Az üzemgazdasági statisztika helyzete és feladatai

mint a városi népesség. Több Vidéken

egyes—zöldség— gés főzelékfélék'et ajlehető—

ségekellenére sem termelnek rés fogyasz- tanak, e körülmény hátrányosan érinti étrendjüket. * ' '

Az átlagos helyzeten belül a téli és ta—

vaszi étrend termeszetesen kedvezőtle—

nebb, mint a nyári és őszi. Az utóbbi években a téli és tavaszi étrend változa—

tosabbá tétele érdekében egyre több fő- zelék- és gyümölcskonzerv került forga—

lomba, ezek fogyasztása azonban még nem vált általánossá, így a téli és tavaszi

étrendet -— különösen 'a paraszti háztar—

tásoknál — sok tekintetben az egyoldalú—

ság jellemzi.

A háztartások számottevő része az a yagi helyzettől függetlenül is egyolda—

lúan, helytelenül étkezik, és ez sokhelyütt a felvilágosítás, a megfelelő ismeretek hiányának következménye. Ez arra hívja fel a figyelmet, hogy a népesség élelme—

zési szinvonalának további javítása érde- kében az egyes élelmiszerek termelésének növelése mellett még hatásosabb felvilá—

gosító propagandamunkára van szükség.

Az üzemgazdasági statisztika helyzete és feladatai*

DR. OLLE LAJOS Gazdasági téren az a feladat áll előt—

tünk, hogy a termelés minden ágában gyorsabbá tegyük fejlődésünket. A kö—

vetkező években különösen ügyelnünk kell arra, hogy a gazdaság fejlődését jel- lemző minőségi mutatók tovább javulja—

nak: fokozzuk a munka termelékenysé—

gét, csökkentsük az önköltséget, emeljük a termékek minőségi színvonalát, bővít- sük választékukat.

E követelmények teljesítéséhez meg kell javítanunk. termelésünk anyagi—mű—

szaki feltételeit, emelnünk kell közvetlen termelőmunkánk színvonalát, javítanunk kell vezetési módszereinket. Ezek a té—

nyezők, amelyek munkánk hatékonysá- gát meghatározzák, szorosan összefügge- nek, komplex egységet alkotnak. A ha—

tékonyság emelése megköveteli, hogy a rendelkezésünkre álló anyagi és munka—

erő—tartalékokat feltárjuk, adott lehető—

ségeinket optimálisan kihasználjuk.

Minden területen és minden szinten végzett munkával szemben felállíthatjuk a tartalékok feltárásának, a. lehetőségek jobb kihasználásának követelményét. En- nek teljesítéséhez elengedhetetlenül szük- séges az, hogy a vonatkozó területek ál- lapotát behatóan megismerjük és ele- mezzük. Lényegében két szinten jelent- keznek'ezzel kapcsolatban a feladatok:

a) a közép- ,és felsőfokú irányító szer- veknél,

' A cikk a szerzőnek a Magyar Közgazda—

sági Társaság Statisztikai Szakosztálya által 1960. május 24—én rendezett ankéton elhangzott előadása. illetve .a vita során elhangzott felszó- lalások alapján készült.

_ azonban véleményem

b) közvetlenül a termelési az üzemekben, a vállalatoknál.

A gazdasági helyzet megismerésének, elemzésének — mint ismeretes — igen hatékony eszköze a statisztika: éspedig mind az irányító szerveknél, mind a ter—

melési egységeknél.

A közép— és felsőfokú irányítás, ellen—

őrzés szükségleteinek megfelelő statisz—

tika kiépítése az elmúlt években meg—

történt. Ma már az illetékes gazdasági vezetők igénylik a területükre vonatkozó statisztikát, segítik fejlődését, látják, hogy döntéseikhez, irányitó tevékenysé—

gükhöz objektív alapot nyújt a statiszti- ka. Távolról sem akarjuk természetesen ezzel azt állítani, hogy már nincsenek megoldatlan problémák. Éppen a közel- múltban elért eredmények, például a helyettesítő soros nettó volumenindex—

nek, a munkatermelékenység direkt mé—

rési módszereinek kidolgozása, az ágazati kapcsolatok mérlegének összeállítása stb.

azt mutatják, hogy bőven van még ten- nivaló az elemzési módszerek finomítása terén. —

A felső szinten végzett munka mellett szerint mind a mennyiség, mind az eredményesség te—

kintetében mindjobban elmarad a válla- latok, üzemek statisztikai munkája. Itt a vállalatok, üzemek belső (intem) sta- tisztikai munkájára gondolunk, mely ezeknek gazdasági—műszaki vezetését van hivatva szolgálni.

