Az 1939. november 18-i népösszeírás előzetes eredményei

NÉPESSÉG, KÖZEGÉSZSÉG

Az 1939. november 18-i népösszeírás előzetes eredményei.

Les résultats provisoires alu dénombrement exéeuté en Hongrie le 18 novembre 1.939.

(Magyarország a visszacsatolt terület nélkül.) (La Hongrie sans les territoires re'incorpore's.) Résume'. En vertu du decret no 10.007 pris en

1939 par le president du Conseil, la population a été denombrée, des avant le Recensement, en Hon- grie. L'ope'ration, portant seulement sur le terri—

toire dtavant la réincorporation des regions libe—

rées (dans lesguelles la dénombrée) devuil étre

dans la nni! du 18 an

population était déja e.técutée, en principc, 19 novembre 1.939, a 24 heures. Elle a été, conformément a la Ioi XIX de 1929, relative au service officiel de statistigue, dirige'e par ll0ffice Central Royal Hongrois de Sta—

tistigue; mais, laite pour renseigner ltAdministra—

tion et la Defense nationale, elle n'avait pas un but statistirlue immédiat.

On n'a établi des bulletins one pour chaoue membre (ige de 12 a 70 uns de la population maseuline et pour les femmes de 16 a 50 ans pOS—

se'dant une instruction spécíale. Dtaprés les bulle—

tíns, contenant des points bien délaillés, les princi- pales données ont été consignées sur des ,,ieuilles de maison", en y ajoutant les noms des autres per—

sonnes avec Pindication de la date de naissance;

de sorte gue chacune de ces feuilles avait une liste _ nominative sur les gens habitanl dans la maison en oaestion.

KOffice Central de Stalistioue a regru les fenil—

Ies de maison. Ainsi (lonc, et bien gue le de'nombre- ment n'cüt gujen second lieu un but statistioue, il a pu constater (l'apres ces leuilles le nombre total de la population présente. Le chiffre ainsi e'tabli ani cornprena' aussi les rűfugiés polonais, relaw tivement bien peu nombreux — est légárement an—

dessous de la realité. Cela parce gue, la plupart des habitants ntayant été inscríts oue sur les listes nomi- natives, le dénombrement a pu avoir de légéres fautes (plus gu'un recensement normal), et gifon ria pu se rendre compte du nombre des gens — surtout des hommes —— gui stétaient re'tablis sur les terri- toires libérés (y compris les fonctionnaíres) et dont la plupart lfe'taient pas non plus compris dans le chi/[re, établi peu avant, de la population de la zone nord et de la Subearpalhie. Il est incontestable eependant !]ue les chifíres

renseignements approximatifs.

Ces chiffres, nous les donnons ici, surtout (!

cause des changements arrivés depuis le —'I'ecense- ment du 31 décembre 1930.

Selon notre tableau 1, pendant le temps _ presgue 9 années ——— éconlé entre [e dernier recen- recueillis oífrent des

sement et le dénombrement du 18 novembre 1939, dans la Hongrie (Pavant la re'incorporation des re- gions libére'es le nombre des habitants stest eleve de 8,()'88.319 a 9,10(S.252. l))aprés ces ehiiil'es, l'accrois—

sement ei/ectii y a été de 417333 (4'81%), soit en moyenne 0'53% par an. Ainsí donc, et en tenant compte des lacunes du dénombrernent de 1939, on peut dire one la population a augm'enté médioere- ment; et §)a été (lú en premier lieu (; la regression de lyaccroissement naturel. En ce gui concerne la densité de la population, elle est montée a 97'8 par Icmí', ste'levant parallelement a lfaugmentation du nombre des habitants. 'Le nombre des maisons (l'habitation uugmentail a un rythme plus víf gue la population (en comparant les ehiffres de 1939 et de 1930, (lui eependant n,avaient pas an point de vue des notions Ia merne base, on voit gutil a monté de 11'3%). Et il en a été de méme du nombre des logements (% 10'2%). —— les chifires recueillis pour la population masculine (oni sont un peu ineomplets) accusent un accroissement Iégére—

ment Supérieur a celui de la population íéminine, rar liexce'dent de cette derniere sur la population

musculine a baissé, de 1.045 en 1930, a 1.043 jusgulen 1939. —— Selon les tableaux 1 el 2, (mi offrent des renseígnements de'taillés, la population augmentait le plus a Budapest et dans les commu—

nes de plus de 10.000 habitants (parmi Iesouelles il y a plusieurs agglome'rations industrielles de la région budapestoise). I/aceroissement effectif de la population etait moins fort dans les autres villes

autonomes. Il de la

villes départementales (ce out" a été dű snrtont au fait (]ue le nombre de la population a (: peine changé dans les villes agri—

colos de la Grande Plaine); et (fest dans les com—

mancs de moins de 10.000 habitants (Iulil progres—

sait le moins. Ctest particuliérement cette derniére catégorie, d'un accroissement naturel considérable.

ani eut de nombreux émigrants partis pour Budapest et ses environs ou pour les centres de oueloues regions industrielles. —- En ce (lui concerne les comitats, la population nly augmenta favorable- ment (luc dans ceux appartenant a ces régions industrielles et dans le Nord—Est ou la natalite' étail toujours forte. Elle a diminue' dans auelgues comitats (en partie (: cause de la diminution de liélément mascnlin). Et il y a trop de comitats ou le nombre (les Izabitants était stagnanl. ., (')n voit, par le tableau

