Az állóalapok és a felújítások kérdéseiről

AZ ÁLLÓALAPOK És A FELÚJITÁSOK KÉRDÉSEIRÖL

A népgazdaság nemzeti vagyonának legnagyobb részét az állóalapok alkotják. A népgazdaság állóalapjai a szocializmust építő népi demokráciánk gazdasági tevékenységének, a dolgozók életszínvonal emelésének anyagi alapjai.

A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének mult év júniusi hatá—

rozata, s az e határozat alapján kidolgozott új kormányprogram, a Központi Vezetőség 1953. októberi és decemberi ülései és a Párt Ill. kongresszusa meg—

állapította, hogy az új üzemek építése mellett, a feszített iparosítási politika következtében elhanyagoltuk meglévő termelő berendezéseink és a nem ter—

melő, kommunális állóalapok, elsősorban a lakóházak karbantartását, felújí—

tását. Az MDP Központi Vezetőségének 1953. október 31—i határozata például megállapította: ,,az iparosítás túlhajtott üteme miatt kárt szenvedett az ipar egyes fontos területein az üzemeltetés biztonsága. Háttérbe szorult a gépek rendszeres karbantartása, pótalkatrészek gyártása, tartalékok képzés-efa)

A kormányprogramm új szakaszt nyitott a szocializmus építésében. Az új szakasz egyik alapvető feladata, hogy az elért eredmények megszilárdításával egyidejűleg kiküszöböljük azokat a hibákat, amelyeket 1953. júniusig elkövet- tünk. A Központi Vezetőség határozatai kimondják, hogy az új szakasz adta lélekzetvételnyí lehetőséget fel kell használnunk arra, hogy rendbehozzuk termelő berendezéseinket, pótoljuk az állóalapok elhanyagolt karbantartását és felújítását. ,,Egyetlen adat minden magyarázatnál jobban megvilágítja, miért létkérdés népgazdaságunk —— elsősorban iparunk —— számára a meg- szilárdítás politikája. Miközben 1950. óta új meg új üzemeket építettünk, elhanyagoltak a meglévő üzemek karbantartását, a felújítást. Az állóalapok amortizációja (elhasználódás következtében bekövetkező értékcsökkenés) az iparban 3 év alatt (1950———1952. között) 6,10/o volt, a felújításra viszont csak 3,2%-ot fordítottunk. Egyedül 1952-ben 3,5 milliárd forint volt a nép—

gazdaság termelő állóalapjainak elhasználódása, de felújításra csak 19 mil- liárd forintot fordítottunkfú)

A Központi Vezetőség 1954. október l—w—S-i ülése is felhívja a figyelmet a felújítások elhanyagolásának káros következményeire. Szalai Béla elvtárs a Politikai Bizottság beszámolójában elmondotta, hogy még az 1953. júniusa

1) Társadalmi Szemle, Vlll. évfolyam 10—11, szám, 916. oldal.

') Révai József: Harcban az új feladatok megvalósításáért. Társadalmi Szende Vlll. évfolyam, 10—11. szám, !28. oldal.

NYIIAS: AZ ALDOALAPOK ÉS A FELUJI'I'ASOK KERDESBIROL 861

előtti időkből származó és részben még fennálló gazdasági nehézségeinknek egyik oka a termelőberendezések rossz karbantartása és a hiányos felújításuk.

A kormányprogramm után jelentős eredményeket értünk el a felújítások területén. Az elért eredmények ellenére az állóalapok állapota számos terüle—

ten még nem minden vonatkozásban kielégítő, sok tekintetben még mindig elhanyagoljuk az állóeszközök felújítását. E tanulmány keretében a népgazda- ság állóalapjaina'k állapotával foglalkozunk abból a szempontból, hogy az állóalapok amortizációjának felhasználása hogyan biztosította az elmúlt évek során a termel-és folyamatosságát, az állóalapok állagának megóvását és mi a következménye annak, hogy a felújítások és az állóalapok pótlását több területen elhanyagoltak. A következő kérdéseket érintjük: '

I. Az állóalapok aomortizációjának és az amortizáció felhasználásának elvi összefüggései.

II. Az amortizáció felhasználásának és a felújítások jelenlegi rendszerének hibái és hiányosságai, néhány javaslat ezek megszüntetésére

III. A népgazdaság állóalapjainak állapota.

IV. Az állóalapok bővített újratermelése és a felújítások.

V. A felújítások helyzete a kormányprogramm előtt és után.

VI. A felújítások elhanyagolásának néhány következménye.

!.

A szocialista újratermel—és során létrejött társadalmi tennék értéki össze-x tételének egyik tényezője ,,Az az értékrész, amelyet az anyagi termelés dol—

gozói az év során munkájukkal átvittek az előállított termékre, vagy rövi- den: az elhasznált termelőeszközök értéke. Ez az értékrész az elhasznált termelőeszközök pótlására szolgál."**) A kapitalizmusban ez a rész az elhasz- nált állandó tőke: c (constans tőke).

Az elhasznált termelőeszközök két nagy Csoportra oszthatók. Az átvitt érték egyik része a termelés során felhasznált anyagok, félkésztermékek, fogyóeszközök, stb. értékéből áll, másik része pedig az állóeszközök amorti—

zációjából, értékesökkenéséből.

Az állóeszközök (épületek, építmények, gépek, berendezések) használatuk során elkopnak. ,,A kopás oka először is maga a használat." ,,A kopás további oka a természeti erők hatása." ,,Végül, ...itt is szerepet játszik az erkölcsi kopásf") A kopás során az állóeszközök értéke fokozatosan átmegy a termék értékébe. Azt az értékrészt, amelyet az állóeszköz elhasználódása révén foko—

zatosan átad a terméknek, amortizációnak, értékcsökkenésnek nevezzük.

Az amortizáció összegének meghatározásakor figyelembe kell venni az állóeszköz eredeti teljes értékén (Él kívül az állóeszköz folyamatos működé—

séhez szükséges összes felújítások költségét (F), valamint azt az értéket, amely a kiselejtezett állóeszköz értékesítéséből megmarad a kiselejtezési költség-ek

levonása után (likvidációs érték: L).

Az állóeszköz összes amortizációja (A) tehát:

A :: É —l— F —— L

3) Nagy Tamás: A szocialista újratemetés, Magyar-Szovjet Közgazdasáá Szemle VIII. évfolyam, őw—T. szám. 55. oldal.

4) Marx: Tőke Il. fil—172. oldal.

_ Az állóeszköz évi amortizációjának ,(Aé) összegét megkapjuk, ha az ösze , szes amortizációt elosztjuk az állóeszköz működési éveinek számával, élet—

tartamát/al (Mé):

E számítási módszer alapján az állóeszköz értékéből évenként azonos összegű értékrész amortizálódik.

Az amortizáció évi összegének kiszámításánál két probléma adódik, Az egyik kérdés az állóeszköz összes felújítási költségének megállapítása.

A felújítások összegének megállapítása műszaki normák alapján történik.

; " ' Ugyancsak műszaki számítások és gyakorlati tapasztalatok alapján meghatá—

rozható, hogy azonos fajtájú állóeszközöket milyen időszakonként kell fel- újítani. Ezeket az időszakokat felújítási ciklusidőnek nevezzük. A további .probléma az állóeszközök időtartamának, működési éveinek megállapítása,

* ami szintén műszaki számítások, tapasztalati számok alapján történik.

