A műtrágya- és növényvédőszer-felhasználás alakulása (II.)

ALAKULÁSA (II.)

DR. HOMOLYA FERENC

Tanulmányunk első részében az 1960—1975. években felhasznált műtrágya meny- nyiségének növekedésével és ezzel kapcsolatban a talajerő—gazdálkodás néhány időszerű kérdésével foglalkoztunk. (Lásd a Statisztikai Szemle 1977. évi 4. számá—

ban a 397—408. oldalakon.) Továbbiakban a mezőgazdaság kemizálásának másik fontos területét. a vegyszeres növényvédelem fejlődését és hatékonyságát befolyá—

soló tényezőket. illetve az e téren jelentkező problémákat mutatom be elsősorban

a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint az AGROTRÓSZT ada-

tainak elemzése alapján.

A VEGYSZERES NÖVÉNYVÉDELEM FEJLÖDÉSE

A szocialista átszervezés befejezése óta eltelt időszak alatt a mezőgazdaság műszaki fejlődésében a növényvédelem volt az a terület, ahol a termelőeszközök struktúrája a leggyorsabban változott. E változások általában nem utólag követték a fejlesztési igényeket. hanem sok esetben megelőzték azokat. Lényegében azt mondhatjuk, hogy a vegyszeres növényvédelem fejlesztése területén már akkor fel tudták mérni a várható keresleteltolódásokat, amikor a konkrét igények még nem jelentkeztek. így lehetővé vált a fejlődés olyan irányú, előzetes befolyásolása, amely megfelelt a korszerűségi követelményeknek. Ennek eredményeként a magyar me- zőgazdaságban a műszaki fejlesztés területei közül a vegyszeres növényvédelem színvonala a legmagasabb, irányítása a legszervezettebb.

Az 1960—1975. években mezőgazdaságunk növényvédelme csaknem kizárólag a vegyszerekre épült. Ez nem a magyar növényvédelem sajátossága, nem a növény—

védelmi irányító szervek belső szemléletének gyakorlati megnyilvánulása. Az ok kényszerű és racionális: a mezőgazdasági termelés fejlesztése mindenekelőtt biztonságos. a fejlett agrotechnikához igazodó. elviselhető költségű védekezési eljárásokat követel. Ezeket a feltételeket pedig — legalábbis ma még — más véde—

kezési móclszerek nem tudják teljesíteni.

A vegyszeres növényvédelem a mezőgazdaság szocialista átszervezése után a korszerű termelési technológia részévé vált. A kollektivizálás teremtette meg azo- kat a műtrágyázással kapcsolatban már kifejtett feltételeket, amelyek a növény- védőszerek általános alkalmazását elősegítették. illetve megkövetelték. E ténye- zők hatására a növényvédőszer—felhasználás jelentősen növekedett.

A fejlődés bemutatására csupán értékadatok állnak rendelkezésre. A számitá-

soknál leggyakrabban 1968. évi változatlan árakat alkalmaztam. Indokolt esetben

470 DR. HOMOLYA FERENC

azonban folyó árakat is használtam. A vegyszeres növényvédelem ugyanis tipiku—

san olyan terület. ahol évente számos új készítmény kerül forgalomba (az 1966 és

1975 közötti évtizedben évente átlagosan 30—32 új vegyszert engedélyeztek nagy- üzemi felhasználásra). Az ilyen termékeket vagy egy azonos rendeltetésű cikk árán vagy a forgalomba hozatali áron — tehát semmiképpen sem az 1968. évi áron ——

lehet csak elszámolni, s ez az összehasonlítás során már kisebb-nagyobb pontat—

lanságot okoz. Hasonló pontatlanság származik abból is. hogy a korábban meg—

állapított változatlan árakkal nem lehet kifejezni azokat a változásokat. amelyek az azonos hatású vegyszerek minőségében mutatkoznak. A változatlan áron való számítással ugyanakkor mérhetők a felhasználás volumenének időbeli változásai.

