Az állóeszközök pótlásának kérdése a mezőgazdasági termelésből származó nemzeti jövedelemszámításban

SZEMLE

A

725

ket tartalmaz. így például ide tartoznak a vegyi cikkek, amelyeknél a kereslet

növekedése és a jövedelem nagysága kö—

zött a következő összefüggés van.

18. tábla A vegyi cikkek vásárlásának megoszlása

In [mlxvl v

., jövedelmi csoport vásárlása az I jövedelmi csoport

százalékában Megnevezés

Vmi cikkek összesen 100. 0? 128 8' 159, 4 193, 0 233, 0 ebből:

Szappan ... 100,0 130,2 148,0 175,5 181,9 Egészségápolási

cikkek ... 100,0 1643 263,0 341,4 551,0 Tisztítószerek és

eszközök ... 100,0 1123) 138,1 163,5 19S,7

!

A vegyi cikkek tehát többségükben a merev keresletű iparcikkek közé tartoz—

nak. Ezek közül azonban az egészségápo-

lási cikkek (kozmetikai cikkek) a rugal—

mas keresletűekhez.

Hasonlóan ehhez például a tüzelőanya-

gok inkább a merev keresletű iparcik—

kekhez tartoznak, míg az edényáruk, a

konyhafelszerelési cikkek, vagy a könyv a rugalmas keresletűekhez.

Az egyéb iparcikkeken belül is a me- rev és rugalmas keresletű cikkek közötti

arány a jövedelem növekedésével válto-

zik. Erre jellemző, hog;r míg a legalacso—

nyabb jövedelmi csoportban például a tüzelőanyagok részesedése az összes ipar—

cikk-vásárlásoknál 15 százalék, a legma—

gasabb jövedelmi csoportban már csak "

8,5 százalék, annak ellenére, hogy közben az. egy főre jutó tüzelőanyagfogyasztás 2,8——szeresére emelkedik. A vegyicikkek—

nél az arány 117 százalékról 5,5 száza-

lékra csökken.

Az iparcikk— kereslet szerkezetét tehát a jövedelem sokoldalúan befolyásolja, ami az elmondottakból következően je- lentősen hat ki az egész áruforgalomra.

*

1957—ben a munkabérek emelése és

egyéb, 'a munkások és alkalmazottak vá—

sárlóerejét növelő intézkedések az áru—

keresletre tehát jelentős befolyást fognak

gyakorolni. Az elmúlt évekhez képest 1957—ben nagyobbarányú változással szá—

molhatunk a munkások és alkalmazottak

"árukeresletében, különösen bedig a mun—

kásosztály fogyasztásában. E kérdés ta—

nulmányozása és ennek alapján a szük—

séges intézkedések megtétele nagy figyel—

met érdemel.

A vásárlóerő növekedésének hatása

azonban 1957—ben még csak részben fog

az árukeresletben megmutatkozni. Az ellenforradalom okozta súlyos károk, a gazdasági és a politikai helyzet fokozatos ' javulása, a különböző intézkedések eltérő időpontokban való életbeléptetése miatt a tett intézkedések előreláthatóan jelen—

tős Változást már csak az 1958. évben hoznak.

Dr. Szabó László Zala Ferenc

Az állóeszközök pótlásának kérdése a mezőgazdasági termelésből származó

nemzeti iövedelemszámításban

A mezőgazdasági termelésből szárma—

zó nemzeti jövedelem passzív tételei kö—

zül az állóeszközök elhasználódásából eredő költségek számítása olyan elvi és módszertani kérdéseket vet fel, melyek- nek megoldására vonatkozólag egységes felfogás még nem alakult ki. Kívánatos volna ezért, hogy alapos közgazdasági elemzéssel vizsgálva a kérdést olyan egy—

séges felfogás alakuljon ki, mely bizto—

sitja elméletileg kifogástalan és gyakor- latilag a valóságot leginkább megközelítő

7 Statisztikai Szemle

megoldását. Ennek a célnak szolgálatá—

ban áll ez a tanulmány is

A kérdés megoldására vonatkozólag je—

lenleg két felfogás áll szemben egymás—

sal: az egyik azt vallja, hogy a nemzeti jövedelemszámításban az állóeszközök fenntartásának költségei az üzemi mér—

legek könyvelési értékcsökkene'sének té—

teleivel azonos jellegűek, következéskép- pen összegszerűleg is azonosaknak kell lenniök; a másik felfogás szerint ilyen azonosság nincs, a könyvelési értékcsök-

726 sza La,

kenés fogalmilag is alapvetően más, mint

a nemzeti jövedelemszámítás állóeszköz—

fenntartási költsége, ezért nem lehet ösz—

szegszerűleg/sem kifejezni könyvelési té—

telekkel, hanem az állóeszközök termelési

teljesítménye alapján kell kiszámítani.

