A statisztikai adatgyűjtések jogi rendje

A STATISZTIKAI ADATGYÚJTESEK JOGI RENDJE

BOTKA ZOLTÁN

A statisztika a népgazdasági tervezés, a gazdaságirányítás, a döntéselőkészítés egyik alapvető, nélkülözhetetlen eszköze. Élni kell tehát a statisztika nyújtotta lehe- tőségekkel (: gazdasági—társadalmi élet szinte minden területén.

Ezekkel a lehetőségekkel azonban nyilvánvalóan nem szabad visszaélni. Ezt nemcsak a józan ész diktálja, hanem a statisztikáról szóló 1973. évi V. törvény, illetve a végrehajtását szabályozó egyéb jogszabályok is előírják. Ennek ellenére még je—

lenleg is nagy gondja a statisztikai szolgálatnak. hogy a hivatalos állami statiszti-

kai adatgyűjtések mellett számos szerv, intézmény a jogszabályok megkerülésével gyűjt be statisztikai adatokat. sok esetben a hivatalos statisztikával párhuzamosan.

szakszerűtlenül és indokolatlanul. Ez amellett, hogy túlzott megterhelést ró az adat—

szolgáltatókra. rontja áitalában a statisztika hitelét, s a szakszerűtlenül végrehajtott adatgyűjtések eredményeiből levont helytelen következtetések zavarokat okoznak.

E rendellenességek megszüntetése érdekében a Központi Statisztikai Hivatal, valamint a Statisztikai Koordinációs Bizottság. illetve az abban képviselt miniszté- riumok, országos hatáskörű szervek eddig is jelentős erőfeszítéseket tettek, ezek azonban mindeddig nem hozták meg minden területen a kívánt eredményt. Ennek egyik oka feltehetően az, hogy az adatszolgáltatásra felszólított vállalatok. szövet- kezetek, intézmények vagy magánszemélyek. illetve az egyes adatgyűjtő szervek nem ismerik kellőképpen a statisztikai jogszabályokat, vagyis nincsenek tisztában azzal, hogy kinek, milyen feltételek mellett van joga statisztikai adatgyűjtést végrehajtani.

vagy a másik oldalról nézve: a felkért adatszolgáltatóknak mely esetekben kell ele—

get tenniök a felszólításnak. s mikor háríthatják el — jogkövetkezmény nélkül — az időnként már zaklatásszámba menő információkéréseket.

E kérdéseket a jogszabályok megfelelően körvonalazzák. A következőkben első- sorban a statisztikáról szóló 1973. évi V. törvény, a végrehajtásáról intézkedő 27/1973.

(X. 12.) MT számú rendelet, valamint az 1/1974. (VIII. 10.) KSH számú rendelkezés—

sel kiadott, a statisztikai adatgyűjtésről és adatszolgáltatásról szóló szabályzat elő—

írásaira támaszkodunk, utalva esetenként egyes speciális témákat szabályozó ága- zati és más jogszabályok, elvi állásfoglalások egyéb előírásaira is.

A STATISZTIKAI ADATGYÚJTESEK JELLEGE

Indokolt, hogy a statisztikai jogszabályok két alapvető vonását kiemeljük. Elő-

ször is azt, hogy különös hangsúlyt kapott ezekben a statisztikai információ—rendszer

szervezése, a rendszer koordinálására, összehangolására, az állami statisztika egy- séges rendszerének a megvalósítására való törekvés. Másodszor. hogy a jogszabá-

lyok direkt vagy indirekt módon. de szintén nagy nyomatékkal hangsúlyozzák az adatszolgáltatók védelmét. A jogszabályok minden egyes paragrafusa ezeket a fő célokat szolgálja, azt, hogy a statisztikai munka egyre hatékonyabb legyen úgy, hogy közben egyszerűsödik, ésszerűbbé válik. csökkennek a népgazdasági szinten mért költségei. 5 mindemellett az adatszolgáltatók terhei sem növekednek tovább,

hanem csökkennek.

Annak azonban, hogy ezek a célok megvalósulhassanak. egy nagyon fontos feltétele van, nevezetesen az, hogy pontosan ismerjük az országban folyó összes sta—

tisztikai vagy statisztikai jellegű adatgyűjtést. Ugyanis a kívánt összhang megte- remtése, a párhuzamosságok, feleslegességek. szakszerűtlenségek kiküszöbölése s ezáltal az adatszolgáltatók terheinek a csökkentése csak így biztosítható.

Szigorú előirások szabályozzák tehát az adatgyűjtések elrendelését (előzetes bemutatási. egyeztetési kötelezettség, központi nyilvántartások vezetése stb.), de ezek 1973-ig — az új statisztikai törvény megjelenéséig —— csupán az egyes szervek által kötelező jelleggel végrehajtott adatgyűjtésekre vonatkoztak. Lényeges változás.

hogy a régebbi kategorizálással szemben, amely kötelező és vadstatisztikát külön—

böztetett meg (az előbbin a jogszerűen. az utóbbin a jogellenesen végrehajtott adatgyűjtéseket értettük). az új jogszabályok bevezették az önkéntes adatszolgálta-

táson alapuló statisztikai adatgyűjtések fogalmát is. Erre azért volt szükség, mert tulajdonképpen nem minden .,vadstatisztika" vad. azaz szükségtelen. Vannak olyan értelmes, jó célt szolgáló adatigények. amelyek az állami statisztikai rendszerből nem elégíthetők ki, kötelezővé tenni az adatszolgáltatást — bizonyos jogi megszorí- tások miatt — nem lehet. de aki erre önként vállalkozik. hasznosan hozzájárulhat bi—

zonyos döntések (sokszor népgazdasági jelentőségű döntések) megalapozásához.