, A növénwédőszer—felhasználás folyó és változatlan áron számított értékindexei

1968 óta egybeesnek, eltérés csak az 1968 "előtti időszakban volt. Ennek fő oka, hogy 1968 óta a növényvédőszerek maximált árformába tartoznak, és 1975 végéig

árrendezésre nem került sor.

6. tábla

A mezőgazdaság növényvédőszer-felhasználása az 1960—1975, években

(millió forint)

, 1968. évi , Változat—

É Folyo változatlan Folyo lan

v Év

áron áron

s—P—u

1960 . . . . . . , 376 322 1968 . . . . . . . 748

1961 . . . . . . . 559 464 1969 . . . . . . . 791

1962 . . . . . . . 592 460 1970 . . . . . . . 1028

1963 . . . . . . . 649 ' 489 1971 . . . . . . . 1327

1964 . . . . . . . 700 605 1972 . . . . . . . 1567

1965 . . . . . . . 741 649 1973 . . . . . . . 1856

1966 '. . . . . . . 809 705 1974 . . . . . . . 2169

1967 . . . _ . . . . 911 778 1975 . . . . . . . 2639

A_növényvédőszer-felhasználás 15 év alatt (összehasonlító áron számolva) 8.2—

szeresére nőtt. Az egy hektár művelt területre jutó növényvédőszer-költség - folyó áron - 1960-ban 53. 1975-ben 390 forint volt. A növényvédőszerekre költött össze—

gek azonban önmagukban nem adnak pontos képet a fejlődésről. Hasonló célú vizsgálatokra gyakran használják a vegyszerek súlyban (például hatóanyagtonnc'í- ban—) kifejezett mennyiségének mutatóját is. Ez a mutató viszont a korszerű védő- szerek hatékonyságának növekvő —- vagyis az egy hektárra szükséges dózisok csök—

kenő — tendenciája miatt nem alkalmas a reális fejlődés felvázolására. A növeke—

dést legobjektívebben az egységnyi hatóanyaggal egyszeresen kezelhető terület

nagysága szemlélteti.4

A 3. ábra szemléltetően mutatja a növényvédőszer—felhasználás növekedését és a növényvédőszerekkel ténylegesen védett területek alakulását. (Az oszlopok ma- gasságkülönbsége a kezelt területek védelmének intenzitását — a többszörös ke-

zelések mértékét -— fejezi ki.)

) A vegyszeres növényvédelem a különböző termelési szektorok közül leggyor- sabban a termelőszövetkezetekben fejlődött. A magas fejlődési ütem mellett ki kell emelni a növekedés egyenletességét is. Az 1961—1975. években (1960. évi adatunk

[* Ezt a módszert használja Nagy Bálint: A növényvédelem fejlesztésének ökonómiai alapjai (Mezőgazda- sági Kiadó. Budapest. 1974.) c. művében.

nincs) a felhasználás egyetlen évben sem esett vissza. Az állami gazdaságokban az 1963—1966. években alacsonyabb volt a vegyszeres védekezés összes költsége, mint 1962-ben, de csökkent a felhasználás az 1968—1969. években is 1967-hez ké- pest. 1970-től töretlen a fejlődés. bár a növekedés üteme egy—két évben jelentősen ingadozott.

3. ábra. Az egyszeri növényvédőszer—kezelésre számított _ és a ténylegesen kezelt terület alakulása

MMM ÚEÁ'fáP 78

16

14 így/szeri keze/ásra száműa/f feni/ef 72 Tény/gyesen haza/f fa,/WM

10

7965 7.970 7975

7. tábla

Növényvédőszer-felhasználás alakulása

(folyó áron)

Allami- Termelő.

