Az 1804. évi népösszeírás

(1)

Az 1804. évi népösszeírásü)

Le recensement exécuté en 1804 én Hongriel)

1. Az összeírás előzményei.

Mikor ll. József császár 1784-ben el—

rendelte Magyaionszá—g és Erdély népessé—

gének összeírását, ezzel hazánkban az első rendszeres és általános népszámlálást indí—

totta meg, olyan műveletet, mely első ízben vette számba az ország egész népességét, különbség nélkül férlit és nőt, felnőttet és gyermeket, keresztényt és zsidót, urat és parasztot, nem (hagyva ki azokat a társa—

dalmi osztályokat sem, melyek addig _—

törvényadta joguknál fogva _ minden ösz- szeírás alól mentesek voltak. 11. József azonban nem érte be a népességnek egyszeri megszámlálásával, hanem annak állandó nyilvántartását is megvalósítani kívánta.

Ezt úgy gondolta elér'hetni, hogy a nép- számlálás ősanyagából alkotott és a közsé—

gek őrzésére bízotit Népesedési vagy községi könyveknek (Populations- oder Ortschat'ts- bueh) a nepessevben beállott összes válto—

zások (születések, halálesetek vándmláso'k) bejegyzése segélyével történő állandó ki- igazítását rendelte el oly célból, hogy ezek- ből a könyvekből a népesség valódi állapo- tát, különösen pedig a katonasor alá kerülő tkoros'ztályok erejét állandóan meg lehes—

sen ism-erni. A népesedési könyveknek ez a helyesbítése (reetifieataiójra) az 1786. és 1787.

években tényleg meg is történt s ezek alap—

ján készültek el azdk az országos főössze- síbések, melyek %közül az 1787. évi a maga teljességében fennmaradt s a felvétel ösz—

szes szempontjait feltüntető számadatokat vármegyénkin't és városontkint közölte. De e nyilvántartó műveletek állandósítása II.

József minden erőlködése dacára sem sike—

rült. Az 1787—ben kitört török háború. va—

lamint a császár súlyos betegsége, mely aka—

na—terejét is csökkentette, arra bírta őt 1788 elején, hogy a revíziós munkálatok tovább folytatását ,,nyugalmastabb időig" felfüg- gessze. Ez a ..nyugalmasabb idő" már nem L) A Magyar Statisztikai Társaságban 1935 december 3—án tartott előadás. _. Cette communi- cation, lwe le 3 décembre 1935 á la Société Hon- groise de Statistigue, paraítra en allemand dans le Journal de la Société Hongroise de Statistigue (NO 1, 1936).

következett be s ll. József halálával teljesen megszűnt a nemzet előtt gyűlöletes össze—

írás és nyilvántartások kötelezettsége.

Miként tudjuk, annak a nagy ellenszenv—

nek, mely II. József népszámlálásai ellen országszerte megnyilvánult két föoka volt Az egyik volt a törvényhatóságok ide gen—

kedése és ?különösen a nemesség érzékeny—

sége, mely jogainak csorbítását látta abban, hogy a jobbágyok módjára összeirassék, amit a nemesség a szolgaság első lépéseit]

tekintett. A másik ok az volt, hogy a csá- szár a népszámlálást :a törvényhozás elke- rülésével, tisztán hatalmi szóval, fejedelmi parancsra rendelte el s .hozzá még a katona- ság kozre-mukodesevel holott a nemesség felfogása szerint nemesi házba katona nem teheti hea lábát s ily összeírást csakis a törvényhozás hozzájárulásával lehet elren- delni.

Voltaképen ez az utóbbi ok volt a döntő.

A törvényhatóságok fel-terjesztéseiskb-en nem egyszer hangsúlyozták, hogy a nemesség

összeírásába _ ha már össze kell írni az

egész népességet —— még valahogyan bele tudnának nyugodni. de az összeírások őn- kényes elrendelt'é-se és benne a katonaság részvétele oly törvénytelenség, mely ellen minden rendelkezésre álló eszközzel kiiz—

deni kell. Ha a törvényhozás rendelné el a népszámlálásL ennek a törvényhatóságok akadály nélkül eleget tennenek. Ez a fel—

fogás érvényesült az 1791—92. évi ország- gyűlésen is, amikor a népösszeírás eszméje újból felmerült: mert a higgadtabb elemek immár belátták, hogy a népesség összeírása olyan kormányzati intézkedés, melynek je- lentőségét és szuksegesseget tagadni nem lehet. Ez országgyűlés hosszas tárgyalásai- ban nem is jelentkezett semmiféle tárgyi vagy érzelmi ellenállás; az országgyűlés el- fogadta a 33.törv—ényeik1ket, melynek szö- vege a következő volt:

De animal—nm conscniptiaone politico-milrirtani.

Amticulns 33.

(lonsorxiptione politico-militarix jam sublwata, sus- cípiendae dehine animarum conscrip'tionfis ideám, deputabio ordina—nd—a elaboravit et prioxiime cele—

brandae dietae refer—et.

(2)

1. szám. __2__.

t936_

vagyis magyarul: ,,A kxöZigazgiatási és katonai összeírás már elutörölstet'vén, az ezentúl foganatosítandó ntáp'öwsszeírz'is tervét egy ki- küldendő bizottság fogja kidolgozni s azt a legközelebb tartandó országgyűlés el—é ter—

jeszteni."

1802.

