A közoktatás helyzete

JSZEMLE

A közoktatás helyzete

Az ifjúság helyzete és lehetőségei egész dolgozó népünket érdekli és közel—

ről, érinti, ennek ellenére az elmúlt évek- ben nem hoztuk a kívánt mértékben nyil- vánosságra az elért eredményeket, és azokat a hibákat és aránytalanságokat sem. melyek az ifjúság helyzetét befolyá—

solták.

*A kulturális élet számos területén je—

lentős fejlődést értünk el az elmúlt 12 év alatt. A népi demokrácia állama széleskö- rűen gondoskodott az ifjúságról. A dolgo—

zók gyermekei számára jogot és lehetösé—

geket biztosított a tanuláshoz, művelődés—

hez, intézményesen elősegítette a végzett fiatalok foglalkoztatását.

A kulturális színvonal számottevő emelkedését tükrözi a 6 éven felüli lakos—

ság iskolai végzettségének alakulása, az érettségizettek, egyetemet és főiskolát végzettek számának lényeges növekedése.

1. lábla Közoklalásban részesülők száma

Általános ! Egyetemi,

Tanév ———————————— , .. _uu foiskolai iskolai tanulók hallgatók

Szám szerint

1937/38 ... 1 096 048 52 349 11 747 1951/52 ... 1 205 173 122 292 40 431 1956/57 ... 1 255 001 172 786 40 759

A megfelelő korú népesség százalékábalx*

1937/88 ... 78,8 ! 7,4 l,7

1951/52 ... 96,9 . 18,2 3,4

1956/57 gaz 1 em 3,3

10 000 lakosra jutó oktatásban részesülők száma

1937/88 ... 1191,8 56,92 12,77—

1951/52 . . . 1285,1 130,40 43,11

1956/57 . . . . 1272,7 17532 41,33

%

* Csak nappali tagozat. Az általános iskoláknál a tankötelesek iskolázási aránya szerepet.

§ :, mu.

Egyes országok főbb közoktatási mutatószámuíű 10 000 lakosra jutó általános egyetemi

Ország Tanév amig? (főiskolai)

tanulók hallgatók száma

Ausztria ... 1954/55 1292 29

Belgium ... 1953/54 1515 26

Csehszlovákia 1954/55 1548 34

Dánia ...z' 1—953/54 1636 28 Egyesült

Királyság 1953/54 1536 17

Finnország . . . 1953/54 1673 34

Franciaország 1954/55 1514 36

Hollandia. ... 1954/55 1818 27

Jugoszlávia ] 953/54 1 243 31

Lengyelország 1955/56 1339 4?

Magyarország . 1956/57 1489 41

Norvégia. . 1953/54 1344 16

Olaszország . . 1953/54 1251 48

Portűgália *. . 1953/54 1044 17

Svájc ... 1953/54 1283 82

Svédország . . . 1952/53 1361 28

Szovjetunió . . 1955/56 1698 93

* A magyar iskola—típusoknak körülbelül megfelelő iskolák adatai.

Megjegyzés: az összes népességhez viszonyított arányszámok alakulását a népesség kormegoszlása is befolyásolja,

A felsőoktatás elterjedtsége tekinteté- ben a felsorolt országok között a Szovjet—

unió, Olaszország és Lengyelország áll az élen. A magyarországi arányszámot leg—*

inkább Franciaország közelíti meg.

Általános iskolák

Magyarországon az 1868. évi XXXVIII.

törvénycikkben szabályozták első ízben á tankötelezettséget. A későbbiekben "is több rendelet foglalkozott a kötelező nép—

oktatással, a rendelkezéseknek azonban——

mint aztfáz iskolába járók viszonylag ala—

csony száma is mutatja —— sok esetben nem tudtak érvényt szerezni.

^{690 ' szexis}

Az általános iskolába járó tanulók szá- ma az utóbbi években évről évre emelke—

dik, 1956/57. tanév elején magasabb volt.

mint bármikor azelőtt.

3. tábla A: általános iskolai lannlók számának alakulása

! Tanulólétszám

l " "" A 1937/38

Tancv ; . ,. ( tanév

; m százalé—%

-

1, , ' "_a_--. 343333

1937/38 . 1 096 048 100,0

1952/53 1 196 043 109,1

1953/54 1 203 346 109,S

1954/55 , "1 207 455 110,2

1955/56 . 1 226 200 1.11,9

1956/57 1 255 001 i14,5

A tanulólétszám növekedése a VII. és VIII: évfolyamban a legmagasabb az is—

kolarendszer megváltozása következtében.

