„Madách fő művének utóéletében van valami nyugtalanító: nem egészen illik bele abba a képbe, amelyet a »befogadói horizontok összeolvadását«
hirdető recepcióesztétika megrajzolna. Az értelmezéstörténet ugyanis né-hány – egymást alig respektáló – vonulatra bomlik, s e (süketek párbeszé-dére emlékeztető) helyzetben a mű hibás szillogizmusként látszik visel-kedni, amelyből bármiféle következtetés levonható.”111
S. Varga Pál, 1997
Érintettségünk és bevontságunk által veszünk részt a művel kapcsola-toshermeneutikai tevékenységéstapasztalásfolyamatában,melyben an-nakelőzetesség-struktúráiszinteautomatikusan,mindenmegértésreés ér-telmezésreirányulóbefogadásbanműködésbelépnek:a hagyományozott-ság(azélet-éssorsérzés,avilágnézet,azelőítélet,aszokásstb.),mintasaját történetiségünk által hordozott és előidézett tényezők összessége és egy aktuális, a bevont tapasztalatok közegének szituációjában érvényesülő el-váráshorizontunk felől rajzolódik ki. Gadamer szerint mindezen ténye-zőkkel együtt veszünk részt a hermeneutikai szituációban, mely a hatás-történettől és a hatástörténeti tudattól elválaszthatatlan, ily módon a her-meneutikaiszituációtudataatörténetilétegyikmódja.Ezáltalaz értelme-zés,amegértésegyrésztvalamilyenhermeneutikaiszituáció
összefüggés-rendszerében működő konkrét értelemtörténési folyamat, másrészt egy létteremtő folyamat is.112 A hermeneutikai szituáció – mivel azt „azok az előítéletekhatározzákmeg,melyeketmagunkkalhozunk”113–elsősorban ahelyeskérdésfeltevések,akérdésésaválaszdialektikájábannyílikmeg.114 A megértés során „igazi horizont-összeolvadás történik, mely felvázolja a történeti horizontot, s ugyanakkor meg is szünteti.”115 Egy adott hori-zont-összeolvadássoránújonnanmegvalósulómegértésazelőzőértéshez képestmásképpenértés,melyegyrésztaztjelenti,hogykimozdítjaa befo-gadót addigi hatás- és értelem-összefüggéséből, átalakítja és újjászervezi világát,valamintamegértendőisfolytonosanmásképpenértettéválike fo-lyamatban,amegértendőilymódonértelemtörténéskénttárulfel. Gada-merrelszólva,amegértettértelem-összefüggésállandóanbővülamár meg-értettekmásként-értéseirányába,mivela„megértésnempusztán reprodu-káló, hanem mindig alkotó viszonyulás. […] Elég azt mondani, hogy más-képp értünk, amikor egyáltalán megértünk.”116 A tanítvány továbbgondolása, HansRobertJaußrecepcióesztétikájábanamásképpenértésegyolyan fo-lyamat, melynemcsak egy konkrét hermeneutikai szituációban történik megmindenegyesbefogadásalkalmával,hanemegyadottműalkotás más-képp-értéseinek történeti folyamatszerűségében is, így az „új megoldásfo-kozatokon keresztül […] a szöveg értelmét mindig másképpen – s ezzel egyre teljesebben – konkretizálja.”117 A másképpen értés gadameri fogal-ma utóéletének jelzése után érdemes egy rövid pillantást vetni annak hei-deggerielőzményéreis,folytatvaatanítványéstanárkapcsolódását, mint-egyvisszafelé.Heideggerszerint„egyetlenmagyarázatsemvehetiadolgot csupánaszövegből,hanem–anélkül,hogytörekednékerre–észrevétlenül amagadolgábólishozzákelladniavalamit,amiazősajátja.Ezta hozzá-adott valamit szokták aztán a laikusok ahhoz képest, amit a szöveg tartal-mánaktartanak,belemagyarázásnakérezni,ésamaguknakfenntartott jog-galmintönkényességetkifogásolni.Azigazimagyarázatazonbansohasem jobbanértiaszöveget,mintahogyanaszerzőjeértette,viszontnagyonis másképpérti.Ennekamásnakazonbanolyannakkelllennie,hogy ugyan-arra vonatkozzék, amiről a magyarázott szöveg gondolkodik.”118
ATragédiávaltörténőésaTragédiárólszólóhermeneutikai tevékenység-benésesztétikaitapasztalatbanabefogadókulturálishagyományozottsága, tudáskészletebirtokában,arájellemzőműveltséggel,kor-ésvilágnézettel,
tudatában–folytonosanéltetikanagyszerűműalkotásokat,ahogyéltetika Tragédiát is. E drámai költemény rendkívül terjedelmes és ellentmondásos értelmezéstörténete valamint gazdag hatástörténete, a színház-, film-, ze-ne-ésképzőművészetben,illetveazirodalombanmanifesztálódott „bűvö-lete”,aművelkapcsolatoshermeneutikaitevékenységésesztétikai tapasz-talat összetettségét, termékeny működését reprezentálja. E hatás és utóé-let milyenségéből következtetve feltevésem, hogy a Tragédia hatványozott hermeneutikai természetének és „feltölthetőségének” köszönhető e foly-tonosság, egy olyan műalkotás-formálási folyamat eredményének, mely-nek révén a mű a korok változása során is nyitva tartja a jelentést, lehető-séget adva a másképpen értésekre.
