Q ibliotheca H istorica
2 0 '3 3 't ‘ H-
SCHULHOF IZSÁK
BÜDfel
[ 1686 ]
H É B E R B Ő L F O R D ÍT O T T A J Ó L E S Z L Á S Z L Ó
A Z U T Ó S Z Ó T S Z A K Á LY F E R E N C ÍRTA M AGYAR H E L I K O N
1981
MTAK
619302
MAG KAR ruaoMÁNKOS akaoénüa
íWYVTKKÍ
pr
e
Tun. vKAJJÉMIA * ' .... U s s . / t f #
felséges és igen dicsőséges és
^ já m b o r Leopoldus róm ai csá-
■ szár1 - n övekedjék dicsősége -
^ M K tk idejében történt, a (rövidített időszám ítás szerinti) 438. és 439. évben.2 Én akkor Buda szent gyü lekezetében la k tam . A város a török birodalom uralm a alatt állott, s lakozásunk viruló volt, akár a zöld ellő olajfa, biztonságos és n yu gal
mas - valóban elm on d h attu k: „ki-ki a m a
ga szőlőlugasában, a m aga fügefája alatt”
tanyázhatott, n em v o lt ártás az országban.
A z élelem olyan olcsó volt, hogy aki hallja, el sem hinné: a h izlalt m arha húsának fontja n égy fillérbe került, a hizlalt birka vagy kecske húsának fontjáért nyolc fillért kértek, de az olyan kövér volt, h ogy a zsír fehéréből ki sem látszott a hús vörössége.
És m érhetetlenül olcsó v o lt a rengeteg faj
tájú m eg m éretű hal is, és egy nagy m é r ő - azaz pint - bort k ét császári garasért v e
hettünk a kereskedőtől, de ha valakinek m agának is v o lt présháza, és egyedü l k é
szítette a borát, a bor pintje n em k erü lt többe, legföljebb három vagy n égy k ra j
cárba. M eg az a rengeteg gyüm ölcs, a m indenféle édesség! - és valam ennyi olyan
nagyon olcsón, h ogy elm ondani vagy leírni sem győzné a krónikás.
És, ím e, Jahve a sátánnak engedte át M a
gyarország tartom ányainak egyik fejed el
m ét, ú gy hívták, T h ö k ö ly.3 Ez fellázadt a császár ellen, m ivelh ogy bosszút akart áll
ni egy rokona, Z rín yi g ró f kion tott véré
ért,4 akit a császár - n övekedjék dicsősége - k ivégeztetett volt, m in th ogy a császár dol
gaiban csalfának és ham isnak találtatott.
És a császár - n övekedjék dicsősége - elko bozta m indenét, am ije volt, vagyonát, bir
tokait, az im én t em lített T h ö k ö ly pedig sebesen elm en ek ü lt messzire, egészen a tö
rök birodalom közvetlen közelébe,5 s ez a T h ö k ö ly m aga köré g yű jtö tt m indenféle állhatatlan em bert, ú gyh ogy csaknem há
rom ezer lovasa és fogatosa v o lt - velü k portyázott szerte M agyarországon, és csa
pott le a császár - n övekedjék dicsősége - m inden hívére, rabolt és d ú lt igen nagyon az u tak kereszteződéseiben.
És T h ö k ö ly szövetkezett egy török fő
úrral - török nyelven ,,basi” -val - , akit a nógrádi Csonka bégnek n eveztek.6 Ő k ket- ten egyességre léptek, s olyanná lettek, m in t egyetlen szem ély, és am a basi Thö-
6
k ö ly segítségére több ezer lovasát és sze
keres katonáját odaadta, csupa válogatott kardforgató em bert, h ogy m enjenek vele, ahová csak ő parancsolja. És bárhová lé pett, napról napra hatalm asabb lett, és több ezer kalandvágyó, m indenre kapha
tó em ber csatlakozott hozzá M agyarorszá
gon, de m ég jeles főurak is szövetkeztek v e
le, h ogy együttesen lázadjanak a császár - n övekedjék dicsősége - ellen, és valam eny- nyien kü ld tek T h ö k ö lyn ek ajándékokat, ezüstöt, aranyat és m ás drágaságokat, hogy kielégíthesse a szavára hallgató hadnépet.
T h ö k ö ly időről időre felkereked ett a sere
gével, és elju tott egy dús tartom ányba, ' am elyet az ő nyelvükön „ B á n y á k é n a k m ondanak7 - régtől fogva onnan ju to tt az arany és az ezüst a császárhoz - n övekedjék dicsősége - , és m ost egyszeriben T h ö k ö ly rárontott erre a földre, elfoglalta, a csecse
m őtől az aggastyánig m indenkit leölt, tö
m éntelen kikárs aranyat és ezüstöt zsákm á
nyolt, el sem lehet m ondani, m ennyit, a városokat fölégette, m ajd m egfordulván, visszatért a m ár em lített főúrhoz, a hasi
hoz, és a zsákm ányolt kincstárak kincseiből töm érdek ajándékot vitt neki.
A basi pedig T h ökölyn ek viselt dolgait, am elyekről szóltam , m egírta a törökök ha
talm as uralkodójának, a szultánnak. A szul
tán pedig ú g y látta jónak, h ogy m agához rendelje T h ö k ö ly t: m enjen hozzá tüstént, ő és a serege. T h ö k ö ly pedig útra k e lt m in
den em berével, parancsnokával és számos tekintélyes főúrral egyetem ben Konsztan- tina városba a török szultánhoz.9 És ke
gyességre talált a török szultánnál és m ind
azoknál, akik csak látták, és a török szultán m egadott m indent, am it csak kért és kívánt tőle T h ököly, és adott m ellé segítségképpen ötvenezer válogatott, elszánt férfit, és raj
tuk kívül T h ö kö lyn ek több m in t tizen két
ezer katonája volt, csupa harcedzett em ber, és elindultak együtt, szélesre tárva torku kat, h ogy valósággal eln yeljék M agyaror
szágot, és a török szultán u ralm a alá hajt
sák, ám de olyanképpen, hogy T h ö k ö ly lesz az országban a helytartója, térdet-fejet m in denki őelőtte hajtson, rajta kívül senki m ég a kezét sem em elheti fel M agyarországon, T h ököly pedig évente előre m egszabott te
tem es összeget tartozik küldeni a török szul
tánnak.10 A török szultán m indezt le is írta, gyű rű jével le is pecsételte, és elkü ld te a bu-
8
dai basának, hogy az járjon T h ö k ö ly ke
zére, és adjon neki a seregéből m indenüvé, ahová csak ő kívánja.
A (rövidített időszám ítás szerinti) 443.
évben, m indjárt Sávuot Ünnepe után 11 B u
da alá érkezett T h ö k ö ly a vitézeivel, akik
nek olyan v o lt az orcájuk, m in t a villogó penge. Fölkereste a m i hasinkat, akinek ne
ve Ibrahim v o lt.12 A harcosoktól nyüzsgő tábora pedig, am ely ötvenezer főnél is többet szám lált, Buda városa körül vert sátrat, támmui havában pedig egy em ber
kén t von u lt T h ö k ö lyvel Felső-M agyaror- szágra. E lőttü k félelem járt, rettegés és re
m egés fogott el m indenkit. A fallal m eg
erősített városok m inden lakosa elébük m ent, m egalázkodott, és m egh ódolt nekik.
És ők sok m egerősített várost ostrom m al foglaltak el, ezekben leölték a férfiakat, a nőket, a csecsem őket, és m indent felpré- dáltak. T erem tett lélekn ek n em irgalm az- tak, és kellő erőt gyű jtvén , egy nagy város, Kassa alá vonultak, el is foglalták,13 és ek kor T h ökölyn ek és katonáinak nagy v o lt a hatalm uk, és ő fejed elem k én t uralkodott.
A bban az esztendőben az ország nyugton volt és biztonságban, és m ind a hadnép
9
szétoszlott, és vidám an, öröm m el m en t ki erre, k i arra.
