1960. évi lakásügyi elvek és irányzatok Európában

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

461

nyezője. A beruházásokkal kapcsolatos

döntések meghozatalánál figyelembe-kell

venni olyan fontos tényezőket is, mint a felhalmozás mértéke az egyes országok- ban, a fizetési mérleg helyzete, a foglal- koztatottság stb.

A továbbiakban szerzők a nemzetközi

összehasonlítások terén a mutatók tartal—

mával kapcsőlatban felmerülő jelentősebb

problémákkal foglalkoznak. A . hatékony—

ság összehasonlításának legfontosabb mu—

tatójaként említik meg a Szovjetunióban

és néhány más szocialista országban hasz—

nálatos alábbi mutatót:

KI % Ka l

"W , illetve E :: ._. :

Óz __" 01 T

(72 mól

T: %

Kl—KZ

ahol:

K1 és K2— a beruházások összege a kü—

lönböző országokban,

Ö1 és Ö2 -— az évi termelés költsége,

T —- a kiegészítő beruházások meg- térülési ideje, !

E— a beruházások hatékonyságá—

nak összehasonlítási mutatója.

Nagy jelentősége van a hatékonysági

normáknak, amelyeket több országban is

számolnak már. Ezek segítségével az ösz—

szehasonlítást az alábbi képlet alapján

végezhetjük el:

Ö % EGK : minimum ahol:

K —- a beruházott összeg, ' Ö — az évi termelés költsége,

E,,———- a beruházási hatékonyság normatív

összehasonlítási mutatója az adott országban.

A továbbiakban a szerzők az értékmuta-

tók problémáival foglalkoznak, rámutat-

nak azok hiányosságaira és levezetnek egy

gyakorlati példát.

(Ism.: Csihák György)

IPARI ÉS ÉPíTÖIPARI STATISZTIKA

1960. ÉV! LAKÁSUGY! ELVEK És IRÁNYZATOK EURÓPÁBAN

(European housing trends and policies in 1960.) Geneva. 1961. United Nations, 55 p.

Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága

Titkársága által közreadott tanulmány első része" áttekintést ad az 1960. év főbb

irányzatairól; a lakásépítkezések volu- menéről, az elkészült lakások megoszlásá-

ról és méreteiről, az építtetők megoszlásá-

ról, a laksűrűségről, a munkaerő— és anyag—

ellátásról, az! építési költségekről és az

árakról. ' '

Az elkészült lakások összes száma az

előző évhez képest csekély mértékkel, fél

százalékkal csökkent. Az 1959. évi fellen—

dülés 1960—ban kissé meglassult. A szoCiá—

lis, programok végrehajtása több tőkés or—

szágban halasztást szenvedett. Olaszország- ban, Spanyolországban és Jugoszláviában csökkent a lakástermelés. Legnagyobb mértékű volt az építkezés a Szovjetunió—

Kelet—Európa egyes országaiban még la—

káshiány van, de a távlati tervek nagy építkezéseket irányoznak elő. Városi terü-

leteken nagyobb az építkezési tevékeny— '

ség, mint falun. A vidék jellemző típusa továbbra is az egylakásos családi ház.

A Szovjetunióban a vidéki településeket

.is városias jelleggel alakítják ki. Az 1960—

ban épült házak méretben "nem térnek el

az előző építkezésektől. Dél—Európában nagy a különbség a túlméretezett luxus—

lakások és a kis, rosszul felszerelt lakások

között. Nyugat-Európában a közületi és

féluközületi szektor kevesebbet épit, mint

a magánosok. Szaporodott a spekulációs, célokra épülő házak száma. A Szovjetunió—

ban és a többi szocialista országban a Vá—

rosokban továbbra is dominál az állami

építkezés. Egyre nagyobb szerepet játszik

a szövetkezeti építkezés Csehszlovákiában,

Magyarországon, Lengyelországban és Jugoszláviában.

Az építkezési költségek az egész év fo—

lyamán lassan, de állandóan növekedtek

—- Franciaországot kivéve __ valamennyi nyugat-európai országban. Franciaország—

ban az építési költségek indexe nem'vál-

tozott; A bérek általában jobban emelked—

tek, mint az anyagárak. Növekedtek az

energia— és a szállítási költségek is. A leg—

nagyobb áremelkedés a vas— és acéltermé- keknél, továbbá a fűrészelt fánál volt. A cement- és üvegárak nagyobbrészt válto——

zatlanok maradtak, sőt helyenként csök-

kentek. _

"Az általános építési költségek irányzata csökkenő tendenciát mutat Csehszlovákiá- ban, a Szovjetunióban és több szocialista

országban, részben a nagyobb munkater—

melékenység kÖVetkeztében. '

A lakásépítési elvek főbb változásaival

462

kapcsolatban a beszámoló megállapítja,

hogy Nyugat—Európában csökkent az álla-

milag támogatott építkezés, növekedett a magánerőből épülő házak száma. Több or-

szágban. növekedett a lakásépítési kölcsö—

nök kamata. A nyomortanyák felszámolása

lassan folyik. ,

A lakásépítkezések pénzügyi forrása a

szocialista országokban is nagyobbrészt az

állam, kisebbrészt, főképpen városi terü—

leteken, az iparvállalatok. Növelik a ma—

gánosok részére nyújtott állami hiteleket, javítják az anyagellátást és házhelyeket

juttatnak;

Több országban támogatják az öregek

elhelyezését célzó építkezéseket, növelik a

kölcsönök visszafizetési idejét és tatarozás- hoz is nyújtanak kölcsönt. Magyarországon és Lengyelországban az állami hitelek nö—

velésével mozdítják elő az egyéni és szö—

vetkezeti építkezéseket. A Szovjetunióban

továbbra is növekedtek a közületi építkee

Zések, főleg városi területeken.

