Ásványkincseink, energiagazdálkodásunk helyzete, a fejlesztés irányai

(1)

454 DR. KAPOLYI LÁSZLÓ

1973 óta azonban új helyzet alakult ki, amit ,.világgazdasági korszakváltásnak"

is neveznek. Mig a korábbi időszakban határozottan érzékelhető volt az egyik ener—

giahordozó jelentőségének csökkenése és a technika fejlődésének megfelelően a következő energiahordozó belépése, addig a korszakváltás utáni időszakban a vi- lág már kombinatív módon kénytelen gondolkozni: egyik energiahordozó-típusról sem mondhat le véglegesen. és az energiaellátás problémáit is csak kombinált stra—

tégiában vázolhatja fel. A 2. ábra egy az llASA (lnternational institute for Applied

Systems Analysis) által felvázolt koncepció szerint a világ összes energiaigényének várható alakulását és annak forrásait tünteti fel. Látni lehet, hogy a hagyományos források. tehát a fosszilis energiahordozók és a jelenleg ismert atomenergia alig tudja fedezni a világ energiaigényű; és az ezredforduló után nem sokkal, már kér-

désessé válik, hogyan tudja a világ biztosítani állandóan növekvő energiaigényei- nek kielégítését.

2. ábra. A világ energiaigénye és ennek forrása

D

??.70 7950 20.70 2050 2700

* LWR (Light Water Reactor) - könnyűvizes atomreaktor.

Megjegyzés: az adatok terrawattban (i TW 'v 1 milliárd tonna egyezményes tüzelőanyag).

A távlati energiaellátás tárgyalásánál elsőként a múlt és a jelen elemzése. va—

lamint a jövőre vonatkozó prognózis alapján meg kell határozni az energiaigények várható növekedési ütemét. Ennek során számításba kell venni a nyersanyagforrá- sokat, valamint a tudományos technikai forradalom legújabb eredményeire épülő innovációkat az energiatermelés és —felhasználás területén. Ha abból a becslésből indulunk ki, hogy a jövőben kb. 27 százalék lesz a világ energiaigényének növeke—

dési üteme, akkor kialakul az a kép, hogy az ezredforduló után a hagyományos tor—

rósok és a ma ismert technológiák hamarosan kimerülnek, és a következő időszakra már új. ma még innováció jelleggel kezelendő energiafajták előállítására van szük—

ség. (Például a metanol előállítása szénből atomenergiával vagy napenergiával.) Az energiaigényeknek a 3. ábrán bemutatott növekedése esetén 2030-ig a világ energiaigénye 35 terawattra emelkedik. A növekmény beruházásigénye mintegy 40 000 milliárd dollár (1976. évi becslés). Ez olyan hatalmas összeg. hogy a gazda-

(2)

ASVÁNYKINCSEINK. ENERGIAGAZDÁLKODÁSUNK 455

sági fejlődés feltételeinek megteremtése érdekében rendkívül nagy jelentősége van

az energiaigények kielégítéséhez szükséges társadalmi ráfordítások minimalizálá—

sának. az innovációk és az energiagazdálkodás eredményeként az energiafelhosz-

nálás növekedési üteme csökkentésének.

3. ábra. A világ becsült energiaigénye, 1940—2030

VW

55L a

34 —

ME/ano/

32 — [ napenergia)

30 '

28—

Színük/san

25 _ Melana/

24 — * fa/amenefg/á)

2 2 *

20 "

75 ' 75 _

14 _ Mama/magia

12—

2,72 %

w — ,

V/zanerg/á

7975—ben ,, ,

Kia/aj 38% Magy/Wa

8

5 — ,

/m 29 % %

" ' /Fv'71/ga'z 27 7

_*

["

_azz/a]

-

,? / %sz/am az fázz/gáz

7940 ' 7935 ' 79'75 ' ' 79'90 20'75 ' ' 2030

A 3. ábrán bemutatott új innovációs ciklusokból kiemelendő a metanol előál—

lítása az atomenergia segítségével vagy a napenergia bekapcsolása. Ezek azonban mai ismereteink szerint még igen drága technológiák. (Lásd a 4. ábrát.) Ezért van nagy jelentősége az energiamegtakarításnak: ha a világ az ezredforduló utáni idő- szakra kivetítve, ésszerű fogyasztói struktúra kifejlesztésével az itt előrebecsült ener—

giaigényeknek például 15 százalékát meg tudná takarítani, akkor mintegy 30 szó—

zalékkal kevesebb beruházásra lenne szükség. Éppen ezért az energia— és nyersanyag-gazdálkodásnak a szükséges források biztosítása mellett gondoskodnia kell

a nyersanyagok új típusú feldolgozási technológiájáról, a feldolgozott nyersanyagok

minél hatékonyabb felhasználásáról is. Tehát a földtani kutatás, a nyersanyagkuta- tás, a kitermelés, a feldolgozás és az ésszerű felhasználás, vagyis a gazdálkodás és ezen keresztül a források maximális kímélése nem egymással ellentétes. hanem egy-

mást kiegészítő. egy rendszert képező tényezők.

A nyersanyagok árának a világon 1973—ban bekövetkezett robbanását szeret- tük volna átmeneti, kisebb jelentőségű változásnak tekinteni. Ezzel szemben tudo- másul kellett venni, hogy itt korszakváltásról van szó. amit az energiahordozók ese- tében a készletek nagyságának és a készletek leterheltségének szembeállítása is bizonyít.

Az 5. ábra bemutatja. hogy a mai termelési szint a geológiai földgáz—. kőolaj- és szénvagyonnak mekkora hányadát köti le. és ennek az ásványvagyonnak mekkora

hányada van megkutatva.

A szén esetében azt látjuk, hogy a geológiai vagyonnak mintegy 6 százalék van megkutatva. Az 1980 és 2020 közötti időszakra a X. Energia Világkonferencián nyil-

(3)

DR. KAPOLYI LÁSZLÓ

456 vánosságra hozott tanulmányokban becsült teljes fogyasztás a geológiai vagyonnak mintegy 2.3 százalékát teszi ki. A megkutotott szénvegyon, ami a reménybeli tetele—

ket nem is tartalmazza. több mint 2 évszázadra elégítené ki a mai fogyasztást.

4 ábra. Az energiaforrások tőkeigénye- l/Ylio'dal/ár'

f—W

: r :: :

., [lű

, 7

l

!

I

,] —3/7

I I I

ll,

,! -zo

(' "*

,f

, 'I

; —7a

,

l, ,

,,f

. . . . , . ,

a m 20 30 35 rw

! l l I

(7975) (1955) (2010) (2030)

5 abra A hagyományos fosszilis energiahordozók geologiai vagyona

szé/r Max/JJ '— Filűó'ÁZ

:" TMX mlií

em 502?

— _

1!

lllllllllllllllllllllllllllllltimurll,

llllllll

Műegku/afa/f ragya/7

Iz 795055 2020 kizá/ll ,a/wg- nasz/izá/l' fpyyasz/ás ; fal/jes ásyányuagyan száza/éka'óan ér

. A'megiula/a/i ragya/7 Waffen/ama az 7970!" h/ef'me/e'w malma/MI

A világ szénvegyonának megoszlása földrajzilag jól polanzolt a Szov1etumo.

Kina az Egyesult Államok és kisebb mértékben Ausztrália rendelkezik jelentős szén-

vagyonnal. (Lásd a 6. ábrát.)