1. A másképpen értés tényezőiről és folytonosságáról
„Madách fő művének utóéletében van valami nyugtalanító: nem egészen illik bele abba a képbe, amelyet a »befogadói horizontok összeolvadását«
hirdető recepcióesztétika megrajzolna. Az értelmezéstörténet ugyanis né-hány – egymást alig respektáló – vonulatra bomlik, s e (süketek párbeszé-dére emlékeztető) helyzetben a mű hibás szillogizmusként látszik visel-kedni, amelyből bármiféle következtetés levonható.”111
S. Varga Pál, 1997
Érintettségünk és bevontságunk által veszünk részt a művel kapcsola-toshermeneutikai tevékenységéstapasztalásfolyamatában,melyben an-nakelőzetesség-struktúráiszinteautomatikusan,mindenmegértésreés ér-telmezésreirányulóbefogadásbanműködésbelépnek:a hagyományozott-ság(azélet-éssorsérzés,avilágnézet,azelőítélet,aszokásstb.),mintasaját történetiségünk által hordozott és előidézett tényezők összessége és egy aktuális, a bevont tapasztalatok közegének szituációjában érvényesülő el-váráshorizontunk felől rajzolódik ki. Gadamer szerint mindezen ténye-zőkkel együtt veszünk részt a hermeneutikai szituációban, mely a hatás-történettől és a hatástörténeti tudattól elválaszthatatlan, ily módon a her-meneutikaiszituációtudataatörténetilétegyikmódja.Ezáltalaz értelme-zés,amegértésegyrésztvalamilyenhermeneutikaiszituáció
összefüggés-rendszerében működő konkrét értelemtörténési folyamat, másrészt egy létteremtő folyamat is.112 A hermeneutikai szituáció – mivel azt „azok az előítéletekhatározzákmeg,melyeketmagunkkalhozunk”113–elsősorban ahelyeskérdésfeltevések,akérdésésaválaszdialektikájábannyílikmeg.114 A megértés során „igazi horizont-összeolvadás történik, mely felvázolja a történeti horizontot, s ugyanakkor meg is szünteti.”115 Egy adott hori-zont-összeolvadássoránújonnanmegvalósulómegértésazelőzőértéshez képestmásképpenértés,melyegyrésztaztjelenti,hogykimozdítjaa befo-gadót addigi hatás- és értelem-összefüggéséből, átalakítja és újjászervezi világát,valamintamegértendőisfolytonosanmásképpenértettéválike fo-lyamatban,amegértendőilymódonértelemtörténéskénttárulfel. Gada-merrelszólva,amegértettértelem-összefüggésállandóanbővülamár meg-értettekmásként-értéseirányába,mivela„megértésnempusztán reprodu-káló, hanem mindig alkotó viszonyulás. […] Elég azt mondani, hogy más-képp értünk, amikor egyáltalán megértünk.”116 A tanítvány továbbgondolása, HansRobertJaußrecepcióesztétikájábanamásképpenértésegyolyan fo-lyamat, melynemcsak egy konkrét hermeneutikai szituációban történik megmindenegyesbefogadásalkalmával,hanemegyadottműalkotás más-képp-értéseinek történeti folyamatszerűségében is, így az „új megoldásfo-kozatokon keresztül […] a szöveg értelmét mindig másképpen – s ezzel egyre teljesebben – konkretizálja.”117 A másképpen értés gadameri fogal-ma utóéletének jelzése után érdemes egy rövid pillantást vetni annak hei-deggerielőzményéreis,folytatvaatanítványéstanárkapcsolódását, mint-egyvisszafelé.Heideggerszerint„egyetlenmagyarázatsemvehetiadolgot csupánaszövegből,hanem–anélkül,hogytörekednékerre–észrevétlenül amagadolgábólishozzákelladniavalamit,amiazősajátja.Ezta hozzá-adott valamit szokták aztán a laikusok ahhoz képest, amit a szöveg tartal-mánaktartanak,belemagyarázásnakérezni,ésamaguknakfenntartott jog-galmintönkényességetkifogásolni.Azigazimagyarázatazonbansohasem jobbanértiaszöveget,mintahogyanaszerzőjeértette,viszontnagyonis másképpérti.Ennekamásnakazonbanolyannakkelllennie,hogy ugyan-arra vonatkozzék, amiről a magyarázott szöveg gondolkodik.”118