A lakbérpolitika terén Nyugat—Európá—

ban nem volt jelentős változás. Az irányzat továbbra is a lakbérellenőrzés fokozatos megszüntetése. Ezzel kívánják előmozdí—

tani a szükséges karbantartások végzését.

Kelet—Európában sem változott az alap—

vető lakbérpolitika. A bérek általában el—

lenőrzés alatt állnak. A lakással kapcsola-

tos szolgáltatások költségei, például a köz—

ponti fűtés, valamelyest emelkedtek.

Egész Európában egyre többet foglalkoz—

nak városrendezési —— sokszor tágabb ér—

telemben területi —— tervezéssel. Igyekez—

nek csökkenteni a városi és falusi lakás-

helyzet közötti különbséget. Új törvény—

javaslatokkal kívánják megoldani az épí—

tési és Városrendezési kérdések decentrali—

zálását, egyre nagyobb szerepet szánnak a

helyi hatóságoknak. Csehszlovákia 1959—

ben kormányrendelettel szabályozta a vá—

rosrendezési és fejlesztési programot. A Szovjetunióban is több terület fejlesztésx terveit dolgozták ki. A nagyvárosok növe—

kedését csökkenteni, a kis- és középnagy—

ságú városokat viszont fejleszteni akarják.

A cél városias jellegű, vidéki települések létrehozása.

Nyugat—Európában is próbálkoznak táv—

lati tervek készítésével. A lakás'kérdéseket

a rokon problémákkal együtt szélesebb te—

rületeken, így város— és tájrendezésekkel kapcsolatban vizsgálják. Több

igyekszik lakásgazdálkodását szorosabb

kapcsolatba hozni az általánosabb gazda—

ságpolitikával. Megoldandő kérdések: kü—

lönleges kategóriákba tartozó népcsopor- tok lakásügveit rendezni. így elsősorban

kisjövedelmű nagy családokét, idős egyé—

ország '

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

nel—rét. Fel kell számolni a nyomortanyákat, városfelújítást kell végrehajtani. Javítani kell a meglevő lakásállomány színvona-

lát.

Táblázat mutatja be a kelet—európai

Országok távlati lakásépítési terveit, ame—_

lyek az utóbbi évek lakásépítkezéseit lé—

nyegesen meghaladják. CsehszloVákia a szövetkezeti lakásépítkezés megkétszere- ződését tervezi, amely 1965—ig az összes lakásépítkezés 25 százalékát képviseli majd. Hasonló irányzat tapasztalható

Magyarországon és Lengyelországban is.

A Szovjetunióban a lakásépítkezés to- vábbra is növekszik, korszerűsítik az épí- tőipart és az építőanyagipart, növelik a

közműellátást.

(Ism.: Szentes Vidor)

AZ OSZTRÁK IPARI TERMELÉS ÚJ INDEXE (Der neue Index der österreichischen In- dustrieproduktion.) ———- Monatsbertchte des Öster- retchtschen Institutes für Wirtschaftaforschung, 1961. december, 69. p. Melléklet. 8—37. p.

Az Osztrák Gazdaságkutató Intézet 1932 óta publikálja az ipari termelés in—

dexét. Ezt az indexet az eltelt időszak

alatt többször korrigálták, a számítás módszerét többször finomitották. Az új index közzététele előtt utoljára 1949-ben számították át az indexet 1937-es bázison.

Ez a termelési index kezdetben 114,

majd kibővítése után 128 terméksorból állt, 15 iparág csoportosításában készült

és iparáganként a termelés 55—100 száza-

lékát, összipari szinten pedig a termelés 70—80 százalékát reprezentálta. Új index- számításra való áttérés szükségességét

részben az indokolta, hogy az elöző index

bázisa még a háború előtti év volt, azóta

az ipar termelése igen sok új termékkel

bővült, megváltozott az ipar szerkezete és

maga az iparstatisztika is jelentős fejlődé-

sen ment át. ,

Az újonnan kiszámított index az ipari termelésre vonatkozik, a magánkisipar,

az építőipar, valamint a film—, a fűrész—

és a gázipar nélkül. Ezt az indexet 420 termék természetes mértékegységben mért termelési adatai alapján számítják

E termékeket az osztrák iparstatisztiká—

ban rendszeresen begyűjtött 1600 termék-

csoportból választották ki, illetve számos

esetben e termékcsoportok adataiból megfelelő összevonás útján nyerték. A ki- választást homogenitási próba előzte meg:

az utolsó 4 évhavonkénti mennyiségi és értékadatait termékcsoportonként grafi—