STATISZTIKAI ELEMZÉSEK
A ZOLDSÉGTERMESZTÉS ÉS -FELHASZNÁLÁS TERULETI ALAKULÁSA
ÁCS IMRE —— BURGERNÉ GIMES ANNA —- HORVÁTH GYULA
A hetvenes években a zöldségtermesztés egy részének gépesítése jelentősen előrehaladt. A zöldségágazatok más részében továbbra is munkaintenzív maradt a termelés. A nem gépesített, vagy csak részben gépesített, munkaintenzív ágazatok további munkaerő bevonásával történő fejlesztésének lehetősége az 1960—as évek vége óta erősen csökkent az ország legtöbb területén. Kimerültek a mezőgazdasági munkaerő-tartalékok, és fokozatosan gyengült a bruttó jövedelem növeléséhez fű—
ződő érdekeltség is.
A megelőző években a zöldségágazatok jelentős részében a jövedelmezőség és az érdekeltség sem volt kielégítő. Ezért, továbbá a forgalmazás és a feldolgozás termeléssel való koordinációjának hiányosságai miatt, a kínálat sem volt megfelelő választékú és elégséges.
Az 1970-es évek kormányhatározatainak eredményeképpen sokat javult a hely- zet. A fokozott támogatások és az érdekeltség növelésének hatására több ágazat—
ban javult a gépesítettség és a kemizálás, korszerűsödött a termelés. Ezt a hozamok növekedése és a termőterület bővülése kísérte. Nőttek a feldolgozói kapacitások, és javult a forgalmazás is.
A kétségtelen eredmények mellett azonban még ma is csak részben megoldot- tak egyes zöldségfajok termelési és értékesítési problémái. A továbbra is sok kézi- munkát igénylő termelés mindinkább azokba az országrészekbe és gazdaságokba
— főként a kisüzemekbe - szorul, amelyekben még elegendő munkaerő biztosítható számára.
A zöldségtermesztés és -ellátás országos gondjaival és lehetőségeivel az el—
múlt években a kormányszerveken kívül is sokan foglalkoztak (l)—(6).
Kevesen elemezték azonban a területi jelenségeket. holott mind a termesztési, mind az ellátási és forgalmazási problémák más-más módon és fontossággal jelent- keznek az ország különböző részein. Ezért tartottuk indokoltnak a területi kérdések vizsgálatát.
Az országban vannak hagyományos zöldségtermesztő. illetőleg egy—egy vagy néhány zöldségféle termesztésére szakosodott vidékek. Találhatók ugyanakkor olyan területek, ahol a zöldségtermesztés minden igyekezet ellenére sem vert mélyebb gyökeret. Másképp jelentkezik az igény a termesztéssel szemben az olyan területe- ken, ahol konzerv- és hűtőipar van. és másképpen, ahol csak a lakosság friss áru iránti igényeit kell kielégíteni. A friss áru iránt is mások az igények a sűrűn lakott
vidékeken (ipari és üdülőterületeken), és megint mások a falusias jellegű telepü-
léseken.
1174 Acs IMRE _ BURGERNÉ GIMES ANNA _ HORVÁTH GYULA
,,_,
géről, de ezzel kapcsolgtban főként az üzemi koncentrációra gondoltak, kevés fi—
gyelmet fordítva a területi koncentráció jelentőségére.
A gépesítés előrehaladtával elterjedt az a nézet, hogy a korszerűsödéssel, gé- pesítéssel valamennyi zöldségnövény beilleszthető az ország valamennyi területén a szántóföldi termesztésbe. A teljesen gépesíthető és 0 gépesített kultúrák (például a zöldborsó) esetében ez helytálló is volt. Más esetekben azonban továbbra is nagy szerepe maradt a területi sajátosságoknak, így a termelési hagyományoknak, a ked—
vező ökológiai és éghajlati körülményeknek (sok napfény, jó talaj, a korai termelés számára hévízek stb.) és a helyenként — gyakran éppen a hagyományos zöldség- termelő területeken — viszonylag még mindig bővebben rendelkezésre álló munka-
erőnek.
A kedvező adottságokkal rendelkező területeken mind a nagyüzemi, mind a kisüzemi termelés nagyobb arányú maradt az átlagosnál. Ugyanakkor kudarcot val—
lottak vagy kevés eredménnyel jártak az olyan kísérletek. amelyek a kevéssé vagy nem teljesen gépesített zöldségfajokat a csekély termelési hagyományokkal rendel- kező területeken kívánták meghonosítani, sőt ennek reményében feldolgozóipart is
telepítettek oda (például Baranya megye).
