A HATALOM GAZDASÁGI ELITJE AZ ELMÚLT ÉVTIZEDBEN
KISDI JÁNOS—KULCSÁR RÓZSA
A hatalom felső szféráit minden társadalmi rendszerben bizonyos titokzatosság veszi körül. A XX. században azonban talán a szocialista társadalmi rendszer volt az, ahol a tö—
megektől a legelzártabban, bepillantást sem engedve kormányozták az országokat. A hata—
lom ,,felső tízezrei, ezekben az országokban két rétegre oszlott. Az egyik a hatalom csúcsán álló pártelit, a másik az előbbihez képest némileg különböző gazdasági elit, mely párttagsága révén az előzőhöz kapcsolódott, legfeljebb kisebb részben volt a hatalom birtokosa, hiszen a párté volt a vezető szerep. Ennél fogva a gazdasági elit majdnem minden szempontból he- terogénebb a pártelithez képest. A gazdasági élet irányítása (a ,,fentről" kapott utasítások alapján) a gazdasági elit kezében volt. Negyven év alatt ez a réteg — főként politikai okok miatt — nagy változáson ment át: többségükben más típusú személyek alkották a rendszer utolsó éveiben a vezetői gárdát, mint az ötvenes években.
Kik irányították a nyolcvanas években Magyarország gazdaságát? Kik voltak az elmúlt rendszer'gazdasági vezetői a hatalom utolsó éveiben? Ezekre a kérdésekre mind ez ideig nem kaphattunk érdemleges választ (okait nem kell részletezni). Ma azonban, amikor ez a fajta hatalmi elit már a múlté, amikor a másfajta szelek már nagyjából lefújták a port a ,,titkos"
dossziékról, lehetővé vált, hogy belepillantsunk, ha csak néhány információ erejéig is, a volt gazdasági elit életébe.
A Központi Statisztikai Hivatalban 1987—ben végrehajtott felvétel eredményei tartal- mazzák az állami és a szövetkezeti vezetők (a minisztériumok és országos hatáskörű szervek, a tanácsok, a nagyvállalatok és a szövetkezetek, az egészségügyi és kulturális intézmények vezetőinek és magas rangú tisztségviselőinek) származására, egyéni életpályájára, iskolai végzettségére, vagyoni helyzetére, szakképzettségére, nyelvtudására, politikai karrierjére stb.
vonatkozó adatokat. Mint mondottuk, az elemzésünk tárgyát képező gazdasági elit nem a piramis legfelső csúcsa, mert az említett felvételben a legmagasabb szintű vezetői beosztás az államtitkár volt, így a miniszterekről, a politikai bizottsági, központi bizottsági tagokról és általában a főfoglalkozású pártfunkcionáriusokról ez a vizsgálat nem szól. A gazdasági elit tagjainak helyét tekinthetjük fentről a második lépcsőfoknak is, akiknek ugyan a csúcson levők utasítása szerint kellett cselekedniük, de végül is nem csupán egyszerű végrehajtók voltak. Látszik ez abból is, hogy nem volt mindegy, kik kerülhettek be közéjük. Végered- ményben ők is a felső káderréteghez tartoztak, de szakképzettségük és szakmai ismeretük alapján a nyolcvanas években már valamivel közelebb álltak az értelmiséghez, úgy is mond—
hatnánk, hogy ők képezték a köztest, az átvezető csatornát a párthatalom és az értelmiség között.
Mivel a felvételt még a manapság ,,monolitikus pártállam" néven emlegetett előző rend- szerben hajtottuk végre, az adatok nem nyújtanak elegendő információt a vezetők helyzeté-
790 msot JÁNOS-KULCSÁR RÓZSA
nek valódi jellemzőiről. Sok esetben csak elnagyolt elemzésre nyújt lehetőséget egyrészt a kér—
dezés, másrészt a válaszok kódolásának technikája. Ennek ellenére még így is jellemző képet ad a nyolcvanas évek állami és szövetkezeti vezetőinek pályafutásáról és jelenlegi pozíciójá- ról, így kellően alátámasztja az általánosságban tudott és sejtett, de adatokkal eddig ki nem mutatott tényeket.
