Az 1959. évi bécsi Népességtudományi Világkongresszus

(1)

84

SZEMIB

Az 1959. évi bécsi Népességtudományi Világkongresszus,

DR. VUKOVICH GYÖRGY

1959. augusztus 28 és szeptember 4 kö- zött került sor Bécsben, a Nemzetközi Népességtudományi Unió rendezésében a Népességtudományi Világkongresszus—

ra. A kongresszuson az Unió tagjain kívül számos demográfus és a rokon tu—

dományágak több neves képviselője vett részt. A kongresszuson a Nemzetközi Né- pességtudományi Unió meghívására meg- jelent Péter György, a Központi Statisz- tikai Hivatal elnöke, egyetemi tanár és dr. Szabady Egon, a Központi Statisz- tikai Hivatal Népesedési és Szociális-

statisztikai főosztályának vezetője, A va-

lamint e sorok írója.

A Nemzetközi Népességtudományi Unió 1928—ban alakult, az 1927. évi genfi nemzetközi népességi kongresszus után, nagyrészt ennek hatására. Ebben az idő- ben a népességi kérdések iránti érdek- lődés már rendkívül megnőtt nemcsak a demográfusok, hanem az egyéb tudo- mányágak képviselői részéről is. Nyilván—

valóvál vált, hogy a népességtudomány művelése átfogó, szervező és részbenxirá- rn'yitó szervezet nélkül hovatovább nehéz—

ségekbe ütközik.

Az Unió egészen a második világhá—

borúig tulajdonképpen az egyes nemzeti,

országos népességi bizottságok, egyesüle-

tek laza tömörülése volt. A nemzeti né- pességi bizottságok ugyanis meglehető—

sen, önálló életet éltek, és bár követték az' Unió útmutatásait, általában sajátos

problémáikkal foglalkoztak. Ez a szerve- zeti _torma —— bár a népességtudomány fejlődésére ' és a népességtudományi munka nemzetközi megalapozására az Unió puszta léte is kedvező hatással volt

—-— nem lehetett alkalmas a kutatási fel- adatok egybehangolására, rendszeres munka kifejtésére.

Éppen ezért a második világháború

után, 1947-ben Washingtonban tartott közgyűlésen sor került az Unió átszer—

vezésére. Az addig nemzeti csoportok szövetségéből álló Unió választott tagok- ból álló, szervezettebb testületté alakult.

Az új alapszabály 2. pontja a szervezet célját a következőkben állapítja meg:

,,Az Unió célja az, hogy elősegítse a mennyiségi és minőségi demográfiának, mint tudománynak fejlődését. _

Az Unió ezt a célt kiadványokkal;

kongresszusok szervezésével és a külön—

böző országok demográfusai közötti kap—

csolatok szorosabbra tűzésével éri el.

Minden eszközzel arra kell törekednie, hogy az egyes országokban és a külön—

féle országokban működő országés vagy nemzetközi intézmények körébenja tu—

dományos és intellektuális életben, [va—

lamint a közvéleményben elősegítse a demográfia iránti érdeklődést."_

A Nemzetközi Népességtudományi Unió önálló népességtudományi "kongresszust a második világháború óta nem_

szervezett, bár tevékenyen részt vett az 1954-ben Rómában tartott Népességi Vi- lágkongresszus megrendezésében.

_A római kongresszust (pontosabban: konferen—

ciál) az Egyesült Nemzetek szervezésében. az Unió.

az ENSZ Elelmezésűgyi és Mezőgazdasági Szervezete (FAO). a Nemzetközi Újjáépltési és Fejlesztési Bank, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (lLO). az UNESCO és az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szoros közreműködésével. 1954. augusztus 31 és szep—

tember 10 között tartották. Célja a népességi kér—

dések tanulmányozásával [oglarlkozó kutatók közötti véleménycsere előmozdítása volt.

