1961–1962. évi lakásügyi elvek és irányzatok Európában

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

adatainak összeállításakor az összes te—

vékenység figyelembe veendő; egy ruha—

ipari üzem nemcsak ruhákat, hanem például lepedőket is előállíthat, esetleg nem saját gyártmányú árucikkeket is forgalomba hozhat. 1961 előtt az évi

gyáripari összeírások adatgyűjtése na—

gyobbrészt csak az üzem (telep) fő tevé- kenységére szorítkozott. 1961-től kezdve az adatgyűjtések az üzem teljes tevé—

kenységét felölelik és ez a jövőben tö—

kéletesebb input—output táblák elkészí—

tését teszi lehetővé.

Ami a javak és szolgáltatások értéke—

lését illeti, az értékek két különféle

bázison vehetők fel: termelői vagy vá—

sárlói árakon. Az utóbbit az előző rová—

sára elsősorban a szállítás és a keres—

kedelmi vállalatok költségtényezői nö- velik meg. Az 1961. évi input-output tábla a javakat vagy szolgáltatásokat termelői árakon fogja feltüntetni, tehát a közvetett adókat figyelmen kívül hagyva. Az input—output tábla összeállí-

tásakor a szállítási ágazat adatai nem-

csak kifejezetten a szállító vállalatok ,,bérmunkában" végzett szállításait, ha- nem más ágazatba tartozó üzemek szál—

lításait is magukban foglalják, föltéve,

hogy ez utóbbi szállítási teljesítmények az illető üzemek megfelelő ágazatainál nem szerepelnek.

Az 1949. évi input—output tábla 42 ágazat figyelembevételével készült; az 1961. évi tábla kb. 60 ágazatot fog fel- ölelni. Az ágazatok csoportosításában az elemzés szempontját tartva szem előtt, a következő irányelvek szolgálnak út—

mutatóul:

1. A ráfordítások különböző szerke- zetének (például különböző import- ixgény) megfelelő csoportosítás.

2. A ,,növekedés" ágazatainak külön

csoportba sorolása.

3. Megkülönböztetés az alapiparok és egyéb iparok között.

935

4. Különbségtétel az egyes iparágak

között végső termékeik felhasználása szerint (például fogyasztási cikkek, tar-

tós fogyasztási cikkek, exportcik—kek).

5. Az 1961. évi és 1949. évi tábla ada-

tai közötti összhang biztosítása.

Az import elemzésének kérdésénél nem elég pusztán annak a feltüntetése, hogy az importált cikkeket milyen

arányban használja fel az ipar, és mi—

lyen arányban kerül közvetlenül fo—

gyasztásra. Tudni kell, hogy az import mely iparágak területén versenytársa a belföldi termelésnek. Az 1961. évi in- put—output tábla megfelelő rovatainak elkészítésénél ezt a szempontot is fi- gyelembe fogják venni, továbbá azt is részletezni fogják, hogy az import az

Egyesült Államokból, az Egyesült Király-

ságból, az Európai Gazdasági Közösség országaiból vagy máshonnan történik.

Az export részletezése'ben ugyanezt a

felosztást igyekeznek keresztülvinni.

A közületi fogyasztás tekintetében az

1961. évi tábla megkülönböztetést kíván tenni a különböző szintű kormányzati szervek fogyasztása között. Ugyanakkor a lakosság fogyasztásának három fő ka—

tegóriája a tartós fogyasztási cikkek, a

nem tartós fogyasztási cikkek és a szol—

gáltatások fogyasztása lesz. A gazdasági (üzleti) élet beruházásainak szektora

mellett, amely a beruházásokat építke-

zések, gépi berendezések, illetve felsze—

relések szerint bontva tartalmazza, a

készletek szektora a rendelkezésre álló

készletek változásait tünteti fel.

A továbbiakban az 1961. évi input- output táblához szükséges adatok ösz- szegyűjtésének módszerét és az adatok

forrásait ismerteti, részletekbe menően

tárgyalva az adatok kartonokra való gyűjtésének és rendezésének a kérdését.

