STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÓ
659
A számítások részletes matematikai elem- zésével kialakítja azokat e hatékonysági együtthatókat, amelyek révén az egyes válla—
latok és az egyes termékek is sorba rendez- hetők. A sorba rendezési eljárást Bojarszkij két gyakorlati példával mutatja be.
(Ism.: Tömpe István)
FRUMKIN, B.:
A KGST-ORSZÁGOK EGYUTTMÚKÓDÉSE AZ ÉLELMISZER—GAZDASÁGBAN
(Szotrudnícsesztvo sztran SZEV v prodovol'sztven- noj szfere.) — Voproszü Ekonomiki. 1977. 9. sz. 98—
107. p.
A fejlett tőkés országokra a mezőgazda- sági termékek világméretekben legjelentő- sebb importja, illetve exportja a jellemző.
Ennek az a következménye, hogy ezek az or- szágok fokozottan ki vannak téve az e terü- leten végbemenő piaci ármozgások hatásá- nak. Például a burgonya 1975. évi alacsony termésmennyisége az Európai Gazdasági Kö—
zösség országaiban az árszínvonal mintegy 50—80 százalékos emelkedését vonta maga után. A harmadik világ országaiban még napjainkban is súlyos élelmezési válságok nehezítik a lakosság életét, gyakran sújt éh- ínség egyes területeket. Ezzel egyidőben ez az országcsoport továbbra is fontos élelmi- szer-szállítója marad a fejlett tőkés országok- nak. Ezért az a fejlődő országok törekvése, hogy létrehozzák saját gazdasági egyesülé- süket, biztosítva termékeik állandó piacát és exportjuk megfelelő árszintjét.
A KGST-országokban az élelmezési politi- ka a szocialista társadalmi rend fő célkitű—
zései közé illesztve, annak szerves részeként, a társadalmi—gazdasági stratégia elemeként érvényesül, s az új szocialista életforma kia- lakításának egyik eszköze.
A KGST-országok 1951-től kezdődően je—
lentős sikereket értek el: 1975-ig mezőgazda—
sági termelésüket 2,3—szeresre, élelmiszeripari termelésüket pedig 5,5-szeresre növelték. Az átlagosan évi 3.3 százalékos növekedési ütem lényegesen meghaladja a gazdaságilag fej- lett kapitalista országokban elért átlagos nö- vekedési ütemet, amely a mezőgazdaságban 2.2 százalékot tett ki. A fejlődő országok ilyen jellegű mutatószáma 29 százalék.
A KGST-országokban az élelmiszerek a kiskereskedelmi forgalomnak — csökkenő ten—
dencia és alapvetően stabil árak mellett — még ma is viszonylag magas hányadát jelen- tik. Ez az arány, amely 1965-ben az európai KGST-országokban 43,7 százalék és 57.7 szá—
zalék között mozgott, 1975—ig 42,2—53,6 szá—
zalékra mérséklődött. Az árak stabilitását több esetben az állami költségvetés terhére biztosítják. illetve egyes KGST-országokban
7-
a kiskereskedelmi árak emelkedését a mun- kabérek e szempont figyelembevételével tör- ténő kiegészítésével ellensúlyozzák.
A KGST—országok között az ipari szférában az együttműködés különböző alakzatai való- sultak meg; ezek a szocialista gazdasági in- tegráció megvalósulási folyamatában kerül- tek előtérbe. A legfőbb megjelenési forma az élelmiszer-gazdaságban kialakuló termelési szakosítás termékeinek külkereskedelme. Ezt jellemzik a mezőgazdasági eredetű nyersa- nyagok, illetve az ezekből készült termékek 1975. évi arányának kiviteli, illetőleg a beho- zatali adatai: Bulgária 338, illetve 12,7 szá- zalék; Magyarország 252. illetve 19.0 száza- lék; a Német Demokratikus Köztársaság 9.1, illetve 22,6 százalék; Mongólia 83,7, illetve 11,8 százalék; Lengyelország 10,5, illetve 17,7 százalék; Románia 226, illetve 15.6 százalék;
a Szovjetunió 14,1, illetve 29,1 százalék; vé- gül Csehszlovákia 7.2, illetve 17.11 százalék.