A vállalaton belüli statisztika rendsze- rét ' általában üzemgazdasági vagy rövi- egységnél,

1020

den üzemi statisztikának nevezzük. Az üzemgazdasági statisztika felada—ta töb- bek között annak kutatása, hogy a sta- tisztikai módszereket miként lehet alkal—

mazni az üzemgazdaság területén, meny- nyiben lehet az üzemeknél, vállalatoknál meglevő adatanyag felhasználásával, a statisztikai módszerek megfelelő alkal- mazásával olyan munkálatokat végezni, amelyek kiegészítik a könyvvitel és a kalkuláció eredményeit, továbbá olyan önálló statisztikai megfigyeléseket szer- vezni, amelyek meghatározott feladatok megállapításához, végrehajtásához, elle—

nőrzéséhez szolgáltatnak alapot.

Mindkét vonatkozásban rendkívül soka megoldásra váró feladat, melyek szinte hatványozódnak, ha'amunkálatok elvég—

zésénél figyelembe vesszük a modern szá—

mítási eszközöket, nyilvántartási, feldolgo- zási módszereket. Ezek a feladatok, ame—- lyeknek megoldásánál a statisztikai mód—

szereket eredményesen felhasználhatjuk egyaránt jelentkeznek gazdasági téren és gazdasági-műszaki téren.

A továbbiakban az iparvállalatok szem- pontjából vizsgáljuk az üzemgazdasági statisztika helyzetét, de az a vélemé- nyünk, hogy megállapításaink sok vo- natkozásban érvényesnek tekinthetők a kereskedelmi és a mezőgazdasági válla—

latokra is.

Azok az eredmények, amelyeket eddig a statisztika alkalmazása terén az egyes vállalatoknál, üzemekben elértek, igen bíztatók, jóllehet ezek a munkák több- nyire mostoha körülmények között, meg—

felelő támogatás nélkül, a főbb koncep—

ciók kidolgozása és koordinálása nélkül folytak. Ilyen jellegű munkák közül a legelterjedtebbnek tekinthetjük a vállala- ti, üzemi ún. ,,kisokosok" kidolgozását és vezetését, melyekben az adott területre vonatkozó legfontosabb gazdasági és gaz—

dasági—műszaki mutatókat regisztrálják a vállalat vezetősége számára. Az ilyen jellegű statisztikai munkáknál fordult elő a legtöbb esetben az, hogy a vállalat statisztikai részlege segítséget kapott mind a vállalaton belüli vezetéstől, mind felsőbb irányító szerveitől. Ezek az adat—

rösszeállítások főként azokat a mutatókat tartalmazzák, amelyeket valamilyen külső szerv (minisztérium, a Központi Statisz—

tikai Hivatal, illetve igazgatósága) is be- kér a kötelező beszámolási rendszer ke—

retében a vállalatoktól. Ez Mm _a vállalat gazdasági és mmm vezetése

számára nem lehet elegendő Nyilván—

való, hogy a vállalat, illetve üzem veze- tőségének szélesebb körű statiemmtá- jékoztatásra van szüksége, mint a külső

szerveknek A szélesebb kör milen

en kell felépíteni a vállalaton belüli célra készült statisztikákat. Megköveteli ezt a

belső vezetés meghatározott felépítést,

szervezete, speciális problémái. Megfele—

lőnek mondható ebből a szempontból, a Beloiannisz Híradástechnikai Gyár in—

tern statisztikai tájékoztatója, mely tar- talmazza az egyes üzemek termelésének alakulását az üzemek jellegének megfe—

lelő mutatószámokban kifejezve, az áru- forgalmat az üzemek között, a vállalati kiszállítást és exportot, a seleátre vonat- kozó adatokat, a létszám, a munkabér alakulását, a munkafegyelem, a balese—

tek mutatóit, a műszaki—gazdasági jel- lenizőket stb. A nyilvántartásból min- denkor könnyűszerrel leolvasható a terv- teljesítés és a fejlődés időbeli alakulása.