ATragédiávaltörténőésaTragédiárólszólóhermeneutikai tevékenység-benésesztétikaitapasztalatbanabefogadókulturálishagyományozottsága, tudáskészletebirtokában,arájellemzőműveltséggel,kor-ésvilágnézettel,
egy sajátos élet-, sorsérzéssel és érintettséggel, esztétikai ízléssel vesz részt,119 hiszen akár laikus, akár kritikus, akár kutató, mindenekelőtt is olvasó, az esztétikai tapasztalatban résztvevő befogadó.120 Hans Robert Jauß szintén a befogadói, olvasói szerep elsődlegességét hangsúlyozza: az esztétikaitapasztalat,aműalkotás„elsődlegesészleléseaztjelenti,hogy ké-szekvagyunkesztétikaihatásánakbefogadására,hogyélvezveértjükés ért-ve élért-vezzük. Az olyan értelmezés, amely ezt az elsődleges esztétikai észle-lést kihagyja, nem egyéb, mint egy olyan filológus ön-túlbecsülése, aki an-nakatévedésnek azáldozata,hogy aszöveg nem azolvasónak, hanem egyenesen az interpretáló filológusnak készült.”121
Az ember tragédiája (explicitté vált) értelmezéstörténetének folyamatá-ban kibontakozó másképpen értéseket összehasonlítva a következő elkü-lönülést okozó tényezők összegezhetőek előzetesen a műalkotás és a be-fogadórelációjában:abefogadóhorizontjának,ígykulturálismintázatának, műveltségének,előzetestudásánakerőteljesenbefolyásolószerepe; világ-nézetialapállásánakmegnyilvánulása;koragondolkodásiáramlatáhozvaló igazodásánakleképeződése;abefogadásfolyamatábanegyadott értelme-zési stratégia – módszer, eljárás, koncepció, deduktív vagy induktív elv – tudatos vagy tudattalan alkalmazása. A világnézeti alapállást, mint elkülö-nülési tényezőt már jeleztem a Tragédia kritikatörténeti reflexiónak vázla-tosfelidézésében.Amásképpenértésekfentebbiokaittovábbbővítia hei-deggeri ugyanarra vonatkozás,ugyanarról való gondolkodás léte,illetve nemléte.Ezutóbbikülönösenavilágnézeti,azideológiaialapúmásképpen értésekben, valamint az alapeszmék eltérő felfogásában nyilvánul meg, ahogyaztláthatjuk,EisemannGyörgymegállapításanyomán.Részletezve ésnéhánytovábbiutalássalfolytatvaakritikatörténetireflexiók vonatkozá-sában márfelmerültmásképp-értéseket okozó tényezőket:a világnézeti alapú,ideológiaitényezőt BartaJánosmár1942-ben megjelent Madách-monográfiájábanjelezte,akiszerint„Madáchfőkérdéseiésarájukadott fe-leletek a szerint »örökérvényűek«, hogy milyen világnézet szemszögéből nézzük őket”, példaként említve az „erős hangú nyilatkozatok”-at, melye-ket „vezető katolikus tudósok a Tragédiáról tettek”.122 Csaknem négy év-tized után a recepciótörténeti reflexiókban egyre gyakrabban emelték ki ezt az ideológiai jelleget, így 1973-ban Thomas R. Mark említi meg, a marxista elutasításokra utalva,123 majd, ahogy arra már utaltam, 1978-ban
Erdélyi János kritikája kapcsán Veres András, 1989-es tanulmányában Horváth Károly és Kerényi Ferenc.124 E meghatározó ideologikus ténye-ző mellett Eisemann György az értelmezések koncepcionális különbsége-it emeli ki, a „szöveg néhány legmeghatározóbb mozzanatának, kulcsfo-galmainak, a műegészt szervesen alakító alapeszméinek” eltérő felfogását.