A zöldségtermesztés területi elhelyezkedésének értékes irodalmi hagyományai vannak (7)—-(9). Ezekhez visszanyúlva vizsgáltuk, hogy a megírásuk óta eltelt időben hogyan alakult a zöldségtermesztés az ország hagyományos területein, mennyire
terjedt át más területekre. illetőleg szűkült a régieken. Ezen túlmenően elemeztük a
felvásárlás és felhasználás területi alakulását is. Vizsgáltuk, hogy az egyes területek kielégítik-e saját lakosságuk. feldolgozó iparuk szükségleteit, és tudnak—e szállítani más területeknek, illetőleg milyenek saját igényeik a külső ellátókkal szemben. To- vábbá: mindez milyen feladatokat ró a felvásárló, a feldolgozó és az értékesítő szer-vezetekre. %
A fejlődés eddigi tendenciáiból a jövőre vonatkozó következtetéseket is levon- tunk a termelés területi alakulására, ésszerű és gazdaságos fejlesztési lehetősé- geire, továbbá a feldolgozó ipar telepítésére és a forgalmazás feladataira vonatko—
zóan. A termelés alakulását részben a hagyományos Erdei-féle (7), (8) körzetekben
kísértük nyomon, a szövetkezeti közös gazdaságok termelését vizsgálva a mező- gazdaság szocialista átszervezését követő időtől napjainkig. részben az egyes me—gyékben. illetőleg a több összevont megyéből álló makrokörzetekben a teljes szo-
sialista nagyüzemi termelésre vonatkozóan.A zöldségfélék felvásárlását és felhasználását területi mérlegek alapján elemez—
tük. A mérlegek forrás oldalán az egyes megyék vagy több megyéből álló makrokör- zetek szövetkezeti kereskedelmének (ZÖLDÉRT, ÁFÉSZ nagy- és kiskereskedelem, HUNGAROFRUCT), továbbá tartósító iparának a telephely szerinti megyéből törté- nő felvásárlása szerepel. A mérlegek felhasználási oldalán a szövetkezeti kereske- delem teljes (saját és más megyéből. továbbá makrokörzetből származó) lakossági és export értékesítése. valamint az ipari teljes nyersáru—felhasználás adatai csopor- tosulnak. A megyei (makrokörzeti) egyenlegek a különböző szervezetek közötti át- adások utáni nettó egyenleget mutatják, vagyis azt a többletet, amely a megyéből
kiszállítható, illetőleg azt a hiányt, amelyet más megyéből (makrokörzetből) kell be-
szállítani a megye (vagy makrokörzet) friss fogyasztási és tartósító ipari szükséglete- inek kielégítésére. (Külső felvásárlást természetesen nemcsak a nettó hiánnyal, ha—nem a nettó felesleggel záró megyék — makrokörzetek — is végeznek, így többek között a megyehatáron levő konzervgyárak, sőt a nettó hiánnyal záró megyék és
makrokörzetek is értékesítenek más megyéknek és körzeteknek.)
ZOLDSÉGTERMESZTÉS 1175
A megyei adatokat a népgazdasági tervezésben használatos. több megyét ma- gukba foglaló makrokörzetek szerint is csoportosítottuk. Erre a tartósító ipari terü- leti mérlegek reálisabb megítélése végett is szükség volt, mivel a megyehatárokon levő konzervgyárak vonzáskörzete többnyire nem terjed túl a makrokörzeten. A hosz-
szú távú területi tervezés tervezési—gazdasági körzetei a 101/1971. OT—ÉVM számú közlemény alapján1 a következők:
!. Központi körzet (Budapest és Pest megye);
ll. Észak—Magyarország (Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves és Nógrád megye);
Ill. Eszak—Alföld (Hajdú-Bihar. Szabolcs-Szatmár és Szolnok megye);
IV. Dél-Alföld (Bács—Kiskun, Békés és Csongrád megye);
V. Észak-Dunántúl (Fejér, Győr—Sopron. Komárom, Vas és Veszprém megye);
Vl. Dél-Dunántúl (Baranya. Somogy. Tolna és Zala megye).
A termesztés és a felvásárlás elemzésénél több éves idősorokat vettünk alapul, míg területi árumérlegeink csak az 1977. évre vonatkoznak.
A HAGYOMÁNYOS ZÖLDSÉGTERMESZTÖ KURZETEK KIALAKULÁSA
A zöldségfélék árutermelése a régmúltban is hazánk egy—egy területére szako—
sodott. Néhány zöldségtermesztési körzetből már a magyar agrárirodalom múlt szá- zadi publikációiban is találunk leírásokat. A körzetek némelyike már 100—200 év—
vel ezelőtt is magán viselte mai jellegzetességeinek egy részét, így például a szege—
di és a makói körzet.
A zöldségtermesztési körzetekre vonatkozó. egész országot átfogó elemzést el—
sőként Somos András (9) készített. Az ötvenes évek második felének jellegzetesen
kisüzemi viszonyait rögzítette. A körzetei az alábbiak: l. Nyírségi körzet: ll. Hevesi körzet; lll. Budapesti körzet; lV. Kecskeméti körzet; V. Győri körzet: Vl. Szegedi éskalocsai körzet; Vll. Békés—csongrádi körzet (makói, szentesi, békési alkörzet): Vlll.
Cecei körzet: lX. Mohácsi körzet.
A zöldségtermesztés újabb — a mezőgazdaság szocialista átszervezését köve- tően kialakult — területi elhelyezkedésének kutatásában Erdei Ferenc ért el kima—
gasló eredményeket. Munkájában figyelembe vette Somos András eredményeit. A termelőszövetkezeti közös gazdaságok 1962. évi járási soros adatai alapján 24 kör—
zetet különített el. (Lásd a térképvázlatot.)
A TERMELÉSI KÓRZETEK VÁLTOZÁSA NAPJAINKIG
Az 1962 és 1977 közötti másfél évtized alatt az ország szántóföldi zöldségterü- lete 142 százalékkal nőtt. Ezen belül a termelőszövetkezeteké valamivel csökkent (2.6 százalékkal). Az Erdei által meghatározott körzetek szerepe továbbra is túlnyo—
mó maradt az ország zöldségtermesztésében, de jelentősen (2.3—szeresére) nőtt az e körzeteken kivüli termelés aránya (8 százalékról 20 százalékra módosult). Ugyan- akkor azonban a termelőszövetkezeti közös gazdaságok szerepe csökkent az ország összes zöldségtermesztésében (75 százalékról 64 százalékra). Körzeti csoportosítás-
ban a változások igen eltérők.
