Lebart, L.: Az életszínvonal változásának érzékelése

STATlSZTlKAl lRODALMl FlGYELÓ

közötti kapcsolatot, és megváltoztatta a meg- rendelők összetételét. lgy míg 1980-ban ér- tékben számítva, a megrendelések 90 szóza- léka felsőbb szervek által előírt feladatokat tartalmazott, addig 1982-ben ez a hányad már csak 71 százalékot tett ki, s a szerződé- sek 26 százaléka más gazdasági szervezetek igényeit elégítette ki, 3 százalékot a fejlesz—

tő intézetek saját eszközeikből finanszíroz—

tak.

Magyarországon a tudományos kutató—fej—

lesztő intézetek tervei a megrendelések alap—

ján állnak össze, és szerződéses formában

valósulnak meg. Ezért ilyen jellegű szerző—

déseket nemcsak gazdálkodó szervekkel le—

het kötni, hanem minisztériumokkal és más központi szervekkel is, közöttük az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal (OMFB) is.

Az országos középtávú kutatási—fejlesztési terv (OKKFT) teljesítésének ösztönzése céljá—

ból 1981—ben bevezették az állami megren—

delések rendszerét. Ezekben a megrendelé- sekben kapcsolódnak össze a kutatásra, fej- lesztésre előirányzott költségvetési és más központi forrású pénzeszközök a középtávú kutatási—fejlesztési tervvel. A terv szerint tel- jesített feladatok a kutató—fejlesztő intéze- tek biztos jövedelemforrásai. A szerződések tartalmazzák a kutatási, műszaki fejlesztési tevékenység várható eredményét, a szerzői, alkotói jogvédelmet, a felek anyagi felelős- ségét a szerződésben vállaltak nem teljesí—

tése esetén, a fizetés módját és határidejét, a teljesítés után a bevezetésre vonatkozó tá- volabbi kötelezettségeket, az eredményből (nyereségből, jövedelemből) való részesedés módját stb.

A Német Demokratikus Köztársaságban a kutatásokra, fejlesztésekre kötött megállapo- dásokban szerepelnek a feladatok, a célok, összekapcsolva (: tervvel, a hatékonysági kritériumokkal és mutatókkal, a felek jogai és kötelezettségei. a teljesítés határideje stb. 1982. óta az ilyen megállapodások elő- készítésekor kötelező az ún. ,,kötelezettségek fűzetének" kidolgozása. Ez nem helyettesíti a szerződést, hanem konkretizálja a teljesí—

tés feltételeit, meghatározza a munka telje- sitésének a határidejét, alapvető célját, a létrehozandó technika és technológia para- métereit, a felek anyagellátási felelősségét stb. A ,,kötelezettségek füzetének" egyik leg- fontosabb része a kidolgozott újdonság mű—

szaki—gazdasági paramétereinek egybeveté- se az analóg hazai, illetve világpiaci termék (eljárás) megfelelő paramétereivel. Ebben részt vesznek a felhasználók, a szállítók, a kül- és belkereskedelmi szervek. sőt a szab- vány- és mérésügyi, valamint minőségellen- őrzési intézmények képviselői is.

Lengyelországban 1983 óta dolgoznak a kutatás—fejlesztés tervezése új rendszerének kimunkálásán. Ez — hasonlóan a magyar

7—

1259

rendszerhez — a legfontosabb népgazdasági jelentőségű fejlesztések, innovációk kormány-

zati megrendelésén alapul majd.

Romániában az ilyen jellegű szerződések csak a legfontosabb feltételeket tartalmaz- zák. A feladat díjazását a szerződésben pénzügyi előírások és tarifák alapján rög- zítik. Egy tipikus szerződés a munka prog—

ramját, szakaszait és határidejét, a megren—

delő és a kidolgozó kötelezettségeit, a mun- ka értékét és a fizetés módját tartalmazza.

(Ism.: Alaxai Rózsa)

LEBART. L. :

AZ ÉLETSZlNVONAL VÁLTOZÁSÁNAK ÉRZEKELÉSE

(Comment se forme et se déforme la perception du niveau de vie.) —- Consommation. 1985/1986. 2.

sz. 15—28. p.

A francia Fogyasztáskutatási és Dokumen—

tációs Központ (CREDOC) más intézmények- kel együttműködve 1978 óta kialakított egy olyan reprezentatív megfigyelési rendszert, amely a francia társadalom jelenségeit és ezek időbeli változásait kívánja nyomon kö- vetni. A megfigyelés célkitűzése pontosab- ban az, hogy felderítsen egy sor olyan ob- jektív és szubjektív jelzést, amelyek megma—

gyarázzák a lakosságnak az életkörülménye- ikkel és az életminőségükkel kapcsolatos véleményüket és várakozásaikat.