2. A népösszez'rásm vonatkozó évi törvény létre jötte.

Az új népösszeírás ügye az 1802. évi or—

szággyűlésen került tető alá. Ez ország- gyűlésen a magyar ezredek kiegészítésének (,,a seregek pótlásának") kérdésével kap—

csolatban a népösszeírás kerdese is aktuá- lissá vált, mert ennek az összeírásnak kellett a hadsereg kiegészítéséreamegfelelő alapot előteremtenie. A tizenharmadik ülésben (.tl'i- nius 21-én) az e célra kiküldött bizottság—

nak (defputtattió) ,,a népesség számlálásának módja irán-t tett vélekedése" olvastatván fel, először is az a kérdés merült fel, vajjon a számlálás ia nemességre is terjesztessek—e ki, mint II. József idej—ében, vagy nem. Bár egyesek akként érveltek, hogy régebben is megszámlálták az egyházi rend és a nemesek sz-emrélyeit, és az l791—ltki törvény is ,,csafk a hadi rend által tett számlálást", vagyis az öisszeirásnatk az uralkodó parancsa által való elrendelését s a katonaság veze—

tése alatt történő vóghevitelét törölte el, az országgyűlés által vesziközlendő számlálások- ból azonban a nemeseket nem rekesztetrte ki:

mégis túlsúlyra vergődött az a felfogás, hogy ,,a nemesi személyi szabadság szintén oly becses, valamint a birtokok tulajdon- sága: valamint teh—át *kik-i sérelmesnek tar—

taná, ha vagyonja feljegyeztetne'tk, úgy a nemes személyeknek megsztávm'lálását vesze—

delmesnek, sőt sérelmesnek is lenni itél-

ték".1) így történt, hogy a Karok és Rendek a József—féle általános népszámlálás helyett csakis a nemnemesek, vagyis —— az akkor dívó kifejezés szerint _, a nemielenek nép- összeírását határozták el, azzal a megjegy- zéssel, sliogy ez a számlálás ia dieálirs vagy adóösszeírás alkalmával a vármegyék tiszt—

viselői által s a le—ltkipásztorok közreműkö- dése rmellett vittessék végbe, a bizottság ál—

tal készített felvételi táblázatba pedig .a ho—

noratiorok (Ma tisztesebb lakosok") számára, kik közé az uraságok tisztjei is szz'i'mlálzan- dók, külön rovat állíttassék be.

1) Niaponként való jegyzés—ei az 1802. esztendő—

ben. . . Posony szab. kir. w'i—rosábran. .. rendelt magyar országgyűlsesének_ Pozsony 1802. 10'8——109.1ap,

Az erre vonatkozó repraesenrt—attió június 26—án terjesztetett Ö F e'lsége elé. Az Össze—

írás céljaira ajánlott felvételi min—ba azonban semmiképen sem felelhetett meg a kí—

vánt célnak és valóban csodálni lehet, hogy az országgyűlés által kiküldött bizottság, mely előtt stl régebbi összeírásoknaik sokkal jobb felvételi ívei nem lehettek ismeretlenek és melynek a II. József-féle népszámlálás kérdőívei is rendelkezésre állottak, miként állapodliatott meg ily kevéssé megfelelő mintában?) Nagyon természetes, hogy n tervszerűitlenül készített minta, mely a Jó—

zsef-féle népszámlálás felvételi mintái'tól nagyon messze elmaradt, de még a régebbi

alkalmi összeírások, mint p. 0. [az 1777.

vagy 1782. évi Összeírás mintáit sem köze- lítette meg, nem ilyenhett—e meg a király és az Udvari Cancellária jóváhagyását. Ö Fel- sége szeptember 23-án kelt rescriptnmában királyi jogainak épségben tartása mellett?) hozzájárult az összeírás foganatosításáthoz.

de az ország—gyűlés által bemutatott felvételi minta helyett egy, a célnak sokkal jobban megfelelő új imintát küldött le elfogadás céljából, amelyben a réginek hibái teljesen ki voltak fküszöbölve. A Karok és Rendek a királyi rezolncióhoz teljességében hozzá—

járultak, az új felvételi mintát is elfogad- ták, csak a zsidó lakosságnak "kor szerint eszk—öztendő ikiilön részletezését tantották szükség—esnek, mivel abban az esetben, ha a Lkor szerinti részletezés az összes népességet Ötelné fel, olyan vz'u'inegyékre, melyekben

a zsidók, kik nem katonak—Ötelesek, nagyobb

számban élnek, nagyobb katonai teher ro- vabhatnek ki, mint aminő keneszteny Lakos—

ságutknak arányálmn azokat megillethetné.

Az orszz'iggyűlés ezen észrevételek jogosult—

ságát elismerte és ily értelemben átiratot intézett a főr—endekhez. ltyformán az októ- ber 9—iki ülésen tárgyalás alá vétetett ,,u 'nemtetenek új feljegyzéséz'ől, vagyis con- scriptiójáról" szóló törvényjavaslat, mely—

1) A múmia hibáit reszletesen hagliasltaim: ,,Ne- pvesediésiintk kútfonrásaii a mult század első felében"

oimű akadémiai szokt'ogtéatómban (Értekezések ra társad. tudományok köréből, Xlt. k-öt, 10, sz', lt.

lap, a minta a 64—55. lapon,)

2) Július 12-én kelt rezoluoiójában a király az egész összeírás ügyének intézését magának fenn- tartotta; mivet a legfelsőbb kormányzás termeszet—é- ból folyóilxag a népesség ismeret—e úgy mennyiségi—

leg, miint minőségileg a királyfi jogokhoz tartozik, s a mostani. összeírz'is, melyet az országgyűlés állapít meg, semmiképen sem pirate'judikí'ilhat a király em—

tvített jogainak,

(3)

l. szám.

nek szövege *lapidáris rövidséggel így szólt:

Articulus ll. De popularvi lgnobilziuin eo-nscrip- ttione. Poputrarein lgnobihum (lonscr'iptionOm juxta Formulani dia-eta'li'ter Sttahl:.'lllafnl SS. el 00. Sua Majestate Saoratissima Salvo Jure Regio amiuentes, peragend-am deoernunt.

Az országgyűlés a törvény szövegét el-

fogadta, de a Karok és Rendek a ,,Salvo

Jiizre Regio" szavak tkihagyázsát kívánták, mivel ezek a királynak jogot adhatnának arra, hogy esetleg a 'lÖYVéll)'lllOZilS elkerül—é—

sével is rendelheti el az összeírást és kiter—

jesztheti a nemesekre is. Három napig folyt

a vitae fölött, a l'őrendek az eredeti szöveg-

hez ragaszlmdtatk, a Karok és Rendek e liá- rom szó törlését kívánták, végre is a Nádor és a főrendek is hozzájárultak e szavak ki- hiagyásáxli'oz és október 13—án helyébenhagy- tárk a királyhoz küldendő repraesentatiót.