Rossz cselekedeteiknek híre elhallatszott Leopoldus császár - növekedjék dicsősége - házáig, és ő nagy haragra g erjed t a véron
táson, am it elkövettek, szintúgy a rablásai
kon és azon, h ogy városokat és falvakat dúltak fel, de m indez n em gerjesztette fel annyira a haragját, m in t az ártatlan lelk ek legyilkolása. M ert a m i urunk, a császár - n öveked jék dicsősége - kegyes em ber volt, gyű lölője a rablásnak és erőszaknak, és igen nagy v o lt az irgalm a is, m ígn em m e g hallotta hírét a nagy vérontásnak, am i
lyen hez hasonlatos addiglan m é g n em v o lt az országban. Csak a n yu galm at szerette, és a békességre törekedett. E zért így gon dolkodott: nem állok bosszút elham arkod
va, nehogy tovább is vér ontassék az or
szágban, m ert akkor fegyver tám ad m i
ránk, és a török reánk ontja m inden m ér
gét, s ő m aga szüntelen ártásként tipor m eg bennünket. H ányjuk-vessük m eg tehát ezért a dolgot, nehogy m iattun k szélesed
jé k a háború, m ert akkor m ár a m i lelk ű n kön száradna. E helyett ajánljunk n ekik elő
ször békét. Ha hallgatnak rám , és elfogad
10
já k a szövetségem et, az nekik is csak jó lesz és kellem es. Ha nem , akkor háborúra k e
rül a sor, de m i ártatlanok leszünk benne, és a vér az ő fejükre száll. És a császár - nö
veked jék dicsősége - ekképpen cselekedett a békesség kedvéért, am it szeretett, és azért, hogy az országnak m eglegyen a n yu
galm a és a biztonsága. És a császár - nö
vek ed jék dicsősége - kiválasztotta több fe
je d e lm é t és főurát, ajándékokat és drága
k ö vek et bízott rájuk, és m egparancsolta nekik, hogy keressék fel a törökök szultán
ját, lépjen ek vele frigyre, és ő, a császár, azt kéri tőle, hogy állapodjanak m eg a bé
kében ötven esztendőre. L elk ű k re kötötte a fejedelm eknek, h ogy m ondják m eg a szul
tánnak: ha keveselli ezeket az ajándékokat, akkor urunk, a császár - n övekedjék dicső
sége - nevében biztosítsák afelől, hogy év
ről évre hasonló m értékű ajándékkal adó
zik neki, s csupán azért kéri ezt, m ert sze
retné, ha élete folyam án béke lenne.
A törökök szultánja így felelt m in d ezek
re, m ondván: „H a tinéktek kedves a béke, adjatok kezem re és u ralm am alá két m eg
erősített helyet, G yőr várát és Kom árom várát. És m ondjatok választ nekem na-
gyón ham ar - m ég m ielőtt rátok szabadí
tom a m ező vadját: seregem vitézeit, m in
den lovasom at, m inden katonám at; m ert ha nem m ondtok, n ektek rontanak, és le
nyelnek benneteket csecsemőstül, m inde
nestül.”
M indezt pedig a követek levélben adták tudtára urunknak, a császárnak - növe
kedjék dicsősége. Ő pedig így válaszolt ne
k ik : „T á v o l áll tőlünk, hogy ilyesm it m eg
tegyünk, és átengedjük az em lített k ét m e g erősített várost. Hiszen akkor csak kevés kell hozzá, és teljességgel kiveszünk M agyar- országról. H anem ígérhettek neki több és nagyobb ajándékot, m indegy, h ogy m en y
nyit kíván, de az em lített m egerősített vá
rosokról n em tárgyalh attok/’
És am ikor a törökök szultánja látta urunk, a császár - növekedjék dicsősége - levelét, h ogy az az em lített k ét m egerősített város dolgában vonakodik a kedvében já r ni, és n em engedi át őket, haragra gerjedt az em lített követségben levő főurak ellen, és így szólt: „H a n em teszitek m eg, am it m ondottam , akkor ne szaporítsátok többé a szót a békéről. E redjetek csak az utatok- ra, és én m ajd tudom , m it teg yek .” A fő
urak pedig a következőképpen válaszoltak a törökök szultánjának: „T i az éles kardo
tokkal ijesztgettek bennünket, de a m i kar
dunk is van olyan éles, m in t a tietek, és van elegendő vitézün k is, hogy m egvívju k a há
borút, és ki tudja, h ogy a háború órájában m ely ik kard lesz a gyorsabb, hogy húsba m arjon, és m egittasodjon a töm érdek el
esettnek a vérétől.” A zza l útnak indultak, és derűs szívvel tértek vissza hazájukba.14 T örtén t pedig azokban az időkben egy fölöttébb csudálatos dolog Buda városá
ban, és ezt a saját szem ün kkel láttu k: azon a napon ezer m eg tízezer furcsa külsejű és különös rikoltású m adár jö tt oda, és röp
ködött valam ennyi egyszerre a város erő
dítm énye fölött, s elűzte onnan m indazo
kat a m adarakat, am elyek m ár réges-rég- óta ott fészkeltek a várban. N em csapdos- ták, nem tám adták m eg a honos m adarak egyikét sem , de őket m égis nagy félelem fogta el ezektől a különös m adaraktól és ri- koltozásuktól - olyan különös m adarak voltak, am inőkről m ég senki sem hallott, am inőket m ég senki sem látott az ország
ban. A honos m adarak pedig fölkerekedtek, és íziben m esszire repültek. A z egész nép
ám uldozott a látványon és a rikoltozáson.
A különös m adarak pedig befészkelték m a
gu kat a honos m adarak fészkeibe, és elfog
lalták a h elyüket. M indez történt a (rövi
dített időszám ítás szerinti) 444. évben, tisrí havában.15 D e m ég azelőtt, a 443. évben ennél is különösebb jelenséget láttu n k:
vagy m ásfél napon át m inden folyó, m in den forrás, m ég a D una folyam is kígyóval és skorpióval sújtatott, és áld vizet akart m eríteni korsójába, annak tele le tt az edé
n ye kígyóval és skorpióval, am elyek k i
csiny, piros férgekh ez hasonlítottak, és vagy k ét napig n em leh etett inni a folyókból.
T ö rtén t azután, hogy az em lített k ü l
döttségben já rt főurak visszatértek, és a csá
szár - n övekedjék dicsősége - elé járu ltak : rossz hírt h allottunk, m iszerint a törökök szultánja fölkészülvén a háborúra, m aga indult el roppant hadnéppel, több m int három százezer vitézzel, n em is szám ítva a kísérő gyü levész hadat, am ely akkora volt, hogy m eg sem leh etett szám olni. V ele v o lt M alatina herceg is és k ét jeles m agyar v e
zér, név szerint Z rín yi ogli és Batthyány ogli m inden katon áju kkal,16 annyian v o l
tak, m in t a tengerpart fövenye, ezek m ind 14
arra szövetkeztek, hogy háborút kezdjenek a m i urunk, a császár - n övekedjék dicső
sége - ellen, utolsóként az íjászok töm én telen serege következett, ők am az ország
pusztító tatárok voltak, hatvanezernél is többen, és ott vo ltak a janicsárok is rop pant sereggel, és m ég százezernyi lovas.
T h ö k ö ly és a m i basink is felvonultatta tá
borát, hatvankétezer harcost, úgyh ogy az ország rengett dübörgésüktől. És m indez a hatalm as hadnép támmus? havában lakó
helyünk, Buda alá sereglett a törökök szul
tánjával,17 vele v o lt az ő helyettese is, a seregparancsnok, akit az ő n yelvükön ve^ír a^em-nek neveznek. És a sereg harci rend
ben elindult Becs m egostrom lására, de m ég m ielőtt Bécs alá ért volna, m indam a m eg
erősített városok lakosai, am elyek a sereg útjába estek, eléje m entek, és m eghódoltak neki. És m inden városból és faluból m e g állás n élkü l áradt a töm érdek ajándék, m ert az em berek azt gondolták: „H agyd m eg az életem et, inkább vedd el a vagyono
m a t!” A tatárok pedig dú ltak az ország
ban, m inden kis helységet tű zzel fölégettek, s az ellenség rabságba hajtotta az em b ere
ket, elpusztítva A usztria m inden tartom á
nyát, csekély k ivétellel örök rom m á téve m indent.
