90
aránt külkereskedelmileg különösebben je- lentősek.
b) A külkereskedelem indexe. A külkeres- kedelmi mérleg egyensúlya, FOB paritáxst fi- gyelembe véve. Kívánatos lenne a vizsgála—
tokat — a kereskedelmi forgalmon kívül -—
a fizetési mérlegre is kiterjeszteni.
c) Az ipari termékek export—arányának in- dexe. Ez a mutató különösen fontos az 1975.
évi fizetési mérleg egyensúlyához szükséges kereskedelmi többlet biztosítása érdekében.
Tekintettel a mezőgazdasági termékek jelen- tős kül-kereskedelmi szerepére (12 százalék az importban. 17 százalék az exportban), e téren is kívánatos lenne hasonló mutató.
d) Az ipari termelés növekedésének in- dexe. Havonta csak szűkebb körre vonatko- zik. de negyedévenként már magában fog- lalja a repülőgépipar. a szerszámgiépipar, a mezőgazdaság és az élelmiszeripar termelé- sének eredlményeit is.
e) A foglalkoztatottság indexei. A muta- tók a munkaerőpiac alakulására vonatkoz- nak. Számításba veszik mind a munkanélkü—
liek számát, mind a kielégítetetlen munka- erő-keresletet. Külön mutató foglalkozik az ipari foglalkoztatottság helyzetével. A
A továbbiakban szükségesnek látszik kü—
lön mutató használata a harmadik szektor foglalkoztatottságának vizsgálatára. Az 1970
—l975 között tervezett 1000 000 fő nem me- zőgazdasági létszámemelkedésből ugyanis csak 250000 fő jut az iparra. E mutató ki- alakításához azonban nem rendelkeznek megfelelő adatokkal.
Anemzetközi helyzet mutatóía következők.
a) A főbb kereskedelmi partnerek ipari termelése növekedésének mutatója. Kiszámí- tásánál az említett legfontosabb kereskedel—
mi partnerek ipari termelése növekedésének irndexeit súlyozzák a szóban forgó országok- nak a Franciaország exportjában elfoglalt arányával.
b) A nemzetközi áralakulás mutatója. A hat ország együttes kiskereskedelmi árin- dexe. Súlyként az egyes országoknak az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fej- lesztési Szervezet) országaiba irányuló ex—
portiának megoszlását használják.
A szakemberek számára nehézséget jelent az a körülmény. hogy a nemzetközi gazda—
sági helyzetnek vannak nem számszerűsít- hető elemei (például a nemzetközi valuta- rendszer működése), amelyeket figyelemmel kell kísérni.
A francia ipar teliesítményeinek mutatói- az alábbiak szerint csoportosíthatók:
a) A francia ipar versenyképességének jellemzésére két mutatót számítanak:
-—az ipari termékek térhódításának mutatója arányba állítía Észak—Amerika, a Közös Piac és a Szabadpiaci Társulás tagjaiból álló 15 országnak
STATlSZTlKAI lRODALMl FIGV'ELÖ
Franciaországból származó importját ugyanezen or—
szágok Franciaországba irányuló exportjával:
-— a belföldi piac részesedése az ipari termékek—
ben is a késztermékek importjának és ugyanezen cikkek fogyasztásának kapcsolatát jelzi.
b) A munkatermelékenység mutatója. Az ipari termelés indexének és a munkaórák száma indexének hányadosa.
Az ipari teljesítmények értékelésénél szük- ség lenne egy olyan mutatóra. amely szexm- beállítaná az iparban megvalósított produk- tív beruházásokat az üzembe helyezés utáni
időszakban elért eredményekkel.
A francia nemzetgazdaság korábbi ter- veiben a mutatóknak nemcsak tájékoztató jellegük volt, hanem bizonyos automatiz- mussal működtek. A legfőbb mutatók csak bizonyos sávon belül változhattak. Ha há—
rom egymást követő hónapban túllépték'a megadott küszöböt. ez már egyensúlyi zavart jelzett, amit vagy hatósági operatív intézke- dés. vagy a terv célkitűzéseinek módosítása követett. Annak érdekében, hogy beavatko- zásra ne kerüljön túl gyakran sor -— különö- sen ne ciklikus vagy véletlenszerű jelensé- gek hatására — a mutatók mozgási határait tágra szabták. Ezáltal viszont a mutatók el- , vesztették eredeti ,.riasztó" hatásukat.
A hatodik francia nemzetgazdasági terv megszüntette a jelzőszámok automatikus jel—
legét. fenntartva azt a lehetőséget a gazda—
ság'i szervek számára, hogy a legalkalma—
sabb pillanatban közbelépjenek.