Röviddel a tájékoztató bevezetése után a vállalat valamennyi műszaki és gazda- sági vezetője igényelte a területére vo—

natkozó és a rokon területeket jellemző kimutatásokat, és felhasználhatóságát látva, megnőtt szemükben a statisztika becsülete.

Több alkalommal találkoztunk azon—

ban olyan törekvésekkel, amelyek példá- ul a munkaerő—ellátást, -felhasználást, a tervvel szembeni létszámtúllépáet olyan módszerekkel kívánják elemezni, indo—

kolt vagy indokolatlan voltát kimutatni, amelyek összipari vizsgálatokra megfe- lelők, vállalati szinten a foglalkoztatott létszám szükségességének, illetve túlzott mértékének kimutatására azonban nem alkalmasak.

Ritkán ugyan, de előfordul, hogy meg- határozott feladatok megoldása érdeké—

ben a vállalatok önálló statisztikai meg—

figyeléseket szerveznek, és ennek alap—

ján hosszabb időszakon keresztül beha—

tóan vizsgálnak egy—egy kérdést, vagy ad hoc jelleggel meghatározott időpont—

ban vizsgálnak meg mélyebben valami—

lyen problémát. Pedig az ilyen jellegű munkákra is nagyon sűrűn és széles te—

rületen szükség volna. Ott ahol ilyen munkával megpróbálkoztak, többnyire

jo eredményeket értek el. így a Hungária Vegyiművek—nél eredményesen hajtottak végre ilyen jellegű megfigyeléseket (pél—

dául egyes üzemekben fellépő feltűnő mértékű munkaerő-vándorlással kapcso—

latban), viszonylag széles körű üzemgaz—

dasági statisztikai nyilvántartási rend- szert épitett ki a Csepel Vas— és Fémmű- vek Csőgyára, a Gödöllői Arammérőgyár és más vállalatok.

Az előbbi kategóriába tartozó munkák—

nál is jóval ritkábban fordul elő olyan jellegű statisztikai munka, felvétel és elemzés, mely az igényesebb—aviszony—

lag nagyobb matematikai apparátust megkövetelő —— statisztikai módszereket alkalmazza. Erre főként a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen és más egyetemeken (a Budapesti Műszaki Egyetemen, a Miskolci Nehézipari Mű—

szaki Egyetemen) a mérnökök közgazdasági továbbképzésébe bevont dolgozók mutat—

tak rá. Kezdeményezésükre néhány he—

lyen, főként műszaki területeken megin- dultak ilyen jellegű munkák. így például az egyik budapesti textilipari vállalatnál a fonóorsók teljesítményének és a mun—

ka termelékenységének, az Almásfüzitői Timföldgyárban a kikeverési folyamat—

nak vizsgálatánál korrelációszámításokat végeztek. A kifejezetten gazdasági terü—

lethez közelebb eső téren is történtek hasonló kezdeményezések. így például több könnyűipari vállalatnál reprezentativ megfigyelés alapján határoztak meg az anyag minőségével összefüggő egyes bér- tényezőket, a Dorogi Szénbányászati Trösztnél a kieső m—űszakok alakulását trendszámitás és szezonindex—számitás segítségével elemezték. Mindezek a vizs-—

gálatok azt igazolták, hogy érdemes fog—

lakozni ezekkel a kérdésekkel.

Vizsgáljuk meg, hogy ha ilyen biztatok már a kezdeti eredmények is, mi az oka az ezen a téren mutatkozó lemaradásnak.

Ennek alapvető tényezőit a követke- zőkben jelölhetjük meg:

1. Az üzemgazdasági statisztika a sta- tisztika legfiatalabb ága. így objektíve indokolt, hogy az ágazati statisztikák kö- zül viszonylag legfejlettebb iparstatisz—

tikán belül is e téren mutatkozik a leg—

nagyobb lemaradás.

2. Nálunk a felszabadulás után főként az ágazati és a gazdaságstatiszti'ka gyors fejlődésnek indult, amely az utóbbi idő—

6 Statisztikai Szemle

szakban tovább fokozódott. Szükségem tette ezt tervgazdálkodásunk. Ugyanak- kor azonban a tervgazdálkodás megszer—

vezése és kiépítése megkövetelte, hogy az erőket a statisztika területén is a köz- ponti kérdések, ipari és más ágazati szinten felmerülő, általában népgazdasági méretekben jelentkező kérdések megol—

dására koncentráljuk. Érvényes ez mind a Központi Statisztikai Hivatal, mind az egyes szakminisztériumok statisztikai részlegeinek munkájára.

