Az értelmezés szabadsága

„[…] a legiskolázottabb, legmélyebb elmék sem merítették ki minden mélységeit.”²¹¹

Négyessy László, 1923

Palágyi Menyhért már 1900-ban megsejtette e drámai költemény il-lusztris jövőjét: „Madách műve beiktatta nemzeti művelődésünk sajátla-gos törekvéseit az emberiség legfelső törekvéseinek rendszerébe. Nagy-szerű ígéret rejlik Madách világra szóló alkotásában: az az ígéret, hogy a magyargénius,haegyszermajdigazánfelszabadúlhat,nemmaradszellemi térensemadósaaműveltNyugatnak,hanemsajátoselmekincseiből vissza-fizetendi tanítómesterének, amit tőle eltanult. Boldog, ki e kort látni fog-ja, […].”²¹² A filozófus-irodalmár jóslata beigazolódni látszik. Madách születésének századik évében, a Magyar Tudományos Akadémia által 1923 októberében rendezett emlékünnepen Négyessy László Egyetemesség, magyarság és egyéniség Az ember tragédiájában című előadásában egy olyan vi-lágkölteménynekvélteeművet,mellyelamagyarköltőiszellemaz egyete-mesfilozófiaiköltészetelsővonalábanyomult,smélységei kimeríthetet-lennek tűnnek.²¹³ E kijelentés érvényességét nemcsak az értelmezéstörté-net nagysága, a fordítások sokasága a világ különböző nyelveire, hanem e műalkotás „bűvölete”, hatása is dokumentálja, empirikus tényhalmazként

mutatráannakhatványozotthermeneutikaitermészetére,nyitottságából fakadó hermeneutikaifeltölthetőségére. Néhányadattalelőzetesen alátá-masztva (és majd folytatva Az ember tragédiája filozofikumának transzformáci-ói más műalkotásokban című fejezetben): Az ember tragédiáját 1995-ig feltéte-lezetten negyven különböző nyelvre fordították le,²¹⁴ ebből 33 fordításá-nak teljes kötetkiadása ismert, illetve ezen belül például angol nyelvre már 9 alkalommal ültettékát. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Juhász GyulaPedagógusképzőKaránműködőDigitálisMadáchArchívum mű-fordítás-gyűjteményében a Tragédia 33 különböző nyelven olvasható, könyvkiadás formájában: angol, arab, bolgár, cigány (lovári), cseh, eszpe-rantó, észt, finn, francia, galego, grúz, héber, hindi, holland, horvát, ja-pán, jiddis, katalán, latin, lengyel, német, norvég, olasz, orosz, portugál, román, spanyol, svéd, szerb, szlovák, szlovén, török, ukrán nyelvű fordí-tásban. Adatok ismertek továbbá az izlandi, macedón, kínai, vietnami, pular, dán, örmény, ógörög és mongol részfordításokról is. ²¹⁵ Nemcsak a fordítások összehasonlító elemzéséről szól számos tanulmány, de önál-ló kötetek jelentek meg arról is, hogy milyen volt e drámai költemény fo-gadtatása, recepciótörténete Franciaországban,²¹⁶ Németországban²¹⁷ és Finnországban.²¹⁸ Madách fő művének 1883-as első, Paulay Edének kö-szönhető színpadra állítása óta 1150-nél is több különböző színházi be-mutatót jegyeznek és a mögöttük lévő több ezer színházi estét, csak a bu-dapesti Nemzeti Színházban ezernél többet. 2008-ra készült el a Madách Irodalmi Társaság kiadásában Enyedi Sándor nem mindennapi vállalkozá-sa:ATragédiaaszínpadon–125évcíműbibliográfiája.Ekönyvadataiszerint a történelmi Magyarország valamennyi városában és számtalan kisebb településénszínpadraállították,ahogyazeurópaifővárosokonkívültöbb kontinens nagyvárosában is. A külföldi bemutatók között az első 1892-benahamburgivolt,majdeztkövetteabécsiésaprágaibemutató ugyan-abbanazévben,majdkésőbbszámtalaneurópainagyvárosbanvoltlátható:

1893–Berlin,1905–Brno,Plzen,Prága,1909–Prága,1916–Zürich, 1922–Prága,1930–Bécs,1932–Stockholm,1932–London,St.Gallen (Svájc), 1934 és1937 –Bécs, 1937 –Hamburg, 1937 –Párizs, 1939– Berlin, 1940 –Frankfurt, 1943 –Bern, 1946Cerepoveci (Szovjetunió), 1948–Innsbruck,1949–München,1965–Poznan,1966–Belgrád,1967 –Bécs,Varsó,Prága,1968–Bukarest,1969–Bécs,1970–Moszkva,

Le-a műLe-alkotás megvLe-alósult létlehetőségei. E műLe-alkotás ontológiLe-ai létfolyLe-a- létfolya-mata folytonosságában máig töretlen. Az interpretáló és interpretált kö-zötti megismerő-értelmező viszonyulásban pedig, mint a mű megvalósult értelem-lehetőségeitörténetében:jónéhányellentmondásthordoz,s foly-tonos másképp-értést mutat. E nézőpontból a másképp-értések ellent-mondásosfolytonosságanemaműutóéleténeknyugtalanítótényezője, ha-nem hatványozott hermeneutikai természetének és hermeneutikai feltölt-hetőségének, a mindebből következő szabályozott nyitottságának, formá-lási sajátosságainak explicitté vált realizálódása: egy, a mű által gerjesztett másképp-értési folytonosság, mely, ahogy eredménye, úgy a feltétele is a Tragédia másfél évszázada tartó létfolyamatának.

2. Az értelmezés szabadsága

„[…] a legiskolázottabb, legmélyebb elmék sem merítették ki minden mélységeit.”²¹¹

Négyessy László, 1923

Palágyi Menyhért már 1900-ban megsejtette e drámai költemény il-lusztris jövőjét: „Madách műve beiktatta nemzeti művelődésünk sajátla-gos törekvéseit az emberiség legfelső törekvéseinek rendszerébe. Nagy-szerű ígéret rejlik Madách világra szóló alkotásában: az az ígéret, hogy a magyargénius,haegyszermajdigazánfelszabadúlhat,nemmaradszellemi térensemadósaaműveltNyugatnak,hanemsajátoselmekincseiből vissza-fizetendi tanítómesterének, amit tőle eltanult. Boldog, ki e kort látni fog-ja, […].”²¹² A filozófus-irodalmár jóslata beigazolódni látszik. Madách születésének századik évében, a Magyar Tudományos Akadémia által 1923 októberében rendezett emlékünnepen Négyessy László Egyetemesség, magyarság és egyéniség Az ember tragédiájában című előadásában egy olyan vi-lágkölteménynekvélteeművet,mellyelamagyarköltőiszellemaz egyete-mesfilozófiaiköltészetelsővonalábanyomult,smélységei kimeríthetet-lennek tűnnek.²¹³ E kijelentés érvényességét nemcsak az értelmezéstörté-net nagysága, a fordítások sokasága a világ különböző nyelveire, hanem e műalkotás „bűvölete”, hatása is dokumentálja, empirikus tényhalmazként