Ö Felsége elithez október 24—én hozzájárul- ván, megküldötte az ennek inetgt'elelőleg most már véglegesen megállapított felvételi mintát, melyet Magyarországra és kapcsolt rész-ére (tehát llorvát-Szlavonországra) nézve elafogadandónak nyil 'ánitot—t (lirdélyre és a Határőrvidékrv az ("is eírás nem terjesztetett ki). Az október 29-iki ülésben fel- olvastatván a törvény szövege, ,.ami iránt a conoertátióban semmi változás nem es—

vén, az mint volt, xnieginiaradttml Szövege.

a fönt említett három szó kivételével, az eredeti fogalmazással egyezik.

3. A népösszeírás végrehajtása.

Annak ellenére, hogy a törvényhozás és .a király még 1802 október havában meg- alkották a n-épösszeírásra vonatkozó tör—

vényt és az összeírás végrehajtasáról intéz—

kedő igen részletes (30 foliolapra terjedő) latin nyelvű Insiructio Bécsben még 1802 december 29-én kelt?) a Helytartó Tanács csak 1803 szeptember 6-án intézte a tőr—

v—énythatós—ágokhoz a né-pösszeírás megkez- dése tárgyában kiadott 17.270. számú rendelet-ét, melyben meghagyta, hogy az össze- írás sürgősen iniegkezd-endő és e célból a szükséges összeín'yk a szokásos napidíjak mellett kineveztessenek. Egy 1804 június 26-án kelt 13.928. számú újabb rendelet az összeírásra külön egyének felfogadását en- gedélyezte. Megengedte, hogy a főispán el-

1) Az országgyűlési tárgyalásokat és a királlyal vtal—ó 'itrautvá'llátst lásd akadémiai székfoglalóm 61——

63. lapjain.

.,

-) Az tnstructio szövegét lásd akadémiai szék—

foglalőm 68—81. lapjain.

__3_ ₁₉₃₆

nöklete mellett minden járásna két-két con- scriptor altkal'niaz-tassek, kik munkájukat napidíj mellett együttesen (nem külön—kü- lön) tartoznak elvégezni. A Hely'tartó Ta—

nács emellett csak azt költötte iki, hogy az Össz—eírás lehetőleg gyorsan fejeztessék be s hogy történjék gondoskodás oly irányban, hogy a conscriptorok napidíjaik szaporítása céljából ne nyujthassák ki munkájukat in- dokolatlanul, Ebben a tekintetben érdekes Bihar vármegye felterjesztése, melyben tudatja, hogy ,,50 családnak conscribále'tsát veszi egy diurnumba s ettől fizet a conserip-

torotkna'k 3 forintot", amihez a Hely'tartó

Tanács hozzá is járult.

Maga az Instrucíio inkább csak a fel- veteti minta kitöltésére vonatkozó szabályo-

kxat foglalta magában, az összeírásnak tény- leges keresztülvitele—vel azonban nem igen foglalkozott. Az erre vonatkozó intézkedé- sek felsőbb l'ielyről történtek, még pedig egyrészt közvetlenül a bécsi ni. k. Udvari (lancellária részéről, másrészt ennek meg- lilagyási'itx'il a llelytartó Tanács részéről. Az össszeirt'ism vonatkozó összes rendelet-ek, utasítások, sürgetések és fel'viltz'ugo-sítz'isok onnan jöttek s nagyon számosak az ezen tárgyban kiadott rendeletek és utasítások.

A népösszeírásnak megbízható módon való keresztülvitele cr'rljá—ból az 1804 június 19-én kelt 13.908. sz rendelet meghagyta, hogy minden vármegye egy-egy községnek, minden városi törvényhahőság pedig egy-egy városrésznek vagy utcának próbaősszeírását előzetesen rküldje fel a Holytartó Tanácshoz, hogy ez meggyőződtliess'ék arról, vajjon az összeírás helyes alapon indult—e meg és jól értelmezik-e az összeíró közegek az utasítá- soknak el—ég szövevényes rendelkezéseit. A Helytartó Tanács számvevőségi osztálya ezen próbaösszeírásokat átvizsgálta, nagy számmal talált bennök felfogfa'tsbeli hibákat és ezelknek wmegniaggarázásával a felvétel eredményeit tartalmazó íveket ismét vissza—

küldte a törvényhatóságoknak. Csak midőn a Helytartó Tanács ily úton 'in—eg'bizonyoso—

dott afelől, 'hogy az összeíró közegek fel—

adatukat helyesen fogták fel, indult meg a tulajdonkéjmni felvétel. De, a felmerülő ne—

hézségek mellett, különösen a nagy kiterje- désű várnievyéfkben, az összeírás nem feje—

ződött be a rendeletileg megállapított határ—

időig, t. i. az 1804. év végéig, hanem 1805—be is átnyúlt. Még ez évi február 2—ig csak négy vármegye és 16 város küldötte volt be az összeírás smnanázatz'it (és a Helytartó Ta—

1*

(4)

1. szám __4_...

1936 nács ismételt erélyes sürgetések után csak

1805 október 18-án terjeszthette fel Ö Fels—é—

gehez az Összeírás országos főösszesíte'sét.

4. A népösszeírás tartalmi és technikai mélta'tása.

A n-épösszeírás eredményeinek bejegyzé- sére htázrom, lényegben azonos minta szol- gált: egy, az ú. n. individuális lap (vagy A minta) fmatgának a népességnek felvételére, a másik kettő-a községi és vármegyei össze- sítésekzre. Az individuális lap szerkezete kétségkívül sokban emlékeztet a II. József—

féle felvételi mintára, de annál bizonyos tekintetben jobb. Lajstromos minta volt ez is, melyen a házban és családban lakó egyé—

neket nagij'lból ugyanazon elvek szerint kellett Összeírn'i, mint II. József népszámlá—

lásackorf) Minden egyes egyent a minta egy—

egy sorába kellett beírni, nevenek, születési évének és a háztartás fejehez való viszonyá- nak megjelölésével. Erre a három kérdésre kivétel nélkül mindenkinek, férfiaknak és nőknek egyaránt, kellett felelni. A többi ro—

vatok ellenben már csak a férfiakra vonat—

koztak, kiket foglalkozás, illetve társadalmi helyzet szerint 6 csoportra kellett beosztani, u. m.:

1. Hivatalnokok és honoratliorok (bele—

számítva a ma szabad foglalkozásoknak nevezett foglalkozási ágakat is). _— 2. Pol- gárok és kézművesek (báztulajdonosok, kéz- művesek, iparosok). m— 3. Nomesek szolgái.