A két felfogás szerinti számítás ered- ménye egymástól összegszerűleg nagyság- rend szempontjából is jelentősen eltér.

így például az állami gazdaságok érték—

csökkenése az 1954. évben kb. kétszerese volt a nemzeti jövedelemszámítás folyó

áras állóeszköz-fentartási költségének. A két felfogás közti vita1 nincs eldöntve.

Annak érdekében, hogy a vitát helye—

sen tudjuk eldönteni, induljunk ki a kö- vetkező tételekből:

1. ,,Marx képlete, amely a társadalmi termék összetételét ábrázolja, magát a társadalmi terméket, mint a c 4- 1) —l— m összegével jelöli, ahol a c az átvitt érté—

ket, az anyagi termelést költségeket je—

lenti, amelyeket az adott év termeléséből pótolnak . . ."2

2. továbbá az állóeszközökre vonatko—

zólag: ,,A nyershozadék vagy bruttó ter- mék értéke egyenlő —— az állótőke alkal- mazott, de el nem fogyasztott része kizá—

rásával ——- az előlegezett és a termelés—

ben elfogyasztott tőke, az állandó és vál—

tozó tőke értékével plusz az értéktöbblet- tel..."3

A kérdés lényege tehát az, hogy a vo-

natkozó könyvelési tételek helyesen mu—

tatják—e a nemzeti jövedelem fogalmi meghatározása. szempontjából az álló esz—

közök termelésben elhasznált (az új "ter—

mékre átvitt) részének pótlását biztosító

termelési költségrészt —— sem többet,

sem kevesebbet annál — tekintettel az el nem használt rész kizárásának követel-

ményére. —

A kérdés elemzésének egyszerűsítése érdekében tekintsünk el most egyelőre attól, hogy a könyvelési értékcsökkenés

nemcsak a pótlás (beruházási hányad), hanem a generáljavítás (felújítási há—

nyad) céljára is képez tartalékot (meg—

jegyzendő, hogy a mezőgazdasági terme—

lésből eredő nemzeti jövedelem számítá-

' L_ pl.: StalisztikairSrrmle. 1954. évi 6—7. sz.

, 9 A. 1, Petrov: Gazdaságsiaiisztika. Statisztikai Kiadóvállalat. Budapest, 1953. 355. old. (A kiemelés a szerzőtől.)

3 Marx: A tőke. lll, köt, Szikra. Budapest, 1951.

909. old. (A kiemelés u szerzőtől.)

sában az állóeszköz—fenntartás szintén két

részből áll, az elhasználási és a javítás-

karbantartási költségekből); tekintsünkel

egyelőre attól is, hogy az értékcsökkenés-, nek a mérlegekben szereplő összege —— a mérlegsémától függően —- esetleg több népgazdasági ág termelését terhelő, sőt termelésen kívüli állóeszközökre vonat-

kozó tételeket von össze egy összegbe.

A kérdésnek így egyszerűsített feltevé—

L se elsősorban két tényező vizsgálatát teszi

szükségesSé, hogy ti. egyrészt mennyiség- ben, másrészt értékben a könyvelési érték—

csökkenés tételei a nemzeti jövedelem idézett fogalmi meghatározását kielégítve mutatják—e a megfelelő termelési költség——

tételt vagy sem?

I.

