FILOZOFIKUM ÉS ESZTÉTIKUM KÖLCSÖNVISZONYÁRÓL – KIEMELTEN A MADÁCHI

M^ÁTÉ Z^SUZSANNA

FILOZOFIKUM ÉS ESZTÉTIKUM KÖLCSÖNVISZONYÁRÓL – KIEMELTEN A MADÁCHI ÉLETMŰBEN

Madách Könyvtár — Új folyam 101.

Sorozatszerkesztő: Andor Csaba

A sorozat eddig megjelent köteteit lásd az utolsó lapokon!

A könyv megírását a Szegedi Tudományegyetem JGYPK Tudományos Pályázata és a Szegedért Alapítvány Tudományos

Kuratóriuma támogatta

Lektorálta Bene Kálmán és Varga Emőke

M^ÁTÉ Z^SUZSANNA

FILOZOFIKUM ÉS ESZTÉTIKUM KÖLCSÖNVISZONYÁRÓL – KIEMELTEN A MADÁCHI ÉLETMŰBEN

Madách Könyvtár — Új folyam 101.

Sorozatszerkesztő: Andor Csaba

A sorozat eddig megjelent köteteit lásd az utolsó lapokon!

A könyv megírását a Szegedi Tudományegyetem JGYPK Tudományos Pályázata és a Szegedért Alapítvány Tudományos

Kuratóriuma támogatta

Lektorálta Bene Kálmán és Varga Emőke

M

Z

FILOZOFIKUM ÉS ESZTÉTIKUM KÖLCSÖNVISZONYÁRÓL – KIEMELTEN A MADÁCHI

ÉLETMŰBEN

Madách Irodalmi Társaság

© Máté Zsuzsanna, 2018

Készült Budapesten, 2018-ban. Felelős kiadó:

Bene Zoltán, műszaki szerkesztő, borító: Andor Csaba ISBN 978-615-5462-20-7

M

Z

FILOZOFIKUM ÉS ESZTÉTIKUM KÖLCSÖNVISZONYÁRÓL – KIEMELTEN A MADÁCHI

ÉLETMŰBEN

Madách Irodalmi Társaság

© Máté Zsuzsanna, 2018

Készült Budapesten, 2018-ban. Felelős kiadó:

Bene Zoltán, műszaki szerkesztő, borító: Andor Csaba ISBN 978-615-5462-20-7

TARTALOM

ELŐSZÓ ... 8

ELSŐ RÉSZ A filozofikum esztétikummá való átlényegülésének folyamata Az ember tragédiájában ... 15

I. fejezet Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyáról néhány kritikatörténeti vonulatban ... 19

II. fejezet Az ember tragédiája másképpen értéséről ... 35

1. A másképpen értés tényezőiről és folytonosságáról ... 37

1.1. Az alkalmazás mint az értelmezés pragmatikussága ... 46

1.2. A Tragédia hatványozott hermeneutikai természete ... 51

2. Az értelmezés szabadsága ... 59

2.1. A Tragédia hermeneutikai feltölthetősége ... 63

2.2. Az értelmezés szabadsága és meghatározottságai ... 67

III. fejezet Hogyan lényegül át a filozofikum esztétikummá Az ember tragédiájában? ... 78

1. Az átlényegülés folyamata és fordulópontjai ... 80

1.1. A Tragédia filozófiai forrásairól és párhuzamairól ... 81

1.2. Filozofikus diskurzusok és narratívák, gondolati horizontok és diszkussziók ... 107

1.3. Nyitottság, kérdésfeltevések és a válaszvariációk jellege ... 131

1.4. Világmagyarázó, értelemadó, lét- és önértelmező filozófiai hermeneutika és argumentáció ... 148

1.5. A filozofikum sajátos dialektikája és a filozofikus problémakörök formaalkotó elve, mintázata ... 172

2. A feszültségteremtés mint az intenzív esztétikai hatás forrása ... 179

3. A megformált filozofikus problémakörök szabályozott nyitottsága ... 199

3.1. A két-világ és az eszme megvalósíthatósága problematikája ... 202

3.2. Monizmus és dualizmus, az abszolút és/vagy a relatív Lucifer ... 208

3.3. Értelemadás és értelemhiány, Ádám bizonyos bizonytalansága és bízása ... 223

3.4. Szabad akarat és determináció ... 237

4. Az „és mégis” küzdés filozofikuma és romantikus „új” mítosza ... 244

IV. fejezet Az ember tragédiája filozofikumának transzformációi más műalkotásokban ... 263

1. A Tragédia könyv-illusztrációinak intermedialitása ... 287

2. A Tragédia filozofikuma a színházi ősbemutatón ... 298

3. A Tragédia első ’továbbírása’ – Czóbel Minka Donna Juanna ... 306

4. A Tragédia létmódja a zenében ... 321

5. Inspiráció és szabad adaptáció – A Tragédia és az animációs film ... 330

MÁSODIK RÉSZ A filozofikum esztétikummá való átlényegülésének kísérletei ... 353

I. fejezet A madáchi alkotófolyamat ’szabálytalanságairól’ ... 360

TARTALOM

ELŐSZÓ ... 8

ELSŐ RÉSZ A filozofikum esztétikummá való átlényegülésének folyamata Az ember tragédiájában ... 15

I. fejezet Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyáról néhány kritikatörténeti vonulatban ... 19

II. fejezet Az ember tragédiája másképpen értéséről ... 35

1. A másképpen értés tényezőiről és folytonosságáról ... 37

1.1. Az alkalmazás mint az értelmezés pragmatikussága ... 46

1.2. A Tragédia hatványozott hermeneutikai természete ... 51

2. Az értelmezés szabadsága ... 59

2.1. A Tragédia hermeneutikai feltölthetősége ... 63

2.2. Az értelmezés szabadsága és meghatározottságai ... 67

III. fejezet Hogyan lényegül át a filozofikum esztétikummá Az ember tragédiájában? ... 78

1. Az átlényegülés folyamata és fordulópontjai ... 80

1.1. A Tragédia filozófiai forrásairól és párhuzamairól ... 81

1.2. Filozofikus diskurzusok és narratívák, gondolati horizontok és diszkussziók ... 107

1.3. Nyitottság, kérdésfeltevések és a válaszvariációk jellege ... 131

1.4. Világmagyarázó, értelemadó, lét- és önértelmező filozófiai hermeneutika és argumentáció ... 148

1.5. A filozofikum sajátos dialektikája és a filozofikus problémakörök formaalkotó elve, mintázata ... 172

2. A feszültségteremtés mint az intenzív esztétikai hatás forrása ... 179

3. A megformált filozofikus problémakörök szabályozott nyitottsága ... 199

3.1. A két-világ és az eszme megvalósíthatósága problematikája ... 202

3.2. Monizmus és dualizmus, az abszolút és/vagy a relatív Lucifer ... 208

3.3. Értelemadás és értelemhiány, Ádám bizonyos bizonytalansága és bízása ... 223

3.4. Szabad akarat és determináció ... 237

4. Az „és mégis” küzdés filozofikuma és romantikus „új” mítosza ... 244

IV. fejezet Az ember tragédiája filozofikumának transzformációi más műalkotásokban ... 263

1. A Tragédia könyv-illusztrációinak intermedialitása ... 287

2. A Tragédia filozofikuma a színházi ősbemutatón ... 298

3. A Tragédia első ’továbbírása’ – Czóbel Minka Donna Juanna ... 306

4. A Tragédia létmódja a zenében ... 321

5. Inspiráció és szabad adaptáció – A Tragédia és az animációs film ... 330

MÁSODIK RÉSZ A filozofikum esztétikummá való átlényegülésének kísérletei ... 353

I. fejezet A madáchi alkotófolyamat ’szabálytalanságairól’ ... 360

II. fejezet A madáchi líra ’más-ízűségéről’ ... 381

1. Képalkotás és reflexió ... 383

2. A halál témájú versek filozofikuma ... 397

3. Az ’egymásba-játszás’ ... 406

4. Ellentételezések, kétszólamúság, nézőpontváltások ... 412

5. A két-világ narratívája a madáchi lírában ... 421

5.1. A két-világ szétszakítottsága ... 426

5.2. A két-világ közötti kapcsolódás lehetőségei ... 438

6. Filozofikum töredékekben – versek sorozatában ... 449

III. fejezet „nem egy kimondott elvében” – a Tragédia, A civilizátor, a Mózes ... 458

IV. fejezet Madách Imre „széptani” tanulmányairól ... 474

HARMADIK RÉSZ Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyának művészetfilozófiai tendenciái ... 484

I. fejezet Platón művészet- és költészetellenessége ... 486

II. fejezet ’Kisemmizte’ volna a filozófia a művészetet? ... 492

III. fejezet Filozófia és művészet, filozófia és költészet együttlevősége a korai jénai romantikus esztétikákban és a madáchi életműben ... 498

UTÓSZÓ HELYETT ... 518

JEGYZETEK ... 534

FELHASZNÁLT IRODALOM ... 618

ELŐSZÓ

Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyáról – kiemelten a madáchi életműben című jelen könyvem a Madách Irodalmi Társaság által a Madách Könyv- tár 81. köteteként 2013-ban megjelentetett, A bölcselet átlényegülése esztéti- kummá – középpontban Madách Imre Az ember tragédiája című művével mono- gráfiám¹ jelentős mértékben bővített, továbbgondolt formája. Egyben folytatása is a madáchi életmű egésze, a Tragédia hatástörténete valamint a relevánsnak mutatkozó tágabb művészetfilozófiai, esztétikai és kompara- tisztikai kérdéskörök irányába. Mindenekelőtt köszönöm a Madách Iro- dalmiTársasághajdaniésjelenvezetőségének,szakmailektoraimnak,hogy e könyvem kiadását gondozták és támogatták: Andor Csabának, Bene Kálmánnak, Bene Zoltánnak és Varga Emőkének.

