Az átlényegülés folyamata és fordulópontjai

„Minél újszerűbb valamely alkotás, annál inkább kapkodunk valamely ha-sonló után, melyhez mérjük: hogy valamiképen el tudjuk rovancsolni a szokatlanul új és meglepő jelenséget. Az ilyen ideges kapkodásban misem esik meg könnyebben, hogy a szóban forgó művek igazi rokonsága elke-rüli figyelmünket, de még annál kevésbé veszszük észre azt a sajátost és örökbecsűt, ami mindeniket a maga nemében egyetlenné teszi. […] De olyan különszerű és eredeti alkotás Az ember tragédiája, hogy nem cso-dálhatjuk, ha a bírálók nagyon is belekapaszkodtak […] fölületes és lé-nyegtelen hasonlóságokba.”²⁸⁰

Palágyi Menyhért, 1900

AzértelmezéstörténetaTragédiánakzavarbaejtőensokféleeszmei for-rását,filozofikus„anyagát”semellettszámtalangondolatipárhuzamát vél-temegtalálnialegkülönbözőbbgondolatrendszerekben.Azinkább vonu-latokat,tendenciákatjelzőáttekintésembőlkiderül,hogyezeknekavalós, vagyvéltforrásoknak,gondolatipárhuzamoknakahalmozása(a felhasz-náltvagyfelhasználnivéltfilozófiaitémaésanyagösszegyűjtése)mégnem elégségesahhoz,hogymegláthassukaztamaiselgondolkodtató filozofi-kumot,amellyeleműalkotásirodalmiformábanmegjelenőbölcseletebír.

Szándékomeharmadikfejezetegészében,PalágyiMenyhértfentebbi gon-dolatanyomán,hogyvegyükészreazta„különszerű”-t,amiaTragédiát„a maganemében egyetlenné teszi” és fogadjuk el azt, hogy egy igen széles kultúr- s művelődéstörténeti, természettudományos és filozófiai ismeret-anyag birtokában, azt kreatívan formálva is lehet meglepően eredeti, im-máron másfél évszázada élő és ható művet alkotni egy alsósztregovai kis kastélyban, egy dilettánsnak (is) tartott, ám kétségkívül autodidakta szer-zőnek. Éppen ezért a műegész filozofikumának témáját és anyagát nem-csak azeszme-mozaikok,áramlatok átvétele,illetve a filozófia párhuza-mosságokfelőlközelítemmeg,ahogytetteeztazértelmezéstörténet na-gyobb része, mint azt majd láthatjuk, hanem ezt követően már egy újabb problémakörként, a Tragédia filozofikus problémaköreinek diskurzus-jel-lege, polemikussága és narrativitása után mindenekelőtt filozofikumának milyenségét és a formálásának módját vizsgálom. Babitsi inspirációjú

fel-során felismert filozofikus nyersanyagához képest meglévő – újdonságér-téke és autonomitása, valamint a mű esztétikai érújdonságér-téke és sajátosságai ép-penegondolati’nyersanyag’formálásánakamódjábólfakad.Miáltal nem-zedékekettanítottmeg,BartaJánosmottókéntidézettszavaival:„kérdezni, létünk nagy problémáival küszködni, kételkedni, és végül mégis – hinni.”

TematikusanaTragédiafilozofikumánakesztétikummávaló átlényegü-lésefolyamatátvizsgálvaelőszöraműbenmegragadhatófilozofikum mi-nősége felől közelítek, a Tragédia gondolatiságát, lehetséges forrásait, pár-huzamait vizsgálom. Majd az átlényegülési folyamatban – a filozófiai té-ma,azanyag,afilozofikusproblémakörökformálásánakésazintenzív esz-tétikaihatástkiváltótényezőkösszefüggésrendszerében–keresemazokat afordulópontokat,melyekbenezazátváltozástörténikésegy folyamatsze-rűségbena filozofikum funkcióváltása során esztétikummá lesz. Kérdés-feltevésem nézőpontjából nem vélem feladatomnak e komplex irodalmi műalkotás árnyalt elemzését, sem a szöveg minden részletére kiterjedő fi-lozófiai értelmezését. Nem az eszmetörténeti kontextus, a forráskutatás;