És bűneink sokasága m iatt sok száz lé
lekn ek m eg k ellett halnia Izraelből is, egy részüket az éhség vitte el, a szom júság, a rabság. H ánynak, de hánynak k ö tözték hátra a kezét, s ú g y k ellett az ellenség előtt cipelniük a nehéz terheket, m in t egykor a Szentély lerom bolása idején !18
És, ím e, a vezír harm inc napon át súlyos háborút viselt Bécs városa ellen ,19 és a se
reg jó része kérte, hadd hágjon nagy erő
vel ostrom lás és harci lárm a közep ette a város falaira, hogy ú gy foglalja el a várost, am int a várháborúk és ostrom ok vívói szokták tenni. A vezír azonban n em h all
gatott rájuk, és n em engedte m eg nekik.
A z t m ondta serege vezéreinek: „H a ost
rom lással foglalju k el a várost, akkor a vá
ros m inden zsákm ánya a sereg prédája lesz, szétpazarlódik a zsákm ány, és nem ju t belőle sem m i a szultánnak, vagy csak alig valam icske. Jobb azért nekünk, ha m ost m ég visszatartjuk m agun kat az ost
rom tól, de kiéh eztetjü k a várost, m íglen az éhezés m iatt nagy nyom ás nehezül rá, és akkor m eghódol nekünk, kezü n kre adja
16
m agát, és idead réges-régi kincseket is, nagy váltságdíjakat, és m indez bekerül a szultán kincsestáraiba.” A sereg vezérei nem szegülhettek szem be az uralkodó he
lyettesének szavaival, és h allgattak rá, m ondván: im m ár n em kívánják többé az ostrom lást.
A zokban az időkben, am ikor tartott az ostrom zár, egy ízben sűrű h o m ály és sötét
ség jö tt Buda városára, annyira, hogy aki állt, n em bírt leülni, és m egfordítva is, olyan volt, m int az egyiptom i sötétség, fe l
hők és fellegek sötétítették el az eget, szél vagy eső nem volt, de v o lt irtózatos m en n y
dörgés és villám lás. És a m agas toronyba, am ely a keresztények nagy tem p lo m a m e l
lett állt, villám csapott nagy csattanással, le a fundam entum áig, és utána nem lát
szott és nem ism erszett föl, hogy azon a helyen valaha is torony állott - m ind, aki látta ezt a dolgot, in telem n ek és rossz je l
nek vélte.
A m ik o r pedig a háború és az ostrom zár m ár igen sokáig tartott Bécs városa alatt, történt, hogy urunk, a császár - n öveked
jé k dicsősége - hadvezérei kitudták a vezír szándékát, és látták, van bőségesen idejük
rá, hogy tanácskozzanak, és hogy össze- gyűjtsék n épük fiait hitük m egsegítésére.
E zért hát nagy sebesen seregeket gy ű jtö t
tek m inden keresztény hitű királytól és fe
jed elem től, sőt Lengyelország nagy és já m bor királya m aga érkezett elsőnek.20 M ind nagy hadnéppel és erős elszántsággal v o nultak oda, és tábort ütvén, m egtanácskoz- ták a hadrendek felsorakoztatását Bécs alatt. A török sereg vezérei egy részének m eg az em bereiknek m ár n em v o lt ott a szívük, m ivelh ogy nehezteltek a vezírre, am iért m egtiltotta, h ogy a hadnép fe l
hágjon a falakra, és harci lárm a közepette elfoglalja a várost. És Lengyelország nagy királya retten thetetlen és sikeres harcos volt. A török seregből sokan hátat fordítot
tak, am iért tanácsukat nem fogadták el;
de m in d ezt Jahve akarta így, h ogy a m i urunk, a császár - növekedjék dicsősége - házát fölm agasztalja és fölem elje. N yolc nappal a (rövidített időszám ítás szerinti) 444. év Ros háSdnd ünnepe21 előtt a m i urunk, a császár - növekedjék dicsősége - serege hirtelen rárontott a török csapatok
ra, és a császár - n övekedjék dicsősége - seregének harci lárm ájára m egfutam odtak,
18
m ivelh ogy félelem járta át őket, rem egés és reszketés fogta el őket. És u ru n k serege csatázott velük, és sok em b ert m egö lt a tö
rök seregből. És a törökök a kincstárakból elragadott kincseket, aranyat, ezüstöt és a m érhetetlen sok drága jószágot m ind a sát
raikban hagyták, kivéve harci fegyverei
ket, m ondván: „Csupán az életünket hadd m entsük m e g ” , de csak kevesen m en ekü l
tek m eg közülük, m ivelhogy urunk, a csá
szár - n övekedjék dicsősége - serege ü ld ö z
te őket. A dolognak az lett a vége, hogy am it a törökök kim ódoltak, hogy cselekesz- n ek a m i urunk, a császár - növekedjék di
csősége - seregével, ím e, m egford u lt a k e
rék, és a rossz órájuk szállt, és a m i urunk, a császár - n övekedjék dicsősége - népének fiai naggyá lettek, és szerencsével jártak.
És a hír elju tott Buda városába, és, ím e, a város m inden lakóját nagy rettegés, ije
delem , félelem és rém ü let fogta el.
Ros háSánd szent napja a m i U runknak, de m i kényszerültünk és kén ytelen ek v o l
tunk sürgősen teljesíteni egy parancsot, am ely szerint ha valaki - akár zsidó, akár török - nem süt egész napon át annyi k e
nyeret, am ennyit csak elbír háza kem en
céje, az halál fia. És m i készítettünk, hogy am ikor m egérkezn ek a háborúból azok, akik m egm en ek ü ltek a kardtól, hadd fris
sítsék fel m agu kat egy falat kenyérrel.
A h ogy m egérkeztek, először a városon k í
vü l táboroztak le. Láttuk, hogy többségük sebesült, és el van csigázva, sokan éhsé
gükben m eghaltak, és az em beri tetem és az állati dög szanaszét hevert a földön a városokon kívül, és a m agas hegyeken ugyanúgy ott fekü d tek a tetem ek, m int a m ezőn, dögletes b ű zü k és szaguk égig csa
pott. E gy rész bejött a városba, h ogy fel
üdítse m agát egy falatnyi kenyérrel, és a m alm o k m ellett dolgozó szolgálólányoktól igyek eztek ennivalót szerezni m aguknak drága pénzen - bánattá és sóhajtozássá for
dult az öröm ük. E zek után bejött a város
ba a vezír hadnépe is, bizony m egkesere
dett, m egrom lott, m egdühödött és m egfá- radott az ő lelke a kard elől való futásban, de ő m eg is m enekült. A vezír parancsára elszállítottak Budáról m inden hadi szer
szám ot, a p attantyúkat (ezt n ém etül Schiess- gewehr-nek m ondják), a lőport (ezt m eg Puíver-nek nevezik), és ő a m egm aradt hadnépével egyetem ben a Belgrád nevű
20
helyre m ent. A sereg többi parancsnoka a m aga m egm en ek ü lt kevés em berével elm en t ki-ki a m aga családjához, házába, csupán m in tegy tízezer katonát hagytak Buda városában, h ogy őrizzék és m egvéd el
m ezzék, ha hirtelen rátörne a pusztító ellenség - de ez nem védte m eg az ostrom- háborútól.
T örtén t pedig a Ros hdSáná és Jóm Kippur közötti bűnbánó napokban, hogy híre ter
je d t: jö n a császár - n övekedjék dicsősége - hada, h ogy ostrom alá vegye Buda városát.
És m iután E sztergom várához érkeztek, ostrom alá fogták, s, ím e, alig telt bele né
hány nap, m ár el is foglalták Esztergo
m o t;22 ez alkalom m al is sokat m egöltek a török sereg katonái közül. Buda városa nagy szorultság és zűrzavar napjait élte át, m ert a császár - n övekedjék dicsősége - serege elfoglalta Visegrád várát is,23 am i csupán félnapi járás Budától, és ha abban az időben odam ennek, hogy m egostrom ol
já k Buda városát, fáradság és vesződség nél
kül elfoglalják, m ivelh ogy csak kis létszá
m ú hadnép tartózkodott benne, s az is gyenge volt, és szíve elbátortalanodott tő
lük, m eg harci eszközeik sem voltak, m i
velh ogy a vezír m indet elvitte m agával.