A kőolajnál a 2020—ig becsült fogyasztás a geológiai vagyonnak 72 szazalekot teszi ki, megkutatva Pedig csak 63 százaléka van. Ez azt jelenti, hogy a kőolajnál nagymértékben kell alapoznunk (: földtani kutatások sikerére. Hozzá kell tenni. hogy ez az optimista prognózis az eddigiek szerint teljes mértékben indokolt. Évtizedek ota latnak ugyan napvilágot olyan prognózisok, hogy a felhasználás üteme mellett

(4)

ASVÁNYKINCSEINK, ENERGIAGAZDÁLKODASUNK * 457

a kőolajvagyon rövid időn belül kimerül. a földtani kutatások azonban eddig pó- tolni tudtók a növekedő ütemű felhasználást. sőt további energiaforrásokat nyi—

tottak meg.

6. ábra. A hagyományos fosszilis energiahordozók geológiai vagyonának megoszlása

25 . Szen

! Kia/aj

fá7dga'z

A világ hét körzete az ábra jelölései szerint:

Észak—Amerika,

Szovjetunió, Kelet-Európa,

Fejlett tőkés országok: Nyugat—Európa. Japán. Ausztrália, Új—Zéland, Dél-Afrika, Izrael.

Latin-Amerika.

Afrika (Észak-Afrika és Dél-Afrika nélkül). Dél- és Délkelet-Ázsia.

Közép-Kelet és Észak-Afrika, Kína és az ázsiai tervállamok.

NPPPPN?

A földgáz esetében 61 százalék a 202049 várható leterheltség és 34 százalék a geológiai vagyon megkutatottsága. A kőolaj és a földgáz esetében a Szovjetunió.

Közel-Kelet. az Egyesült Államok és Dél-Amerika jelentik elsősorban a fő lelőhelye- ket. Ebből a képből rögtön lehet látni. hogy különleges helyzet alakult ki a vagyon elhelyezkedése és felhasználása szempontjából: jól követhető anyagáramok jelzik az egyes energiahordozók felhasználását. Az anyagáramok kialakulásában nagy szerepe van a nemzetközi munkamegosztósnak. a nemzetközi munkamegosztás politikai arculatának és a gazdasági integrációnak. Egyben jelzik az anyagáramok azt a közismert képet is, hogy a nemzetközi munkamegosztás keretében energia- és nyersonyagforrásokhoz csak hosszú távú stratégia keretében lehet jutni: olyan stra- tégia keretében, amely egyidejűleg figyelembe veszi a kölcsönös előnyöket és poli- tikailag megbizható integrációkra támaszkodik.

Mindezt figyelembe véve, a korábbi elképzelésekkel szemben a világon a föld- gáztermelés szintentartása, a széntermelés valamilyen mértékű emelkedése és a kő—

olaj enyhén csökkenő termelése prognosztizálható. (Az 1. ábrán a szénre vonatkozó prognózis szaggatott vonallal van feltüntetve.)

Feltehetően a iorrásoldallal és az igénybevétellel összhangban alakul ki az energiahordozók óra. A 7. ábra tünteti fel az ismert helyzetet: legerősebben emelkedett a kőolaj ára. kisebb mértékben a iöldgázé és legkisebb mértékben az ener—

getikai széné. Ez a tendencia — sóvszerűen —- az ezredfordulóig valószínűsíthető.

Mindezek hatására a világ hagyományos alapenergia—hordozóinak termelését a 8.

ábra szerint lehet prognosztizálni.

A világon különböző módon reagáltak a világgazdasági korszakváltásra. A 9, ábra mutatja, hogy 1973 és 1978 között az egyes népgazdaságokban milyen mér—

(5)

458 DR. KAPOLYI mszm

tékben növekedett az egy főre jutó energiafelhasznólás, ezen belül az egy főre eső

olajfelhasználós. — '

7, Az energiahordozók árának alakulása'

(index: 1970. év a 100)

% 5000—

400174 Kia/af

) 30004

/- )

fa'Va' ':

zaaa- J W

Jane/Ma , ;

Malvin/WM , z '

r ,, '

, , z ' . f '

7000— ' _,-/ henye/%a

. , * Szt/7

. , , . '

, o , . ' ' '— ' '

a , - "

700

. . . ,

7570 7975 még 7555 7990 2500

8. ábra. A lehetséges energiahordozó-termelés

www/e 300

.

250 * z

%; x x/

200 '

/ —"§én X

750 )

/ ,, 'd/W—M—

700 , '

50

0

7970 7.980 7990 2000 2070 2020

' 1980vtól prognózis.

Az adathalmazból az állapítható meg. hogy Magyarország elég előkelő helyet

"foglal el a nemzetközi mezőnyben még az 1973-as világgazdasági korszakvóltás utáni időszakban is mind az egy főre eső energiafelhasználás, mind az egy főre eső olajfelhasználós növekedési ütemében. Az is látható azonban. hogy ha kissé késve.

de már világosan olyan nyersanyag-politikai koncepciót követünk, amely figyelembe

'veszi az energiahordozók megváltozott világgazdasági helyzetét. Az ábra feltün—

teti az 1980 és 2000 közötti időszakra Magyarországra vonatkozóan prognosztizált adatok idősorát. A magasabb prognózis is. különösen azonban a várható változá—

sok alsó sávja azt mutatja, hogy jelentős viszonylagos megtakarítást kivánunk el—

érni az előző időszakkal szemben.

Energia- és nyersanyag-gazdálkodásunk megváltozott stratégiájának -- ösz—

szefüggésben a központi gazdaságpolitikai koncepcióval, a szelektív fejlesztés el—

(6)

ASVANYKINCSEINK, ENERGiAGAZDALKODÁSUNK 459

vével és a népgazdaság termék— és termelési szerkezetét korszerűsítő struktúrapoli—

tíkával — két fő összetevője van: visszafogni az egy főre jutó energia'lelhasználás—

nak a gazdasági fejlődéshez tartozó növekedési ütemét és ezen belül visszaszorí—

tani az egy főre jutó kőolaj-felhasználás arányát.

9. ábra. Az energia- és az olajfelhasználás növekedése 1973 és 1978 között és a várható növekedés Magyarországon

% 730—1

2000

1217 —

710 — " . ,

! lenyelt/l egy far: [ulo

x Eh!/'GláfE/Úűűflá/á's

73 700 _ növekedésének alsó és fe/só'

§ lya/ára az 7973. évi la'/lissz—

* na'/ás száz:/ikás!)

§ 90 —

%

*R'i ao —

§

* vo —

N

58

§ sa —

ÉS

;

§ 50 —

(A

§

§ ua —

N(,, om

%

§ sa — 010

x

§ .5

072 ?"

*e 20 — o 02

§ "!