Az amortizáció összege a fentiek figye—lembevételével teljes pontossággal nem állapítható meg. Esetenként tehát olyan állóeszközök is résztvesznek a termelésben, amelyek leírt amortizációja már meghaladja az állóeszközök eredeti értékét és vannak olyan állóeszközök, amelyeket már az amortizáció teljes összegének leírása előtt kiselejteznek. Ez persze nem mond ellent annak, hogy a leírt amortizáció nagysága általában helyes—en határozza meg az álló- alapok elhasználódásának fokát. '

Az állóeszközök amortizációjának felhasználása háromféleképpen lehet—

séges:

a) az állóeszközök részbeni megújítása (felújítás),

b) az állóeszközök időszakos, vagy teljes megújítása (pótlás), c) az állóeszközök, az üzem fokozatos bővítése [révén.

a) Az állóeszközök különböző alkotórészekből állnak. A különböző alkotó- részeknek különböző az életkoruk, más és más tehát azok elhasználódá—

sának, kopásának ideje. így pl. gépkocsik esetében a motort, ill. egyes alkotórészeit jóval előbb kell megújítani, kicserélni, mint az egész gép- kocsit. Vagy pl. a síneket a pályaudvarokon gyakrabban kell cserélni, mint a pályatest egyéb részein, stb. Az állóeszközök egyes elhasználódott alkotórészeinek cseréjét az állóeszközök részbeni megújításának tekint—

jük. Jelenlegi gyakorlatunkban is ezt nevezzük felújításnak. Pontosab—

ban: felújításon jelenleg ,,az állóeszközök lényeges alkatrészeinek cseré—

jével járó javítást, az ü. n. generáljavítást" értjük.

A felújítás célja tehát, hogy a termelés és a használat során az állóeszkö—

zök egyes lényeges alkotórészek megjavítsa, kicserélje, pótolja, az álló- eszközöket eredeti állapotukat megközelítően helyreállítsa, hogy ezáltal a termelés azonos színvonalon való megismétlődésének folyamatossága biztosítható legyen. Természetesen esetenként a felújítás eredményeként egyes állóeszközök kapacitása megnövekedhet, ami bizonyos esetekben a felújítás célja is. A végrehajtott nagyjavítás alkalmával a régi alkatrészeket újakkal cserélik ki, s így pl. a megjavított motor fordulatszáma meghalad—

hatja a régi fordulatszámot.

TAZ ALLÓALAPOK ÉS A FELÚJITASOK KÉRDÉSÉIRÖ'L * 863

b) Az állóeszközök időszakos, vagy teljes megújítása az elhasználódott, elkopott állóeszköz teljes kicserélését, lényegében a kiselejtezett állóeszkö—

zök pótlását jelenti. (Pl. a kiselejtezett gépkocsi helyett egy új gépkocsit kell beszerezni.) Természetes, ha a régi állóeszközökert újakkal cseréljük fel, az új állóeszköz a réginél általában hatékonyabb, magasabb fordulat—

számú, nagyobb kapacitású, stb. Ez esetben tehát új termelőberendezés létesítése, az állóalap növelése, a munka terének bővítése nélkül növekszik a termelés. (Intenzív bővített újratermelés.)

Jelenlegi gyakorlatunkban az állóeszközök kicserélése. pótlása beruhá—

zási tevékenység

c ) Az amortizáció felhasználásának harmadik formája az, amikor az érték—

csökkenés összegét az állóeszközök, az üzem bővítésére, az új állóeszkö—

zök létrehozására használjuk fel. Az új termelőberend—ezés létesítése bővíti a munka terét, növeli a termelést. (Extenzív bővített újratermelés.)

Ezt jelenlegi gyakorlatunkban ugyancsak beruházásnak tekintjük.

Az előbbiek alapján világos tehát, hogy az állóalapok amortizációjának egy része —— a felhalmozás mellett —— jelentős forrása lehet a bővített szocia—

lista újratermelésnek. A bővített újratermel-és jelen esetben intenzív akkor, ha az amortizációs alapból létesített új állóeszköz a réginél hatékonyobb, extenzív pedig, ha az amortizációs alap egy részét a munka terének bővítésére hasz- náljuk fel.

Ifl.

Jelenlegi gyakorlatunkban az amortizáció felhasználásának mindhárom formáját megtalálhatjuk Általános az az elv, hogy a befizetett amortizáció kisebb részét a befizető vállalat visszakapja felújításra, generáljavításra (az amortizáció felújítási hányada), a fennmaradó nagyobb rész pedig (az amor- tizáció beruházási hányada) a felhalmozás mellett a népgazdasági beruházá—

sok költségvetési hitelének egyik forrása.

A vállalatok által végrehajtott ü. n. felújítások általában a termelés azo- nos színvonalon való folyamatosságát biztosítják azáltal, hogy az állóeszközök egyes elkopott részeit kicserélik, felújítják.

Az amortizáció állami költségvetésbe befizetett beruházási hányada egy—

részt a kiselejtezett állóeszközök pótláwsára másrészt pedig a maga természe—

tes formájában az állóeszközök bővítésére, a termelés kiszélesítésére szolgál.

Az állóalapok amortizációjának felhasználásával elsősorban az állóalapok állagát kell biztosítani. Az állóalapok állagának megfelelő megóvása után lehetséges az amortizáció még fennmaradó részét az állóeszközök bővítésére felhasználni. Az ötéves terv eddigi időszaka alatt elsősorban és túlzottan az új beruházások megvalósítása állott előtérben és ennek következtében az amortizáció nagyobb részét új beruházások létesítésére fordítottuk és csak kisebb részét felújításra. Elhanyagoltuk gyakran az állóalapok javítását, fenntartását és nem fordítottunk sok esetben gondot a kiselejtezett állóeszkö—

zök pótlására sem.

Mindennek következtében a népgazdaság állóalapjajnak állap-ota jelenleg nem minden tekintetben kielégítő.

864 mus ANDRÁS -

A felújítások és az állóeszközök pótlásának eddigi elhanyagolása, a nép—

gazdaság állóeszközeinek jelenleg nem teljesen kielégítő volta nagyrészt arra vezethető vissza, hogy a fentiekben vázolt beruházá-si politika érdekében az e területen alkalmazott tervezési, lebonyolítási, valamint számviteli elvek és módszerek olyan megkötöttséget jelentettek a vállalatoknak, amelyek szinte meggátolták a szükséges felújítások és pótlások megvalósítását.

A szükséges felújításokat jelenlegi gyakorlatunkban általában az amorti- záció felújítási hányadából kell fedezni. A felújítások volumenét tehát az állóalapok amortizációjának nagysága, ill. az az arány határozza meg, amely alapján az amortizáció összegét beruházási és felújítási hányadra osztják.

A jelenlegi rendszer szerint az amortizációs leirás független a gépek életkorától: figyelmen kívül hagyva az állóeszközök beszerzési idejét, azonos kulcs szerint kell leírni az amortizációt; másrészt ágazatonként azonos az az arány, amely alapján a leirt amortizáció megoszlik beruházásra és felújításra.

Ez a rendszer semmiképpen sem tekinthető helyesnek. Az érvényben lévő módszer alapján pl. egy átlagban 100 éves állóeszközökkel ren-delkező válla—

lat ugyanannyi amortizációt ír le és ugyanannyit fizet be felújítási hányad—

ként, mint egy most létesített új vállalat. Világos, hogy az említett példában az első vállalat állóeszközei nagyobb mértékben kopnak és használódnak el és így jóval nagyobb a felújítási szükséglete is, mint az újonnan létesített vállalatnál.

Éppen ezért pl. a Szovjetunióban a vállalatok az ágazatonként előírt átlagos amortizációs és felújitási normák alapján állóeszközeik állapotának figyelemb—evételével differenciált amortizációs és felújítási normákat állapít—

hatnak meg. Az így megállapított amortizáció és ennek alapján a felújítási összeg kétségtelenül közelebb van a tényleges szükséglethez, mint az az amor—

tizációs hányad, amelyet megkülönböztetés nélkül egész iparágakra és, függ—

getlenül a vállalatok állóalapjai—nak állapotától, azonos arányban írnak elő.

Egy-es ágazatok, különböző vállalatok állóeszközei más és más arányban használódnak el. Lehetetlen ezért olyan egységes arány alkalmazása, mely egyformán vonatkozzék akár egy—egy iparág valamennyi vállalatára.

Az amortizáció arányának megállapításával kapcsolatban jelenleg még további problémák is jelentkeznek:

Számos területen az állóalapokt újra—értékelése nem volt minden tekintet- ben helyes és pontos. Az állóalapok újraértékelésekor nem vettük figyelembe, hogy az újraértékelés időpontjában hasonló jellegű állóeszközt milyen áron lehet beszerezni. Ennek következtében az egyes állóeszközóket a valóságos reprodukciós értéküknél jelentősen alacsonyabban értékel—tünk. (Pl. a vas- kohászatban.) Ezért a régebbi állóal'apok kimutatott értéke és ennek egyik következmény-eként: leírt almortizációjuk is a valóságosnál alacsonyabb.