mutatráannakhatványozotthermeneutikaitermészetére,nyitottságából fakadó hermeneutikaifeltölthetőségére. Néhányadattalelőzetesen alátá-masztva (és majd folytatva Az ember tragédiája filozofikumának transzformáci-ói más műalkotásokban című fejezetben): Az ember tragédiáját 1995-ig feltéte-lezetten negyven különböző nyelvre fordították le,²¹⁴ ebből 33 fordításá-nak teljes kötetkiadása ismert, illetve ezen belül például angol nyelvre már 9 alkalommal ültettékát. Jelenleg a Szegedi Tudományegyetem Juhász GyulaPedagógusképzőKaránműködőDigitálisMadáchArchívum mű-fordítás-gyűjteményében a Tragédia 33 különböző nyelven olvasható, könyvkiadás formájában: angol, arab, bolgár, cigány (lovári), cseh, eszpe-rantó, észt, finn, francia, galego, grúz, héber, hindi, holland, horvát, ja-pán, jiddis, katalán, latin, lengyel, német, norvég, olasz, orosz, portugál, román, spanyol, svéd, szerb, szlovák, szlovén, török, ukrán nyelvű fordí-tásban. Adatok ismertek továbbá az izlandi, macedón, kínai, vietnami, pular, dán, örmény, ógörög és mongol részfordításokról is. ²¹⁵ Nemcsak a fordítások összehasonlító elemzéséről szól számos tanulmány, de önál-ló kötetek jelentek meg arról is, hogy milyen volt e drámai költemény fo-gadtatása, recepciótörténete Franciaországban,²¹⁶ Németországban²¹⁷ és Finnországban.²¹⁸ Madách fő művének 1883-as első, Paulay Edének kö-szönhető színpadra állítása óta 1150-nél is több különböző színházi be-mutatót jegyeznek és a mögöttük lévő több ezer színházi estét, csak a bu-dapesti Nemzeti Színházban ezernél többet. 2008-ra készült el a Madách Irodalmi Társaság kiadásában Enyedi Sándor nem mindennapi vállalkozá-sa:ATragédiaaszínpadon–125évcíműbibliográfiája.Ekönyvadataiszerint a történelmi Magyarország valamennyi városában és számtalan kisebb településénszínpadraállították,ahogyazeurópaifővárosokonkívültöbb kontinens nagyvárosában is. A külföldi bemutatók között az első 1892-benahamburgivolt,majdeztkövetteabécsiésaprágaibemutató ugyan-abbanazévben,majdkésőbbszámtalaneurópainagyvárosbanvoltlátható:

1893–Berlin,1905–Brno,Plzen,Prága,1909–Prága,1916–Zürich, 1922–Prága,1930–Bécs,1932–Stockholm,1932–London,St.Gallen (Svájc), 1934 és1937 –Bécs, 1937 –Hamburg, 1937 –Párizs, 1939– Berlin, 1940 –Frankfurt, 1943 –Bern, 1946Cerepoveci (Szovjetunió), 1948–Innsbruck,1949–München,1965–Poznan,1966–Belgrád,1967 –Bécs,Varsó,Prága,1968–Bukarest,1969–Bécs,1970–Moszkva,

Le-ningrád,Lipcse,Berlin,1971–Tartu,Gdansk,Katowice,1972– Lenin-grád,1975–Bukarest,1979–Minszk,Groznij,Riga,1983–Klagenfurt, 1984–Párizs,1985–Varsó,Katowice,Gottwaldov,1989–Róma,1992– Párizs,1997–Edinburgh,2000–München,2003–Milano,2005– Mün-chen.Túllépveakontinensentovábbinéhányszínházibemutatót felsorol-va: 1922-ben New Yorkban és Detroitban, 1924-ben Chicagóban, Detro-itban, Jeruzsálemben, 1953-ban és 1964-ben Melbourne-ben, 1960-ban Torontóban, 1964-ben Buenos Aires-ben, 1980-ban Minneapolisban, 1986-banNewYorkban,1987-benLosAngelesben.²¹⁹ATragédiaEnyedi Sándor bibliográfiai adatai alapján a magyar színházművészet és irodalom egyetemes befogadottságának a jelképeként is interpretálható.

