Gondolatok az életszínvonal és a társadalmi jólét méréséhez

GONDOLATOK AZ ÉLETSZlNVONAL ÉS A TÁRSADALMI JOLET MÉRÉSEHEZ

DÁNIEL ZSUZSA

A gazdasági fejlettség és jólét értelmezése és mérése hosszú ideje az érdek-

lődés középpontjában álló, sokat vitatott probléma. A viták eredményeként ma már közhely számba menő megállapítás, hogy az egy főre jutó bruttó nemzeti ter—

melés (GDP) mutatója túlságosan leegyszerűsítve, egyoldalúan mutatjabe a növe- kedés eredményét, és figyelmen kívül hogy számos, gazdasági és társadalmi szem- pontból fontos tényezőt. Ugyanez mondható el az aggregált fogyasztás mutatójá—

ról is.

A gazdasági fejlettség és a jólét értelmezési és mérési problémái sokféle vo-

natkozásban tárgyalhatók, és több tudományágat érintenek. Ez az oka annak, hogy szocialista és tőkés gazdaságokban, fejlődő és fejlett országokban közgazdászok és szociológusok, teoretikusok és gyakorlati szakemberek. statisztikusok és terve- zők egyaránt részt vesznek a vitákban, és ki-ki elsősorban saját szempontjainak érvényesítését igyekszik biztositani a mutatók kidolgozása során. A mérés módjára vonatkozóan is különféle nézetek és iskolák léteznek.

Tanulmányomban a fent jelzett témához szeretnék hozzászólni. Az eddigi ha- zai kezdeményezésekre és eredményekre támaszkodva, azok kiegészítéseként vet- nék fel néhány gondolatot.

Mondanivalóm egyrészt az aggregált és dezaggregált fogyasztás, az életszín—

vonal mérésének jelenlegi gyakorlatához, annak továbbfejlesztési lehetőségeihez

szól hozzá. Másrészt kapcsolódik az újabb kutatásokhoz és javaslatokhoz, az An-

dorka Rudolf és Illés János által körvonalazott (3) és később Andorka Rudolf és

Kulcsár Rózsa által kidolgozott (5) társadalmi jelzőszám—rendszerhez — amelyet a KGST Statisztikai Állandó Bizottsága is elfogadott (6) -, továbbá a MTA Szocioló- giai Kutató Intézetében folyó életmód- (15), (16) és életminőség—vizsgálatokhoz (10), de érint e témához kapcsolódó más javaslatokat, felvételeket, elemzéseket is (11).

(12).

; Az elhangzott javaslatokhoz kapcsolódva kétféle igényt szeretnék az eddigiek-

nél hangsúlyozottabban felvetni. Az egyik úgy fogalmazható meg, hogy törekedni

kellene az életszínvonallal kapcsolatos felvételek és elemzések térképén a ,.fehér foltok" fokozatos felszámolására. Ezen azt értem, hogy az életszínvonalat az eddi- gieknéltágabban értelmezve, olyan területekre is be kellene hatalma a mérésnek és elemzéseknek. amelyek eddig egyáltalán nem vagy csak részben tartoztak a

megfigyelés körébe, például az életszínvonal életmódot meghatározó szerepének

vizsgálata, A másik igény — amely részben átfedi az előzőt, de mégis különbözik attól —, hogy szisztematikusan biztositani kell a kapcsolatot a különböző területeken

3—

820 ' DÁNIEL ZSUZSA

(például a Központi Statisztikai Hivatalban, az MTA Szociológiai Kutató intézeté- ben. a Belkereskedelmi Piackutató Intézetben stb.) különböző szempontok alapján készült felvételek és elemzések között.

Beszéltünk és vitatkoztunk már ezekről a gondokról, folyamatosan számolunk

fel ,.fehér foltokat", és az eszmecserék az intézmények és tudományágak közötti közeledés igényét jelzik. Ennek ellenére a munka elején vagyunk. Az a mutatószám- rendszer. amely végülis alkalmas lesz a gazdasági—társadalmi jólét1 leírására. kol- lektív munkában alakul majd ki. valamennyi érdekelt intézmény bevonásával, szá- mos szakértő részvételével.

1. lRÁNYZATOK A JÓLÉT MÉRÉSENEK KULFULDI IRODALMÁBAN

Anélkül. hogy ismertetném a szerteágazó javaslatokat. kiemelem és röviden összefoglalom azokat a fő irányzatokat. amelyek nézetem szerint leginkább segit—

ségünkre lehetnek a gazdasági—társadalmi jólét mérési problémáinak átgondolá—

sában, és amelyeknek elemei, módszertani ajánlásai esetleg felhasználhatók mu—

tatószám-rendszerünk kialakításához.2

Az aggregált GDP-index (jóléti index) fenntartása korrekciók révén

A legjelentősebb munka W. D. Nordhaus és !. Tobin 1972-ben közzétett tanul-

mánya (17). amely egyfelől megerősíti a konvencionális nemzetijövedelem-elszámo-

lás és az aggregált index létjogosultságát, másfelől felhívja a figyelmet arra, hogy az elszámolás tételes alkotóelemei felülvizsgálatra szorulnak. A felülvizsgálat szem- pontjai között említik meg a szerzők a pozitiv tényezők mellett a negativ hatások figyelembevételének szükségességét. valamint azt a követelményt. hogy a mutató fejezze ki a társadalmi jólét szintjét és annak változásait is.

A. Rudra és M. Mukherjee az lARlW 1975. évi konferenciáján hasonló javas- latot tesz, figyelembe véve a fejlődő országok speciális problémáit is: az ún. ,,duá- lis gazdaság" létét, a modern technika és szervezet együttélését a primitív szekto—

rokkal. a jövedelemelosztás egyenlőtlenséget stb.

Mindkét tanulmány szerzői fokozott szerepet szánnak az ún. ..imputó'lt

értékelésnek". lgy nevezik azt az eljárást, amely pénzben mért értéken vesz számba olyan társadalmi eredményeket, amelyeknek nincs valóságos ára (például pénzben számolja el a szabadidő ,,értékét"), és ugyancsak pénzbeli költségként. pénzbeli levonásként veszi számba azokat a társadalmi veszteségeket, amelyek egyébként nem jelennek meg a szokásos költségek között (például a levegőszennyezés mint ..költség", vagy a kirívóan egyenlőtlen jövedelemelosztás mint negatív társadalmi

hiatás).

A magyar szakirodalom hasonló értelemben sokszor a .,kolkulativ értékelés"

kifejezést használja. A magyar közgazdasági szakirodalomban a nemzetgazdasági elszámolások kiterjesztésének lehetőségeivel Árvay János és Drechsler László fog-

lalkozott (22).

* Elfogadva azokat a kereteket, amelyek között az emlitett munkák mozognak. nem érzem feladatomnak.

hogy külön definiáljam a gazdasági—társadalmi jólét fogalmát, tartalmát. Talán nem is a definíció a leg- fontosabb. hanem az, hogy sokféle módon. sok oldalról mérjük és elemezzük azt o gazdasági—társadalmi jelenségcsoportot. amelyet a köznyelv és a szakirodalom többé-kevésbé egyértelműen a "jólét" körébe sorol.

Lehet, hogy később éppen a sokoldalú mérés és elemzés visz majd közelebb bennünket a jólét fogalmának pontosabb, megalapozott meghatározásához.