Általában igen érdekes és lényeges elemzési szempont egy társadalmi csoport életútjának vizsgálatakor a származás, a családi háttér. Mivel a szociális hátteret az eltartó életpályájára jellemző kereső foglalkozás dönti el (ami változhatott élete folyamán és erről a ,,káderlap"
nem feltétlenül tartalmaz követhető és okmányszerűen elbírálható támpontot), ,,szociális származás"-ként a személyi anyagban ,,bevallott", ott feltüntetett — a válaszadónak legjobban megfelelő — hovatartozást fogadták el az adatgyűjtés során, és ebből alakítottak ki a felvétel elemzői társadalmi osztályt (réteget). Egyszóval mindenki úgy nyilatkozott apja foglalkozá- sáról, ahogyan jónak látta, ráadásul az egyéni válaszok már eleve az akkor még használatos, elnagyolt ún. osztály-, vagy rétegkategóríákba lettek ,,beskatulyázva". Ne lepődjön meg tehát az olvasó, ha az 1. tábla származás szerinti megoszlási adatai nem mondanak igazán sokat a nyolcvanas évek vezetői gárdájának családi hátteréről, azaz azt mondják, amit elvártak tőlük.
1. tábla A vezetők származás szerinti megoszlása
Az apa Az 1983. Az 1984. Az 1987.
tarsadalmi-gazdasági csoportja Wllákr—
Munkás ... 40 39 39 Dolgozó paraszt* ... 25 25 22 Termelőszövetkezeti paraszt ... 3 3 3 Értelmiségi ... 11 13 15 Alkalmazott ... 14 14 15 Kisárutermelő (dolgozó paraszt né-
kül) ... 4 3 3
Egyéb ... 3 3 3
Összesen 100 100 100
" A megnevezés már önmagában véve is szóra érdemes. A kódolási utasításban az alábbi kritériumnak eleget tevő mezőgazdasági foglalkozásúakat kellett ide sorolni: saját, esetleg bérelt földön egyedül vagy családjával önálló gazdálko- dást folytatott (idegen munkaerőt többnyire csak időszakosan vett igénybe), és az ebből származó jövedelem képezte saját, valamint családja megélhetését. (Ez a kategória az eredeti foglalkozást és a szociális származást tudakolva olyan történelmi időszakra vonatkozik, amikor a termelőszövetkezeti parasztság gyakorlatilag még nem vagy párhuzamosan létezett a dol- gozó parasztsággal.) Más szóval, mai fogalmakat használva, ők voltak az ún. mezőgazdasági önállók.
Megjegyzés. A táblák adatainak forrása a Központi Statisztikai Hivatal 1987-ben készült felvételének eredményei.
Amennyiben egy tábla adatai más forrásból származnak, azokat külön jelöljük.
Némileg árnyaltabb képet kapunk, ha külön vizsgáljuk azokat, akik 1983-ig tartoztak a felső hatalmi elithez (ezek között jóval több az idősebb korú, 65 százalékuk 50 év feletti, és csak 24 százalék 40 év alatti), s azokat, akik csak 1987-ben léptek be, vagyis a ,,friss"
hatalmi elit fiatalabb tagjait, akik nem tartoznak a régi generációhoz (ezeknek viszont 67 szá- zalékuk 40 év alatti, és csupán 18 százalékuk 50 év feletti). Az előbb említett két csoport- ba tartozók származás szerinti megoszlását a 2. tábla mutatja.
Valamelyest csökkent tehát a fiatalabb, újonnan belépők között a munkás- és paraszt- származásúak, és ezzel párhuzamosan nőtt az értelmiségi származásúak aránya. Mivel azon- ban az egyes kategóriák rétegszempontból meglehetősen heterogén tömeget takarnak (pél- dául az értelmiséghez sorolták nemcsak a felsőfokú végzettséggel rendelkező szellemi foglal- kozásúakat, hanem azokat is, akik iskolai végzettségüktől függetlenül vezetői beosztásban
A HATALOM GAZDASÁGI ELITIE 791 voltak), ezeket a különbségeket kritikával kell fogadni. A legfelső vezetői kör erősen ragasz—
kodott a ,,munkás-paraszt" származáshoz.
2. tábla
A két generáció származás szerinti megoszlása
Az 1983-ig Az 198746]
. Az apa _ _
társadalmi-gazdasági csoportja a hatalmi elithez tartozók megoszlása (százalék)
Munkás ... l 41 36 Dolgozó paraszt* ... 22 19 Termelőszövetkezeti paraszt ... 3 4
Értelmiségi ... l 1 19 Alkalmazott ... 16 15 Kisárutermelő (dolgozó paraszt nélkül) 4 2
Egyéb ... 3 5
_ 1
Összesen 100 100
* Lásd az ]. táblát.