A mezőgazdasági termelőszövetkezetek a körzetek egyharmadában növelték.
kétharmadában pedig csökkentették a zöldségterületet. Legnagyobb mértékben a körzeteken kivüli terület nőtt (az összes mezőgazdasági termelőszövetkezeti zöldség—
! 101/1971. OT—ÉVM sz. közlemény a területi tervezés tervezés—gazdasági körzeteinek meghatározásáról.
Tervaazdasáai Értesítő. 1971. évi 6. sz. 45. old.
1176 ÁCS IMRE — BURGERNÉ GlMES ANNA — HORVÁTH GYULA terület 8 százalékáról 20 százalékára), majd a soproni vórosellótó körzet termőte—
rülete.
Magyarország zöldségtermesztő körzetei
a?
A* zöldségtermesztő körzetek a következők:
1. Budapesti 9.
2. Eszak-pesti 10.
3. Nógrádi 11.
4. Heves—jászsági 12.
5. Miskolci 13.
6. Nyírségi 14.
7. Debrecen—derecskei 15.
8. Békéscsaba-gyulai 16.
Forrás: (7) 109—111. old.
Békés-csanádi 17. Bácskai
Szentesi 18. Paks—sárközi
Makói 19. Mohácsi
Szegedi 20. Szigetvári
Kecskemét-nagykőrösi 21. Nagyatádi
Dél-pesti 22. Soproni
Dunavecsei 23. Győr-komáromi
Kalocsai 24. Mezőföldi
A termelőszövetkezetek zöldségterületének változása az Erdei-féle zöldségtermesztő körzetekben
(az 1977. évi terület' az 1962. évi százalékában)
Körzet
Körzeten kívüli** . 22. Soproni
8. Békéscsaba—gyulai 20. Szigetvári . . .
7, Debrecen—derecskei . 6. Nyirségi . . . . 21. Nagyatádi . . . . .
15. Dunavecsei )
16. Kalocsai ' ' 24. Mezőföldi . . . .
9. Békés—csanádi 2. Eszak-pesti 18. Paks—sárközi
' A megyei statisztikai évkönyvek 1977. évi járási saras és városi adatai.
Százalék
2322 207.5 150.8 145.8 121 ,2 1203 1140 lOO,9 98,6 91 .9 835 82. 0
tikai Évkönyve. 1977 adatai alapján számítva.
" Az Erdei által meghatározott körzeten kivüli területek.
Kö rzet
4. Heves—jászsági
17. Bácskai .
13 Kecskemét—nagykőrösi . 10.Szentesi . . . . 12. Szegedi
1. Budapesti 19. Mohácsi . 11. Makói
5. Miskolci
23. Győr—komáromi 3. Nógrádi . 14. Dél—pesti .
Szóza lék
81 ,?
77.5 75,4 ' 71 .8 69,7 69,4 69.2 64.13 642 57.9 539 53,4
valamint Budapest Statisz—
ZOLDSÉGTERMESZTÉS
1 177
Ezenkívül elsősorban a feldolgozóipari körzetek vonzáskörében emelkedett a termelés. Szembetűnő, hogy a legnagyobb mértékű területcsökkenés a legnagyobb városellátó körzetekben következett be. így például a főváros vonzáskörében a
dél—pesti körzetben. amelyet a budai. a ráckevei és a dabasi járások alkotnak. a
borsod—nógrádi iparvidéken a nógrádi és a miskolci körzetben, valamint a Győr- Sopron és a Komárom megyei iparvárosok ellátása szempontjából fontos győr—ko- máromi körzetben. Hazánk legkisebb, de jó éghajlati adottságokkal rendelkező körzete, a mohácsi is erősen visszafejlődött. Baranya megyei vélemények szerint en- nek főként az az oka. hogy a felvásárló kereskedelem érdeklődése csökkent hagyo- mányos termékeik iránt (áttelelőkelkáposzta és saláta). Az észak—pesti, a heves—jászsági, a kecskemét—nagykőrösi, a dunavecsei. a kalocsai, a nyírségi körzetben van ma is (mint korábban) az ország szövetkezeti szántóföldi zöldségterületének kö—
zel egynegyede (23 százaléka), de az említett első három legnagyobb körzetben 22—25 Százalékkal csökkent a terület az elmúlt másfél évtized alatt.
A termés mennyiségének területi alakulását a statisztikailag megfigyelt nyolc zöldségnövényre (paradicsom, zöldborsó, fejes káposzta, vöröshagyma, fűszerpap- rika, zöldpaprika. görög- és sárgadinnye) vonatkozóan vizsgáltuk a szövetkezeti szek—
tor 1964 és 1974 közötti termelési eredményei alapján. (Járási soros statisztikai ado- tok termékenkénti bontásban csak 1974—ig álltak rendelkezésre.)
A paradicsomtermelés a vizsgált évtized alatt 63 százalékkal (85 000 tonnával)
nőtt a hagyományos körzetekben, a körzeteken kívüli termelés viszont 5 százalék—kal csökkent. A hagyományos körzeteken belül határozott szakosodás figyelhető meg. A többlettermés 78 százalékát hét körzet — a bácskai, a kecskemét—nagy—
kőrösi, a debrecen—derecskei, a heves—jászsági, az észak-pesti. (: dunavecsei és a kalocsai -— termelte. (A járások közigazgatási átrendezése, illetve megszüntetése miatt az utóbbi két körzetet összevontan kezeljük.)
A zöldborsó termesztését mind a hagyományos körzetekben, mind azokon kí—
vül erőteljesen növelték. Az előbbiekben közel háromszorosára, az utóbbiakban 3.6- szeresére nőtt a termés mennyisége. A hagyományos körzetek közül csak a sze—
gedi és a bácskai körzet. továbbá azok csökkentették a termelést, amelyeknek köze- lében nincs tartósító ipar (például a soproni körzet). A többlettermelés 44 száza- lékát négy konzervgyár körzete adta: a debrecen—derecskei, az észak-pesti, a du—
navecsei és kalocsai. A hagyományos körzeteken kívüli termelést nagymértékben fej—
lesztették a tartósító iparral ellátott Békés és Somogy megyében.
