Külkereskedelmi tervezésünk és statisztikánk feladatai nehézségei

HozzAszOLAs

Külkereskedelmi tervezésünk és statisztikánk

feladatai és

A gazdaságstatisztika _terén a fel- szabadulás óta eltelt időben az ipar- statisztika szerepelt az előtérben, míg az áruforgalmi '(kül— és belkereskedelmi) statisztikának kevesebb figyelmet szen—

teltünk. Ennek a jelenségnek okait ku- tatva három tényt állapíthatunk meg:

1. Népgazdaságunkban a szocializmus gazdasági törvényszerűse'gei egyre na- gyobb mértékben érvényesülnek. Ezek szerint a gazdasági törvényszerűségek szerint népgazdaságunk elsőrendű fel—

adata az ipar ——- elsősorban a nehéz- ipar —— fejlesztése. Tehát a statisztika területén is a figyelem természetszerűleg az ipar—statisztika felé fordult.

2. "A hároméves terv idején népgazda—

ságunk feladatait nagyrészt a háború által okozott károk helyrehozása adta meg. Természetszerűleg a termelés eme—

lésének kérdése került előtérbe s így ezért is az iparstatisztikának jutott a megérdemelt figyelem.

Az ötéves terv szocializmust épitő cél- kitűzései azonban már megkívánják, hogy a tervezés munkájának alátámasz—

tására a gazdaságstatisztika valamennyi ágát — így a külkereskedelmi statisz- tikát is — felemeljük arra a színvonalra, amely gazdasági tevékenységünk leg—

célszerűbb irányainak megállapítására, a tervezés és ellenőrzés munkájának valamennyi gazdasági szektorban tör- ténő alátámasztására alkalmassá teszi.

3. Végül népgazdaságu'nk kereskedelmi szektwából a tőkés elemek kiszorítása csak bizonyos fáziseltolódással indult meg, ezeknek az elemeknek az iparból való kiszorítása után. így természetem a kül- és belkereskedelem tervszerű irányítáSa és az ezzel kapcsolatos áru-

nehézségei

forgalmi statisztikai problémák is csak később vetődtek fel.

Jelenleg azonban iparunk — a terme—

lés állandó növekedésének folyománya—

ként egyre nagyobb mennyiségű nyersanyagot igényel, és így természe- tesen megnövekedett az az árumennyi- ség is,! amelyet a tőkés országok piacán kell niegszereznünk.

A tőkés országokkal folytatott kül—

kereskedelmünktől élesen el kell hatá—

rolnunk a szomszédos népi demokráciák—

kal folytatott külkereskedelmi tevékeny-

ségünket. Ez utóbbit a Kölcsönös Gaz—

dasági Segitség Tanácsának megalaku- lása és tevékenysége nagymértékben megnövelte, mert a népi demokratikus államok együttműködését a gazdasági élet minden ágában elmélyítette és ki- terjesztette.

Míg tehát a tőkés országokkal való külkereskedelmünk egyetlen célja egyes nyersanyagok beszerzése, az export - révén pedig az ehhez szükséges deviza megszerzése, addig a tervgazdálkodó államokkal folytatott kereskedelmünk az előbb említettnél sokkal tágabb szem- pontok alapján valamennyi tervgazdál- kodó állam gazdasági életének fejlődését szolgálja.

Mindezek a tények — főleg az ötéves terv megindulása óta —— egyre inkább ráirányítják a, figyelmet külkereskedel—

münk tervezési és ellenőrzési —— tehát végső fokon statisztikai —— problémáira.

Ez azért is igen fontos kérdés, mint-—

hogy a külkereskedelmi tervezés és ellen—

őrzés jellegében különbözik a belkeres—

kedelmi, vagy éppen iparstatisztikai problémáktól. A külkereskedelem a népi

demokratikus állam gazdasági életének

olyan területe, amelyen a tervgazdál-

kodást a tőkés gazdasági rendben lezajló folyamatok részéről állandó külső hatá- sok érik. A szocialista külkereskedelem- nek tehát a szorosan vett áruközvetítés szerepén túl ezeknek a külsö hatások—

nak kiszűrése is feladata. Voznyeszenszkij a következőképpen jellemzi a szovjet külkereskedelmet: ,,A szovjet keres—

kedelem külkereskedelmi egyedáruságra támaszkodik, nem engedi meg, hogy a hazai piacon idegen államok kapitalista monopóliumai üssék fel a fejüket. A be—

hozatali áruk, amelyek az állami keres- kedelem csatornáin haladnak keresztül, ugyanolyan árképzési törvényeknek van- nak alávetve, mint a hazai szovjet áru.