3. Fékezte vagy legalábbis nem segí—

tette elő az üzemgazdasági statisztika fej—

lődését a túlzott mértékű centralizáció, a vállalati önállóság túlzottan szűk kere—

tek közé való szorítása.

4. A szocialista gazdálkodás új felada—

tok elé állította az üzemgazdasági statisz—

tikát, és a megváltozott körülmények kö- zött a kapitalista gazdálkodás korszaká—

ból szerzett tapasztalatok nehezen, sok- szor egyáltalában nem voltak hasznosít- hatók.

5. Nem alakult ki sok esetben megfele-—

lő kapcsolat a statisztika és a számvitel különböző ágai között, és lemaradás je—

lentkezik az üzemgazdaságtan általános fejlesztése területén is.

Ezek a többé-kevésbé objektív körül—

mények azután továbbgyűrűzés folytán más területekre is kihatottak, ugyanak—

kor más irányból nyert impulzusokkal még felerősödtek, és lényegében előidé- zőivé váltak a mai helyzetnek.

Néhány ilyen közvetett, de nem lé- nyegtelen kérdésre kivánunk példakép—

pen utalni.

Ha visszagondolunk az 1950—es évek elejére, azokra az esztendőkre, amikor a vállalati statisztikusok képzése és tovább- képzése a fénykorát érte, akkor jónéhány nagyon tehetséges vizsgázóra emlékezhe—

tünk vissza. Kitűnően felkészült, alapos elméleti és gyakorlati ismeretekkel ren- delkező, aktív dolgozókkal találkoztunk a vizsgákon. Legnagyobb részüket ma már nem találjuk meg akkori vállalatuk- nál: túlnyomó részük a Központi Statisz—

tikai Hivatalnál, a szakminisztériu—

moknál, más országos szerveknél helyez- kedett el. Akik esetleg vállalatuknál maradtak, azok is ma már többnyire el—

Szakadtak a statisztikai munkakörtől. Ez—

zel kapcsolatban a bérkérdéssel össze- függő problémákról sem szabad megfe—

1022

ledkeznünk. Az anyagi megbecsülés ösz- szefügg az erkölcsi megbecsüléséel is. E téren sem minden tekintetben kielégítő a helyzet.

Sok vállalatnál a statisztikát és a sta- tisztikusokat mint a külső ellenőrzés szervét és embereit kezelték, és kezelik még ma is. Részben a túlzott mértékű centralizáció egyik következményeként állott ez elő. Előidézője volt ennek azon- ban az is, hogy a statisztika a vállalaton belül nem töltötte be megfelelően a sze- repét. Meg kell jegyezni, hogy nem egye—

dül a statisztikai munkakörben dolgozó—

kon múlt ez minden esetben. Sokszor helyes kezdeményezésük nem talált meg- felelő megértésre, támogatásra a vállalat vezetősége részéről. Összefüggésben van ez a vállalatvezetés színvonalával és mód- szereivel is, melyhez járult azután a már említett rokon területen tapasztalható, nagyjából hasonló lemaradás. Ez sem ha—

tott serkentőleg az üzemgazdasági sta—

tisztika fejlődésére, a statisztikai káde—

rek szakmai lelkesedésére.

így állt elő az a helyzet, hogy nem ré—

gen —— amikor a Közgazdaságtudományi Egyetemen egy más célból véletlenszerű kiválasztással begyűjtött anyag felhasz- nálásával megvizsgáltuk néhány ipar—

vállalatnál a közgazdasági munkakörök munkaerő—ellátottságára vonatkozó anya—

got —— azt találtuk, hogy a foglalkozta- tott statisztikusok 34 százalékának nincs középiskolai végzettsége, 26 százaléká- nak nem közgazdasági jellegű középisko—

lai végzettsége van, és e két csoportba tartozóknak csak a fele végzett munka—

körének ellátásához szükséges tanfolya—

rmot. Közgazdasági egyetemi végzettséggel mindössze 3 százalék rendelkezik, és ugyanekkora a más (jogi) egyetemet vég- zettek aránya is.

