STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
AZ ÉLETSZINVONAL ALAKULÁSA ES A TERMEKENYSEG
DR. MUNKÁCSY FERENC
Gazdasági és népesedési helyzetünk jellemzőit számba véve kétségtelenül indokolt, hogy kapcsolatot keressünk az életszínvonal kedvezőtlen alakulása és a termékenység ala—
csony szintje között.l Ugyanakkor óvatosnak kell lennünk, mert bármennyire is magától ér- tetődő azt feltételezni, hogy a kedvezőtlen életfeltételek negatívan befolyásolják a házasodási vagy gyermekvállalási kedvet, a gyakorlati tapasztalatok nem mindig igazoljak ezt. A gazda—
sági fellendüléssel sem jár együtt automatikusan a népesedési mutatókjavulása. Gondoljunk csak arra, hogy az ún. ,,baby-boom'" a nyugat-európai országokban a második világháború utáni szegény idöszakban indult meg, és megszűnése éppen arra a korszakra esett, amikor a ,,gazdasági csoda" látványosan javította az életfeltételeket. Vagy egy közelebbi példa: Len- gyelországban az 1970—es, l980—as évtized fordulóján, tehat a gazdasági, társadalmi válság kiszélesedésekor atmenetileg erösen emelkedett a születésszám.
Természetesen nem állítható, hog az életszínvonal és a tert'nékenység alakulása között negatív korreláció érvényesül, csupán annak kell a tudatában lennünk, hogy a gazdasági jellemzők és a népesedés közötti kapcsolatok nem meehanikusak és semmiképpen sem egy—
irányúak. Az életszinvonal alakulása csak egyik eleme annak a bonyolult tényezőegyüttesnek, amely a termékenységet befolyásolja, s ha van érdemi hatása, azt sokkal inkabb hosszabb, semmint rövidtávon, a konjunktúrához vagya dekonjunktt'trához kapcsolódva fejti ki.
Ma még nem rendelkezünk kellő áttekintéssel arról, hogy a legutóbbi évtized hazai élet- szinvonal—alakulása gyakorolt-e érdemi hatást a népesedési jellemzőkre. így a jelen tanul—
mányban nem is vállalkozom ezen izgal nas kérdés megvalasyolt'tsara. Úgy vélem azonban, hogy közelebb visz a problémakör tíszta'tzasahoz, ha visszatekintünk a XX. század hazai demográfiai folyamataira, és ennek keretében részletesebben megvizsgáljuk két érdekes idö- szak jellemzőit. Az első az 1930-as évek eleji gazdasági válság időszaka, amikor az életfelté—
telek atmenetileg érezhetően romlottak. A masik vizsgálandó időszak az l960—as évek eleje, amikor Magyarországon mély születési hullámvölgy alakult ki, jóllehet az életszínvonal szempontjából ezeket az éveke' fellendüléskéntszoktuk emlegetni.
AZ 1929——l933-AS GAZDASÁGI VÁLSÁG HATÁSA A TERMÉKENYSÉGRE
A gazdasági világválság — mint ismeretes — hazánk gazdaságában és társadalmában is alapvető megrázkódtatást okozott. Az 1929—ben gyors ütemben meginduló dekonjunktúra 1932-ben, illetve l933-ban érte el mélypontját. A népesség termékenységi magatartasa termé-
1 Az életszínvonal fogalmát a szakirodalomban rendszerint tágan értelmezik. Jelen tanulmányban — tekintve,hogy rövid távú konjunkturális hatásokat vizsgálok — ha életszínvonalat, életfeltételeket említek, akkor ezeknek elsődlegesen megragadható, a fogyasztáshoz közvetlenül kapcsolódó elemeire gondolok.
szetesen nem a makrogazdasági mutatókhoz, hanem az életszínvonal, a létfenntartás meg- felelő mutatóinak alakulásához kötődik. Ez utóbbiak pedig tendenciájukban, illetve mérté- kükben, időbeli alakulásukban eltérhetnek a makrogazdasági mutatóktól. Az 1. tábla a lét—
biztonság alapvető meghatározójáról, a munkanélküliségről tájékoztat.
A munkanélküliség alakulása
!. tábla
A szakszervezeti
A munkaközvetítők által kimutatott munkanélküliség
' tag ., . Z"-
(az éÉXégén) munkanélküliek az iparban gaídíálscágban (Júliusban) ezer fő
1928 ... 15,2
1929 ... zo,3 . !
1930 ... 25,6 399 i
1931 ... 33,1 44,8 ;
1932 ... 32,1 55,6 ;
1933 ... 27,0 27,1 ! .
1934 ... 22,0 34,0 l 83,8
1935 ... 19,4 33,8 ! 73,2
1936 ... 16,0 32,7 s 48,8
1937 ... 17,4 29,7 l 34,6
l
* Forrás: Hollós István: Munkapiac. Magyar Statisztikai Szemle. 1938. évi 4. sz. 407—414. old.
A munkanélküliség a válság kezdeti időszakától emelkedett, l93l—1932—ben érte el csúcspontját, majd az 1930—as évek második felében csökkent csak a korábban megszokott szintre. (Az 1. táblában szereplő adatok nem teljesek, mert a szakszervezetek által gyűjtött adatok értelemszerűen nem tartalmazzák a nem szervezett dolgozókat, amunkaerő—közvetítés igénybevétele pedig nem volt kötelező. Ugyancsak gondot okozhat, hogy a mezőgazdasági munkanélküliség megfigyelésére csak 1934—től volt mód.)
A munkanélküliség tehát a gazdasági dekonjunktúrával nagyjából párhuzamosan ala- kult. Eltérést tapasztalunk azonban a személyi jövedelem mutatóiban.
2. tábla
Az ipari munkásság névleges és reálbérének alakulása ,, Év
A névleges órabérek
A megélhetési
költségek A reálbérek
1930 ...
1931 ...
1932 ...
1933 ...
1934 ...
1935 ...
1936 ...
1937 ...
1938 ...