Gondoljunk csak például az olyan információkérésekre, amelyek bizonyos gazda—

sági prognózisok, előrejelzések készítését szolgálják. Ez a népgazdaság számára hasznos, fontos tevékenység, mégsem lehet kötelezővé tenni a válaszadást. mert nagyrészt nem tényadatokat. hanem véleményeket. becsléseket, elképzeléseket tu—

dakolnak ezeken a kérdőíveken. Márpedig abszurd dolog lenne megbüntetni vala- kit azért, mert előzetes véleménye — később — tévesnek bizonyul. (Valótlan adatok

közlése büntető, illetve szabálysértési eljárást von maga után.)

Hasonló a helyzet egyes szociológiai. közvéleménykutatási jellegű felvételek esetében is. Mivel ezek egyébként is a lakosságot érintik, egyes személyek életkö—

rülményeit. szokásait, gondolkodásmódját stb. tudakolják, kötelező jelleggel csak törvény. törvényerejű rendelet, minisztertanácsi rendelet vagy a Minisztertanács fel—

hatalmazása alapján a Központi Statisztikai Hivatal elnöke rendelhetné el az adat—

szolgáltatást. Az állampolgárokat érintő adatszolgáltatások kötelező elrendelésére azonban csak igen ritka esetekben kerül sor (például népszámlálások, demográfiai adatok szolgáltatása). s szinte elképzelhetetlen, hogy valamely szociológiai vagy piackutatási. közvéleménykutatási kérdőív kitöltését — büntetőjogi felelősség terhe mellett — kötelezővé tegyük a lakosság számára, hiszen még a népszámlálás alkal- mával bediktált adatokat sem kellett okmányokkal igazolni. llyen felvételekre is szükség lehet azonban, tehát indokolt, hogy bizonyos társadalmi problémák vizs—

gálatához szükséges információk az illetékesek birtokába jussanak, éppen a lakos—

ság, (: megkérdezettek érdekét szolgálva.

A jogszabályok előírják. hogy a válaszadás önkéntességére az adatkérő köteles az adatszolgáltató figyelmét felhívni. Kérdőív kiküldése esetén a kérdőíven feltűnő helyen fel kell tüntetni ,,Az adatszolgáltatás nem kötelező" szöveget. szóbeli kikér- dezés alkalmával pedig szóban kell a megkérdezettet tájékoztatni arról, hogy a válaszadást —— a kérdéscsoport egészére vagy egy—egy kérdésre — bármiféle jogkövet-

AZ ADATGVÚJTÉSEK JOGI RENDJE 711

kezmény nélkül megtagadhatja. A félreértések elkerülése érdekében az önkéntes 'adatszolgáltatáson alapuló adatgyűjtés kérdőívén, összeíró lapján sem nyilvántar-

tási, sem iktatószámot, sem valamely jogszabály számát feltüntetni nem szabad.

A jogszabályok arról is intézkednek, hogy az önkéntes adatszolgáltatáson ala—

puló adatgyűjtést végrehajtani kívánó szervek az adatgyűjtés tervezetét illetékes fe- lettes szervüknek kötelesek véleményezésre bemutatni. Arról azonban, hogy ez meg—

történt-e. a felkért adatszolgáltatónak nem áll módjában meggyőződni, de mivel egyébként is belátása szerint cselekedhet, erre nincs is szükség. Az viszont minden- képpen célszerű. hogy a kérdőív másodpéldányát —- saját érdekében, de az esetle- ges központi ellenőrzések elősegítése céljából is — megőrizze.

A kötelező jellegű adatgyűjtéseknél érdemes felfigyelni arra. hogy az adat- gyűjtés—elrendelési joggal rendelkező szervek körét az új jogszabályok lényegesen szűkítették. A statisztikáról szóló 1973. évi törvény megjelenése előtt ugyanis a Köz- ponti Statisztikai Hivatal elnökén kívül valamennyi miniszter, minden országos ha- táskörű szerv vezetője. minden megyei és megyei jogú tanács elnöke elrendelhetett kötelező érvénnyel adatszolgáltatást. A Minisztertanács vonatkozó rendelete szerint viszont statisztikai adatgyűjtés-elrendelési joggal jelenleg -— a Központi Statisztikai

Hivatal elnöke mellett -— csak az alábbi szervek vezetői rendelkeznek:

a) a minisztériumok,

b) az Országos Tervhivatal.

c) a Legfőbb ügyészség,

d) a Magyar Tudományos Akadémia, e) a Magyar Nemzeti Bank,

f) a Minisztertanács Tanácsi Hivatala, g) az Országos Anyag— és Árhivatal, h) az Országos Vízügyi Hivatal,

i) a Központi Népi Ellenőrzési Bizottság [) a Fővárosi Tanács és a megyei tanácsok.