A KGST—országok egymás közötti élelmi- szer-külkereskedelmét alapvetően befolyá- solja az, hogy az élelmiszeripari végtermékek előállítását az egyes országokban fokozato- san átállítják a vertikális ágazati elv szerinti szervezésre, s mindinkább háttérbe szorul a _ korábbi, a hagyományosan horizontális, azaz a közbenső termékekre alapozott termelés és külkereskedelem. Ezért elérkezett az ideje an- nak, hogy a tervkoordinálás során egyre in—
kább figyelembe vegyék nemcsak az agrár- termékek kölcsönös szállításait. hanem a be—
lőlük készült élelmiszerek előállításának ter—
melési folyamataira vonatkozó együttműkö- dési lehetőségeket is. Ugyancsak szükség van a mezőgazdaság és élelmiszeripar számára nélkülözhetetlen technikai eszközök és vegyi termékek szállításának egyeztetésére és koor- dinálásra is. E területen még sok a teendő.
minthogy a gazdasági folyamatok összehan- golásához szükséges módszertani útmutatók, nómenklatúrák még korántsem ölelik fel ki- elégítő mértékben az agrár—ipari szférában
használt eszközök teljességét.
Az egymás közötti agrár—ipari kapcsolatok mellett a KGST-országok a fejlődő országok—
kal is bővítik — elsősorban kétoldalú megálla- podásokon alapuló — együttműködésüket. E kapcsolatok az élelmiszeripari termékek áru- forgalmán kívül elsősorban a mezőgazdasági létesítmények kivitelezése, az agrárszférához tartozó infrastruktúra kialakítása, a mezőgaz- dasági gépgyártás és a mezőgazdasági célú vegyi termékekkel való ellátás területén, va- lamint a tudományos kutatásban és a szak—
emberképzésben fejlődnek. így például az el- múlt időszakban Csehszlovákia komplett élel- miszeripari és műtrágyaipari gyárberendezé- seket szállított növekvő mennyiségben az ún.
harmadik világ országaiba, Románia pedig foszfátipari komplexumot létesített Szíriában, Tunéziában, és egyidejűleg traktorgyári be-
660
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
ruházásban vett részt Iránban és Brazíliában stb. A szerző véleménye szerint mindez arra utal, hogy a KGST-országok agrár—ipari szfé- rájában időszerűvé vált az együttműködés olyan új formáinak kialakítása, amelyek egy- idejűleg szabályozzák egyrészt a tagországok saját élelmiszer—ellátásuk javítására teendő közös erőfeszítéseit, másrészt összehangolják az ún. harmadik világ országai számára a műszaki szakemberképzési segítségnyújtásra irányuló tevékenységeiket. Harmadik szem- pontként a szerző a kapitalista országokkal folytatott és a kölcsönös előnyök elvén nyug- vó együttműködést említi.
Az együttműködés későbbi időszakára szóló feladatait az élelmiszer—gazdaság szférájá- ban is a KGST—országok kidolgozás alatt ál—
ló hosszú távú fejlesztési célprogramjai fog- ják tartalmazni. A KGST harmincadik ülés—
szaka ugyanis olyan határozatot fogadott el.
amely kiemeli a hosszú távú célprogramok és a lakosság jólétének további emelése közötti legszorosabb kapcsolatot. Ennek megfelelően a célprogramok egyike az élelmiszer-gazda—
sághoz fűződik, és az integráció komplex programjából kiindulva rögzíti a legfonto—
sabb feladatokat. Az élelmiszer-gazdaság célprogramja így a KGST-országok lakossá—
ga élelmiszerigényeinek optimális és garan—
táltan maximális kielégítését tűzi ki alapve- tő feladatként, amelyet a legmagasabb mi- nőségi követelményeknek is megfelelő élel- miszerek forgalomba hozatalával biztosíta—
nak. E fontos feladat megoldásához az or- szágok belső tartalékainak mozgósítása mel- lett a népgazdaság különböző ágaiban meg- valósuló nemzetközi együttműködésre is szük—
ség van. A nemzetközi munkamegosztás bő- vülésének jelenlegi első szakaszában a ter—
mékek meglehetősen széles körére kell kiter- jeszteni a nemzetközi cserét, bevonva ebbe többek között a hús- és halipari termékeket.
az olajos magvakat, a növényi olajokat, a gabonát, a fehérjetakarmány-koncentrátu- mokat, a gyümölcsöt és zöldséget, a gyapo- tot stb.