Ev gazdaságok SlOzVeetteklze- millió forint

1 961 . . . . . 198 1 19

1965 . . . . . 167 286

l970 . . . , _ 266 549

1975 . . . . . 528 1736

Az egy hektár megművelt területre jutó vegyszerköltség 1960—ban a termelő—

szövetkezeti közös gazdaságokban mindössze 27 forint. az állami gazdaságokban

viszont 220 forint volt, több mint nyolcszorosa az előbbinek. (ltt figyelembe'kell

venni. hogy az állami gazdaságok csak 1964-től kaptak ártámogatást a vegyszerek beszerzésénél. 1964 előtt — a gyomirtószerek kivételével — a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek 50, más közös gazdaságok 30 százalékos dotációt kaptak, a,

nagykereskedelmi ár százalékában meghatározva.) 1975-ben a különbség lénye-X gesen csökkent. az állami gazdaságok területegységre vetítve már csak 62 száza—

lékkal több vegyszert használtak fel, mint a szövetkezetek (hektáronként 620, illetve

382 forint). '

Az egyéb gazdaságokban a felhasználás növekedése nem volt olyan gyors ütemű, mint a szocialista nagyüzemekben, de a vegyszerhasználat terén a nagy—' üzemek és az egyéb gazdaságok között lényegesen kisebb különbség van, mint

472 DR. HOMOLYA FERENC a műtrágyázásnál. A vegyszeres védekezés színvonala ezekben az üzemekben már 1961—ben is viszonylag magas volt, mert területegységre vetítve 130 forint értékű kémiai védekező szert használtak fel. 1975-ig a növényvédőszerekre költött összeg az egyéb gazdaságokban 55 százalékkal. a területegységre jutó vegyszerköltség viszont több mint kétszeresére, 271 forintra nőtt.

A vegyszeres növényvédelem fejlődését mutatja a szerválaszték bővülése is.

A termelők 1960—ban még csak 50, 1970-ben már 221, 1975-ben pedig 386 ható—

ságilag engedélyezett növényvédőszer közül válogathattak. Az elmúlt 15 évben igen sok -- éves átlagban 30—32 — korszerű hatóanyag használatát engedélyezték.—

Ugyanakkor számos elévült, egészségügyi és környezetvédelmi szempontból kor—

szerűtlen hatóanyagot (például az arzénvegyületeket, az emberi szervezetben és az

élő környezetben felhalmozódó klórozott szénhidrogéneket) kivontak a termelésből.

Az új készítmények hatásosságát bizonyítja, hogy lényegesen — átlagban 2—2.5- szereséwre — nőtt az egy tonna hatóanyaggal megvédhető terület nagysága. Nem mellékes az sem. hogy ezek a korszerű. szerves hatóanyagú vegyszerek gyorsan le-

bomlanak, így humán-egészségügyi és környezetvédelmi szempontból — a haszná—

lati utasítások betartása esetén — kevésbé veszélyesek, mint a korábbiak; A válasz—

ték korszerűsödése szembetűnő változást hozott az egyes növényvédőszer-csopor-

tokban is.

A tervszerű cserék az AGROTRÓ'SZT adatai szerint nemcsak a növényvédő-

szer-csoportokon belül eredményeztek -— (: korszerüsödés irányába ható -— változá—

sokat. hanem módosították az egyes szercsoportok egymáshoz viszonyított arányát is, ami szintén jellemzője a vegyszeres növényvédelem fejlődésének.

8. tábla

A növényvédőszer—csoportok arányának változása

(folyó árak alapján, százalék)

1960. l 1965. ! 1970. lmpzs,

Szercsoport ,

évben

Gombaölő . . . . . 38.3 28,3 25.9 19.3

Rovarírtó . . . . . 50,1 57,8 28.6 8.6

Gyomírtó . . . . . 11.6 13,9 35.5 59,7

Egyéb . . . - -— 10.0 12,4

A 8. tábla adatai közül legkiemelkedőbb a gyomirtószerek arányának növeke—

dése. (Hasonló arányokat kapunk, ha a fejlődést a hatóanyag mennyiségének vál- tozása alapján vizsgáljuk.) Nem véletlen, hogy a vegyszeres növényvédelem éppen a gyomirtóssal lépett ki korábbi kizárólagosan termésmegőrző funkciójából. és lép—

te túl a kártevők, betegségek elleni operatív védekezés határait. A növényvédelem

a gyomirtószerek révén vált alapvető termelőeszközzé, mert a gyomirtást (: vegy-

szerek sokkal megbízhatóbban végezték az eddigi kézi és gépi művelésnél.

