• Nem Talált Eredményt

A termék-, illetve szolgáltatási osztályozások összehangolása

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A termék-, illetve szolgáltatási osztályozások összehangolása"

Copied!
11
0
0

Teljes szövegt

(1)

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A TERMÉK-, ILLETVE SZOLGÁLTATÁSI OSZTÁLYOZÁSOK ÖSSZEHANGOLÁSA

TÚÚ LÁSZLÓNÉ DR.

A világszintű közgazdasági osztályozások történetében fontos mérföldkövet jelent az ENSZ Statisztikai Bizottságának 26. ülése (New York, 1989.), amely egyrészt jóváhagyta a Gazdasági tevékenységek szabványos nemzetközi osztályozásának új, harmadszor felül—

vizsgált rendszerét (International Standard Industrial Classilication of All Economic Activi—

ties — ISIC Rev. 3.), másrészt — egyelőre átmeneti jelleggel — bevezetésre ajánlotta a Központi termékosztályozást (Central Product Classification — CPC), amely a termékek és szolgáltatá- sok első, világviszonylatban egységesített osztályozási rendszere.

A Statisztikai Szemle 1989 júniusában részletes tájékoztatást1 közölt e fontos határoza- tok létrejöttének előzményeiről, ismertette mindkét nagy jelentőségű nemzetközi osztályozás struktúráját, kódrendszerét, a kialakitásuknál érvényesített főbb osztályozási elveket és kap- csolatukat más nemzetközi szervezetek (az Európai Közösség —— EK, illetve a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa — KGST) hasonló rendeltetésű osztályozásaival.

E tanulmány a világviszonylatban irányadó nemzetközi osztályozási rendszerek hazai érvényesítésének lehetőségeit Vizsgálja. Olyan középtávú fejlesztési programot vázol fel, amely az adaptálás területenként legcélszerűbbnek ítélt mértékét és ütemét figyelembe véve, fokozatosan közelíti (illetve a kilencvenes évek közepére eléri) e nemzetközi normákat.

A feladat végiggondolásakor végső soron abban kell állást foglalni, hogy a termék—, illetve szolgáltatási osztályozások összehangolása során mit tekintünk fő célnak:

a) vagy a megfelelő tartalmú nemzetközi osztályozásokhoz való szoros igazodást, b) vagy a hazai osztályozások zárt rendszerének létrehozását.

Ahhoz, hogy erre az alapkérdésre megtaláljuk az optimálisnak tekinthető választ, cél—

szerű röviden áttekinteni:

— mi az érvényben levő nemzetközi osztályozások konkrét rendeltetése és hatóköre; milyen a belső struktúrájuk és egymás közötti kapcsolatuk;

— mennyiben hasonló ehhez a hazai gazdasági osztályozások helyzete, és változtatásuk esetén milyen külső hatásokra (közigazgatási vonzatokra) kell tekintettel lennünk.

A NEMZETKÖZI KÖZGAZDASÁGI OSZTÁLYOZÁSOK

A nemzetközileg általánosan elfogadott felfogás szerint a gazdaságstatisztikai osztályo—

zásokat alapvetően aszerint különböztetik meg, hogy tevékenységi vagy produktumszem—

léletűek—e.

* Lásd: dr. Dreclwler László—Tűr? Mszlóné dr.: A tevékenységi és termékosztályozások világszintű összehangolása.

Statisztikai Szemle. 1989. évi 6. sz. 565483. old.

(2)

TÚÚNÉ DR.: oszrÁLvozÁsox

6 5 7 A témánk szempontjából meghatározó2 nemzetközi osztályozások közül

—- tevékenységi szemléletű a Gazdasági tevékenységek szabványos nemzetközi osztályozása (International Standard Industrial Classiíication of All Economic Activities — ISIC), illetve az Európai Közösség hasonló témájú osztályozása (Nomenclature générale des Activités écono- migues dans les Communautés Européennes — NACE);

—produktumszemléletű a Harmonizált rendszer (Harmonized System — HS), az ENSZ Szabványos nemzetközi kereskedelmi osztályozása (Standard International Trade Classification

— SITC), a Központi termékosztályozás (Central Product Classification — CPC), illetve ezek közös piaci megfelelői: a CN (Combined Nomenclature) és a CPC—COM.

Az ISIC Rev. 3. hangsúlyozottan a gazdasági tevékenységeket foglalja rendszerbe. Cso—

portjai tehát nem a gazdasági egységekből, hanem azokból az egynemű vagy rokontevékeny- ségekből épülnek fel, amelyeket az egységek működésükkor végeznek. Ez a megkülönböz- tetés azért alapvető fontosságú, mert a gazdasági egységek másodlagos tevékenységként a fő- tevékenységüktől eltérő jellegű termékeket is gyárthatnak, illetve attól eltérő szolgáltatásokat is végezhetnek. Maguk az ISIC-kategóriák Viszont a rájuk jellemző tevékenységek homogén csoportjai. Ez kettős követelményt jelent a gyakorlati munka számára:

— egyrészt azt kell biztosítani, hogy a jellemző tevékenység termékeinek és szolgáltatásainak túlnyomó részét a főtevékenységük alapján az adott ISIC—kategóriába sorolható gazdasági egy—

ségek hozzák létre;

— másrészt az ide sorolható egységek kibocsátásának túlnyomó részét a jellemző tevékenység termékeinek és szolgáltatásainak kell képviselniök.

A gazdaság teljes szféráját átfogó ISIC Rev. 3. első osztályozási fokozata — a hazai szóhasználattal élve — 17 nemzetgazdasági ágat különít el (A—g betűjelzéssel). Ezeken belül 60 ágazatot, 159 alágazatot, illetve 292 szakágazatot különböztet meg. A legrészletesebben tagolt nemzetgazdasági ág a feldolgozóipar, melynek tevékenységi köre 23 ágazatra, 61 al—

ágazatra és 127 szakágazatra terjed ki.