A kezdeti elgondolás az volt, hogy egy viszonylag gyorsan változó időszakban a je- lentős változások felderítéséhez és az új tö—

rekvések felismeréséhez szükség van a szub- jektív jelzések számbavételére is. Kiderült azonban, hogy a kapott szubjektív informá- ciók alapján kialakítható számszerű mutatók jobbára csak támpontok, amelyeknek önma- gukban kevés a jelentőségük, inkább fejlő- désükben interpretálhatók. Ez a felismerés ismételt felvételeket tett szükségessé, ami egy évenkénti adatgyűjtési rendszer kialakí- tásához vezetett.

Az adatgyűjtési rendszer három alapvető jellemzője:

— a vizsgált témák széles körűek, és a lehetősé- gek szerint a lakosság életkörülményeinek minél több aspektusát kívánják bemutatni;

; a kérdőívek számos szubjektív kérdést tartalmaz- na ;

—— a megfigyelés évenként ismétlődik; a kérdések háromnegyed része minden évben szerepel. egyes kérdések csak nagyobb időszakokban jelennek meg, némelyekre csak egyszer kerül sor.

Az adatfelvételeket 1978 óta minden év ok- tóberében tartják, 1984 óta egy tavaszi adat- gyűjtéssel is kiegészítik 2000 18 éves és en- nél idősebb személyt felölelő mintán.

Az egyik kérdés a személyes életszinvonal—

nak a tíz évvel korábbihoz hasonlított vál—

1260

tozását tudakolja. Az 1978 és 1984 közötti években végrehajtott megfigyelések eredmé- nyei egyértelmű tendenciákat mutatnak. A

trendvonalakat némiképpen csak az 1981-es év töri meg. 1978—ban a megkérdezetteknek 46 százaléka vélte jobbnak anyagi helyzetét a tíz év előttinél; ez az arány 1984-ben 25 százalékra csökkent. 1978-ban 24 százalék a korábbinál rosszabbnak ítélte anyagi kö- rülményeit. ez a hányad 1984-ben már 48 százalék volt. A helyzetüket változatlannak tekintők aránya a vizsgált időszakban 24 és

29 százalék között ingadozott.

A válaszok átlagán belül jellegzetes elté- rések mutatkoznak a választ adók különböző ismérvei szerint.

A fiatalok az egész időszak alatt elégedet- tebbek voltak anyagi helyzetük fejlődésével, mint az idősebbek, s a két korcsoporton be- lül -— az időszak nagyobb részében —— a vi- dékiek optimistábbak voltak a párizsiaknál.

Az anyagi helyzetet meglehetősen jól jel- lemzi a háztartások felszereltsége. Külön vizsgálat során, faktoranalizis segítségével választották ki azt a nyolc legfontosabbnak tűnő vagyontárgyat, illetve háztartási ellá- tottságot, amelyek a jólét legfontosabb mu—

tatói. Ezek a következők: saját tulajdonú la- kás, nyaraló, egyéb ingatlan, különböző in- góságok, legalább egyfajta likvid megtakarí- tás, melegvíz-ellátottság, színes televízió. zon- gora.

Az előbbiekben felsorolt ,.ellátottság" alap- ján jómódúnak tekinthető személyek több- nyire elégedettebbeknek bizonyultak életszin- vonaluk tíz év alatti változásával. Az élet- kor viszont ellentétes irányba hat. Jólleheta fiatalabbak általában kevésbé ellátottak,

mégis ők az elégedettebbek.

A jövedelem hatását a gazdasági aktivi- tás szempontjából homogén csoportban. a 31—45 évesek csoportjában vizsgálták. A ,.most jobb, mint korábban" választ adók átlagos családi jövedelme 11550 frank volt 1984—ben, a ,,hasonló" válaszúaknál ez 9285 frank, a helyzetüket rosszabbnak ítélőké pe- dig 8650 frank volt.

A kapott adatok bizonyították, hogy az életkor. a vagyoni helyzet és a jövedelem vitathatatlanul hatnak az egyéni megelége—

dettség szintjére. Nem mondható azonban, hogy ezek az objektiv változók elegendően megmagyaráznák a kapott arányokat, még kevésbé a változások megfigyelt irányát.

Az életszinvonal valóságos alakulása és la- kossági érzékelése nem szükségszerűen esik egybe. Az adatok azt mutatták, hogy a la- kosság az évek során egyre kedvezőtleneb—

bül ítélte meg anyagi helyzete változását.