És a M indenható nagy kegyelm éből, am i
vel m egszánta Izrael m aradékát, nem akarta a város pusztulását azon a napon, m ert Ő előtte m inden dolognak m egvan a napja és órája - k i értheti m eg az Ö rö k k é
való szellem ét, és az Ő szándékát ki tud
hatja? -, n em ez v o lt Tőle rendelve - ál- dassék Ő -, hanem hogy m eghagyja Jákob házának m aradékát, m ert ki tudja, m i lett volna velünk, ha akkor elér bennünket haragjuk napja.
És az Ö rökkévaló azt sugalm azta a csá
szár - n övekedjék dicsősége - hadvezérei
nek, hogy m enjenek téli szállásra (ném e
tül ezt Winterquartier-nak m ondják). E zért hát visszafordultak teljes hadnépükkel, m in denkit a m aga lakóhelyére kü ld tek, m ert akkor m ár közelített a tél szaka. D e m in denki előtt tudott és nyilvánvaló dolog volt, és szájról szájra já rt a falusiak kö ré
ben, erről beszélgettek azok, akik a város
kapukban üld ögélve szoktak sört inni, hogy m úlassák a téli napokat: hogy eljön nek m ajd a császár - n övekedjék dicsősé
ge - csapatai, és ostrom alá fogják Budát.
Ezen a télen igen sok gonosz nyavalya vo lt 22
Buda városában (am olyan dögvészféle), és sok csodajel is esett, m ég elsorolni is sok lenne őket, de, ím e, em lékezetü l egyetlen
egy m indazokból, am ik m egestek nem egy
szer és n em is k étszer: egy ízben virradatkor, am időn fölkeltek a város erődjének és ka
puján ak őrei - ezt az ő török nyelvükön Bécs kapisi-nek hívták (ném etül: Wiener Thor) -,24 a kaput nyitva találták, a hidak láncai földig le vo ltak engedve, a hidak le
eresztve, és m inden zár és lakat a földön.
N em tudódott ki, h ogy ki tette, és a város lakói, m ég a törökök is m agukra nézvést rossz je lk é n t értelm ezték, és elgyávult a szívük.
És am ikor elérkezett a (rövidített idő
számítás szerinti) 444. év nyarának ideje, a török szultán a D una folyón Buda váro
sának sok nagy hajót küldött, m egtöm ve gabonával és más élelem m el, hadi felsze
reléssel, sok ezer kikár-nyi lőporral (Pul- ver-rel), nagy és kisebb pattan tyúkkal, s m indezekkel együtt több m int hatvan
ezer lovas és gyalogos katonát küldött, csupa elszánt harcost. És Buda városa örven
dezett, a jó hír csontjáig felüdítette a város lakosságát.
A dologról tudom ást szerzett a császár - növekedjék dicsősége - hadserege, és hadba von ult a törökök ellen a roppant nagy se
reg, több m in t százezer em ber, válogatott lovasság és gyalognép. E lkezd ték egym ás ellen a háborúságot, és a császár - növe
ked jék dicsősége - serege kereked ett felül.
A törököket elfogta a félelem , nagyon rá
ju k nehezedett a háború. Á ttörés révén be
vitték Buda városába a sereg egy részét, ú g y harm incezer katonát, a többit pedig fogta a vezír, és m egfordulván, Eszék váráig m en ekü lt velük. A budai hadnépnek m eg
parancsolta v o lt a vezír: „T artsatok m ég ki egy keveset, néhány napig vitézk ed je
te k ” , m ert m ajd összeszed és összegyűjt egy roppant nagy sereget, és akkor m ajd kívülről tám ad neki a császár - n övekedjék dicsősége - seregének, a város népe pedig belülről, úgyh ogy m inden oldalról, b elü l
ről is, kívü lről is m egszorítják őket, „és akkor m egbírun k v e lü k '’. És támmu% havá
nak tizenhetedik napján Vác városának a fala m egnyílt, betörvén oda a császár - nö
vekedjék dicsősége - serege és elfoglalván azt.2’ A várost felgyújtották, fölégették, és a város füstje, m int a kem ence kém ényének
24
füstje, ú g y szállt az ég felé, a saját szem ünk
kel láttu k három órányi járás távolságból.
A hónap végén aztán a m i városunk, Buda alá jö ttek , hogy m egostrom olják, és zű rza
var le tt úrrá Buda városán. A zo k pedig m ind erőteljesebben rom boltak az állásaik
ból, hogy harci lárm ával, nagy erővel rá
rontsanak a Városra (ezt ném etü l Vor- stadt-nak hívják); m indez áv hó elején tör
tént, és a törökök vitézü l harcoltak ellenük egészen Tis’d beáv napjáig,26 am ikor hadi fortély révén felü lkereked ett a császár - n övekedjék dicsősége - serege, és elfoglalta a Várost. N agy öldökléssel pusztították a törököket, akik a Városban voltak, hír
m ondó sem m aradt belőlük. És a császár - növekedjék dicsősége - serege a Városból továbbindult Buda városának falai ellen, és egészen közelről vette körül ostrom zár
ral, a V árost pedig tűzben fölégette. Szám talan bom b át vetettek Buda városának belsejére, és töm éntelen házat lobogó tű z
zel é g ette k föl, ú gyh ogy sok m érföldről is leh etett látni. A zután a város falával átel- lenben nagy pattantyúkat állítottak sorba (ezek n eve n ém etül Stílek), három ezernél is többet. És m i m inden egyes napon reggel
azt m on d tu k, bárcsak m egérnénk az estét, este pedig: bárcsak m egérnénk a reggelt.
M ert sem éjjel, sem nappal n em szű n tek m eg szórni száz- m eg ezerszám a b o m b á kat, lőni a pattan tyú kkal (Síücfe-ökkel).
És m indezeknek ellenére a tö rö k ö k nem csüggedtek el, hanem erősen h arco ltak . K irontottak a városból, rá a császár - nö
v eked jék dicsősége - seregére, m áskor m eg kívü lről tám adva a város felé váratlan ul, rázú dultak a császár - n övekedjék dicső
sége - katonáira, és nagyon sokat m e g ö ltek közü lü k. A város lakosai százhúsz napon át éltek az ostrom szorongatásában. A z oda
lő tt b om b ák sok tü zet okoztak a városban, de a városbeli sereg vezére m égsem fáradt bele, h o gy vitézei közü l a városon kívü lre küldjön , ezek váratlanul kitörjenek, öld ö
köljen ek, és nyom ban visszam eneküljen ek a városba. M indez azonban n em gyen gí
tette a császár - n övekedjék dicsősége - se
regének erejét.