Megjegyzés: az adatok a korabeli gyáripari statisztikákon alapulnak.
100,0 94,7 87,7 84,2 78,9 77,2 78,9 80,7 86,0
90,5 85,7 83,4 77,3 75,8 77,7 82,0 87,3 87,8
Index: 1929. év: 100,0
llO,5 llO,5 105,2 108,9 104,1 99,4 96,2 92,4 97,9
Forrás: Hein János: Az órabérek alakulása Magyarországon és külföldön 1929—től 1939—ig. Magyar Statisztikai Szemle. 1941. évi 10. sz. 699-708. old.
ÉLETSZINVONAL És TERMÉKENYSÉG 7
Az ipari munkások nominálbe're 1930—tól 1935-ig mérséklődött. Ugyanakkor a mezőgaz- dasági termékek ára a külpiaci értékesítési nehézségek és a belföldi piac szűkülése következté—
ben jelentősen csökkent, az agrárolló szétnyílt. Tekintve, hogy a munkásság fogyasztásában a mezőgazdasági termékek aránya jelentős volt, az ő megélhetési költségeik a válság éveiben csökkentek, méghozzá jobban, mint amennyire a névleges őrabérek. így az ipari munkásság reálórabére l934—ig magasabb volt, mint 1929-ben. Majd ezután, amikor a konjunktúra megindult, a nominálbér és a mezőgazdasági árak emelkedése következtében a megélhetési költségek is emelkedtek. Ez utóbbiak dinamikusabban. így az ipari munkásság reálórabérei nem a válság alatt, hanem a válság után voltak kedvezőtlenek.
A parasztság esetében fordított volt a helyzet. ők a válság éveiben szenvedték a legna- gyobb jövedelemveszteséget, és a konjunktúrával együtt életszínvonaluk is emelkedett.
A mezőgazdasági munkabérek hullámzása az ipari munkabéreknél sokkal nehezebben figyel- hető meg, mert túlnyomórészt a terményben való díjazás volt szokásos. Minthogy a termény- árak maguk is a konjunktúra hatása alatt állottak, hiányzik a szilárd értékmérő, amely meg- bízható alapot adna a mezőgazdasági munkabérek alakulásának értékeléséhez. Mindenesetre megállapítható, hogy a gazdasági válság a természetben fizetett bérek értékét csökkentette.
Ebben az időszakban a természetben üzetett béreknek nagy szerepük volt a mezőgazdasági termények és iparcikkek árábanjelentkező s egyre fokozódó eltérésben, amely 1933 szeptem—
bere végén az 50 százalékot is elérte, majd ezután évekig 30-40 százalékot tett ki.
Folytatva az életszínvonal—mutatók alakulásának elemzését, röviden tekintsük át a munkaidő alakulását a gyáriparban.
3. tábla
Munkaidő a gyáriparban
A munkások aránya, akik
Év Rigát? , s gy,—9 91540 rom.—11 lta—"§?
napi munkaórát dolgoztak (százalék)
1928 ... 0,7 44,3 11,8 27,8 7,5 5,0
1929 ... 4,2 40,8 12,3 30,7 7,7 42
1930 ... ILO 36,6 ll,9 30,8 6,6 3,5
1931 ... 10,7 41,2 10,7 30,4 43 3,8
1932 ... 14,5 41,0 93 293 3,1 4,6
1933 ... 13,2 382 12,4 27,5 5,9 4,3
1934 ... 12,3 38,1 13,9 26,0 5,8 3,7
1935 ... 12,3 38,8 14,6 24,8 5,7 3,8
1936 ... 9,2 40,6 16,7 22,0 5,0 6,5
Megjegyzés: nyári üzemi időszakban.
Forrás: lásd az l. táblánál.
Témánk szempontjából a munkaidő-statisztika nem tartalmaz egyértelműen meghatá—
rozó tendenciákat. Érdekesség, hogy a válság éveiben a dolgozók egy csoportjában emelke—
dett a munkaidő, s elérte a 9 %—10 órát. Ez nyilván a válságból, a munkanélküliségből kö- vetkezően erősödő munkáltatói pozíciók eredménye. Ugyanakkor a válság éveiben a legrö- videbb munkaidőben, tehát 7—8 órában dolgozók aránya is emelkedett, ez pedig a foglalkoz- tatási gondok megoldását szolgáló érdekérvényesítési harc eredménye lehet. Összességében azonban nem látszik ezen a területen olyan hatás, amely meghatározó lett volna a munkások életszínvonalára, ezen keresztül termékenységi magatartására.
A termékenység legismertebb mutatóját (ezer lakosra jutó születésszám) vizsgálva jól nyomon követhető, hogy a gazdasági válság éveiben a születések száma csökkent. Ugyanak—
kor nem figyelhető meg a mutató ciklusszerű mozgása. Amennyiben az először romló, majd
az 1930-as évek közepén már javuló életfeltételek határozták volna meg a termékenységet, úgy valamiféle ciklus kialakulására utaló jeleket kellene felfedeznünk. A termékenység ,,dur—
va" mutatója alapján ez nem következett be.
Úgy tűnik, hogy az évszázad első évtizedeiben a lényegében állandó ütemben csökkenő termékenységi trend folytatódott a válság éveiben is. Igen jelentős hullámmozgást okozott természetesen az első világháború. De a háborús évek után a születésszám ,,beállt" a csökke- nő trendbe. így az évszázad első négy évtizedében a termékenység folyamatosan és matema- tikailag is jól meghatározható ütemben csökkent. Ez a tény első látásra arra utal, hogy az életszínvonal, az életfeltételek hullámzása semmilyen hatást nem gyakorolt a népesedési ma—
gatartásra;
] . ábra. A nyers születési arányszám alakulása
[Vim/514
Hosszabb távon általában a társadalmi-gazdasági fejlődés a termékenység meghatáro—
zója. A ,,modernizáció", amelynek jegyei az évszázad első 15 évében, majd az l920-as évek—
ben Magyarországon jól kimutathatók, Összességében a termékenység csökkenésének irányá—
ba hatott. Az 1930-as években azonban a társadalmi-gazdasági fejlődés azon jellemzői, amelyeknek a népesedési magatartásra hatásuk van, lényegesen kisebb mértékben változtak, mint korábban. így, ha elfogadjuk, hogy alapvetően a modernizáció determinálta a születés- számot az 1930—as években, a gazdasági válság éveiben elméletileg a termékenységcsökkenés ütemének lassulnia kellett volna. Ez a lassulás viszont nem következett be. Csak l940—tól ügyelhető meg a termékenység stabilizálódása. Vagyis az 1930—es éveket érintően joggal gyanakodhatunk egyéb hatások érvényesülésére. (Előre kell bocsátani, hogy a népmozgalmi statisztikai adatok csak korlátozottan teszik lehetővé a finomabb elemzést.)
