1078
STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYÉLÖlás ágazatok. szövetségi államok. valamint nagyságkategóriák szerint biztosított legyen.
Ennek érdekében megfelelő kontroll-számí- tások is készültek.
A felvétel. illetve a mintavételi eljárás 50—
rán sajátos problémák is felmerültek. ame- lyeknek a kezelése és megoldása külön vizs—
gálatot igényelt. (
Ezek között említhető azoknak a vállala- toknak a kérdése, amelyek több teleppel rendelkeznek és a telepek nemcsak abban a szövetségi államban találhatók, ahol a központ elhelyezkedik. hanem különböző szö- vetségi államokban elszórtan is működnek. Az ilyen vállalatok esetében nem lehetett meg- elégedni a székhely szerinti kérdőív kitölté- sével. hanem a telepek adatait területen- ként (szövetségi államonként) részletezni kellett. és az összesítőket minden érintett ál- lamról beküldték a Szövetségi Statisztikai
Hivatalba.
A mintavétel alkalmával itt elvben gondot okozhatott a telepek aránya az adott terü- leten belül. A több szövetségi államban te- lephelyekkel rendelkező vállalatok azonban rendszerint a felső nagyságkategóriába tar- toztak, és ily módon mindenképpen a min- tába kerültek.
Külön kellett foglalkozni azokkal a válla- latokkal, amelyek a vizsgált év folyamán alakultak, tehát adataik csak tizenkét hó- napnál rövidebb időtartamra álltak rendel- kezésre. Az ilyen esetekben becsült éves forgalmat állapítottak meg, mérlegelve ter—
mészetesen a forgalom évszakos jellegű in- gadozásait.
Az előbbiektől el kellett különíteni az olyan teljesen új alapítású vállalatokat, ame- lyek informáciőt egyáltalán nem szolgáltat- hattak. Tekintettel azonban a kereskedelmi és vendéglátóipari üzemek körében jelent- kező nagymértékű fluktuáciőra, indokoltnak látszott a folyamatosan létesülő új egységek figyelembevétele. Általában minden tizedik űj üzemet soroltak be a mintába oly módon, hogy azok állománya a megszűnt üzemekét ne haladja meg.
Az egyes vállalatok adatszolgáltatásában jelentkező hiányokat a havi kérdőív alapján kialakított rendszeres becslési eljárással pó- tolták. hogy a hiányzó adatok torzító hatá—
sát a minta adott rétegében lehetőleg kikü—
szöböljék.
A reprezentativ üzemi statisztika sajátos problémáját jelenti, ha a megfigyelt válla- latok körében fúzió következik be. A válla-
latok egyesülése ugyanis mind a forgalom, mind a foglalkoztatottak létszáma tekinteté- ben módosíthatja a minta szerkezetét. Ezért szükség esetén kiegészítő számításokat al- kalmaznak.
(ism.: Fóti János)
FINK. G. — ZlEBA. J.:
ROMANIA ADÓSSÁGÁLLOMÁNYA
(Die Wirtschaftslage in Rumönian unter beson- derer Borücksichtung der Auslandsverschuldung.) Wiener lnstitut für internationale Wirtschattsver- gleíche. Bécs. 1987. október. 159—165.
Románia 1986-ban ismételten adósságai- nak átütemezését kérte. Első nemzetközi fi- zetési nehézségei 1981 végén jelentkeztek, ekkor bruttó adósságállománya elérte a 102 milliárd dolláros csúcspontot, ezért 1982—
ben és 1983-ban az adósság törlesztésének átütemezésére kényszerült.
A fizetési problémák miatt a román veze- tés a nyugati import drasztikus csökkentését határozta el. így 1983-ban az 1980. évi im- portot 100-nak véve a tőkés relációjú import ennek 38 százaléka, a konvertibilis valutá- ban fizetett import pedig 57 százaléka volt.
A külkereskedelmi mérleg 1980. évi 2.4 mil—
liárd dollár deficitjével szemben 1983-ban 900 millió dollár aktívum keletkezett.