Ezen alapeszmék felé nem „a művön belüli funkciójuk, belső értelmezé-sük, a kompozíció általi meghatározottságok” felől közelítenek az egyes értelmező elemzők, hanem a szubjektíve „megidézett háttértartalmak”
felől.125 Egy harmadik másképp-értést okozó tényező, hogy, bár a Tragé-dia polemikus mű, ahogy azt S. Varga Pál meggyőzően bizonyítja, és bár filozófiai gondolatai egymással szembenálló gondolatrendszerekhez kap-csolhatóak, mégis az értelmezők java része egy vagy kettő, dominánsan meghatározó bölcseleti, eszmetörténeti irányzat felől olvasta e művet. S.
Varga Pál az értelmezéstörténet elkülönítő tényezőit összefoglalva, az eu-rópai történelmi, művelődési hagyomány elemeire vonatkozó elvárási ho-rizontot;asajátízlés,avilágnézet,azideológiamellettakorrajellemző gon-dolkodásitrendkövetésévelbővítiezeddigitényezőket;126valamintegy további,azértelmezői,elemzőimódszerek,eljárások,mintegyújabb más-képpenértéstokozótényezőkülönbözőségefelőlanalizáljaésszembesítia kompozíció és a szólamok problematikáját.127
A Tragédia másképp-értéseit okozó tényezőket tovább vizsgálva, az interpretátor és az interpretált viszonyának, közöttiségének terében jel-legzetes elmozdulások sorozatát vehetjük észre, alaptémám, az átlényegü-lésvizsgálataszempontjából.Egyrésztilyenelmozdulástmutataz értelme-zéstörténet azon máig élő pozitivista metodikájú vonulata, mely Madách Imre korának és alkotói folyamatának a közegéhez, mint eredet-kontex-tushozviszonyítvainterpretáljaaTragédiát,illetveazalkotóvilága rekonst-ruálhatónak vélt közegében gondolja értelmezhetőnek a művet, elsősor-ban a forrás- és hatás-vizsgálódásokat állítva a középpontba. Itt a mű fi-lozofikumának vizsgálata nem az irodalmi mű szuverén módon megfor-mált filozofikumát tételezi, hanem dominánsan a ’filozófia az irodalom-ban’ viszonyra figyelve a filozófiatörténet valamely képviselőjének vagy az egyes eszmetörténeti irányzatoknak az átvételét keresi a műben, majd megtalálva dimenzionálja azt (illetve azokat) és értelmezése, (re)konstruá-lása valódi kulcsának véli. Így az a benyomásunk támadhat, hogy Madách
egy sajátos élet-, sorsérzéssel és érintettséggel, esztétikai ízléssel vesz részt,119 hiszen akár laikus, akár kritikus, akár kutató, mindenekelőtt is olvasó, az esztétikai tapasztalatban résztvevő befogadó.120 Hans Robert Jauß szintén a befogadói, olvasói szerep elsődlegességét hangsúlyozza: az esztétikaitapasztalat,aműalkotás„elsődlegesészleléseaztjelenti,hogy ké-szekvagyunkesztétikaihatásánakbefogadására,hogyélvezveértjükés ért-ve élért-vezzük. Az olyan értelmezés, amely ezt az elsődleges esztétikai észle-lést kihagyja, nem egyéb, mint egy olyan filológus ön-túlbecsülése, aki an-nakatévedésnek azáldozata,hogy aszöveg nem azolvasónak, hanem egyenesen az interpretáló filológusnak készült.”121
Az ember tragédiája (explicitté vált) értelmezéstörténetének folyamatá-ban kibontakozó másképpen értéseket összehasonlítva a következő elkü-lönülést okozó tényezők összegezhetőek előzetesen a műalkotás és a be-fogadórelációjában:abefogadóhorizontjának,ígykulturálismintázatának, műveltségének,előzetestudásánakerőteljesenbefolyásolószerepe; világ-nézetialapállásánakmegnyilvánulása;koragondolkodásiáramlatáhozvaló igazodásánakleképeződése;abefogadásfolyamatábanegyadott értelme-zési stratégia – módszer, eljárás, koncepció, deduktív vagy induktív elv – tudatos vagy tudattalan alkalmazása. A világnézeti alapállást, mint elkülö-nülési tényezőt már jeleztem a Tragédia kritikatörténeti reflexiónak vázla-tosfelidézésében.Amásképpenértésekfentebbiokaittovábbbővítia hei-deggeri ugyanarra vonatkozás,ugyanarról való gondolkodás léte,illetve nemléte.Ezutóbbikülönösenavilágnézeti,azideológiaialapúmásképpen értésekben, valamint az alapeszmék eltérő