A fejes káposzta termelése a hagyományos körzetek egy részében (budapesti, észak-pesti, dél-pesti) közel kétszeresére növekedett, másokban csökkent. A növe—
kedés és a csökkenés együtt azt eredményezte, hogy az összes termelés tíz év alatt alig változott.
A vöröshagyma termesztésében a makói körzet megtartotta vezető szerepét, és 1974-ben is közel felét adta (: termésnek. Az új gépi technológia elterjedésével a termelés lényegesen jobban nőtt (166 százalékkal) a hagyományos körzeteken kívüli
területeken, mint azokon belül (35 százalékkal). így új termőtájak is kialakultak (pél-
dául a szolnoki járásban).
A szövetkezeti gazdaságok zöldpaprikatermése tíz év alatt 9—10 százalékkal lett kisebb. A termelés főként a központi és a kecskemét—nagykőrösi körzetben és a kör- zeteken kívüli területeken csökkent. A paprikatermesztés ma is sok kézi munkát igé- nyel, így érthető, hogy arra a viszonylag még munkaerő bővében levő hagyomá- nyos körzetek szakosodnak. A debrecen—derecskei körzetben és a makóiban mint- egy négyszeresét. a bácskaiban háromszorosát, a nyírségiben kétszeresét termelték a tíz évvel korábbi mennyiségnek.
1178 ACS IMRE -— BURGERNÉ GIMES ANNA — HORVÁTH GYULA
A fűszerpaprika termesztésében a két hagyományos körzet — Kalocsa és Sze—
ged környéke — jelentősége nőtt. Közülük újabban a kalocsai körzet tett szert na—
gyobb fontosságra. A kalocsai és a dunavecsei körzet tíz évvel korábban csak egy—
harmadát adta az összes szövetkezeti termelésnek, 1974-ben viszont már több mint a felét. A szegedi körzet ugyanakkor változatlanul 27 százalékkal részesedett a ter-
melésből.
A görög— és a sárgadinnye termesztésében továbbra is vezető maradta heves—
jászsági körzet. Emellett erősen nőtt a bácskai körzet szerepe mindkét növény ter- mesztésében. A körzeteken kívüli tájakon viszont Somogy megye növelte többszö- rösére görögdinnye-termelését. több mint egytizedét szolgáltatva a szövetkezeti szek- tor termésének.
A ZÖLDSÉGTERMESZTÉS JELENLEGI TERULETI ELHELYEZKEDÉSE
Az ország zöldségtermő területe a negyedik ötéves tervidőszakban az előzőhöz képest 4 százalékkal csökkent. Az ötödik ötéves tervben az 1977. évi terüiettejlesztés eredményeként 17.5 százalékkal volt nagyobb a zöldségterület. mint a negyedik öt- éves tervidőszakban, de 1976—1977 átlagában csak 5 százalékkal haladta meg a harmadik ötéves tervét. A területváltozások ellenére a makrokörzetek területi része—
sedése az országosból az említett tervidőszakokban nagyfokú állandóságot muta- tott, mivel a termelést bővítő és szűkítő megyék területváltozásai megközelítőleg ki-
egyenlítették egymást. .
Jelenleg az ország zöldségtermő területének fele négy megyében, az l. és a IV.
körzetben összpontosul. Bács-Kiskun megyében a terület 16, Pest megyében 14.
Csongrádban 12 és Békésben 9 százaléka található. Pest megye termelése a fővárosi lakosság és a fővárosi. valamint a Pest megyei tartósító ipar ellátása szempontjából fontos. A dél-alföldi körzet három emlitett megyéje saját tartósító iparának kielégi- tésén kívül számottevő szerepet játszik az ország más részeinek zöldségellátásában.
A zöldségtermesztés jelenlegi területi megoszlása jól szemléltethető egy muta- tószámmal. az egyes megyéknek az országos zöldségterületből való százalékos része- sedésének és az országos mezőgazdasági területből való részesedésének hányado—
sával. Ha (! hányados kisebb egynél. akkor a megye kisebb arányban részesedik az ország zöldségtermelő területéből, mint a mezőgazdaságiból. E megyénkénti muta- tószámokat az 1. táblában tüntettük fel.
A megyéket a hányados alapján három csoportba soroltuk. Megfigyelhető, hogy a hányados az ökológiai feltételek. többek között a talajadottságok javulásával növekszik: az !. megyecsoportban (a hányados kisebb O.S—nél) 17,03. a ii. megye- csoportban (a hányados 05 és 1.0 közötti) 20.83. 0 Hl. megyecsoportban (a hánya- dos nagyobb 1,0—nái) 22.70 a szántó átlagos aranykorona értéke.
Az l. csoportba Nyugat-Magyarország és az Északi-Középhegység zöldségter—
mesztésre kevéssé kedvező természeti adottságú megyéi tartoznak. E megyékben az ország mezőgazdasági területének közel egynegyede van. ugyanakkor a zöldség—
területnek csak 6 százaléka. A három nyugat—dunántúli megye -— Vas. Zala és Vesz—
prém — zöldségtermelése országosan és a megyecsoportokon belül is a legkisebb.
Észak—Magyarország két hegyvidéki megyéje -— Nógrád és Borsod-Abaúj-Zemplén -—
szintén kedvezőtlen adottságú a zöldségfélék nagy részének termesztésére.