? A téma irodalmáról részletes áttekintést ad Andorka Rudolf munkája (4). Néhány ponton természe—

tesen átfedés található az Andorka és Illés (3). illetve a Hankiss és Manchin (10) cikkében ismertetett és az általam kiemelt irányzatok között. Az ismétlést a mondanivalóm szempontjából igényelt teljesség magya-

10110.

AZ ELETSZINVONAL MERESE 821

Makro- és mikrojellegű információk beépítése a nemzetgazdasági elszámolások rendszerébe

R. Ruggles és N. Ruggles (18) fenn kívánják tartani a jelenlegi nemzetgazda-

sági elszámolás kereteit, kibővítve azt a társadalomstatisztikai és a háztartássta- tisztikai területen folytatott vizsgálatokkal. A kibővített makroszámítások integrált rendszere — javaslataik szerint — magába foglalná a lakossági anyagi és pénztőke, (: környezeti ártalmak. valamint a hasznos szabadidő-felhasználás (család ellátá—

sára fordított idő, a gyermeknevelés) 'imputált értékét is.

Magyarországon Mód Aladárné dolgozott ki és 1971—ben ismertetett egy sé—

mát a makro- és mikrostatisztikai jellegű adatok össze—kapcsolására a jólét alaku—

lásának mél—ésében (16).

Mutatószám—rendszer a szintetikus mutató mellett vagy helyett Itt három irányzatot emelek ki. '

Az egyik az R. Stone (19) munkásságához kapcsolódó System of Social and Demographic Statistics (SSDS), amelyet integrált társadalomstatisztikai matrixok

módszerének is neveznek. Jellemzője. hogy zárt. input-output jellegű rendszerbe épített társadalmi mutatórszámokkal ad képet a vizsgált időszakban lezajló demog- ráfiai és társadalmi folyamatok számottevő részéről. A matrixban szereplő ,.stock"

(állomány) és ,.flow" (áramlás) mutatók az emberi élet különböző állomásait és tevékenységeit, eseményeit (születés, iskolai képzés, munkába állás és munkavég—

zés, nyugdíjba vonulás, halál) és azok ráfordításait írják le. A fő miat'rixhoz almat- rixok kapcsolódnak, többek között az egészségügy. a fogyasztás, a közrend, a biz—

tonság elemzésére.

A magyar szakirodalomban több kísérlet történt a társadalmi folyamatok mat—

rixainak matematikai leírására (23) és egyes alrendszereknek adatokkal való ki—

töltésére (például (24)).

A másik irányzat társadalmi jelzőszámok (indikátorok) rendszerének összeállí- tását javasolja. Ez a társadalmi jellegű mutatók lazább rendszere a teljeskörűs'ég

igénye nélkül. Jellegzetes képviselője ennek az irányzatnak N. Terleckyj (20). Mu—

tatószám—rendszere egy lazább formájú input-output elemzés, amely a meghatá- rozott társadaimi célra fordított költségeket és a naturálisan mért eredményeket vizsgálja 21 társadalmi jelzőszám segítségével. A vizsgált területek: az egészségügy, az oktatás. a jövedelemszínvonal és stabilitás, a lakásviszonyok, a művészet. a tu—

domány és a szabadidő felhasználása.

Az OECD által javasolt jelzőszámrendszer elsősorban a ,,kvalitatív" növekedés jegyeit igyekszik számba venni; az érintett területek nagyjából megegyeznek a Ter-

leckyj munkájában említettekkel.

Ebben gt irányban halad a Központi Statisztikai Hivatalban kidolgozott tár- sadalmi jelziőszámrendszer (3), (5) és ennek nyomán a KGST Statisztikai Állandó

Bizottsága által elfogadott társadalomstatisztikai jelzőszámrendszer (6).

A harmadik irányzat. melyet lan Drewnowsky (9) képvisel. a termékek és szol- gáltatások naturális mutatóit tartalmazza. A vizsgált területek: a táplálkozás, a lakáskörülmények. az egészségügy, az oktatás, a szabadidő, (: biztonság és a kör—

nyezet társadalmi—fizikai vonatkozásai. Lényeges különbség az említett két irány-

zathoz képest, hogy a naturális indexekre építve Drewnowsky javaslatot tesz a

,,me'rhető jólét" leírására alkalmas, aggregált index kialakítására is. A Drewnows- ky által kidolgozott aggregált index eltér az eddigi gyakorlatban alkalmazott agg—

regált mutatórktól.

822 — DÁNIEL zsuzsa.

Az ,,élet minőségére" vonatkozó vizsgálatok

lde főként a szociológia keretében folyó vizsgálatokat soroljuk. Többnyire ki—

kérdezésen alapuló. szubjektív megközelítésű vizsgálatok az egyén elégedettségé- nek. aspirációjának, értékrendjének mérésére. Úttörő jelentőségű ezen a területen-

H. Cantril (8) munkássága, amely az egyén elmúlt, jelen és jövendő életét befo-**

lyásoló tényezők megismerésére törekedett. A felvétel kiterjedt az egyén jellemére, gazdasági helyzetére, munkakörülményeire, családjára, politikai és nemzetközi

helyzetének megítélésére. Az A. Campbell és Ph. E. Converse (7) által kezdemé-'

nyezett ,.auality of life" vizsgálat az egyén elégedettségét és aspir'ációit mérte fel az élet különböző területein, többek között az egészségügy, az életszínvonal, a low

káskörülmények. a foglalkozás és szabadidő területén. E. Allardt (1), (2) munkás- sága továbblépést jelent, amennyiben kísérletet tesz az anyagi javak (életszínvo- nal) és a nem anyagi tényezők (életminőség) megkülönböztetésére és mérésére;

ezzel mintegy kapcsolatot keresve a gazdasági elemzésekben használt fogalmak—

kal. Az élet minőségének ilyen tipusú mérésére tett javaslatot Hankiss Elemér és

Manchin Győző (10). ; ,

Talán e rövid és korántsem teljes összefoglalás is bizonyítja, hogy itt nem osu- pán nézetek és iskolák sokféleségével állunk szemben — és a feladat csupán a ne- künk leginkább tetsző megközelítés kiválasztása -—, hanem egy nagyon bonyolult.

szerteágazó jelenségcs—oport értelmezésének és mérésének valóságos és igen nehéz

problémáival. A feladat megoldására saját értékrendszerünk alapján. saját cél-

kitűzéseink szem előtt tartásával kell kísérletet tennünk. '

2. NÉHÁNY GYAKORLATl MEGGONDOLÁS A MUTATÓSZÁM—RENDSZER KlALAKlTÁSÁHOZ

A későbbiekben részletesen szó lesz majd magukról a mutatókról, azok cso- portosításáról és a velük szemben támasztandó követelményekről. Mielőtt azonban ezekről beszélnénk, néhány szót kell szólnunk a mutatószám—rendszer kiépítésének gyakorlati teendőiről. Az egyik veszély a maximalizmus. Minden területnek, minden tudományágnak, sőt minden egyes tervezőnek. statisztikusnak és kutatónak is van- nak kedvenc mutatói. Természetesen. jó lenne valamennyit belevenni a mutató- szám-rendszerbe, s kiépíteni egy univerzális, gigantikus, eszményi rendszertA gya- korlat azonban kompromisszumot kíván az eszményi törekvések és a szűkös meg—

valósítási lehetőségek között. Ezért fontosnak érzem, hogy az alábbi pontokban né—

hány praktikus meggondolásra hívjam fel a figyelmet. Néhány szempontot sorolok fel, amelyekre tekintettel kell lennünk, amikor mérlegeljük: bevegyük—e vagy'sem egyik vagy másik mutatóíszámot a kialakításra kerülő mutatószám—rendszerbe.