Azt, hogy adatgyűjtések elrendelésére a felsorolt szervek vezetői jogosultak, azért kell kiemelni. mert ez egyben azt is jelzi. hogy az elrendelések előkészítésének (a tervezetek véleményezésének, nyilvántartásának stb.) az egyes szervezeteken be—

lül centralizáltan kell történnie. (Az elrendelési jog átruházásának természetesen nincs akadálya, de egyértelmű. hogy ebben az esetben a jogkört gyakorló személy

a vezető nevében jár el.)

Amennyiben a felsorolásban nem szereplő szervek kívánnak kötelező jellegű adatgyűjtést végrehajtani, azt —- a jogszabályokban meghatározott módon — a fel—

soroltak valamelyikével kell elrendeltetniök. Ennek az intézkedésnek is egyértelműen az a célja. hogy — az adatszolgáltatók fokozott védelme mellett —- az országban folyó statisztikai tevékenységet áttekinthetőbbé, összehangoltabbá tegye.

intézmények esetében az adatkérés az esetek túlnyomó többségében kérdőív kiküldésével történik. Az eddig elmondottakból következően tehát háromféle kérdőív érkezhet az adatszolgáltatóhoz:

A) jogszerűen elrendelt, kötelező jellegű adatgyűjtések kérdőíve. amelyen a hivatalos elrendelési záradékot (például: ..Az adatgyűjtést a kohó- és gépipari miniszter .../. .. szám alatt rendelte el") feltüntették. s az adatgyűjtés elrendelési száma (szerkezete. kódjele) meg- felel a jogszabályi előírásoknak; az ilyen adatkérésekre az adatszolgáltatás kötelező;

B)*önkéntes adatszolgáltatáson alapuló adatgyűjtések kérdőíve, amelyen a már emlí- tett. az önkéntességre utaló figyelemfelhívó szöveget feltüntették: ilyen esetekben az adatszol- gáltatósra felkért intézmény illetékesei belátásuk szerint cselekedhetnek. de indokolt, hogy a hasznosnak vélt adatkéréseket teljesítsék:

C) jogellenesen kiküldött kérdőívek, amelyeken sem az A), sem a 8) pontban említett záradék nem szerepel; az ilyen adatkéréseket vissza kell utasítani (figyelmen kívül hagyni),

de célszerű ezekre a megkérdezett intézmény felügyeleti szervének vagy a Központi Statisz- tikai Hivatalnak (illetékes területi igazgatóságának) a figyelmét felhívni, hogy a jogellenes adatgyűjtést végrehajtó szerv felelősségre vonása megtörténhessék.

Statisztikai adatgyűjtés azonban nem csupán kérdőíves módszerrel hajtható végre. A fejlett technikai eszközök elterjedése lehetővé teszi, hogy az adatgyűjtő szervek mind gyakrabban nem hagyományos kérdőíven, hanem gépi információhor—

dozó, feldolgozási tábla, összesítés átadása, telex vagy távbeszélő igénybevétele útján, illetve egyéb módon kérjenek adatokat. Az ilyen adatgyűtésekre is vonatkoz—

nak a fentebb elmondottak, azzal a természetszerű módosítással. hogy ezekben az esetekben az elrendelési záradékot és az elrendelés számát, illetve az önkéntességre utaló figyelmeztetést az adotszolgáltatásra való felszólítást tartalmazó iraton (levé- len, körlevélen) kell feltüntetni.

Meglehetősen gyakori, hogy egyes adatgyűjtő szervek valamely jogszabályra hivatkozva kérnek statisztikai adatokat. Ha az adatkérés megfelel a hivatkozott jog- szabály előírásainak. természetesen végre kell azt hajtani, de ebben az esetben is fennáll a statisztikai adatgyűjtések szervezését szabályozó minden kötelezettség (például előzetes egyeztetés az illetékes szervekkel), beleértve a hivatalos elrende—

lési záradék és az elrendelési szám feltüntetését is. A hivatkozott jogszabály száma

az elrendelési számot nem helyettesíti.

AZ ÖNKÉNTES ADATSZOLGÁLTATÁSOK SAJÁTOS PROBLÉMÁI

Mint már említettük, magánszemélyt statisztikai adatszolgáltatásra csak tör—

vény, törvényerejű rendelet, minisztertanácsi rendelet vagy a Minisztertanács felha—

talmozása alapján a Központi Statisztikai Hivatal elnöke kötelezhet (a statisztikáról szóló törvény 12. §-a). A statisztikai gyakorlatban azonban ez a probléma ,,felemás"

módon jelentkezik. Egyértelmű a kérdés, ha az adatszolgáltató magánszemély. Erre az esetre a jogszabályok pontos eligazítást adnak. Előfordul azonban, hogy az adat—

gyűjtő szervek a vállalatokat, intézményeket kötelezik olyan adatok szolgáltatására.

amelyek alkalmazottaik személyes ügyei. Az ilyen jellegű kérdések sokasága lelhető fel több statisztikai kérdőíven: jövedelem, szakképzettség, iskolai végzettség, to- vábbtanulási szándék, életkor, munkahelyi közérzet stb. Ha ezeket a kérdéseket a munkavállaló lakásán kívánnánk feltenni, nyilvánvaló, hogy ez a magánszemélyt érintő adatgyűjtésnek minősülne. Ha azonban a munkáltatótól kérdezzük. már nem.

