[S C H U L H O F IZSÁK EM LÉKIRA T ÁR Ó L]
ÍRTA SZAKÁLY FER EN C
C
saknem napra pontosan száznegyvenöt esztendős török ura
lo m s o ly sok nagy rem én nyel indult, de rendre-sorra kudarc
ba fu llad t visszavívási kísérlet után a Szent Liga csapatai 1686. szeptem ber 2-án v e t
ték be Budát, a török birodalom északnyu
gati védőbástyáját. A m in tegy 61 000 fős szövetséges sereg Lotaringiai K ároly h er
ceg és M iksa E m ánuel bajor választó- fejed elem vezetésével június közepén ér
k ezett Buda alá; június 17-én, lényegében ellenállás nélkül, bevette Pestet, 20-án pe
dig m inden oldalról befejezte a m in tegy 10 000 török katona által védett budai vár körülzárolását. A gondos tüzérségi előké
szítés után a várfalakig kígyózó roham árkokon keresztül indított általános roha
m o kat a védőkn ek július 27-én és augusz
tus 3-án m ég sikerült visszaverniük. M i
után azonban a nagyvezér felm entő sere
gét - am ely több ízben m egkísérelte át
törni az ostrom gyű rű t - a szövetségesek visszaverték, a m egfogyott létszám ú, ellá
tási zavarokkal küszködő törökök ellenál
lása m eggyengült. A szeptem ber 2-án d él
után m egindított harm adik általános ro
ham során az ostrom lók először a nyugati és az északi oldalon hatoltak be a várba, am elynek védői A li A bdurrahm án, az u to l
só budai basa eleste után felhagytak a kilá
tástalan ellenállással. Buda eleste végleg m egpecsételte a m agyarországi török ura
lo m sorsát. Bár a háború m ég jó néhány esz
tendeig eltartott, a török végvárrendszer szinte tojáshéjként roppant össze, a szultáni hadak az egyik vereséget a m ásik után szen
vedték a n yílt m ezőn is, s a győzelm es csá
szári árm ádát végü l is csak Belgrádnál tu d ták m egállítani. Ez pedig annyit jelen t, hogy, a T em esközt kivéve, 1699-ben, a kar
lócai békekötés évében török katona m ár csak rabként tartózkodh atott M agyarország területén.
Buda visszafoglalásának hírét egész E u
rópa túláradó ö rö m m el: harangzúgással, díszkivilágítással, tűzijátékkal és egyéb lát
ványosságokkal köszöntötte. Igyekeztek k i
tenni m agu kért a m agyarországi várak és városok is. A várakból díszlövések adtak hírt a körn yékbeliek n ek e rég várt diadal
ról, a derék soproni polgárok - az elm a radhatatlan díszsortűz m ellett - toronyze
nével, díszlakom ával ünnepeltek, a városi 60
tanács szeptem ber 3-ra m unkaszünetet és hálaadó istentiszteletet rendelt el.
M aga az ünnepségek tárgya, Buda, am ely
nek term észet adta és em b erk éz csinosí
totta szépségét oly sok utazó m egcsodál
ta, füstölgő, kom or rom h alm azkén t ko- szorúzta a D una fölé m agasodó Várhegyet.
A törököknek m ár az 1684-es ostrom ro m bolásait sem sikerült teljesen eltüntetniük, az 1686-os ostrom m inden addiginál gon dosabb, tehát pusztítóbb tüzérségi tüze a régiekre újabb rom okat h alm ozott, s a rom bolás iszonyú m ű vét a visszafoglalás estjén tám adt tűzvész tetőzte be. A hol itt, hol ott felcsapó lángcsóvák m ég napokig m esszire m u tatták a kincsek után kutató, győzelem ittas zsoldosok útját. M int a V á r
negyedben m a is látható közép kori lak ó házak tanúsítják, szám os budai épület csodával határos m ódon m égis túlélt m in den viszontagságot.