Ha a hazai mezőgazdaság növényvédelmének fejlettségét a nemzetközi szín—

vonallal hasonlítjuk össze, akkor az egy hektár művelt területre jutó vegyszerek

értékét célszerű figyelembe venni. Az egységnyi területre eső vegyszerek értéke ha—

zánkban — a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium számításai szerint -—

1960—ban 2.1, 1965—ben 4.4, 1970-ben 5.5, 1975-ben pedig 19.1 (1976. évi árakon 26,8) dollár volt. Ezzel a szocialista országok között az első. a világranglista szerint

pedig (Japán, Hollandia, Izrael, Svájc, Dánia és a Német Szövetségi Köztársaság

után) a 7—8. helyen állunk. '

A vegyszerfelhasználás nagyarányú fejlődését tanusító adatok azonban nem feledtethetik a felhasználás művelési ágak szerinti aránytalanságait.

9. tábla

A növényvédelmi munkák teljesitménye*

(ezer hektár)

Növényvédelem

Vegyszeres l

ÉV gyomirtás szóntó- gyümöi- ,, ,, zöldség- egyéb ..

osszesen földön csösben szolon féléken területen osszesen

1961 . . . . . 265 573 . l . —

1965 . . . . . 782 4572" 946 . —— . .

1968 . . . . . 1377 1433 1188 873 56 318 5245

1970 . . . . . 1413 1357 1325 1179 125 751 6150

1972 . . . . . 2288 1141 1314 1217 149 664 6783

1975 . . . . . 3042 1409 1324 1300 192 382 7639

* Nagy Bálint 1975. április 15—i sajtótájékoitatója'n bemutatott adatok,

** A kiugró értéket a mezei pocok tömeges elszaporodása miatti védekezés okozta.

A 9. tábla adatai a védett (ténylegesen kezelt) terület nagyságát mutatják.

tekintet nélkül a növényvédelmi munkák során használt vegyszer—kombinációkra (tehát a több károsító ellen egy menetben végzett vegyszerezésre). Az összes nö—

vényvédelmi teljesítmény növekedését döntően (: vegyszeres gyomirtás széles körű terjedése idézte elő. (A növekedési ütem 1972—től ezen a területen is lassult, mert ettől az időtől kezdve elsősorban az eljárások minőségi fejlesztése — többéves hatóstartamú szerek bevezetése, triazin hatóanyagok cseréje — a legfontosabb feladat.) A szántóföldi növényvédelmi teljesítmény lényegében 1964 óta, a gyü- mölcs- és szőlővédelmi teljesítmény pedig 1968—1969 óta nem növekedett. csupán az egyes évjáratok eltérő kárhelyzete miatt ingadozott. Ezeken a területeken tehát a védekezés foka közel 100 százalékosnak vehető. Ugyanakkor a zöldségtermesz—

tésben a vegyszeres gyomirtóst mind a terület nagysága. mind a védekezési eljá- rások tekintetében fejleszteni kell. Alacsony színvonalú a vegyszeres védekezés a kisüzemekben, ahol sokszor a szőlő— és a gyümölcsvédelem sem kielégítő. Emiatt a vegyszeres védekezés foka országos átlagban 60—65 százalék körülinek tekint- hető.

Növényvédelmünk egyik sebezhető pontja a tőkés importból származó szerek magas aránya. A kielégítő ellátás érdekében már 'az ötvenes években rászorultunk mind a vegyszerek, mind a hatóanyagok importjára. Különösen a mezőgazdaság szocializálása után az import volumenét fokozatosan növelni kellett részben a meny—

nyiségi, részben a'választéki igények kielégítése érdekében.

10. tábla A növényvédőszer-beszerzés forrásai

(folyó áron számolva. százalék)

1961. l 1970. I 1971. 1974. 1975.