Vagy mégis? Erdemes ezzel a kérdéssel röviden foglalkozni. Több eset lehetséges ugyanis.

1. Az adatgyűjtő szerv olyan adatokat kér a munkáltatótól, amelyek a munka—

vállalók személyes körülményeire vonatkoznak ugyan. de az adatok a munkáltató központi nyilvántartásaiban megtalálhatók, azokból a munkavállalók megkérdezése nélkül kigyűjthetők és összesíthetők. Ilyenek lehetnek például a nyilvántartott kere—

seti, jövedelmi adatok, a szakképzettségre, az életkorra, a táppénzes napok számá—

ra, az iskolai végzettségre stb. vonatkozó kérdések. Ha ezeket (vagy ehhez hason—

lókat) az adatgyűjtő szerv összesítve kéri, nyilvánvaló, hogy az adatgyűjtést nem

minősíthetjük magánszemélyt érintőnek. Az adatszolgáltatóst tehát minden adat-

gyűjtés-elrendelési joggal rendelkező szerv elrendelheti, s az adatszolgáltatás a munkáltató számára kötelező. Ebben az esetben az adatgyűjtésben szereplőszemé—

lyek, ,a munkavállalók nem is szereznek tudomást arról, hogy róluk adatokat szol- gáltattak.

2. A következő eset teljes egészében megegyezik az előzővel, azzal a, különb—

séggel, hogy az adatgyűjtő szerv nem összesítve. hanem egyenként, esetleg a mun-

AZ ADATGYÚJTÉSEK JOGl RENDJE 713

kavállaló nevét is feltüntetve kér olyan adatokat, amelyek a munkáltató központi nyilvántartásaiban rendelkezésre állnak. A munkavállaló ebben az esetben sem résztvevője az adatszolgáltatásnak, a munkáltató a személyek megkérdezése nélkül szolgáltathatja az adatokat. Mint az első esetben. ebben is elrendelhető kötelező jelleggel az adatszolgáltatás azzal a megkötéssel. hogy az adatgyűjtő szerv a hozzá név szerint beérkező adatokat csak statisztikai célokra használhatja fel, az egyedi adatokat bizalmasan kezeli, az adatokat csak összesítve publikálhatja. vagy adhatja

át idegen szervezetnek.

3. Előfordulhat, hogy a kért adatok egy része a munkáltató központi nyilván—

tartásaiban rendelkezésre áll. egy részét azonban csak úgy tudja szolgáltatni, hogy munkavállalóit megkérdezi (például elégedett-e munkakörülményeivel, tovább kí- vánja—e képezni magát). Ebben az esetben —— akár összesítve. akár személyre szólóan kéri az adatgyűjtő szerv az adatokat —— a kérdéspontoknak csak arra a részére ren- delhető el kötelezően az adatszolgáltatás, amelyek megválaszolásához elegendők a munkavállaló nyilvántartásai. A többi adat, amelyekhez a munkavállalók megkér-

dezése szükséges, csak önkéntes alapon kérhető.

4. Természetszerűleg csak önkéntes alapon hajtható végre az adatgyűjtés ak—

kor. amikor a kérdőív kizárólag olyan adatokat tudakol, amelyek az adatszolgáltató nyilvántartásaiból nem gyűjthetők ki.

Felmerül azonban a kérdés, vajon az utóbbi két esetben az ,,önkéntesség"

kire, az adatszolgáltató munkáltatóra vagy pedig a megkérdezett munkavállalóra vonatkozik'e? Kötelezővé tehető—e egy vállalat. intézmény számára, hogy ..házon belül" önkéntes adatszolgáltatáson alapuló adatgyűjtést hajtson végre. 5 ennek eredményét közölje az adatgyűjtő szervvel? Másképpen fogalmazva: melyik ,.lép- csőben" tagadható meg a válaszadás? *

A válaszadás megtagadására vonatkozóan az egyes jogszabályok nem ad—

nak teljesen egyértelmű eligazítást, de nyilvánvalónak látszik, hogy az ilyen adat- szolgáltatás sem a munkáltató, sem pedig a munkavállaló számára nem tehető kö—

telezővé. A megkérdezett vállalat. intézmény belátására kell tehát bízni. hogy meg—

kísérli—e az adatok összegyűjtését, vagy eleve figyelmen kívül hagyja az adatkérést.

(Ha az ügyet hasznosnak ítélve, teljesíteni akarja az adatszolgáltatást, még mindig fennáll az a lehetőség, hogy a megkérdezett személyek tartózkodása miatt nem tehet eleget a kérésnek.) Mindez természetesen csak azokra az esetekre vonatkozik

— ezt hangsúlyozni kell — amikor valamely, már említett jogszabály (törvény, törvény- erejű rendelet, minisztertanácsi rendelet) vagy a Minisztertanács felhatalmazása alapján a Központi Statisztikai Hivatal elnöke másként nem rendelkezik.