Az állóalapok újra-értékelésének további hiányossága az volt, how az értékelés különböző árakon történt és így egyes területeken belül is arány—

talanságok keletkeztek. így pl az Országos Tervhivatal megállapítása szerint az R. M. Kohászati Územek martin-kemencéinek megállapított értéke három—

szorosa az ózdi martin-kemencék értékének, ugyanakkor az R. M. Művek martin—kemencéinek kapacitása kisebb, mint az ózdi kemencék kapacitása.

Helytelen volt sok esetben az amortizációs kulcs megállapítása is. Az álló—

eszközök amortizációs kulcsának megállapításakor figyelmen kivül hagytuk,

AZ ALLOALAPOK ÉS A FEIXHI'I'ASOK KÉRDÉSEIRUL ,_ 865

hogy egyes területeken az állóeszközök kihasználása intenzívebb és ennek következtében az elhasználás foka magasabb, mint a felszabadulás előtt. (Pél—

dául a gépgyártásban.) Emiatt a leírt amortizációs összeg ugyancsak alacso- nyabb a ténylegesnél.

Az említett okok miatt, vagyis az alacsony amortizáció "következtében egyes területeken a felújítási hányad nem elegendő a tényleges felújítási szük—

ségletek fedezésére. Mivel az állóeszközök elhasználódása, kopása magasabb, mint a rendeletileg leirt amortizáció, nyilvánvaló, hogy a rendeletileg meg—

szabott felújitási hányad nem elegendő a szükséges felújítások elvégzéséhez.

Ennek következtében számos esetben már a felújítási keret—ek is jóval maga—

sabbak, mint a befizetett felújitási hányad. így pl. az Országos Tervhivatal megállapítása szerint az Autóközlekedési Főigazgatóságnál 1953—ban 480/u-kal.

az R. M. Vas- és Acélőntödén—él IOOO/o—kal, a Telefongyárnál 1300/o-kal; 1954—

ben az R. M. Szerszámgépgyárnál 1000/d—kal, a Táncsics Bőrgyárnál 3000/o—kal volt magasabb a felújítási keret, mint a felújítási hányad.

A fentiekhez járul hozzá még az is, hogy az alacsony felújít—ási hányad és a felújítási költségek árszerkezete között is aránytalanság van. Az arány- talanságot a felújítási árakban indokolatlanul felszámított magas forgalmi—

adó okozza. E kérdéssel a későbbiek során még részletesebben foglalkozunk.

Az amortizáció nagyságának vizsgálatánál meg kell még említeni, hogy az amortizáció összege azért is alacsony, mert az új állóeszközök értéke a tényleges értéknél általában kisebb. A beruházási célokat szolgáló terme—

lési eszközök árait ugyanis hosszú idők óta mesterségesen alacsonyan szab- juk meg, azon elgondolás alapján, hogy ezzel is ösztönözzük beruházásra a vállalatokat. A beruházási eszközök alacsony árai következtében az amor—

tizáció összege is alacsony. A gépi beruházások alacsony árainak további következménye, hogy az alacsony amortizáció miatt a vállalatok nem taka—

rékoskodnak kellő mértékben az új állóeszközökkel, nem gondolják át eléggé az új beruházások létesítés-ének szükségességét. Az alacsony amortizációs összeg nem befolyásolja eléggé a termék önköltségét és így nem is jelent feszítő erőt az állóeszközökkel való takarékosság érdekében.

Az állóalapok amortizációja megállapításának további hiányossága, hogy a számításnál nem vesszük figyelembe az ü. n. erkölcsi kopást, azaz figyel—

men kívül hagyjuk, hogy az állóeszközök a használat során nemcsak anyagi- lag kopnak el, de technikai tekintetben is idővel elavulna—k. Bizonyos idő elteltével már nem gazdaságos az egyes állóeszközök üzemeltetése, mivel más országokban ugyanazt a terméket új berendezéssel olcsóbban, jobb minő—

ségben, modernebb technikai megoldással gyártják. Ez pl. jelenleg nálunk a híradástechnika, a finommechanika, a gyógyszeripar egyes termzékeinél vetődik fel. A régi, elavult berendezésekkel gyártott termékek már nem min—

den esetben képesek felvenni a versenyt más országos hasonló termékeivel.

Az amortizáció megállapításánál tehát feltétlenül számolni kell az erkölcsi kopással is, hogy anyagi alapot képezhessünk a technikailag elavult berende—

zés—ek újakkal való kicserélésére, pótlására.

Az amortizáció megállapításának hibái és hiányosságai mellett az amor—

tizáció felhasználása jelenlegi rendszerének is számos fogyatékossága van.

Mig a Szovjetunióban pl. az amortizációnak nagyobb részét elvonják ugyan a vállalatoktól, de ezt az összeget a vállalatok az elhasználódott állóeszközei—

nek pótlására beruházásként felhasználhatják __ addig a mi jelenlegi gya- korlatunkban az amortizáció beruházási hányadának csupán 30/0—át kapja

866 NYILAS ANDRÁS

vissza a befizető vállalat. Mi tethát abból az elvből indultunk ki, hogy a nép- gazdaság arányainak helyes kialakítása érdekében az amortizáció beruházási hányadát el kell vonni a vállalatoktól és olyan ágazatokba kell irányítani,

amelyek fejlesztése az adott körühnények között a legfontosabb volt.

Ez a rendszer nem helyes: az egyes ágazatok helyes arányainak kialaki—

tására egyéb, sokkal hatékonyabb módszerek állnak rendelkezésre; ugyan—

akkor a mostani rendszer mellett a vállalatok kiselejtezett régi állóeszközeilmt gyakran nem pótolták újakkal és nem tartották az állóalaspokat minden tekin—*

te,-tben megfelelő szinten.

Az állóalapok pótlásának elhanyagolása mellett az amortizáció felújításra fordítható része nem elegendő általában a szükséges nagyjavításokra, még abban az esetben sem, ha a leírási kulcsokat és az állóeszközök értékét, tehát az amortizáció összegét helyesen állapítanánk meg. Nem lenne elegendő azért, _mert az Ötéves terv eddigi időszakában, amikor főként az új berwházások

*megvalósítása állott gazdaságpolitikánk előterében, de a II. világháború óta eltelt egész időszak alatt a felújításokat sok esetben elhanyagoltuk. Jelenleg már nemcsak a felújítási hányad arányának megfelelő felújítások szü-ksége—

sek, hanem az előző 10 év elhanyagolt felújításait is rövid időn belli] pótol—

nunk kell. Ennek egy része természetesen ma már nem mint a felújítási, hanem mint pótlás jellegű beruházási szükséglet jelentkezik. Ugyanakkor a rendelkezésre álló felújítási összegek tervezése, felhasználása még mindig rendkívül kötött. A jelenlegi rendszer nemcsak elvben helytelen, de roppant nehézkes is.

A felújítási keret és tervszámok megállapitása ugyanis minisztériumi, tervhivatali szinten történik. Az eddigi gyakorlat szerint ez azzal járt, hogy ezek a tervszámok nem minden, vonatkozásban tükrözték a vállalatok tényle-

ges felújítási szükségletét.

A vállalatok a jelenlegi rendszerben általában nem kapják meg a befize—

tett felújítási hányadot. A minisztériumnak joga van a felújítási hányadokat a szükséglet szerint átcsoportosítani. E megoldás azonban legtöbb esetben nem helyes, hiszen nincs is arra lehetőség, hogy az irányító szervek részlete—

sen ismerjék az irányítás—uk alá tartozó vállalatok állóeszközeinek állapotát,

felújítási szükségleteiket.