felfogásában nyilvánul meg, ahogyaztláthatjuk,EisemannGyörgymegállapításanyomán.Részletezve ésnéhánytovábbiutalássalfolytatvaakritikatörténetireflexiók vonatkozá-sában márfelmerültmásképp-értéseket okozó tényezőket:a világnézeti alapú,ideológiaitényezőt BartaJánosmár1942-ben megjelent Madách-monográfiájábanjelezte,akiszerint„Madáchfőkérdéseiésarájukadott fe-leletek a szerint »örökérvényűek«, hogy milyen világnézet szemszögéből nézzük őket”, példaként említve az „erős hangú nyilatkozatok”-at, melye-ket „vezető katolikus tudósok a Tragédiáról tettek”.122 Csaknem négy év-tized után a recepciótörténeti reflexiókban egyre gyakrabban emelték ki ezt az ideológiai jelleget, így 1973-ban Thomas R. Mark említi meg, a marxista elutasításokra utalva,123 majd, ahogy arra már utaltam, 1978-ban
Erdélyi János kritikája kapcsán Veres András, 1989-es tanulmányában Horváth Károly és Kerényi Ferenc.124 E meghatározó ideologikus ténye-ző mellett Eisemann György az értelmezések koncepcionális különbsége-it emeli ki, a „szöveg néhány legmeghatározóbb mozzanatának, kulcsfo-galmainak, a műegészt szervesen alakító alapeszméinek” eltérő felfogását.
Ezen alapeszmék felé nem „a művön belüli funkciójuk, belső értelmezé-sük, a kompozíció általi meghatározottságok” felől közelítenek az egyes értelmező elemzők, hanem a szubjektíve „megidézett háttértartalmak”
felől.125 Egy harmadik másképp-értést okozó tényező, hogy, bár a Tragé-dia polemikus mű, ahogy azt S. Varga Pál meggyőzően bizonyítja, és bár filozófiai gondolatai egymással szembenálló gondolatrendszerekhez kap-csolhatóak, mégis az értelmezők java része egy vagy kettő, dominánsan meghatározó bölcseleti, eszmetörténeti irányzat felől olvasta e művet. S.
Varga Pál az értelmezéstörténet elkülönítő tényezőit összefoglalva, az eu-rópai történelmi, művelődési hagyomány elemeire vonatkozó elvárási ho-rizontot;asajátízlés,avilágnézet,azideológiamellettakorrajellemző gon-dolkodásitrendkövetésévelbővítiezeddigitényezőket;126valamintegy további,azértelmezői,elemzőimódszerek,eljárások,mintegyújabb más-képpenértéstokozótényezőkülönbözőségefelőlanalizáljaésszembesítia kompozíció és a szólamok problematikáját.127
A Tragédia másképp-értéseit okozó tényezőket tovább vizsgálva, az interpretátor és az interpretált viszonyának, közöttiségének terében jel-legzetes elmozdulások sorozatát vehetjük észre, alaptémám, az átlényegü-lésvizsgálataszempontjából.Egyrésztilyenelmozdulástmutataz értelme-zéstörténet azon máig élő pozitivista metodikájú vonulata, mely Madách Imre korának és alkotói folyamatának a közegéhez, mint eredet-kontex-tushozviszonyítvainterpretáljaaTragédiát,illetveazalkotóvilága rekonst-ruálhatónak vélt közegében gondolja értelmezhetőnek a művet, elsősor-ban a forrás- és hatás-vizsgálódásokat állítva a középpontba. Itt a mű fi-lozofikumának vizsgálata nem az irodalmi mű szuverén módon megfor-mált filozofikumát tételezi, hanem dominánsan a ’filozófia az irodalom-ban’ viszonyra figyelve a filozófiatörténet valamely képviselőjének vagy az egyes eszmetörténeti irányzatoknak az átvételét keresi a műben, majd megtalálva dimenzionálja azt (illetve azokat) és értelmezése, (re)konstruá-lása valódi kulcsának véli. Így az a benyomásunk támadhat, hogy Madách
Imrének hallatlanul gazdag és alapos filozófiai műveltsége volt, és a felté-telezett források, hatások, eszmei rokonságok alapján mintha az alkotó valahai (nagy)könyvtárának, sőt a korában létező filozófiai és filozófiatör-téneti ismeretanyagnak a kivonata illetve a tára lenne a Tragédia szöve-ge.128 E szemlélet közös vonása az, hogy a művet a korban létező eszme-áramlatok és az alkotó (feltételezett vagy valós) filozófiai, filozófiatörté-neti ismeretanyagának fordításaként feltételezi, egy irodalmi nyelvezetre.