A kongresszuson megvitatott kérdések közötte népességiudomány minden ágát megtalálhaiíuk. de

! beküldött és megvitatott előadásokat vizsgálva úgy tűnik. hogy a népesség és a gazdasági fejlődés kö—

zötti kölcsönhatások igen előkelő helyet fogla—ltak el a konferencia anyagában. (Lásd: Proceedings of the Ponillaiion Conference, 1954. Papersz. Volume l———V!. United Nations.)

A római kongresszus méretei minden eddigi népességi kongresszusét -- igy a most megtartott bécsiét is —— meghaladták. A megjelentek száma 455. kétszer annyi. mint a bécsi kongresszuson.

A kongresszus tíz napig tartott. üléseinek száma

—— nem számítva a megnyitó üléseket és a záró—

ülésl —- harminc volt. A knngresszusra 411 dol—

gozatot nyújtottak be, tárgyuk a nénességfeilődés általános és részletkérdései. :; gazdasági, társa- dalmi fejlődés és a népesedés kölcsönhatásai. a termékenység. a halandóság. a külső- és a belső vándormozgalom alakulása és hatása kérdéseinek kileitóse mellen kiterjedt elméleti. módszertani, oktatási. törvényhozási szemnnnlokra is. (A római Népességi Világkonercsszusról viszonylag bö ismer- tetés található a Demográfia l958. évi 2—3. szá- mában. 316—318. old.. valamint a Statisztikai Szemle 1954. évi 11. számában. 892—913. oldó)

*

A bécsi Nemzetközi Népességtudomá—

nyi Kongresszus a Népességtudományi Unió első önálló tudományos rendezvé—

nye. A kongresszus előkészítése és meg- szervezése jórészt dr. Wilhelm Winkler

(2)

SZEMLB

professzor nevéhez fűződik, aki párat—

lan szervezőkészségével, (nagy munka- bírással vett részt a szervezés sok fá- radsággal járó munkálataiban.

A kongresszus előkészítésének első

szakaszában, 1959. március 31-ig a rész—

"Vevők beküldték dolgozataikat a kong—

resszus szervezőbizottságának és az Unió párizsi titkárságának. A dolgozatok 4000 szónál terjedelmesebbek nem le-

hettek. ,

Az Unió a kongresszuson tárgyalandó anyag csoportosítási szempontjaiként a következő témákat jelölte meg:

ala népesség földrajzi megoszlása (a belső— és a külső vándorlások, a telepü- lések jellege,, a vándorlások és az egyéb demográfiai és társadalmi jelenségek kölcsönhatásai) ;

b) a házasság és a család (kulturális, demográfiai, gazdasági és társadalmi vo- natkozások, a nemzeti, vallási, társa- dalmi-gazdasági csoportok közötti kü—

lönbségek);

c) a termékenység (alakulása a gazda- ságilag fejlett és a gazdaságilag elmaradott országokban, a jövőben Várható fejlő- dés a termékenység alakulásának társa—

dalmi és pszihológiai tényezői, különb—

ségek az egyes nemzeti, vallási és társa- dalmi-gazdasági csoportok között);

41) a halandóság (alakulása a gaz—

daságilag elmaradott országokban, a halandóság gyors javulásának hatásai ezekben az országokban, kulturális és társadalmi vonatkozások, a nemzeti, val—

lási társadalmi—gazdasági csoportok kö- zötti különbségek, a megbetegedések gyakorisága);

e) a demográfiai, gazdasági és társa- dalmi tényezők hatása a gazdasági fej- lődésre.

Az Unió a kongresszus előkészítése során kiküldött tájékoztatóban közölte, hogy a tanácskozásokon a hangsúlyt a demográfia, a népességi jelenségek tár—

sadalmi vonatkozásaira kívánja helyezni.

Kérte ezért, hogy a beküldendő dolgo—

zatok a lehetőségekhez képest vegyék fi—

gyelembe ezt a kívánságot. *

A kongresszusra 77 dolgozatot küldtek be. A legnagyobb érdeklődés — amint ez várható is volt -— a házasság és a család, a termékenység és a családtervezés kér—

dései iránt nyilvánult meg. A dolgozatok túlnyomó része, az Unió kívánságának,

85

de a gyakorlat diktálta szükségszerű- ségnek is megfelelően, az emlitett népe- sedési jelenségek társadalmi összefüggé—

seit választotta vizsgálata tárgyául.