a) A mutatószám—rendszer legyen alkalmas elemzésre, és legyen közvetlenül felhasznál;

ható a tervezésben. Elemzésre. időbeni és esetleg nemzetközi összehasonlitásra akkor alkal- mas, ho egyfelől lényeges és aktuális problémákra koncentrál, másfelől rendszeres időközök- ben összegyűjthető és időben és térben összehasonlítható adatokat biztosít. Tervezési célokra akkor felel meg. ha magába foglalja a tervezés által átfogott kört, és ha fontos gazdasági-—

társadalmi jellegű információkat ad a tervdöntések előkészítéséhez. Ez utóbbi, igény azt is, jelenti, hogy a mutatószám—rendszernek célkijelölő és eszközmeghatározó mutatókat egyaránt"

tartalmaznia kell,3 és a két mutatótípus közötti összhangnak biztosítottnak kell lennie. "

b) A megfigyeléssel kapcsolatos tudományos igényesség sajnálatos módon az—aclatgyűj-—

téssel kapcsolatos költségek növekedését eredményezi. Óvatosnak kell lenni ezen G'ltél'lllé'tBhy és a pénzügyi lehetőség szem előtt tartásával kell kijelölni az újabb feladatokat.

3 !. Tlnbergen vezette be a .,target"-változók (célváltozók) és .,instrument"-váitozők (eszközváltozók)

megkülönböztetését a tervmodellek irodalmába (21). '

AZ ELETSZlNVONAL MERÉSE * 823 c) A mutatószámok konkrét meghatározása során mérlegelni kell, vajon a megfigyelés és mérés gyakorlatilag végrehajtható-e, az eredmények már a nem túl távoli jövőbe haszno—

sithatók—e?

d) Törekedni kell arra, hogy a mutatószám-rendszer a hazai és nemzetközi tapasztala—

tokra támaszkodjék, ölelje fel a témában eddig megfigyelt és mért jelenségcsoportokat.

Ugyanakkor — a bevezetőben emlitett értelemben — legyen annál több és tágabb: terjedjen ki olyan jelenségek és összefüggések leírására, amelyek eddig nem tartoztak a megfigyelés körébe.

e) Az életszínvonalat, a gazdasági—társadalmi jólétet leíró mutatóknak legyen egy olyan —- mindinkább bővülő — köre, amelyre vonatkozóan a különféle intézményekben és területeken (a gazdaságstatisztika, a társadalomstatisztika, a szociológia, a piackutatás. a közvélemény-kutatás keretében) folyó felvétel összehangoltan történjék, és az eredmény mind az összehasonlítás, mind pedig a tervelőkészitő elemzés céljaira közvetlenül is felhasználható legyen.

E tanulmány keretei között a ,.fehér foltoknak" és ,,átvezetéseknek" az eddig tárgyaltnál szűkebb körével foglalkozom, azzal. amely a termelő és a szolgáltató szférát mint kibocsátót a fogyasztással összeköti.

3. A MUTATÓSZÁMOK CSOPORTJAI

A továbbiakban a mutatók három nagy csoportját különböztetjük meg.

1. Az aggregált output mutatók a fogyasztás értékbeni leírására szolgálnak.

Funkciójuk, hogy teljes körűen értékeljék az anyagi és szolgáltatás jellegű fogyasz—

tást. Az adatok közvetlenül a népgazdasági mérlegrendszerből nyerhetők, gyakor- latilag megegyeznek az ágazati kapcsolati mérlegek végső fogyasztási adataival.

Ilyen például a textilipari. a kereskedelmi, az egészségügyi fogyasztás értéke.

2. A dezaggrególt, objektíven mérhető mutatószámok a fogyasztás tárgyának és körülményeinek. a fogyasztó helyzetének leírására szolgálnak. Általában nem teljes körűek. bár bizonyos felmérések törekedhetnek teljeskörűségre is. A mutatók nem fedik az aggregált mutatóban értékelt fogyasztás teljes körét, csupán legjel- lemzőbb vonásait emelik ki. Ilyen értelemben egyfelől szűkebb kört érintenek. más- felől tágabban írják le a fogyasztást, amennyiben olyan dimenziókat is vizsgálnak.

amelyek az aggregált output mutatóban nem jelennek meg. A dezaggregált mu—

tatók értékben és naturálisan egyaránt kifejezhetők.

A második csoportba tartozó mutatószámok két alcsoportját különböztetjük meg: az egyikbe a ráfordítás, a költség, az áldozat jellegű (szinonímákként értel- mezve e három kifejezést), a másikba az eredmény jellegű mutatók tartoznak. Mind a ráfordítást, mind pedig az eredményt szélesen értelmezzük, gazdasági és társa- dalmi költségeket állítunk szembe gazdasági és társadalmi eredményekkel.

Egy illusztratív példával jelezzük a gondolatot. Eredmény jellegű mutató a tü—

dőbetegek számának csökkenése egy adott időszakban. Ezzel szemben jelentkező ráfordítás a tüdőkórházak és a szűrőállomások számának növelése, az elvégzett

tüdőszűrések száma.!i '

Lényeges további információt jelent, hogy ki viseli a költséget és ki az ered—

mény haszonélvezője. Az eredmények megvalósíthatók a kibocsátó költségére. de viselheti a költséget a fogyasztó vagy a társadalom egésze is. A másik oldalon, az eredmény haszonélvezője lehet az elszigetelt egyén. lehetnek egyes csoportok vagy

rétegek, és lehet a társadalom egésze is. .

A költségoldalon — folytatva az előző példát — a tüdőkórházak hálózatának bővülése az egészségügyi szektor beruházási ráfordításaként jelentkezik, és általá-

4 Gyakran a ráfordítás az eredményt is jelzi; például az egy kórházi betegre jutó! nővérek száma rá- fordítást jelent. ugyanakkor eredményt is. Jelzi a beteg jobb vagy kevésbé jó ellátását.

824 DÁNlEL ZSUZSA ban az egészségügy költsége a tüdőszűrő állomásokon elvégzett tüdőszűrések számának növelése is. Ez utóbbi történhet úgy. hogy növekszik a szűrőállomások kapacitása. nő az orvosok létszáma és ezzel az egészségügyi szektor beruházási

és folyó ráfordítása: de történhet úgy is. hogy változatlan kapacitással, változatlan

orvosállomónnyal több szűrést végeznek, mint eddig. Ez utóbbi esetben egyáltalán * nem merül fel beruházási költség, és alig nő az egészségügy ..pénzbeli" folyó rá- fordítása. de növekszik a röntgengépek kapacitásának kihasználása. és nő az or- vosok terhelése is. Ezzel egyidőben új ,,költség" jelenik meg a felh—asználónól is.

növekszik a tüdőszűrés érdekében történő várakozási idő.