A szovjet gazdasági élet függetlensége és szuverenitása — a szocialista társadalom törvénye."1

A tervgazdálkodó államokkal folytatott

külkereskedelmünk tervezésénél nem

adódnak nagyobb problémák. Tekintet- tel arra, hogy partnerünk éppúgy terv- gazdálkodást folytat, mint mi, —— hosz- szabb időre biztosítani tudjuk a tőlük vásárolt nyersanyagokkal szükségleteink zavartalan és folyamatos fedezését s — a feléjük irányuló exporttermelést is hosszabb időre beilleszthetjük saját ter- veinkbe.

Ezzel szemben a tőkés államokkal folytatott külkereskedelmünk tervezésé- nek sajátossága a bicegés: féllábbal terv- gazdasági rendszerben, féllábbval egy anarchikus, tőkés gazdasági rendszerben áll. Mig a belkereskedelem tevékeny—

ségét a jrövedelemfelhasználási és fo- gyasztási statisztikák segítségével fel- tárt szükségletek és a tervezett termelés határozzák meg, addig a tőkés államok—

kal való külkereskedelemnél import- oldalon a tervezett szükséglettel anar—

chikus vásárlási piac áll szemben. Export- nál pedig éppen ellenkező a helyzet:

a tervezett termeléssel szemben anar—

chikus eladási piac áll, aminek követ—

keztében az exporttermelés terveit is gyakran módosítani kell.

Az a tény, hogy külkereskedelmünk—

nek tőkés országokkal is van érintke—

zési felülete, nagy feladatot ró a kül—- kereskedelmi tervezésre és statisztikára.

! N. A. Voznyeszenszkii: ,,A szovjetúnió hadigazdasága'x Magyar-Szovjet Közgazdasági Szemle kiadása, Budapest, 1948 143. old

Ezért a tervezésnek ünomnak kell len- nie és a legfejlettebb statisztikai mód—

szereket kell alkalmaznia, hogy így kellő rugalmassággal tudjuk felfogni a tőkés rendben lejátszódó anarchikus mozgá—

sokat.

E cikk keretében nem soroljuk fel kül- kereskedelmi statisztikánk összes hibáit.

hanem csak a fontosabb, a nagyobb veszedelmet jelentő hiányosságokkal fog—

lalkozunk

Az első ilyen hiányosság, hogy a tőkés piacokon — főleg a 'nyugati országok valutaleértékelése óta -— jelentkező áru- mozgásokat a tervezésnél figyelmen kívül hagyjuk. Ennek következtében a tervszámok —— az egyes viszonylatokban importálandó, illetve exportálandó áruk devizaárának forintértékben meghatáro- zott összegei — egy-egy árumozgás le—

zajlása után más árumennyiséget rejte—

nek, mint amennyit a tervezésnél számí—

tottak. Ez árcsökkenés esetében azt ered—

ményezi, hogy ha a tervszámot 100%—ra teljesítjük, akkor a szükségesnél több árut veszünk.

Ha viszont a nyugati piacokon emel- kednek az árak, akkor importnál a forintértékben meghatározott tervszám kevesebb árut jelent, mint amennyire a tervezésnél számítottak, és így az ipar a forinttervszám teljesítése ellenére sem kapja meg a kívánt nyersanyagmennyi- séget, tehát zavarok keletkezhetnek.

Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy egy, a tőkés piacokon meginduló bessz- vagy hossz-irányzat egyre jobban elsza- kíthatja a forintértékben megállapított tervszámot a tervezés alapjául szolgáló árumennyiségtől, és egyre növekvő ve—

szedelmet jelent a szocializmus építésé—

nek ütemére.

A másik hiányosság külkereskedel- münk volumene számontartásának kér—

dése. Ez a probléma szintén a tőkés piacokon lezajló ármozgásokkal kapcso—

latban merül fel. A Központi Statisz—

tikai Hivatal felé történő statisztikai adatszolgáltatásban ugyan a külkeres—

kedelmi nemzeti vállalatoknak az egyes cikkek értékét nem csupán folyó áron, hanem terváron is meg kell adniok.