A kongresszus résztvevőinek száma meghaladta. a kétszázat.

Bár a kongresszus méretei az 1954. évi római kongresszusát nem érték el, mégis nagy jelentőségű a népességtudomány további fejlődésében. A kevesebb számú előadás emellett több lehetőséget bizto—

sított az egyes kérdések * viszonylag részletesebb megvitatására. (A római kongresszuson az előadások nagy száma akadályozta a nagyobb arányú vita ki—

bontakozását.)

A ,,különféle tárgykörök" témacsoport- ban megtárgyalt dolgozatok közül a hol- land W. Brand: A világ népességi prob—

lémája (The World Population Problem) váltotta ki a legnagyobb érdeklődést és vitát. Brand úgy véli, hogya jelenlegi születési arányszám mellett a világ né- pessége 40 év múlva megkétszereződik, 700 év múlva pedig már csak egy négy- zetméter terület jut (a tengerek területét is ,beleértve) egy emberre. Ezen csak úgy lehet segiteni, hogy a születési arány- számot a lehető legalacsonyabbra szorít- ják le, főleg a gazdaságilag elmaradott országokban, mert a gyors népességnö—

vekedés terheit főleg ezek érzik. A kér- dés persze korántsem ennyire egyszerű, és Brand, úgy látszik, a gazdaságilag elmaradott országokat tekinti felelőseknek a jelenlegi gyors népességnövekedésért.

A szerző álláspontját helyeslő hozzászó—

lások mellett olyan vélemény is akadt, amely az elmaradott országok gazdasági fejlődésének —— részben külső, részben pedig belső erőből történő —— előmozdí- tásában látta a kérdés részbeni megoldá- sának lehetőségét. A gazdaságilag elmaradott országoknak —— többek véleménye szerint —- nemcsak gazdasági, hanem szociális segítséget is kell nyújtani, külö—

nösen azért, mert az ázsiai vagy afrikai kultúrkörben a születésszabályozás nyugat—európai módszerei nem valósíthatók meg maradéktalanul.

J. A. Coale (Egyesült Államok) a vár—

ható átlagos élettartamnak és a népesség növekedésének kölcsönhatásait vizsgáló dolgozatában, Lotka nyomán felállitott, a stabil népesség tényezői közötti alap—

relációkat kifejező egyenletek megfelelő

(3)

86 szama

rendezésével kimutatta, hogy a várhatók

átlagos élettartam bármilyen mértékű növekedése a jövőben már nem gyako—

rol lényeges hatást a népesség számának gyarapodására.

Coale dolgozata különösen alkalmas volt arra, hogy a népesség jövőbeni fej- lődésének okait az érdeklődés előterébe állítsa. Megállapításával általában egyet- értettek, sőt abban a megfogalmazásban is kifejtették, hogy a jövőbeni népesség—

növekedés, kis kivételtől eltekintve, most már nem függ a halálozási arányszám megjavulásától, illetőleg az ebből adódó várható átlagos élettartam növekedésé—

től, hanem csaknem teljesen a termé—

kenység, a születési mozgalom függvénye.

Olyan vélemény is elhangzott, hogy

—— különösen a nyugat-európai or—

szágokban —-— a fiziológiai termékenység növekvőben van. Harmsen szerint egyre gyakrabban fordul elő 50 éven felüli nők- nél terhesség és szülés. Mindez azt bizo- nyitja, hogy a termékenység problémája az, amelyre a népességtudománynak a legnagyobb figyelmet kell fordítania.

A szóban forgó tárgykörben megvita—

tott dolgozatok közül nagyobb érdeklő—

dés fogadta még W. Winkler professzor:

,,Hány ember élt eddig a Földön?" című, inkább érdekes, mint gyakorlati vonat—

kozású tanulmányát, amely a kamatos kamatszámítás módszerével, mértani haladvány segítségével igyekezett meg- állapítani a Földön eddig élt emberek számát, és ezt —-—- különböző feltételezé- sek esetén —— 3,39———5,26 billió között ta—

lálta.