1937/38—ban a mai általános iskola VII.

és VIII. évfolyamainak megfelelő osztá—

lyok tanulólétszáma—beleszámítva a pol—

gári iskolai és gimnáziumi tanulókat is

—— az 1956/57. évi megfelelő§ létszámnak alig több, mint negyedrésze volt.

A tankötelesek iskolázási aránya

A tankötelesek (65—14 éves kciúak) is—

kolázási aránya több évi megállapodott- ság után az 1956/57. tanév elején számot—

tevően emelkedett

4. lábla A tankötelesek ixkolmisi mánuánal. alakulása

Tankötcles— nm ől ! Itkomba

korú , iskolvba jár járók a tan—

Tanév népesség % illetve kg;;iígk

* litl , 73 . " '

! ( sráma ! ugmtt kában

1937/38 ... 1 356 329 1. 068 787 78,8 1952/53 ... 1 203 588 1 172 381 97,4 1953/54 ... I 220 201 1 190 312 97,6 1954/55 ... l 1 235 434 1 204- 298 ! 97,5 1955/56 ... , 1 259 131 1 229 151 97,6 1956/57 ... ; 1 281 033 1 258 274 k 982

* A gyógypedagógiai iskolába járó tankötelesek—

kel együtt

Az iskolába nem járó tankötelesek szá- ma az 1950/51. évi közel 40 OOO—ről 1955/57.

tanév elején 22 759-re (46,2 százalékkal) csökkent.

A tanköteles korba lépő 6 évesek közül évente átlag 5000 nem jelent meg az isko—

laban. Ezek egy része képezhetetlen vagy gyógypedagógiai nevelésre szoruló volt, más részük idősebb korában többnyire is—

kolába került. 1956/57—ben a tanköteles korba lépő 6 évesek közül mintegy 2500—at nem írattak be.

Az iskolába járó tanköteles korúak 18,0 százaléka nem a saját korévének; meg—

felelő évfolyamba jár. Ezek a tanulók ha—

marabb betöltik 14. életévüket, mint el—

végeznek az általános iskola VIII. év—

folyamát. Egy részük folytatja tanulmá—

nyait, de többségük kimarad.

5 tábla WSaia't évioluamuklmn normdlkorú (ís túlkoros

tanulók számának alakulása

!Saját évfolyamukban' Saját év-

V.,—4WW folytatunk-

normál- ban túl-

Tanév korú éa túlkoros Összesen magán

fiatalabb tanulók

i tanulók száma Blixa?

1952/53 . , í 905 872' 290 171 1 196 043 243 1956/57 . , ! 1 029 212 3225 789 1 255 001 18,0

A saját évfolyamukban túlkoros tanulók aránya az V. és VI. évfolyamban a leg—

magasabb. Számuk a VI. és VII. évfolyam között általában mintegy harmadával csökken, mert a tanulók egy része közben eléri 14. életévét és kimarad az iskolából.

A budapesti iskolákban 1956/57. tanév elején a tanulók 12,6, vidéken 18,9 száza—

léka volt saját évfolyamában túlkoros.

A saját évfolyamukban túlkoros tanu.—

lók korévenkénti aránya évről évre csök—

ken, s egyre több azoknak a száma, akik 14 éves koruk betöltéséig elvégzik általá- nos iskolai tanulmányaikat.

A tanévet vesztő tanulók számának csökkenése következtében az elmúlt négy év alatt felére caökkent (31 OOO—ről 15 600—

ra) a 14. éven felüli általános iskolai ta—

nulók száma. Számottevő a csökkenés az V. évfolyamban, amelyben a tanköteles koron felüliek száma ez évben a négy év előttinek egyhetede.

A tanulók tanévvesztésének és korossá válásának okai:

a) a tanköteles korú gyermekek beira—

tásának elmulasztása;

b) a tanulók kimaradása az iskolából;

c) a bukás, vagyis a tanulmányi okból történő tanévvesztés.

A tanköteles korúak beíratásának el—

mulasztása és az iskolából való kimara—

dás ellen eredményes intézkedéseket tet—

tek a tanügyigazgatási szervek. A be nem

írt tankötelesek száma az 1950/51. tanévi túl—

SZEMLE

691

közel 40 OOO—ről két év alatt 31 250—re csökkent. Ezt követően számottevő javu—

lás az 1956/57. tanév elején következett 'be, a tankötelesek 1955/56. tanév alatt tör—

ténő felkutatásának eredményeképpen.

Ebben a tanévben 22 759 tanköteles nem

iratkozott be, mintegy 7200-za1 (24,1 szá- zalékkal) kevesebb, mint az előző tanév—

ben.