aműfajiság,akompozíció,anyelviésapoétikaimegformálás,a kompara-tisztikaiösszevetésekvonatkozásábanfelgyülemlettismereteketkívánom szintetizálni,hanemazeddigösszefüggésrendszerébennemelemzett,a fi-lozofikum esztétikummávaló átlényegülésénekfordulópontjaités folya-matát vizsgálom, néhány vonatkozásban kitekintve a fentebbi megközelí-tésekre. Integratív jellegű dialogicitásom a műben történő és a művel tör-ténő dialógus mellett a (részben már említett) Madách-kutatók és az ér-telmezéstörténet azon további megállapításaira is kiterjesztem, melyek e kutatásifolyamatalapkérdésénekmegválaszolásáhozhozzájárultak, továb-bá egy-egy hermeneutikai, (irodalom)esztétikai problémakör kapcsán ezt a párbeszédet, mint dialogikus megértést kibővítem az adott kérdéskör szempontjából relevánsnak mutatkozó filozófiai, művészetfilozófiai, her-meneutikai és esztétikai gondolkodási horizont felé is.

1. Az átlényegülés folyamata és fordulópontjai

„Minél újszerűbb valamely alkotás, annál inkább kapkodunk valamely ha-sonló után, melyhez mérjük: hogy valamiképen el tudjuk rovancsolni a szokatlanul új és meglepő jelenséget. Az ilyen ideges kapkodásban misem esik meg könnyebben, hogy a szóban forgó művek igazi rokonsága elke-rüli figyelmünket, de még annál kevésbé veszszük észre azt a sajátost és örökbecsűt, ami mindeniket a maga nemében egyetlenné teszi. […] De olyan különszerű és eredeti alkotás Az ember tragédiája, hogy nem cso-dálhatjuk, ha a bírálók nagyon is belekapaszkodtak […] fölületes és lé-nyegtelen hasonlóságokba.”²⁸⁰

Palágyi Menyhért, 1900

AzértelmezéstörténetaTragédiánakzavarbaejtőensokféleeszmei for-rását,filozofikus„anyagát”semellettszámtalangondolatipárhuzamát vél-temegtalálnialegkülönbözőbbgondolatrendszerekben.Azinkább vonu-latokat,tendenciákatjelzőáttekintésembőlkiderül,hogyezeknekavalós, vagyvéltforrásoknak,gondolatipárhuzamoknakahalmozása(a felhasz-náltvagyfelhasználnivéltfilozófiaitémaésanyagösszegyűjtése)mégnem elégségesahhoz,hogymegláthassukaztamaiselgondolkodtató filozofi-kumot,amellyeleműalkotásirodalmiformábanmegjelenőbölcseletebír.

Szándékomeharmadikfejezetegészében,PalágyiMenyhértfentebbi gon-dolatanyomán,hogyvegyükészreazta„különszerű”-t,amiaTragédiát„a maganemében egyetlenné teszi” és fogadjuk el azt, hogy egy igen széles kultúr- s művelődéstörténeti, természettudományos és filozófiai ismeret-anyag birtokában, azt kreatívan formálva is lehet meglepően eredeti, im-máron másfél évszázada élő és ható művet alkotni egy alsósztregovai kis kastélyban, egy dilettánsnak (is) tartott, ám kétségkívül autodidakta szer-zőnek. Éppen ezért a műegész filozofikumának témáját és anyagát nem-csak azeszme-mozaikok,áramlatok átvétele,illetve a filozófia párhuza-mosságokfelőlközelítemmeg,ahogytetteeztazértelmezéstörténet na-gyobb része, mint azt majd láthatjuk, hanem ezt követően már egy újabb problémakörként, a Tragédia filozofikus problémaköreinek diskurzus-jel-lege, polemikussága és narrativitása után mindenekelőtt filozofikumának milyenségét és a formálásának módját vizsgálom. Babitsi inspirációjú