Az első probléma, amit ki kell küszöbölnünk, abból adódik, hogy a nyers születési arány elemzésekor nem lehetünk tekintettel a népesség korösszetételének változására. lsn'teretcs, hogy a szülés a nők életének n'ieghatározott (egyre rövidebb) szakaszára korlátozódik.
A nők jelentős része harmincas éveinek közepéig már a két világháború között is ._befejezte"
szüléseit. Ezen az életkoron belül is a szülések legnagyobb gyakorisággal a 22—23 éves élet- korban történtek. Az ]. ábrábun szereplö termékenységi m utató igen kevéssé érzékeny arra, hogy a Hatal női korosztályok létszáma milyen. Az első világháború idején például rendkívül visszaesett a születésszám. Ebből következik, hogy az l930—as évek második felében, amikor a termékenység szempontjából legaktívabb életkorba2 értek e kis létszámú korosztályok,
2 A tanulmányban kiemelten vizsgálom a 21—23 éves nők termékenysé it. Meg kell jegyezni, hogy ebben az életkorban a legkevésbé rugalmas a termékenységi magatartás. Azéletszinvonal rövid tavú ingadozása elsősorban az idősebb propagativ korú nők szülése're és a magasabb sorszámú gyermekek megszületésére gyakorol hatást. Viszont ezek gyakorisága már ala—
csony, így a teljes termékenységet kevéssé befolyásolják.
ÉLETSZíNVONAL es TERMÉKENYSÉG 9
a lakosság összlétszámához viszonyított születésszám mechanikus elemzése tévedésekre ad alkalmat, hiszen ezekben az években a szaporulatot lényegesen kisebb létszámú korosztályok ,,produkálták", mint néhány évvel korábban vagy éppen későbben. Ezt a torzítást részben kiküszöböli a 2. ábrán megjelenített mutató. (Ez annak az átlagos valószínűségét mutatja, hogy a nő 21-23. életévének egyikében élő gyermeket szült.)
2. ábra. A 21—23 évesek szülési valószínűsége, 1920—1940
ízre/ák
750 — ——— _,_
750 _ VA
740
739 4 l 1 l ! l ! l i l l I
7930 7?35 75740
A szülések szempontjából legaktívabb korcsoport termékenysége 1930 és 1934 között jelentősen csökkent. 1935 és 1939 között; viszont lényegében stagnált. A harmincas évek eleji csökkenés üteme még meredekebb, mint a korábbi átlagos csökkenése. A válság hatása tehát itt kétségtelenül feltételezhető. Kérdés, hogy tudunk-e valamilyen hipotézist találni annak a ténynek a magyarázatára, hogy a 21—23 évesek szülési valószínűségei az 1930—as évek második felében — alacsony szinten — stagnáltak. Tekintve. hogy ezekben az években gazdasa—
gi fellendülés indult meg, az életsyinvonni is javult, nem a stagnálás, hanem egy esetleges emelkedés tűnne valószínűnek. i—Tigyclcmbc kell azonban vennünk azt a már korábban is em- lített tényt, hogy az ipari munkások mallbérci — mivel az élelmiszerárak csökkenése miatt a megélhetési költségek is mérséklődtek — a válság éveiben nem zuhantak, söt valamelyest még emelkedtek is, viszont a válság után alacsonyak voltak. Ennek hatasat csak akkor tudnánk pontosabban kimutatni. ha tarsadalmi csoportonként es évenként is rendelkezésre állnának termékenységi adatok. Erre sajnos nincs lehetőség.
4. tábla
Az ezer lőre/utó élvcrzűletésr'k számu
1920/1921. 1930/1931. 1941.
Megnevezés , —— - w —— — ' v , -—- __"
! évben
Osszesen ... t 31 ,6 24,6 1 189
Ebből: l i
mezőgazdasági ... § 35.7 § 282 203
nem mezőgazdasági . . ! 27.8 ! 20,6 l7,8
** l
l
' §
! z
Forrás: Bevezetés a demográfiába. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1964. 281. old.
Elgondolkodtató azonban, hogy míg az l92t)-as években a nzezögztxdasági és a mm me- zőgazdasági népesség termékenységre közel azonos ütemben csökkent, az l930-as években
a nem mezőgazdaságiak esetében jóval kisebb a csökkenés üteme. Ennek lehetett az életszín- vonal eltérő alakulásával összefüggő oka is, de azért valószínűbb, hogy demográfiai jellegű okok játszották a főszerepet : a 20 ezrelékes születési arányszám már nem csökkenhetett olyan ütemben tovább, mint a közel 30 ezrelékes. A termékenységcsökkenés ugyanis ebben az idő- szakban is a harmadik és többedik gyermek megszületésének ritkulásával függött össze.
A lényegesen kisebb átlagos gyermekszámú nem mezőgazdasági családokban ekkor már megkezdődött a termékenység stabilizálódása (a kétgyermekes család mind gyakoribbá
válása).
A gyermekvállalást befolyásoló átmeneti hatásokat a születések időzítésének vizsgálatá—
val is kimutathatjuk. Amennyiben a születésszám konjunkturális okokból csökken, akkor az adott időszakban meg nem született gyermekek ,,pótlásának" lehetünk tanúi a következő periódusban. A 3. ábrán 3 kiválasztott női évjárat kumulált születési együtthatóit Vizsgál—
hatjuk.