Monográfiám első terjedelmes része filozofikum és esztétikum köl- csönviszonyának egyik alapvető kérdésére épül: hogyan lényegül át a filo- zofikum esztétikummá a madáchi életműben. Lehetséges válaszom egy- részről Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének vizs- gálata során prezentálom, mivel a bölcselet esztétikummá való átlényegü- lésének ’sikerült’ folyamatát, esztétikai hatásának erejét, számos poétikai, nyelvi’sikerületlensége’ellenéreis,amármásfélévszázadafolytonosanér- telmezett éshatásában máig jelenvaló (aszöveg, mint pretextus, illetve mint premédium más műalkotásokban manifesztálódott átváltozásai ré- vén is továbbélő) volta bizonyítja. A második részben kutatásom számot- tevően kiterjesztem a fő mű árnyékában maradt Madách-líra és néhány drámai alkotás filozofikumának esztétikummá való átlényegülési kísérle- teire, mint e kölcsönviszony másik formájára. Majd a harmadik részben egykétésfélévezredenátívelőművészetfilozófiaikontextusbanmutatom be e kölcsönviszony alapvető tendenciáit.

A filozofikum esztétikummá való átlényegülésének folyamata Az ember tragédi- ájában című első részben problémafelvetésem: a Tragédia filozofikuma ho- gyan válik képessé egy másfajta működésre, úgy, hogy az élménnyel, esz- tétikai minőségekkel és erőteljes hatással bíró esztétikummá lesz? Temati- káját tekintve a bölcselet esztétikummá való átlényegülésének folyamat- kéntvalófelfogását;ekutatásitémafelvetésénekszükségességétindoklom a Tragédia kritika-, illetve értelmezéstörténetének főbb vonulataira való ki-

II. fejezet A madáchi líra ’más-ízűségéről’ ... 381

1. Képalkotás és reflexió ... 383

2. A halál témájú versek filozofikuma ... 397

3. Az ’egymásba-játszás’ ... 406

4. Ellentételezések, kétszólamúság, nézőpontváltások ... 412

5. A két-világ narratívája a madáchi lírában ... 421

5.1. A két-világ szétszakítottsága ... 426

5.2. A két-világ közötti kapcsolódás lehetőségei ... 438

6. Filozofikum töredékekben – versek sorozatában ... 449

III. fejezet „nem egy kimondott elvében” – a Tragédia, A civilizátor, a Mózes ... 458

IV. fejezet Madách Imre „széptani” tanulmányairól ... 474

HARMADIK RÉSZ Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyának művészetfilozófiai tendenciái ... 484

I. fejezet Platón művészet- és költészetellenessége ... 486

II. fejezet ’Kisemmizte’ volna a filozófia a művészetet? ... 492

III. fejezet Filozófia és művészet, filozófia és költészet együttlevősége a korai jénai romantikus esztétikákban és a madáchi életműben ... 498

UTÓSZÓ HELYETT ... 518

JEGYZETEK ... 534

FELHASZNÁLT IRODALOM ... 618

ELŐSZÓ

Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyáról – kiemelten a madáchi életműben című jelen könyvem a Madách Irodalmi Társaság által a Madách Könyv- tár 81. köteteként 2013-ban megjelentetett, A bölcselet átlényegülése esztéti- kummá – középpontban Madách Imre Az ember tragédiája című művével mono- gráfiám¹ jelentős mértékben bővített, továbbgondolt formája. Egyben folytatása is a madáchi életmű egésze, a Tragédia hatástörténete valamint a relevánsnak mutatkozó tágabb művészetfilozófiai, esztétikai és kompara- tisztikai kérdéskörök irányába. Mindenekelőtt köszönöm a Madách Iro- dalmiTársasághajdaniésjelenvezetőségének,szakmailektoraimnak,hogy e könyvem kiadását gondozták és támogatták: Andor Csabának, Bene Kálmánnak, Bene Zoltánnak és Varga Emőkének.

Monográfiám első terjedelmes része filozofikum és esztétikum köl- csönviszonyának egyik alapvető kérdésére épül: hogyan lényegül át a filo- zofikum esztétikummá a madáchi életműben. Lehetséges válaszom egy- részről Madách Imre Az ember tragédiája című drámai költeményének vizs- gálata során prezentálom, mivel a bölcselet esztétikummá való átlényegü- lésének ’sikerült’ folyamatát, esztétikai hatásának erejét, számos poétikai, nyelvi’sikerületlensége’ellenéreis,amármásfélévszázadafolytonosanér- telmezett éshatásában máig jelenvaló (aszöveg, mint pretextus, illetve mint premédium más műalkotásokban manifesztálódott átváltozásai ré- vén is továbbélő) volta bizonyítja. A második részben kutatásom számot- tevően kiterjesztem a fő mű árnyékában maradt Madách-líra és néhány drámai alkotás filozofikumának esztétikummá való átlényegülési kísérle- teire, mint e kölcsönviszony másik formájára. Majd a harmadik részben egykétésfélévezredenátívelőművészetfilozófiaikontextusbanmutatom be e kölcsönviszony alapvető tendenciáit.

A filozofikum esztétikummá való átlényegülésének folyamata Az ember tragédi- ájában című első részben problémafelvetésem: a Tragédia filozofikuma ho- gyan válik képessé egy másfajta működésre, úgy, hogy az élménnyel, esz- tétikai minőségekkel és erőteljes hatással bíró esztétikummá lesz? Temati- káját tekintve a bölcselet esztétikummá való átlényegülésének folyamat- kéntvalófelfogását;ekutatásitémafelvetésénekszükségességétindoklom a Tragédia kritika-, illetve értelmezéstörténetének főbb vonulataira való ki-

tekintéssel, majd összegzem a másképp-értések hermeneutikai sajátossá- gait. Feltevésem a gadameri hermeneutika, a jauß-i recepcióesztétika és a hazai hermeneutikai esztétikai elméletek (és előfutáraik) néhány tézisének alkalmazásával alakítom ki, ahogy terminológiai rendszerem is, miszerint aTragédiaesztétikumánakfőbbminőségei,aformáláshogyanjamellettha- tásának,utóéleténekmilyenségébenmutatkozikmeg,ígyamásképpenér- tések lehetőségében, hermeneutikai természetében, feltölthetőségében és nyitottságában. A hatás, az utóélet felől megmutatkozó hermeneutikai, esztétikai minőségekből kiindulva alakítom ki a Tragédia filozofikuma esz- tétikummá való átlényegülési folyamatára vonatkozó feltevésem, melynek művészetfilozófiai alapja az értelmezés szabadsága. Majd bizonyításkép- penszövegközpontúanelemzemafilozofikumesztétikummávalóátlénye- gülésifolyamatátésfordulópontjait,afilozofikumformálódásifolyamatát ésformaelveit,egybenkitekintveaTragédiafilozofikumánakmásműalko- tásokban manifesztálódott átváltozásaira is. A Tragédia annak ellenére, hogy’nemtökéletes’mű,hogyesztétikaiértékelésemáigvitatott;mégisvál- tozatosértelmezéstörténete,valaminthatása,így„kulturálisteljesítmény- jellege” (a legkülönbözőbb művészeti transzformációk, mégpedig az il- lusztrációk, az adaptációk, a továbbírás és továbbgondolás illetve az ins- piratív hatás) révén megmutatkozó széles spektrumú „bűvölete” miatt is kiemelkedő műalkotás a magyar irodalom történetében. A már másfél év- százada megnyilvánuló esztétikai hatásereje okán hiánypótlónak vélem e műalkotás azon hermeneutikai és esztétikai sajátosságait bemutatni, me- lyek e folytonossá vált jelenvalóságát működtetik. Ez indokolja a Tragédia produktív, más műalkotásokban rögzült továbbélésének, az irodalmi szö- veg átváltozásainak komparatisztikai vizsgálatát is, elsősorban a madáchi filozofikum más műalkotásokban történő átlényegülése felől.

Kutatásom metodikája és eredményei igazolták Gadamer radikális ki- jelentését: „Az esztétikának fel kell oldódnia a hermeneutikában.” Mivel az esztétikai sajátosság, minőség és érték a Tragédiáról szóló, a műalkotás- sal kapcsolatos és a műben történő hermeneutikai folyamatokban és ke- resztmetszetükben bontakozott ki. Az ember tragédiája az esztétikai értéke- lések szélsőségesen ellentétes vonulatát generálta, jelezve egyben, hogy e mű (többek között) szinte válságba hozta az esztétika hagyományos kate- góriáit, a műalkotást, egyfajta esztétikai törvényszerűségek és objektív ér-

tékek gyűjteményeként valló felfogást. Így az a tény, hogy a Tragédia máig él és intenzíven hat, nem magyarázható e hagyományos kategóriákkal, ahogy nem érthető meg az a jelenség sem, hogy miként képes generálni egy másfél évszázada folytonosnak tekinthető, terjedelmes és igen ellent- mondásos értelmezés-sorozatot, valamint egy, ma már kultúrtörténeti je- lentőségű, a különböző művészeti ágak medialitásában folytonosan meg- újuló jelenlétet.