Ilyenképpen annyira eln yúlt az ostrom ideje, h ogy m in d a városban, m ind a csá
szár - n öveked jék dicsősége - seregének tá
borában éhség tám adt, ám de a városban o ly igen nagy lett az éhezés, h ogy rozske
2
6
nyér m ár egyáltalán n em volt, hogy lehe
tett volna enni, am i pedig a köleskenyeret m eg a hús fontját illeti, az k é t rajnai tal
lérba került, egy pint bor pedig fél rajnai aranyba. Talán el sem hinné senki, ha el
m ondanák neki, m ekkora v o lt az éhínség a városban és a városon kívül, a császár őfelsége seregének táborában - ott a tá
borban m ár ú gy éheztek, h ogy a katonák élelem és eleség híján m ár sem állni, sem ülni n em bírtak sem a táborban, sem a m e zőn, sem a sátraikban. N apról napra növe
k ed ett az ínségük, és jo b b v o lt azoknak, akik kardtól vesztek el, m in t azoknak, akik éhségben pusztultak, m ivel sokféle, m ár em lített betegségben és nyavalyában h u lltak el és haltak m eg. M időn látták, h ogy n em m aradhatnak m eg ebben a n yo
m orúságban, elvon ultak a v á ro s alól, el
von u ltak m irólunk, m en tek az ú tju kra: b i
zon y odahagyta a táborát a császár - növe
k ed jék dicsősége - serege, a törökök pedig gabonát, kenyeret, élelm iszert v ittek oda, egész nyájakat - szarvasm arhát és ju h o k at egyaránt - , és nagy bőség le tt a városban, és Buda városa örü lt és ujjon gott.27
A m ik o r pedig látták a törökök, hogy
biztonságos n yu galm u k van, m egk em én ye
d ett a szívük, és am a V ác vára alá von u l
tak, és elfoglalták. M indenkit, akit a csá
szár - n öveked jék dicsősége - seregéből ott találtak, kardélre hánytak, h írm on d ójuk sem m aradt. A nyár kezdetén pedig a n agyvezírrel egyetem ben nagy török se
reg érkezett, valam ennyien válogatott, feg y
verforgatáshoz értő katonák és tisztek. Ezek azért von ultak M agyarországra, hogy m ind- am a h elyeket, am elyeket a császár - nö
v eked jék dicsősége - serege elfoglalt, visz- szatérítsék török u ralom alá. E lérk eztek Visegrád várához, elfoglalták, utána Esz
tergom várát fogták ostrom alá, vívtak ér
te, de néhány nap elteltével m eg jö tt a csá
szár - n övekedjék dicsősége - serege Esz
tergom várának m egsegítésére. A m ezőn hátulról tám adtak, csatára keltek, hadrend hadrend ellen, és az Ö rökkévaló m egzav ar
ta a törökök táborát, és, ím e, kard kard ellen csatázott, és a törökök a császár - n ö vek ed jé k dicsősége - seregének lárm ájára m e g fu tottak. O tth agyták a m ezőn a sátraikat m inden ezüstjükkel, aranyukkal, ruháikkal, a kincstárak kincsei kö zü l való ékszereik
kel, az állataikkal, m inden hadi szerszám a
28
ikkal - csak a puszta életü ket m entették, de legtö b b jü k et elpusztította a kard éle.28 A császár - növekedjék dicsősége - serege töm érdek zsákm ányt szerzett, utána pedig Ú jvár (ném etül Neuhdusel) városa alá v o nult, harcra k e lt érte, és nagy erejével el
foglalta, és m inden törököt, akit ott talált, m egölt, egyetlen lelk et sem hagyott élet
ben, s m inden üket e lzsák m án y olta29 A b ban az időben nagy félelem és rettegés fog
ta el a törököket, ú gyh o gy le lk ű k elbátor- talanodott, erejük sem m ivé lett. Buda vá
rának vezíre, név szerint Ibrahim basi - aki m ár az előző ostrom napjaiban is az volt, és nagy és bölcs hadvezér lévén, jeles fortélyosságokat eszelt ki, ú gyh ogy b öl
csességével m egm en tette a várost ugyanő v o lt m ost E sztergom várában is, de az Ö rökkévaló rendelése az volt, hogy ebben a csatában ne járjon szerencsével. M in d ezek ellenére harcolt erősen. H adnépével Buda városának közelében táborozott le, ott őrizte a m ezőről a városba vezető utat.
Csak kevesen voltak vele, és ott állom áso
zott egész nyáron, az ősz beállta előtt pe- dig vagy tízezer harcedzett vitézét h elyezte Buda városába, ő m aga pedig Belgrádba
m en t. A szultánhoz m egérkezett a hír, h ogy a basi elutazván a városból, m agá
ra hagyta azt k ellő őrség nélkül. E zért a szultán nagy haragra gerjedt a basi ellen, és uralkodói haragjában m egparancsolta, h ogy fojtsák m eg. E zt tüstént m eg is cse- lekedték. A tett után, m időn m ár csillapo
dott a haragja, az uralkodó visszaem léke
zett a basira és a csatáira, am elyeket a tö
rökök u ralm áért vívott, n em is egyszer té
vén kockára életét is, holott pedig m ár élem ed ett korú vo lt: m egszánta, és a szul
tán ism ét feléje ford u lt kegyével, s elhatá
rozta, h ogy ez alkalom m al m egbocsát ne
ki, és m eghagyja életét. És elindultak k eg y iratával a ken gyelfu tók arra a helyre, ahol a basi tartózkodott volt, de m ár n em talál
ták életben, m ert a tettet bevégezték.
A szultán bánkódott a basi életén, am it ő o lto tt ki, m ert ő, a basi vitéz harcos v o lt a háborúban, idős, élem ed ett és igen okos férfiú, aki erős k ézzel és kivont szablyával hány m eg hány országot h ajtott a szultán u ralm a alá - m ost pedig egyszerre csak nincsen.
M indezen dolgok után a (rövidített idő
számítás szerinti) 446. évben30 m egreine- 30
gett a föld, m ivel a császár - növekedjék di
csősége - hada igen nagy sereggel g y ü lek e zett a háborúra. Ham is hírt keltettek, am ely szerint Székesfehérvár várát m en nek ostrom olni, és az új basi, aki Buda v á rosának parancsnoka lett, három ezer em b ert elkü ld ött seregéből, h ogy segítséget nyújtson am a várnak, de Buda városa la
kóinak m egígérte, h ogy ham arosan m eg
érkezik oda tízezer válogatott férfiú és v e
lü k ennyi és ennyi szekér, telides-teli m in den jóval, em bern ek és jószágnak való éle
lem tő l kezdve harci eszközökig, rengeteg pénz és a kincstárak kincsei, sőt m indez m ár úton is van Buda városa felé. A dolog
ról tudom ást szerzett a császár - n öveked
jé k dicsősége - serege, arról, h ogy „jaj de árván ü l” 31 Buda városa, elhagyatva, had
nép n élkü l m aradva. O tth agyta hát Szé
kesfehérvárat, és Sávuot Ünnepe után onnan elkanyarodva Buda városa alá érkezett.
A katonák lesátoroztak a város körül, kör- be-körbe járva, akár a darazsak, és m i az ostrom és a szükség napjain igen sok n yo m orúsággal és bajjal találkoztunk.
A császár - n övekedjék dicsősége - sere
ge a táboraiból igen erős csapatot kü ld ö tt
a törökök elé, akik a város m egsegítésére m en tek, és nagy erejük révén m inden üket elvették, őket m agu kat leölték, a sok zsák
m án yt és prédát m agu kkal vitték a tábo
raikba, kü rtjeik az öröm és ujjongás hang
já t rivallták. A város feljajdult, hiszen am a
zo k öröm e behallatszott a városba, ú g y h ogy odabent m indenki sírt.
É jjel és nappal fo ly t a csata a városért, és a császár - n övekedjék dicsősége - se
rege szünet n élkü l szórta a bom bákat, és pattantyúival szurkot és kén t lő tt a város
ba. H ázak dőltek rom ba, falak o m lottak le. M egint csak azt m on d tu k este, bárcsak reggel lenne, reggel pedig, hogy este. T i
zen két ízben rontottak nagy robajjal a fa
lakra, h ogy felhágván rájuk, erőszakosan elfoglalják a várost (ezt ném etü l így m on d já k : Sturm anlaufen), és aki a falakon állt, m inden kit leöltek. A törökök, összeszedvén m inden erejüket, m egfu tam ították őket, de ennek ellenére n em in gott m eg a császár - n övekedjék dicsősége - serege, továbbra is nagy harci zajjal vo lt, és sokszor éppen a szent szom bati napon, estefelé, a szom bat kim enetele táján csapták a nagy harci lár
m át, és ez éjfélig is eltartott, de a császár
32
- n övekedjék dicsősége - csapatai nem b ír
ták elfoglalni a falat egészen Sdbbdt Hámori
ig.32 M ert ekkor szerencsével jártak, és m in
den erejüket m egfeszítve, elfoglaltak k ét bástyát. A város nagy bajba és n yom orú ságra ju to tt, m ert im m ár közel vo ltak h o z
zá, h ogy bejussanak a városba, hiszen m ár csupán egyetlen falat és egyetlen sáncot k ellett elfoglalniuk. E kkor a császár - nö
veked jék dicsősége - seregének vezére izent a város parancsnokának, hogy hódoljon m eg, és engedje át önként a várost, m ert akkor ő jó t teszen velü k kétszeresen és többszörösen is, elbocsátva őket országuk
ba asszonyaikkal, g yerm ek eik k el és csecse
m őikkel és m inden vagyon u k kal és szerze
m ényeikkel, kártétel és hiányosság nélkül.
Á m d e ha vonakodnék, és m egm akacsolná m agát, és n em hódol m eg önként, akkor nem lesz gyenge a keze a háborúra, és karddal hódítja m eg a várost, de akkor nem lészen irgalom hétéves kortól felfelé egyet
len lélekn ek sem.