Ha a pusztulással dacoló falak az élet m egszakíthatatlan, diadalm as folyam atos
ságát sugallják is, a török Buda lakosságát, am ely e holt keretn ek tarka nyüzsgésével értelm et és tartalm at adott, végleg és szinte n yom talanul elsöpörte a felszabadító há
b o rú k vihara. A zo k között, akik 1687-től fogva új falakat h ú ztak az elnyűhetetlen középkori alapokra, egy sem akadt, aki m ár a török időkben is itt lakott. A budai m agyarok ostrom alatti és utáni sorsáról nincs hírünk, pedig a budai tanács m ég 1685-ben is levelezett a bécsi haditanács
csal, s az itteni protestáns lelkipásztor ne
vét m ég x686-ból is ism erjük. Sűrű h om ály fedi az itt egykor oly nagy szám ban élt d él
szlávok sorsát is. A törököket - k ö zü lü k él
ve m in tegy 6000 k erü lt a győztesek kezé
re - hadizsákm ányként kezelték, s élettelen tárgyként adták-vették; éppúgy, ahogy ko rábban ők a fogságukba esett keresztén ye
ket a budai piacon. Keresztény katonák fele
ségeként m ég csak itt m aradt néhány török asszony, a férfiak azonban szétszóródtak Európa m inden tája felé, a m egszabadul
tak pedig n yom talan ul eltűntek a török birodalom néptöm egében.
A vesztesek sorsában osztoztak a b u dai zsidó közösség tagjai is. E zúttal n em csak azért, m ert az elfoglalt várak és váro
sok zsidóságának m egsarcolása, kifosztása, sőt legyilkolása ek kortájt m inden ütt a zsoldosseregek katonáinak ked velt rutin
62
m űveletei közé tartozott, hanem azért is, m ert a budai zsidók önként és öntudatosan vállaltak közösséget a törökökkel. N em eg y
szer m agu k is fegyvert ragadtak városuk védelm ében. Evlia Cselebi török világutazó - aki az 1660-as években ford u lt m eg B u
dán - m eséli útleírásában 1602-ről: „ A har
m adik ostrom nál, m ik o r az ellenség e ka
pun [a Bécsi kapun] berohant s a várat el
foglalandó volt, a zsidók egy-egy darab pat
kán ym érget vettek a k ezü k b e és zsidó n yel
ven azt m ondogatták egym ásnak: »Ha az ellenség bejön a várba, a m érget m egn yal
ju k ; m egh alju n k vagy m egm en ek ü ljü n k .«
A budai zsidók k ö zö tt m anap is közm ondás ez: »Nyaljunk-e?« A Bécsi kapun belül m ég az ellenséges időkből egy ágyú van, m elyb e egy em ber belefér; m ik o r az ellen
ség itt egyenesen befelé rohant, egy zsidó ezt az ágyút hirtelen elsütötte és ú gy ta
lálta e kapuk k özött sűrűén levő és kívül álló hitetleneket, hogy m agu kn ak a k e
resztényeknek elbeszélése szerint néhány ezer válogatott katonájukat a halál porába terítette. Ez okból a budai zsidók m ost m inden korm ányzósági adó alól fel vannak m entve. A Bécsi kapun belü l több kőép ü let
ben laknak, de ha m agyarok, ném etek és cseheknek kezébe kerü l erről a tájékról egy zsidó, azt felnyársalva m egsü tik /’ A b u dai zsidók 1686-ban, legalábbis az ostrom ló táborban szerén-szerte elterjedt hírek szerint, ajándékokkal ösztönözték kitartás
ra a török katonákat. A vár elfoglalásának napján sokan áldozatul estek az először éppen az ő negyedükön keresztül benyo
m uló zsoldosok és huszárok esztelen dühé
nek, akik a zsinagógába behatolva, az oda
m en ekü ltek közü l hetven kettőt lem észá
roltak. (Valószínűleg ezek összeégett csont
jai kerü ltek elő a budai gótikus zsinagóga ásatásai során.) M ások a D unánál lelték halálukat. Schulhof elbeszélése szerint (a Nagy gyds^dal bevezetése, erről lásd alább)
„n égyszáz fogságba esett zsidó hajón volt, s m ellettü k csak néhány őr a császár hadá
ból, a huszárok vakm erő töm ege odam ent, ú gy tettek, m intha azért jö tte k volna, hogy a foglyokat lássák, s szerencsétlenségüknek örüljenek. D e kivon t karddal hirtelen a hajóra rohantak, úgy, hogy a császár népe [az őrzésükre kiren delt katonák] nekik nem állhatott ellen, sokat m egöltek, többen a vízbe ugrottak, és b elefu llad tak” .