Forrás

évben

Hazai gyártás. . . 64 _ 41 40 59 48

KGST-import . . . 21 15 13 6 7

Tőkés import . . . 15 44 47 35 45

474 DR. HOMOLYA FERENC

A növekvő igényeket a negyedik ötéves tervidőszak közepéig a hazai gyártásból egyre kisebb mértékben tudták kielégiteni. E téren javulás csak az utóbbi években következett be a hazai gyártás fejlesztésére tett intézkedések hatására (gyógyszer- gyárak bekapcsolódása a gyártásba, néhány új vegyszer hazai szintetizálása, im-

port hatóanyagok növekvő mennyiségű belföldi feldolgozása).

A hazai növényvédőszer-gyártás fejlődése nem töretlen. hiszen az 1974. évi fellendülést 1975-ben újabb visszaesés követte. A hazai gyártás gyorsabb ütemű fejlesztésének legnagyobb akadálya az, hogy a hatóanyagok és az intermedierek jelentős részét szintén tőkés importból kell beszerezni. A hazai vegyipar természe- tesen nem tud felkészülni arra. hogy a mezőgazdasági igények kielégítése céljá- ból a teljes választékot gyártsa. Hosszú távon azonban abba sem törődhetünk bele, hogy a növényvédőszer—ellátás ilyen mértékben függjön a tőkés importtól (elég itt utalni az 1973-ban kirobbant energiaválság következményeire. amikor egyes fontos

szereket csak erősen korlátozott mennyiségben és rendkívül magas áron tudtuk

beszerezni, jelentős részben a tőkés cégek spekulációja miatt). Nem vitatható. hogy részben a választék bővítése. részben egyes speciális védekezési eljárások végre—

hajtása érdekében hosszú távon változatlanul szükség lesz a tőkés importra. A biz- tonságos ellátás azonban azt követeli, hogy az alapvető kultúrák legfontosabb vegyszereinek beszerzését döntően a KGST—országok növényvédőszer-gyártó kapa—

citása és a szocialista együttműködés lehetőségeire alapozzuk.

A NÖVÉNYVÉDELEM HATÉKONYSÁGÁT BEFOLYÁSOLÓ FONTOSABB TÉNYEZÖK A növényvédőszerek optimális biológiai hatékonyságának érvényesülését nagy- mértékben meghatározza a kijuttatást végző gépi technika korszerűsége. Ha a nö- vényvédőszerek kémiai—biológiai hatásmechanizmusa és a gépi technika nincs szinkronban, akkor a hatékonyság sem lesz kielégítő. Az 1960 és 1975 közötti idő—

szakban a vegyszerellátottság mind mennyiségi. mind minőségi szempontból a nem—

zetközi adatokkal összevetve is magas színvonalat ért el, ugyanakkor a növényvedő gépek — főként korszerűségüket tekintve — egyes periódusokban elmaradtak a fej—

lett mezőgazdasági országok szinvonalától.

A földi növényvédő gépek állománya az elmúlt 15 év alatt több mint hat—

szorosára —- az 1960. évi 1900-ról 1965-re 7300-ra, 1970-re 10 700-ra. 1975-re 12100- ra —- nőtt.

A nagyarányú növekedés lényegében az 1960-as években ment végbe. Ennek következménye az volt, hogy 1970-ben a gépállománynak közel 50 százaléka ó évesnél korosabb volt, tehát gyakorlatilag amortizálódott, selejtezésük időszerű lett volna.

A géppark kedvezőtlen korösszetétele az 1971—1975. években javult ugyan, de a szükségesnél lassúbb ütemben. Az 1969—től számított 7 év alatt ugyanis a me—

zőgazdasági üzemek évente átlagosan BOD—850 új növényvédő gépet helyeztek üzembe. A pótlás ilyen üteme mellett a gépállomány teljes cseréjéhez -— figyelembe véve a gépek teljesítményének növekedését is —- 10—12 évre van szükség.

