'STA'I'ISZTHKAI IRODALm FXGYELÖ
irányadó. Képezhetők temészetesen nem rögzített bázisévre vonatkoztatott (un.
mozgó bázisu) indexek is.
Paasche—féle formula világpiaci árin- dex céljaira gyakorlati meggondolásból nem alkalmas, mert csak arra ad felele—
tet: mibe került volna a bázisévben egy (bizonyos, a beszámolási évben kiválasz- tott árumennyiség?
Laspeyres-formula viszont arra felel:
mibe kerül egy, a bázisévben kiválasz—
tott árumennyiség a beszámolási évben?
Világpiaci árindexül tehát megfelel, de hátránya, hogy az alkalmazott súlyok idővel elavulnak. Ezért alkalmasabbnak látszik a tagok összeszorzásával készült, fix bázisra átszámított ún. láncindex
!(Mudgett).
A nemzetközi kereskedelem struktúrá—
ja a második világháború óta jelentősen módosult, ezért a háború előtti bázisa indexek súlyozása ma már elavult. Szer—
ző az 1953—55. évi tényleges forgalmi adatokra alapuló súlyozást árucsoporton- ként összeveti a főbb világpiaci árin- dexek súlyozási módjával. Az agrárnyers—
anyagok aránya az indexekben általában
1081,
egyezik, viszont túlozzák az ásványi nyersanyagok és általában messze aláér- tékelik az energiahordozók súlyarányát.
Reuter és Moody indexei egyoldalúsá- guk, Dow Jones-é felépítése miatt ma már nem tekinthető világpiaci árindex- nek. A Financial Times és az Economist indexei célszerűbbek és megbízhatók, kü- lönösen az utóbbi tájékoztatási értéke
nagy. ' '
Schulze indexe a legszélesebb alapon áll, ezért legkisebb a mintavételi hiba valószínűsége; emellett az árunemek megválasztása is nagyon gondos (műrost—
anyagok, homogén alcsoportok). E nagy reprezentatív értéket jó áttekinthetőség—
gel kombinálja a hamburgi WWA index, mig a DIW index csupán ,,indicator"-nak tekinthető.
,,Ideális" világpiaci árindex nincs, mint ahogy ideális index sincs. Az index kényszerű segédeszköz, melynek széles alapon reprezentatívnak, ezenbelül lehe- tőleg stabil árucikkekből állónak, de ár—
—változásra nem túlságosan érzékenyen reagálónak kell lennie.
(Ism.: Falvai Alfréd)
KERESKEDELMI STATISZTIKA
Titel'baum, N.:
Az élelmiszerkereskedelem progressziv módszerei
(Reprezentatív adatfelvétel anyaga alapján)
(Progresszivnüe metodü torgovll prodovol'- 'sztvennüml tovarami. Po materialam vüborocs—
'nogo obszledovanija.) — Vesztnik sztattszttki.
1960. 5. sz. 27—38. 1).
Az ipari és a mezőgazdasági termelés növekedésével egyre nagyobb mértékben növekszik a Szovjetunió lakosságának a jövedelme, következésképpen az állami és a szövetkezeti kiskereskedelemmel szemben jelentkező vásárló ereje.
Mig a kiskereskedelmi áruforgalom az 1940—1958. években 2,7-szeresére_ növeke- rdett, addig a bolthálózat csak 31 száza- lékkal nőtt, azaz nem tartott lépést a for—
galom emelkedésével. Kézenfekvő, hogy a jelenlegi helyzetben mind élesebben vetődik fel a progressziv kereskedelmi formák alkalmazásának kérdése.
Az állami kiskereskedelmi hálózatban 1439 élelmiszer—boltban vezették be 1957.
január 1—én az önkiszolgálást, illetve az előrecsomagolás rendszerét. Ez a szám 1959. január 1-én 2398—ra növekedett, 'vagyis jelenleg az élelmiszerboltok 4 szá—
zalékában alkalmazzák e progressziv módszereket. (A Moldvai, a Lett, és a Litván SzSzK-ban az önkiszolgáló élel- miszerboltok aránya 5,5, 7,3 százalék, az Azerbajdzsán és a Kazah SZSZK—ban vi- szont csak 1,1, 1,5 százalék.
A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala 1959 júliusában 1959, II. negyed—
évére vonatkozóan reprezentativ bolt- összeirást hajtott végre a városokban és városi típusú településeken. Az adatfel—
vétel keretében megvizsgált 955 élelmi- szerbolt közül 771 volt önkiszolgáló — ebből 248 kenyérüzlet — 184 pedig előre- csomagolást alkalmazó üzlet. Az adat- felvétel az élelmiszerboltok 40 százalé- kára terjedt ki.