Az élelmiszer-gazdaság hosszú távú cél- programját az ún. alprogramok rendszere támasztja alá. Ilyen alprogramok a követke—
zők: ..Takarmány, hús, húsipari termékek", ,,Gyümölcs (beleértve a citrusféléket és a fel—
dolgozási termékeket)", ,,Zöldségek és feldol- gozási termékeik", ,,Cukor", ,,Hal és tengeri termékek". A program és alprogramjai meg—
valósításában fokozottan kell a nemzetközi munkamegosztásra támaszkodni az országok eltérő adottságainak minél kedvezőbb kiak- názása érdekében. A termelés gazdasági ha- tékonyságának magas színvonala a műszaki haladás legújabb eredményeinek felhaszná- lásával, a külföldi licencek és know-how-k széles körű alkalmazásával biztosítható. Az állandósuló termelési profilok kialakításával
elérhető az exporttevékenység stabilizálása, és az exportkiegyenlítést szolgáló termékeket is figyelembe véve, a széles körű, több ága- zatot is felölelő kooperáció.
E programokban kifejezést nyerhetnek (:
már kialakulóban levő szakositási folyamatok.
amelyek szerint például Bulgária a gyümölcs, a zöldség és a dohány. Kuba a cukornád és a citrusfélék. a Szovjetunió a gyapot, a len, az olajos növények és a haltermékek, Len- gyelország a hús és burgonya termelésére, feldolgozására és szállítására specializáló- dik. Az élelmiszer—gazdaság szférájában a KGST—integráció fő formája azoknak az ag- rár—ipari integrációs egyezményeknek a megvalósítása lehet, amelyeket az országok az élelmiszer-gazdaság fellendítését célzó koncepciók realizálásaként kötnek meg.
Az élelmiszer-gazdaság termékeinek szál- lítására nemcsak a szokványos külkereske- delmi kapcsolatok keretében, hanem a ter—
melési együttműködések bázisán is sor ke- rül, azaz termelési szakositási és kooperációs szerződések által megszabott módon. Ese- tenként a közös beruházások kivitelezését is előirányozzók.
A termelési együttműködések keretébe tar- toznak azok a megállapodások is, amelyek értelmében a mezőgazdaság számára nö- vénytermesztési, állattenyésztési és takar- mánytermelési gépeket, berendezéseket és komplex rendszereket szállítanak egymásnak a KGST-országok. E feladatok megoldásában saját finanszírozási rendszerük mellett a KGST közös finanszírozási rendszere kereté- ben a Nemzetközi Beruházási Bank hitel- nyújtási tevékenységére is támaszkodhatnak a hosszú távú célprogram megvalósításában
részt vevő KGST-országok.
(Ism.: Kovács Tamásné)
SAEKEL, R.:
AZ AKTIV STRUKTÚRAPOLITIKA STATISZTIKAI ELÓFELTETELEI
(Statistische Voraussetzungen einer aktivan Struk- turpolitik.) —Wirtschaftsdienst. 1977. 6. sz. 302—307. p.
Az elmúlt években a gazdaság strukturális problémái a Német Szövetségi Köztársaság—
ban is a figyelem középpontjába kerültek. Az irányító és befolyásoló eszközök harmoniku- sabbá tétele, a hosszabb távú orientációs ke- retek kialakítása és koordinációja mellett a hatékonyabb struktúrapolitika kialakulásához a statisztika elemző, illetve prognosztizálő eszköztárának javítása is hozzá kell járuljon.
Ennek főbb kérdéseivel foglalkozik a szerző.
A jelenlegi struktúrastatisztika főbb hiá- nyosságai a következők:
-- az adatközlések felépítése kevéssé célirányos.
—- a statisztika aktualitása nem megfelelő.