A mutatóknak kifejezésre kell juttatniuk, hogy egy mennyiségi és bizonyos ér- telemben minőségi eredmény (az egészségügyi szektor teljesítményértékének növe- kedése és a tüdőbetegek számának csökkenése) együtt járhat másfajta negatív hatással, egyéni vagy társadalmi költséggel, amely jelen esetben az orvosok terhe- lésének növekedésében, a röntgenkészülékek megengedettnél nagyobb mértékű igénybevételében, a betegek várakozási idejének megnövekedésében jut kifeje—

zesre.

3. A szubjektív mutatók a fogyasztók aspirációinak, elvárásainak és elégedett—

ségének mérésére szolgálnak. A szubjektív mutatók beépítése mögött az az elgon—

dolás húzódik meg, hogy az eredmények, a jólét megítélése nemcsak az objektív körülmények alakulásától függ. hanem attól is, hogy az objektív eredmények talál- koznak-e az állampolgár, a fogyasztó elvárásaival, kíváns—ágaival. Célszerű megvizs- gálni, hogyan látja az egyén az objektiv célokat és azok megvalósulását. A köz—

ponti célkitűzések egybeesnek-e az elvárásokkal? Hogyan értékelik az életszínvonal különböző összetevőit az állampolgárok. mit tartanak fontosnak, és mit éreznek fe—

lesleges erőfeszítésnek?

A mutatók tartalma: az elégedettség mérése, annak összehasonlítása dinami- kusan, valamint mások helyzetével.

A szubjektív mutatók két alcsoportra oszlanak. A különbség a két csoport kö—

zött abban áll, hogy az egyikben a kibocsátó és a felhasználó kapcsolatának ,,tár—

gyi" vonatkozásait vizsgáljuk. a másikban a kapcsolat ,,emberi" relációit. A tevékeny—

ségek jelentős részére jellemző. hogy nemcsak a megtermelt javak és szolgáltatások jutnak el a fogyasztóhoz, hanem a szolgáltató és a fogyasztó között közvetlen em- beri kapcsolat is jön létre. A gondolatot az előző példa folyt—atásával illusztráljulk.

lnduljunk ki abból a feltevésből, hogy nem bővül a tüdőszűrő állomások kapaci- tása, orvos—, nővérellátáso, de növekszik a tüdőszűrések száma. A várakozási idő hosszának alakulása objektiven mérhető mutató, de nem tudjuk, hogyan reagál erre a körülményre a beteg. Hajlandó—e a legközelebbi alkalommal is ennyit (vagy még többet) várni, vagy lemond a tüdőszűrésről. Ez utóbbi döntés visszahathat a tüdőbetegek számának alakulására, csökken a betegség időben való felismerésé—

nek esélye. Ezt nevezem a szubjektív reagálás tárgyi vonatkozásának. Nem érdektelen azonban az elemzés során feltenni azt a kérdést sem, vajon az orvosok és nővérek

— figyelembe véve túlterhelésüket — kellően türelmesek-e a beteggel, emberséges-e a beteg és az orvos, a beteg és a nővér viszonya? Ha igen. ez elnézőbbé teszi a beteget. kevésbé válik érzékennyé a hosszú várakozási időre, hajlandó újra el- jönni és megértően vállalni a vizsgálat esetleges .,tórgyi" kényelme tlenségeit Jó emberi viszonylatok mellett jobb a beteg ,.állampolgári közérzete" . Itt tehát a .,szol- gáltató" és a .,szolgóltatásban részesülő", a ,.termelő" és a "fogyasztó", az ,,eladó"

és a ,,vevő" közötti emberi viszonylat szubjektív visszhangját vizsgáljuk.

A szubjektív mérés tehát újabb dimenziókat vizsgál. az aggregált és dezaggre- gólt objektív mérést kiegészíti a fogyasztó magatartására vonatkozó ismerettel!

Az ELETSZlNVONAL MÉRESE 825

A mutatók e három csoportja természetesen külön-külön jól ismert. Tanulmá- nyom arra kívánja felhivni a figyelmet, hogy szerves összhangban. egymással koor—

dinálton alkalmazzuk ugyanarra a jelenségcsoportra mind a három mutatószám- csoportot. Egészségügyről szólva például vizsgáljuk meg:

1. a szokványos aggregált output mutatót, azaz az egészségügyi szektor hozzájárulását a GDP-hez.

2. állítsunk össze egész sor dezaggregált objektiv mutatószámot (például megbetegedési és gyógyulási adatok, a kórházi ágyak, orvosok száma stb.),

3. gyűjtsük be a szubjektív mutatókat is (például a beteg elégedettsége a kórházi bá- násmóddal).

Legyenek ezek a mutatók egymással összevethetők: tehát például azonos idő- sza/kra vonatkozzanak: területileg vagy tevékenységek szerint azonos bontást tartal- mazzanak: reprezentativ felvétel esetén összehangolt mintákra épüljenek és így tovább.

Jelenleg az 1. mutatószámcsoport (aggregált output mutatók) mérése meg- történik; a 2. mutatószámcsoportban (dezaggregált objektív mutatók) ugyan sok- féle adatot gyűjtenek. de nem eleget; s végül a 3. mutatószámcsoport (szubjek—

tív adatok) eléggé háttérbe szorult. A cél az lenne, hogy rendszeresen és össze- hangoltan kerüljön sor mindhárom megközelítés alkalmazására.

4. A MUTATÓKKAL SZEMBEN TÁMASZTANDÓ KÖVETELMÉNYEK

A mutatók három fő csoportjának leírásával a mutatószám—rendszer körvona- _ lait vázoltuk fel. A továbbiakban azokról a követelményekről szólunk. melyeket a

mutatószám-rendszernek ki kell elégítenie.

Az alábbiakban követelménypárokat sorolunk fel. Az életszinvonal-mutatók írják le:

1. az anyagi termelést és fogyasztást és a nem anyagi termelést és fogyasztást, 2. a forgalmi adatokban elszámolt tevé— és a forgalmi adatokban el nem számolt te—

kenységet - vékenységet,

3. a gazdasági jelenségeket és a társadalmi jelenségeket.

4. az egyéni fogyasztást és a közösségi fogyasztást,

5. a fogyasztási flow-t (áramlást) és a fogyasztási stack-ot (állományt), ó. a fogyasztás mennyiségi oldalát és a fogyasztás minőségi oldalát,

7. az életszínvonallal kapcsolatos rálordi- és az életszínvonallal kapcsolatos eredményt, tást

8. a fogyasztással kapcsolatos pozitiv ha— és a fogyasztással kapcsolatos negatív hatá-

tásokat sokat,

9. a fogyasztást termelői szempontból és a fogyasztást fogyasztói szempontból,

10. a belső hatásokat és a külső hatásokat,

11. a fogyasztási szektorba történt be- és a fogyasztási szektorok állóeszközeinek

ruházást karbantartását.

A felsorolásnál nem törekedtünk teljeskörűségre, csupán a legfontosabbakat igyekeztünk kiemelni. A 11 követelménypár sorrendje többé-kevésbé önkényes: át—

tekintésük nem alapul valamiféle szigorú, zárt gondolatmeneten. Azt sem állítjuk.

hogy a felsorolt követelmények bármilyen szempontból is újszerűek lennének egy statisztikus vagy egy tervező számára. A kérdés szakértője rövid gondolkodás után felsorolja (] méréssel szemben támasztható követelmények nagy részét. Miért érez- zük mégis fontosnak a követelmények együttesének hangsúlyozását, mi teszi idő-

szerűvé kiemelésüket?