'N 5

§ 70 1 " 74_o .5

%- a—

g 73.70 .9

;, "§

- 70 "?g

- 20 l l i i ! l l ! s l i l l

a 10 20 50 40 50 60 70 az? 50 1017 710 720 % Az egy fingja/ó mergzáfe/baszná/a's návakeo'ése 7.973 és 79/8525"

Az országok:

1. Ausztria 8. Jugoszlávia 15. Olaszország

.2. Bulgária 9. Kanada 16. Románia

3. Csehszlovákia 10. Lengyelország 17. Spanyolország

4. Egyesült Államok 11. Magyarország 18. Svájc

5. Franciaország 12. Német Demokratikus Köztársaság 19. Svédország 6. Görögország 13. Német Szövetségi Köztársaság 20. Szovjetunió

7. Hollandia 14. Norvégia

Egyébként az utóbbi tíz évben tartott Energia Világkonferenciákra emlékezve két olyan fő tézist lehet kiemelni, amelyekben az előadók minden konferencián megegyeztek: az energiagazdálkodás javításában, az energiafelhasználásban a megtakarítás fokozásának nincs alternatívája. és a kőolaj energetikai felhasználá—

sát pedig mindenütt mérsékelni kell. Ez a kettős célkitűzés azonban csak egy átfogó gazdaságpolitikai koncepció részeként érvényesülhet, annak megfelelően, hogy az energetika a népgazdaság egyik alrendszere. Az 1973. évi adatok alapján a statisz—

tikusok az egy főre eső bruttó hazai termék (GDP) és az egy főre eső energiafel- íhasználás közötti összeiüggést tekintve az egyes országokra vonatkozó szinguláris

(7)

460 DR. KAPOLY! LÁSZLÓ

adatokat legjobban közelítő görbének egy exponenciális görbét tekintettek, ame—

lyet a 10. ábrán mutatunk be.

10. ábra. A fajlagos energialelhasználás és a bruttó hazai termék alakulása

kg 574 7 7170

1000 -—

M;, 7973

yan — aaa — ma —

van — "( zwa

500 '-

^,m Magyamnszág

W _ 79727—2000

ígyfifajel/n'meny/afe/Ilaszna'm

zaba zaba sa'wwba sa'wsaba 7500 5000

.Egy fir! jafa' á'DP Ami/án]

Távlati fejlesztési koncepciónk az ábrán feltüntetett. az 1973. évi általános ösz—

szefüggéstől merőben eltérő fajlagos energiafelhasználással irányozza elő népgaz—

daságunk további fejlődését. Természetesen azt a célkitűzést. hogy az egy főre eső- bruttó hazai termék növekedéséhez ilyen mértékig csökkentett ütemben növekedő fajlagos energiafelhasználás tartozzék. csak akkor lehet megvalósítani, ha ezt mint

rendezőelvet mindvégig következetesen figyelembe vesszük.

További közös eleme a különböző országok nyersanyag- és energiagazdálko—

dásának, hogy mindegyik törekszik a lehető legnagyobb mértékben saját forrásaira támaszkodni. Magyarországon ebből a szempontból is át kellett értékelni az ener-—

gia- és nyersanyag—politikai koncepciókat. A korábbi évtizedekben, amig korlátlanul, állt rendelkezésre olcsó nyersanyag, azzal az általánosítással intéztük el a nemzet—4 közi munkamegosztásban való részvételünket, illetőleg helykeresésünket. hogy Ma- gyarország energiahordozókban és nyersanyagban rosszul ellátott ország, tehát döntő módon importból kell igényeinket fedezni.

Ennek megfelelően az importra utaltság mértéke az 1950-es évek elején ki—

alakult 25 százalékról napjainkig közel 60 százalékra növekedett. A struktúrapoli- tikai koncepció keretében most azt is el kell dönteni. hogy az energetikai alrend-

szer importra utaltsága't tovább növeljük. vagy pedig a hazai források nagyobb

mértékű leterhelésével legalább szinten tartjuk. esetleg valamelyest csökkentjük a behozatal arányát. Ennek a kérdésnek az eldöntéséhez először számba kell venni, hogy tulajdonképpen milyen forrásokkal számolhatunk.

Szénhidrogénvagyonunkból a kőolaj—előfordulások Dél-Zalában és Szeged kör—

nyékén, a földgáz-előfordulások ugyanitt és még Debrecen, Hajdúszoboszló térsé—

gében találhatók. Jellemzője ezeknek a szénhiclrogén—előfordulásoknak. hogy a mai

(8)

.ÁSVÁNYKINCSElNK, ENERGIAGAZDÁLKODÁSUNK 461

termelési szint (évi 2 millió tonna kőolaj és ó-ó,5 milliárd köbméter földgáz. valamint körülbelül fél milliárd köbméter sok inert — éghetetlen — anyagot tartalmazó földgáz) ugyanolyan képet mutat az ásványvagyon leterheltsége szempontjából, mint a világkép. Az elkövetkezendő időszakban a termelés szintentartásához is je- lentős mértékben a földtani kutatások sikerére és olyan új termelési módszerek be—

vezetésére kell alapoznunk, amelyek a kihozatalt lényegesen javítják. Hasonlóan a tárgyalt világhelyzethez, Magyarországon is nemcsak szükséges, hanem lehet is a távlati nyersanyagkutatás sikerére alapozni. Erre az eddigi földtani kutatások sikerei a legnagyobb óvatosság mellett is egyértelműen feljogosítanak: a jelenlegi termelési

szint legalább az ezredfordulóig biztosítható.

A másik lényeges energiahordozó, az uránércvagyon Pécs környékén található.

Erről csak annyit, hogy az ásványvagyon összhangban van atomerőmű-építési prog- ramunk eddig elhatározott ütemével: az ezredfordulóig mindenképpen önellátók leszünk. Természetesen azzal a megszorítással, hogy mi csak dúsítjuk uránércünket.

fűtőeÉemet abból előállítani nem tudunk.

A hazai szénvagyont illetően (: műveléssel lefejthető lignitvagyon egyfelől Aszód térségétől Bükkábrányig húzódik a Mátra és a Bükk előterében. másfelől jelentős 'lignitvagyonnal számolunk Nyugat—Magyarországon Szombathely térségében. Ennek a lignitvagyonnak ma Visontán évente mindössze 0,5 százalékát termeljük ki. A ter—

melés jelentős bővítésére van tehát mód. A Thorez külfejtés és a hozzátartozó Ga—

garin Hőerőmű nemzetközi mércével mérve is a legkorszerűbb energetikai kombiná- tok közé tartozik.

A mélyművefésű széntermelés növelése keretében Észak-Magyarország térségé- fben körülbelül 6 millió tonnás barnaszénbányászat alakítható ki, ami 7—7.5 millió tonnáig bővíthető. Jelentős jó minőségű barnaszén—előfordulással rendelkezünk az ajkai medencétől húzódóan a Dunántúli-középhegységben Oroszlány. Tatabánya, Dorog térségében. a kokszolható feketeszén termelésének bővítésére pedig Komló

körzetében van lehetőségünk.

Mindez a szénvagyon lehetővé teszi, hogy a jelenlegi évi 280 petajoule-os ter- melési szintet megháromszorozzuk. Ez azt jelentené -— ha szénhidrogén—termelésünk jelenlegi évi mintegy 280 petajoule—os szintjét tartjuk fenn —. hogy a hazai szénva- gyonbázis távlati energiaigényeinknek háromszor akkora részét elégítheti ki. mint

szénhidrogéntermelésünk. '

A hazai szénbányászat fejlesztésének tárgyalása előtt rá kell mutatni arra, hogy itt alternatív fejlesztési változatok kidolgozására van szükség, mert ez az egyetlen olyan forrás — összhangban a világképpel —, ahol az igények alakulásától, valamint az egyéb források igénybevehetőségének feltételeitől függően a termelés többszörösére is sor kerülhet. Uránérc— és szénhidrogén-termelésünk jelenlegi szint- je az ásványvagyon fígyelembevételével felső határnak tekinthető. Amikor tehát azt akarjuk eldönteni, hogy energiaellátásunkban a hazai vagy az import forrásokra támaszkodjunk-e nagyobb arányban, akkor — az igények alakulása mellett — a ha—

zai széntermelés volumene az egyetlen variábilis elem. Azt kell tehát eldönteni, hogy marad-e a szénbányászat a mai évi 280 petajoule—os termelési szinten, vagy terme—

lését megkétszerezve, vagy megháromszorozva energiahordozó-szükségletünk kielé- gítését a hazai források felé tereljük. A hazai széntermelés fejlesztése tehát nem a hazai szénhidrogén' vagy uránérctermeléssel versenyez, hanem egyértelműen az

igényeknek importforrásból történő kielégítésével.