A ,,demográfiai, társadalmi és gazda—

sági tényezők kölcsönhatásai" témakör—

ben megvitatott dolgozatokban általában a demográfiai és a gazdasági kölcsönha- tások szerepe került előtérbe, részben úgy, hogy a gazdasági fejlődés népességi re—

akcióit -—— mint például 8. Coontz (Egye—

sült Államok): ,,A magas termékenység gazdasági vonatkozásai a magas népsűrű—

ségű, gazdaságilag elmaradott területe- ken" c. tanulmányában —- mutatták be, részben pedig oly módon, hogy a népes—

ség fejlődésének gazdasági hatását vizs- gálták meg, amint azt A. Sauvy (Fran- ciaország) tette ,,Demográfiai beruházá- sok és gazdasági beruházások" című dol- gozatában.

A gazdasági fejlődés és ennek népes—

ségi hatásairól szólva nagy Szerepet tu- lajdonítottak a beruházásoknak. Az elhangzott vita nagyban elősegítette az ún. demográfiai vonatkozású beruházások fogalmának további finomítását és --- legalábbis nagy vonalakban —- tisztázta azt is, hogy a gazdaságilag elmaradott országokban a demográfiai vonatkozású beruházások jelentősége korántsem kl- sebb, mint a fejlettebbekben.

A házasság és a család problematikája több érdekes kérdést vetett fel. A meg- lehetősen élénk vita anyagából itt most csak két, különösen nagy vitát kiváltott problémát kívánunk kiemelni, az egyik az amerikai közvélemény álláspontja a":

családnagyságot illetően, a másik pedig a házasságkötéskor terhes menyasszonyok aránya.

R. Freedman dolgozata foglalkozott az első kérdéssel. Részben saját, részben pedig más kutatók vizsgálatai alapján azt állítja, hogy az Egyesült Államokban

a második Világháború utáni időszakban, a fiatal korosztályok körében az a meg-—

győződés alakult ki, hogy a mérsékelt nagyságú, tehát 2—4 gyermekkel rendel—

kező család az ,,ideális". Ez a vélemény mind általánosan, mind pedig szubjektíve is érvényes. A gyermektelen házasságot nem tartják helyesnek, és kevesen van—

nak azok is, akik kifejezetten nagy csa- ládot kívánnak. A szerző úgy látja, hogy a mérsékelt családnagyság iránti kívá—

nalom nem függ a társadalmi-foglalko- zási hovatartozástól sem, csupán a pa- rasztság (farmerek) körében tapasztal—

ható az átlagosnál valamivel nagyobb gyermekszám iránti törekvés. A nép- számlálás adatai egyébként alátámasztani látszanak a szerző megállapításait, a gyermektelen házasságok aránya az Egyesült Államokban valóban kisebb, mint a nyugat-európai országokban ál—

talában. Freedman megállapításai főleg az európai demográfusok körében váltot—

tak ki nagyobb érdeklődést, hiszen köz—

tudomású, hogy az ,,ideális" átlagos gyer—

mekszámot a nyugat-európai közvéle—

mény az említettnél általában kisebbnek jelöli meg. A vitában többen azt állítot—

ták, hogy a Freedman által leírt körül—

mény_ a nyugat-európainál magasabb amerikai életszínvonal következménye.

Ennek részben ellentmond viszont az az

(4)

SZEMLE

87

általános tapasztalat, hogy az életszin- vonal növekedése majdnem mindig az át- lagos családnagyság csökkenésével jár együtt. A vita során nem alakult ki egy—

séges álláspont.