(Ism.: Nyáry Zsigmond)

DEMOGRÁFIA. LAKÁSSTATISZTIKA

1961—1962. ÉVI LAKÁSÚGYI ELVEK És IRÁNYZATOK EURÓPÁBAN

(European housing trends and policies, 1961 and 1962.) Geneva, 1963, United Nations, 64, 12 p.

Az ENSZ Európai Gazdasági Bizott-

ságának Lakásügyi Albizottsága immár tizedszer ad részletes beszámolót az eu- rópai lakáshelyzetről. Lényegében válto- zatlan szerkesztés mellett két évet te-

kint át, tetemes részt szentelve a mű—

szaki elvek irányzatainak is, amellyel a

korábbi kiadványok nem foglalkoztak.

1961—1962—ben a nyugat—európai orszá—

gokban a lakbérpolitikai elvek a, már

korábban kialakult irányzatot követték,

folytatódott a lakbérellenőrzés fokozatos

megszüntetése. A kelet—európai orszá- gokban nem volt lényeges változás: a lakbérek továbbra is alacsony szinten

936

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEL Ó

maradtak, így az államnak kell támo—

gatnia az épületek fenntartását.

Az állami lakásépítkezések az elmúlt

évek során szinte valamennyi országban visszaszorultak, ugyanakkor gyors ütem—

ben nőtt a szövetkezeti szektor súlya, és többnyire szaporodtak a magánépít—

kezesek is. Általában arra törekedtek,

hogy a magánmegtakarításokat is a la- kásépítkezések felé tereljék.

Magyarországon és Lengyelországban

lépéseket tettek a lakásállomány fenn-

tartásának és igazgatásának javítására.

Rendszabály gondoskodik a lakások cse- réjéről, hogy megkönnyítsék a család létszámától függő nagyobb lakás meg—

szerzését.

A regionális tervezés jelentösége vi—

lágszerte növekszik. Csehszlovákiában

különös figyelmet szenteltek a városren—

dezési problémákra, Szabályozták a fa- lusi, egyéni családiház—építkezéseket.

Magyarországon fontosságában növe- kedett a nagyvárosok külterületeinek

fejlesztése. Lengyelországban nagy lé-

péssel haladtak előre a várostervek ké- szítésével; 1961 végéig 628 készült el.

Ukrajnában folytatódott a szomszédsági egységek tervezése szociális és kommu—

nális ellátással együtt.

A szovjet tervezők egyik legfontosabb

problémája a városok növekedésének korlátozása. Ezért előmozdítják a kis—

és közepes városok fejlesztését. vala—

mint a nagyvárosok mellett létesülő új városok kialakítását. Évente 18—20 ilyen várost hoznak létre.

A nyugati országok az 1960-as évek folyamán az évi lakástermelés 4—5 szá- zalékos növekedésével számolnak. Ezek

a számok meghaladják az 1950-es évek eredményeit. Ez annál inkább is szűk—

séges, mert az 1960 körül végrehajtott

lakásösszeírások eddigi eredményei sze- rint a lakáshiány nem csökkent a ter- vezett mértékben.

A szocialista országok különböző idő-

tartamú de egyöntetűen 1965—ben Vég- ződő távlati tervei szerint a népgazda-

sági termelés 6,6—10,3 százalékkal nö-

vekszik. Az eddigi eredmények jók

voltak, lehetségessé vált a lakásügyi cél—

kitűzések felülvizsgálata.

Csehszlovákia 1959—1970. évi lakás—

építési terve 1 200000 lakás létesítését írja elő. A lakások 80 százaléka kap központi fűtést és melegvíz—szolgáltatást.

Az épülő lakásoknak mintegy 72 szá- zaléka jelenti a lakásállomány nettó növekedését 1970—ig.

Magyarországon a 20 éves terv 13

millió lakásról gondoskodik. A hagyo—

mányos építkezés aránya lényegesen csökkenni fog. A lengyelországi 1961——

1965. évi ötéves terv 1,8 millió szoba (mintegy 615000 lakás) építését irányozza elő a városokban és 950000 szobát (kb.