Minthogy azonban ebben a havi adat—

szolgáltatásban a cikkeket egyrészt csu—

pán cikkcsoportonkint kell megadni,

HOZZÁSZÓLÁS

másrészt az ,,Egységes Árulistá"—ban

meghatározott cikkelemek gyakran nem fedik teljesen a behozott, illetve kivitt cikkek fogalmát, a terváron való érté—- kelés nagy nehézségekbe ütközik. A vál- tozatlan árakon történő értékelés ——

tehát a volumenszámitás — okvetlenül szükséges, ha külkereskedelmünk pro—

blémáit nagyobb időtávlatban kívánjuk szemlélni, s bizonyos hosszabb idő eltel—

tével következtetéseket, kívánunk levonni

külkereskedelmünk alakulásáról. Nyil—

vánvaló ugyanis, hogy a hosszabb idő- tartamra vonatkozó adatok semmit—

mondókká válhatnak, ha csupán név—

leges értékben állnak rendelkezésre, s így nem szolgálják azt a célt, hogy a mögöttük lezajló reálfolyamatokra lehes- sen belőlük következtetni. Kétségtelen azonban az is, hogy külkereskedelmi for—- , galmunk volumenének a tervárak segít- ségével történő nyilvántartása nem cél- szerű. Egyrészt azért, mert a különféle cikkeknek nagy változatosságban elő—

fordulása esetén rendkívül nagy mun—

kával jár; másrészt, mert maguknak a terváraknak a megállapítása is —- tekintve az áruforgalomban szereplő cikkek és azon belül a minőségi különb- ségek nagy számát —— nagy nehézségekbe ütközik. Ezért mindig azzal lehet szá—

molni, hogy a vállalati statisztikus a valóságban előforduló cikkre, amelynek esetleg nincsen tervára, a hozzá többé—

kevésbbé közelálló cikknek a tervárát húzza rá. Ez azonban rászoktatja a vál—

lalati statisztikust arra, hogy a volumen- adatok szolgáltatásánál csak felületesen járjon el.

Sokkal célszerűbbnek látszik a munka- folyamat megröviditése és meggyorsítása szempontjából -— és ugyanakkor nem jelent több hibaforrást a terváron való számításnál —- a külkereskedelmi forga- lom volumenének meghatározása a név- leges érték árindexekkel való deflálásá- val, illetve inflálásával. E módszer alkal- mazása mellett két tény szól. Az egyik az, hogy a külkereskedelmi nemzeti vál-

lalatok profilirozása következtében az egyes vállalatok cikkei már csoport- indexek alapjául szolgálhatnak, ame—

lyekkel az egyes vállalatok forgalmát volumenértékre számíthatjuk át. A má- sik tény pedig az, hogy ezeknek a

8 Statisztikai Szemle

389

csoportindexeknek megszerkesztéséhez és vezetéséhez szükséges árdokumentáció az egyes vállalatok piackutatási csoportjai- nál úgyis folyamatosan történik. S itt utalhatunk a Külkereskedelmi Minisz- térium Közgazdasági osztályára, amely az ilyen természetű gazdaságstatisztikai munkálatok megszervezésével és irányí—

tásával valóban betölthetné azt a szere—

pet, amelyre külkereskedelmünk életé- ben hivatva van.

S visszatérve itt az előbb említett problémákra (a tervszámok merevségére a tőkés piacokon történő fürge átmoz- gásokkal szemben), önként adódik, hogy ezeket az árindexeket egyben fel lehetne használni a tervszámoknak a külföldi piacokon történő ármozgásoknak meg- felelő mozgatására is.

Másik nagy hiányossága külkeres- kedelmi tervezésünknek, hogy mind a mai napig homályos az, hogy a terv- számok milyen határparitáson történö eladásra, illetve vételre vonatkoznak.