A közgazdasági osztályozások világszintű harmonizálása keretében az Európai Közös- ség lényegesen módosította saját ágazati rendszerét is, így az ISIC Rev. 3. és az európai kö- zösségbeli (EK) megfelelője, a NACE Rev. 1 . az első két osztályozási fokozaton teljesen megegyezik.

A további szinteken viszont lényegesen részletesebb tagolást alakítottak ki, azzal az általános kötelezettséggel, hogy az ISIC Rev. 3. kategóriáit a NACE—bontásokból egyszerű összevonással elő lehessen állítani. A NACE Rev. 1.—ben szereplő alágazatok, illetve szak- ágazatok száma így a gazdasági szféra egészére vonatkozóan 222, illetve 513, ezen belül a feldolgozóiparban 103, illetve 246 ilyen kategória található.

A NACE Rev. 1. kötelező érvényű bevezetését nemzeti gyakorlatukba az EK—orszá- gok különböző — 1993 és 1997 közötti — időpontokra irányozzák elő. Ez azzal is összefügg, hogy egyes tagországok saját céljaikra további — ötödik szintű — részletesebb tevékenységi bontást is ki kívánnak alakítani.

A produktumszemléletű osztályozások közös vonása, hogy az újratermelési folyamat különböző szakaszaiban létrejövő termékek, illetve az ott keletkező szolgáltatások konkrét fajtáit csoportosítják. E körön belül különbséget tehetünk forgalmi szemléletű, illetve ter- melési szemléletű osztályozások között.

A forgalmi szemléletű nemzetközi osztályozások körében napjainkban kitüntetett sze- rephez jutott a HS (Harmonizált áruleíró és kódrendszer), amelyet a külkereskedelmi áru—

forgalom s elsődlegesen a vámeljárások céljaira a Vámegyüttműködési Tanács koordiná—

' A könnyebb áttekinthetőség érdekében itt nem foglalkozom a megfelelő KGST-osztályozásokkal, nevezetesen az ágazati rendszerrel (CBNE), a külkereskedelmi ámosztályozással (SFI'C) és a hazai szóhasználatban OK?-ként ismert általános termékosztályozással. Az ezeken alapuló adatszolgáltatási kötelezettségeknek ugyanis a hazai összesttések meg- felelő átesoportositásával tehettünk eleget.

(3)

6 5 8 TÚÚ LÁSZLÓNÉ DR.

lásával dolgoztak ki. A HS-re vonatkozó nemzetközi konvenció 1988. január 1-jén lépett hatályba. A konvencióhoz szerződő félként csatlakozó országok kötelezettséget vállalnak arra, hogy a HS teljes (hat számjegy mélységű) csoportosítási rendszerét alkalmazzák mind a vámtarifáik megállapításakor, mind a külkereskedelmi forgalomra vonatkozó statiszti- kai nómenklatúráik kialakításakor.

A HS az ún. ,,szállítható javak", vagyis kifejezetten a (mezőgazdasági és ipari) termékek osztályozására szolgál. Ezeket gyakorlatilag négy szinten csoportosítja:

egy számjegy szinten 21, két számjegy szinten 96, négy számjegy szinten 124], hat számjegy szinten 5019

árukategóriát tartalmaz. Mivel e csoportosítások világszinten egységes alkalmazását igen részletes ,,M'igyarázó megjegyzések" biztosítják, a HS — erősen bírálható csoportosítási megoldásai ellenére — gyakorlatilag egyöntetű hivatkozási bázisává lett az ENSZ és az EK valamennyi fontosabb, az előbbiekben már említett gazdasági osztályozásának.

A Vámegyüttműködési Tanács erre a célra létrehozott bizottsága egyébként rendszere- sen foglalkozik a HS fejlesztésével és naprakésszé tételével, igy — információim szerint -— már a kilencvenes évek elején számottevő módosításai várhatók.

A forgalmi szemléletű, világviszonylatban egységesen alkalmazott nemzetközi áruosz—

tályozások közül a leghosszabb statisztikai múltra a SITC tekinthet vissza. Az ENSZ Sta—

tisztikai Bizottság által elfogadott legújabb változata: a SITC Rev. 3. a HS-sel egyidejűleg, 1988-tól lépett életbe. Az ezt megelőző felülvizsgálatnak és a végrehajtott számos módosí—

tásnak éppen az volt a fő gyakorlati indoka, hogy részleteiben is közvetlen összefüggést (át— járhatóságot) teremtsenek a SITC Rev. 3. és a HS között. Ugyancsak a ,,szállítható javak"

körére terjed ki, s ezeket elsődlegesen gazdasági rendeltetésük szerint (például élelmiszerek és élő állatok, nem étkezési célú nyersanyag, feldolgozott termék, gép és szállítóeszköz) osztályozza.

A SITC Rev. 3. összesen ötszintű csoportosítást érvényesít:

egy számjegy szinten 10, két számjegy szinten 67, három számjegy szinten 261, négy számjegy szinten 1033, öt számjegy szinten 3118 árukategóriát tartalmaz.

Viszonylag szűk körben ismert, hogy a közgazdasági osztályozások világszintű össze- hangolása során az ENSZ Statisztikai Hivatalától kiinduló kísérlet történt a SITC megszün- tetésére. E kezdeményezést — a nyolcvanas évek első felében járva — arra hivatkozva utasí—

tották el, hogy a világszintű külkereskedelem—statisztikai tájékoztatás, amely az ENSZ talán legszélesebb országkört felölelő publikációja, hagyományosan a SITC-en alapul. Magam részéről azonban elképzelhetőnek tartom, hogy a HS időközbeni ,,előretörésére" tekintettel a SITC kiiktatásának gondolata nem került le véglegesen a napirendről.

