A MÚTRÁGYA- ÉS NOVÉNYVÉDÓSZER-FELHASZNÁLÁS ALAKULÁSA (l.)
DR. HOMOLYA FERENC
Az utóbbi másfél évtizedben a mezőgazdaság gyors ütemű műszaki fejlődésé—
nek egyik legfontosabb területét a kemizálás, a műtrágyahasználat nagymértékű növekedése és korszerűsödése, a vegyszeres növényvédelem rohamos terjedése és általánossá válása. továbbá a műanyagok, az állategészségügyi anyagok és a ter- melésben hagyományos anyagokkal nem pótolható egyéb eszközök felhasználásá—
nak számottevő bővülése jelentette. A magyar mezőgazdaságban felhasznált vegy- ipari termékeknek több mint fele — 1975. évi becslések szerint mintegy 58—59 szá- zaléka. az állami gazdaságok és termelőszövetkezetek együttesen számított összes anyagköltségének (folyó áron értékelve) pedig egytizede - műtrágya és növény—
védőszer. E tanulmányban e két termelőeszköz felhasználásának alakulását kísér- jük nyomon.
Az említett termékcsoportok kiemelt vizsgálatát az is indokolja, hogy a szak-
emberek egyöntetű véleménye szerint a mezőgazdaság kollektivizálása óta eltelt időszakban — részben felhasználásuk nagyarányú növekedése, részben a termesz—téstechnológiát forradalmasító új eljárási módszerek széles körű bevezetése által
—- a vegyipari termékek közül a műtrágyák és növényvédőszerek általános alkal- mazása segítette elő leginkább a mezőgazdaság műszaki fejlődését.
A magyar mezőgazdaság — a fejlődés történelmi időszakát tekintve — a hat- vanas-hetvenes évtized fordulóján jutott el abba a szakaszba, amelybena mű- trágyák és a növényvédőszerek a termelési technológia nélkülözhetetlen alkotó—
részei. mással nem pótolható elemei lettek. Ezek a vegyi anyagok ma már olyan erősen kötődnek a modern agrotechnikához. hogy hiányuk esetén a korszerű ter- melési technológia gyakorlatilag elveszti létjogosultságát. nem tudja a termelés növekedését biztosítani.
A műtrágyák és növényvédőszerek jelentőségének, a termelésben betöltött sze- repüknek ilyen módon történő kiemelése természetesen nem jelenti az agrotech- nika többi területének alábecsülését. E részterület kiemelését csak a vizsgálati cél indokolhatja. Ezért hangsúlyozzuk, hogy a kemizálás, illetve a műtrágyázás és a vegyszeres növényvédelem csak egyik feltétele a mezőgazdasági termelés korsze- rűsítésének. A vegyi anyagok mellett nélkülözhetetlenek a modern, nagyteljesít- ményű gépek. a nagyhozamú növényfajták, a magas színvonalon képzett szakem—
berek stb. is.
A vegyi anyagok használatának gyors ütemű emelkedése hazánkban szorosan összefügg a mezőgazdaság szocialista átszervezésével. A kollektivizálás előtt mind
a műtrágyák, mind a növényvédőszerek felhasználási színvonala elmaradt a gaz-
398 DR. HÓMOLYA FERENC
daságilag fejlett országok színvonalától. Az egy hektár szántó. kert. gyümölcsös
és szőlő együttes területére jutó műtrágya-felhasználás 1958-ban országos átlagban mindössze 18 kilogramm hatóanyag volt. A növényvédelemben a vegyszeres vé- dekezés színvonala — egy—két kultúra (például a szőlő) kivételével — szintén ala- csony volt. Az alkalmazott vegyszerek közül :: gombaölő szereknél a szervetlen réz—és kénvegyületek, a rovarirtóknál a klórozott szénhidrogének domináltak, gyomirtó—
szereket pedig csak kis területen használtak (a gabona vegyszeres gyamirtása 1954- ben, a kukoricáé és a borsóé 1958-ban kezdődött).
A kemizálás fejlődését a nagyüzemi gazdálkodás kialakulása és megerősödése segítette elő. A vegyi anyagok fokozott alkalmazását ösztönző, illetve kényszerítő tényezők között a nagyüzemi keretek létrehozását. a mezőgazdasági munkaerő el- vándorlását, a lakosság és az ipar növekvő élelmiszer-, illetve nyersanyag-igényét
kell elsősorban említeni. Jelentősen hozzájárult azonban a fejlődéshez a máig
érvényben levő ártámogatási rendszer is. (Igaz, a rendszeren belül az árak változ—tak. A gyomirtószerek például akkor — 1964-ben -— kezdtek gyors ütemben terjedni, amikor árukat felére csökkentették.) Természetesen többször volt áremelés is, ami szintén kihatott a felhasználásra. E tényezők kedvező hatását tükrözi, hogy az 1975.
évi műtrágya-felhasználás —- összes hatóanyagban — kilencszerese. a növényvédő—
szer-felhasználás pedig -— értékében — nyolcszorosa volt az 1960. évinek.
A MÚTRÁGYA-FELHASZNÁLÁS ALAKULÁSA AZ 1960—1975. ÉVEKBEN
Már a mezőgazdaság szocialista átszervezésekor is. főként azonban annak be—
fejezése után legfontosabb feladat az újonnan alakult mezőgazdasági üzemek gazdálkodásának megszilárdítása és a termelési színvonal egyidejű emelése volt.