Az adatösszehasonlítások és az elemzések többségében eddig elszigetelten ke—

zeltük az egyébként nagyon is összefüggő kérdéseket. s ennek megfelelően hol az

826 DANIEL ZSUZSA

egyik, hol a másik követelményt hanyagoltuk el. Az értékelés különböző területe- ken. különböző intézményekben történt, gyakran egymástól független tudomány- ágak módszertani ajánlásai alapján.

Vegyünk elő valamilyen fontosabb adatösszeállítást az elmúlt évek terméséből, s vessük össze a 11 követelménypárral, azaz a 22—féle követelménnyel. Állapítsuk meg: melyiket elégíti ki a szóban forgó adotgyűjtemény. Meggyőződésem (s erre vonatkozóan számos szúrópróbát végeztem). hogy még a legértékesebb, leggazda- gabb adatösszeállítások is rendszerint. a követelménypárok tetemes részének egyik oldalát sem teljesítik. Más követelménypárokat illetően pedig a teljesítés ,,félolda- las". csupán a pár egyik felét elégítik ki. (Többnyire azt, amelyet a felsorolásban elsőként említünk. és azt többnyire kevésbé, amely másodikként szerepel.)

Kívánatos lenne, ha az életszínvonallal, a fogyasztással, a jóléttel kapcsolatos

nagyobb vizsgálatok előtt a munka előkészítői elővennék ezt a 11 követelmény'párt mintegy emlékeztetőként, s ellenőriznék: vajon valamennyi kielégül-e, mégpedig

a pár mindkét részkövetelménye teljesül-e a készülő vizsgálatban? Nem meglepően új szempontokat akartam tehát itt előadni. hanem jól ismert követelményeket —- nyomatékos figyelmeztetésként — tömören összefoglalni.

Noha a felsorolt követelmények tulajdonképpen önmagukért beszélnek. mégis röviden kommentálnám őket.

1. Az output mérésében éveken át háttérbe szorult a nem anyagi szféra. Ma már kellő figyelmet fordítunk rá, de azért most is sok a gond ezzel kapcsolatban.

Az egyik probléma az anyagi termelés és a szolgáltatások eltérő értékelési módja.5 E tanulmány keretében nem foglalkozunk a probléma megoldásával. csak ismé- telten fel szeretnénk hívni a figyelmet arra a közismert tényre, hogy a nem anyagi termelés színvonala relatíve alá van értékelve az anyagi termelés színvonalához

képest.

2. A másik problémakör részben összefügg az előzővel. de további gondokat is jelent az output mérésében. Azt kívánja meg, hogy a lakosság tényleges fogyasz- tásának a szokványos termelési és forgalmi adatokban elszámolt és a ténylegesen létrehozott. de a termelési és forgalmi statisztikában számba nem vett (vagy csak részlegesen számba vett) értékét együtt értékeljük. Ez utóbbi tétel aránya az utóbbi években jelentősen megnövekedett. Nemcsak házilagos építkezések folynak, nem- csak a háztáji gazdaságban termelt mezőgazdasági termékek aránya nő -— amit a statisztika számba vesz —, hanem a lakosság megnövekedett szabadidejének je- lentős részét további produktív tevékenységre forditja. Csupán példaként emlit- hető, a szolgáltató ipart kisegítő ,,csináld magad" tevékenység. a hétvégi házak kertjében termelt zöldség és gyümölcs, az autóbuszok és villamosok zsúfoltságát csökkentő, az utak zsúfoltságát növelő magánautó-vezetés. Az életszínvonalat mérő fogyasztásnak ezt a tevékenységet is értékelnie kellene.

A továbbiakban a dezaggregált méréssel szembeni követelménypárok magya- rázatául sorolunk fel néhány példát.

3. A Központi Statisztikai Hivatal Statisztikai időszaki Közlemények sorozatá—

ban 1976—ban jelent meg a ,,Lakásépités. lakásépítési költségek, lakótelepi beru- házások" címmel, több mint 200 oldal terjedelemben egy értékes adatgyűjtemény.

Sajnos azonban az igen színvonalas kötetben publikált mintegy 70 tábla egyike

sem tartalmaz a lakók társadalmi helyzetére, családméretére, az új lakásba köl-

5 ismeretes. hogy az anyagi termelés ágazataiban egyfelől és a szolgáltató ágazatokban másfelől eltérő az árképzés elve. Bizonyos egyszerűsítéssel azt mondhatjuk: az anyagi áldozatok outputját általában az önköltség plusz nyereség szinten értékeljük, a nem termelő szolgáltatások teljesítményét pedig költségszinten, vagy az alatt (a dotáció értékével csökkentett költségek szintjén). Ez az eltérő értékelés nehézségeket okoz

az elemzésben és a tervezésben.

AZ ELETSZINVONAL MERÉSE 827

tözők foglalkozási és jövedelmi viszonyaira vonatkozó adatokat. Nem állítom. hogy a Központi Statisztikai Hivatal ebből az alkalomból valami rendkívüli egyoldalúsá- got tanúsított volna. egyszerűen folytatta a szokásos gyakorlatot. Csakhogy ily mó—

don nem láthatók együtt a lakásépítés szűkebben vett gazdasági és szélesebb ér—

telemben vett társadalmi vonatkozásai. Ha az utóbbiakra akad is adat, az nem vethető össze egyértelműen az előbbiekkel.6

4. Az egyéni és a közösségi fogyasztás csak statisztikai kategóriaként van jelen gondolkodásunkban, és csupán egyéni vagy intézményi keretekben történő élelmi- szer- vagy ruházati fogyasztásként jelenik meg a számbavételben. Az egyéni és a közösségi fogyasztás arányának van azonban egy másik vonatkozása is. amelynek elemzésére eddig nem fordítottunk kellő figyelmet. Itt a közösségi fogyasztásnak egy olyan területére gondolunk. amelynek főként társadalmi hatása. életmódot for- máló szerepe és jelentősége van. Olyan célkitűzések, mint sporttelepek és kultúr- központok, jól felszerelt. kényelmes iskolai napközi otthonok. öregek házának léte- sítése és magas színvonalú üzemeltetése a közösségi fogyasztás szerepének növe—

kedésével jár, és ugyanakkor lényeges társadalmi, életmódot formáló funkciót is

ellát.

5. Az előbbi gondolat elvezet egy újabb követelményhez, a ,,flow" (áramlás)

és .,stock" (állomány) szemlélet, a folyó fogyasztás és a fogyasztási tőke együttes elemzésének fokozott érvényesítéséhez. Annak következtében. hogy a folyó fogyasz- tásra koncentrálunk és ezen belül is elsősorban a lakosság pénzbeni jövedelméből történő fogyasztásra, nem kap kellő figyelmet a közösségi fogyasztás, amelynek súlya elsősorban ,.stock"—mutatókkal, a fogyasztási tőke adataival fejezhető ki, és csak igen kevéssé tükröződik a folyó fogyasztás szokásos statisztikai számbavételé—

ben. Sporttelepek. parkok. játszóterek, kultúrházak és könyvtárak létesítése. kényel—

mes, jól felszerelt iskolaépületek biztosítása a közösségi élet kialakításának. a kö-

zös fogyasztás növelésének feltételei. A probléma széles körű elemzése csak a folyó fogyasztás és a fogyasztási tőke együttes értékelése és mérése alapján történhet.