Nyilvánvaló, hogy ilyen körülmények között nehezen követelhető meg, hogy vállalatainknál általában magas színvo—

nalon álljon az üzemgazdasági statisztika, alkalmazásra kerüljenek a bonyolultabb statisztikai módszerek.

Ugyanakkor az a sok helyütt kialakult szemlélet, hogy a vállalati statisztikusok lényegében külső szervek odahelyezett bedolgozói, hatását éreztette abban az irányban is, hogy a statisztikusok létszá—

ma sem alakult a mennyiségi és minőségi követelményekkel arányosan. Nehezitette

az e téren előállott helyzetet a sokszor túlzott mértékű vállalaton kívülről érkező adatszolgáltatási igény is.

Ha elfogadjuk a bevezetőben mondotta- kat, melyek szerint jelenlegi helyzetünk, az előttünk álló feladatok sürgetően meg-—

követelik az üzemgazdasági statisztika fejlesztését, akkor ez egyúttal objektív alapokat teremt az e téren fennálló körül—

mények megváltoztatásához is. Különösen fontos ebből a szempontból a vállalatok- nak a korábbinál nagyobb fokú önálló—

sága, mely szükségszerűen felveti az üzemgazdasági statisztika szerepének nö- vekedését, és a követelmények emelésé- vel potenciálisan lehetőséget is képes te- remteni a helyzet megváltoztatásához.

Nézzük most meg azt, hogy a helyzet is- meretében mit is kell tennünk az akadá- lyok elhárítása, a fejlődés biztosítása ér—

dekében. Nem vállalkozhatunk arra, hogy minden problémát felvessünk, még ke- vésbé arra, hogy megoldásukra javasla—

tot tegyünk. Csupán a fő kérdéseket vet-' jük fel, hogy ezzel segitséget nyújtsunk a munka megindításához. Ezek'előrebocsá—

tása után vizsgáljuk meg, kinek a feladata a helyzet megváltoztatása, és mit kell

tenni a változtatások érdekében.

A központi szervek vonalán vizsgáljuk meg először a helyzetet. Itt nyilvánvalóan feladatai vannak:

a) a Központi Statisztikai Hivatalnak, b) a szakminisztériumoknak,

c) az oktatási intézményeknek.

a) A Központi Statisztikai Hivatalnak, mint a statisztika legfőbb szervének fe—

lelőssége e téren nem hagyható figyelmen kívül. Az érvényben levő statisztikai tör—

vény is feladatául jelöli meg a Központi Statisztikai Hivatalnak az egész statiszti—

kai rendszer fejlesztését, módszertani kérdések kidolgozását. Nem lehet ez alól kivétel az üzemgazdasági statisztika te—

rülete sem. Nyilvánvaló, hogy feladatkö—

rébe tartozik a kötelező beszámolási rend—

szer keretén túlmenően az üzemgazdasági statisztika alapkérdéseivel való foglalko—

zás, a vállalati statisztikusok helyzetével való törődés. Nem az egyes részterülete—

ken felmerülő speciális kérdésekre gon—

dolunk természetesen, hanem az olyan általános problémákra, melyek az üzemi statisztika minden területén jelentkeznek, a vállalati statisztikusokat általában

érintik, függetlenül attól, hogy melyik szakminisztériumhoz tartoznak.

b) A szakminisztériumok szerepe döntő fontosságú. Sok tekintetben lényegében tőlük függenek az eredmények.

így elsősorban a hozzájuk tartozó vál- lalatok gazdasági és műszaki vezetésére sokoldalúan hatni tudnak abban az irányban, hogy igényeljék statisztikusaik—

tól az üzemgazdasági statisztikát, és ehhez a vállalaton belül a lehetőségeket megte- remtsék]. Természetesen ez sok esetben

először a minisztériumon belül a meg-—

felelő légkör és feltételek megteremtését teszi szükségessé. Itt is segítséget nyújt- hat a minisztériumoknak a Központi Sta- tisztikai Hivatal.

Másodszor a minisztériumnak nagymér—

tékű segítséget kell nyújtania az egyes iparágak és vállalatok üzemgazdasági sta- tisztikai módszereinek fejlesztésében.

Koordinálnia, szerveznie kell e téren a munkát.

c) Minthogy módszertani fejlesztésről van szó, illetve sok esetben módszertani eszközök konkrét kidolgozásának problé- mája merül fel, az oktatási intézmények- nek is behatóbban kell foglalkozniok az üzemgazdasági statisztika kérdéseivel.