Különösen a hatvanas évek végétől — a legkorszerűbb védőszerek forgalomba

kerülésével összefüggésben -— sok kifogás hangzott el a növényvédő gépek minő-

ségével kapcsolatban (az akkori gépállomány nagy részét kitevő Rapidtox gépcsalád nem volt megfelelő munkavédelmi szempontból, ezek a gépek nem szórtak egyenle- tesen, és minőségileg sem voltak kielégitők). A mezőgépgyárak — bár bizonyos ké- séssel —- kialakították a változó igényeknek megfelelő korszerűbb típusokat. Ezek közül a Kertitox és a Novor gépcsalád speciális célgépei, valamint az SP típusú

konstrukciók terjedtek el leginkább. Ezek a gépek korszerű műszaki megoldásúak.

közülük néhány (állítható nyomtávolságú) típus több célra is felhasználható, mun- ka- (szórás—) szélességük pedig 9—18 méter között változik. Egyidejűleg -— a ha- gyományos gyártmányok mellett — megjelentek a mobil kivitelű, tetszés szerinti kon- Iégi növényvédő gépekhez). A vetőmagkezelés céljára a korábbi stabil gépek mel- lett forgalomba kerültek az önjáró. vetőmagfelszedő szerkezettel kombinált uni- verzális, folyadék és porcsávázásra. továbbá nedves porcsávázásra egyaránt hasz-

nálható csávázógépek.

A gyártmányfejlesztés legújabb terméke az egész kis mennyiségű permetlé kiszórására alkalmas szőlő- és gyümölcsvédelmi gép, amelyet 1977—ben vezetnek be a termelésbe. A jelek szerint a gépesítésfejlesztés itt megelőzte a vegyszeres véde- kezési technológiát, mert az igen kis mennyiségű, nagy koncentrációjú vegyszer—

kiszóráson alapuló eljárások (az ún. LV és ULV technológiák) kidolgozása és a meg—

felelő vegyszerek kiválasztása véglegesen még nem történt meg.

Az üzemi igények alapján (igaz, hogy 2—3 évvel a vegyszerek megjelenése után) 1976—ban alakították ki a pneumatikus rendszerű mikrogranulátum-szóró gé- pet. amely hektáronként minimálisan 25 kilogramm növényvédőszer-granulátum ki—

szórására szolgál.

A növényvédelmi géppark teljesítményének tekintélyes részét a repülőgépek ad- ják. A magyar repülőgépes növényvédelem szervezete 1959-ben alakult meg. 1959.

évi teljesítménye 24 200 hektár volt. A kezdeti években a Repülőgépes Szolgálat fő—

ként fejtrágyázást, valamint — gabonaféléken és rizsen — vegyszeres gyomirtást végzett. Ma már a mező- és erdőgazdaság minden területén eredményesen alkal—

mazzák a légi gépeket. Az új szolgáltatások közül legfontosabb a szőlő, a gyümöl—

csös és a zöldségfélék védelme, továbbá a lombtrágyázás. A repülőgépek terület—

teljesítménye (a gépállomány növekedésével. korszerűsödésével. a tevékenységi kör bővülésével összhangban) az 1960—1975. években sokszorosára -— az 1960. évi 57 900 hektárról 1970—re 897 550, 1975—re 2.5 millió hektárra — emelkedett.

1975—ben a mezőgazdasági terület 37 százalékán. mintegy 400 gazdaságban végeztek műtrágyázási vagy növényvédelmi munkát a repülőgépek és a helikopte—

rek. Ezen belül tavaszi műtrágyázást 452 230, vegyszeres védekezést 1 178 850. őszi műtrágyázást 293 950 hektáron.

A mezőgazdasági termelés koncentrálódásával, a termelési rendszerek térhó—

dításával a táblaméretek mind jobban növekednek. A nagy területű táblák növény- állományának megvédése a kártevők ellen leggyakrabban nagyteljesítményű légi eszközökkel történhet. Ezért a következő években tovább nő a mezőgazdasági re- pülőgépek szerepe a termelésben, és munkájuk 1980-ban a mezőgazdasági terü—

letnek várhatóan közel kétharmadára terjed ki.