1. A mennyiségi tényezőt vizsgálva ab—

ból kell kiindulnunk, hogy a könyvelés

időbeli élettartamon alapuló értékleírása

sem képzelhető el másként, mint egy bi—

zonyos normális teljesítmény feltételezése alapján. Ennek következtében az, hogy az állóeszközöknek a termelésben tényle—

gesen elhasznált —- vagyis pótlandó — mennyiségét mutatja-e a könyvelési amor—

tizáció, az állóeszközök kihasználásának

mértékétől függ. Tehát attól függ lényegi—

leg, hogy az állóeszköz teljesítménye

megfelel—e annak a normális mértéknek,

melynek alapján időben kifejezett élettar—

tamát —— és ebből az évi értékcsökkenési rátát —— megállapították. Például, ha egy traktornak élettartamát 10 évre becsül—

jük azon az alapon, hogy elhasználó tel- jesítménye h—— mely után újjal kell pó—

tolni —— 10000 normálhold, amiből évente

1000 normálholdat teljesít, akkor ez eset—

ben évi 10 százalékos könyvelési leírást számíthatunk; de ez a tényleges elhasz—

nálásnak csak abban az esetben felel meg, ha a traktor évente valóban 1000 normálholdat teljesít. Ha rendszeresen évente ennél többet végez, akkor hama- rább, ha kevesebbet végez, akkor később kell pótolni 10 évnél, ezért ezekben az esetekben az évi 10 százalékos könyvelési

tartalékolás mennyiségileg nem lesz he-

lyes a nemzeti jövedelemszámitás szem—

pontjából. Előfordulhatna persze az az eset, hogy az évi ingadozások végered- ményben 10 év alatt kiegyenlítik egy—

mást. Ebben az esetben a könyvelési ér—

SZEMLE

tékcsökkenés mennyiségileg megfelelő

volna, ha nem is az egyes éveket tekintve, de hosszabb időtartam perspektívájában.

Tudjuk azonban, hogy ezt a fejlettségi fokot mezőgazdaságunk még nem érte el, a gépek kihasználása és teljesítménye az elmúlt években csaknem kivétel nélkül

tartósan elmaradt az átlagosan várható—

tól.

Az évi átlagosan várható teljesítmény- től való változó méretű eltérés azonban ' a könyvelési értékcsökkenés változatlan rátája mellett nem juthat kifejezésre, ezért helyesebb a könyvelési —— általában az időbeli —— leírás helyett a teljesítmény—

re alapítani a számítást a mezőgazdasági nemzeti jövedelem szempontjából.

2. Marx —— más kérdésekkel kapcsolat—

ban —— rámutat arra: ,,Azt az idő—

tartamot, amely alatt a gépek és az álló-

tőke más alkatrészeinek értéke újrater—

melődik, gyakorlatilag nem puszta létük

ideje határozza meg, hanem a munka- folyamat össztartama, amely alatt működ—

nek és elhasználódnak".4 Úgy gondolom

ez a tétel is bizonyítja azt, hogy a nem—

zeti jövedelemszámításban a ténylegesen munkában töltött idővel kell számolni — ezt pedig a munkateljesítmény határozza meg — nem pedig a könyvelésben alkal—

mazott előre kalkulált fiktív munkaidő—

vel. Helyesnek látszik ezek alapján itt is annak hangsúlyozása, hogy a nemzeti jö—

vedelemszámításnak nem az állóeszközök értékcsökkenését, hanem termelési elhasz—

nálódását kell számba vennie; a két foga—

lom nem azonos, bár nyilvánvaló össze—

függés van köztük.

A gazdaságstatisztika is azt tanítja:

,,A gép csak akkor válik az állóalapok alkotórészévé, ha mint munkaeszköz résztvesz a termelési folyamatban!"5 De ha a gépek normális kapacitása átlagosan csak 1; százalékban van kihasználva, az gyakorlatilag annyit is jelenthet, hogy a gépek állományából (lOO—y) százalék nem

vesz részt a termelésben, következőleg

nem tartozik a termelő állóeszközök közé, ezért nincs új termékre átvitt értékrésze, tehát értékcsökkenése nem termelési rá—

fordítás, ezért a nemzeti jövedelemszá—

mítás dologi költségei közé be nem sorol—

* Marx: A tőke Ill. köt. Szikra. Budapest, 1951. 107. old, (A kiemelés a. szerzőtől.)

5 Petrov ?. m. 62. old (A kiemelés :) szerzőtől.) 7*

727

ható. A könyvelési amortizáció azonban a teljes állóeszközállományból végez le- írást függetlenül attól, hogy annak egy része ——- esetleg, de a fenti értelmezés szerint a mezőgazdaságban bizonyosan —

nem vesz részt a termelésben és az abban

résztvevő állomány elhasználódása sem egészen a termelési folyamatban történt.