Ez természetesen — egyéb termelőeszközök mellett -- a műtrágyák iránti kereslet nagymértékű növekedésével járt együtt. Mivel a második világháborúban szenve- dett veszteségek pótlása után a bővítő beruházások egy évtizeden keresztül van- tatottan valósultak meg, a mezőgazdaság szocialista átszervezése a műtrágyaipart (és általában a vegyipart) felkészületlenül érte. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1960. évi, a vegyipar fejlesztéséről szóló határozata nyo—
mán fellendült a műtrágyagyártás. A gyártás növekedésére jellemző, hogy a hazai műtrágyaipar 1965—ben már 160 százalékkal több hatóanyagot termelt, mint 1960—
ban. A vegyipar fejlesztésére a harmadik és a negyedik ötéves tervben is jelentős összegeket fordítottak, így a hazai műtrágyatermelés 1970-ben 517000, 1975-ben pedig 629000 tonna hatóanyag volt az 1960. évi 102000 tonnával szemben.
A növekvő műtrágyaigényeket azonban a jelentősen megnövekedett hazai ter-
melésből sem lehetett kielégíteni,—ezért kezdettől fogva importra szorultunk. (A
káliműtrágyát — hazai alapanyag hiányában — teljes egészében külföldről szerez- tük be.) A hazai termelésből származó műtrágya (hatóanyagban) a Központi Sta- tisztikai Hivatal adatai szerint mind kisebb részét teszi ki a felhasználásnak.A hazai termelésű műtrágya aránya a felhasználásban
ÉV / Százalék
1960 . . . . . . . . . . . . . . . 69.9 1965 . . . . . . . . . . . . . . . 81.5 1970 . . . . . . . . . . . . . . . 65.7 1974 . . . . . . . . . . . . . . . 56.0 1975 . . . . . . . . . . . . . . . 46.4'
* Mezőgazdasági Ellátó Tröszt (AGROTRUSZT) adata.
A MÚTRÁGYA- es NOVÉNYVEDÓSZER-FELHASZNALAS 399
A hazai műtrágyaipar tehát a hatvanas évek második feléig növekvő mérték- ben vállalt részt a felhasználásból. és az igényeket több mint négyötöd részben ki tudta elégíteni. A belföldi termelés azonban csak viszonylag alacsony műtrá- gya-felhasználási szintig tudott lépést tartani az igények növekedésével. Amikor mezőgazdaságunk a hatvanas évek végén az intenzív fejlődés gyorsuló szakaszába lépett. a hazai ipar mind kisebb mértékben tudta csak elősegíteni a műtrágyázás fejlődését, és a hazai termelésnek a felhasználáson belüli aránya az elmúlt terv-
időszak végére 50 százalék alá csökkent.
A növekvő hazai termelés és a növekvő import következtében a műtrágya-fel- használás jelentősen emelkedett, és 1975—ben meghaladta az 1.5 millió tonnát.
1. ábra. A műtrágya—felhasználás alakulása az 1960—1975. években
[za/7 fan/79 7600
7400 %
7200
7000
800
600
400
200
7960 795 7 7952 7953 7.954 7955 7955 7.067 7068 7950 7970 7977 7972 7973 7071/7975
A vizsgált másfél évtized alatta felhasznált műtrágya mennyisége kilencszere- sére emelkedett. Az országos átlagon belül legnagyobb növekedést a termelőszö- vetkezetek érték el, műtrágya—felhasználásuk közel tizenkétszeresére emelkedett.
Az állami gazdaságokban a növekedés 4,7—szeres. Az egyéb gazdaságokban pedig együttvéve hétszeresére nőtt a felhasználás.
1. tábla
A műtrágya—felhasználás alakulása gazdaságtípusonként*
((hatóanyagbon. ezer tonna)
1960. l 1965. ' 1970. l 1975.
Gazdaságu'pus ——————_——_——_V WW,
évben
Állami gazdaságok. . . 56 94 233 263 Termelőszövetkezeti közös gazdasá-
gok...99 254 5751164
Egyéb gazdaságok. . . 13 9 29 91
168 357 837 l1518
Összesen
* A Központi Statisztikai Hivatal mezőgazdasági statisztikai zsebkönyveiben közölt adatok.
400 DR. HÓMOLYA FERENC
A területegységre vetített műtrágya—felhasználás szintén szemléletes képet mu- tat. A talaj tápanyagának vegyi anyagokkal történő pótlását, illetve annak változ- zósát — a rendelkezésre álló statisztikai adatok adta lehetőség és a nemzetközi összehasonlítás biztosítása miatt — az egy hektár szántó-. kert—, gyümölcsös- és szőlőterületre jutó hatóanyag mennyisége alapján mutatjuk be (lásd a 2. ábrát és a 2. táblát), bár a szakirodalomban nem ritkán az egy hektár művelt területre eső felhasználás mutatóját is használják.
2. ábra. Az egy hektár szántó-, kert-, gyümölcsös- és szőlőterületre jutó műtrágya-mennyiség alakulása
(hatóanyag) /(//0yfar77m
400 %
350 ... ——űnszágas . "'
—--— ünme/iszáve/kezefek ," ,/
300 ——— ,
-— - — Mam/' gazdasága/r _l' l' /
. x
750 _! ,
7170 ,, "" ;1
50
(gay! l l l l7955l7965l7957l7968l7959l7970l7977l7972l7g73l7974l7975
A területegységre eső műtrágya-hatóanyag országos átlagban kilenc és fél—
szeresére nőtt. A termelőszövetkezetekben 9.2-szeres volt az emelkedés. éppen két- szer annyi. mint az állami gazdaságokban. A felhasználás -— az állami gazdaságok kivételével — töretlen fejlődést mutat. A hatvanas évek közepéig azonban csak
mérsékelt növekedésről beszélhetünk. Igaz, a növekedés üteme a rendkívül ala—
csony kiindulási szint miatt ezekben az években nagyobb volt. mértéke azonban el- maradt a hatvanas évek végétől bekövetkezett fejlődéstől. 1967-től az egységnyi területre jutó műtrágya mennyisége éves átlagban 23 kilogrammal nőtt, ami 80 százaléka az 1960. évi felhasználásnak.