A felújítási keretszámok kidolgozása az irányító hatóságok, minisztériu- mok bevonásával az Országos Tervhivatal feladata. A kidolgozott tervet jóvá—

hagyja a Minisztertanács. A jóváhagyott keretszám alapján a minisztériumok elkészítik felújitási tervjavaslataitkat. A felújítási tervjavaslatot ugyancsak a Minisztertanács hagyja jóvá. A jóváhagyott terveket a minisztériumok fel- osztják a vállalatok között és a vállalatok ez úton készítik el az éves felújítási tervet; A felújítási tervek ilyen módon történő kidolgozása a gyakorlatban általában azt jelenti, hogy a vállalatok legjobb esetben is csak az év első hónapjaiban rendelkeznek tervvel és ennek következtében nem tudnak a fel—

újítási munkákra idejében és kellőképpen felkészülni.

A felújítás további ügymenete sem egyszerű. A jóváhagyott tervek alapján a bank megnyitja a vállalat felújítási keretét. A megnyitott hitel esetén a vál——

lalat szerződést köt a kivitelező, gyártó vállalattal. A szerződést bejelenti a banknak. A bank a szerződést nyilvántartásba veszi, Megvalósult felújítás esetén a bank a terv, a hitelkeret, a megrendelés, a szerződés és a számla ellen—

őrzése után fizeti ki az összegeket. Abban az esetben, ha a felújítási keret

AZ ALDOALAPOK ÉS A FELUJITASOK KÉRDÉSEIROL

867

nem elegendő az elvégzett felújítások fedezésére, a vállalat a minisztérium engedélyezésével, jóváhagyásával módosítja tervét, a bank felemeli hitelkere—

tét. Gyakorlatilag a keretmódosításoík, póthiteligényl—ések számtalan utánjárást, hosszú időt vesznek igénybe, ami miatt a vállalatok idegenkednek a keretek

módosításától. ,

A keretmódosítás a minisztérium 50/o—os tartalékkeretének kimerülése esetén csak átcsoportosítással lehetséges. Erre azonban gyakorlatilag azért nincs sok lehetőség, mert a vállalatok felújítási szükséglete általában maga—

sabb a megállapított keretné'l. Ezért a minisztériumok vagy visszautasítják a vállalatok esetleg jogos igényeit, vagy a Minisztertanácshoz kénytelenek for—

dulni kisebb-nagyobb arányú keretmódosítástér. Az elmúlt időszakban a Mi- nisztertanács gyakran hozott határozatot milliós vagy még ennél is kisebb nagyságrendű felújítási keretmódosításokról.

A fentiek alapján világ-os, hogy nálunk a felújítások tervezése, megvaló- sítása terén mindezideig elsősorban a pénzüwi szemlélet érvényesült. Ez a túl—

zott pénziigyi szemlélet párosult a felújítások bürokratikusan centralizált irányításával, tervezésével. A felújítások terjedelmét és irányát, a rendelke- zésre álló pénzügyi fedezet és nem a tényleges műszaki szükséglet alapján, központi-lag állapítottuk meg. Ezáltal megkötöttük a vállalatokat: ilyen körül—

mények között nem tudtak gondoskodni 'a szükséges javítások megvalósítá—

sáról és elhanyagolták a felújításokat. Vállwalataink vezetőire százmilliós érté- keket bíztunk, ugyanakkor számtalan rendelettel, merev keretszámokkal meg- kötve kezüket, nem biztosítottuk annak lehetőségét, hogy a rájuk bízott esz- közökkel gondosan gazdálkodjanak, óvják azok állapotát azáltal, hogy a szük—

séges pótlásokat és felújításokat elvégezzék.

A fentiek alapján jogosan vetődik fel, hogy a jelenlegi rendszer helyett helyesebb volna, ha a vállalatok saját állóeszközeik állagának megóvása érdekében a szükséges felújításokra és pótlásokra az általuk befizetett amortizáció teljes összeget visszakapnák, a felújítások és pótlások közötti arányt pedig a vállalat állapítaná meg az üzem technikai színvonala alapján. Úgy véljük, hogy időszerű, ha ezen a téren is nagyobb önállóságot biztosítanánk a vállalatoknak és a vállalatok vezetőire, a mérnökökre és a könyvelőkre bíznánk a. tényleges amortizációnak és a tényleges felújítási és

pótlás jellegű beruházási szükségletnek megállapítását.

Megszűnne ezzel a vállalatok eddigi megkötöttsége, egyszerűsödne a fel- újítások es a pótlás jellegű beruházások tervezése, számvitele és megvalósí- tása. Fokozottabban felelősek lennének a vállalatok azért, hogy a rendelkezé—

sü'kre bocsátott állóeszközökkel takarékosan gazdálkodjanak, fokozottabb gonddal vigyázzanak a szocialista tulajdonra, a társadalom termelési esz- közeire.

Az amortizáció teljes összegben való felhasználása természetesen hosz- szabb időre értendő és nem jelenti azt, hog egy új vállalat esetében is fel—

tétlen szükséges a befizetett amortizáció ugyanabban az évben való felhasz—

nálása. Ilyen esetekben az új vállalat által befizetett, de abban az időszakban fell nem használt amortizációt oly vállalatokhoz kell átirányítani, amelyek éves amortizációja nem elegendő a szükséges javítások es pótlások elvég—

zésére.

Ismeretes, hogy e kérdés egyre égetőbbé válik. Népgazdas'ág'unk vezető szervei már hosszabb idő óta foglalkoznak megoldásával: a közelmultban

868

NYILAS ANDRÁS

jelent meg az Országos Tervhivatal 3. sz. tervezési utasítása: ,,Az 1955. évi minisztériumi tervjavaslatok beruházási és felújítási tervfejezeteinek kidol—

gozására"; ez év augusztusában hozott határozatot a Minisztertanács a beru—

házások és felújítások tervezésének és lebonyolításának egyszerűsítéséről;

jelenleg_csak folyik a beruházások és felújítások fogalmainak tisztázása, ugyan—

minisztertanácsi előterjesztés készül a felújításokról és az állóeszközök állapotának megóvásáról.

A megjelent és készülő utasítások és határozatok azonban nem minden vonatkozásban nyujtanak megnyugtató megoldást. Jelen tanulmány kerete nem ad lehetőséget arra, hogy ezeket részletesebben megbíráljuk; csupán arra szorítkozunk, hogy néhány általános kérdést vessünk fel a megjelent és készülő határozatokkal és utasításokkal kapcsolatban.

Az egyik probléma az, hogy a megjelent rendelkezések lényegében nem egyszerűsítik a felújítások és az állóeszközök pótlását szolgáló beruházások tervezésének, lebonyolításának, finanszírozásának módszerét. Éppen ellenke—

zőleg, az eddigi bonyolult rendszert is további megkötőttségekkel nehezítik

—— a felújítások tervezésének egységesítése, elhanyagolásának megszüntetése és fokozottabb ellenőrzése címén. A felújítások elhanyagolását nem oldja meg az a módszer, hogy pl. 1955. évre irányító hatóságokként, minisztériumon-ként külön-külön nem kevesebb, mint 273 mu_ról, tatót kell megtervezni a felújítások—

és továbbra is a beruházások keretében a százmilliós és milliárdos beru—

házásokihoz hasonlóan 'kell megtervezni, lebonyolítani és megvalósítani a ki—

selejtezett állóeszközök pótlását.

A Magyar Dolgozók Pártjának III. kongresszusa határozatot hozott az államigazgatás, a gazdálkodás egyszerűsítéséről. Kimondotta, hogy emelni kell a vezetés színvonalát és ennek érdekében nagyobb őnállóságot biztosít a vállalatok részére. Arra kell törekednünk, —— mondotta Gerő elvtárs kon—

gresszusi beszédében

hogy üzemeink igazgatói valóban igazgatók legyenek, az üzem egyszemélyben felelős vezetői, mert jelenleg az a helyzet, hogy van nekünk sok nagyon kiváló igazgatónk, de az igazgatók kezét ezerféleképpen megkötöttük és ezzel erősen fékezzük a helyi kezdeményezést, a helyi lehető- ségek fokozott kihasználását. A kongresszus határozatainak ismeretében helyesebb az amortizációval, illetve felhasználásával kapcsolatos hibák és hiányosságok megszüntetésének az a módja, amely a vállalatoknak nagyobb önállóságot biztosít. A vállalatok gazdasági és műszaki vezetői ismerik leg—

jobban állóeszközeik állapotát, a szükséges pótlásokat és felújításokat.