290000 lakást) vidéken. Romániában 300000 lakást építenek állami támoga—

tással az 1960—1965. évi tervidőszakban.

Jugoszláviában az 1961—1965. évi öté- ves terv keretében 500000 lakást építe—

nek. A Szovjetunióban az 1959—1965, évi terv szerint 22 millió lakás épül.

Ebből 68 százalék városokban, 32 száz:;—

lék vidéken.

Ami a műszaki elvek irányzatait illeti a tanulmány rövid áttekintést ad —-— vál—

lalva a túlságos leegyszerűsítés kocká—

zatát -— azokról a jellemzőkről, ame- lyek közösek a legtöbb országban.

Több európai országban a nagy be—

tonelemek előregyártási módszereinek bevezetése jellemzi az épitőtechnikát. Az elmúlt évek nagyipari építési szektora

tömegtermelési eljárásokat vezetett be,.

elsősorban előregyártással kapcsolatban.

Még azokban az országokban is, ahol

a hagyományos építési módszerek do—

minálnak, verseny alakult ki; a ha—

gyományos építőipari szektor lépést

akar tartani a nagyipari szektorral, Jobb helyszíni szervezés, több kiválóan kép—

zett szakmunkás alkalmazása, kivitelező vállalatok szakosítása, nagyobb méretű

gépesítés jellemzi még a hagyományos építkezéseket is. Éppen ezért egyre job—

ban elmosódik a nagyipari és a hagyo-

mányos építőipari szektorok közötti ha—

tár, erre vonatkozóan azonban nehéz

statisztikai adatokhoz jutni.

Jó hatással vannak a nagyipari fej—

lődésre az építkezések távlati tervei.

Ezek biztosítják a folytonosságot, a ra—

cionális építési módszerek állandósítását, a szabványosítást és a tömegtermelést.

Csehszlovákiában 1961—ben a nagy be—

tonelemekkel való építkezés az összes építkezés 36, 1962—ben pedig már 40

százalékát tette ki.

Magyarországon az új módszerekkel épült lakások száma, az összes állami lakásépítkezés százalékában kifejezve, az 1960. évi 6 százalékról 1962—ben több mint 35 százalékra nőtt. 1961—ben a könnyűsúlyú falazó egységek hasz—

nálata az összeshez viszonyítva 35 szá—

zalékot ért el. A nagyméretű előregyár—

tott padozati elemek alkalmazása 25—

szer túlhaladta az előző évi számokat.

Az építés helyén vagy az üzemekben

előregyártott elemek mennyisége több

mint 26 százalék volt. Lengyelországban

1962—ben az Építésügyi Minisztérium

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

937

vállalatai által épített lakások 64 száza- lékánál nagyipari módszereket alkal—

maztak, ez az összes lakásépítkezések

22 százaléka.

A nyugat—európai országok közül Franciaországban fokozódott leginkább

az előregyártott betonelemek alkalma—

zása. Nagy előregyártott betonelemek szállítását 50 kilométerig tartják gazda—

ságosnak, ugyanolyan méretű üreges téglapanelekét 150 kilométerig. Szabvá—

nyosították a helyszínen készülő mono- lit betonok zsaluzatát, Svédországban nagy betonelemek alkalmazása terén két

rendszert fejlesztettek ki, az első 1,5

tonnás elemeket épít be derrick daru—

val, a másik portáldaru segítségével 12 tonnás egységeket helyez el. Anglia. már

közvetlenül a háború után megkezdte a

nem hagyományos módszerek alkalma- zását. Később azonban részben visszatért a hagyományos módszerekre. Sok csa—

ládi házat építenek ugyanis kis telke- ken szétszórva. Ezek természetének job—

ban megfelel a hagyományos építési

módszer. Finnországban főleg a szak—

munkáshiány miatt tértek át a nem hagyományos módszerekre. Jelenleg már előregyártott betonelemeket is készíte—

nek 10 állandó üzemben. A Német De- mokratikus Köztársaságban és Svájc—

ban a szakmunkás—hiány is közrejátszik az előregyártó módszerek alkalmazásá—

nál.