Természetesen annyira szélsőséges eset

——- amikor valamely gazdaságban a gép—

állomány egy része egyáltalán nem vesz

részt a termelésben —— a valóságban bizo—

nyára igen ritkán fordul elő; a gépállo—

mány kihasználásának fogyatékossága azonban nálunk: sajnos még eléggé általá—

nos jelenség,6 és egyik oka annak, hogy a könyvelési amortizáció mást jelent, mint

a nemzeti jövedelemszámítás hasonló (de csak hasonló és nem azonos) jellegű költ—

ségtétele.

3. Az eddigiekben azt láttuk, hogy a könyvelési amortizáció mennyiségi szem—

pontból mezőgazdaságunk jelenlegi álla- potában csak kivételes esetekben lehet azonos a termelésben elhasznált állóesz—

közökkel. Rá kell azonban mutatni arra, hogy más alapvető okból is jelentős meny- nyiségi eltéréssel kell számolni állandóan

a kettő között. Ugyanis: ,,A bővített újra—

termelés feltételei között az évi amorti—

záció értéke... nagyobb mint -. a kise-

lejtezett állóalapok értéke. A közöttük levő kölönbség ...az állóalapok bővíté—

sének kiegészítő forrását képezi."7 Ezzel szemben a nemzeti jövedelemszámítás so—

rán csak az elhasznált állóeszközöket ve—

hetjük számításba a termelési állóeszkö—

zök kapacitásának fenntartása határáig.

A bővítést nem, mert az már a nemzeti

jövedelem felhasználásából történik (mint a nem termelési jellegű állóalapokwpótlá- sa és bővítése is).

II.

1. Térjünk át most annak vizsgálatára, hogy a könyvelési értékcsökkenés —— fel—

téve, ha mennyiségben megfelelne —— az állóeszközöknek termelési folyamatban el—

használt mennyiségét a nemzeti jövede—

5 Lásd Csizmadia Ernő: A mezőgazdasági nagy- üzem fölénye és a tuenmelőszövet'kezetek erősítése néni demokráciánk fejlődésének új szakaszában.

Közgazdasági Szemle. 1954. évi 1. sz, ZIL—436. old.

7 Petrov i. m. 67—68. old.

728

lemszámításnak megfelelően értékeli—e?

Ez nyilvánvalóan csak akkor és addig le—

hetséges, ha és amíg az állóeszközök be—

szerzési ára nem változik. Mezőgazdasá—

gunk gépesítésének és építkezésének ——

hogy csak a legfontosabb állóeszközöknél maradjunk —— mostani szakaszában azon—

ban az árak szinte évről évre jelentősen Változnak és ezzel továbbra is számolni kell bizonyos ideig. A könyvelés azonban az eredeti beszerzési tételekből számítja

az értékcsökkenés összegét, ami nyilván

nem azonos ilyen körülmények között a termelésben elfogyasztott régi állóeszkö—

zök kieső kapacitásának helyettesítésére

szolgáló új állóeszközök árösszegével.

Gondoljunk például arra, hogy egy több évvel ezelőtt 10 db traktorral indult gaz—

daságban évi 10 százalékos értékcsökke—

nési ráta mellett minden évben egy darab traktort kellett leírni eredeti beszerzési

áron könyvelési amortizáció címén; a

nemzeti jövedelemszámítás szempontjá-

ból azonban —- feltéve, hogy a 10 száza—

lékos mennyiségi elhasználás a normális teljesítménynek és karbantartás-javítás-

nak megfelel —- a helyzet az, hogy min—

den évben egy azonos kapacitású új gé—

pet kellett az eredetitől esetleg lényege—

sen eltérő új mindenkori áron beszerezni az elhasznált helyett. Ezért látszik he—

lyesnek, ha a termelési folyamatban el—

használt állóeszközök mennyiségét, a tárgyidőszak áraival, vagyis lényegében minden évben reprodukciós árával állít—

juk a folyó áras nemzeti jövedelemszá—

mításbai Ez az eljárás mezőgazdaságunk

' tekintetében jelenleg annál is indokoltabb,

mert itt az eredeti beszerzési és repro—

dukciós árak messze elszakadtak egymás- tól, amin az állami szektorban időnként

végrehajtott újraértékelés —-— a nemzeti

jövedelemszámítás szempontjából —— csak részben és csak ideiglenesen segit.