A likviditási problémák enyhítésére 1985—
ben Románia 80 millió dollár hitelt vett fel.
a további hitellehetőségektől a kedvezőtlen feltételek miatt eltekintett.
Románia a legalacsonyabb egy főre jutó jövedelmű európai országok közé tartozik.
A lemaradást erős iparosítással, a belső fo- gyasztás mértékének leszorításával próbál- ták ellensúlyozni. Az 1960 és 1970 közötti években az ipari beruházások az összes be- ruházások 50 százalékát tették ki. Az ipar a gazdasági eredményekhez az 1960. évi 20 százalékkal szemben 1980—ban 44 százalék—
kal. a szolgáltatások 14 százalékkal szem- ben 27 százalékkal, míg a mezőgazdaság 66 százalékkal szemben csak 29 százalékkal járult hozzá. Ez a politika kimerítette Romá- nia növekedési potenciálját, (: termelő be- rendezések állománya a hatvanas évek kö- zepétől gyorsabban nőtt, mint a termelés, a tőkehatékonyság a nyolcvanas évek elejére körülbelül 30 százalékkal csökkent. Ennek ki- egyenlítésére a kvalifikáltabb munkavégzést és a termelés műszaki szinvonalának gyors javítását irányozták elő, a végrehajtás azon—
ban nem sikerült, és a nyolcvanas évekre csökkent a népgazdasági hatékonyság.
Az erőltetett iparosítás egyre nagyobb energia- és nyersanyagigénnyel járt, 1976 és 1979 között csupán a kőolaj-felhasználás 30 százalékkal emelkedett. Ugyanebben az idő- szakban a termelés 16 százalékkal csökkent, az import 70 százalékkal nőtt. A második olajsokk. amikor az olajárak 150 százalékkal emelkedtek, lehetetlenné tette az import to—
vábbi növelését. Az import kényszerű csök- kentése és az export növelésének szükséges- sége olyan politikához vezetett, amely mini- mumra szorította a magánháztartások fel—
használását és gyorsította az energiaszektor beruházásait.
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
1079
Románia a nyolcvanas években csak há- rom árufőcsoportban tudta nyugati kereske—
delmi részesedését megtartani: olajtermékek.
egyszerű kemikáliák és műtrágya. vas és acél.
A Szovjetunióval folytatott kereskedelmét új utakra kivánja terelni. A további szoro- sabb olajegyüttműködésre való törekvés so—
rán 1985-ben a két ország szerződést kötött.
és a Szovjetunió évi 3—3,5 millió tonna nyersolaj szállítását vállalta. Románia szov—
jet viszonylatú exportja 1984—ben 15.5. 1985- ben 20.7 százalékkal nőtt.
(Ism.: Holmi Edit)
A NÉMET SZUVETSEGI KÖZTÁRSASÁG KELETI KERESKEDELME
(Osthandel verliert erneut an Bedeutung.) — Deu- tsches Institut tűr Wirtschaftsforschung. Wochenbe- licht. 1988. 13. sz. 182—191. p.
Az európai KGST—országokkal folytatott nyugatnémet külkereskedelem 1987-ben is—
mét csökkent: az import 14, az oda irányuló export 9 százalékkal. A forgalomcsökkenés elsősorban a Szovjetunióval lebonyolított kül- kereskedelmet jellemezte — amely leginkább az energiahordozók. és ezen belül is a föld- gáz áresésével függött össze —, míg a kisebb KGST-országok viszonylatában csak 4 száza- lékkal csökkent a forgalom. A külkereske- delem fellendülésének esélyei a kedvezőbb politikai légkör ellenére sem javultak.
A Szovjetunió részesedése a Német Szö—
vetségi Köztársaság külkereskedelmében 1987-ben 1,6 százalékra mérséklődött az energiaáresés előtti 2.7 százalékról. A be—
hozatal értéke egyötödével kisebb volt az egy évvel korábbinál, és az 1984. évinek csak a felét érte el. Az import túlnyomó részét (70 %) a kőolaj és a földgáz tette ki. Avisz- szaesés 1986-ban az olaj, 1987-ben pedig főként a földgáz áresésére volt visszavezet- hető. Exportbevételének kiesését a Szovjet—
unió nem tudta más termékek exportjával ellensúlyozni. A félkész- és késztermékexport fokozására irányuló erőfeszítések nem jártak
sikerrel.