fel-tételezésem az volt, hogy a filozofikum megsokszorozódott esztétikai funkcionalitása keretében valósulhat meg filozofikum és esztétikum köl-csönviszonyában az átlényegülési folyamat. Konkrétan: a műalkotás filo-zofikus témája egy univerzalisztikus igényű világmagyarázat és „világkriti-ka”, értelemadás és értelemkeresés, lét- és önértelmezés hermeneutikai, esztétikai folyamatává alakul. Filozofikus anyaga pedig nem más, mint az egymástkritizáló,egymássalszembeálló filozófiaieszmékésgondolatok diszkussziója. A filozofikum mindemellett formaalkotó elvként funkcio-nál, mely a filozofikus gondolkodási horizontok – előrevetítve a metafizi-kus, antimetafizikus és az „életgyakorlati” bölcselet – hatványozott ellen-tétén alapulva a nyolc (általam elkülönített) főbb filozofikus problémakör formálódásának folyamatát hozza létre; továbbá e filozofikum ellentétes megformáltságából fakadóan a mű esztétikai hatásának, és szabályozott nyitottságának egyik meghatározó forrásává válik.

1. 1. A Tragédia filozófiai forrásairól és párhuzamairól Az ember tragédiája filozofikumáról, bölcseletéről szólva az értelmezés-történet jobbára a forrás- és hatáskutatás felől közelített. Ha előszámlál-juk a Tragédia filozófiai, eszmei forrásait, akkor a legtöbbet vitatott hegeli, kanti forrás illetve hatás és az Athenaeum folyóirat által közvetített filo-zofikus problémakörökön belül,²⁸¹ illetve mellett a „liberális-romantikus történetfilozófiai eszméket”; a pozitivizmus korai irányzatait, így a fizikai-biológiai determinizmust, illetve a mechanikus (vulgár)materializmust,²⁸² amorálstatisztikát,azutópikusszocializmust,a frenológiát,az entrópia-tant²⁸³ésavitalizmustszokásfelsorolni.²⁸⁴Madáchkonkrétolvasmányait tekintveigennagyvalószínűséggel„amaterialistatanoktekintetében Lud-wig Büchner (Erő és anyag, 1855) hatott; a római és konstantinápolyi szín Gibbon (A római birodalom hanyatlásának és bukásának története, 1776–1778), a párizsi szín Cormenin (A szónokok könyve, 1836), a falanszter Fourier és Considérant(Azegyetemesegységelmélete,1840;Atársadalomsorsa,1844),míg azeszkimó-színNendtvichKároly(Aföldjövőjegeológiaiszempontból,1851) hatásátmutatja.Számosfilozófusisszóbakerült(Montesquieu,Kant, Her-der,Hegel,Schopenhauer,Lamennais,Kierkegaard).Néhányesetbenmég

nemdőltel,hogyforrásrólvagypárhuzamrólvanszó,sazsem,mennyiben támaszkodottMadáchforrásaira,[…].”²⁸⁵EmellettFichtenézeteivelvaló rokonságot,²⁸⁶ Humboldt Kosmosának hatását is meg kell említenünk,²⁸⁷ továbbá a kortárs „egyezményes” filozófia hatásának feltételezését is.²⁸⁸

Ahaladásnarratívája,²⁸⁹valamintazellentételezőformálásmiatta he-geliforrásésannakvitájaazelsőmeghatározóvonulataTragédiaeszmei forráskutatásában.Majd Hegellelszemben akantihatástfeltételezte né-hánykutató.Ezutóbbitendenciaa20.századelejétőlfokozatosan felerő-södöttaszázadutolsóévtizedeire.Avitalétrejötténekokaitaközvetlenés/

vagyközvetettforrás-illetvehatásproblematikában,valamintaművet ér-telmező irodalmárok eltérő Hegel- és Kant-interpretációjában lelhetjük meg.

