KECSKEMÉTI GÁBOR
EGY XVII. SZÁZAD VÉGI PATRISZTIKAI IDÉZET FELDERÍTÉSE
Tüskés Gábor elmélyült vizsgálatok sorát végezte el azexemplummal,valamint a különböző kegyességé áhítati és társulatikiadványokforrásaival és forráshaszná- latával kapcsolatban, amelyek sok általánosítható tanulságot és tapasztalatot is felszínre hoztak vagy megerősítettek. Ezek közé tartozott, hogy „az egyházi iro- dalomban [...] a szélsőséges intertextualitás, a szövegátvételek,idézetekgyakori alkalmazása és egymásba kapcsolása bevett gyakorlat, a mű igen gyakran »ven- dégszövegek mozaikja*.” A szövegépítkezés során felhasznált átvételek, betétek, az - akár narratív, akár más természetű - exemplumok,illetve tekintélyiidézetek
„közvetlenforrása a példatárak közötti áttekinthetetlen hagyományozódás miatt többnyire megállapíthatatlan. A közvetlen forrásismeret és a kompendiumok,
»szuper-példatárak« használata melletttekintetbe veendő az iskolai oktatáshatása és ahivatkozások könyvről könyvre történővándorlása.”1 Sőt olykor a tudomá- nyosan érvényesnek tekintett szerzői attribúció is megváltozhatott az évszáza- dok során.
Amikor Tárnái Andor vezetésével kritikai szövegkiadást állítottunk össze XVII. századihalotti beszédekből, abban állapodtunk meg, hogy a közöltprédi- kációkban szereplő összes idézetet azonosítani próbáljuk, és megadjuk feltárt, közvetlen vagy közvetett forrásukat. Élénken emlékszem például arra a néhány napra, amelyet azzal töltöttem, hogyegy XVII. század végi jezsuita prédikátor csak „bölcs Idióta” szerzőinévvel attribuált latin Idézetének fellelésével próbál- koztam, és az erőfeszítéstvégül - én lepődtem mega legjobban- siker koronáz- ta.2 A kötet egészében isjól ment a dolog: végül,ha jól számolom, mindösszesen csak épp tíz olyan idézet maradt, amelyeknek azonosítása, meghatározása nem sikerült.
Pedig aművelet még alegnagyobb patrisztikai tekintélyek esetében sem volt egyszerű. Ha a derék prédikátorcsakannyittartott szükségesnek közölni, hogy Szent Jeromostól vesziidézetét, akkor az egyházatya összes műveinek aMigne-
TüSKÉS Gábor, A XVII.századi elbeszélő egyháziirodalom európai kapcsolatai (Nádast János), Bp., Universitas, 1997 (HistóriaLitteraria, 3), 203, 185. A kötet német fordításban ismegjelent: Johannes Nádasi: Europáische Verbindungen dérgeistlichen Erzdhlliteratur Ungarns im 17. Jahrhundert, Tübin- gen, Max Niemeyer Vcrlag, 2001 (FrüheNeuzeit:Studien und Dokumente zűrdcutschen Literatur und Kulturimeuropáischen Kontext, 62).
Magyar nyelvű halotti beszédek aXVII. századból, kiad., jegyz. KECSKEMÉTIGábor,bev. KECSKEMÉTI Gábor, NovÁKY Hajnalka, Bp.,MTA IrodalomtudományiIntézet, 1988,322, 332, 462.
Kecskeméti Gábor
féle patrológiában megjelent mind akilenc kötetét (a 22-30. kötetet) kézbenkel- lett tartani, áthágva az Országos Széchényi Könyvtár egyidejűleg használható raktári kötetekrevonatkozó összes szabályzatát és tartósan lekötve egy kerekes könyvállványt az anyag mozgatásához. (Kevéssel később a patrológia latin soro- zatát a kézirattári olvasóterem galériáján szabadpolcra helyezték.) A közelebbről nem attribuált idézetek azonosításához pedig csak a sorozat index-köteteinek szelektív szó- és fogalommutatója állottrendelkezésre; a keresés ekörülmények között is nagyhatásfokú eredményessége a XIX. századi szerkesztők alaposságát dicsérte. Dema már tudom, hogy néhány esetben esély sem volt a sikerre.