64
A győztesek azokat a budai zsidókat, akik m egm en ek ü ltek a m észárlásból, árucikk
nek, vagyon ukat pedig prédának tekin tet
ték. Váltságdíj rem ényében, aki csak tehet
te, igy ek ezett k ö zü lü k m agának néhányat m egkaparintani. Esterházy Pál nádor h u szárai tíz zsidót „zsákm án yo ltak” , őket Es
terházy Kism artonban telepítette le; a brandenburgi segédcsapatok hazatérő kato náinak foglyakén t sok előkelő zsidó k erü lt Berlinbe; k ét bajor generálison húsz budai zsidót k ö vetelt a haditanács, am ely ter
m észetesen m aga is igyek ezett rátenni kezét erre az értékes „zsákm án yra” . V égü l m in t
egy huszonöt szegényebb sorsút sikerült is m egszereznie, ezeket G yőrben és K om á
rom ban őrizték, m ígn em O ppenheim er Sá
m u el bécsi zsidó hadseregszállító és bankár vállalta, hogy szabadon bocsátásuk fejében m in d egyikü kért egy-egy m uskétást állít ki teljes felszereléssel, vagy fejenként húsz tal
lért fizet, s ezenkívül egy összegben letesz ezer forint váltságdíjat.
Ugyancsak O ppenheim er tám ogatta an
nak a Szender (Alexander) Tauszk nevű prágai zsidó ifjúnak vállalkozását is, aki m ár az ostrom idején lépéseket tett a budai
zsidók m egm entése érdekében. T auszknak Lotaringiai K ároly véd elm e alatt és tám o gatásával végü l is sikerült kétszázhetven- négy budai zsidót kim entenie a rom ok k ö zül. V áltságdíjukat a foglyok ügyében ala
k u lt bizottság 21 ooo forintban állapította m eg, am elyet Tauszk - közben az adósok börtönét is m egjárva - K rakkó, M etz, Frank
furt, A m szterd am , C leve és m ás városok zsidóságától k o ld u lt össze. A z így vagy más m ódon m egm en ek ü lt budai zsidók a cseh, m orva és n ém et birodalm i városokban találtak m enedéket, k ezdtek új életet.
Könnyen elképzelhető, hogy az ostrom ot tú léltek kö zü l k erü lt ki az a hatvannégy zsidó is, akiket a törökök 1688-1689-ben Konstantinápolyban m int eredetileg budai illetékességűt összeírtak.
N em csoda hát, hogy m íg Buda vissza
vételéről Európa-szerte töm egesen jelen tek m eg a beszám olók, leírások, g yő zelm i ira
tok (ezek szám a m in tegy ezerhétszázra tehető), a török Budát - az Ájn sdjn náj lidfuti ofen (S^ép új dal Budáról) jiddis verses króni
ka ism eretlen szerzőjén túl - m indössze egyetlen férfiú, egy bizonyos Schulhof Izsák nevű, viszontagságos sorsú budai zsidó sirat
66
ta el. M indazoknak nevében, akik a m a gyarországi török tartom ány központját a m agukén ak érezték, otthon ukkén t sze
rették.
Schulhof 1650 körül Prágában született;
családja - anyja, Sámson Bacharach prágai, m ajd w orm si rabbi lánya révén - a birodal
m i zsidóság legelőkelőbbjeivel állott rokon
ságban. E frájim ha Kóhen, a híres rabbi Eszter nevű lányát vette feleségül, s apósát követve valószínűleg 1666-ban költö zö tt át Prágából Budára. Budán csakham ar nagy tekin télyre s - m int em lékezéseiből kihü
velyezh ető - tetem es vagyonra tett szert.
Úgyszintén saját elbeszélése szerint a budai hitközség vezető férfiainak sorába tartozott.
Feleségét a visszafoglalás napján katonák ölték m eg, kiskorú fiát, Sám sont pedig, akit hányattatásai során oldala m ellő l ragadtak el, a győri fogságban érte a halál. Schulhofot egy bizonyos „ú rn ő ” váltotta ki, s ju ttatta el O ppenheim er bécsi házába. U tóbb, akár
csak a legtöb b Budáról m en ek ü lt zsidó, Ni- kolsburgban telepedett le, m ajd visszatért Prágába, és ott újra családot alapított. A bal- szerencse azonban tovább üld özte; az 1689. június 21-i tűzvész házával együ tt
m inden vagyonát m egsem m isítette. M int sírfelirata elárulja, 1733-ban ragadta el a halál.
