Rozdjalovszkaja, V.: Hogyan fogják számbavenni a foglalkozásokat a népszámlálásnál

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEIXY

117

nak kb. 50 százaléka a 2 hónapnál fiata- labb, és az újszülöttek (1 hónapnál fiata—

labbak) halandóságának több, mint 60 százaléka az első dekádban levő csecse- mőket érinti. Ez a helyzet szükségessé teszi, hogy a csecsemőhalandóság kor-

csoportok szerinti bontását részletesebb

tagolásban mutassák ki. Szerző az ENSz kiadványaiban szereplő bontás alkalma- zását javasolja.

A szerző szerint, ha az itt javasolt osz—

tályozást elfogadnák, akkor ki lehetne számítani az újszülöttek halandósági

arányszámát is, szintén Rahts módszeré—

vel. Kívánatos lenne végül az arány—

számok kiszámítása nemek szerinti bon- tásban. Külön jegyzetben közli a szer—

kesztőség, hogy a Statisztikai Főhivatal

figyelembe veszi Holzer javaslatait.

(Ism.: Nemény Vilmos) Rozdjalovszkaja, V.:

Hogyan fogják számba venni a foglalkozásokat a népszámlálásnál

(Kak budut ucsitivafszja zanjatija pri perepiszi naszeleniia.) —— Veszlník Szlaliszliki. 1958. 5. sz.

70—72. 1).

A szovjet szakirodalomban az utóbbi

időben különösen nagy figyelmet szentel-

nek a népszámlálás kérdéseinek, mivel e hatalmas területű és nagy lélekszámú or—

szágban a népszámlálás munkája szá- mos tudományos és gyakorlati problémát

vet fel. E cikk ismerteti a foglalkozások

összeírásával kapcsolatos meggondoláso- kat és ezzel segítséget nyújt a népszámw lálással foglalkozó gyakorlati szakembe—

reknek és magának a lakosságnak is.

A foglalkozások számbavételének igen

nagy jelentősége van az államigazgatás és a népgazdasági tervezés számára.

A szükséges munkaerő képzésének terve—

zése például el sem képzelhető a lakos- ság foglalkozások szerinti megoszlására

vonatkozó megbízható és teljes adatok

nélkül. A kérdés jelentőségét mutatja,

hogy az 1946 és 1956 közötti időszakban minden országban, ahol népszámlálást

tartottak, e kérdést felvették a kérdő—

ívre. A Szovjetunióban mind a forrada—

lom utáni (1926, 1939), mind a cári idő-

szakban (1897—ben) tartott népszámlálás programjában szerepelt a foglalkozás megjelölését célzó kérdés.

A legfontosabb feladat a foglalkozás fogalmának helyes és közérthető meg-

határozása. Foglalkozáson általában min—

denfajta emberi tevékenységet értünk.

A nép'számlálásnak azonban nem célja minden létező tevékenység számbavétele,

hanem csupán annak, amely megélhetési

forrásul szolgál, azaz az olyan foglalko- zások összeírása, amelyek fizetést vagy jövedelmet eredményeznek.

Igen lényeges továbbá tisztázni a ,,fog—

lalkozás" és ,,szakma" közötti különbsé-

get. Az 1959. évi népszámlálás alkalmá- val a megkérdezettnek azt a tevékenysé—

gét veszik számba, amelyet ténylegesen végez és nem az esetleges szakmáját, azaz nem azt a tevékenység—fajtát, ame—

lyet képzettsége vagy gyakorlata alapján

elvégezhetne. A kettő gyakran egybe—

esik, de természetesen vannak eltérések is. Például egy szakmáját tekintve orvos, aki a Központi Statisztikai Hivatal népe- sedési és egészségügyi osztályán közgaz—

dászként dolgozik, a kérdőívben nem

,,orvos"-t, hanem ,,közgazdász"-t köteles

feltüntetni. A meghatározott munkaköri beosztásban dolgozó személyek, így pél—

dául az alkalmazottak többsége, foglal—

kozásként az általuk betöltött beosztást

kötelesek beirni (például kovácsműhely—

főnök, tudományos főmunkatárs, fő—

agronómus stb.). A helyes feleletet ter—

mészetesen a kérdőív e pontjának meg- fogalmazása is biztosítja: ,,Foglalkozása

(beosztás vagy végzett munka) munka- helyén".

' Megjegyzendő, hogy a kapitalista or—

szágok statisztikája gyakran nem hatá—

rolja el a "foglalkozást" és ,,szakmát",

ami a lakosság összetételét erősen eltor—

zítja. Igy például Angliában az 1951. évi népszámlálás kérdőivében ez állt: "...

pontos foglalkozás vagy szakma"; az

1954. évi francia népszámlálásnál ugyan—

csak a szakmát vagy a végzett munkát kellett pontosan és részletesen feltün- tetni.

Népszámlálások alkalmával vagy csak

a főfoglalkozást irják össze, vagy a fő --— és

amennyiben van —— a mellékfoglalkozást is. Főfoglalkozásnak azt a foglalkozást

tekintik, amely a megélhetést döntő mér—

tékben biztosítja vagy amelyikre az idő

nagyobb részét fordítják.