Ismeretes ugyanis, hogy a Központi Statisztikai Hivatal az egyes kiszállítá—

sokat, illetve behozatali bonyolitásokat mindig olymódon értékeli, hogy azt ma,- gar határparitásra számítja át akkor is, ha a bonyolitás más paritáson tör—

ténik. Ez természetes, mert külkereske- delmi forgalmunk számontartását csak így lehet közös nevezőre hozni. Ezzel szemben a tervszámok nem szólnak arról, hogy milyen paritásra vonatkoz—

halal Az üzletkötő referensek viszont teljesitésüket kizárólag a mindenkori paritáson tartják számon, s tervteljesíté—

süket is e szerint mérik. Igy megtörtén—

het az, hogy az üzletkötő, aki tervszámát például cif Sidney paritáson történt ki—

szállításokkal 100%—ra teljesítette, a ki—

értékelés megtörténte után nagy meg- lepetéssel értesülhet arról, hogy a Köz-

1 Azoknak a kedvéért, akik kevésbbé jára- tosak a külkereskedelemben, talán nem árt röviden kifejteni a paritás fogalmát. A pari- tás jelenti azt a földrajzi pontot, ameddig az áruval kapcsolatos bizonyos költségeket (pl.

fuvar, biztosítás, stb.) az eladó viseli. Minthogy ezeket a költségeket természetszerűleg az ár- kalkulációnál figyelembe vesszük,

való, hogy amennyiben például ,,cif Sidney"

paritáson adunk el, az áru ára (5 így a ki—

szállított áru értéke) nagyobb lesz, mint hogyha ,frankó magyar határ" paritáson ad—

nánk el. Az előbbi esetben ugyanis az áru ára a Sidneybe való elszállítás költségeit is magában foglalja.

nyilván— ,

ponti Statisztikai Hivatal nyilvántartása alapján csak 94%—os teljesítést .ért el, mert egy kiszállításnak az értéke magyar határparitáson természetesen kisebb, mint cif Sidney paritáson.

Egyik külkereskedelmi nemzeti válla- latunknál számításokat végeztek arra nézve, hogy mennyi a különbség a min- denkori tényleges határparitáson történt és a magyar határparitásra redukált egyhavi exportkiszállítás között. Az eredmény a magyar határparitáson szá- molt exportkiszállítás alapján 4%. A különbség tehát első pillanatra nem lát—

szik túlságosan nagynak. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy az adott eset—

ben ez abszolút számban kifejezve mint- egy havi harmincezer dollárt jelentett, azaz évi háromszázhatvanezer dollárt, vagyis négymilliókettőszázezer forintot (egyetlen vállalatnál!), világossá válik, hogy érdemes ennek a hibaforrásnak a kiküszöbölésével foglalkozni. S ezt annál is inkább megtehetjük, minthogy a kér—

dés egyszerűen megoldható olymódon hogy az egyes vállalatok üzletkötő elő—

adóiban tudatosítani kell, hogy mikor teljesítésüket a rájuk eső egyéni terv- számmal egbevetik, mindig magyar . határparitáson számoljanak.

Ha tehát figyelembe vesszük a hiba—

forrrásból eredő eltérés nagyságát, és azt, hogy egyetlen intézkedéssel köny- nyen kiküszöbölhető, teljesen indokolat- lannak látszik, hogy külkereskedelmi tervezésünk ekkora tudatos ,,ráhagyás- sal" dolgozzék.

Az eddig elmondottakból láthatjuk, hogy az áruoldal (az importot megszabó belföldi szükséglet, illetve a külföldi el—

adásra szánt árumennyiség) és a terv- szám közötti kívánatos szoros kapcso- latot több tényező közbejötte megrontja.

Egyrészt a tervszám a külföldi ármoz—

gások következtében könnyen irreálissá válhat, másrészt pedig a tervszám nyitva hagyja a külkereskedelemben annyira lényeges paritás kérdését, ugyanakkor, amikor a terv teljesítését egyértelműen meghatározott paritáson mérik. Ez utóbbi az üzletkötő referensek szempontjából azt jelenti, hogy homályban maradnak munkájuknak legfőbb alapját illetöen, tudniillik, hogy mennyit árut kell a kül-

földről behozniok, illetőleg külföldön el'——

adniok.

Mindezeken a hibákon kívül kül- kereskedelmi statisztikánkban a kettős—

adatszolgáltatás példáival is rendelke- zünk. Az egyes külkereskedelmi válla—

latok például rendszeresen jelentik a megtörtént üzletkötéseket a Külkeres- kedelmi Minisztérium Statisztikai osztá—

lyának, nyilvánvalóan azzal a célzattal, hogy az adatokat a minisztérium más.