A terhesség és a házasságkötés közötti összefüggéseket K. Horstmann vizsgálta dolgozatában. A szerző Nyugat-Németor—

szág több tartományának adatait közölte, amelyekből megállapítható, hogy a terhes menyasszonyok aránya az összes menyasszonyok számához képest 23—32 százalék között változik, aszerint, hogy a Vizsgált tartományban milyen magas a városias jellegű települések, illetőleg a nagyobb városok aránya. A terhes menyasszonyok arányának évről évre való növekedése mellett egyre csökken a há- zasságon kívüli születések aránya. A dolgozat megállapításai körül kialakult vitában olyan vélemény alakult ki, hogy ezt —- a különösen szociológiai szempont- ból nagy figyelmet érdemlő és eddig még nem kellőképpen vizsgált —- kérdést az egyes társadalmi-foglalkozási csoportok—

hoz tartozó menyasszonyok esetében is meg kellene vizsgálni, valamint e csopor—

tok adatait össze kellene hasonlítani. A francia hozzászólók felhívták a figyelmet arra, hogy sok francia megyében —— kii—

lönösen az ország keleti részében -—- a Horstmann által leírt jelenség szintén ta—

pasztalható, és azzal kapcsolatos, hogy; a házasságkötés előtt a vőlegény és csa- ládja meg kíván bizonyosodni a menyasz—

szony fogamzóképességéről. Mindez arra mutat, hogy a vizsgált jelenség még a feudális paraszti gazdálkodás idejéből származik, amikor a család -——- a jelen- leginél nagyobb mértékben —— egyben gazdasági egységet is jelentett. Erre utalt az a hozzászólás is, amely a kérdés urba—

nizálódott és még nem urbanizálódott községek szerinti vizsgálatát is ajánlotta.

A vita kiterjedt ezenkivül arra is, hogy vajjon a házasságkötések oka ebben az esetben a menyasszony teherbejutása lenne—e, vagy pedig sem, A többség azon a véleményen volt, hogy a paraszti hagyományok és a régi társadalmi nor—

mák lassú felbomlása okozza azt, hogy a tárgyalt arányszám növekedőben van.

A termékenységgel foglalkozó ülésen az előadók és a hozzászólók az egyes or—

szágok születési arányszámainak csök—

kenését többféle relációban vizsgálták. A

franciaországi helyzet elemzése során aza vélemény alakult ki, hogy a születési moz- galomnak a második világháború utáni megélénkülése jórészt az új családi pótlék rendszernek köszönhető. Ezt egyébként a társadalmi-gazdasági csoportonként vizs- gált adatok is alátámasztani látszanak.

A születési arányszám csökkenése még az olyan magas termékenységű európai országokban, mint Spanyolország is érez- hető, bár itt az utóbbi néhány évben ha- tározottabb növekedés indult meg.

A termékenység problémájának vizs- gálatára a kérdés lehető legtöbb oldalról való megvilágítása szükséges, a francia és a nyugat-német tanulmányok, vala——

mint egy osztrák dolgozat nagy súlyt helyeztek a foglalkozási, illetőleg a tár- sadalmi—gazdasági csoportok szerinti vizs- gálatra.

Több dolgozat igyekezett a termékeny- ség szociológiai hátterét tisztázni, e téren azonban, különösen a megfelelő statisztikai demonstráció hiánya miatt, gyak—

ran nem teljesen megalapozott következ—

tetések hangoztatására került sor. Né- hány ankét és a kisminták elméletén alapuló reprezentatív felvétel anyaga és eredményei megmutatták, hogy a nép- mozgalmi ésanépszámlálási adatok elem—

zése mellett a jól szervezett reprezentativ felvételek ma már nélkülözhetetlenek a termékenység alakulása okainak, tár—

sadalmi—gazdasági hátterének vizsgálatá—

nál.

A halandóság és különösen a csecsemő- halandóság Vizsgálata sem nélkülözheti a társadalmi—gazdasági elemzést. A.