A műtrágya—felhasználás jelentős növekedése következtében megközelítettük
a közepes nemzetközi színvonalat.
A fejlődés következtében 1974—ben a műtrágya—felhasználás tekintetében a szo- cialista országok között a Német Demokratikus Köztársaság és Csehszlovákia után a harmadik helyet foglaltuk el az 1960. évi ötödik hellyel szemben. (
Igen érdekesen alakult hazánkban a talajba műtrágya formájában pótolt táp- anyagoknak az aránya. Az ötvenes évek második felében a foszfor magas aránya
— a nitrogénhez képest — megszűnt, a nitrogén aránya pedig erőteljesen nőtt. és hosszú ideig lényegesen meghaladta mind a foszfor. mind a káli mennyiségét.
Az elmúlt évtized végén a szakemberek körében — a talajvizsgálatok egybe—
hangzó eredményei alapján — mind jobban megerősödött az a felismerés, hogy
A MÚTRAGYA- es NUVÉNYVEDÓSZER-FELHASZNALAS ' 401
elsősorban a káli és a foszfor arányát kell javítani. A változásokat a felhasznált
műtrágyák hatóanyag összetételének alakulása jól tükrözi. (Lásd a 3. táblát.)2. tábla
A műtrágya-felhasználás alakulása néhány országban
Egy hektár szántó-, kert-. gyümölcsös- és szőlőterületre jutó hatóanyag-mennyiség (az)
, ] 1960. 1974. növekedése a (az) 1974—ben
Ország
a magyar-
_ _ 1960—1974. "3355; 53321?
evben (kilogramm) években százalé- k' e (kilogramm) kában aban
Bulgária . . . . . . . . . . . 34 126 92 , 43 52
Csehszlovákia . . . . . . . . . 95 274 179 84 113
Lengyelország . . . 49 222 173 81 91
Német Demokratikus Köztársaság . . 188 376 188 88 155
Románia . . . _ 8 88 80 37 36
Szovjetu n ió . . . 12 63 51 24 26
Magyarország . . . 29 243 214 100 100
Belgium . . . 365 624 259 121 257
Franciaország . . . 92 306 214 100 126
Hollandia . . . 461 767 306 143 316
Japán . . . 255 387 132 62 159
Nagy—Britannia . . . 177 258 81 38 106
Német Szövetségi Köztársaság . . . 278 393 115 54 162
Olaszország . . . 54 115 611 29 47
Egyesült Államok . . . 37 84 47 22 35
3. tábla
A műtrágya-hatóanyagok egymáshoz viszonyított arányának alakulása
Afoszfor- [ Akóli- [ Afoszfor— ; Akólí- ] Afoszfor- ] Akóli-
hatóanyag aránya (nitrogén—hatóanyag : 1) Ev
, az állami (: termelőszövetkezeti
orszagosan gazdaságokban gazdaságokban
1960 . . . . . . . . . 0,88 0.36 1,13 0,64 0.80 0.24
1965 . . . 0.69 0.29 O,6O 0.42 0.74 O,25
1970 . . . 0.55 0.59 0.73 0,91 0.53' 0.49
1975 . . . . . . . . . 0.80 1,05 0.80 1.18 0.85 1.07
Az egyes hatóanyagok közül 15 év alatt legnagyobb mértékben, országos át- lagban több mint hússzorosára (az állami gazdaságokban közel nyolcszorosára, a szövetkezeti közös gazdaságokban 36—szorosára) a felhasznált kálihatóanyag mennyisége növekedett. A nitrogén-hatóanyag felhasználásánál az összes gazda- ság átlagában 7.2-szeres, a foszfornál 6.5-szeres a növekedés. Érdekesség, hogy a termelőszövetkezetekben a foszforhatóanyag felhasználásának emelkedése na-
gyobb. mint a nitrogéné (8.7. illetve 8.2—szeres).
A műtrágyázás színvonalát nemcsak a felhasznált mennyiség és a hatóanyag—
összetétel, hanem a választék alakulása is jellemzi. A hatvanas években hazánkban
gyakorlatilag csak egyedi műtrágyákat használtak a gazdaságok. Több kompo—
nensű. összetett műtrágyákat — bár kis mennyiségben már 1968-tól importáltunk
5 Statisztikai Szemle
402 DR. HOMOLYA FERENC
—— lényegében csak 1971—től kapnak számottevő mennyiségben. A komplex műtrá-
gyák az összes felhasznált műtrágyának 1973-ban 15, 1975—ben 20 százalékát tet-
ték ki. Az évtizedforduló idején a szilárd műtrágyák mellettmegkezdődött a mik- roelemekkel dúsított folyékony, levéltrágyázásra használható műtrágyák forgalma- zása is.Az egyedi műtrágyáknál a legjelentősebb — bár ütemében lassúnak tekinthető
— változás a magasabb hatóanyag-tartalmúak (karbamid. triplefoszfát. 60 száza—
lékos kálium) felhasználásának növekedése, valamint egyes speciális műtrágya-
félék (például káliumszulfát) bevezetése a klorid-érzékeny kultúrák — szőlő, dohány,
bogyós gyümölcsűek -— termesztéséhez.
A TALAJERÖ-GAZDÁLKODÁS NÉHÁNY KEDVEZÖTLEN VONÁSA
A talajerő—gazdálkodás helyzete az 1960—1975. években elért, kétségtelenül jelentős fejlődés ellenére sem egyértelműen kedvező. A kedvezőtlen jelenségek
egy része a műtrágyázás, másik része pedig általában a tápanyag—gazdálkodás
körébe tartozik. Mindkét területen olyan hiányosságokról van szó. amelyek ponto—san meg nem határozható mértékben ugyan, de számottevően rontják a műtrá- gya-felhasználás hatékonyságát.