Igazán érdekes az lenne, ha összehasonlithatnánk ezeket a mobilitási adatokat az orszá- gos adatokkal, de erre nincs megalapozott lehetőség. A társadalmimobilitás-Vizsgálatokban használt társadalmi-foglalkozási kategóriák (és a mögöttes tartalmak) alapvetően különböz- nek a vezetőíelit-felvételkor használatosaktól.
Mint már a bevezetőben is említettük, a származási (tehát az apai) és a saját, eredeti foglalkozást meglehetősen elnagyoltan és szakmai szempontból erősen kritizálható módon vették számba. így tehát nem állítható, hogy aki ebben a felvételben értelmiségi származá- súnak számít, az egy országos vizsgálatban is ezen rétegcsoportba nyerne besorolást. Ezért nemcsak arról kellett lemondanunk, hogy összehasonlítsuk az országos adatokat ennek az egyedi rétegnek az adataival, hanem arról is, hogy ennek a rétegnek a mobilitását, származá- sát és esélyeit ennél mélyebben elemezzük.
3. tábla
A vezetők nemzedéken belüli mobilitása
Az 1983. Az 1984. Az 1987.
Eredeti (első) foglalkozás évi megkérdezéaek szerint
(százalék)
Munkás ... 26 25 25
Dolgozó paraszt* ... 4 3 2
Értelmiségi ... 35 37 41
Alkalmazott ... 34 34 32
Kisárutermelő (dolgozó paraszt nél-
kül) ... , ... o o 0
Egyéb ... 1 1 0
Összesen 100 100 100
" A termelőszövctkezeti tagokkal együtt.
Annyit azonban elmondhatunk a vezetői réteg nemzedéken belüli (intragenerációs) mobilitásáról is, mint amennyit elmondtunk a nemzedékek közötti (intergenerációs) mobili—
792 KrsnuÁnos—xumsánmózsis
tásről, Honnan jöttek, kik közül rekrutálódtak? Rendelkezésünkre áll a gazdasági elit tag- jainak első, eredeti foglalkozása. Eszerint, a három vizsgált időpont adatai a származási ada- tokhoz hasonlóan azt mutatják, hogy egynegyedük munkásként kezdte foglalkozási karrier- jét, egyharmaduk alkalmazott (felsőfokú képesítést nem igénylő szellemi foglalkozású) volt;
Ez utóbbiak aránya valamelyest csökkent az 1987—ben vezetői funkciót betöltők esetében;
Egyenletes, de kismértékű csökkenést mutat a mezőgazdasági fizikai foglalkozásúként pálya- kezdők aránya, s relatíve látványos emelkedést mutat az ún. ,,értelmiségiek ".
Az 1. és a 3. táblák összevetéséből azt olvashatjuk ki, hogy az intergenerációs mobilitás nagyobb mértékű volt, mint az intragenerációs. Ez más szóval azt jelenti, hogy kevesebben lettek munkásból egy ,,ugrássa " magas szintű vezetők, mint amennyien ténylegesen munkás- háttérből, munkáscsaládból származtak. Úgy is mondhatjuk, hogy két lépcsőben valósították meg azt, amit a régi pártkáderek egy lépéssel tettek meg, mivel a munkáskörnyezetből inter- generációs mobilitás révén először valamilyen szellemi foglalkozásba léptek át, s innen kerül- tek a magas vezetői posztokra. A régi pártkáderek többségénél az intergenerációs mobilitás alacsony volt, hiszen a munkásszülők gyermekeiből többségben szintén munkás lett. Ezekből a munkáskáderekből lett azután nagy intragenerációs ugrással magas szintű vezető a szo- cialista rendszerben. Ez alapvető különbség az idős és a fiatalabb kádergenerációk vezetői karrierje között.
4. tábla
A két generáció nemzedéken belüli mobilitása
Az 1983-ig Az 198745]
Eredeti (első) foglalkozás
a hatalmi elithez tartozók megoszlása (százalék)
Munkás ... 3 1 25 Dolgozó paraszt* ... 3 2
Értelmiségi ... 32 44 Alkalmazott ... 33 29 Kisárutermelő (dolgozó paraszt nélkül) 0 0 Egyéb ... 1 0
Összesen 100 100
* A termelőszövetkezeti tagokkal együtt.