Magyarországon feketeszénben Pécs és Komló környékén. a dunántúli és észak-

magyarországi barnaszénnél, valamint a lignitnél van jelentős bővítési lehetőség új bányák létesítésével és a meglevő bányák rekonstrukciója révén. Bármelyik forrást

(9)

462 DR. KAPOLYI LÁSZLÓ

is vesszük azonban igénybe, mindig az egész műszaki rendszert célszerű végiggon- dolni, minden műszaki—gazdasági összefüggést számba venni, hogy a döntést meg- felelően előkészíthessük.

Bármelyik fejlesztési alternatívában például a technológiai igényeknek megfe- lelően az eddigi hagyományos fizikai osztályozás mellett mosókról kell gondoskodni.

amelyek a fogyasztók számára jobban előkészített. egyenletes minőségű nyersanyagot biztosítanak. A széntermelés és a szénfelhasználás hatékony fejlesztéséhez ter- mészetesen a fogyasztónál is változtatásokra van szükség. Ennek főbb területei az építőanyag-ipar és az energetika, a villamosenergia-termelés. Ez utóbbi területen részben új erőművek létesítését tervezzük, például Bicskén és Bükkábrányban. rész-

ben a meglevő erőművek korszerűsítését, illetve bővítését. Az egész energetikai kép

szempontjából lényeges és szükséges korrekciót jelent a fűtőerőművek létesítése, elsősorban Budapest, Miskolc és Győr vonatkozásában.

A szén erőművi felhasználásának fejlesztéséhez tartozik, hogy elgázosítva rész- ben szénbázison üzemeltethetők a szénhidrogén erőművek, illetőleg a szénhidrogén erőművek kapacitásának ma kihasználatlan része. Ehhez azonban átfogó stratégiára van szükség. mert egyidejűleg kell gondoskodni a hidrogénes gázosításról. a piro—

lízisről és a hidrogénezésről mint lehetséges utakról.

Ezzel kapcsolatban nálunk is a legígéretesebb fejlesztés - összhangban a 3.

ábrán bemutatott igényekkel — a metanol előállítása szénbázison vagy pedig ala- csony fűtőértékű gáz előállítása közvetlenül tüzelési célra. Ezzel párhuzamosan ná—

lunk is foglalkozni kell a szén olyan típusú felhasználásával. ahol gázosítással fűtő—

gázt. a visszamaradt szilárd anyagból pedig porkokszot, illetőleg kokszbrikettet ál- lítunk elő. Erre annál inkább szükség van. mert a mecseki kokszolható szénvagyon legnagyobb fejlesztési alternatívája esetén is a hazai kokszigényeknek csak 50 szá- zalékát tudjuk kielégíteni.

Ezek sajnos elég költséges eljárások, és a felhasználás, valamint az elosztás költségeit együttesen számításba véve a szénből előállított szénhidrogének még a jelenlegi világpiaci kőolajáraknál is a hatékonyság határánál helyezkednek el. Mi- nél nemesebb terméket akarunk a szénből előállítani, annál nagyobb a fajlagos be- ruházási költség, és fokozódik az anyagveszteség is. Éppen ezért a fejlesztés első lépéseként a koksz. illetőleg a kokszbrikett és a szintézisgáz előállítása látszik jár- ható útnak. és csak későbbi időszakban célszerű a szintetikus földgáz és a metanol előállítására gondolni. A cseppfolyós hajtóanyag előállítása hazai viszonyok között

elég távoli felhasználási lehetőségnek tűnik.

A kombinatív energia- és nyersanyag-politikai stratégia keretében a szén és

a szénhidrogének egymás mellett élése egy rendszerben úgy fogalmazható meg.

hogy egyidejűleg kell törekedni a szénhidrogének minél magasabb fokú feldolgo- zottságára és ezzel egyidejűleg az energetikából való kiszabadítására. valamint ezen a helyen a szén felhasználására. Helytelen tehát az a szemlélet, amely a szén és a szénhidrogének ütköztetésével próbálja a célszerű energia- és nyersanyag- politikai stratégiát kialakítani. Nem az a probléma, hogy milyen mértékben kerül- nek a szénhidrogének energetikai felhasználásra. illetőleg szolgálnak vegyipari

nyersanyagként, hanem az. hogy milyen mértékig dolgozza fel azokat a vegyipar.

illetőleg az energetikai részt igényes ipari technológiák veszik—e igénybe, és amit eltüzelünk, annak valóban az-e a legkedvezőbb felhasználási módja.

A közös rendszert képező hazai és import szénhidrogének feldolgozási techno- lógiájának továbbfejlesztéseként elsősorbanaz etán kinyerését kell növelni a krio- gén technolőgia alkalmazásával. Lényeges eleme lehet a távlati kombinatív energia- és nyersanyag-politikai stratégiának. ha földgáz bázison metanolüzemet léte—

(10)

ÁSVÁNYKINCSElNK, ENERGIAGAZDÁLKODÁSUNK 463

sítünk, és az etiléngyártást hazai forrású etánnal tudjuk ellátni. A metanolgyártásra' elsősorban azért van szükség, mert körülbelül 5—10 százalékban hozzákeverhető a—

feldolgozásnól szűk keresztmetszetet jelentő, illetőleg nagyon magas áron besze-

rezhető motorhajtó anyagokhoz. A metanol. mint a 3. ábra is mutatja, előállítható

szénbázison is. Egy későbbi időpontban tehát, amikor a földgázforrásokat a feldol—

gozás fokozása révén már egyéb célokra akarjuk figyelembe venni. a metanolgyár- tás átváltható földgázról a hazai szénre. Ezt a fejlesztési irányt elsősorban azért kell sürgetni, mert ma összes földgázforrásunknak körülbelül 35—40 százalékát erőmű- vekben tüzeljük el. ami hosszú távon nem helyes út, és átmenetileg is csak akkor fogadható el, ha kőolajat helyettesít.

A kőolaj-feldolgozásnál a mai atmoszferikus és vákuumdesztíllációs feldolgo- zásból kiindulva a fluid katalitikus krakk megvalósításával és részben kombinált fej- lesztéssel a struktúrát úgy kell megváltoztatni, hogy az erőművek. ipari fogyasztók által felhasznált energetikai frakciók aránya a magasabb értékű termékek javára csökkenjen. Ha ezzel az energetikai fogyasztóknál hiány alakul ki. akkor részükre az új szénfelhasználási technológiákkal hazai forrásból szenet kell biztosítani.

Új, kombinált technológiát jelent a fluid katalitikus krakknak az ún. vísbraeking' eljárással kiegészített alkalmazása. Ezzel a kombinált eljárással lényegesen növelni lehet a kőolaj-feldolgozás szűk keresztmetszetét jelentő frakciók arányát, visszaszo-

rítva a szükségszerűen keletkező energetikai hányadot.