Gira'rd érdekes dolgozata a társadalmi környezetnek a csecsemőhalandóságra gyakorolt hatását vizsgálta egy 161 szervezett és kis reprezentáción alapuló fel- vétel adatai alapján. A halandóság má- sik problémája a halálokok szerinti nem- zetközi összehasonlítás. Ebben a vonat—

kozásban volt érdekes a nyugat-német S. Koller dolgozata, aki a haláloki adatok nemzetközi összehasonlítása céljaira — a változó korstruktúra kiküszöbölésére — egy közösen elfogadott, standard népes—

ség meghatározását kívánta; egy ilyen népesség meghatározására többféle al- ternatívát ajánlott.

A morbiditási statisztika egyik leg—

nagyobb problémája a felvétel módszere.

Az egyes országok megbetegedési adatai—

(5)

88 , szanta

nak összehasonlítását nagymértékben

akadályozza, sőt gyakran lehetetlenné teszi az adatfelvételek végrehajtásánál folytatott eltérő gyakorlat és a felvétel céljainak elméleti meghatározásában levő különbségek. A beküldött dolgöza-_

tok általában az egyes országok morbidi- tási felvételeinek módszereit és eredmé- nyeit mutatták be, általános, elvi kérdé—

seket csupán egy cikk érintett.

A népesség földrajzi megoszlása és a vándormozgalom volt a kongresszus ülé—

seinek utolsó programja. Ebben a prob—

lémakörben a földrajzi helyzet következ- ményeképpen tapasztalható, az átlagostól eltérő demográfiai sajátosságok vizsgá—

lata, egyes kisebb földrajzi —— s egyben etnikai —— egységek demográfiai leírása

került megvitatásra.

A'vándormozgalom vizsgálata a népes—

ségtudomány egyik" legjelentősebb kuta—

tási területe, minthogy nagy befolyást gyakorol az összes népességi jelen—

ségre. Ennek megfelelően nagyszámú olyan dolgozatot küldtek be, amely a külső vagy a belső vándor-mozgalommal foglalkozik. A legkülönbözőbb országok belső vándorlási problémái kerültek megvitatásra, köztük Indiáé, Francia- országé, Nyugat-Németországé és az Egye- sült Államoké. A francia belső vándor—- mozgalom "foglalkozás szerinti vizsgá- lata, a nyugat-német városok településen belüli vándorlásai, a latin—amerikai or- szágok egymás közötti külső vándormoz—

.galma és a külső vándormozgalmak de- mográfiai hatásai voltak azok a kérdé—

sek, amelyeket az ülés résztvevői a

_ dormozgalom

legnagyobb érdeklődéssel kísértek; UA

vándorlásoknak az Egyesült _ Allamokban

folytatott kor szerinti elemzései néhány törVényszerűségre hívják fel a figyelmet, különösen, ha a jelenség Vmsgálatát *a foglalkozási csoportokra is kiterjesztjük A foglalkozás szerinti vizsgálat ;ngéb—f .ként igen nagy helyet foglalt el a ván- jellegzetességeit tárgyaló dolgozatokban, főleg abban a vonatko-L zásban, hogy mennyiben hat a népesség foglalkozási megoszlása a ' vándormozga—

lom intenzitására.

A kongresszus alatt tartotta meg a Né—

pességtudományi Unió közgyűlését is, amelynek napirendjén a kongressms,

munkájának értékelése, a következő kongresszus időpontjának és színhelyé—

nek meghatározása, oktatási és egyéb- kérdések szerepeltek.

' A közgyűlés úgy határozott, hogy a '

legközelebbi kongresszus 1961—ben, Wash——

_ingtonban lesz. A közgyűlés elnökévé is- mét F. Lorimert (Egyesült Allatriok) vá—

_lasztották, az alelnökök között két crazág képviselőit találjuk.

Úgy gondoljuk, hogy a bécsi Népesség- tudományi Világkongresszus _ munkája elősegítette a népességtudomány további fejlődését és -— nem utolsósorban —-—

alkalmat adott a demográfusok közötti

személyes kapcsolatok elmélyítésére, .Egy- ben felhívta a figyelmet a népességtudo- many terén folytatott kutatások nehéz- ségeire is, különösen ami a határtudo—

mányokkal való kapcsolatokat illeti.