Madáchkoraihalálautángyorsankialakultamáigtartóvélekedés,mi- szerint sem a Tragédia előtt, sem utána nem írt jelentősebb műalkotást;

bár folytonosan alkotott, ahogy ezt a közel 300 költeménye, kilenc drá- mája, jó néhány drámakísérlete és töredéke, öt elbeszélése, négy „szépta- ni” írása, cikkei, beszédei és vegyes feljegyzései bizonyítják. A madáchi pályakép e szabálytalansága és az „egykönyvű szerző” címkézés a Ma- dách-kutatókat folytonosan arra inspirálta, hogy a Tragédia felől visszate- kintve,annakmérlegéretévekeressékanagyműelő-vázlatait,motívumait és gondolatcsíráit az életmű egészében, mint egyfajta folytonos készülő- dés nyomait, létrehozva egy gazdag filológiai és irodalomtörténeti Ma- dách-irodalmat. E Madách-kutatások témám felől relevánsnak tekinthető részéhez érdemben és dialogizálva viszonyulva, könyvem második részé- ben – A filozofikum esztétikummá való átlényegülésének kísérletei címűben – lé- nyegesnek vélem a madáchi bölcseleti líra filozofikus problémaköre mi- lyenségének és formálódásának feltárását, valamint kitekintek a Tragédia környezetében írt drámai műveire is és „széptani” tanulmányaira. Kér- désfeltevéseim:azesztétikummegképzéséneksajátosságaifelőlmiképpen értelmezhetőésérthetőmegszámunkraamadáchipályaképi’szabálytalan- ság’ és alkotásainak ’más-ízűsége’? A több száz költeménye miért és ho- gyan marad a kísérletezés stádiumában? A madáchi bölcseleti lírában mi- lyen filozofikus problémakörök formálódnak és miképpen? A Tragédia mellettmelyműveitekinthetőekautonómesztétikaiértékethordozó,mél- tánytalanulelfelejtettalkotásoknak?Bízom abban, hogy néhány költemé- nye vonatkozásában megrendíthető a Tragédia egyedüli értékességének az irodalomtörténetben kanonizálódott kizárólagossága.

Szándékom továbbá, hogy az életműben körvonalazódó madáchi köl- tészetfelfogás, a filozófia és az irodalom, valamint a költészet integráció- jánakteoretikus,művészetfilozófia-történetipárhuzamosságátisfelleljem.

tekintéssel, majd összegzem a másképp-értések hermeneutikai sajátossá- gait. Feltevésem a gadameri hermeneutika, a jauß-i recepcióesztétika és a hazai hermeneutikai esztétikai elméletek (és előfutáraik) néhány tézisének alkalmazásával alakítom ki, ahogy terminológiai rendszerem is, miszerint aTragédiaesztétikumánakfőbbminőségei,aformáláshogyanjamellettha- tásának,utóéleténekmilyenségébenmutatkozikmeg,ígyamásképpenér- tések lehetőségében, hermeneutikai természetében, feltölthetőségében és nyitottságában. A hatás, az utóélet felől megmutatkozó hermeneutikai, esztétikai minőségekből kiindulva alakítom ki a Tragédia filozofikuma esz- tétikummá való átlényegülési folyamatára vonatkozó feltevésem, melynek művészetfilozófiai alapja az értelmezés szabadsága. Majd bizonyításkép- penszövegközpontúanelemzemafilozofikumesztétikummávalóátlénye- gülésifolyamatátésfordulópontjait,afilozofikumformálódásifolyamatát ésformaelveit,egybenkitekintveaTragédiafilozofikumánakmásműalko- tásokban manifesztálódott átváltozásaira is. A Tragédia annak ellenére, hogy’nemtökéletes’mű,hogyesztétikaiértékelésemáigvitatott;mégisvál- tozatosértelmezéstörténete,valaminthatása,így„kulturálisteljesítmény- jellege” (a legkülönbözőbb művészeti transzformációk, mégpedig az il- lusztrációk, az adaptációk, a továbbírás és továbbgondolás illetve az ins- piratív hatás) révén megmutatkozó széles spektrumú „bűvölete” miatt is kiemelkedő műalkotás a magyar irodalom történetében. A már másfél év- százada megnyilvánuló esztétikai hatásereje okán hiánypótlónak vélem e műalkotás azon hermeneutikai és esztétikai sajátosságait bemutatni, me- lyek e folytonossá vált jelenvalóságát működtetik. Ez indokolja a Tragédia produktív, más műalkotásokban rögzült továbbélésének, az irodalmi szö- veg átváltozásainak komparatisztikai vizsgálatát is, elsősorban a madáchi filozofikum más műalkotásokban történő átlényegülése felől.

Kutatásom metodikája és eredményei igazolták Gadamer radikális ki- jelentését: „Az esztétikának fel kell oldódnia a hermeneutikában.” Mivel az esztétikai sajátosság, minőség és érték a Tragédiáról szóló, a műalkotás- sal kapcsolatos és a műben történő hermeneutikai folyamatokban és ke- resztmetszetükben bontakozott ki. Az ember tragédiája az esztétikai értéke- lések szélsőségesen ellentétes vonulatát generálta, jelezve egyben, hogy e mű (többek között) szinte válságba hozta az esztétika hagyományos kate- góriáit, a műalkotást, egyfajta esztétikai törvényszerűségek és objektív ér-

tékek gyűjteményeként valló felfogást. Így az a tény, hogy a Tragédia máig él és intenzíven hat, nem magyarázható e hagyományos kategóriákkal, ahogy nem érthető meg az a jelenség sem, hogy miként képes generálni egy másfél évszázada folytonosnak tekinthető, terjedelmes és igen ellent- mondásos értelmezés-sorozatot, valamint egy, ma már kultúrtörténeti je- lentőségű, a különböző művészeti ágak medialitásában folytonosan meg- újuló jelenlétet.

Madáchkoraihalálautángyorsankialakultamáigtartóvélekedés,mi- szerint sem a Tragédia előtt, sem utána nem írt jelentősebb műalkotást;

bár folytonosan alkotott, ahogy ezt a közel 300 költeménye, kilenc drá- mája, jó néhány drámakísérlete és töredéke, öt elbeszélése, négy „szépta- ni” írása, cikkei, beszédei és vegyes feljegyzései bizonyítják. A madáchi pályakép e szabálytalansága és az „egykönyvű szerző” címkézés a Ma- dách-kutatókat folytonosan arra inspirálta, hogy a Tragédia felől visszate- kintve,annakmérlegéretévekeressékanagyműelő-vázlatait,motívumait és gondolatcsíráit az életmű egészében, mint egyfajta folytonos készülő- dés nyomait, létrehozva egy gazdag filológiai és irodalomtörténeti Ma- dách-irodalmat. E Madách-kutatások témám felől relevánsnak tekinthető részéhez érdemben és dialogizálva viszonyulva, könyvem második részé- ben – A filozofikum esztétikummá való átlényegülésének kísérletei címűben – lé- nyegesnek vélem a madáchi bölcseleti líra filozofikus problémaköre mi- lyenségének és formálódásának feltárását, valamint kitekintek a Tragédia környezetében írt drámai műveire is és „széptani” tanulmányaira. Kér- désfeltevéseim:azesztétikummegképzéséneksajátosságaifelőlmiképpen értelmezhetőésérthetőmegszámunkraamadáchipályaképi’szabálytalan- ság’ és alkotásainak ’más-ízűsége’? A több száz költeménye miért és ho- gyan marad a kísérletezés stádiumában? A madáchi bölcseleti lírában mi- lyen filozofikus problémakörök formálódnak és miképpen? A Tragédia mellettmelyműveitekinthetőekautonómesztétikaiértékethordozó,mél- tánytalanulelfelejtettalkotásoknak?Bízom abban, hogy néhány költemé- nye vonatkozásában megrendíthető a Tragédia egyedüli értékességének az irodalomtörténetben kanonizálódott kizárólagossága.

Szándékom továbbá, hogy az életműben körvonalazódó madáchi köl- tészetfelfogás, a filozófia és az irodalom, valamint a költészet integráció- jánakteoretikus,művészetfilozófia-történetipárhuzamosságátisfelleljem.