Mindez azt jelenti, hogy mind a szénnél, mind pedig a szénhidrogéneknél ér- dekeltek vagyunk minél magasabb feldolgozottsági fok kialakításában. és ezeket a forrásokat a felhasználás szempontjából egy rendszerként célszerű kezelni. Hasonló a helyzet az uránércnél. ahol a mai feldolgozási technológia mellett. amikor az új—

rahasznosítás, a reprocesszálás még nincs megvalósítva, az uránban levő potenciá—

lis energiatartalomnak nyers ércre számítva csupán 0.75 százaléka értékesül. Új tí—

pusú reaktoroknál — az ún. gyorsszaporító reaktornől — ez az értékelésülési arány 30—60-szorosára növekedhet. Ez a fejlődés az ezredforduló után érhető el. a szocia- lista országok közötti messzemenő integrációra támaszkodva. Ez a kombinált rend—

szer, amely a reprocesszálást is megoldja. csak úgy valósulhat meg. ha maga a reprocesszólás a Szovjetunióban jön létre, a KGST—országokban pedig nagyteljesít—

ményű, a mainál korszerűbb reaktorok készülnek.

Természetesen mi is rendkívül érdekeltek vagyunk az ilyen integrált rendszer létrejöttében. mert a jelenlegi hasznosítási foknak a megsokszorozódása forrásol- dalon azt jelenti, hogy ilyen mértékig felértékelődik a hazai uránércvagyon.

Az energetikai kérdéseknél gyakran számításon kívül marad a vasérc feldolgo- zásához szükséges koksz, holott a szénhidrogének után talán a kokszolható szén és koksz árában következett be a legszámottevőbb emelkedés. Ezért a kombinatív energia- és nyersanyag-politikai stratégiához hozzátartozik a kokszellátás kérdése is.

Itt is összefüggő rendszerről van szó. amelyen belül a legkedvezőbb megoldás ér- dekében a kohászatba belépő vasérc ferrum tartalmának a dúsítósa. a hazai koksz—

forrás bővítése, az import koksz új típusú technológiákkal való helyettesítése és a vas—. illetőleg acélipar termelési szerkezetének a kisebb fajlagos kokszigény irá—

nyába való korrekciója együtt vizsgálandó.

A Dunai Vasmű kokszellátása érdekében mecseki feketeszén bázison tervezzük a jelenlegi évi 470000 tonna kokszolható koncentrátumtermelésnek 900 000 tonnára való bővítését. Szénvagyon oldalról fedezet van akár 1,6 millió tonna koncentrátum termelésére is. Ez a rendkívül beruházásigényes fejlesztés is csupán arra lenne azonban elegendő. hogy kokszolható szénből. illetve kokszból igényünknek kb. a

felét kielégítse.

(11)

464 DR. KAPOLYI LÁSZLÓ

Emellett a rendszer másik elemeként gondoskodni kell a vasérc dúsításáról.

Ehhez a nagy térintenzitású mágneses szeparáció (szétválasztás) magyarországi

meghonosítására van szükség, amellyel a nyers vasérc 53 százalékos ferrum tar- talma 60 százalék fölé emelhető. Ha a barnaszén-kokszpor új technológiai bázison

tervezett felhasználása beválik. akkor az ezzel párhuzamosan keletkező gáz a tech—

nológiai folyamatban közvetlenül hasznosítható.

Kiegészíti ezta képet, hogy a lignitek is jól elgázosíthatók. Ugyanannak a rend—

szernek a részeként tehát a kokszpor előállításával párhuzamosan megvalósítható a redukálógáz előállítása lignitbázison is.

A források kombinációjához tartozik, hogy hazai bauxitjainkból még a timföld- gyártási fázis előtt kinyerjük a vasoxidot. Ez a vasoxid. amelynek ferrum koncentrá—

ciója 98 százalék fölött van —— és az eljárási folyamat szabályozásával még tovább

is javítható -—-. közvetlenül az elektroacél-gyártás céljára képezhet alapanyagot.

A hazai kokszszén és barnaszén. a hazai és az import vasérc, valamint ezek Adúsítása. a bauxit- és a különböző hazai mészkő-, valamint dolomítelőfordulások egy forrásrendszert képezhetnek az igen energiaigényes kohászat számára. és an-

nak belső fejlesztési koncepcióihoz igazodva nagymértékben növelhetik a hatékony-

ságot. További ferrumforrást jelenthet még a recski rézérccel együtt bányászható zpirit hasznosítása is a vaskohászat rendszerében.

Mindez azt jelenti. hogy bármilyen nyersanyag-előforduláshoz komplex szemlé- letben célszerű hozzányúlni. Szemléletesen mutatja ennek indokoltságát a réz, il—

"letve a bauxit vertikum áttekintése. Recsk esetében polimetalikus előfordulóssal ál—

lunk szemben, azaz nemcsak a rézérc termelésre nyílik lehetőség. hanem ezzel egy-

?idejűleg azonos mennyiségű ólom- és cinkérc is bányászható. Feldolgozásuk során

nagyon sok olyan ritkafém (molibdén, rénium. tellur), állítható elő, amelyek a gaz-

daság más ágazatában jól felhasználhatók. Rendszerkapcsolódást jelent. hogy a rézelőállítási technológiához szükséges kénsav az érccel együtt termelhető piritből állítható elő. A polimetalikus, tehát rezet, ólmot, cinket és ritka fémeket előállító termelési rendszer részeként kénsavgyár is létesíthető. Ez azután felveti azt a kér—

dést is, hogy a megnövekedett kénsavforrás hasznosítására például a műtrágyagyár—

"tási struktúránknál ne a foszforalapú műtrágyagyártást helyezzük—e előtérbe. Hason—

ló komplex rendszerrel állunk szemben a bauxítoknál. Nem csupán a vasat lehet ki- vonni a timföld előállítása előtt a kohászat részére, hanem ugyanitt lehet előállítani galliumot és vanádiumot az elektronika, illetőleg a kohászati ötvözőanyag-gyártás

számára.

Széleskörűen további rendszereket lehet a népgazdaság alrendszereként felvá—

zolni. amelyeknél komplex hasznosítás jelenti a hatékonyság növelésének útját.

Annak eldöntéséhez. hogy a makrogazdaságnak milyen súlyú részrendszerét képez- ze a hazai nyersanyagforrás. a természeti adottságokból kiindulva —— amelyek a re—

ménybeli. illetőleg a várható forrásokat tartalmazzák -— a földtani kutatás—kiterme—

lés—feldolgozás és elosztás folyamatát grafikonon célszerű vizsgálni. Ezek az anyag—

óramok a nyersanyagok egyre magasabb fokú feldolgozása felé haladva szétbomla—

'nak, és végső soron a népgazdaság mikrorendszeréből kilépve a makrorendszerre

jellemző olyan paramétereket határoznak meg, mint a nemzeti jövedelem nÖVeke-

dési üteme, az energiaigényesség változása, a népgazdaság fajlagos energiaigé—

nyeinek és villamosenergia—igényeinek az alakulása. A makrorendszerekre kifejtett hatás figyelembevételével lehet dönteni arról. hogy egyes feldolgozási folyamatok- Vban miként egyeztethetők össze a források és az igények.

A feldolgozás keresleti és kínálati függvények rendszerével kapcsolódik a mak- rrogazdasághoz. illetve a műszaki—gazdasági környezethez. Minden egyes fázisnál --

(12)

ASVANVKINCSElNK. ENERGIAGAZDÁLKODÁSUNK 465

és a folyamat egészénél — számításba lehet venni. hogy holt munkában. élő mun- kában, fejlesztési forrásokban egy-egy lépcső mit igényel a gazdaságtól, illetve mit nyújt a gazdaság számára.