6. A fogyasztás mennyisége és minősége gyakran együtt emlegetett és igényelt értékelési kritériumok. Mégis ez utóbbi szinte teljesen hiányzik statisztikánkból. Ha elővesszük például a Statisztikai Évkönyv 1975. évi kötetét, és abból akár a .,A la- kosság jövedelme és fogyasztása" c. fejezetet. akár a kibocsátó ágazatokra vonat- kozó fejezeteket végignézzük. csak mennyiségre és értékre vonatkozó adatok sorát látjuk, de egyetlen minőségre utaló mutatót sem találunk. (Csupán a témánkkal kapcsolatos fejezeteket emeltük ki. de minőségi mutatót a kötet többi része sem tartalmaz.) Gyakran hangzik el ellenérvként. hogy a minőség nem mérhető. A mérés problémáira még visszatérünk. azt azonban már most hangsúlyozzuk: a minőség mérhető. mérni is kell. Ehhez azonban el kell szakadnunk a minőség homályos ér- telmezésétől és konkrétan meg kell fogalmazni a termék vagy szolgáltatás minőségi tulajdonságait.

7—10. A ráfordítás és az eredmény összevetéséről. valamint a termelői és a fo- gyasztói szemlélet egyenrangú kezeléséről már szóltunk. Említettük már, de még egyszer hangsúlyozzuk, hogy a belső, pénzben kifejezhető költségeken és eredmé—

nyeken kívül mérésünknek ki kell terjednie a külső. a szokásos módon pénzben nem mérhető ..ráfordítások" és ,,hasznok" számbavételére. leírására is. Mind a ráfordítási, mind az eredményoldalon a pozitív és a negatív hatásokat egyaránt értékelni kell. Vegyük például a gyermekgondozási segély gazdasági és társadalmi

s Nem arra gondolok. hogy ezután a Központi Statisztikai Hivatal feladata legyen ennek biztosítása.

csupán arra. hogy bizonyos területeken eleve hangoljuk össze az adatgyűjtést annak érdekében, hogy a te- rületről átfogó elemzés készülhessen.

828 ' DANIEL ZSUZSA

ráfordításait. illetve eredményeit. A teljes körű számbavétel igénye nélkül megem—

litünk néhányat ezek közül. Pénzben mérhető belső ráfordítás a költségvetést terhelő

gyermekgondozási segélyre fordított kiadás, külső ráfordítás a munkaerőhiány növe:—

kedése. Belső eredmény a pénzbeli megtakarítás: nem kell bővíteni a bölcsődei férőhelyek számát a gyermekszaporulat mértékében; külső eredmény: a gyermek egészséges fejlődése szempontjából előnyösebb az otthoni gondozás az első évek—

ben. mint a csecsemő közösségben történő ellátása. A gyermekgondozási segély bevezetésének pozitív hatását mérjük a nettó reprodukciós együttható javulásában.

Nem mérjük azonban azt a negatív hatást, amit egy fiatal nő számára a munkából kiesett évek jelentenek mind szakmai szempontból. mind a megszokott közösségi -—

munkahelyi — életből való kiszakadás szempontjából.

11. Végül néhány szót szólunk az utolsónak jelzett követelménypór, a beruhá-

zás és a karbantartás együttes értékeléséről. ismert jelenség. hogy a gazdasági célkitűzések megfogalmazásánál nagyobb súlyt helyezünk nemzeti vagyonunk nö—

velésére. mint megőrzésére. Aránytalanul többet fordítunk a bővítésre, mint a meg- levő állóalapok karbantartására. Ez a folyamat a nemzeti vagyon számos elemének idő előtti elhasználódásához vezet. Számbavételünk hiányossága, hogy nem hívja fel a figyelmet kellőképpen e folyamat tüneteire és mérhető következményeire.

5. A MÓDSZERTANl KONZERVATIVIZMUS LEKUZDÉSÉRÖL

Az életszínvonallal kapcsolatos megfigyelési és mérési feladatok megoldásának egyik akadálya a módszertani konzervativizmus, amely ezen a területen is tapasztal—

ható. Felsorolunk néhány jelenséget ezzel kapcsolatban.

a) A magyar statisztikai apparátus korábban szívesen alkalmazta a teljes körű mérést. Ha az előbbiekben felsorolt követelményeket a fogyasztás. az életszínvonal mérésében teljes körű felvételekkel akarnánk kielégíteni, akkor az elviselhetetlenül költséges lenne. Nélkülözhetetlenül szükség van a mintavételes statisztikai eljárá- sok sokkal szélesebb körű alkalmazására. Az 1976 óta működő Egységes Lakossági Adatfelvételi Rendszer nagy előrelépést hozott, és további nagy lehetőségeket igér ebben a vonatkozásban.

b) A termelés, a fogyasztás és a forgalom számos jelensége leírható olyan mu- totószámokkal, amelyeket hagyományos mérté'kegységekkel mérünk: például folyó vagy változatlan áron, vagy természetes mértékegységben. Ezek .;abszolút mérést"

szolgáltatnak, amelyen értelmezhető az összegezés: 200 tonna acél nyilvánvalóan kétszer annyi mint 100 tonna acél. Az életszínvonal mérésénél azonban az eddiginél jóval szélesebb körben van szükség külöböző ..relatív mércékre" is, amelyeknek beosztása többé—kevésbé önkényes. Tanulmányunk egyik korábbi példáját foly—

tatva, megkérdezhetjük a tüdőszűrés résztvevőit, mennyire elégedettek a bánásmód- dal, s ennek kapcsán háromféle válasz közül kell választaniok: ,,jó". ,.kielégítő", ..nem megfelelő". A kódoláskor használhatjuk ezeket a jelzőszámokat: 3 -- ,,jó".

2 —- .,kielégítő", 1 —- ,,nem megfelelő". Nyilvánvaló-an senki sem állíthatja. hogy a ..3-as válasz" pontosan háromszor akkora elégedettséget fejez ki, mint az ..1—es válasz". Ezért is nevezzük az ilyen mérést relatív mércének: ilyenkor csupán azt tud- juk: a 3—as válasz nagyobb elégedettséget mutat, mint a 2-es, de nem tehető fel az a kérdés, hogy mennyivel nagyobb az elégedettség. A mérés elméletében az .,abszolút mércét" kardinális mérésnek, míg a ..relativ mércét" ordinális mérésnek is szokták nevezni.

Az eddigi gyakorlatban, ahol csak lehetett. ragaszkodtunk a kardinális mérés—

hez, az abszolút mérce alkalmazásához. Ennek nyilván sok előnye van. s érdemes

AZ ELETSZlNVONAl. MERÉSE A 829 is használni, ahol lehet7. Ahol azonban lehetetlen kardinális mérést alkalmazni. ott az ordinális mérés, a relatív mérce jobb. mint a lemondás mindennemű mérésről.