Az önkéntes adatszolgáltatáson alapuló statisztikai adatgyűjtésekkel kapcso—

latban érdemes még idézni a statisztikáról szóló 1973. évi V. törvény 13. §-át. E sze- rint: ..Önkéntes adatszolgáltatáson alapuló statisztikai adatgyűjtés esetében az adatszolgáltatás nem kötelező; ha azonban a felkért szerv, szervezet vagy magán- személy az adatszolgáltatást önként teljesíti, a valóságnak megfelelő adatot kell szolgáltatnia."

Úgy tűnik, mintha ellentmondás lenne az idézet második része és a között.

amiről az önkéntes adatgyűjtések fogalma bevezetésének a szükségessége kapcsán szóltunk. Azt mondtuk ugyanis, hogy bizonyos kérdésekre (például véleménykéré- sekre. becslésekre) nem lehet a válaszadást kötelezővé tenni, mert a jószándékúan adott. de később tévesnek bizonyuló adatok (válaszok) miatt lehetetlenség lenne

felelősségrevonást alkalmazni. A törvény idézett részéből viszont az következik, hogy

ha valaki önkéntes alapon valótlan adatot közöl, ugyanúgy felelősségre vonható,

mint a kötelező jellegű adatszolgáltatások esetén.

Az ellentmondás csak látszólagos. Nyilvánvaló. hogy a valótlan statisztikai ada—

tok szolgáltatásának esetére előírt szabálysértési vagy büntető szankciók csak akkor alkalmazhatók, ha a kérdések ellenőrizhető tényadatokra vonatkoznak. illetve. ha egyértelmű, hogy a válaszadó — bármilyen jellegű kérdésre -— tudatosan hamis, félrevezető választ ad.

A LElRATl ÚTON ,,ELRENDELT" ADATGYÚJTÉSEK

A statisztikai adatgyűjtésekre vonatkozó jogszabályok megsértésének egyik

— ma még meglehetősen gyakori -— módja az. amikor a felettes szervek ún. leirati úton (levélben, körlevélben) kérnek rendszeres vagy esetenkénti adatokat felügyelt

szerveiktől. Amint arról már szó volt,,ilyen esetekben a felszólító iratot kellene hiva-

talos elrendelési záradékkal ellátni, ami egyben az adtgyűjtést megelőző egyeztetési kötelezettségek teljesítését is jelentené. Túl azon. hogy ezek az adatgyűjtések kima- radnak a statisztikai információ-rendszer összehangolását célzó mindazon egyezte- tésekből, amelyeket a jogszabályok előírnak. esetenként további. szintén jogellenes adatgyűjtések szervezését is előidézik.

Mivel az ilyen adatgyűjtések legjellegzetesebb példáit a minisztériumok és a tanácsok szakigazgatási szervei közötti adatáramlások szolgáltatják, célszerű meg—

vizsgálni: hogyan történik ma (esetenként) e munka szervezése. és hogyan kellene annak jogszerűen és főként ésszerűen történnie. Ehhez mindenekelőtt vizsgáljuk meg az 1. ábrát. amely sematikusan a jelenleg még gyakran követett helytelen gya—

korlatot mutatja.

1. ábra. A jogellenes adatgyűjtés-szervezés tipikus példája

Mem/m

Az ábra felvázolásakor abból a feltételezésből indultunk ki. hogy valamelyik minisztériumnak a tanácsi intézmények (vállalatok. kórházak, iskolák stb.) tevékeny- ségét érintő valamely tárgykörben beszámolót kell készítenie a Minisztertanács ré- szére. A jelentés elkészítésének kötelezettsége a minisztérium illetékes főosztályót terheli. A főosztálynak azonban a beszámoló elkészítéséhez olyan információkra is

AZ ADATGYÚJTESEK JOGI RENDJE 715

szüksége van, amelyek nem állnak rendelkezésére. A megyei tanácsok illetékes szak- igazgatási szerveihez fordul tehát, s leírati úton kéri a szükséges adatokat. Mivel a szükséges adatok a szakigazgatási szerveknél sincsenek meg, a kérés —- szintén leírati úton -— tovább megy az érintett tanácsi intézményekhez (közbeiktatva még esetleg alacsonyabb szintű tanácsokat is). Az információkérésnek ezt az útját az ábrában szaggatott vonalak jelzik, míg a folyamatos vonalak mutatják az informá- ciók áramlását.

Ez a folyamat ellentétes az adatgyűjtésekre vonatkozó jogszabályi előírásokkal.

Jogellenes adatgyűjtést hajt végre a minisztériumi leirat kibocsátója, s ezzel to—

vábbi jogellenes adatgyűjtésekre készteti a megyei tanácsok szakigazgatási szerveit.

21 jogellenes adatgyűjtés történik tehát: a minisztériumé, a Fővárosi Tanácsé és a 19 megyei tanácsé.

