kell kilin- dulni: a közepesen fejlett déli országokban (Olaszország, Spanyolország, Görögország)

FOGYASZTASUNK NEMZETKÖZI ÓSSZEHASONLITÁSA 1213

250—300 kilogrammos fogyasztás a jellemző; a legfejlettebbek közé tartozó északi orszá- gokban (Svédország, Norvégia, Egyesült Királyság) viszont alig több 100 kilogrammnál, és csak lassan növekszik; hazánkban a jelenlegi színvonalat, a fogyasztási szokásokat, vala—

mint a termelést és tárolási adottságokat figyelembe véve hosszabb távon a 200 kilogramm körüli fogyasztás látszik elérhetőnek.

A kielégítettségi szinttel kapcsolatos nemzetközi tapasztalatokat és az 1970.

évi magyarországi fogyasztás adatait a 8. táblában foglaltuk össze.

8. tábla

Az egy főre jutó fogyasztás Magyarországon és a kielégítettségí színt

Fogyasztás _ A magyaror-

Mugym' 'ÉTSÉSÉÉÁÉ $$$;

Élelmiszer 33385: ségi szint kielégíti-stb

seg! Szmt

—————— — ——— — — ' százaléké-

kilogramm ban

Hús és hál . . . 60 70—80 75—85 Tej. tejtermék . . . . . . . 110 ZOO—220 50—55

Tojás . . . 14 16-18 80—90

Zsiradék . . . 28 27 105

Cereália . . . 128 60—65 ZOO—210

Cukor . . . . . . . . . . 34 45 75—80

Burgonya . . . 75 65—70 100-110 Zöldség és gyümölc . . . 156 200 75—80

A nemzetközi tapasztalatok alapján körvonalazható kielégítettségi szint elé- rése a jelenlegi magyar élelmiszer—fogyasztást mintegy 15—18 százalékkal növelné.

Ez az évi 0.6 százalék körüli értékrárakodással együttesen választ adna a várható fejlődési ütemre. amennyiben számolni lehetne a kielégítettség'i szint elérésével.

A nemzetközi tapasztalatok alapján megállapított kielégíte'ttségi szint nem jelenti egyben azt, hogy pontosan annak elérése tűzhető ki a távlati tervekben.

Ebből a szempontból a magyar fogyasztásnak két sarkalatos pontja van a nemzet- közi tendenciák tükrében.

Egyiket a tej— és tejtermé'kfo—gyasztás jelenti. A "nemzetközi norma" a hazai- na'k kétszerese. Ugyanakkor tudni kell, hogy a tej- és tejtermékfogyasztás hazánk- ban 30 év óta nem változott. vagyis az alacsony szint szokássá merevedett. ami jórészt a nemzetközi összehasonlí'tásban kirívóan alacsony sajtfogyasztásban jut kifejezésre. (Nálunk az évi sajtfogyasztás fejenként 1.5 kilogrammot sem ér el, ezzel szemben a legtöbb országban meghaladja a 4—5 kilogrammot, számos országban pedig 8—10 kilogrammot tesz ki.) Ezen csak a kínálatnak valamilyen átütő erejű gazdago'dásával és alacsonyabb árakkal lehetne változtatni. Ha a tejfogyasztás nem növekszik, akkor viszont a húsfogyasztás erőteljes növekedésének igényével kell számolni. (1 kilogramm rhús kb. 4—5 kilogramm tejjel egyenértékű.)

A jelenlegi magyar élelmiszer-fogyasztás másik sarkalatos pontja a cereália- fogyasztás. Túlzott fogyasztásuk összefügg alacsony áraikkal. Nemcsak az a prob- léma, hogy áraik 20 éve változatlanok, hanem az is. hogy 'közben a helyettesítő

zöldség- és főzelékfélé'k, valamint a burgonya árainak jelentős növekedése követ—

keztében relatíve egyre olcsóbbakká váltak. A jelenlegi magas fogyasztási szint a nemzetközi szinthez csak erőteljes áremelés révén iközelíthetne (azaz redukálód-

hatna).