A II. megyecsoportba tartoznak az észak—alföldi makrokörzet megyéi (Hajdú-Bi- har, Szabolcs—Szatmár. Szolnok) és az előző megyecsoportban nem szereplő dunán—
túli megyék, amelyek kedvezőbb ökológiai adottságokat hordoznak. A csoport me- gyéinek termelésében kisebb jelentőségű a szántóföldi zöldségtermelés, mint a HL
ZOLDSÉGTERMESZTÉS
1 179
megyecsoportéban, bár egyes körzetekben (például Tolna megyében a paks—sár- közi körzetben, Fejér megyében (: mezőföldi körzetben, Győr-Sopron megyében a soproni és Szabolcs-Szatmár megyében (: nyírségi körzetben) a zöldségtermelés na- gyobb fontosságú. A ll. csoport megyéi kedvezőbb természeti adottságúak. mint az
!. csoporté, egyesek közülük (Tolna, Fejér, Győr—Sopron) jó talajadottságokkal ren—
delkeznek, a dél-dunántúliak pedig jó klimatikus feltételekkel is. Erdei Ferenc körze- tesítésében a csoport valamennyi megyéje szerepel egy-egy zöldségtermesztő tájegy—
séggel. E megyék alkalmasak lennének arra, hogy a zöldségtermelés bennük a je—
lenleginél nagyobb területen és mértékben honosodjék meg. Ezt indokolnák a közeli felvevőpiaci szükségletek is. a városoké (Győr, Pécs stb.) és a balatoni üdülőterületé,
ahova nagy távolságokról kell szállítani a hiányzó zöldséget.
A III. megyecsoportban a Pest megyei termelés elsősorban Budapest lakosságá- nak friss zöldséggel való ellátását, továbbá a megye tartósító iparának kielégítését szolgálja. Bármennyire jelentős is a termelés itt, az mégsem tudja kielégíteni az or- szág legnagyobb felvevőpiacának. Budapest és Pest megye lakosságának és tartó- sító iparának igényeit. A főváros munkaerő—elszívó hatása miatt a jövőben sem vár- ható, hogy ez a helyzet javuljon.
1. tábla
Az országos zöldségterület és a mezőgazdasági terület megoszlása, 1976—1977
_7 (százalék)
Zöldség— Mgggggf" A két
Megye
arány
___! '———*— hányadosa
terület
I. megyecsoport összesen . . . 6,3 2229 O,28
Vas . . . . . . . . . . 0.4 321 0.12
Zala . . . . . . . . . 0.5 3.20 0.16
Komárom . . . . . . . . O,6 2.26 027
Veszprém . . . . . . . . 1,1 4.34 0.25
Nógrád . . . . . . . . 1.1 2,26 0,49
Borsod-Abaúj—Zemplén . . . 2.6 7,02 037 II. megyecsoport összesen . . A 36,3 45,18 O,80
Baranya . . . 3.3 4.51 0,73
Tolna . . . . . . . . . 3.4 4,11 0,83
Fejér . . . 3,8 4,96 0,77
Somogy . . . 3.9 5.71 O,68
Győr-Sopron . . . 39 4,29 0,91
Szolnok . . . . . . . . 5.2 7,02 0,74
Hajdú—Bihar . . . . . . . 6.1 7.49 0.81
Szabolcs-Szatmár . . . . . 6.7 7,09 0.94
III. megyecsoport összesen . . . 55,ó 31,87 1,74
Bács-Kiskun . . . . . . . 16.0 9,50 1,68
Pest. . . 13.6 6.22 2,18
Csongrád . . . 11,7 5.32 220
Békés . . . 8,8 7,21 122
Heves . . . . . . . . .
5,5 3,62 1,52
A dél-alföldi megyék termelésszerkezete — elsősorban a mezőgazdasági terme—
lőszövetkezeteké — a zöldségtermelés melletti elkötelezettséget tükrözi. A hagyomá-
nyos termelés, a jó éghajlati és talajadottságok. a hévizek stb. lehetővé teszik. hogy
jó termelési és beruházási politikával. megfelelő ösztönzéssel tovább fejlődjék ezen a területen a szakosodás. és hosszabb távon is ez a táj az ország fő zöldségellátó—1180 Acs IMRE - BURGERNE GIMES ANNA - HORVÁTH GYULA
jává váljék. itt elő kellene mozdítani a termelés gazdaságosságát fokozó üzemi kon-
centrációt is. Szalay (10) szerint például Csongrád megyében a termelőszövetkeze—tek négyötöde zöldségtermelő, de átlagosan csupán 117 hektáron termelnek zöld-—
séget. a vöröshagyma és a fűszerpaprika figyelmen kívül hagyásával pedig csak 58 hektáron. A szövetkezetek kétharmadában alig éri el a zöldségterület a 25 hektárt.
Növelni lehetne a termelést:
-az !. megyecsoportban a helyi ellátásra;
—-a II. megyecsoporton belül Győr-Sopron megyében a Nyugat—Dunántúl és a Balaton- felviclék ellátására;
——Somogy megyében a balatoni üdülőkörzet ellátására;
-—Tolna és Baranya megyében a helyi ellátásra és a balatoni üdülőkörzet ellátására;
—Fejér megyében a balatoni üdülőkörzet, a főváros és a Duna—kanyar ellátásának ki- egészítésére ;
—Szabolcs-Szatmár és Hajdú-Bihar megyében Észak-Magyarország ellátására.