MadáchImre töredékesen fennmaradt, igen gazdag idegen nyelvű, el-sősorbana német kultúrára orientálódó könyvtárában, mai ismereteink szerint, nemtalálható semmilyenHegel-könyv,szembenKant művével.

Könyvtárakörülbelül1500kötetbőlállhatott,ebbőlcímszerint1084kötet regisztrált.AMadách-könyvtárkatalógusában897-esbejegyzésalatt sze-repelKant A tiszta ész kritikájának második rigai, 1787-es kiadása, melyet Madách feltehetően ismert és forgatott.²⁹⁰ Nagy valószínűséggel állítha-tó, Baranyi Imre kutatásai nyomán, hogy a fiatal Madách számára 1837 és 1843 között az Athenaeum folyóirat közvetítette és tolmácsolta az euró-pai szellemiséget, annak főbb áramlatait. A folyóirat hasábjain elsősorban a hegeli filozófia nyomán bontakozott ki a korabeli hazai filozófiai dis-kurzus.²⁹¹A„hegelipör”névenismeretesséválthazaiHegel-vitátövező tanulmányokbankülönösenatörténetfilozófiaikérdésekkerülteka közép-pontba, kiemelten a haladás és a „vezéreszmék tana”, mely a hegeli szem-lélettől áthatva az eszmét és annak változását keresi a történelem minden egyes nagy korszakában, felülemelkedve „a történelem mindennapisá-gán”.²⁹² A hegeli történetfilozófiai kérdések, melyek az Athenaeum fo-lyóirat által közvetített problémakörökkel részben megegyeznek, így a ha-ladás kérdése, az „eszme kifejlése”, központi kérdései a Tragédia történe-lemfilozófiájánakis,azonbanaműkérdésfeltevéseiésválaszvariációicsak részben, mintegy kiindulópontként igazolhatják ezt a valószínűsíthetően közvetett jellegű hegeli problematikát. Melyek ezek az eszmék? Az értel-mezéstörténetnek az alkotói szándékot kutató pozitivista vonulata

gyak-tételezésem az volt, hogy a filozofikum megsokszorozódott esztétikai funkcionalitása keretében valósulhat meg filozofikum és esztétikum köl-csönviszonyában az átlényegülési folyamat. Konkrétan: a műalkotás filo-zofikus témája egy univerzalisztikus igényű világmagyarázat és „világkriti-ka”, értelemadás és értelemkeresés, lét- és önértelmezés hermeneutikai, esztétikai folyamatává alakul. Filozofikus anyaga pedig nem más, mint az egymástkritizáló,egymássalszembeálló filozófiaieszmékésgondolatok diszkussziója. A filozofikum mindemellett formaalkotó elvként funkcio-nál, mely a filozofikus gondolkodási horizontok – előrevetítve a metafizi-kus, antimetafizikus és az „életgyakorlati” bölcselet – hatványozott ellen-tétén alapulva a nyolc (általam elkülönített) főbb filozofikus problémakör formálódásának folyamatát hozza létre; továbbá e filozofikum ellentétes megformáltságából fakadóan a mű esztétikai hatásának, és szabályozott nyitottságának egyik meghatározó forrásává válik.