A legnagyobb ellentmondás az. hogy a vizsgált időszakban a talajerő-gazdál-
kodás egyoldalúan és helytelenül a mesterséges tápanyagpótlásra épült, és hát- térbe szorult a szerves trágyázás szerepe. Ezt mutatja a szervestrágya-felhasználás és a szerves trágyázott szántóterület arányának alakulása.4. tábla
A szervestrágya-felhasználás alakulása
A szerves trágyázott szántóterület aránya
(százalék) a (az) Szervestrágya-felhasználás
(ezer tonna) a (az) Év
állami termelő- állami termelő—
gazdaságok- szövetkezetek— gazdaságok— szövetkezetek-
ban ben ban ben
1960'. . . . . . . . . . . . 3403 8450 169 11.7
1965 . . . . . . . . . . . . 3713 11926 18,4 12.0'
1970 . . . . . . . . . . . . 3571 13166 179 11.7
1975 . . . . . . . . . . . . 2787 12186 11,5 8.9
1971—1975. . . . . . . .1 2814 11970 13,o 9.8
' lstállótrógya-felhasználás.
Az 1961—1975. évi adatok szerint a szen/es trágyázási forduló mindkét szek—
torban romlott. Az állami gazdaságok 1960-ban még 5.9 évenként. 1975-ben már
csak 8,7 évenként látták el szerves trágyával szántóterületüket. A termelőszövetke-
zetekben a vizsgált időszak elején 8.5 év. a negyedik ötéves terv végén viszont 102 év volt a mutató értéke. A trágyázott terület egy hektárára az állami gazdaságok 262. illetve 320, a termelőszövetkezetek 255. illetve 333 mázsát vittek ki 1960—ban.illetve 1975-ben.
A Központi Statisztikai Hivatal idézett adatai csak a tényleges felhasználásról tájékoztatnak. Teljes képet kapnánk, ha a termelés és az üzemi kezelés helyzetéről is tájékozódnánk. Erre részben lehetőséget ad a MÉM Növényvédelmi és Agro—
kémiai Központja által végzett. az 1975. évi műtrágya— és szervestrágya-felhasz—
A MÚTRÁGYA- ÉS NÓVENYVÉDÖSZER-FELHASZNALÁS 403
nálásra vonatkozó üzemi felvétel.1 (Mivel a felvétel üzemi válaszokra épült, az oda-
tokat fenntartással kell kezelni. de a tendenciák érzékeltetésére minden bizonnyal alkalmasak.) A felvétel adatai szerint 1975-ben a mezőgazdaságban termelt összes istállótrágyának (22.1 millió tonna) mintegy egynegyedét (5,6 millió tonnát) nem használták fel. Megállapítható volt az is. hogy a megtermelt mennyiségnek csupán 62 százalékát tárolják szakszerűen, tehát a rendelkezésre álló mennyiségnek közel négytizede — ha később fel is használják —— már eleve csökkent értékű tápanyag- forrás. (Szakszerűen kezeltnek a szakaszosan rakott, a meleg—hideg fázison át- ment, a felhasználásig földdel takart trágyát tekintették.) Nem jobb a helyzet a hígtrágya-felhasználás területén sem: a termelésnek —- az üzemi nyilvántartások _ szerint — csupán 45,3 százalékát hasznosították. A veszteség tehát igen nagy, ami nemcsak a mezőgazdasági termelés szempontjából (a jelentős tápanyagveszteség miatt), hanem a fel nem használt, bomló állati szerves anyagok környezetszennyező hatása miatt is rendkívül káros, A hivatkozott MÉM-tanulmány szerint a fel nem használásból, illetve a szakszerűtlen tárolásból eredő összes veszteség — ható- anyagra átszámítva — 77 300 tonna. Ez a termelt összes szervestrágya—hatóanyag—
nak egyötöde.
Megjegyzendő, hogy a termelésben elsősorban nem a kárba ment szerves trá- gyák hatóanyag- és humusztartalma. hanem sokkal inkább mikroelemtartalma hiányzik, ami a műtrágyák jobb hasznosulását is gátolja.
A hazai tápanyag- gazdálkodás kedvezőtlen vonása az is. hogy a műtrágya- fel—
használás országos átlaga a különböző szektorok, az egyes megyék, és gazdasá- gok felhasználásának indokolatlanul nagy szóródását takarja.
Az állami gazdaságok az 1960— 1970. években területegységre vetítve 80—100
százalékkal több műtrágyát adagoltak mint a termelőszövetkezetek. A negyedik öt—éves tervben a különbség jelentősen csökkent, és 1975-ben már csak 14 százalék volt az állami gazdaságok javára.
Sokkal kirívóbb a különbség a szocialista nagyüzemek és az egyéb gazdasá- gok műtrágyázási színvonala között. A Központi Statisztikai Hivatal adataiból ki—
derül, hogy az állami gazdaságokon és a termelőszövetkezeti közös gazdaságokon kívüli üzemek (egyéb állami vállalatok, termelőszövetkezeti háztáji gazdaságok.
egyéb szövetkezetek, kisegítő gazdaságok és egyéb kisüzemek) együttesen terület- egységre (egy hektár szántó—, kert—, gyümölcsös— és szőlőterületre) igen kis — bár növekvő — mennyiségű műtrágyát adagolnak: felhasználásuk 1960—ban és 1965- ben 6.5, 1970-ben 21.3, 1975—ben 76,6 kilogramm volt. igaz, az üzemi tapasztalatok alapján nagy valószínűséggel állíthatjuk, hogy az állami gazdaságok és a termelő-
szövetkezetek az általuk beszerzett műtrágyából azonos vagy közel hasonló meny—
nyiséget adagolnak az illetményföldek és a háztáji földek nagy részére is. mint a közösen művelt területre. (Ebből az következik, hogy az egyéb gazdaságok tény- leges felhasználása nagyobb a számítottnál.) Ez esetben is nyilvánvaló azonban, hogy a két fő gazdaságtípus és az azonos kategóriába sorolt egyéb üzemek között jelenleg meglevő nagy különbséget semmi sem indokolja.