Az iskolából kimaradt tanulók száma egy—egy tanév alatt az 1949—1953—as években meghaladta a 70—80 OOO-t (7—9 százalék), az elmúlt tanév folyamán 52 438 (42 százalék) volt, csaknem 7700—zal kevesebb, mint 1954/55-ben.

Az egy—egy tanévre vagy rövidebb időre kimaradó tanulók egy része a következő tanévben ismét beiratkozik, ezért a tény—

leges elmaradást csak az általános iskolai tanulmányok teljes időtartama (8 év) alatti létszámváltozások alapján lehet

megállapítani.

* 6. tábla

A létszámcsökkenés alakulása a teljes (8 évi)

tanulmányi időszak alatt A 8 évvel

korábbi Afgglafngg A létszám- Tanév I. évfolya- tanulók csökkenés

mos tanulók száma százaléka : száma

1955/56 ... 219 675 , 106 197 I 51,7 1956/57 ... 198 051 110 854 44,0

A tanulók továbbhaladási aránya az I.,- V. és VII. évztolyamban a legalacsonyabb.

Az V, évfolyamosok közül kb. minden Ill—ik, a hetedikesek közül minden S—ik visszamarad vagy abbahagyja tanulmá—

nyait.

A diákszociális juttatások alakuláéa

A dolgozó anyák gyermekeinek ellátá- sát, étkeztetését, tanulási körülményeit a napközi otthonok biztosítják. A napközi otthonokműködése sok helyen nem felel meg a követelményeknek. Legfőbb aka—

dály a helyiséghiány és az ennek követ- keztében fennálló zsúfoltság. 1955—ben a ioglalkoztatótermek több mint negyed—

részét tanítási célra is használták. A ta—

nulók ötödrészének nem jutott hely a ta—

nulóasztaloknál, az ülőhelyek száma 25 százalékkal kevesebb volt a szükségletne'l.

Mindezek miatt kevés lehetőségük van a gyermekeknek a szabad mozgásra, a be—

szélgetésre, a játékra. A napi 10—11 órán át tartó iskolai fegyelem a tanulók szá-

mára terhes és fejlődésük szempontjából is hátrányos.

7. tábla , A napközi otthonba járó tanulók számának

alakulása

% Napköziotthonba járó ' E , ,

! _.mmlólfgléeg káílsníslí-

Tanév * 1953/54_ portra tató fö tanév szá— tanulok

zalékában száma 1953/54 ... 33 559 1004) 326

1954/55 ... 45 100 184,4 33,4v

1955/56 ... 52 296 155,8 333

1956/57 ... 62 879 187,4 35,5

Az általános iskolai tanulók 5,0 száza—

léka napközi otthonba jár. Arányok Budapesten a legmagasabb, 12,6 százalék a három év előtti 10,5 százalékkal szem—

ben. Az ipari megyékben 6, a többi me- gyékben ennél alacsonyabb (2—4 száza—

lék) a napközisek aránya.

Az általános iskolai tanulók közül 67 SBB-an vettek részt 1956 nyarán üdül- tetésben és 11 168—an nyári országjárás—

ban. Az üdültetettek száma 59,0 százalék- kal haladja meg a tavalyit.

A szakrendszerű oktatás1

Az általános iskolák felső tagozatán ——

lehetőség szerint —— szakrendszerű okta—

tást szerveztek. A szakrendszerű oktatás azonban csak az osztott vagy osztott felső—

tagozatú iskolákban biztosítható. , 1956/57—ben 930 000 tanuló, az összes ta—

nulók 74,1 százaléka járt teljesen osztott iskolába, számuk tehát az elmúlt öt év alatt 17,0 százalékkal emelkedett. A kis—

létszámú egy tanulócsoportos (osztatlan) iskolába járók aránya mindössze 1,8 szá—

zalék, az 1952/53. évinek kb. 60 százaléka.

8. lábl!

A 'szakrendszeríl oktatásban részesülő tanulók számának alakulása

Szakrendszerü oktatásban részesülők száma

Tanév az összes

fő felsőtagozatos tanulók százalékában '1937/38 ... 132 961 36,5

1954/55 ... 438 608 78,9

1955/56 . . .; ... 436 666 79,4

1956/57 ... 434 585 8053

* Szakrendszerü oktatás: az általános iskola felső tagozatán az egyes tantárgyak szaktanár által tör- ténő tanitása.