Nemrégiben jelent meg a Minisztertanács határozata ,,az iparvállalatok igazgatóinak jogairól és kötelességeiről". E határozat már helyesen tükrözi azt a tendenciát, hogy a kisebb beruházások és felújítások tekint—etében nagyobb önállóságot kell biztosítani az iparvállalatok igazgatóinak. A hatá—

rozat azonban még mindig nem biztosítja minden vonatkozásban a vállalatok részére állóeszközeik megóvása érdekében szükséges anyagi feltételeket és a megfelelő hatáskört.

A problémák megoldásával kapcsolatban a népgazdaság vezető szervei—

nek —— M. T., 0. T., minisztériumok —-— feladata, hogy biztosítsák népgazda- sági szinten a megfelelő arányokat az amortizáció különböző irányú felhasz—

nálása között, irányelveket, szempontokat szabjanak meg a vállalatoknak az amortizáció helyes felhasználása érdekében, biztosítsák a gyártó és kivitelezői kapacitást a szükséges felújítások, pótlások megvalósítására.

Az' ALLOALAPOK es A mrwmsox KEKDÉSEIIM— ' * — 869 III.

Az állóalapok felújításának és pótlásának elhanyagolása elsősorban és közvetlenül az állóalapok állapotára hat ki. A következőkben néhány példá—

val jellemezzük népgazdaságunk állóalapjainak állapotát. A példák elsősorban azokra a területekre vonatkoznak, amelyeken különösen elhanyagoltak a fel—

újításokat, a kiselejtezett állóeszközök pótlását és ahol ennek következtében az állóalapxok állapota nem minden tekintetben kielégítő.

Az állóalapok állapotának jellemzésére általánosan elterjedt módszer az, ha szembeállítjuk az állóalapok nettó értékét azok bruttó értékével. Az álló?

alapok bruttó és nettó értékének különbsége a felújítással korrigált amorti—

zációs összeg. A bruttó ért-ék az állóalap eredeti beszerzési értéke, a nettó érték pedig az amortizációval csökkentett és a felújítással, ill. pótlással növelt érték. Az állóalapok nettó értéke ideális helyzetben megközelíti a bruttó érté—

ket. Ezt az arányt a szükséges felújítások elvégzésével és az állóalapok pót—

lását, illetve színvonalánafk emelés—ét célzó beruházásokkal lehet biztosítani, illetve megközelíteni.

Az állóalapok bruttó és nettó érték—ének aránya természetesen csak meg—

közelítően jellemzi az állóalapok állapotát. Gyakorlatilag pl. többször előfor—

dul, ho—gy ez az arány egyes állóeszközöknél nulla. Ennek ellenére a szóban-

— forgó állóeszköz még részt vesz a termelésben, sőt esetenként lehetséges, hogy termelékenysége és az általa gyártott termékek minősége, önköltsége azonos szinvonalon van, pl. az 50, vagy 700/0—05 arányú állóeszközökével.

A népgazdaság állóalapjainak 1954. január 1—i nettó értéke a bruttó érték 74,30/o-a, az 1950. január 1-i 73.60/0—kal szemben!.5

Ez az arány tehát az ötéves terv eddigi időszaka alatt még csak kevéssé javult. Különösen magas a népgazdaság régebbi állóalapjának elhasználó—

dása, ami arra mutat, hogy a beruházások fokozott ütemű megvalósítása során ;a régebbi állóalapokkal nem megfelelően törődtünk. A régebbi álló- alapok nettó értéke 1954. január l-én a bruttó érték őöo/o-a. Ennél az arány—

nál valamivel magasabb a régebbi termelő jellegű állóalapok elhasználódása. ,, A régebbi termelő állóalapok bruttó és nettó értékének aránya 550/0.

Az állóalapok bruttó és nettó értékének aránya ágazatonként jelentősen eltért az átlagostól. Az ipari állóalapok bruttó és nettó értékének aránya pl.

az átlagosnál alacsonyabb: 1954. január 1—én 70,90/o. Egyes iparágakbanf különösen a régebbi állóesz—közökkel rendelkező könnyű- és élelmiszeriparban az állóal-apok elhasználódása az átlagosnál nagyobb. Vannak olyan vállala- taink is, mint pl. a Tatabányai Szénbányáaszatí Tröszt vállalatai, a Goldberger Gyár, az Újpesti Bőrgyár, a Hatvani Cukorgyár, amelynél az állóalapok nettó értéke a bruttó érték 500/o-át sem éri el. Amint ezt Szalai elvtárs a MDP Köz- ponti Vezetőségének október 1—3—i ülésén megállapította: a te—rmelőberende—

zések elhanyagolt állapota például a szénbányászatban —— az elsődleges ok:

a nagyfokú fegyelmezetlenség mellett ——- hozzájárult a teljesítmények csök—

kenéséhez.

lparáganként vizsgálva az arányt, különösen magas pl. a textilipari válla—

latok munékagépeinek elhasználódása: A Magyar Pamutiparban például a munkagépek nettó értéke a bruttó értéknek csak 25,60/0-a. -

5) Az állóalapok adatai nem tartalmazzák a parasztság tenyész- és igásállatátlom-ányának változásait.

2 Statisztikai Szemle. *

' 870 NYILAS AND; AS;

A régebbi iparvállalatok ———— elsősorban a fogyasztási ipari vállalatok —"

állóalapjainak elhasználódása tehát nagymértékű. Abban az esetben, ha meg- felelő rendszabályokkal nem biztosítanánk a szükséges pótlások és felújítá—

sok elvégzését, egyes vállalatok állóalapjai 4—5 éven belül már teljes mérték—

ben elhasználódnának és az állóalapok nettó értéke egyenlővé válna a nullá—

, val. Ez temészetesen legtöbbször csak a gépek elmeleti elhasználódását jelenti, gyakorlatilag a szükséges felújítások elvégzésével a gépek nagyrésze még jóideig üzemképes. A jelenlegi nagymértékű elhasználódás azonban min-*

denesetre arra figyelmeztet, hogy a szükséges felújítások, pótlások terén halaszthatatlanok a feladatok.

Az állóalapok nagymértékű elhasználódásának egyik oka az is, hogy a termelési tervek feszítettsége nem tette lehetővé az elavult, elkopott álló—

eszközök kíselejtezését. A feszített termelési terv teljesítése érdekében a válla—

latok gyakran még akkor sem selejtezhették ki a leromlott álllóesz-kö—zöket, amikor a termelés azokkal már nem volt gazdaságos. Az Országos Tervhivatal a népgazdaság különböző területén megvizsgált 17 nagyváll'alatot. E válla—

latoknál 1953-ban a tényleges kiselejtezés 43 millió Ft volt, szemben a 375 'millió Ft beruházási hányaddal. Ugyanakkor azonban az is előfordult, hogy a vállalatok ,,kiselejtezési tervük" teljesítése érdekében olyan állóeszkőzőket is selejtté nyilvánítanak, amelyek kisebb—nagyobb javítással használhatók lennének, de vagy nem áll a vállalat rendelkezésére megfelelő összeg a gép felújítás-ára, vagy pedig a ,,selejtt " nyilvánított gép nélkülözhető a terme—

lésben. ,

A szociális—kulturális és egészségügyi létesítmények, a lakóépületek állapota sem mindenben megfelelő. A lakásállóalapok állapotán a kormány- programm utáni tatarozási munkák javítottak, de még nem kielégítő mérték—

ben. A lakásállóalapo'k nettó értéke a bruttó érték százalékában, ha kis mér—

tékben is, de évről—évre csökken:

A lakásalap nettó értéke a bruttó érték ti,-ában

1950. ]. l—én ... M,!) 1951. I l—én ... 80,8 1952. l l-én ... 801) 1956. I l-én ... 793 1954. I léén ... 78,6

A közművek állóalapjaisnak nettó értéke a bruttó érték százalékában ugyancsak alacsony:

Nettó érték a bruttó érték (Ég—ában

Budapesti villanyliálóva't ... 53.7 Gázművek összes állóalapja ... , ... 46,8

Különösen nagymértékű a gázcsővezetéklek elhasználódása.