A Tragédia számos különböző képzőművészeti illusztrálása ismert, je-lenleg 45 féle sorozat található a Digitális Madách Archívumban, csak a magyar képzőművészektől. Az első, összesen 20 képből álló illusztráció-sorozatot Zichy Mihály 1887-ben fejezte be és ugyanebben az évben je-lentmegaTragédiaelső,aszövegbelsőbenisillusztráltdíszkiadása,az Athe-naeumgondozásában.Amagyarromantikusfestőésgrafikustöbb alka-lommalismegjelentetettkönyv-illusztrációittöbbekközött,csaknéhányat említve:HaranghyJenő(1920),BudayGyörgyfametszetei(1935), Nagy-ajtay Teréz (1962), Kass János (1966), Bálint Endre (1972), Farkas Imre (1975) illusztrációi követték, valamennyi magyar nyelvű Tragédia-kiadás-ban (is) megjelent.²²⁰ A monumentális Ádám szobor, Rigele Alajos alko-tása 1936 óta áll az alsósztregovai kastély kertjében. A Tragédiát 1929-től előadták rádióelőadások, 1933-tól napjainkig szabadtéri színpadi előadá-sok formájában, az 1969-ben Szinetár Miklós rendezésében tévéjáték-ként. A jelentős komoly zenei újraalkotás, Dohnányi Ernő 1941-ben elő-adott szimfonikus kantátája és Ránki György 1970-ben bemutatott, nagy sikerű opera-változata mellett, kuriózumként, napjaink könnyű zenei mű-fajából a Belgä együttes – 1998-ban buddhista főiskolásokból alakult és ma is koncertező – 2010-ben készült „Az ember tragédiája” című rap fel-dolgozását említhetjük meg, az Oktatási segédanyag című albumból. Hason-ló különlegesség Móser Zoltán: Mondottam ember… Képek Madáchhoz című fotóalbuma,²²¹ melyben a Tragédia kiemelt mondataihoz illesztett angyal-szobrok fotói után az idős arcok portréin egyaránt megjelenik a ráncokba formált kételkedés és bizalom, dogma és intellektus, közömbösség és

lel-kesülés, rútság és szépség, cinikusság és hit. 2011 decemberére készült el animációs filmváltozata, melyen Jankovics Marcell 1988 óta kisebb-na-gyobb megszakításokkal dolgozott. Békés Vera kutatásai szerint a Tragé-dia volt az a klasszikus mű, mely az emigrációba kényszerült magyar tu-dósnemzedékek kreativitásának „titkos forrása” lehetett. Például Szilárd Leóra „édesanyja meséi és történetei után Madách Imre műve: »Az em-ber tragédiája« hatott elemi erővel és maradandóan”.²²² 2008-ban Simo-nyi Károly az űrből szavalta Ádám „élet küzdelem” sorait, magyar nyel-ven; 2011-ben több színházi bemutató mellett a Szegedi Szabadtéri Játé-kok Az ember tragédiája bemutatásával ünnepelte 80 éves fennállását.

E részleges felsorolásból is megállapítható, hogy Az ember tragédiája azon klasszikus alkotások közé tartozik, melyek egyfajta „kulturális telje-sítmény jelleget” öltenek, Márkus György kifejezését alkalmazva. Ahogy a klasszikus műalkotásokat, úgy a Tragédiát is ez az interpretációs termé-kenység és ezzel együtt az adott korra jellemző „különböző kulturális gyakorlat”-okba való ágyazottság mentheti meg a feledés veszélyeitől.²²³ Ha az „irodalmi mező” struktúrájának „érték-termelő” tényezői felől kö-zelítünkésegyfeltétellelkiegészítveelfogadjukPierreBourdieu irodalom-szociológiaiálláspontját – miszerint a „műalkotás értékének termelői nem a művészek, hanem a termelési mező mint hituniverzum, mely fétis formájában állítja elő a műalkotás értékét, a művész teremtő hatalmába vetett hit előállításával. Mivel a műalkotás mint szimbolikus tárgy csak akkor létezik, ha ismerik és elismerik, vagyis társadalmilag műalkotásként intézményesítik azok a nézők, akik fel vannak ruházva az esztétikai han-goltsággal és kompetenciával, mely szükséges a műalkotás megismerésé-hezéselismeréséhez,[…].”²²⁴–,akkorennekaz’értéktermelésnek’a kez-dőfolyamatátegyrésztatámogatókortárs-kritikák„hituniverzum”-a jelen-ti,másrészta„társadalmilagműalkotásként”intézményesítő Tragédia-kia-dások és folytatásként az ismertséget szélessé tevő színpadra állítások.