⁶⁹²

Az általános iskolákban folyó szakrémi—

szerű oktatás pedagógiai értékét csök- (, kenti, hogy a szaktárgyi órák közel egy- ötödét más szakra képesített tanárok lát- ják el. A matematika—fizika szakos órák—

nak kb. 38, a magyar—történelem szakos óráknak kb. 28 százalékát tartják eZekre a szakokra nem képesített tanárok.

Tanulmányi eredmények

Az iskolai oktató—nevelőmunka eradnié- nyességét a tanulmányi eredmények tük—

rözik. _,

Az osztályozás az iskolák államosítását- követő első években -— keVé's kiVétéltől , eltekintve —— liberális volt. Ez megiziutát—

kozik az általános tanulmányi eredmények évenkénti alakulásában is. t

9. 'tha

A tanulmányi eredmények alakulása *

! Kitűnő * Jeles , ' Közepes !Elégséges' Javítóra ! 17353

! ! 7 n ' __

Tanév ; előmenetelű ! bukott Öcmm

l tanulók száma százalékban

a t _

1949/50 ... i 12,7 21,4 25,8 24,8 ' 9,9 3,3 2,1 IÚGJJ

1950/51 ... 8,7 11,4 26 1 31,9 ' 16,1 3,2 ÉJ?! '100,0

1954/55 ... 10,5 10,9 24 7 26,l ! 183 4.6 4,9 , IWJ

"1955/56 ... 10,0 10,8 25 0 26,9 ! 18,2 4,5 4,6 § 1003

! , —

A tanulmányi követelményeket az 1950-es évek elején számottevően szigorí—

tották. Ugyanakkor azonban az általános iskolai tananyag zsúfolt volt, az egyes.

osztályok, különösen az alsó és felső tago—

zat anyaga nem volt megfelelően össze- hangolva, nem épült szervesen egymásra.

Ezen kívül az alsó tagozatban még hosszú ideig enyhébb maradt az elbírálás. Emiatt évről évre az V. és VI. évfolyamban volt a leggyengébb a tanulmányi eredmény,

és ezekben az évfolyamokban volt leg—

nagyobb mérvű a lemorzsolódás is.

A későbbi években igyekeztek a tan—

anyagot csökkenteni. Több esetben került [sor a kiadott tankönyvek és tantervek módosítására is. így például az 1947—ben kiadott új általános iskolai tankönyveket 1950—íg teljesen kicserélték. 1950-től 1954-ig 5—6 tantárgy kivételével vala—

mennyi tárgy tantervét és tankönyvét át- dolgozták. A gyakor—fs tanterv— és tan—

könyvmódosítás következtében például az 1955/56—ban végzők általános iskolai ta—

nulmányainak ideje alatt — 13 fontosabb felsőtagozatos tantárgyat vizsgálva -—— 14 tanterv- és 16 tankönyvmódosítást haj—

tottak végre. A tantervek és tankönyvek gyakori változtatása akadályozza az isme—

retek folyamatos, alapos elsajátítását.

Az átdolgozások ellenére az általános iskolai tankönyvek egy része még mindig nem felel meg a követelményeknek. Az alsótagozatban 1956—ban új tantervet és tankönyveket vezettek be, ugyanezt a

felsőtagozatfaan az 1957/58.,.—iuet61eg az

1958/59. tanévtől kezdődően tervezik.

Az; utóbbi években a követelmények és az elbírálás is reálisabbnak mondhatók, mint korábban, ezért a tanulók előmene—

teli adatai kevésbé, ingadozók.

Általános iskolát végzettek száma

A kimaradt és a tanévet vesztett ta'—

nulók számának folyamatos csökkenéSe nyomán évről évre nő az általános iskolát végzettek száma.

10. tábla Általános iskolát végzett tanulók száma

Általános iskolát végzettek

száma

Tanév *! az 1937/38.

; fő _; tanév

* § százalékában

1937/38 ... 33 901 100,0

1951/52 ... 80 147 236,4

1952/53 . . 97 453 287,5

1953/54 . . . . ... 101 958 300,8 1954/55 ... 97 848 288,6 1955/56 ... ! 101 853 800,4

Az elmúlt öt év alatt 479 259 ta—

nuló fejezte be általános iskolai tanulmá- nyait. Számuk a megfelelő korú (14—18 éves) népességnek 64,4 százaléka. Hasonló

számítás alapján 1930—1934'között az ál—

talános —— illetve ennek megfelelő -——- is—

kolát végzettek száma a megfelelő korú népességnek csupán 141 százalékát tette

ki.