! *

Az állóalapok állapotát és technikai színvonalát megközelítően jellemzi az állóeszközök életkora, működési éveinek száma is. Az állóalapok ilyen vonatkozású elemzésénél is figyelembe kell venni a bruttó és nettó érték

*összehasonlításánál mondottakat. Nem feltétlenül negatív jelenség a gépek és

AZ ALLOALAPOK ÉS A FÉLUJITASOK KERDÉSEIM 871

berendezések magasabb életkora. Számos esetben technikailag indokolatlan pl. a 15—20 éves gépek kicserélése, különösen akkor, ha azok biztonságos üzemeltetését a szükséges felújítások rendszeres elvégzésével biztosítják.

A— gépiparban műszaki számítások alapján a forgácsoló gépek átlagosan 13 évig használhatók a műszaki színvonal megtartás—ának figyelembevételével.

A gépipar fontosabb vállalatainak munkagépei ——— ezek többségükben forgá- esoló gépek —— azonban jóval meghaladják a számított átlagos életkort:

A gépíparba tartozó fon- tosabb vállalatok munka—

gépeinek átlagos életkora

lgől ... 171) év 1952 ... l7,7 év 1953 ... IBA év

Egyes fontosabb vállalatok gépei az optimális átlagos életkort is jóval meghaladják, sőt a kor—határtól való eltérés évről-évre nő:

Egyes fontosabb vállalatok gépeinek átlagos életkora.

vállam [ igsigw ! , 19527 ; 1953. __

_ WWMNM ___WW _ ! §??an

. (, _

MÁVAG Mozdony- és Gépgyár ... 17,5 ' 17,9 ; 18,4 Láng Gépgyár ... 20,5 21,0 1 x 21,1

Telefongyár ' ... 15,8 16,2 * 17,2

Villamosforgógép— éa Kábelgyár . . . . 287 ; %,? ; 27,0 —

' 5

Különösen magas a könnyü— és élelmiszeripari vállalatok állóeszközeíntelk, gépeinek, épületeinek és berendezéseinek életkora. így pl. a Goldberger Textil—

nyomó és Kikészítőgyár állóeszközeínek átlagos életkora 70—80 év. A váll—a—

latnak vannak olyan gépei, amelyek elérik a 100—120 éves kort. A felújítások elhanyagolása, a termelőberendezések nem kielégítő állapota sokhelyütt a ter—

melékenység és az önköltség kedvezőtlen alakulásának oka.

A mezőgazdaságban az állóeszközök életkorát jól jellemzi az, hogy a közel

15 000 traktorból mintegy 3000 darabot (200/0) 1945. előtt gyártottak.

A közlekedési berendezések állapotát szintén a járművek régi volta jel—

lemzi. A sínek ugyancsak igen régiek. Ideális életkoruk 30 év, ennek a köve—

belménynek sínállományunsknak csak egy része felel meg; Villamos jármű- állományunk nagyrésze is 30 évnél idősebb.

IV.

Részben a felújítások elhanyagolása miatt a beruházásokra fordított ösz- szegnek csak egy része növelte az állóalnpokat. Az amortizációnak az az értékrésze ugyanis, amelyet beruházásra fordítottunk, népgazdasági szinten általában nem növeli az állóalapok értékét. A népgazdaság állá—alapjainak nettó növekedését úgy állapíthatjuk meg, ha az üzembehelyezett beruházások

gú

,; 372 NYILÁSLA DB ,

értékéből levonjuk az állóalapok amortizációjánaik azt a részét, amelyet az adott időszakban nem hasznáka fel felújításra. Az összefüggés a következő:

anüb—Au-tnli' Nu :. az állóalapok nettó növekedése Ub : az üzembehelyezett beruházások A : az állóalapok amortizációja F : a felújítások összege.

Az amortizáció és a felújítások közötti különbözet az a rész, amely a fel—

halmozás mellett a beruházások egyik forrása (A—F), de ez a rész nem növeli a népgazdaság állóalapjait.

Az ötéves terv első 4 évében a beruházásokra fordított összeg kereken 55,5 milliárd Ft volt. A népgazdaság állóalapjainak növelését ennek az ösz—

szegnek csak egy része szolgálta. A beruházásokra fordított összeg többi része mint befejezetlen (üzembe nem helyezett) beruházás és mint —— az előbbi összefüggés alapján (A—F) —— elhasználódott állóeszközök pótlása jelentkezik, Jelenlegi tervezési és számbavételi rendszerünk nem ad arra lehetőséget, hogy megállapítsuk azt az arányt, amely alapján kimutatható lenne az amor—

tizáció beruházásra fordított részének felhasználása: az amortizáció beruhá—

zásra fordított része pontosan kimutatható, de arra nincs lehetőség, hogy számbavegyük ezen belül a bővítésre, illetve kiselejtezett állóeszközök pótlá—

sára fordított részt. Számos helyszíni vizsgálat alapján azonban megállapít—

hatjuk, hogy ezek az amortizáció beruházási hányadából finanszírozott beru—

házások általában nem jelentették az állóeszközök pótlását, nem eredményez—

ték az állóeszközök időszakos, vagy teljes megújítását, hanem elsősorban új termelőberendezések létrehozását célozták, amelyek nem a régi, s az elhasz- nál—ás következtében kiselejzetett, elkopott állóeszközöket pótolták. így pl.

a Goldberger Textilnyomó és Kikészítögyár beruházása 1953. évben kh. ugyan—

annyi volt, mint amilyen értékű állóeszközt az év folyamán kiselejteztek.

A vállalat 1953. évi beruházásai azonban csaknem kivétel nélkül olyan új beszerzések voltak, amelyek nem a kiselejtezett állóeszközöket pótolták. Ugyan—

csak erre a következtetésre jutunk akkor is, ha az amortizáció beruházási hányadát szembeállítjuk a ténylegesen kiselejtezett állóeszközökkel. Pótolni nyilvánvalóan csak azokat az állóeszközöket lehet és kell, amelyeket az elhasz- nálódás miatt már kiselejteztek. így pl. még 1954. I. félévben is a Nehézipari Minisztérium vállalatainál 222,3 millió Ft beruházási hányaddal szemben csupán 48,8 millió Ft volt a kiselejtezés, A Kohó— és Gépipari Minisztérium vállalatainál 215,1 millió Ft beruházási hányaddal szemben a kiselejtezés 24,2 millió Ft volt. A Könnyűipari Minisztérium vállalatainál a 78,2 millió Ft beruházási hányaddal szemben a kiselejtezés 182 millió Ft volt, stb.

— E kérdéssel kapcsolatban meg kell jegyezni azt is, hogy sok esetben nagyon nehéz eldönteni, vajjon milyen beruházás tekinthető pótlásnak. Sok- szor előfordul ugyanis az, hogy a kiselejtezett állóeszközök helyett egészen más jellegű, tipusú állóeszközt állítunk a termelésbe. amely látszólag nem tekinthető pótlásnak, lényegében azonban az újfajta állóeszköz a régit pótolja.

Ilyen probléma különösen akkor vetődik fel, amikor a termékek régi mecha—

nikai megmunkálásáról a. technikailag haladottabb kémiai megmunkálásra térünk át.

Az állóalapot nem növelő üzembehelyezett beruházások az ötéves terv első négy évében több mint 10 milliárd forintot tesznek ki, ami az összes

üzembehelyezett beruházásnak közel egynegyede.

AZ ALLOALAPOK És A FELÚJITASOK KÉRDÉSEIBÚL 873 '

Ez azt jelenti, hogy hozzávetőlegesen ennyi az az összeg, amelyet az ötéves tenv első négy évében az állóala'pok felújítására és pótlására kellett volna for- dítanunk. A felújítások elhanyagolása következtében az állóalapok nem növe-, kedt—ek a befektetett beruházások összegének megfelelően. 1950—1953. évek—

ben számos új üzemet, gyárat létesítettünk, a beruházás egy részét azonban a régi vállalatok állóeszközein—ek amortizációjából fedeztük. Számszerű össze- függésben ez úgy jelentkezik, hogy bár az új beruházásokkal növekedett a népgazdaság állóalapja, ugyanakkor az elvont amortizáció arányában és a felújítások és pótlások elhanyagolásának megfelelően csökkent a régebbi állóalapok értéke. Az állóalapok tényleges, nettó növekedésének megállapí- tásához tehát az összes üzembehelyezett beruházásból le kell vonnunk az amor- tizáció felújításra fel nem használt részét.