1214 DR. ZAFIR MlHÁLY

2. Az élvezeti cikkek közé 'a szeszes italok; az crikolmentes italok. a kávé, a tea és a dohányáruk tartoznak.

Az alkoholmentes italokról gyakorlatilag nincsenek nemzetközi adatok. A ma-

gyarországi fogyasztásról ennek ellenére is megállapítható, hogy igen alacsony színvonalú. Az utóbbi években a Cola-gyártmányok gyors elterjedése ezen vala—

melyest változtatott, ugyanakkor viszont a hazai gyümölcsalapanyagú italok for—

galma nem nő. sőt visszaesik. Teljesen érthetetlen, hogy olyan kedvező természeti feltételekkel rendelkező országban, mint hazánk, elsorvadjon a gyümölcsita- lok alighogy kibontakozó kultusza. Olyan gyenge a kínálat. hogy nem is lehet megállapítani, vajon a kereslet ilehetővé tenné—e a fogyasztás növelését.

A szeszes italok fogyasztását a fogyasztói szokások határozzák meg. összeté—

telükben alapvetően, de még mennyiségüket tekintve is. A 9. táblából3 kitűnik.

hogy a jelenlegi hazai fogyasztás számos. hozzán'k viszonyitva gazdaságilag sokkal fejlettebb tőkés országénál lényegesen nagyobb. igaz ugyan az is, hogy egyes

hozzánk hasonló fejlettségű országokénál viszont kisebb. lágy aligha lehet a hazai

fogyasztás távlati alakulásának meghatározásánál nemzetközi tapasztalatok alap- ján számolni. A hazai tapasztalatokból azt szűrh'etjü'k le, hogy az utóbbi években erőteljes a fogyasztás növekedése. Ennek figyelembevétele esetén a szeszesital- fogyasztás várható növekedése összhangban lenne ugyan a jövedelemnövekedés-

sel, 'le az italfogyasztás túlzott méreteihez vezetne.

9. tábla

Az élvezeti cikkek egy főre jutó évi fogyasztása

Égetett szeszes Sör Bor 055195 Kávé

, italok' (liter) (liter) szesz'es (kilogramm)

Orszag ital

1955 l 1967 1955 ] 1967 1955 19.57 1967 1955 ! 1967

Egyesült Államok . 2-0 2.7 61 63 3 4 5.3 7.1 6.4

Kanada" . . 1.9 2.2 62 70 2 3 6.0 3,0 4.0

Egyesült Királyság 0.6 0.8 80 93 1 3 5.9 0.7 ' 1,5

Svédország . . 2.7 2.7 41 45 2 5 5.0 7.3 12.8

Svájc _ 1.3 1 B*" 53 76 36 40 10.4 3.6 5.3

Belgium**** _ 0,7 1.0 147 140 7 11 6.4 4.9 6,5

Dánia _ 0.4 'l,0 67 91 3 4 5.7 6.4 "3.7

Norvégia 1.1 1.4 23 30 1 2 3,1 6.2 9,3

Hollandia . 1.2 1.6 16 44 1 4 4.4 2.9 63

Német Szövetségi

Köztársaság . 1.3 2.2 66 127 9 16 10,5 2.3 4.6

Ausztria 1.7 2.0 61 103 18 32 1 1.0 0.8 2,6

Olaszország . 1.3 1.7 4 10 104 113 13.5 1.5 2.8

Spanyolország . . . 2,3 6 28 54 61 11,1 0.3 1.4

Görögország . . . 4 10 47 38 5.1 0.7 1.3

Német Demokratikus

Köztársaság . 1.8 2.1 69 85 2 5 5.6 0.4 1,9

Csehszlovákia 1.6 1,3 79 129 7 19 7.6 0,3 0.8

Magyarország . 1,5 1,9 24 50 19 34 7.5 O,1 1.0

' 1000-es szeszben. liter.

" 1954-55.. illetve 1966—67. évi szeszesital—fogyasztás.

"" 1966.

"" Luxemburg nélkül.

3 A tábla adataival kapcsolatban megjegyezzük, hogy az élvezeti cikkek magas fogyasztása Ausztriá—

ban és Svájcban nagyobb. Olaszországban és Spanyolországban kisebb mértékben az idegenforgalommal is összeíügg.