SZEMLE'

Az általánOs iskolákban végzettek meg.

felelő arányú foglalkoztatottságá't évek óta nem biztosították. A mezőgazdaságban foglalkoztatható tanulók körülbelüli szá- mát leszámítva, az elmúlt öt évben évente mintegy 30 000 14 éven felüli fiatal maradt otthon, illetve sem középiskolában, sem ipari tanulóképzésben nem tanult tovább.

1956 tavaszáig az üzemek nagy része nem foglalkoztathatott 16 éven aluli dolgozó—

kat, így ezeknek a fiataloknak nagy része egy ideig állás nélkül volt.

v,, , ;);

698

A tanerők száma

Az iskolák államosítása után a közok- tatás egyik legfontosabb feladata az álta—

lános iskoláknak megfelelő számú tanerő—

vel való ellátása volt. Ennek érdekében megindult a fokozott ütemű tanárképzés.

A nappali tagozatok mellett megnyíltak az esti és levelező tagozatokon a pedagó- giai szakok. Jelentősen felemelték a ta—

nítóképzők tanulólétszámát is. v

11. túbld _ A tanerők számának alakulása

, ,, ^Ebből Tanel-ók* Ebb6]

Tanév 322311 "ma tanító tanár

tanító tanár '

a szükséglet. százalékában

1937/38 ... 26 017 . . .

1952/53 ... . 39 869 22 632 16 093 . . .

1953/54 ... 43 108 22 873 15 779 93,7 110,6 76,4

1954/55 ... 45 955 24 991 15 902 96,3 116,5 74,7

1955l56 ... 60 259 26 514 17 878 100,4 117,8 82,0

1956/57 ... 52 214 27 487 18 435 1002 116,3 82,5

A tanerőlétszám l955/56—ban elérte a szükségletet, ezen belül azonban a tanítói képesítésűek számában évek óta jelentős felesleg, a szakos tanároknál pedig hiány van. i'

A tanítói képesítésűeknél mutatkozó létszámfelesleg az elmúlt tanévig évről évre emelkedett. 1956/57. tanévben újabb 1550 ez évben végzett tanítót helyeztek általános iskolába. Ennek ellenére —— az előző évinél mintegy 4,6 százalékkal ma—

gasabb szükséglet következtében —— a ta—

nító felesleg csekély mértékben csökkent.

A fiatal pedagógusok nem szivesen foglal—

ják el a vidéki álláshelyeket, ezért az évek óta fennálló tanítófelesleg mellett a ta—

nyai iskolákból kb. 400 tanító hiányzik.

A szakos tanárok száma 17,5 százalék- kal kevesebb a szükségletnél. Legjelentő—

sebb a hiány magyar—orosz szakon (1982 fő), matematika, fizika és matematika- fizika szakon (1228 fő), földrajz—természet—

ismeret szakon (1298 fő), magyar, törté—

nelem és magyar—történelem szakon (445 fő).

A tanárok elosztása nem arányos. Az egyes iskolák tanerőhiánya —— a szaktár- gyak szerinti igény alapján —— 9523 fő, ezzel szemben 5610 tanerő olyan iskolában tanít, amelyben saját szakán felesleges.

5 Statisztikai Szemle

Számottevő tanerőfelesleg (1015 fő) csak orosz szakon mutatkozik. Az egy szakra képesített tanerők teljes óraszámban tör- ténő foglalkoztatását ugyanis csak a telje- sen osztott, nagylétszámú iskoláknál tud—

ják biztosítani.

Az utóbbi években végrehajtott —- vi—

szonylag nagyarányú —— tanerőáthelyezé—

sek nyomán a tanárok szakok szerinti el—

osz sa nem javult, még a népgazdasági érdekből történő áthelyezéseknél sem vet—

ték kellőképpen figyelembe az egyes is—

kolák szaktárgy szerinti tanerőigényét.

Az államigazgatás és tanügyigazgatás átszervezése során módosult a tanerők létszáma és szakonkénti összetétele, Buda—

pesten mintegy 1000 pedagógust helyeztek

általános iskolába 1957 január—február

hónapban.

A tam/zlócsoportokz száma

Az iskolai oktatás rendszere a tanuló csoportokra épül. Pedagógiai szempontból az ún. vegyes tanulócsoportok megfelelő ellátása okozza a legnagyobb gondot.

Ezekben a tanulócsoportokban ugyanis

*Tanulócsoport: tanításban egyidejűleg egy osz-—

lályteremben részesülő tanulók csoportja, amely - egy vagy több évfolyam tanulóit foglalja magában.

694 ^szem

nemesek több különböző tananyaggal fog- nak együtt, akiknek az oktatása és neve—

lalkozó évfolyam tanulói, hanem alsóés

telső tagozatos évfolyamok tanulói van-

lése a más. anyagon kívül, más módsze- reket is követel.