Az egész fejlesztés szempontjából döntő az export- és az importfeltételeknek.

illetve a külgazdaságnak a figyelembevétele. Amikor a hazai nyersanyag— és ener- giaipar alternatívaként a saját forrásból történő ellátást ajánlja a népgazdaság számára, akkor ezt abban a tudatban teszi, hogy az eddig elvégzett népgazdasági szintű gazdaságossági számítások alapján bizonyítható: a tárgyalt esetekben a ha—

zai források igénybevételéhez szükséges összes erőforrás-allokáció hatékonyabb, mintha mindezeket az erőforrásokat a gazdaság egy más ágazatába — akár a fel—

dolgozó iparba, akár a mezőgazdaságba — telepitenénk, hogy az ott előállított cse—

retermékeket a külgazdaságban értékesítve, import útján biztosítsuk a gazdaság számára a szükséges energiát és nyersanyagot. Ennél a számításnál az inverz ráfor—

dítás szemléletét követve jutottunk el addig az eredményig, hogy az energiafelhasz- nálás mérséklése, az energetikában a kőolajjal. illetve a szénhidrogénekkel való takarékosság és a minél magasabb feldolgozottsági fokra való eljuttatás mellett.

a szénbányászatnak az említett mértékig történő alternatív igénybevétele népgaz—

daságunkban mindenképpen indokolt.

A számítást olyan összefüggő vizsgálati rendszerben célszerű végezni, amelyben a természeti erőforrásokat együttesen vesszük számba, rendelkezésre állásuk minősítésénél pedig mind mennyiségi, mind minőségi oldalról a matematikai statisztikai paraméterek jelentik a rendező elvet. Ezeket kell betáplálni abba a dinami- kus rendszer modellbe, amely az egyes nyersanyaghasznosítási vertikumokat tartalmazza. Az erőforrások és a feldolgozási folyamat során várható innovációk mel—

lett számításba kell venni bizonyos társadalmi célok prioritását. bizonyos kritériu- mokhoz való alkalmazkodást is. Ilyen fontos kritérium most a gazdasági növekedés ütemének mérséklése és ennek visszacsatolása az energetikára, összefüggésben a rendelkezésre álló eszközrendszerrel, illetőleg az ezzel kapcsolatos korlátozásokkal.

Számításba kell venni a döntésnél a külpiaci feltételeket. az igények és az ágazati kölcsönhatások teljes prognosztizált rendszerét.

Az ásványi nyersanyag-hasznosítás a természeti erőforrások optimális kiterme—

lését, feldolgozását és elosztását (felhasználását) jelenti olyan társadalmi—gazda- sági környezetben, amelyben a környezet kívánalmait kell elsődlegesen kielégíteni.

A nyersanyag-hasznosítási rendszer tehát része a makrogazdasági rendszernek, amellyel szemben különböző társadalmi elvárások. gazdaságpolitikai célok állnak (célrendszer).

A célrendszerben meghatározott elváráscsoportok determinálják a rendszer ele- meinek létét és funkcióit, így az ásványi nyersanyag-hasznosítási rendszer működé—

sét is. A 11. ábra célrendszer blokkjában szereplő elváráscsoportok címletes kifej—

tése meghaladja jelen dolgozat kereteit, de ahhoz. hogy az ásványi nyersanyag- hasznosítás ve'rtikumrendszerét modellezhessük a gazdasági—társadalmi környezet- ben, szükségesnek tartom röviden kifejteni az egyes követelménycsoportokat.

A társadalmi célok megvalósításának feltétele a gazdasági célok realizálása.

(Ezt jelzi a 12. ábrán a társadalmi célok prioritása.) A célrendszer blokkban társa—

dalmi célként értelmezhető a szociális, kulturális. egészségügyi fejlődés. a foglalkoz- tatottság biztosítása (: jövedelemelosztás hatékony és ösztönző megvalósítása. A társadalmi célok kielégítése részben a gazdasági célok realitásától és megvalósulá—

sától függ, részben meghatározzák a gazdasági célkitűzések realizálhatóságát.

A gazdasági rendszerrel szemben támasztott legfontosabb követelménycsoport (: gazdaság valós növekedése, ami magában foglalja a termelés. a nemzeti jöve-

? Statisztikai Szemle

(13)

466 DR. KAPOLYl LÁSZLÓ

delem. a fogyasztás, az állóalapok volumenének növelését. A gazdasági növekedés

mellett a rendszer biztosítsa a folyamatos technikai fejlődést, legyen alkalmas ta-

lálmányok létrehozására, bevezetésére és más rendszerek találmányainak. techno—

lógiáinak átvételére. egyszóval a rendszer legyen alkotó. Az említett két fontos gerle dasági követelménycsoport részben feltételezi, részben meghatározza a rendszerrel szemben támasztott adaptivitási elvárásokat. A rendszernek képesnek kell lennie

a jövőbeli környezetváltozásokat gyorsan és gazdaságosan követni, reakciói legye-—

nek egyenletesek. Az adaptivitás terjedjen ki a termelés, a forgalom és a fogyasztás egymáshoz igazítására és szabályozására.

11. ábra. A nyersanyag-hasznosítás rendszere

Haza/' lármával/' - műszaki—gazdasági kdmyeze/

r ' ' , '

5273??? [érsek/mi enőfarr'ásai _l l

l (!

Áfa/55, % azdaság

' l őogrűuhhá/a/

x / ; x

§ ,//,'/ *a keres/elfárh'm'ű/i

§ l I:: 14 fám/ények mást!/v

§ LJ— IV

§ U U ' ' ' - U [é/z-endszer

§ ' a

§ m %?

§ ' ,,

§ Y !

§. haza/' ' ,

§ fész/el Tulajdonság mem" :Kajz (nthrntnui ! 7,/lengfzvadelgm _ _

§ gyigyMé/g/g f/aszná/a/f érté/(rmezi :szmrnt),,-,t,,i,l afa/MM; Zil/wwwnyfwfwlgw

is -—-r-— Dán/ésifif 41er (at), m.o..) "MZ/88- 3'WWWW'WI

§ . 4. fia/by: manga/guy

5 k .; , .. , ! hf'óá/ él el

E __ ... ————— lldan/as ———4——— üt? le?/75777 ff'

5, kavi/növekedés 6. Map/[Más 7. Jimir/eme/asz/ás

j ő.)"agb/Á'az/á/űffság

( ) BEM] 9v5105/á/Ár—ku/lwáíáí !?j/a'dés

l_ fmani- Mano/If fk/fé/z/eé J A'J/yszdasáy

A gazdasági célok megvalósulása nagymértékben függ az ásványi nyersanyagok optimális hasznosításától, de ugyanakkor befolyá50lja is a hasznosítási rend—

szert. A teljes gazdaság tényleges növekedése ugyanis korlátozza azokat a társa—

dalmi erőforrásokat, amelyek a rendszer erőforrásigényét, keresletét alkotják. Ezek,

a kapcsolatok keresleti—kínálati függvényekkel írhatók le.

A keresleti (a rendszer élő és holt tőke igénye) és a kínálati (a gazdaság ren—

delkezéáre álló erőforrásai) függvények a hasznosítási vertikum elsődleges korlátaiv

az abszolút korlát, a természeti adottságok mellett. A nyersanyag—hasznosítási ver—

tikum. a földtani kutatás, kitermelés. feldolgozás, elosztás összefügő rendszere másik fontos befolyásoló tényezője a külgazdasági feltételek, az export ésaz import lehetőségek összessége. A nyersanyag—hasznosítási rendszer vonatkozásában ezeket a feltételeket és korlátozó tényezőket kezdeti (természeti) és peremfeltétel—

ként (gazdasági) is felfoghatjuk.