Az I. és a ll. megyecsoport megyéinek többségében — az észak-alföldi makro—
körzet kivételével *— nem célszerű nagyobb arányban bővíteni a tartósító ipa rt. Való-
színű, hogy a helyi zöldségtermesztés a jövőben sem elégíti ki az ilyen irányú szük- ségleteket. A szállítás pedig megdrágítja a tartósító ipari termelést. és folyamatos-ságát is bizonytalanná teszi.
A KERESKEDELEM ÉS AZ lPAR ZÖLDSÉGFELHASZNÁLÁSÁNAK TERULETl ALAKULÁSA
Az értékesített zöldség országos mennyisége 1966 óta minden ötéves tervidő- szakban növekedett annak ellenére. hogy az egymást követő években több esetben csökkenés volt tapasztalható. A harmadik ötéves tervidőszakban országosan 33 szá- zalékkal, a dél-dunántúli makrokörzetben 56 százalékkal, a dél-alföldiben 45 száza- lékkal és az észak-alföldiben 35 százalékkal vásároltak fel többet. mint az előző terv-
időszakban.
A negyedik ötéves tervidőszakban csak 9 százalékkal nőtt a felvásárlás az előző tervidőszakhoz viszonyítva. Számottevő növekedés az észak-alföldi körzetben volt (25 százalék). A hat makrokörzet közül kizárólag az észak—dunántúliban csökkent (4 szó- zalékkal) a felvásárlás. A Győr—Sopron megyei felvásárlás 55 százalékos emelkedése sem tudta ellensúlyozni az egész körzet felvásárlásában mutatkozó visszafejlődést.
Az ötödik ötéves tervidőszak felvásárlásában kiemelkedett az 1977. év. Az ek- kor számba vett közel másfél millió tonnás értékesítés 36,5 százalékkal, 0,396 millió tonnával haladta meg a negyedik ötéves tervidőszak éves átlagát. Az 1977. évi több—
letfelvásárlásnak közel felét három dél—alföldi megye (Bács-Kiskun. Békés, Cson-
grád) szolgáltatta.
A makrokörzetek és megyéik zöldségfelvásárlásának megoszlási adatait a zöld- ségtermelő terület megoszlásával összehasonlítva megállapítható, hogy a két meg-
oszlási viszonyszám többnyire közel van egymáshoz.
1966 és 1977 között az összes felvásárolt volumennek mintegy hattizedét négy zöldségféle: a paradicsom (évenként ingadozóan 24—33 százalékát), a zöldborsó (7-—
18 százalékát). a zöldpaprika (7—1?! százalékát) és a vöröshagyma (5—11 százalékát) adta. Jelentősebb változás a zöldborsó esetében történt, amelynek részesedése több mint kétszeresére nőtt a vizsgált évek alatt. Nagyobb lett még a fűszerpaprika fel- vásárolt mennyiségének aránya, csökkent viszont a zöldpaprikáé. a vöröshagymáé
(11-ről 5—6 százalékra), a többi hagymaféléé és a sárgadinnyéé.
A területi mérlegeket bemutató. azaz a felvásárlás és a felhasználás területi megoszlását és a megoszlás különbségeit feltüntető 2. táblából látható, hogy a fel—
zotoseeremeszves
1 181
vásárolt zöldség 39 százaléka a Dél—Alföldről, 17 százaléka az Észak-Alföldről, 14 százaléka a központi körzetből származik. Az összes árualapnak több mint egyharma—
dát köti le a dél-alföldi körzet, elsősorban annak tartósító ipara. A főváros és Pest megye lakossága és ipara a nyers és a friss áru egyötödét használja fel. Észak-Ma- gyarország. Észak-Alföld és Dél-Dunántúl az árualapoknak egyenlően kb. 13-13 százalékát köti le. A legkisebb felhasználó (6 százalék) az önellátó, kevés feldolgozó iparral rendelkező észak-dunántúli körzet. Nettó hiánya a központi körzetnek,
Észak—Magyarországnak és a Dél-Dunántúlnak van, elsősorban tartósító iparuk mi-
ott.
2. tábla
A felvásárlás és a felhasználás területi megoszlása, 1977
(százalék)
Összes zöldség Ebből tartósító lpari
Körzet, , fel— , fel-
:gtiz; hw— eti;- íállá; hsláz- atz"-
rnalas nalas
!. Központi körzet . . . 14,4 19,2 —4,8 15,5 17,6 —2,1
Borsod—Abaúj-Zemplén . . 2,1 3,2 ——1,1 1.0 1.9 ——0,9
Heves . . . . . . . . 7,0 9,9 —2,9 5.2 10,5 —5.3
Nógrád . , . . . . . 0,9 ; O,ó 0.3 0.8 O,1 0.7
II. Észak—Magyarország
együtt . . . . . . 10,0 13,7 —3,7 7,0 12,5 —5,5
Hajdú-Bihar . . . . . . 5,7 6.1 —-0,4 6.5 7,3 —0,8
Szabolcs-Szatmár . . . . 5.1 5,3 ——0,2 49 5.6 ——O,7
Szolnok . . . 5,7 1.3 4.4 5.5 0.2 5.3
III. Észak-Alföld együtt . 16,5 '12,7 3,8 169 13,1 3.8
Bács-Kiskun . . . . . . 15.7 15,5 02 18,0 17,9 — 0.71
Békés . . . . . . . . 8,8 7.4 1.4 10,2 8.7 _1,5
Csongrád . . . 14,1 122 1.9 132 13,6 —O,4
IV. Dél—Alföldi együtt . . 38,6 357, 3,5 41,4 40? 1,2
Fejér . . . . . . . . 3.3 2.0 1.3 2,7 1.5 1.2
Győr-Sopron . . . 4.8 2.3 2,5 4.2 1.1 3.1
Komárom . . . . . . . O,6 0,6 0.0 0,2 0,0 0.2
Vas . . . . . . . . . 0.4 0.4 0.0 0.2 0.0 0.2
Veszprém . . . 0.8 0.9 —0.1 0.3 0,0 0.3
V. Észak—Dunántúl együtt 9,9 6,2 3,7 7.6 245 5.0
Baranya . . . 30 4.2 —1,2 3.3 4.8 —1,5
Somogy . . . . . . . 3.8 4.2 —0.4 3.9 5.2 -—0,3
Tolna . . . . . . . . 3.4 4,3 —0,_9 4.0 4.9 —0,9
Zola . . . . . . . . . 0.4 0.4 0,0 0,4 0.1 0,3
VI. Dél-Dunántúl együtt . 10,6 13,1 —-2,5 11,6 14,0 —2.4
A dél-alföldi körzet árufeleslegének 55 százalékát Csongrád. 40 százalékát Bé—
kés megye termeli. Az észak-alföldi körzetben csak Szolnok megyének van aktív egyenlege. Észak—Dunántúlon Fejér és Győr-Sopron megye termel többet saját fel-
használásánál.