ÍgyaFilozofikumésesztétikumkölcsönviszonyánakművészetfilozófiaitendenciáicí- mű harmadik részben filozófia és művészet (irodalom, költészet) szerteá- gazó, történetiségében kibontakozó viszonyrendszerének primordiális mozzanatátemelemki.Ennekellentétesmegválaszolásaaművészetfilozó- fia történetében egy kettős vonulatot hozott létre, mégpedig a filozófiát a művészettel szembeállító tendenciát, melynek platóni kezdőpontját és a dantoi értelmezését mutatom be, valamint az együtt- és egymásban-levő- séget állító vonulatát. Ez utóbbin belül a legteljesebb összeolvadást filo- zófia és művészet, filozófia és költészet között a korai jénai romantikus művészetfilozófusok programatizálták. Feladatomnak tartom felderíteni, hogy e művészetbölcselők teoretikus gondolatai és a madáchi költészet- felfogás között milyen találkozási pontok vannak, az elemzéseim nyomán körvonalazódó madáchi költészetfelfogás és formaelvek, a filozofikum esztétikummá formálása módja felől.Végül alaptémám legtágabbi kon- centrikuskörekéntfilozófiaésirodalom közös„határmezsgyéjének”há- romfőbb területét érintem: a filozófia oldaláról, az irodalmias beszédmó- dú filozófia problematikusságát jelzem, mely a filozófia önmeghatározá- sának kérdéskörében fogalmazódott meg legitimációs vetületben, majd a művészetelméletek, az esztétikák, az irodalomelméletek hasznosságára, végül a bölcseleti irodalom funkcióváltására utalok.

Kérdésfeltevéseimre válaszaimat elsősorban a hermeneutikai, esztéti- kai és művészetfilozófiai nézőpontból fogalmazom meg: az alkotó–mű–

befogadó viszonyrendszerére, így az esztétikai tárgyra és tevékenységre, az esztétikum képződésére és képződményére, illetve a hermeneutikai te- vékenységre egyaránt tekintettel, a madáchi életmű igen terjedelmes re- cepciójának témám felőli eredményeire is építve. Részfeladatomnak te- kintem, hogy a Tragédia ellentmondásos értelmezéseinek történetiségében kibontakozótendenciáitésproduktív,másműalkotásokbanrögzülttransz- formációit is bemutassam, egyben teoretikus magyarázatokat keressek változatosságukra. Kérdésfeltevéseim alapvetően befolyásolták integratív metodikám, melynek során az induktív-deduktív-induktív irányultság, va- lamint azanalitikus elemzések és egybena szintetizáló következtetések összekapcsolódnakaművészetfilozófiai,afilozófiaiésahermeneutikai,az esztétikaimegközelítéssel,azértelmezéstörténettermészeténekhermeneu- tikaivizsgálatával,párhuzamosana mű esztétikai sajátosságainak felfedé-

sével, a filozofikum minőségének, átlényegülésének és a formálás módjá- nak feltárásával, a filozófiai értelmezéssel a jelenkori horizont felől; az ér- telmezéstörténet (témámnak megfeleltethető) vonulataival folytatott dia- lógussal és a műalkotással történő kérdés-válasz dialektikusságával, vala- mint az irodalomtörténeti és a komparatisztikai kitekintésekkel. Mivel a műalkotás(ok) mindenkori értelmezése, megértése részleges és viszonyla- gos,mégiséppenamegértésfolyamatosanalakulójellegerévénválikszük- ségszerűvéamű(vek)rőlszólódialogicitásfolytonossága,ezáltalaműalko- tás(ok)esztétikumát elemzőnek pedig e dialógusra való interdiszciplináris nyitottsága. Értekezésemben egy átfogó dialógusra törekedve, reményeim szerint bekapcsolódhatunk egy olyan, az értelmezés- és a hatástörténeti hagyománnyal, valamint Madách műveivel, nem mellékesen a Tragédia fi- lozofikumának átalakításait, újraalkotásait létrehozó más műalkotásokkal is zajló beszélgetésbe, mely Gadamer ismert kifejezésével szólva: „folya- matban van, nem lehet lezárni”. Mindemellett az értekezés témájáról szó- ló dialógust (a három rész és az egyes fejezeteik elején összefoglalva a

„beszélgetés” folyamatához való kapcsolódást valamint az adott rész ki- fejtendő problémaköreit előre jelezve) kiterjesztem a művészetfilozófiai, hermeneutikai és az (irodalom)esztétikai tudat, alaptémám tárgyalása so- rán felmerült reflektáltságának néhány teoretikus vonására is, bemutatva átjárhatóságukat, kölcsönviszonyaikat.

Gondolatköreim egy része korábban tanulmányok formájában jelent meg, ha nem is feltétlenül az itt olvasható formában: 2004 és 2007 között a Pro Philosophia Füzetekben; 2009 és 2015 között a Magyar Filozófiai Tár- saság és az SZTE BTK Filozófia Tanszéke által rendezett konferenciák Lábjegyzetek Platónhoz tanulmányköteteiben és az általam is 11 éve társ- szerkesztett Madách Szimpózium-kötetekben valamint 2009 és 2012 között egy12részesangolésmagyarnyelvűtanulmánysorozatformájában,aMi- kesInternational–HungarianPeriodicalforArt,Literatureand Science folyóiratában.MindemellettetémábanmegjelentMadáchImre,apoetaphilo- sophus,²Aversel(get)őMadáchról³ésaTransformationsofLiteraryTexts⁴című könyveim kiemelt fejezeteire építkeztem.

ÍgyaFilozofikumésesztétikumkölcsönviszonyánakművészetfilozófiaitendenciáicí- mű harmadik részben filozófia és művészet (irodalom, költészet) szerteá- gazó, történetiségében kibontakozó viszonyrendszerének primordiális mozzanatátemelemki.Ennekellentétesmegválaszolásaaművészetfilozó- fia történetében egy kettős vonulatot hozott létre, mégpedig a filozófiát a művészettel szembeállító tendenciát, melynek platóni kezdőpontját és a dantoi értelmezését mutatom be, valamint az együtt- és egymásban-levő- séget állító vonulatát. Ez utóbbin belül a legteljesebb összeolvadást filo- zófia és művészet, filozófia és költészet között a korai jénai romantikus művészetfilozófusok programatizálták. Feladatomnak tartom felderíteni, hogy e művészetbölcselők teoretikus gondolatai és a madáchi költészet- felfogás között milyen találkozási pontok vannak, az elemzéseim nyomán körvonalazódó madáchi költészetfelfogás és formaelvek, a filozofikum esztétikummá formálása módja felől.Végül alaptémám legtágabbi kon- centrikuskörekéntfilozófiaésirodalom közös„határmezsgyéjének”há- romfőbb területét érintem: a filozófia oldaláról, az irodalmias beszédmó- dú filozófia problematikusságát jelzem, mely a filozófia önmeghatározá- sának kérdéskörében fogalmazódott meg legitimációs vetületben, majd a művészetelméletek, az esztétikák, az irodalomelméletek hasznosságára, végül a bölcseleti irodalom funkcióváltására utalok.

Kérdésfeltevéseimre válaszaimat elsősorban a hermeneutikai, esztéti- kai és művészetfilozófiai nézőpontból fogalmazom meg: az alkotó–mű–

befogadó viszonyrendszerére, így az esztétikai tárgyra és tevékenységre, az esztétikum képződésére és képződményére, illetve a hermeneutikai te- vékenységre egyaránt tekintettel, a madáchi életmű igen terjedelmes re- cepciójának témám felőli eredményeire is építve. Részfeladatomnak te- kintem, hogy a Tragédia ellentmondásos értelmezéseinek történetiségében kibontakozótendenciáitésproduktív,másműalkotásokbanrögzülttransz- formációit is bemutassam, egyben teoretikus magyarázatokat keressek változatosságukra. Kérdésfeltevéseim alapvetően befolyásolták integratív metodikám, melynek során az induktív-deduktív-induktív irányultság, va- lamint azanalitikus elemzések és egybena szintetizáló következtetések összekapcsolódnakaművészetfilozófiai,afilozófiaiésahermeneutikai,az esztétikaimegközelítéssel,azértelmezéstörténettermészeténekhermeneu- tikaivizsgálatával,párhuzamosana mű esztétikai sajátosságainak felfedé-

sével, a filozofikum minőségének, átlényegülésének és a formálás módjá- nak feltárásával, a filozófiai értelmezéssel a jelenkori horizont felől; az ér- telmezéstörténet (témámnak megfeleltethető) vonulataival folytatott dia- lógussal és a műalkotással történő kérdés-válasz dialektikusságával, vala- mint az irodalomtörténeti és a komparatisztikai kitekintésekkel. Mivel a műalkotás(ok) mindenkori értelmezése, megértése részleges és viszonyla- gos,mégiséppenamegértésfolyamatosanalakulójellegerévénválikszük- ségszerűvéamű(vek)rőlszólódialogicitásfolytonossága,ezáltalaműalko- tás(ok)esztétikumát elemzőnek pedig e dialógusra való interdiszciplináris nyitottsága. Értekezésemben egy átfogó dialógusra törekedve, reményeim szerint bekapcsolódhatunk egy olyan, az értelmezés- és a hatástörténeti hagyománnyal, valamint Madách műveivel, nem mellékesen a Tragédia fi- lozofikumának átalakításait, újraalkotásait létrehozó más műalkotásokkal is zajló beszélgetésbe, mely Gadamer ismert kifejezésével szólva: „folya- matban van, nem lehet lezárni”. Mindemellett az értekezés témájáról szó- ló dialógust (a három rész és az egyes fejezeteik elején összefoglalva a

„beszélgetés” folyamatához való kapcsolódást valamint az adott rész ki- fejtendő problémaköreit előre jelezve) kiterjesztem a művészetfilozófiai, hermeneutikai és az (irodalom)esztétikai tudat, alaptémám tárgyalása so- rán felmerült reflektáltságának néhány teoretikus vonására is, bemutatva átjárhatóságukat, kölcsönviszonyaikat.