A növekvő vegyszerfelhasználás és a korszerű növényvédő gépek mellett a ha- tékony növényvédelem harmadik legfontosabb feltétele az előbbi eszközöket cél- tudatosan alkalmazó szakember. A növényvédőszerek környezeti veszélyeit felis- merve, azok szakszerű használatának elősegítésére 1968-ben rendelet jelent meg;

amely az erős méreg (,.kifejezetten mérgező") minősítésű védőszerek felhasználásá—

nak irányítását és ellenőrzését minden mezőgazdasági üzemben szakképesítéshez kötötte. Ennek eredményeként az utóbbi években meggyorsult a szakemberek kép—

zése is. Amíg 1960 és 1969 között összesen 718 növényvédelmi szakembert képeztek ki, addig az 1970—1975. években mintegy 3000 főt. A gyors ütemű képzés eredmé—

nyeként 1972—ben a mezőgazdasági nagyüzemek 92,3 százalékában dolgozott előírt

képesítésű szakember (1969—ben csak a gazdaságok 9.4 százalékában). igaz, e szak-

476 DR. HOMOLYA FERENC

embereknek közel egynegyede ma már nem képzettségének megfelelő munkakör-

ben dolgozik. Ennek eredményeként az ellátottsági arány 1975 elejére átmenetileg 852 százalékra csökkent. 1975 végére javult a helyzet. A termelőszövetkezetek közül 1221 üzemben (76,7%) volt függetlenített növényvédelmi specialista, a közös gaz- daságok további 21,9 százalékában pedig szerződéssel foglalkoztattak szakembert.

Szakképzett vezetőt csupán az üzemek 1.4 százalék nem alkalmazott. (ltt figyelembe kell venni, hogy 1975 végén, illetve 1976 elején sok termelőszövetkezet egyesült, ennek következtében feltehetően javult a szakember-ellátottság.) Az állami gazda- ságok szakember-ellátottsága gyakorlatilag 100 százalékos.

Az üzemi növényvédelmi munkák szakszerű elvégzésének fontos feltétele a jól képzett szak— és betanított növényvédő munkás. 1960—ban az üzemek döntő több- ségében — az állami gazdaságokat leszámítva — ezekből is kevés volt. 1970—ben

viszont már 12000. 1975—ben pedig 25000 szak— és betanított munkás segitette ezt

a tevékenységet. Ezzel az egy növényvédő gépre jutó munkások száma 2 főre nőtt.

ami kielégítő ellátottságot jelent.

A forgalomba kerülő nagyhatású, modern vegyszerek a termelési költségekben mind nagyobb tételt jelentenek. Mégis gyakran tapasztalni lehet. hogy e drága vegy—

szereket túladagolják Növényvédelmünkben a legutóbbi évekig általános gyakorlat volt. hogy a gazdaságok minden olyan védekezési eljárást alkalmaztak amely nagy—

üzemi használatra alkalmas volt. Ez azonban jelentős vegyszerpazarlást és ezáltal felesleges költségtöbbletet idézett elő. E téren _az egyedüli helyes megoldás a meg—

bízható növényvédelmi előrejelzés megszervezése. Az országosan egységes előre- jelző szolgálatot a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium az 1968—1971.

években szervezte meg. E rendszer 300 reprezentatív és 60 fenológiai bázisra épült, és 1975-ben 16 szántóföldi, 9 zöldség és 13 gyümölcskultúra vizsgálatára terjedt ki. A központ 1975-ben 3 kultúra (alma, szőlő. burgonya) 10 legjelentősebb károsí—

tójára adott ki rendszeres előrejelzést. Az előrejelzést minden olyan gazdaság meg—

kapta. amely almát és szőlőt 10 hektárnál, burgonyát 20 hektárnál nagyobb terüle- ten termesztett. (Ez országosan 510 alma-, 650 szőlő- és 330 burgonyatermelő gaz—

daságot jelentett.) 1976—ban az előrejelzést további 10 fontos kultúrára terjesztet- ték ki, főként a termelési rendszerekre koncentrálva. Az előrejelző szolgálat tevé—

kenységének bővítésétől az várható. hogy a védőszerek felhasználását a gazdasá—

gok az ésszerűen szükséges mértékre korlátozhatják. Ez pedig — a szakember-. a vegyszer- és a gépellátottság egyidejű fejlesztésével — számottevően javítani fogja a növényvédelem hatékonyságát is.