A 11. ábrán az előzőkben vázolt feltételek körülveszik a nyersanyag—hasznosí- tási vertikumrendszert. és a különböző döntési csomópontokon keletkező informá—

ciókkal befolyásolják a rendszerben végbemenő folyamatokat. A nyersanyag-hasz—

nosítási rendszer kimenetel kínálati függvényekkel írhatók le. A kínálat a vertikum

(14)

ÁSVÁNYKINCSEINK. ENERGIAGAZDÁLKODÁSUNK 467

minden pontján jelentkezik. Az ásványi nyersanyagok hasznosítási rendszerének egyes fázisaiban meglevő kínálat használati érték függvényekkel jellemezhető, a- mely függvények a rendszer struktúrájából következően monoton növekedők.

Az ásványi nyersanyagok hasznosítására vonatkozó gazdaságpolitikai döntések

a használati érték függvények és a gazdasági erőforrások és célkitűzések együttes optimalizálását jelentik.

Az optimalizálás folyamatát, vagyis a döntési térben végbemenő változtatáso—

kat, azok korlátait és feltételeit szemlélteti a 12. ábra.

12. ábra. Az ásványi nyersanyag hasznosításának rendszermodel/ie és környezete

Á/apao'a/báZ/s

_______ ..., r——_—___—_____—————._..__

_

. l ' évig/gk //773)fn0;7a'zdá'5337 része) !

fer/nászaw ! , , , . . !

Ha'/17Másat' . ! Randa/teny; 5//a mal/7731 !

PENZ/SZEM? " ' : __ , "ÉM!" , , fe/fe'fe/ !

. D I ! ünk/015506 szam/aza; '

, !

l

mi ,. ...._._t::::::.::.—_*::-1 :

L ' -: .

—————— ' 5105/77/ny Kp/ffkv/Z/m !

" " **'*'—""* rendszer l— — —,——— l ' , , ? '

l : maid/ Kac/raza/ . ! lánya?/mg ( l

; , , . ! [zi/a! www/ása !

. r dosz/asz szen/Inni ' I I

! l : I I

l l

I ___—J li ím,-www :

l ' I

I. rfwwf— _mxwr'al-Wsű'sz'fa'fs .. .. .! : :

Y

[ !

r-———:f ——-—-::'—:,————"1i !

! .y -—— — a 7 j ! i ' :

' 1 N p'U/ngc/fe/fá— gém,/gk PPJyHU'Z/Ly— : ' Igaza/i ! : l M 7/ ff/eHa'na/fs/b. ) nene/szana MSZ/7155 , . íű/[sa'h/la/ásmf !

; r—*—' t L________,______*J. !

L- —————————— —————————-——-——-J War/u.aml

M -— várható érték, P -—- valószínűség.

t — idő.

A döntési térben végbemenő változtatásokat az ásványi nyersanyagok haszno- sításának modellrendszere fejezi ki, és ez a modellrendszer alkalmas a nyersanyag- gazdálkodás irányítására. Ez annyit jelent, hogy a természeti erőforrások elosztását a rendelkezésre álló erőforrások, külpiaci feltételek és gazdasági struktúra figye- lembevételével optimalizáljuk. Az optimalizálás során az egyes döntési csomóponto—

kon keletkező döntési információkból adódó kockázatot is figyelembe kell venni.

A nyersanyag-hasznosítás optimalizálásakor a társadalmi célok megvalósítá—

sából kell kiindulni. A célok megvalósíthatóságát befolyásolják az ágazati kölcsön- hatások (gazdasági struktúra). Ezek egyben a rendszerrel szemben támasztott igé- nyeket is nagymértékben determinálják. Az optimalizálás során természetesen az el—

osztási struktúra optimuma is meghatározásra kerül, ami viszont közvetetten befo- lyásolja az ágazati kölcsönhatásokat (az igényeken keresztül).

A prognózisok, a beruházási változatok, az ásványvagyonhasznosítási elképze- lések kialakítása része a társadalmi célok meghatározási metodikájának. és így közvetve az ágazati kölcsönhatások változásának egyik jelentős információs ténye- zője.

Mindezeket összefoglalva, a hazai energia- és nyersanyag—politika szempontjá- ból kiemelt jelentősége van a kombinált energia— és nyersanyag-politikai stratégiá- nak. A tárgyaltak szerint ez nemcsak azt jelenti, hogy a forrásokat egymással kom-

(15)

468 DR, KAPOLYI LÁSZLÓ

binatr'v módon kell számításba venni. hanem vizsgálni kell. és meg kell valósítani a hasznosítás összefüggő műszaki—gazdasági rendszerét. A kialakult rendszereknek a múltra és a jelenre vonatkozó gazdasági lefényképezése, ezeknek a gazdasági képeknek statisztikus értékelése és ebből a prognóziskészítés a távlati energia— és nyersanyag-politikai stratégia meghatározó eleme.

Ki kell itt emelni az innovációk keresésének. számításbavételének és a prognó—

zisokban az innovációra való bátor támaszkodásnak a szükségességét. A nyers—

anyag—gazdálkodás és az energetika a népgazdaság alrendszere. Ez az alrendszer a makrogazdaságot kívánja szolgálni, de közben olyan korlátokat is támaszthat.

melyek a makrogazdaság alakulására meghatározó jellegűek.

A gazdasági növekedés prognosztizálásánál az energetika szempontjából legnagyobb jelentősége az új műszaki rendszereknek és azok megvalósításának van.

A műszaki rendszerekre és a műszaki—gazdasági analízisekre támaszkodva jut sze—

rephez a szabályozás. és harmadik tényezőként figyelembe kell venni a korlátoknak megfelelő különböző tiltásokat. A gazdasági növekedés egésze mögött egy konzisz- tensen változó gazdasági szerkezet van, amelynek műszaki és gazdasági paramé- terei között szoros összefüggés van. Ezeknek a szoros összefüggéseknek a feltárása, megfelelő matematikai statisztikai módszerekkel való értékelése. rendszerezése és közgazdasági elemzése, valamint figyelembevétele a strukturális változások megva—

lósíthatóságának előfeltétele.

A struktúra megváltoztatásának minden más útja csak véletlenül járhat siker- rel. Tudatos munkával ezekről az összefüggésekről nem lehet lemondani.

A bevezetőben említettem. hogy a gazdaság megfelelő ellátása energiával és nyersanyagokkol mindnyájunk együttgondolkodósát igényli. A szükséges együttmű- ködés kiterjed a természettudományoktól a társadalomtudományokig valamennyi te—

rületre, és igénybe veszi a műszaki szakemberektől a közgazdasági szakemberekig az értelmiség legszélesebb körének tevékenységét. Magyarországon ehhez a mun- kához rendelkezésre állnak a műszaki tudományoknak, ezen belül az energetikának, a közgazdasági tudományoknak. a matematikai statisztikának és a gazdasági terve- zésnek nemzetközileg elismert szakemberei. Ha valamikor, akkor a világgazdasági korszakváltás után kialakult új helyzetben most van szükség ezek soha nem ta—

pasztalt és nem igényelt együttműködésére.

IRODALOM

Marchetti, C. — Nakícenovíc, N.: The dynomics of energy systems and the logistlc substitution model.

International Institute for Applied Systems Analysis. Laxenburg. 1979. 73 old.

Statistical Yearbook, 1978. United Nations. New York. 1979. XIX, 966 old.

Nemzetközi energiagazdálkodósi adatszolgáltatás. 1980. NIMDOK. Budapest. 1980. 109 old.