Gondolatköreim egy része korábban tanulmányok formájában jelent meg, ha nem is feltétlenül az itt olvasható formában: 2004 és 2007 között a Pro Philosophia Füzetekben; 2009 és 2015 között a Magyar Filozófiai Tár- saság és az SZTE BTK Filozófia Tanszéke által rendezett konferenciák Lábjegyzetek Platónhoz tanulmányköteteiben és az általam is 11 éve társ- szerkesztett Madách Szimpózium-kötetekben valamint 2009 és 2012 között egy12részesangolésmagyarnyelvűtanulmánysorozatformájában,aMi- kesInternational–HungarianPeriodicalforArt,Literatureand Science folyóiratában.MindemellettetémábanmegjelentMadáchImre,apoetaphilo- sophus,²Aversel(get)őMadáchról³ésaTransformationsofLiteraryTexts⁴című könyveim kiemelt fejezeteire építkeztem.

Köszönettel tartozom mindazoknak, a jelen és a múlt művészetfilo- zófusainak és irodalmárainak, akik gondolataik erejével és toleranciájával segítettek e ’meggondolás’ folyamatában, könyvem megszületésében.

Szeged, 2018 Máté Zsuzsanna

Köszönettel tartozom mindazoknak, a jelen és a múlt művészetfilo- zófusainak és irodalmárainak, akik gondolataik erejével és toleranciájával segítettek e ’meggondolás’ folyamatában, könyvem megszületésében.

Szeged, 2018 Máté Zsuzsanna

ELSŐ RÉSZ

A FILOZOFIKUM ESZTÉTIKUMMÁ VALÓ ÁTLÉNYEGÜLÉSÉNEK FOLYAMATA AZ EMBER

TRAGÉDIÁJÁBAN

„De Madách remeke máshogyan friss, mint egyéb monumentumai az iro- dalomnak. Azokat a forma örök öröme tartja fenn; eszméik koruk eszméi […]. A szépség minden koré és avulhatatlan; a gondolat századok múze- umi bélyegét viseli, még a legnagyobbaknál is. Madáchnál másként van:

itt a tartalom az örök; s az eszme nem csupán téma és anyag, hanem ma- ga a hímzés és a bűvölet. Ebben az értelemben azt lehet mondani: Ma- dách költeménye az egyetlen igazában filozófiai költemény a világiroda- lomban. Dante, Goethe és mások verseiben a filozofikum csak eszköz, és nem cél; az eszme csak szerény szolgája színeknek, érzéseknek. Madách- nál színek, érzések szolgálják az Eszmét… […] Ez filozófia, mert kritika, felül a századok hangulatain; világkritika; de hogy tud ez egyuttal költé- szet is lenni? Hisz a költészet féltékeny úrnő, s nem tűri az egyuttalt. S a költészetben a forma a lényeg …”⁵

Babits Mihály, 1923

A költő, az író, a műértő és a filozófiához is igen közel álló Babits Mihály inspirálta könyvem első részének problémafelvetését: „Ez filozó- fia, mert kritika, felül a századok hangulatain; világkritika; de hogy tud ez egyuttal költészet is lenni?” Azonban nem a ’bölcselet átminősülése köl- tészetté’ irodalomesztétikai szempontú megközelítését vizsgálom, tekin- tettel a Madách-szakirodalom eddigi eredményeire. Tágabban, a bölcselet esztétikummá való átlényegülésének folyamatát mutatom be, szándékaim szerint felkínálva egy művészetfilozófiai, esztétikai szempontrendszert is.

A következő kérdésfeltevések felől tekintek az átlényegülés folyamatának problematikájára, egyben utalva e terjedelmes első rész fejezeteinek tema- tikájára is, Madách Imre Az ember tragédiáját állítva középpontba. Milyen hermeneutikai minőségekkel és esztétikai sajátosságokkal, értékekkel bír e műalkotás? Milyen ez a filozofikum, mint „téma” és „anyag”? A filozofi- kum átlényegülése esztétikummá folyamatában milyen funkcióváltások és

fordulópontok ragadhatóak meg a filozofikum irányából? Hogyan formá- lódikafilozofikum?Hogyanképesesztétikaiélményt,hatástés„bűvölet”- et nyújtani a Tragédia esztétikummá átlényegült filozofikuma, már több mint másfél évszázada?

Babits Mihály (mottóként idézett) indoklás és részletezés nélkül ma- radttömörkérdésétőléskijelentésétőlinspiráltan,könyvemelsőrészének feltevése az esztétikumra vonatkozóan: Az ember tragédiája egy olyan mű- alkotás, a filozofikum (’megcsinálásának’⁵) konstruálásának olyan folya- mata, melyben a filozofikummal, mint témával és anyaggal való formálás (a babitsi „hímzés”), valamint az általa kiváltott hatás (a „bűvölet”) magá- nak az esztétikumnak a létrehozója. Miáltal a filozofikum esztétikai funk- cióváltása során jöhet létre az esztétikummá való átlényegülés folyamata, mégpedig a műalkotás filozofikus témája révén, mely alapvetően egy uni- verzalisztikus igényű világmagyarázat és „világkritika”, értelemadás és ér- telemkeresés,lét-ésönértelmezés;másrésztanyagarévén,azegymástkri- tizáló,egymássalszembenállófilozófiaieszmékésgondolatokvonatkozá- sában; harmadrészt formaalkotó elvként, mely a filozofikus problémakö- rök, mint a műalkotás témája és anyaga formálódásának esszenciája; ne- gyedrészt a filozofikum megformáltságából fakadóan a műalkotás esztéti- kai hatásának primordiális forrásaként, mely képes érvényesülni a drámai költemény utóéletében, akár az értelmezéstörténetben és a más művésze- tekre tett gazdag hatástörténetében is. Az értekezés terjedelmes első része aztvizsgálja, hogyefeltevésalkalmas-earra, hogyafilozofikumesztéti- kummá való átlényegülési folyamatát magyarázza.

A filozofikum kifejezés alkalmazását (Babits szóhasználatának elfoga- dását) a következőkkel indoklom: a Tragédiában megfogalmazódott gon- dolati,eszmeiproblémákfilozofikusak,eztdirektmódonbizonyítjaemű- alkotásmeggondolandójellegeésegybenaz,hogyfilozofikumánakmegér- tése egyben esztétikai hatásának forrása is. Indirekt módon pedig, hogy jó néhány párhuzamos gondolat található a drámai költemény és a külön- böző, a 18–19–20. századi filozófiai rendszerek között, függetlenül attól, hogyMadáchImreismertevagyismerhette-eegyáltalánefilozófiákat.A párhuzamos gondolatoknakasaját korán is túlmutatómegléteazt jelzi, hogyMadáchImreolyanbölcselő,filozofikusköltőalkat,akikorátmegha- ladóan képes volt számos filozófiai kérdés perspektivikus felvetésére és

ELSŐ RÉSZ

A FILOZOFIKUM ESZTÉTIKUMMÁ VALÓ ÁTLÉNYEGÜLÉSÉNEK FOLYAMATA AZ EMBER

TRAGÉDIÁJÁBAN

„De Madách remeke máshogyan friss, mint egyéb monumentumai az iro- dalomnak. Azokat a forma örök öröme tartja fenn; eszméik koruk eszméi […]. A szépség minden koré és avulhatatlan; a gondolat századok múze- umi bélyegét viseli, még a legnagyobbaknál is. Madáchnál másként van:

itt a tartalom az örök; s az eszme nem csupán téma és anyag, hanem ma- ga a hímzés és a bűvölet. Ebben az értelemben azt lehet mondani: Ma- dách költeménye az egyetlen igazában filozófiai költemény a világiroda- lomban. Dante, Goethe és mások verseiben a filozofikum csak eszköz, és nem cél; az eszme csak szerény szolgája színeknek, érzéseknek. Madách- nál színek, érzések szolgálják az Eszmét… […] Ez filozófia, mert kritika, felül a századok hangulatain; világkritika; de hogy tud ez egyuttal költé- szet is lenni? Hisz a költészet féltékeny úrnő, s nem tűri az egyuttalt. S a költészetben a forma a lényeg …”⁵

Babits Mihály, 1923

A költő, az író, a műértő és a filozófiához is igen közel álló Babits Mihály inspirálta könyvem első részének problémafelvetését: „Ez filozó- fia, mert kritika, felül a századok hangulatain; világkritika; de hogy tud ez egyuttal költészet is lenni?” Azonban nem a ’bölcselet átminősülése köl- tészetté’ irodalomesztétikai szempontú megközelítését vizsgálom, tekin- tettel a Madách-szakirodalom eddigi eredményeire. Tágabban, a bölcselet esztétikummá való átlényegülésének folyamatát mutatom be, szándékaim szerint felkínálva egy művészetfilozófiai, esztétikai szempontrendszert is.

A következő kérdésfeltevések felől tekintek az átlényegülés folyamatának problematikájára, egyben utalva e terjedelmes első rész fejezeteinek tema- tikájára is, Madách Imre Az ember tragédiáját állítva középpontba. Milyen hermeneutikai minőségekkel és esztétikai sajátosságokkal, értékekkel bír e műalkotás? Milyen ez a filozofikum, mint „téma” és „anyag”? A filozofi- kum átlényegülése esztétikummá folyamatában milyen funkcióváltások és

fordulópontok ragadhatóak meg a filozofikum irányából? Hogyan formá- lódikafilozofikum?Hogyanképesesztétikaiélményt,hatástés„bűvölet”- et nyújtani a Tragédia esztétikummá átlényegült filozofikuma, már több mint másfél évszázada?