Pedig a vizsgált időszakban a telefonellá- tottság 56 százalékról 88, a színes televíziók aránya 33-ról 68, a mosogatógéppel rendel—

kezők hányada 17—ről 27 százalékra nőtt. A

fejlődés egyre kedvezőtlenebb megitélése feltehetően azzal magyarázható. hogy a la- kosság érzékeny a reáljövedelmek csökkené- sére vagy akár a növekedés lassulására. A vizsgált időszak utolsó három évében a reál—

bérek a magánszektorban 1.8, 0.4 és 0.2 szó-—

zaiékkal nőttek. Valójában ezek a mutatók a gazdasági helyzet általános alakulásának mutatószámai, amelyet a megkérdezettek irc-*

tuitiv módon láthatólag érzékelték.

Az életszínvonaluk alakulását leginkább kifogásolók elégedetlenek egyéb olyan je- lenségekkel is, amelyek nincsenek közvetlen kapcsolatban a gazdasági helyzettel. Elég—e- detlenek a tudomány- fejlődésével ("a tudo—

mányos felfedezések egyáttalán nem javít- ják az életkörülményeket"), az információ terjedésével (,,az információ terjedése saj- nálatos dolog"), az igazságszolgáltatással (..az igazságszolgóltatós rosszul. illetve na—

gyon rosszul működik"). az egészségügyi rendszerrel ("jobban ápolják azt, akinek pénze van, vagy kapcsolatai vannak"). Öket nyugtalanítják leginkább az esetleges ag- ressziók, balesetek vagy a munkanélküliség.

Szükségesnek tartják a társadalom átalaku—

lását. és ezt inkább radikális változások út- ján valósítanák meg, mint folyamatos re- formokkal. E személyek körében többen pa—

naszkodnak életkörülményeik romlásáról, és egészségi állapotukat sem tartják kielégítő—

nek.

Az adatgyűjtések során azt is tudakolták.

hogy az adatszolgáltatóknak mi a vélemé- nyük az átlagos francia életszínvonal tíz év alatti változásáról. Erdekes egybevetni a sze- mélyes elégedettséget az országos helyzetről alkotott véleményekkel.

Az évek során mindkét tekintetben pesszi- mizmus nyilvánul meg, de a megkérdezettek kedvezőtlenebbnek ítélték meg az átlagos helyzet, mint a saját helyzetük változását.

1978-ban 46 százalék ítélte jobbnak saját helyzetét a tíz évvel korábbinál, 27 százalék hasonlónak, 24 százalék pedig rosszabbnak tartotta (3 százalék ..nem tudom" választ adott). Nagyjából hasonlók voltak az ará- nyok az országos helyzet megitélésében is.

1984-ben viszont 25 százalék a tíz évvel ko- rábbinál jobbnak ítélte saját helyzetét (az országos helyzetet 17 százalék), hasonlónak tartotta a saját helyzetét 24 százalék (az országosat 14 százalék). rosszabbnak vélte a személyes jólétét 48 százalék (az országos helyzetet 65 százalék) érezte kedvezőtlenebb- nek, mint tíz évvel azelőtt.

Jellegzetes csoportok alakulnak ki a sze—

mélyes és az általános helyzet azonos. il—

letve eltérő megítélése szerinti csoportosítás- nál. A tanulmány e tekintetben sok figye- lemre méltót tartalmaz.

Az adatgyűjtések során mindenkor tuda- kolják (: megkérdezettek véleményét az élet-

STATISZTIKAl lRODALMl FIGYELÓ

1261

körülményeik ötéves távlatú várható alaku- lásáról. A válaszok nyilvánvalóan inkább a jelenlegi gazdasági és politikai helyzet jö- vőbe való kivetítései, mintsem gazdasági mérlegelés eredményei. 1978 óta a személyes helyzetük javulását remélők aránya 21—26 százalék között mozog, kivéve a nagy vára- kozások évét. 1981—et — ekkor ez az arány közel 31 százalék volt — és 1984-et, amikor viszont már alig 19 százalék várt életszinvo—

nal-növekedést. 1978-ban helyzetének rosz—

szabbodására 30 százalék számitott. ez a hányad -- az 1981-es évet kivéve —- 1984-ig 40 százalékra nőtt.

A jövő megitélésében az életkornak is sze—

repe van. Érthető, hogy a fiatalok között na—

gyobb a javulást várók aránya; ez a hányad az életkor növekedésével egyre csökken.

Azok (: borúlátóbbak, akiknek életszínvo- nala az elmúlt 10 év alatt csökkent, továbbá az alacsonyabb iskolai végzettségűek 'és a magasabb jövedelműek.

A szerző végül kitér arra, hogy a begyűj- tött információk jól használhatók a döntési magatartások megfigyelésére. A döntés mo—

*tivációi fontosak lehetnek a jövő gazdaság- politika'jának kialakítása szempontjából.