Az utóbbi néhány évben a nyugati orszá—
gokban, főként az Egyesült Államokban és Franciaországban a gazdasági mutatók mellett mind naayobb figyelmet szentelnek a társadalmi helyzetet elemző vizsgálatok—
nak. Bár a hatodik nemzetgazdasági terv még ilyen társadami mutatók nélkül került nyilvánosságra, a tervezők e területen is ki- dolgozták a legfontosabb mutatókat, ame- lyek a hetedik nemzetgazdasági tervben már feltehetően felhasználásra kerülnek. Ezek a jövedelemeloszlás és újraeloszlás, a lakás, az oktatás, a népesség. az egészségügy és a munka területére vonatkoznak. A cikk eze- ket is részletesen bemutatja.
(lsm. : Nádas Péterné)
HACSATUROV, T.:
A BERUHÁZÁSOK HATEKONYSÁGÁNAK MEGÁLLAPITÁSÁT SZOLGÁLÓ MÓDSZEREK
TÓKÉLETESíTÉS'E
(Szoversensztvovanie metodov opredeleniía e'ffek—
tivnoszti kapitalnüh vlozsenij.) - Voproszü Ékonomíki.
1973. 3. 28—42. p.
Az elmúlt évek során a hatékonyság terü- letén végzett tudományos, elemző munka eredményeként számos új módszer, elemzési eljárás áll rendelkezésre. Az eredmények
STATiSZTlKAl IRODALMI FlGYELÖ
összefoglalására jó alkalmat nyújt az a tény, hogy a beruházások hatékonyságával fog—
lalkozó konferencia éppen 15 évvel ezelőtt került megrendezésre, s az új technika és a beruházások hatékonyságának meghatáro—
zására szolgáló ,,típus metodika" 13 éve van érvényben.
A gazdasági színvonal emelkedésével nő a gazdasági folyamatok valószínűségi jelle—
ge. Ezért a tervek, illetve a prognózisok ada—
tainak a tényleges értékektől való eltérése esetenként fontossá válhat. Ebből követke—
zik, hogy a prognóziskészítés során a számi—
tásokat különös gonddal és pontossággal kell elvégezni. A másik következmény az, hogy a hatékonyság hosszú távú vizsgálata során nemcsak a vizsgált változók dinamiká—
ját kell figyelembe venni, hanem magukat a számítások alapját képező normatívákat sem lehet változatlannak tekinteni.
A hatékonysági normatívák elemzésével kapcsolatban az abszolút és a relatív haté- konyság fogalmát tisztázni kell. Mint isme- rétes, a tervezés során két alapvető kérdés merült fel. Egyrészt, hogy milyen társadalmi szükségleteket kell kielégíteni, másrészt, hogy milyen módon történjék e társadalmi szükségletek kielégítése.
Az abszolút hatékonysági mutató annak eldöntésére használható, hogy mi legyen a termelés célja, mit termeljenek, azaz milyen (egyéni és társadalmi) szükségleteket elégit—
sene'k ki. E szükségletek egyike sem helyeti tesíthető a másikkal, és a kielégitésük mér- téke a társadalom rendelkezésére álló fel- halmozási alap nagyságától függ. A kielégi—
tendő szükségletek kiválasztásához olyan módszerekkel kellene rendelkezni, amelyek segítségével lehetővé válna a kiválasztásra kerülő szükségletek összemérése. llyen mód—
szerek azonban eddig még nem kerültek ki- dolgozásra. _Némi támpontot adhat e vonat-
kozásban a beruházások és az állóalapok abszolút hatékonysági mutatója, amely a nemzeti jövedelmet vagy nyereséget veti össze a beruházásokkal vagy az állóalapok—
kal.
A relatív hatékonysági mutatóval végez- hető számítások arra adnak választ, hogy a termelés, illetve a kiválasztott szükséglet ki- elégitése hogyan történjék. Például a fűtő- anyag-szükséglet kielégíthető többek között kőolajjal, gázzal vagy szénnel. Ugyanúgy a villamos energia iránti igény egyaránt fe—
dezhető hőerőművek vagy vízi erőművek épi- tésével. lgen gyakran felmerül az a kérdés is, hogy adott termelési objektumot hova te—
lepítsenek, illetve hogy a különböző varián- sok közötti választás hogyan történjék a be- ruházási és folyamatos ráfordítások figye- lembevételével.
A fenti megkülönböztetés ellenére nem szabad elfelejteni. hogy az abszolút és a re-
91
latív hatékonyság szorosan kapcsolódik egy—
máshoz. A tervben kiválasztott variáns meg- határozza a kapcsolódó iparágak termelési volumenét is.
