STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
1077
Hosszabb távon az EUROSTAT újabb és egyszerűbb statisztikai eszközöket fog alkal- mazni, és nagyobb pénzügyi keretért folya—
modik. Jelenleg mindössze 300 ember in- tézi. irányítja a Közösség teljes statisztikáját.
Az EUROSTAT törvényes változtatásokért ,.ki-
lincsel", és teljesebb felhatalmazást kér. Eb- ben támogatja a Közös Piac Bizottsága, de fordulat ..még nem kopogtat a statisztikai intézmény ajtaján".
(Ism.: Somogy! Miklós)
! GAZ DASÁGSTATISZTIKA
BlHLER. W.:
A KERESKEDELMI ÉS VENDÉGLÁTÓIPARI REPREZENTATIV STATISZTIKAK
ÚJ MINTAVÉTELI TERVE
(Nouor Stichprcbenplan für die Roprösentativ- statistiken lm Handel und Gastgewerbe.) —- Wirt—
schaft und Statlstlk. 1988. 1. sz. 17—22. p.
A Német Szövetségi Köztársaság kereske- delmi statisztikáról szóló 1978. évi törvénye mintavételi eljáráson alapuló kötelező sta- tisztikai adatszolgáltatást írt elő a nagyke—
reskedelem, a kiskereskedelem. a közvetítő kereskedelem és a vendéglátóipar területé- re. A minta 1986—ig az 1979. évi kereskedel- mi és vendéglátóipari felvételen alapult. Az alapfelvétel adatainak elavulása miatt a mintavételből eredő információk egyre ke- vésbé feleltek meg a pontosság követelmé- nyeinek. Az ebből eredő gondokat fokozta a kereskedelmi és főleg a vendéglátóipari vállalatoknál észlelhető nagy fluktuáció.
A kereskedelem és a vendéglátóipar egész területére kiterjedő 1985. évi felvétel lehe- tőséget nyújtott a vázolt problémák kiküszö- bölésére, minthogy megteremtette a felté- teleket egy új, korszerűsített minta kialakítá—
sához. Ennek megtervezése során természe- tesen tekintetbe kellett venni a statisztiká- val szemben jelentkező igényeket. A repre- zentativ felvétel sem mellőzheti ugyanis a meglehetősen részletes ágazati, illetve szak—
mali csoportosításokat. Képet kell adnia to—
vábbá a forgalomról, illetve a foglalkozta- tottak hozzávetőleges számáról.
Az eddig alkalmazott egylépcsős (a vál- lalatoknak a forgalom nagysága szerinti megoszlásán alapuló) minta már nem felelt meg a követelményeknek. Ezért az 1985. évi kereskedelmi és vendéglátóipari felvétel al- kalmával rétegzett mintavételi eljárásra tér- tek át. A rétegeket a forgalom nagysága, valamint területi egységek szerint alakitot- ták ki, megvonva azokat az alsó határokat, amelyeknek elérése esetén egy-egy vállalat, illetve üzlet a mlintába kerülhetett. E hatá- rokat a nagykereskedelemben. a közvetítő kereskedelemben és a vendéglátóiparban
— az egyes. tevékenységek 'sajátosságaitól függően — eltérő mértékben állapították meg. (A kisforgalmú egységek bevonására csak minimális — jelentős mintavételi hibá—
val járó -— arányban nyílt volna lehetőség.)
Az egyes nagyságkategóriákat a tevékeny- ség jellege szerínti, valamint szövetségi ál- lamok szerinti részletezésben alakították ki.
Ez az eljárás lehetővé tette a mintavételből adódó torzítás veszélyének számottevő csök- kentését.
A minta megbízhatóságát a kisebb szö—
vetségi államok esetében is biztosítani kel- lett. A régi mintavételi eljárás ugyanis nem mindenütt tette lehetővé a szakmák összes- ségére vonatkozóan hasznosítható informá- ciók szolgáltatását. E hiányosság kiküszöbö- lése érdekében a minta nagysága és a meg- figyelt egységek száma között fordított arányt kellett alkalmazni. A kiválasztás mértéke va—
lamely szövetségi államban annál nagyobb volt, minél kevesebb egység szerepelt a nyil- vántartásban. (A kiskereskedelem tekinteté- ben például Eszak-Rajna-Vesztfáliában 8,5.