2. Az eredeti értékek elszakadása a

reprodukciós értéktől jelentős lehet más

körülmények között is. figyelmeztetnek

erre Mam: következő megállapításai: ,.Ez

a folyamat.a főleg új gépek. bevezetésé—

nek első időszakában hat különös erővel, amikor ezek még nem jutottak el az érett—

ség bizonyos fokára és amikor ezért ál- landóan elavulnak, mielőtt még idejük

' Ti. a meglevő gépek elértéktelenedóse a tökö- letcsítésel: következtében.

SZEML , _

lett volna arra, hogy értéküket, újrater—

meljék. Ez az egyik oka annak, hogy ilyen korszakokban mértéktelenül meg- szokták hosszabbítani a munkaidőt, Vál—

tott műszakokkal éjjel—nappal dolgoztat—

nak, hogy a gépek értékét rövidebb idő——

szak leforgása alatt termeljék újra és ne

kelljen kopásukra túlnagy összeget fel— ' ; számítanLHa ellenben a gépek megrövi—

ditett működési idejét... nem egyenlítik

ki ily módon, akkor a gép túlnagy érték— , részt visz át erkölcsi kopás fejében a ter-

mékre, úgyhogy még a kézi munkával

sem tud versenyezni. Ha a gépek, épület—

berendezés, általában az állótőke már el—

ért bizonyos érettségi fokot, úgyhogy leg-_

alább alapszerkezetében hosszabb ideig változatlan marad, hasonló elértéktelene—

*dés áll be az állótőke újratermelésében

alkalmazott módszerek tökéletesedése kö—

vetkeztében."9

Rávilágítanak ezek a tételek arra, hogy bár a technikai kopáson kívül van erköl—

csi kopás is —- és úgy gondolom, ez az egyetlen érv, amely politikai gazdaság—

tani alapon a teljesítményhez igazodó álló—

eszköz pótlási számítás ellen (mennyi—

ségi szempontból) esetleg felhozható ——

azonban egyrészt állandó, szinte törvény—

szerű a törekvés ennek az ,,erkölcsi" ko—

pásnak teljesítményi kopásra való átvál-

toztatására, másrészt éppen ez a leggya—

koribb előidézője az állóeszközök érték—

változásának és ebből kifolyólag annak

is, hogy a könyvelési értékcsökkenés alapjául szolgáló eredeti (bruttó) értékek

helyett az állóeszközök mindenkori repro—

dukciós értékének számításbavétele a he—

lyesebb eljárás a nemzeti jövedelemszá-

mítás ,,folyóáras" szakaszában. Ennek

az eljárásnak helyességét igazolja a poli—

tikai—.gazdaságtannak az a tétele is, hogy az áruk értékét nem az a munkaidő hatáf

rozza meg, mely előállításukhoz annak-—

idején társadalmilag szükséges volt, ha—

nem az, mely újraelőállításukhoz társa—

dalmilag szükséges.

Megfontolandó volna azonban, hogy az

,,erkölcsi kopás" okozta elértéktelenedés

termelési ráfordításnak tekintendő-e, vagy inkább veszteségnek; utóbbi eset—

ben nem vehető számításba a nemzeti jövedelem dologi költségei között.

' Marx: A tőke. Ill. köt. Szikra Budapest. 1951.

Plö—HMS old.

szama

III.

1. Az eddigiekből megállapíthatjuk, hogy a könyvelési értékcsökkenéssel ké-

pezett tartalék, illetve annak "beruházási"

hányada —- legalább is mezőgazdaságunk

jelen állapotában —— csak kivételesen egyezhet meg a termelés folyamatában tényleg elhasznált állóeszközök értékének összegével. Már pedig a mezőgazdasági termelésből származó nemzeti jövedelem—

nek a dologi költségszámításában éppen ezt kell számbavennie, sem többet, sem ke-

vesebbet annál. Nem többet, mert a ter—

melési kapacitás bővítése (beruházás) nem

termelési költség; nem kevesebbet, mert

a termelési kapacitást fenn kell tartani, különben alapvetően helytelenül nagyobb nemzeti jövedelem mutatkozna a nem—

zeti vagyon részbeni felélése árán.