Az abszolút hatékonysági mutatóban kife- jezésre jutnak olyan tényezők, mint a gazda- sági növekedés, a munkatermelékenység nö—
vekedésének üteme, az anyag- és állóalap—
igényesség csökkenése stb. Mint ismeretes, az abszolút hatékonysági mutató értéke, amely a nemzeti jövedelmet viszonyítja az alapokhoz, az elmúlt évek során csökkenő tendenciát mutatott az egész népgazdaság vonatkozásában. A termelés intenzifikálása, a munka-. a nyersanyag- és az állóalap—
igényesség csökkenése, valamint a belső források kiaknázása alapján számolni lehet azzal, hogy az abszolút hatékonyság csök- kenése megáll, sőt a jövőben növekedni fog.
Másként áll a helyzet a relatív hatékony- sági normatívával, amely a folyó ráfordítá- sok terén elért megtakarításokat veti össze a különböző beruházásokkal és azt a mini- mális folyó megtakarítást határozza meg, amely alatt a beruházási variáns elfogadha- tatlan. Eza normatíva egyáltalán nincs kap- csolatban sem a nyereséggel, sem a munka- termelékenységgel, amint ezt néhányan gon- dolják. Nem igaz tehát az, hogy minél na- gyobb a nyereség. annál magasabbnak kell lennie a normatívának. A viszony tulajdon- képpen fordított: minél magasabb a mun- katermelékenység vagy a nyereség, annál alacsonyabb lehet a relatív hatékonysági mutató. Míg az abszolút hatékonysági mu- tató átlagos érték, a relatív hatékonysági mutató növekmény—határérték, és azt a mi- nimálisan még megengedhető hatékonysá- got jelzi, amely mellett még célszerű vala- mely adott variánst megvalósítani. E norma—
tívának az értéke egyrészt a rendelkezésre áiló felhalmozási alaptól, másrészt (: beru- házási igénytől függ. Minél nagyobb a fel- halmozási alap, annál alacsonyabb lehet a normatíva. igen érdekes a normatíva kap- csolata az új technika bevezetésével. Ha például magas a relatív hatékonysági nor- matíva értéke, akkor olyan variánsok kerül—
nek előtérbe, amelyek kisebb beruházási igénnyel járnak. Ilyen esetekben az olcsóbb, de kevésbé modern technikát kell előnyben részesíteni. Ugyanakkor a normatíva ala-
csonv értéke ösztönzőleg hat az új. legfej—
lettebb technika bevezetésére.
Fontos kérdést jelent annak megállapítá—
sa, hoayan alakul az abszolút hatékonyság dinamikája, valamint a relatív hatékonyság normatívája hosszú távon. A termelés inten—
zifikálása, a munkatermeléke'nység emelke- dése. a technikai haladás meggyorsulása következtében a beruházások abszolút haté- konysága előreláthatólag nőni fog. A relatív hatékonysági mutató értékét a technikai ha-
92 STATISZTlKAl lRODALMI FlGV'ELÖ
ladás vívmányai gyorsabb bevezetése érde—
kében, perspektivikusan a jelenlegi O,12-ről 0.10-re, esetleg 0.08—ra csökkentik. Ennek el- lenére célszerű a hatékonysági norma feletti beruházások volumenét is korlátozni, bár a gyakorlatban ez még nem vezetett érzékel- hető eredményre.
A hatékonyság vizsgálatánál általában el- tekintenek az árak változásától. Ez azonban meglehetősen durva leegyszerűsítés, hiszen a hatékonyság nagymértékben az árszínvo- nal függvénye. Ezért a hatékotyság pers- pektivikus vizsgálatát ki kell egészíteni az árak prognózisával. Az ilyen prognózis ké- szítése során a munk—atermelékenység válto—
zásából és az anyagráforditás alakulásából kell kiindulni.
A beruházások hatékonyságának megha- tározásánál két további, nagyon fontos as- pektust kell figyelembe venni. A számítások szerint a Szovjetunióban a beruházások ki- vitelezése átlagosan 5 évet vesz igénybe, de ez esetenként 12 év is lehet. Ehhez még hoz—
záveendő további 1—2 év, amely a beruhá- zás befejezése és hasznos hatásának jelent- kezése között telik el. Felmerül az a kérdés, hogy ilyen esetekben indokolt-e a lekötött eszközök miatt veszteséget elszámolni. A szerző véleménye szerint ez akkor helyes, ha ez a kivitelezési idő rövidülése, valamint ha- tékonyabb módszerek alkalmazása irányába
hat.