Babits Mihály (mottóként idézett) indoklás és részletezés nélkül ma- radttömörkérdésétőléskijelentésétőlinspiráltan,könyvemelsőrészének feltevése az esztétikumra vonatkozóan: Az ember tragédiája egy olyan mű- alkotás, a filozofikum (’megcsinálásának’⁵) konstruálásának olyan folya- mata, melyben a filozofikummal, mint témával és anyaggal való formálás (a babitsi „hímzés”), valamint az általa kiváltott hatás (a „bűvölet”) magá- nak az esztétikumnak a létrehozója. Miáltal a filozofikum esztétikai funk- cióváltása során jöhet létre az esztétikummá való átlényegülés folyamata, mégpedig a műalkotás filozofikus témája révén, mely alapvetően egy uni- verzalisztikus igényű világmagyarázat és „világkritika”, értelemadás és ér- telemkeresés,lét-ésönértelmezés;másrésztanyagarévén,azegymástkri- tizáló,egymássalszembenállófilozófiaieszmékésgondolatokvonatkozá- sában; harmadrészt formaalkotó elvként, mely a filozofikus problémakö- rök, mint a műalkotás témája és anyaga formálódásának esszenciája; ne- gyedrészt a filozofikum megformáltságából fakadóan a műalkotás esztéti- kai hatásának primordiális forrásaként, mely képes érvényesülni a drámai költemény utóéletében, akár az értelmezéstörténetben és a más művésze- tekre tett gazdag hatástörténetében is. Az értekezés terjedelmes első része aztvizsgálja, hogyefeltevésalkalmas-earra, hogyafilozofikumesztéti- kummá való átlényegülési folyamatát magyarázza.

A filozofikum kifejezés alkalmazását (Babits szóhasználatának elfoga- dását) a következőkkel indoklom: a Tragédiában megfogalmazódott gon- dolati,eszmeiproblémákfilozofikusak,eztdirektmódonbizonyítjaemű- alkotásmeggondolandójellegeésegybenaz,hogyfilozofikumánakmegér- tése egyben esztétikai hatásának forrása is. Indirekt módon pedig, hogy jó néhány párhuzamos gondolat található a drámai költemény és a külön- böző, a 18–19–20. századi filozófiai rendszerek között, függetlenül attól, hogyMadáchImreismertevagyismerhette-eegyáltalánefilozófiákat.A párhuzamos gondolatoknakasaját korán is túlmutatómegléteazt jelzi, hogyMadáchImreolyanbölcselő,filozofikusköltőalkat,akikorátmegha- ladóan képes volt számos filozófiai kérdés perspektivikus felvetésére és

egyben továbbgondolására, azaz képes volt a gondolkodásról gondolkod- ni. Alkotása, Babits szavaival érvelve, egyrészt filozófiai „kritika”, hiszen azegyikfilozófiaitézis,eszmerendszerkritikatárgyávátesziamásikat,egy- fajta reflexió tárgya lesz; ugyanakkor „világkritika” is, felül állva „a száza- dok hangulatain”. Az ember tragédiája azonban nem alkot szisztematikus filozófiai elméletet, ebben az értelemben filozófiai teóriának, filozófiának nem nevezhető, de egy perspektivikus bölcselkedést felépítő, a gondolko- dásra való reflektálás kerülőútján a mindenkori emberi valóságról (a mű- alkotás fiktív világában megjelenítetten) elgondolkodtató, sajátos filozofi- kummalbíróműalkotásnakviszontjoggalnevezhető.Szegedy-MaszákMi- hálykifejezésével:egyfolytonos„problematizmus”-t⁷ishordozó,ahogy bölcseletiforrásaiisjórésztegymássalszembeállíthatóvilágmagyarázatok.⁸ Madách Imre a történeti hagyományban gyökerező, valamint korának általa ismert eszméit, illetve néhány filozófiai problematikát, mint témát és anyagot formálva, többszólamúságot és többértelműséget eredménye- zőfilozofikuskérdésfeltevésekkelésválaszkeresésekkeljutelegyolyan,au- tonómnaktekinthetőbölcseletfelépítéséhez,melynekperspektivikusságát, elevenségétazértelmezés-ésahatástörténetnagysága,bűvöleténekfolyto- nossága, esztétikai hatásának mai jelenvalósága (is) bizonyítja. Esztétiku- ma, bár a mindenkori befogadói szubjektum számára az adott korban sa- játoshermeneutikai,ideológiai,esztétikaitapasztalatokatgenerál,mégisge- nerációkonátívelőenképeshatnilétszerűvéváltobjektivitásával.Madách egyolyankülönlegesdrámaikölteménytteremtett,amelynemcsakama- gyar irodalom egyik leginkább vitatott műve, hanem egyben a különböző művészetekre máig a leglátványosabb hatással levő bölcseleti irodalmi al- kotása, átváltozásait, átalakításait, azaz transzformációit tekintve. Egy iro- dalmi műalkotás esztétikumának minősége – Hans Robert Jauß recepció- esztétikájával egyetértve – a Tragédiára vonatkoztatottan: nem a pályaképi kontextustól, a feltételezett vagy valós filozófiai, irodalmi forrásoktól, analógiáktól függ, nem is vitatott eszmeiségétől, történelem- és társada- lom ábrázolásától, nehezen meghatározható műfajiságától, dramaturgiájá- tól vagy nehézkes nyelvezetétől, hanem mindenekelőtt a befogadás, a ha- tás és az utóélet⁹ milyenségétől, kritériumaitól.

A„poetaphilosophus”–ahogybarátja,BérczyKároly,majdfiánakba- rátja,afilozófusPalágyiMenyhért,későbbBabitsMihályésBartaJánosne-

vezte – gondolkodását a polémia, a reflexió és a továbbkérdezés hatotta át.Azáltalaismertkülönbözőeszmékújraformálásával,kultúrtörténetiis- meretanyagának birtokában, egyéni gondolkodás- és látásmódjával egy folytonosanésmaisjelenlévőbölcseletiműalkotástteremtett.Edrámai költeményttöbbmintmásfélévszázadaolvassák,dicsérik,vagykritizálják, elemziksorait, faggatják eszmeiségének, művészi hatásának titkát; létre- hozva egy ellentmondásokkal terhelt Madách-szakirodalmat, kultuszt és betiltást egyaránt; valamint az irodalmi szöveg transzformációinak szerte- ágazó művészetközi kapcsolatrendszerét, melybe könyvem első részének zárófejezete nyújt majd betekintést, bemutatva a Tragédia filozofikumának intermediális formációit, más műalkotások sorozatában.

egyben továbbgondolására, azaz képes volt a gondolkodásról gondolkod- ni. Alkotása, Babits szavaival érvelve, egyrészt filozófiai „kritika”, hiszen azegyikfilozófiaitézis,eszmerendszerkritikatárgyávátesziamásikat,egy- fajta reflexió tárgya lesz; ugyanakkor „világkritika” is, felül állva „a száza- dok hangulatain”. Az ember tragédiája azonban nem alkot szisztematikus filozófiai elméletet, ebben az értelemben filozófiai teóriának, filozófiának nem nevezhető, de egy perspektivikus bölcselkedést felépítő, a gondolko- dásra való reflektálás kerülőútján a mindenkori emberi valóságról (a mű- alkotás fiktív világában megjelenítetten) elgondolkodtató, sajátos filozofi- kummalbíróműalkotásnakviszontjoggalnevezhető.Szegedy-MaszákMi- hálykifejezésével:egyfolytonos„problematizmus”-t⁷ishordozó,ahogy bölcseletiforrásaiisjórésztegymássalszembeállíthatóvilágmagyarázatok.⁸ Madách Imre a történeti hagyományban gyökerező, valamint korának általa ismert eszméit, illetve néhány filozófiai problematikát, mint témát és anyagot formálva, többszólamúságot és többértelműséget eredménye- zőfilozofikuskérdésfeltevésekkelésválaszkeresésekkeljutelegyolyan,au- tonómnaktekinthetőbölcseletfelépítéséhez,melynekperspektivikusságát, elevenségétazértelmezés-ésahatástörténetnagysága,bűvöleténekfolyto- nossága, esztétikai hatásának mai jelenvalósága (is) bizonyítja. Esztétiku- ma, bár a mindenkori befogadói szubjektum számára az adott korban sa- játoshermeneutikai,ideológiai,esztétikaitapasztalatokatgenerál,mégisge- nerációkonátívelőenképeshatnilétszerűvéváltobjektivitásával.Madách egyolyankülönlegesdrámaikölteménytteremtett,amelynemcsakama- gyar irodalom egyik leginkább vitatott műve, hanem egyben a különböző művészetekre máig a leglátványosabb hatással levő bölcseleti irodalmi al- kotása, átváltozásait, átalakításait, azaz transzformációit tekintve. Egy iro- dalmi műalkotás esztétikumának minősége – Hans Robert Jauß recepció- esztétikájával egyetértve – a Tragédiára vonatkoztatottan: nem a pályaképi kontextustól, a feltételezett vagy valós filozófiai, irodalmi forrásoktól, analógiáktól függ, nem is vitatott eszmeiségétől, történelem- és társada- lom ábrázolásától, nehezen meghatározható műfajiságától, dramaturgiájá- tól vagy nehézkes nyelvezetétől, hanem mindenekelőtt a befogadás, a ha- tás és az utóélet⁹ milyenségétől, kritériumaitól.