A CPC a legfiatalabb világszintű gazdaságstatisztikai osztályozás. Az, hogy az ENSZ Statisztikai Bizottsága 1989—ben egyelőre csak átmeneti jelleggel fogadta el, annyit jelent, hogy a gyakorlati kipróbálás tapasztalataitól függően eleve előirányozták fejlesztését. Létre—

hozásával egységes keretet kívántak teremteni minden olyan statisztika számára, amely ter—

mékek részletes adataival foglalkozik. Ezek egyaránt lehetnek termelésre, fogyasztásra, kül- és belkereskedelmi forgalomra, készletekre vagy beruházásokra vonatkozó adatok. Hang- súlyozandó azonban, hogy a CPC vonatkozásában a termék szót az általános magyar szó- használatnál tágabban kell értelmezni, mivela CPC a ,,szállítható javakon" kivül a végzett

(4)

oszrÁurozÁsox 659 szolgáltatásfajtákat is egységes rendszerbe foglalja. Kiterjed a nem szállítható javakra, vagyis az építőipari tevékenységek produktumaira is. Ezek két vetületben — egyrészt mint építőipari szolgáltatások, másrészt épitményekként csoportosítva —— szerepelnek (összesen 88 ötszám- jegyű kategóriában).

Elméletileg vitatható megoldása a CPC-nek, hogy csoportosításai között a föld és az eszmei vagyontárgyak számára is teret nyitott (összesen 7 ötszámjegyű kategória keretében).

Ezek a tételek ugyan tárgyai lehetnek akár a belföldi, akár a nemzetközi forgalomnak, va- gyonként is szerepelhetnek, de szigorúan véve nem tartoznak a termékek és szolgáltatások közé, mivel kívül esnek az új érték létrehozásának folyamatán.

Hasonló megfontolások alapján, lényegében az egységes hivatkozási számok rögzítése érdekében, de elkülönülő formában csatlakozik a CPC—hez a jövedelmek és a transzferek jegyzéke. Itt a fizetési mérleggel való kapcsolatteremtés volt az elsődleges cél, a világos meg—

különböztetés érdekében azonban minden tétel előtt A prefixum szerepel, ami egyértelműen jelzi, hogy ezek — az SNA felfogásának megfelelően — nem tartoznak a termékek és szolgál-

tatások közé.

A CPC címében a "központi" szó azt fejezi ki, hogy a produktumszemléletű osztályozá- sok körében középső helyet foglal el a termelési, illetve a forgalmi szemléletű osztályozások között. Viszonylag aggregált kategóriái ugyanis éppen az átmenetet, a két szemlélet közötti kapcsolat lehetőségét kívánták rögzíteni: ezek a kategóriák mind a termelési, mind a for- galmi szemléletű osztályozások részletező tételeiből (HS-hivatkozású ,,építőkockáiból") lét- rehozhatók.

A CPC is ötszintű csoportosítást érvényesít:

egy számjegy szinten 10, két számjegy szinten 69, három számjegy szinten 292, négy számjegy szinten 1035, öt számjegy szinten 1966 kategóriát tartalmaz.

Megjegyzendő, hogy az első szinten szereplő 10 szekció csak véletlenszerű, formai hason—

lóságot mutat a SITC első fokozatával. A CPC alapszerkezetében ugyanis elsősorban a ,,ter- mék" — "szolgáltatás" megkülönböztetés, ezen belül pedig lényegileg a gazdasági ágak sze—

rinti tagolás érvényesül.

Az Európai Közösség produktumszemléletű osztályozásai közül a Kombinált nómenkla—

túra (Combined Nomenclature — CN) hasonló viszonyban áll a HS-sel, mint a NACE az ISIC-kel: a külkereskedelemre Vonatkozó egységes európai igényeket fejezi ki a HS további részletezése révén. Összesen mintegy 9000 (nyolc számjeggyel jelölt) kategóriát tartalmaz.

Naprakészen tartásával az EUROSTAT irányításával működő munkacsoport folyamatosan foglalkozik.

Értelemszerűen hasonló feladatot kellene a tervbe vett CPC—COM osztályozásnak is betöltenie a CPC-hez képest. Tekintettel azonban arra, hogy az EK egyes nemzeti statiszti—

kai hivatalai és más (magán-) intézmények részéről számos kritikai észrevétel merült fel a CPC szerkezetével, aggregálási megoldásaival szemben, a CPC—COM kidolgozásának végső határideje még nem ismeretes.

Ez azzal is összefügg, hogy — mivel az erősen aggregált CPC Önmagában nem elégíti ki a termelési megfigyelések igényeit — PRODCOM elnevezéssel javaslatot dolgoztak ki az ipari termékek EK—szinten összehangolt, körülbelül 7000—10 000 tételt tartalmazó egységes osztályozására is. (Előzetes információink szerint a PRODCOM a korábbi közös piacbeli ipari terméknómenklatúra: a NIPRO szerepét fogja ellátni, azzal a lényeges eltéréssel, hogy az összehangolásnál itt célszerűségi okokból az előzőkben már ismertetett harmonizált rendszerre — a HS-re — támaszkodnak.)

(5)

660 Tűű LÁSZLÓNÉ DR.

A HAZAI KÖZGAZDASÁGI OSZTÁLYOZÁSOK KÖRE És FÖBB JELLEMZÖIK

A magyar statisztikai gyakorlatban a Tevékenységek Egységes Ágazati Osztályozási Rendszere (TEÁOR) egyértelműen központi szerepet tölt be, kidolgozása és szükség szerinti korszerűsítése nemzetgazdasági szinten összehangoltan történik.