Az életszívonal mérésével kapcsolatban korábban kifejtett elgondolások meg- valósitása okvetlenül szükségessé teszi relatív mércék alkalmazását számos újabb területen. Többnyire erre van szükség például a szubjektiv reakciók megfigyelé- sekor. Emellett igen gyakran alkalmazni kell a minőség mérésekor.

c) A minőséget a használat szempontjából, a használati érték oldaláról közelít- jük meg. Minden termék minősége meghatározható azáltal. hogy a termékekhez bizonyos tulajdonságok (attributumok) tartoznak, amelyek külön-külön mérhetők.

Akkor mondjuk el egy termékről, hogy minősége ,,jó", ha tulajdonságai. amelyek külön-külön mérhetők, bizonyos kritériumoknak eleget tesznek. A kritériumok kap—

csolódhatnak objektív műszaki paraméterekhez, amelyek abszolút (kardinális) mér- cén mérődnek, vagy pedig szubjektív kikérdezés eredményeihez, relativ (ordinális)

mércén mérve.

Ha tehát a minőséget több komponensből álló —- komponensenként mérhető -— vektorral írjuk le, érzékelhetővé, mérhetővé válik az elfogyasztott termékek és szol- gáltatások minőségének változása. igaz, hogy a fogyasztás sokféle termékből te—

vődik össze, s mindegyik minőségét sok komponensből állá vektorral kellene leírni.

Ezt igényelni képtelenség lenne. és — úgy véljük — nincs is rá szükség. Ehelyett ki kell választani azt a 100—150 terméket és szolgáltatást. amelyeknek rendszeres idő- közökben, néhány lényeges komponens alapján történő megfigyelése kielégítő képet adna a fogyasztás minőségének változásáról.

A fogyasztás minőségét leíró minta kiválasztásánál az alábbi szempontokat kellene figyelembe venni:

— legyenek képviselve az életszínvonal—politika, az életszínvonal-emelés szempontjából fontos, jellemző termékek és szolgáltatások, illetve azok legfontosabb tulajdonságai;

— a kiemelés reprezentálja a változás jellegét és minőségi vonatkozásait;

-— a megfigyelés terjedjen ki az olyan termékekre és szolgáltatásokra, amelyeknél fenn- áll az a veszély, hogya mennyiségi növekedés a minőség romlásához vezet (például az ál- lampolgári jogon kiterjesztett egészségügyi ellátás. amely jelentős mennyiségi növekedést jelentett az életszínvonal emelésében. egyes területeken az orvosi szakellátás minőségének romlásához vezethet): igazi eredménynek az a mennyiségi növekedés nevezhető, amely nem vezet a minőség romlásához, sőt annak javulásával is együtt jár;

-- az életszínvonal emelése ma már számos termék vagy szolgáltatás vonatkozásában nem a mennyiség növekedésében, hanem a minőség javulásában testesül meg; ez minden olyan termékre (szolgáltatásra) érvényes, amelynél a fogyasztói szükséglet mennyiségileg előbb-utóbb telítődik, de a minőségi javítás igénye változatlanul fennáll (a városi családok hűtőszekrény-ellátottsága számszerűen nemigen változik az elkövetkező évtizedekben, de javulnia kell majd a forgalmazott hűtőszekrények számos minőségi paraméterének, például a belső térfogatnak, a mélyhűtő méretének, a fajlagos energiafogyasztásnak és így tovább).

A minőséget ilyen értelemben mérve, az életszinvonal-növekedés újabb oldalá—

ról nyerhetünk képet, újabb vonásokkal gazdagíthatjuk a leírást.

6. AZ ELEMZÉSRÖL ÉS TERVEZÉSRÖL

A mutatószám-rendszer elemzése bonyolult feladat, amire már a mutatószá- mok konkrét megfogalmazása idején gondolni kell. Az elemzési feladat kétirányú.

o) Vizsgálnun'k kell a mutatók együttmozgását. A mutatószám—rendszer hár- mas tagolása előnyös ebből a szempontból. A dezaggregált objektív mutatók meg-

7 Megjegyezzük. hogy sok olyan mérés is. amelyről azt hisszük, kardinális, valójában csupán ordinális.

Jól ismert ezzel kapcsolatban a vita az árindexekről és ehhez kapcsolódva a termelés vagy a fogyasztás értékeléséről.

830 ' DÁNIEL ZSUZSA

teremtik az aggregált output mutatók bonyolult összefüggései analitikus elemzé- sének lehetőségeit.

Tételezzük fel. hogy az aggregált mutató alapján a lakásszektor teljesitmény-

értéke évi 5 százalékkal növekszik. Ez nem jelent egyenletes növekedést a lakás- építés minden területén, nem jelenti a lakásviszonyok javulását minden városban.

valamennyi réteg vagy korcsoport számára. Vannak a lakásgazdálkodás területén kiemelt célok és elhanyagolt területek, a mennyiségi növekedés összetételromlás-

sal is együtt járhat. Az elemzés célja kimutatni. milyen részmutatók. dezaggregált

gazdasági—társadalmi mutatószámok mozognak együtt az aggregált mutatóval. és melyek azzal ellentétesen; mely területeken tapasztalható lassúbb növekedés, stag—

nálás vagy éppen romlás. Meg kell vizsgálni: együtt mozognak—e az objektiv muta—

tók a szubjektív elégedettséget. elvárást jelző mutatókkal vagy ellentétesen? Milyen mértékben tükröződnek eredményeink és hibáink az emberek tudatában?

b) Az egy mutatóról a mutatószám-rendszerre történő áttérés fokozottan fel—

veti a szintetizálás igényét. Az egyik szintetikus mutató maga az aggregált érték-

mutató, de — mint már tanulmányom elején említettem — ez nem elég. A szinteti-

zálós újfajta módszereire is szükség van. A szakirodalom többfajta lehetőséget ki-

nál (9), (14). Ki kell kísérletezni, és ki kell választani ezek közül a legmegfelelőb-

beket. vagy ha ezek alkalmatlanok, újakat kell kidolgozni.

A szintetizáláshoz kapcsolódik a mutatószám-rendszerre épülő tervmodellek

vagy modellrendszer kialakítása. A modellek kapcsolódhatnak és kapcsolódniuk is kell az eddig is alkalmazott közép- és hosszú távú modellekhez. de új vonásokkal kell gazdagodniuk azokhoz képest. Az új vonás pedig a gazdasági és társadalmi tényezők együttes kezelése. a gazdasági eredmények mellett a szélesebb értelem- ben vett társadalmi eredmények és konzekvenciák együttes bemutatása.

Befejezésül még egyszer hangsúlyozni szeretném: a széles körű, sok áramlatot magában foglaló vita a jólét és a fejlettség méréséről átterjedt Magyarországra.

Feltűntek az első! kezdeményezések, kidolgozásra kerültek az első javaslatok, de még csak a kezdet kezdetén tartunk a nézetek tisztázásában. Tanulmányom ehhez a vitához szeretne hozzájárulni. További vitákra. a különböző intézmények, tudo- mányágak, eltérő nézőpontok képviselőinek sokféle egyeztető megbeszélésére lesz

szükség ahhoz, hogy véglegesebb formában kiérlelődjék a fogyasztás, az élet—

színvonal mérésére és értékelésére alkalmas mutatószám—rendszer és módszertana.

lRODALOM

(1) Allardt, E..- About dimensions of welfare. University of Helsinki. Helsinki. 1973. 128 old.

(2) Allardt, E.: Dimensions of welfare in a comparative Scandinavian study. University of Helsinki.