Lényegében tankönyveink sem foglalkoz—

tak megfelelően ezzel a kérdéssel.

Bár nem az oktatási intézményekhez tartozik szorosan, de összefüggésben van velük, ezért itt vetjük fel a felmerülő tan—

folyami képzés vagy más jellegű tovább- képzés szükségességét is. Az előzőkben mondottakból következik, hogy tovább—

képzésre szükség van, s ha ezt nem biz—

tosítjuk, akkor lehetetlen az előrehaladás.

A Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztályának keretein belül is szervez—

hető kevésbé kötött szakmai továbbkép—

zés. _

Ami a vállalaton belüli feladatokat il—

leti, itt is két részre oszthatjuk a meg—

oldandó kérdéseket. Az egyik a vállalat vezetésével, a másik a statisztikai részle—

gek munkájával van kapcsolatban.

A vállalat vezetésével kapcsolatban az e tekintetben felmerülő problémákat már az előzőkben is több alkalommal érintet- tük. Az üzemgazdasági statisztika közvet- len felhasználói egyben közvetlen felette—

sei is az e munkakört ellátóknak. Igy

döntő láncszemet alkotják minden, az üzemgazdasági statisztika kérdésével ösz—

—_3—

szefüggő, problémáznakL Hogyan biztasít- hatjuk támogatásukat? ' * *

Meg kell mutatnunk, hogy mit nyújthat

számukra az üzemgazdasági statisztika, (

meg kell őket ismertetnünk a statisztikai módszertan főbb eszközeivel. Nem olyan szinten, hogy azokat önállóan alkalmazni vagy kidolgozni tudják, ez nem felada—

tuk, hanem csak olyan mértékben, hogy

lássák hasznát, és így azt igényeljék' be—

osztottaiktól. Győződjenek meg arról, hogy a vállalat statisztikai réleegeire nem a külső szerveknek, hanem a válla—

lat vezetőségének van elsősorban szük- sége. Azt hisszük e téren a Közgazdaság—

tudományi Egyetemen folyó levelező ok- tatásban, de különösen a mérnök-köz—

gazdász képzésnél nagyjából megfelelő eredményeket értünk el. Propaganda- munkánkat azonban e téren fokoznunk kell, ehhez igénybe kell venni a szak- sajtót, a Magyar Közgazdasági Társasá—

got és más társadalmi Szerveket is.

Alapvető változást azonban e tekintet- ben is a vállalati statisztikusok jó mun—

kájával érhetünk el. Nekik kell az eddigi—

nél nagyobb segítséggel a létrehozott üzemgazdasági statisztikán keresztül ön-

maguk és munkájuk elsőrendű propagá—

toraivá válniok.

*

A Statisztikai Szakosztály ankétján résztvevők az előadást követő vitában a következő kérdésekkel foglalkoztak.

1. A legtöbb hozzászóló, többek között Káldor Mihály (Kohó- és Gépipari Mi—

nisztérium), Kaszás Pál, Schubert György—

né, dr. Adamovz'ts Jenő (Csepel Vas- és Fémművek), Csorba Miklós (Csemege Élelmiszerkereskedelmi Vállalat), Schind- ler Balbtna (Wesselényi utcai Közgazda—

sági Technikum) felvetették, hogy több szinten kell megoldani az oktatás, tovább- képzés kérdését. Megfelelő oktatást kell biztosítani alsóbb fokon az üzemgazdasági nyilvántartást, adminisztrációt végzők számára, foglalkozni kell a magasabb statisztikai elemzési módszerek ismerte- tésével felsőbb szinten, és nem szabad megfeledkezni a nem kifejezetten statisz- tikai munkakörben dolgozók (tervezők, könyvelők, más gazdasági szakemberek) oktatásánál sem a megfelelő statisztikai szakanyagok biztosításáról.

1024

2. Vita alakult ki abban a tekintetben, hogy a vállalaton belül kinek, milyen mértékben és vonatkozásban feladata az üzemgazdasági elemzés, milyen szerepet kell betölteniök itt a statisztikusoknak.