Jelentős eltérés tapasztalható az egyes megyék területegységre jutó műtrágya-
felhasználási színvonalában is: 1975-ben a két szélső érték közti különbség 207
kilogramm volt (Komárom megyében 388, Nógrád megyében viszont csak 181 kilo-gramm). Az országos átlagnál (276 kg) többet 7 megye (sorrendben Komárom, Fe—
.jér, Baranya, Győr-Sopron, Tolna, Bács—Kiskun és Pest) használt fel. Különösen elgondolkoztató, hogy a legkevesebb műtrágyát felhasználó öt megye között to-
1 Összefoglaló jelentés (: talajerőgazdálkodás 1975. évi helyzetéről. Összeállította a MÉM Növényvédelmi
és Agrokémiai Központ. Budapest. 1976. (Kézirat) '
5.
404 DR. HOMOLYA FERENC
láljuk Csongrád. Hajdú—Bihar és Szabolcs-Szatmár megyét is. amelyek a mezőgaz- dasági termelés szempontjából fontos területek.
lndokolatlanul nagy a szóródás az egyes gazdaságok által felhasznált mű-
trágya-mennyiségek között. Az e téren korábban is meglevő differenciáltságot az utóbbi években erőteljesen fokozta a termelési rendszerek térhódítása. A rendszer- gazdaságokban ma már nem ritkán hektáronként 600 kilogrammon felüli mennyi-séget használnak fel. ugyanakkor egyes üzemek csak 100—150 kilogramm tápanya-
got juttatnak a talajba. (lgaz, felmerül a kérdés. hogy a gyenge természeti adott- ságú üzemekben milyen mértékben érdemes növelni a műtrágyaadagokat.) Két—ségtelen, hogy a felhasználás színvonala a különböző talajadottságok, az eltérő hasznosítási mód és a gazdálkodási színvonal különbsége miatt üzemenként min- dig eltérő lesz. Ilyen mértékű szóródás azonban kedvezőtlen, sőt — az általában alacsony hatékonyság miatt — egyenesen káros, főként a magas műtrágyaadagokat tekintve.
A műtrágya-felhasználás nem kielégítő hatékonyságának egyik fontos ténye-
zője a forgalomban levő műtrágyák alacsony hatóanyag-tartalma. Az átlagos ha- tóanyag—tartalom — az idézett MÉM-tanulmány adatai szerint — 1960-ban 225.1965-ben 24,6. 1970-ben 28.6. 1975-ben 33 százalék volt. A forgalmazott készítmé-
nyek hatóanyag-tartalma tehát 1960 és 1970 között 6.1, 1970 és 1975 között 4.4 kilogrammal növekedett. Az irány ugyan kedvező, de a növekedés üteme lassú.
Különösen szembetűnő a változás alacsony intenzitása. ha meggondoljuk, hogy az 1960 és 1975 közötti időszakban a műtrágya-felhasználás 803 százalékkal. (:
hatóanyag—tartalom viszont csupán 46 százalékkal emelkedett.
Az alacsony hatóanyag-tartalom azt jelenti, hogy 1975—ben a felhasznált mű- trágyák minden száz kilogrammja átlagosan 67 kilogramm ballasztanyagot tartal—
mazott. Ezt a kedvezőtlen arányt főként a foszforműtrágyák idézik elő. A nitrogén- műtrágyáknál átlagosan 30. a káliumnál 55, a komplex műtrágyáknál 45 százalék körüli a hatóanyag-tartalom. A felhasználás várható mennyiségi növekedése. a táro—
lási problémák miatt, továbbá a hatékonyság növelése érdekében célszerű lenne a
kiszállított műtrágyák átlagos hatóanyag—tartalmát 40—45 százalékra emelni.A műtrágya-felhasználás hatékonyságát a műtrágyák gyakran kifogásolható minősége, különösen nem megfelelő szemcsézettsége és tapadóssága is kedve- zőtlenül befolyásolja. A jó szemcsézettség az egyenletes szórás és a műtrágyák szó-
rás előtti megfelelő keverésének feltétele. A legtöbb gond a hazai gyártású fosz-
forműtrágyákkal van. Műtrágyagyáraink közül 1976-ig kizárólag a Tiszamenti Ve- gyiművek állított elő granulált szuperfoszfátot. Sok felesleges munkát okoz a gaz- daságoknak a nitrogénműtrágyák tapadóssága. A nitrogénműtrágyák -— jóllehet tel- jes egészében műanyagzsákban kerülnek forgalomba - rövidebb-hosszabb idejűraktározás után annyira összetapadnak, hogy őrlés nélkül nem lehet azokat ki—
szórni. Megfelelő felülkezeléssel az összetapadás és a velejáró minőségromlás megakadályozható lenne.
A műtrágyázás technológiai szinvonalát kifejezően szemlélteti a korszerű, mik- roelemeket tartalmazó lombtrágyák használatának elterjedése. A lombtrágyák al-
kalmazása hazánkban viszonylag későn kezdődött. ezért koránt sincs még olyan jelentőségük a tápanyag-gazdálkodásban. mint amilyen indokolt lenne. A
lombtrágyák használatára vonatkozó adatokat — az említett MÉM—jelentés alapján -— az 5. táblában mutatjuk be.1975-ben az összes szántóterület 12,6 százaléka kapott lombtrágyát, és a ter—
melőszövetkezetek teljesítménye (1280/0) jobb. mint az állami gazdaságoké. A többi
művelési ágnál viszont a termelőszövetkezeti közös gazdaságok elmaradtak a levél-
A MOTRÁGYA- ES NUVENYVEDÓSZER—FELHASZNÁLÁS 405
trágyázás területén. Végeredményben megállapíthatjuk. hogy —— a technológiai fej—
lesztő munka mellett -— e téren is nagy tartalékok vannak mind a területi teljesit- ményeknek. mind a kezelések számának növelésében.