osztályai (különféle viszonylatok refere—

turái, stb.) házon belül, egy helyről, könnyen és gyorsan megkaphassák, Annak ellenére, hogy a vállalatok a kötéseket mindenkor 24 órán belül, te- hát a legnagyobb gyorsasággal és pre-—

cizitással jelezték, a Külkereskedelmi- Minisztérium egyes referaturái és külön—

féle osztályai állandóan a vállalatokhoz fordulnak a kötésekre vonatkozó kimu- tatásokért. Tehát az a helyzet, hogy a vállalatok jelentik kötéseiket a Kül—

kereskedelmi Minisztérium Statisztikai osztályának és ugyanakkor jelentik pon- tosan ugyanazt az egyes viszonylatok referaturáinak is. Nyilvánvaló, hogy a kettő közül valamelyik adatszolgáltatás—

felesleges, mert az egyes referahirák a saját minisztériumuk statisztikai osztá——

lyáról pontosan ugyanazon adatokat kaphatják, pontosan ugyanolyan gyor- sasággal. Felmerül az a kérdés is, hogy mi célt szolgál a Külkereskedelmi Minisztérium Statisztikai osztálya, ha a minisztérium más osztályai egyáltalán nem kérnek vagy nem kapnak tőle ada-

tokat. ,

De a külkereskedelmi statisztikában

működő statisztikusok képzettsége sem egészen kielégítő. Ennek oka nagyrészt az elmult korszak statisztikai tudomá-- nyos tevékenységének tudható be, mert például az egyetemi statisztikai oktatás——

ban csaknem kizárólag az alkalmazott statisztika különféle eredményeit ismer- tették, és alig foglalkoztak a statisztika legfontosabb részével: a statisztika mód—

szertanának oktatásával. A felszabadulás után egyetemeinken e téren is nagy haladás történt. Nagy örömmel kell üdvözölnünk a Népgazdasági Tanácsnak

*azt a rendelkezését is, ami az egyes vállalatok felelős statisztikusait statisz—

tikai vizsga letételére kötelezte.

HOZZÁSZÓLÁS

391

A szakképzettség hiánya két oldalon is veszedelmet jelent, s mind a kettő egyformán figyelmet érdemel. Az egyik az a jelenség, hogy külkereskedelmünk

* tervezésében és ellenőrzésében még min—

dig megvannak a fentebb kifejtett hiányosságok, s ezeknek tisztázására sem a tervezést irányító tényezők, sem pedig a vállalatok statisztikusai részéről nem történt olyan kezdeményezés, amely a kérdés átfogó rendezésére irányulna.

De veszedelmet jelent azon a téren—pia,

hogy a tudományos képzettség hiánya miatt az egyes vállalatok terv— és sta—

tisztikai osztályai nem képesek a statisz-

tikát a vállalatvezetés munkájának meg- könnyítésére és áttekinthetőbbé tételére felhasználni.

Hogy csak egy kiragadott példát em—

lítsünk, egyik külkereskedelmi nemzeti vállalatunknál felmerült az a kérdés, nem lenne—e érdemes a vállalat bizonyos cikkeinél áttérni az önbiztosítás rend- szerére. Az illető vállalat statisztikai osztálya számára szép feladat lenne meg- állapítani, hogy milyen cikkeknél, mi—

lyen gyakorisággal, és milyen jellegű károk merülnek fel, s hogy egyes cik—

Si

keknél a vállalatok által kifizetett biz- tosítási díjak nem haladják—e meg sok- szorosan az esetleg előforduló károknak a biztosító intézetek részéről történő téritési összegét.

Külkereskedelmi statisztikánk kifino- mítását és kellően rugalmassá tételét sürgőssé teszi a tőkés piacokon történő ármozgások jelentékeny volta, valamint az ott mutatkozó válságtünetek. Ha ez—

ideig ezeknek az anarchikus piaci moz—

gásoknak a továbbgyűrűzése tervgazda—

ságunkat nem is hátráltatta nagy mér- tékben, ez nem jelenti azt, hogy a jövő—

ben nem áll fenn ennek a veszélye.

S a felelősség, amellyel a külkereske—

delmi szektorban dolgozó statisztikusaink és közgazdászaink az ötéves terv mara- déktalan végrehajtásáért tartoznak, arra kényszerít, hogy külkereskedelmi terve—

zésünket és statisztikánkat mielőbb olyan színvonalra emeljük, hogy az anarchikus hatásokat tervgazdaságunkból akkor is kiszűrhessük, ha azok váratlan gyorsa—

sággal vagy váratlan nagy mértékben történnek.

" _Dr. Kemenes Egon

Ferunlon Magyar Műszaki Külkereskedelmi N. V.