"— 4. Píórok (jobbágyok, vinee'llérek). __" 5,

Latkók, másodlakók, földművelők és külön—

féle foglalkozásúak. _", 6. A esaládatya fiai

vagy vejei, kik atyjuk üzletét vagy kerese- tét voltak (hivatva átvenni s ezért ottlhon nélkülöz—hetetlenek voltak.

Ezek a csoportok kétségkívül szabato—

sabban voltak megállapítva, mint a Jozeíini népszámláláskor s ezért a táblázatok kitöl- tése is könnyebben és biztosabban történ- hetett meg. E rovatokba azonban a jelen- lévő idegeneket és az ideiglenesen távot]- lévőket (kiket egyébként nev szerint kellett felsorolni) nem volt szabad beosztani. Az így kimutatott férfilakosságot ezután kor szerint kellett háromfelé osztani: 17 éven aluliakra, 17—40 évese'kre és 40 éven fe- lüliekre; a 17—40 éveseket még családi ál- lapot szerint is kétfelé kellett választani: há-

1) A felvételi mintákat és az összeírás módo- zatát részlet—esen ismertettem említett akadémiai székfoglatl—ómban, a 23—30. lapon.

zasokra és nőtlenekre vagy özvegy—ekre. Vé- gül az itt kimutatott férfiakat vallás szerint

kellett öt rubrikába beosztani, ú. m. kato- likusok, ágostai evangélikusok, reformátu—

sok, görög nem egyesültek és zsidók, utób- biakat a keresztényeknek megfelelő kor—

csoportok szerint szétválasztva. A távol—

levők, a kiszolgált katonák és a jelenlévő idegenek bejegyzése a II. József—féle norma szerint történt.

Almint látható, a felvételi ívben a mai népszámlálások keretébe felvett kérdopon—

tok közül megtalálható volt a nem, kor, háztartás fejehez való viszony, foglalkozás, családi állapot, hitfelekezet és távollét klér—

dése, tehát aránylag sok kérdés. Az arány—lag, gazdag felvétel azonban -—— mint tudjuk m—

nem terjedt ki az összes népességre, hanem csak a nem-nemesekre (a papság és nemes-

ség kihagyásával) es azok közül is csak a ferfiakra. Viszont ez volt az első népössze- írás, mely a felekezeteket is részletezte, míg:

a korábbiakban (így a II. József-télében is) csak keresztények és zsidók voltak meg- különböztetve. Sajnos azonban, hogy az anyag feldolgozásának lehetősége nem állott arányban a felvetel gazdagságával. Ez a kö—

rülmény nagyrészt a statisztika mult szá—

zadbeli technikai hiányosságában találja okát, nevezetesen abban az elhibázott fel—

fogásban, mely azt hitte, hogy a felvételi mintának egyúttal feldolgozási mintául is kell szolgálnia. Ebből a téves felfogásból ki- induló'lag a felvételi minták tartalmazták egyúttal mindazokat a rovatokat is, melyek—

nek a feldolgozás eredménye gyanánt kellett létrejönniöik. Ennek következménye az is, hogy a felvételi minta egy terjedelmes táb—

lázatot képez. melynek fejében a kérdő—

pontoknak 'hosszú sorát találjuk, de mely egyébként üresnek látszik és tényleg üres is, mivel a sok rovat közül természetesen csak egy pár vonatkozhatott minden össze—

írt egyénre s így a táblában csak kevés he—

lyen találunk egy-egy egyest (1) a megfelelő rova'toktba beírva. Ez .a táblázat azért sem lehet jó, mivel a válaszadásnak itt előírt módja minden választ bel-ekénysz-erí't egy előre megszabott .s ki nem tágítható ro- vatba, akár megfelel az neki, akár nem, Amit a felvételi mintában nyolc kérdésnek feltevése által könnyen lehetett volna elérni, annak megtudására a nvépösszeírás tervezői 30 rovatot állítottak fel és midőn ezáltal egyrészt nehézkessé és bizonytalanná tették a minta kitölt—ését, addig másrészt az anyag kiaknázhatását a minimumra redukálták.

(5)

1. szám. __5__ 1936 Persze nem szabad arról megfeledkezni,

hogy ezen összeírások anyaga nem is volt tüzetes statisztikai feldolgozás céljára szánva, hanem pusztán csak azoknak az adatoknak előteremtésére, melyek a táblá- zatok rovatainak összegezése álltal önként előállottak.

Mindamellett nem szabad az összeírás értékét lekicsinyelni. A nepösszeírás nyuj—

totta anyag becses már azért is, mivel úgy a hitfelelkezetek, mint a társadalmi osztályok megoszlására es xéletviszonyaira igen élénk világot vet, melynek fénye mellett mély be- pillantást nyerünk társadalmunk több mint egy évszázad előtti Összetételébe úgy demo- gráfiai, mint társadalmi- tekintetben. Be- esesek továbbá az országban tartózkodó idegenek és a külföldön távollevő magyarok viszonyaira vonatkozó adatok, melyek ne- pünlk vándonmozgalzmának es népeser'e'jenek kutatását teszik lehetővé, tehát oly irány—

ban derítenek fenyt, mely eddig a multra vonatkozólag kevéssé foglalkoztatta kuta- tóinzkat. Végül azok az Összeírási tábláza- tok, melyek községenk—inti eredményeket adnak, helytörte'nelmi és lokiálstatisztikai szempontból elsőrendű kúttorrásotknak mi- nősítendőtk, még akkor is, ha eredményeik

———— mint említem ———- csak halvány képet adnak az eredeti ősanyag rendkívüli gazdag—

ságáról.