5. tábla
Lombirágyázás művelési áganként és szektoronként, 1975
Termelőszövetkezti Nogyüzemek összesen Állami gazdaságok közös
gazdaságok Művelési ég kultúra Lombtrágyázott Lombtrágyázott Lombtrágyázott
' terület Keze' terület Keze— terület Keze-
lé'sek lések __ lesek
ezer aránya szama ezer aránya száma ezer aránya szama
hektár (511357— hektár (7231- hektár (5113?-
Kalászosok . . . 364.5 23,8 1.0 51.9 25,7 1.0 3127 23.5 1.0
Kukorica . . . . . . . 48,3 5.3 1.1 5,7 3.8 1.0 42,6 5.6 1.1
Cukorrépa . . . . . . 37.6 29.8 1.3 6.7 30,1 1.2 30,9 29.5 1.4
Burgonya . . . 14,6 52,4 2.0 2.8 100,0 2.4 11,7 47.0 1.9 Vöröshagyma . . . 1.4 26,ó 1.5 0.2 71,2 3.0 1,2 23,6 1.2
Szántóföldi kertészet . . 15.6 18.1 24 'l,5 13,7 2.1 14,1 18,8 2,4
Szántó összesen . . . 521.5 12.6 12 74.9 11.8 1,'l 446.6 12,8 i,?
Gyümölcsös és kert . 44,1 42.3 3.0 165 51,8 3.8 27,6 38,'l 2.5
Szőlő . . . . . . . 33.1 42.23 2,9 11.7 54,5 3.1 21.3 37,7 2.8
Rét és legelő . . . . 0.9 0,1 1.2 — —- — 0.9 0.1 1,2
Mindösszesen 599,5 11,1 1.4 103,1 12,1 19 49ó,4 10,9 1.3
Röviden ki kell térnünk a műtrágyázás gépi—technikai ellátottságáro, mert ezek
kapacitása, korszerűsége szintén befolyásolja a műtrágya—felhasználás hatékonysá-
gát. A műtrágyaszóró gépek és a műtrágyaszóró adapterek állománya csökkent, ezzel párhuzamosan teljesítményük növekedett az elmúlt másfél évtizedben. 1975.december 31-én a mezőgazdaság összesen 8952 műtrágyaszóró géppel rendelke- zett (ebből 1177 az állami gazdaságoké, 7281 a termelőszövetkezeteké volt). A gép- állomány mintegy kétharmada közepesen korszerű ún. röpitőtárcsás típus. A röpitő—
tárcsás gépekkel szemben gyakori kifogás, hogy nem szórják egyenletesen a mű—
trágyát. Véleményünk szerint ennek oka nemcsak a gép konstrukciója, hanem a műtrágya említett minőségi hiányossága is. Jó minőségű, egyenletes műtrágyaszó- rást ugyanis csak megfelelő szemcsenagyságú és szemcseszilárdságú műtrágyával lehet végezni. Ezeknek a követelményeknek sem a hazai gyártmányú, sem pedig ' oz importból beszerezhető műtrágyák egy része nem felel meg. Ezért a korszerűbb, más rendszerű (például pneumatikus, vibrációs) géptipusok jövőbeni bevezetésé—
nek és hatékony üzemeltetésének a műtrágyaválaszte'k gyökeres átalakítása. a mi—
nőségi jellemzők ugrásszerű jelentős javítása a legelemibb feltétele.
Az eddig vázolt jelenségek is mutatják, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek tápanyag—gazdálkodása még nem érte el az alkalmazott fejlett gépi technika. még kevésbé a nemzetközi összehasonlításban is magas fokon álló növényvédelem szin- vonalát. Különösen szembetűnő ez az ellentmondás a termelési rendszerekben. ame- lyeknél a vegyszeres védekezés és a gépesítés színvonala lényegesen magasabb az országos átlagnál, ugyanakkor talajerő—gazdálkodásuk szinvonala nem vagy alig magasabb az általánosnál. Ez nagy ellentmondása a műszaki fejlesztésnek. hiszen a műtrágyaveszteség egyik lényeges tényezője az eszközbefektetések hatékonysá—
ga stagnálásának és az indokoltnál magasabb eszközigényességnek,
406 DR. HOMOLYA FERENC
A műtrágya ma már olyan összegű ráfordítást jelent amely feltétlenül szüksé—' gessé teszi a takarékos, ésszerű gazdálkodást. Szemléltetésként talán elegendő arra utalni. hogy 1975— ben az egy hektár termőterületre eső amortizációs költség az
állami gazdaságokban 1759. a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben pedig 928 forint volt. ugyanakkor a területegységre eső műtrágyaköltség — mezőgazdasági áron számítva — az állami gazdaságokban 1184, (: termelőszövetkezetí közös gaz——daságokban pedig 988 forintot tett ki. A fajlagos műtrágyaköltség a következő években jelentősen növekedni fog, és 1980— ban várhatóan mintegy 1700 forintra
emelkedik. Ezért sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a jelenlegi magas veszte—
ségek erőteljes csökkentésére. ? __
Számos felvétel, ellenőrzés igazolja. hogy a hatóanyag--veszteségek legna—
gyobb része a tárolás során következik be. A műtrágyák szezonon kívüli tárolását -- funkciójából következően - a kereskedelemnek kellene megoldania, az iparnál és a felhasználóknál való raktározásnak csak átmeneti, tehermentesítő szerepe
lehetne. A tényleges helyzet azonban kedvezőtlen. mert jelenleg a műtrágyák ki—
elégítő tárolása hazánkban nincs megoldva. —
A műtrágyagyárak hozzávetőleg összesen csupán 60000 tonna (természetes súlyban mért) műtrágya elhelyezését tudják megoldani. Ez a tárolókapacitás még kisegítő raktározásra sem elegendő, hiszen sokszor az utóérlelés tárolótérigény'ét sem elégíti ki.