Ez a generációs különbség mutatkozik meg a 4. táblában is. Nevezetesen, ha a két szélső csoportot, az l983-ig vezetői beosztásban levőket és az l987-től ide kerülőket hason- litjuk össze, differenciáltabb képet kapunk a pályakezdés réteghelyzetéről.
A HATALMI ELIT És A PÁRT
A monolitikus pártállam idején a legfelsőbb hatalom nem adhatta ki az állami appará- tus, a nagyvállalatok, a mezőgazdasági nagyüzemek, a kulturális és a művészeti élet irányi- tását a kezéből, így természetes, hogy a hatalmi elitet többségben a párttagok alkották. Az is természetes volt, hogy minél magasabb vezetői posztot töltött be valaki, annál nagyobb való- színűséggel volt tagja a pártnak. (Vagy mondhatnánk megfordítva, akkor lehetett nagyobb valószínűséggel valaki magas vezetői poszton, ha párttag volt.) Az alacsonyabb szintű vezetői helyeken (a ,,nem igaz, hogy a vezetővé válásnak kritériuma a párttagság" elv igazolására) valamivel magasabb volt a nem párttagok aránya. Ezek a helyek természetesen a hatalom gyakorlása szempontjából kisebb súlyúak voltak.—
A HATALOM GAZDASÁGI ELI'I'JE 793 A párttagok aránya a gazdasági vezetők között 1983-ban 79, 1984-ben 78, 1987-ben pedig 81 százalék volt.
Igen érdekes, hogy azok között volt a legmagasabb a párttagok aránya, akik mindhárom évben magas funkciót töltöttek be (84 százalék), s azok között, akik vagy l983-ig vagy éppen l987-től kerültek először a hatalmi elit sorába, az előbbinél valamivel alacsonyabb arányban találunk párttagokat (75, illetve 74 százalék).
Természetesen, mint ahogyan azt az 5. táblából is láthatjuk, ez nem független a vezetők korától, sőt meglehetősen szoros kapcsolat mutatkozik a párttagság és a vezetői poszton levők születési éve között.
5. tábla
A párttagok aránya a vezetők között korcsoportonként
Az 1983 és Az l983—ig Az 198745] 1987 között
Korcsoport (éves) folyama-
tosan vezetői beosztásban levők között a párttagok aránya (százalék)
]
29 és fiatalabb ... 26 50 63
30—34 ... 54 73 80
35—39 ... 75 76 88
40—44 ... 78 79 86
45—49 ... 85 80 88
50—54 ... 79 74 85
55—59 ... 78 69 77
60 és idősebb ... 25 63 62
! l
A fiatal és az idős generációknál a legmagasabb a párttagok aránya az úgymond ,,stabil"
vezetők, vagyis azok között, akik a megkérdezés mindhárom évében a vezetői gárdához tar—
toztak. Nagyságrendileg mögöttük állnak a később, újonnan belépő fiatalok, akik között szintén viszonylag magas a párttagok aránya azokhoz a fiatalabb generációkhoz képest, amelyeknek tagjai a vizsgált időszak első évében, l983-ig voltak ezen vezetői pozíciók vala—
melyikében. A középgeneráció mind a párttagok aránya, mind időbeli stabilitása szempont- jából eltérő képet mutat a két szélső korosztályhoz képest.
A párttagoknak általában valamilyen párt- vagy tömegszervezeti funkciót vagy állami megbízatást is vállalniok kellett. Ilyenek voltak, többek között, az országgyűlési képviselői tisztségek, a munkásőri megbízatás, a tanácstagság vagy a népi ellenőri munka. Ha ezek kö- zül kiemeljük az országgyűlési képviselőséget, nyomban szembetűnik a pártállam ,,homoge—
nitása", vagyis a mindent egy kézben — a párt kezében — való összpontosítás. A monolitikus pártállamban tehát a párt tartotta kezében az ideológiai irányítást, a gazdasági vezetést (a felső vezetőknek, mint már említettük, körülbelül 80 százaléka tagja volt a pártnak) és az elvileg demokratikus intézményt, a parlamentet is (a parlamenti képviselők nagy része, 63 százaléka a gazdasági élet magas szintű vezetői közül került ki).