1 etait un peu au—dessous moyenne générale dans les

14 szám — 2 —— 1940

3, indiguant pour 1930 et1939 les villes et les commu- nes de plus de 10.000 habitants oue, relativement, la population augmentait le plus a Budapest, dans guelgues centres régionaux dtun earactere industriel et dans les petites et moyennes agglomérations de la banlíeue budapestoise. Ces derniéres montrent un développement irappant, gui ntest eependant pas tout d fait avantageux uuz points de vue généraux du pays, car il y a la maintenant une trop grande accumulation (Pliabitants. Ce développement ressort de notre tableau 4, (lui denne dellíl' sortes de groupements, et díaprizs leguel dans les communes voisines de Budapest, gui par leurs relations intenses avec cette ville, en sont pour ainsi dire les fau—

bourgs, la population grandissait, comme aupara- vant, plus vite aue dans la capitale, ou dyailleurs elle augmentait'd'une [agon satisiaisante. On peut constater, par ce tableau, gue le Grand Budapest a :; présent environ 1'6 million d'habitants. De 1930 a 1939, la population y a augmenté par azt en moyenne de 1'39%, contre seulement 0'37 dans le teste du territoire d'avant la sentence de Vienne.

Ainsi donc, au point de vue du nombre des habi—

tants, le Grand Budapest progressait bien plus gue la province, et au détriment de cette derniére.

En tenant compte des dénombrements effectués dans la zone nord (le 15 décembre 1938) et en Subcarpatltie (15 juillet 1939) et, pour ces territoires réincorpore's, de ltaccroissement naturel enregistré jusguíau 18 novembre 1939 01) la population a été comptée sur notre territoire dlavant la sentence de Vienne, on peut, aprés avoir recti/ié les chiifres (en réparant les omissions, etc.), évaluer le nombre des habitants de la Hongrie actuelle a environ 10'85 ou 10'9 millions.

I.

A népesség minden részletre kiterjesz- kedő s gyakorlati és tudományos szempont- ból egyaránt kimerítő számbavétele az álla—

lános népsza'mlálásolcnak a feladata. E nagy népességi állapotfelvételek végrehajtására hazánkban ezideig tízévenkint került sor. A legutolsó népszámlálás az 1930 december 31-i éjféli időpontnak megfelelően örökítette meg a trianoni Magyarország népének de—

mográfiai és foglalkozás-statisztikai képét.

Az immár örvendetesen megnagyobbodott, bár még mindíg nagy mértékben csonka Ma—

gyarország lakosságának első általános meg—

számlálása pedig terv szerint az 1940. esz—- tendő utolsó napján esedékes,

Tíz év hihelellenül mozgalmas korunk—

ban népszámlálási szempontból is túlhosszú időszak: az évtizedeleji (előző évtizedvégil

népszámlálás adatai a következő népszámlá—

lást közvetleniil megelőző években a népese—

dési hullámmozgások, gyakori konjunktúra- fordulatok stb. következtében a népességi és gazdaság—demográfiai állapotok megítélésére már csak kevéssé alkalmasak. Ezt a hiányt sem a legfontosabb adatoknak a népmoz- galmi eredmények alapján évről-évre történő kiszámítása (,,továbbírása"), sem a leggon- dosabban kiépített népességnyilvántartás nem pótolhatja teljesen. A sok változást ma- gában rejtő időbeli távolságot számos állam időközi (évtizedközepi) népszámlálások be- iktatásával kisebb időszakra, többnyire öt évre csökkentette. Ezzel ezek az országok a népességszámbavétel folyamatosságát való- ban kielégítően biztosítják; hiszen egy-egy ötesztendős szakaszra a kezdőidőpontban le- zajlott népszámlálásnak néhány esztendőn át számításokkal és népességnyilvántartási eredményekkel is sikeresebben kiegészíthető adatai mindenképpen jellemzőek lehetnek.

Előfordul az is, hogy egyes államok a na—

gyobb szervezetet és költséget igénylő idő—

közi népszámlálások helyett módszer és ter—' jedelem szemszögéből részlegesnek tekint—' hető népösszeírást foganatosítanakf)

Hazánkban az évtizedközepi (többnyire valamivel összevontabb) népszámlálások rendszeresítésére __ Budapest kivételével _, ezideig nem kerülhetett sor.2) Addig is, míg az őtévenkinti népszámlálások régi terve ná—

lunk is megvalósulhat —— ami remélhetőleg a következő évtized közepén meg fog tőr- ténni —, a magyar hivatalos statisztika szűk terjedelmű (részleges) népösszeírások útján törekszik kielégíteni a legégetőbb nép—

számlálásközti adatsziikséglelet. Ilyen össze—

írásokkai találkoztunk például (nép— és ál- latösszeirás címen) a rendkívüli világhábo—_

rús esztendők alatt, valamint a világháború utáni, viszonylag normálisnak, ,,békésnek"

mondható évtizedek folyamán is (mégpedig

1925-ben és 1935-ben a választójogi össze—

írások kiegészítéseképen). Eredményeik azonban többnyire nem, vagy csak részben közöltettek, Mégpedig két okból: egyrészt,

1) Népszámlálás és népösszeírás lényegileg ha—

sonló, sőt azonos műveletek; a már kialakult magyar szóhasználatnak megfelelően azonban helyesebb, ha továbbra is csak a teljes és részletes (általá- nos) népességszámbavételt hívjuk népszámlálásnak.

2) Székesfővárosunk mind _a világháború előtti, mind pedig (a háború utáni évtizedek közepén rész—

letesen megszámlálta lakosságát.