A kereskedelem 40000 tonna műtrágyát tud elhelyezni. Ebből a kapacitásból
a korszerűen gépesített, manipulálásra is alkalmas fedett raktártér 5000 tonna öm—lesztett műtrágya tárolását biztasítja. A fennmaradó tárolótér nagyobb része—enyi-
tott. illetve kisebb részét a kiscsomagolásű műtrágyák raktározása köti le. Jogos
a kérdés: miért nincs a kereskedelemnek megfelelő kapacitású raktárterülete a műtrágyák tárolására? Ennek magyarázata végső soron a termelőeszköz-kereskedelmi vállalatok szabályozó rendszerében keresendő. E vállalatok ugyanis 1968 után csuf pán olyan nagyságú eszközzel rendelkeztek. amennyi korábbi funkciójuk ellátásá- hoz volt elegendő. A műtrágyák és a növényvédőszerek forgalmazását végző keres- kedelmi vállalat 1968 előtt központi tervek alapján látta el beszerelési és értékesítő tevékenységét. így a forgalomszinte teljesen tranzit jellegű volt. 1968 után viszont ez a funkció megváltozott. jelenleg a felhasználók igényeit a korábbinál lényegesennagyobb mértékben a készletekből kell kielégíteni. A megváltozott forgalmazási
rendszer természetesen azt kívánta volna. hogy a kereskedelem pénzügyi és te;:h—nikai ellátottságát az új helyzethez igazítsák. Ez azonban csak részben történhe- tett meg. A vállalati önfinanszírozás elve miatt olyan nagyságú fejlesztési alapra lenne szükség, amely lehetővé tenné az egyre növekvő forgalom lebonyolításához szükséges készleteknek és a megfelelő raktárkapacitás kiépítésének 'finanszíro- "
zását. Erre azonban a termel—őeszköz-kereskedelmi vállalatok fejlesztési alapjacsak
részben nyújt fedezetet. . _ _
A műtrágya- és a növényvédőszer-kereskedelmet lebonyolító AGROT—RÖSZT fejlesztési forrásai 1968 óta arra adtak lehetőséget, hogy kielégítse a kereskedelmi tevékenység növekvő forgóalapígényét. továbbá hogy számottevő mértékben bő- vítse a növényvédőszerek elhelyezésére szolgáló raktárhálózatát. (A vegyszerek szak-
szerű tárolását — a szigorú humán—egészségügyi és környezetvédelmi előírások mi—
att — a beruházások során feltétlenül biztosítani kellett. ) Az AGROTRÖSZT műtrágya-
és növényvédőszer— raktárainak alapterületeaz 1968. évi 63 600 négyzetmeterről80 200 négyzetméterre nőtt ,
A vázolt okok miatt a szezonon kívül beérkező műtrágya mintegy 90 száZaléká—
nak tárolásáról az üzemeknek kell gondoskodniuk, jelentős részben a kereskedelmi—:
A MÚTRAGYA- es NOVENYVEDÖSZER-FELHASZNÁLAS 407
vállalattal kötött tárolási megállapodások alapján. A raktározás technikai feltételei azonban a gazdaságokban sem kielégítők. A már idézett MÉM—felvétel adatai sze- rint az üzemek 1975-ben az általuk tárolt műtrágyának mindössze 5.1 százalékát
raktározták olyan állandó építményben, amelyben a felhasználáshoz való gyors
előkészítés megoldható és a padozat tisztítható. A műtrágya további 4 százalékát fedett, gépi anyagmozgatásra alkalmas, de kiépített aljazat nélküli tárolókban tud—ták elhelyezni. Ezzel szemben teljesen védelem nélkül tárolták a műtrágya 15.1 szá—
zalékát. A tárolás alapvető formája a talajra történő lerakás vagy ömlesztés és
fóliával történő takarás (az összes mennyiségnek 61.ő százalékát így helyezték el).
A szűk tárolókapacitás miatt nagy —- átlagosan 8—10 százalékos — a műtrágyák raktározása során fellépő hatóanyag-veszteség. A szabadban tárolt, fóliatakaróval védett műtrágyáknál 5 százalék körüli veszteséggel kell számolni, fedett épületben.
gépesített tárolás esetén viszont a veszteség 1 százalék alá szorítható.
Nyilvánvaló, hogy a hatóanyag—veszteségek minimálisra való csökkentésének legjobb módja a korszerű, gépesített, egyben olcsó fedett tárolók építése lenne.