A törökök m indezek ellenére sem hajlot
tak rá, hogy m eghódoljanak, hanem m eg
esküdtek, h ogy önként n em adják át a v á rost, am íg csak m arad k ö zü lü k egy is. Biz
tatásukra szolgált am a levél, am elyet a nagyvezír k ü ld ö tt n e k ik : hogy ő igen nagy harci néppel jö n m ajd a segítségükre. És csakugyan, áv hó végén m egérk ezett a ve- zír harm incezer lovas és m ás katonával, csupa válogatott vitézzel.33 O és egész se
rege felállott egy hegyen, szem közt a vá
rossal, és m eg akarták tám adni a császár - n övekedjék dicsősége - seregét, de nem bírták, m ert a sereg tábora körös-körül m eg v o lt erősítve rőzsekévés ostrom fallal (ezt ném etü l így m on dják: verschan^t), úgy, olyan jó l el v o lt rekesztve és zárva, akár valam ilyen m egerősített város.
A vezír írt a szultánnak, h ogy küldjön m ég a részére nagy sereget. A z k ü ld ö tt is neki m ég húszezer janicsárt. E zeket a vezír betelep ítette a táborába. A zu tán össze
g y ű jtö tt kétezer jó harcost, lovasokat, s ezek áttörtek a császár - n övekedjék dicső
sége - táborán, s k ö zü lü k hétszáz elszánt vitéz b eju tott Buda városába.34 A bban az időben a sok bom ba és pattantyúlövedék becsapódásától a város falának ja v a része m ár le vo lt rontva. Sőt az egyik bom ba arra a nagy toronyra hullott, am elyet L ő
portoronynak h ívtak (ném etül: Pulver-
34
turm), és a torony szétvált, a föld m egrem e
gett a hangjára, és m indam a törökök, akik benn voltak, ham uvá égtek, de sokan el
pu sztu ltak azok k ö zü l is, akik a város sza
bad terein álldogáltak, valam eddig csak szétfreccsent a robbanás.35
És történt elül havának tizenharm adik napján, egy hétfőn36 - n em erre m ondta az írás: „ . ..h o g y jó ” ! - , h ogy m ég délben is m élységesen sötét, ko m o r nap volt. És, ím e, nagy jajveszékelés és keserűség tám adt a városban, m ivel a császár - n övekedjék dicsősége - katonái rettenetes hirtelen és - m in t m ár korábban is - nagy harci lárm á
val n ekirontottak a falnak. T udom ásukra ju to tt ugyanis, m iszerint ez alkalom m al a törökökn ek az a csapata, am ely a falat őrizi, ím e, csekély, m ivel a város harcosai kö zü l a legtöbben, akik alkalm asak lettek volna a helytállásra, fáradtak és eltörődöt- tek lévén, elm entek, hogy kipihenjék m a gukat, és lefekü d tek a pincékben, h ogy nyugodjanak egy keveset, m inekutána any- nyi éjszakákon át őrséget k e lle tt állniuk.
N em v o lt hát m ost senki, aki ellen állt v o l
na a császár - n öveked jék dicsősége - ka
tonáinak. S ők m inden dolgukban szeren-
csévél jártak , és nagy félelm etesen bevo
n u ltak a városba, és lett nagy harci lárm a és fegyver okozta zűrzavar, egyre csak nö
vek ed ett az üvöltésnek és jajgatásnak a hangja, egészen az égig csapott. M ég m i
előtt b eh atoltak voln a a városba, m ég am i
kor csak a falon voltak, bent m egfú jták a kü rtö ket, h o gy nagy rivalgással szóljanak:
m inden fegyverforgató férfi m enjen segíte
ni a falra, m ert az ellenség közel van a b e l
ső falhoz. D e h ogy a császár - növekedjék dicsősége - hadnépe m ár jó néhányszor tett úgy, m intha nagy garral csatára akarna kelni, de az n em lett egyéb lövöldözők tré
fájánál és bolondozásánál m eg egyéb effé
lénél, de m ire a törökök kim entek, hogy ellenálljan ak, m ár n em v o lt se hang, se szó.
M ost pedig annyira fáradtak és elgyötör
tek vo ltak , h ogy a kürtszó el sem ju to tt a lelk ű k ig. íg y hát ki sem jö tte k a házaikból, m íg csak ráju k n em tört az ellenség az u t
cákon és tereken színről színre.
A m i p ed ig engem illet, én a legutóbbi nagy és súlyos ostrom zár óta reggeltől es
tig ott v o lta m a zsinagógában az én drága fiam m al, Sim sonnal - legyen áldott az em léke - , egyre csak álltam és im ádkoztam , és
3
6szolgáltam az Ö rökkévalót. N em tudtam sem m iről sem m it, am íg csak n em jö tte k oda sokan, igen sokan, hogy a feg y v er okoz
ta zű rzavar elől a zsinagógába m en ek ü lje
nek. M ind ja jgato tt: „Jaj nekün k, ja j!
M ert az ellenség b ejö tt a városba, az u t
cákon és tereken tom bol, és b etör a há
zainkba, elvesztünk, m indnyájan elvesz
tü n k !” - és én n em hittem , hanem azt m on d tam : „H iszen n em h allottam a csata
kü rt rivalgását, m int b árm ik or m áskor va
la m ely város elfoglalásakor.” D e m ég be sem fejeztem szavaim at, am ikor odasereg- lett az egész nép, a g yü lek ezet m inden zu- gából-szegletéből, férfiak, nők és g y e rm e kek, kapkodással, tolongva, lökdösődve, lé lekszakadva, fegyver elől m en ekü lve. Jaj
gatott és sírt m inden ki kétségbeesésében, segítségért kiáltozott, és a jajveszékelés az égig hatolt - fül m é g n em h allott akkora fájdalom ról, am ilyentől a lelk ü n k szenve
dett. És én nagy n yom orúságom ban sietve fölálltam , m egfogtam im aszíjam at és im ád- ságos kön yvem et, a Sión Kapuit, s fen n hangon sírva és kiáltozva szólítottam a fele
ségem et és áldott em lékezetű egyetlen fia
m at, Simsont. O tt az v o lt a szokás, hogy
a hittudós, am ikor a Bibliát m agyarázza a gyü lekezetn ek , n em a tóraszekrény előtt áll - am ilyen a m i szokásunk - , m o n d vá n : tiszteletlenség odafent háttal állani a tóra szent szekrényének, s ezért a nyugati olda
lon k é t v a g y három lépcső m agasságban kiugrót készítettek, azon szokott a szónok állani. Én hát feleségem m el és fiam m al, akikről az im én t szóltam , fö lm en tem erre a kiugróra. M iközben a n agy zűrzavar k ö ze
pette összeszedtem őket, nagyon sok k a tona rontott be hozzánk, gyalogosok (né
m etü l : Musketieré), kezü kb en tartva pusztító eszközeiket, a lőfegyverü ket, csupasz k ard ju k at, valam in t m agyar huszárok is, ők görb e kard ju kat fogták a kezükben . És az istenházában vágóáldozatot áldoztak: Iz
rael fiainak ártatlan vérét ontották. A h ogy m ondani szokás, jaj a füln ek és jaj a szem nek: ez gyilkol, az fosztogat, az egyik ra
bol, a m ásik tipor. És azok a hangok, am e
ly ek et kiadtak az Ö rökkévaló házában, bizony a keserűség napjának hangjai v o l
tak! N em lehet szólni, n em lehet beszélni arról a hangról! A szenvedés és elgyen gü lés és erőszaktétel hangját hallottam én ak
kor - vaj ha sohasem ism étlődnék m eg!