3. ábra. A száz nőre jutó gyermekek száma a megfelelő életkorban
őyfnva'szá/n 300
— ... 7907
— ———— 7971 ,—
200 ————-
"
79 76
700
77 75 27 53 25 27 :? i'? :43 35 37
; 'Ú/A'l/U/y ; ezt/(157
Megjegyzés: az ábra egy pontja azt mutatja, hogy az azonos évben született száz házas nőre az adott életkorban hány gyermek jut.
Az 1901—ben született nők kiválasztását az indokolja, hogy szülőképesség szempontjából legaktívabb életszakaszuk az első világháború és a gazdasági válság közé esett, tehát termé- kenységüket talán a legkevésbé befolyásolták ,,rendkivüli események". Az 1911-es születési évjárat legnagyobb termékenységű évei viszont pontosan a válság éveire estek. Az 1916—ban születettek termékenységét már a válság utáni időszak népesedési magatartása határozta meg.
A harom kiválasztott kohorsz 37 éves korban befejezett termékenysége az időben előre haladva határozott csökkenést mutat. Mint az várható volt, az 1901—ben születettek gyermekszáma 22 éves kortól jelentősen magasabb a 10-15 évvel később születettekénél.
(Azért csak 22 éves kortól, mert 18 éves korig a világháború miatt lényegesen kevesebbet szültek, és ezután néhány év kellett a hátrány ,,behozására".) A háború utáni születéspótlás és a békeévek termékenységét reprezentáló évjárat tagjai tehát 35—40 éves korukig lényegesen több gyermeket szültek, mint a későbbi nemzedékek.
Bizonyos meglepetéssel tapasztalhatjuk azonban, hogy az 1916—ban születettek termé—
kenysége Összességében alacsonyabb volt, mint a válság által érintett 1911-es évjáraté. Ebbe természetesen belejátszott, hogy az 1916-osok még 30 éven alul voltak 1945—1946-ban, ami—
ÉLETSZíNVONAL És TERMÉKENYSÉG l l
kor egyébként is alacsony volt a születésszám. A különbség másik oka: nyoma sincs annak, hogy a két éVjál'at tagjai huszonéves korukban különböző termékenységűek lettek volna.
Sőt az 191 l—esek l931—l932-ben többet is szültek, mint az 1916-osok öt évvel később, a gaz- daság felívelésének időszakában.
Összefoglalva tehát a különböző termékenységi mutatók elemzésének eredményeit, a következőket állapítjuk meg:
1. a termékenység — folytatva a korábbi tendenciát — 1933—ig bezárólagjól kimutathatóan csökkent, majd az évtized végéig stagnált;
2. a gazdasági válság közvetlen hatására csak az l933-as év termékenységének zuhanásszerű csökkenése utal;
3. ugyanakkor a válságot közvetlenül követő időszakban nem tapasztalható fellendülés, és a dekonj unktúra idején nem mutathatók ki a szülések elhalasztására utaló jelek sem.
Mindezek alapján igen nehéz állást foglalni arról, hogy milyen okok determinálták az 1930-as években Magyarországon a termékenységet. A következőkben leírt megállapítások inkább hipotézisszerűek, tudatában vagyok, hogy bizonyításuk korantsem tekinthető ki- elégítőnek.
Úgy vélem, hogy az 1930-as évek termékenységalakulásat is csak úgy érthetjük meg, ha a társadalmi—gazdasági fejlődés demográfiai következményeiből indulunk ki. Ezek szerint az 1920—as évtizedben a fejlődés olyan típusú volt, melyből természetesen következett a ter- mékenység csökkenése. Az 1930-as évekre azonban a korabbi gyorsabb átalakulási folyamat lecsendesedett, és ez az időszak kedvezett egy 20 ezrelék körül stabilizálódó születési arány kialakulásának. A gazdasági válság nem gyakorolt meghatározó szerepet a születésszám vál- tozására. Szerepe arra korlátozódott, hogy a születési arány csökkenésének feltételezhetően már lassuló ütemét az l930-as évek első harmadában meredekebbé tegye, és így ,,elodázza"
a születésszám stabilizálódását.
A válság utáni évekre jellemző termékenységi magatartást igen összetett tényezőegyüttes befolyásolta. Egyrészt a népesség jelentős részének ezek az évek sem hoztak egyértelmű fel- lendülést, másrészt a létbizonytalanság éveiben a családdal és a gyermekvállalással kapcso- latos megingott normák és értékek csak bizonyos késéssel álltak helyre. Ebben átütő hatása csak a háborút megelőző gazdasági konjunktúrának volt. A népesedési magatartásban a vál- ság — egyébként korlátozott — hatása körülbelül l939—ig tai tott. így az 1910 és 1915 között született női korosztályok a gazdasági helyzet hatására bekövetkező születéskiesésüket soha nem ,,pótolták". Az igazsághoz hozzátartozik, hogy e kiesés nagysága nem számottevő.
GAZDASÁGI FELLENDÚLÉS És DEMOGBÁFIAI MÉLYPONT AZ l960—AS EVEK ELEJEN
Az l960-as évek elején a hazai születésszámban igazi mélypont alakult ki. Ugyanakkor, amikor a nyugat-európai országok a ,,baby—boom" periódusában jártak, és a kelet— és dél- európai államokban is viszonylag magas volt a születési arány, Magyarországon minden ko—
rábbinál kedvezőtlenebb demográfiai helyzet jött létre. (Lásd az 5. táblát.)
Joggal merül fel a kérdés, hogy voltak—e az Európában egyedülállóan kedvezőtlen hely- zetnek a gazdasági folyamatokkal, az életszínvonallal összefüggő okai. Az alapos elemzés megkezdése előtt le kell szögeznünk, hogy itt minden valószínűség szerint több jelenség együttes hatásáról van szó, és a ,,szokásos" problémával állunk szemben: valahogyan meg kell kísérelni ,,szétválogatni" a különböző jellegű, de végül is egy irányba ható folyama—
tokat.