_A hiány 44 százaléka a központi körzetben, 34 százaléka Észak—Magyarorszá- gon. 22 százaléka Dél-Dunántúlon jelentkezik.
A tartósító ipart különállóan vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a szükséges ter- mékeknek 41 százalékát a dél-alföldi körzetben, 32 százalékát az észak—alföldi és a központi körzetben vásárolja fel. A felhasználás a felvásárláshoz hasonlóan a Dél—
1182 ÁCS IMRE — BURGERNÉ GlMES ANNA — HORVÁTH GYULA
Alföldön a legmagasabb. A felvásárlásnál magasabb felhasználás a központi körzet—
ben. Észak-Magyarországon, főként Heves megyében (Hatvani Konzervgyár) és a Dél-Dunántúlon jelentkezik.
Az egyes zöldségfajok 1977-es területi mérlegeit vizsgálva megállapítható, hogy az összes áruparadicsom 71 százalékát három körzet adja. a dél—alföldi, a központi és az észak-alföldi. A felhasználás az első két körzetben hasonló arányú, Észak—
Alföld viszont felesleggel zár. A legnagyobb hiány Heves megyében van (főként kon—
zervparadicsomból.)
A zöldpaprika felvásárlásának 69 százaléka szintén Észak— és Dél-Alföldről ke—
rül ki. A dél-alföldi körzet feleslegeinek 79 százaléka Bács—Kiskun megyéből. 18 szó—
zaléka Csongrádból származik. Legnagyobb hiány a központi körzetben és a Dél- Dunántúlon van.
A vöröshagyma árutöbbletének 54 százalékát a Dél-Alföld (Csongrád megye). 38
százalékát az Észak—Alföld (Szolnok megye) adja. Az országos hiány 77 százaléka a
központi körzetben jelentkezik. A kiszállítandó tartósító ipari árutöbblet felét az észak-alföldi körzetben (Szolnok megye), 31 százalékát pedig az Észak-Dunántúlon találjuk. Utóbbi árutöbbletének 95 százalékát Győr-Sopron megye adja.A zöldborsó országos árutöbbletének 71 százaléka a központi körzetben, 27 szá- zaléka Észak-Alföldön jelentkezik. Az összes áruhiány (főként ipari) 85 százaléka az
észak-magyarországi körzetben (Heves megye) mutatkozik.
A zöldbabnak több mint a felét a Nagy-Alföldön (főként Szabolcs-Szatmár és Békés megyében) vásárolják fel. Az áruféleségek háromnegyedét az észak—alföldi körzet adja. Az áruhiány 37 százaléka az észak-magyarországi körzetben (Heves,
Borsod—Abaúj-Zemplén megye) jelentkezik.
A fejes káposzta árutöbbletének 64 százalékát a Dél—Alföld szolgáltatja. Az áruhiány 57 százaléka a központi körzetre. a tartósító ipari hiány 61 százaléka az észak—alföldi körzetre jut.
Az uborka dél-alföldi árufeleslegeit Békés megye. az Észak-Dunántúl árutöbb- letét Győr—Sopron, Veszprém, Vas és Fejér megye adja. Észak-Magyarországon Nógrád a jelentős szállító. Az országos hiány 67 százaléka a központi körzetben. a tartósító ipari áruhiány közel négytized része a központi körzetben jelentkezik.
Összefoglalva: a zöldségfélék legnagyobb nettó kibocsátói —— főként a tartósító ipari árukból — csak részben a legnagyobb termelő körzetek és megyék. Utóbbiakban a feldolgozó ipar nagyobbrészt felhasználja a körzetekben frissen 'el nem fogyasz-
tott és kivitelre nem kerülő termékek jelentős részét. A legnagyobb termelő Dél-Al—
föld jelentős mennyiségű friss árut szállít, de viszonylag csekély, más körzetnek szál- lítható ipari árufelesleggel rendelkezik. Nagyobb az Észak-Alföld. ezen belül Szol—
nok megye feleslege. A központi körzet — bár jelentős termelő - nem rendelkezik elegendő saját áruval a főváros lakosságának és saját tartósító iparának kielégíté- sére. Hiánnyal küzd Észak-Magyarország is. Termelése nem elegendő a borsodi iparvidék lakosságának friss áruval történő ellátására és a Hatvani Konzervgyárnak.
továbbá a hűtőipar miskolci gyárának nyersanyaggal történő kielégítésére, nem em- lítve a közeli főváros szükségleteit. Jelentős hiány van a Dél—Dunántúlon. ahová több
tartósító ipari létesítményt telepítettek (Paks, Nagyatád, Szigetvár). Érdekes módon számottevő kiszállítható felesleg mutatkozik a viszonylag kis árualappal, viszont je—
lentéktelen tartósító iparral rendelkező észak—dunántúli körzetnél.