amelyeket több gazdaság. az ipar és a kereskedelem közös vállalkozásában létesített kemizálási központokkal lehetne megvalósítani. Az utóbbi években széles
körű kezdeményezés indult meg e terv megvalósítására, de még 1976-ban is csak néhány kemizálási központ vagy azzá fejleszthető műtrágyatárház üzemelt. Ezeknek a központoknak nagyobb része csak a kereskedelem jelentős fejlesztésialap-hozzá—járulásával és a készletfinanszírozási költségek átvállalásával tudta működését megkezdeni, illetve egy közülük a kereskedelem saját tulajdona. Az üzemi elkép—
zelések megvalósítását a pénzügyi források hiánya akadályozza. lgaz ugyan. hogy az ötödik ötéves terv szabályozói 20 százalékos építési és 40 százalékos gépberu- házási dotációval segítik e központok létrehozását, az eddigi tapasztalatok szerint azonban a mezőgazdasági vállalatok így sem képesek ezeket a pénzügyi terheket vállalni. A kemizálási központok országos hálózatának kiépítése és üzemeltetése
jelentős (5—6 milliárd forintos) anyagi ráfordításokat igényel.2
A nagy összegű ráfordítások miatt a kemizálási központok hálózatát csak fo- kozatosan, a pénzügyi, technikai feltételek megteremtésével párhuzamosan. két—
három ötéves tervidőszak alatt lehet kiépíteni. A veszteségek lényeges csökkenté—
sére azonban a jelenlegi feltételek mellett is van lehetőség. A különböző tárolási módok vizsgálata ugyanis azt mutatja. hogy a fóliával védett műtrágyánál a ható—
anyag—veszteség az elfogadható határon belül (5 százalék alatt) van. Ezért első lépcsőben ezt kell általánossá tenni. és a tárolóterületeket — főként a gépesített anyagmozgatás és a műtrágya talajba való kimosódásának megakadályozása ér- dekében -— le kell betonozni. Az ilyen tárolóterek kialakítása szintén megoldható több üzem közös összefogásával. Meg kívánom jegyezni, hogy a tárolási vesztesé- gek nagy része még a jelenlegi raktározási feltételek mellett is erőteljesen csökkent- hető, ha a mezőgazdasági üzemek szakemberei, vezetői jelentőségéhez mérten gondoskodnak e fontos termelőeszköz elhelyezéséről, mennyiségének és minőségé—
nek megóvásáról, a legelemibb veszteségmegelőző teendők elvégzéséről.
A hatékonyság javításának további fontos eszköze a műtrágyák szakszerű fel- használása. Az 1975-ben végzett MÉM—felvétel adatai azt bizonyítják, hogy a mű- trágyázást hazánk termőterületének nagy részén spontán módon, szakszerűtlenül végzik. A gazdaságoknak mintegy kétharmada csak a genetikai talajtérképekre vagy néhány megalapozatlan, heterogén eredményeket adó vizsgálatra építve, ösz-
2 Számításaink szerint csupán a beruházási költség még a legegyszerűbb építészeti megoldások mellett is 2—3 milliárd forintot, a készlettartós forgóalapigénye pedig kb. 1.3 milliárd forintot igényel. Ha számításba vesszük az egyéb üzemeltetési költségeket is. akkor (: kemizálási központok országos hálózatának kiépítéséhez és működtetéséhez minimálisan 5—6 milliárd forintra lenne szükség.
408 DR. HOMOLYA: A MÚTRAGYA- ÉS NUVÉNYVÉDÖSZER-FELHASZNÁLÁS
tönösen adagolja a műtrágyákat. A tudományosan megalapozott mesterséges táp-
anyagpótlásnak még nincsenek meg a feltételei. Ennek főbb okai:1. hazánkban 1975-ben több intézmény (Országos Mezőgazdasági Minőségvizsgáló lntézet, Allami Gazdaságok Országos Központja. Talajjavitó és Talajvédelmi Vállalot.kutatá- intézetek. termelőszövetkezeti társulások, cukoripar) irányításával kb. 50 talajvizsgáló labora—
tórium működött, amelyek a legtöbb esetben egymástól merőben eltérő módszerekkel és fel—
szereltséggel dolgoztak (a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1976- ban megkezdte a szerteágazó tala jVIZSgGlO hálózati rendszernek az egyszerűsítését):
2. a meglevő mérőhálózat 1975- ben a mezőgazdasági területnek csupán 26.5 száza- lékán végzett talajvizsgálatokat. de többnyire nem táblánként, hanem csak talajtipusok sze—
rint (a vizsgálati teljesítmény realitását kétségessé teszi az is. hogy az idézett felvétel a me- zőgazdasági üzemek jelentései alapján készült, továbbá hogy az egyszeri talajvizsgálat ered-
ményét 2—3 évre mérvadónak tekintik);
3. a talajvizsgálatok a tápanyag--ellótottságot és a tápanyagigényeket tekintve is rész—
legesek, mert döntően a nitrogén-, a foszfor- és a kálitartalom, esetleg még a kalcium, a pH- érték3 és a humusztartalom) meghatározására korlátozódnak; a növények táplálkozásában rendkívül fontos szerepet játszó mezo- és mikroelemek feltárására — egy—két laboratórium kivételével —— nem végeztek méréseket.
A szakszerű műtrágyázást lehetővé tevő korszerű talajvizsgálatnak és tanács—
adásnak
— a talaj várható viselkedésének előzetes ismeretére kell épülnie;
— figyelembe kell vennie a termesztésre kiválasztott növényfajta tápanyagigényét, ennek alapján meg kell határoznia a felvehető makroelemeket (N. P. K) és a növény számára fontos valamennyi mikroelemet;
— az üzemi területet 10 hektáronként reprezentáló átlag minták vizsgálatára kell ala-
poznia.
A műtrágyázás szakszerűségének javítása megköveteli a szakemberek számá- nak erőteljes növelését mind a mérőhálózatban, mind a kereskedelemben. elsősor—
ban azonban a mezőgazdasági üzemekben. A gazdaságok nagy részében ma már egy vagy több gépészmérnök és növényvédelmi szakember dolgozik. ugyanakkor alig van —- 1975—ben a MÉM-jelentés szerint az egész országban összesen 35 fő
— talajerő-gazdálkodási specialista, aki a legalapvetőbb termelőeszköz. a talaj, a termőföld kezelésével. (: talajerő fenntartásával foglalkozna—Amíg a talajerő-gaz-
dálkodási szakterületnek nincs legalább a növényvédelemhez hasonló üzemi szak-
emberbázisa. addig szakszerű, hatékony talajerő-gazdálkodásról sem beszélhe- tünk.(A tanulmány befejező részét a Statisztikai Szemle következő számában közöljük.)
3 A pH-e'rték a talaj lugosságát, savasságát vagy semleges hatását kifejező mutató. A pH alapvetően befolyásolja a tápelemek oldhatósági viszonyait és a növény számára nélkülözhetetlen tápanyagok felvehe—
tőségét ,