1. szám ._3__ 1940 mert csupán összefoglalóan adták meg a la-

kosság számát, vagyis nem terjeszkedtek ki .az egész népesség egyéni lapon való, vagy lajstromos összeirására; másrészt, mivel a Központi Statisztikai Hivatalhoz befutó egé- szen szerény terjedelmű, a helyesség ellen- őrzésére tehát módot alig nyujtó anyag nyers feldolgozása rendszerint arra mutatott, hogy ezek a közbülső összeírások többé-ke—

vésbbé hiányosan állapították csak meg né—

pünk lélekszámát. Ami Viszont magyaráza- tát találja abban, hogy a hivatalos statisz—

tikai szolgálat központi szerve főleg a há—

ború utáni népösszeírásoknál csupán az elő- készítést végezte el; a helyi végrehajtás és az alig néhány adatra szorítkozó községi 'végeredmények kiszámítása a statisztikai részletmunkában nem eléggé jártas helyi közigazgatási szerveknek a feladata volt.

Csonka-Magyarország világháború utáni történetének legmozgalmasabb utolsó két éve alatt hivatalos statisztikánkra a népesség számbavétele szempontjából is rendkívüli feladatok megoldása háramlott. A terület—

felszabadulással kapcsolatos népáramlások és a cseh statisztika hiányosságai s hibái miatt sem a visszacsatolt északi határsáv, sem a visszatért Kárpátalja népességi és gaz- dasági (kivált agrár-) viszonyairól nem ál—

lott megfelelő adatkincs a kormányzat ren—

delkezésére. E mellett közigazgatási és né- pességnyilvántartási okokból is szükség volt a hazakerült néprétegek jellemző tulajdon- ságainak statisztikai megrögzítésére. Ezt a célt két részleges összeírás szolgálta: a visz- szakapcsolt felvidéki területszalagon 1938 december 15-én, a visszaszerzett kárpátaljai földdarahon pedig 1939 július 15—én végre- hajtott nép—, földhirtok- és állatösszeírás?) A mult év folyamán kihirdetett hon- védelmi törvény végrehajtása során elkerül—

hetetlenül szükségesnek mutatkozott az egyébként közigazgatási szempontból is fon—

tos __ a külföld egyes államaiban már ré—

gebben bevezetett —— népességnyilvántartás- nak legalább is részleges: a 12—40 éves férfinépességre és a különleges szakképzett—

ségű 16———50 éves női lakosságra vonatkozó

1) V. 6. Thirring Lajos dr.: 1. A Felvidék visz- szacsatolt területén végrehajtott népösszeírásnak előzetes eredményei. M. Stat. Szemle 1939. évf.

1——29. l.; 2. A népesség a Felvidék visszacsatolt részén. M. Stat. Szemle 1939. évf. 454—499. l.;

3. A visszatért kárpátaljai területen végrehajtott népösszeírás előzetes eredményei. M. Stat. Szemle

1939, évf. 939—4360. l.

megszervezése. Az 1938 novemberében és 1939 március-áprilisában felszabadult terü;

letek polgári népességéről az idevonatkozó alapanyag az említett népösszeírások ú. n.

zöldnyomású (másolati) számlálólapjai alap—

ján rendelkezésre állott?) Az ország bécsi

döntés előtti területének egész népességét, továbbá a visszafoglalt részeken katonai.

esendőr— stb. szolgálatot teljesítő személye—

ket azonban e célból külön össze kellett írni.

Erre a kifejezetten honvédelmi, illető—

leg közigazgatási célú, tehát nem statisz—

tikai alapjellegű nép633zeírásra az ú. n.

trianoni területen (valamint a visszatért ré- szek fegyveres alakulatainál) 1939 novem—

ber 18-án került sor. Bár az összeírásnak' közvetlen statisztikai céljai nem voltak, elá- készítésére és lebonyolítására a munkálat statisztikai természetére való tekintettel a Központi Statisztikai Hivatal nyert megbí—

zást?) Ezért az összeírás végrehajtásánál a

hivatalos statisztikai szolgálatról szóló 1929 : XIX. törvénycikk rendelkezései voltak az irányadók. Míg azonban népszámlálásaink—

ról külön törvény szokott rendelkezni, a mult novemberi adatgyűjtést a honvédelem?

ről szóló 1939 : II. t.—c. 86. §ának első be—

kezdésében foglalt rendelkezések alapján kormányrendelet: a m. kir. minisztériumnak 10.007/1939. M. E. számú rendelete írta elő.

Az általános népszámlálásokkal szem- ben ezt az összeírást részlegesnek kell minősíteni. Az 1939 novemberi népössze- írás ugyanis nem terjedt ki megnagyob—

bodott csonka—hazánk egész területére?) továbbá egyéni számlálólapon4) csupán előre meghatározott népréteget írt össze:

az 1869. évi január hó 1. s az 1.927. évi de-

1) E népösszelrások korábbi (és amellett egy—

mástól is elütő) időpontja természetesen eredmé—

nyeiket nem teszi teljesen alkalmassá a népesség—

nyilvántartás elkészítésére; ez a hibaforrás azon- ban (egy—két várostól eltekintve) aligha lényeges.

2) Budapesten az összeírás helyi végrehajtásá- nak irányítása a székesfőváros polgármesterének megbízásából Budapest székesfőváros Statisztikai Hivatalára hármlott, melly mintaszerűen rövid idő alatt végezte el feladatát.

3) A katonai és csendőr alakulatoknál tényle- ges szolgálatot teljesítő honvéd és csendőr szemé—

lyeket azonban nemcsak a trianoni. hanem a fel—

szabadult részeken is össze kellett írni.

4) Ez a (zöldnyomású) számlálólap nagyban—

egészben népszámlálási keretekben, sőt azokon

nemzetvédelmi vonatkozásban messze túlmenően tudakolta a lakosság adatait.