Nem állítható ez ugyanilyen határozottsággal a produktumszemléletű osztályozásaink- ról, amelyek lényegében időbelileg elkülönülve s elsődlegesen az érintett gazdasági területek számbavételi igényeit (lehetőségeit) szem előtt tartva, a termékekre, építményekre és a szol—

gáltatásokra vonatkozóan külön—külön alakultak ki.

Jelenlegi hazai gyakorlatunkban az előállított vagy forgalmazott termékeket, illetve a szolgáltatásokat az alábbi osztályozások részletezik:

Ipari Termékek Jegyzéke (ITJ),

Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzéke (METJ), Vízgazdálkodási Termékek Jegyzéke (VTJ),

Számitástechnika—alkalmazási Termékek Jegyzéke (SZATJ),

Épitményjegyzék (ÉJ),

Szolgáltatási Tevékenységek Jegyzéke (SZTJ),

A felsoroltak közül az ITJ keletkezett a legrégebben: a hatvanas évek második felében.

Főbb jellemzőit emiatt viszonylag részletesebben célszerű áttekinteni, hiszen a közelmúltban felülvizsgált SZTJ sajátosságai a statisztikai szakterületen szélesebb körben ismertek, az Épitményjegyzék használati területe pedig ezekhez képest eléggé koncentrált.

Az ITJ a belföldön gyártott, valamint a behozatalból származó ipari termékek (nyers- anyagok, félkész- és késztermékek) csoportosítását tartalmazza. Életbe léptetése azzal a kö- vetelménnyel történt, hogy a termékek nyilvántartása és számbavétele, valamint az átfogó termékmérlegek készítése a gazdaság valamennyi ágában, azaz a termelés, a forgalom (bel—

és külkereskedelem, szállítás) valamint az anyagi—műszaki ellátás területén egységes tarta—

lommal történjék.

Részletességéről nagyságrendi tájékoztatásul szolgálhat, hogy az ITJ (kidolgozásakor) 71 kétszámjegyű, 526 háromszámjegyű, a legrészletesebb tagolás szerint pedig mintegy 14000 termékcsoportot foglalt magában. Jelenleg a termékcsoportok száma már megköze- líti a 15 OOO-et.

Az ITJ konkrét termékeket nem tartalmaz. A tagolás részletezése általában a konkrét terméket megelőző termékcsoportokig terjed, ami többnyire öt—hat számjegyű bontásnak felel meg. Egyes esetekben azonban, ahol a termékcsoportba tartozó termékek jellege, illetve jelentősége megkívánta a több ismérv szerinti csoportosítást, 7, illetve 8 pozíció felhaszná- lására is sor került. (Megjegyzendő, hogy a gyakorlati tapasztalatok szerint az ágazatonként eltérő mélységű bontás ugyan rugalmasan segíti a viszonylag bonyolultabb termékstruktúrák vizsgálatát, technikailag viszont az a következménye, hogy az iparstatisztikai termékfel- dolgozásokhoz külön évközi, illetve éves kódszámrendszereket kellett kidolgozni, amelyek az adott időszak megügyelési nómenklatúrájához kapcsolódnak.)

Hazai viszonylatban a ,,szállítható javak" osztályozása decimális számozási rendszeren alapul. Az elsődleges felosztáshoz rendelkezésre álló egyszámjegyű pozíciókból 8 pozíciót az ITJ vesz igénybe az ipari termékek csoportosításához. A 9. pozíció eredetileg a mezőgaz—

dasági termékek osztályozására szolgált. A későbbiekben, a vízgazdálkodás önálló nemzet- gazdasági ággá válását, illetve a számítástechnika-alkalmazási termékek fogalmának meg—

születését követően gyakorlatilag ,,megosztoztak" ezen a számtartományon: a METJ a 91—94, a VTJ a 95, a SZATJ a 97—98 pozíciókat vette igénybe csoportosításaihoz.

Az ITJ belső tagolása felfogásában igazodott az ágazati rendszer struktúrájához, de azzal teljesen soha nem esett egybe. Ennek többféle — részben elvi, részben gyakorlati — oka

(6)

OSZTÁLYOZÁSOK 66 l van. Elvi ok, hogy az ipari ágazatok elhatárolásánál gyakori ismérv a gyártáshoz felhasznált alapanyag vagy az alkalmazott termelési technológia. Ugyanakkor a termékek csoportosí—

tásánál sokszor nagyobb súllyal esett latba osztályozási ismérvként az adott termék rendel- tetése. Napjainkban ez a tendencia erősödik, ez vezetett például a sportszerek, sportesz- közök, a versenysportruházat, -cipő és -kesztyű eléggé vegyes tartalmú csoportjainak létre—

hozásához. Az ilyen és hasonló termékcsoportok eltérő belső összetételük folytán teljes következetességgel egyik szakágazathoz sem kapcsolhatók.

Gyakorlati ok -— ami főleg a decimális rendszer szabta határok miatt okoz problémát —, hogy az ipari ágazatok termékspektrumának szélessége igen tág határok között változik.

Mig például az energiaipari, bányászati, illetve egyes élelmiszeripari szakágazatok termé- keinek csoportosítására alig néhány kategória kijelölése elegendő, addig például a vegyiparra, kohászatra, gépiparra, textiliparra vagy a textilruházati iparra jellemző széles termékskálá- nak igen nagy a pozicióigénye.

Ezeket a csoportosítási feltételeket és a decimális számrendszer adta lehetőségeket mér- legelve, az ITJ jelenlegi alapstruktúrája az alábbi összevonásokat tartalmazza:

]. Bányászati, energia- és építőanyag-ipari termékek,

2. Kohászati termékek, fémszerkezetek és fémtömegcikk-ipari termékek, 3. Gépek,

4. Közlekedési eszközök, villamos gépek, híradástechnikai, vákuumtechnikai és műszer—

ipari termékek,

5. Vegyipari termékek

6. Fa-, papir-, nyomda-, bőr- és egyébipari termékek 7. Textil—, ruházatiéskonfekcionált termékek,

8. Élelmiszer-, ital— és dohánygyártási termékek.