(Megjegyzem, a Paulay-féle ősbemutató sikere után 1883-tól látványosan növekedtek Az ember tragédiája könyvkiadásai.²²⁵ Azonban, kiegészítve Pierre Bourdieu-t, mindennek alapvető feltétele a művész értékteremtése, az értékkel bíró műalkotás létrejötte valamint a műalkotás értékességének kezdeti fel- és elismerése. A Tragédia esetében ez utóbbi Arany Jánosnak köszönhető és majd éppen általa is elindítva, ezt követik azok az

„érték-ningrád,Lipcse,Berlin,1971–Tartu,Gdansk,Katowice,1972– Lenin-grád,1975–Bukarest,1979–Minszk,Groznij,Riga,1983–Klagenfurt, 1984–Párizs,1985–Varsó,Katowice,Gottwaldov,1989–Róma,1992– Párizs,1997–Edinburgh,2000–München,2003–Milano,2005– Mün-chen.Túllépveakontinensentovábbinéhányszínházibemutatót felsorol-va: 1922-ben New Yorkban és Detroitban, 1924-ben Chicagóban, Detro-itban, Jeruzsálemben, 1953-ban és 1964-ben Melbourne-ben, 1960-ban Torontóban, 1964-ben Buenos Aires-ben, 1980-ban Minneapolisban, 1986-banNewYorkban,1987-benLosAngelesben.²¹⁹ATragédiaEnyedi Sándor bibliográfiai adatai alapján a magyar színházművészet és irodalom egyetemes befogadottságának a jelképeként is interpretálható.

A Tragédia számos különböző képzőművészeti illusztrálása ismert, je-lenleg 45 féle sorozat található a Digitális Madách Archívumban, csak a magyar képzőművészektől. Az első, összesen 20 képből álló illusztráció-sorozatot Zichy Mihály 1887-ben fejezte be és ugyanebben az évben je-lentmegaTragédiaelső,aszövegbelsőbenisillusztráltdíszkiadása,az Athe-naeumgondozásában.Amagyarromantikusfestőésgrafikustöbb alka-lommalismegjelentetettkönyv-illusztrációittöbbekközött,csaknéhányat említve:HaranghyJenő(1920),BudayGyörgyfametszetei(1935), Nagy-ajtay Teréz (1962), Kass János (1966), Bálint Endre (1972), Farkas Imre (1975) illusztrációi követték, valamennyi magyar nyelvű Tragédia-kiadás-ban (is) megjelent.²²⁰ A monumentális Ádám szobor, Rigele Alajos alko-tása 1936 óta áll az alsósztregovai kastély kertjében. A Tragédiát 1929-től előadták rádióelőadások, 1933-tól napjainkig szabadtéri színpadi előadá-sok formájában, az 1969-ben Szinetár Miklós rendezésében tévéjáték-ként. A jelentős komoly zenei újraalkotás, Dohnányi Ernő 1941-ben elő-adott szimfonikus kantátája és Ránki György 1970-ben bemutatott, nagy sikerű opera-változata mellett, kuriózumként, napjaink könnyű zenei mű-fajából a Belgä együttes – 1998-ban buddhista főiskolásokból alakult és ma is koncertező – 2010-ben készült „Az ember tragédiája” című rap fel-dolgozását említhetjük meg, az Oktatási segédanyag című albumból. Hason-ló különlegesség Móser Zoltán: Mondottam ember… Képek Madáchhoz című fotóalbuma,²²¹ melyben a Tragédia kiemelt mondataihoz illesztett angyal-szobrok fotói után az idős arcok portréin egyaránt megjelenik a ráncokba formált kételkedés és bizalom, dogma és intellektus, közömbösség és