(lsm.: Nádas Magdolna)

PEVETZ, W. :

A FALUSl TÁRSADALOM KUTATÁSA AUSZTRlABAN. 1960—1982

(Die löndliche Sozialforschung in Österreich 1960—1982.) —— Berichte über Landwirtschaft. 1986. 3.

sz. 398—407. p.

Ausztriában a falusi társadalom kutatása -— különösen az empirikus jellegű vizsgála- tok — viszonylag későn fejlődtek ki. Az el—

maradás különböző okokra vezethető vissza.

Ezek közé tartozik bizonyosan, hogy a szoci- ális átalakulás, az életkörülmények és a tár—

sadalmi viszonyok változása lényegesen ké—

sőbb következett be, mint az Egyesült Álla—

mokban, Nagy—Britanniában vagy a Német Szövetségi Köztársaságban. A másik fő ok, hogy hiányzik a falu szociológiájának egye- temi szintű művelése.

Az 1960-as évekre a tágabb értelemben vett falusi társadalmi kutatások már több te- rületen kialakultak, de hiányoztak a speci- fikusan szociológiai szemléletű elemzések. A falusi emberekről (elsősorban természetesen a parasztokról) egyoldalú, leegyszerűsített vé-

leményt alkottak, nem vizsgálva magatartá- sukat, nézeteiket, törekvéseiket. Ellentétben a más országokban folyó kutatásokkal, Auszt—

fiában akkor még ritkán forditottak gondot arra. hogy értékeljék a mezőgazdasági la—

kosság foglalkozási és társadalmi helyzetét.

Hiányoztak a reprezentatív felvételek. ame-

lyeket vagy az ország egész területén, vagy meghatározott szempontok szerint kiválasz- tott régiókban célszerű lebonyolítani. llyen felvételek keretében ugyanis képet kapha—

tunk például családok sajátosságairól. a me—

zőgazdaságban folytatott kisegítő gazdasági tevékenységről. a falusi asszonyok, fiatalok életviszonyairól (külön részletezve a paraszti.

félparaszti és nem paraszti népességhez tar- tozókat). a gazdálkodók és családjuk felfo—

gásáról, elvárásairól a gazdasági és társa- dalmi viszonyokkal kapcsolatban, valamint az agrárpolitikáról szóló véleményekről.

Az 1970 utáni időszakban megélénkültek a falusi viszonyokkal foglalkozó vizsgálatok. a- melyek kétség kivül számos értékes informá- ciót eredményeztek, és főleg ösztönzést je- lentettek a további kutatások számára. E munkák azonban sajnálatos módon csak szórványos jellegűek voltak, egy-egy kiraga- dott problémára szorítkoztak, és nem mindig törekedtek az összefüggések feltárására. Em- lítést érdemelnek például Tirol egyes körze—

teiről. a hegyvidéki pásztorok sajátos társa- dalmi viszonyairól, az Alsó-Ausztria szőlőter- melő vidékein élő agrárnépességről szóló ta—

nulmányok.

E munkálatok között figyelmet érdemel - többek között — az Osztrák Központi Statisz—

tikai Hivatal társadalmi statisztikai megfi- gyeléseinek kiépülése. A népesség egyes cso—

portjainak életviszonyairól, szociális helyze—

téről való ismereteket gazdagította, hogy a tízévenként sorra kerülő népszámlálások kö- zötti időszakban a mikrocenzusokra alapo—

zott megfigyelésekbe a témák egyre széle—

sebb körét vonták be. Az eredményeket fog- lalkozási csoportok. valamint a települések nagysága szerint is feldolgozták, miáltal ér- tékes információkat szolgáltattak a mezőgaz- dasági, illetve a falusi népesség különböző ismérvek szerinti összetételéről. Az egyete—

mi szociológiai intézetek ugyanakkor válto- zatlanul a városok szociológiai megfigyelését helyezték előtérbe, vagy kutatásaikat olyan speciális témakörökbe összpontosították, a- melyek a falusi népesség problémáit egyál- talán nem, vagy csak elvétve érintették.

Meglepő, hogy a falusi és paraszti témá—

kat az elmúlt évtized során inkább a társa- dalmi fejlődéssel foglalkozó történészek ésa politológusok részesítették előnyben, akiknek munkássága értékes felvilágositásokkal szol- gált a falusi lakosság, illetve a parasztság életmódjának, lakásviszonyainak, táplálkozá- si szokásoinak és általában szociális viszo—

nyainak alakulásáról.

A kutatások intézményrendszere és érde—

keltségi viszonyai hatására az utóbbi néhány évben a vizsgált témák igen sokrétűek, de összetételük nem mondható kiegyensúlyozott- nak. A hagyományos kérdések vizsgálata mellett újabban sok statisztikai adatot és