Az l960—as évek első feléről az a kép él bennünk, hogy akkor az életfeltételek érezhetően javultak. Ez a megállapítás összességében igaz, ugyanakkor —— mint minden sommás megálla-
pítással —- ezzel is csínján kell bánnunk. (Lásd a 6. táblát.)
it
5. tábla
A teljes termékenységi arány alakulása Európában
! 1950—1955. 1955—1960. i 19604965. 1 1965—1970,
Ország, országcsoport , www, ', ,v, ,, ,,,, , l * ,,,,,__,6,,,._, évek átlaga
l
Észak-Európa ... 1 2,32 2,55 ! 2,77 i 2.49
Kelet-Európa ... _ 295 1 2,67 1 233 2,37
Nyugat-Európa ... % 239 1 253 1 2.68 ; 2,47
Dél-Európa ... ? 2,69 § 2,62 ( 2,72 1 266
Magyarország ... 2,72 . 2,21 ; 1,82 ! 1,97
Európa összesen . . . . 1 2,59 * 2,59 É 2,63 i 2,5()
!
Forrás: Dr. Klinger András: A reprodukció jövője. Statisztikai Szemle, 1989. évi 1. sz. 5—28. old
6. tábla
A reáljövedelem— és a reálbéríndexek alakulása 1955 és 1965 között
Reáljövedelem egy főre Reálbér egy keresőre
Év Indek:
719'5016v:100 ! előző év:]OO 1 1950. évéioo i előző év: 100
,,, ) , , ,;
1955 ... 115 3 103 105 104
1956 ... 1 122 1 106 117 111
1957 ... 5 131 ; 107 — 138 ' 118
1958 ... 133 1, 102 144 3 104
1959 ... 147 1 111 151 105
1960 ... 154 1 105 154 * 102
1961 ... , 155 § 101 154 I 100
1962 ... ' 161 ; 104 157 3 102
1963 ... 170 : 106 164 1 104
1964 ... 180 106 168 1 102
1965 ... 1 181 ? 101 * 168 100
Forrás: A lakosság jövedelme és fogyasztása, 1970—1987. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1988. 11, old
Az 1956 utáni gazdaság- és társadalompolitikábttn a lakosság életszínvonalának megíté—
lése tagadhatatlanul új megvilágításba került. Elsőbbséget kapott az életszínvonal emelése, s ennek eredményeképpen hosszú időszakon át a népesség életkörülményeit,jövedelemviszo—
nyaitjelző mutatók, ha nem is egyenletes ütemű, de rendszeres javulását figyelhetjük meg. Ez mindenképpen gyökeres változás volt az 1950—es évek első feléhez viszonyítva. Az életszín—
vonalmutatók rendszeres növekedése az állampolgárokban a létbiztonság, a jövőbe vetett hit erősödését eredményezte, ez pedig a gyermekvállalást elősegítő tényező lehet.
Az 1960-es évtizedben az igazi újdonság a megelőző időszakhoz képest nem is a reál—
jövedelem emelkedése volt, hanem az, hogy a fogyasztás olyan elemei jelentek meg, amelyek merőben újak voltak zt széles néprétegek számára. A magánlakás— és üdülőe'pítés, a gépkocsi—
vásárlás, 0 hűtőgép és televízió beszerzése, a külföldi utazások (elméletileg) sokak számára elérhetővé váltak. Természetesen csak elméletileg, hiszen ténylegesen csak szűk kör anyagi lehetőségeiből futotta minderre. Tény viszont, hogy ez a kör bővült. (Lásd a 7. táblát.)
így az 1960—us evek termékenységi magatartásának elemzésében a gazdaságdemográfmi elmélet egyik igen érdekes gondolatát is felhasználhatjuk. Ekkor ugyanis a magyar társada—
lomban ugrásszerűen megnőttek az életszínvonal egyes a1npvető elemeivel kapcsolatos aspirá—
Ciók. Richard A. Easterlin szerint a gyermekszámra nem elsősorban az életszínvonal—mutatók abszolút értéke vagy ezek dinamikája hat, hanem az életszínvonal elemeivel kapcsolatos aspi—
ÉLETSZíNVONAL És TERMÉKENYSÉG 13
rációk és az elérhető szint közötti rés nagysága. Ha ez a rés érezhetően tágul, tehát ha az emberekjelentős része úgy érzi, hogy valósnak tekintett szükségleteit csak kismértékben tudja kielégíteni, akkor függetlenül attól, hogy például a jövedelemmutatók javulnak, a vállalt gyermekszám csökken. Nyilván ez is hozzájárul ahhoz, hogy időnként és helyenként — az életfeltételek javulása mellett — a népesedési folyamatok kedvezőtlenebbé válnak. Sajnos egyetlen szociológiai elemzés sem tárta még fel, hogy Magyarországon a hatvanas években ténylegesen bekövetkezett-e a vázolt folyamat. A felszínen viszont úgy tűnik, hogy érvénye—
sült ez a hatás, erről tanúskodik az akkor folytatott ,,kicsi vagy kocsi" vita is.
165 j 185
l
l
l
Forrás: Életszínvonal, 1960—1980. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1981. 184. és 210. old.
7. tábla
Egyes tartós jbgyasztásí cikkek és az utazások alakulása
, i 1960. l 1965. 1970.
Eletszínvonal-mutató l l
_] évben
1 ;
l
A lakosság tulajdonában levő gépko- ; 1
csik száma (ezer darab) ... 31 ; 99 240 Hűtőszekrény (ezer darab) ... ! 38 255 ; 1061
Televízió-előüzető (ezer fő) ... l 104 831 ' 1769
'I'ársasutazások (ezer fő) % l (
szocialista országokba ... l 264 l 728 822
nem szocialista országokba ... l 35 1
Az 1960—as évek népesedési magatartásának talán leglényegesebb befolyásolója a mező- gazdaság kollektivizálász'mak befejezése volt. Ezt egy minden korábbinál hatásosabb szer- vezési kampánnyal érték el, amelyben a ráhatás erőszakosabb eszközeit is igénybe vették.