A ntépösszeírás eredményei eddig — —————

—— egyes részletadatoktól eltetki'nftve, melyek egykorú munkák—ban feltalálhatók —— közzé- téve nincsenek, azok általában — talán azért, mert nem az Össznepessegre vonat- koznak M lkev'és méltatásban részesültek.

Népes—edéströrténeti szempontból tekintve, éppen úgy, mint a történeti statisztika szem- pontjából az eredményeknek a maguk tel—

jességében történend'ő közrebocsátása el—

engedhetetlennek látszik s hisszük, hogy ezzel szolgálatot teszünk a hazai tudomá- nyosságnak.

5. A népösszeírás eredményei,

Az 1804. évi nópösszeírás eredeti ősanya—

gálbaól, mely a családokban összeínt egyenek személyes adatait egyenkent foglalja magá- ban, tudomásom szerint —— melyet a vidéki törvényhatósági-kból beszerzett informá- ciókra alapíthatok A— seholsem maradt fenn semmi; a községi vagy városi összesítések.

melyek esaládonkint közlik az eredménye—

ket. tudomásom szerint szintén nem őriz—

tettek meg, mindössze Győr város levél—

tárában vannak belőlük egyes törmlókek.

Vármegyei összesítések, melyekben minden község egy-egy sorral szerepel, megvannak Sopron és Csongrád vánmegywék levéltárai- ban, nemkülönben Zemplén megyében. Az összeírás országos főösszesítéset, mely me—

gyénkint és városonkint mutatja ki az ösz- szeírás eredményeit, az Országos Levéltár

11.025 . 1805.

Cancelláriai osztálya őrizte meg

sz. a. Az eredeti nagy kimutatás címe:

Generule Summaríum Conscriptionis Popu- laris Ignobiliunz cujuscungue Stratus, Reli- gionis et Couditíonis Personarum in Regno Hungariae partibusgue eidem adnexis existentium de positive altissimo jussu Regio in sensu Diaetalis Articuli 2!" 1802,

e submissis Anno 1804/5 per Regni Juris—

dictiones Summaris Confectum. Ezt az összesítést a Helytartótanács számvevősé—

gének három főtisztviselője (Szabó István főszámvevő, Nagy János számtanáesos és Raiehy Gáspár számtiszt) írta alá 1805 október len és terjesztette október 4-én a Helytartó Tanács elé. Ennek a fölkimuta- ttáisnalk v'másolatált a (bécsi Hans—, í'Hof- und Staats—Arohiv őrizte meg egy 42 oldalra terjedő eredeti kézirati füzetbenf) melynek címe: Bevöllcerungsstand des Königreichs Hungam, wie solcher, nach der im Jahre 1802 landtagsma'ssz'g angeordneten, und im Jahre 180/1— beendeten Conscription der Un- adelichen befunden worden ist; Nebst Bi—

Iance zwischen der Josephinischen Con—

scription vain Jahre 1787. — A füzet alcíme:

Allgemeines Summaríum der Seelenbeschrei—

bung der unadelichen Volksmenge aller im Königreich Hungarn, und angehörigen Pro—

vinzen befindlichen Personen nach Ge- schlechf, Religion, und Stand; welches auf ausdrückiichen allerlzöchsten königl. Befehl, in Gemá'ssheit des Landt—ags 1802. 2-ien Ar—

filcul van den im Jahre 1804/5 durch die Gerichtsbarkeíten dr.s— Königreichs einge- schickten Summaríen ,ausgearbeifet worden.

__ Ezen főösszesítésnek egy másik példánya az egri érseki könyvtárban található, a Ma—

gyar királyi Központi Statisztikai Hivatal pedig a becsi példánynak egy újabbkori másolatát őrzi. Végül az Országos Levél—tár az 1935. év végén egy 68 oldalra terjedő kuézirati füzet birtokába jutott, mely úgy az 1787. évi népszámlálás, mint az 1804.

1) Ebben a példányban több elírási hiba fedez—

hető fel, melyet azonban ker-esztösszesítes útján lei- javítani lehetett. Az egri példányban a bées'iznek hibás számai reszben helyesen vannak közölve,. (le hibák ebben is dlr'ifordulnark.

(6)

l. szám. —— ^6.— 1936

évi nepösszeíras 'törvény—hatósá'gonkénti eredményeit, valamint a két összeírás ada—

tainak összehasonlítását (Billanz) tartal—

mazza. (Ennek levéltári ragszáma A* 2397, Helyt. Tanács.)

Az országos l'őösszesítés Magyarország és Horvátország vámnegyiéit és városait 10 kerületbe csoportosítja, melyeknek szék- helyei Pozsony, Debrecen, Besztercebánya, Buda, Kassa, Sopron, Pécs, Temesvár, Zálg—

ráb és Eszék (Szerémségi kerület) városok voltak. Ezek .a kerületek nemcsak szék- helyük, de területi beosztásuk tekintetében is teljesen különböztek a II. József által létesített, ugyancsak tíz kerülettől; beosztá—

suk Horv'ázt-Szlarvonország területi egys—éget megtartotta ugyan, de az anyaország 8 ke- rület—ének határait egeszen eltérőleg állapi—

totta meg, az ország regi négyes feloszlását sem res'pelktz'ilva.

A nom-nemes népességnek az összeírás által megállapított összes lélekszáma 7,555.920 volt, amiből az anyaországra 6,888.890, Horvát—Szlavonorszáigra (a Ten- gerparttal együtt) 667030 lélek esett. Mi—

vel II. József népszámlálása óta az 1804.