Ebből következően az interpretátor (vélt) feladata a mű egyes kiragadott filozófiai szegmentumainak a visszafordítása (valamely) filozófiai irányzat vagy képviselő nyelvére, majd ennek újbóli vonatkoztatása a Tragédiára, amely viszont már igen eltérő következtetésekre vezet a mű szuverén fi-lozofikumát illetően.
Mamárnema„mensauctoris”amércéjeaműalkotásjelentésének,129 hiszen a szöveget másképpen értjük, mint a szerzője; azonban a Tragédia értelmezéstörténetében több mint száz évig vagy a szerzői szándék vizs-gálata, vagy a schleiermacheri „jobban-értés” – „az írót jobban kell érteni, mintahogyazsajátmagátértette”130–értelmezőihabitusauralkodott.Ez azértelmezőimagatartásBartaJánosMadách-monográfiájának Tragédia-elemzésével törik meg, mivel a szöveg filozofikumánakbelső konstru-álására és koherenciájára irányítja a figyelmet.131
Hasonlóan evidens ma már az is, hogy a Tragédia mint irodalmi fikció nem a világ valamely történését dokumentálja; nem egy filozófiai tanköl-temény, nem célszerű történelmi olvasókönyvnek, sem erkölcsi vagy teo-lógiai útmutatásnak tekinteni. Palágyi Menyhért, az első Madách-mono-gráfia filozófus-írója már 1900-ban felhívta erre a figyelmet: „Az ember tragédiája nem művelődéstörténeti tanfolyam felnőtt gyermekek számá-ra.”132Aművésziformálásszabadságafelőlsemindokoltabibliai,a dog-matikatörténeti,atörténelmihitelességet,aművelődéstörténeti ismereta-nyagot vagy a filozófiai eszmerendszerek melletti következetességet szá-mon kérni,133 netán felróni az ettől való eltéréseket, a műalkotás fiktív világát és a művészi szabadságot ily módon megkérdőjelező szempont-ból.134 A Tragédia értelmezéstörténetében mégis jó néhány olyan megkö-zelítés és értékelés van, mely – az értelmező horizontja felől igaz isme-ret(ek)ként tételezett – művelődéstörténeti, történelmi, vallástörténeti té-nyektől való eltéréseket kéri számon, s ezen eltéréseket szabados alkotói
módszerként, olykor következetlenségként vagy éppen tévedésként ítéli meg, hibának látja Madách részéről. A Tragédia szövegében a referenciális kapcsolatok igen összetettek, mivel maga a szöveg részben ábrázolt, rész-ben fiktív világokat épít fel; lehetséges világai az európai kulturális hagyo-mány ismert valóságelemeiből építkeznek és kombinálódnak. A történeti-ség hitelestörténeti-ségének hiányát kiemelő, vagy a mű értékestörténeti-ségét valamely böl-cseleti,ideológiaielkötelezettségbőlmegkérdőjelezőpregnánspéldaamár említettErdélyiJános-félekritikaésetekintetbenaszemléletébenhozzá kapcsolható LukácsGyörgy,valamintateológiaidogmákszámonkérése
módszerként, olykor következetlenségként vagy éppen tévedésként ítéli meg, hibának látja Madách részéről. A Tragédia szövegében a referenciális kapcsolatok igen összetettek, mivel maga a szöveg részben ábrázolt, rész-ben fiktív világokat épít fel; lehetséges világai az európai kulturális hagyo-mány ismert valóságelemeiből építkeznek és kombinálódnak. A történeti-ség hitelestörténeti-ségének hiányát kiemelő, vagy a mű értékestörténeti-ségét valamely böl-cseleti,ideológiaielkötelezettségbőlmegkérdőjelezőpregnánspéldaamár említettErdélyiJános-félekritikaésetekintetbenaszemléletébenhozzá kapcsolható LukácsGyörgy,valamintateológiaidogmákszámonkérése