1*

1. szám — 4 —— 1.940 cember hó 31. napja között született (12—70

éves) férfiakat és az 1889. évi január hó 1.

s az 1923. évi december 31. napja között szü- letett (16—50 éves) különleges szakképzett—

ségű nőket; a lakosság többi része (ideértve

a fiatalabb és idősebb korúakat is) viszont csupán névjegyzékszerűen sorollatott fel a

—— természetszerűen a népességnek a fent említett részét is felölelő ——— házigyz'ijtőíve—

kert,—1) végül a Központi Statisztikai Hivatal—

hoz a községi összesítő— és gyűjtőíveken2) kí—

vűl csupán a behatóbb statisztikai megmun—

kálás céljai 'a nem elég részletes házigyl'ijtő—

ívek terjesztettek fel, míg a számlálólapok az azóta már életbeléptetett népmozgalmi nyilvántartás elkészítésére a polgármesteri és jegyzői hivatalokban maradtak.

A népösszeírás szervezeti és szerkezeti sa—

játosságai közül ehelyütt a művelet időrend—

jéről kívánunk még beszámolni. A Központi Statisztikai Hivatal csupán 1939 október kö- zepe felé kapott megbízást a népösszeírás-

nak meghatározott időpontig (november végéig) való végrehajtására. Minthogy az egyes nyomtatványmintákból a megfelelő mennyiségű üres anyagot már napokkal az adatgyűjtés eszmei időpontja: az 1939 no—

vember 18. és 19. közti éjfél előtt a községek birtokába kellett juttatni, alig egy hónap ál- lott a —— nyomtatványmennyiség tekinteté—

ben fél-népszámlálásnál többnek számító _— összeírás központi előkészítésére. A feladat tehát még nagyobb volt, mint az ugyancsak záros határidőre előkészített fel—

vidéki és kárpátaljai összeírásoknál. A nyomtatványminták, a rendelet, az utasítá—

sok stb. megtervezése s kinyomatása nyil—

vánvalóan csak a rendelkezésre álló ———— a kárpátaljai népösszeírás párhuzamosan folyó feldolgozási munkálatai miatt korláto- zott számú —-— hivatali személyzet munka—

1) A házigyüjtőív lakásonkint az összes jelen- lévőket felsorolta, az egész népességről azonban csak a névnek és a születési évnek a bejegyzését kívánta, míg többi rovatát (vallás; anyanyelv; ma—

gyárat tudás; foglalkozás; foglalkozási viszony;

ipar—forgalmi vz'illakozóknál az alkalmazottak száma; munkaadó és foglalkozása; eltartó foglal- kozása; háztulajdon )lakószoha); földtulajdon [kat.

hold]; földbérlet [kat. holdl) csupán a 12—70 éves férfi és a különleges szakképzettségű 16—50 éves női népességről kellett kitölteni.

2) A községi (számlálókerületi) gyűjtőíve—k és a községi összesítőívek csak a v-égadatokat (házi- gyüjtőívek sorszáma, lakások és jelenlévők száma stb.) foglalták magukban; az előzetes eredmények összeállítása az összesítőívek alapján történt.

erejének, valamint a nyomdai lehetőségek—

nek legteljesebb kihasználásával (és egyes.

már előzőleg elkészített, bár szerénymérvű alapmunkálatoknak, továbbá a felvidéki és kárpátaljai összeírások gazdag tapasztala- tainak felhasználásával) sikerülhetett. A nyomtatványok előállítása és szétküldése so—

rán az idő rövidsége miatt rendkívüli mun—

kabeosztáshoz és módszerekhez is kellett

folyamodni. A helyi lebonyolítás (a hely-

színi összeírás) eredményességének biztosí- tása céljából a Hivatal minden tj. és megyei városba s járási székhelyre körzetenkint egy—

egy (összesen 45) tisztviSelőt küldött ki, akik az összeírás végrehajtásánál irányadó elveket és a munka elvégzésére vonatkozó!

szabályokat a helyi hatóságok és helybeli számlálóbiztosok részére rendezett értekezle—

ten behatóan ismertették. Részben ennek, va- lamint a helyi közigazgatás vezetői s az igen nagyszámú számlálóbiztosí és felülvizsgálőí kar nehéz körülmények (abnormisan nagy esőzések, fuvarhiány) közt végzett fárad- ságos, valóban áldozatkész munkájának köszönhető, hogy az összeírás során na—

gyobb hibák és zökkenők nem igen mutat?

koztak. A helyi végrehajtás céljából rendel- kezésre álló idő rövidsége szintén nagy ne—

hézséget rótt a munkában résztvevőkre. Hi—

szen a tulajdonképeni helyszíni összeírást 1939 november 19. és 25. közt, tehát hét nap:

alatt el kellett végezni. izt követően a szám—

lálóbiztosok az anyagot már másnap, no—

vember 26—án átadták a községi vagy kör—

jegyzőknek, ill. polgármestereknelz; ezek vi—

szont kötelesek voltak gondoskodni arról.

hogy az anyag felülvizsgálása nyomban megkezdődjék és 1939 november 30-ig befe- jeztessék. A tőrvényhatfmágok jelentős részé- ből hefutó értesítések szerint ezeket az igen rövid terminusolmt sikerült betartani. Á.