évi összeírás nyujtotta az első alkalmat a lakosság időszakai gyarapodásának meg- állapítás—ára, eredményeinek az 1787. évi adatokkal való összelhasonlítász'ihoz sok ér—

dek fűzödik. Az iÖSSZO'l'IaSOIllllt'lS azonban nehézségekbe ütközik, mivel az 1804. évi összeírásbó'l csak a nem-nemes népesség szalmát ismerjük, mig ll. József m'épszími- lálása az ö—sszlaxkossz'igot állapította meg.

külön tüntetve ki a nemesség férfireszét is, de a nemes nők beleolvadnak a nők nagy tömegébe, s abból nem választhatók ki, A nepösszeírárs főösszesítéséhez csa—tolt Bilanz a két számlálás eredmenyeinek összehason—

lítását a nemtelen m'épessog alapján akként kívánta eszközölni, (hogy a József-féle nep—

sziámláláas által kid-eríte'tt l'éi'lilvétszámból lo—

VOnltla a nemesek, papok és kiszolgált ka- tonák számát, az így megállapított nem—

telen líérfinépesség számához pedig hozzá- adta az összes nők számát?) Mivel azo-n—

ban az utóbbi a nemes nőket is magában foglalja, az így nyert szám helyesbítésre

1) Ez a számítás az oredolsi adatok—ból pontosan ellenőrizhető es helyesnek bizonyul. Ket esetben azonban a Biilozinzbam közölt szám nem fedi a tény-

leg-es nléptszámo'kat. Ugyanis Abaúj-Torna vármegye 1787. évi népszámát 61690 helyett 61.623-ban fmu—

tolja ki, Uigocs-a—Bereguét pedig 42.971 helyett 44.864- ben, Végeredményben 1.926 lélek az eltérés, mely—

nek oaká—t inergz'rlf'axpítani nem tudjuk.

szorul. Ezt akként eszközöltem, hogy a férfiak részére elfogadva 'a Bilanz számítá- sát, abbó—l kiindulva, hogy a nemesség kö—

rében a két nem ineg'közelítőe—n egyformán lehetett képviselve, a nők számából vár-—

megyémkint és városonkint annyit vontam le, amennyi ott a nemes férfiak száma voln Ez alapon a nemtelen népesség számára a következő összegek álltak elő:

1787 1804 Magyarország . 6434202 6,888.890 Horvát-Szlavonország . 627279 667.080

Összesen . 6,761.481 7,555.aao

(A Bál—anz a fentemlített téves számítás szerint i787-r—e a következö számokat közli: Magyarország 6,298.315, Horvát—Szlavonország 637061, összesen G,935.376. A Bílanz tehát 173805 fővel többre teszi az 1787. évi nemtelen népességet s így az 1787 és 1804 közötti szaporulatot ugyanannyival kisebbnek, tünteti fel, mint aminő az tényleg volt.)

Miként látható, a nemtelen népesség száma 1787-töl ISO—tág, tehát 17 ev alatt, Magyarországon 754068 lélek-kel, a kap—

csolt ríészok'bon 39.751 lélekkel, összesen tehát 794439 lélekkel szaporodott; a sza-—

poro—dás aránya az anyaországban 12'3, a Dráváwntúli részekben 6'3, átlagban ll'8%

volt. Tizenhét év alatt 12 százaléknyi né'p- szaporulat nagyon mérsékelt, Horvátország népének csak l'elak'kora gyarapodása egye—

nesen alacsonynak mondható.

Nem lesz érdektelen a néipgyairapodz'izs—

nak földrajzi megoszlását kozelebbrr'll szemügyre venni. Két nagy területet ismer- hetünk l'el, amelynek lakossága jóval na—

gyobb arz'myxban szaporodott, mint az or—

szág többi része. Elsősorban a nagy Allöld tartozik ide, Pest vármegyét-ől észak felé Albaxi'ij—Tonnáig és Zemplényig, (kelet felé Szabolcsig és Biharig, dél felé Bácsig, A—radig és Torontálig. Nagy összefüggő terület ez, melyen a vármegyék nagy részében a nép—

szaporulat meghaladta a 30 százalékot (Csongaid—Békés 38'9, Torontál 35'7, Bács 34'7%l, de egyebütt is igen jelentékeny volt. Ez a szaporulat abszolút számban Bács megyében meghaladta a ha'tvanezret, Toro—n—

tálban és Csongrád—Békésben az ötvenezret,

Bxivhair'ban a negyvenezret, Pest megyében., Aradban és Szatmárhan a harmincezret és még Zemplénben is magasabb volt húsz—

ezernél. Tízen-két, területileg összefüggő vánmegyében 17 év alatt nem keve—

sebb, mint 422000 lélekkel gyarapodott a nepesseg, tehát az ország egész népszapo—

rula'tának több mint a fele erre a 1.2 vár—

megyére esett, i'nclyoknek összlakossága

(7)

' 1. szám. ___7___ ₁₉₃₆ 1787 óta átlag 21-6%—kal gyarapodott. Lát-

ható ebből, hogy az Alföld benóp—esedésé—

nek az a klassz1kus folyamata, mely a 18.

század elején ott megindult, 11. József ideje után is teljes erővel folytatódott; nagy néptömegek helyezkedtek el a Duna és Tisza lapályián, különösen annak déli re'—

szen, mely alig száz évvel korábban, az ő mindössze 30— 35 ezer lakójrával szint-e pusztaságszámba ment.

A másik terület, melynek nepe erősen meggyarapodott, az északkeleti felföld volt.

Máramarosban es Untgban 39 %, Bereg—

Ugoesában 3376 volt a lakosság 17 évi isza- porulata, a negy vármegyében összesen 77.000 lélekkel többet találtak, mint II.

József idejében, az átlagos szaporulat te—

hát 37 00 volt, a zord természetű hegyes videken mindenesetre 'ineglepő nagy gya—

rapodás.

E két erös—en benwépesedő terület mellett az ország egyéb részeiben sokkal kisebb volt a nepvgyarapodás; a tíz százalékot csak kevés helyen erte el, sokfelé ezen alul ma—

radt. Az egész Dunántúlon csak Baranya és Tolna mutat nagyobb gyarapodást (20.047 és 12.112 lélek), a többi kilenc vár—

megye népességének együttes szaporulata nem több ennél s közülök csak Vas és Veszprém népmozgalma volt valamivel élénkebb. Az északnyugati felföldön Nyitra, Trencsén, Árva és Nógrád 'vz'irxmegyúken kívül mindenütt csak kis mértékben nőtt meg a lakosság, elenkel'rb volt a szaporulat Sárosban és Gömörben, de messze elmaradt a keleti Kárpátok vidékének erős benépe- sedésétől. Legkisebb volt a gyarapodás Hor- vát—Szlavonorsz—ágban, csak félannyi, mint az anyaországé.