Az. hogy a minisztériumtól leirati úton érkező adatkérést a tanácsok szintén leirati úton, tehát jogellenesen továbbítsák. természetesen nem szükségszerű. A 2.

ábra segitségével vizsgáljuk meg, hogyan játszódna le ugyanez a folyamat. ha a tanácsok a továbbiakban a vonatkozó jogszabályi előírásoknak megfelelően jár-

nának el.

2. ábra. Az ésszerűtlen adatgyűjtés-szervezés példája

KSH * Mbbzlér/m,

Az ábra rendkívül bonyolult eljárási rendet sejtet. Vegyük sorra az adatgyűjtés egyes fázisait:

1. a minisztérium illetékes főosztálya leirati úton, tehát nem a jogszabályoknak megfe—

lelően kér adatokat a megyei (fővárosi) tanácsok szakigazgatási szerveitől;

2. a szakigazgatási szerv, mivel a kért adatokkal nem rendelkezik. az érintett tanácsi intézményeknek (mint adatszolgáltatóknak) szóló kérdőívet szerkeszt, s azt átadja a tanács információs részlegének;

3. az információs részleg a kérdőív tervezetét véleményezésre megküldi a Központi Sta- tisztikai Hivatal illetékes területi igazgatóságának;

4. a KSH—igazgatóság közli észrevételeit az információs részleggel;

5. az információs részleg felterjeszti az adatgyűjtés dokumentumait a tanácselnökhöz.

aki az adatgyűjtést elrendeli;

6. az információs részleg a kérdőívet elrendelési számmal látja el. s 2 példányt - nyil—

vántartási célra — megküld a KSH-igazgatóságnak, egy példányt — intézkedésre — visszaküld a szakigazgatási szerv részére;

7. a KSH-igazgatóság a végleges kérdőív egy példányát —- az országos nyilvántartás cél- jaira — megküldi a Központi Statisztikai Hivatalnak;

8. a szakigazgatási szerv kiküldi a kérdőíveket az érintett tanácsi intézményeknek;

9. a szakigazgatási szerv az intézményektől beérkező adatokat összesíti. s megküldi a minisztériumnak.

A tanácsok eljárása minden tekintetben jogszerű, de rendkívül bürokratikus, különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a 2—9. pontokban felsoroltak hússzor ismét—

lődnek, lévén 20 megyei (fővárosi) tanács. 20 jogszerű és egy jogellenes adatgyűjtés keletkezett tehát az 1. ábrán bemutatott 21 jogellenes adatgyűjtés helyett. de milyen áron! Ugyanakkor az adatgyűjtés egységessége nincs biztosítva, mert a 20 megyei (fővárosi) tanácsnál egyébként is eltérő szempontok szerint szerkesztett kérdőívekre (: Központi Statisztikai Hivatal 20 igazgatósága esetleg eltérő észrevételeket tehet.

amelyeknek érvényesítése adott esetben lehetetlenné is teheti az adatok országos összesítését.

Ez az inkább csak elméletileg lehetséges, bonyolult és bürokratikus folyamat (a

gyakorlatra ugyanis leginkább az 1. ábrán bemutatott eljárás a jellemző). de koránt-

sem a jogi szabályozás hibája. hanem az ésszerűtlen, átgondolatlan eljárásé, amely felesleges munkákra kényszeríti a tanácsokat és a területi statisztikai igazgatósá—

gokat.

Végül nézzünk meg egy olyan — lehetséges — változatot. amely egyaránt ele- get tesz a jogszerűség. a szakszerűség és az ésszerűség követelményeinek.

3. ábra. Az ésszerű és szakszerű adatgyűjtés-szervezés egyik lehetséges módja

KSI-l

-_.---..-1-

i' i '

O Ó , ó O EMm/semm

A 3. ábrán bemutatott esetben a munkafázisok a következők:

1. a minisztérium illetékes főosztálya elkészíti az adatgyűjtés kérdőívet. amelyen nem a megyei tanácsok szakigazgatási szervei szerepelnek adatszolgáltatóként, hanem eleve az alapadatokat szolgáltató tanácsi intézmények. s a kérdőívet átadja a minisztérium informá- ciós részlegének;

AZ ADATGYÚJTESEK JOGI RENDJE 717

2. az információs részleg — saját észrevételeinek a minisztérium szakfőosztályával történt egyeztetése után — a kérdőív tervezetét véleményezésre megküldi a Központi Statisztikai Hi- vatalnak:

3. a Központi Statisztikai Hivatal közli az észrevételeit az információs részleggel;

4. az információs részleg felterjeszti az adatgyűjtés dokumentumait a miniszterhez, aki az adatgyűjtést elrendeli;

5. az információs részleg a kérdőívet elrendelési számmal látja el. s két példányt -— nyil- vántartási célra — megküld a Központi Statisztikai Hivatalnak. egy példányt — intézkedésre — visszaküld a szakfőosztálynak;

6. a szakfőosztály megküldi a kérdőívet az alapadat-szolgáltató tanácsi intézményeknek.

feltüntetve azon, hogy a kitöltött kérdőíveket a megyei tanács illetékes szakigazgatási szervé- hez kell beküldeni;

7. a szakigazgatási szerv az intézményektől beérkező adatokat összesíti. és megküldi a minisztériumnak.