Az adatfelvétel nyert,.
hogy az átlagos kereskedelmi terület az önkiszolgáló és az egyébb áruházak—
nál azonos nagyságú, de az alkalmazot- tak átlagos száma a nem önkiszolgáló boltokban majdnem 40 százalékkal több;
hogy a kereskedelmi tér kihasználásá—
nak és a munkahely kihasználásának fo—
ka az önkiszolgáló boltokban alacso—
nyabb;
hogy az élelmiszerboltok 41 százaléká- ban egy, 45 százalékában másfél, és 18 során megállapítást
1082
százalékában A_két műszakban dolgoztak;
hogy azokban az élelmiszerboltokban, amelyekben 1959. II. negyedévében más- fél műszakban dolgoztak, 2,1—szer na—
gyobb forgalmat bonyolítottak, mint az egy műszakosak, a két műszakban dol—
gozó boltok pedig 20 százalékkal _maga—
sabb forgalmat bonyolítottak, mint a másfél műszakos boltok;
hogy a műszakok számának növekedé- sével növekedett a raktárkészlet fongási sebeSSÉge.
A vevőszámlálást a fizetett blokkok alapján hajtották végre. A másfél mű—
szakos boltokban az egy eladóhelyre ju-
awamszrmu - mum mmm
tó vásárlók száma 1,7———2,3—szomsa volt az egy műszakban dolgozó eboltokénak, a két műszakban dolgozó boltokban—en 27 százalékkal volt magasabb, mint a, más——
fél műszakban dolgozó boltokban—., , A gazdaságossság vizsgálatánál szem-—
betűnő, hogy a progressziv modszereket alkalmazó élelmiszerüzletek nyeresége az, egyébb élelmiszerüzletek nyereségénél;
jelentősen alacsonyabb, ugyanis a pirog-,—
ressziv módszereket alkalmazó boltoknál magasabb a munkabér, magasabbak az áru előkészítésével kapcsolatos költségek stb.
A megfigyelt boltok rentabllitása 1952. 11. negyedévében (Az áruforgalom százalékában)
A. hegy
Önklszolgáló boltok Elórwaomasolást módnmket kmalílglgm
alkalmazó boltok * Mk
Megnevezés , ,
terv szerint ténylegesen terv szerint ténylegesen tervgmzint tenylegesen
Ánés ... 5,95 5,s4 azo 636 ms aze:
gglglmi költségek ... 4,81 4,81 4,24 432 4508 448
Munkabér . . . . 2,01 2,01 1,87 LBS *L*") 133
Egyéb költségek ... 2,80 2,80 2,37 144 238 233
Nyereség ... 1,14 1,03 2,05 1,94 2,35 2,21
A progressziv módszereket alkalmazó üzletek rentabilitása nagymértékben függ a _műszakok számától, ugyanis a műszakok számának növekedésével együtt nő a nyereség is.
A progresszív módszereket alkalmazó szaküzleteken kívül vannak olyan élel- miszerboltok is, amelyeknek csak néhány osztályán alkalmaznak önkiszolgálást, előrecsomagolást stb. A 3591 élelmiszer- bolt közül a vizsgált időszakban 27 bolt—
ban volt önkiszolgáló osztály, s ezek a forgalomnak mindössze 1,5 százalékát bo- nyolitották.
Az adatfelvétel szerint az áruk nagy részét maguk a vállalatok csomagolják.
Igy például az üzletek maguk csomagol—
ják a cukor, a makarónifélék egyharma—
dát, az állati zsiradék, az édességek egy—
negyedét, a liszt 70 százalékát és a dara—
féléket majdnem teljesen. Ugyanakkor az üzletek nagy része nem rendelkezik a csomagoláshoz szükséges berendezé- sekkel. Az üzletek dolgozói egy munka—
napon átlagosan 200 kilogramm árut tud—
nak becsomagolni, a Moszkvai Csomagoló- üzemben pedig 1000 kilogrammot.
A központilag csomagolt áruknak nagy szerepük van a Litván, az Azerbajdzsán és a Bjelorusz SZSZK kereskedelmében, viszont egyáltalán nem kerül előrecso- magolt formában többek között az állati
zsír és a margarin az üzbég, növényi zsír a Kazah, a Grúz és a Moldvai, liszt a Grúz és az Uzbég SzSzK-ban a kereske—
delmi forgalomba. Ugyanakkor néhány köztársaságban egyes cikkek tekinteté—
ben igen jó a helyzet, például az állati zsír a Lett SZSZK—ban 100, a Grúz SzSz
K—ban 93, a növényi zsír a Moldvai,a
Lett, a Tadzsik és az Örmény SzSzK-ban 100, a margarin a Lett és az Azerbai- dzsán SzSzK—ban 100 százalékban előre- csomagolt formában kerül a kereskede—
lembe.
(Ism: Csihák György)
Mortara, Giorgio:
A nemzetközi kereskedelem—intenzítási indexek számítási módszerei
(Métods para o cálculo de indices da intensi- dada do comérclo lnternacional.) m- Revista Brasileiro de Estatistica, 1959. 77—78. sz. 1—7. 1)
A külkereskedelem értékének és a la—
kosság számának összevetéséből többféle külkereskedelem—intenzitási index képez—
hető. Legegyszerűbb módon úgy, hogy a két ország közti forgalom évi értékét osztjuk az egyik, illetve a másik ország lakosainak számával. Ez a tájékoztatás azonban nem ad összehasonlítást a két ország árucseréjének ez országok egyéb külkereskedelmében, esetleg valamely