Legfeltűnőbb azonban a városoknak igen mérsékelt népgy—arapodása. Hazánk városai II. József korában általában cse—

kely népszámúak, kicsinyek voltak, hiszen tudjuk, hogy legnépesebb városaink, Deb—

mert és Pozsony, sem ertek el a harminc—

ezer főt s rajtuk kívül csak négynek volt húszezernél több lakosa és lhetnek tízezren felül. A többi város mind kicsi volt, soknak ötezer lakója sem volt. Ez a helyzet 1804—ig kevéssé változott. Magyar— és Horvátország 51 városának népszáma II. József idejétől 1804-ig 395.112-ről csak 418.687-re növeke—

dett, a 17 évi gyarapodás tehat csak 23.575 fő volt, ami a 6%-ot sem haladja meg es így az országos szaporulatnak csak fele—

részét teszi. Ez a silány eredmeny részben

arra megy vissza, hogy az 1804. évi össze- írás szerint egyes varosok lakosságának száma 1767 óta egyenesen megfogyott. Az összeirás szerint Pozsony népszáma 3633 lélekkel, Selmecbányáe 3.216 lélekkel, Nagy- szombaté 1.689 és Komárolné 1.165 lélek- kel esö-kkent volna, de apadt a lakossag"

meg több városban is, sőt meg Budán is 916 főnyi hiányt mutatott az összeírás.

Nem tudjuk, mi lehet ez apadás oka, a hivatalos fööisszesítes Bilanza is csak azzal indokolja meg a Il—éplsZÉL'IIICStÖklkCnéSl, hogy

e városokban a ferliak szánnia megapadt,

de hogy ezt mi okozhatta, erre a válasszal adós marad. Azt kell hinnünk, hogy .a Vá—

rosi lakosság' bizonyos része kimaradt az összeírásból, amit azonban az összeírásnaik egyébként pon-tos végrehajtása mellett alig tudunk ilneg'érteni. Minden jel arra mutat, hogy a városok abban az időben még nem gyakoroltak nagyobb vonzóerőt videkükre vagy az ország távolabbi rész-eire, a váro- sok akkor meg sokkal zárkózottabb életet éltek s ezért a város és vidék közt nem volt meg" intenzívebb gazdasági érintkezés és nwépeser-e. Csak kevés 'árosunk népessége g'arapodott nagyobb i'nórtékben, köztük elsősorban Pest, melynek nemtelen nepes- sége 17 év alatt 5.764 lélekkel növekedett,

azután Újvidéké 4.364, Szegede 4.114-gyel,

de Szatmárnómetié, Zomboré, Szabadkáé, Temesváré már csak egy—ket ezerrel. Ezek szerint 1804—ben nem—nemes népességük száma szerint legnépesebb városaink voltak: Debrecen 27.563, Pest 26.282, Szeged 25.347 , Buda 22.323, Pozsony 21.940, Szabadka 21.537 , S-elmecbánya 17.036, Eger 15.942, Zombor 14.956, Új- vidék 13.262, Székesfehérvár 12.244, So — ron 10.776, Győr 10.681, Szatmárnémeti 10.283 és Temesvár 10.097 lakóval, Össze- sen 15 város tízezernél több lakóval, ami

a városi élet csekély fejlettségéról es a va'- rosi agglomerációnak minimális fokáról tesz tanuságot. Mivel a nemesség létszáma abban a pár város—ban, melyben 1112 legszá- mosabb volt, sem haladta meg a másfél- ezret, de a legtöbb városban csak néhány száz lélekkel volt képviselve, ennek betuda- sával sem emelkednek a városok népszáima lényegesen es alig változtatná meg a váro- soknak nagyságkategóniák szerinti meg—

oszlása t.

Mint említettem, az 1804. évi népössze—

írás megállapította a vallásfelekezetek szám—

beli erejet. bár csak a finemre vonatkozó- lag. Öt felekezetet részletezett az összeírás:

(8)

1. szám. 8—

(A férfi népesség számadatai alapján, százalékokban. — D'aprés les chiű'res relatifs á masmline, 0/0).

A lakosság felekezeti megoszlása 1804-ben.

Répartition par confession de la population en 1804.

la population

Ország, országrész

g.

Ország, országrész

§ "'S V; §) MÉ

(I; V: m % .; § §) m V: 3 u

Pays et régions ;) § ; § § § §: § Pays et régions ;: §, % § 3—3 Ég §

' a: "Fal: EÉ ? § ' ' es": Eli 515 - s

Várgegye, varos § § %% SÉ ggg %% Yormegye, varos § § (g § SÉ Élj—§ Ég

Comttats et mlles a, 3 mg ? § ,; § ;; % (,omitats el vzlles ,; e: ha: *a 8 85 ,; %

xb *Ci—I MU UD NN MU %%) C!— NN

Ma arorszá

. . .

Hongrgg propr.gdite _Tzsza Jobb Part1a_

Duna jobb partja vae drmic de la TISZII

. . . _ í . , .a)

Riva droite du Danube Ablgúl - ggg lá; 253 8? á'ö

Baranya . 690 30 19'6 7'8 0'6 Tora? 59—3 1-4 33-3 0-0 1-0

Pécs 99'2 0'3 O'? O'] O'? Bereg 66'3 0.2 292 0.0 4.3

FCj'éI . . . . . 57'9 4'0 34'8 1'3 2'0 Borsod. _ _ _ 51'6 3.2 41'8 0.4 30

Székesfehérvár

őr . . . . .