Igen érdekes jelenséget figyeltünk meg akkor, amikor a pártba való belépés évét vizsgál- tuk az állami és a szövetkezeti vezetők esetében. (Megjegyezzük, hogy tapasztalataink meg- egyeznek Bogár Lászlónak a pártelit vizsgálatakor kimutatott eredményeivel!)
Az 1983—ban vezetői poszton levők 35 százaléka körében kiemelkedően magas volt az l945-ös, az 195 l-es és az l966—197l-es években párttagságot szerzettek aránya. Ezzel szem-
! Bogár László: Bevezetés a ,,politikaibizottság-taxiba" — adatok egy pártelit történetéhez (l.) Hitel. 1990. évi 22. sz.
794 msm JÁNOS—KULCSÁR RÓZSA
ben egy évjárat — az 1949—es — feltűnően alacsony létszámmal képviseltette magát a többihez viszonyitva. Nincs mód ezen jelenség okait elemezni, hiszen összefügg a pártba belépők ab—
szolút számával is, és ez egy mélyebb párttörténeti elemzés feladata, de a vezetői elit karrier- különbségei szempontjából érdekes hatásokat nagy vonalakban bemutathatjuk.
Az 1945-ös évjárat jelentette az 1980-as években azt a ,,pártkorosztályt", amelyik az idősebb generációk közül nagy létszámmal képviseltette magát. Nincs közöttük 50 évesnél fiatalabb, de nagyon öreg (70 éven felüli) sem. A derékhadat az 55—59 évesek alkotják (az 1945-ben párttagságot szerzett felső vezetők 63 százaléka ehhez a korcsoporthoz tarto—
zik). ők ugyan nem a második világháború előtt léptek be a mozgalomba — a legidősebbek már lemaradoztak, 1983-ban mindössze O,7 százalékát alkották a felső vezetőknek, de káder szempontból (jellemzőik alapján) öregeknek számítanak. Közöttük magasabb (egynegyedük) a diploma nélküliek és azok aránya, akik nem rendelkeznek a beosztásuknak megfelelő álla- mi iskolai végzettséggel (30%). Létszámarányukhoz képest többen vannak a miniszterek első helyettesei, a miniszterhelyettesek, minisztériumi elnökhelyettesek és főosztályvezetők, a hi- vatalvezetők, az államtitkárok között, de valamivel kisebb súllyal a nagyvállalatok és a szö- vetkezetek élén is megtalálhatjuk őket.
Az 1983-ban magas pozíciójú vezetők többsége a hatvanas évek második felében lé- pett be a pártba. Képzettség tekintetében ez a generáció már jobb helyzetben van, hiszen 84 százalékuk az érettségínél magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik, kisebb (24%) lett azoknak az aránya, akiknek valamilyen oknál fogva nincs meg a beosztáshoz szükséges álla- mi iskolai végzettségük.
Mivel ebben az időszakban a gazdasági elit már igyekezett egyre inkább azonosulni az értelmiségi réteggel, nem meglepő, ha a hatalom magas pozícióját elfoglaló nem párt-, hanem szakkáderek egyre nagyobb arányban rendelkeznek felsőfokú képesítéssel. 1987-ben az l966—197l-es keltezésű pártgeneráció már nagyobb arányú (88%) főiskolai, illetve egye—
temi diplomást mondhat magáénak, mint 1983-ban (84%). De javult az átlagos képzettsé- gi szint az idősebb, az 1945-ös pártgeneráció esetében is, egyrészt azért, mert a vezetői posztokat elhagyók között többségben voltak azok, akik alacsonyabb képesítésű káderek—- nek számítottak, másrészt voltak, akik időközben megszerezték a pozíciójukhoz szükséges magasabb képesítést.
A párttagság kelte szerint igen nagy különbségeket találunk a származás tekintetében.
Az l945-ös ,,keltezésű" párttagok nagyobb része (60%) munkásszármazású, mig az 1960—as évek második felében ,,belépőknek" csak alig több mint egyharmada mondhatja el magáról ugyanezt. Ezzel ellentétben, a parasztszármazásúak a későbbi keltezésű párttagok között majdnem kétszer annyian vannak, mint a korábban párttagságot szerzettek között, s ugyanez mondható el az értelmiségi származásúakról is.