2. Foglalkozni kell itt röviden azzal a véleménnyel is, mely szerint az állóesz—

közök teljesítménye és időbeni élettar- tama nem volna ,,arányos" (helyesebben forditva arányos) egymással. Ennek a vé—

leménynek alátámasztására azt szokták például felhozni, hogy a kiemelkedő tel—

jesítményű dolgozók gépeinek időbeni

élettartama nem csökkenhet a velük vég— '

zett teljesitmény növekedésének megfe—

lelő mértékben. Ez a helyzet esetenként valóban előfordulhat. Azonban a terme—

lési állóeszközök értékéből az új termékre átvitt részt a munkateljesítmények társa—

dalmi átlaga szabja meg, nem a kiváló (sem pedig a hanyag) dolgozóké.

Gondolni kell továbbá arra is, hogy az

állóeszközök fenntartási költségei között egyrészről elhasználódásuknak, másrész—

ről karbantartás—javításuknak költségei a

legszorosabb összefüggésben vannak egy- mással. Hiszen a normális élettartamot teljesítményben és időben csak megfelelő karbantartás—javítás mellett érheti el az

állóeszköz; ezért a nemzeti jövedelem—

számítás nem vehet figyelembe sem na—

gyobb, sem kisebb karbantartás—javítási költséget, mint

előállításához társadalmilag szükséges

állóeszköz igénybevételi szintnek megfe-

lel. Ettől pedig biztosan eltér mind a ki—

váló, mind a hanyag dolgozó.

3. Az a felfogás, amely nem a teljesít—:

mény, hanem a könyvelési értékcsökke—

nés alapján kívánja az állóeszközök ter—

melési elhasználásának költségeit beállí—

amekkora az új termék"

729

tani a nemzeti jövedelemszámításba szem elől téveszti továbbá azt, hogy az állóesz—

köz alapjában véve éppen úgy anyagi ter—

mészetű termelési eszköz (bár más minő-

ségű), mint az állandó tőkének más részei, melyekből az új termék értékében egy—

aránt csak a termelés folyamatában el—

használt mennyiségek értéke jelentkez—

het. Ezen semmit sem változtat az a kö—

rülmény, hogy az állóeszközök; értékét több termelési periódus, míg az állandó

tőke más részeinek értékét egy termelési periódus alatt viszi át a munka az új ter- mékre. Mert a lényeges az, hogy minden—

képpen a termelés folyamán. végzett

munka által elhasznált állandó tőkerész

értéke megy át az új termékbe.

Gondoljuk meg, hogy senkinek sem jutnareszébe például a tényleges terme- lési vetőmag— vagy trágyafelhasználástól

—— ha ennek mennyisége megállapítható

——4 eltérő kisebb vagy nagyobb mennyisé—

get számításba venni azért, mert valami—

lyen más elgondolás szerint a termelésben tényleg felhasználtnál többet vagy keve—

sebbet kellett volna felhasználni; ugyanez a helyzet az állóeszközök esetében is ——

emlékezzünk itt az állótőke el nem fo- gyasztott részének ki;:e'xrása'xra10 —— aminek nem felel meg a könyvelési fiktív érték— , csökkenés.

Véleményem szerint nem vehető számí- tásba továbbá a nemzeti jövedelem dologi költségei között az állóeszközöknek ter—, melési rendeltetésükkel ellenes használata folytán bekövetkezett elhasználódása, mint ahogy a helytelen kezelés vagy tá—

rolás miatt megromlott és fel nem hasz-

nált vetőmag sem tekinthető termelési rá—

fordításnak a nemzeti jövedelemszámítás—

ban, mert annak értékét semmiféle munka sem vitte át az új termékre. Nyilvánvaló ezzel szemben, hogy mindezeket, mint

üzemi eredményt csökkentő tételeket a

könyvelésben el kell számolni.

IV.

A könyvelési értékcsökkenés összegei

tehát pénzügyi tételeknek tekinthetők,

melyek a nemzeti jövedelem állóeszköz

elhasználásának tartalmát meghatározó

idézett politikai-gazdaságtani fogalmak—

nak nem felelnek meg, elvi okokból.

" L. a. 3, sz lábjegyzetet.

u.

730

Emellett a könyvelési számvitel állóesz- köz értékcsökkentő eljárása az üzemi jö-

vedelemszámítási és általában az üzem—

gazdasági szempontoknak megfelelő lehet

—— aminek Vizsgálata nem feladatunk ——

hiszen a nemzeti jövedelem különben sem egyenlő az üzemi jövedelmek össze—

gével.