A kollektivizálási kampány több hullámban 1959 elejétől 1961 tavaszáig tartott, Eredmény- képpen a szövetkezeti tagok száma 170 OOO-ről 1,2 millióra emelkedett.
A kollektivizálás lényeges jellemzője volt, hogy rendkívül felgyorsult a mezőgazdasz'igből az elvándorlás. 1959—ben az aktív keresőknek kört'ilbeiül 41 százaléka volt a mezőgazdasággal foglalkozo, 1962-ben már csak 31-32 százaléka. A föld elvesztéséből eredő létbizonytalanság—
érzés, továbbá a hagyományos falusi normák és értékek széthullást'tnak felgyorsulása ebben a periódusban rendkivül felerősítette a mezőgazdasz'tgi népesség: termékenységcsökkenésónek egyébként is érvényes't'ilt') folyamatát.
8. tábla
A kereső és eltartott nők termékenységre társadalmi—gazdasági csoportonként
A száz házas nőre jutó gyermekek száma a keresők körében i az eltartottak körében
Társadalmi-gazdasági csoport _ *
1960. ; 1970. 1 1960. a 1970.
évben
t '
Fizikaiak ... 202 192 7 272 267
Aktív keresők ... 203 (' 194 l 268 249
mezőgazdaságban ... 245 237 ; 316 "! 260 nem mezőgazdasági ágakban . . 161 l 170 ; 226 3 238 Inaktív keresők ... 185 ! 185 ; 321 l 308
Nem nzikaiak ... 121 ' 128 ; 195 l 199 Osszesen ... 184 172 * 263 1 258
l l
Forrás: 1980. évi népszámlálás. 32. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1982. 35. old.
A 8. táblából látható, hogy a keresők körében a termékenység jelentős csökkenését a mezőgazdasággal foglalkozók termékenységének mérséklődése okozta, hiszen egyéb cso—
portokban vagy stagnált, vagy éppen emelkedett a gyermekszám.3
9. tábla
A lakónépesség változása 1960 és 1969 között
_ (százalék)
T I ; Tényleges ]Természetes Vándorlási
r" ( iure—"___w—7m— .. .. ..
e n e ' szaporodás,illetve fogyás kulonbozet
Budapest ... 12,2 —— 1,0 13,2 Városok ... l9,2 * 4,7 l4,5 Községek ... -— 5_4 i 4 5, l — 99
Forrás: 1970. évi népszámlálás. 23. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1973. 18. old.
A községekben élő lakosság aránya jelentősen csökkent. Ez a tény önmagában is mérsé- kelte a termékenységet, hiszen a migrációt választó, nagyrészt fiatal korösszetételű népesség
—— az empirikus vizsgálatok egybehangzó tapasztalata szerint — nagyon egyértelműen új kör- nyezetének népesedési magatartását kezdi követni, tehát egy kisebb gyermekszámú család—
modellre áll át. Ehhez a folyamathoz hozzájárult, hogy a kollektivizálás a falun maradó lakosság gyermekvállalási kedvét is jelentősen csökkentette. Úgy tűnik, hogy a falun lezajló folyamatok az 1960-as évek első felében országos szinten semlegesítették az életszínvonal—
javulás esetleges pozitív termékenységi hatását, sőt a kedvezőtlen demográfiai helyzet egyik fő előidézőjéve' váltak.
4. ábra. Az ezer lakosra jutó élveszületések száma 1948 és 1968 között
[?m/ék 25
20
75 VA
: I 1 1 ! t ! ! : n t
7930 79155 7550 ' 7925 [7958 Ér
A 4. ábra nyers születési arányszámai tanúsága szerint az l960—as évek első felében mind a korábbi időszakhoz, mind az 1960—as évek második feléhez képest kétségtelenül lé- nyegesen alacsonyabb szintű volt a termékenység. Tekintve, hogy akkor a szülések szem—
pontjából legaktívabb korosztályok népessége nem volt sem kiugróan alacsony, sem magas, hiszen ők az 1940—es évek stabilizálódó termékenységének idején születtek, a termékenység
3 A közölt népszámlálási termékenységi adatokat értelemszerűen a két időpont közötti kohorszstruktúra-hatások is befolyásolják.
ÉLETSZINVONAL ÉS TERMÉKENYSÉG 1 5
finomabb ,,konjunktúramutatói" is a nyers arányszámokhoz hasonlóan jelzik a hullámvölgy kialakulását.
5. ábra. A 21 —23 évesek szülési valószínűsége 1955 és 1968 között
[Inn/21?
790
MX
XX /
X / u
740 x ! .— . ; ! , , ,
mi i 7.759 7955 más N
Az l960-as évek első felének termékenységi hullámvölgye't előidéző okok között nagy hangsúllyal kell számításba venni azt, hogy az ismert erőszakos születésszám—növelő intézke—
dések hatására l954—l955—ben átmenetileg jelentős hullámhegy alakult ki, de ezek a szülések a később tervezett gyermekek világrahozatalának előrehozásából származtak nagy arány—
ban. Az 1950-es években a társadalmi-gazdasági szerkezet rohamos léptékben átalakult.
Szinte valamennyi termékenységet csökkentő tényező (iparosítás, urbanizáció, az iskolázott- ság emelkedése, jelentős társadalmi mobilitás, az életfeltételek romlása, a hagyományos pa—
rasztgazdaság létbiztonságának erőszakos megszüntetése stb.) intenzív együttes hatása figyelhető meg. így nem csodálható, hogy a születésszám átmeneti emelkedése végül is a ter- mékenység alapirányzatának csökkenését takarta.
A 6. ábrán elsősorban az 1926 és 1936 között születettek termékenységét érdemes figye—
lemmel kísérni.