Helsinki. 1975. 25 old.

(3) Andorka Rudolf — Illés János: A társadalomstatisztikai rendszer kidolgozásának kérdései. Statisztikai Szemle. 1974. évi 1. sz. 62—77. old.

(4) Dr. Andorka Rudolf: Társadalmi jelzőszámok — társadalomstatisztikai rendszerek. KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat. [Budapest. 1975.] 126 old.

(5) Dr. Andorka Rudolf — Kulcsár Rózsa: Egy társadalmi jelzőszámrendszer körvonalai. Statisztikai Szemle. 1975. évi 5. sz. 459—478. old., 6. sz. 589-607. old.

(6) Dr. Andorka Rudolf: KGST Statisztikus Szakértői Értekezlet a társadalomstatisztikai jelzőszámok rendszeréről. Statisztikai Szemle. 1977. évi 1. sz. 83-87. alá.

1971 g; Campbell, A. - Converse, Ph. E.: The human meaning of social change. Russel Sage. New York.

. o .

(8) Cantríl, H.: The pattern of human concern. Rutgers Univ. Press. New Brunswick. 1966. 429 old.

(9) Drewnowski, J.: On measuring and planning the auality of life. Hague -— Paris. 1974. 148 old.

(10) Hankiss Elemér —- Manchin Győző: Szempontok az élet ,,minőségének" szociológiai vizsgálatához.

Valóság. 1976. évi 6. sz. 20—34. old.

(11) Hetényi István: A társadalmi fejlődés és a hosszú távú népgazdasági tervezés kapcsolatáról. Tár- sadalmi Szemle. 1975. évi 3. sz. 21—32. old.

(12) Kornai János: Erőltetett vagy harmonikus növekedés. Gondolatok a gazdasági növekedés elméletéről és politikájáról. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1972. 86 old.

(13) Kulcsár Kálmán: A szocialista életmód formálásának feltételei és politikai problémái. MSZMP KB

Politikai Akadémia. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1976. 37 old. ,

AZ ÉLETSZINVONAL MERESE 831

(14) Little, !. M. 0. - Mirlees, J.: Project appraisal and planning for developing countries. Basic Books. London. 1974. 388 old

(15) Losonczi Ágnes: Az életmódról. Az anyagi feltételek a mindennapi aktivitás és az emberi együtt—

élés kérdései. (Békés megyei vizsgálat alapján.) Magyar Tudományos Akadémia. Budapest. 1973. 498 old.

(16) Dr. Mód Aladárne': A gazdaság- és társadalomstatisztikai rendszerek összefüggései. Statisztikai Szemle. 1971. évi 1. sz. 15—29. old.

(17) Nordhaus, W. D. — Tobin, l.: ls growth obsolete? Megjelent: Economic Growth. National Bureau of Economic Research. New York. 1972. 1—80. old.

(18) Ruggles, N. — Ruggles, R.: The measurement of economic and social performance: A progress report on a national Bureau af Economic Research Project. Az IARIW XIV. kongresszusán: benyújtott előadás.

1975. 35 old. —l— 11 mell.

XIV 1(8179) "lt'iowards a system of social and demographic statistics. Studies in methods. U. N. New York. 1975.

. o .

(20) Terleckyi, N. E.: Estimates of possibilities for improvements in the auality of life in the United States for 1971—1981. National Planning Association. Washington. 1973. 281 old.

78 ld(21) Tinbergen, J.: On the theory of economic policy. North—Holland. Pubi. Comp. Amsterdam. 1966.

0 .

, (22) Nemzetgazdasági elszámolások. nemzeti jólét és környezeti tényezők. Statisztikai Szemle. 1976.

evi 8—9. sz. 874—890. old.

_(23) Frigyes Ervin: Kísérlet egy komplex oktatási és munkaerő modellrendszer demográfiai változóinak egyseges linearis modellbe foglalására. Demográfia. 1968. évi 3—4. sz. 463—472. old.

, (24), Kovacs Janos: Tervezési modell az iskola rendszer beiskolázási előirányzataira. Gazdasági fejlődés es tervezes. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1969. 188—214. old.

PE3lOME

B cra'rbe conepmarcn cooőpameHl—m B canan c nHrepnperaunei—i " npoőnemaMu ypoBHs 3KOHOMHHeCKOl'O pasanmn " őnarococronnm co ccsmxoű Ha oreuecraeHHble " aapyőem-

Hue HHHHHGTHBbI u peSyanaTbl : aroü oőnacm.

Aerop aannmaercn HblHeLuHeü npakmuoü nemepenun arpernpoaanuoro " neaarperu- posarmoro norpeőnenm, )KHSHeHHOl'O ypomm, a 3a'reM nepexopmr K sonpocaM ero Aanb- Heűmero coaepweucraoaannz npoaenenns Hoseüumx wccnenoaannü. Paccymgennn asropa OXBaTbIBalOT He paSpaÖaTblBanHeCH n.o cnx nop oönacrn namepenmn anannaa )KH3H6HHOFO ypoana " Hanpaanenbl Ha coananne ysnaxn memgy oőcnegoeaHmMu, np0H3BeAeHHblMH s paanw—mmx ccpepax.

l'iocne paccmorpeuun sapyőemnoú nureparypm no namepenmo 6narococrom—mn aarop npnaogm' HeCKOJ'leO npaxmuecxux cooőpamennü OTHOCHTeI'IbHO ccpopmnpoaarma coor- Bercrsyiomeíi CHCTeMbI nonaaareneü. B naaneümeM nanaraer Tpn őonbmue rpynnbl no- Ka3areneü (arpernpoaannble nonaaarenu Bblnycxa, neaarperupoaauubie, oőbex'msno ns- MepHMble nnnnka'ropm, cyőbexmanue noxaaarenu) n yKa3blsaer Ha HeOÖXOAHMOCTh opraunuecxoü cornacosaHHocm nx npumeHeHun.

Msnaraer TpeőoaaHun, KOTOprM gamma ygoenersoparb cucrema noxasareneű.

B aaxmouenue ocraHaanuBaercg Ha BOSHHKBIOIJJMX a one HaőnierHusi u nsmepemm maar-lennem ypoaim TpYAHOCTSIX n cnocoőax nx npeononem—m, a raioxe aannmaercx ao- npocaMn anannaa " nnaanoaaHm CHCTeMbl nonaaarenef—i.

SUMMARY

The study adds some remorks to the problems of interpreti—ng and measuring economic progress and wealth, referring to initiatives and results in this field both in Hungary and abroad.

The iauthor deals in her study with the current practice of measuring aggrega'ted and dísaggregated consumption, living standard. then she discusses its improvement and the latest researches. Her comments are concentrated mostly on neglected aspects of the meas- urement and analysis of the living standard as well as on integrating surveys carried out in various fields.

The author, having reviewed the foreign literature on the measurement of wealth, pre- sents some practical considerations on eloboroting the indicator system. She discusses three major groups of indicators (aggregated output indicators, disaggregated, measurable ob- jective indicators, subjective indicators) and calls attention to the necessity of their harmonic

use.

The reauirements Which the indicator system must fulfill is outlined.

Finally, the aruthor mentions the difficulties in investigating and measuring the living standard as well as the methods of their solution, then she deals with the analysis and plan- ning of the indicator system.