A„poetaphilosophus”–ahogybarátja,BérczyKároly,majdfiánakba- rátja,afilozófusPalágyiMenyhért,későbbBabitsMihályésBartaJánosne-

vezte – gondolkodását a polémia, a reflexió és a továbbkérdezés hatotta át.Azáltalaismertkülönbözőeszmékújraformálásával,kultúrtörténetiis- meretanyagának birtokában, egyéni gondolkodás- és látásmódjával egy folytonosanésmaisjelenlévőbölcseletiműalkotástteremtett.Edrámai költeményttöbbmintmásfélévszázadaolvassák,dicsérik,vagykritizálják, elemziksorait, faggatják eszmeiségének, művészi hatásának titkát; létre- hozva egy ellentmondásokkal terhelt Madách-szakirodalmat, kultuszt és betiltást egyaránt; valamint az irodalmi szöveg transzformációinak szerte- ágazó művészetközi kapcsolatrendszerét, melybe könyvem első részének zárófejezete nyújt majd betekintést, bemutatva a Tragédia filozofikumának intermediális formációit, más műalkotások sorozatában.

I. fejezet

Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyáról néhány kritikatörténeti vonulatban

„A költemény, Önök javallása folytán, szépirodalmi társaságunk tekinté- lye alatt, im megjelent, közkézen forog; és bár iránta, mint minden neve- zetesb tünemény iránt, a sajtóban úgy, mint magán körökben, a kritiká- ban, úgy, mint az olvasóknál, többféle lehet a vélekedés: azt az egyet ma bátran kérdhetem: van-e közöttünk – nem mondom e falak, de talán a két haza határai között – olvasó, ki Madách művét irodalmunkra nézve kisebb-nagyobb mértékben nyereségnek ne vallaná. […] Mindnyájan elé- gedve gondolunk e műre, s ha világirodalmi jelességek mellett netalán érezzük, látjuk is fogyatkozásit, nem örömest válnánk meg a tudattól, hogy ez – a mienk!”¹⁰

Arany János, 1862

A filozofikum esztétikummá való átlényegülésének folyamatát a Tra- gédiában, direkt módon nem vizsgálta az eddigi Madách-kutatás. Ennek két, a kritika- illetve az értelmezéstörténet természetéből fakadó okát kü- lönítem el. Egyrészt a bölcseleti és esztétikai megközelítéseket is hordozó kritikákban, értelmező tanulmányokban a filozofikum átlényegülése esz- tétikummá kérdéskör tágabb vonatkozásában nem a folyamat vizsgálatá- ra,hanemazeredményességmegítélésére,asikerületlenvagysikerültvoltra helyeződöttahangsúly,miáltalaTragédiaesztétikaiminősítéseisaszélsősé- ges végleteket mutatta. Németh G. Béla szavaival: „himnusz vagy ócsár- lás volt rendszerint. Arany székfoglalói üdvözlő szavait szokták a mellette szólók ősérvként felhozni, s Erdélyi vitacikkéből az ellene emelkedők ki- indulni.”¹¹ Másrészt az ellentétes minősítéseket mutató recepciók eszme- történeti, bölcseleti, esztétikai valamint irodalomesztétikai és -történeti, szempontjaitazideologikusszempontokathordozókritikáka20.század elejétőlfokozatosanháttérbeállították,kétnagyobbhullámbanösszponto- sulva egészen az 1960-as évekig. A továbbiakban – a teljesség igénye nél- kül néhány kritikatörténeti áttekintést alapul véve – vázolom a bölcseleti és az esztétikai valamint az ideologikus megközelítések arányeltolódását, ezután a jobbára esztétikai szempontokat hordozó kritikákban, értelme-

zésekben a ’filozofikum átlényegülése esztétikummá’ vizsgálatára vonat- koztatva, az eredményesség megítélésének tendenciáit jelzem, elsősorban a kezdőpontok felidézésével. A filozofikum esztétikummá való átlénye- gülésénekfolyamatairodalomesztétikaiszempontbólBabitsMihálynálve- tődöttfelelőszörkérdésként–„Ezfilozófia,mertkritika,felülaszázadok hangulatain;világkritika;dehogytudezegyuttalköltészetislenni?”¹²–,ám napjainkigmegválaszolatlanmaradt,ahogynemtörténtmegennektágabb horizontúkérdésfeltevésesemazesztétikadiszciplínájafelől,azátlényegü- lés folyamatára vonatkoztatva.

Máralegelsőkritikatörténetiáttekintésbenfellelhetőazesztétikaiér- tékítéleten alapuló polaritás. Morvay Győző 1897-ben megjelent Magyará- zó tanulmány „Az ember tragédiájá”-hoz című munkájában a „költemény jele- sebb bírálóit” hat csoportba sorolta. Az első kettőben az ellentétes érté- keléseket különíti el: az első csoport „ismerteti és bírálja a művet, a má- sodik általában jellemzi a költemény characterét, annak költői becsét, és az alapgondolatot keresi, a harmadik a költemény elleneseinek, elítélőinek nézeteivel foglalkozik, a negyedik az egyes részleteket és alakokat magya- rázza,azötödikazonhatásokatkeresi,melyeketakülföldiköltészetrokon műveigyakoroltakaműre,végreazutolsóanépszerűismertetésekettár- gyalja.”¹³ Morvay saját tanulmányával – komparatisztikai kitekintései mellett–,magyarázó,kommentálójellegűmegközelítésévelegyújabbten- denciátindítottel,melyetmajdközvetlenülPalágyiMenyhértésAlexander Bernátfolytat.Természetesenecsoportokidőlegesenszerveződteka19.

századvégén,mindenesetretanulságosamásodikkéntjelzettcsoportleírá- sa,azalapgondolat keresésének észrevétele. A 20. század elejétől megfi- gyelhető, hogy a megtalálni vélt (valamely) alapgondolat egyre gyakrab- ban párosult a kritikusi-értelmezői viszonyulás kialakításával, az alapgon- dolatnakatársadalmi,politikai,világnézetivagyegzisztenciálisérdektőlbe- folyásolt elfogadásávalilletve elutasításával,amelyviszont márideologi- kussá tette az adott kritikát.

A Madách-szakirodalom ideologikus karaktere két nagy hullámban összpontosult, háttérbeállítvaazeszmetörténeti,bölcseleti,esztétikaiés irodalomesztétikaimegközelítéseket.Elsőideologikushullámaazértelme- zéseknek(néhánykivételtőleltekintve)elfogadókarakterükbenösszekap- csolódtak – Morvay csoportosításában utolsónak jelzettjével – a 20. szá-

I. fejezet

Filozofikum és esztétikum kölcsönviszonyáról néhány kritikatörténeti vonulatban

„A költemény, Önök javallása folytán, szépirodalmi társaságunk tekinté- lye alatt, im megjelent, közkézen forog; és bár iránta, mint minden neve- zetesb tünemény iránt, a sajtóban úgy, mint magán körökben, a kritiká- ban, úgy, mint az olvasóknál, többféle lehet a vélekedés: azt az egyet ma bátran kérdhetem: van-e közöttünk – nem mondom e falak, de talán a két haza határai között – olvasó, ki Madách művét irodalmunkra nézve kisebb-nagyobb mértékben nyereségnek ne vallaná. […] Mindnyájan elé- gedve gondolunk e műre, s ha világirodalmi jelességek mellett netalán érezzük, látjuk is fogyatkozásit, nem örömest válnánk meg a tudattól, hogy ez – a mienk!”¹⁰

Arany János, 1862

A filozofikum esztétikummá való átlényegülésének folyamatát a Tra- gédiában, direkt módon nem vizsgálta az eddigi Madách-kutatás. Ennek két, a kritika- illetve az értelmezéstörténet természetéből fakadó okát kü- lönítem el. Egyrészt a bölcseleti és esztétikai megközelítéseket is hordozó kritikákban, értelmező tanulmányokban a filozofikum átlényegülése esz- tétikummá kérdéskör tágabb vonatkozásában nem a folyamat vizsgálatá- ra,hanemazeredményességmegítélésére,asikerületlenvagysikerültvoltra helyeződöttahangsúly,miáltalaTragédiaesztétikaiminősítéseisaszélsősé- ges végleteket mutatta. Németh G. Béla szavaival: „himnusz vagy ócsár- lás volt rendszerint. Arany székfoglalói üdvözlő szavait szokták a mellette szólók ősérvként felhozni, s Erdélyi vitacikkéből az ellene emelkedők ki- indulni.”¹¹ Másrészt az ellentétes minősítéseket mutató recepciók eszme- történeti, bölcseleti, esztétikai valamint irodalomesztétikai és -történeti, szempontjaitazideologikusszempontokathordozókritikáka20.század elejétőlfokozatosanháttérbeállították,kétnagyobbhullámbanösszponto- sulva egészen az 1960-as évekig. A továbbiakban – a teljesség igénye nél- kül néhány kritikatörténeti áttekintést alapul véve – vázolom a bölcseleti és az esztétikai valamint az ideologikus megközelítések arányeltolódását, ezután a jobbára esztétikai szempontokat hordozó kritikákban, értelme-

zésekben a ’filozofikum átlényegülése esztétikummá’ vizsgálatára vonat- koztatva, az eredményesség megítélésének tendenciáit jelzem, elsősorban a kezdőpontok felidézésével. A filozofikum esztétikummá való átlénye- gülésénekfolyamatairodalomesztétikaiszempontbólBabitsMihálynálve- tődöttfelelőszörkérdésként–„Ezfilozófia,mertkritika,felülaszázadok hangulatain;világkritika;dehogytudezegyuttalköltészetislenni?”¹²–,ám napjainkigmegválaszolatlanmaradt,ahogynemtörténtmegennektágabb horizontúkérdésfeltevésesemazesztétikadiszciplínájafelől,azátlényegü- lés folyamatára vonatkoztatva.