Az 1959. évi Össz—szövetségi nép—

számlálás programja az 1939. évi nép—

számláláshoz hasonlóan, csupán a főfog—

lalkozás számbavételét írja elő. A kérdő- ív kitöltéséhez kiadott utasítás értelmé—

118

ben a két vagy több munkakört betöltő személyek csak a fő munkahelyen vég- zett munkát írják be, vagyis a munka—

helyre vonatkozó kérdéshez beírt munka—

adónál végzett munkát.

A kérdőívben szereplő összes kérdések

a népszámlálás időpontjában fennálló állapotra vonatkoznak. A foglalkozást érintő kérdésnél ez általános szabály alól három kivétel van: 1. A tavasszal, nyá—

ron és ősszel egy bizonyos és télen más

foglalkozással bíróknak azt a foglalkozást kell beírniok, amit főfoglalkozásnak te-

kintenek. Ezzel a lakosságnak főfoglal—

kozás szerinti helyes megoszlását kíván—

ják biztosítani. így például az a trakto—

ros, aki a népszámlálás időpontjában (télen) javítómunkásként dolgozik, a kér—

dőívben nem ,,javítómunkásiüt, hanem

,,traktoros"—t köteles feltüntetni. A kol—

hozparasztoknak nem a téli, ideiglenes, hanem a kolhozban Végzett nyári állandó munkájukat kell beirniok. 2. A tavasszal, nyáron és ősszel idényjellegű munkát végzők, akiknek télen nincsen más fog—- lalkozásuk, az utolsó szezonban végzett munkát írják be, 3. Azok a személyek.

akik a népszámlálás időpontjában éppen munkát változtatnak, a korábbi foglal—

kozásukat írják be.

Minden foglalkozással rendelkező

egyénnek fel kell azt tüntetni a kérdőív—

ben. Ez alól csupán az ideiglenes munkát végző nyugdíjasok és ösztöndíjasok ké- peznek kivételt, akiknek nem kell ideig—

lenes munkájukat feltüntetni, hanem a ,,nyugdijas" vagy "ösztöndíjas" szóval válaszolnak.

Az előző szovjet népszámlálásokkal szemben a jelenlegi népszámlálásnál

változás történt a foglalkozás, a munka—

hely és a társadalmi csoportra vonatkozó kérdések elhelyezésében. Eddig az előbbi sorrendben következtek a kérdések, most azonban a munkahelyre vonatkozó kér—

dés megelőzi a foglalkozásra vonatkozót,

mert így logikusabb. Az előző népszámlá—

lásokhoz viszonyítva változás van még

abban is, hogy a foglalkozással rendelkem zők és az azzal nem rendelkezők megél- hetési forrására vonatkozó kérdést —- amely eddig egyesítve volt —— most két

önálló kérdésre bontották, s ezzel meg—

könnyítették a számlálóbiztosok, vala- mint a feldolgozás munkáját.

(Ism. : Fóti Istvánné)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

Stb, V.:

Az alapvető demográfiai mutatók

alakulása Csehszlovákiában

az 1950—1957. években

(Vyvojiové tcndence zakladnirh dexmgraíickych ukazatehu v Ceskoslovensku v lebech 1950—4957.) _, Statistícku Oh'mr. 1958. 6. sz, Kik—ZTE, p.

Csehszlovákia népmozgalma a második világháború után, a gazdasági, társa—

dalmi rendszer átalakulása nyomán

lényeges mértékben megváltozott. Új, a

népesedés egész sorsát meghatározó szo—

kások alakultak ki, amelyek csak rész—

ben magyarázhatók a gazdasági alap

megváltozásával és nagymértékben kul—

turális, erkölcsi és egyéb tényezők hatá—

sára keletkeztek.

A demográfiai változások egyik tünete, hogy a fiatalabb korosztályok lényegesen nagyobb mértékben kötnek házasságot,

mint a háború előtt: a menyasszonyok átlagos életkora 26 évről 24 évre, a vő—

legényeké 28 évről 26 évre csökkent.

Nagy szerepe 'volt ebben annak, hogy a 20 éven aluli házasulók aránya jelentő—

sen növekedett. 1956—ban közel hétszer annyi 20 éven aluli vőlegény, illetőleg kétszer annyi menyasszony kötött házas—

ságot, mint 1937—ben.

A válások száma Csehszlovákiában is

többszöröse a háború előtti évek átlagá—

nak. Szlovákia alacsony válási arány—

számai azonban kedvezően befolyásolják az egész ország válási statisztikáját, és

így Csehszlovákia nem tartozik a leg—

magasabb válási arányszámokkal rendel—

kező európai országok közé. (Magyaror—

szág l,63, Dánia 1,53, Ausztria 1,29 Cseh—

szlovákia 108, 1000 lakosra számítva.)

1 Háza. :á.,k"té. k .a

, _ne_—___?— Világok

; összesen ezer lakosra száma

? !

1950—1954 , . . 114 812 § 9,1 12 251 1955 ... 103 079 : 7,9 13 756 1956 ... ; 115 900 % aa 14 571 1957 ... 1 90 905 ; 6.8 ; 14, 348

4 : )

. ) 5

A népmozgalomban a leglényegesebb változások a születések terén következtek be. Az élveszületések száma csökken. Ez egyrészt annak tulajdonítható, hogy csök—

kent a szülőképes korú nők száma az