A független Építményjegyzék (ÉJ) számrendszere a teljes decimális számtartományt átfogja. Alapstruktúrája a következő részekből áll:

11 Utak 21 Vasutak

31 Vízi építmények 41 Hidak

51 Ipari építmények

52 Mezőgazdasági építmények 53 Közlekedési építmények

54 Kereskedelmi és szolgáltató építmények 55 Tároló építmények

56 Igazgatási épületek

57 Művelődési és oktatási épületek 58 Szociális épületek

59 Lakó— és szállójellegű épületek 61 Vezetékek

71 Alagutak és földalatti építmények

81 Bányakutatás építményei és bányaépítmények 91 Egyéb építmények

" '

Szembetunó, hogy a lehetséges pozíciószámot az ÉJ csak az 5. részben használja ki Általánosnak a fejezetenkénti egy pozíció tekinthető.

A Szolgáltatási Tevékenységek Jegyzéke (SZTJ) szintén igénybe veszi a teljes decimális számtartományt. Alapstruktúrája a jelenleg érvényben levő TEÁOR nemzetgazdasági ágak szerinti tagolását követi, az alábbiak szerint:

101 Ipari szolgáltatások 202 Építőipari szolgáltatások

303 Mezőgazdasági szolgáltatások 304 Erdőgazdasági szolgáltatások

(7)

662 mc LÁSZLÓNÉ na.

405 Közlekedés

406 Posta és távközlés 507 Belkereskedelem 508 Külkereskedelem

609 Vízgazdálkodási szolgáltatások

710 Számítástechnika—alkalmazási szolgáltatások 711 Személyi és háztartási szolgáltatások

712 Uzleti szolgáltatások

713 Pénzügyi szolgáltatások

714 Lakás-, város- és községgazdálkodási szolgáltatások 715 Környezet— és természetvédelem

816 Társadalombiztositás

817 Egészségügyi szolgáltatások 818 Szociális ellátás

819 Oktatás

820 Kulturális szolgáltatás 821 Sport

922 Tudományos kutatás, kísérleti fejlesztés

923 Államigazgatási és egyéb közösségi szolgáltatás

Az összehangolási problémák megítélése szempontjából itt azt tartom lényegesnek, hogy az SZTJ fenti alapstruktúrája, felfogásbeli hasonlósága mellett részletesebb az új —- 1992-től életbe lépő — TEÁOR nemzetgazdasági ágas tagolásánál. így ezen a szinten főleg a sorrend- cserék és összevonások (vízgazdálkodás, külkereskedelem, környezetvédelem) jelentenek fel- adatot (ha az osztályok tartalmát érintő belső átcsoportosításoktól pillanatnyilag eltekin—

tünk).

Az áttekintés teljessége érdekében említést kell még tenni három olyan osztályozási rendszerről, amelyek jelentős szerepet játszanak a hazai statisztikai gyakorlatban, de funk- ciójukat valójában nem hivatalosan elismert osztályozásként, hanem inkább ,,szokásjogi"

alapon töltik be.

Ebbe a kategóriába elsősorban a Külkereskedelmi Termék Jegyzék (KTJ) tartozik, amely irányadó a külkereskedelmi forgalom megfigyelésénél, s e funkciója egyelőre a HS bevezetésével párhuzamosan is fennmaradt.

Bár a KTJ alapjában véve követi az ITJ (illetve a METJ) esoportositásait, néhány kül- kereskedelmi sajátosságra tekintettel eltérő megoldásokat is alkalmaz, például az ún. komp- lett berendezések vagy a gépipari alkatrészek kezelésénél. Lényegesebb formai eltérésként említhető, hogy a KT] termékszámai egységesen hétszámjegyűek. Az ipari és a mezőgazda- sági termékeken kívül (1990—ig) lehetőséget biztosított a licenc, know—how, illetve bizonyos szolgáltatások külkereskedelmi forgalmának megfigyelésére is.

A másik ,,félhivatalos" osztályozás az Ipari gyártási ágak rendszere, amelyet 1968 óta alkalmazunk az összetett profilú ipartelepek tevékenységi bontású megfigyelésénél (a termé- szetes mértékegységben számbavehető főbb adatokra vonatkozóan). A gyártási ágak jegy- zéke jelenleg mintegy 240—250 tevékenységcsoport elkülönítésére alkalmas. Ezek tartalmát a szöveges meghatározásokon kívül a megfelelő ITJ-számokra utaló tételes felsorolás is rögzíti.

Az Ipari gyártási ágak rendszeréhez hasonló szerepet tölt be a mezőgazdaságon és er- dőgazdálkodáson belüla Mezőgazdasági és erdőgazdálkodási üzemek alaptevékenységének osztályozása, amely főbb jellemzőit tekintve tevékenységszemléletű csoportosítás. Az osztá- lyozás a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási termelési vertikumon belüli tevékenységeket rendszerezi, függetlenüla tevékenységek jellegének a nemzetgazdaság ágazati osztályozási rendszerében meghatározott hovatartozásától.

Az osztályozás alapelemeit a jellegzetes és viszonylag egységesnek tekinthető mintegy 250 tevékenységcsoport: az ún. üzemágak alkotják. Azok tartalmát termék-előállító tevé- kenységeknél a terméknómenklatúra, a szolgáltatásjellegű tevékenységeknél az SZTJ meg- felelő tételeinek felsorolásával, más jellegű tevékenységeknél szöveges leírással határozza meg.