Ily módon tehát a 21 jogellenes (1. ábra). illetve a 20 jogszerű és 1 jogellenes, de rendkívül bonyolult eljárással szervezett (2. ábra) adatgyűjtés helyett csupán egyetlen, a jogszerűség és a szakszerűség követelményeit is kielégítő adatgyűjtés szervezhető. Méghozzá úgy. hogy minden munkafázis csak egyszer fordul elő, s nem hússzor. mint az a második esetben látható volt.

A STATlSZTlKAi ADATGYÚJTÉS FOGALMÁNAK ÉRTELMEZÉSE

Az elmondottak azokra az esetekre vonatkoznak. amelyeknél egyértelmű, hogy

— akár kötelező jellegű. akár önkéntes adatszolgáltatáson alapuló —- statisztikai adatgyűjtésekről van szó. Ugyanakkor azonban számos esetben előfordul. hogy egyes, nem a jogszabályi előírásoknak megfelelően végrehajtott adatgyűjtéseket szervező intézmények arra hivatkoznak, hogy adatgyűjtésük nem statisztika.

A Központi Statisztikai Hivatal az elmúlt években különös gondot fordított a jogellenes adatgyűjtések feltárására. Az egyes adatgyűjtések elbírálásánál azonban gyakran bizonytalanság volt tapasztalható. ami nem egy esetben véleményeltérést eredményezett a Hivatal és az adatgyűjtéseket szervező intézmények között. Ezért az értelmezésbeli problémák megszüntetése, az információáramlás kívánt összhang- jának elősegítése érdekében a Minisztertanács 1976—ban a következők szerint ren- delkezett (lásd: 2017/1976. Mt. h. sz. határozat 3. pont): ..A statisztikai adatgyűjté- sekre vonatkozó elrendelési. engedélyezési szabályokat kell alkalmazni mindazokra az adatgyűjtésekre, információkérésekre is — kivéve a termelés, az áruforgalom. a szállítás folyamatának operatív irányításához közvetlenül kapcsolódó információkat

—. amelyeket nem statisztikai adatgyűjtés címén kezdeményeznek, de teljesítésük valójában jelentős mértékű statisztikai adatszolgáltatással jár együtt."

Ez a rendelkezés a statisztikai adatgyűjtésekre vonatkozó elrendelési szabályo—

kat kiterjesztette a hagyományos értelmezés szerint nem statisztikának minősített területekre is, és ezzel - részben —— eloszlatta az addigi értelmezésbeli bizonytalan—

ságot. Részben. mert az idézett pontban több olyan kifejezés szerepel, amelyeknek pontos (a lehetséges mértékig pontos) definiálására volt szükség ahhoz, hogy az értelmezés valóban bizonytalanságoktól mentes lehessen. Tisztázni kellett, hogy a gyakorlatban mit tekintsünk az operatív irányításhoz közvetlenül kapcsolódó infor- mációnak, hol az a határ, amikor már jelentős mértékű statisztikai adatszolgáltatás- ról van szó. E problémák tisztázása a Statisztikai Koordinációs Bizottságban történt meg. és ennek eredményeként jelent meg az 1/1978. SKB számú elvi állásfoglalás a

2017/1976. (VI. 24.) Mt. h. számú határozat gyakorlati alkalmazása során felmerült egyes vitás kérdésekről.1

1 Lásd: Statisztikai Közlöny. 1979. évi 1. sz.

Hasonlóképpen a Statisztikai Koordinációs Bizottság 2/1978., 3/1978. és 1/1979.

számú elvi állásfoglalásai is a jogszabályok egységes alkalmazását segítik elő azzal.

hogy szabályozzák, illetve értelmezik az állami statisztika egységes rendszerébe nem tartozó állami szervek adatgyűjtési lehetőségeit; a szövetkezeti érdekképviseleti szer—

vek, valamint az általuk alapított vállalatok (középirányitó szervek) és egyéb szövet- kezeti szervek adatgyűjtési lehetőségeit. és rendezik a statisztikai adatgyűjtésekre vonatkozó jogszabályok alkalmazását tervinformációk gyűjtése esetére. A szocioló—

giai felvételekkel kapcsolatos teendőket — a Tudománypolitikai Bizottság felhatal- mazása alapján — a Központi Statisztikai Hivatal közleményben szabályozta.2

' Mindezek —- és a fel nem sorolt számos egyéb jogszabály előírásai — ellenére sem állítható, hogy az adatgyűjtésekkel kapcsolatos minden probléma rendezett és

egyértelműen elbírálható lenne. hiszen a jogszabályok legbonyolultabb és legátfo-

góbb rendszere sem képes eligazítást adni minden esetben. különösen a határese—

tekben. Ettől függetlenül azonban ma már leszögezhető, hogy minden szerv, intéz—

mény a feladatai ellátásához szükséges statisztikai adatokhoz és egyéb informá—

ciókhoz törvényes keretek között is hozzájuthat. ezt a jogszabályok lehetővé teszik.