38
M indezek során az em lített kiugrón engem is észrevettek, s oda is rontott h árom m us
kétás, nyom ban ü tlegelni k ezd ték a háta
m at a tűzfegyverükkel, am it a kezükben tartottak. Én lerogytam előttük, és köny- nyek közep ette kön yörögtem nekik: „K ér
lek benneteket, uraim , ne ártsatok nekem , hiszen én is a császár őfelségének - növe
ked jék dicsősége - egyik tartom ányából való vagyok, sok évvel ezelőtt k erü ltem a törökök fogságába, de m ost áldott az Ö rökkévaló, m ert m egértem ezt a napot, am elyre vágytam , h ogy visszatérhessek előbbi uram hoz, a császár őfelségéhez - nö
veked jék dicsősége - és az én hazám ba és szülőföldem re.” És m ég ezeket is m on d tam : „Á ld o tt a M indenható Isten, aki sze
rencsét adott a császárnak - növekedjék dicsősége s adjon neki szerencsét ezután is, ilyenképpen gyarapítsa őt, és növelje uralm át m indvégig.” És m ég m indig igy e
k eztem szívükre beszélni, és k értem irgal
m ukat, am ikor az egyikük, aki velem szem ben állt, nagy kegyetlenül rám rivallt:
„ A pénzedet add ide, és hallgass!” M in
den tagom reszketett, rém ülten és nagy sietve odaadtam neki m indenem et, am i
nálam volt. Ő ott akart hagyni, hogy m en jen az útjára, de én kérleltem őt, így szól
ván: „K érlek, uram , ne hagyj el, m in ek
utána jóindulatot tanúsítottál irányom ban, jo b b nekem , ha a te kezedben vagyok fo
goly, sem m inth ogy m egint m ások kezére jussak, akik n em irgalm aznának nekem , hanem m egölnének. K érlek hát, uram , v e
g yél engem védelm edbe, vigyél m agaddal M orvaországba, és sok pénzt kapsz m ajd értem azoktól a zsidóktól, akik engem ki fognak váltani.” Ő pedig ekképpen vála
szolt: „N e m bánom hát! Rajta, gyere ve
le m !” A zza l ruhám at m egfogva, elindult velü n k kifelé a zsinagógából az im aház udvarára, ott vo ltak m ás zsidók is, ne
k ik is elvették m indenüket. E gyedü l áll
tam ott, am ikor huszárok tám adtak rám , h ogy m egöljenek. Én kiáltottam am azok
nak, és jö tte k is, és kim entettek. A m ik o r elkészültek a rablással, odaléptek hozzám , és így szó lta k : „M utasd m eg n ekün k a há
zadat m eg m inden vagyon od at!” Én erre így feleltem : „G y e rte k v e le m !” És az u d varról kim en tün k az utcára, és, ím e, az teli v o lt leöldösött em b erekkel - körülm etél- tekkel és körü lm etéletlen ek k el egyaránt.
40
A h ogy fo lytattu k utun kat az utcán, odább nagy kavarodást láttam , a törökök m eg a császár - n övekedjék dicsősége - katonái előttem is, m ö gö ttem is egym ásnak m en tek, és az iszonyatos zűrzavarban eltűntek m ellő lem a m uskétások. N ekem m eg egyet
len áldott em lékű fiam nak, Simsonnak, aki a ruhám ba kapaszkodott, sikerült a dulako
dásból észrevétlenül kicsúsznunk és m e g m enekülnünk. H anem az én já m b o r fele
ségem , ő eltűnt, elsodródott m ellőlem , és attól az órától fogva n em tudtam , m i tör
tént vele, de bizony félő, h ogy m egölték.
Én és áldott em lék ű fiam , Simson, nagy rohanással elfutottunk, hogy hazajussunk.
D e kivon t karddal ott állt a császár - nö
vek ed jék dicsősége - seregének egy tiszt
je , és tüstént m egragadta a fiam at, és azt m ondta: „E z a k ö ly ö k az en y ém !” Én a fiam után nyúltam , hogy odahúzzam m agam hoz, és sírva k érleltem a tisztet, hogy hagyja őt, és én nagy vagyon t m u ta
tok neki, am it vegyen el váltságdíjképpen, ő azonban felém sújtott kardjával, ú g y hogy én hátrafelé beugrottam a ház bejá
ratán, és o tt nyitva v o lt a pince, és én be
lezuhantam . N em tudtam m agam ról sem
m it, sem azt, h ogy élek-e, sem azt, hogy h ol vagyok. A ztán végre visszatért az esz
m életem . K inyitottam a szem em et, és lát
tam , h ogy a pincében vagyok, és vagy har
m inc katona rabolja és fosztogatja m ind
azt a drága holm it, am elyet a gyü lekezet tagjai közü l sokan o tt rejtettek el, ezüst- és aranytárgyakat, ruhákat. M indaddig, am íg osztozkodtak, n em v ettek észre. Csak álltam kővé m eredten, m agányosan, k i
fosztva, m egfosztva feleségem től és áldott em lékezetű fiam tól. íg y láttak m eg azután, s m indjárt rám ripakodtak: „A d d ide m in denedet!” Én így feleltem : „ A z m indenem , am it láttok, vegyetek el csak m in den t!”
V o lt nálam régtől egy keresztény szol
gálólány, akit én egy töröktől vásároltam : az ő foglya v o lt m ég azok közü l a keresz
tények közül, akiket Bécs városának ostro
m akor ejtettek fogságba. E z a szolgálólány szerette egész családom at, és hűséges volt házam hoz, m ert n em bántam vele szigo
rúan, csak házim unkát végzett. M ár ism er
te az edények és a főzés am a szabályait, am elyeket a zsidó vallás ír elő. A város el
foglalásának zűrzavarában ő is m en t a m aga útjára, nem tudtam , hol van. M ost
42
pedig őt is ott találtam a pincében. A m i
ko r m eglátott, sírva fakadt előttem , és fele
ségem re és áldott em lékezetű fiam ra kér
dezett. E lm ondtam neki, am i történt. Ő m egsim ogatta az arcom at, őket pedig zo kogva siratta. E zenközben ádáz dühvei fölpattant az egyik katona, egy kegyetlen és rosszindulatú férfi, és hátam felé súj
tott kardjával, hogy halálos csapást m érjen rám . M egpróbáltam m egfogni a kardját és irgalom ért könyörögni, és így szóltam :
„H iszen itt van neked m indenem , vedd el a vagyonom at, csak az életem et hagyd m e g !” Szorongatom azonban n em akart ráállni, m ondván: „E z az egész sem m i ne
kem , azt akarom , h ogy halálnak halálával p u s ztu lj!”
Én keservesen jajveszék eltem , sírva sír
tam , kön yörögtem hozzá, de ő ádáz düh
vei ordítozott velem . A többi m uskétás rá
szólt, m ondván: „M it akarsz itt a zsidó
tól? V idd m agaddal az utcára, ott lökd félre a te tem ét!” A z pedig így felelt: „ L e gyen úgy, ahogy m o n d táto k !” - azzal teljes erejével m egragadott, és m ondta:
„N o, rajta, gyere fel v e le m !” E lfogott a fé
lelem és a rettegés, elsötétedett előttem a vi
lág, ahogy m on d tam m agam ban: „B izony ez m ár a halál keserűsége!” Próbáltam kérleln i tovább is lág y szavakkal. A z t m on d tam neki: „U gyan, uram , m iért fogsz engem ekkora nagy erővel, hiszen kész
ségesen m eg yek m agam tól is, el sem tudnék m en ek ü ln i!” Erre elengedett, és m en t elöl, én pedig m ögötte. És, ím e, az Ö rökkévaló fölserkentette a lelk em et, m ondván: „Fordulj vissza, hiszen a h o
m ályban és sötétségben n em lát téged !”
Vissza is fordultam , és az Ö rökkévaló v a k sággal vert m eg m indenkit, aki a pincében tartózkodott - a szolgálólányom on kívül, m ert ő m indjárt m egism ert, és így szólt:
„Pszt, u ra m !” A zza l m áris elrejtett vala
m ivel odább egy sötét és hom ályos helyen a fal oldalában. Ő m aga elém állt. A szo
rongatom azt hitte, hogy m eg yek m ögötte, de ahogy az utcára ért, engem n em talált, ezért egyetlen ugrással a pincében term ett, és szörnyű dühösen kiabált: „H ol az a dög zsidó?” A m uskétások m eg feleltek: „H i
szen veled m en t e l !” Ha, Isten őrizz, tudnak rólam , bizony n yom b an elvesztem volna általuk, n em m aradt volna el a bosszújuk.
A szorongatóm pedig azt m ondta n ekik:
44
„H a m egtalálom , darabokra kaszabolom !”