1. 1. A Tragédia filozófiai forrásairól és párhuzamairól Az ember tragédiája filozofikumáról, bölcseletéről szólva az értelmezés-történet jobbára a forrás- és hatáskutatás felől közelített. Ha előszámlál-juk a Tragédia filozófiai, eszmei forrásait, akkor a legtöbbet vitatott hegeli, kanti forrás illetve hatás és az Athenaeum folyóirat által közvetített filo-zofikus problémakörökön belül,²⁸¹ illetve mellett a „liberális-romantikus történetfilozófiai eszméket”; a pozitivizmus korai irányzatait, így a fizikai-biológiai determinizmust, illetve a mechanikus (vulgár)materializmust,²⁸² amorálstatisztikát,azutópikusszocializmust,a frenológiát,az entrópia-tant²⁸³ésavitalizmustszokásfelsorolni.²⁸⁴Madáchkonkrétolvasmányait tekintveigennagyvalószínűséggel„amaterialistatanoktekintetében Lud-wig Büchner (Erő és anyag, 1855) hatott; a római és konstantinápolyi szín Gibbon (A római birodalom hanyatlásának és bukásának története, 1776–1778), a párizsi szín Cormenin (A szónokok könyve, 1836), a falanszter Fourier és Considérant(Azegyetemesegységelmélete,1840;Atársadalomsorsa,1844),míg azeszkimó-színNendtvichKároly(Aföldjövőjegeológiaiszempontból,1851) hatásátmutatja.Számosfilozófusisszóbakerült(Montesquieu,Kant, Her-der,Hegel,Schopenhauer,Lamennais,Kierkegaard).Néhányesetbenmég

nemdőltel,hogyforrásrólvagypárhuzamrólvanszó,sazsem,mennyiben támaszkodottMadáchforrásaira,[…].”²⁸⁵EmellettFichtenézeteivelvaló rokonságot,²⁸⁶ Humboldt Kosmosának hatását is meg kell említenünk,²⁸⁷ továbbá a kortárs „egyezményes” filozófia hatásának feltételezését is.²⁸⁸

Ahaladásnarratívája,²⁸⁹valamintazellentételezőformálásmiatta he-geliforrásésannakvitájaazelsőmeghatározóvonulataTragédiaeszmei forráskutatásában.Majd Hegellelszemben akantihatástfeltételezte né-hánykutató.Ezutóbbitendenciaa20.századelejétőlfokozatosan felerő-södöttaszázadutolsóévtizedeire.Avitalétrejötténekokaitaközvetlenés/

vagyközvetettforrás-illetvehatásproblematikában,valamintaművet ér-telmező irodalmárok eltérő Hegel- és Kant-interpretációjában lelhetjük meg.

MadáchImre töredékesen fennmaradt, igen gazdag idegen nyelvű, el-sősorbana német kultúrára orientálódó könyvtárában, mai ismereteink szerint, nemtalálható semmilyenHegel-könyv,szembenKant művével.

Könyvtárakörülbelül1500kötetbőlállhatott,ebbőlcímszerint1084kötet regisztrált.AMadách-könyvtárkatalógusában897-esbejegyzésalatt sze-repelKant A tiszta ész kritikájának második rigai, 1787-es kiadása, melyet Madách feltehetően ismert és forgatott.²⁹⁰ Nagy valószínűséggel állítha-tó, Baranyi Imre kutatásai nyomán, hogy a fiatal Madách számára 1837 és 1843 között az Athenaeum folyóirat közvetítette és tolmácsolta az euró-pai szellemiséget, annak főbb áramlatait. A folyóirat hasábjain elsősorban a hegeli filozófia nyomán bontakozott ki a korabeli hazai filozófiai dis-kurzus.²⁹¹A„hegelipör”névenismeretesséválthazaiHegel-vitátövező tanulmányokbankülönösenatörténetfilozófiaikérdésekkerülteka közép-pontba, kiemelten a haladás és a „vezéreszmék tana”, mely a hegeli szem-lélettől áthatva az eszmét és annak változását keresi a történelem minden egyes nagy korszakában, felülemelkedve „a történelem mindennapisá-gán”.²⁹² A hegeli történetfilozófiai kérdések, melyek az Athenaeum fo-lyóirat által közvetített problémakörökkel részben megegyeznek, így a ha-ladás kérdése, az „eszme kifejlése”, központi kérdései a Tragédia történe-lemfilozófiájánakis,azonbanaműkérdésfeltevéseiésválaszvariációicsak részben, mintegy kiindulópontként igazolhatják ezt a valószínűsíthetően közvetett jellegű hegeli problematikát. Melyek ezek az eszmék? Az értel-mezéstörténetnek az alkotói szándékot kutató pozitivista vonulata