3523; Az 1949—ben belépett párttagok különleges helyet foglalnak el, hiszen mint már emli- tettük, ők feltűnően kevesen vannak a magas pozíciót betöltők között, majdnem kilencszer kevesebben, mint az 1945-ösök.
A HATALMI ELIT ISKOLÁZOTTSÁGA
Milyen képzettek és milyen típusú végzettségűek voltak gazdasági vezetőink a nyolc- vanas években? Ez az évtized ugyan már a negyedik volt a második világháború után létre- jött új rendszer életében, tehát elegendő idő volt arra, hogy a kezdeti ,,kádertöbbséget" kissé hozzáértőbb szakemberekkel váltsák fel, de mint a 6. táblából kiviláglik, még ebben az időszakban is meglehetősen nagy közöttük (főleg az idősebb generációban) a csupán alsó szintű állami iskolai végzettséggel rendelkezők aránya.
Az 1983-ban leköszönő (55 százalékuk 50 évesnél idősebb) vezetők között még elég ma- gas (21%) azoknak az aránya, akik nem rendelkeztek felsőfokú képzettséggel, mig az 1987-
A HATALOM GAZDASÁGI ELmE 795 ben újonnan belépő (82 százalékuk 50 évesnél fiatalabb) vezetők esetében ezek aránya már csak 14 százalék. Természetesen, ennek következtében a felsőfokú képesítéssel rendelkezők az utóbbiak esetében nagyobb hányadot (86%) képviselnek, míg az első csoportban, az 1983- ban kilépők között ennél valamivel alacsonyabb (79%) az arányuk.—
6. tábla
A vezetők iskolai végzettsége
Az 1983 e.
Az 1983-ig Az 198745! 1987 között folyama-
Iskolal végzettség tosan
vezetői beosztásban levők aránya (százalék)
Általános iskola 8 osztálya ... 2,6 0.4 1,0
Szakmunkásképző ... O,1 0,2 O,2 Középiskola ... 18,6 13,2 11,9 Felsőfokú technikum, főiskola . . . 25,6 22,6 25,6 Egyetem ... 53,1 63,6 61,3
Összesen 100,0 100,0 100,0
Már a 6. tábla is sugallta, de egyéb adatok is alátámasztják, hogy voltak olyan vezetők a magas gazdasági és egyben hatalmi pozíciókban, akiknek nem volt meg a beosztásukhoz szükséges állami iskolai végzettségük. Azok között, akik l983-ig voltak magas vezetői beosz- tásban, valamivel magasabb a nem megfelelő szintű állami iskolai végzettséggel rendelkezők aránya, mint azok között, akik a későbbi években is a hatalmi elit tagjai voltak (26, illetve 24 százalék).
Ezzel ellentétben, azok — a viszonylag fiatalon és újonnan belépők - között, akik 1987- ben voltak először magas vezetői beosztásban, alacsonyabb (16%) a munkakörükre képesí- tésként előírt állami iskolai végzettséggel nem rendelkezők aránya, mint az összes 1987-ben vezetői beosztásban levők között (19%). Egyébként a munkakörre képesítésként előírt állami iskolai végzettség hiánya többségben az idősebb korosztályokhoz tartozó nagyközségi és köz- ségi tanácselnökök, valamint a termelőszövetkezeti elnökök között a leggyakoribb.
Megengedhette volna magának például Festetics gróf, hogy gazdaságának vezetését iskolázatlan, szakismeretek nélküli emberekre bízza? Nyilván nem véletlenül alapította meg közel kétszáz évvel ezelőtt a keszthelyi Georgikont, a gazdatiszteket képző mezőgazdasági felsőiskolát.
Úgy látszik, 1945 után a szaktudás ebben az ágazatban veszített fontosságából. Bizo- nyára közrejátszott az is, hogy a politika a mezőgazdaságnak általában kisebb jelentőséget tulajdonított, ,,túlhaladott" gazdasági ágazatnak számított, a fejlett szocializmusban min—
denáron az iparnak kellett játszania a fő szerepet. (Ebből azért nem következett, hogy az ipari vállalatoknál feltétlenül a legkiválóbb és legmagasabb képzettségű szakembereké lett a vezető szerep.) A mezőgazdasági önállók rétegének fokozatos felszámolása pedig azt jelentette, hogy a szövetkezetek vezetését is csak ,,megfelelő káderekre" lehetett bízni. Tehát nem csak felszá- molták az érdekeltségen (és nem utolsó szempontból a földszereteten) alapuló magángazda- ságokat, hanem a helyükre lépő új szervezetek vezetését általában olyan emberekre bíz- ták, akiknek a képesítése nem mindig felelt meg az elvárhatónak.