FOGYASZTÁSUNK NEMZETKÖZI USSZEHASONLITASA 1215

A kávérfogyasztás országankaénti szintje az általános fejlettségi színvonaltól függetlenül szóródik. Az mindenesetre megállapítható. hogy egyes tőkés országok 5—10 kilogrammos szintje már 20—30 évvel ezelőtt is jellemző volt, és többnyire azóta is emelkedett. (Nagyon jellegzetes kivétel Anglia, ahol kávéból ugyan kicsi,

viszont teából rendkívül nagy a fogyasztás.) Az 5—10 kilogrammos szint a jelen-

legi htazai fogyasztáshoz képest igen magas. A sok kávét fogyasztó országok kávé—

fogyasztásával kapcsolatban az összehasonlítások során három dolgot kell szem előtt tartani:

— többnyire ,,kifőzetlenül" fogyasztják a kávét;

—- igen elterjedt a tejeskávé fogyasztása — egyik magyarázata a magas tejfogyasztás- nak is —. ami nálunk (babkávéból főzve) nagyon ritka;

— többé-kevésbé az első kettőt. illetve legalábbis a fogyasztói szokás kialakulását ma—

gyarázza, hogy a kávé összehasonlíthatatlanul olcsóbb. mint nálunk.

A dohányfógyasztásról alig rendelkezünk adatokkal, a szórványosan rendel- kezésre álló adatokból azonban az állapítható meg, hogy a fogyasztás mennyisé- gét tekintve nincsenek nagyságrendi és főleg az általános fejlettségi szinttel ösz—

szefüvggő különbségek. Rendkivül nagyok viszont az árkülönbségek. A hazai do—

hányárak kifejezetten alacsonynak tekinthetők.

3. Az ,,egyéb fogyasztás"-ként összefoglalt elemekről. vagyis a fogyasztásnak az élelmiszer—, élvezetíci'kk— és ruházkodási fogyasztáson kívüli részéről már a struk- túra rövid áttekintése során is kitűnt, hogy azok egyre kevésbé valamiféle maradék—

nak, ,,egyéb" résznek, hanem mindinkább a fogyasztás meghatározó elemeinek te—

kintendők. Kifejezésre jut ez abban. hogy az egyéb fogyasztás a legmagasabb fo- gyasztási szín—vonalú tőkés országokban mintegy 60. a magas szinvonalúakban 55.

a közepes szvínvonial—úakban 40—45 százalékát teszi ki a fogyasztásnak. és hazánk—

ban is kb. 40 százalékot képvisel. Még nagyobb a szerepük az e csoportba tartozó cikkeknek a fogyasztás növekedésében. ami logikusan következik abból, hogy nö—

vekedési ültemük sokkal gyorsabb az élelmiszerekénél vagy a ruházkodást célokat szolgáló javakéná !.

10. tábla

A fogyasztásnövekedés összetétele főbb csoportok szerint*

(százalék)

Egy főre

Élelmisze— jutó fo-

, rek, élvezeti Egyéb gyasztás

05109 cikkek és ru- fogyasztás Összesen évi átlagos

házat együt! növekedési

üteme

Egyesült Királyság . . 18 82 100 1.9

Svédország . . . . . 30 70 100 3.6

Belgium . . . 28 72 100 2.8

Norvégia . . . 31 69 100 3,2

Hollandia . . . 33 67 100 4.4

Ausztria . . . . . . 37 63 100 4.1

Olaszország . . . . 49 51 100 5.2

Magyarország" . . . 56 44 100 5.4

' A tőkés országoknál az 1960—1967. évi. Magyarországnói az 1965—1970. évi átlagos növekedés alapján.

" A magyarországi adatok is — a tőkés országokéhoz hasonlóan — a személyes fogyasztásra vonat- kozunk.

Megjegyzés. A vizsgált országok köre e táblában szűkebb. ami az ..egyéb fogyasztás" összetevőire vonatkozó hiányos vagy különböző okokból nem értelmezhető adatokkal van összefüggésben.