gyak-ranidéziekérdésreválaszkéntMadáchImreErdélyiJánosnak1862 szep-temberébenírottlevelét:„Egészművemalapeszméjeazakarlenni,hogya mintazemberistentőlelszakadsönerejéretámaszkodvacselekednikezd:

azemberiséglegnagyobbéslegszentebbeszméinvégigegymásután cselek-sziezt. Igaz, hogy mindenütt megbukik s megbuktatója mindenütt egy gyönge, mi az emberi természet legbensőbb lényében rejlik, melyet levet-ni nem bir (ez volna csekély nézetem szerint a tragikum), de, bár kétség-beesve azt tartja, hogy eddig tett minden kísérlet erőfogyasztás volt, azért mégis fejlődése mindig előbbre s előbbre ment, az emberiség haladt, ha a küzdő egyén nem is vette észre, s azon emberi gyöngét, melyet saját ma-galegyőzninembir,azistenigondviselővezérlőkezepótolja,mireaz utol-sójelenet»küzdjésbízzál«-javonatkozik.[…]Csakaztakaromkihozni, hogymidőnaszocializmusgúnyolásávalvádolsz,akkorszabadság, keresz-tyénség,tudomány,szabadverseny s mindazon eszmék gúnyolásával is vádolhatsz, mik az egyes részeiknek tárgyai, miket éppen azért választot-tam tárgyaiul, mert az emberiség fejlődésének főmomentumaiul nézem.

Ilyennek nézem a szocialisztikus eszméket is, s azért állítám elő egy kép-ben. Igaz, mindannyiban megbukik Ádám. De megbukik azon érintetlen gyöngéinél fogvást, melyek természetében vannak, melyeket csak isten keze pótolhat, az eszme folyton fejlik, s győz, nemesedik. – Ezzel csak az intenciót akartam menteni előtted, az embert akartam rehabilitálni ma-gamban, korántsem a müvészt. Inkább írtam legyen rossz Ember tragédiá-ját, melyben nagy s szent eszméket nem sikerűlt érvényre hoznom, mint jó Ördögi komédiát, melyben azokat nevetségessé tettem.”²⁹³

Voinovich Géza, a második Madách-monográfia írója a közvetlen he-geli forrást abban látja, hogy a Tragédia történelembölcselete egyenes vo-nalon követi az Előadások a történelemfilozófiáról című Hegel-mű korszakbe-osztásait és alapgondolatait.²⁹⁴ Az elmúlt fél évszázadban a hegeli dialek-tika elvének a mű kompozíciójában betöltött szerepét többen is hangsú-lyozták. Radó György szerint a történelmi színek egymásra következése

„matematikai pontossággal” követi a hegeli dialektikát.²⁹⁵ Kerényi Fe-renc szerint Madách a kompozíció formáját „a hegeli triádában lelte meg, amelyben az ellentétek harca és egysége érvényesül, a tézis és az antitézis harcából egy új, magasabb rendű egység, a szintézis alakul ki, amely azu-tán alapja, kiindulása, azaz tézise vagy antitézise lesz a fejlődés magasabb

szintjének.”²⁹⁶ Mosolyra fakasztóan interpretálja a hegeli fejlődéselvű di-alektikát a párizsi szín utáni hanyatlásról szólva, miszerint „a triáda nyila lefelé fordult”.²⁹⁷ Bárdos József a kompozíció „tökéletesen hegeli rend-szerű” jellege mellett foglal állást.²⁹⁸ András László pedig egyértelműen kijelenti: a „mű egész építményét (Szerb Antal vélekedésével ellentétben) egy neofita buzgalmával építi fel a hegeli történelembölcselet és a dialek-tikus hármas egység bűvöletében”.²⁹⁹ Szerinte Madách gondolkodásának módszere a hegeli dialektika, „a tagadás tagadása” a Tragédia „eleven tes-te”,aműaz„egyetemeshegeliszabadságcentralitásból”indul kiés„azt egyenesvonalon,kitérőknélkül,következetesenvégigisviszi”.³⁰⁰Majda hegelidialektikaezenértelmezéseMadáchművérevetítvesemtűnik más-nak, mint a benne fellelhető filozófiai ellentétek felsorolásának.³⁰¹