Bajorországban 10,4 százalékos kiválasztási arány elégnek bizonyult, viszont Brémában az üzletek 33,8 százalékát kellett felvenni a mintába.)
Figyelembe kellett venni ezenkívül, hogy a kisebb üzletek viszonylag nagy számban fordulnak elő, a magasabb forgalmú kate- góriák felé haladva viszont az üzletek szá—
ma egyre csökken, miközben a forgalom értéke mindinkább szóródik. A magasabb forgalmi értéket mutató csoportokban ezért viszonylag nagyobb arányú kiválasztás vált szükségessé, sőt a legfelső csoportokban akár minden egység a mintába kerülhetett.
A vázolt módszerek azt eredményezték, hogy a várható standard hiba mértéke az egyes szövetségi államokban ágazatonként megfelelt a statisztika követelményeinek (U.i—03 százalék között mozgott).
Az előző felvételhez képest újítás az is, hogy -— ahol erre mód nyílt —- igyekeztek bi—
zonyos rotációt megvalósítani. A korábbi mintában szereplő jelentésre kötelezett vál- lalatokat ennek során az adott ágazaton be- lül más, hasonló forgalmi értéket kimutató egységre cserélték ki.
A foglailkoztatottakra vonatkozó informá- ciók pontosságát javítja. hogy az 1985. évi kereskedelmi és vendéglátóipari adatszolgál- tatóst a havi rendszeres adatszolgáltatóssal is összhangba hozták.
A mintaértékek átszámítása a teljes so- kaságra úgy történt, hogy az arányos elosz—
1078
STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYÉLÖlás ágazatok. szövetségi államok. valamint nagyságkategóriák szerint biztosított legyen.
Ennek érdekében megfelelő kontroll-számí- tások is készültek.
A felvétel. illetve a mintavételi eljárás 50—
rán sajátos problémák is felmerültek. ame- lyeknek a kezelése és megoldása külön vizs—
gálatot igényelt. (
Ezek között említhető azoknak a vállala- toknak a kérdése, amelyek több teleppel rendelkeznek és a telepek nemcsak abban a szövetségi államban találhatók, ahol a központ elhelyezkedik. hanem különböző szö- vetségi államokban elszórtan is működnek. Az ilyen vállalatok esetében nem lehetett meg- elégedni a székhely szerinti kérdőív kitölté- sével. hanem a telepek adatait területen- ként (szövetségi államonként) részletezni kellett. és az összesítőket minden érintett ál- lamról beküldték a Szövetségi Statisztikai
Hivatalba.
A mintavétel alkalmával itt elvben gondot okozhatott a telepek aránya az adott terü- leten belül. A több szövetségi államban te- lephelyekkel rendelkező vállalatok azonban rendszerint a felső nagyságkategóriába tar- toztak, és ily módon mindenképpen a min- tába kerültek.
Külön kellett foglalkozni azokkal a válla- latokkal, amelyek a vizsgált év folyamán alakultak, tehát adataik csak tizenkét hó- napnál rövidebb időtartamra álltak rendel- kezésre. Az ilyen esetekben becsült éves forgalmat állapítottak meg, mérlegelve ter—
mészetesen a forgalom évszakos jellegű in- gadozásait.
Az előbbiektől el kellett különíteni az olyan teljesen új alapítású vállalatokat, ame- lyek informáciőt egyáltalán nem szolgáltat- hattak. Tekintettel azonban a kereskedelmi és vendéglátóipari üzemek körében jelent- kező nagymértékű fluktuáciőra, indokoltnak látszott a folyamatosan létesülő új egységek figyelembevétele. Általában minden tizedik űj üzemet soroltak be a mintába oly módon, hogy azok állománya a megszűnt üzemekét ne haladja meg.