Schulhofot különösen erős érzelm i szá
lak láncolták a török Budához. Jól m u tatja ezt, h o gy az 1686-os ostrom esem ényeit, am elyek szám ára egyébkén t élete m é ly pontját s a lehető legnagyobb csapást je le n tették, h árom m unkában is m egörökítette.
K özü lü k a legjelentősebbnek, a Megilldt Ofen (Budai krónika) cím ű prózai elbeszélés
nek teljes szövege e kötetben kerü l először m agyaru l az olvasó elé. Két m ásik m unkája, a Kis gyds^dal és a Nagy gyds^dal cím ű ver- sezet az Ó szövetség külön böző könyveiből, különösen a Jeremiás siralm aiból kiragadott m on d atokból építkezik, s o ly b on yolu lt és talányos, hogy lefordítása - Kohn Sám uel
nek, a M agyarország történetére vonatkozó héber k ú tfő k első összeállítójának véle
m én ye szerint - képtelen feladat. M aga Schulhof is érezhette versezetei em e g y e n géjét, m ert m in d kettőh öz terjedelm es „ m a gyarázatokat” fű zö tt; ezek szám os olyan m ozzan atot is elbeszélnek a budai ostrom ról, ami a Krónikd-bán n em található. A Kis gyds^dal „m agyarázatai” családja szom orú
68
sorsát ism ertetik, adatait fentebb Schulhof életrajzában hasznosítottuk. K öztörténeti érdekűek viszont a Nagy gyds^dal-t kísérő
„m ag yarázato k ” , am elyeket ezért az aláb
biakban - Kohn Sám uel fordításában - teljes terjed elm ü kben k ö zlü n k (elöl ku rzív sze
déssel a m agyarázott verssor):
„Ó h miképpen lett parázna nővé a hű város” - M ivel m eztelensége, az országnak m ezte
lensége feltakartatott a népek szem e előtt, úgy, m in t a parázna nő m agát szeretői előtt feltakarja.
A m ásodik versszakban: „ égész nap ültem a sötétségben” - M ivel a városba vetett vas
go lyó k tó l féltünk, a g y e rm ek ek k el és a n őkkel egész nap a föld alatt pincékben ü l
tünk.
„ A gonosz kart és koponyát zúgott szét” - Ez a vasgolyóknak hatalm ára vonatkozik, m e
ly ek et n ém etü l „B o m b é ” -nak, s törökül
„k u m b a r” -nak neveznek. E gonosz eszköz által tudnüllik számos török és zsidó veszett el, k ik et darabokra szaggattak.
„ Nagy a tanácsban és hatalmas eszközeiben, nem egy vagy két napig” - N em egy vagy két napig, hanem sok napon át nagy m un kát végeztek [értsd : az ostrom lók], a város ellen
sáncokat, sok gonosz épületet és gonosz terveket készítvén.
„Szerzeményt s vagyont lábbal tiport, és sok királyi kincset” - M időn az ellenség a várba n yom u lt, s ott rabolt, sok zsákm án y szét
szórva a földön hevert, s em berek és állatok lábbal tiporták. A k k o r a törökök dühükben a várost n égy végén felgyújtották.
„Izrael örökségének két hű községe, alakja feketébb a feketénél” - Ez [a budai zsidó k ö z
ségen kívül] m ég a belgrádi híres zsidó k ö z
ségre is céloz, de azért szó szerinti értelem ben is veheted. Községünkben tudniillik spanyol zsidók is laktak, kik m in tegy har
m inc családot képeztek, és külön zsinagó
gával bírtak, m elyb en az ő szertartásuk szerint im ádkoztak.
„Pénzüket messze földre küldték” - Közsé
gü n k évenként sok száz tallért k ü ld ö tt a Szentföldre, s az ottani szegén yeket segé
lyezte, h ogy a szent tant tanulhassák, nem tekintvén, h ogy abban az évben, m elyb en a török császár Bécs ellen in d u lt [értsd:
1683-ban, a hadjáratot azonban n em a szu l
tán, hanem Kara M usztafa n agyvezér v e zet
te], kétezret egyszerre k ü ld ö ttü n k am a fog
70
ly o k kiváltására, kiket a tatárok m agukkal hoztak.