A szovjet áruk versenyképességének növe- lése a népgazdasági hatékonyság fokozásá- val érhető el. Részleges javulás a külkeres- kedelmi szervezetek reformja útján várható.
Az üzemek nyugati export iránti érdekeltsé- gének növelését szoloálja a döntési jogkö- rök átruházása a vállalatokra. minisztériu- mokra vagy a szövetségi köztársaságokra, valamint a vállalati gazdálkodásban a devi- zabevételekből való részesedés bevezetése.
A szovjet Ipar exportgyengeségének leküz- déséhez 1987-től hozzájárulhatnak a külföldi tőke és know—how beruházásokat jelentő vegyesvállalat—alapitások (20—ből 8 nyugot-
német érdekeltségű), amelyeknél a termékek tőkés devizáért való értékesítése a nyereség hazautalásának a feltétele. Bár még korai lenne gazdasági jelentőségük megítélése.
de valószínűsíthető. hogy belátható időn be- lül a vegyesvállalatok a szovjet ipar nem—
zetközi versenyképességét döntően nem ja- víthatják, de hozzájárulhatnak a szovjet gaz- dasági nyitáshoz.
_ A Német Szövetségi Köztársaság Szovjet- unióba irányuló exportja az importnál ke- vésbé csökkent. Exportesélyeit a márka fel—
értékelése nem befolyásolja. sőt az OECD- országok közül növelni tudta részesedését (20 %). Az export áruösszetételében :: beru- házási javak dominálnak: a gépek. elektro- technikai termékek. járművek. valamint a vas- és acéltermékek egyaránt egyharmados arányt képviseltek, de a gépipari termékek tekintetében erőteljesen csökkent a szovjet piac jelentősége. Vegyipari termékek tet- ték ki az export egyötödét. amelyekből a visszaesés jóval mérsékeltebb volt. Megis- métlődött a korábbi gyakorlat: a devizaszű- kösség nem a folyamatos termeléshez szük- séges félkésztermékek, hanem sokkal inkább a gépipari termékek vásárlásának visszafo- gásával járt.
A kisebb KGST-országokkal lebonyolított forgalomban a nyugatnémet export kevés- bé, 3 százalékkal. míg az onnan származó behozatal értéke 5 százalékkal csökkent. A Német Szövetségi Köztársaság kiviteli több- lete kismértékben növekedett. Bár a kétol- dalú kereskedelem feltételei általában iob—
bak voltak. mint szoviet viszonvlatban. (: leg- több KGST-ország óvatos eladósodási poli- tikát folytatott. Tekintettel arra. hoav szűkös beruházási eszközeiket növekvő mértékben az energiagazdasáaba kénytelenek fektetni.
más területek modernizációs szükségletei összetorlődtak.
A kereskedelem árustruktűráiára az a lel- lemző, hogy a Német Szövetségi Köztársa- sáa főként beruházási javakat exportál. és importiában a foovasztási iavak. élelmisze- rek és félkésztermékek dominálnak. Ezen or- száacsoport szerkezetótalakitási nehézsénei—
re utal. hoov a nvuaatnémet importőrr'ib késztermékvásárlásai csökkentek: a Kelet—
Eurőoából beszerzett aépek aránya az 1980.
évi 1.5 százalékról 0.8 százalékra. s a leaie- lentősebbnek számító ruháznticikk—import 7.5-ről 5 százalékra süllyedt.
Ami az egyes országokat illeti. Magyar- orszáa kínálja a legnagyobb elhelyezési piacot az exportőröknek. 1987—ben a kivitel értéke annak ellenére csökkent 4 százalék- kal. hogy Magyarországon a gazdasági nö- vekedés ismét _avorsult. Az onnan származó behozatal viszont csupán ebből az ország—
ból bővült, s az áruösszetételen belül nő- vekedett a késztermékek aránya. Említésre