'1216 , DR. ZAFIR MIHÁLY

Az egyéb fogyasztásban domináns súlya van a lakással kapcsolatos fogya/sz- tásnak (ami felöleli a lakások berendezésével. felszerelésével. energiaellátás—ával és a lakbérrel. valamint a la'káxsfenn'ba—rtással. javításokkal kapcsolatos kiadáso- kat) és a személygépkocsi-vásárlásnak. Valamennyi összes egyéb fogyasztás, tehát a közlekedéssel, híHközléssel, üdüléssel. szórakozással, kulturálódással.

egészségüggyel, testápolással. a háztartások folyó szükségleteivel stb. kapcsolatos kiadások együttesen is kevesebbet tesznek ki a fogyasztás növekedéséből. mint ez a két domináns tétel. A domináns két tételnek a fogyasztósnövekedésben el—

foglalt szerepe szemmel láthatóan összefügg a fogyasztás általános szinvonalá- val: minél nagyobb a globális fogyasztás, annál több jut a fogyasztás növekedésé—

ből e két tételre, és annál inkább el'halványodik az élelmiszerek, az élvezeti cikkek

fogyasztása és a ruhászodási fogyasztás növekedés—ének jelentősége.

11. tábla

A lakással kapcsolatos kiadások és a személygépkocsi-vásárlás szerepe a fogyasztás növekedésében*

(index: az összes fogyasztás növekedése : 100) Élelmisze—

rek, élvezeti Lakással Suemély- Fel nem

Ország cikkek és ru- kapcsolatos gépkocsi- sorolt Összesen

házat kiadások vásárlás fogyasztás együtt

Egyesült Királyság . . . 18 26 31 25 100

Svédország . . . 30 28 18 24 100

Belgium . . . . . . . . . . . . 28 25 21 26 100

Norvégia . . . 31 27 10 32 100

Hollandia . . . . . . . . . . . 33 34 7 26 100

Ausztria . . . 37 19 9 35 100

Olaszország . . . 49 15 8 28 100

Magyarország . . . 56 16 5 23 100

* Lásd a 10. tábla jegyzeteit.

A magyarországi fogyasztásnak az utóbbi évek során tapasztalt növekedésében a hozzánk fejlettségben leginkább hasonlítható Olaszországhoz és Ausztriához képest

— nagyobb súlya van az élelmiszerek, az élvezeti cikkek és a ruházkodási cikkek fo- gyasztása együttes növekedésének (ebben elsősorban az élvezeti cikkek, ezenkivül pedig az élelmiszerek fogyasztásának növekedése játszik szerepet):

— nem tér el számottevően a lakással kapcsolatos kiadásoknak a fogyasztásnövekedés- ben betöltött szerepe (ehhez hozzá kell fűzni, hogy a lakásberendezések, —felszerelések cso—

portján belül igen egyenetlen a magyarországi fogyasztás: ugyanakkor amikor a háztar- tások gépesítettségi színvonala igen dinamikusan fejlődött, a bútorok. továbbá a lakás- textíliák és más kisebb értékű, háztartási felszerelések vásárlása nem növekedett kellő mér- tékben; bár erre vonatkozóan nincsenek nemzetközi adataink. de a kínálat. az igények és nem utolsósorban a hazai lakások általános kulturáltsági szintjének közismert helyzete alapján egyértelműen kedvezőtlennek tekinthetjük azt a tényt, hogy vásárlásuk dinamikája alig haladja meg az összfogyasztásét);

—— jóval kisebb szerepet tölt be a fogyasztásnövekedésben a személygépkocsi-vásárlás, ami abban is kifejezésre jut, hogy Magyarországon a személygépkocsi—állomány jelenleg csupán harmada—negyede annak, amekkora Ausztriában és Olaszországban akkor volt, amikor a mi jelenlegi gazdasági fejlettségünk szintjén álltak (8—10, illetve 3—4 évvel ezelőtt):

— ugyancsak kisebb a szerepe a fogyasztás eddig nem tárgyalt elemeinek (közlekedés.

hírközlés, üdülés, szórakozás. kultúra, egészségügy. testápolás stb.), ezek közelebbi vizsgá—

latáról azonban adatok híján le kellett mondanom.

FÓGYASZTÁSUNK NEMZETKÖZI ÓSSZEHASONLITÁSA 1217

lV.

Távlati terveinkben azzal számolunk, hogy 1970—től 1985—ig átlagos—an évi 5—5,5

százalékos lesz a fogyasztás növekedési üteme. .