lel-kesülés, rútság és szépség, cinikusság és hit. 2011 decemberére készült el animációs filmváltozata, melyen Jankovics Marcell 1988 óta kisebb-na-gyobb megszakításokkal dolgozott. Békés Vera kutatásai szerint a Tragé-dia volt az a klasszikus mű, mely az emigrációba kényszerült magyar tu-dósnemzedékek kreativitásának „titkos forrása” lehetett. Például Szilárd Leóra „édesanyja meséi és történetei után Madách Imre műve: »Az em-ber tragédiája« hatott elemi erővel és maradandóan”.²²² 2008-ban Simo-nyi Károly az űrből szavalta Ádám „élet küzdelem” sorait, magyar nyel-ven; 2011-ben több színházi bemutató mellett a Szegedi Szabadtéri Játé-kok Az ember tragédiája bemutatásával ünnepelte 80 éves fennállását.

E részleges felsorolásból is megállapítható, hogy Az ember tragédiája azon klasszikus alkotások közé tartozik, melyek egyfajta „kulturális telje-sítmény jelleget” öltenek, Márkus György kifejezését alkalmazva. Ahogy a klasszikus műalkotásokat, úgy a Tragédiát is ez az interpretációs termé-kenység és ezzel együtt az adott korra jellemző „különböző kulturális gyakorlat”-okba való ágyazottság mentheti meg a feledés veszélyeitől.²²³ Ha az „irodalmi mező” struktúrájának „érték-termelő” tényezői felől kö-zelítünkésegyfeltétellelkiegészítveelfogadjukPierreBourdieu irodalom-szociológiaiálláspontját – miszerint a „műalkotás értékének termelői nem a művészek, hanem a termelési mező mint hituniverzum, mely fétis formájában állítja elő a műalkotás értékét, a művész teremtő hatalmába vetett hit előállításával. Mivel a műalkotás mint szimbolikus tárgy csak akkor létezik, ha ismerik és elismerik, vagyis társadalmilag műalkotásként intézményesítik azok a nézők, akik fel vannak ruházva az esztétikai han-goltsággal és kompetenciával, mely szükséges a műalkotás megismerésé-hezéselismeréséhez,[…].”²²⁴–,akkorennekaz’értéktermelésnek’a kez-dőfolyamatátegyrésztatámogatókortárs-kritikák„hituniverzum”-a jelen-ti,másrészta„társadalmilagműalkotásként”intézményesítő Tragédia-kia-dások és folytatásként az ismertséget szélessé tevő színpadra állítások.

(Megjegyzem, a Paulay-féle ősbemutató sikere után 1883-tól látványosan növekedtek Az ember tragédiája könyvkiadásai.²²⁵ Azonban, kiegészítve Pierre Bourdieu-t, mindennek alapvető feltétele a művész értékteremtése, az értékkel bíró műalkotás létrejötte valamint a műalkotás értékességének kezdeti fel- és elismerése. A Tragédia esetében ez utóbbi Arany Jánosnak köszönhető és majd éppen általa is elindítva, ezt követik azok az

„érték-termelői” tényezők, melyeket Bourdieu elkülönít. Éppen ezért a Tragédia gazdagéslátványosansokszínűkulturálisteljesítményenemcsakaz „érték-termelő”tényezőkmásfélévszázadosaktivitásátillusztrálja,haneméppúgy feltételeziaTragédiaeredendőértékességétisésezzelegyüttaműalkotás in-terpretatív produktivitását, mely hermeneutikai természetéből, feltölthe-tőségéből és mindezzel együtt (szabályozott) nyitottságából fakad, s egy-aránt megnyilvánul az explicitté vált értelmezéstörténet mellett a művet övező, esztétikummal bíró, tárgyiasult formát öltő hatástörténetben is, így például az esszé- és a szépirodalomban, a képzőművészetben, a szín-ház-, film- és zeneművészetben, valamint s a szellemi kultúra más terüle-tein egyaránt. Ahogy a múltban, úgy a jelenben is inspirálja esztétikai ha-tása révén az értelmezés szabadságát jelző, különböző formájú és műfajú szellemi tárgyiasulások létrejöttét, melyek az értelmezéstörténet mellett a mű konkrét hatástörténetében is objektiválódott az interpretáció böző módozataiként, generálva az inspiráció és a transzformáció külön-böző művészi megvalósulásait. A Tragédia esztétikumának hatásereje így abban nyilvánul meg, hogy korokon átívelően és a szellemi kultúra egyre távolabb eső területein is hatva – működik. Éppen ezért tartom indokolt-nak feltenni a következő kérdést: az értelmezés szabadsága szempontjá-ból a Tragédia milyen további hermeneutikai sajátosságai, esztétikai értékei teszik ezt lehetővé?