97'1

78'0 12'9

0'5 0'4

6'4 O'O

1'7 0'2

2'7 gáros

Gömör és Kishont '

' 87'4

36-4 45-7

9.9

17—9

0.0

0'0

0.0 2.7

—

Győr , 74'3 20'9 3'9 0'9 —— t' Eperjes ' ' 79.1 19'6 0'6 0.1 0'6

Komárom 624 49 304 01 22 Bártfai 711 25.53 0—1 0-2 3—1

Komárom 58"! 4'9 35'3 1'1 0'6 Kisszebén 72.7 27.2 _ _ 0.1

Moson

Somogy

- 34'9

64—5

11'5

4-7 28-6

0'1

0-3

— 3'5

10!-

Szepes

16 www városi ken —

. . . , . . _ 79-2 200 —— _ o-s SWWH 87'9 9'3 0'0 * 2'8 District dm 16 uilles' du

SODTOH _ 502 492 () 3 O'O 0'3 Szepes ' _ . _ __ _ _ 66'8 0.1 0.1

Kismarton 99'0 0'9 —— 0-1 _ Lőcse 563 0.4 __

Ruszt 52'0 48'0 — — —— Késmárk 422 0-1 __

Tolna 62'9 14'4 19'3 13 2'1 Ung 807 13.55 5.3

vas^VeszprémKőszeg 68'874—7^— 21-129'9^11-7 23-52-9— 0-00-0 281-31'3 Zempxéh' Átlag '' En mmmnne' ' ' ** 74-8(77) 10917-1 -

Zalia . 1'6 8'4 01 l'? _ _

' TISZIJ bal partja

Átlag ". En mouenne 91 146 1.3 1.8 Kino gauche de la Tism

Duna bal partja Békés . 14'0 37? 41'0 7;6

4 Bihar _ _ _ _ 100 G'! 68'0 51 l

Rum gauchc du Danube Debrecen 2'6 0.7 96'6 0.1

Árva ' 9'7 0'0 —— 1'0 Hajdu: kerüle—t District _ _

Bars . . . ' 1'2 9'5 0'0 —— de Hajdu . . . 19'0 0'0 84'1 0'0

Körmöcbánya ' 1'2 —— —— — Máramams . ?2'1_ 0'1 2'9 "

Újbánya ' 1'7 —— 00 — Szabolcs . 36'6 7'0 52'8 01

Esztergum ' 0'7 13"? 01 12 Szatmár , _ _ 69"? 08 269 00

Esztergom ' O'? 00 O'? —— Szatmárnémeti 27'2 0'7 72'1 00

Honi . . . , ' 5'9 6'6 0'0 —— Nagybánya 52"! 4'§ §2'8 _

Selmecbánya ' 9'0 0'0 4 —— Felsőbáxnya 68"? 0'1 50'8 0'0

Bakabánya ' _' —— w _ Ugocsa . . . . . 81'2 01 146 ——

[133334 66:8 . 38 Ov-Úl ?; Átlag ——— En moge—nm 354 4'9 570 "3?

Nyitra . 78'3 ' 12 0-0 4'3 Tisza—Maros szöge — finale

S-zakolca 84'2 ' — A— 22 for-me' par la Tisza ot (a

pozsgny _ 89-5 4—2 4-1 0-1 5—1 Maros

Pozsony . , 71 '0 26'2 08 0-0 26 Arad 0.7 3.6

Nagysmmbaít 96'7 1'5 0'1 0'3 1'4 Csali/ány 6'4 18'8

Szentgyörgy 603 31 '3 w— _ 8-4 Krassó 0.0 0.0

Bazin , . 47-7 502 03 _ 1-8 Temes 0.8 0.5

Modor _ 41-2 58-4 02 — 0-2 Temesvár 0-7 0-2

Trencsén 889 80 0-0 0-0 2-2 Torontál 0-8 0-8

Trencsén 579 224 — — 19'7 ' ——— ' ' ' O'? l'!)

Turóc 41'8 56'8 00 M 1-4 Átlag " En nmumm) (

Zólyom . , 56'5 43'5 __ —— A- Magyarország ösgzesen

Besztercebánya 80'3 19'5 02 — Hongrie pmpremmt dite,

Breznóbánya (1338 301 —— — au total . . , . _ . 14'5

[iii]);gbánya 34-3 _ __ Horvát-Szlavonország

Kmona 44-3 0-2[ 0-1 (íroatíe—SIavrmíe ,

' ' _ . Zágráb 99—2 00 9—8 0-0

Átlag M En mouenne 780 21 Zágráb _ 926 0.1 0.0 2.1

. ., Károlyváros 88'7 0'1 10'9 0'2

Duna—Tzsza koze Körös _ 953 00 4—7 0-0

Entre le Danube et la Tisza KDYOS — 33? _ %% g.;

Bács-Bodrog 61'6 7'8 4-1 25-5 1-0 vggggonm 1000 " 0.0 0.0

Szabadka, _ 90'8 0'0 0'1 8'5 0'6 Vwmsd 973 _ 0.4 3.3

Újvidék 31-4 1-5 1-8 62-1 32 Szerém 277 17 704 0.0

Zombor _ _ _ _ _ 39'3 0'1 0'2 60'0 0'4 vel'őüe 65'4 1.5 329 0.2

Csongrád . . . . . 58'6 1'2 379 21 0-2 Pwózsem 555 0.0 444 0.1

Szeged _ , _ 94'9 0"! 00 38 12 Pozsega ' 947 __ 4.7 0'6

Heves 75-7 02 23-4 0-2 0—5 Temermm'ke'rüílet'

Eger ' * ' ' ' ' ' 978 0.1 0.1 2.0 _ District du! Iitloral/ 1000 * " "

Jászkun kerület —— District B'uiccari ' ' 99-9 0-1 0-0 __

de Jászklm . 4 55?) 03 43'8 0'8 0'1 Eme ' ' ' ' 979 0.1 1.9 () !

est ' ' . . ' 592 3.9 266 148 2.5 Horvát Szifavonorsz cögsz.

%a ' ' ' I 945 1-3 S.? 9351; %% Croatl'e-Slavonie, au lola! 78-21 06; 21-1 0-1

, . . . ' ' " _. Totaux

Az 1804. évi népösszeírás