(8)

oserwozÁsox 663 AZ ÖSSZEHANGOLÁS SZEMPONTJ AI

Az esedékes hazai összehangolásnál a konkrét javaslatok kialakításához figyelembe kell venni a termék- és szolgáltatási osztályozások harmonizálását közvetlenül vagy közvetetten érintő

— a központi statisztikai hivatali belső döntéseket,

— a társhatóságok igényeit, illetve az általuk jelzett korlátokat,

— a lebonyolítás várható időszükségletét.

Témakörünkkel kapcsolatban ,,A gazdaságstatisztikában alkalmazott általános osz—

tályozások felülvizsgálatának koncepciója" cimmel már 1990 márciusában készült előkészítő anyag, mely a következő három alapelvet jelölte meg követendőként:

I. az ENSZ ajánlásaitói csak nagyon indokolt esetben lehessen eltérni, és bizonyos aggre- gáltsági szinten biztosítani szükséges a megfeleltethetőséget; az ENSZ ajánlások átvételének mér- legelésénél az osztályozások többcélú felhasználási szempontjait figyelembe kell venni;

2. az osztályozások között a tevékenységek új ágazati osztályozási rendszere tölti be az irány- adó, koordináló szerepkört, figyelembe véve természetesen az osztályozások kölcsönös egymásra hatását;

3. a tevékenységi osztályozásokkal egyidőben valamennyi osztályozás módosítását együtte—

sen, összefüggéseik figyelembevételével, az összefüggő pontokon időben is együtt szükséges átgondolni, illetve elvégezni, legalább olyan mértékben, amennyire azt a tevékenységek ágazati osztályozási rendszerének változása, az olyan módszertani megfontolások, mint például a ter—

mék-szolgáltatás, alvállalkozás—bérmunka elhatárolása stb. indokolják.

1991 januárjában döntés született arról, hogy a Központi Statisztikai Hivatal az új TEÁOR első két fokozatán — azaz gazdasági ág, illetve ágazati szinten — igazodik a jövőben az ENSZ és az Európai Közösség által egységesen elfogadott tevékenységi elhatárolásokhoz.

Az ennél mélyebb bontásoknál indokolt esetben a hazai munkamegosztást figyelembe Vevő (vagyis általában a ISIC Rev. 3-nál, illetve a NACE Rev. l-nél kevésbé részletezett) alága—

zati, illetve szakágazati rendszert lehet kialakítani, középtávú feladatként fenntartva a teljes közelítés igényét.

Annak érdekében, hogy az új TEÁOR 1992. január l—jétől életbe léphessen, az ágazati struktúra és a kapcsolódó tartalmi meghatározások kidolgozását és államigazgatási szintű egyeztetését gyakorlatilag 1991. első félévében végre kell hajtani.

Ezzel azonos az időbeli követelmény produktumszemléletű hazai osztályozásaink eseté- ben is, ugyanis az országos szintű pénzügyi szabályozások ezekre segédletként támaszkodnak.

így például az általános forgalmi adóról (ÁFA) intézkedő törvény az adókötelezettség meg—

állapítását KSH-osztályozások (ITJ, METJ, VTJ, SZATJ, ÉJ, SZTJ) csoportosításai alapján szabályozza.

JAVASLATOK AZ ÖSSZEHANGOLÁSRA

Tevékenységi, illetve produktumszemléletű osztályozásaink középtávú fejlesztési céljai- nak kijelölésekor döntő tényezőként célszerű Hgyelembe venni, hogy részünkre a CPC alap—

struktúrájának teljes átvétele nem fejlesztést, hanem visszalépést jelentene. Ekkor ugyanis a mainál sokkal ,,összepréseltebb" csoportosítást kellene mind a termékekre (szállítható ja- vak), mind az építményekre s nem utolsósorban a szolgáltatásokra rákényszeríteni. Ezt mér- legelve a Központi Statisztikai Hivatal szakértői értekezlete azt az álláspontot fogadta el, hogy megőrizve a jelenlegi termék és szolgáltatási osztályozások önállóságát, ezek zárt rend- szerének kialakitása kapjon elsőbbséget.

Az új TEÁOR központi, koordináló funkciójának érvényesítése közvetetten ezeken a területeken is közeledést fog eredményezni a nemzetközi osztályozásokhoz. Az előzőkben

(9)

664 TÚÚ LÁSZLÓNÉ DR.

már szó volt arról, hogy az 1992. január l-jétől bevezetendő új ágazati osztályozási rendszer felső két szintje azonos lesz az ISIC Rev. 3. által ajánlott osztályozással, s a hazai lehetősé- gekhez képest az osztályozás harmadik és negyedik szintjén is irányadó az ISIC struktúrája és tartalmi meghatározásai. A középtávú fejlesztés irányát rögzítő döntés szerint pedig az 1990—es évek közepére a hazai statisztikai adatgyűjtési és adatfeldolgozási rendszert fel kell készíteni az Európai Közösség ennél jóval részletesebb tevékenységi osztályozásának (NACE Rev. 1.) alkalmazásából adódó feladatokra is.

Ezekkel a hazai tevékenységi osztályozást a nemzetközi normákhoz közelítő lépésekkel összhangban. termék-, illetve szolgáltatási osztályozásaink fejlesztése a következők szerint történne.

Ipari Termékek Jegyzéke (ITJ)

Az ITJ alapszerkezetét, illetve részletező csoportosításait 1991-ben teljeskörűen nem kell felülvizsgálni. A nemzetgazdasági ágak sorrendjében várható változások követésének elvi követelménye ugyanis nem lenne arányban az országos szinten emiatt jelentkező munka- terheléssel és többletköltségekkel. A teljes körű felülvizsgálat nagy horderejű munkája né- hány hónap alatt egyébként is megoldhatatlan lenne.