Különösen jelentős az állóalapot nem növelő üzembehelyezett beruházá—

sok aránya a közlekedés és az építőipar területén:

Az állóállapot nem növelő üzembehelyezett;

beruházások az összes üzembehelyezett;

beruházások (Vo-aban Ipar ... 253

Építőipar ... 29,6 Mezőgazdaság ... 10,2 Kereskedelem ... 6,0 Közlekedés ... 29,7 Kommunális és közületi feladatok ... 23,4 Összesen: 23,2

Az ismertetett összefüggéseket figyelembevéve, az állóalapok nettó értéke 4 év alatt (1950—53.) népgazdasági áganként a következőképpen változott:

Az állóalapok nettó növekedésének %-a

Ipar ... 70,4

Építőipar ... 79,4 Mezőgazdaság ... ' ... 42,7 Teherszállítás ..." ... 1 5,2 Kereskedelem ... 166,5 Termelő állóalapok összesen: MJ

Az állóalapok nettó növekedésének %-a.

Személyszállítás ... 9,5 Kommunális és közületi feladatok ... 11,6 Nem termelő állóalapok összesen.- ILS Népgazdaság összesen: 23,8

Különösen alacsony a nem termelő és ezen belül —— csak néhány száza—

lékos —-— a lakásállóaalpok növekedése. A lakásoknál a kormányprogrammig ugyanis lényegében felújítás nem volt és így a beruházások általában a laká- sok amortizálódott értékét pótolták. Itt ismét szükséges megjegyezni, hogy pl.

a lakások növekedése természetes mutatókban kifejezve (lakások, szobák száma, a lakóterület négyzetméterben) a nettó növekedésnél jóval magasabb

VOlt. § ,

4

*

Az állóalapo—k növekedésének elemzésénél annak megállapítása érdekében, * hogy a beruházások hogyan pótolták a kiselejtezett állóeszközöket, vizsgálni

' kell azt is, hogy az állóeszközök állománya a vizsgált időszakban hogyan alakult. Számos esetben ugyanis annak ellenére, hogy a jelentős beruházások következtében az áltóalapok forintértékben növekednek, az állóeszközök állo——

mánya természetes mértékegységben nem növekszik, sőt esetenként csökken,

* Ez azzal magyarázható, hogy a kiselejtezett állóeszközök értéke jóval alacso—

nyabb volt, mint a beruházott új állóeszközöké.

, Eppen a fenti okok következtében a Kohó- és Gépipari Minisztérium összes '_ vállalatainál az egyes fontosabb gépek állománya 1953. évben a jelentős beru-

, ' húzás ellenére is csökkent:

1953. december hó 31-i gépállomány az 1953. januárhó 1-

állomúny %—ában

.

llacrám- és asztali gyalu ... 82,4 Összes esztengák ... ,... 983 Kör- és egyetemes köszörűk ... 942 Sikköszörűk ...' ... 8 8,7 Hidraulikus ,sajtók ... '. %,5

A számok értékelésénél azt is figyelembe kell venni, hogy az állomány csökkenése —— különösen jelentős beruháZás esetén ——— nem mindenkor jelenti egyúttal a kapacitás csökkenését is. Több kiselejtezett kiseértékű, elavult álló—

eszköz helyett pl. egy új nagyteljesítményű, nagyértékű állóeszközt állítunk be a termelésbe, ami bár nem növeli az állóeszközök állományát, de bővíti

a termelést, növeli a kapacitást. ,

A mezőgazdasági gépek állománya évről-évre emelkedik. Az emelkedés nemcsak az új beruházások eredménye, hanem a beruházások mellett viszony- lag sok a magánszektorból kisajátítással átvett mezőgazdasági gép. Ugyan—

akkor, nagyobbrészt a kisajátított gépekből, évenként jelentős mennyiséget selejteznek ki, a gépek elhasználódása, elavultsága miatt.

% A közlekedési eszközök állománya sem növekszik megfelelően a beruhá—

zás arányában. Egyes á'llóeszközfajták területén a beruházások nagy része a kiselejtezett állóeszközöket— pótolta.

Pl. Kiselejtez—ést pótló közlekedési beruházások (1950—-—1954.).

Kiseleltezést pótló, be-

ruházás az összes beru- házás (YO—ában

Vasúti közlekedés:

Mozdony ... 72,0 Személykocsi ... 253

Teherkocsi ... ", . 461.)

Közúti közlekedés.-

Villamos személykocsi ... 9,6

V.

Az állóalapok állapotának elhanyagolása részben visszavezethető a beru—

házásokra való túlzott törekvésre is. Az ötéves terv eddig eltelt időszakában

! beruházási terveink —— amint ezt az új kormányprogram megállapította .,, túlfeszítettek voltak. A beruházások részaránya a nemzeti jövedelemből nálunk ' jelentősen meghaladta azt az arányt, amelyet a Szovjetunió a háború utáni

AZ ALLOALAPOK ÉS A FELUJXTASOK KERDESEIHOL ' 875

ötéves terv időszakában elért és magasabb azoknál az arányoknál, amelyeket lazwegyes népi demokráciák távlati terveikben meghatároztak.

Ugyanakkor azt is hangsúlyozni kell, hogy az utolsó 4 évben dolgozó népünk olyan hatalmas alkotásokkal gazdagította népgazdaságunkat, amelyek—

nek ország-világ elismeréssel adózott.

Az ötéves terv első négy évében 60 új ipari vállalatot létesítettünk. Ezek—

nek az új gyáraknak termelése évről—évre nagyobb arányt képvisel az ipari termelésben. 1950—53. közötti időszakban jelentősebb mértékben mintegy 70 meglévö gy árat új iizem- és gyáreg ységekkel bővítettünk. A szénbányászat——

ban 4 év alatt kereken 30 új aknát létesítettünk Az ország jelenlegi villamos- energia- kapacitásának mintegy 350/0— át az ötéves terv első négy évében létesí—

tettük Négy év alatt 420 km vasútvonalat 900 km korszerű utat, 7200 fm hidat építettünk.

A beruházásokra való túlzott törekvés azonban azt eredményezte, hogy elvontuk az erőket és eszközöket a felújítási munkáktól, elhanyagoltuk a fel- újításokat. A kormányprogramm végrehajtásakor — így pl. az elhanyagolt állóalapok helyreállításánál is —— a beruházások terén elért hatalmas ered—

mény—ekre nyugodtan támaszkodhatunk. Ezek az eredmények megkönnyítik, elősegítik az elkövetett hibák kijavítását.

Az Ötéves terv első éveiben jelentősen többet fordítottunk beruházásra, mint felújításra. Ez az arány 1953. évben a kormányprogramm intézkedései követ—

keztében l'ényegesen megjavult és ez évben várhatóan még jobb lesz:

Beruházás és Ebből

Időszak felújítás ___—m___ ._._.—__

összesen beruházás telújiitás

1950 ... ! 100,0 89, 4 ' 10,6

1.051 ... 100,0 90, 7 9,3

1952. ... 100,0 87, 6 ! IZA

1953 ... 100,0 82, 3 17,7

1054.* ... 100,0 73, 5 26,5

5 J'v együtt 100,0 84, 5 15,5

' Számított adat.

A felemelt ötéves terv beruházási előirányzatának túlfeszítettsége abban is megmutatkozott, hogy 1950—1953. években 4 év alatt az állóalapok érték- csökkenésének nagyobb —— mintegy 550/o-át —— beruházásra fordítottuk és csupán a fennmaradó 450/0-ot újítottuk fel. Az értékcsökkenés megoszlása beruházásra és felújításra évről—évre javuló tendenciát mutat. 1953hban már pl. az összes értékcsökkenésnek csupán 35,50/o-át fordítottuk beruházásra.