községi (számlálókeriileti) gyűjtőíveket, a községi összesítöívet, valamint a házi—gyűjtő- íveket az eredeti rendelkezés szerint legké- sőbb az 1939. évi december 4. napján kellett, a Központi Statisztikai Hivatalhoz felterjesz-

teni. Tekintettel azonban arra, hogy fontos

közigazgatási szempontokból (a városok és községek egy részében) további helyi mun—

kálatoknak a házigyüjtőívek alapján való elvégzése vált szükségessél), újabb miniszter—

elnöki rendelkezés két héttel kitolta a jel-

1) Budapesten ennek szüksége nem merült fel, mert a székesfővárosban az adatgyüjtőmintákat külön lakásív egészítette ki, mely begyűjtése után a főváros statisztikai szervénél maradt.

izma *

1. szám __

zett határidőt; sőt számos megokolt esetben az utóbbi határidőt is meg kellett hosszabbí—

tani. A Központi Statisztikai Hivatal az anyagot tehát csak fokozatosan kapta kéz- hez: az első küldemény gyan már decem-

ber 23—án a Hivatal birtokában volt, a mult

év végéig azonban a községi összesítő— és gyíijtőíveknek és házigyüjtőíveknek mind—

össze egy (nagyobbik) része érkezett meg és az összeírás anyaga csupán ISM-() január utolsó napján lett teljes. Az anyaglwterjesztés hosszú időre elnyúlása az évtizedvégi nép—

számlálásoknál kétségkívül hiba volna. Egy ilyen rendkívüli népösszeírásnál azonban, melynek statisztikai célja csak másodsor—

ban volt, a helyi közigazgatási célokból elkerülhetetlennek bizonyult határidőmeg- hosszabbítás nem lehet aggályos; sőt ezúttal éppen megtagadása veszélyeztethette volna, a munkálat sikerét. Mindössze csak annyi

történt tehát, hogy az előzetes eredmények

közzététele az anyag beérkezése utáni leg—

korábbi időpontra: 1940 februárra tolódott kif) Időbeli eltolódás azonban csupán a fel—

vidéki és kárpátaljai népösszeírásokkal szemben mutatkozik, de nem jelentkezik a korábbi népszámlálásokhoz viszonyítva, amikor is (pl. 1930—ban) az első adatok ösz—

szeállítása csaknem ugyanannyi időt vett igénybe, mint most; holott az 1939 novem—

beri összeírásnál a jelzett határidő-meg- hosszabbítások több mint egy hónappal kés- leltették az előzetes adatösszeállítások lezá- rását.

II.

Az 1939 novemberi népösszeírást kö- zel kilenc év választja el a legutolsó (1930. évi) általános népszámlálástól; elő—

zetes eredményei tehát —— az adatgyűjtés időközi jellegéből stb. természetszerűen folyó fogyatékosságok ellenére —— komoly hiányt pótolhatnak s jó tájékoztató ere- jüknél fogva az általános érdeklődést megérdemlik. Adatai a természetes szapo—

rodás vidékenkint mutatkozó eltéréseinek hatását s a szakadatlanul folyó népáram—

lás irányát és mértékét legalábbis nagy

"vonalakban jelzik, ezenfelül az egyes köz-

[) Budapest székesfőváros Statisztikai Hivatala azonban már kivételesen gyorsan: 1939 december elején közzétehette a székesfővárosra vonatkozó előzetes adatokat. V.ö. Az 1939 november 18-i nép- összeírás előzetes eredményei Budapesten. Statisz—

tikai Értesítő (Budapest székesfőváros Statisztikai

Havifüzeteinek Melléklete, 1939 október, 209——

"211. l.).

01 _. 1940

igazgatási egységek, kivált a Városok és népesebb községek nagyságrendjéről a nép- számlálás óta kialakult — több szempont—

ból hibás ——4 véleményeket is itt—ott [igye- lemreméltóan módosíthatják.

Az összeírás legfontosabb adata kétség—

kívül az országos végeredmény; e szerint Jtlagyurországnalc (( bécsi döntés előtti terü—

letén a számlálóbiztosok az 1939 november 18—i állapot alapján 9,1()6.252 lakost szám—

láltak meg (1. 1. sz. tábla). Csonka-hazánk—

nak ezen a részén tehát (( népesség száma 1930 december vége óta az abszolút szám szempontjából tekintélyes mértékben: több mint négyszázezer (pontosabban 417933) fővel, vagyis fl'8%—Iml nagyobbodott meg.

liligyelenibevéve az 1930 óta eltelt időszak hosszát, az utóbbi arányszám már első rá—

tekintésre is közepes, sőt gyenge—közepes népességfejlc'idésre utal: hiszen évi átlag—

bunl) mindössze 0'53%—os népszaporulat—

nak felel meg. Ha a trianoni Magyarország lélekszámát 1869—ig vezetjük vissza, a leg—

újabb népgyarapodási jelzőszám (évi 0'53%) a kimutatott fejlődés tagadhatatlanul örven—

detes ténye mellett egyben népesedésünk ütemének sajnálatos hanyatlásám is rávilá- gít. Az alábbi idősorok megfontolásra intően szemléltetik az irányvonal lefeléhajlását.

A népesség 2) § Évi átlagos

Év § teám—a, Jaaewt

(időpont) § Csonka—Magyarországnak

,. § a bécsi döntés előtti terület—en

! !

1869. § 5,014.208 ——

1880 § 5,332.227 0'57

1890. ! 6,012_116 1'28

1900. XII' 31' § 6.857.225 132

1910. § 7,615.117 1'11

1920. ; 7,990.202 049

1930. * 8,688.319 0'87

1939. XI. 18. 3) 9,106.252 § 0'52

1) A népgyarapodás évi átlagos arányszáma nak kiszámításánál az 1930. évi népszámlálás és az 1939. évi népösszeírás közti időszakot kilenc teljes évnek vettük, holott valójában a népesség e két. számbavétele közt elmúlt idő (1930. XII. 31.—

1939. XI. 18.) 43 nappal kevesebb, mint kilenc esz- tendő. Ez a körülmény csak árnyalatilag (valamivel több, mint egyszázadrésszel') torzítja el a valóságtól az arányszámot: kilenc teljes évnek tekintve a két adatgyüjtés közti időszakoL az évi arányszám 063470; teljes pontossággal végezve el a számítást, az arányszám O'ö41% volna, vagyis a kimutatott 013300 helyett 0'54%.