Egyértelmű tehát, hogy az állami statisztika egységes rendszerébe tartozó szervek és az adatszolgáltatók együttműködésével az indokolt statisztikai adatgyűjtéseket a törvényes keretek közé kell szorítani. a feleslegeseket pedig meg kell szüntetni.

Ahhoz, hogy a jelenleg még meglehetősen gyakran észlelhető jogellenes sta—

tisztikai tevékenységet megszüntessük, vagy legalábbis a lehetséges minimumra csökkenthessük, még több kiaknázatlan lehetőség áll rendelkezésre.

Az adatgyűjtésekre és a meglevő adatállományra vonatkozó országos nyilván—

tartások fejlesztése, a gépi adatbázisok szervezésének összehangolása és együtt- működésük szabályozása, a jogpropaganda fokozása minden bizonnyal eredmé- nyes eszköze lesz az egységes statisztikai információ-rendszer összehangolásának.

a ..vadstatisztikák" visszaszorításának. A statisztikai jogszabályok széles körű meg- ismertetését egyébként remélhetőleg hasznosan elő fogja segíteni a hamarosan megjelenő statisztikai jogszabálygyűjtemény, de javasolható a jogi ismeretek (a sta- tisztikai jogi ismeretek) oktatásának beépítése mind a tanfolyami, mind pedig az

iskolai statisztikusképzés tematikájába.

Végezetül szólni kell arról is, hogy — mint ismeretes -— a jogszabályok bizonyos szankciók, büntetések alkalmazását is lehetővé teszik. illetve előírják azokkal szem—

ben. akik a statisztikai fegyelmet megsértik. A fegyelem további szilárdításának, a kontárstatisztikák és az egyéb szabálytalanságok felszámolásának azonban termé—

szetesen nem a szankcionálás a legcélravezetőbb módja. .Nem ezt. hanem a kap—

csolatok erősítését, a kitartó nevelőmunkát, a szabálytalanságok megelőzését kell a jövőben is elsőrendű feladatnak tekinteni.

PE3l-OME

Aarop usnaraet ropunuueckue npasuna opraHuaauuu u npoaenenun cnmcmuecxnx nepenuceü, prr opranoa, KOMneTeHTHbIX pacnopnnurbcn o npoaeAeHuu cőopa AaHHbiX (nepenucu), oőnaaHHocm " npaaa oxaa'rbraaeMblx o'ruemoc-rbro opraHusauuü.

Flann'rsiű B 1973 rogy 311on o C'ra'rucmxe Hapany c oőasatenbuoü omen-mutato Been raxme norm-me cőopa AaHHblx Ha .noőpoaonbuoü ocnoae. Aarop paccmarpuaaer sosnmta—

loume Ha amit na'-ree cneuntpuuubie npoőneMbr, a saTeM omenbno ocranasnnaaercn Ha npo-

? Lásd: Statisztikai Közlöny. 1979. évi 8. sz.

AZ ADATGYÚJTÉSEK JOGl RENDJE 719

maonpasr—rom, Hepauuouanbuom " Hekeanmpnuupoaahnom cőope ABHHHX. C nouiouuno cxe- Mamuecxnx AuerpaMM uanaraer Tan—IHHi—i npnmep nporusonpaBHoro cőopa nam-lux, cny- urai őiopOKpa'n—mecxoü, Hepaunonanbnoü oprauuaauuu cöopa AaHHle, a saTeM noxaeblsaer BOSMOMHi—nü cnocoő Taxoü opraHnsaum cőopa gar-mux, Koropan ypoanemopnet 'rpeőoaa- HHHM npaaoabrx HOpM, Keanucbnuupoaam-ioro nonxona u pauuouanbuocm.

B omeani—rx cnyuanx MHTepnpeTaut—m nemm—m cramcwuecxoü oTueTHocru, onpenene—

Hue Toro_ Ha Kakue unmopmaunu pacnpoctpanmo'rcn cramcmuecme npaaononomenmi, crauoamcn HOBOAOM Ana paanornacuü memny KOMnefeHTHbiMi—i opreHaMM. Aa'rop c1'pe- Murca onaaarb coneücrsue ux pemenmo, a a aaKmoueHl—ie YKa3blBaeT öynyume saga-m, Heoő-

xopthie Ang Aanbueűwero prenneHm c-ramcrw—recnoü Aucuunnuuu.

SUMMARY

The study discusses the legal measures of organizing, occomplishing statistical surveys, the sphere of agencies entitled to prescribe collection of data (census-taking), the obligations and rights of respondents.

Act V of 1973 on statistics introduced the concept of surveys based on voluntary inter- views in addition to those based on obligatory supply of data. The author discusses the special problems of this field then he deals with illegal. unreasonoble and unprofessional surveys. A typical example of illegal surveys, the case of bureaucratic, unreasonable organ- ization of a survey and the possible way of organizing a survey which meets the demands of legality, technicality and rationality are shown in diagrammes.

From time to time it gives rise to disputes among the agencies concerned, how to inter- pret the concept of statistical survey. how to determine the scope of inguíries falling under the statistical provisions of law. The author wants to help deciding these auestions; finally he refers to the task to be done in the future in order to improve discipline in the supply of statistical data.