„Leszálltunk hatalmas vi^ek mélységébe” - A földnek népei víznek neveztetnek, m ert m ondva van: „ú g y zajongjanak, m int a tenger zajgása” . M ivel pedig a város he
gyen állt, azért van az m ondva, hogy „ le szálltu n k” .
„ A z utcán kard pusztít, a szobákban rette
gés” - M ert rettenetes v o lt a szobákban la k ni. A házak tudniillik egészen sziklakőből vo ltak építve, s a vasgolyók, ha rájok estek, az egész házat szétrom bolták, s a szobák lakóit a ház kövei ü tö tték agyon. Sokan haltak m eg így nagy vétkein kn ek bünteté
séül.
„V izünket életveszéllyel - M ert a víz a városon kívül volt, s ha valaki kim ent vizet hozni, az ellenség puskával lőtt rá.
„Szemeink még mindig segítség után sóvárog
nak” - M ert m inden új hónapban, sőt hé
ten a törökök azzal biztatták egym ást; hí
rét vettü k, h ogy a m i népünk, a nagyvezér népe, nem sokára nagy hadsereggel jő a vá
ros felszabadítására. De e hírek sohasem valósultak.
,,Lépteink ingadoztak a hatalmas lövések hal
latára” - Ez azt jelenti, hogy igen nagy vas
go lyó k k al lőttek, am i fölötte ijesztő volt, m ert a robaj m int hatalm as dörgés hang
zott.
„ Körös-körül ellenségek árultak el engem” - Értsd: a körös-körül fekvő falvakat, de sok közöttü n k lakó keresztény is ellenséggé v á lt ; városunk gyenge pontjait [értsd: az ellen ségnek] tudtul adván s titkainkat elárulván.
„Háromszor hetenként éjjel álom nem szállta meg szemeinket” - M ár régóta, sok évvel ez
előtt, több m in t tíz talm udtudós egy b izo
nyos házban m inden hétnek csütörtök esté
jén , az éjen át egész reggelig együ tt szokott tanulni. V a g y h árom évvel ezelőtt [értsd:
1686 előtt] pedig újabb intézkedés történt.
V a g y harm inc családfő állott össze, s engem választott m eg, h ogy tanuljak velők. S én hetenként szerdán este, az egész éjen át reg
g elig M ózes öt könyvében, a prófétákban és hagiográfiákban, a Misnában, A ggadában, M idrásban tanultam velők. E zután m in d nyájan felállottak, és fennszóval és kellem es dallam m al a Lelkem kedvese-féle dalt én ekel
ték, m ely a Sión kapui cím ű könyvben van kinyom tatva, és ezután, szintén d allam m al, azt az im át, m ely et a szent kön yvek tanulá
72
sa után szoktak elm ondani. M iután pedig a tanulni vágyók versengése a tudom ányt gyarapítja, m ások is összeállónak, vőlegé
nyek és ifjú férjek, kik n em rég nősültek m e g ; vagy húszán voltak, kik szintén tudóst alkalm aztak, h ogy velő k tanuljon. E zek m inden hétfőn estétől reggelig ugyana sze
rint a m ód szerint tanultak, m ely et az én egyletem ben állapítottam m eg. Ha a város pusztulása nem jő közbe, az in tézm én y örök törvén ykén t m aradt voln a fenn, m iután esküvel arra kö teleztü k egym ást, h ogy ne szűnjék m eg soha. Ily m ódon tehát a m i községünkben hetenként három egész éjje
len át nyilvános g yü lekezetekb en tanultak.
D e vétkein k m iatt aznap óta, m elyen a Szent H áz [a jeru zsálem i tem plom ] elpusz
tult, az az ítélet m ondatott ki az istenfélők házaira, h ogy elpusztuljanak. A z Isten k ö nyörüljön rajtunk, s küldjön igazságos m eg
váltót, h ogy bennünket gyorsan váltson tneg, m ég a m i napjainkban. Á m en !