Statisztikai évkönyv, 1978. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1979. XV.", 545 old.

Energiagazdólkodási statisztikai évkönyv, 1978. Állami Energetikai és Energiabiztonságtechnikai Felü- gyelet. Budapest. 1979. HZ old.

FE3lOME

B BeHI'pHH nocne uMeBmero Mec1'o :; 1973 rogy cxaukooőpaanoro pocra u.eH Ha Hecprb AByMn rnasHbrMu Hanpasnenunmu crpareruu s oőnacm anepremuecxoro " cupbe- sora xoaní—icrsa cranu cnepmuaanm Temna pocra norpeőnenun anepmu s pacuete Ha ny- LUY Hacenenwn " coKpameHne norm nymeaoro norpeőnenm nemm. B nepcnexmaubrx pac- l-IeTaX eAanraeHHoü nepeMeHHoü aenuuunoü nemem: aeHrepcxue yronbnble aanacu, no- cnonsxy AOÖbIl-IY yrneaogoponuoro 'ronnuaa u ypanoaoü pynu npanmuecm Henbaa y-enn- mm,. l'naaublü aonpoc u.enecooöpaauoü crparemu a oönacm 'ronnnsa " csupan cocron'r : ycrauosnennu Toro, a KaKoM macunaöe yrnesonoponu nyume nepepaőatusaws a Kauecme nguuecxoro cupbs " Haumann comment-ihre yrneaogopoahr Aeücraurenbno caoe Hauőonee őnaronpuzmoe anMeHeHHe.

(16)

ÁSVÁNYKINCSEINK. ENERGlAGAZDÁLKODÁSUNK 469

Ha ocnoeanuu pacuetoa akonon-iecxoü ammenrusnocm Ha HapoAHoxosuücraeHHom yposHe mom—to AOKBSaTb, uto npn akonomuu yrneavopvoa " nocmmeunu Hanőonee BH- coxoü creneHu ux nepepaőorkn cranoan'rcs OÖOCHOBBHHHM prnHoe aanepHamaHoe pas—

ane yrnenoőbmn. B Bem-pun nanmanosnomeum B AOÖbMY " nepepaöomy yrna -— nak oreuecrseHHoro pecypca — KamAyrca őonee ammexmanbmu no cpaaHeHl—no c moőoü or- pacamo oőpaőerbmarouieiá npOMhILUneHHOCTM ucenacxoro xoanűcraa. Pacue'rbr ammexma- HOCTH uenecooöpaano npoussonutb a paMKax Taxoü aaauMoanaaHHoü CMCTeMbl, Koropan Hapsmy : coamecmum yuerom npuponuux pecypcoa yumhlsaer .nomngIM oőpaaoM Takme oőuecrseunue u.enn " 3K0H0Mnuecrme aaauMoneüc-ram.

C Tatum sperma auepreruxu : xoge npomoaupoaaum akonomuuecnoro poCTa Han—

öonmee anauenue npuHannemwr HOBbIM 'remeeCKuM cncremaM " nx aHeApeHmo.

SUMMARY

In the new conditions emerged in Hungary following the price explosion of crude oil in 1973 there are two main components of the new power and raw material policy which are keeping back the rate of growth of the per capita energy consumption and decreasing the proportion of the use of crude oil. ln further prospect the only variable element is the coal wealth of Hungary, since the production of hydrocarbons and uranium ore cannot be mar- kedly increased. The core of the problem to be followed in the expedient power and raw material policy is to what extent chemical industry should convert hydrocarbons and as far as the amount burnt up is concerned. what is the most favourable way of utilization.

The calculation of efficiency ot national level proves that besides the saving of hydrocarbons and the possibly highest degree of exploitation. the alternative utilization of cool mining to a remarkable extent seems to be expedíent. ln Hungary it seems to be more ef—

ficient to carry out capital investments into mining and processing of the coal wealth -— being home resources — than investing into any other branch of manufacturing industry or the agricultural sector. It is advisable to calculate the economic efficiency in a complex way which takes into account the natural resources as a whole, moreover in which the social tar—

gets and the economic interdependencies are also adeauately occounted for.

In the course of forecasting of the economic growth the most important elements are.

from the point of view of power economy, the new technical systems and their realisation.

(17)

A FEJLÓDÓ ORSZÁGOK

MINT KÉSZTERMÉK-EXPORTÓROK

lNOTAl ANDRÁS

A hetvenes évtized jelentős változásokat hozott a világgazdasági erőviszonyok—

ban éppúgy. mint a gazdasági fejlődés feltételeiben. Az energiahordozók árának többszörösére emelkedése, a termelési tényezők arányainak ezt követő jelentős vál—

tozása, a fizetési mérleg kiéleződő problémái mind a nemzetközi, mind a magyar

szoksajtóban élénk visszhangot keltettek. Úgy tűnik azonban. hogy a szükségesnél

kisebb figyelem irányult egy olyan átrendeződésre, amely hosszabb távon és különö- sen a nyitott szerkezetű és exportorientált gazdaságpolitikát folytató országok szá- mára legalább olyan fontos, mint a már említett nyersanyagpiaci változások.

A hatvanas évek közepétől megfigyelhető. hogy a fejlődő országok egy csoportja a nemzetközi ipari munkamegosztásban, a világpiaci iparcikk—értékesítésben előre- tört. Ez a folyamat kezdetben csak néhány, hagyományosan fejlettebb iparral ren—

delkező országnál volt megfigyelhető, igy mindenekelőtt lndiánál. Pakisztánnál vagy Egyiptomnál. és döntően a könnyűiparra, ezen belül is a textiliparra összpontosult.

Még a hatvanas évek végén is voltak olyan nézetek, amelyek szerint nem való- színű, hogy a fejlődő országok be tudjanak kapcsolódni a nemzetközi ipari munka—

megosztásba. ha pedig mégis sor kerül rá, az kizárólag a szakképzetlen vagy ala—

csony szakképzettségű munkaerőt igénylő termékek előállítására, illetve a nemzet- közi (transznacionális) vállalatok exkláve—szerű telephelyeinek termelésére szorít- kozna.

A hetvenes években bekövetkezett fejlődés és az erőviszonyok átrendeződése megcáfolja e feltételezést. Ma már mintegy két tucatnyi fejlődő országot jegyeznek a nemzetközi késztermékpiacon. Ezek nagy része 10 évvel ezelőtt gyakorlatilag csak nyersanyagokat exportált. A fejlődés — a világpiacra orientált iparfejlesztés — ered—

ményeként a fejlődő országok késztermékkivitele az 1970. évinek többszörösére emelkedett. az exportőrök köre jelentősen bővült, és a fejlődő országok újabb és újabb ágazatok termékeit viszik a nemzetközi piacra. E folyamat olyan méreteket öltött. hogy ma már joggal beszélhetünk az egyes fejlődő országok közötti készter- mékexport-versenyről, az ehhez szorosan kapcsolódó szakosodásról, valamint az

iparcikkek legfontosabb felvevőinek számító fejlett tőkés országok importpiacának

szerkezetéből következő különböző mértékű impulzusokról. (Ezek természetesen nem függetlenek az egyes tőkés országok gazdasági szerkezetétől, e szerkezet változásá—

nak természetétől és sebességétől.)

A fejlődő országok késztermékexportjánok statisztikai vizsgálatát azonban nem—

csak a fejlett tőkés piacok eltérő viselkedése, a fejlődő országok ipari kivitelének összehasonlitása vagy az iparcikkexport ágazati szerkezetének módosulásai indo-