A megoszlás 1954-ben várhatóan még jobb lesz a felújítás javára. 1955—re még kedvezőbb arányt akarunk elérni. Szalai elvtárs idézett referátumában megjegyezte: ,,Mintegy 300/o—kal növelni fogjuk 1954-h-ez képest a felújítások '

összegét, a termelő berendezések fokozott karbantartásának biztosítása céljá-

ból és így megteremtjük az önköltség legalább 30/0—05 leszállításának egyik legfontosabb feltételét."

A beruházási és felújítási hányad megoszlása egyes nép gazdasági ágak—

ban még igen aránytalan. Az értékesökkenésből az átlagosnál jelentősen keve—

sebbet fordítottak felújításra pl. a nem termelő ágazatokban. Az egyes ágaza-

876 * , ' mus mama :

tok közötti aránytalanságot szemlélteti a következő tábla, amely az érték—

csökkenés felhasználásának megoszlását mutatja az 1950—1953. évekre vonatkozóan.

Ebből

Ágazat; csákkílúés beruházás felújítás

1950— 1953.

I m' ... 100,0 53,3 46,7

Zpítőipar ... 100,0 52,6 47,4

Mezőgazdaság ... 100,0 62,1 37,9

Ke, eSixedei em ... 100,0 32,3 6 ?,?

Teherazálíítás ... 100,0 28,7 71,3

Személyszállítás ... 100,0 44,7 öö,?)

Közü'reti feladatok . . . . 1()U,O 85,3 14,7

Összesen 100,0 54,9 45,1

A felújítások elhanyagolására mutat az is, hogy a vállalatok nem mindig használták fel a felújítási hányad címén befizetett összegeket:

Felújítás % befizetett felújitási hányad 0Arában

' 1951. ... : ... 75,0 1952. ... 1026 1953. ... 962

Ugyancsak a felújítások elhanyagolását mutatja az is,_ hogy a vállalatok a felújítási tervet évről—évre nem teljesítik:

Felújítási tervteljesítéa 1.951. ... 92,6

1952. ... _ ... 98,1 1953. ... 959

Az országos felújítási terv teljesítésében mutatkozó lemaradás mellett előfordul az is, hogy egyes vállalatok jelentősen túllépik a szükséges fel—

újítások elvégzése miatt a megállapított felújítási keretet. A vállalatok a hiányzó összeget általában hosszas utánjárás, engedélyezés, keretmódosítás után kapják csak meg. Az ilyen kerettúllépések miatt pl. a Kohó- és Gép—

ipari Minisztérium 1953. évi felújítási tervét mintegy BOO/o—kal 1954—ben kellett minisztertanácsi határozattal felemelni.

A felújítások forintban kimutatott tervteljesítése azonban nem jelenti minden esetben az előirányzott felújítási munkálatok tényleges elvégzését.

A MÁV területén pl., ahol a felújítási tervet 1953. évben forintban ,,teljesí- tették", a természetes egységben előirányzott felújítási munkálatokat nem végezték el: pl. a sín—felújítási tervet nem teljesítették.

A felújítások pénzügyi teljesítése és a felújítási munkálatok tényleges elhanyagolása a megalapozatlan, hiányos tervezésen kívül nagyrészt arra vezethető vissza, hogy a felújítási munkákat drágán készítik el. A felújítási költségeknek ez a magas színvonala részben annak következménye hoy"y nem áll rendelkezésre megfelelő szervezet elegendő kivitelezői kapacitás a felújí- tások kivitelezésére. Vállalataink elhanyagolták saját javító és karbantartó részlegeik kiépítését. A tanácsi építőipari vállalatok amelyek elsősorban

a felúiítűsi igények kielégítésére hivatottak, részben elhanvagolták a tatarozási és karbantartási munkálatokat és egészen a legutóbbi időkig nagyrészt beru- házási építkezéseket végeztek Ugyanakkor a minisztériumi nag) épitőipari

L AZ ALLOALAPOK ÉS A FELÚJITASOK KÉRDÉSEIR'OL 877 (

vállalatok végeztek jelentős felújítási munkákat, s mivel ezek a vállalatok nagy epitkezesek kivitelez-ésére hivatottak, a szétforgácsolt felújítási munká—

latokat igen magas önköltséggel hajtották végre.

A felújitási munkákat drágítja továbbá az is, hogy a még rendelkezésre álló kivitelezői kapacitást is szétforgácsolják: sok munkát kezdenek el és így egyes kisebb felújitási tatarozási munkák évekig is elhúzódnak. Például a Goldberger Textilnyomó és Kikészítőgyár fehéritő üzemének födémfelújítás—i munkáit már 1951. évben megkezdték, a munkálatok jelenleg is folynak és nem valószínű, hogy ez évben befejeződnek. Eihúzódnak a lakóházak tata—

rozási munkái is. A kormányprogram utáni befejezett lakóháztatarozási munkák közül 27 olyan lakás tatarozása is volt, amelynél a tatarozási költség—

vetési érték kevesebb volt, mint 50 000 Ft, de a munkálatok mégis 8—10 hó—

napig tartottak.

A felújítások volumenének, tervteljesítésének értékelésekor figyelembe felújításoknál —— általában 150/0 forgalmi adót is tartalmaznak. Ez természet- szerűleg csökkenti az elvégzett felújítások volumenét. Felvetődik ezzel kap- csolatban az a kérdés, hogy mennyiben szükséges a forgalmi adó alkalma—

zása a felújítási munkálatoknál? A felújítások költségei ugyanis közvetlenül nem szerepelnek a termékek értékében, ezért szükségtelen itt a forgalmi adó alkalmazása. Helyesebb lenne ezen a területen is, hasonlóan a beruházási tevékenységhez, a forgalmi adót megszünt—etni. Ennek helyességét az is alá—

támasztja, hogy a forgalmi adóval növelt felújítási adatok egyrészt megnehe- zítik az összehasonlítást a beruházások és a felújítások között és akadályoz- zák az állóalapok terjedelmének és szerkezetének elemzését, másrészt pedig a felújítások arányainak helyes értékelésére sem adnak lehetőséget. Ezen túl- menően a forgalmi adó megszüntetése lényeges—en egyszerűsítené mind a fel—

újító, smind pedig a [kivitelező szervek elszámolási munkáját.

A felújításokkal kapcsolatban meg kell még jegyezni azt is, hogy számos esetben a vállalatok felújítási szükséglete azért is magas, mert elhanyagolják a karbantartási munkálatokat, a kisjavításokat. Az elhanyagolt karbantartási munkák következtében lényegesen rövidebb időszakonként kell az állóeszkö- zöket felújítani. A karbantartási munkák elhanyagolása összefügg azzal is, hogy a karbantartási költségek egy részét az "úgynevezett különféle költsége "

között kell elszámolni. A pénzügyi ellenőrzésünk jelenlegi gyakorlata ugyanis a különféle költségek csökkentésének —— meglehetősen egyoldalúan —— különö- sen nagy figyelmet szentel. A pénzügyi ellenőrzés jelenleg érdemben alig, vagy egyáltalán nem foglalkozik a nagy tételt jelentő anyagköltségek alakulásával, (korlátozottan, azaz csakis a termelési értékkel összefüggésben ellenőrzi a bér- ; költségek felhasználását és a tételes ellenőrzés nagy részét a ,,különféle költ- ségek" vizsgálata köti le. Mivel a vállalatok tudiák, hogy a különféle költsé- geket különösen ellenőrzik, törekednek a költségek csökkentés-ére. A különféle költségek között elszámolt karbantartási költségeket olymódon csökkentik, hogy nem haitiák végre a szükséges karbantartásokat. A következő időszak—

ban ezért az állóeszkőzt már csak felújítani lehet. Miután azonban sok esetben az állóeszközök felújítását is elhanyagolják, azokat rövid időn belül selejtezni kell. A kiselejtezett állóeszközöket pedig már csak beruházással lehet pótolni.

A felújítások helyzete a kormányprogramm után 1953—ban és 1954-ben már javult. A mult évben a felújítások volumene 1952. évhez képest több mint másfélszeres volt. Az 1954. évi előirányzat its mole—kal haladia meg az 1952. évi felújításokat. 1955. évben, amint ezt Szalai elvtárs idézett beszé—