6. ábra. Gyermekszám a nők 35 éves korában
Gyermekszám 200
7 9 5
790 K/x
78 5
W
/'_X; : [!]!ll)!llllllll
7245 SZJ/gfésl eV , x ,
7.940
Annak ellenére, hogy az 1926 és 1936 között születettek a "Ratkó—korszak"4 idején voltak a szülés szempontjából a legaktívabb korukban, 35 éves korukig szült gyermekeik száma nem periodikus hullámzást, hanem egy viszonylag egyenletesen csökkenő tendenciát mutat. Kivételt képez az 1932—ben született kohorsz. Az ide tartozó nők 1954—ben voltak 22 évesek, tehát olyan korúak, amikor a legmagasabb volt a szülési valószínűség. Az ő esetük—
ben a Ratkó-időszak kényszerintézkedései hatására olyan születésszám-emelkedés követke—
zett be, amely befejezett termékenységl'ikön is érződik. A többi érintett évjáratnál azonban ez a hatás nem mutatható ki.
7. ábra. A száz megfelelő korú nőre jutó gyermekek száma Á?)P/U77£li'§2á/77
F
200
750
700
50
Ont-...x1.11ttxt.t.
20 25 34 , 535
Uff/m," Mae")
A 7. ábrán három kiválasztott évjárat halmozott gyermekszamát ábrázoltam. Az 1924—
ben születettek termékenységét az határozta meg, hogy húszas e'veik elején élték meg a világ- háborút, majd az ötvenes években még szülőképesség szempontjából aktív életkorban voltak.
A kezdeti ,,lemaradt'tst" az 1940-es évek második felének dinamikus éveiben behozták, és a Ratkó—korszak kenyszeriritézkedései a nem tervezett gyermekszámukat emelték, így befe- jezetttermékenységük magasabb lett, mint a későbbi nemzedéke. Esetükben nem lehetett a
szülések előrehozásaről beszólni, hiszen ekkor már 30 év körüliek voltak.
Az 1932-ben született nők az 1950—es évek közepén voltak a születések szempontjából legaktívabb életkorukban. Ekkor kiugróan magas volt szüléseik száma. Ezt Viszont az l950—es, 1960—as évek fordulóján egy alig emelkedő halmozott gyermekszám követte, tehat az ő ese- tükben jól tanulmányozhatjuk a szülések kényszerű előrehozását, majd az így később kelet- kező űr be nem töltését. Az l960-as évek legelején nyilván azért sem szültek relatíve nagyobb számban, mert hatottak rájuk a már ismertetett társadalmi-gazdasági körülmények, de ezt a két hatást egyelőre nem tudjuk szétválasztani. Ez az évjárat, annak ellenére, hogy az 1954-es csúcs őket érintette a legjobban, végül is kevesebb gyermeket szült, mint a korábbiak.
Az 1940—ben születettek a demográfiai mélypont idején voltak 20-25 évesek, és ők bizo- nyítják a legmeggyőzőbben azt a megállapítást, hogy az 1960—as évek eleji demográfiai mély- pontban nagy szerepe volt az akkori társadalmi—gazdasági helyzetnek. ők ugyanis lényegesen kevesebb gyermeket szültek huszonéves korukban, mint a néhány évvel idősebb vagy fiatalabb évjáratok. Az így kieső gyermekeket később sem pótolták, s az 1938-ban született nők eddigi demográfiai fejlődésünk legalacsonyabb befejezett termékenységét produkálták.
*
' Ezt az időszakot az akkori egészségügyi miniszterről, Ratkó Annáról nevezték így. (A szerk. megj.)
ÉLETSZíNVONAL És TERMÉKENYSÉG ] 7
Az l960-as évek első felében világviszonylatban is egyedülálló születésszám—csökkenés tehát több tényező együttes hatására jött létre. Kétségtelenül nagy szerepet játszott az előző időszak népesedéspolitikája, amelynek visszahatásaként ekkor a ,,természetes" demográfiai fejlődéshez képest jelentős születéskiesés következett be. Emellett azonban az egyéb társa—
dalmi-gazdasági folyamatok is olyan helyzeteket hoztaklétre, amelyeknek végeredménye, hogy a szülőképes korú nők valamennyi korosztályában atmeneti, de igen jelentős termékenység- csökkenés következett be.
E hullámvölgy előidézésében kétségtelenül meghatározó szerepet játszott a mezőgazdaság kollektivizálasa, amely éppen a legmagasabb termékenységű társadalmi csoport létszámát csökkentette drasztikusan, ugyanakkor a parasztgazdaságok felszámolásával megszüntette a nagyesaládok létrehozásának utolsó ,,Objektív" gazdasági indokát. Nem is beszélve az így jelentősen megingott létbiztonságérzésről.
A társadalom többi csoportjában ekkor már a termékenység stabilizálódása ügyclhetö meg. Ebben nyilván döntő szerepet játszott, hogy lassult az a jelentős társadalmi mobilitási folyamat (a kollektivizálást természetesen nem ideértve), amely az ötvenes éveket jellemezte, továbbá érezhető életszínvonal-növekedés következett be. Ez utóbbi hatasa azonban nem egyértelmű. Joggal feltételezhetjük, hogy a fogyasztási aspiráeiók és a lehetőségek közötti tés tágulása végül is a termékenységet kedvezőtlenül befolyásolta.
A hatvanas évek első felének példája tehát azt bizonyítja, hogy jaVUlO életfeltételek mellett is kialakulhat olyan helyzet, amelyben a termékenység jelentősen csökken.