A növekedés ütemétől — a nemzetközi környezet szempontjából tekintve - azt kell elvárnunk, hogy biztosítsa nemzetközi helyzetünk tartását, illetve javítását.

A legfejlettebb tőkés országok esetében ehhez évi 5—5,5 százaléknál lényegesen kisebb ütem is elegendő, hiszen évi 2—3 százalékos fejlődési ütemükkel szemben akár 3—4 százalékos is biztosítja a további fokozatos közelítést. A kérdés az. hogy vajon a hozzánk hasonló fejlettségű országokban tartósan fennmarad—e a jelenlegi, velünk azonos, 5 százalék körüli ütem. Valamennyi eddigi nemzetközi tapasztalat arra mutat, hogy a tőkés országokban a fejlettségi szint emelkedésével az ütem csökken.

A növekedés ütemét mint az életszínvonal integráns elemét tekintve kulcskér- désnek látom, hogy évi 5—5,5 százalékos fogyasztásnövekedés—i ütem mellett a nép- gazdaság erőforrásai vajon elegendők—e a fogyasztói infrastruktúra egyidejű fej—

lesztésére.,mégpedig átütő hatású. nagyon érzékletes fejlesztésére. Úgy gondo- lom, hogy ezzel számolni túlzott optimizmus. Márpedig ha a fogyasztói infrastruk—

túrában, mindenekelőtt a lakáshelyzetben, de emellett a tömegközletkedésben. az üzleti és szolgáltatóhálózat kapacitásában és minőségében nem jön létre jól ész- revehető javul-ás. akkor a fogyasztás egyébként kiemelkedő mértékű és gyors üte—

mű növekedése sem tudja biztosítani a jó fogyasztói közérzetet, holott ennek _meg- teremtése lenne a lényeg.

Nagy hiba lenne továbbá, ha nem vennénk észre. hogy az 5 százalék körüli gyors ütem — amint erre az utóbbi évek fogyasztói tendenciái utalnak —— jelenlegi fejlettségi szintünkön, adott'fogy—asztói szokásaink, adott árarányaink mellett bi- zonyos veszélyekkel is jár. illyen mindenekelőtt az élelmiszerek és az élvezeti cikkek fogyasztásának felesleges vagy éppen egészségtelen szintre való emelkedése. és ilyen — véleményem szerint -— az automobilizmus irányába fordulás is. (Nem kép- zelhető el, hogy az évi 5—5,5 százalékos fogyasztásnöve'kedés még akár az élel- miszerek és élvezeti cikkek felesleges mértékű fogyasztósnöve'k'edéséne'k megenge- dése mellett is létrejöhessen anélkül, hogy az automobilizmus szabad utat kapjon.

A zsákutcát, ahova ez vezet. a fejlett tőkés országok példái igazán érzékletesen szemléltetik.)

Az évi 5—5,5 százalékos növekedést elvileg természetesen másként is fel le-

hetne használni; például a lakáskultúm fejlesztésére, utazásra, üdülésre, a sza—

badidő kulturált eltöltésére stb. Itt azonban megint azzal találjuk magunkat szem—

ben, hogy a fogyasztói infrastruktúra — lakásellátottság, közlekedési hálózat stb. — erre ,nem nyújt megfelelő lehetőséget, illetve, hogy olyan áruknak olyan tömegű és minőségű kínálatára lenne szükség. amivel számolni jelenlegi adottságaink mel-lett hiú remény.

Végeredményben ahhoz a véglkövetkeztetéshez szeretnék eljutni, hogy ne te- kintsük a fogyasztás növekedési ütemét valamiféle bűvös eulrendeltségnek. Jelen- legi helyzetünkben sokkal inkább a fogyasztói infrastruktúra javítására kellene he- lyezni a súlyt. akár a fogyasztásnövekedés üteme terhére is.

Egyidejűleg meg kellene találni a módját, hogy a jelenlegivel szemben —— ami-

kor is a fogyasztás növekedéséből igen nagy részt tesznek ki a szétszórt, nem elég-

gé érzékletes elemek — olyan jövedelem- és árpolitikát alkalmazzunk, amely kon—

ce'ntráltsá'gvánál, célratörésénél fogva valamivel kisebb ütem mellett is jó összha—

tást tud elérni.

2 Statisztikai Szemle