Schulhof az 1687-ben k eletk ezett Nagy gyds^dal-bán m ár m int kész m unkára hivat
kozott a Megillát Ofen-re („és hűségem sok tette pontosan m egvan nálam azon a h e
lyen, am elyet m eg fogsz találni nagy
gyász-m egillágyász-m ban ” ), vagyis azt közvetlen ü l az esem ények után írta. Em lékezéseit és gyász
dalait m ár annak a H absburg császárnak a birodalm ában vetette papírra, akit a leg nagyobb tisztelet hangján, áldóform ula („n öveked jék dicsősége” ) kíséretében em le
get. M égsem titkolja, hogy az ő szám ára B u
da - Európa-szerte o ly nagy örö m m el fo
gadott - visszavétele a legnagyobb csa
pást jelen tette. N em csak azért, m ert ennek következtében vesztette el családját és va
gyonát, n em is csak azért, m ert szám ára szeptem ber m ásodik és h arm adik napja im m ár élete végéig a m egaláztatás és a rettegés rém kép ek kísérte em léknapja lett, hanem azért is, m ert ő a török Budát tekin
tette igazi otthonának, élete ottani szaka
szát a boldogság korának. A kárcsak a kor
társ m agyar tö rtén etíró k - például az Erdély- ország 1658-1662-es pusztulását Siralmas ma
gyar krónika-jában elbeszélő Szalárdi János - , ő is M ikeás próféta kön yvén ek szép sorait iktatta em lékezéseibe e tovatűnt virágkor m egidézésére: „ A város a török birodalom uralm a alatt állott, s lakozásunk viru ló volt, akár a zöld ellő olajfa, biztonságos és n yu gal
m a s -v a ló b a n elm on d h attu k: »ki-ki a maga
74
szőlőlugasában, a maga fügefája alatt« tanyáz
hatott, n em vo lt ártás az országban.” A b u dai lakozás árnyképei teljesen kikoptak Schulhof em lékezetéből, s a török Buda szinte tej jel-m ézzel folyó Kánaánként je le nik m eg leírásában; em lékei szerint ott a létfenntartás m inden eszköze könnyen hoz
záférhető és olcsó, a zsidó hitközségi élet nagy jö v ő jű kezdem ényezésekkel tündök
lő, s általában is m inden szép és jó volt.
Schulhof soraiban egyáltalán n em is
m erhetünk rá arra a képre, am elyet az európai történetírás a m agyar turkológia eredm ényes közrem űködésével a török bi
rodalom nem m oham edán lakóinak életé
ről ránk hagyom ányozott. M inden részlet
vizsgálat azt m utatja ugyanis, h ogy a szul
tán birodalm a sohasem v o lt a szem ély- és vagyonbiztonság hóna, s kiváltképpen nem volt az a XVII. században, am ikor az élet csaknem m inden területén m egm u tatk o z
tak m ár a bom lás és hanyatlás félreism er
hetetlen jelei. A despotikus állam szervezet nyom ásától, a tisztségviselők féktelen ön
kényétől, a katonaság kihágásaitól a zsidók persze éppúgy szenvedtek, m int a biroda
lom m ás alattvalói, legyen ek bárm ilyen
vallásúak és nem zetiségűek, akár éppen tö
rökök és m oham edánok is. M i m agyarázza hát, hogy a zsidók m égis töm egesen k ö l
tözködtek be ide a lényegesen konszolidál
tabb és jó v a l törvényesebb k eretek k ö zt élő európai országokból? S m i, h ogy a biroda
lo m m agyarországi részének zsidósága is annyira a m agáénak érezte a török hód olt
ságot, m in t azt Schulhof em lékiratai is tanúsítják?
A m agyarázat alighanem egyértelm űen abban keresendő, hogy a törökök pusztán vallásuk m iatt n em alkalm aztak k ü lön le
ges bánásm ódot a zsidókkal szem ben. Ha szenvedtek is a tisztviselők és a hatóságok önkényétől, az a török berendezkedés im manens visszásságaiból, n em pedig a zsi
dóság elk ü lö n ü lt és elkülön ített h ely zeté
ből eredt. N em így az európai országok
ban, ahol a zsidókat m indig is gyanús ide
gen betolakodónak tekin tették, m egalázó helyzetbe (gettókba és je le k viselésére) kényszerítették, s csak kétségtelen gazda
sági hasznosságuk és ebből eredő n élk ü lö z
hetetlenségük m iatt tű rték m eg őket. S így
hetetlenségük m iatt tű rték m eg őket. S így