Az egyes vállalatok adatszolgáltatásában jelentkező hiányokat a havi kérdőív alapján kialakított rendszeres becslési eljárással pó- tolták. hogy a hiányzó adatok torzító hatá—
sát a minta adott rétegében lehetőleg kikü—
szöböljék.
A reprezentativ üzemi statisztika sajátos problémáját jelenti, ha a megfigyelt válla- latok körében fúzió következik be. A válla-
latok egyesülése ugyanis mind a forgalom, mind a foglalkoztatottak létszáma tekinteté- ben módosíthatja a minta szerkezetét. Ezért szükség esetén kiegészítő számításokat al- kalmaznak.
(ism.: Fóti János)
FINK. G. — ZlEBA. J.:
ROMANIA ADÓSSÁGÁLLOMÁNYA
(Die Wirtschaftslage in Rumönian unter beson- derer Borücksichtung der Auslandsverschuldung.) Wiener lnstitut für internationale Wirtschattsver- gleíche. Bécs. 1987. október. 159—165.
Románia 1986-ban ismételten adósságai- nak átütemezését kérte. Első nemzetközi fi- zetési nehézségei 1981 végén jelentkeztek, ekkor bruttó adósságállománya elérte a 102 milliárd dolláros csúcspontot, ezért 1982—
ben és 1983-ban az adósság törlesztésének átütemezésére kényszerült.
A fizetési problémák miatt a román veze- tés a nyugati import drasztikus csökkentését határozta el. így 1983-ban az 1980. évi im- portot 100-nak véve a tőkés relációjú import ennek 38 százaléka, a konvertibilis valutá- ban fizetett import pedig 57 százaléka volt.
A külkereskedelmi mérleg 1980. évi 2.4 mil—
liárd dollár deficitjével szemben 1983-ban 900 millió dollár aktívum keletkezett.
A likviditási problémák enyhítésére 1985—
ben Románia 80 millió dollár hitelt vett fel.
a további hitellehetőségektől a kedvezőtlen feltételek miatt eltekintett.
Románia a legalacsonyabb egy főre jutó jövedelmű európai országok közé tartozik.
A lemaradást erős iparosítással, a belső fo- gyasztás mértékének leszorításával próbál- ták ellensúlyozni. Az 1960 és 1970 közötti években az ipari beruházások az összes be- ruházások 50 százalékát tették ki. Az ipar a gazdasági eredményekhez az 1960. évi 20 százalékkal szemben 1980—ban 44 százalék—
kal. a szolgáltatások 14 százalékkal szem- ben 27 százalékkal, míg a mezőgazdaság 66 százalékkal szemben csak 29 százalékkal járult hozzá. Ez a politika kimerítette Romá- nia növekedési potenciálját, (: termelő be- rendezések állománya a hatvanas évek kö- zepétől gyorsabban nőtt, mint a termelés, a tőkehatékonyság a nyolcvanas évek elejére körülbelül 30 százalékkal csökkent. Ennek ki- egyenlítésére a kvalifikáltabb munkavégzést és a termelés műszaki szinvonalának gyors javítását irányozták elő, a végrehajtás azon—
ban nem sikerült, és a nyolcvanas évekre csökkent a népgazdasági hatékonyság.
Az erőltetett iparosítás egyre nagyobb energia- és nyersanyagigénnyel járt, 1976 és 1979 között csupán a kőolaj-felhasználás 30 százalékkal emelkedett. Ugyanebben az idő- szakban a termelés 16 százalékkal csökkent, az import 70 százalékkal nőtt. A második olajsokk. amikor az olajárak 150 százalékkal emelkedtek, lehetetlenné tette az import to—
vábbi növelését. Az import kényszerű csök- kentése és az export növelésének szükséges- sége olyan politikához vezetett, amely mini- mumra szorította a magánháztartások fel—
használását és gyorsította az energiaszektor beruházásait.