Havas Péter (Központi Statisztikai Hiva- tal) az elemző munkát, az ehhez szüksé—

ges magasabb szintű feldolgozást nem te—

kintette kifejezetten az üzemi, vállalati statisztikusok munkakörébe tartozó fel—

adatnak. A jelenlevők többsége azonban ezzel nem értett egyet. Az üzemi nyilván- tartások egyszerű vezetését nem tekin- tették önálló statisztikai munkának. Han- goztatták, hogy a felelős statisztikusok- nak —- ilyen jellegű munkakörre minden nagyobb vállalatnál szükség van — fel—

adata az elemző, értékelő munka végzése.

3. Több felszólaló rámutatott arra, hogy az üzemgazdasági statisztika megfelelő műveléséhez meg kell javítanunk az össz- hangot a számvitel különböző ágai kö—

zött, ami az üzemi statisztika és az üzem- gazdaságtan párhuzamos fejlesztésével valósítható csak meg. Ilyen vonatkozás—

ban szólt hozzá a vitához Albert György (Csepel Vas— és Fémművek Csőgyára) és Adorján Attila (Magyar Pamutipar).

4. A vállalati statisztikusok felhívták a felsőbb szervek figyelmét arra, hogy a túlzott mértékű külső adatszolgáltatási kötelezettség sokszor odavezet, hogy a vállalati statisztikusoknak nem jut ide—

jük az üzemi vizsgálatokra. Ugyanakkor igényelték, hogy a korábbi (az 1950-es) évekhez hasonlóan a Központi Statiszti—

kai Hivatal és a szakminisztériumok a tanfolyami oktatáson túlmenően nyújt- sanak nagyobb segítséget a vállalatok részére. Ennek szükségességét főként

W

Kardeván Vilmos (Hungária Vegyimű—

vek), Pusztai Béla (Szállítóberendezések Gyára), Vámosi Sándorné (Hazai Fésüs—

fonó és Szövőgyár) vetette fel.

5. A kereskedelem és a mezőgazdaság területén dolgozók elmondották, hogy az ő területükön is hasonló a helyzet mint az iparban. Részben vannak pozitív tapasz- talataik is, de általában az iparéhoz ha—

sonló problémákkal küzködnek. Nagy Lóránd az Allami Gazdaságok üzemszer- vezési Kutató Intézetének tapasztalataira utalva elmondotta, hogy az ilyen jellegű intézetek sokat tehetnek az üzemgazda- sági statisztika fejlesztéséért, minthogy megfelelő működésüknek előfeltétele az üzemgazdasági statisztika fejlesztése.

6. Felvetették a hozzászólók, hogy a szaksajtónak is nagyobb mértékben fog- lalkoznia kell az üzemi kérdésekkel, pub- likálnia kell azokat a módszertani tapasz—

talatokat, melyek egyes területeken jó eredményeket hoztak. E kérdéssel foglal—

kozott többek között dr. Lengyel László (Központi Statisztikai Hivatal).

Összefoglalóan megállapíthatjuk, hogy az ankét eredményes volt, s minden bi- zonnyal kiindulópontját jelenti a foko—

zódó és eredményes munkának ezen a területen. Alkalmas volt arra, hogy meg- határozza a fő tennivalókat, megteremtse a koordináció lehetőségét. E tekintetben nagy feladat hárul a Magyar Közgazda—

sági Társaság Statisztikai Szakosztályára.

A Statisztikai Szakosztály az üzemgazda—

sági statisztikai kérdéseivel való foglal- kozás elősegítésére munkabizottságot állít össze.

A kő— és kavicsbányászat fejlődése, 1950—1959

HUSZÁR ERNÖNÉ

Hazánk kőbányászati iparának fejlesz- tése szorosan összefügg az építési program

———ezen belül az útépítés és az útfenntartás

— fejlesztési irányaival. Magyarország a felszabaduláskor az európai színvonaltól messze elmaradt úthálózattal rendelke—

zett. A felszabadulás után, különösen az 1950-es évek első felében, jelentős útépí—

tési programot bonyolítottak le, 1955 után

azonban az építkezések üteme lassúbb lett,m s csökkent az útfenntartási munkák volumene is.

Az úthálózat állapota — tekintettel az egyre növekvő teher- és személyforgalom—

ra 4- feltétlenül előtérbe helyezi az elma- radt útépítési és —fenntartási munkák pótlását és távlati fejlesztési tervek ki—

dolgozását.