2) 1869—1890: polgári népesség, 1900—1930:

ősszes népesség (a népgyarapodás 1890—1900. évi aránya azonban az 1890. és 1900. évi polgári né- pesség száma alapján számíttatott).

3) Előzetes eredmény.

1. szám —- 6 —- 1940 Eszerint a tényleges népszaporulat évi

százaléka még a járványsujtotta 1869——

1880. évtizedben is magasabb volt (0'57%), mint a most lezáródott kilencéves szakasz—

ban (0'53%). Egyedül a világháború nyo—

mait tükröző tízéves időszakban zuhant az évi arányszám a nagy véráldozat következ—

tében valamivel még mélyebbre (()'49% —ra).

Az 1930. esztendő előtt lepergett hatvan év népesedési viszonyairól s a fejlődés hátteré—

ről, valamint az arányszámok mérlegelésé—

nél figyelmet érdemlő szempontokról Szem—

lénk hasábjain már több alkalommal volt szó)) a történeti folyamatra újból kitérni tehát felesleges. Az 1930-as népszámlálást követő évek romló természetes szaporulata—

ról lassuló lélekszámemelkedéséről pedig

)

a Szemle ugyancsak többször beszámolt.) Ezért most csupán arra utalunk, hogy a ter- mészetes népnövekedés alapján vázolt 1930 utáni fejlődéskorlátozódás az 1939 novem- beri összeírás tényleges szaporodási végada- lának tanuskodása szerint valóban bekövet—

kezett. A trianoni béklyókat még nagyon

magán érző népünk lélekszáma emelkedett ugyan, de csak a stagnáláshoz közeledő, lanyhuló mérvben.

Legutolsó népösszeírásunk bemutatott végeredményét érdemes az á. n. kiszámí- tott lélekszámmal is egybevetni. A Szemle hasábjain?) már megemlékeztünk arról, hogy a népszámlálások közti időszakban rendszerint kétféle módon történik a népes—

ség számának a megállapítása: vagy egye—

dül a természetes szaporodás alapján, vagy pedig a vándorlási egyenlegnekfg) pontos, ill. becslésszerű figyelembevételévelf) A

1) L. az idevágó tőbb összefoglaló adatokat

,,A mai Magyarország népességének fejlődése az utolsó hatvan év alatt" (M. Stat. Szemle, 1933. évf.

1—14. 1.) és ,,Hat évtized népnövekedési viszo- nyainak néhány jellegzetessége hazánk mai terüle—

tén" (M. Stat. Szemle, 1933. évf. 627—647. l.) e.

cikkeinkben.

2) V. ö. ,,Magyarország lélekszámának és nyers népmozgalmi arányszámainak számítási módjai s alakulásuk 1930 óta" 0. cikkünket (M. Stat. Szemle, 1937. évf. 545—549, l.). —— Kiegészítésképen meg- említhetjük, hogy az 1930—1939—es természetes sza—

porodás évi átlagos arányszáma 0*64%.

3) A ki- és bevándorlás különbözete.

'*') Nálunk a vándorlási egyenlegnek csupán beeslésszerű (az előző évtized vándorlási egyenlege alapján való) figyelembevételére volt ezideig mód.

Ennek a számításnak a fogyatékosságait illetően v, ö M. Stat. Szemle, 1937. évf, 545—549. ].

bécsi döntés előtti csonka területen élő la—

kosságnak e kétféle alapon 1939 november 18—ra meghatározott száma és a november- kőzepi népösszeírás végadata között a kö- vetkező m— nem túl nagymérvű ___ különb—

ség mutatkozik:

A természetes szaporodás alapján kiszámí-

tott lélekszám (1939 XI. 18.)') . 9,186.205 A természetes szaporodás alapján és a ván-

dorlási egyenleg beoslésszertí figyelembe—

vételével kiszámított lélekszám (1939.

XI. 18.)f) . . . . . . . . . .9,120.5er

Az 1939. november 18—i népösszeirás

eredményé!) . 940625?

Első pillanatra szinte meglepő, hogy népességünk népösszeírási száma mindkét kiszámított lélekszámnál alacsonyabb. Eb- ből tulajdonképen az tűnnék ki, hogy a trianoni terület vándorlási mérlege veszte- séggel zárult, sőt ez a hiány egy árnyalat—

tal meghaladta az —— egyébként nem túl—

zottan nagy, bár kétségtelenül aggasztó ——

1920—1930. évi kivándorlási többlet mér—

tékétj hiszen az összeírás végeredménye még a vándorlások számbavételével kiszá- mított ("tehát alacsonyabb) lakosszámot sem érte el teljesen. Holott ezideig az álta—

lános vélemény az volt, hogy 1930 után az.

csonka—országnak legfeljebb csak jelenték—

telen mérvű vándorlási vesztesége lehetett.

Ennek a kérdésnek helyesebb elbírálása céljából több különleges körülményt kell

mérlegelnünk.