Vizsgálatainkból az a következtetés vonható le, hogy az országos igények kielé—
gítése érdekében mindenekelőtt a Dél-Alföld zöldségtermelését lenne érdemes to- vább fejleszteni. Elsősorban itt kellene nagyobb arányú termelési, mezőgazdasági
előfeldolgozói, tartósító ipari és forgalmazói (hűtőház, tároló) beruházásokat is esz-
ZOLDSÉGTERMESZTÉS
1 183
közölni. Az ország többi területén (beleértve az egy-egy zöldségfaj termelésében ha—
gyományosan országos jelentőségű körzeteket is) a termelés csökkenésének elke- rülésére, választékának(bővítésére, a lakosság friss áruval történő ellátására és a meglevő tartósító ipar igényeinek kielégítésére kellene törekedni.
IRODALOM
(1) A zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztása és kereslete. Szerk.: Burgerné Gimes Anna. Mezőgazda—
sági Kiadó. Budapest. 1979. 180 old.
(2) Burgerné Gimes Anna — Kapronczaí István: A zöldség- és gyümölcsfogyasztás előrejelzése. Gazda- ság. 1979. évi 1. sz. 103—117. old.
(3) Burgerné Gimes Anna — Kapronczai István — Regius Márta: A zöldség- és gyümölcsfélék keresle—
tének jövedelem— és órrugolmasságo. Statisztikai Szemle. 1978. évi 5. sz. 502—515. old.
(4) Dimény imre: A kertészeti ágazatok fejlesztésének főbb ökonómiai összefüggései Magyarországon.
Nemzetközi Mezőgazdasági Szemle. 1979. évi 2. sz. 7—10. old.
38 idő) Dinnyés lános: Zöldségtermele'sünk időszerű problémái. Társadalmi Szemle. 1976. évi 10. sz. 29—
. o .
(6) Varga Gyula: A kertészeti vertikumok fejlesztése. Gazdálkodás. 1979. évi 5, sz. 17—26. old.
(7) Zöldségszükséglet és zöldségtermelés. 1. Erdei Ferenc: A zöldségtermelés ökonómiája. Közgaz- dasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1967. 331 old.
(8) Erdei Ferenc: Zöldségtermeiésünk fejlesztése és területi elhelyezkedése. Agrárgazdasági Kutató ln- tézet. Budapest. 1965.
(9) Somos András: Zöldségtermesztés l. Általános rész. Második átdolgozott kiadás. Mezőgazdasági
Kiadó. Budapest. 1961. 250 old. '
(10) Szalay Dezső: A Csongrád megyei zöldség- és gyümölcstermelés, forgalmazás helyzete 1971—1975 között. Területi Statisztika. 1977. évi 3. sz. 306—316. old.
PE3l-OME
ABTOpbl uccnegyim Bonpoc o TOM B namx paüonax BeHrpm—f a ycnosmx coxpame- HMS! HCTOHHHKOB paőoueü CHHbi, Oi'paHW-let-IHHX "Haecmuuonnux BoaMom-iocreü " Hanu-4—
Hblx oöpaőa'ruaaioumx " sarorosmenhnsix momHocreü HBHHeTCH uenecooőpasnblm pasa"- BaTb BepTHKaanyI-O KonueH-rpaumo oroponunuecraa.
B nponaaoncrae oaouieü Haőmonae'rca unom-ie onpeAeneHHaz Teppmopuanbnan cne- unanusauun. Bonee 500/0 npousaoncrea cocpenoroueuo a BeHrepCKoü Husmem—iocm. Bonee rperu nnomaneú nop. oaouiaMu Haxonurcs :; oőnacmx maxpopaüona K))KHOÉ uacm Hua—
meunocm.
Cornacuo reppnropuaanHM őanchaM 3aroroaox vi norpeőnenns oaouieü Hauőonee KpYngIMH Her-ro I'lpOHBBOAHTenBMH oaouieü numb oruacm nenmorcn caMble Gonbmne nponsaonctael—mble parmi-isi uoőnacm BeHrepCKoü HHSMeHHOCTH. Hekoropue oőnacm He- CMOTpH Ha anauurenbnoe coőcrseHHoe npousaonctao nymaiorcn a "OABO3e nna ynoaner- Bopemm norpeőnocreü orv—iacru Hacenei-im CTOHHubI, oruacm me Koncepanoü npomuui- neHHocm.
Ha uccnenoaanm as-ropoa cnenye'r auaon, tno npouaaoncrao oaomeű nennercn u.e- neCOOÖPBSHblM passaui-nb : nepsyio ouepenb a iomnoü uacrw BeHrepCKoü HHSMeHHOCTH.
SUMMARY
The study investigates in which regions of Hungary the development of horticulture seems to be expedient, taking into account the shortoge of manpover, the limited investment resources and the present turnover and processing capacities.
A definite regional specialization manifests itself in vegetable production. More than 50 per cent of the production is concentrated on the Great Hungairan Plain. More than one third of the vegetable area is locolized in the counties of the Southern Plain macro dis-
trict.
According to the regional balance sheets of vegetable procurement and processing the largest net vegetable producers are but partly the largest production districts and coun—
ties of the Great Plain. Certain counties are in want of importing, despite their considerable volume of production, in order to meet the demands of the population of the capital as well as of the canning industry.
Relying on the results of investigation, one can reach the conclusion that the develop- ment of vegetable production is expedient primarily on the Southern Plain.