PE3fOME

Hpegmerom uccnenoaanm aaropa HBDHGTCH paaamne ynotpeőnemm MHHepöanblx onőpeHuf—i u cpencm semmis: paCTeHuü a BeHl'epCKOM censekom xosaücme a 1869—1910 I'OAbl. B 3TOT nepuog -— napannenbno c YerI'mEHMeM prnglX xosnűc-ra — ucnonbao- BaHue MHHepBHbeiX yppőpeuuü (s AeHCTsymmeM semecrae) noapocno s AeBZTb, a anom- MHKÖTDB (no crouMocm) a BoceMb pas. Aarop npnaogm- aamneümue nokaaarenu pas—

suma B 1975 rop,y no ceanKoxoanücraeHHuM nnomaAnM " cocraay MHHeanbelx onő- per-mü. CnaraeMbrMu npouecca a oőnacru 3aLUMTbl pacrenuü annmorcn 8.5—Kpa'rHoe yaenn- ueHue nnomaneü, nonaepraeMblx oőpaőorke XMMMueCKHMl—í cpencraamu, mupoxoe pac- npoctpaHeHue COBpeMeHHle cpencm c OPI'BHHHeCKHMH geüctsyroLuMMu aemectsamu, pac—

umpel-me accopTuMer—na c 50 .no 400 HauMeHoaaHuü, sceoőmee BHenpei—me wauuecnoro ynmromenun copmmoa, uno npenctaanaer coőoü Hemamnü pesynbrar n : MemAyHapoA—

nom CpaBHeHHH.

Hecmorpn Ha 3Haum-enbuue ycnexu, Heőnaronpmmbre zenemu mom-ro oőHapymmb KEK : ynyumenm nnogoponmu nousm, Tau " !; ucnonbaoaanuu RAOXHMHKGTOB, um !; none-4-

HOM cue're cnmkaer acpcpekmsnocn, XHMM3BUMH " akouomuuuocts Kanuranoanomeunü.

B oőnacm arpomennopaunu aarop ocrauaanuaaercz Ha HeoöocrioBaHi-iofi Hegooueune opre—

Hnuecmx ynoőpei—mü, HHSKOM conepman—mn Aeücraymmero aemecraa s MHHepaanbiX ynoő- pem—mx, Hexaa'rKe cxnancmx nOMemei—mi H APYer Bamublx aonpocax. CpeAM (honapos, soaneücrsymuux Ha acptpexruanocns ucnonbsoaaum HAOXHMMKBTOB aarop ynomnuae'r Tex- Huuecmü YPOBeHb mami—m nna satan-n,! panel-mü, Asnmeuue uucnem—xocm cneunanncms, a remete auauenne nporHoaoB. KoneuHblM BblBOAOM aaropa zannercn 'ro, HTO :; nanbueű- weM nepBoouepem—noü 3agauei'i cnenyeT CHHTaTb ynyumenne ad:—(peKmBHocrn smecm ysenn- nemm Konuuecrsa HCnOanYeMbIX ngn—iecxnx Marepuanoa.

SUMMARY

The aut'hor investigates the use of fertilizers and pesticídes in the Hungarian agri—

culture between 1960 and 1975. Parallel with the strengthening of large scale farming the use of fertilizers increased nine fold (in active ingredient) while the use of pesticides increased eight fold (in value). The author presents most important indicators of the development up to 1975 as regards agricultural land and different fertilízers. lt is a considerable advance, also in international comparisons, that the area treated with pesticides increased 8.5 fold, new organic compounds became widely used, their assortment increased from 50 to 400 and chemical weed control became general.

Despite the considerable development unfavourable phenomena can also be painted out in soil conservation and in the use of pesticides which finally deteriorate, the effici- ency of the use of chemicals and the rentability of means. The author deals with the unrea- sonable reduction of the use of manure. the low ingredient content of fertilízers, the solved situation of their soroge and with other important auestions. Of the factors influencing the efficiency of the use of pestícides he investigates up-to-dateness of the machines used. the supply with experts and the role of forecasting. ln final conclusion he stresses that effici—

encg should be first improved in the future instead of increasing the auantity of chemicals use .