A filozófiai jellegű ellentétek önmagában meglévő együttese a Tragédi-ában nem a fejlődéselvet is magába foglaló hegeli dialektika sajátja, mivel aszintézisgondolatasematörténelmiszíneksorában,semazütköző esz-mék viszonylatában nem jelenik meg: emellett érvel többek között Szerb Antal, Barta János, Németh G. Béla, Fáj Attila, Fábián Ernő, Szathmári Botond és magam is. Mielőtt a hegeli forrás, illetve hatásproblematika el-lenében szóló ezen érveket összegezném, érdemes kitérnünk röviden egy jelzésértékű hiány-jelenségre. Palágyi Menyhért filozófus a Madách-mo-nográfia megírásakor Hegellel már kiemelten foglakozott,³⁰² majd 1903-tól egyre intenzívebben kapcsolódott be a századelő német filozófiai és szellemi életébe. Monográfiájában hatvan oldalon keresztül elemzi a Tra-gédiát,³⁰³ azonban nem találunk utalást a hegeli hatásra. Majd Szerb Antal voltazelső,akiahegelikiindulástnem,deahegelimegoldásthatározottan tagadta:„Azembertragédiájamárnemolyandiadalmastheodicea,mint Hegelrendszere,márközeledika20.századtörténetfilozófusának, Speng-lernekafelfogásafelé,akinemegyenesbekomponáljaatörténelmet, ha-nemkör alakba, az emberiség nem megy előre, hanem visszatér és újra-kezdi.[…]Azembertragédiájaahegeliszabadságcentralitásbólindulki, végeredményben a szabadság-eszme likvidálása,[…]. A hegelikiindulás csakarravalóvolt,hogyahegelieszmelegnagyobbcáfolatalegyen.Mert Hegelmégaromantikusoptimizmusgyermekevolt,Madáchpediga dez-illúziós kor fia.”³⁰⁴

ranidéziekérdésreválaszkéntMadáchImreErdélyiJánosnak1862 szep-temberébenírottlevelét:„Egészművemalapeszméjeazakarlenni,hogya mintazemberistentőlelszakadsönerejéretámaszkodvacselekednikezd:

azemberiséglegnagyobbéslegszentebbeszméinvégigegymásután cselek-sziezt. Igaz, hogy mindenütt megbukik s megbuktatója mindenütt egy gyönge, mi az emberi természet legbensőbb lényében rejlik, melyet levet-ni nem bir (ez volna csekély nézetem szerint a tragikum), de, bár kétség-beesve azt tartja, hogy eddig tett minden kísérlet erőfogyasztás volt, azért mégis fejlődése mindig előbbre s előbbre ment, az emberiség haladt, ha a küzdő egyén nem is vette észre, s azon emberi gyöngét, melyet saját ma-galegyőzninembir,azistenigondviselővezérlőkezepótolja,mireaz

azemberiséglegnagyobbéslegszentebbeszméinvégigegymásután cselek-sziezt. Igaz, hogy mindenütt megbukik s megbuktatója mindenütt egy gyönge, mi az emberi természet legbensőbb lényében rejlik, melyet levet-ni nem bir (ez volna csekély nézetem szerint a tragikum), de, bár kétség-beesve azt tartja, hogy eddig tett minden kísérlet erőfogyasztás volt, azért mégis fejlődése mindig előbbre s előbbre ment, az emberiség haladt, ha a küzdő egyén nem is vette észre, s azon emberi gyöngét, melyet saját ma-galegyőzninembir,azistenigondviselővezérlőkezepótolja,mireaz