Máralegelsőkritikatörténetiáttekintésbenfellelhetőazesztétikaiér- tékítéleten alapuló polaritás. Morvay Győző 1897-ben megjelent Magyará- zó tanulmány „Az ember tragédiájá”-hoz című munkájában a „költemény jele- sebb bírálóit” hat csoportba sorolta. Az első kettőben az ellentétes érté- keléseket különíti el: az első csoport „ismerteti és bírálja a művet, a má- sodik általában jellemzi a költemény characterét, annak költői becsét, és az alapgondolatot keresi, a harmadik a költemény elleneseinek, elítélőinek nézeteivel foglalkozik, a negyedik az egyes részleteket és alakokat magya- rázza,azötödikazonhatásokatkeresi,melyeketakülföldiköltészetrokon műveigyakoroltakaműre,végreazutolsóanépszerűismertetésekettár- gyalja.”¹³ Morvay saját tanulmányával – komparatisztikai kitekintései mellett–,magyarázó,kommentálójellegűmegközelítésévelegyújabbten- denciátindítottel,melyetmajdközvetlenülPalágyiMenyhértésAlexander Bernátfolytat.Természetesenecsoportokidőlegesenszerveződteka19.

századvégén,mindenesetretanulságosamásodikkéntjelzettcsoportleírá- sa,azalapgondolat keresésének észrevétele. A 20. század elejétől megfi- gyelhető, hogy a megtalálni vélt (valamely) alapgondolat egyre gyakrab- ban párosult a kritikusi-értelmezői viszonyulás kialakításával, az alapgon- dolatnakatársadalmi,politikai,világnézetivagyegzisztenciálisérdektőlbe- folyásolt elfogadásávalilletve elutasításával,amelyviszont márideologi- kussá tette az adott kritikát.

A Madách-szakirodalom ideologikus karaktere két nagy hullámban összpontosult, háttérbeállítvaazeszmetörténeti,bölcseleti,esztétikaiés irodalomesztétikaimegközelítéseket.Elsőideologikushullámaazértelme- zéseknek(néhánykivételtőleltekintve)elfogadókarakterükbenösszekap- csolódtak – Morvay csoportosításában utolsónak jelzettjével – a 20. szá-

zadelsőfelénekMadách-kultuszával,mígaszinténideologikus,ámdöntő- en elutasító hullám 1948-tól az 1950-es évek első felére koncentrálódott, Lukács György és Révai József marxista kritikájának következményeként.

Visszatérve a kritkatörténeti áttekintésekhez, a másik, az utókor számára is jelentőséggel bíró összesítésben, Voinovich Géza Madách-monográfiá- jának összesítésében¹⁴ a 19–20. század fordulójától látható az ideológiai típusú értelmezések növekedése. E leltárból tipikus példaként Kármán Mórírásátemelhetjükkiéskövetkeztetését:„Azembertragédiájaköltőjének szándékaszerintvalóságostheodicaea”,¹⁵mivelegyolyan(ideologikuster- mészetű) teológiai értelmezési vonulatot jelez, mely a 2. világháborúig meghatározó marad, természetesen ezen belül is kialakítva az elfogadók ésazellenzőktáborát.Madáchszületésének100.évfordulójaigentanulsá- gos az eszmetörténeti, esztétikai valamint az ideologikus alapon történő értelmezések szembenállását tekintve, mely a Nyugat esztétizáló Madách- számának és a Katholikus Szemle teologizáló elutasításának látványos kü- lönbségébenmutatkozikmegaTragédiaértelmezés-történetében.Akeresz- tény-nemzetiirodalomlapjaaszékesfehérváripüspök,ProhászkaOttokár írásátközli.TeológiaiolvasataszerintaTragédianemmás,mint„Kynodia, Ebekéneke”,sabensőségeslélekre„kínosbenyomásttesz”,hiszenazcsak

„imádáshelyettkáromkodást”olvashatkibelőle,sőta„nagyteremtőstílus helyett inkább cinizmust s az ördög tűrhetetlen fölényeskedő pök- hendiségét[…]”.¹⁶AmérsékeltebbhangúVárdaiBélaaTragédiaÚr-ábrá- zolása és végszava kapcsán így összegez: ez „a hitetlennek meghökkentő- en sok; az erős hitűnek, a jó katholikusnak, elismerjük, hogy szomorúan kevés, de ha az illetőben nagy hite mellé megvan a nála szerencsétlenebb iránti részvét is a gőg helyett, meg fogja tenni azt: saját hitével és remé- nyével pótolja a hiányt és a hibát; s akkor számára kibékítően végződik Az ember tragédiája.”¹⁷ Egy évvel később a Protestáns Szemle is megjelen- teti püspöke, Ravasz László teológiai (Éva anyaságát, mint Krisztus eljö- vetelének ígéretét hangsúlyozó) értelmezését,¹⁸ mely szöveghűbb és lé- nyegesen toleránsabb, mint a katolikus egyházfőé. A következő kritika- történeti számvetés Kardeván Károlyé, aki 1931-es Madách-revíziójában, éppen Kármán Mór nyomdokán haladva – egyben elutasítva Morvay Győző, Alexander Bernát és Voinovich Géza metodikáját és értelmezé- sét,mivelazokméltatlanokadrámaikölteménymitikusszellemiségéhez–

aTragédiateológiaialapokontörténő,egybenhazánkbanéskülföldönegy- arántnépszerűsítő,valamintnemzet-ésifjúságnevelőmagyarázatátszor- galmazza.¹⁹Ezt a teológiai magyarázatot nem mindenki látta érvényesít- hetőnek, így szinte természetes módon vetődött fel Pintér Jenő nyolckö- tetes magyar irodalomtörténetének ideologikus kérdésfeltevése, miszerint

„egyházellenesmű-e”aTragédia.Válaszábanakonklúziótafentebbidézett Várdai Bélától idézi.²⁰ 1934-re némileg visszaállhatott volna egyfajta egyensúlyanem-ideológiaiértelmezések javára: részben a klerikális oldal- hoz is kötődő Sík Sándor tanulmányának, másrészt valahai tanítványa, SzerbAntalMagyarirodalomtörténeténekMadách-fejezete,valamintBartaJá- nosAzismeretlenMadáchcíműmonográfiájahatásaképpen. RónayLászló SíkSándormonográfiájában„azegyiklegmélyebb”irodalomtörténetita- nulmányoknakaMadách-írásokatvéli, annakellenére,hogyelemzéseivel szembekerültannakaProhászkapüspöknekavéleményévelis,akit–Ró- nay kifejezését használva – „igazi próféta”-ként tisztelt.²¹ Sík Sándor 1911-tőlhaláláigtöbbtanulmányában²²isfoglalkozottaTragédiával.1934- esegyetemielőadásanyagáraépülő,aBudapestiSzemlébenmegjelenőta- nulmányában²³az1930-asévekelejénfelpezsdülővitában–alkothat-edi- lettánsremekművet–azigenmellettsorakoztatjaérveit:„Alegtöbbmű- vész ismeri mesterségének nehézségeit s inkább a kis alkotások nagy érté- ke vonzza őket. Ilyen gigászi feladatra csak dilettánsok vállalkoznak, mert sejtelmük sincs arról, hogy micsoda emberfölötti feladat: az emberi kife- jezés nyomorult rekeszeibe szorítani bele a határtalan fogalmakat. Ma- dách, – ez a lángelméjű nagy dilettáns – azonban nemcsak vállalkozott rá, hanem meg is oldotta.” S nem is akárhogyan, hiszen a témából követke- ző paradoxont is feloldotta, s Ádámot mint „egy ember” és mint „az em- ber”, egyén és emberiség egységében tudta ábrázolni. Majd a pesszimiz- mus – optimizmus, a hatástörténeti vonatkozások, az értelmezési lehető- ségek, a luciferi részigazságok és a drámai költemény tragikus formaelvei után a szerkesztésből adódó paradoxont azzal zárja, hogy Madáchnak ezt issikerültmegoldania,hiszenbártízszerismétlimegugyanaztadrámaitar- talmat,mégismindigmásképpen,delényegébenugyanaztállítvaaközép- pontba:aküzdés-filozófiát.A „küzdj és bízva bízzál” elvének parancsát, annak sajátosan magyar – „leglelke szerint magyar mondanivalójá”-t –

„és mégis” jellegét, szinte párhuzamosan, Szerb Antal Magyar irodalomtör-