Gazdasági életünk menete 1930 után is meglehetősen mozgalmas volt. Az évtized az agrárválságból egyre általánosabb krí—

zissé kimélyülő dekonjunktúrával kezdő—

dött; az évtized közepén azután határozott fellendülés jelentkezett, melynek ellanyhu—

lását a részben fegyverkezési beruházá—

sokra alapított —— ötéves terv fokozott, munkaüteme még csírájában fojtotta el.

Nagyobb mértékű kivándorlás tehát leg—

utolsó népszámlálásunk óta nem igen kő—

vetkezhetett be; statisztikailag ennek éppen;

ellenkezője: némi bevándorlási többlet mu—

tatható ki?) Az ü. n. zsidótörvények sem

1) Előzetes eredmény (megközelítő pontosság"

gal kiszámítva). ,

2) Előzetes eredmény.

3) L. M. Stat. Szemle, 1937. évf. 546. l.,

1. szám

módosíthatták észrevehetőbben az ország lélekszámát, hiszen a közelmultban inkább

csak az 1933—ban és közvetlenül azt köve—

tően Németországból be- (vissza—) áramlott

zsidóság számához hasonló mérvű kirajzás folyt határainkon túlra. Fokozódott ellen—

ben az idény— ( munkás—) vándorlás üteme;

ezt a mozgalmat még az elmult szeptember—

ben kitört nyugati háború sem szüntette meg teljesen. Minthogy pedig a népössze—

írás téli népszz'ímlz'tlásainlmz'il korábbi ( ősz—

ve'gi) időpontra esett, az ilyen címen az or- szág lakosságából ideiglenesen hiányzó munkáselem valamivel számosabb lehetett, mint a világválság napjaiban, 1930 decem- ber végén. Az elmondottaknál jóval na—

gyobb súllyal esik latba az országterület megváltozása és a nagyobb katonai készen—

lét. 1930-ban fegyveres erőnk létszáma még a trianoni békekötésben meghatározott szin- ten állott, 1939 novemberében viszont ————

tehát jóval a katonai egyenjogúság meg—

valósulása után és az Európaszerte általá- nos háborús feszültség idején — a mini- mális trianoni létszámnál természetszerűen nagyobb volt. A visszacsatolt részeken kato—

nai szolgálatot teljesítő személyek egy része a trianoni területről származott s így az 1939 novemberi népösszeírásnak a bécsi döntés előtti területre vonatkozó adataiból kimaradt, vagyis ,,vándorlási" (még pedig valójában csupán belső vándorlási) veszte—

ségként jelentkezett. Ehhez járult még az is, hogy a területfelszabadulás után a visz- szatért részek és a trianoni országdarab közt megindult népességkicserélődés szintén az utóbbira nézve volt veszteséges, hiszen egy értelmiségi, tisztviselő stb. áttelepülés

—— mely főleg a menekültek visszatérésével történt —- a visszaszerzett területekre elke- rülhetetlen volt.

A 9,186.000-es kiszámított lélekszámmal szemben mutatkozó hiányt mindez ugyan aligha tüntetheti el teljesen, a vándorlási veszteséget azonban összébbzsugorítja, a 9,120.000-es kiszámított adattal szemben jelentkező különbséget pedig messze meg- haladó mértékben kiegyenlíti. Még pedig akkor is, ha azt is szem előtt tartjuk, hogy 3939 novemberi Összeírásunk a teljesség és a pontosság kedvéért az országnak a bécsi döntés előtti területén elhelyezett len- gyel menekülteket is (kisebb—nagyobb hiá—

...—7— 1940

nyokkal) számbavette. Minthogy az utób—

biak száma az egész lélekszámhoz viszo—

nyítva csupán parányi töredéket jelenthe—

tett, ez a körülmény inkább csak elszórtan, egyes helyeken nyom bélyeget az adatokra.

Összefoglalva az elmondottakat két—

ségtelennek látszik, hogy az összeírás 9,106.000-es végeredménye 1930—as szem—

mértékkel mérve valamivel a valóságon aluli. Ezt figyelembevéve, vagyis tisztább viszonyítás esetében az 1930——1939. évi népszaporodás üteme egy árnyalattal erő- sebb lenne a fent kimutatottnál. Egyébként már a bevezetőben utaltunk arra, hogy a népesség egyes részeit elütő módon számba- vevő időközi összeírások általában nem érik el a népszámlálásoknál megszokott teljes—

séget. Az 1939 novemberi adatgyüjtésből is hiányozhat a lakosságnak (főleg a nőknek, kiskorúaknak és öregeknek) egy —- bár lényegileg nem túlságosan nagy — há—

nyada, mint ezt az egyes helyeken szembe—

ötlően ingadozó lélekszámalakulás valószí- nűvé is teszi. A bécsi döntés előtti csonka—

terület lakóinak száma tehát a tévedésből kihagyottak és a felvidéki övezetre s Kár- pátaljára átköltözöttek figyelembevételével észrevehetően meghaladná a 9,106.000 főt.

A népességfejlődés ellanyhulásáról tett meg—

állapítást azonban ez csak igen szerény

mértékben enyhítheti. '

A lélekszám emelkedésével párhuzamo—

san megnőtt az ország népsűrűsége is:

1 ka—re a trianoni területen 1930 végén 934, 1939 novemberében pedig 9708 lakos jutott. A népsűrüsödés tehát lassuló szapo- rulat mellett is elég jelentős volt.