Széchényi György esztergomi érseket 1695-ben Matusek András skopiai vá- lasztott püspök, székesfehérvári őrkanonok, a Szent Adalbertról nevezett győri kisprépostság prépostja, Szent Lőrincről nevezett háji prépost,győrikanonok bú- csúztatta magyarprédikációval. A nagyvonalú adományairól ismertérsek kapcsán azadakozásról értekezve,3 a következőkettalálta papírravetni: „Kiről [az alamizs- nálkodásról] szent Hieronymus Doctor elmélkedvén, illyen képpen okoskodik:
Nunquam memini melegisse, mala morte mortuum, qui libenteropera charitatisexer- cuit; habét enim multos Intercessores, quorum preces, non exaudiri, est impossibile.
Soha nem emlekezem, hogy olvastam volna, hogy a’ ki örömest adakozó,vagy-is könyörületességben foglallya magát, gonoszhalállal hóit volna meg: mert sok szó- szóllói vadnak, kiknek könyörgési hogy meg ne halgattattassanak,lehetetlen.”4
3 Knapp Évaés Tüskés Gábor számárakülönösen az érseki székbea győri püspökségből emelkedett Széchényinek azok az adományai lehetnek emlékezetesek, amelyekkelaz egyházfő a győrijezsuita kollégiumfelépítésétés berendezését támogatta, így a díszlépcső freskóciklusánakfinanszírozásához is közelehetett. Vö.KNAPP Éva, Irodalmi emblematika Magyarországon a XVI-XVIII. században,Bp., Universitas, 2003(História Litteraria, 14), 249; angolváltozata: ÉvaKNAPP, Gábor TÜSKÉS, Emblema- tics in Hungary: A Study of the History of Symbolic Representationin Renaissance and Baroque Lite- rature, Tübingen, Max Niemeyer Verlag, 2003(Frühe Neuzeit, 86), 221.
4 Magyarnyelvű halotti beszédek...,i.m., 299.
Szent Jeromosnak ezt az idézetét hosszú, szívós munkával sem sikerült elő- keríteni. A hely egyike lett a tíz feltáratlan idézetnek: lokalizálása megoldatlan maradt.
Mindaddig, amíg a kilencvenes évek közepén Mignelatin patrológiája kutatha- tóvánemvált elektronikus adatbázisban is. Akkoregycsapásraelőkerült az idézet eredetije - a 40. kötetből, vagyis Szent Ágoston művei közül, igaz, hogy kétes, bizonytalanszerzői attribúciót viselőműből.A Sermonesad fratres in eremo com- morantes című gyűjtemény44. sermójában áll (Depietate, charitateetsuffragus de- functorum'), az 1319. hasábban: „Fratres charissimi, nunquamrecordor me legisse mala morte perisse, qui libenter in hac vita opera charitatis vei pietatis voluerit exercere. Habét enim multos intercessores pius homo, et ille qui opera charitatis exercet hilariter. Quid enimaliud de piishominibus dicerepoterimus, nisi id quod frequenterlegimus, Opera enimillorum sequunturillos (Apoc. XIV, 13)? Quare?
Nisi quia multos habent intercessores, ideo impossibile est, ut preces multorum non exaudiantur.”
Egy XVII. század végi patrisztikai idézet felderítése
Ígyválnaksemmivé ahajdani erőfeszítések,így csapdossa arcul őket a digitális új világ.
Másrészt viszont: ígyigazolódnak alapos, körültekintő, elmélyült kutatóiállí- tásokés figyelmeztetések a régimagyarországi irodalom szövegvilágát meghatáro- zó intertextulits termeszeterol. Ésígy szaporodnakazok az incessorok, akiket arezonálásra érdemes, míves szellemi munkák hangolnak támogatóvá és együttér- zőve: operastudii vetindustriae, amelyeketTüskés Gábor ‘voluerit exercere.
Hilariter, frátercharissime!
E