A legtöbb európai országban nagyban racionalizálják a házépítési műveleteket;

mind a lakások, mind az egyes elemek típusainak számát csökkentik, szabvá—

nyosítanak. Magyarországon 1965—re a

lakóház— és kommunális építkezések két-

harmada előreláthatóan típustervek alap—

ján fog épülni. A típustervek szerint épült lakások aránya állandóan növek-

szik; 1959—ben 32 százalék volt, az 1962—

ben megindult lakásépítkezéseknek pe—

dig 60 százaléka. Lengyelországban ka—

talógus készült, amely tartalmazza az összes típustervet és a szabványosított

előregyártott elemet. Ukrajnában 1961—

ben az állami lakásoknak már 95 szá—

zaléka, a középületeknek 75 százaléka

típustervek után készült. Nyugat—Euró—

pában az építőipar és a piac eltérő hely—

zetéből adódóan mások a körülmények,

az állami építkezésekne'l azonban itt is megkívánnak bizonyos fokú szabványo—

sítási; és tipizálást. Belgiumban ennek

előmozdítására bizottságot állítottak fel,

Dániában tervező iroda létesült. Finnor- szágban a skandináv államokkal együtt- működve szabványosították a szakmai előírásokat és a szerződéseket. Hollan- diában munkacsoport foglalkozik a kér—

déssel. Angliában a Brit Építészek Egye—

sületében folyik ilyen célú munka.

A legtöbb nyugat—európai országban

nincs statisztika a gépesítés fokáról. A

szocialista országokban viszont rendsze-

resen gyűjtenek be adatokat a fonto-

sabb géppel végzett munkákról. Magyar-

országon például 1958—1961 között a

gépesítés 25 százalékkal nőtt. 1961 vé—

gén az állami építőipar több mint 57000 géppel rendelkezett. ami megközelítően

500000 lóerőt jelentett, munkásonként

3,2 lóerőt. Lengyelországban is folyta—

tódott az építési műveletek gépesítése.

Igyekeznek a befejező munkákat is gé- pesíteni. Ukrajnában a teljes gépesítésre és automatizálásra törekszenek bizonyos

műveleteknél, mint például a kotrásnál, szállításnál, rakodásnál stb. Csehszlová-

kiában habarcsot és betont egyre inkább automatizált központi telepeken készí—

tenek. Gépesítik a kéziszerszámok egy részét is. Dániában az emelést és a szál- lítást, továbbá a betonelemek szerelését gépesítik főleg. A legtöbb építő vállalat—

nak saját gépparkja van, de gépkölcsön—

ző Vállalat is működik. Finnországban a

helyszíni gépköltség az összes költség—

nek 2,5—4 százaléka. 1962-ben több mint 250 toronydarut alkalmaztak. Ha- sonló irányzat figyelhető meg Svédor—

szágban is. Itt a toronydaruk száma 1962—ben 1200-ra emelkedett. Angliában a nagyobb gépek mellett erősen elter-

jedtek a gépi szerszámok, géplapátok

stb.

Az építőiparban foglalkoztatottak mű—

szaki kiképzésére vonatkozóan csak né—

hány európai ország szolgáltatott adato—

kat.

Külön meg kell említeni a tanulmány

függeléket, amely a szokásos táblázato-

kon kívül bemutatja a szocialista orszá—

gok távlatimlakásépítési terveit és ábrá—

kon, grafikonokon feltüntetni az országok laksűrűségét, a lakások felszereltségét, a szobák száma szerinti megoszlását, to—

vábbá több nyugati ország építőipari ár- indexét is, összesen és anyagának—bérek bontásban.

(Ism.: Szentes Vidor)

A VILÁGVÁROS PROBLÉMÁJA

(Zum Problem der Weltstadt.) Berlin, 1959.

De Gruyter 202 p.

A világvárosokat a világvárosi jelle- get meghatározó tényezők szempontjá—

ból ez ideig alaposabban még nem Vizs—

gáltá'k. A könyv érdeme, hogy a világ—

városi ismérvek alapján nemcsak a ví—