A népösszeírás további végeredményei- ből kitűnően a lakóházak száma a népes—

ség számát jóval meghaladó mértékben na- gyobbodott meg. Adataink ugyan e tekin—

tetben nem teljesen alkalmasak az össze- hasonlításra, mert a lakóházak 1930. évi számával (1,467.899) 1939-ben csak a házigyüjtőivekét (1,633.163) állíthatjuk szembe?) Minthogy az utóbbi szám való—

színűleg nagyobb valamelyest a lakóházak

1) Az összeírás módszere egyébként sem volt teljesen egyöntetű (193 ban pl. az egy telken épült minden lakóházró rendszerint külön házi- gyűjtőívet kellett kiállítani, míg 1939—ban ezek

általában egy lakóháznak számítottak).

1. szám

számánál, a kimutatott 165.000-es, vagyis 11'3%—nyi szaporulat a valóságot egy kissé meghaladhatja. A lakóházépítési statisztika is ezt tanusítja, mert ——— valószínűleg kissé hiányos —— adatai szerint a bécsi döntés előtti (lsonka—Magyarország lakóházállaga 1939 novemberében az 1,600.000-et még alig ér—

hette el, a lakóházállomány növekedése

azonban ezt s közismert árnyoldalait lkül—

terjes építkezési jelleg) figyelembevéve is igen jelentős. Ugyancsak tekintélyes a laká—

sok számának 1930 és 1939 közt 2.180.589- ről 2,408.865—re történt emellciedóse. Az épít—

kezési mozgalom tehát több mint 222.000-es ('10'2%—nyi) lakásszzumrulalot eredménye- zett?) Ez különösen azért figyelemreméltó, mert űft'n'lt? több mint kétszerese a népes—

ségfejlődés ütemének (24'8%). A szociá—

lis, egészségügyi és morális szempontból egyaránt hátrányosan magas laksűrűség e szerint az 1930 és 1939 közti lakástermelés eredményeként egy árnyalattal enyhült; ezt a tényt a népösszeírás kedvező tanulságai közt könyvelhetjük el.

A férfiak és nők száma és aránya is az összeírás érdekesebb eredményei közé tar—

tozik (l. 2. sz. tábla). A két nem erőviszo—

nyában1930-hoz képest az adatokból ki- tetszően nem következett be lényegesebb változás, csupán a világháborúban magasra- szököl! nőiöbblet enyhüle'sének tempója lassult meg ————— legalább is látszólag —— vala—

melyest:

1930 1939

XII. 31-én XI. 18—án

Férfiak száma 4,250.110 4,455.856

Nők száma . 4,438.209 4,650.396

Ezer férfire jutott nö . 1.045 1.043

A természetes népszaporulat, a férfiak 1930. évi számát 1939 november közepéig nyers számítás szerint 4,504.000-re, a nőkét pedig -1-,t382.000—-re emelte volna. A nép- összeí'ás az így számított adattal szemben a férfiaknál 48.000, a nőknél pedig 32.000 főnyi hiányt (részben valóságos, részben látszólagos vándorlási veszteséget) állapí—

tott meg; minthogy a számbavett menekül—

tek túlnyomórésze férfi, a két nem "Vándor—

lási veszteségében" a férfiak kárára meg'—

1) A lakások száma a valósághoz hű adatnak látszik s a la'kástermelés alapján évről-évre kiszá- mított számot is csak kevésbbé haladja meg.

———8——

1940 figyelhető különbség az említettnél még nagyobb?) Ezzel szemben 1920 és 1930 közt a női nemnek volt nagyobb kivándor- lási többlete?) 1930 után ugyan főleg a már fentebb jelzett idényvándorlások révén való—

ban a férfiak oldalán mutatkozhatott vala—

mivel nagyobb hiány, ez azonban egy—

magában nem lehetett akkora, mint amek—

kojának most a ne'pösszei'ási adatok fel—

tüntetik.

111.

A népösszeírás előzetes eredményei alap—

ján törvényhatóságonkint és a főbb város- és községkategóriák szerint is kimutathat—

juk az 1930 utáni demográfiai változások legjellemzőbb vonásait. Mint már említet—

tük, az 1939-es adatgyüjtés kisebb fogyaté—

kosságai éppen a területi és közigazgatási egységek felé haladó vizsgálatot zavarhatják

a leginkább. Minthogy e tekintetben itt-ott még helyi adatellenőrzésekre is szükség le—

het, a táblázatokban rendelkezésre álló rész—

letanyagot ezúttal csupán nagy vonalakban pillantjuk át.

A törvényhatósági adatokat elötáró 1. és 2.

sz.tábla a vármegyéket és tj.városokat a tria- noni terület tagolásánál megszokott három országrész szerint csoportosítja; minthogy ez a hármas beosztás népességi Összehasonlí—

tásokra nem felel meg, az idevágó adatok—

kal részletesebben nem foglalkozunk. A megyei adatok helyes összevetését pedig megnehezíti az a körülmény, hogy tábláza—

taink természetszerűen a mai közigazgatási beosztásnak megfelelően készültek; az 1939 novemberi összeírás csupán atrianoni terü—

letre terjeszkedett ki, vármegyei részletezé—

séből tehát nemcsak a kárpátaljai közigaz—

gatási kirendeltségek hiányoznak, hanem a teljes egészükben a visszacsatolt északi öve—

zethez tartozó megyei s városi törvényható- ságok is; ezenkívül természetesen mind-

1) Ehhez még hozzájárul az is, hogy a nők amúgy is kisebb ,,vándorlási" kiesése részben az éppen a nöi oldalon valószínűbb összeírási hiányok—

nak tudható be.

2) 1920———1930 folyamán ugyanis a férfinépes—

ség vándorlási veszteséget 26.398, a női lakosságé pedig 47.504 volt. V. 6. Kovács Alajos dr.: Az 1930.

évi népszámlálás fontosabb eredményei. M. Stat.

Szemle 1932. évf, 814. l.