12. tábla A tanulócsoportok lzdma

l Önálló *Ömzevont 3332; 03319: Önálló lÖsszevontl Összes Vegyes tanuló.

Tanév " csoportok az igen;

összevont csop rto

! tanulócsoportok száma Wuliím$g$§§úmn százalékában

Hm!/53 ... 24 069 9333 841 83 402 72,1 27,9 100,0 9,0

5953/54 . . . 25 720 9044 866 34 764 74,0 26,0 100,0 9,6

1954/55 . 27 684 9102 727 .!6 786 75,3 24,7 100,0 8,0

1955/56 . . . 29 014 9890 562 38 404 75,5 24,5 100,0 6,0

1956/57 ... 80 145 9452 486 39 597 76,1 23,9 100,0 5,1

; A tanulócsoportok száma az elmúlt öt év alatt 18,5 százalékkal növekedett. Az 'osztálytermek számának növelése az 1954—1956. években nem haladt együtt az új tanulócsoportok létesítésével. Nem egy tanulócsoport ezért tanítási célra nem megfelelő szükségterembe került, és növe—

kedett a délelőtt-délután használt termek máma is.

Osztálytermek

A szakrendszerű oktatás kiterjesztésé- hez a jelenleginél lényegesen több osztály—

teremre és egyéb tanteremre lenne szük—

ség. Az iskolai helyiségek hiánya miatt bevezetett váltott rendszerű tanitás az oktatás színvonalára is kihat.

Az 1930-es években és korábban a pol- gári iskolák, a gimnáziumok és a többi középiskolák egyaránt csak délelőtti fog-—

lalkozásokat tartottak. Az általános isko- lák felsőtagozatos tanulói számára ez nincs biztosítva.

13. tábla

: osztályiermek száma és kihasználtsága

Osztálytermek száma. Égv osztálv-

——————— ——M teremle jutó

Tanév az 1952/58. tanuló-

db tanév száza- csoportok lólcában száma

1952/53 ... 25 116 100,0 1,33

1953/54 ... 25 434 101,8 1,37

1954/55 ... 25 998 103,5 1,41 1955/56 ... 26 905 107,1 1,43 1956/57 ... 27 343 108,9 1,45

Az első ötéves terv időszakában az osz—

tálytermek száma 3550—nel emelkedett.

Az osztálytermek 44,6 százalékát váltott rendszerben használják. A délután foglal—

koztatott tanulók helyzete oktatási szem-—

pontból hátrányos, mert a tanulók tl—

gyelme és felfogóképessége a délutáni ' órákban lényegesen gyengébb, mint dél-—

előtt. ,

Az oktatási célra használt helyiségek közül 2629, az előző évinél 380-nal több,, tanítási célra alkalmatlan.

Az iskolák száma

Az 1956/57. tanévben 6273 általános is—

kola működött, ezerrel kevesebb, mint l937/38-ban.

Az államosítás után az általános iskolák átszervezése során az egy községben mű—

ködő, különbözö fennhatóság irányítása alá tartozó iskolákat összevonták. Ezáltal magasabb színvonalú oktatásra nyílt lehe—

tőség. '

1937/38—ban például az általános iskolák 412 százaléka egy, 25,0 százaléka két tan-—

erővel működött, és csak a polgárik és a gimnáziumok alsó tagozata nyújtott szak—

rendszerű oktatást. 1950—ben az egy ta- nulócsoportos iskolák száma az 1938. évi- nek nem egészeg fele volt, 1956—ban alig egyharmada. "

Középiskolák

A középiskolák szervezetét több korábbi rendelkezés után az 1934. évi XI. t. c. sza- bályozta. Ennek megfelelően hozták létre az egységes gimnáziumot, illetve leány- gimnáziumot. A gyakorlati középfokú ok—

tatás fejlesztésére később liceumokat, mezőgazdasági és kereskedelmi középisko—

lákat szerveztek.

Az iskolák államosítása után sor került a középiskolai oktatás átszervezésére is.

Lehetőség nyílt a középfokú oktatás ki—

terjesztésére, a munkások és parasztok

M

695

,, gyermekeinek a magasabb fokú oktatásba

és levelező tagozatokat szerveztek, hogy a dolgozók termelőmunkájuk megszakítása (nélkül magasabb iskolai végzettséget sze—

rezhessenek. Mindezek alapján jelentősen növekedett a középiskolai oktatásban részvevők száma.

10. tábla A középiskolai (anulók száma

Középiskolák

1937/38.