E zt m ind h allottam a saját fü lem m el arról a helyről, ahol rem egve és félelem m el teli m eghúzódtam . A szolgálólányom ú g y h e
v ert rajtam , m int aki valam i alkalm atos
ságon ü l éppen, szorongatom m eg fel és alá já rk á lt a pincében, de n em talált rám , és a m uskétásokkal veszekedett, am iért n em látták és nem figyelték, „h ová m ene
k ü lt a zsidó” . A m uskétások m eg dühvei vágtak vissza: „N e m tartozun k neked számadással a zsidó felől. Ha akarsz vala
m it a zsidótól, keresd m eg, az ördög ne
v éb en !” És a szolgálólányom is, aki rajtam hevert, m ondta neki: „Jobban teszed, uram , ha gyorsan m egkeresed odakinn a zsidót, m ielőtt m ég elrejtőzik valam elyik ház
ban.” A katona ezt belátta, elsietett hát ki az utcára, ezalatt a szolgálólányom halkan odasúgta: „Siessen, iparkodjon, uram , m enjen a belső pincébe, m ert ott nagyobb a sötétség, és tele van zsákokkal és nagy batyukkal, ott nagyobb biztonság
gal el tud rejtőzni.”
V igyázo tt rám az Ö rökkévaló, és m eg
m en tette életem et: bem en tem , és ott rej
tő zködtem el. A szolgálólányom m egvált
tőlem , és én k ét vagy h árom órán át k u p o
rogtam ott, am ikor hangokat hallottam . H árom m uskétást m eg egy káplárt láttam jönni, m écsest tartottak a kezükben, a m é
csesek fényénél k u tattak zsákm ány után, így találtak énrám is. Sírásom és kön yörgé
sem szánalom m al töltötte el őket, m on d tam , hogy Prágából való vagyok, és a M indenható Isten irgalm at öntött b eléjü k irántam , és a káplár jóindulatúan szólt hozzám , m ondván, h ogy ő is prágai. Én pedig m egm u tattam n ekik m inden drága holm im at, h o gy válogassanak belőlük, és m in tegy három száz rajnai tallér értékű h o lm it v ettek el. E zenközben beszéltem a káplárhoz, h ogy vigyen engem m agával, és vegyen védelm ébe, am íg el n em visz a zsidókhoz, m ert akkor sok p én zt kap tőlük értem váltságdíjképpen. Ő pedig ezeket m ondta: „ím e, m egism ertelek és m egk ed veltelek, s el is viszlek m agam m al a zsidók
hoz.” A délutáni im ádság idején m en tü n k ki a pincéből. A k k o r láttam , hogy az utca teli van legyilk o ltak k al, m ennyi, de m ennyi m ezítelenre vetk ő ztetett tetem m el. Én b iz
tonságban m en tem , m ert a káplár m egvé
d elm ezett m ásoktól, és am ikor elérkeztü n k
4 6
a város falának am a réséhez, ahonnan k i
indulva elfoglalták a várost, akkor a káp
lár egy b atyu t rakott a fejem re, hogy v i
g y e m a város előtti táborba, a sátrába.
A káplár pedig más irányban in d u lt el, engem a m uskétásokra hagyott. A batyu, am it vin n em kellett, nagyon nehéz volt, m ert a sok nyom orúság m iatt az erőm m egfogyatkozott, és a szent szom bat k i
m enetele óta egy falatot sem ettem . Ben
sőm ben m intha szétfolyt voln a a vérem , le lk e m m ár-m ár elhagyott, térdeim is m eg rogytak a böjtöléstől, néhányszor el is es
tem a teherrel. A m uskétások pedig h aj
szoltak, m en jek éppen olyan gyorsan, m int ők, de n em tudtam , s ekkor m egesküdtek, h ogy ha n em szedem ú gy a lábam at, aho
gyan ők, nyom ban lelőn ek pusztító fegyve
rü kkel. M ég be sem fejezték szavaikat, am ikor a káplár visszaérkezett hozzánk.
Ő, látva, h ogy m ár sem m i erőm sincs, és h ogy n em ellenszegülésből v a g y alatto
m osságból viselkedem így, ezt m ondta:
„H agyjátok, hadd m enjen lassabban!” ím e, ha csupán egy keveset késik a káplár, én m ár n em élek, m erth ogy m egesküdtek rá. íg y lassan haladtak velem . Éjféltájban
értünk a táborba (ném etül: Hauptlager) a sátraikhoz. L áttam o tt sok körülm etélet- lent, akik n em tartoztak a hadnéphez, ezek körülfogtak, m in t a darazsak, h ogy lássák n yom orúságom at, az egyik is m on d ott va
lam it, a m ásik is, de m in d egyikü k szava csupa gonoszság volt. H anem a káplár in
tette őket, nehogy egyetlen u jjal is bántsa
nak, és hozott n ekem kenyeret, hogy egyek, de egy falat sem m en t le a torko
m on, m ivelh o gy kiszáradt, és n y elvem az ínyem hez tapadt. K értem hát tőle egy ke
vés vizet, de ő sört hozott, és csak azért ittam belőle, hogy m eg ne bántsam , ha
nem a szom jam at n em oltottam vele, m ert a szájam teljességgel kiszáradt, kiszikkadt nedvesség és nyál híján. És azok a keresz
tény em berek, akik a sátorban voltak, lát
ták, hogy szom júság kínoz: szerettek volna beszélgetni velem , de n em tu d tam szólni.
V o lt kö zö ttü k egy keresztén y asszony, aki
nek m egin d u lt rajtam a szíve, és hozott n ekem vizet, ú gyh o gy ihattam eleget - ez valóban hűsítő víz v o lt a fáradt lélek szá
m ára. Utána m ár sört is tudtam inni, m eg is m osakodtam , és k ezet is m ostam , hogy egyek egy falat kenyeret (ném etül: Kom-
48
misbrot), de csupán annyit, hogy elm on d hassam rá az étkezés utáni áldást.
És lön este, és Ion re g g e l: a harm adik nap, kétszer is m on djuk rá az írás szavával:
„h o g y jó ” . Hajnalhasadáskor olyan hír ter
je d t el, m iszerint a törökök ism ét g y ü lek e z
nek, hogy kívü lről tám adjanak. M indenki kirohant a sátrából, a tábor széléig futottak, engem m agam ra hagytak a sátorban. A nap m ár felkelt, am ikor visszatértek hozzám , m ivelh ogy a hír ham is volt, s azért esett így, m ert az őrszem ek azt látták, hogy a vezír serege, am ely a hegyen állt, elm o z
dul a helyéről. A z igazság pedig az vo lt:
a vezír látván, hogy a háborút elvesztette, visszafelé fordult. S ím e, a reggel kivilágo
sodott, s ők lefekü d tek aludni a földre, én m eg gyorsan fö lk eltem im ádkozni, és fe l
raktam az im aszíjaim at. A zután én is le fek ü d tem keserű lélekkel. Ú gy feküdtem , m intha aludnék, de n em aludtam . Ez így vo lt elül havának tizennegyedik napján négy órán át. A k k o r m eghallottam , hogy a káplár m ásokkal felőlem tanácskozik, hogy törvény szerint hogyan és m iképpen járjon el velem , m inekutána parancs (né
m etü l: Verordnung) érkezett, hogy ő és e m
berei sorakozzanak fel, m ert szám ba veszik őket, hogy törökök után kutassanak, és hát hogyan vigyen ő en gem m agával a csatá
ba. V alam ennyien egyképpen azt m on dták neki, hogy valahol am ott egy félreeső h e
lyen lőjön le, ne gondolkozzon rajta sokat.
V o lt k ö ztü k egy álnok szorongatom , aki gú n yolód ott rajtam , és büszkélked ett fö
löttem , és in gerkedett velem , m ondván:
„E zze l a karddal, am it a kezem ben tar
tok, vágom le a fejedet.” Szavaira rem egés fogta el a lelk em et, és ezenközben jö tt oda hozzám a káplár, és m ondta: „Zsidó, m it csináljak veled? Parancsot kaptam , hogy von u ljak járőrb e (ném etül: Patrouille'), és lehetetlenség m agam m al vinnelek. Ha pe
dig m ostan m egváló k tetőled, aki rád ta
lál, m egö l.” Én sírásra fakadtam előtte, és zokogva m on d tam neki: „E g y e t hadd k ér
je k tőled, uram . M ivelh ogy azt hallottam , h o gy a tábor szélén a D una folyó partjánál talán vannak m orvaországi zsidók, és ha k egyet találtam a szem edben, akkor vigyél oda, hátha kiváltanak.” M ost is azt m on d ta: „M egteszem a k ed ved ért.” A zza l elin du lt velem . D e jö tt v elem a szorongatom is, kezében tartva csupasz kardját, és azt