Az ITJ alapszerkezete most annyiban módosul, hogy —— a vízgazdálkodás elkülönítésé- nek megszűnése folytán — a VTJ-ben csoportosított termékeket vissza kell helyezni az ITJ első osztályába. Ez a folyamatos, naprakészen tartási munkák keretében elvégezhető. Ha- sonló lépés gondolata az SZATJ beolvasztásával kapcsolatban is felmerül, ennek lehetőségét és célszerűségét azonban részletesebben meg kell vizsgálni.

Középtávon az IT] struktúráját és részletező csoportosításait egyaránt célszerű össze- hangolni a PRODCOM-mal, vagyis az EUROSTAT irányításával jelenleg kidolgozás alatt álló, közösségi szinten egységes ipari termékosztályozással.

Mezőgazdasági és Erdészeti Termékek Jegyzéke (METJ)

A METJ alapszerkezete és részletező csoportosításai jelenleg nem igényelnek érdembeli felülvizsgálatot. A TEÁOR nemzetközi osztályozásokhoz való közelítése következtében néhány terméket kell az ITJ-ből ide áthelyezni, ami a tevékenységi osztályozás véglegesítése után a folyamatos korszerűsítés keretében megoldható.

Középtávon az IT] fejlesztésével összehangoltan lehet itt is végrehajtani az indokolt szerkezeti és csoportosítási változtatásokat.

Építményjegyze'k (ÉJ)

Az ÉJ teljes körű átdolgozását sem hazai, sem nemzetközi ,,harmonizálási" követelmé—

nyek nem igénylik. Részleges felülvizsgálatát 1991-ben csak a termékek és szolgáltatások elhatárolását érintő döntések tehetik szükségessé.

Középtávon az ÉJ esetében is indokolt szorosabb strukturális megfeleltetést létrehozni

a TEÁOR továbbfejlesztett változatával.

Szolgáltatási Tevékenységek Jegyzéke (SZTJ)

Az SZTJ tervbe vett átdolgozásánál kiindulási alapnak az új TEÁOR gazdasági ágas tagolását kell tekinteni. A részletes felülvizsgálatot és átdolgozást _a lehetőségekhez képest a hasonló típusú TEÁOR-munkákkal párhuzamosan célszerű végrehajtani, ezúton is bizto—

sítva a közvetlen, szoros kapcsolatot főleg a szolgáltató szférában végzett tevékenységek és az általuk nyújtott szolgáltatások csoportosításai között.

(10)

OSZTÁLYOZÁSOK

665 A felülvizsgálat során indokolt változtatni a SZTJ címének és belső szövegezésének azon a felfogásán, amely következetesen tevékenységekre utal. A tevékenységek osztályozása a TEÁOR feladata míg az SZTJ rendeltetésénél fogva a produktumszemléletű osztályozások családjába tartozik, ezért a szóhasználatotlS ennek megfelelően kell módosítani.

A Szolgáltatások Jegyzéke esetében a nemzetközi gyakorlathoz való további konkrét közelítést nem tervezhetünk, mert az EK egyelőre nem rendelkezik saját szolgáltatási osz- tályozással. ltt középtávon is csak a folyamatos naprakészen tartást kell előirányozni.

K ülkereskedelmí osztályozások (HS , KN, KTJ)

A külkereskedelmi osztályozások területén a következő célok ajánlottak.

— El kellene érni, hogy — lehetőleg már a jövő évtől — a hazai külkereskedelmi statisz- tikai gyakorlatban is az EK Kombinált Nómenklatúrájához hasonló felfogás érvényesüljön, a HS hatszámjegyű szintjének alkalmazása helyett. Ez olyan célú felülvizsgálatot igényel, hogy a vámtarifatételek szabályozására használt 7. és 8. pozíción — további bontásokkal — a statisztikai csoportosítások igényei is kifejezésre jussanak.

— Középtávon célszerű folyamatosan figyelemmel kísérni a Kombinált Terméknómen—

klatúrában EK szinten végrehajtott változtatásokat. Ezek várhatóan az ,,ipari eredet" irá- nyában jelentenek majd elmozdulást, s így jobb lehetőséget nyújthatnak a termelési szem- léletű adatokhoz való kapcsolódásra is.

— Részben e lépések megtétele után, részben az importliberalizálás általánossá válásával meg kellene oldani a KT] végleges kiiktatását a külkereskedelmi gyakorlatból.

Az Ipar Gyártási Againak Jegyzéke; A Mezőgazdasági és Erdőgazdálkodásí üzemek Alaptevékenységének Osztályozása

Ezeknek a részletes szakmai tevékenységi osztályozásoknak a struktúráját az 1991. évi felülvizsgálat során következetesen össze kell hangolni az új TEÁOR—ral.

Középtávon csoportosításaikat alkalmassá kell tenni arra, hogy a NACE Rev. 1. át- vételekor az ehhez ötödik pozíción kapcsolható nemzeti osztályozás alapjául szolgálhassanak.

!

A vázolt feladatok sokrétűségéből is érzékelhető, hogy fokozottabb alkalmazkodásunk a nemzetközileg irányadó közgazdasági osztályozásokhoz a gazdasági élet közreműködőinek igen széles körétől igényel a közeljövőben jelentős és tartós erőfeszítéseket.

A szükségessé váló módszertani változtatások kidolgozása, illetve megismerése ezen a hosszúnak ígérkező úton csak az első lépéseket jelenti. A körvonalazott fejlesztési célok el—

érését a statisztikai szolgálat minden szintjén: a gazdálkodó szervezeteknél és a közigazgatás különböző területein egyaránt körültekintő, ésszerű szervezésnek kell megalapoznia ahhoz, hogy például az eddigi nyilvántartások átalakítása, az adatok összehasonlíthatósága, az idő- sorok folytathatósága terén óhatatlanul jelentkező problémákat a lehető legkisebb munka—

ráfordítással lehessen megoldani vagy legalább enyhíteni.