Tanév nappali esti levelező Összesen 5223, kában

tagozatos tanulólétszáma .

1937/38 . . 52 349 —— —— 62 349 100,0 1952/58 . . 119 432 19 299 753 139 484 266,5 1953/54 . . 129 769 24 394 10 247 164 410 314,1 1954/55 . . 122 627 20 873 18 961 162 461 310,3 1955/56 . . 119 106 15 607 20 551 155 264 296,6 1956/57 . . 125 601 17 052 30 233 172 786 330,1 A középiskolai oktatásban részt vevők származás szerinti összetétele lényegesen különbözik a 30-as években középiskolába járók összetételétől. 1938—ban például a legnagyobb arányt a földbirtokosok, tőké- sek, tisztviselők és katonatisztek gyerme- kei képviselték, míg a munkás— és pa—

rasztszármazásúak aránya 3,4, illetve 0,6 százalék volt.

15. tábla Középiskolai tanulók származás szerinti

összetételének alakulása (Nappali tagozat)

DOL 14 1 Osz

Mun- gozó urte - '

kás pa- miségi Egyéb . tál—V

faszt idegen

Tanév Összesen

származású tanulók száma százalékban

1937/38. . . 3,4 0,6 96,0 100,0

1952/53. . . 41,0 25,7 11,7 21,1 0,5 100,0 1953/54. . . 41,0 26,0 11,5 21,1 O,4 100,0 1954/55. . . , 39,5 23,5 13,6 22,8 O,6 100,0 1955/56. . . 38,7 21,0 15,5 24,2 0,6 100,0

1956/57. .. 36,1 18,8 mm

Mi

w Az utóbbi három évben a tanulók szár—

mazás szerinti megoszlása bizonyos mér—- tékig eltolódott az értelmiségi és egyéb származású tanulók javára. Ez idő alatt a munkás- és parasztszármazásúak együt- tes aránya csaknem egyötödével csökkent.

Az esti tagozatra járó tanulók 46,8 szá- zaléka munkás, 2,2 százaléka paraszt, 51,0 százaléka egyéb foglalkozású. A tanulók ., foglalkozás szerinti összetétele évek óta nem változott számottevően.

őt

A középiskolai felvételek

A tanulólétszám alakulása az utóbbi években hullámzó volt. 1953/54. tanévig a középiskolai létszámtervek alapján évről évre növelték az I. évfolyamra felvettek számát. Ezekben az években az általános iskolát végzettek közül sokan — különö—

sen a munkások és parasztok gyermekei

—— nem éltek a továbbtanulási lehetősé- gekkel kellő számban. Továbbtanulásuk érdekében széleskörű propagandatevé—

kenység folyt az általános iskolákban. Az iskoláztatás ilyen módszerének kétségte—

len előnye volt, hogy felkeltette a tanulás iránti érdeklődést és sok olyan tehetséges fiatalt juttattak ilymódon középiskolába, akik egyébként nem kerültek volna oda.

A középiskolai oktatás túlzott kiszélesí—

tése más oldalról nézve azonban arra ve- zetett, hogy gyenge előmenetelű tanulók nagy számban kerültek középiskolába, s emiatt a követelmények és a képzés szín- vonala hosszú ideig nem érte el a kívánt szintet.

Az általános iskolában kitűnően és je- lesen végzettek közül 1955—ben 3700 tanuló nem került középiskolába, köztük 3000 munkás— és parasztszármazású volt.

A középiskolai képzés mértéke a nép—

gazdaság szükségleteihez sem alkalmaz—

kodott. 1953. évben okozott elsőizben ne—

hézséget a végzettek elhelyezése, illetve felsőfokú továbbtanulásuk biztositása. Ez a magyarázata annak, hogy a következő két tanévben — a levelező tagozat kivéte—

lével —— csökkentették a tanulólétszámot.

A középiskolai felvételek korlátozása azonban ellentétben állt a lakosság nö- vekvő kulturális igényeinek kielégítésé—

vel, ezért az 1956/57. tanévben ismét emel- kedett a tanulólétszám, főként az általá—

nos gimnáziumokban.

Az esti és levelező tagozatra történt fel—

vételeknél sem volt mindenütt megfelelő a tanulók kiválasztása. A felvettek elő- képzettsége általában gyenge.