2. 1. A Tragédia hermeneutikai feltölthetősége

A „hermeneutikai feltölthetőség” – Almási Miklós szerint – a műal-kotás, mint esztétikai tárgy többértelműségét és az értelmezés többfélesé-gének a lehetőségét egyaránt jelenti. A többértelműség az 1960-as évektől válik kiemelt problematikává az esztétikai és az irodalomtudományi gon-dolkodásban, e folyamatban először Jakobson révén a költői szó többér-telműsége hangsúlyozódott.²²⁶ Majd Umberto Econál már „a művészi üzenet alapvető többértelműsége minden idők minden műalkotásának ál-landó vonása”, melyet a nyitottsággal azonosít.²²⁷ Uszpenszkijnél szintén

„a többértelműség általában (azaz a többféle értelmezés lehetősége) a művészi alkotás lényegi oldalát jelenti.”²²⁸ Hankiss Elemér Az irodalmi

mű mint komplex modell című könyvében, egy strukturalizmus utáni néző-pontból, az irodalmi művek alapvető jellemzőjének a jelek többértelmű-ségét, illetve magas konnotációstartalmát tartja.²²⁹ Azirodalmi szöveg szintagmatikaiésszemantikaivizsgálatainakalapvetőfelismerésevoltaz el-múlt évtizedekben, hogy az esztétikum megképződése folyamatában a le-hetségestöbbértelműséglegfontosabbnyelviforrásaajelentésbővülés, va-lamintajelentéssűrűsödés.²³⁰AzesztétikaigondolkodásbanAlmási Mik-lósatöbbértelműségetmagábafoglaló„hermeneutikaifeltölthetőségben”

látja aműalkotásimmanensésegybenalapvetőesztétikaiértékképző té-nyezőjét, az esztétikum megképződésének legfontosabb forrásaként: „ha a lehetséges többértelműséget vesszük alapul, azt a szivacsszerűséget, ami a legkülönbözőbb befogadói jelen-világok gondjait fel tudja szívni és ki tudjafejezni.Vagyisénahermeneutikaifeltölthetőségbenlátomamű im-manensértékstruktúrájánaklegfontosabbalkotóelemét.Minéltöbb lehe-tőségférel benne, annál értékesebb.”²³¹

ATragédiahermeneutikaifeltölthetőségét–többértelműségétésaz ér-telmezéstöbbféleségénekalehetőségét–mintaműalkotásesztétikai „ér-tékstruktúrájának legfontosabb alkotóelemé”-nek a meglétét éppen értel-mezés- és hatástörténetének több generáción is átívelő változatossága, nagyságaszemléltetiésbizonyítja.Közbevetőlegmegjegyzem,hogy szöve-gének mint egy komplex szemantikai jel jelentésdimenziójának

ATragédiahermeneutikaifeltölthetőségét–többértelműségétésaz ér-telmezéstöbbféleségénekalehetőségét–mintaműalkotásesztétikai „ér-tékstruktúrájának legfontosabb alkotóelemé”-nek a meglétét éppen értel-mezés- és hatástörténetének több generáción is átívelő változatossága, nagyságaszemléltetiésbizonyítja.Közbevetőlegmegjegyzem,hogy szöve-gének mint egy komplex szemantikai jel jelentésdimenziójának