A nemzetközi vérkeringésbe való eredményesebb bekapcsolódásunknak, az Európai Közösséghez történő csatlakozásnak viszont egyik előfeltétele az ott elfogadott statisztikai módszerek, osztályozások, definíciók alkalmazása. Az előttünk álló fontos gazdasági célok—

kal összhangban kell tehát a következő évek statisztikai fejlesztéseinek hazai irányát és üte—

mét is meghatározni.

TÁRGYSZÓ: Osztályozás. Nemzetközi összehasonlítás.

5

(11)

666 TÚÚNÉ DR.: OSZTÁLYOZÁSOK

PEBIOME

Pacenaarpmzax pont, a Baanmoornomermx mem cramraprmonannbmn na maponom yponne maximumban—mum nenrenbnocreü, nponyx'roa n ycnyr (ISIC Rev. 3., CPC, HS, SITC Rev. 3.), c OHHOÉ croporm, u nonoőrmmn maccmpnxanum Exponeücrcoro Cooönrecrna (NACE Rev. 1., CPC—COM, PPODCOM, CN), c zrpyroü, anrop necnenyer Bonpoc o TOM, B rakottmepe neücrayro- nme B npaxrmce Benrepcxoit cramc'rmm axouoma'iecme maccmbmcamm coorne'rc'rnyio'r memny- Hapommm nopmaM 8 amit oőnac'm.

Bc'ryn'arornan B neücraue n 1992 rony Honax nearepcxan maccmbmcaunx nenrenbnoc'reit Ha nepnowr n aropom ypomie, ro een, no pasnenon, B nomroü ivrepe öyue-r cooraercrnoua'rb xnaecmpu- xauuer ISIC Rev. 3., n cooraercrsemto, NACE Rev. 1. Ha rperbeM n'ICTBepTeM yponne mamám- xamm, 'ro ec'rr, Ha yponne rpyrm n Knaccon, opuerrrnpom öyuer cnyxcnrb crpyicrypa ISIC Rev. 3.

Onaaxo K cepemme 90-51); ronon Benrepcrcan maccudimcam—m nenrenbnoc'reü őyhe'r npncnocoőnena Tante x rapmonmaimn c Gonee neranbmm rpymmpouxaM NACE Rev. 1.

Cornacno Mnenmo an'ropa nenocpencrsennoe npnnnme ocnonnoii crpyicrypm IIeH'rpanbuoü maecndmcarmn npouyrcrors (CPC) oana'rano öm mar Kazan mm Gonee noupoőnoii Benrepcxoía maccndmxaunn nponyrcroa, crpoemm n yenyr. Grrr maccmbnxaunn moryr őmrb rapmonrmt- pOBaHLI c memnynapomm craniiap'rawm no npemromenmo anropa nyTeM nocrenennoü nepec'r—

poüxn, ocynrecrnnnemoü iro cepenmm 90—mx ronon.

SUMMARY

Having reviewed the role and the relationships of harmonized activity and product classifica—

tions (ISIC Rev. 3, CPC, HS, SITC Rev. 3) and the similar classiíications of the European Com- munities (NACE Rev. ], CPC—COM, PRODCOM, CN) the authoress deals with economic clas- sifications used in the Hungarian statistical practice, with regard to their conformity to international standards.

The new Hungarian kind-of—activity classification that will take eHect in 1992 will completely follow at the first and second levels of classiücation (i.e. to "division" level) the grouping criteria used both in ISIC Rev. 3 and NACE Rev. 1. At the third and fourth levels of classilication (**groups" and '*classes") the structure of ISIC Rev. 3 will be normative. However, by the mid 1990s the Hungarian kind-of—activity classiücation is to be made suitable for approaching the more detailed groups and classes of NACE Rev. 1.

In the authoress' opinion adopting the basic structure of CPC would result in the reduction of the more detailed Hungarian classifications of transportable goods, non-transportable goods and services. The authoress proposes to harmonize these classifications withinternational standards through step-by—step modification to be carried out by the mid 19903.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

térő kiadványok —— Statisztikai Havi Közlemények, Statisztikai Évkönyv — külön fejezete foglalkozott a vonatkozó kiadványban használt szakkifejezések, statisztikai

Meg kell jegyezni, hogy a Központi Statisztikai Hivatal még az ipar és építőipar területi irányítása idején biztositotta saját szer—.. vei által az adatszolgáltatás

Ez a dokumentációs rendszer feltételezné azonban, hogy a Központi Statisztikai Hivatal ne csak a saját feldolgozásait gyűjtse és tárolja, hanem elvégezze az

Egyetlen ágazati kapcsolati mérleg helyett az ágazati kapcsolati mérlegek egész családját kell létrehozni, melynek központjában a Központi Statisztikai Hivatal által

gusok készítése során összeállították a sta- tisztikai fogalmak központi törzsállományát és a fogalmak meghatározásait, valamint a statisztikai osztályozások

Az osztrák Központi Statisztikai Hivatal együttműködési szándékai azonban nemcsak nemzetközi szinten, hanem osztrák tartományi szinten is megnyilvánultak az osztrák

ság és egyéni vállalkozás képezi, de teljes körű megfigyelés csak az 50 fő feletti jogi személyiségű szervezetek és a kettős könyvvitelt vezető, jogi személyiség

1949-es akadémiai hatalomátvétel és a Friss által vezetett Közgazdaságtudo- mányi Kutató Intézet 1954—1955-63 alapítása között a Központi Statisztikai Hivatal volt