Az ország sajátos, mondhatni elszigetelt nyelvi helyzetéből következik, hogy az aktív politizálás, a megfelelő szintű és minőségű gazdasági vezetés elengedhetetlenné teszi (illetve
3.
796 msm JÁNOS-KULCSÁR nózsn tenné) az irányítók, a vezetők idegennyelv-ismeretét, ha nem is tárgyalási (hiszen ezt általá- ban mindenütt tolmácsok végzik), de a mindennapi munkához természetszerűleg szükséges informálódáshoz és eligazodáshoz szükséges szinten. Milyen volt vezetőink nyelvtudása eb- ben az időszakban?
Azoknak, akik mindhárom megfigyelt időpontban magas vezetői állást töltöttek be, háromnegyed része a magyaron kívül semmiféle idegen nyelvet nem beszélt. Az 1987-ben újonnan vezetővé válók között ugyan már ez a magas arány némileg csökkent (68 százalékra), de még mindig megengedhetetlenül magas volt, hiszen ezeknek az újdonsült vezetőknek már jó része a fiatalabb generációhoz tartozott. A nyelvismerettel rendelkezők egyharmad—egy-
harmad részben az angol, illetve a német nyelvet beszélték.
A GAZDASÁGI VEZETÖK ANYAGI HELYZETE
Ez a kérdéskör értékelhető a legnehezebben, hiszen nincs birtokunkban alapos statiszti- ka a nyolcvanas évek gazdasági vezetőinek anyagi helyzetéről. A hiányosságra magyarázatot ad, hogy a felvétel idején az ilyen típusú kérdés még tabu volt. Az egyik viszonylag jól érté- kelhető vagyoni helyzetről tudakozódó kérdés az volt, hogy rendelkezik-e a megkérdezett ingatlantulajdonnal vagy sem. Ezen belül a ház-, a telek-, az üdülő- és a földtulajdon létét, illetve nemlétét kérdezték.
A kérdésekre adott válaszok közül egyetlen értékelhető, az országos adatokkal össze- hasonlítható adódott, mégpedig az, hogy általában milyen tulajdonú lakásban laktak a ha- talmi elit képviselői. 1983-ban az élcsapathoz tartozók 45 százaléka tanácsi tulajdonú lakás- ban lakott, míg 1981-ben az országos átlag csupán 23 százalék volt. Az átlagos magyar ál—
lampolgárok nagyobb hányada maga épithette lakását, míg a hierarchia csúcsán állók sok- kal nagyobb eséllyel kapták ingyen. Ha az idősebb kádereket nézzük, azokat, akik l983-ig voltak vezetők, a tanácsi lakásban lakók aránya közöttük meghaladta az ötven százalékot.
Telke és üdülője nem soknak volt (15-16%), földje még ennyinek sem (3%). Valószínű, hogy nem anyagi helyzetük miatt nem vásároltak ingatlant (hiszen jövedelmük nem volt rosz—
szabb a saját csoportjuk átlagánál), de miért tették volna, ha nem volt rá szükségük, hi- szen mind a lakást, mind az üdülést megoldhatták az államkasszából.
1987-ben valamivel több volt azoknak a száma, akik saját tulajdonú lakásban laktak, ezek nagyobb részt fiatal vezetők voltak. Már ,,csak" 39 százalékuk lakott tanácsi bérlakás- ban. Az egyéb ingatlan birtoklása arányaiban nem változott.
A vagyoni helyzet jellemzésére még rendelkezésre áll a főmunkából, a másodállásból és a mellékfoglalkozásból adódó összes kereset alakulása, ez azonban nem sokat tükröz.
Keresetük ugyan valamivel magasabb volt az országos átlagnál, az értelmiség vagy a munká—
sok jövedelmének átlagánál, ez tulajdonképpen így természetes. A vezetőket meg kell fizetni
— és minden országban meg is fizetik — ahhoz, hogy eleget tudjanak tenni szakmai és erkölcsi felelősséggel munkájuknak. Nem is a jövedelem jelentette számukra az eltérő és az átlagosnál sokkal jobb és könnyebb életmód lehetőségeit.
.
Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a volt hatalmi elit gazdasági csoportja meglehetősen zárt volt. Származásukat tekintve háromnegyed részük fizikai környezetből jött (a legfiatalab—
bak között ez az arány valamivel alacsonyabb), és saját korábbi társadalmi réteghelyzetüket tekintve is magas közöttük a munkás múltú. Igaz ugyan, hogy a nyolcvanas évek végén gaz—
dasági vezetővé válók körében már emelkedett valamelyest az értelmiségiként pályakez- dők aránya. E vezetői csoporthoz tartozóknak — annak ellenére, hogy mindannyian gaz—
dasági és nem pártvezetők voltak —— nyolcvan százaléka tagja volt a pártnak. Iskolázott- ságukat elemezve azt állapíthattuk meg, hogy nagy részüknek (60—64 százaléknak) volt felső—
A HATALOM GAZDASÁGI ELITIE 797 fokú végzettsége, de az idősebb generációk esetében ez kevesebb vezetőről volt elmondható;
Lakáshelyzetük az átlagos magyar állampolgárénál kedvezőbb volt, mivel igen jelentős há- nyaduk Viszonylag olcsó bérű, tanácsi tulajdonú lakásban lakhatott.
TÁRGYSZÓ: Társadalmi osztály.
PEBIOME
Asropu anannanpyior harman: cramcmttecxoro oöcnenonamm o xoanücrneuuoü annre, sanz- Maameü abicoxne nomxnoc'm B Hauane BOCbMunecarer roncs. Oőcnenonanne őbmo ocymecrnneuo Hen'rpanbnmm cramcmuecrcnm ynpannenueM n 1987 rony.
Cornacno MHeHmo anropon xosnücTBeHHan rpyrma őbmmeü npaaxmeü Bepxymxn Gama necha saxpmroü. Tpvt lteraep'riar amit rpyrmbi nponcxozmr ua een/telt paöornuxon (busutrecxoro rpyna (cpeim uauőonee manmnx ara nom! annaercx HecKoano HKXC) 14 B ornomemm caoero őbrsmero oőmecheHHoro nonoxtermn cpeim HKX nanxercx Taiorce Bbrcoxoü norm mm c npoummM paőouero.
B TO me sperm BepHo, 'rro cpezm nun, cranonnaumxcn B Korme BochHuecnrmx ronon xoanüc'raen- nbiwr pyxononn—renmu yme necronbxo Bospocno unmo Tex, nro Harman prnonyro JICXTCIIBHOCTB B Kattecrae paőorumca ymcrseimoro prna. BooeMLnecaTb npouenron meaoa amit pyxoaomimeü rpymm — uecmorpn Ha ro, liro oan XBJIHJTHCB xosxitcrnennmmn, a ne naprnmmwr nememmm — cocromm B napra—ua. Anannsnpyn nx oőpaaonaunocrb MOXHO ycranonmb, uro npeoőnanaioman sacra (86—87 npouenroa) arteria Bucuree oőpasonarme, no B omomemm crapurero noxonemm aro öbmo neücrxmrenbno mmm B ornomemm HeMHomx pyronozm'reneü. C rom 3permx oőecue- aermocm mennem, oan naxozmnucs B Gonee őnaronpux'rnom nonoxtemm no cpaBHermIo co cpeiranM aenrepcmM rpaxcnarmuom, Tar KaK cpezm aux 651510 ÖOJ'IBIIIC Taxnx mm, KOTOpre upomnana B ro- cynapcraennbrx xaapmpax aa cpannnrensno nenbrcoxyro xaaprrmary.
SUMMARY
The study analyses the survey data on top managers in the early 1980s, carried out by the Central Statistical OHice in 1987.
In the authors' opinion the group of the late economic élite was rather closed. Three fourth of them originated from the families of manual workers (among the youngest this proportion is somewhat lower) and as regards also their previous social background, the proportion of former workers is high. Nevertheless, in the late 1980s among economic leaders the proportion of those who started their career as intellectuals has slightly increased. 80 per cent of this group of man- agers were members of the communist party—despite the fact that all of them were economic and not party leaders. Analysing their educational level it can be pointed out that their majority (86—87 per cent) had already attained higher school gualilication, however, in the case of older generations it could hardly be said. Their housing conditions were more favourable than those of average citizens, since many of them could live in Eats of relatively low rent, being under the disposition of local authorities (or the state).