A hatékonyság elemzésében fontos szerep juthat a termelési függvények alkalmazásá- nak. Az általánosan ismert módszerek ugyanis nem teszik lehetővé az élő— és a holt—
munka-ráfordítások relatív hatékonyságának pontos meghatározását. A termelési függvé- nyek segítségével meg lehet határozni az alaphatékonyság differenciált mutatóját az élő munka mennyiségi és minőségi változá- saitól függetlenül. Az élő munka holt mun- kával történő helvettesítésének vizsgálata so- rán a munka technikai felszereltségét vetiük
össze a munka termelékenységével. Úgy tűnik. hogy a technikai felszereltség a ter—
melékenységemelkedés legfontosabb ténye- zaje.
A hatékonyság vizsgálatát számos más te- rületre is ki kell terjeszteni. lgy rendkívül fontos az oktatás, illetve az oktatási ráfo—r- dítósok hatékonyságának meghatározása.
Ugyanilyen értelemben viZSgálni kell a szo—
ciálpolitikai. a munkakörülmények megjaví- tását szolgáló intézkedések hatását. Köz- ponti jelentősége van e területen a lakás- építésnek. a kereskedelemnek és az egyéb lakossági szolgáltatásoknak. illetve e tevé—
kenyséaek hatékonyságának. A természeti
erőforrások ingyenes igénybevétele a to- pasztalatok szerint hatékony felhasználásuk ellen hat. Célszerű lenne bevezetni, hogy a vállalatok térítést adjanak az erőforrások
igénybevételéért, ami megakadályozhatja' ezen erőforrások pazarlását.
A szerző véleménye szerint a beruházások hatékonyságának vizsgálati módszereit szé- les körűe'n vitatni kell, ami jelentősen hozzá- járulhat a hatékonyságmérési módszerek to- vábbi tökéletesítéséhez és végeredményben
az új technika bevezetéséhez. '
(ism.: Nagy Sándor)
HESTON, A.:
A GDP BECSLÉSÉRE SZOLGÁLÓ EGYSZERÚSlTETT MÓDSZEREK ÖSSZEHASONLlTÁSA
(A comparison of some short-cut methods of esti- mating real product per capita.) - The Review of
Income and Wealth. 1973. 1. sz. 79—104. p. *
A tanulmány azokat a módszereket vizs- gálja, amelyek valamely szintetikus nemzet- gazdasági mutató (általában a GDP) nem—
zetközi összehasonlítására alkalmasak. Rész- letesen ismerteti, hogy a témával foglalkozó szerzők (Jánossy F., W. Beckerman, Szilá- gyi Gy., Ehrlich É.) milyen módszereket dol- goztak ki és milyen eredményekre jutottak.
A részletes érték—adatokon. árakon és té- teles átszómításon alapuló összehasonlítá- sokhoz képest az egyik egyszerűsítési lehe- tőség az átszámítás módszerének fenntartá—
sa a részletezettség és az adattömeg jelen—
tős szűkítésével. Ily módon lehetővé válik az összehasonlítások folyamatos továbbveze—
tése, és az időről időre sorra kerülő részle- tes összehasonlítások is (amelyeket a szerző öt-tiz évenként szükségesnek tart) könnyeb- ben elvégezhetők.
Az egyszerűsített összehasonlitások másik fajtája a korreláción, a naturális mutatók és a GDP kapcsolatán alapuló módszerek csoportja. A tanulmány különös súlyt helyez e módszereknek a fejlődő, illetve a gazda- ságilag elmaradott országokban való alkal—
mazhatóságának kérdésére.
Felhasználva az említett szerzők által ki- dolgozott módszerek elemeit, Heston kétfé- leképpen végzi el az országok egy lakosra jutó GDP-jének összehasonlítását: egyszeres és többszörös regresszióval. Számitásaihoz 101 ország 1963—1965. évi adatait használta fel és mintegy 30 naturális mutató és a bi- vatalos valutakulccsal dollárra átszámított GDP kapcsolatát vizsgálta meg. A mutatók közül 14 esetben talált kellő mennyiségű adatot és egyben szoros (R2)0.50) kapcso—
latot. Ezek az acél— és az energiafogyasztás, (] villamosenergia—termelés, (] gépkocsik szá—
ma, a cementtermelés, a használatban levő traktorok száma, a telefonkészülékek száma.
a rádiókészülékek száma, az újságpapír-fo- gyasztás. az egy orvosra jutó lakosok száma, az egy kórházi ágyra jutó lakosok száma;