Befejezésül szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a tanulmányban kiemelt jelenségek csak annak bizonyításához szolgálnak adalékul, hogy nagyot tévedhetünk, ha az életszínvo—
nal és a termékenység rövid távú alakulását mechanikusan összekapcsoljuk. Semmiképpen sem az a szándékom, hogy akár közvetett módon is érvekkel szolgáljak az aktív népesedés- politika jelentőségének kétségbevonásához. Jelenleg hazánkban a népességreprodukeiő elég—
telen, a jövőbeni népességcsökkenés sajnos szomorú perspektíva. A társadalmi—gazdasági feltételek összességükben tovább romló helyzetet vetítenek előre. Ezek a kedvezőtlen jelenségek azonban a társadalmi—gazdasági folyamatok együttes hatására jöttek létre. Sem a múlt tapasztalatainak elemzése, sem a jelen tényei nem szolgáltatnak elegendő alapot arra, hogy a népesedést befolyásoló tényezőegyüttesből kiemeljük az életszínvonal alakulását mint fő hatótényezőt. Tehát a népesedéspolitika nem merülhet ki a gyermeknevelést támogató
—— egyébként a mai helyzetben kényszerűen szűkös — esetleges jövedelemnövelő intézkedé—
sekben.
TÁRGYSZÓ: Termékenység. Életszínvonal.
PFBIOME
ABTOp neeneztyer BOHDOC o TOM, orcasbmaer JIM Koamoaxrypa mm, cOOTBeTCTBeHHO, ne- Konmonkrypa Henoepencraeanoe annxnne Ha monosnrocrb. CTa-mcruxo-nemorpadmaecxne Viccne- llOBaHPISI 110 cnx nop He SaHHMaHHCb arcú BsanMOCBnabio. C [16an 3anonneam aroro npoőena aBTOp paceMarpvtBaeT maa HHTCpECHbIX nepi/rolla.
HepBbIM aanaercn HepPIOII SKOHOMt/taecrcoro Kpnsnca Haaana TpPIlILIaTbIX ronoa. Torna napan—
nenbno co enaLtOM BKOHOMl/I'leCKl'IX norcasa'reneü npomomno camrcenne muaaeunoro ypOBmt, ymenbmrtnacs ysepenaocrb B 3aBTpaLunéM mrc, HO onaospeMeHno nemaz oőaapymmb npexownuero coxpamenna HHOILOBl/ITOCTI/I. lleücnaue 3KOHOM1/mec1coro Kpasnca oruymanoct: KaK pas B nepexounoü nepnon, TaK HTO OH upmsen He K BO3HPIKHOB€HPHO maccmecxoro ynanka, a Hmm: 3anepmn3an craőunmaumo nnoaoemocru.
Bropoü paceManHBaeMmü B ovepke nepi/1011 nprtxom/lrcx Ha KOHCLI l950-brx " nepayto nono—
BHHy 1960-th roaOB. HMSBXHPIí/l MeCTo Torna HCMOI'DöÓH'iBCKI/Iü ynaaox neoöbmen n HOTOMy, liTO on, BO-HepBbIX, KOpeHHblM oőpasoM OTmmancn OT Tornamnnx esponeücmx Tenneauaü a, BO—
BTOprX, BO3Hl/IK B Oőcraaoake alcoaommtecxoú rt Oőmecraenaoü craömmsaunu. Coxpauteuue tmcna
2
poxmem/Iü B Hatrane i960—le ronoe őbIJ'lO Bsr3BaHo COBMeCTHbIM neüchHeM pnna dJaKTopOB.
B TOM mene Momno oraernnuo oőuapyxcnrb n SKOHOMH'ICCKHC MOTl/IBH. Cpenn an ani-op yra—
Bbieaer HanpnMep Ha patent/mun mem/ly nonomeimeM cenbctcoxomücrueituoro n Becenbcrcoxosin'á—
cmermoro Hacenemm. Comacuo ero MHCHl/IIO B pe3ynbrare paseepnyroro co3nanlm cenbcxoxosnü- CTBGHHHX HpOPI3BOllCTB€HHle Kooneparnson ne TOHBKO yxymunnoeb nacrpoenne erCTbHHCTBa, HO eMy Ka3anocs, liro ero őynyuiee nonano non yrposy. Ha ero 'inchnrenbno cpeampoeann neMorpatbr/mecrne noxasarenn.
Gunn,-Tarn 60—me FOJIbI npenocraenmor norasarenbcrno o TOM, Irro nmeiorcn H raKHe ne—
pI/IOJIBI ynytnueimn )Kmnennoro ypoenn, Koma B pesynbrare pesicoro noesrmennn norpeőrrrenbcrcrrx aMőnnnü l/I npn nanmvm ysennaermn noxonoe pocr pacxoxoreuim memny aMőnunnmrt n BO3MO)K- HOCTHMI/I cnepxcneaer FOTOBHOCTI: K neropoxcennmo. Eror unrepecubii'i pr omnnaronmü nanbneü- mero ananma adidieicr Taiotce MO)KHO oőnapyxcn'rb B nattane 60-le ronon.
SUM MARY
The study analyzes whether prosperity and decline in business cycles have a directeff ect upon fertility. The supposed correlation has not yet been explored by statistical-demographic research.
To reduce the scantiness of information the author analyzes two interesting periods.
The first period is the economic crisis which took place in the early 1930s. In this period, parallel with the decline of economic indicators, the standard and security of living also deterio—
rated. nevertheless, one cannot point out a decrease in fertility. The economic crisis made its eEeCt precisely felt in the transitory period, thus it did not result in a classical (rough of the wave, only delayed the stabilization of fertility.
The second period analyzed in the study is the late 1956s and the first half of the 1960s. The trough of the wave presenting itself in demography at that time is striking because it diverged significantly from the European trends of the epoch, on the one hand, and it took place under the conditions of an economic and social consolidation, on the other. The decrease in the number of births in the early l960s was the joint result of several factors. Among these economic motives can be easily identified. Of these the author emphasizes for instance the difference in the conditions of agricultural and non—agricultural population. In the author's opinion, as a result ofthe organiza—
tion of co—operative farms not only the frame of mind of the masses of peasantry deteriorated, but, it seemed that their security of living also turned out to be shaken. To that the demographic indicators responded sensitively.
The 1960s also prove that there are periods in the improvement of the standard of living when due to the sudden increase in eHorts to consumption, even in the case of increasing income, the widening gap between the eű'orts and the possibilities keep from childbirth. This interesting efi'cct which calls for further analyses can also be pointed out in the early l960s.