Igaz azonban, hogy az állóeszköz—fenn—

tartási költségeknek —— a mezőgazdasági termelésből eredő nemzeti jövedelemszá—

mításban alkalmazott —— termelési telje—

sítményen alapuló és reprodukciós áron történő számítása sem tökéletes eljárás, __mégis ez elvileg tisztábbnak és gyakorla—

tilag egyelőre helyesebbnek mutatkozik,

mint valamilyen más eljárás alkalmazása.

Ahhoz, hogy ez az eljárás tökéletesebb legyen, szükséges volna mindenekelőtt annak a körnek szabatos meghatározása, amelyen belül az állóeszközök termelési jellegűnek és felhasználásuk termelési rendeltetésűnek tekintendő. Ezen a körön belül a jelenleginél megbízhatóbb és rész—

letesebb adatszolgáltatásra van szükség

az állóeszközökről, és a teljesítményük—

ről. Ezzel összefüggésben a számviteli rendszer minden ágában világosan és egyértelműen el kellene választani egy—

mástól a különböző népgazdasági ágak termelő állóeszközeit, illetve ugyanazon

állóeszköznek különböző népgazdasági

ágak termelésében történt felhasználását.

A termelésen kívüli állóeszközöket pedig

, a nemzeti

SZEMLE

nem volna szabad összevonni a termelők—

kel, még a számviteli rendszer legglobáli—

sabb adataiban (például az értékcsökke—

nésbenl) sem.

A nemzeti jövedelemszámításban a ter-

melési állóeszközöknek csak a munkafo7 lyamatban (adott esetben kizárólag a me—

zőgazdasági termelésben) történt rendel—

tetésszerű elhasználását —— tehát azt az

értékrészt, amit a munka belőlük az új

termékre átvitt —— szabad állóeszköz—el—

használási költségnek tekinteni. A ter—

melési állóeszközöknek minden olyan ér—

tékvesztesége, melyet a munka nem visz át új termékre (tehát ; rendeltetéselle—

nes használattal, hanyag tárolásSal oko—

zott tönkretétel, valamint a használaton kívüli kopás is) a nemzeti vagyont csök—

kenti. Ezért helyesnek tartanám, ha ezt

jövedelem felhasználásában veszteségként számolnánk el.

Befejezésül rá kell még mutatni arra, hogy a könyvelés értékcsökkenése és a nemzeti jövedelemszámitás állóeszköz—

fenntartási költsége között említett ko—

moly nagyságrendi eltérés idővel nyilvan csökkenni fog a termelés szervezettsége—

nek fejlődése, az állóeszközök jobb kihasz—

nálása és rendeltetésszerűbb használata következtében. Teljesen azonban meg 'nem szűnhet a két kategória fogalmi kü-

lönbsége miatt.

Dr. Juhász László

Hozzászólások dr. Haipál Gyula

Az árindexszámok közgazdasági értelmezésének egyes kérdései c. cikkéhez*

Az árindex értelmezése

Hajpál Gyula cikkében abból indul ki, hogy az árindexek mérlegelési rendszerét

minden alkalommal a vizsgálat céljától

függően kell megválasztani. Szerinte az árak vagy a volumen alakulására vonat—

kozó kérdések többféleképpen merülnek fel, egy bizonyos vizsgálathoz azonban

csakis egyféleképpen, ez a konkrét kér—

dés pedig egyértelműen, teljes pontosság—

* Dr. Hajpa'l Gyula: Az árindexszámok köz—

gazdasági értelmezésének egyes kérdései. Statisztikai Szemle. 1957. évi 4—5, sz. 351—376. old.

gal megválaszolható. Ebből tehát az kö—

vetkezik, hogy a jól megválasztott for—

mulákkal nem hozzávetőlegesen és nem—

csak korlátozott időszakra vonatkozóan határozhatjuk meg az árak általános színvonalának változását, hanem bármi—

lven hosszú időszakra terjedően egyér—

telmű és reális indexeket lehet nyerni.

Ebben a meggyőződésében elítéli azokat, akik a felhasználás céljától függetlenül az indexet mindenkor azonos, éspedig

olyan módszerrel kivánják elkészíteni,