A levelező oktatás kifejlesztésével pár—

huzamosan igen sokan iratkoztak át az esti tagozatról levelező tagozatra, mert ez az oktatási forma általában jobban meg- felel a dolgozóknak. Pedagógiai szempont- ból a levelező oktatás sok nehézséget je—

lent, különösen a több magyarázatot vagy szemléltetést igénylő tárgyaknál.

ur ;le

A [tanulólétszám uram:; ;:skblitgpusbakaxiz ^{—-— 10. mm}

Glmnázlu- Ipari Muxlldi' Közgazd" Tanító- Óvón6—'

, mok ' — —

Tlné' technikainak , e képzők GW

V tanulói

, ! utni azerint

1935/88 .. 30 593 -— 806 12164 8 336 459 sz ,m

1952/53 . . 09 654 85 214 8038 21 359 19 293 9926 139 484

usa/54 .. 72 970 43, 600 9013 22 088 10 510 4957 * 164 410

1954/55 .. .... 79 794 40 058 9345 21 976 7 492 8290 162 401 1955/50 ... 85 182 34 907 8195 _ , 19 027 s 521 1392 155 es;

1956/57 ... 99 270 88 952 80703 [* 21 409 4 137 876 17293:

V názalékban

1937/38 ... 58,5 —- 135 2332 15,9 0,9 mm

1953/54 ... 44,4 26,5 5.9 135 ' a,; 8.0 mu

1956/67 ... ezt 2245 , 4,7 12,4 2,4 0,5 mm

1956-ban a tanulók 42,5 százaléka az ál- 17 tdbíá

talános műveltség alapjainak elsajátítása

mellett szakképzésben is részesült. A tech-—

,, nikumi képzést az 1950—es évek elején túl—

szakosították. Az ipari technikumi szakok száma például 1951/52. tanévben az előző évi'14-ről 50 fölé emelkedett, 1953-ban 57 féle szakon folyt oktatás. Ezek közül 32 az egész országban csak egy-egy iskolában működött.

Egy—egy iparág részére többféle szakon oktattak, bár ezek tananyagában alig volt eltérés. Igy a vegyipar részére 5, a bányá—

szat részére 8, az építőipar részére 5 féle szakon képeztek technikusokat. A túl—

specializált képzési rendszerben a szakma

átfogó ismeretét biztosító általános isrrie—

retekre nem fordítottak elég gondot.

A mezőgazdasági technikumokon 9, a közgazdasági technikumokon 6 féle sza—

kon tanítottak.

A túlzott szakosítás megszüntetése cél- jából az elmúlt években egyes szakokat összevontak. 1956/57-ben az ipari techni—

kumokon' 49, a mezőgazdasági és köz- gazdasági technikumokon 5, illetve 7 féle szakon oktattak.

A tanító- és óvónőképzők létszáma az 1950—es évek elején szükségleten felül magas volt. Az általános iskolai tanítók

száma évek óta több a szükségletnél, az

óvónők száma már 1953—ban elérte a szűk—

ségletet. Ez magyarázza az utóbbi három évben a tanító- és óvónőképzőbe járó tanulók számának nagymérvű csökken—

tését.

A diákszocíálís juttatásban részesülők száma.

(Nappali tagozat) ,

Dákogt'hgn' 131032- ! igazán

n ak — §, tkező

Tanév használó _ ,

tanulók száma az összes tanulók százalékában

1952/58 ... 25,7 10,1 . L'

1953/54 ... 28.59 12,5 6,2

1954/55 ... 27.63 12,4 2,5

1955/56 ... 25,0 13,0 2,7

195615? ... 24,3 12.6 E,?

A vidékről naponta bejáró tanulók szá- ma még mindig magas, az összes tanulók

18,6 százaléka. Az egyes megyek között

legkedvezőtlenebb az iskolahálózat Pest megyében, ezért itt a tanulók 45 százaléka bejáró, emellett sok tanuló jár innen budapesti iskolába. Csongrád megyébena tanulók egyharmada utazik naponta az iskola székhelyére és Vissza.

A jelentős szociális gondoskodás elle—

nére a korábbi években a - helyenként

erőszakoltnak mondható "", iskolázási gya—

korlat következtében több tanéven" át magas volt a kimaradt tanulók aránya. A nappali tagozatokon évente mintegy 16——

———20 000 tanuló (13—169/0) hagyta abba középiskolai tanulmányait, 1955/56—ban arányuk 9,1 százalék volt. Az esti és leve—

lező tagozatokon a résztvevők helytelen kiválasztása, a hiányos előképzettség, a nagy megterhelés, és az utóbbi években a magasabb tanulmányi követelmények miatt magas a kimaradt tanulók száma.

A tanév alatt kimaradt középiskolai tanulók egy része bizonyos idő mulva ——

nem egyszer eg teljes tanév kihagyásá—